Sayuri ház

A Sayuri család háza. Egy normális család semmi extra.

A mai nap után nagyon örültem, hogy végre hazaértem. Kész borzalom. Remélem, hogy soha az életbe nem találkozok majd újra Shitsuival. Bár az új tanárom sem az a fajta ember akit vártam, de ilyen az én szerencsém. Beléptem az ajtón. Nem volt otthon senki. Bár ez nem meglepő hisz apám szinte soha nincs itthon anyám meg a virágüzletben szokott lenni estig. Bementem a konyhába készítettem magamnak valami harapnivalót. Utána lezuhanyoztam. Zuhanyzás közben mintha lemostam volna magamról a mai nap fáradalmait. Jó érzés volt. A zuhanyzóból kilépve fel vettem néhány ruhát és bedőltem az ágyamba. Fáradt voltam, de valahogy nem jött álom a szememre. Inkább csak feküdtem ott és elgondolkoztam a mai napon. Lehet, hogy igaza volt. Nem vagyok valami nagy csapatjátékos, de ez mindig is így volt. Főleg, hogy ő lett a tanárunk így még rosszabb lett a helyzet. Soha nem működött volna a csapatmunka. Azok után amit hallottam az új tanáromról nem valami szimpatikus ember, de várom a találkozást. Hirtelen azt vettem észre, hogy már reggel van. Nem is tudom, hogy mikor aludtam el. Fura volt az biztos. Szokásom szerint most is lezuhanyoztam és megreggeliztem. Mivel nem volt jobb dolgom így a szobámba leültem az ágyamra és az egyik könyvemet kezdetem el olvasgatni. Jó könyv én szeretem. Hosszú órákig le tud kötni, de most tudtam, hogy nincs sok időm. Bármikor megjöhet az új tanárom és már alig vártam a találkozást. Kíváncsi vagyok, hogy néz ki és, hogy milyen ember. Shitsui elég szűkszavúan beszélt róla, de csak rosszat mondott. Biztos van valami jó tulajdonsága hisz minden embernek van csak meg kell találni. A könyvet becsuktam és az ablakhoz sétáltam. Kinéztem rajta. Láttam a kertünket és a benne lévő sok virágot. Emlékszem, hogy régen nagyon szerettem ott kint lenni és egész nap csak a virágokat nézni. nézni, hogy dülöngélnek ahogy fújja a szél. Ez valahogy mindig elfeledtette velem a bajaimat.

Vártál és vártál és vártál. Bár azt a Shitsui nem mondta, mikor is fog érkezni az új tanárod, de remélted hogy korán. Nos nagyon rosszul számoltál, hiszen már dél is elmúlt és a könyvedet is meguntad, annyit olvastad már szegényt, de a jounin-nak még se híre se hamva nem volt. Már az is megfordulhatott a fejedben, hogy nem jön el, mikor a szobád ajtaja kitárult.
Egy nő állt ott, kezével az ajtófélfát támasztva, kezében egy félig üres Sake-s üveget szorongatva, a szoba másik felében is érezted azt az illatot mely a nőből áradt, a tömény alkohol illatot. Mámoros szemmel nézett rád, ahogyan beljebb lépett, de majdnem elesett, ha nem kapaszkodik meg az ajtóban, valószínűleg meg is történt volna.
- Bocs a késésért, elfoglaltságom volt! -hadarta az elejét és lassítva mondta a végét a mondatnak, ahogyan odasétált az ágyadhoz és se kérés se beszéd nélkül azonnal ledobta magát rá. Szétterült rajta, ahogyan lehunyta a szemeit. Nem szólalt meg, csak ott feküdt, ahogyan már azt hitted, hogy alszik, de abban a pillanatban megszólalt. - Kényelmes ágy, ez jó! -pattant fel, olyan könnyedséggel, mintha nem is lenne részeg- Egy jó shinobi első dolga, hogy jó ágyat vegyen! - nézett rád, ahogyan az ablakhoz sétált és kiült oda, néha kortyantott egyet az üvegből is- Az a kis tökmag megkért, hogy tanítsalak ki! - jelentet ki- Mit képzel, hogy csak úgy ugráltathat az a hülye kis görcs?- morgolódott magában, mintha te ott sem lennél- De...- nézett rád- … ezért megérte! -nézett rajtad végig- Hamvas bőr, ápolt hajad, úgy ahogyan egy kunoichinek ki kell néznie...- mosolyodott el- Hogy milyen perverz tudnák lenni, ha néhány évvel idősebb lennél! - kaján vigyorral nevette el magát, ahogyan nem zavarodott magát vakarta meg az egyik mellét, de ennyi dolog után, még lássuk, neked mi az első benyomásod a nőről.


