Kusagakure-lak

/Kusa lak túl rövid topikcímnek.../

Takuma kissé megkönnyebbülten fújta ki a már egy ideje vissza tartott levegőt. A falu nagyon erősen őrzöttnek tűnt, és akármennyire is barátságosan fogadták, megeshetett volna, hogy nem engedik be őket. Azon morfondírozott, miközben sétáltak át a kapu alatt, hogy vajon Kanmiru szerepet játszott-e abban, hogy ilyen könnyen beengedték őket? Gondolkodásra nem volt idő, egy új szereplő tűnt fel a színen, később megtudták: az itt tartózkodásuk alatt ő fogja kísérgetni őket, és ő felel a kényelmükért is. Meglepte Takuma-t ez a szervezettség. Ahogy az őrök eltűntek, feltűnt ez az ember, aki látszólag mindenről tájékoztatva volt, a nevükön szólította őket és vezette is a szállásukig. Lopva Shabuka-ra pillantott, hogy ő vajon mit szól az egészhez, de a férfi arca nem árult el semmit. Ez kicsit bosszantotta a chunnin-t, hiszen mióta megismerte kapitányát azon volt, hogy kitalálja mikor, mire gondol. Érdekes személyiségnek tartotta, ezért igyekezett a reakcióiból olvasni, eddig sajnos nem sok sikerrel. Futólag érzett csalódottságát viszont elsöpörte az érdeklődés érzése, mikor beléptek egy nagy térre, aminek a közepén egy pódium, körülötte pedig, félkörös elrendezésben házak álltak, magas, vastag kőkerítéssel, és egy-egy kis kerttel. Kísérőjük, ahogy vezette őket át a tér túlsó oldalára folyamatosan magyarázott, amiből Takuma pár dolgot ki tudott következtetni. Egyrészt itt lesznek elszállásolva a többi ország követei is. Ebben majdnem biztos volt, hiszen minden kapu, ami mellett elhaladtak, 1-1 rejtett falu jelképével dicsekedhetett. Amelyik úton haladtak, ott igyekezett eszébe vésni a jelképek sorrendjét, hogy később fel tudja idézni. Ki tudja mire lesz még jó, ha tudja, melyik házban ki lakik...
Miután megérkeztek, kísérőjük, saját feladatai taglalása után még közölte velük, hogy ha bármire szükségük lenne, neki szóljanak, majd elköszönt és felugrott az egyik ház tetejére. Takuma kissé elképedve bámult utána... Mivel nem közölte velük Youki (időközben a nevét is megtudták) a módját, ahogy el tudják érni, a chunninnak arra kellett gondolnia, hogy mindig a ház tetején, vagy legalábbis a közelben fog tartózkodni, hogy ha szükség lesz rá, itt legyen. Takuma nem értette mire fel ez a nagy figyelem, és még akkor is a fejét csóválta, mikor beléptek ideiglenes lakhelyük ajtaján. Ekkor azonban már kezdte sejteni, hogy ez a küldetés még annál is nagyobb kaliberű lesz, mint amire ő számított...
Mivel Shabuka eldöntötte, hogy nem fog megszólalni még egy jó ideig, Takuma felhagyott azzal, hogy őt követve derítse fel a házat, külön utakra lépett és érzékeit kicsit kiteljesítve járt szobáról szobára. Nem volt túl nagy a ház, de kettejüknek pont elég volt. Elegendő élelem és háztartáshoz nélkülözhetetlen dolog volt raktáron, hogy pár napig itt elélhessenek. Ismét csak bebizonyosodott, hogy mennyire figyelnek a vendégekre a helyiek.
