Re: Vízesések

**Kinshu** Kedd Okt. 04 2016, 18:33

Bár éreztem a méreg hatását, de ez nem tántoríthatott el célomtól, hogy megállítsam a férfit. Elkeseredett egy utolsó próbálkozás volt és már fél lábbal a sírban éreztem magam, de aztán fordult a kocka. Utolsónak szánt kis beszédem végül úgy tűnt, hogy megtörte ellenfelem akaratát, aki feltehetőleg lojális iwagakurei shinobi volt egykoron. Könnycseppek jelentek meg arcán, majd elhangzott még valami amit úgy éreztem, hogy nem egy elhanyagolható információ... Vajon ki lehet a fickó senseie? Vannak beépülve lázadók magasabb szinteken? Esetleg egy komolyabb össze esküvés nyomára bukkantam most? Akárhogy is legyen ezt az információ morzsát megtartom és magam járok a végére ha kijutok innen. Aztán a férfi dobott felém egy kis üvegcsét, majd mosollyal az arcán várta a tüzes megváltást, amely ezúttal lecsapott. Mivel a férfi nem mozdult el, pedig megtehette volna, a Goukakyouu halálra égette és nem is nagyon maradt más belőle csupán csak a fejpántja.
Gyorsan ráöntöttem a kis fiola tartalmát a sebemre amit a férfi okozott és reménykedtem csak, hogy még időben el tudom állítani a méreg hatását mielőtt össze esnék. Pár percet még ültem ott magamban mire társaim visszatértek. Felálltam és odasétáltam az elszenesedett holt testhez, majd felvettem a fejpántot és eltettem. Olyan ez, mint egy dögcédula a shinobiknak és én pedig nem fogom itt hagyni.
- Szeretném ha egy nagyon kicsit még maradnánk, hogy tisztességesen pontot tehessek az ügy végére.
Azzal összeszedtem pár kiszáradt gallyat, és nagyobb rönköket egy helyre. Odavonszoltam azt ami maradt a testből, majd meggyújtottam és szépen végig néztem amint a lángok martalékává válik a férfi. nagyon furcsa egy eset és főleg az, amire figyelmeztetett mielőtt a túlvilágra lépett. "Az ellenségeim nem csak a csatában törnek rám." Ezek szerint áruló van a soraink között és erről feltehetőleg csak én tudok, de kinek mondhatom el? Kiben bízhatok meg ezek után? Mindenki gyanús lett egy pillanat alatt. Most azonban játszanom kell tovább a szerepet, hogy minden rendben van és teljesítettük a küldetést.
- Részemről indulhatunk, de kíváncsi lennék, hogy Yama milyen technikára gondolt, ha ez még belefér. Esetleg elindulhatsz ha gondolod, mi meg majd követünk, hogy ha jelentést kell tenni a misszió sikerességéről. - Próbálkoztam valami alternatív megoldással a fiú felé.
- Akkor lássuk a medvét Yama! Milyen jutsut mutatnál nekem?
Aztán kérdően figyeltem a lányt...

**Senju Tobirama** Pént. Okt. 14 2016, 06:50

-Aaah.. jólvan... addig akkor én ledőlök egy kicsit... jó szórakozást.- Szólt felétek a férfi, s azzal egy szimpatikus fatörzsnek támasztva hátát lepihent.
Yama viszont egy kicsit gondolkodóba esett. Látszott rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik. Majd egy félperces csendet követően elégedetten kiáltott fel.
-Megvan! Akkor most megtanuljuk, a Katon: Ryuuka no jutsut. Kész vagy?- Tette fel kérdését, mire egyből válasz érkezett, habár nem tőled...
-Te most játszod magad... vagy tényleg ennyire hülye per rohadék akarsz lenni?- Förmedt rá a másik ANBU. -Akkor már valami igazán hasznosat, amit ténylegesen fog tudni használni... mondjuk a Kage Bunshin-t... vagy hasonlót...
-Te csak maradj csendben és döglődj a napon! khm... legyen.. az árnyékklón technika tényleg hasznos egy dolog, ám talán egy teljesen más szint, ahhoz képest, amin most vagy... ezzel jó ha tisztában vagy. Nem lebecsülni akarlak, csak mondom, hogy sokak megpróbálkoztak már vele és nem sikerült.- Kezdett bele magyarázatába a lány. -Az egész lényege -ahogy a neve is mutatja-, hogy egy klónt hozol létre, mint az egyszerű bunshin no jutsunál, vagy a földklónnál, amihez például most is volt szerencséd. A különbség itt viszont, hogy a klón teljes lénye chakrából áll, mégis harcképes. Sőt! A legharcképesebb klón. Ám van itt más is... amikor az árnyékklónod megsemmisül, a szerzett tudása beléd száll. Így természetesen a tapasztalat is amit szerzett. Először megkell kreálnod a saját chakrádból a vázat, a testet. Ugyanúgy ahogy más klónoknál, a saját képedre kell alakítanod, majd ekkor jön a neheze. A jellemét, a lelkét fogja adni a chakrád. Ez ugyanis nem csupán egy zombiklón... önálló gondolkodással rendelkeznek. Illetve... mindenesetben a fele chakráddal fog rendelkezni, tehát ennyit kell, hogy beleadj. Azaz nem minden esetben...Ez arányos a klónok számával, de minden esetben egyenlően kell, hogy eloszoljon a mennyiség a Kinshuk közt. Így érthető is talán, hogy miért nem tudnak sokan többet három-négynél, míg mások akár tíz-tizenöt darabnál sem állnak meg. Nos akkor lássuk a "medvét".- Mondandója befejeztével kettőt hátralépett, majd egy egyedi kézpecsétet formált meg, minek hatására létrejött a klón. Most rajtad a sor. Képes leszel rá?

//Egy hosszabb posztot szeretnék kérni a tanulásról. Tekintve múltadat, s tapasztalatodat, gondolom nem fog gondot okozni a tanulási rész megírása. Amennyiben kész vagy vele, kérlek jelezd. Jó munkát! ^^//

**Kinshu** Kedd Okt. 18 2016, 15:44

Sosem éreztem úgy, hogy valami nagyobbra lennék hivatott, mint amit az élettől eddig megkaptam. Volt egy városom egy nevelőapám akivel nagyon jó kapcsolatom volt és egy nemzetem amit tiszteltem. Aztán ahogy idősödtem egyre több dolog tűnt fel és bár az alap hozzá állásomban a dolgokhoz, nem történt nagy változás, mégis megjelentek azok a dolgok amelyek felborították az értékrendemet. Megjártam a háborút és láttam shinobikat a saját vérükbe fulladni. Aztán ismét szólított Iwagakure és a titokzatos ANBU a szolgálataimat kérte, de vajon milyen áron? Sokszor hallottam már, hogy ilyenkor nem kérdezünk, csak megyünk és cselekszünk... de én erre nem vagyok képes. Egyszerűen nem tudom azt megtenni, érzelmek nélkül motiváció nélkül cselekedjek. Már pedig Yama és társa úgy tűnt, hogy képesek így viselkedni. Nem véletlenül ANBUk, de vajon ők, hogy képesek erre?
-          Kérdezhetek valamit Yama? Ti, hogy vagytok képesek érzelmek nélkül cselekedni?
Választ a kérdésemre nem kaptam, csak egy hosszú arcon bámulást. Mivel a lányon maszk volt az egész küldetés alatt, ezért nem tudtam pontosan eldönteni, hogy most mit is gondolhat. Az indulatot azonban fel tudtam fedezni azokban a tengerkék szemekben. Aztán a lány kimérten folytatta.
Elmagyarázta, hogy miként is működik ez a furcsa klón jutsu amit aztán meg is mutaott nekem. Szóval ez a bunshin azért jobb mint a többi mert? Talán ha tényleg egy tökéletes másolatot alkotok magamról akkor azt felruházom a saját személyiségemmel is? Melyik lehet az a határ amíg a chakrával el tudok menni. Felteszem ez a technika azért olyan nehéz és azért egy másik szint, mert ezt a képzeletbeli határvonalat feszegeti.
Szóval a Kage Bunshin lesz a következő kihívás. Érzem, hogy a célvonalig most sokkal többet kell letennem az asztalra mint eddig. Mégegyszer felidéztem magamban amit a lány mondott, aztán elkezdtem gyakorolgatni ezt a furcsa kézjelet, amit talán életemben most látok először.
Először a furcsa kézjelet kezdtem el begyakorolni és lehet, hogy ez a többieknek egy kicsit idiótán hatott, de én azt akartam, hogy ha álmomból fölkeltenek akkor is úgy megtudjam formázni, hogy abban kivetni való ne legyen. Aztán közben lelki szemeim előtt már látam, hogy miként fogom először megpróbálni. Tehát a lényeg, hogy most nem csak egy üres vázat hozok létre a chakrámmal mint a sima Bunshin no jutsu esetében, hanem fel is töltöm chakrával. Így gyakorlatilag létrehozok egy testet, egy tökéletes klónt. Tehát akkor a váz megformázásával annyit már nem kell foglalkozni, mert azt megtanultuk még az akadémián amikor a sima Bunsint sajátítottuk el. Na most a nagyobb feladat itt is az volt, hogy egy olyan klónt hozzak létre amely nem csak egy sima másolat, hanem egy élettel/chakrával feltöltött „tökéletes” másolat. A tökéletes szó annyira nem illett ide, pedig ha most minden jól megy létre fogok hozni egy lélegző, érző Kinshut... Izgalmas.
Amikor az elmélet már megvolt fejben öszpontosítottam a chakrámat és megformáztam a különleges kézpecsétet és ki is mondtam a varázs szavakat. „Kage Bunshin no Jutsu”. Mellettem egy nagyobb füstfelhő kíséretében megjelent valami fura szerzet, aztán egy pár másodperc múlva el is párolgott... Rendben akkor most próbáljuk meg mégegyszer. Egyenletesen adagolom a chakrát a klónba és csak akkor szakítom meg a kapcsolatot és engedem, hogy létrejöjjön amikor már tényleg olyan állapotban van, hogy materializálódni is tud. Vettem egy mély levegőt, és ismét megalkottam a kézpecsétet, majd kimondtam a jutsu nevét. Mivel a chakrám felét kellett belefektetnem legalább, ezért a chakra mennyiséggel nem volt gondom. A klón létrehozásával viszont annál inkább. A következő Kinshu, mintha valódi énemnek egy chibi formája lett volna...
Leültem a földre és éreztem amint kezdek teljesen elfáradni. Ez a nap szinte teljesen kimerített.
-          Figyeljetek. Nem lenne gond, ha mára befejeznénk, mert tényleg egy keményebb napon vagyok túl, de gondolom ti is. Esetleg aludhatnánk itt és holnap megpróbálnám ismét.
A fiú bóintott, azonban Yama közölte, hogy neki most azonnal mennie kell. Társa mellém lépett és megfogta a vállam.
-          Rendben van öcskös akkor ketten maradnunk. Ha a „nagy asszony” szól akkor az úgy is lesz hidd el nekem.
Azzal a lány elindult vissza. Én azonban kitéptem magam a fiú kezéből és aktiváltam a shusin no justut, hogy mindenképpen beérjem Yamát aki addigra már látótávolságon kívül volt. Meg akartam köszönni neki, hogy segített nekem és elmagyarázta ezt a Justut. Azonban amikor utolértem csupán annyit láttam, hogy a lány fölemeli egyik kezét és volt nincs. Nem volt füst, vagy térkapu, vagy bármi amin keresztül eltűnhetett volna... Egyszerűen csak semmivé vált. Ez meg mi? Valami Genjutsu lenne? Neem... Akkor vajon mi lehet?
-          Kinshu várj már meg! – Szólt hátulról Dai.
Beért és egyböl kérdőre is vont, mire szégyellősen bevallottam neki, hogy csak szerettem volna megköszönni a lány segítségét.
-          Mi az ANBU vagyunk Kinshu nem kell külön köszöngetni... Mit láttál?
-          Mit láttam volna? Semmit. Egyszerűen csak eltűnt, mintha itt sem lett volna egész idő alatt... Nem tudom, hogy csinálta de nagyon érdekes volt.
-          Rendben van, akkor most jól figyelj rám. Ez csak egy sima Kage Bunshin volt és Yamának fel kellett oldania, mert a faluban van most rá és minden erejére szükség.
-          De várj már Dai, ez biztosan nem...
-          Elég lesz. Menjünk vissza gyakorolni öcsi még sehol sem tartasz.
Aznap még két sikertelen próbálkozásra futotta az erőmből, aztán kidőltem. Aludni azonban nem tudtam, mert képtelen voltan átlépni a tények fölött, hogy a lány eltűnt. Mintha a föld nyelte volna el. Abból pedig, hogy az egyik kezét felemelte biztos vagyok benne, hogy egy justut használt. Milyen technika az ami képes ilyesmire?
Másnap reggel fáradtan keltem fel és álltam neki a gyakorlásnak a reggeli után. Annyira nem voltam kipihent állapotban, hogy alig bírtam öszpontosítani. Egész éjszaka ezen gondolkoztam, hogy vajon mi történhetett és Dai miért tereli a témát annyira. A gondolat nem hagyott nyugodni és befészkelte magát a fejembe...
Aztán egy kis étel után erőre kaptam és ismét a gyakorlásnak szenteltem a napot. Most már sikerült kisebb nagyobb sikerrel létrehozni olyan másolatokat amelyek már hasonlítottak rám, de nem nagyon tudtam mit is csinálhatnék jobban. Ha az ifjú ANBUt kérdeztem ő csak annyit mondott, hogy gyakorolnom kell ez semmi másról nem szól. Levezettem neki, hogy mikép próbálom létrehozni a technikát és azt mondta, hogy az elmélet helyes jó nyomon járok csupán csak gyakorolnom kell.
Így telt el az egész délután. Egyik klónt próbáltam meg létrehozni a másik után és csak azt vettem észre, hogy a minőség nem változik, de a chakrám roham tempóban fogy.
Estig nem sikerült létrehoznom egyetlen normális Kage Bunshint sem és már azon godnolkoztam, hogy hagyom egészet a fenébe...
-          Tudod Kinshu, az a helyzet, hogy ezt a technikát azért nem tudják olyan sokan elsajátítani, mert sokan feladták és nem járták végig az utat. Hidd el nekem amikor azt mondom, hogy az egész csak gyakorlás kérdése.
Jó kis beszéd volt, mert meghozta a kedvem ismét ahhoz, hogy másnap nekifussak még egyszer. Ezen az éjszakán már jobban aludtam, bár a lány eltünése még midnig aggasztott, de majd ha visszatérünk a faluba akkor majd megkeresem. Talán el is dicsekszem neki, ha meg tudom tanulni a jutsut.
Másnap reggel már frissen, újult erővel vetettem bele magam a tanulásba. Dél előtt még ilyen amorf próbálkozásaim voltak, de aztán délben ebéd után és délután fokozatosan kezdett javulni a helyzet. Először csak a klónt tutam létrehozni, aztán már képes voltam úgy megalkotni, hogy egyre tovább életben is maradt és nem párolgott el.
Aztán vacsora előtt úgy gondoltam, hogy szólok Dainak.
-          Figyelj csak, szerintem sikerült megtanulnom a jutsut.
Amikor kíváncsian közelebb jött én hátrébb léptem kettőt és koncentráltam a chakrámat. Megfeleztem a chakra készletemet, majd megalkottam a kézpecsétet.
-          Kage Bunshin no Jutsu.
Egy pukkanás és némi füst kíséretében pedig egy tökéletes Kinshu állt mellettem. Semmilyen amorf elváltozás volt rajta. Dai azért körbejárta a klónt, alaposan szeműgyre vette, aztán elém állt.
-          Rendben öcsi ez szép volt, de akkor most a klónod végig kísér minket vissza a faluba... ha minden jól megy ma már mindenki otthon vacsorázik.
A fene én meg azt hittem, hogy közel három nap gyakorlás után végre megúsztam...

