Utcák és hidak

// Ahol a part szakad... - Iwagakure //

.::Niban Nindo



A kovács jószerivel csak figyel téged és a munkádat, továbbá itt-ott meghallod az elismerő hümmögését, mikor magad által hozott ötvözettel próbálsz valami alkotni. A kemence füstje kellemesen égeti az arcodat és ha hő dacosan kap bele hajadba, amit finom meg is legyinti tincseidet. Nem is kell sok idő, mire rendesen elkezd kiverni a víz és kénytelen vagy legalább a fölsődet levenni. A kalapács hangja visszhangzik a terembe, ahogy minden tudásodat bevetve megpróbálsz egy épkézláb és veszélyes fegyvert alkotni, ami megfelelően díszes lesz annak a pojácának.
A munkád közepette hallod, hogy a faszék mögötted megrecseg és kérdéseidre némi késlekedéssel kapod meg - vagy mert gondolkozik vagy túl részeg a beszédhez.
-Démonok, mondom neked...- motyogja a bajsza alatt, majd feláll és melléd sétál, figyelve munkádat.- Valami... látomást rakta a fejembe, mikor felszólaltam ellenük... Ezerszer megnézették velem a kislányom halálát...- s nem sokra a mondat végét követően két csepp esik a melletted lévő kohóra, melyek a magas hő hatására sisteregve elpárolódnak.- Csak démonok képesek ilyet tenni...- majd szipogva egyet visszaül a helyére. -A Tsuchikage nem hagyta volna ezt...- motyogja újfent orra alatt, ahogy egyik kezével eltörli az onnan kifolyó váladékot.- Elmenekült, legalábbis ezt hallottam. Majd azt híresztelték el, hogy végül meglett de súlyosan beteg lett, ezért most az ágyat nyomja. Valakitől azt lehetett hallani, hogy meg is halt... Nem tudunk róla semmit, mindenhonnan csak pletykák mennek. Ezek a démonok... mondom neked fiú, ezekkel nem szabad packázni...- s kiissza az italjának utolsó cseppét.




A kovácsolás egy pár órát igénybe vesz és addig az öreg sem mondott túl sok használhatót, néha talán rádszól hogy figyelj a tartásodra, erősebben üsd a vasat és hasonló jó tanácsokkal próbál támogatni.
A kemény munkának pedig meglett a gyümölcse: egy szépen elkészített, mondhatni csillogó fényű katana áll a kezedbe, melynek pengéje kicsit sötét-kékes/fekete beütése van - vélhetőleg az obszidián miatt. A nagydarab kovácsmester feláll és a válladra teszi a kezét, végül jól megszorítja a vállad.
-Ez aztán remek munka lett fiacskám.- majd feléd néz és talán most látod először mosolyogni.- Megmentettél.- teszi hozzá, majd elindul a szoba sarkába.
A kovács megáll és letérdel a sarokba, elmozdít egy rövidebb szőnyeget és hallod hogy valami kattan, majd valamit kiemel onnan és ugyan úgy mindent visszazár, visszatesz. Amikor megfordul három hófehér Shuriken-t látsz a kezeibe, amiket finoman egy durva és szenes anyagba helyezett bele.
-Ezek a mesterműveim.- majd a eléd emeli hogy jobban megvizsgálhasd őket.




A Shuriken-ek teljesen hófehér színben pompáznak és egyetlen egy karcolást sem látsz rajtuk, az egyetlen ami "beletorzít" azok a furcsa pecsétek a belsejében.
-Úgy nevezem őket, hogy Dasutosutā / Porcsillagok. Kezdeti fázis, de maga a Tsuchikage segített benne, a használat pedig nagyon egyszerű: amit megvág, azt elporlasztja magával együtt. Szó szerint. Viszont élő dolgokkal kicsit lassabban fejti ki hatását. - majd a kezeidbe adja és óvatosan visszacsomagolja a zsákjába.- Nálad úgy is jobb helyen lesz.- és elengedi a fegyvereket, amik nem tűnnek nehezebbnek mint egy mezei Shuriken. -Most pedig mond meg, hogy miért is vagy itt igazából mert...- mutat rá a felszerelésedre.- Ilyeneket nem a környéken lehet kapni és a mozdulataidból sem egy sima kovács ereje sugároz.- majd a csípőjére helyezi ökleit.- Segíteni szeretnék.- teszi hozzá.






.::Saisho Nindo


A szoba átkutatásához végig kellett lépkednetek a földbe állított tőrök, szikék, dobócsillagok és bútordarabok között, de nem találtatok semmi említésre méltó információt, inkább csak adminisztrációs dokumentumokat és értékmegőrzési papírokat találjátok meg pár civilnek. A férfi szájából egy apró vércsepp gurul le, ami majd némán cseppen le a talajra, a felpeckelt kezei pedig közelebbről még súlyosabbnak tűnik, mint távolról -  ha ki is szabadítanátok sürgősen egy medikusra lenne szükség aki elállítaná a vérzést.
-Óóóh drága Kami-sama, köszönöm!- s könnyek kezdenek megjelenni a szem sarkában.
A mondatod második felére viszont ez az örömteli mosoly kicsit lekonyul.
-...csak ha megfelelő választ?- s a könnyek most nem öröm könnyekként kezdenek el potyogni.- Kérem, én csak el akarok innen menni!- kezd pánikba esni, majd Asuka mondata zaklatja fel igazán.
Egy pillanatra próbál körbenézni és valami együttérzést próbál keresni a többi tagban - de nem lel semmit, csak jéghideg tekintetekkel találkozik. Fejét megadóan lehatja és szipog párat.
-Kérem, csak ígérjék meg hogy kiszabadítanak..!- néz rátok könyörögve, ahogy a vér, könnyek és takony kezd összeolvadni az arcán.
A fickó megpróbál mozdulni párat a kényelmetlen pozícióból, amire két szike összeütődik és egy nagyon halk "ting!" hangot ad ki. A biztonság kedvéért átpásztázod újra a helyet, majd csak annyit veszel észre, hogy a "nagyobb Chakra-val" rendelkező személy, akik épp a ti irányotokba indult volna el hirtelen megállt ... majd teljesen másik irányba folytatja a járőrözését.
-A..aa-aamit tudok, hogy ez elő volt készítve, össze volt hangolva. Találtam a jegyzőkönyvekbe rejtett üzeneteket, az adóbevallás közé voltak beiktatva. Teljesen véletlenül leltem rá, mikor az egyik napi kvóta nem stimmelt. Egy kis időbe beletelt, mire találtam valakit aki feltöri ezt a szöveget.- majd megnyalja a szája szélét.- Bizonyos tisztviselőkkel kommunikáltak valaki, akit csak Fukushu*-nak neveztek. Először csak információkat kért a városról, majd az őrjáratok is érdekelték. Ekkor mentem el a felettesemhez, aki megmondta hogy előterjeszti a biztonságiaknak és az ANBU-nak. Másnap nyoma veszett... - s megcsuklik a hangja.- Mikor visszamentem a kódtörőmhöz, a lakásán találtam meg a levágott kezét. - elkezd köhögni, mintha hányingere lenne. -Nem sokra rá megtörtént a támadás a Kage Palota ellen, harcok voltak mindenfele, majd a Kage elmenekült...vagy meghalt, nem tudom...Jöttek kapucnis alakok...- s itt újra könnyezni kezd.- D-de tudtam hogy én leszek a következő. Megpróbáltam kideríteni, hogy honnan jöhettek be ezek a jegyzőkönyvek, hátha sikerül a forrásához eljutni és átadhatom az ellenállásnak.- majd felnéz rátok.- A feljegyzések alapján az ANBU adta ezeket a dokumentumokat, mindig egy megbeszélt ponton.- majd elkerekedett szemekkel folytatja.- Értitek? Maga az ANBU árulta el a falut!- s fáradtan elernyed. -A-a-aaanyit sikerült még megszerezni, hogy valami fontos tanácskozás lesz ma de az már valószínűleg javába folyik... Ott lesznek a kapucnisok és az ANBU fejese....- majd nyel egy nagyot.- Kérem, nem tudok mást! Kérem, engedjenek szabadon!- néz rátok könyörögve.

