Re: Vízesések

**Kinshu** Vas. Aug. 05 2018, 12:43

Ahogy ellenfelem leérkezett elém, mondhatjuk, hogy a társa életét mentette meg. Bár nem becsülöm le őket, de most ha a láncos figura nem ugrik be a képbe az egyik körfolyosóról, a társa nagy gondban lenne. Azonban a fekete maszkos tőlem alig másfél méterrel ér földet és szinte azonnal támadásba is lendül. Nem tudom, most mi lenne velem, ha nem alakulnak így a reflexeim a fronton. Szinte azonnal meghátrálok, hiszen a másik ANBU-nak nem csak láncai de egy katanája is van. Ebből arra következtetek, hogy inkább fegyver specialista lehet.
Amint siekrült kettőnk közé egy kis távolságot préselni szinte azonnal megalkotom a különleges kézpecsétet és létrehozok egy Kage bunshint. A tervem az, hogy a klón a létező minden eszközzel amije van megtámadja és eltereli a figyelmét amíg én előkészítem a környezetet. Klónom közben folyamatosan kunai késekkel és robbanójegyzetekkel próbálja ellenfelemet akár harcképtelenné tenni. ha jól sejtem, akkor a klónnak esélye sincs a láncok és katana ellen, de kárba nem vész a chakrám.
Kézpecsételésbe kezdek és közben felszabadítom Raiton elemű chakrámat. A klónom ekkor veti magát ellenemre, szándékosan egy öngyilkos manőverbe kezd. Amennyiben a fegyveres ANBU sikerrel meg is öli, a klón chakrája feltehetőleg visszaszáll belém, emlékeivel együtt, így talán tudok gyenge pontot találni védelmén. Most azonban az emlékek elemezgetésére nincs idő! "Raiton Gekishin" Szám szerint öt korong formájú raiton lövedéket indítok útjára. Ezekkel igyekszem úgy célozni, hogy lehetőleg kiüssem kezéből valamelyik fegyverét. Amennyiben ezek az elektromos lövedékek valamelyike eltalálja, remélhetőleg azzal a végtagjával harcképtelen lesz utána.
Amint kilőttem a korongokat felé, ismét létrehozok két klónt, majd magamat egy Fuuma Shurikennek álcázva, az egyik klónom által ellenfelem felé hajítva próbálom megközelíteni a fegyverest. Feltehetőleg lepattanok a védelméről, de amint ez megtörténik a másik klónom is támadásba lendül, hogy végzetes hibára sarkalja a fekete maszkost. Ekkor oldanám fel álcámat és az előkészített raiton chakrát bírnám mozgásra azonnal. A kivégző támadásom pedig a Raiton Ookami lenne, amit addig ugrasztanék ellenfelemre, amíg az a klónommal van elfoglalva. Kockázatos terv, de ha bejön talán tudok segíteni Inoshinak!

Uchiha Madara Kedd Aug. 07 2018, 22:15

A főgyűjtő közepén megállás nélkül ömlő szennyvíz, a maga szépségében az egyetlen látványosság volt a mély, lámpákkal kivilágított, s szintekre osztott veremének. A korlátolt szegélyek egy részén ádáz csata dúlt. A tűzgolyók által lepusztított korlátrész a mélybe zuhant, eltűnve a sötétségben. A két érkező shinobinak alig volt ideje helyzetük megváltoztatására, ők mégis képesek voltak. A két iwagakurei ANBU, képességeik erejében indult a keskeny perem két végletében, hogy közelebb kerülhessenek ellenfeleikhez. Amíg Inoshi vad, s kegyetlen csapásokkal kezdte meg zavarni a két ellenfelét, a frissen ANBUvá avanzsált Nounra is jutott egy, a Shindai fekete maszkja mögé rejtőző ANBUt.
A férfi azonnal támadott, s a kezében tartott lánccal téged vett célba. A támadását elkerülted, ám az arctalan, felszabadult baljába egy katanat vett elő, s maga mellé emelte, szorosan az alkarján át a mellkasa elé. A jobbjában tartott láncot pörgetni kezdte, mialatt te némi területi előnyhöz juthattál egy egyszerűbb mozdulattal, s megalkottad a klónodat. A Kage Bunshin azonnal megkezdte egyetlen feladatát, a feltartóztatást. A nála lévő fegyvereket sorra kezdte el dobálni a vele szemben álló Shindaios felé. A fekete, kobramaszkos a kezében pörgetett láncot használta elsősorban az érkező dobófegyverek hárítására. Villódzó fények mutatták a pengék és fémek találkozását, az ANBU hihetetlenül gyorsan pörgette maga előtt a láncot, s ha jobban megnézted, a leginkább nyolcasokra emlékeztető formációs pörgetés vonalán kékes fény jelenik meg. Azon eszközök, melyek képesek voltak túljutni a láncon, a katanával tolt éppen csak odébb. Hihetetlen mozgásban volt a Shindaios, rendkívül precíz és mesteri mozdulatokat mutatott be. Ám nem volt célod a férfi megsebesítése, legalábbis nem a klónoddal.
Miközben tükörképed alig pár méterre harcolt ellenfelével, te magad kézpecséteket formáztál, s összesen öt, elektromosságban izzó korongot alkottál meg, majd ezeket egymás után kezdted ellőni a maszkos irányába. Mivel a korlát a fal mentén vonult, így néhány szöggel odébb állhattál, s képes voltál úgy ellőni a raiton chakraból álló korongokat, hogy azok ne a klónodat lőjék telibe. A villódzó tányérok sorra támadták meg ellenfeled, ám az első kettő mellément. A harmadik elől már el kellett hajolnia, melynek következtében katanáját emelte maga elé, hogy a negyediket háríthassa. A penge ugyan megakasztotta a korongot, a benne lévő elektromosság végigfutott a kardon, mielőtt teljesen elengedhette volna, s megrázta a kezét. A penge villódzva zuhant a mélységbe. Az ötödik korongot képes volt elkerülni. A fekete maszkos balját a mellkasához szorította, majd előre lépett. A feje felett pörgő láncot előre csapta, célba véve az újabb technikádat.
A létrejövő Kage Bunshinok eltakarták testedet, így képes lehettél előkészíteni az újabb technikádat, ám mielőtt még aktiváltad volna a Henge no jutsut, érezted, amint a chakrad visszaszáll a testedbe, s birtokába kerültél a ténynek, miszerint a férfi a chakraval átitatott lánccal téged vett célba. A kézpecsétet alkotó kezeidet célba véve tekeredtek rá, s szorították erősen össze. Ha chakrat akarnál használni, nem lennél képes a kezeden át kijuttatni, mintha elzárná a tenketsudat a hideg fém szorítása. Ám nincs is időd technikát alkotni, ugyanis erős rántás érzel karjaidban, s ahogy kezed majdhogy nem kiszakad a válladból, fejjel tompítva a korlát szélét, elhagyod a szilárdnak aligha csúfolható szegélyt, s vérző orral a verem közepére érkezel. Talán egy másodperc az, amit a tested súlytalan állapotban tölthet, majd elkezdesz zuhanni a sötét mélységbe. A középen ömlő csatornavízzel párhuzamosan veti magát a tested a sötétségbe. A szintek egyre gyorsabban tűnnek el, ahogy zuhansz egyre mélyebbre. Ugyan szerencsédre a fémkorláttal való találkozástól nem vesztetted el az eszméleted, egy-két szinten át igen csak kábán zuhansz.
Használhatod eszközeidet, vagy a házból való menekülés során alkalmazott Kage bunshinos megoldásod, hogy tompíthasd a zuhanást. A verem legalján széles, vaskos rács helyezkedik, mely megszűri a nagyobb szemetet. Körülbelül egy négyzetméteres kockák alkotják a 30 méter átmérőjű csőrendszer aljának egészén. Alattad alig egy-másfél méterre lehet a gyűjtőben összeömlesztett szennyvíz. Itt nem érdemes maszk nélkül lenni, ugyanis a szagtól másodpercek alatt olyan rosszul lehetsz, hogy nem kelsz fel többet.
Miután leérkeztél a verem legaljára, a szintekből saccolva hat-nyolc szintet zuhanhattál, ez 180-240 métert jelenthetett Inoshitól. Legalább nem egy másfél méteres korláton kell harcolnod. Ugyanis a harc nem ért véget. Az ANBU nem bízta a véletlenre a halálodat. Nem sokkal azután, hogy leérkeztél, egy tekercs zuhant, nem sokkal melléd. A tekercs nyitott állapotában hajlott rá az egyik rácsra, megakadva, majd felizzotta a rávésett pecsét.
- Túl sok vizet zavartál így is, kölyök. Én biztosra megyek!
Hallhattál egy ismeretlen, mély férfi hangot valahonnan a fejed felett lévő sötétségből. Nem voltál képes beazonosítani a forrását, mintha egyszerre szólt volna mindenhonnan. Idő közben a pecsét felizzásából füst tört elő, nagy füst. A sötét ködből pedig lánccsörrenések zaja nyomta el a zubogó víz csorgását. Mintha a pokol kínzókamrájában szolgáló démon rángatta volna a halottak láncait. Végül a füstből egy hatalmas, vagy tíz méter hosszú, láncokból álló, kígyószerűség emelkedett ki. Teste körülbelül másfél méter vastagságú lehetett, s teljes egészét láncok alkották, fekete láncok. A csörgő kígyó feléd nézett, majd megmozgatta testét. Mintha a pokolból született volna meg ez a fémbestia, mely, szemek hiányában is, tudtad, hogy tekintetét feléd szegezte. A füst odább szállt, a szörny pedig készen állt, hogy eljátszhasson a prédájával. Ekkor láttad meg a Kobramaszkos ANBUt is, ahogy a legelső szinten áll, harminc méteres magasságban, a verem másik végén a korlátolt részen, s kézpecsétjéből arra következtethettél, ha nem lépsz gyorsan, ő fog kezdeményezni.