**Senju Tobirama** Kedd Okt. 18 2016, 19:53

Cseppet sem szokványos tanulásod siker koronázta, mikor sikerült végre létrehozni egy másolatot magadról. Dai tovább folytatta egy kis gyakorlással, a klón megtartásának képességére törekedve. Mivel nem volt éppenséggel közel otthonotok -ahogy írtad pár napi járásra- Nem egyszer szűnt meg technikád menet közben. Az utolsó pár órában azonban végre úgy tűnt, hogy sikerül fenttartani úgy, ahogy azt kell.

Lassan Iwagakure kapujához értetek, s szemetek elé tárult otthonotok hívogató látképe. Esti órák jártak már, minden nyugodt volt. Csupán járőrök és a kapuőrök voltak már kint. Utóbbi kettő is inkább csak testileg, ugyanis épp életük álmát aludták kicsordult nyállal bódéjukban. Az utcákat megvilágították a lámpák. Kicsit idegen mégis otthonos érzés lehetett annak, ki ennyi időt töltött betervezetlenül a szabadban. Befelé haladva épp elkaptátok néhány üzlet zárását, ám tömkelege már rég lehúzta aznapra a rolót. Minden a helyén volt, ám mégsem. Égetett a vágy, hogy választ kapj kérdésedre. Milyen technika lehetett...? A melletted haladó ANBU-t láthatóan nem igazán foglalkoztatta ez a kérdés. Talán elég érdekesen is viselkedett ezzel kapcsolatban, mikor feltetted a kérdést a Yama eltűnésekor. Elég rejtélyes ez az egész, ám tapasztalatod és éles eszed nem hagyta magát átverni. A kérdés azonban, hogy hogyan folytatod?

Ui: A technikát felírhatod.

//Nos akkor itt sor kerülne egy zárásra. A kaland nagyrészét kiveséztük már. Annak erősségeit és hiányait. Sajnos a második felében improvizálnom kellett, ugyanis Minato terveiből kifutottunk, de remélem élvezhető kalandot kaptál a végére és továbbra is legalább ilyen érdekes fordulatokat vehet a játékod. A következőkben tehát jöjjön a jutalmazásod és annak szempontjai. //

-Elég szép és kielégítő terjedelmű posztokat olvashattam (bár talán néhol kicsit lehetett volna több), melyek egyáltalán nem keltettek unalmas hatást. Nem volt nyűg olvasni őket.
-Hiteles kijátszást figyelhettünk meg több szempontból is.
-Reagjaidat gyorsan kaptam meg, s ennek ellenére a minőséget tartottad.
-Elég sokáig húzódó kalandot sikerült összehozni. (Többé-kevésbé mesélői késések miatt elsősorban.)

Ezek alapján határoztam meg a végösszeget, melyet kiérdemeltél, s felírtam neked.
Ch: 40
Tjp: 7
Ryo: 8000
A pénzösszeget kérlek írd fel adatlapodra, az esetlegesen elhasznált eszközöket pedig húzd le. A technikát pedig -ismétlem- szintén felírhatod adatlapodra. További jó játékot!

**Kinshu** Szer. Okt. 19 2016, 01:31

Este volt amikor elbúcsúztam Daitól. Feltételeztem, mint az eddigi ANBU küldetések után is, feltehetően ezután sem őt sem Yamát nem fogom látni. Azonban az egész edzés és hazafelé út alatt azon gondolkoztam, hogy vajon miképpen tudott a lány eltűnni egy pillanat alatt és miért hárította a témát Dai is olyan hevesen. Akár akartam, akár nem ez végül is gyanakvást keltett bennem. Mindezek mellett a titkozatos személyisége Yamának egy kicsit mintha vonzott volna. Nem tudom szavakba önteni az érzést, de leginkább a kíváncsisághoz állhat közel. Eddig tényleg mindig elsiklottam az ilyen részletek fölött, de most vége a titkolózásnak. A végére járok a jutsunak, a személyazonosságuknak és ennek az egésznek. Megjegyeztem az ANBU motívumot ami a maszkjukat díszitette, de vajon van ennek jelentősége? Nyilván ha ekkora a titkolózás talán azt is cserélik? Bár nem hiszem, hiszen az ANBUk általában egy maszkot hordanak amíg a gyökérben szolgálnak...
Amikor hazaértem az öreg már aludt és nem volt szívem felkelteni, ezért inkább csak szokás szerint kiültem a tetőre és bámultam az eget. Mostanában egyre rosszabbul alszom és nem csak háborús képek térnek vissza, de ha sikerül is valamicskét pihennem akkor is zaklatott vagyok amikor felébredek... Azt azonban nem tehetem meg, hogy nem pihenem ki magam a jelentésem előtt. Holnap pedig szóban kell jelentést tennem az ANBU parancsnokságon.
Hajnalodott már amikor sikerült elaludnom és őszintén szólva inkább csak ilyen félálomban voltam. Az agyam folyamatosan kattogott és gyártotta az össze esküvés elméleteket. Álmomban ismét a fronton voltam és az ellen a halhatatlan báb ellen küzdöttem, de most egyedül voltam és hiába próbáltam bármit is csinálni vele, nem sikerült legyőznöm. Aztán egy pillanatra megjelent a lángoló iwagakurei zendülő holtteste, aztán felriadtam. Nehezen dolgozom fel az ilyen küldetéseket, de előbb utóbb meg kell tennem. A nap már javában besütött az ablakon, én pedig azon kaptam magam, hogy szokás szerint megint késésben vagyok. A francba, pedig nem kéne elkésni egy ANBU jelentésről. Majdnem akkora botorság mintha magának a Tuchikagénak kéne jelentenem és onnan késnék el. Gyorsan kaptam magam és felöltöztem. Lementem az étkezőbe ahol köszöntem az öregnek gyorsan, majd miután a reggelinél váltottunk pár szót, azonnal el is indultam.
Friss volt a reggeli levegő és amint a háztetőkön haladva közelítettem a parancsnokság épülete felé úgy éreztem mintha az utóbbi napok fáradtságát kifújná belőlem a lágy szellő. Ezért szeretek én ebben a faluban élni és ezért nem cserélném az életemet soha senkivel, az ilyen pillanatokért. Eléggé üres most a falu, amióta egyre több shinobit vezényelnek ki a frontra, olyan üresnek tűnik az egész falu mint egy magára hagyott hangyaboly. A máskor nyüzsgő utcák most üresek. A piacterek is kihaltak, a boltok kirakatai pedig emberekért kiáltanak.
Az épületben csak páran voltak, én viszont célirányosan érkeztem ide, tudtam, hogy melyik irodába kell mennem. Éppen azon gondolkoztam, hogy miként fogom kérdőre vonni egyik felettesemet, amikor egy furcsa érzés fogott el. Mintha figyelnének! Mintha valaki olyan figyelne akit ismerek. Amikor az embernek viszket a koponyája, de belülről, egy érzés amit nem tud sem megmagyarázni sem kikapcsolni. Találkoztam már ezzel, de eddig nem jelentett jót. Gyorsan körülnéztem a folyosón, de nem láttam semmi érdekeset. Maszkos alakok mentek ide oda, úgy látszik, hogy mindenki intézte a dolgát. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy valaki figyelt. Aztán egy nálam alacsonyabb nő haladt el mellettem. Öltözködhetnek akárhogy, azért egy női shinobit kiszúr az ember a mozgásáról, vagy hajáról például. Esetemben a lánynak fel volt tűzve a haja, de valahogy olyan ismerős volt. Én ültem az ajtóm előtt egy padon így a lány egy pillantást eresztett meg felém ami szíven ütött. Az idő egy pillanatra megállt én pedig tudtam, hogy az előbb ő figyelt. Ez ő lesz Yama. Ezer közül is felismerném azokat a tengerkék szemeket.
Felpattantam és a lány karja után nyúltam és úgy tűnt sikeresen meg is ragadtam.
- Yama te va...
Ebben a pillanatban azonban kivágódott az ajtó és a nevemet hallottam... Mire visszafordultam, már senki sem volt ott. A franc pedig úgy éreztem, hogy sikerült elkapni. Vagy csak halucinálnék, nem hiszem... Gyorsan jelentést tettem, de nem tértem ki a számomra kérdéses részletekre. A meghallgatás után rohantam haza. Meg kell tudnom kik voltak ők, hogy ki ő? Menet közben létrehoztam egy Kage Bunshint és amíg én nézelődtem elküldtem a klónt, hogy keresse a két shinobit. Én pedig hazafelé vettem az irányt az öregnek talán lehet pár válasza!

**Senju Tobirama** Szer. Okt. 19 2016, 23:47

Érdekes történések lendültek meg útjukon, melyeknek épp a közepébe estél. A lány ki úgy érdekelt köddé vált, társával együtt. Talán véletlen, hogy nem futottatok össze? Akkor mi ad magyarázatot arra, akivel az iroda előtt találkoztál. Esetleg tényleg csak képzelted? Becsapta volna az agyad az ösztöneidet? Ezek mind megválaszolandó kérdések, melyeknek most eltervezted, hogy utána jársz. Ám egy kérdést nem tettél fel magadnak... Valóban készen állsz erre?

