Nomusha Naito

Név: Nomoshi Naito
Felszerelés: 5 kunai, 5 shuriken, robbanócetlik, tekercsek, 10 méter drót, füstbombák, egy katana ( egy tekercsben tartja) , egy kevés étel, kötszer
Lakhely: Kirigakure no sato
Nem: Lány
Kor: 14
Kinézet: Magas, vékonyka lány. Középhosszú barna haja van, kiengedve szokta hordani. Általában egy fekete szoknyában van fehér pólóval és egy sötét mellénykével.
Belső tulajdonságai: Szerény, nem túl feltűnősködő, de ha arról van szó nagyon csípős tud lenni. Ha piszkálják, visszaadja. Amíg nem húzzák fel kedves és készséges.

Előtörténet:
Naito sétálgatott az utcájukban. Egy táska volt a kezébe amit összeszorított fogakkal cipelt. Látszólag nehéz volt, de lehet, hogy nem a súlytól volt olyan üveges a tekintete. Gondolkozott. Mindig ezt szokta tenni. Most éppen arról ábrándozott, hogy kunochi lesz. Bár igazi álma az volt, hogy jounin legyen. Szülei támogatták ebben az ötletben. Anyja egész nap dolgozott, Naito mindenben segített neki. Apja Naito születése óta minden este mesél neki egy történetet. Így a lány már 4 éves korára mindent tudott a harcról. Egy testvére volt, még csak 2 éves volt. Rendszerint neki kell rá vigyáznia, ami rengeteg szabadidőt elvesz tőle. Nagyon szereti öccsét, Shunt bár néha kicsit idegesítőnek tartja. Az egyetlen ok ami miatt szomorú lehetett, az hogy a napokban halt meg a nagypapája. Mindig ő tartotta neki az edzést, ezért most pár napos edzéskihagyással emlékezett meg róla. Apja vette át tanítását, ő is szuper tanár volt, de soha nem lesz olyan mint papája. Így a mamája most egyedül volt, ezért elhatározta, hogy meglátogatja. Úgyis ráfér már egy kis mozgás a gyakorlótéren…
Pár perc múlva már a mamája ajtaján kopogtatott. Bekiabált majd kinyílt az ajtó.
- Szia Nagyi! – köszönt Naito.
- Szia! Gyere csak be… Mi szél hozott erre? – kérdezte kisírt szemekkel. – Gyakorolni jöttél? Vagy csak hiányoztam…?
- Először miattad. Csak utánad az edzés.

Naito tudta mivel lehet megvigasztalni mamáját. Vagyis pár percig elfeledtetni vele a történteket. Elhatározta az unoka, hogy közösen sütnek sütit. Elővettek minden kelléket és nekiálltak. A nagyi kedvenc sütijét sütötték. Közösen gyúrták a tésztát, majd megsütötték. Fél óra múlva már ropogtatták a finomságot. Nagyi nagyon boldog lett.
- Ha nem bánod most elmegyek edzeni. Rendben…?
- Ha nem mondtad volna magadtól én kérlek meg rá. – mosolygott. – Siess!

Naito nem habozott, kifutott a házból. A ház oldalához szaladt ahol az edzőpálya volt. Kinyitotta a kiskaput és beszaladt a pálya közepébe. A pályán nem volt más csak egy célzótábla és négy bábú amiben kunai-ok voltak szúrva. Minden sarokban egy ilyen bábu állt. Bemelegített majd nekiállt az edzésnek. Rengeteget gyakorolt és furcsa volt, hogy nagyapja nem állt ott mellette. Legalább öt órát edzett, a végére nagyon elfáradt. Mikor visszacsukta a kiskaput eleredt az eső és kezdett besötétedni is. Lassan ballagott majd leült a fűbe. Nem zavarta a csöpörgő eső sem. Gondolkodott… Mint mindig. Sokszor annyira belemerült, hpgy azt is elfelejtette mit gondolt és mi a valóság. Most is annyira ábrándozott valamin, hogy alig vette észre, hogy ömlik az eső. Ruhája tiszta víz lett, teljesen megázott. Az eső bezavarta őt a házba.
- Nagyi… Nincs kedvem hazamenni és esik az eső meg…
- Igen, maradhatsz. Itt alhatsz, de kilenckor takarodó.
- Kilenckor? … Jó. – és elnevette magát. Nagyon örült, hogy nem kell hazamennie. Nem volt kedve Shun-ra vigyáznia. – Akkor megyek a szobámba és beágyazok. És kössz.

Naito reggel frissen kelt fel. Nagyokat ásítozott és közben felöltözött.
- Te jó ég! Ma van a vizsga! – pattant fel a szeme.

Elővette a könyveket amit a polcon talált. Hogy felejthette el? Végül is nem baj, mivel úgyis tanult rá. Elindult. Megkapta a vizsga lapot. Az elméletbeli rész mindig is az erőssége volt. Pillanatok alatt végzett vele. A többiek csak vakargatták a fejüket mikor ő már beadta „dolgozatát”. A gyakorlati része is jól ment. Külön megdicsérték amire nem is számított. Fütyörészve hagyta el a termet. Minden jól ment, ezért úgy gondolta hazamegy és megünnepli.

Mikor hazaért szülei már várták. Naito csak boldogan mosolygott. A család ebből megtudta, hogy minden rendben volt.
- Gondolom jó lett, de azért megkérdezem: hogy sikerült? – kérdezte meg apja.
- Jól. Nagyon jól. Megdicsértek. Hibátlan voltam. – pirult el a lány. Apja arcán hatalmas mosoly feszített.
- Büszke vagyok rád.

Hát nézzük sorban! Lényegében nem rossz, a hossza megfelel az elvárásoknak! Azonban nekem néhány dolog nem nagyon tetszik benne! Nézzük sorban:

- "Így a lány már 4 éves korára mindent tudott a harcról" ez nekem valahogy sántít! Hogy miért? Mert mindent tudni a harcról azért nem lehet, megtanulni tapasztalatban lehet mindent, nem úgy, hogy mesélnek róla. Ennek ellenére ez nem valami nagy hiba, de nekem valahogyan ez így nem tetszik.

- illetve a nem baj, de jobban szeretném, ha kifejtenéd a gyerekkorodat, jobban és tartalmasabban! Írnál a ninja akadémiáról, illetve arról, hogy mis is volt a gyakorlati vízsga. Külön örülnék, ha írnál arról is, hogy a akadémiai társak, hogyan viszonyultak hozzád és te hozzájuk, illetve a mestereitek hogyan is gondolkodtak rólad! Illetve ne feled el, hogy Kirigakure shinobija egyéni kiképzést kapnak, vagyis nem olyan ez az ország, mind Konoha, itt ha hibázol, akár meg is büntetnek testileg is! Jól teszed, ha átolvasod Kirigakure kódexét, ott sok mindent megtudhatsz a falúról.

Ha javítottad az előtörténetet, jelezd nekem Pm-ben és újra megnézem!