**Kinshu** Szomb. Aug. 25 2018, 15:55

A zuhanás mámora majdnem végzetemet okozta. Bár lehet egyáltalán ennél mélyebbre süllyedni? Képtelen vagyok arra gondolni, hogy most lehet rossz emberbe kötöttem bele. Azonban a kötelességemet tudom és azt is, hogy adott esetben az életemet adom az országért és hivatásért. Szar dolog lenne egy ilyen pöcében kilehelni a lelkem. Ekkor azonban kapcsolok és egy Kage Bunshint hozok létre, hogy tompítsam a durván 200 méteres zuhanást. A klón mint Iwagakuréban, most is jól szolgál és tompítja a zuhanási energiát, aminek következtében még jó pár métert gurulok a legalsó szűrőn mielőtt teljesen megállok. Gyors állapotfelmérés. A csontjaim épnek tűnnek, orrom azonban vérzik és valószínűleg el is tört a maszkban, de nem vehetem le, most nem. Itt már érzem a légszűrőn keresztül is, hogy ha veszek egy mély levegőt, valószínűleg az lenne az utolsó. Ekkor érkezik meg a pecsét, melyből aktiválás után egy hatalmas kígyó formájú lánc szörnyeteg emelkedik ki. A monstrum legalább 10 méter hosszú és gazdája nagyjából harminc méterrel felettünk áll az első szinten. Valószínűleg chakrával irányíthatja, így talán ha minél távolabb kerül tőle, akkor gyengülhet... Nem érdekel. Most már nem számít a taktika. Innen más úgy nem visz ki, vagy a két lábamon, vagy sehogy. Létrehozok azonnal egy klónt, melyet nagyjából 30% chakrámból alkotok meg. Egyetlen feladata, elterelés és a kígyó megzavarása, amíg levágom annak fejét, vagyis létrehozóját. Chakrát koncentrálok a lábamba és hátra ugrok a falra, aztán a Shusin no jutsu segítségével. felgyorsítom magam és az első szintet próbálom meg elérni. Amennyiben ez sikerül kézjeleket mutogatok.
- Raiton Ookami! - Minden megmaradt chakrámat ebbe a technikába ölöm bele, hogy minél gyorsabban és minél távolabbra érjen el. Talán elérem a fegyverhasználó taijutsu specialista félisten Kobramaszkost...

Uchiha Madara Kedd Szept. 04 2018, 00:16

A harc váratlan eseményekkel telt. Miközben képes voltál tompítani a mély zuhanást, s szinte karcolások nélkül megúsztad, újabb problémával kellett szembenézned. Ellenfeled valamiféle láncokból álló, kígyószerű lényt idézett meg a csata helyszínére. A legalsó szinten voltál, innen lejjebb már nem eshettél legalább. Talpad alatt a rács ugyan nem szolgálta a tökéletes koncentrálásmentességet, mégis, egy shinobi számára vajmi kevésnek bizonyulhatott abban, hogy kibillenthessen egyensúlyodból. Képes voltál megmaradni rajta, s normál léptékben járni körbe-körbe.
Valamit mégis csak tanulhattál az évek során, ugyanis elemzésed a kígyószörnyeteg ellen beigazolódott. A férfi megzavarása nem tűnt az elején problémás dolognak, neki több mindenre kellett figyelnie, mint neked, ezért is kerülhettél közel hozzá, méghozzá a falon. Egyrészt az újabb klón megosztotta a férfi, és ezáltal a lánckígyó figyelmét, másrészt a használó támadása lerövidíthette a láncdémon fennmaradásának idejét.
A Bunshin sikeresen magára vonta a lény figyelmét, s amíg a láncdémon körbe-körbe kergette a menekülő hasonmásod, addig neked is megadatott a lehetőség, hogy ellentámadhass. A férfi megosztott figyelme nem képes száz százalékban rád koncentrálni. Sötétebb is volt, mint a felsőbb szinteken, a mennyezetről csupán néhol villan fel egy hatalmas, sárgás-vöröses fény, mely tűztechnika, vagy robbanásra utalna. Nagy háború zajlik odafenn is. Miközben a bunshin eltereli a kígyó figyelmét, futása közben feleszmél valami különösre. Épp, hogy nem esett rá az a valami, ami a fenti sötétségből érkezett. A klónod lába elé esett az egyik fekete ANBU, holtteste hatalmasat csattant a rácsokon, majd holtként tekeredett rá. Vajon hogy állhatnak odafenn a cselekmények, s vajon megérkeztek e már társaitok. Azt tudtad, hogy rövidebb úton érkeztetek, s hogy sietnetek kellett, de azt nem gondoltad volna, talán senki, hogy ennyivel rövidebb úton érkeztetek. Mindenesetre az ANBU holtteste a bizonyítéka, hogy ha valaki elesik, az leesik. S ha nem is halt meg teljesen a zuhanás pillanatában, a földre érkezéskor biztosan megteszi. Nincs az a páncél, ami egy ilyen zuhanást blokkolna az emberi gerinc környékén.
Sajnos ellenfeled holttestén nem sokat elmélkedhettél, ugyanis a kígyó még a nyakadban volt. Nem támadtad meg, csupán elterelted a figyelmét, ami taktikailag és chakrahasználatilag ügyes húzás volt. Ugyan a klónnak szüksége volt ereje nagy részére a folyamatos távolságtartáshoz, mégis...ezt bírta volna talán egész nap. Miközben a csatorna rácsos fedelén zajlott a harc, addig a falon lógók sem csüggedhettek. Mivel a Kobramaszkos két kezével koncentrált a kígyóra, nem tudott védekezni ellened. A falon futó Noun pedig ki is aknázta a shunshin után létrejött kisebb, mégis biztos távot, s a kezeibe chakrat kezdett el koncentrálni. Szikrázó fényességben jelent meg a raiton elem ujjai között, majd előre nyújtott kezeiből egy farkasformájú nyaláb indult meg sebesen. Az Okami szélsebesen rótta le a közte és ellenfele közötti távolságot, hogy rávetve magát, ájulásig vagy a halálig sokkolhassa. A férfinak ugyan volt néhány röpke másodperce, amit a klónod a kígyó lassúságán vehetett észre. Az ANBU balját maga elé tartotta, s fekete kabátjának ujjaiból drótok kezdtek el előtörni. Pajzsformaszerű gúlát formáztak, hogy felfoghassák a tomboló farkas rohamát. S ugyan a drótpajzs felfogta a becsapódást, a farkas testéből szétterjedő elektromosság hulláma magával sodorta a férfit. A drótokkal való közvetlen kapcsolatának köszönhetően pedig alaposan megsült. Nem ájult el, azonban teste több helyen megégett, jól láthatóan a balja szinte a húsig bomlott. Magatehetetlenül kapta testéhez sérült, hasznavehetetlen balját, míg jobbjával tovább koncentrált. A kígyót egyenesen feléd indította, a távolság vagy húsz méter lehetett, s onnan még az a tíz-tizenöt méter, amit a falon kellett megtennie. Így a sorstól, vagy épp a jó támadásért nyerhettél magadnak vagy öt-nyolc másodpercet, amíg az ismét irányított lánckígyó be nem csapódik a jelenlegi helyedre. A klónod még ép, s harcképes, így rajtad áll, kit vagy mit támadsz.