//Ui.:Illetve a szabálynak megfelelően tüntesd fel az adatlapod linkjét az aláírásokban! //

Nagyon sokat vártam. A könyvet már rég elraktam mert meguntam. Nem volt mit csinálnom. Reménykedtem, hogy hamar jön majd, de tévedtem. Már dél is elmúlt és azt gondoltam, hogy el se fog jönni. Ekkor hirtelen kitárult az ajtóm és egy nő állt ott. Mivel tudtam, hogy nincs itthon senki ezért a kunaimért nyúltam hátha valami betörő. Láttam, hogy csak egy részeg nő. Már azon gondolkodtam, hogy fogom kivezetni innen mikor megszólalt. Ő az új tanárom? Remélem, hogy csak az alkohol miatt mond butaságokat. Hamar rá kellet jönnöm, hogy tényleg ő az akire egész nap vártam. Fura volt látni, hogy mit csinál. Először lefekszik az ágyamra majd felpattan. Közben Shitsuit szidalmazza. Már jó benyomást tett bennem. Közben hozzám is elkezdett beszélni amivel kicsit sikerült elrontani a benyomást. -Akkor ön az új mesterem. Mi is a neve?- Kérdeztem tőle. Remélem, hogy ilyen egyszerű dologra tudd válaszolni. Bár nem mindig úgy néz ki.

//Bocsi a késésért! És köszönöm a pótlást! //

A nő egyszerűen elhúzta a száját a kérdésed hallatán, ahogyan abbahagyta a vakarózást és mintha nem is figyelne rád oldalra nézett, majd vissza, majd megint oldalra, bár ekkor másik irányba, majd újfent rád. Olyan volt, mintha keresne valamit és meglehet, sőt inkább biztos, hogy ezt is tette.
- Morumotto !- közölte veled (a név jelentése tengerimalac) – Yokoguruma Morumotto! -közölte veled a teljes nevét, ahogyan lerakta az üveget az egyik közeli asztalra, vagy éppen szekrényre, ki tudja. Melyik volt közelebb hozzá, ahogyan kinyújtóztatta a végtagjait, majd a legnagyobb megdöbbenésedre kigombolta a nadrágját. Ez lepett meg legjobban, ahogyan lehúzta a nadrágot és egy szél bugyiban, na meg a pólójában nézett rád. - Mit nézel? -kérdezte tőled- A fürdött keresem! Ma még nem tusoltam! Sőt tegnap sem! -hajolt be eléd -Mi van? Csak nem tetszek?- kérdezte elpirultan- Ne is álmodozz, ezért még büntetnek! -nevette el magát, ahogyan várta, hogy megmutasd neki a fürdött, már ha megteszed neki ezt a szívességet. És ha megteszed, akkor fél óra múlva tér csak vissza hozzád, egy szál, pár alig takaró lepedőben, ahogyan kissé komolyabb arckifejezéssel áll eléd, míg felöltözik ellőtted. Révén mind a ketten nők vagytok, nem nagyon szégyenkezik magán. - Mesélj magadról! Az aktád olyan hosszú, hogy lusta voltam elolvasni, főleg hogy el is hagytam? Vajon hol is?- kérdezte álszent módon, ahogyan egy pillanatra megállt és gondolkozott, majd újra folytatta az öltözködést- Mindegy is!

A nő megmondta a nevét. Utána hirtelen vetkőzni kezdett. Nem értettem, hogy mit akar ezzel. Mikor mondta, hogy a fürdőt keresi rögtön kimentem a szobából és a kettővel arrébb lévő ajtóra mutattam. Miután bement és az ajtó melletti falhoz támasztom magamat és úgy vártam. Hát nem épp ilyennek képzeltem el az új mesterem, de ha erősebb mint Shitsui és meg tud tanítani engem akkor jó. Fél óra tusolás után Morumotto kilépett a fürdő ajtaján. Csak néhány törülköző takarta. Rögtön bevonult a szobámba és felöltözött közben azt akarta, hogy meséljek magamról. Nem tudom, hogy lehetett képes elhagyni az aktámat. Rosszabb mint Shitsui. -Hát nem is igazán tudom mit mondjak magamról. Igazából sohasem akartam ninja lenni. Az apám kényszerített rá. Mára már beletörődtem. Igazából már konkrét célom is van. Az akadémián egy nagyon kedves ember tanított. Az egyetlen olyan ember akit a barátomnak tekintettem, de a genin vizsga utáni napon megölte valaki. A gyilkost akarom megkeresni és megölni, de ehhez előbb erőssé kell válnom. A vizsga után bekerültem egy genin csapatba. Igazából nem voltunk sokáig együtt mert közeledett a chuunin vizsga. Mind a hárman részt vettünk rajta, de csak én nem lettem genin. Hála Shitsuinak. A harmadik próbánál ő volt az ellenfelem és hát jóval erősebb volt mint én. Aztán bekerültem egy újabb csapatba aminek a senseie Shitui volt. Hát el sem akartam hinni nem értem, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen. Végül mégsem voltam abba a csapatba való így hát magához kerültem. Hát ennyi az én történetem. Más nem jutott eszembe és így is többet mondtam mit kellet volna. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog reagálni a történetemre. Valahogy olyan érzésem van, hogy nem nagyon érdekli és csak is azért van itt mert muszáj. Mindegy nem érdekel, hogy mit szól. Lényeg, hogy tanítson engem. Mást nem is akarok, csak erősebb lenni. Erős, hogy megbosszulhassam a halálát.

A nő láthatólag nem figyelt rád, csak öltözködött ellődet, ahogyan pontosabban abban a a pillanatban, hogy befejezted, ő is végzett a saját munkálataival és szembefordulva veled, az ablakhoz hátrált és kiült oda. Kezében újfent ott volt az üveg is, ami nem volt furcsa látvány, hamar megszoktad, azonban hogy mikor is vette el a szekrényről, azt nem láttad. Gyorsan hörpintett egyet belőle, ahogyan a száját megtörölve csak kommentálta azt ami mondtál neki a múltadról.
- Rád jár a rúd látom!- közölte nyugodtan- Három csapat ennyi év alatt, főleg az a kis görcs a fekete pontod mi? -kérdezte mosolyogva- Hát az nagyon kellemetlen! Nekem sem puszipajtásom, de azért ne írd le őt. Megbízható egy alak a maga módján, megbízhatóbb több területen mind én!- nevette e magát, ahogyan újabbat húzott az üvegből- Na de ez nem számít! A bosszú erősebbé teszi a testet és eltökéltebbé a lelket, azonban felemészt mindent! Ne enged, hogy a bosszú vezéreljen! - okított ki, miközben filozofált egy kicsit. Na de ezután mi történt? Semmi különös, rajtad volt a sor ismét, hogy valami csinálj!

Igaza volt. Csak a bosszú miatt vagyok aki vagyok és tudom, hogy ez nem jó. Viszont a bosszú nélkül nincs értelme ninjának lennem. Ez az egyetlen ami miatt most erősebb akarok lenni. Bár ha ez sikerül akkor nem tudom, hogy mit fogok csinálni. nincs más célom. Mindegy is mert még ráérek. Tudom, hogy egyenlőre megtalálni sincs esélyem nemhogy legyőzni. -Értem, hogy mit akar ezzel mondani. Tudom, hogy akik valakin bosszút akarnak állni valahogy mindig a rossz oldalra kerülnek, de én nem ilyen vagyok. Ráadásul enélkül nincs is célom. Ha nem hajtana engem a bosszúvágy akkor most nem lennék itt, hogy erősebb legyek. Szerintem kezdjük is az edzést vagy amit akar mert már unom a csevegést.- Mondtam bár nem voltam túl kedves ő is érezheti, hogy nem szeretek magamról és a múltamról beszélni. Remélem, hogy tényleg erős és meg tud tanítani dolgokra.

//Bocs, hogy ilyen későn és ilyen keveset írtam, de sajnos ezt tudtam most összehozni.//

Morumotto elmosolyodott a szavaidon, ahogyan kissé el is nevette magát. Továbbra is ablaknál állt, ahogyan téged nézett, de ezúttal már nem kortyolt bele az üvegbe, hanem egy szó nélkül csak nézett téged, ami kezdett idegesíteni. Az arcán a mosoly, nem szólal meg és téged néz. Egyre idegesítőbb volt, ahogyan szíved szerint bemostál volna neki egyet, csak csináljon valamit. Öt percig tett ezt, ahogyan váratlanul behunyta a szemét és komolyan szólt hozzád, ezzel tudatosítva benned, hogy az edzés nem lesz, vagyis nem úgy, ahogyan te gondoltad.
- Hehe... ők is ezt mondják! -közölte veled, ahogyan egy pillanatig kelet gondolkoznod csak miért mondta ezt- Fogadkoznak, hogy számukra csak a bosszú van, az a céljuk és ha elérik, akkor megbékélve tekintenek majd a jövőbe. De ez csupán álszentség és önhittség!- nézett rád szigorú arccal- Akik abban a hitben élnek, nőnek fel, hogy képesek minden erőt megragadni a bosszú miatt, hiába fogják teljesíteni azt, nem ismernek majd más világot, nem tudnak majd szabadulni annak az érzésnek a hatása alól, mert hiába álsz bosszút, az nem enyhít semmin, nem leszel magadra büszke, és nem találsz enyhülést. Ez az igazság! Aki mást mond, vagy gondol, az nemmás, mind egy idióta! -kortyolt bele az italba ezúttal- Türelmetlen, nagyszájú vagy és a bosszú hajt! Pont olyan vagy, mind én annak idején, de én képes voltam megállni az utón és nem nyelt el a sötétség! Tudom mit érzel, ezért mondom, hogy hagy fel ezzel az úttal. Fiatal vagy, azt hiszed ez az egyetlen út melyet követhetsz de ez nem igaz! Csupán nem találtál más utat és ezért léptél erre az ösvényre! Nem másért! Nem igaz?