Valódi éned haza sietett, nevlő apád múltjába kapaszkodva, próbáltál valamiféle információt szerezni a dolgokról. Ám ez nem járt túl sok sikerrel. Nem tudott semmit se az általad említett lányról, se a férfiról. Állítása szerint nem is viselhették a maszkokat melyeket leírtál, hisz ismeri azt, kik most a lány maszkján lévő motívumot hordja. A másikról pedig még nem is hallott. Az előbb említett azonban két hete ki lett küldve a frontra. Az egyetlen tanács amit kaptál tehát, hogy jobb lenne kimaradni a dologból. Ilyen dolgok nem történnek csak úgy tévedésből, véletlenből. Ezek az emberek nem hétköznapiak. Lehet, hogy tényleg ki kellene maradnod ebből az egészből? Mindenesetre klónod sem volt tétlen. A háztetőkön közlekedve figyelhette, hogy az előbb még kihaltnak bizonyult falu elkezdett fokozatosan duzzadni a civillakosságtól. A piacok is feltöltődtek. A tömegben egy járőrt szúrt ki. Nem is akárkit. A maszkja Dan mintázatát hordta. Haja ugyan nem látszott, mivel fekete, csuklyás köpenyt hordott, mely így nem engedett túl sok további látható vonást. Testalkatra is stimmelt emberünk, így a klón, ezt jelezve feloldotta magát, hogy Te is értesülhess a dolgokról, mint az egyetlen, eredeti Kinshu. Mit teszel most?

Amennyiben a piac felé igyekszel, nagyjából ugyanott találod meg, ahol a klónod látta. Látszólag őrjáraton van, s ugyanazon köröket teszi meg újra és újra.

**Kinshu** Csüt. Okt. 20 2016, 23:10

Őrült ötlet volt, de végül csak bejött és éreztem amint a klónom egy nyomra akadt. Bár az öreg gyors kifaggatása után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mát eléggé beletenyereltem a közepébe a dolgoknak és az ANBUt ismerve ez feltehetően egy csapda lesz, de akkor miért nem jöttek egyből házhoz. Ismernek, tudják, hogy merre lakom és merre szoktam mozogni. Feltételezem, hogy egy szép kis akta is van rólam valahol, hogy úgy nyilvántartásba vagyok véve mint a kötelékben mindenki. Most azonban le kellett ellenőriznem ezt a nyomot és bár gyanítottam a csalit, de miért akarnak kicsalni, amikor az ajtót is rám rúghatták volna. Talán az öregnek ekkora tisztelete lenne a gyökér köreiben, hogy nem mennek a közelébe. Áh azt nem hiszem ha nemzetbiztonsági kérdésről van szó nem fognak ezzel szórakozni én pedig most aztán tényleg benne vagyok a közepében. Kik ezek az arcok és egyáltalán honnan vették észre, hogy szaglászom? Talán nem kellett volna olyan hirtelen odaugranom Yamához... és vajon, hogy volt képes egy pillanat alatt megint felszívódni? Egyáltalán miért ment el?
A háztetőkön közelítettem meg a piacteret és láttam az simerős maszkos ANBUt aki a tömegben körözött egy megadott pont körül. Valóban csapda lesz szinte biztos vagyok benne. Gyorsan körbenéztem hátha látok más álarcosokat, vagy furcsa alakokat, de nem sikerült senkit sem észrevennem. A fenébe jól elbújtatok, de nem leszek én sem ilyen idióta. Hátrébb léptem a tetőn, majd megfeleztem a chakrámat és megalkottam a különleges kézpecsétet.
- Kage Bunshin no Jutsu. - Éppen jókor tanultam meg ezt a justut.
A klón tudta a dolgát, csupán bólintott egyet és már le is ugrott az egyik sikátorba. Én ismét a tető széléhez lapultam és figyeltem amint a másolatom teszi a dolgát és óvatosan megközelíti az ANBU-t. Amikor már közeledett felé észrevettem, hogy a tömegből négyen is mozgásba lendültek és a másolat felé vették az irányt. A francba, jól beolvadtatok, még innen fentről sem vettelek észre titeket... Aztán amikor a bunshin már észrevette, hogy követik, felgyorsította lépteit és odaért az ANBUhoz aki Dai maszkját figyelte. Megfordultam és azonnal futásnak eredtem a lehető leggyorsabb tempóban vissza a házunk felé. Amikor megközelítettem a lakásomat, eszembe jutott, hogy talán már itt is várhatnak. A francba úgy látszik itt az ideje felszívódni. Mellesleg a klónom feloldotta magát, vagy megpróbálták ártalmatlanítani, de a visszaküldött információk alapján valóban nem Dai volt a maszk alatt. Tehát tényleg megpróbálnak elkapni.
Bevettem magam a sikátorokba és az egyik régi csatornában leltem menedéket amely közvetlenül a vízesésekre nézett. Itt biztosan nem fognak keresni, erről a helyről még az öregnek sem meséltem. Egy kis időm talán lesz, aztán ha már esteledik akkor majd megnézem mi van Akashival. Kis szabadidőmben megpróbáltam összerakni a dolgokat fejben, de még mindig túl sok volt a kérdőjel, hogy tisztán összeálljon egy egésszé. Már sötétedett, amikor úgy döntöttem, hogy lassan kimerészkedek rejtekemből és megnézem mi a helyzet az utcákon. Egy darabig mászkáltam össze vissza céltalanul a faluban és figyeltem, hogy követnek-e. Ott hagytam a csatornában a pulcsimat, és túrtam egy kidobott szakadt rongyos felsőt amit gyorsan fel is vettem. Nem a legjobb módszer de kezdetnek nem rossz. Az éhség már jobban zavart, de már megtanultam miként kell elviselni. Kis körutam visszatértem az eldugott csatornába és letettem a felsőmet. Aztán elindultam vissza...
Lassan közelítettem meg a házat és már távolról láttam, hogy bent égnek a lámpák. Amint egy közelebbi tetőre érkeztem, azt is láttam, hogy az öreg két másik emberrel beszélget és éppen az étkezőben ülnek. Csak úgy álltam ott és figyeltem mi történik, nem akartam beavatkozni. Aztán rájöttem, hogy a saját otthonom is ellenséges lehet számomra... csak úgy álltam ott és éreztem ahogy a hűs esti szél belekap a szakadt felsőbe, aztán hirtelen valami neszt hallottam. Megfordultam és ott állt ő. Kék szemek, de nem ugyan az a maszk...
- Tudtam, hogy el fogsz jönni. Yama... Ez amúgy az igazi neved? - Eközben lassan felemeltem a kezem és jelképesen kioldottam a homlokpántomat, majd levettem az iwagakurei jelzést ábrázoló fémlemezt fejemről és zsebre tettem. Ma este nem lesz rá szükségem és ha megélem a holnapot akkor büszkén fogom felvenni újra.
- Hogy vagy képes ilyen gyorsan mozogni? Először amikor gyakoroltam a jutsut aztán ott a parancsnokság épületében?! - Szegeztem egyből neki a kérdést. Aztán egy kis szünet után folytattam.
- Gondolom azért küldtek, hogy pontot tegyél az ügy végére... de nem fogom megkönnyíteni a dolgod. - Azzal előveszek egy kunait és felkészülök a legrosszabbra. Sejtésem szerint sokkal erősebb nálam, de talán lehet esélyem ha elbízza magát. Ha támad a shusin no justuval mozdulok ki!

**Senju Tobirama** Pént. Okt. 21 2016, 04:29

A lány rezzenéstelen arccal hallgatta végig kérdéseidet, majd mikor végeztél a kunaira nézett, melyet szorongattál. Hirtelen, a sötétből előlépve azonban egy másik alak is felbukkant. Dai... Szintén más mintázatú maszkban, mint az előbbiekben.
-Azt javaslom, hogy minél előbb jelentkezz le. Áruld el amit látni véltél akkor és talán megúszod. Vagy harcolhatsz és elbukhatsz. A helyzet az, hogy olyan ügyekbe ártod bele magad, ami nagyon nem a te dolgod. Éppen ezért tanácsolom neked, hogy ne akarj választ kapni az előző kérdéseidre... Inkább csak figyelj.- Szegte rád tekintetét, melyből halálos komolyság, ám cseppet sem embertelen hidegvér volt kiolvasható. Ekkor a férfi is közelebb lépett.
-Ahogy mondja... ez a csata nem szükséges... nem kell a halálod. Nézd... értem, hogy tudni akarsz dolgokat, de jobb ha nem kapsz választ néhány kérdésedre.- Folytatta a férfi. A lány ekkor intett, hogy kövesd őket.
-Ha itt és most elkapnak, akkor rád fogható az, hogy ellenszegültél és bujkáltál. Ha velünk jössz, reggel lejelentkezel akkor még kíméletes módon járnak el, és szóbeli figyelmeztetést kapsz... elmondják hogy tartsd a szád és ne kíváncsiskodj. Persze nem ez az egyetlen választásod... de a legkedvezőbb. Ha ellenszegülsz, itt és most... nos hát akkor talán nem éled meg azt, hogy ismét felvedd a fejpántod. Persze ne érts félre, nem ez a szándékom... elsősorban visszaviszlek. Ha esetlegesen nem lenne választásom -amit kétlek- akkor lesz baj.- Változott hangja kissé szomorkásra, ám komoly maradt. Érződött, hogy nem akarják a vesztedet. Sőt! Jót is akarnak neked. Ez a jó viszont a tudatlansággal egyenlő. Állításuk szerint nem lesz gond... ám ismerjük az ANBU módszereit... az emlékeid nagy eséllyel nem maradnak meg, s mindent visszaállítanak azelőttre. Most a Te választásodon függ minden. Megfogadod a jószándékuk, vagy harcba keveredsz velük? Emlékszel még az Iwagakurei szavaira? "Az ellenségedet elsősorban, ne a csatatéren keresd..." talán pont az ilyen esetekre gondolt. Mikor a saját falud áll közéd és célod közé. Vagy inkább másra? Ez hamarosan ki fog derülni... a kérdés, hogy Te megéled-e...

**Kinshu** Pént. Okt. 21 2016, 22:06

Nem tudom, hogy kellet volna magam érezni ettől a felajánlástól, de legnagyobb meglepettségemre... semmi. Egyszerűen csak ott álltam és az első pillanatokban ürességet éreztem. Aztán fájdalom és harag gyűlt össze bennem. Igaza volt a fickónak, tényleg nem csak a csatatéren kell keresnem az ellenfeleket. Szeretem a falut, de vannak módszereink amikkel nem értek egyet és úgy látszik ez az ellentét most kezdett el kicsúcsosodni. Tudom, hogy mik az esélyeim... Feltehetőleg sokkal képzettebbek és tapasztaltabbak nálam, de biztosra akarnak menni. Nyilván ha velük megyek akkor holnapra búcsút mondhatok jó esetben az emlékeimnek és nem egy hendikeppes őrültként zárnak be valahova, hogy aztán ott érjen utol a halál. A módszerek ismerősek számomra, csak azt nem tudom ők itt miért álltatnak amikor tudják, hogy ismerem a rendszert, hiszen valahol én is a része vagyok.
- Fölöslegesen mondok bármit ugye?
Ez a kérdés inkább csak olyan költői volt és tettem feléjük egy lépést, majd lassan kiejtettem a kezemből a kunait ami hangosan csapódott a cserepekre. Lehajtottam a fejemet és tettem feléjük két lépést. Olyan lassan bandukolva mint aki megadja magát. Valahol mélyen egy részem valóban megadta magát és szeretné ha minden vissza kerülne a rendes régi kerékvágásba, de tudom, hogy ez lehetetlen. Feltehetőleg már semmi sem lesz a régi akárhogy döntök. Egy könnycsepp robban szét a tetőn miközben gyorsan megtörlöm a szememet. Nem magamat siratom, vagy a helyzetet, csupán csak a kényelmes múltat amelynek a mai éjszakával vége van. Sejtettem, hogy nehéz lesz a búcsú, de azt nem, hogy ennyire. Most azonban akikről azt hittem, hogy esetleg ha megtalálom őket a legnagyobb szövetségeseim lesznek, itt állnak és be akarnak vinni. Hiába próbálok úgy tenni mint ha nem lennék csalódott azért mélyen legbelül az vagyok. Kevés barátom van és reménykedtem, hogy ők azok lehetnek. Aztán kiderül, hogy valami szuper titkos program résztvevői... hát igen ilyen az én szerencsém.
Gyorsan megtörlöm a szemem aztán felnézek és először Dait mérem végig, aztán a lányt. A lányt akiből reméltem, hogy szövetséges is lehetne amikor megtanította nekem a Kage Bunshint. Ezek szerint nem vagyok túl jó emberismerő. Hiába a tenger kékje a szemében lelkében valószínűleg fogoly és én ezzel nem tudok, nem akarok és nem is fogok azonosulni. Meghoztam hát a döntésem.
- Pontosítsunk Yama. Meg fogsz próbálni visszavinni! - A raiton chakra már majd felrobbantotta a karjaimat amikor villámgyorsan megalkottam kézpecséteket. Kezeim körül akár csak két fényszóró jelent meg a villám elemű aura és szórta magából az elektromos kisüléseket. "Raiton Sandaaboruto"! Aztán hirtelen elengedem a jutsut és hagyom, hogy tomboljon, az elektromos kisülések, villámcsapások legalább egy tíz méteres körzetben fedeznek 360 fokos szögben, ami azt jelenti, hogy esélyük sincsen a közelembe kerülni. Viszont nem rohanok nekik és nem támadok. Az én kezemtől remélhetőleg ma nem fog itt iwagakurei vér folyni. Feltehetőleg nem csak a két ANBU figyelmét vontam magamra, hanem másokét is, így talán nagyobb esélyem van olajra lépni és talán egy kissé sikerült őket elvakítani, hiszen ők nem számítottak a fényre én viszont igen.
- Lehet, hogy "szabad" emberek vagytok, de a lelketek rabszolga... Én nem leszek ilyen. Megígérem, hogy nem fogok utánatok tovább kutatni, és mondjuk úgy, hogy nem láttam és hallottam semmit, ha leszáltok rólam és visszahívjátok a vérebeket. Amit én kerestem az mégis csak egy hiú ábránd volt és az előző kis monológból úgy tűnik, hogy sosem létezett...
Ha mindezt sikerült elmondanom, akkor aktiválom a shusin no justut és megpróbálok felszívódni, vissza a csatornába és menetközben egy Kage Bunshint hozok létre, hogy megpróbáljam őket lerázni. Legalábbis elméletben ez a terv!

**Senju Tobirama** Szomb. Okt. 22 2016, 01:00

Technikád sikeresen ment végbe, a villámok hirtelen fénye pedig elvakította az előtted ácsorgó két alakot, kik jobb megvilágításban mutathatták meg maguk. A lány egyből hátrébb ugrott, de nem elég gyorsan, hogy ne kapja el villámaid egyike. Szívósságán azonban nem fogott ki. A férfi rezzenéstelenül állt, várva, hogy a technika végén, megpróbáljon elfogni. Szöveged végeztével azonban egy shunshint alkalmazva tűntél el előlük. Utolsó pillantásodból azonban baljóslatú fejleményeket tudhattál meg. A férfi kisebb füstszerű anyag kiséretében felszívódott. Kage bunshin lehetett. Ahogy földet értél, talán kínos pillanat részese lehettél. Minden lehetséges irányba, összesen 5 utca irányában, ott voltak a további klónok. Összesen tíz darab. Egy az utca közepén, egy az éppeni ház tetején. Ezek semmit sem bíztak a véletlenre talán... Amerre elindultál, a klónok rád ugrottak. Két Dai klónt fogtál ki, kik leterítettek a földre viszonylag rövid üldözés után. Földre esésed pillanatában a két alakot pillanthattad meg ismét. Ám most rohantak. Nem úgy festettek, mint akik rád akarnak rontani, hanem mint akik futnak valaki vagy valami elől. Hozzád érkezve a klónok feloldódtak, s Dai kapott fel magával ráncigálva az egyik közeli csatorna lejáratba.
-Oké... azt hiszem megvagyunk. Ti? Jól vagytok?- Kérdezte kissé rémülten.
-Igen, persze... én legalábbis...- Felelte a lány, majd megkönnyebbült tekintetét rád szegezte.
-Nagyon reméltem, hogy veszed a lapot... lehallgattak minket. Azok ketten bent pedig... érdekes sztori, talán jobb ha mostmár be avatunk, ha már így benne vagy.- Vett néhány szapora lélegzetet, pihenve ki az előbbi futamot.
-Na figyelj haver... egy kicsit gyanús volt neked is a dolog, nem? Ők küldenek el, aztán meg vadásznak rád? Itt valami nagyon nem szuper. Ezek minket akarnak alapból. Te velünk voltál küldetésen, te voltál az utolsó ki látott minket, ezért ki akarnak vallatni. Ez már tiszta. Húgi kérlek, elárulod neki is, mire jöttél rá az irodáknál?- Fordult a lány felé.
-Jah, igen! Ami azt illeti, az ügynök aki kiküldött minket és téged is a küldetésre, simán, egyszerűen, nyom nélkül eltűnt... A feljegyzéseiben azt találta az egyik megbízható forrásunk -aki vissza is hívott a faluba- hogy egy ideje szimatolt utána néhány munkatársa. Hogy kik, pontosan nem tudta. Ezt akartam kideríteni, mikor aztán jöttél és észrevettél. Ez egyet jelentett a leleplezéssel. Most pedig... fény derült arra hogy mi is a pontos céljuk velünk. Megbízást kaptunk az elfogásodra, azonban ahogy sejtettük, mikor elszabadultál, egyből megindultak ellenünk is. Ez lett volna valószínűleg akkor is, ha sikerrel járunk. Ezért utaltam arra, hogy... menekülj. Így most a terv szerint itt vagyunk... Hát.. eddig tartott az a rész amit elterveztünk. Most pedig... mi legyen?- Nézett Daira, majd vissza rád.
-Szerintem mindenképpen mozgásban kell maradnunk... ki tudja mikor néznek le ide? Ki kell jutnunk a falun kívülre majd beszívárogni holnap este... lassan felkel ugyanis a nap.. nincs álcánk.. ennyivel még mi sem bírunk el egyszerre...De ki kell derítenünk mi megy itt... ha azt akarjuk hogy minden normális legyen. Kinshu? Mit mondasz? Te ismered ezeket a helyeket.- Reményteli tekintetét rád szegezte két társad. Vajon most ez az igazság? Elég őszintének tűntek. Vajon... mit kellene most tenned? Ki vezeted őket magaddal együtt a faluból a csatornákon keresztül, vagy más út után nézel? Egyedül folytatod, vagy velük?

**Kinshu** Vas. Okt. 23 2016, 14:23

Az események felgyorsultak és miután eltaláltam a lányt az egyik villámmal észrevettem, hogy Dai csak ott áll és nézi mi történik. Aztán amint aktiváltam a shusin no justut és leugrottam a tetőről, nyilvánvalóvá vált, hogy miért állt olyan magabiztosan a tetőn. Mellesleg a Kage Bunshin akivel beszéltem fel is oldotta magát és egy kisebb füstfelhő kíséretében eltűnt. A fiú azonban nem véletlenül volt ott ahol rangban. Klónok serege biztosította számára, hogy ne tudjak megszökni. Minden irányból két klón várt, így nem nagyon volt esélyem elfutni előlük, ahogy terveztem. Aztán amikor már pár klón rám vetette magát, elkezdtek rángatni egy csatorna lejárat felé. Nem értettem mi történik és hevesen próbáltam ellenkezni, de végül a túlerő nyert.
Amikor a csatornában voltunk már én felkészültem a legrosszabbra, hogy itt és most egy zombit csinálnak belőlem valami jutsu segítségével. Azonban feltűnt az is, hogy ők is úgy futottak a lejárat felé mintha menekülnének valami elől. Lényegében gyanakvásra adott okot, de jelenleg inkább azon gondolkoztam, hogy a lánnyal mi lehet. Aztán hirtelen befutott ő is és ettől valamiért megnyugodtam. Nem tudom, hogy ez pontosan most milyen reakció tőlem amikor ők valószínűleg az pályafutásom végét jelentik, aztán Dai és Yama elkezdtek beszélni. Nagyjából a mondandójuk felénél tartottak amikor már nem bírtam tovább. Olyan súllyal nehezedett rám az utóbbi évek összes nehézsége, hogy egyszerűen már nem bírtam tovább lelkileg. "A bizalmat meg kell előlegeznünk azért, hogy kiérdemeljük azt!" Átöleltem a testvér
párt és egy pillanatra talán beléjük is fojtottam a szót annyira erősen szorítottam őket magamhoz. Igaz nem ismertem őket régóta de kellett valaki akivel már tényleg osztozom és jelen pillanatban minden reményem ők ketten voltak. Kicsit hátrébb léptem ismét csak teret adva Dainak és Yamának, hogy befejezzék amit szerettek volna mondani. Aztán egy picit gondolkoztam és megpróbáltam kifújni magam, majd ijedten néztem a lányra. Egy kicsit közelebb léptem és megragadtam a vállát.
- Sajnálom... figyelj tényleg nagyon sajnálom. Ha mindezt tudom eszem ágában sincs ilyet mondani nektek és a villám. - Azzal gyorsan végig mértem őt, mert úgy emlékszem, hogy eltaláltam. - Jól vagy? Minden rendben van? Tényleg nagyon sajnálom... már tényleg azt hittem, hogy itt a vége...
Aztán egy kicsit talán elpirulva hirtelen felindulásomból hátrébb léptem és megnéztem, hogy Daial is minden rendben van-e de ott csak klónokat találtam el, meg a húgáért talán egy kicsit jobban aggódtam, de valószínűleg arra sem volt szükség.
- Rendben akkor azt mondod, hogy bizonyítékotok van rá, hogy itt valaki elég komoly hazaárulást hajtott végre és ennek mi a középpontjában vagyunk. Így akkor már összeáll a kép. Tudjátok az iwagakurei lázadó akit megöltem azt mondta nekem halála előtt, hogy ne a csatatéren keressem az ellenfeleimet. Gondolom, hogy ezzel arra utalt, hogy itt valaki belülről is szervezkedik. Rendben akkor az első dolog, ami lehet, hogy nehéz lesz nektek de az álcázás miatt muszáj lesz. Ezeket az idióta maszkokat vegyétek le és vagy hagyjátok itt vagy rejtsétek el, törjétek darabokra, mert elsősorban ezt fogják keresni! Nyilván ismerik az arcunkat de egy jó csukja csodákra képes. Persze ismerem a csatornákat és az utcákat így ki tudlak titeket vezetni a faluból, de mivel az éjszakát és a következő napot a falun kívül fogjuk tölteni ezért még valahova el kell mennem.
Elindultam hát ahhoz a vízelvezetőhöz amely egyenesen a vízesésekre néz és ahol eddig rejtőztem. Amint odaértünk javasoltam nekik, hogy egy nagyon kicsit pihenjünk le, ezt a helyet nem nagyon ismerik és nem hiszem, hogy itt keresni fognak minket. Gyorsan felvettem a felsőmet, egy plusz réteg így hajnalra. Egy nagyjából tíz, tizenöt percig bámultam a vízeséseket és annak morajlását hallgattam, majd odaléptem hozzájuk.
- Szerintem itt lenne az idő indulni. - Remélem megfogadják a tanácsom és tényleg leveszik maszkjaikat, így megtudnám nézni, hogy kikkel van ténylegesen dolgom. - Tényleg szeretnék tőletek bocsánatot kérni és sajnálom, hogy ha fájdalmat okoztam...
Egy hosszabb barangolás után a falu déli részén egy nagyobb vízgyűjtőnél lyukadunk ki, én egész végig szótlanul bandukolok elöl... Igazság szerint erős lelki ismeret furdalás gyötör, de ennek igyekszem nem hangot adni, azonban az arcomra van írva ha figyelnek!

**Senju Tobirama** Szer. Okt. 26 2016, 19:02

Az utóbbi órákban érdekes fordulatokat vettek a történések. Ellenségekből barátok, barátokból talán éppen ellenségek lettek. Furcsa érzés lehet, hogy a falu szemében, most talán ugyan az vagy, mint akit nem is olyan régen parancsra gyilkoltál meg. Talán ő is ugyanebben a cipőben járt? Tudhatott valamit, vagy csak ráhibázott a történésekre és egy átlagos bölcseletet kívánt átadni? Ki tudja... Egy azonban biztos. Hamar el kellett hagynotok tartózkodási helyeteket, hiszen ahogy a nap felkel úgy nehezedik a rejtőzködés is. Sikeres, csatornán keresztüli távozásotok után a tervezett helyszínen bukkantatok fel, ahol aztán megvárhatjátok a reggelt. Tanácsodat megfogadva társaid levették maszkjukat, majd elásták gondosan. Végre láthattad igazi arcukat. Katt (A képek egymás alatt helyezkednek el) Ránézésre teljesen átlagosnak bizonyultak. Beillettek volna egy átlag civil környezet mindennapjába, azonban bizonyították már, hogy ők kicsivel azért többek ennél... Végezve a szükséges teendőkkel megindultak mögötted, majd lassan felzárkóztak melléd.
-A támadás miatt... ne fájjon a fejed. Nem kapott el olyan mértékben és abban a helyzetben tökéletesen érthető volt.- Próbált nyugtatni. -Kamiko vagyok amúgy. Most már... talán mindegy hogy tudod-e vagy nem az igazi nevem. Dai pedig eredetileg Misao. Amit láttál technika pedig -bár még mindig azt mondom, hogy nem kéne tudnod, de ha már ennyire szeretnéd..- a Gin hirameki nevezető technika. Ennek segítségével tudok ugrani azonnali jelleggel az egyik helyről a másikra. Ha úgy tetszik, téridő technika. Noha csak nem régen sajátítottam el és nem szívesen használom, mert még eléggé instabilnak érzem a használatát.- Magyarázkodott.
-Azért nem akartuk hogy tudd, mert ezt a technikát rajta kívül egyedül a kage ismeri és használja. Ha kiderülne, hogy van a Kagén kívül valaki, aki képes rá... hát.. jobb ha ez az ANBU berkein belül marad. Most viszont biztos helyet kellene találni, estig kihúzni, aztán már be tudunk lopózni. - Javasolta Misao miközben unott arccal az eget kémlelte, figyelve ahogy a nap fokozatosan fel-fel kúszik az égre a hajnali órák múlásával.

Miután találtatok egy helyet, s megvártátok az estét:
Az éj leszálltával, a látó viszonyok romlásával megindult a terv. Egy másik részén hatoltatok be a csatorna rendszerbe, majd az ANBU parancsnokság épülete felé vettétek az irányt. Ahogy befordultatok volna az egyik kiömlőn. Misao elétek tette a kezét, s megálljt intett.
-Négy alak jobbról. Nem túl erősek. Valószínűleg tanoncokat küldtek a csatornák őrzésére. Talán kapóra jön... Kinshu, te menj és intézd el őket. Szétválunk és itt találkozunk legkésőbb pirkadatkor. Senkire sem várunk. Bármelyikünket elfogják, ezt vegye be.- Adott nektek egy-egy kapszulát. -Kellemesebb, mint amit ők tennének...- Mondandója végeztével megindultak saját útjukon.
A jobbról közeledő említett személyek már láthatóak voltak számodra, téged szerencsére azonban nem vettek még észre. Jóval fiatalabbak, valószínűleg képzetlenebbek is voltak nálad, így nem okozhat gondot ártalmatlanításuk. Legalábbis reméljük... Azonban ha egy is megszökik.. biztos lehetsz hogy jelenteni fog... Mit teszel most?

**Kinshu** Szomb. Okt. 29 2016, 16:41

Úgy látszik, hogy friss szövetségeseim is láttak logikát abban amit mondok és le is vették maszkjaikat, majd eltemették őket. Aztán amire már tényleg régóta vártam, megpillanthattam az arcukat. Őszintén szólva Dainál nem is hibáztam sokat, egy barátságos szőke hajú shinobi és eredetileg Misaonak hívják. Rendben akkor ezzel is megvagyunk. Aztán megpillantottam a lányt és egy pillanatra kihagyott a szívverésem is. Na hát az ő esetében óriásit tévedtem, ugyanis arra számítottam, hogy egy hideg kimért mogorva személyiséget rejt a maszk. Bár a tengerkék szemek más arcot sejtettek, de egyáltalán nem azt kaptam amire számítottam. Egy fiatal élettel és érzelmekkel teli arc nézett vissza rám és mutatkozott be. Őt Kamikonak hívták és ez a név most mélyen belém égett. Nem is nagyon értem, hogy mi is történik most, de mintha az egész világ egy pillanatra szünetet kért voltam én meg csak bambultam ki a fejemből és figyeltem őt. Egy pillanatra talán mint ha el is pirult volna, aztán gyorsan visszatértünk a tárgyra. Azért lopva még néhányszor odapillantottam. Minden amit eddig gondoltam most fenekestül felfordult mint világom is.
- Értem tehát a jutsu amit használsz tulajdonképpen egy téridő technika amivel azonnali helyzet változtatásra vagy képes akár csak... mint ha teleportálnál talán ez a jó szó. Hallottam már ilyen jutsuról, de csupán csak legendának hittem. Azt hiszem az egyik Hokage volt képes hasonlóra. Gin Hirameki... hm erről még később lesz egy két kérdésem. - Kacsintottam vissza a lányra, aztán Misao felé fordultam.
- Nos igen úgy vélem igazad van, de én nem vagyok benne biztos, hogy a szétválás jó ötlet. Az biztos, hogy ki kell derítenünk ki áll emögött az egész mögött, aztán pedig cselekedni. Én viszont azt hiszem, hogy a miértje jönni fog akkor ha kiderítjük, hogy ki áll az egész hátterében. - Közben átveszem a kis bogyót a fiútól és bizonytalanul nézek rá egy pillanatig, aztán egyik belső zsebembe csúsztatom.
Közben Misao jelzett, hogy valakik jönnek. Már leszállt az éjszaka és a látóviszonyok romlása nekünk kedvezett. Rendben amíg ők támogatják a szétválást, addig nem nagyon tudok mit tenni. Azért még majd valamit megpróbálok. Amint Misao elindult Kamiko is elrugaszkodott volna a földről, de egy pillanatra megfogtam a kezét és olyan halkan szóltam hozzá, hogy valószínűleg ő is alig hallotta.
- Nem nagyon preferálom ezt a különválást... Megkérhetnélek esetleg, hogy maradj velem? Úgy érzem, hogy valami nagyon rossz fog történni... valami olyasmi amire nem vagyok felkészülve lelkileg és nem biztos, hogy egyedül szeretnék szembenézni vele. Tudom, hogy nagy kérés és megértem ha mész, de ha egy mód van rá örülnék neki ha nem egyedül kellene szembenéznem vele. ha viszont menned kell akkor kérlek maradj a közelben!
A lány válaszától függetlenül fedezékbe húzódok a fiatal ANBU tanoncok elöl. Vajon mi lesz velem, ha ennek vége? Az biztos, hogy sok mindent át kell értékelnem, de elsőnek egy nagyot fogok aludni ugyan is az utóbbi hetekben elég keveset és elég rosszul alszom... Létrehozok egy Kage Bunshint a fedezékemben és kiküldöm a geninek elé. Amint kiért a klón kézjeleket formál és létrehozza Maendan // Sötét füst gömb jutsut, amivel az egész környéket füstbe borítja én pedig fentről érkezem és mivel a füstben én sokkal jobban tájékozódok ezért megpróbálok a négyből két tanoncot nemes egyszerűséggel leütni. Közben a klónom berohan a füstbe és mivel ő is része a chakrámnak ő is tökéletesen képes tájékozódni a duplán nehezített látási viszonyok között és közben kézjeleket formál. "Enjū Kakurō // Füst Börtön Kötés"! Amint kimondja a jutsu nevét a füst azonnal összesűrűsödik és vastag kötelekként ejti fogjul az eszméletlen és az elméletben védekezni vagy menekülni próbáló genineket. Amint elkaptam őket ártalmatlanítom.
Ha mindez sikerült akkor egy ösztöntől vezérelve az öreg háza felé veszem az irányt. Meg kell bizonyosodnom, hogy nem esett baja. Amikor utoljára láttam két ANBU volt bent a házban... tudom, hogy nem kell félteni. Ha pedig velem van Kamiko akkor egyszerűen csak mondom neki.
- Most pedig irány haza!

**Senju Tobirama** Pént. Jan. 06 2017, 13:28

/Kinshu/
//Késés miatt 20 chakra kerül felírásra, ám tény, hogy nem én voltam a fő mulasztó, hisz úgy volt, átvesznek kérésedre. Ez azonban nem történt meg. //
A felvázolt tervet nem tartottad a legjobbnak, főleg személyes dolgokra hivatkozva. Ám talán ezek nem olyan dolgok, melyeket az ANBU elfogad kifogásnak, a lány mégis úgy döntött, veled megy. Misao egy ideig ellenkezett, ám látta rajtad, hogy kifogásaidnak alapja van, így beleegyezett.
-Rendben... akkor nekem marad két terület, nektek egy. Induljunk!- Szólt, s azzal saját irányába távozott.
Bevetve magad rejtekedbe, hallgattad az ifjú ANBU-k lépteit, melyek egy ponton megálltak. Létrehoztad bunshinod, mely aztán a terv szerint cselekedett. Sőt! Minden a terv szerint ment, egészen az elfogásig. Ekkor történt az érdekes fordulat. A megkötözött alakok egyszerűen szétbomlottak füstös jellegű chakramasszává. Talán várható is volt, hogy nem lesz oly könnyű a dolog. Mindenesetre ahogy a chakramaradványok szertefoszlottak, megláttátok a négy, nálad fiatalabb kölyköt, kik kézjeleket formáztak éppen, melyet két kifújt tűzgolyó, s két azokat felerősítő szél technika követett. Épp, hogy vissza tudtatok bújni fedezéketekbe az elsöprő lángok elől, ám kérdés, hogy most mihez kezdtek?

// A következőkben írd le a harcot a 4 kisANBUs ellen. B szint közepe felé lehet mind, Kinshu azonban tanácstalan, ha az erejükről van szó, tehát nem igazán tudja ezt. Az NJK-t mozgathatod, de azért Kinshu is dolgozzon a végeredményért. Jó munkát!^^ //

**Kinshu** Vas. Jan. 08 2017, 16:06

Sikerült meggyőznöm Misaot is, hogy ne válljunk teljesen külön és ennek köszönhetően Kamiko velem maradt. Reménykedtem benne, hogy ebben az esetben nem jók a megérzéseim, de abban biztos voltam, hogy a kutatás végén valami olyasmivel fogok szembesülni ami nagyon nem lesz ínyemre. A tervemet el is kezdtem megvalósítani, először jöttek a Kage Bunshinok, aztán a füst és végül az elfogás része, ám amikor a drótok megfeszültek áldozataimon, hirtelen egy pukkanás és füst felhő kíséretében eltűntek, aztán már csak a tűz jutsukat láttam amivel engem és Kamikot vettek célba. Ráadásul jól helyezkedtek és a helyzeti előnyt kihasználva indítottak felénk kontra elemű támadást, amíg ketten a katon jutsukat indították útnak, a másik kettő fuutonnal segített rá és így egy nagyon erős és gyors támadás közeledett felénk, amit csak úgy tudtam elkerülni, hogy villámgyorsan visszavonulót fújtunk Kamikoval. Bár látszott rajta, hogy neki reflex szerű elmozdulás volt és a fedezékbe is gyorsabban ért vissza nálam, nekem szükségem volt egy kis szerencsére is, hogy vissza tudjak bújni időben. Végül nem kaptunk találatot és még az is kiderült, hogy kettőnek katon, a másik kettőnek pedig fuuton eleme van, de ennél nem lettünk sajnos okosabbak. Ha tippelnem kéne sem tudnám megmondani pontosan, hogy milyen szinten lehetnek, de én úgy kezelem őket mint teljesen egyenrangú ellenfelek. Így elkerülhetem azt, hogy hasonló meglepetések érjenek mint például most ez a támadás.
- Huhh ez most közel volt. Figyelj Kamiko a helyzet az, hogy nem állhatunk most ezekhez a gyerekekhez úgy mint például a lázadó shinobikhoz. Attól függetlenül, hogy most ellenünk vannak, ők Iwagakure parancsát követik és talán most mi vagyunk nekik a lázadók. - Megragadom egy pillanatra a lány kezét. - Arra viszont szeretnélek megkérni, hogy ne bántsd őket, elég ha kiütöd őket, és elvesztik az eszméletüket... - Itt most megszorítottam a lány kezét és éreztem rajta, hogy annak ellenére, hogy szintekkel felettem van most mégis sebezhetőnek tűnik, akár csak én magam. - Szeretném megköszönni neked, hogy itt maradtál velem.
Aztán, ahogy a pillanat magával ragadott minket, úgy illant el én pedig el is engedtem Kamikot és ismét a harcra koncentrálva már a következő terven dolgoztam. Az biztos, hogy külön kell őket választanunk, így könnyebben el tudunk bánni velük. Abban biztos vagyok, hogy ha Kamikora bízok kettőt közülük akkor ő biztosan el fogja tudni intézni, inkább nekem lesz nehezebb dolgom. Viszont ha a két szél elemű sráccal el tudna báni akkor a Katonosokat én már elintézném. Rendben ez lesz a stratégia alapja és Kamiko gyorsaságára fogunk építeni...
- Rendben akkor elterelésnek előre küldök egy Kage Bunshint és ha sikerült elterelnie a figyelmet mi akkor indulunk el. Az enyémek a jobb oldalon a tűz eleműek te pedig akkor üsd ki gyorsan a fuutonosokat.
- Ez jó ötletnek tűnik Kinshu! - Azzal rám mosolygott, majd vonásai megkeményedtek és ugrásra készen figyelte a pillanatot!
Létrehozom a Kage Bunshint amely a fedezékből kiveti magát és megindul a fiatal ANBU tanoncok felé. Remélhetőleg meg is támadják. Egy kicsit később hallottuk a tűz ropogását, majd a klón feloldódott a forróságban. Amint éreztem, hogy a chakra visszatér belém, egy bólintással jelzek a lánynak és abban a pillanatban kirobbanunk a fedezékünkből. Ellenfeleink azonban felkészülten vártak, feltehetőleg az egyik páros támadta csak meg a klónt, mert a tűz jutsu ismét felénk tartott, de ezúttal azért gyengébben mint amikor először megtámadtak minket. A tűz gyorsan tette meg a köztünk lévő nagyjából 30 méteres távolságot, de én úgy láttam, hogy Kamiko felé tart. NEM! Nem veszíthetem el, SENKIT SEM FOGOK ELVESZÍTENI!
Felrúgva az egész tervet aktiváltam a shusin no jutsut és a lány elé érkeztem meg, teret adva neki, hogy lelassítson, vagy irányt változtasson mögöttem ha szükséges és ne belém ütközzön.
- Katon Goukakyouu no Jutsu!
A kézjelek után már csak a düh vezérelt. Megláttam, hogy Kamikot támadják és teljesen elvesztettem a fejem. Mi a fene van velem? Alig ismerem őt talán csak egy hete és még azzal is tisztában vagyok, hogy valószínűleg probléma nélkül kikerülte volna ezt a támadást, de nem voltam képes magára hagyni... A lángok olyan erővel törtek elő belőlem, hogy ilyet még talán nem is csináltam ezzel a jutsuval. Amint a kialakult a nagyobb méretű tűzgolyó én tovább koncentráltam bele a chakrát és így mintha egy kicsit túltöltöttem volna a technikát. Aztán megérkezett szemből a másik jutsu én pedig éreztem amint egyre nagyobb nyomás nehezedik rám miközben a kombinált támadást próbálom visszatartani. Kamiko egy pillanatra megérintette a bal vállam majd egy szempillantás alatt eltűnt. Ezek szerint jelzett én pedig megkönnyebbülve engedtem ellenfelem jutsujának. Azonban mielőtt az teljesen felemésztett volna aktiváltam ismét a shusin no jutsut és jobbra tértem ki előle. Eközben már kézpecséteket formáltam és egyenesen a két ellenfél felé rohantam. Még mielőtt újra támadni tudtak volna remélhetőleg odaérek. Raiton: Sandaaboruto! A két villám elemű aura hangos kisülések közepette jelent meg a kézfejeim körül. Amikor pedig elérem őket szabadjára engedem a justut és reménykedek benne, hogy sikerül ellenfeleimet eszméletlenre sokkolnom a kicsapódó elektromos kisülések segítségével.

// Nem nagyon használtam az NJK-t csupán csak amikor elkezdtük a félresiklott tervet kivitelezni, remélem ez így jó. Amennyiben szükséges jelezd nyugodtan és módosítom a hozzászólást. Kamiko hozzászólását az ő színével jelöltem! //

Hatake Kakashi Vas. Feb. 19 2017, 21:36

// +10 Ch az összesített várakozásért. Ez az apró poszt a határidő betartása végett született, kérlek ne nézz olyan csúnyán rá, mert ily apró és ily gyatra. Very Happy

Az első pár hozzászólásom csetlő-botló lesz, tudjuk be az átvett kalandnak. //

Az ember nem tudja kontrollálni az érzelmeit, ha a szeretteiről van szó, talán ettől is igazán ember az ember. Lángjaid hevesebben égtek, mint valaha, szinte már megijesztették ellenfeleidet. Pontosabban ijesztették volna, ha kezdő ninják lettek volna. Egy ANBUt sosem szabad lebecsülni, legyen az kölyök, vagy idős, ezt te is tudtad nagyon jól. Technikáidat időben tudtad alkalmazni, ennek hála megúsztad élve az ütközet első lépéseit.
A villám elemű jutsud nem tévesztett célt, azonban, csak az egyik ellenfeledet tudta eszméletlenségig sokkolni. A másik ANBU időben hátrébb ugrott, majd maga elé téve kezeit a technika gyengébbik ágát elszenvedte. Egy fél pillanatra feltérképezted sérüléseit és, még így is, túlságosan is elenyészőek voltak. Látszott a támadásod, de valami nem stimmelt... Lehet a második eleme a raiton? Fel kell készülnöd minden eshetőségre.
Mire reagálhatnál ellenfeled egy abnormális gyors kitöréssel előtted terem és nyakon rúg. A földön pattansz hármat, majd magadat megfékezve kiteszed kezedet a földre. Felnézel és látod, hogy kézjelekbe kezd a ninja. Túl gyors, hogy kivegyél minden kézpecsétet, de egy madár (tori) pecsétet azért elkapsz. Már épp készülnél a kivédésre, elkerülésre, amikor nem aktiválja a technikát. Mire készül?

Saját:
Állapot: 90%
Chakra: 70%

Ellenfél:
Állapot: 80%
Chakra: ??

**Kinshu** Vas. Feb. 26 2017, 14:17

Sikerrel kiviteleztem a tervemet és ennek köszönhetően az egyik ANBU tanonc sokkos állapotban esett össze. Társa azonban gyorsabb volt annál mint számoltam és kivédte támadásomat ami őszintén szólva eléggé meglepett. Ésszerű magyarázatnak annyit tudnék mondani, hogy legalább velem egy szinten van vagy jobb elemhasználatból. Abban biztos vagyok, hogy raiton elemű és...
Csupán csak egy szempillantás alatt a fiú előttem termett és egy erős rúgást mért a nyakamra. A világ elsötétedett a másodperc tört részére, majd azon kaptam magam, hogy a levegőben repülök, majd kacsázva érek földet. Két karomat letettem a földre, hogy tompítsam a végső becsapódást. A fiú eközben már kézpecséteket alkotott amikből csak egyet sikerült kivennem, de annyira még nem vagyok nagy spíler, hogy ebből egyáltalán technikát vagy elemet azonosítani tudnék. Eközben felkapom a fejem és Kamiko után kutatok a harctéren de nem látom őt. Nem nagyon lenne időm kikerülni a jutsut amit most rám készül küldeni ellenfelem.
Lendületem utolsó szikráit kihasználva talpra lököm magam és felkészülök a kitérésre. Nem nagyon van jobb ötletem a Shusin no jutsunál mivel a fiú taijutsuban is elég képzett ezért azt gondolom, hogy itt a komoly trükközések kizárva, marad a chakra és a józan ész amire eddig is támaszkodtam, így védekeznék ha hirtelen támadással kéne szembenéznem. Tehát a fiú elég valószínű, hogy raiton elem beállítottságú így a villám kizárva. Még be sem fejeztem a gondolatmenetet de már kézjeleket formálok. Határozottságom nem ismer gátakat főleg most, hogy az "apám" élete van veszélyben. Azonban Kamikot sem láttam most a környéken így nem tudom vele mi lehet. A francba nem úgy alakulnak a dolgok ahogy azt terveztem.
- Maendan!
Itt az ideje egy kicsit a saját előnyünkre fordítani a csatateret. A sűrű füst ezúttal a testemen kiterjesztett hozom létre és ennek köszönhetően remélhetőleg megzavarom annyira a fiút, hogy ne támadjon vagy reagáljon rá azonnal valamilyen hasonló taijutsu akcióval amit az előbb alkalmazott. Még teljesen létre sem hoztam a sötét füstgömböt amikor már a következő kézpecsét sorozatba vágok bele. Remélhetőleg ilyen rövid idő alatt kellő mennyiségű füstöt sikerült létrehoznom ahhoz, hogy a tervem sikerrel járjon.
- Enjū Kakurō // Füst Börtön Kötés!
Ha minden a zökkenőmentesen halad akkor a chakrám segítségével a füstöt kötél szerű csápokká formálva azt a fiú felé irányítom és gúzsba kötöm kezét, lábát majd az egész testét mielőtt sikerülne elszöknie vagy visszatámadnia.
Ha nem sikerül ezt a tervet kivitelezni akkor egyszerűen csak megalkotom a Kage Bunshin no jutsu különleges kézjelét és létrehozok magam elé egy tökéletes másolatot élő pajzs gyanánt. Bár stratégiám szerves része kéne legyen a védekezés, de amint a mondást is ismerjük néha a támadás a legjobb védekezés.

Hatake Kakashi Hétf. Márc. 06 2017, 17:48

// Mint beszéltük tegnap írtam volna, sajnos ez elmaradt ezért elnézésed kérem. A főadminnal való csatározások elhúzódtak(no, nem félreérteni). //

Gyors gondolkozásodnak hála egy kész tervel rukkoltál elő a pillanat tört része alatt. Füst technikáid készen álltak a bevetésre, hogy megvédjék eszméidet és céljaidat. A sűrű ám kis felületet lefedő füstfelhő létrejött a tested körül mire ellenfeled meg se mozdult. Mozdulataiból semmit sem lehetett kivenni. Fél? Megijedt? Várt valami hasonló technikát? Csakis ő tudhatta. Ezután a füstből kimagasló gúzsnak szánt csápok rohamosan közeledtek felé. Hátraszökkent volna, de mind hiába volt. A technikai kombinációd sikeres volt, méghozzá teljes mértékben.
A tanonc szemei kikerekedtek, nem véletlen hisz a kötés rajta kellően szoros volt, olyannyira hogy mozgását teljes mértékben megakadályozza. Egy pillanatra erőlködni is láthattad, de ez hamar elillant. Tán beletörődött volna a sorsába? Nem valószínű. Ha szemeid gyorsan pásztáznák a területet nem vennél észre semmi furcsát, akár úgyis fogalmazhatnék, hogy nem vennél észre semmit. Hol van Kamiko? És akikkel küzd? Lehet csak távolabbi helyre kényszerültek? Mindegy is, a gondolataidat félbeszakítja az ellenfeled háta mögül kiröppenő hasonmás, mely a feltételezhető eredeti szándékaival rendelkezik. Egy kunai tőrt vett elő, amit azon nyomban feléd is hajított. Ezután kirobbanó gyorsasággal föléd ugrott és készült lesújtani rád lábaival. Bizonyára testi ereje jelenti számára a fő fegyvert. Hogyan lehetne ellensúlyozni? Az eredeti még mindig a gúzsban szenved, vajon ki tud törni belőle?

Saját:
Állapot: 90%
Chakra: 55%

Ellenfél:
Állapot: ??
Chakra: ??

**Kinshu** Szomb. Márc. 11 2017, 16:38

Bármennyire is meglepő de Fortuna mellém szegődött. A fiút sikerült elkapni és gúzsba kötni. A füstből létrehozott béklyó erősen tartotta a őt kinek arcán a döbbenet szikrája villant egy másodpercre, aztán a dolgok felgyorsultak. A test mögül hirtelen egy "másolat" vetődött felém és még a levegőben eldobott egy kunait amely egy kettőre véget vethet pályafutásomnak shinobiként de nem ma... Egy hirtelen meghozott döntéstől vezérelve ismét chakrámhoz nyúltam, majd a shusin no jutsu segítségével a lehető leggyorsabb sebességre kapcsoltam, mögöttem a füst talán még fel is kavarodott. Célpontom a gúzsba kötött fiú mivel így pazarlom a lehető legkevesebb chakrát, elkerülöm a kunait is és kiderítem, hogy melyik a másolat. Bár nem ismerek különösebb taijutsukat, azt tudom, hogy a lendület meghatványozza egy ütés erejét. A mozgásképtelen ellenfél valószínűleg teljesen kiszolgáltatottan várhatja az ütközést, de itt nem lesz semmilyen ütközés mert én a jobb öklömmel egyenesen a fejét célzom. Őszintén szólva nem érdekel, hogy mekkora kárt teszek a fiúban. Ő áll köztem és célom elérése között én pedig a falu és saját érdekemben is cselekszem jelen pillanatban, tehát nincs időm még itt vele szórakozni. Azonban mielőtt kilőnék a füstből, annak takarásában otthagyom 20 méteres drót huzalomat amelyet a bal és jobb csuklómra tekerve tartok általában. Ez a dróthuzal olyan vékony, hogy a levegőből és a füst miatt valószínűleg az ellenfél nem veszi észre.
Amennyiben az ütés erejétől a fiú szétpukkan és kiderül, hogy egy Kage Bunshin, akkor azonnal kézjelekbe kezdek és ráfordulok az eredetire aki valószínűleg ilyenkorra már földet ért így az előnyöm, hogy a levegőben van már elpárolgott, de talán így pont belesétál a csapdába. Kézpecséteket formálok és amikor megérzem, hogy a huzal megfeszül és elkapja a fiút abban a pillanatban aktiválom a jutsut. Nem akarok nagyon pazarolni a chakrával de az ilyen agy mosott ellenfeleknek nem fogok kegyelmezni. Feltehetőleg amúgy is az árulók pártján áll, tehát veszhet ha úgy van. "Katon Ryuuka no Jutsu"! A jutsu ha aktiválódott a dróton végig futva valószínűleg szénné égeti ellenfelemet, vagy nagyon súlyos égési sérüléseket okoz neki. Ha ez sikerült, akkor azonnal megkezdem a környék átkutatását Kamiko után, bár képességeit ismerve csupán csak egy kézmozdulatával a világ másik felén is lehet, remélem nem váltunk külön!
Ha sikerül az ütés, de csak kiütöm a "gazdatestet" akkor feltételezhetően a klónnak is meg kell semmisülnie. Ebben az esetben is megbizonyosodok tóla, hogy a fiú elvesztette az eszméletét, de azért megkötözöm majd szintén megkezdem a környék átkutatását Kamiko után.
Ha nem sikerül eltalálnom a fiút valamilyen végzetes hiba folytán, a lendületemet kihasználva chakrát koncentrálok a lábamba és a legközelebbi háztetőre ugrok fel, majd még a levegőben kézpecséteket formálok és visszfordulva az utca felé egy teljes erejű Goukakyouut küldök vissza a két test felé!