**Kinshu** Kedd Szept. 04 2018, 23:36

A lánckígyó egy halálos ellenfél, kár lenne szembe szállni vele, ráadásul ha itt elkap biztosan végem van. A terv egyszerű volt, a kígyó fejét kell levágni, ebben az esetben pedig a kobra maszkosnak kell pusztulnia. Sikeresen létrehozom a klónom és még az elterelés is megvalósul. Itt van hát az ideje, hogy visszavágjak ennek az áruló söpredéknek. A villám farkas nagyon gyorsan hidalja át a köztünk lévő távolságot és végül eltalálja ellenfelemet. A Shindaios kabátujjából azonban drótok szabadulnak ki és ezek segítségével hárítja a támadásom... egy részét. A fém azonban vezeti az áramot és ezt most ős is megérzi, mint az Ookami pusztító erejét. Ami megdöbbentő viszont, hogy a jutsu nem is találta telibe, de ennyitől már rég mozgásképtelenné kellett volna válnia. Érzem az égett emberi hús szagát, amely olyan gyomorforgató, hogy még a légző készülékem szűrőjén is átverekszi magát. Hirtelen megint a csatatéren vagyok. Körülöttem felperzselt hullák százai, talán ezrei. Lábam alatt vértócsa és amerre a szem ellát hulla hegyek. A figyelmem talán csak a másodperc tört részére kalandozott el, ez azonban elég volt ellenemnek, hogy újult erővel, talán egy végső csapást tervezve. Bár bal keze használhatatlannak tűnik, a kígyót még épen maradt jobbjával is tudja irányítani és most engem célzott meg vele. Itt az idő.
A mellettem becsapódott hulla azt jelzi, hogy Inoshi teszi a dolgát és talán az ő szénája jobban áll mint az enyém. Viszont az egyiket életben kell hagynunk, hogy ki tudjuk vallatni. Kamiko jövök...
A méreg teljesen eltölt, de józan eszemnél maradok és megpróbálom a következő támadást úgy alakítani, hogy adott esetben csak harcképtelenné tegyem a Shindai tagot.
A kígyó vészesen közelít, de a klónom még életben van és talán el tudja téríteni a céljától a vadászt, hiszen a préda most én magam vagyok. Klónom maximális sebességre kapcsol és közben kézpecséteket mutogat. Az Ookami és a túlzott Kage Bunshin használat okán én magam eléggé fogytán vagyok chakrából, de ha a klónnak sikerül az elterelés és feloldja magát, akkor a belém áramló chakra talán feltölthet annyi erővel, hogy még maradjon kakaóm kiütni kígyó alkotóját.
Amennyiben a Kage Bunshin utoléri a kígyót befejezi a kézpecsételést és egy Goukakyouut lő a kígyó fejére, így remélhetőleg azt úgy összezavarja, hogy ne tudjon pontosan célba találni. Én eközben lekészítek egy Shusin no jutsut a biztonság kedvéért, így ha nem sikerülne a lánc szörnyet eltéríteni, vagy megzavarni, ki tudok mozdulni előle még időben. Azonban ha sikerül még egyszer összezavarni, kivárom az utolsó utáni pillanatot és mielőtt a gigász becsapódna jelenlegi tartózkodási helyemre. Ekkor oldja fel magát a klón és ezzel minden chakráját visszaküldi belém. A becsapódás által okozott lánccsörgés és füst biztosít nekem annyi elterelést, hogy a játékmestert vegyem célba. A shusin no justu segítségével pedig a szemnek is követhetetlen sebességre tudom gyorsítani magam, talán ha szerencsém van még azt is elhiszi, hogy győzött, ha látja megsemmisülni a klónt. Én azonban éppen csak erre várok és ekkor csapok le. Miután ismét feltűnök neki is érzékelhető formában, már remélhetőleg túl késő lesz számára. Raiton: Sandaaboruto // Villám elem mennykő csapás!
A villámokat ellenfelem közvetlen közelében engedem szabadjára és mivel nem áll szándékomban megölni, ezért most az amúgy sem sok megmaradt chakrámból csak annyit próbálok a jutsura fordítani, hogy ne öljem meg a Shindaiost.
Remélem a tervem beválik!

Uchiha Madara Szer. Szept. 05 2018, 13:50

Gigászi küzdelem zajlik a város csatornarendszerében. Az "égi" háború, mely vöröslő, villódzó füsttel fényezi be a sötét mennyezetet, megállíthatatlanul zajlik. Azonban nem csak a főgyűjtő szintjeit érte el a háború. A mélységben, a csatorna legalján épp oly ádáz harcot visel a két résztvevő, mint amilyet a fenn küzdők.
Noun, az ifjú ANBU tanonc, elszakadva társaitól, egymagának kell megküzdenie ellenfelével, aki úgy tűnt, szintben felette áll. A Kobramaszkos ANBU rászabadította a poklot az ifjú shinobira, hangosan csörgő, fémviperájával. Harcuk szinte eldőlni látszott, mikor a fiatal Noun leleményességével megsebezte ellenfelét, ezzel a saját oldalára billentette a mérleget. Az iwagakurei ANBU jelölt a raitont használta a leginkább fémekkel dolgozó ellenfelén, aki súlyosan megsérült. Kérdés, hogy ez a sérülés mennyire lassítja le, vagy épp mérgesíti fel ellenfelét, s dühöngő szörnyetegét.
Noun terve nem volt bonyolult, ám néha az egyszerű dolgok működtek a leghatékonyabban. Elterelés és rajtaütés. Jó kezekben az egyszerűség is sikerhez vezethet. A bunshin, mely megannyiszor osztozott már a fiú chakraján, most ismét segédkezik gazdatestén, elvégre ezért lett megalkotva. A hasonmás a megmaradt erejét arra használta, hogy egy tűzgolyót küldjön a fémkígyó fejének. A lángoló tűzcsóva sebesen haladt át a levegő bűzös légterén át, s telibe találta a szörnyeteg fejét. Érzékszervek nélkül nem volt képes fájdalmát kimutatni, nem fájt neki. Mégis...a láncok jócskán megkoptak a találat helyén. S tökéletes volt arra, hogy ugyan minimálisan, de eltérítse a lényt a céljától. A falon álló shinobitól.
Az óriáskígyó hatalmasat csapódva törte át a csatorna vastag falát, fejét beszorítva a betonba. Kinshu pedig ezt az alkalmat várva, egy shunshint alkalmazott, miközben a frissen feloldott bunshinjából visszanyerte a megmaradt energiáját, s közvetlen ellenfele elé érkezett. A férfi túlságosan is el volt foglalva a teremtményének eredményével, s nem volt képes a félkezes koncentráció mellett észrevenni a sebesen érkező shinobit. Noun megállt előtte, majd aktiválta technikáját. Az utolsó dolog, amit láthattál, a hatalmasra tágult szemei, melyek kék színűek voltak. Ijedtség vagy egyenesen a bukás feleszmélését láthattad a szemében, mielőtt telibe találta volna testét a villódzó nyalábok? Nem tudhattad. A férfi hátrarepült, majd a rácsra esett. Kabátja több helyen füstöt engedett, ájultan terült el a csatorna alján.
A rácson összesen három test hevert, mindhárman fekete köpenyt és álarcot viseltek. A harmadik valószínűleg az akciód alatt zuhanhatott a mélybe, hasonlóképp az első érkezőhöz. Őket már nem támasztja fel senki, viszont az általad kiütött férfi nem halt meg. Még nem. Csak tőled függ. Vajon legyőzött ellenfeled felett állva érzel e magadban annyi bosszút, mely elégtétel lehet az elmúlt időszakoknak? Nevelőapád megrontóinak maradt e joguk az életben maradáshoz? Vagy pedig meg kell halnia, ahogy a másik kettőnek is? Bárhogy is döntesz, ideje visszatérni a "felszínre". A szinteket megmászva, akár válladon az ájult ANBUval, eléred Inoshit. Tamashi is megérkezett, vélhetően az ő segítése vezetett a fentiek győzelméhez.
- Noun! Hát keményebb fából faragtak, mint gondoltam. - indult feléd Inoshi.
- Legalább ő túlélte. S ahogy nézem, szerzett is egy Shindaiost. - folytatta Tamashi.
- Sajnos a rajtaütésnek lőttek, Raigot pedig elvesztettük. Eltalálták és a mélybe zuhant. Két másik Shindaios is megbújt a felsőbb szinteken, ám ők elmenekültek. Itt az idő, hogy visszatérjünk, méghozzá azonnal. Tamashi, vedd le Noun válláról a terhet. A te járatodon át haladunk, zárt csoportban. Nem veszthetjük el a testet. Ám előtte... - ekkor Inoshi a zsebébe nyúl, majd egy kis dobozt vesz elő. A dobozból egy kis pirulát szór tenyerébe, amit neked ad. - Ezt vedd be, hogy kibírd a visszavezető úton. Indulás!

