Hime Satsuki

Név: Hime Satsuki;
Ország: Hold országa;
Rang: Genin;
Kor: 13;
Nem: Nő;
Felszerelések: Alap felszerelések;
Kinézet: Hosszú, barna haj, lila árnyalattal, sötét lila szem, hófehér bőr, ártatlan,szelíd arc, a hajában egy fehér rózsa,azzal van rátűzve a hajára egy "ponyva". Régimódi, kék, néhol fodros ruha, sötét lila térdharisnya. Háta közepén, felvarrva hordja fejpántját.;
Jellem: Szelíd,félénk, naív, viszont kiáll a barátaiért. Nehezen lehet felbosszantani, mégis, ha valaki megteszi, annak befellegzett. Aranyos, kicsit kényes természetű, ehhez képest viszonylag gyorsan alkalmazkodik a különböző helyszínekhez, eseményekhez.

Előtörténet:
A kezdetek kezdetén
Egy gyönyörű, teliholdas éjszakán történt, mikor a Hold országában két új gyermek született: Én, és a nővérem. Apám, Hime Daisuke büszkén tartott Engem és Nővéremet a kezében, miközben Anyámnak, Hime Tsubaki-nak, könnyen csordultak le arcán. Az orvosok mosolyogva állapították meg, egészségesek vagyunk- válasszanak hát nekünk nevet.
-Legyen hát a kisebbik Satsuki,az szép név. -Mondta mosolyogva Anyám.
-Az idősebb pedig Tsubaki -Felelte Apám. -A szemei épp olyan merészek, csábítóak, mint az édesanyjáé.

Visszautasíthatatlan ajánlat
Egy szép, napsütötte napon, épp, mikor kinn játszottam a kertben a kiskedvencemmel, Anyám behívott a konyhába. Mikor beléptem, finom illatok csapták meg az orrom- ezekszerint ma Ramen-t eszünk. Anyám mosolyogva felém fordult, s szemembe nézett.
-Satsuki, tudod, hogy apukád küldetésen van, azért nem lehet itt. Ő akarta elmondani a hírt, de jobb híján Én fogom- Jövő héten a Ninja Akadémián kezded a hetedet.
Teljesen megszédültem a hírtől, hirtelen azt se tudtam, sírjak vagy nevessek. Végül mindkettő egyszerre sikeredett, és futva megindultam Anyukám felé. Szorosan megöleltem, Ő pedig megpuszilta a fejem búbját.
-Készülj fel, Satsuki, hisz a ninja élet nem könnyű. Gyakorolj egy kicsit! -Azzal Tsubaki szobája felé mutatott. Ő jóval tehetségesebb volt, mint Én, ezért egy évvel előbb kezdhetett az Akadémián. Berohantam a szobájába, és elkértem néhány könyvet, hogy felkészülhessek.
Jövő héten már teljesen felkészülten indultam el az Akadémia irányába.

Gyakorlás
Alig egy héttel a vizsga előtt, be kell valljam, eléggé elfogott a pánik. Összevissza kérdezgettem Tsubaki-t, hogy mit fognak emlékezni, de Ő azt mondta, kis kuncogással karöltve, hogy már nem egészen emlékszik erre. Meg amúgyis valószínű, hogy nem minden évben ugyanaz a feladat.
Magam kezdtem el hát először az elméleti dolgokat. -Nem is olyan nehéz!- gondoltam. Amint végeztem vele, elkezdtem a justu-kat gyakorolni. A Bunshin no Jutsu kivételével minden ment rendesen. Az volt vele a gond, hogy az első klón ment rendesen, csak...hááát... a második klónnak mindig hiányzott valamije. Legyen az egyik karjáról szó, esetleg ruháról, vagy hajról- valami mindig hiányzott. Gyengén felpofoztam magam; -Tessék, Satsuki, ez az eredménye, ha akkor hiányzol az Akadémiáról,amikor a Bunshin-t vesszük!- gondoltam.
A 3. nap gyakorlás után végre sikerült hiánytalanul megcsinálnom a klónokat. Egészen csodálkoztam, hogy össz-vissz kétszer mozdultam el a helyemről, enni, és WC-re menni. Aludni se aludtam, és, nem tudom miért, de a chakrám is csak most kezdett lappangani. -Vagy elaludtam volna, mégis, valamikor? Szinte biztos. De mindegy is. Inkább térjünk át a gyakorlati részhez. Shuriken dobás, Kunai dobás... Jézusom, a célzásom borzalmas! - szörnyűlködtem.
Későbbi próbálkozásaim során rájöttem,azért annyira nem vagyok szörnyű-képes voltam 10-ből 10 táblába beletalálni,miközben azok mozogtak. Bevánszorogtam maradék erőmmel a házba-hisz eléggé megviselt a gyakorlás-, és azzal a lendülettel, amint az ágyamhoz értem, ledőltem rá, majd el is aludtam.
Következő nap, délután keltem fel. Elmentem megfürödni, majd felöltöztem. Bementem a szobába,és átnéztem az tankönyveket, illetve a jegyzetimet. Mikor már szinte mindent tudtam kívűlről, megpróbálkoztam a Bunshin no Jutsu-val - hibátlanul ment, ám majdnem összeroskadtam, hisz még nem töltődött fel teljesen a chakrám. A maradék napokon pihentem.