Sokáig csak bámultuk egymást és nem szólaltunk meg. Egy idő után már untam ezt a nagy szótlanságot és kezdett idegesíteni. Után hirtelen megszólalt. Amit mondott érthető volt és teljes mértékben igaza volt, de ez nem olyan egyszerű. -Tudja ez mind szép és jó, de nekem nincs más célom. sőt én egyáltalán nem is akartam az lenni ami most vagyok. Soha nem állt szándékomba, hogy ninja legyek. Így soha nem is tűztem ki magam elé ilyen célokat. Sőt még mindig gyűlöm az apámat amiért nekem ezt kell csinálnom. Alig történt valami jó velem életemben és ami történt azt is megfosztották tőle. Tudja milyen érzés ez? Tudja milyen rossz minden nap azzal felkelni, hogy tudja, hogy egy barátja sem várja az ajtón kívül. Nekem nincsenek nagy álmaim mint, hogy Hokage legyek vagy, hogy a legerősebb ninjál közé tartozzak. Egyedül csak 1 embert akarok megölni. Ha nem tetszik ez van, de nem hiszem, hogy jobb belátásra fog majd tudni bírni.- Mondtam miközben egyre idegesebb lettem. Tudom, hogy amit csinálok rossz, de úgy érzem, hogy nem tehetek semmit ellene. Már meguntam az ácsorgást így leültem az ágyamra és vártam a sensei válaszát.

A nő végighallgatott csendben, ahogyan amikor befejezted felállt és odasétált melléd. Lassan leült az ágy szélére, ahogyan mosolyogva rád nézett, majd váratlanul hörpintett egyet újra az itókából. Elég közel volt hozzád, ezért érezted az ital kissé, számodra kellemetlen izét, de nem forgott tőle a gyomrod vagy ilyesmi, nem érezted kellemetlennek, ami jó volt.
- Megértelek! - közölte veled- Éppen ezért nem hozom szóba ezt addig, míg te úgy nem érzed,hogy beszélni kell róla! - simogatta meg a kezed – De ne várd, hogy amit mondtál elfogadom! Érett vagy, de még fogalmad sincs erről az igazi világáról! Mától én vagyok a mestered! Bepótoljuk mindazt, ami eddig hiányzott az életedből, megtanulod mindazt, ami ahhoz kell, hogy hamarosan ne a tanítványomnak, hanem a bajtársamnak nevezzelek és lassan talán megérted, mit is jelent Konohagakure no sato tagjának lenni! -állt fel, ahogyan kinyújtóztatta a kezeit- Na álljunk most azonnal neki! Nem fogom felmérni a képességeidet! Eleget olvastam róla, ezért leszögezem, hogy te nem egy távolsági harcos vagy! A technikáid is azt sugallják, hogy közép távolról vagy közelharcban vagy jó! Ez a legkitűnőbb adósság! Már ha ezeket is nézzük, hasonlítunk egy kicsit! - lépett az ajtóhoz- Persze én azért nem vagyok Shitsui! Nem fogok kesztyűs kézzel bánni veled az edzések folyamán! Gyere, a kertetek elég szép, túlságosan is, össze kell törni valamit!- nevet fel, ahogyan követted őt, ahogyan amint kiértettek, ő szembefordult veled. - Ma megtanulod elkerülni a csapdába esést! Persze több fajtája van ennek, de kettő igazán fontos. A fizikai szabadságot korlátozó technikák, illetve a genjutsu alapú technikák! Választhatsz, hogy mit tanítsak neked!- közölte a hírt.

(Vagyis a szabaduló technikát, vagy éppen a Genjutsu Kai-t akarod megtanulni? //

A sensei végighallgatott majd miután befejeztem leült mellém. Jó érzés volt, hogy valaki végre megért engem. Persze nem tetszik neki a dolog, de úgy gondolja, hogy nekem kell rájönnöm, hogy mi a helyes. Közölte velem, hogy most tanítani fog nekem. Meg tanítja, hogy lehet a csapdákból kiszabadulni. Mondott is két technikát amik nagyon fontosak. Az egyik a Genjutsu Kai amivel a genjutsut lehet feloldani a másik a szabaduló technika amivel kötelek fogságából lehet kiszabadulni. Nem gondolkodtam sokat rögtön tudtam, hogy mit akarok. -A szabaduló technikát szeretném tanulni. Ezután elindultunk a kertünkbe, hogy gyakoroljunk. Remélem, hogy nem gondolta komolyan, hogy tönkreteszi. Sokat dolgoztam rajta, hogy ilyen legyen és tőlem akár a Hokage is lehet akkor sem teheti tönkre. Amint kiléptem az ajtón éreztem a lágy hűvös szellőt ami nagyon kellemes volt. Kilépve rögtön a szép zöld füvet a fehér kerítést és annak tövében nyíló színes virágokat pillantottam meg. Nem tudom, hogy pontosan mit fogunk csinálni, de mindenesetre én készen állok bármilyen próbára.

A nő közelebb lépett hozzád, ahogyan kezében egy kötél jelent meg és az arcára ördögi és perverz mosoly ült ki. Láthatólag élvezte azt, hogy megkötözhet téged és teljesen kiszolgáltatott állapotba kerülsz ezáltal. Eléd lépett, ahogyan egy szakszerű és kissé neked fájdalmas mozdulattal, egy szempillantás alatt összekötötte a kezeit a hátad mögött, ahogyan mindkét kezedet a törzsedhez is kötözte. Ezzel pedig teljesen mozgásképtelenné váltál. Ahogyan ezzel végzet, megemelt és a hátára rakott és nem sajnálva téged kirakott a tűző napra, olyan helyre, ahol egy árnyék sem ért el, illetve ez a hely tudtommal a kert majdnemhogy közepe volt, ahol akárki láthatott téged, főleg a szomszédok.
- A béklyókból való szabadulás, egy shinobi alapképeségge. Azon is csodálkozok, hogy ezt nem tanultad meg az akadéiám, pedig tanítani szokták! Na de a lényeg, hogy itt vagy és most már készen!- guggolt le melléd, ahogyan váratlanul egy puszit adott az arcodra, kihasználva a tétlenségedet t- így ni! Ha nem sietsz, megfősz ezen a nyílt terepen és a szomszédok is elégé zavarhatnak majd, de ezek ellenére tipp nélkül hagylak! Ez a technika ugyanis, a chakra felhasználása adott tárgyba irányítva, annak egy alapja! Szóval nem lesz gond vele a te szinteden remélem! -állt fel, ahogyan ő árnyékba vonult és rajtad állt, hogyan is állsz neki ennek a technikának, de amit mondót az hasznos lehet, főleg amit a megfőzésről mondott, ugyanis, jelenleg jó 35 fok lehetett a tűző napon.

A sensei odalépett mellém majd megkötözött, és kirakott a napra. Elég kínos volt. Mindenki láthatott engem kikötözve a tűző napon ülve. Kicsit kegyetlennek érzem a sensei tanítási módszerét, de már nem tudok mit csinálni azon kívül, hogy megpróbálok kiszabadulni. Annyit segített, hogy chakrát kell juttatni a kötélbe, de ennél többet nem tudok. Szóval ezt kéne megpróbálni. Elkezdtem a chakrát koncentrálni a kötélbe, de nem úgy tűnt, hogy bármi is történik. Nem értettem, hogy mit rontottam el. Annyira gyűlölöm amikor itt hagynak egyedül és még segítséget sem adnak. A nap erősen tűzött. Éreztem, hogy égeti a fejemet és a szomszédok is egyre bámulnak engem. Nagyon idegesítő helyzet. Az biztos, hogy ha kiszabadulok akkor biztos, hogy az üvegével fogom üldözni azt a részeges nőt. Újra megpróbáltam, de megint semmi. Már nagyon idegesített a dolog. Akárhányszor próbáltam minden alkalommal sikertelen lett. Nem értem, hogy mit csinálok rosszul. Lehet, hogy nem elég csak az, hogy a chakrát belevezetem. Akkor mit kéne csinálnom? Talán ha a chakrát belevezetem akkor meg kéne próbálnom elszakítani a köteleket. Jobb ötlet híján megpróbáltam. A cahkrát a kötélbe vezettem és megpróbáltam elszakítani. Ha ez nem sikerül akkor ötletem sincs, hogy mit csináljak.

Alig tíz perc telt el azóta, hogy a napra kerültél, kikötözve mind egy darab hús. És miközben te szenvedtél, addig a mestered vígan itókázott a verandán, a hűs árnyékban. De ha ez nem is lett volna elég, akkor a szomszéd házaspár is érdeklődve nézte, mit is csinálsz odakint és ez bizony még jobban feldühített. Bár volt hasznos dolog is abban, amit csináltál.
Rájöttél, hogy a a kötélbe vezetett chakra, nem tesz semmit. Sőt! Miután belevezette a chakrádat és megpróbálod elszakítani, a vöröslő fejedre kapta csak fel a fejét Morumotto is, ahogyan nemes egyszerűséggel neked pöckölt egy közelben lévő kis kavicsot. Pont a fejed mellett surrant el, amire felkaptad a fejedet és ránéztél. Unott arccal nézett téged, ahogyan hirtelenjében elkezdte vizsgálgatni a kezét.
- Mi a... mi a... nem szoktam hibázni! -szidta saját magát, ahogyan világos lett, hogy nem szándékos tévesztette el, hanem véletlenül- Na de mit csinálsz hülye kölke...- kezdett el téged is szidni- Mi tanultál Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye)- nál ha? Azt hogy a vezess minél több chakrát a lepedőbe és lesz valami? -kiáltozott veled- Anyám, azt hittem, hogy egy ilyen egyszerű technika nem fog ki rajtad, de legyen elmondom a titkát!- állt fel, ahogyan kissé kótyagosan de odasétált melléd- Na figyelj jól!- pöckölte meg a homlokod. Ha csak egyszerűen belevezeted, akkor megerősíted, minden tárgy reagál a chakrára, valamelyik gyengébben, valamelyik erősebben, de ezen reagálás mindig csakis pozitiv. Ez a technika a chakra, tárgyban való felhasználásnak egy módja! Vezesd bele és bírd irányításra a tárgyat! Jelen pillanatban kötözd ki a csomót! Ennyi! Még egy akadémista is rájön erre magá...- hirtelenjében eldőlt ellőtted, ahogyan magában kezdett beszélni, alig halhatóan- Meleg van... meleg van...

Megpróbáltam elszakítani a kötelet, de ez nem sikerült. Nem fűztem sok reményt ehhez a módszerhez, de jobb ötlet híján ki kellett próbálni. A sensei észrevette az erőlködésemet és nem igazán tetszett neki, hogy nem sikerül megoldanom a feladatot. Egy követ pöckölt felém ami szélsebesen suhant el mellettem. Először megijedtem majd dühös lettem a senseire, hogy ilyet csinál. Nem elég, hogy kikötöz és a tűző napra tesz ki, de még kövekkel is pöckölget most már tényleg megölöm. Ekkor elmagyarázta nekem, hogy is kéne megoldani és eldőlt majd valamit motyogni kezdett magában. Nagyon megijedtem mert azt gondoltam, hogy valami baja van. Gyorsan megpróbáltam. Chakrát vezettem a kötélbe és megpróbáltam kioldozni a csomót. Elsőre sajnos nem sikerült, de rögtön újra és újra próbálkoztam. Ha a sensei most csak játszik velem akkor biztos, hogy kinyírom. Ha sikerül kiszabadulnom akkor gyorsan odafutok a senseihez és leguggolok mellé. -Sensei jól van?- Kérdeztem aggódva.

Újra próbálkoztál ismét és ismét, de a kötél nagyon lassan, szinte alig érezhetően lazult csak meg. Nem volt amit csináltál, de amiatt, hogy egyáltalán nem tudtad, milyen csomó is tart fogna, nem tudtad azt sem pontosan, hogy vajon milyen irányba és hogyan kell a kötelet mozgatnod. És bár lassan lazult, ez csak a szerencsének volt köszönhető, révén nem akadt meg, nem gubancolódott össze, vagy ami a legrosszabb lett volna, nem tudtad tovább lazítani.
A sensei-d eközben csak háton feküdt a fűben, ahogyan vöröslő arccal, csak annyit motyogott egyfolytában, hogy de meleg van, meg hogy nem bírja tovább. De mindezt egyre halkabban és egyre nem érthetően. Sietned kellett, de gyorsan.

//Rendben, írj egy hosszabb postott, melyben részletesen leírod, hogyan próbálkozol vele, még egyszer-kétszer, mire sikerül kioldanod a csomott és szabaddá válsz! //

Bár a kötél lazult mégsem voltam képes eloldozni magamat. Sajnos nem tudtam, hogy merre fele is kéne mozgatni a kötelet ahhoz, hogy kiszabadítsam magam, és nagyon szerencsés voltam, hogy nem gubancoltam még jobban össze a kötelet. Gyorsan ki kell találnom valamit mert a sensei egyre halkabban motyogott. Tudtam, hogy gyorsan kell cselekednem különben baj lehet. Újra és újra megpróbáltam. Egyre jobban lazult a kötél. Bár a technika lényegét értem, de mégsem tudom jól megcsinálni. Pont most kéne jól teljesítenem mert lehet, hogy a sensei súlyos beteg és akár még meg i halhat. Hiába minden próbálkozás a kötél nem akar elengedni. Tudom mozgatni a kötelet, de ez semmit nem ér ha nem tudom merre kéne mozgatni. Talán ha jobba figyeltem volna akkor most nem lennék ekkora bajban. Nagyot sóhajtottam majd újra chakrát kezdtem irányítani a kötélbe majd azt mozgatni. Éreztem, hogy a kötél egyre lazább és lazább, de még nem volt elég ahhoz, hogy kiszabaduljak. Nem tudom. Teljesen kétségbe voltam esve. A sensei hangja egyre halkabb volt már szinte alig halottam, de engem még mindig ez a kötél tart fogva. Nem akarom, hogy valaki meghaljon csak azért mert én nem tudok kiszabadulni ebből a kötélből. Azt hiszem ha ez megtörténne hát nem is tudnom, hogy mit csinálnék, de az biztos, hogy a lelkiismeretem nem hagyna nyugodtan élni. Összeszedtem magamat majd újra megpróbáltam. A kötél már szinte teljesen elengedett már csak néhány mozdulat és le is esett rólam. Nagyon örültem, hogy sikerült. Amint lehetett rögtön odafutottam a senseihez, hogy megnézzem, hogy jól van-e. -Sensei jól van? Mi történt?

A kötél lehullt rólad, egyenes a földre. Elég megterhelő volt, de sikerült. Végül is, nemhiába könnyű ez a technika, lényegében csak a lényegére kellett rájönnöd, majd percek alatt begyakorolnod és kész is. Sokkalta könnyebb így már, mind arra te számítottál korában. Sikerült a technika és mostantól egy újabb képesség birtokába jutottál. De ezzel nem tudtál foglalkozni olyan sokáig, sőt igazából, nem is foglalkoztál semmi mással sem, sem az ünnepléssel, se azzal, hogy igazából hogy mi volt annyira nehéz abban amit csináltál. Egyből a jounin nőhöz futottál, ahogyan letérdelve mellé kérdezgetted tőle, mi is a baja, mert már jó két perce nem mozdult csak feküdt.
- Én...én... - mormogta alig halhatóan, ahogyan lassan benyúlt a ruhája alá, és egy üveget vett elő, miközben remegő kezekkel kinyitotta és belekortyolt. - Szomjas voltam...- mondta hangosabban, ahogyan hirtelen, mintha erő költözöttöt volna bele, felült és rád nézett meglepetten- Ki is szabadultál, ki gondolta volna?! -lepődött meg, de olyan átlátszóan, hogy csak ideges lettél. Az egészet csak azért csinálta, hogy gyorsabban végez a technikával, hogy siess és na meg izgulj miatta. Majd Morumotto felpattant és lenézett rád mosolyogva- De most már minden rendben, ezért a legjobb lesz, ha beszélgetünk valami fontosabbról! -sétált vissza verandához, ahogyan ott leülve mellételepedtél és egy igazán fontos kérdést halhattál végre tőle. - Mond, szerinted mi a te stílusod?

Odarohantam a senseihez, hogy megnézzem mi baja van. Ekkor egy üveget kapott elő a ruhája alól és meghúzta azt. Mintha semmi sem történt volna. Rájöttem, hogy ezt csak azért csinálta, hogy gyorsabban sikerüljön megcsinálni a jutsut. Könnyek szöktek a szemembe az idegességtől. Odasétáltam elé és megpróbáltam egy pofont adni neki. -Úgy gondolja, hogy ez vicces? Maga szerint milyen érzés lehetett nekem ez? Nem tudtam, hogy mi a baja és még arra is gondoltam, hogy nem éli túl.- Üvöltöttem az arcába. Hihetetlen milyen emberek vannak. Mikor egy kis idő múlva megkérdezte, hogy szerintem milyen is a stílusom elégé elgondolkoztam. Nem is gondolkoztam ezen még. igazából ninjutsuból és taijutsuból mindig jó voltam bár a ninjutsut előnyben részesítem. Nehéz válaszolni. -Igazából nem teljesen tudom. Ninjutsu és a taijutsu egyformán jól megy így nemis tudok választani közülük, de ha mindenféleképpen választanom kellene akkor inkább ninjutsut választaná.-

A kezed hirtelen lendült és annak ellenére, hogy a jounin pont ívott és a szeme is csukva volt, nem találtál célt. A feje ellőt húzott el a kezed, de nem azért, mert célt tévesztettél. Ha nem hajolt el, eltaláltad volna, de ő azonban így is, ilyen ittas állapotban is elkerülte az ütésedet. Hiába kiabáltál majdnemhogy az arcába, láthatólag nem foglalkozott veled. Csak itta az italát, ahogyan befejezte, kissé kábultan bámult rád.
- Heeee....?- kérdezte tőled mosolyogva- … ááhhh...- kiáltott fel, örömteljesen- Két Akame-chan! -kapta el a kezdett, ahogyan az még mindig az orra ellőt volt. Azzal egyetemben ugrott fel és szorított magához. Mivel elég magas voltál, a fejed a vállán landolt, ahogyan nem erősen ölelt, miközben a szomszédok igen érdeklődve nézték a jelenetet. - Te buta...- hangja hirtelen megváltozott, komolyabb lett- ...Shinobiként kerülhetsz hasonló helyzetbe, egy társad résülése, vagy éppen az a tudat, hogy nem tudott mi van vele, komoly lelki megterhelést ró a válladra, mely kihatással van a testedre és a viselkedésedre is. Ha elborul az agyad és ideges leszel, azzal csak a saját halálos ítéleted írod alá. Csak is így készíthetlek fel hasonlókra...- engedett el, ahogyan odasétáltatott az árnyékos teraszra, amikor is válaszoltál a kunoichi kérdésére – Valóban?!- emelte a ujját az állához, ahogyan gondolkodott- Akkor egy nin-taijutsu edzést fogok neked tartani! -örömteli hango kiabált rád, ahogyan hirtelen ijedt arcot vágott és valami utat edzett kutatni. - Hol van?! Merre lehet! -hangja ilyedt volt, ahogyan felkiáltott ,akár csak egy kisgyerek aki megtalálja a játékát. Kifutott a napra, a földön felejtett italához, ahogyan lehajolt érte és újra összeesett. - Most tényleg hőgutát kaptam...- dadogta alig halhatóan.n

Nagyon ideges voltam ami érthető volt hiszen az egészet csak megjátszotta. Igaza volt. Minden esetben nyugodtnak kell maradni, de ez nem olyan egyszerű ha valaki ott haldokol az ember mellet. Főleg ha olyan valaki akit jól ismer. Nem tudtam megszólalni sem. A sensei átölelt amitől furán éreztem magam és egy kicsit zavarba is jöttem. Mindenki minket bámult. Soha többé nem mehetek ki nyugodtan az utcára. Olyan érzésem van, hogy hosszú időre el lesznek foglalva ezzel a dologgal a pletykás vénasszonyok. Nem akartam belegondolni ebbe. Biztos, hogy az edzésre is azt hiszik, hogy valami bizarr játék volt. A sensei leült a teraszra az árnyékba. Ekkor hirtelen ijedt hangja lett. Olyan volt mintha valamit keresne. Igazából nem csak olyan volt hanem az üvegét kereste amibe a pia volt. Mikor megtalálta hirtelen összeesett és valamit motyogott. Nem hiszem el. Ha most is csak játszik komolyan megölöm. Nem szeretem az ilyen dolgokat. Viszont nem úgy tűnt, hogy most is csak szórakozik így megfogtam és bevittem a szobámba és letettem az ágyba. Nem tudtam, hogy mit kell csinálni vele ilyenkor, de kicsit megitattam hátha jobban lesz. Ha jobban lesz akkor hamarosan elkezdhetjük az edzést.