Hatake Kakashi Kedd Márc. 21 2017, 13:21

Mozdulataid hirtelen történtek, nem csak a shunshin no jutsu miatt, hanem hirtelen felindulásod miatt is. Nem lehet mit tenni, ha az ember elhatározza magát a határai túllépésénél, akkor onnan már nehezen van visszaút. A technika végeredményeként kikerülted a feléd hajított fegyvert és telibe találtad az ANBU arcát öklöddel. Számításaid helyesek voltak, a lendület megsokszorozta erődet, ellenfeled gúzsba kötve hánykódott a földön. Rád nézett, majd hangot is adott nem tetszésének. Bizonyára fájt neki a megnyilvánulásod. Pillantásod az épp leérkező másolatra szegezted, de valami nem stimmelt. Még mindig jelen volt. Minden bizonnyal a gazdatestet találtad el, de hasonmása mégsem foszlott szét. Lehetséges, hogy egy egyedi technikával lenne dolgod? Egy ANBU tanoncról beszélünk, nincs kizárva, hogy valami érdekes trükk van minden egyes tarsolyában.
Gyors észjárásodnak és kezeidnek hála végrehajtottad a tűz elemű technikát, mely a drótjaidnak hála végbe is ment. A férfit eltalálta a jutsu, lángjaid égették testét, olyannyira, hogy a földön fetrengés és pánik sem segíthetett ellenfeleden. Nevezhető még ellenfélnek? Lehet az ellenség jobban illene most már. Kormos maradványai ott nyugodtak a földön, míg a nem rég megütött férfi is jelen volt. Lehetséges hogy valami sejt technika lehet a háttérbe? Vagy valami hasonlóan bonyolult? Kérdéseid akár a mozgásképtelen félnek is intézhetnéd, hisz magánál volt... Ám nem tudtad.
A tűz martalékából kiugrott egy újabb hasonmás, ki immáron egy tantoval tört az életedre. A hirtelen jött támadás a holtteredet célozta, ami elől épphogy csak eltudtál szökkenni, de még így is sikeresen megsebezték jobb karodat, noha csak vékonyan is. Ezután a folyamatos támadások elől tértél ki, szinte időt sem hagyva arra, hogy bármiféle képen lereagálhasd a történteket. Az életedért küzdve észrevetted, hogy a vér nem buggyant ki sebedből. Tény, nem nagy vágás, de a bíbor folyadéknak mégis elő kellett volna törnie. Emellett még mindig nem láttad társadat, noha nem mintha sok időd lett volna bámészkodni. Vajon mi folyik itt?

Saját:
Állapot: 80% (A chakra folyamatos használata kifárasztja a testet, de fokozatosan, nem hirtelen - vékony vágás a karon)
Chakra: 45%

Ellenfél:
Állapot: ??
Chakra: ??

**Kinshu** Hétf. Ápr. 03 2017, 20:39

A félelem és gyűlölet helyett egy másik érzés kezdett hatalmába keríteni. Nem is tudom már a napját pontosan, hogy mikor éreztem ilyen mámoros harci kedvet magamban, talán a fronton. Sikerrel aktiváltam a jutsut és elkerültem a két becsapódó kunait. Mi több eltaláltam a lekötözött feltételezhetően eredeti testet, aki a lendületnek és erőnek köszönhetően valóban ledőlt a lábáról és a fájdalomtól kapálózva még mindig gúzsba kötött kezekkel próbált valamit kezdeni magával. Ami azonban az első intő jel volt, hogy a drótok megfeszülve jelezték, hogy egy test, vagyis az általam klónnak vélt ellenfél megérkezett a füstbe. Itt azonban valami nem stimmel. Meg kellett volna semmisülnie, milyen klón ez. Vagy a srácnak van nagyon komoly chakra kontrollja, vagy itt valami nem stimmel. Folytattam hát a tervemet és sikerrel küldtem vissza a gyilkos lángokat. Nem kíméltem a klónt, reméltem, hogy le van róla a gond.
A tűzből azonban megint rohamozott felém egy feltehetőleg klón miközben az általam létrehozónak titulált shinobi a földön szenvedett éppen egy kicsivel mellettem. Na várjunk csak itt valami tényleg nem stimmel, de nagyon nem. A fiúnak vagy van egy ikertestvére vagy genjutsut használ. Egyszerűen nincs más magyarázat rá, hogy miképp lehet képes erre. Shinobiknak ezen a szinten nincsen ilyen chakra kontrolljuk. Anbu tanoncság és kivételes képességek ide vagy oda. Akkor viszont visszavonulót fújunk mivel ez valószínűleg egy olyan harc amit én sosem nyerhetek meg ebben a formában. Különben pedig hova tűnt hirtelen Kamiko?
Támadás helyett egyszerűen meghátráltam és elhagytam a csatateret. Charát koncentráltam a lábamba és elhagytam eddigi postomat. Az egyik tetőt céloztam meg és közben már gyűjtöttem a chakrámat a következő jutsumhoz. Amint megérkezem a tetőre már koncentrálom is a chakrámat. Tudom, hogy mi fog következni...
Megalkotom a megfelelő kézpecsétet és megakasztom egy pillanatra a chakra áramlásomat ezzel megpróbálom kijátszani ha esetleg genjutsuba estem volna a harc közben. A kérdés csak az, hogy mikor eshettem áldozatául a jutsunak, mivel nem emlékszem, hogy ért volna olyan behatás akár hang akár más mozdulat amivel a valóság küszöbén túlra tudtak volna száműzni azonban valószínűleg mégis sikerült neki vagy nekik. Remélem, hogy nem fogtak el... Azzal tulajdonképpen taccsra vágnám az egész tervünket. Talán Kamikonak sikerült elintéznie őket... Bízom ebben a lányban, nem tudom, hogy miért de úgy érzem, hogy vele és a testvérével szövetségre lépve sikerülhet megoldanunk ezt az egész helyzetet.
- Genjutsu Kai!
Ejtem ki a jutsu nevét, majd megakasztom a chakra áramlásomat és egy nagy lökéssel beindítom újra. Remélem képes leszek kitörni ebből az álom világból. Ha sikerül visszatérnem a valóságba akkor gyorsan vetem magam valamilyen irányba, vagy használom a shusin no jutsut ha szükséges, aztán pedig próálok teret nyerni magamnak, hogy egy gyors állapotfelmérést végezzek. Ezért távolodok el azonnal aktuális helyemről!

Hatake Kakashi Pént. Ápr. 21 2017, 12:30

// +15 Ch a késésért. A megbeszéltek alapján innentől Tobirama úr fog tovább kalauzolni téged IRL okok miatt. Remélem azért még összefutunk valamilyen formában! //

Hátrálásodnak és gyors gondolkozásodnak hála arra a következtetésre jutottál, hogy egy illúzió rabja lettél amit mihamarabb meg kell szüntetned. A következtetésed helyes volt, mint utólag kiderült. Amint feloldottad az elmédet és chakrádat behálózó sűrű ködöt ott találtad magad ahol nem olyan rég küzdöttél az egyik ellenfeleddel. Pontosan visszaemlékezve ott találtad magad ahol a tested ért rúgás és a pár földhöz pattanás után megérkeztél. Ha jobban kutakodsz az emlékeidbe tisztán beugrik, hogy ellenfeled utána kézjelekbe kezdett, de technika alkalmazásának nyomát sehol nem láttad. Lehet ekkor aktiválta a genjutsut? Valószínű.
Mire észbe kapsz látod ahogy nem messze tőled az egyik ANBU tanonc arcába csapódik Kamiko ökle ezzel ájultra ütve őt, a talaj képletes felnyalásáról nem is beszélve. Lassan összerakva a képet rájössz, hogy míg te a genjutsuba küzdöttél addig társad küzdött a többiekkel, kik minden bizonnyal együtt mentek rá. Bizonyára, ha nem oldod fel a genjutsut akkor Kamiko ökle teszi meg a tiszteletet. Több mint valószínű az is, hogy a másik világban lassabban telt az idő, a társad képességeiből kiindulva. Vagy lehet megszorongatták? Így vagy úgy, nem tűnik sérültnek, oda is szalad hozzád.
- Jól vagy? - Teszi fel egyértelmű kérdését.

// További jó játékot! ^^ //

**Kinshu** Pént. Ápr. 28 2017, 17:28

A következtetésem helytálló volt. A chakra áramlásom hirtelen megszakításával ki tudtam játszani elmém béklyóját és a genjutsu egy szempillantás alatt szerte foszlott. Amint a képzelet világából visszakerültem a valóságba mintha csak egy rossz álomból ébredtem volna fel. Nagy levegőt vettem és közben megpillantottam Kamikot is amint ökle az egyik ANBU tanonc arcába csapódik. Mindenre elszánt tekintettel vetetettem volna magam bele a harcba, de elkéstem. Bájos csapat társam már minden ellenfelünket elintézte. Amint elém ér a lány megragadom a két vállát.
- Kamiko! Jól vagy nem esett bajod? A testvéred kikészítene ha hagynám, hogy bajod essen! És ezt magamnak sem bocsátanám meg soha. - Elengedem a lány vállát és elfordulok majd a "bajszom" alatt hozzáteszem. - Soha nem bocsátanám meg...
Gyorsan odamegyek az ájultra vert shionobikhoz és elkezdem a sikátorba vonszolni őket majd megkötözni jó szorosan a kezüket.
- Bevallom őszintén a harc nagy részéről lemaradtam mert egy genjutsuba estem amikor az egyik srác belém rúgott. A genjutsuban meg élet halál harcot vívtam a saját hallucinációimmal. Sajnálom Kamiko egy nagyon gyerekes hibába estem bele és nagyon későn jöttem rá, hogy mi történt. Tudom, tapasztaltam, hogy téged nem kell félteni és megtudod védeni magad ha arról van szó de ettől függetlenül röstellem a dolgot és itt és most megígérek neked valamit. Soha többé nem hagylak cserben sehol! - Most hogy ünnepélyesen megesküdtem a lánynak tudom, hogy részemről valami sokkal mélyebb és átvághatatlan kötelék kezd el kialakulni irányába. Valami olyan amit most még nem tudok szavakba önteni de talán majd egyszer.
Most azonban fontosabb dolgunk van mint kiönteni a lelkünket egymásnak elsősorban ezt én csináltam, de egyszerűen csak azért mert jól esett végre valakinek hónapok óta először nyíltan beszélni. Ráadásul úgy, hogy érzem az illető a bizalmába fogadott ez pedig a törődés első apró kis szikrája lenne?
Nem is vártunk sokat el is indultunk a házunk felé, hogy figyelmeztessük Kankot. Remélem az ANBUk azóta lekoptak róla és nem zaklatják tovább az öreget. Valahol mélyen a mellkasomban egy furcsa érzés motoszkált és kezdett egyre erősebben utat találni magának egészen addig amíg egy gondolattá nem formálódott a fejemben. Amióta visszatértünk a lázadó shinobik kiiktatásából állandóan csak az jár a fejemben amit ellenfelem mondott mielőtt vége lett. Lehet csak én kezdek egyre jobban paranoiás lenni, de most éppen azon gondolkozom, hogyha a szálak sokkal magasabbra vezetnek mint gondoltuk azt. Áh azt nem hiszem, hogy Kanko is benne lenne ebben az egészben de azért mégis csak furcsa, hogy őt eddig nem vitték el. A tetőkön haladunk és néha egy egy shinobi őrjáratot elkerülve a sikátorokba húzódunk és kivárunk. Az utunk így elég hosszú és mivel nagyobb kitérőket is kell tennünk és megpróbálom kihasználni ezeket a kisebb szüneteket, hogy megtudjak egy pár dolgot a lányról.
- Kamiko mond csak te idevalósi vagy, vagy nem a városban születtél? Az ilyen különleges képességű shinobikról én régen mindig azt képzeltem, hogy nemesi család leszármazottjai akiket nem csak erejük de tekintélyük miatt is tisztel a magamfajta átlag. Csupán csak azért kérdem mert azt észrevettem, hogy az alsó város részt nem ismeritek annyira a testvéreddel!
Miközben beszélünk természetesen figyelem az éppen a távolban elhaladó őrjáratot. Az egész város olyan mint egy felbolydult hangyaboly. Nyilván minket keresnek. Remélem Misao sikerrel jár.