**Kinshu** Szer. Szept. 05 2018, 20:03

Bármely érdekes is, de tervemet végül sikerült kivitelezni és bár az utóbbi hónapok bukó szériája után, talán egy kicsit kezdem magam megint ütőképesnek érezni. Miután ellenfelemet ájulásig sokkoltam, észrevettem egy másik testet is a rácson. A franc ezek tényleg nem szórakoznak. Meg is indultam felfelé az eszméletlen Shindai taggal. Amint elértem Inoshiékat meg is kaptam az első beszólást, melynek talán több pozitív tartalma volt mint negatív.
- Hát a lezuhanó hullákból úgy vélem én vagyok az egyetlen akinek sikerült kellő képpen visszafognia magát...
Átadtam Tamashinak az eszméletlen testet aztán bevettem az energia pirulát amit Inoshi adott. Ebből aztán nagy alvás lesz, a végén még túlzásba esünk ezekkel az energia pirulákkal.
- Köszönöm, elfogadom, de azért még tudok járni...
Ezeknek a fazonoknak talán még akkor sem tudnék megfelelni ha magam lennék a Tuchikage, nem baj ezt már lassan kezdem megszokni ettől a brigádtól. nem csodálom, hogy az öreg miért vonult olyan gyorsan nyugdíjba. Ilyen karót nyelt társaságot keveset láttam a shinobik között. Remélem ez csak átmeneti állapot, vagy lehet az én ANBUs karrierem sem tart sokáig. Addig bizonyára megpróbálok kitartani, amíg Kamikoékat meg nem találom... A fene, most már csak őket merem családnak nevezni. Szeszélyes egy játékot űz a sors. A családra a kötelékekre azonban szükségünk van, hiszen ők teszik az otthont, otthonná esetemben Iwagakurénak is ők ketten adnak értelmet jelen pillanatban, mindenki más egy eszköz, hogy eljussak hozzájuk.
Zárt alakzatban megkezdtük az emelkedést és úgy tűnt, hogy sikerült a shindaios csapatot is elüldöznünk, legalábbis most így néz ki. Ha sikerül eljutnunk a főhadiszállásig sértetlenül...
Amint megérkezünk a raktárépületből átalakított taktikai központba én csak keresek egy félre eső helyet, ahol végre leülhetek, magamban, a saját sebeimmel foglalkozva egy kicsit. Ezekből pedig elég sok akad mostanság.
Amíg várok a kihallgatásig, egy félre eső talán kis magányt kölcsönző helyet keresek a raktárépületben. Ellenfelemet feltehetőleg abba a szobába vitték ahol én is voltam, amikor Inoshi ide hozott. A francba, ha képes lennék most is az utcákat járnám és utánuk, utána kutatnék. Ez a nyomorult város, amire nem egész fél nappal előtt felesküdtem, mindent elvett tőlem. Leveszem közben a maszkom, hogy kapjak normálisan levegőt! Megéri küzdeni érte? Nyilván ha úgy gondolnám nem, már itt sem lennék, de köt a szavam. Mégis, hova mehetne egy magamfajta senki? Milyen helyen vehetnék hasznom a hatalmasok, ha nem a feláldozhatók között az első sorban? Az ország egy polgárháború szélén. Most, hogy a háborúnak vége, még sebezhetőbbek vagyunk, vagy ők sebezhetőek? Nem tudom már, a határvonal elvékonyodott, ki használ fel kit és ki segít kinek. Ezek az emberek azonban számomra jelenleg csak eszközök. Bár Inoshi megmentette az életemet, de a francba is a nevét sem tudom. Nem család, nem barátok, egyszerűen csak kollégák. Semmi több és lehet nekem is ezt kéne elfogadnom, de mivel jelenleg érzelmileg is mondhatjuk kompromittált állapotban vagyok, inkább kezelem őket tárgyként, mint barát vagy egyáltalán családként.
Felveszem újra a maszkot majd visszatérek meghallgatni, hogy megy a kihallgatás. Remélhetőleg Tamashi még ott van és gondolom a nő és Inoshi jól megdolgozzák a fickót, remélem a végén kivégzik a helyszínen árulás vádjával, ha ők nem majd én megteszem... Az ilyen söpredéknek vesznie kell.
- Tamashi, hogy halad a kihallgatás? Sikerült már kiszedni belőle, hogy Kamikoékat merre tartják fogva? Remélem emlékeztek még az ígéretetekre! Ki KELL szabadítanunk őket minél gyorsabban!

Uchiha Madara Pént. Szept. 07 2018, 01:13

A főgyűjtő, mely alig pár perce még a haláltusád helyszíne volt, most ismét csendesnek bizonyult. Eltűntek a háborgó villódzások, elnémult a csata zaja. Hősök harcoltak itt, alig pár perce. Hősök, akik maréknyi társuk után kutatnak, ezzel pedig az életüket kockáztatták. S kockáztatják is. Miután a kis csapat ismét összeállt, Tamashi átvette tőled az ájult ANBU-t, Inoshi pedig átnyújtott egy tablettát. Miután elvetted, még egyszer körbenézett.
- Nem azért kaptad, hogy hazaérj vele. Figyelnek még mindig minket, de úgy tűnik, eleget kaptak most. Induljunk. Noun, te mész elől. Én fedezek.
Így hát a megmaradt három ANBU és túszuk megindultak azon az úton, ahonnan Tamashi érkezett, elindultatok visszafelé. A sötét és csendes csatornában nem ütköztetek ellenfélbe. Nem ugrottak rátok a vízből, a bérgyilkosokat megszégyenítő mozdulatokkal a Shindaios alakok, s nem robbant rátok a járat sem. Mégis...Inoshinak igaza volt. Figyeltek titeket. nem tudtátok, hogy honnan és hogy kicsoda, de a csönd túlságosan nagy volt ahhoz, hogy halljátok, pontosabban megérezzétek a vész szagát. Gyorsan haladtatok, végig a kötött formációban, egyenest a saját területetekig. Végighaladtataok a középső hídon, melyet Inoshi szerelt fel csapdákkal. Úgy tűnt, kinn hagyjátok, hogy tovább védhessétek a bázist. Majd végül az ajtón belépve, megérkeztetek a bázisra. Shino deaktiválta az ajtón lévő pecsétet, majd miután Inoshi is betért, ismét aktiválta azt. Az ájult ANBUt, a megérzéseddel megegyezve, ugyanabba a szobába vitték, ahova téged is korábban. Az ajtót egyelőre becsukták maguk mögött, csak Tamashi és te maradtál a "nappaliban". Félrevonultál, a másik ANBU sem zavart téged, inkább a fürdőbe vonult. Ott voltál, egymagad, a gondolataiddal, s a sebeiddel. Ugyan nem szereztél komolyabb találatot, több helyen fájt a tested, s kimerültnek érezted magad. nem is csoda, elvégre nem sokat pihentél, amióta a lakásodon rád támadtak. S valahol érezted, nem is most fogsz tízen órákat átaludni. Dolgod volt még, oh...de mennyi.
Vagy húsz perccel később Tamashi lépett ki a fürdőből. Testét csupán az alap ruházata díszítette, az ANBU páncél alatti fekete ruhaneműk. Arcát még mindig takarta a maszkja, ám kissé feljebb volt tolva, mint a hivatalos viselés során. Erre a szájából lógó cigaretta adott indokot. Tamashi helyet foglalt, pontosabban beledőlt az egyik fotelbe, majd hátradőlve, keresztbe tette a jobb lábát a bal combján, s elégedetten hátradőlve, fújta ki maszkja alól a füstöt.
- Végre itthon. Na, milyen volt az első napod? - tette fel kérdését. Tamashinak kedves hangja volt, megfáradt, de kedves. A férfi némán szívná a cigarettáját, ha válaszolsz neki, de választ néhány hümmögésben kapsz csupán. Nem is a nagy lelkizés mestere a férfi, csupán próbálja éreztetni veled, hogy immáron közéjük tartozol.
A pihenőt körülbelül negyven perccel később szakítja meg Inoshi, mikor is a nyíló ajtón kitekint, egyenesen feléd.
- Noun, gyere be.
Amennyiben engedelmeskedsz, a férfi beenged az ajtón, majd becsukja maga mögött.
A kis szobában meglátod a férfit, amint egy szál boxerre vetkőztetve ül a székben. Kidolgozott testét több helyen mély hegek és, leginkább égési sérülések díszítik. A testén több pecsét helyezkedett. A férfi melletti asztalon fegyverek tucatjai voltak elhelyezve. Tőrök, kunaiok, senbonok, láncok...
- Kész fegyvergyáros. Ezek a testébe voltak elzárva. Gyere közelebb. Mondd csak...vallattál már embert? Mivel az ANBUba tartozol, az ilyenekhez is értened kell majd, mert az emberek, néha...elég... makacsok. Mivel te fogtad őt el, így megadom a lehetőséget, hogy elsőként próbáld belőle kiszedni, mit tud. Nem kell félned, hála Shion pecsétjeinek, nem képes sem chakrat használni, sem pedig mozogni. - mondja Inoshi.
- A testének összes tenketsuját elzártam az orvosi technikámmal, így nem lesz képes semmiféle chakrat felszabadítani, valamint lekapcsoltam az agyában a mozgásért felelős idegeket. Tökéletesen fog érezni mindent, amit teszel, de nem lesz képes megmozdulni.
- Azért arra figyelj, hogy életben maradjon. Nem lenne most jó ötlet még egy ilyenért visszamennünk.
A feladatod adott. Megkapod a lehetőséget az ANBUtól, hogy véghez vidd első, hivatalos vallatásod egy férfin, aki tudja, hol van a szerelmed és annak a testvére. Az a két személy, akik az elmúlt évek alatt a Mindened voltak, s most ő és a társai elvették tőled. Talán örökre. Ezt nem tudhatod, egyelőre. Kérdés, hol húzod meg a határt az információszerzés és az érzéseid között? A sors a kezedbe adta a lehetőséget, hogy ismét dönthess egy élet felett, kérdés, mire használod ezt a lehetőséget.