Miután minden szegletét bejárta a háznak, kisétált a kertbe. Mikor megérkeztek, csak futtában volt ideje szemügyre venni, most kicsit több időt szánt rá. Hamar felfedezte, hogy a telek, ami a ház is állt, két részre osztható. Az egyik volt a virágoskert, amin keresztüljöttek, mikor megérkeztek, a ház mögött pedig egy tökéletesen felszerelt gyakorló/edző-terep volt. Takuma ez utóbbinak nem sok figyelmet szentelt, mivel nem volt oda a fegyveres harcért, viszont az előbbit annál inkább szemügyre vette. Lévén, hogy fűfalusi volt és életének java részét növények között töltötte, érdeklődve vette szemügyre a helyi növény és virágsajátosságokat és a technikái szempontjából is megvizsgálta őket. Látszólag minden rendben volt, a helyiek kedvesek és bőkezűek voltak velük, viszont volt pár apró jel, amire aggodalomra adhatott okot. Többet közt ott volt a rengeteg őr, akikkel találkoztak és a sok, erős chakraforrás, amit érzett mikor megpróbálta feltérképezni a helyet. Valami különös feszültség ült a levegőben, amit nem tudott mivel magyarázni, de önkéntelenül is arra késztette, hogy amikor a házat bejárta, megnézte a kijáratokat, ahol könnyen ki lehetett jutni a házból. Ez csak egy apró óvatossági eljárás volt, de nem érte be ennyivel, felkészült rá, hogy bebiztosítsa a ház környékét. Mint a növényekhez értő ember, a virágok közül kiválasztotta azokat a példányokat, amik szárazak, életképtelenek, vagy valami kór által megtámadottak voltak és összeszedte őket. Szirmaikat összegyűjtötte, majd elszórta őket az udvaron. Igyekezett ügyelni arra, hogy valamiféle természetesség látszódjon az elrendezésben, bár a tiszta, rendezett udvaron elég nehéz volt természetesnek feltüntetni egy csomó virágszirmot...
Mindezt Shabuka figyelő szemei előtt végezte, aki egy szót sem szólt egész idő alatt és ez kezdte egyre inkább zavarni Takuma-t. Mióta megérkeztek a fegyvermester egy kinti széken ült és csak figyelte Takuma ténykedését. Miután végzett a szirmok elszúrásával, immáron nem törődve Shabuka-val bement a házba, evett valamit, majd úgy döntött lepihen. Most érkeztek csak meg, a hosszú út elfárasztotta egy kicsit főleg, hogy nem igazán volt hozzászokva az ilyen "kirándulásokhoz". Függőágyát nem hozta el, így az egyik hálószobai ágyra dőlt le. Már félálomban volt, mikor eszébe jutott, hogy függőágyát nem is hozhatta volna, hiszen Kanmiru üdvözlésképpen sikeresen kettészelte, egy borotvaéles, láncos fegyverrel. Az emlék mosolyt csalt a fiú arcára, ahogy ott feküdt és így merült mélyebbre, az álmok birodalmába.

Takuma szemei felpattantak és azonnal oldalra is gurult, aminek az eredménye egy szép kis esés lett, le az ágyról. A tompa puffanás után egy ideig néma csend honolt a házban, ahogy a chunnin lélegzetét és fájdalmát visszafojtva mozdulatlanná vált a földön. Várt valamire, de az nem következett be. Csak álom volt? Kissé leengedett az eddig görcsösen összehúzódott testtartásból, kifújta a levegőt és a hátára fordult. Szemei a plafonra tapadtak, miközben megpróbálta magában rendszerezni a történteket. Az adrenalinlöket hatása kezdett elmúlni, megrohanták az érzések. A legszembetűnőbb az volt, hogy semmivel sem érezte magát kipihentebbnek, mint mikor lefeküdt. Ez lehetett az idegen hely miatti kényelmetlenségből fakadó dolog is, de a kinti fényviszonyok egy gyors pillantással való ellenőrzése egyértelművé tette Takuma számára, hogy mindössze úgy egy fél órát aludhatott.