*Fukushu = Bosszú


//Kérlek reagáljátok le a férfi mondandóit és döntsetek a sorsáról. Post-otokat addig írjátok, amikor elkezditek tervezni következő lépéseteket és távozni akartok a szobából! //

Ahol a part szakad… Niban Nindo
 
Ahogy azt vártam, míg én dolgoztam az öreg nyelve megeredt és csak úgy zúdította rám az információkat. Annyira belejött, hogy képes volt elvonni a figyelmem, így majdnem hibáztam a legkényesebb munkafolyamatnál. Szerencsére időben észbe kaptam, így nem okoztam sem a készülő fegyverben, se pedig magunkban kárt. Még szerencse. Nagyon fárasztó és hosszú órák állnak még előttem, de szerencsére a társaságom kifogástalan, és úgy tesz amire számítottam. ~ Vajon a többiek jól haladnak? ~ Teszem fel magamnak a kérdést, ami persze csak költői, hiszen nincs senki, aki ezt megtudná nekem válaszolni. A kovácsolással remekül haladok ám egyszer-egyszer megakadok az öreg mondatain. ~ Elmenekült? Meghalt? Egyik sem egy jó opció. Kinek, vagyis inkább kiknek lehet akkor ereje, hogy egy kagét menekülésre késztessenek, vagy meg is öljenek? Biztos megakarom várni én azt, hogy esetleg szembe kerüljek egy ilyen „démonnal”? Na most már tényleg nagyon aggaszt, hogy nem tudok semmit a többiekről, hiszen azért küldtek velük, hogy az általam épített táborok óvják őket, most meg azt sem tudom élnek e még. Gyorsan végeznek kell itt és a megszerzett információkkal elhúzni innen minél hamarabb. ~ Aggodalmaskodtam, persze teljesen jogosan. Az öreg látomásos történetét nem tudtam hova tenni, tudtam arról, hogy léteznek magasan képzett ninják akik mesterei a genjustunak, de ez így önmagában számomra nem akkora horderejű információ, persze elraktároztam, és jelenteni is fogom majd.
[…]
 
Az utolsó simítás a beáztatott ronggyal. – Kész! – jelentettem ki, és megmutattam az elkészült fegyvert. – Ez egy igazán remek kard lett, és amennyire szemet gyönyörködtető a feketés pengéje annyira veszélyes is. Ugyanis a penge felszínére egy obszidián réteget csiszoltam, ami, ha a pengét találat éri el kezd lekopni és belélegezve azt idővel mérgezéshez, majd halálhoz vezet, tehát minél többet használja egy ember annál gyorsabban fejti majd ki a hatását. Úgy neveztem, hogy Dākukisu, azaz Sötét Csók. – ismertettem az elkészült kardot. Ekkor az öreg meglepett és megajándékozott a saját mesterművével, amit megköszöntem és eltettem őket, hogy ha idővel szükségem lesz rájuk akkor kéznél legyenek. Elkezdtem összepakolni magam után mikor az öreg nem kímélve feltette a nagy kérdést, hogy ki is vagyok valójában és mi a valódi oka annak, hogy itt vagyok. Mivel nem annyira tartom magam hivatásos ninjának, akinek fontos a titoktartás, így akár el is mondhattam volna neki a teljes igazságot, de féltem, hogy azzal, csak őt sodornám veszélybe. – Nem tudom, hogy amikor idehoztak, amolyan kedvesen, említettem-e, de ha nem akkor itt a lehetőség. A nevem Yori és valóban egy kovács vagyok, ám a hosszú évek alatt ragadt rám más fajta tudás is. Valamikor régen még akadémiát is végeztem ez miatt nem hagyományos a mozgásom, de ez nagyon rég volt és tán igaz sem volt. A valódi ittlétem az pedig egy nagyon jó kérdés. – mosolyodtam el. – Úgy látszik nem emlékszel öreg, engem úgy hoztak ide, hogy dolgozzak veled, vagy meghalok, rémlik? Bár valóban magába a faluba azért érkeztem, mert furcsa pletykákat lehetett hallani messzi földeken is, és mivel se kutyám se macskám, csak a két kezem és a szerszámaim vannak, gondoltam megnézem én magamnak, hogy mi is itt a helyzet, ám amit ez alatt a pár óra alatt megosztottál velem, az több, mint döbbenetes. Mi lesz most így veletek? Vagy inkább sokkal jobb kérdés, miben tudok én segíteni? Ha tudsz még valami olyan információt, amit érdemes lenne a falun kívül is tudniuk akkor azt oszd meg velem, hiszen én egy vándorkereskedő vagyok, nem tarthatnak itt örökre. – mondtam az öregnek. Tényleg komolyan beszéltem, és ha szigorúan vesszük igazat is mondtam meg nem is. A társaim nem kerültek szóba, sem az, hogy kém vagyok, úgy állítottam be magam, hogy csak egy segítőkész jó szándékú ember látszata legyen meg, ami persze nem egy hazugság.

Miközben a társam kihallgatja a fickót, addig körül nézek, hátha találok valami használhatót. A helyiség azonban csak kacatokkal van tele, nincs semmi, amit esetleg használhatnánk. Így távozom, de természetesen hallótávolságon belül vagyok, így nem maradok le semmiről. A pasas ugyan mindenféléről beszél, de ezek jelentős részét már tudjuk. Nem igazán van érdemi információ, ami nagyon nem tetszik.
- Szóval lesz valamilyen tanácskozás? - kérdezem, miközben visszatérek. - Jó lenne oda bejutni, de van egy olyan érzésem, hogy nem lenne könnyű bejutni. Biztos van valamilyen jelzésük, hogy tudják ki tartozik közéjük. Ha bárki bemehetne egy szál maszkban, akkor szerintem nem jutottak volna eddig a falu elfoglalásában...
Ezután ránézek a fickóra, majd rájövök, hogy valahogy ki is kellene jutnunk. Ha meglátják, hogy kísérgetjük, akkor hamar lebukunk. Jelenleg csak teher a nyakunkon. Ekkor körbenézek, hátha észre veszek valamit, amit eddig nem.
- Van esetleg másik út innen kifelé? - kérdezem, ezzel megadva neki az esélyt, hogy hasznos lehessen. - Ha szeretnél innen biztonságban, ráadásul élve távozni, akkor bízom benne, hogy tudsz segíteni. Esetleg vannak föld alatti utak, vagy járatok a falu alatt? 
Nem hiszem, hogy a fickó a továbbiakban hasznunkra válna, csak kolonc lesz a nyakunkon. Nem vagyok túlságosan az a fajta, aki könnyedén megöl másokat, de jelenleg lehet jobban járnánk azzal, ha nem visszük magunkkal. A döntést viszont nem én akarom meghozni...
- Mit gondolsz, hogyan tovább? - kérdezem Ai-tól. - Próbáljunk bejutni arra a találkára, vagy ezzel a minimális információval térjünk vissza a csapathoz?

// Ahol a part szakad - Iwagakure //

.:: Niban Nindo
-Dakukisu, mi? - nézi meg a részeges kovács a pengét.- Felvágós...- hörög egyet majd kuncogni kezd.
A pengét óvatosan egy már előre készített bambusz tokba helyeztek, ami félig-meddig ki lett faragva pár díszmotívummal, bár inkább tűnik gyakorló tároló eszköz készítésének, mint sem hogy kész műnek. A férfi kérdésedre hümmög egyet, majd elgondolkozva a csaphoz megy és jéghideg vizet kezd el tölteni, amit nemes egyszerűséggel magára önt, majd a maradékot megissza a kancsóból.
-Ha információ kell... akkor marad a Hoen tisztviselő, aki iderángatott. - néz rád komolyan.- Elég magas beosztást szerzett magának amióta a Tsuchikage elment, ami önmagában gyanús. Viszont ha azt a szép kardot odaadod neki és jópofizol vele, akkor talán még be is juthatsz az irodájába.- mondja neked.
Az öreg kovács pedig jól jelezte, a tisztviselő egy 10 percen belül megérkezett a helyszínre két izmos testőrrel hogy felmérje a helyzetet. A kard maga tényleg csodálatosan nézett ki, bár persze a tokja nem volt a tökéles (már ha addig nem alkottál valamit), de mindenképp le van nyűgözve tőle. Mikor viszont elkezd maga előtt suhintani a pengét, pár pillanatra benned is megáll az ütő és reménykedsz ne most törjön el a penge.
-Ihhgazán szép darab lett.- húzza fel az orrát, mintha ő ennél jobbat tudna alkotni.- Természetesen nem adhatok ezért pénzt, hisz mondjuk úgy ez volt a vám hogy betehette nemes falvunkba a lábát.- vigyorog el sunyi módon.
-KhmpojácaKhm..- kezd el krákogni melletted a kovács.
- Ám!...-itt megemeli a kezét.- Nem vagyok hálátlan személy. Talán valami apró dologgal kisegíthetem...- nézi lenézően a körmét, mintha valami nagyon kegyeset tenne most neked.