**Kinshu** Szomb. Szept. 08 2018, 16:04

Amint visszaértünk a szállásra a sejtésem beigazolódott. A férfit bevitték abba a szobába ahol engem is kihallgattak legelőször. Sikerült végre egy kis szabadidőt nyernem csak magamnak. Ez a maszk, meg kell szoknom, hiába nem kapok benne levegőt, el kell viselnem, mert most ez az arcom, amit a világ felé mutatok. Itt nincs magán élet és személyes tér... Amikor elfogadtam ezt a maszkot és vele együtt a kötelességeket, lemondtam arról az életről, de egy kis pihenő kell. Bár aludni szerintem most sem fogok, de azért egy kis lazulás jólesik. Amíg Inoshiék előkészítik a foglyot talán megfürödhetnék, a csatorna után mindenkit egy kád fertőtlenítőbe kellene bevágni.
Elindulok a kis fürdő felé, ahonnan Tamashi lép ki. Bár páncélzata nincs rajta, a tartása akárcsak egy harcosé. Tudom, hogy elvileg ő jött a hosszabb úton, aztán segített Inoshinak elintézni azt a kettőt, de nekem valami itt bűzlik. Mintha ez a fickó nem az lenne akinek állítja magát. Aztán elengedem ezt a rosszalló megérzést és reagálok neki.
- Hát lássuk csak, szaros, büdös, fárasztó, de mindent összevetve eredményes. Ehhez képest milyen volt a te első napod?
Egy pár mondatot váltunk a férfival, de Inoshi magához hív. Belépek az ajtón... Ott ül középen a férfi, majdnem meztelenre vetkőztetve, tehetetlenül, akárcsak egy légy a pók hálójában. Körülötte az asztalon azok a fegyverek hevernek, amelyeket nem használt fel ellenem a harcban. Mi a franc, ennyi fegyverrel egy kisebb shinobi hadsereget fel lehet szerelni. Ezek szerint helyt álló volt a sebzésem és a férfi fegyver specialista lehet. Ekkor Inoshi és Shion beszélni kezdenek. Tehát akkor ki kell szednem belőle az információt, vagy legalább megtörni, hogy a következőnek beszéljen. Esetleg az elméjét annyira lefárasztani, hogy egy Genjutsuval ki lehessen szedni belőle az információt. Rendben, ez egy Shindaios tag, aki biztos kemény kiképzést kapott, hogy miként kell egy vallatáson helytállni. Rendben van is egy ötletem.
- Rendben, igyekszem nem kivégezni...
Amint Inoshi és Shion kilépnek az ajtón és magunkra hagynak, első utam odavisz a férfihoz, de ahelyett, hogy kérdeznék tőle, egy erőteljes mozdulattal mellbe rúgom, de olyan erővel, hogy hátradőljön a széken. Visszamegyek az ajtóhoz feltépem, majd bevágom magam mögött és keresek gyorsan egy vödröt. Megtöltöm vízzel és visszaviszem a szobába. Bevágom magam mögött az ajtót és lerakom oda a vödröt ahol a fickó lába kellene, hogy legyen, ha ülne a székkel. Aztán felállítom és közben kétszer orrba vágom, hogy eltörjön az orra. Ha sikerült betörni, azért a biztonság kedvéért ráütök még egyet. Felteszem a Shindaios, ezt meg sem érzi. Semmi gond. Amint a lába a vízben van, felszabadítok némi raiton chakrát és a rögtönzött villamosszékkel azonnal munkához is látok. Nem vezetek bele annyi áramot, hogy meghalljon, de annyit igen, hogy az izmai teljesen görcsbe álljanak. Ez egyrészt nagyon fájdalmas, másrészt a záróizmok egy idő után megadják magukat és akkor aztán a gatyájába fog vizelni.
- Hol van Kamiko és Dai?
Nem várom meg, hogy válaszolni, vagy bármit is tudjon nemes egyszerűséggel tiszta erőből szájba verem, hogy esélye se legyen válaszolni, aztán megint egy kis sokk terápia, hátha ettől már tényleg becsinál. Sejtésem szerint ennyi messze nem elég Shindaiosnak, ezért odasétálok az asztalhoz ahol a fegyverei vannak.
- Lám csak, mennyi penge és mekkora pazarlás, hogy végül nem sikerül használnod őket... - Azzal felkapok egy kunait az asztalról, aztán hozok egy széket és leülök elé. Csak nézem, nagyjából 5 percig, de választ nem remélek, hát persze ennyitől nem fogja megadni magát. Jöhet megint egy kis áram, de csak óvatosan, nehogy leálljon a szíve?
- Hol vannnak? - Eközben a férfi mögé sétálok és a kunai segítségével megszabadítom szépen, lassan az egyik kezén az összes körömtől, aztán megint jöhet az áram.
Visszaülök a székbe a férfi elé megint várok két percet, aztán mögé sétálok és megint lesokkolom. Ezt eljátszom még négyszer, aztán jöhet a másik keze... Nem hiszem, hogy ezek után is beszélne, de a mentális tűrőképessége határain járhat. Megint elkezdem sokkolni, de csak addig amíg el nem veszti az eszméletét, aztán egy nagyon erős jobb egyenessel ébresztem, de már nem kérdezek semmit. Most már csak dolgozom, könyörületet nem ismerve, mint egy gép.
Mellé sétálok és izomból belerúgok a jobb vállába, hogy lehetőleg eltörjön vagy kiugorjon, de a férfi ledől a székről. Kiborítja a vizes vödröt, de semmi gond. A szék remélhetőleg fa, ezért középen kilyukasztom, aztán a sérült vállánál fogva visszarángatom férfit, majd ismét jöhet a sokkolás. Megfogom a haját jó erősen meghúzom, mint ha ki akarnám tépni és közben egy jó erőset beleütök a shindaios törött orrába!
- Nem beszélsz még mindig mi? Sokkal jobb kiképzést kaphattál ennél ha jól sejtem.. Mond csak van családod? Asszony, esetleg gyerek? Remélem nincs, de ne is tervezz.
Kisétálok az ajtón és a raktárhelyiségben keresek egy jó vastag kötelet, aminek egyik részére kötök egy dupla csomót.
Visszamegyek a szobába és ismét sokkolom a férfit.
- Oh ne aggódj, a halál még nagyon messze van... Mondanám, hogy még csak most kezdek bemelegedni... - Majd ismét sokkolom egy 20 másodpercig. -... de inkább azt mondom, hogy élvezettel tölt el, hogy ilyen jól kommunikálhatok egy valódi Shindaiossal... Azzal meglengetem a kötelet és a szék alját célzom, ahol a kilyukasztott széken keresztül telibe ütöm az illető férfiasságát... Még egy lendítés és ütés, aztán a következő, ráérünk, hosszú még az éjszaka...