Itt a vizsga!
Azon a napon kipihentem, boldogan keltem fel. A szüleim és a nővérem, miután megreggeliztem, boldogan kísértek el az Akadémiára. A nap szinte mosolygott rám,úgy éreztem. Az Akadémia előtt megálltunk, csókot nyomtam mindegyük arcára, majd beszaladtam. Mindenki feszülten beszélgetett a mellette ülővel, kivéve én- én csak azzal voltam elfoglalva, hogy átnézzem a dolgokat, koncentráljak.
Sorban hívták be a gyerekeket, eddig 7 jött ki vidáman, fejpánttal, 2 pedig fejpánt nélkül kullogott ki.
-Hime Satsuki!
Mint egy varázsszóra, felpattantam,s berohantam. Örömmel tapasztaltam, hogy kedvenc tanárom, Iruka-sensei vizsgáztat.
-Jól van, Satsuki. Elméleti kérdéssel kezdünk: Sorolj fel három kézjelet, és mutogasd el őket!
-Hmm...Nyúl, Ló, Majom. -Mondtam, majd mutattam, hogy melyik-melyik.
-Oké, most hadd lássak egy Bunshin, majd egy Henge no Jutsu-t!
-Nem könnyíti meg a dolgomat, Iruka sensei!-motyogtam magamban,majd nekiláttam. Az egyik klónnak,szokás szerint megint hiányzott valamilye-hál' istennek csak a rózsa a hajából,bár ez nem volt olyan feltűnő. Miután Iruka sensei bólintott, eltűntettem a klónokat, és felvettem Iruka sensei alakját. Erre is rábólintott.
-Most pedig, ott van 5 céltábla, találd el őket!
Feloldottam a Henge no Jutsu-t, majd előszedtem 5 Shuriken-t. 3 célba talált,ám a másik kettő kicsit feljebb ment. Iruka sensei kedvesen rám mosolygott, átnyújtott egy fejpántot, úgy közölte.
-Átmentél! Holnap jelenj meg, mert csapatbeosztás lesz!
Boldogan bólintottam, majd megfogtam a fejpántot, és kirohantam vele. Miután elújságoltam a hírt, és mindent részletesen elmagyaráztam, elindultunk haza.
Aznap este ünnepeltünk.

Egy nem várt esemény
Azon a gyönyörű teliholdas éjszakán. Kezemben a fejpánttal aludtam el, álmomban meg-meg szorítottam. Kellemes éjszakám volt. Többnyire álmatlan. Aztán beütött a baj: Azt álmodtam, valami elragadja tőlem a családom. Nem öli meg őket, csak elveszi őket tőlem, többet már nem láthattam őket, és sajnos az álomból nem tudtam felébredni. Délben riadtam fel. A fejpánt agyonszorongatva, leizzadtam, és valamiért állt a víz a szobámban. Egy pillanatra megdöbbentem, de a félelem nagyobb volt-felpattantam,és kirohantam. Úgy,ahogy van, berúgtam Tsubaki ajtóját- sehol senki. Szüleim szobájába is berontottam, de sajnos ugyanígy jártam. Térdrerogytam, másnap reggelig fel se keltem onnan. Eltűntek. Soha többé nem jönnek vissza. Akkor felordítottam, és megesküdtem, hogy megkeresem őket. Fejpántomat felvarrtam a ruhámra, és úgy gondoltam, jobban teszem, hogy ha várok. Hátha valami fontos küldetésre mentek mind. Addig edzettem. De vártam egy hónapot...és még többet. De nem jöttek. Megfogadtam hát, hogy erős shinobivá kell válnom, és csak ezután, de utána mindenképp meg kell találnom a családomat. Kínkeservesen, nehezen, de azóta is eddzek, hogy valóra váltsam az álmomat...

Az Iruka csak azért van,mert nagyon szimpatikus ez a név,és valahogy megragadt De ha nagyon zavaró tényező,gyorsan át tudom írni. A végét átszerkesztettem,remélem így elfogadható

Hehe, ahogy én látom, a kislány még csak a keresés megfogadásáig jutott el, nem magáig az útig. (Az út egyébként egy jókora hajózással kezdődne ugyebár; tessék ránézni a térképre, hogy hol van a Hold.)

Ha nincs egyéb hiba, amit Konan-chama le akar tudni, akkor én el is fogadnám, de mivel ő kezdte el, majd ő kiadja neked a kezdőértékeket

Nagyon köszönöm!
A rang és a szint D ugye?Amikből olvastam mindig ezt szűrtem le,csak ugye jobb az óvatosság..^^

Igen.