//Egyelőre te most ennyit kapsz, ugyanis nagyban fognak függeni a történések attól, hogy mit és hogyan kérsz. Jól gondold meg a következő lépésed... //

.:: Saisho Nindo
A szoba egyetlen lámpája magányosan lóg lefele az áldozatra, melynek fémes tartó rúdja néha-néha megbillen. A koszos falakról néha por hull le rátok, melynek szaga összekeveredve az állott vérrel nem túl kellemes - pár már küldetésetek során volt rá alkalmatok ilyet érezni. Amit talán fürkésző szemetek még észrevehet, az egy falu ünnepi eseményének a plakátja van beletűzdelve két fiók közé, ami mozdulatlanul lóg lefelé. Az itteni Kő-sört ajánlja, melyet 15% kedvezménnyel tudod megvásárolni, ha egy rekesszel veszel belőle és egy sárkány van felfestve rá. Az egyik összetört , poros szék között egy nagyobb pók szalad el új fedezéket keresni, vélhetőleg felzavartátok a kényelmes környezetét a járkálással.
Az összevert fickó hevesen lihegve és reménykedő tekintettel várja a kiszabadításának a menetét, mire a kihallgatás vezetőjének szerepe átvált Ai-ról Asuka-ra, aki egy esetleges rejtett menekülési útvonalról faggatja őt.
-Én öhm...é...- s itt ziháltan nyel egyet, felpeckelt kezei megremegnek a vastüskéken, mire azok halvány megrezdülnek.- Én nem...nem tudok ilyenről. Van az épület főbejárata, illetve egy oldalsó...- itt köhögni kezd a kiszáradt torka miatt, eközben pedig Ai a túsz mögé kezd sétálni, mire Zeeko felemeli a szemöldökét. -Nem...nem tudok másról, csak egy írnok vagyok. Nem v..- majd hirtelen Ai keze meglendül és egy nagyot rácsap a tarkójára, mely egy pillanatra elkábítja.
Sajnos nem vagy a legerősebb Shinobi-k közé sorolva, így mikor megpróbálod lenyomni a torkán a saját nyelvét, szinte ösztönösen felébred és próbál kapálódzni a kiszögezett kezeivel, amitől azok még inkább vérezni kezdenek. A sérült férfi megpróbál ráharapni az ujjadra, ami félig meddig sikerül (nem szenvedsz sebzést, inkább amolyan felületi "karcolás"), de végül nem képes visszatartani a saját nyelvét és sikerül elkezdeni a fojtogatást. Sajnos ez a félkábaság miatt hosszabbra sikerült, mint tervezted volna, aminek a vége egy elnyúlt fulladásos halál. A férfi utolsó rángatásával konkrétan kiszabadult az egyik pecek fogságából azzal, hogy széjjel hasította a kezét. A vér elkezd mindenfele fröcskölni, de csak pár másodpercig -  nem lehet eldönteni, hogy a fulladás, vagy végül az elvérzés okozta a halálát.
-Legközelebb inkább csak metszd el a torkát.- jegyzi meg Zeeko semmitmondó hanggal. - Kemugakure-iek...- morogja az orra alatt majd átvizsgálja a holttestet.
Asuka talán még nem látott ilyen lassú kínhalált, bár mélyen tudja jól hogy egy ilyen kritikus küldetésen egy sérültet magukkal vinni egyenlő az öngyilkossággal. Miután felteszitek magatoknak a kérdést, hogy hogyan is tovább és Zeeko felé néztek, a csendes kém feláll a hullától és elgondolkodik egy pillanatra.
-Nem fogom tovább kockáztatni az életeteket.- jegyzi meg, majd belenyúl a zsebébe és elővesz egy rádiófülest.- Nekem viszont kötelességem annyi információt megszerezni, amennyi csak lehetséges. Ez egy kém útja...- majd egy tekercset belenyom a kezetekbe. -Ez egy nagy területre ható gázzal van feltöltve, ami irritál minden érzékelőszervet. Csakis vész esetén használjátok és sose épületen belül.- teszi hozzá, majd visszakapja a hátára a hátizsákot s a fények elkezdenek villódzani.- Keressétek meg a társatokat Yori-t és tűnjetek el a faluból. Ha nem érnék estére a táborhelyre, akkor ne is várjatok rám.- mondja el a feladatot, majd a lámpa újra elkezd pislákolni.
Mivel Asuka volt az, aki jobban felmérte a terepet így te látod meg elsőre, hogy az ünnepi plakáton a sárkány szeme ... felétek fordult. A lámpából szűrődő fény megszűnik egy pillanatra, majd földrepedéshez hasonlatos hangokat hallotok és egyik pillanatról a másikra rátekeredik Ai bal kezére a lámpa, melynek a körte része fájdalmasan rátapad a lány bőrére és elkezdi égetni.


Ha Ai használja közben a szenzori képességét, akkor láthatja hogy a nagyobb Chakra-s alany elkezd az épület túlsó részéről valami irdatlan sebességgel felétek mozogni és konkrétan "szinteken ugrik le" az illető.


Körülöttetek a fémtárgyak (shuriken, szike, kunai, stb.) elkezdenek remegni, fémes csilingelés tölti be a szobát és mintha valami láthatatlan erő szép fokozatosan megemelné őket...  

Úgy tűnik az informátorunk nem tud túl sok mindent. A kérdésemre még válaszol ugyan, de a szénánk nem áll jobban. Nem lesz könnyű kijutni innen. A következő pillanatban Ai nyakon vágja a fickót, majd valósággal birkózni kezd vele. Nagyon rossz látni, hogy a kunoichi mit csinál vele, de nem avatkozok közbe. Zeeko persze megjegyzi, hogy legközelebb, ha ilyesmit tervez, akkor szimplán csak vágja el a torkát. A kém ekkor vizsgálódni kezd, ami alatt én újra a környezetünket kezdem kémlelni. Nem lenne jó, ha most törnének ránk.
Végül Zeeko megtöri a csendet és közli velünk, hogy keressük meg Yori-t, majd térjünk vissza a táborhelyre. Közben ad nekünk egy tekercset, amiről elárulja, hogy egy nagy területre ható gáz van benne, ami irritációt okoz.  Arra is felhívja a figyelmünket, hogy zárt térben ne használjuk. Ez érdekes, mert nekem pont az ugrott be, hogy a tanácskozást meglephetnénk vele. 
- Affene! - szólalok meg hirtelen, majd közlöm velük az észrevételemet. - Azon a plakáton megmozdult a sárkány szeme! Szerintem látnak minket...
Ezután a teremben lévő fegyverek csörögni, majd lassan emelkedni kezdenek.
- Ez szintén nem jó. Valaki tegye tönkre a plakátot, vagy ha lehet mindent, amin keresztül esetleg láthatnak minket! Én megállítom a fegyvereket!
Ahogy befejezem a mondandómat, már koncentrálom is a chakrámat, majd felemelem a kezemet, mintha bábokat mozgatnék.
- Soushuuha! - aktiválom a technikát.
A következő pillanatban kiterjesztem a chakrámat a körülöttem lévő fegyverekre és megpróbálom megakadályozni, hogy valaki ellenünk fordítsa őket. Jelenleg csak megpróbálom visszatartani őket. Ha a plakát megsemmisítése nem segít, akkor más módot kell kitalálnunk, hogy az ellenfelet megakadályozzuk. 
- Szerintem ne akciózzunk külön, maradjunk együtt, hátha több esélyünk van a túlélésre!


A használt technika:
Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás

Chakraszint: 150 - Homok ninjáknak 100
Besorolás: C
Megjegyzés: Alap képesség Homok Shinobiknak

Ahol a part szakad… 
.:Niban Nindo
 
Végül is elkészültem a karddal, azt nem mondom, hogy olyan lett amilyen, hiszen a nevemet is adtam hozzá. Egy minőségi, ám de veszélyes fegyver készült el. Kicsit mondjuk meglepett, hogy nem olyan reakciót váltott ki az öregből, mint amilyet vártam. De most komolyan, nem az kellett volna nekem, hogy körbe ugráljon, a nyakamba ugorjon, vagy valami, egyszerűen csak egy kicsikét inger gazdagabb öröm kimutatás jobban tetszett volna. De ez van. Na de az a hüvely… Mikor először megláttam, hogy az öreg abba az uszadékfából készült „valamibe” szeretné belehelyezni a kardomat egy pillanatra meg állt bennem az ütő. Szerintem az arcomról le lehetett olvasni mindent, ami a fejemben zajlott le közben. Ám végül belehelyezte. ~ Te gyilkos!! Megöltél!!!~ gondoltam, mikor a kard markolata és a hüvely egy kattanással összeállt. Az öregnek tetszett a látvány, ám mostanra már nem volt annyira bőbeszédű, mint vártam volna. Nagyon kevés információt tudtam már belőle kiszedni, abból is csak annyi volt értékes, hogy azzal a ficsúrral kell jó-pofiznom aki idehozatott. Ebben a pillanatban nem tudtam eldönteni melyik a rosszabb, a kard hüvelye, vagy az, hogy egy pökhendi „Ki ha én nem?” nagyfejűvel kell nyalibuliznom. Nyilván sok időm nem marad a kétségbe esésre mert nem sokkal azután, hogy az öreg emlegette a tisztviselőt az a gorilláival meg is jelent. Kezébe vette a kardot és lóbálni kezdte. Rettegtem. Nem attól féltem, hogy eltörik, hanem attól, hogy az a tehetséges kárt tesz magában, vagy egyikünkben, mert úgy csapkodta a levegőt, mintha rohamot kapott volna, vagy legalábbis, mintha pókok másznának rajta és úgy akarna egy legyet kettévágni. Egyik nyálcsorgatása a másikba ért, és tett egy érdekes kijelentést, vagyis, ha az ő szempontjából nézzük akkor egy szívességet tenne nekem. Úgy tűnt itt a lehetőségem arra, hogy pontot tegyek az ügy végére és megtudjak mindent, aztán elegánsan távozzak. Nem hagytam magamnak sok időt gondolkodni, mert úgy eltűnt volna a spontaneitás és átláttak volna rajtam. – Örülök, hogy tetszik Önnek a kard, és nézze el nekem, ha nem pontosan olyan lett, mint ahogyan azt megálmodta. Ha lesz legközelebb, és miért ne lenne, akkor egy pontos megbeszélés után elkészítem álmai fegyverét, de ezt majd akkor. Addig is háláját kifejezhetné felém egy írásos engedéllyel, amit az én nevemre állítana ki Ön és ezzel a papírral elkerülhetném a jövőbeli hercehurcát a vámnál, így mindenki jól járna. Mondhatni egy korlátlan hozzáférést igazoló dokumentum, természetesen egymás kölcsönös tiszteletének a jegyében. – mondtam, majd vártam, hogy a tisztviselő hogyan reagál a kérésemre.

// Ahol a part szakad - Iwagakure //

.:: Niban Nindo
A nagyképű iwagakure-i tisztviselő, Hoen-sama még egy jó párszor suhingatta maga előtt a mérges gázokkal megtelített pengét, mire végül visszarakta a tokjába a fegyvert. Tekintete ide-oda vándorolt, közted és a penge között, majd végül egy kellemes mosollyal egybekötött sóhajt kieresztett magából. 
-Oh hát legyen, hisz kegyelmes jó Úr vagyok...- mondja, majd szúrós tekintettel körbenéz.- Ugye!?!- emeli meg a hangját, mire a 4 fős gorilla alkatú brigád egyszerre kezd hevesen bólogatni.
-Igen-igen, főnök, te vagy a legjobb, legkegyelmesebb!- lihegik, mint a csahos kutyák.
-Ohh, kérlek, hagyjátok abba...- vág egy dráma pózt, majd kuncogva feléd sétál.- Kedves ömmm... Yo..Y.. Yoyo-san, igen, szóval benne vagyok az alkuban. Megkapja a szükséges papírt és akár még az itteni piacon is körbenézhet ha talál valami jó nyersanyagot. -teszi kezét a vállaidra.- Hé ti ketten! - szól maga mögé a két kopasz alakhoz.- Kísérjétek el az irodámba és mondjátok meg Suzume-nak, hogy adjon neki egy vámáthaladási engedélyt és hogy én kezeskedem róla.- majd jól megmarkolja a karodat és a két őr felé noszogat.- Hess, hess! Nekem még gyakorolnom kell ezzel a pengével a suhintást, hogy estére jól menjen a lefejezés!- s szinte már kicsattanó örömmel a maradék őrrel továbbhalad.
A két szekrény nagyságú őr szinte felkapnak a hónod alatt és lábujjhegyig felemelve vonszolnak el egy 5 perc alatt egy közeli irodaházba, ami teljes káosz van. Az ajtón bemenet észreveszel odaszáradt vérfoltokat az ajtóba.
Az iroda láthatóan csak két szintből tevődik össze , de úgy tűnik csak a földszinti rész van használva - ám az nagyon: a legtöbb asztal tele van oszlopokig tornyosuló iratokkal, néhol faládákat látsz, amikben régi tekercsek vannak. A terem közepén megállnak és jól rászorítanak a válladra.
-SUZUMEEEE!- bömböli mélyen az egyik.
-ÚHRISTEN, NEM ALUDTAM EL!- emelkedik meg egy kupac papír a szoba sarkában lévő asztal felől és egy alacsonyabb növésű öregember alakja formálódik ki.- Oh jaj, csak ti vagytok...- s megigazítja a nagy szemüvegét.
-A Főni mondta hogy aggyá' ennek egy vám...menési...járási...olyan átcsusszanós... valami papírt.- mormogja a másik őr, miközben a fejét vakarja.
Érződik mindkét őrön, hogy nem az éles eszük miatt lettek felvéve a tisztviselő mellé, viszont ami még inkább megfog, az egy falba épített ajtó, ami csak negyedig lehet nyitva, mögötte pedig egy fekete széfet vélsz felfedezni, ugyan úgy nyitva. Egy pillanatra elgondolkozol ... ha tényleg egy puccs kísérlet volt a Tsuchikage ellen, biztos volt valami levelezés erről, ami pedig a tisztviselő irodájában lehet.
-Áhh ümm... Gondolom vámáthaladási és tartózkodási engedélyt kell az úrfinak átadnom.- s lassan, remegve lekecmereg a székéről.
-Hüümm..? Én is ezt mondtam.- nyögi az egyik bamba.
-Értem, mindjárt itt lesz... valahol... csak amióta kiadta azokat a renget utasítást Hoen-sama, teljesen feje tetejére áll minden... Oh jaj, drága Kami-sama...- sóhatja szomorúan.
-Hö, cigi, tesa?- kérdi az egyik melák.
-Ja hát cigi, tesa...- válaszol a másik.- Hé te, Yoyo gyerek, kint megvárunk...- s választ sem várva már sétálnak is kifele azt ajtón.
Az asszisztens jelenleg a tekercsek között kotorászik és úgy tűnik még egy kis darabig ellesz, míg a két őr kint szívják az ördögpálcát s van némi rálátásuk... Vajon megéri a jelenlegi biztonságodat feláldozni azért, hogy némi információt szerezz? Ehhez viszont nem lesz elegendő csak úgy oda osonni, kell valami álca vagy elterlés... Vagy inkább meglapulsz és csak imádkozol hogy végre kijuss ebből a fenyegető faluból?
A döntés rád vár...




.::Saisho Nindo
A pengék, tőrök és tűk csilingelése töltötte meg a levegőt, ahogy ezek az eszközök szépen lassan tornádó módjára kezdtek el megemelkedni, majd forogni körülöttetek. Ai-nak némi szenvedés és égett vagy surlódott bőrért cserébe ki tudta szabadítani magát a lápából, amit csak a feszítés pillanatában vett észre, hogy Shinobi-k által használt dróthuzalok vannak a beleszőve a lámpa nyaki részéhez, ahol az áram jönne. A penge örvény kezdett egyre gyorsabban és gyorsabban forogni és úgy tűnt, hogy csapdába estetek, de Asuka észjárásának és kifinomult technikájának hála el tudta téríteni addig a fegyvereket, hogy egy üres rést nyisson az ajtó felé, amin mind kiugrottatok. Abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, Zeeko rácsap a folyosó falára, majd egy földfal emelkedik ki mely teljesen elzárja a külvilágtól a szobát. Ahogy Ai végre levegőhöz is jut érzékeli, hogy a folyosó végén, a pislákoló lámpák közötti félhomályban, ott lapul az ellenfelük...
Nem is szükséges feltétlenül jelentened, hisz nem sokra rá lépések és pengék csattogása visszhangzik a folyosóról, mellyel elzárta az egyetlen menekülési útvonalat. Zeeko előre lép kettőt és kezét támadóan maga elé emeli, míg a másikkal az öve mögött kezd el kotorászni.
-Jó ötlet volt itt tartani a fickót mint csali... de nem hittem volna hogy ellenállók helyett mások fognak beleesni a csapdába...- majd szép lassan kilép a fényre és végigmér titeket, ahogy ti is őt.
A férfi vagy két méter magas, katonai, vastag csizma van rajta, melyet terepszínű nadrág és kabát követ, ha a fickó kint lenne a sziklás pusztaságban, nagyon nehéz lenne őt észrevenni. Arcát nem látjátok, mivel egy maszk takarja el, viszont feje teljesen kopasz. Mögötte a sötétségből jó pár penge, kunai és egyéb fegyver kezd kiemelkedni a sötétségből, ahogy a fény megcsillogtatja őket miközben egy helyben forognak.
-Nem idevalósiak vagytok...- s a két kabát ujjából újabb pengék emelkednek ki.- Remélem több infót tudtok elárulni, mint az a szerencsé..-
-Fussatok, a rádión jelezzétek ha a város falain kívül vagytok.- majd hátradob egy fülrádiónak kinéző szerkezetet.
Az ellenfél morogva előre lendül, mire Zeeko szinte lekövethetetlen sebességgel hozza létre a pecséteket, majd hirtelen megremeg a föld körülöttetek és konkrétan a folyosó egy szekciója a mélybe zuhan, mintha csak elnyelte volna valami. Az ellenség és a kémmester eltűntek a mélybe. Magatokra maradtatok...
Ai érzékeli hogy a mélyben harc kezdődött el, míg a felettük lévő épület elkezdett meginogni és a benne lévő másik pár Chakra forrás szinte rögtön kiugrik onnan, viszont nem a könyvtár irányába, inkább az utcára.
Hogyan menekültök ki az épületből? Elindultok vissza a könyvtár fele vagy a legközelebbi kijárton kimenekültök? Esetleg megpróbáltok Zeeko után menni?
Ám ha ki is juttatok, merre az irány? Vissza az Öreg Bagolyhoz vagy egyenest a főkapuhoz? Megannyi lehetőség, megannyi bukási lehetőség...


Mitévők lesztek?

// Köszönöm szépen a türelmet, a fórumkaland lassan a végéhez ér, szóval próbáljatok még egy kicsit kitartani!  //

A növekedő káosz és az izzó bőröm kellemetlen sziszegése nem volt éppen az a kellemes élmény, amelyet a top 10 élményeim közé sorsolnék. A karomba nyilalló éles fájdalom, persze rögtön arra késztet, hogy azonnal szedjem le magamról a rám tekeredett búrát, bár ettől függetlenül próbálom nem figyelmen kívül hagyni a körülöttem folyó eseményeket, mivel nem igazán szeretném, ha valamelyik repkedő tárgy esetleg a hátamba álljon… vagy akárhova máshova.
Természetesen felfigyeltem a lámpatestben futó drótokra, amelyeket felfeszítéskor észleltem, de nem kifejezetten szenteltem neki túl sokat. Lényegében nem volt fontos számomra miért, vagy hogyan támadtak rám, jelen pillanatban nem ez számított, hanem, hogy minél hamarabb lelépjünk innen a fenébe is. A küldetésnek vége. Ezt már régen tapasztaltuk. Lebuktunk és elegem is van már a helyből. Nagy eséllyel, már azelőtt tudtak az ittlétünkről, hogy beléptünk volna a falon belülre, de engem őszintén, már ez se érdekel, mert végre elhúzhatunk erről az egész vacakságról. Egyszerűen bosszantott engem az egész helyzet. Hogy mostanra már ez a… 4. vagy 5. alkalom, hogy valami vagy valaki rajtunk üt? Ez az egész küldetés el van fuserálva, már akkor tudtam, amikor ennyi ember megjelent a találkozó ponton. Úgy tűnik, már ekkor vissza kellett volna fordulnom… Lehetetlen ennyi embert észrevétlenül mozgatni. Hiába. Ez az egész, azoké, akik szerint jó ötlet volt ez a hülyeség.
Magamban fortyogva kapom rendbe magam és míg Asuka utat tör nekünk, a ruhám egy darabját leszakítva kötöm be a fogaimat összeszorítva az égett, pirult, levált bőrű karomat. Minden egyes mozgatásra égő, szúró fájdalom rázta végig a testem, de jobb, mintha egész végig nyílt sebbel futkoznék, hisz, ha élve kijutok innen, akkor könnyen azon kaphatnám magamat, hogy az út mocskától elfertőződött a karom, amit valljunk be, nem szívesen akarnám magamnak.
Kijutva a szobában végül ismét kivetítem a chakrámat, hogy leellenőrizzem a helyzetünket, bár az is igaz, hogy az ismeretlen alakot, már azelőtt vizualizáltuk, hogy elérte volna őt a burkom. Első megérzésem, természetesen az volt, hogy ő az az ismeretlen chakrájú egyén, akit nem tudtam beazonosítani, mivel ez a sok levitáló objektum könnyen megmagyarázható lenne egy vérvonalnak vagy különleges chakratípusnak köszönhetően. Viszont olybá tűnt, hogy ez a fájdalom, se az én fejemre fog rászakadni, bár olybá tűnt, hogy mostanság minden az én problémámat akarja megnehezíteni, mert eddig se voltam túlterhelve egy öncélú falu, öncélú elvárásainak, öncélú ugráltatásával.
Zeeko úgy döntött feltartja ellenfelünk, és magával ragadta őt a mélybe. Frankó. Legalább eggyel kevesebben leszünk addig is, így talán a kijutás is némileg egyszerűbb lesz. Legalábbis én azt hittem így lesz. Már indultam is volna tovább, hogy minél előbb kijussunk innen és letudhassuk az egészet a fenébe, főleg mivel érzékelem, hogy nem mindenki tervezi, hogy nekünk könnyű dolgunk legyen. Asuka „hősi” vére úgy döntött, most akarja megcsillogtatni magát és önfeledt készséggel veti bele magát az ütközetbe. A felém dobott fülest, könnyedén elkapva, csak morcosan nézek vissza az említett nőszemély felé, és morogva helyezem fel gyorsan a kommunikátort és mielőtt az a bolond elérné a harczónát, megpróbálom figyelmeztetni a férfit.
- Asu fenntről, fület befog! – adom a tő magyarázatot, hisz nem hiszem, hogy túl sok ideje lenne reagálni, ha egyáltalán lenne, ha bő mondatokba magyaráznám el.

// Ahol a part szakad - Iwagakure


.:: Niban Nindo
A köves falak közé beépített ablakokon keresztül jól láthatóak még a napsugarak, bár azok már az óriási sziklafal tetejét súrolják már, ahol jelenleg állsz már mondhatni "besötétedett" és lámpást kellett oltani hogy ne a sötétben legyetek. A két melák valami összeszólalkozva kisétáltak a főbejáraton és nem messze attól már hallani lehetett az öngyűjtő kattanását, majd a perzselő papír sercegését. Eközben az asztal körül sürgő Suzume kapkodva próbálta előhalászni valami dokumentum mintát, amire átírhatja a szükséges dokumentumot.
Itt az idő ... a terved pedig kész volt: amíg az asszisztens és a két őr nem figyel lehajolsz, létrehozol egy földklónt aki a köves talapzatból kiemelkedik, eközben pedig te magad a föld alá süllyedsz. A széfet, ami egy belső kis szobának az ajtajából láttál nem fog gondot jelenteni elnavigálni, viszont odaérve észreveszed hogy nem vagy képes kiemelkedni a földből, mintha valami blokkolná a falon való átjutást - bár jobban belegondolva számíthattál rá hogy lesz valami védelmi funkciója egy ilyen széfnek is. Annyit viszont képes vagy elérni, hogy pont a szoba vasajtaja előtt, egy kisebb irodai asztalnak a takarásából kiemelkedsz és óvatosan kinyitva az ajtót beosonsz a kis széfszobába, ami nem lehet nagyobb 2-3 négyzetméternél. A talpad alatt is érzed, hogy valami furcsa fémes anyag szercseg ahogy rálépsz kavicsos cipőddel, de próbálsz vele nem zajt csapni. A vas-szobában lévő széf viszont láthatóan nyitva van, éppen hogy csak résnyire amit egy majdnem kieső tekercse miatt történhetett - valószínűleg a túlórázása figyelemetlenné teszi az írnokokat.
A széf és a széf-szoba falának anyaga láthatóan megegyezik. Ahogy óvatosan elforgatod az ajtót vízszintesen jobban megvizsgálhatod a tekercseket: java része gazdasági, vagyoni és adózási információkat tartalmaznak, viszont észreveszel egy olyan tekercset is amit mintha szándékosan félre raktak volna, illetve a színe sem egyezik: amíg a normális iratoké zöldes vagy kékes, addig ez a tekercs szinte teljesen fekete és egy vörös szalaggal van körbetekerve.

// Módodban áll ennek a furcsa tekercsnek a megvizsgálása, ami kritikus információkat rejthet - legalábbis ezt érzed a külseje miatt. Ha ki kívánod nyitni a tekercset, úgy keress meg Discordon vagy PM-be és jelezd felém hogy kinyitod a tekercset, én pedig ellátlak az információval. //


Bármit is teszel nem sokra rá hirtelen egy robbanás rázza meg a környéket...!




.:: Saisho Nindo
A régi, repedt falakról csak úgy omladozik a por és törmelék darabok, melyek a folyamatos az alattatok lévő rengések miatt szállnak rátok. Zeeko kiadta az utasítást a visszavonulásra, ám ti megszegtétek a parancsát - vagy legalábbis Asuka mindenképp, aki azonnal rohan az alsóbb szintekre. Ai gyorsan behelyezve fülébe a kommunikátort aktiválja azt, mire hangos csattanások, fém csendülését hallja a túl vonalról. Zeeko egyetlen gyors válasza egy nagyon mérges morgás volt, vélhetőleg az ellenszegülés miatt...
Asuka gyors léptekkel száguldott lefele a lépcsőkön majd a beszakadt padlózaton, amikor is leért a harci zónába, melyet körül folyamatosan homok és pengék tucatjai repkedtek. A magas és széles ellenség tele volt vágási sérülésekkel, de zömök és izmos teste láthatóan jól bírta a csapásokat, viszont Zeeko ... bajban volt. A bal karja tele volt szúrva Kunai-okkal és tűkkel, amiből csak úgy ömlött szivárgott a vöröslő vér, sápadt arcán pedig jól látható volt a kimerültség jele. Asuka belekezd a technikájába, viszont ahogy a dallam hallhatóvá válik, az ellenfél villámgyors pengerohamokat indít feléd, amik téged is eltalálnak. Egy penge súrolja az oldaladat, kettő Senbon a jobb válladba áll és Kunai felszántj a homlokod jobb részét, amitől vér kezd a szemedbe folyni - ám így is tartod a technikát, mire a fickó mozgása iszonyatosan lelassul - ám érdekes módon látod, hogy Zeeko már a fülére tapasztotta a kezeit.
-Ghhrrr..- lehet hallani a fickó morgását, ahogy utolsó erejével próbál újabb pengéket feléd dobni elméjével.
Ezeket már viszont kénytelen voltál kikerülni hogy ne szerezz életveszélyes sebeket, viszont ez épp elegendő volt hogy a lent harcoló kém befejezzen egy másik technikát: kezét a földre csapja, finom por emelkedik ki belőle és az ellenség alatt több kődárda emelkedik ki, melyek közül az egyik felsérti a lábát, viszont a másik kettő egyenest átszúrja a mellkasát. Az ellenség próbál kapálózni és utolsó erejével eltöri a kőlándzsákat, majd egyszerűen fulladozva összerogy. 




-Megmondtam, hogy tűnjetek innen...- morogja Zeeko, ahogy szépen lassan kiszeditek a testetekbe állt fegyvereket és megbizonyosodtok róla, hogy egyik sem mérgezett.- ... de hálás vagyok a mentőakcióért.- s talán egy pillanatra a komor arcára egy apró mosoly került fel. - Viszont a terven nem változtat semmit. Tudják, hogy itt vagyunk és valószínűleg bármelyik percben megérkezhet az erősítés. - s fájdalmasan felkel a lábára, majd megvizsgálja a súlyosan sérült kezét.- Adok nekik egy jó nagy csalit, amire rákaphatnak. Találjátok meg Yori-t ha lehetséges és meneküljetek el innen. Ha valahogy eljuttok a főtérre, van ott egy régi kút ami valószínűleg a csatorna rendszerbe visz, az lesz a legjobb esélyetek, de sietnetek kell.- majd lassú, fájdalmakkal gyötörve elindul a fal felé és megérinti. - Várjatok egy percet, majd fussatok.- s mély levegőket vesz, majd visszafordul felétek és odadobja Asuka kezében Sunagakure-i fejpántját. - Kérlek mondjátok meg a csapatvezetőnek, Koreko Rui-nak, hogy kémhez méltóan teljesítettem Kazekage-sama kérését.- s mielőtt bármit is mondhattatok volna elnyeli őt a fal.
Ha Ai egy újabb szenzor hullámot indít el érzékelheti, hogy egyre több ismeretlen Chakra forrás jelenik meg a felettük lévő épület körül. Láthatja, ahogy Zeeko Chakra-ja kiemelkedik a talajból, majd egy hatalmas robbanás rázza meg, amivel az összegyűlt Chakra gócok egy részét ki is iktatta. Zeeko lenyomata elkezdi a feldühödött méhkast elvezetni tőletek, szabad utat engedve...
Merre mentek végül: a piac fele hogy elmeneküljetek, vagy megpróbáljátok a zavargást kihasználni és megkeresni társatokat Yori-t?
A döntés rajtatok áll.




.:: Niban Nindo
Egy pillanatra azt hihetted, hogy a robbanás akkor történt, mikor hozzá értél a tekercshez, de mivel még életben vagy így ez vélhetőleg csak valami váratlan egybeesés lehetett - ám ennek ellenére elfogott az aggodalom. A robbantás egy behatoló kémküldetésen sosem jelent jót, hisz általában azt jelzi hogy lebukott valaki vagy olyan drasztikus lépéshez folyamodtak, amihez egy robbantásra volt szükség.
Az eddig dokumentumokkal szórakozó vénember döbbenten feljajgatott és remegve próbált az asztal alá bújni, míg a klónod döbbent arcot vágva nézet körbe. Nem sokra rá a két fickó azonnal berontott és felüvöltött.
-Valami felrobbant, lehet megtámadták a nagyurat!- üvölti bamba hangján.
-Ohjaj Kami-sama! Most mi lesz?! - mászik ki a fedezéke mögül az írnok.
-Há' el kell pucolni innen tüstént, van a főnöknek az pöpec kis... milye..? Ész szoba?- vakarja meg a fejét a másik izomagy.- Ja! Vész-szoba! El kell kísérnünk oda gyorsan!- majd rád pillant.- Te is jössz öcsi!- morog rád, majd megragadj a klónod kezét és elkezdi erővel kivonszolni azt.
-Ohjaj, egy pillanat! Be kell zárnom ezt!- s hallod, ahogy Suzume annak a széf szobának az ajtaja felé indul, amiben jelenleg is vagy és tisztában vagy vele, hogy ha rád zárja azt a vasajtót, akkor nem leszel képes a Doton: Moguragakure no Jutsu // Föld elem: Vakond Rejtőző Technika segítségével kimászni.
Felfeded magad és megpróbálsz elmenkülni? Esetleg megharcolsz velük? Vagy lapítasz a szoba sötétjébe és reménykedsz valami csodában miközben egy áttörhetetlennek tűnő vas szobába zárnak? Esetleg más tervet találtál ki..?
A döntés rajtad áll...

Ahol a part szakad - Iwa száll Niban Nindo


Túl szép lett volna ez az egész, ha nincs benne valami csavar. Mondjuk jelen helyzetben ez a csavar ez vasból készült és ez mondhatjuk úgy, hogy fenn akasztotta a tervemet, hiszen ki hallott már olyanról, hogy valaki átsuhan a vason. Ugye? De most csak képzeld el, minden a terv szerint halad, kész a klón te eltűnsz a földben. Haladsz egy irányba, majd egyszer csak egy vasfal azt mondja: Hello! Kicsit fájdalmas és kiábrándító, de szerencsére kreatív teremtmények vagyunk mi emberek, így tehát miután újra a felszínre kerültem használtam egy ősrégi technikát arra, hogy bejussak egyik helységből a másikba… az ajtót. Tény, hogy nem így terveztem, de a foglalkozás így is elérte a célját és ott voltam, ahol lennem kellett. Ahogy körbenéztem a széfben még az én szívem is megdobbant, pedig én csak egyszerű kovács vagyok, de annyi tekercs volt előttem, hogy csak egy pillanatig belegondoltam, hogy mit is érezhetne most egy vérbeli kém. Balra nézek információ áradat, jobbra nézek információ áradat. Olyan lehetne ez egy kémnek, mint a mennyország. Nyilván az élet ennél sokkal zordabb. Ahogy belenéztem az iratokba az összes unalmas és száraz könyvelésnek tűnt. Így már értelmetlenné kezdett válni az iménti lelkesedésem, hiszen olyan unalmas számok, hogy mennyi szappan fogy egy hónapban senkit nem érdekelnek. Már kezdtem feladni a reményt, és éppen ostorozni akartam magam, hogy miért kellett bevállalnom ezt a rizikós lépést, mikor már csak az engedély kellett volna attól az aktakukactól és mehettem volna békével a fenébe, de nem nekem itt hősködnöm kell, meg játszani a nagyf.szú kemény gyereket, hogy megmutassam képes vagyok megszerezni olyan iratokat amik a kutyának sem kellenek, ám ekkor megpillantottam egy teljesen a többitől eltérő tekercset. ~ Ne az az amiért jöttem! ~ Kíváncsiságom nagyobb volt már ekkora, mint annak a mitugrász irodistának az egója, így gyorsan felnyitottam a tekercset és elkezdtem olvasni.


A szemem csak úgy falta az adatokat, fegyver szállítmányok, titkos őrhelyek, minden amivel lehet kezdeni valamit. Egyszer csak fenn akadt a szemem egy furcsa kis lábjegyzeten: "Ne néz a feltámadt ördögök vörös szemeikbe, mert az életeddel fizetsz!" Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt a dolgot, kicsit kellemetlenül is éreztem magam, hogy ekkora feneket kerítettünk egy mende-mondának. Ám ekkor hirtelen a betűk és számok furcsán kezdtek viselkedni. Milyen szürreális nem, azt hinné az ember, hogy ha egyszer leírtad oda őket akkor ott is maradnak, de ezek a szemetek meg neki álltak mozogni, de az még hagyján hirtelen az egész lap elsötétült, csak egy sejtelmes szempár maradt ami árgus tekintettel kezdett kémlelni. Olyan érzés volt, mintha a múltamban vájkálna, de csak sajnálni tudtam szegényt, hiszen én sem szívesen emlékszem vissza eddigi életemre. Közben, mintha megszűnt volna körülöttem az idő létezni.


Káosz és zűrzavar. Talán ez a két szó tudná a legjobban leírni azt ami most a fejemben uralkodik. Azzal az elejétől tisztában voltam, hogy információért jöttünk és ezért vagyunk, vagyok itt, de ez azért durva. Nem hittem volna pár nappal ezelőtt amikor úgy hozta az élet, hogy ennek a behatoló csapatnak a tagja leszek én is, hogy ilyen dolgokra bukkanok majd. Mosollyal az arcomon emlékeztem vissza arra a nem is olyan régi beszélgetésre, amikor mocskosul sok pénzt kértem azért, hogy elvégezzem a rám bízott feladatot. Hát igen a rám bízott feladat. Hol van már az az idő amikor még a többiek szállásáért kellett felelnem és térképet készítenem az idefele útról. Olyan mintha évek teltek volna el pedig közben alig pár nap. Érdekes az egyszer biztos.
Nem hagytam, hogy magával ragadjanak az érzéseim, a feladatomra fókuszáltam. A most megszerzett információnak mindenféleképpen ki kell jutnia a faluból. Úgy, ahogyan nekem is. Éppen a menekülési tervet akartam előkészíteni, mikor egy hatalmas robbanás zökkentett ki, nem csak az egyensúlyomból, de a gondolat menetemből is. ~ Mi a f...~ Folytatódott volna tovább fejemben ez a végeláthatatlan gondolat, de szerencsére nem én buktam le, ez a robbanás tőlem teljesen független volt, ám a kezemre játszott. ~ Ekkora a baj a többiekkel?~ tettem fel magamnak a kérdést, ám ekkor az események begyorsultak. A kis aktakukac ijedtében egy asztal alá bújt. Egy pillanatra úgy tűnt itt a lehetőség a menekülésre, ám az a két tuskó hamarabb értek be az épületbe, mint amilyen gyorsan én ki tudtam volna jönni a széf szobából, így ez a lehetőségem elszállt, hogy kisurranok míg az irodista nem lát. Meghúztam magam és vártam. A tulkok valami menedékről beszéltek és a klónomat is elrángatták. ~ Vigyétek csak… hülyék...~ ám ekkor az irodista mintha napi zárást csinálna, rám csukta az ajtót nem is sejtve, hogy én belül vagyok. 


~ Nagyszerű… ~ gondoltam mikor újra érezni kezdtem a teret és időt magam körül. Furcsa tapasztalat volt szinte csak szemlélőnek lenni az életemben. Kezdeti kétségbeesésemet, ami legalább addig tartott, mint egy mély levegőt venni, a higgadtság és a józan ész váltotta le. Felcsillant a szemem. Ennél nagyszerűbb dolog nem is történhetett volna velem. Ott maradtam az információ tengerben és nekem van a legnagyobb halász hálom. Egy dolog szomorított csak el. A szoba és az ajtó fala vasból készült amin nem leszek képes áthatolni, így kénytelen leszek felhasználni egyet abból a shurikenből amit az öreg kovácstól kaptam. Azt hittem tovább tudok rájuk vigyázni, de az élet nem mindig úgy alakul, ahogy terveztük. A biztonság kedvéért, na meg persze, hogy ne minden felelősség a memóriámat terhelje, amit tudtam lepecsételtem a nálam lévő tekercsekbe. Nem kapkodtam, hiszen senki nem hinné, hogy bárki is tartózkodna egy zárt vas szerkezetben. Furcsa volt leírni ezt az ördögös dolgot, de ami számomra felesleges, az lehet, hogy másoknak kincs, sőt lehet az életüket áldozzák érte. Ezen kívül még egy furcsa csapat mozgásról szóló részt jegyzeteltem, ami szorosan kapcsolódhat a jelenlegi helyzethez, illetve az „ördögökhöz” akik a koordináták és a szekér mozgások alapján feltételezhetően, talán, de nem biztos a Vas, vagy Sziklák országából jöhettek.


Miután végeztem a kezembe vettem egyet a spéci eszközökből és megdobtam vele az ajtót. Nem akartam hinni a szememnek. Ténylegesen elporladt minden egy bizonyos hatósugáron belül. ~ Az öreg fénykorában tudhatott valamit.~ gondoltam magamban, mikor eszembe jutott a vén szeszkazán. Sietnem kellett, mert már egy jó ideje elhagyták az irodát és féltem attól, hogyha a klón túl messzire kerül akkor elporlad. Sietve készültem távozni, ám még mielőtt elhagytam volna az irodát gyorsan utána néztem, hogy Suzume meddig jutott a papírjaimmal. Titkon bíztam abban, hogy már elkészült vele így ha megszerzem, csak simán kisétálhatok a főkapun, úgy, hogy senki nem sejtene semmit.