Álmodott vajon? Visszatért az előző kérdés, de ez sem maradt sokáig függőben. Nemrég még fura szörnyeket látott maga körül, az talán tényleg álom volt, de a padlón fekve hirtelen már nem látta, hanem érezte őket. Ott voltak körülötte, egyikük különösen közel, alig pár méternyire. Ismeretlenek voltak - és ami még fontosabb - veszélyesek. Takuma nem tudta mik lehetnek, még sosem érzett hasonlót. Kissé meg is rémült, hogy valakik behatoltak a házba, de ezt elvetette, hiszen Shabuka kinn ült a teraszon mikor legutóbb látta, és Ő nem az a típusú shinobi volt, akit percek alatt hangtalanul el lehet intézni. Így viszont az ifjú fű falusi már végképp nem értette a dolgot, teljesen összezavarodott. Végül is ezen nem sok csodálkozni való volt, nem olyan rég szerzett egyáltalán tudomást képességéről, miszerint érzékelni tudja a környezetét, nemrég kezdte el tudatosan használni, bőven voltak még olyan területek, amikről nem volt tudomása. Ez talán egy ilyen lehet. Óvatosan felkelt, figyelve a legközelebbi (chakra?) forrásra, és lassan megpróbálta megközelíteni. Most, hogy ébren volt, kissé alaposabban meg tudta vizsgálni innen távolról is a szerkezetét, megpróbálta kideríteni, hogy mire hasonlíthat. Sok állatot "érzett" már, emberekkel is találkozott szép számmal, remélte, hogy valamit felfedez, amihez kötheti ezt az érzést. Viszont meglehetősen óvatlan is volt. Mindent arra tett fel, hogy Shabuka-t nem lehet hangtalanul elintézni, ezért kizárta azt a lehetőséget, miszerint ellenséges behatolókkal van dolga. Bár e mellett szólt az is hogy, ha emberek lennének akiket érzett, azokat felismerte volna.
De hát... ilyen volt Takuma, kíváncsi alkat.

Takuma óvatosan követte a fura chakra-t, ami kivezetett a házból. Miközben ezt csinálta, folyamatosan vizsgálgatta is a forrást és kezdte benne felismerni az emberi vonásokat. De mintha valamitől torz lenne, taszította a chunnint. Mégis kíváncsi volt rá, hogy mi lehet az.
A lak falának a tetején kapaszkodott meg és a chakraforrás irányába nézett, amit továbbra is érzett, a külső fal mögött. Szinte alig maradt ideje körülnézni, mikor egy hatalmas robbanással beszakadt a legközelebbi kapu és az azonnal terjengeni kezdő ködből ítélve, valaki, vagy valakik voltak is ott. Talán be akartak hatolni? Takumanak volt egy olyan érzése, hogy a furcsa chakra valamilyen formában szerepet játszott a robbanásban.
Ami kicsit bosszantotta, hogy nem sikerült megpillantania a chakra forrását, mivel a robbanás elterelte a figyelmét, és Shabuka egyből magához hívta. Pedig érezte, hogy még mindig itt van, nagyon is közel. Most így belegondolva... fura is, hogy nem vette észre, mikor átnézett a falon. Talán álcázta magát valahogy?
Rövid habozás után úgy döntött, hogy Shabuka segítségét kéri. Bár érdekelte az is, hogy ki akart betörni a kapun, de most pillanatnyilag ez a chakra jobban izgatta. Ezért megemlítette a férfinak, amint visszatért hozzá, hogy gyanús mozgást látott, mikor felkapaszkodott a falra, mintha valaki lenne odakint és nem szeretné, hogy észrevegyék. Ezt viszonylag csendesen mondta, hogy Shabuka meghallja, de mások ne nagyon. Reménykedett benne, hogy ez felkelti a kapitánya érdeklődését, mivel sejtette, hogy ha valaki rejtőzködik is a chakraforrás helyén, egy olyan magasan képzett shinobi-t, mint Shabuka nem fog tudni megtéveszteni, ha ő kifejezetten ráirányítja a figyelmét. Amennyiben Shabuka úgy határoz, hogy kimennek és felderítik a terepet, akár a robbanás okozóját, akár a Takuma által észrevett "gyanús alakot", akkor a chunnin is felkészül, hogy esetleg harcolnia kell majd. Két zsebét megtömte virágokkal, ügyelve rá, hogy minél kevésbé sérüljenek, majd rövid habozás után előveszi a tekercsét, amiben a fegyvereit tartotta és megidéz egy kunai-t. Nem szerette a fegyvereket, ha már mindenképpen közelharcba keveredik, akkor jobb szeretett taijutsu-t használni, de most nem tudta, hogy mivel áll szemben, csak annyit tudott, hogy veszélyes. És tény, ami tény: egy fegyver néha igencsak megnyugtató tud lenni. Szorosan megmarkolta a kunai-t, a tekercset eltette és felzárkózott Shabuka mellé és várta az utasításait.