//Bocs, hogy ilyen sokáig nem írtam, de mostanság nincs valami sok időm.

Bevitted Morumotto -t a szobába, ahogyan az út könnyebb volt mind gondoltad. Bár a nő teljesen elhagyta magát, több dologra is rájöttél. Nem szimulál ismét, vagy ha igen, akkor azt nagyon jól teszi, illetve, hogy a magasságához és a testalkatához képest elég könnyű! Ahogyan ott feküdt az ágyon és ivott pár korty vizet nem csinált semmi, csak egyszerűen kiköpte, ahogyan valamit motyogott.
- Fuj... víz! -láthatólag még akkor sem tetszett neki az, hogy vizet kell innia.
Lassan már kezdett sötétedni, fél napod arra ment rá, hogy a jounin-ra vigyáz, ahogyan a nap már lemenőfélben volt. És egyik pillanatról a másikra Morumotto felpattant az ágyról. Megmozgatta a kezeit, ahogyan körbenézett.
- Hu a francba, józan lennék?- kérdezte tőled, ahogyan az ágy szélén ült már a következő pillanatban – A testem olyan nehéz, sokkal nehezebb, mintha másnapos lennék...- ecsetelte, ahogyan kérdően rád nézett, majd elmosolyodott. -Köszönöm, hogy vigyáztál rám! Sajnos mára az edzésnek annyi, de ha minden jól megy holnap folytatjuk! -próbált felállni, de a lábbai nem bírták el. - Hehehe... nem lenne gond, ha itt aludnék veled?- kérdezte tőled mosolyogva, a tarkóját vakarva!

Nagyon könnyen bevittem a szobámba és lefektettem az ágyra. Biztos voltam benne, hogy most nem szimulál. Adtam neki egy kis vizet, de nem tetszett neki túlságosan. Nem tudtam mit csinálni ott ültem mellette és vártam, hogy jobban legyen. Már kezdett esteledni. Tudtam, hogy a mai edzésből nem lesz semmi. Nemsokára felébredt és meglepetten tapasztalta, hogy teljesen józan. Fura egy ember az biztos, de azért örültem, hogy jól van. Úgy nézett ki, hogy józanon még mozogni sem tud. Szerencsére ma nem jönnek haza a szüleim ezért itt maradhat.
-Jó maradhat, de csak ma éjszakára. Szerencséje van mert a szüleim nincsenek itthon. nehéz lenne elmagyaráznom a dolgokat.

//Bocsánat a késért! //

Morumotto végignyúlt az ágyon, ahogyan megkapta tőled az engedélyt, vagyis a igenló kis válaszodat. Bár azért túlzás lett volna azt állítani, hogy nehéz lenne kimagyarázni ezt a helyzetet. Nos igen, a szüleid még nem tudják ki az új mestered, pontosabban, nem tudják, hogy újra van, hányadik is? Igazából nem is számít. A jounin végignyúlt az ágyon, ahogyan rád nézett és elmosolyodott.
- Nem gond ha beszélgetünk egy kicsit? -kérdezte tőled, amin meglepődtél- Tudod, ritka alkalom, hogy józan vagyok, éppen ezért szeretném, ha tudnál valamit...- említette meg- Tudod, mindig sokat iszok, de ez nem is csoda! Ugyan sohasem tudok annyit inni, hogy teljesen részeg legyek, éppen ezért ez az stílusom is ezen alapszik, de ugyanakkor olyan szemmel máshogy látom a világot és máshogyan így, tisztán. Lehet, hogy nem látszik rajtam, de ugyanakkor boldog vagyok, hogy te lettél a tanítványom. Hasonlítasz az öcsémre!- nézett rád- Ő is ennyi idős volt, mikor meghalt, de valahogy még ma is tisztán látom az arcát és tudom, hogy másban keresni a múltat naivság. De benned úgy érzem őt megtaláltam. Mintha az ő megtestesülése lennél, a hajad, az arcod a viselkedésed, teljesen olyan vagy mind ő. De ugyanakkor ne hidd, hogy emiatt vállaltalak el. Lehet, hogy olyan vagy mind ő, de egyben nagyon hasonlítasz rám is! Öröm lesz téged tanítanom, tudom. He...- nézett vissza a plafonra. - Ezért nem szeretek józan lenni, olyan érzékeny vagyok, mind egy kislány...