Abban az esetben ha sikerül megtalálnom a teljesen kitöltött, vagy részlegesen kitöltött, vagy csak az üres formanyomtatványt: /Ha nem teljesen kitöltve találnám meg, akkor mindenféleképpen folytatom a kitöltését/
Miután rátettem a kezem eme fontos dokumentumra a szürkületet, vagyis inkább ezt már nevezhetnénk sötétnek is, (Érdekes, hogy milyen gyorsan telnek a napok… de mindegy is.) kihasználva igyekeztem észrevétlenül a legkevesebb feltűnést keltve a kapuk felé menni és szépen, csendben, békésen elhagyni a falut, hiszen volt nálam egy okmány ami ezt lehetővé teszi. Persze figyelmem nem lankad, de már kezdem érezni a szabad levegőt, és ennek az egésznek a végét.




Abban az esetben ha semmit nem találok amire szükségem lenne:
Miután fölkaroltam a fontos és kevésbé fontos tekercseket a széfből és nagy nehezen ki is jutottam onnan, amilyen gyorsan csak tudtam a falu kapui felé vettem az irányt. Végig az járt a fejemben, hogy legálisan tartózkodom a faluban így senkiben nem kelthet gyanút az, hogy ahogy jöttem, úgy megyek is.




Bízom abban, hogy sikerrel veszem a kapunál lévő minden akadályt és sikerül kijutnom a faluból és végre rendezhetem soraimat és mehetek a megbeszélt találkozó pont felé. ~ Engem most már nem érdekel senki és semmi, megszereztem mindent amit tudtam, így nem érdekel, hogy ki marad hátra.~ Míg nyomatékosítottam magamban a dolgokat átszaladt egy vicces lehetőség a fejemen. Arcomra mosoly ült, mikor elképzeltem, hogy a többiek valamilyen oknál fogva meglátják a klónomat és a három férfit. Szinte láttam magam előtt, ahogy azt tervezik, hogy hogyan mentsenek meg, és mikor megszületik a csodálatos terv a klónom egy kupac sárrá változik. Vicces lenne az biztos.

Átadtam az üzenetet. Ennyi volt csupán a feladatom. Nem szándékoztam hősködni és még inkább az életemet kockáztatni egy olyan valakiért, aki csupán egy idegen számomra. Talán Asukának jelent valamit a „hazafi” viselkedés, de ez a jellemvonás, nem segít, ha mindenkit elkapnak. Azonban, míg Asuka lenn tevékenykedik és segít a kémvezetőnkön, én inkább azon tevékenykedtem, hogy elfedjem a visszavonulásom. Szenzorhullámaim aktívan pásztázzák a környéket és egérutat keres a környéken. Mindeközben kezembe vett tantommal, megszabadítom magamat a hajam egy részétől, hogy aztán megpróbáljam kimosni belőle a szürkítő festék egy részét, így ha minden jól megy, mire Asuka felérkezik és a robbanás megrázza az épületet, már egy rövid hajú, szőke hajú áll előtte. A levágott hajamat természetesen nem szórtam szét, nem voltam olyan idióta, hogy bizonyítékot hagyjak, helyette elraktam az övtáskámba, miközben egy-egy tablettát húzok elő belőle biztos, ami biztos alapon, melyből az egyiket Asu felé dobom.
- Próbáld megváltoztatni a kinézeted picit. Jelenleg csak azt tudják, hogyan nézünk ki, mert nem érzékeltem szenzort a közelben. – magyarázom, miközben elrágom az energia tablettám.
Még egyszer körülszondáztam, hogy meggyőződjek arról, hogy Zeeko sikeresen elcsalt mindenkit, majd Henge segítségével egyszerűen átváltozok egy nagyobb macskává (Ifu, Mirubi macskája). A macska valamiért ismerős volt, de nem igazán jutott el az agyamig, hogy miért épp őt választottam. Furcsa kötődést éreztem az állat felé, de nem tudtam megmondani kihez tartozik ez az állat. Viszont ezen nem most fogok agyalni. Asukától eltérő ablakot közelítettem meg, hogy azon kiugorva közelítsek meg egy kisebb sikátort, ahol visszaváltozva indulhattam meg a főtér felé. Igazából biztos, ami biztos alapon rejtettem el így a visszavonulásomat, mivel nem tudhatjuk ki figyeli meg a helyet, így jobb nem kockáztatni, maximum pedig csak Asuka bukik le így, mert nem olyan meglepő, ha az állatok elhagyják a veszélyesnek ítélt helyeket.
Visszaváltozva, magamra öltöttem azt a rémült kinézetet, amelyet egy gyerek öltene magára és célirányosan indultam el, mintha csak hazafelé sietnék. A rajtam lévő ruhát nem tudtam megváltoztatni, de ez az átlagos öltözködés, nem lesz gyanús a helyieknek, mivel ha le is írják ezt másoknak, akkor is több száz gyerekre ráillene nagy eséllyel a dolog. A szagelfedő technikámmal elfedem a ruhám és bőröm által beivott vérszagot, amit nagy eséllyel beszívott a kamrákban, így viszont tökéletesen elfedtem magamat.
Próbáltam a leginkább elvegyülni a tömegben. A civilek nagy eséllyel kíváncsian bámészkodnának a zaj felé, míg a gyerekek vagy kíváncsian nézelődnének, vagy ijedten sietnének haza. Ezt a káoszt próbálnám kihasználni, hogy minél jobban megközelítsem a főtér felől az egyik sikátort. Ha Asukát esetleg sikerül elérnem közben, őt is félrehúznám, ha pedig kérdőn néz rám könnyedén válaszolok.
- Szerinted mennyire lenne gyanús, ha a FŐTÉR! közepén beleugranál egy kútba? – hangsúlyozom a lánynak.
Elterelés ide vagy oda, elég feltűnő egy mutatványról van szó. Azonban mivel a Csatornarendszerek a cél, egyszerűbb megoldás is van. Az ilyen rendszerekbe elég sűrűn a sikátorok egyikéből lehet a legkönnyebben lejutni a csatorna fedelek felnyitásával, amelyet, ha sikerül nekünk, akkor megpróbálva visszahelyezni minél jobban elfedni a nyomainkat. Végül ha sikerrel járva magunk mögött hagytuk a város felszínét a szenzorságomat továbbra is aktívan használva próbálok megindulni a város külső fele felé. A faluban maradt negyedik társunk épsége igazából nem igazán érdekelt. Elvállalta ezt a küldetést és a vezetőnk parancsa alapján nem szabadott kockáztatnunk. Így nem fogom kockáztatni az életemet másért. Az ő döntése volt, hogy egyedül hatol be. Akkor ideje érvényesülnie is. Ha esetleg idegen chakrát érzékelnénk az útvonalunkon, úgy megállt parancsolva némán Asukának jelzem, hogy van előttünk valami/valaki. Ez esetben megpróbálhatnánk kikerülni, ha képesek vagyunk rá, ha pedig nem, akkor kénytelenek leszünk átvágni rajtuk magunkat. Részemről hajlandó voltam ölni, azért, hogy élve kijussunk innen, nem számít, hogy a cél fiatal, idős, vagy civil. Ezeket a visszafogottságakat, már rég kiöltem magamból.


Használt technikák:
Henge no Jutsu // Transzformációs Technika
Megjegyzés: A Henge no Jutsu előfeltétele minden Henge // Transzformációs technikának!


Japán név: Kaori Kakaku no Jutsu
Magyar név: Illatár technika
Szint: D
Chakra: 140
Leírás: Egy speciális rejtőzködő technika, amely a szaglásra specializálódó nyomkövetők ellen hatásos. A használó előzőleg felszereli magát valamilyen növény/tárgy illat kivonattal (vagy egyéb tárgyal, ami rendelkezik a kellő illattal (pl. fenyő illat eléréséhez, fenyőtű)), amelyet a technikát megelőzően megiszik, vagy megeszik. A használó a chakráját a gyomrába juttatva az illatanyag segítségével egy különleges párlatot fog létrehozni, amely után a használó teste minden egyéb illatát/szagát átveszi, és ezentúl csak a párlat szagával megegyező illat fog kibocsájtódni (még a légzése is rózsa illatú például, ha rózsapárlattal használja a használó). A használót a technika után szag alapján, már képtelenség megtalálni, legyen a nyomkövető ember, vagy állat.