Uchiha Madara Szer. Szept. 12 2018, 00:43

A fürdőből kilépő Tamashi meghallgatta a véleményed az első napodról, majd elmosolyodott az álarc mögül.
- Hát, akkor ideje neked is venned egy zuhanyt. Hidd el, egy-két hónap és hozzászoksz a sötéthez, a bűzhöz és a vérhez. Ez a mi életünk. Az árnyak közül figyelni és óvni mindent, ami szent még ebben az országban...Első estém...cöh...fiatalok - nevetett fel némileg, majd elterülve a kanapén, a cigarettáját élvezte, miközben a lehető legkényelmesebb pozícióban terült el, kezeit megtámasztva a garnitúra háttámláján.
Az iwagakurei ANBU jelölt erősen kezdte első túszkihallgatását. Miután vizet engedett a frissen szerzett vödörbe a földre ütött férfit visszaállítva, belemártotta a lábait. A raiton, a komolyabbnál komolyabb pofonok, csonttörő csapások. Velőt rázó áram, a zsigereket is megmozgató érzés, mikor az ember egész testét az elektromos áram kínozta belülről, s akár a rák, elkezdte belülről szétrágni. Ugyan bele nem halt a sérülésekbe, a folytonos fogtörő ütések, s az áram elkezdte kikészíteni a férfit. Mikor körmeinek estél, hogy egyesével kezd ujjairól letépkedni, a férfi még mindig nem mozdult. Nem volt képes. S ezt te is tudtad. A rajta lévő pecsétek miatt nem volt képes testének egyetlen végtagját sem mozgatni. Ugyan a nyakán és a homlokán körülbelül alkatvastagságú erek duzzadtak, mégsem volt képes ellenállni.
Észrevehetted azonban, hogy az alak nem szólal meg. Fogait összeszorítja szájában, hogy elviselhesse valamennyire a fájdalmat. De nem szólalt meg. Egyetlen szó sem hagyta el a száját. Beszélni tudott pedig, erre korábban tanúbizonyságot tett, mikor a csatornában halálra akart ítélni. Ott akkor egy másik ember állt veled szemben. Szabadabb, erősebb talán...de nem oly félelmetes mint ez a férfi, aki nem képes mozdulni, mégsem szól hozzád. Még akkor sem szólalt meg, mikor a szék alsó részén keresztül próbáltad becses szervét megcélozni egy erős csapással. Ez az alak félelmetes. Az ereken kívül nem láttál fájdalmat az arcán. Ha mélyen a szemébe néztél, nem láttad a reménytelenséget, a feladás szikráját. Bárki is képezte ki...alapos munkát végzett. Csak tűrt és tűrt. Való igaz, a fejébe nem láthattál bele, nem tudhatod, mit is élt át pontosan. Az ereiből ítélve nem sok jót.
A tortúrának végül Inoshi vetett véget, mikor látta, hogy dühö felülkerekedett a józan eszeden, s úgy vélte, jobb közbelépni, mielőtt még végleg elönt a düh, és kioltod az életét.
- Hm..meg kell hagyni, erős kezdés...Ha nem lenne lebénítva, talán már a földön heverne a fájdalmaitól. Azonban...elemezd csak azokat a pecséteket. Azok, amikor Shion ráhelyezett, a blokkolók. Az a kettő azonban... - mutat a férfi torkára és a mellkasán lévőre - Azok idegenek. Blokkolópecsétek, melyek ellehetetlenítik a kihallgatást. Egyszerűen nem képesek beszélni valamiről, amit a pecsét megtilt. Az, hogy a férfi leggyengébb pontját vetted célba, eszes húzás volt, ám náluk sajna nem igazán használ...Kellett hozzá négy vagy öt ilyen rohadék, hogy rájöjjünk, az összes kasztrált. Valószínűleg a főnökük nem akarja, hogy valaha is családról és egyéb olyanról gondolkodjanak, ami összeegyeztethetetlen a munkájukkal. De valószínűleg elfáradt annyira, hogy Shion be tudjon lépni a fejébe és kiszedjen mindent, amit akarunk. Pihenj meg, Noun, innen átvesszük. Vagy...maradj ha akarsz.
Amennyiben ott maradnál, láthatod, amint Shion a férfi mögé áll, s két kezét annak homlokára emeli, majd lehunyva a saját szemeit, meditálni kezd, s elmerül a férfi elméjében.
Shion vagy fél órán át nem mozdul, s nem is szólalt fel. Ott állt, mereven a férfi mögött, s próbálta a lehető legtöbb információt kiszedni belőle. Hirtelen lélegzett fel.
- Egyszerűen nem tudok bejutni, blokkolja az agyát egy pecsét.
- Akkor marad a jól bevált módszer...Ha nem tudjuk a pecsét miatt az emlékeit kiolvasni, fel kell oldanunk a pecsétet. Noun, állj hátrébb. Ehhez koncentrálnia kell, mert nem lesz sok ideje.
- És megint siethetek vele, hogy néhány emlékmorzsát kiszedhessek?
- Tudsz jobbat? - ekkor Inoshi fogta, s tenyérrel oly mértékben vágta nyakon a férfit, hogy annak kitört a gigája, s átszúrta a nyakán lévő bőrt. A férfi azonnal meghalt, a testén lévő pecsétek mindegyike elhalványult. Shion erősen koncentrálva ugrott neki a fejének, hogy a halál beállta után feltört pecsétet követően behatolhasson az agyába, amíg még él. Inoshival ti ketten addig kimentek a szobából. Pihenhetsz, dohányozhatsz, amit szeretnél, ugyanis még vagy egy órán át nem fogtok tudni bemenni.

**Kinshu** Csüt. Szept. 20 2018, 21:31

Legalább a kínzási technikámat megdicsérték, már amennyire lehet egy másik ember megnyomorítását dicsérni. Engem azonban nem érdekelt semmi, csak egy cél lebegett a szemem előtt. El kell jutnom Hozzá. Kamiko, most már semmi más nem számít. Legalább kiélhetem magam most egy kicsit ezen a szemétládán... Azonban mielőtt túl messzire mehetnék Inoshi lép be a terembe és felvilágosít róla, hogy már próbálták ilyesmi és hasonló módszerekkel szóra bírni őket, de semmi értelme. Remek, akkor viszont remélem sikerült annyira megtörnöm mentálisan, hogy genjutsu segítségével sikerüljön kiszedni belőlük valamit, de ekkor már Inoshi le is beszélte a dolgot, majd egy sima mozdulattal összeroppantja a férfi gigáját. A francba, ezt most miért kellett? Nyilván, ha meghal feloldódnak a korlátozó pecsétek, amikkel tele lehet pakolva, de akkor is, elég sokat szenvedtem vele, hogy élve elkapjam...
- Köszönöm, de maradok. Nincs most miért pihennem, de szívesen megnézem, ahogy az ilyen rohadékoknak elszáll az élet a szeméből. Kérlek próbáljatok meg kiszedni valami információt, ha lehetséges, Kamiko és Dai tartózkodási helyéről!
Azzal egyszerűen csak behozok egy széket és leülök a szoba másik végébe. Nyilván a nőnek szüksége lesz egy kis térre, hogy el tudja végezni a genjutsut, de ez bizonyára egy nagyon kockázatos művelete. Először is, nem lennék a helyében, mert a genjutsu végén ha nem jön ki idejében át fogja élni az emlékfoszlányok mellett a halált is, és a gyengébbeket ez akár el is ragadhatja. Hallottam már erről a műveletről, de úgy tudom, csak a genjutsuban profik képesek ilyen mélyre hatolni az elmében, főleg egy halott elmében. Kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége.
Megvárom a művelet végét, aztán már érzem, hogy egy kicsit valóban tudok pihenni.
- Na jó Inoshi azt hiszem, hogy ezek után egy kicsit össze kéne szednem a gondolataim, de lehet egy kis alvás sem ártana. Kérlek amennyiben összeraktátok az információkat amit kiszedtetek belőle, akkor értesítenétek? Köszönöm!
Azzal fogom magam és elindulok a kis raktár egyik üres szobájába, ahol tényleg egyedül tudok lenni a gondolataimmal.
Kamiko... Dai... Milyen jó lenne ha hallanám a gondolataitokat. Hol lehettek most? Milyen kínzásokat állhattok ki? Megígértem nektek, hogy elmegyek értetek. Ahogy ti sem adtátok fel az én ügyem és hittetek bennem, úgy én sem fogok kudarcot vallani és ha kitartok addig, hogy láthassuk egymást, akkor ráérek majd örülni...
Hasonló gondolatokkal a fejemben nyom el végül az álom. Remélem egy szebb és sikeresebb napra ébredek, ha lehet ebben a szakmában egyáltalán reménykedni ebben, de meg kell lassan tanulnom, hogy egy szebb napról nekem álmodni sem szabad... Az én feladatom, hogy megteremtsem másoknak a lehetőséget, hogy álmodhassanak szebb napokról!

Uchiha Madara Szomb. Szept. 29 2018, 00:07

Miután a nő nekiállta halott férfi agyából kiszedni a lehető legtöbb információt, Inoshi arra kér, hogy hagyd el a termet. Szerencsére, mielőtt szóvá tehette volna, magad döntöttél úgy, hogy mégis aludnál egy kicsit. Megtalálva hamar a helyed, a kis raktár, sötét zugában rejtőzve, gondolataid megzáporozták elmédet. Kamiko. Dai. Mi lehet velük? Hol lehetnek? Élnek még egyáltalán, vagy lehet, hogy mostanra ők is a fekete maszkosok soraiba álltak névtelenül, arctalanul? Meg kellett tudnod, méghozzá mihamarabb.
Előtte azonban nem árt, ha végigveszed az elmúlt napok eseményeit. A lakásodban ért orvtámadást és a főgyűjtőben lezajlott harcot. Ellenfeleid mind képzett elitek voltak, s érezted, nem is találkoztál még a kemény magjával ennek a kegyetlenül csírázó, halálos kórnak. A Shindai, eddigi tapasztalatid alapján is beigazolódott, nem ismer kegyelmet. Nem félnek válogatni az eszköztárukban ahhoz, hogy elérhessék a céljaikat. S ami talán a legrosszabb, beférkőztek mindenhova. Nem csak a te magán dolgaidba ásták magukat bele, hanem beférkőztek az ANBUk aktáiba is, s szem- és fültanúi lehettek a fontosabb akcióknak is. A legveszélyesebb tulajdonságuk a teljes névtelenség. Bárkik lehetnek, bárhova beférkőzhetnek, s ez az utolsó küldetéseteken is az egyik társatok halálával végződött. Raigo meghalt a bevetésen, ezáltal az így is kis csapat létszáma, még inkább leredukálódott. Habár Inoshi igen csak erősnek bizonyulhat, gondolj csak vissza a csatornába, amikor egyetlen ütéssel, darabokra törte a koponyáját a rátok támadó alaknak. Ott valódi vér fröccsent a vizes falnak, s valódi agyvelő loccsant szét, melynek maradványai talán még mindig ott vannak a kabátodon. Amíg Inoshi mellett vagy, nem kell félned. Tamashiról nem sokat tudhattál meg eddig, az oktatásodon kívül nagyon nem beszéltetek, csupán az imént. Első benyomásra talán nem tűnik árulónak, de fura alak, az tény. Bizalmatlan, méghozzá irántad. De vajon mi vezérelheti ezt a bizalmatlanságot? Talán majd kiderül.
...
Álmaidból éppen Tamashi kelt fel, mikor benyit a kis raktárba, s fénnyel árasztja el a vermedet. Egy óra telt el.
- Sz...kölyök. Gyere velem. - szól feléd az ANBU.
Miután kikeltél, s kiléptél a "nappalinak" csúfolható nagyobb terembe, megtalálod a férfit, aki már rá is gyújtott az újabb cigarettájára. Miután néhány nagyobb slukkot szívott a dohánytermékébe, folytatta,
- Inoshiék találtak valamit. Még nem teljesen tiszta az egész, de annyit kért, hogy amíg megálmodja a terv végső formáját, addig kupáljalak még egy kicsit. - idő közben sétálni kezdett az egyik ajtó felé, amelyet még nem láthattál nyitva korábban. Az ajtaját kinyitotta, majd belépett a sötét szobába. Amennyiben követed, s utána mész, az ajtót becsukja, miután felkapcsolta a világítást. A lámpák kis fáziskéséssel kezdenek égni, először pislogva, majd végül erős fényben árasztanák el a termet. Egy nagyobb belterű szobában találtad magad. A vakolat javarészt kopottas volt, jó néhány helyet lógtak ki a téglák. A falakon mindenhol pecsétek helyezkedtek el. Ugyanaz a pecsét, de vagy hússzor.
- Ez a mi kis kiképzőterepünk. Azok a pecsétek meggátolják, hogy nagyobb kárt tegyünk a falakban, így szűkösebb helyen ugyan, de tudunk edzeni és gyakorolni. Inoshi azt mondta, két nap múlva fogunk indulni, úgyhogy, a mai nap egy védelmi, holnap pedig egy másfajta technikát fogok neked tanítani. Bárhova is megyünk, mindenkire szükség lesz, és te még...nem vagy azonos szinten velünk egyelőre. Bár ahogy észrevettem, rád jobban pikkelnek, mint rám, ezért alapozunk erre. Hogy téged fognak úgyis célba venni. A következő technika, amit tanítani fogok az efféle, szorult helyzetekre épült. Koncentrációt igényel, viszont akkor is bevethető, amikor például a kezeidet lefoglalják. S ahogy néztem, a füst technikák nem állnak messze tőled, a mostani technika ahhoz is adhat egy jobb kiegészítést. Feltéve ha megtanulod. - nyelne egyet, s hagyna egy kis szünetet - A technika neve Katon: Haijingakure no jutsu, vagyis a Hamuban rejtőző technika. Létrehozásában nem egy bonyolult technika, azonban a koncentráció elengedhetetlen, ha csak nem akarsz szénné égni a saját technikádban. A katon chakradat összpontosítanod kell a testedben, majd egyszerre kiengedve a tenketsupontjaidon át, egy sűrű füstöt kell létrehoznod magad körül. Minél koncentráltabb chakrat oldasz fel, annál erősebb hatással fog előtörni a füst. Első körben idáig jussunk el. A technika második fázisa, mikor a kiengedett katon chakra érintkezik a levegővel, lángra kell lobbantanod. Ezáltal a testedből kiáramló füst egyszerre robbanni is képes, s mindenkit, aki a füst területén tartózkodik, komoly égési sérülésekkel távozik...ha távozik. Azért szedtem ketté a tanulást, mert Inoshi nem nézné jó szemmel, ha darabokra robbannál a hevességed miatt. Megmutatom azért egyszer, hogy is kell kinéznie.
Ekkor Tamashi odébb állna, jó néhány méterrel, a terem közepére, majd megkérne, hogy húzódj a falhoz. Miután biztonságos távolságba kerültél, láttad, ahogy a férfi koncentrálni kezd. Ugyan mondta, hogy nem igényel kézpecsétet, a chakrafelszabadítás gyakorlása érdekében a Kos jelét mutatva koncentrált. Vélhetően tőled is ezt fogja elvárni. Néhány másodperc elteltével, hangosan kimondja a technika nevét még egyszer. Ekkor a testéből hirtelen sűrű füst törne elő, mely oly sűrű, hogy teljesen elfedi a férfit szemeid elől.

//A technika első fázisában csak a füstöt vagy képes megalkotni, s robbanásszerűen feloldani a testedből. Ugyan a Maendan alapjait felhasználhatod, jelen helyzetben a saját katon chakraddal kell megalkotnod a füstöt, s azt a lehető legtöbb tenketsupontodon át feloldani. A késésért +3 Chakrat írok jóvá//

**Kinshu** Kedd Okt. 16 2018, 18:38

Miután megkezdték a halott emlékfoszlányainak kiszipolyozását én jobbnak láttam ha elhagyom a helységet, de úgy látszik még idejében is. Valószínűleg Inoshi kirakott volna így vagy úgy. El is mentem egy kicsit pihenni... az idejét sme tudom mikor aludtam utoljára jól. Nem aludhattam pár óránál többet, amikor Tamashi keltett. Mi a fenét akar? Legalább reggelig had próbáljak meg pihenni egy kicsit, vagy tényleg küldetés közben fogok össze esni úgy érzem. Végül azonban a kollégának sikerül kirángatnia az ágyból. Valami újat fogok elsajátítani, legalább ezt szűröm le a mondandójából. Igaza van, sajnos ez a csatornában is megmutatkozott. Súlyos hátrányban vagyok a Shindaiosokkal szemben. Egy kérdést azonban nem tudok magamban tartani.
- Mi a bajuk szerinted a Shindaiosoknak velem? Már mint azzal tisztában vagyok, hogy két elvileg magasabb rangú Shindaiossal szövetkeztem akik elárulták őket, de ezen kívül? Bár mondjuk ennyi is elég hozzá, hogy ki akarjanak végezni, ha belegondolok én is priorizálnék egy ilyen célpontot. Viszont lecsaphattak volna rám nyugodtan az utóbbi egy hónapban de mégsem tettél, vajon miért?

Értem szóval legalább egy kicsit megpróbálnak segíteni és életben tartani, ha csalinak is vagyok jelen helyzetben a leginkább jó, de ez már legalább valami. Abban igaza van Tamashinak, hogy jelenleg nem vagyok velük egy szinten, de végül mégis csak én hoztam el az egyetlen kihallgatható állapotban lévő embert a csatornából... Heh ezt a kis győzelmet inkább megtartom magamnak, de lássuk csak azt a jutsut. Végül is a plazma pajzs talán a fegyvertáram eddigi legütősebb darabja.
Rendben ennek a technikának az alapját már jól ismerem. A Maendan is hasonló elven működik, itt csak annyival fejeljük meg a dolgot, hogy amikor a füst távozik a tenketsuimon. Ez csupán csak az nehezíti meg, hogy itt katon alapú chakrából kell megalkotni füstöt és így lehet berobbantani a füstöt a végén. Mivel azonban a robbanás epicentruma maga a shinobi ezért gondolom, hogy nem egy brutális erejű robbanásról lehet szó. Talán inkább a beleölt chakra mennyiségétől függ. Rendben, szóval akkor lássuk csak a kézjeleket, hogy is csinálta Tamashi?!
Az első alkalommal miután végig gondoltam a technika kivitelezését elmutogatom a kézjeleket és koncentrálok. Próbálom előhívni a katon chakrámat és kicsikarni magamból egy kis füstöt, akár csak a Maendan esetében. Most azonban ez nem megy olyan egyszerűen mint az említett jutsu esetében. Lényegében a Katont felhasználni és úgy kiengedni füstöt a tenketsuimon, hogy az már alapból katon chakrával van feltöltve, annyira nem egyszerű. Az első két próbálkozásnál nem történik semmi. Egy kicsit megállok és gondolkozom. Rendben akkor lehet először azzal kéne kezdenem, hogy megpróbálok minél több katon chakrát felszabadítani, hogy legyen mivel gazdálkodni. A chakrával töltött füst úgy is csak a saját katon chakrámra reagálva robban be, ezért ez egy ügyes lépés volt Tamashitól, hogy két részre szedte a tanulási szakaszt.
A felhalmozott Katon chakrából próbálok most gazdálkodni. Bár már pihentem egy kicsit de még mindig érzem a fáradtság jeleit, ez vajon mindig így működik az ANBUnál? Fáradtkás egy életnek nézek elébe...
A felhalmozott katon chakrát a tenketsuimhoz irányítom és ismét megalkotom a kézpecséteket. "Katon: Haijingakure no jutsu" Ezúttal sikerül egy kis füstöt kipréselnem magamból, de robbanásnak, vagy akár csak égésnek nyoma sincs. A következő három próbálkozásnál is hasonló képpen járok. A franc, valamit nem veszek észre. A Maendan esetében elég csak a füstre koncentrálni és már működik is, nyilván az évek és a rutin miatt, de itt valami mást is figyelembe kell vennem... Hát persze nem véletlenül két lépcsős a technika. Túl sok chakrával akartam létrehozni a füstöt, pedig elég csak egy kicsit bele ölni, a nagyobb chakra mennyiségre akkor van szükség amikor már be akarom robbantani a füst függönyt.
ismét felhalmozok, de egy szignifikánsan kisebb chakra mennyiséget katonból, majd újra elmutogatom a kézjeleket. A kevesebb chakra ráfordítással és a katon egyenletes adagolásával végül sikerül összehoznom a füstöt. Bár még most sem olyan jó mint Tamashié, de azért alakul.
A következő lépésben már megalkotom a jutsut és jöhet a robbantás része.
Elmutogatom ismét a kézjeleket és szépen egyenletesen adagolom a katon chakrát a tenketsuimon kifelé így létre is jön a füst, aztán egy nagyobb katon lökéssel megpróbálom begyújtani a létrehozott füst fellegeket, lássuk sikerül-e!
- Katon: Haijingakure no jutsu!

Uchiha Madara Pént. Okt. 19 2018, 01:21

Ahogy az élet kérdésein kezdtél el merengni, az ANBU újabb cigarettára gyújtott. Először közbe akart szólni, de rájött, hogy neked szükséged van erre. A lelked kiöntésére. Új vagy még, egy ismeretlen környezetben. Egy olyan veszedelmes árnyék lepte el a lelked, amire még nem vagy felkészülve. Érthetőek tehát aggályaid, s kérdéseid.
- Egyet jegyezz meg kölyök. Lehet, hogy a nevelő apádhoz fűzött szálak, lehet, hogy az ANBUval való kooperálásod, vagy valami korábbi probléma lehet a megoldás... de tudod mit? Jól figyelj, kölyök... Azok, akikkel találkoztunk és találkozni fogunk, nem fogják érdekelni az, hogy ki vagy. Bárki lehetsz, gazdag vagy koldus, férfi vagy nő, idős vagy gyerek...nekik mindegy. És tudod miért? Mert számukra csak célpontok léteznek. Nem véletlenül Arctalanok. Nincs arcuk, nincs saját jellemük. Nincsenek emlékeik, vagyis ami van az mind téves. Múlt nélküli, agymosott, gépezetek inkább. Számukra bárki lehet a célpont, egyetlen feladatuk az elpusztítása. A nagyobb kérdés az, hogy KINEK szúrod a szemét. A Shindait mindig is egy maroknyi személy, de leginkább egyetlen személy irányította. Rengeteg emberük volt, de az irányítás, a célpontok kitűzése, a feladatra kiválasztása, az újabb tagok felvétele és vizsgáztatása, vagyis beavatása, ez mind egy maroknyi ember műve. Az is lehet, hogy egyetlen valaki mozgatja a szálakat, miután felélesztette a halottnak hitt szervezetet. Nagyobb problémák vannak itt, mint az, hogy te magad mivel ártottál nekik. Lehet, hogy semmit. Rettenetes dolgok fognak történni, ha nem akadályozzuk meg mielőbb.
A férfi a kis beszéde után bevezetett a technikájának első fázisába, majd magadra hagyott, s odakinn, a pecsétekkel teli falon túl várt.
Amint megismerhetted, a tanulandó jutsu egy katon chakrara, abból is a füstgeneráló, hamu technikákra épített, közelharci kiegészítő technika. Egyaránt lehet védekezésre és támadásra is használni, így tökéletes kiegészítője lehet bármilyen helyzetnek.
Noun, az ifjú ANBU tanonc neki is kezdett a pecsétekkel teli teremben a füst reprezentálásának. Kezdeti kudarcai, a kevés információ és a fáradtság közös gyermekének terhe miatt, ugyan elvárható volt, mégis, ahogy kudarc kudarcot követett, úgy jött rá saját magától a problémákra, s helyesen mérlegelve kezdte azokat orvosolni. A kiküszöbölt hibák és befedett, hiányzó információk összegyűjtése végett képes volt elsajátítani az első fázist. A füst már igen csak sűrű volt körülötted, s érezted a katon chakra hőjét, még így, elzárt és szinte nyers formájában is. Ezt az érzést s magát a kiterjesztett füst megtartását talán gyakorolhatod egy kicsit, mielőtt kinyitnád az ajtót, hogy jelezd ideiglenes mesterednek, befejezted a fázist.
Tamashi a kanapén feküdne, szinte ugyanabban a pózban, amiben elhelyezkedett a kaland után. Szájából csakugyan cigaretta lógott.
- Nem hallottam, hogy robbant volna - böfögi feléd. - De gyorsabb voltál, mint gondoltam. Hát akkor.. - egy lendületvétellel ismét két lábán állna, s az otthonos, kényelmes léptekkel visszaindulna a gyakorlóterem felé.
- A második fázisban a füstödet immáron hamuvá kell formálnod, ahogy a nevéből is adódik, a füst csak csecsézés. A technika valódi felhasználásában a katon chakrad nem csak füst formájában tör elő, hogy ellepje a környéket, hanem égő, izzó hamuként. Ezt a hamut izzítod robbanásig, s koncentrálod a detonációt egy adott irányba. Vagy ha körbe vagy véve, csak kiengeded és bumm. Csak meg ne sülj benne. Ajánlatos kicsit távolabb a testedtől átalakítani és robbantani. Ezt fogd meg, kölyök.
Tamashi átnyújtja feléd a cigijét, majd átsétálna a terem másik végébe. Kissé fennhangon üvöltene feléd.
- Most megdobhatnál valami eszközzel, de tök fölösleges, figyelj.
Tamashi ekkor kimondaná a technika nevét, majd összecsapná a két tenyerét, ezzel is mutatva, neked is így kell megtanulnod. A koncentráció begyakorlása idejéig legalábbis ajánlott. Miután a fickó összecsapta két kezét, füst tört elő a testéből, majd hatalmas lángcsóvák futottak végig rajta. Mintha egy lángoló viharfelhő állt volna veled szemben. A lángok kuszálódása során egyre fényesebbé vált, míg végül az egész felrobbant, s égő hamut szórt minden irányba. Bár Tamashi koncentrált, még így is fel kell készülnöd egy-egy hamu elkerülésére, ugyanis ha eltalálnak, az lehet nem gyógyul be.
A kirobbanó füstnek is volt hatása, fullasztó, poros levegő lengte be a termet. Tamashi hamar az ajtó felé vette az irányt, majd miután visszaért hozzád, elveszi a cigarettáját és kisétál.
Kimehetsz vele, amíg a szellőztető ki nem tisztítja odabenn a levegőt, vagy maradhatsz benn, de az veszélyes lehet. A technika második felét ismered, a látottak pedig minden kérdést megmagyaráztak, miért is lesz szükséged erre.

**Kinshu** Csüt. Okt. 25 2018, 19:37

Tamashinak ismét csak igaza volt. Fölöslegesen rágódok a miérteken, ha rá is jönnék a megoldásra még akkor sem kerülnék közelebb célom eléréséhez. Az meg, ahogy a szervezetet leírja valóban engem is cselekvésre késztet. Az egyetlen egy dolog, hogy nem tudom a nevelő apám milyen viszonyban volt a Shindaial. Ez még egy olyan kérdőjel amire minél gyorsabban szeretnék választ találni, de most vissza a tanuláshoz.
Tehát az első fázis már megvan és az izzó katon chakrával teli Hamut már létre tudom hozni. A második fázis, hogy begyújtom azt és előidézem a robbanást a füstben, ez már a nehezebbik része lesz a jutsunak, mert innen már könnyedén leröpíthetem a saját fejem. Tehát megfigyelem ismét alaposan, hogy Tamashi miként hajtja végre a jutsut és igyekszem memorizálni minden apró részletet, de ez nem sikerül túl jól, mert olyan gyorsan hajtja végre a jutsut, hogy nincs is nagyon mit figyelni rajta. Amint összecsapta a kezét azonnal létrehozta a hamufelhőt, aztán azon belül kisebb robbanások kíséretében tűzcsóvák jöttek létre. Ah, így már értem. