Akadémiai edzőterek

Különböző nagyságú és területeket modellező edzőterepek a fiatalok számára.

Néhány másodpercig álltunk egy kört képezve, majd ezt a formációt először Shashu oldotta fel. Éreztem, hogy mennyire nyitottak, és hogy mennyire szeretnék mind ketten, ha igazi és jó csapattá válnánk. Ezt bizonyította az eddigi összes tettük, és főleg Mame tűnt még elhivatottabbnak ezen a téren. A mai nap még úgy indultam el, hogy semmit sem tudtam róluk, és most mégis úgy érzem, hogy közelebb engedtek magukhoz, mint eddig bárki a családomon kívül. Egészen furcsa érzés volt… és még nem tudtam, hogy hogyan viszonyuljak hozzá. Természetesen én is azt szeretném, ha a csapat összeszokottabb lenne, hiszen így könnyebben fejlődnénk, és jobban is teljesítenénk. De ettől az érzéstől, most érthetetlen ellentétek kezdtek kialakulni bennem. Hiszen idáig senkit sem engedtem közel magamhoz. Majd miután mindenki elengedte a másik kezét, én csak álltam, és a földet bámultam. Shashu hangja alig jutott el a fülemig, de éreztem, hogy ez a csönd tényleg kezd kínos lenni.
- Nekem csak az a fontos, hogy meg tudjak tőle tanulni mindent, ami szükséges a céljaim eléréséhez. - mondtam

A távolból hamarosan feltűnt egy furcsa, már-már nőiesnek mondható alak. Aki kedvesen üdvözölt minket. ~ Ez lenne a senseiünk? ~ gondoltam magamban. A férfi közelebb jött, és nos, teljesen ledöbbentem a mozgásától is. Mintha a kishúgomat látnám a tükör előtt illegetni magát… Ezután a férfi leterített egy abroszt a földre, és sütivel kínált minket. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy ez vajon most komoly-e, vagy csak szívatnak minket. Ok, hogy Kirigakure mostmár nem vérködben rejtőző falu, de ez akkor is már túlzás… mit tudhat ez az ember, ha Jounin lehet. Mintha a légynek sem tudna ártani…
- A nevem Namito. Én is szeretek edzeni, és szeretem a kihívásokat. – mondtam, miután Mame befejezte a mondatát. – A Ninjutsuhoz értek a leginkább, de a Taijutsumat is fejleszteni fogom. - mondtam

Ez az alak egyre idegesítőbb. Nem azért vagyok itt, hogy puszipajtásokat szerezzek, és nem is azért, hogy szórakozzak. Emellett nem fogom kitálalni az életem, és a vágyaim egy vadidegennek… és mi ez az elemezgetés. Azt hiszi, hogy néhány mondat után megfejtett minket? Túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat, emellett mi ez a „carpe diem” szerű életfelfogás. Utálom az ilyet. Csupa olyan dolgot szeret, és csinál, aminek semmi értelme. Nem azért lettem ninja, hogy sütkérezzek a napfényben, és a szél susogását hallgassam egy szelet süti mellett. Nem. Erre nincs idő. Erősebbé kell válnom… és nem tudom, hogy ez az ember mennyit tud majd hozzátenni a fejlődésemhez. De remélem, hogy nem véletlenül lett belőle Jounin. Ami meg a véleménye rólam. Nos, nem ő az, akinek meg akarok felelni, szóval nem nagyon érdekel.

A sensei felállt, és egy tekercset vett elő, amiből egy fura gömb került elő. Majd ismertette a feladatot, ami a chakrakontroll, és a chakrairányítás fejlesztése. Na, legalább valami értelmes dolog. A gömb speciális anyagból van, és szétmar mindent, kivéve a chakrát. Elég brutális edzés lesz. Ha az a gömb hozzámér, jó kis égési sérüléseket okozhat. Majd Fai sensei megidézett még jó pár gömböt, pontosabban több százat, és mind lebegve, nagy sebességgel elkezdett cikázni a levegőben. Úgy látszott, hogy ő irányítja őket, mivel végig fönntartott egy kézjelet. A gömböket felénk irányította, és tényleg kezdett elég meleggé válni a helyzet. Semmiképpen sem szeretném, ha az egyik hozzámérne. Kunaial, vagy fegyverrel védekezni felesleges. Azt is csak szétmarná, és vehetnék újakat a boltban… marad az elkerülés, és a chakrakontroll. Mivel nem mondta, hogy hogyan csináljuk, nekem kell rájönnöm. Ha csak folyamatosan kikerülgetem a gömböket, azzal nem sokat fejlődik a chakrakontrollom. Talán azt akarná, hogy a kezünkbe és lábunkba vezessük a chakrát, és úgy védjük ki őket? Ha hibázunk, az fájdalmas lehet… Heh, a legtöbb sensei vízen járással, vagy fáramászással tanítja a diákokat erre. Na, még egy dolog amit megtudtunk róla. Szadista. Remek, legalább végre valami ninja tulajdonság is szorult bele. Kezdenek érdekesen alakulni a dolgok…

Amíg Mame kérdésére válaszol a sensei, én megpróbálok minél több gömböt kikerülni. De fél füllel mindenképpen figyelnék a válaszra. Hiszen nem ártana, ha Fai pontosítana. De ha nem teszi, akkor megpróbálnék chakrát gyűjteni, hogy elkezdhessem gyakorolni a chakrakontrollt…

Ez így nem fog menni. Túl sok mindenre kell ügyelnem. Ha menekülés közben próbálkozom, úgy csak magamnak ártok. Meg kell állnom, és koncentrálnom kell. Különben csak elszúrom, és kötözgethetem otthon a sebeimet. Először is egy kis időt kéne nyernem. Túl sok itt a gömb ahhoz, hogy csak úgy megálljak egyhelyben, és koncentráljak. De másképp nehéz lesz fölépítenem a chakrám. A legjobb az lenne, ha kiszemelnék egy bizonyos helyet, ahol nincsen olyan sok gömb. A shunsin jutsuval időt nyerhetnék… ha minél gyorsabban odaérek, akkor marad időm a chakrakontrollra. Ha föl tudom építeni a chakrám, addig, amíg egy gömb a közelembe nem ér, az már jó. Még ha nem is tökéletesen áramoltatom ki… Viszont mindent gyorsan, és pontosan kell csinálnom. Nem érdekel, ha az elején benyelek pár gömböt. De ha nem tanulom meg rendesen irányítani a chakrám, az akár az életembe is kerülhet. Most a legfontosabbak, hogy fölépítsem a chakrám, megtaláljam a megfelelő mennyiséget, majd kiáramoltassam, és megfékezzem a gömböket. Először talán egy nagyobb mennyiséggel próbálkozom, hogy ne marja szét a gömb a kezem. Ha látom, hogy sok, akkor majd visszaveszek belőle. De jobb az óvatosság. Mindenképpen először a kezembe gyűjteném a chakrát. A láb az majd jöhet később, ha már jobban megy. Végül is onnan nehezebb kiáramoltatni a chakrát.

A gömb elérte a kezem, eleinte úgy tűnt, hogy megállítottam, hiszen nem hatolt át, és nem égette meg a kezem. De a túl sok chakra miatt a gömb egyszerűen szétpattant. Túl nagy volt a nyomás. Vagyis csökkentenem kell a kibocsátott chakra mennyiségét. Növelni teljesen felesleges, hiszen akkor csak még nagyobb nyomást idéznék elő. De figyelnem kell, hogy ne csökkentesem le annyira az adagot, hogy az már túl kevés legyen. Óvatosan kell bánni a gömbökkel, mert a túl sok chakra tönkreteheti őket, de ha nem megfelelő mennyiséget használok, akkor ők égetnek belém lyukat. Úgy látszik nem is olyan könnyű, mint azt az elején gondoltam. Ha kevés, ha sok, akkor is fájni fog. Az aranyközépút megint csak a legjobb. Letöröltem az arcom, és figyeltem, hogy mikor ér a közelembe még egy gömb. ~ Midori ki fog nyírni a ruha miatt… ~ gondoltam, de már megakadt a szemem egy közeledő gömbön

Újra nekiálltam a feladatnak. Amit egy gömb veszélyes távolságba érne, fájdalmasan megszerzett tapasztalatomra hagyatkozva, most kevesebb chakrával próbálnám megállítani. De megpróbálnék arra ügyelni, hogy ne essek át a ló túloldalára, és ne használjak túl kevés chakrát.

Szerencsére a másodjára érkező gömbnél már eltaláltam a megfelelő chakramennyiséget, és így nem kellett megint szembetalálkoznom a szétfröccsenő savval. Most hogy már a kezemmel meg tudom állítani a gömböket, egy „isteni sugallat” arra bíztatott, hogy más testrészemmel is próbálkozzak. A láb az a testrész, ami úgymond a legtávolabb van, és ahonnan a legnehezebb a chakrát kiáramoltatni. Nem voltam benne biztos, hogy rögtön ezzel kéne próbálkoznom. Úgy voltam vele, hogy inkább fokozatosan haladok lefelé. Előbb megpróbálnám a térdemmel, ami ha úgy vesszük, akkor nincs sokkal távolabb a törzsemhez képest, mint a kezeim. Vagyis nagyjából ugyanannyi chakra elég lesz, mint legutóbb.

Megpróbáltam a chakrámat a térdeim körül koncentrálni, körülbelül ugyanolyan mennyiségben, mint a kezeimnél. Ha erre kószál majd egy gömb, akkor a térdemmel próbálom meg arrébb rúgni. A mennyiségre és a koncentrálásra még mindig figyelnék, hiszen mégis csak egy más testrészről van szó…