**Senju Tobirama** Csüt. Jún. 22 2017, 03:02

Kinshu

// +10chakrát felírtam a várakozások kompenzálása végett.//

Harcodnak vége volt már, s talán döbbenten eszméltél, hogy végig egy genjutsu rabja voltál, s mire kiszabadultál társad egyedül intézte el ellenfeleiteket. Egy gyors mozdulattal teremtél a lány mellett, s fogtál rá két vállára, ki erre kissé furcsán nézett vissza szemedbe, nem értve a szituációt.
-Nyugalom, nem történt semmi...- Felelte oly hangsúllyal, mellyel talán tényleg sikerült kizökkentenie kissé felpörgött állapotodból.
Reakciójából letudtad szűrni, egyáltalán nem izgatta fel magát a dolgokon, játszi könnyedséggel, sértetlenül vészelte át az ütközetet. Talán jobb is, hogy nem láttad. Mivel nem voltál képzetlen zöldfülű, gyorsan elkezdted elvonszolni a testeket, s megkötözted őket. Természetesen nem egyedül csináltad, besegített neked Kamiko is. Mikor felvázoltad a helyzetet neki, ismét ugyanazzal a szinte tanár-diák hangvétellel felelt.
-Semmi gond, megeshet mindenkivel. Boldogultam, ahogy látod. Azonban haladnunk kellene.- Nézett körbe gyorsan. -Ha nem térnek időben vissza, új csapat jön, akik már erősebbek lesznek valószínűleg.-
Nem rohanva, biztonságosan közlekedtetek, kihasználva a rejtőzködési lehetőségeket. Majd egy-egy biztonságosabb környékre érve, megragadtad az alkalmat, s kérdéseket szegeztél a lányhoz. Mikor hátteréről kérdeztél, néhány pillanatra dermetten nézett maga elé, arcára kiültek az elnyomott érzések. Keserűség, harag, zavarodottság... Érdekes kombináció, mely sosem olyankor van együtt, mikor valami nagyon jó történik valakivel. Észrevéve azonban magán ezt a jelenséget, gyorsan letörölte arcáról az előbb említetteket, s vidámabbnak tűnni akaró hanglejtéssel válaszolt.
-Komplikált egy eset... Talán majd máskor.- Mosolygott rád, egy túlzottan is átlátszó, erőltetett mozdulattal.
Mikor felbukkan az őrjárat, elcsendesedtek, megvárjátok míg távolabb érnek, majd aztán indultok csak ismét útnak. Innentől szinte kínos csendben telik az út további része, ami viszont pozitívum, hogy nem egészen egy óra alatt már célnál voltatok. Megláttad az ismerős házat, s benne Kanko-t is egy ablakon keresztül. Mikor beléptetek a házba, azonban érdekes dolgok láncolata indult el. Kamiko ledöbbent, mikor testközelből látta meg nevelőapád, aki szinte faarccal nézett rátok egy pár pillanatig. Ha szóltál hozzá, akkor se válaszolt. Majd a perceknek tűnő pillanatok végén egy gyors mozdulat következett, szinte észlelni se volt időd, s már kezében ott volt a kunai. Továbbra is rezzenéstelen arcán egy könnycsepp gördült le, s csak ennyit szólt:
-Sajnálom...- Majd ahogy hangja véget ért, az előzőhöz hasonló gyorsasággal termett előtted, s mért feléd egy csapást. A sokktól, az érzelmektől, vagy csupán a követhetetlen sebességtől, de reagálni nem sokat tudtál, csupán egy reflexszerű hátrahúzódást produkáltál. Kicsivel nyakad alatt, a mellkasodon ért a vágás, bal alulról indult, jobbra fel, s egészen a vállad magasságáig metszette fel tested. Ha nem teszed meg azt a kis mozdulatot, már halott lettél volna helyben. Kamiko sem tudott elég gyorsan reagálni, s csak a vágás után tudta egy erősebb taszítással félrelökni a férfit. Ekkor egy kezet éreztél válladon, s egy pillantás alatt ismét a kiinduló pontotokon voltatok, a vízesésnél. Sebed erőteljesen vérzett, amit a lány szinte azonnal egy izzásig hevített kunaiial égetett ki, ezzel csökkentve a vérzést, s közben már készítette is elő a tűt és cérnát.
-Ez fájni fog...- Szólt zaklatott hangon.
Érezted -amennyiben tudtál egyáltalán figyelni-, hogy izgul érted, valamint azt is, hogy a történtek hatása alatt van még ő is. Azonban nem csak ez volt a probléma. Gyomrod erősen kezdett kavarogni, s közel voltál ahhoz, hogy kiadd azt a keveset ami benne van. Hamarosan azonban eszméleted vesztetted, s csak másnap keltél fel, mikor már a nap is fel-fel kúszott.

Kamiko ült melletted, figyelte a terepet, mellette testvérével, akivel épp az estét tárgyalták.
-... azt a... érdekes fejlemények minden esetre. Jobb lesz ha megkétszerezzük az éberségünket. Komolyabb szarban vagyunk, mint hittem.-
-Ahogy mondod. Nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az. Nem ismertem a civil nevét eddig, nem gondoltam hogy Ő az... Még-még vele ha el is bánnánk, a jelentősége annak, hogy benne van az egészben... itt nagy szálakat mozognak.-
Mikor észrevették, hogy felkeltél óvatosságra intettek, s vizet itattak veled, a vérveszteség orvoslására. Nem tudták, hogy az előbbi két mondatot is akár elcsípted, ám természetesen nyitott a lehetőség, hogy rákérdezz a dolgokra... kérdés, hogy mennyire akarod azt.

// A "harc" jelenet pár másodperc alatt zajlott le, Kinshu jelenlegi szintjén képtelen volt reagálni nevelőapja mozdulataira, tekintve hogy elég váratlanul érhette a támadás ténye. A következő posztodba így hát főleg jellem játékot várnék, azt, hogy hogyan élte meg a történéseket, valamint hogy a "második felvonásban" mit reagál Kinshu, kérdez-e, vagy nem. Természetesen a posztba beleszúrva is írhatsz reagokat, mikor ellátta a sebet, vagy mikor belépnek az ajtón, rád van bízva. Ha ezt teszed, a következő posztban, ha jelentős tényező, megkapod a választ azokra is... ahogy az szokott lenni. Csak mivel rég kaptál posztot, gondoltam haladjunk kicsit, így két-három környi anyagot beadtam most neked. Very Happy

//

**Kinshu** Szomb. Jún. 24 2017, 17:55

Kamiko ismét bebizonyította, hogy őt aztán nem kell félteni. A kisugárzásából is látszott, hogy szintekkel felettem áll és valószínűleg ezeket a kölyköket is el tudta volna intézni nélkülem is. Kicsit újra az akadémián éreztem magam mellette, mert nálam sokkal képzettebb shinobi volt, de ösztönös volt a mozdulat részemről így nem éreztem miatta megbánást. Inkább többször kérdezem meg mint, hogy bármi baja legyen. Jelen pillanatban ő és a testvére az "egyetlen" szövetségeseim az öreg anbun kívül. Remélem neki lesz valami megoldása a helyzetünkre, illetve talán a kapcsolatait kihasználva el tudjuk simítani ezt az ügyet fölösleges erőszak nélkül. Kamikonak azonban igaza volt nekünk el kell indulnunk. Semmi gond innen már nincs messze a házunk, de a mai estén az óvatosság a jelszavunk.
Akashi háza nem volt messze, de minden fedezéket kihasználtunk út közben így viszonylag lassan haladtunk. Volt egy kis időm Kamikotól kérdezgetni, de nem úgy tűnt mint aki beszédes kedvében van, vagy csak nem velem akarja megbeszélni ezeket a dolgokat. Teljes mértékben megértem és bár szomorú vagyok miatta, de megértem. Abból, hogy nem egyszerű eset arra következtetek, ha még sokáig egy irányba vezet a közös utunk akkor talán többet is meg fogok tudni. Bár a zavarodottság és az indulatok kiültek a lány arcára és lehetett akármilyen keményen kiképzett ANBU elit shinobi én örültem neki, hogy láttam az érzelmek rajta is képesek eluralkodni ebből következően nem irtották ki belőle az emberséget.
Végre megérkeztünk... Csupán csak egy őrjárattal találkoztunk ami a falu ezen részén eléggé szokatlan, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy megfigyeljük a környéket mielőtt bemennénk a házba. Egy kis megfigyelés után megbizonyosodtunk róla, hogy a környék most csendes itt volt az ideje cselekedni. Benyitottam a házba, de ami azután történt...
Kamiko megpillantotta Akashit és teljesen ledöbbent. Az öreg rezzenéstelen arccal mért minket végig... aztán csak ennyit mondott "Sajnálom!" Ez a pár század másodperc éveknek tűnő lassúsággal telt el számomra, aztán csak egy könnycseppet láttam Akashi arcán, de mielőtt az a földön szétrobbanhatott volna a köztünk lévő kis távolságot az öreg ANBU korát megszégyenítő sebességgel tette meg és egy kunai késsel támadt nekem. Hogy mit éreztem akkor azt nem tudom szavakba önteni. A döbbenet és csalódás kettőse olyan erővel súlytottak le rám, hogy úgy éreztem azonnal elvesztem az eszméletem... Az ember akiben a világon a legjobban megbízom, akit apám helyett apámnak nevezek, most árult el és égetett fel mindent ami engem eddig Iwagakuréhoz kötött.
Talán csak a shinobi reflexei azok amik megmentették az életemet, de az is lehet, hogy ahogy hátra hanyatlottam és egy kitérés szerű elugrást produkáltam ezt nem kalkulálta bele a támadásba Akashi, de ettől függetlenül eltalált. A felszabadult adrenalintól nem éreztem, de a kunai nem tévesztett célt és szétvágta teljesen a felsőmet, majd a jobb alsó bordámnál mélyen a bőr alá hatolt, és a vágás bal felül a kulccsontom alatt ért véget, ha egy pár centivel feljebb megy akkor eltalálja a nyaki ütőeremet ott fagytam volna a vérembe a lakás padlóján. Ekkor azonban egy kéz erősen megragadta a vállamat és a pillanat tört része alatt ismét a csatornában találtam magamat szembe a hatalmas vízeséssel a kis vízgyűjtő felett. Az egész olyan abszurd volt, mint ha egy hatalmas vákuum beszívott volna, aztán megjelennék egy másik helyen. A gyomrom azonnal felfordult. Nem ettem mostanában sokat, de a térdre estem és azonnal elhánytam magam. Eszembe jutott közben, hogy a mellkasomból ömlik a vér. Próbáltam a kezemet oda szorítani, de karjaim, izmaim nem engedelmeskedtek akaratomnak. Ez az egész csak egy genjutus legyen... nem kívánok mást, de ez a valóság és innen nincs menekvés, csak egy irányba... A saját hányásom mellett hanyatlottam a földre, el se tudom képzelni, hogy miként árulhatott el. Erre nincsenek szavak, nincs magyarázat, ez a vége... innen már nincs tovább. Bal karomban még egy nagyon kis erő volt így elkezdtem magam a perem felé vonszolni. Ezt a szenvedést már nem vagyok képes elviselni... Ezt egyszerűen nem vagyok képes feldolgozni, gyűlöletet érzek és fájdalmat, de olyat amit annak idején éreztem amikor elvesztettem őket...
Valaki odalépett és összekapart a földről, hogy aztán összevarrja a sebemet, de erre csak később jöttem rá, mert akkor a testileg és szellemileg feladtam a harcot és elájultam...
Álmomban ismét az égő háznál voltam, de ezúttal nem csak a szüleimet láttam bent elégni, hanem Akashit is, amint kivégzi őket, aztán ő maga is a lángok martalékává válik. Az emberi hús égett szaga már bele égett az emlékezetembe... Nem voltam képes megkülönböztetni a valóságot az álomtól, de nem is akarok felkelni már... Egyszerűen csak eltűnni akarok, megszűnni létezni, ez az utolsó kiút.
Csendben térek magamhoz éppen elkapva Kamiko és Misao beszélgetésének végét. Feküdtem a hátamon, de nem tudom pontosan, hogy mennyi idő telt el. Világos volt, de a nap éppen útja végét rótta a végtelen égen. Felálltam és ismét megcéloztam a peremet. Nekik is jobb ha én nem vagyok életben, csak hátráltatom őket. A mellkasomnál éreztem amint húz a heg amely nagyon friss így éreztem amint a kötés átnedvesedik a vértől amint megmozdulok és két lábra állok. Csendben elindulok a perem felé, de valószínűleg észre vesznek. Lassú vagyok, de most tényleg meg fogom tenni... Ezúttal senki és semmi nem ment meg, vagy húz vissza...
- Mindenkinek jobb lesz így... - Csúszik ki a számon és rekedtes hangomtól még én is meglepődök, de ez már számít, már semmi és senki sem számít. Már csak pár lépés a perem...

//Az ANBU papát vissza kerestem Akashinak hívják maradjunk szerintem ennél bocsi! Smile

//

Ajánlott tartalom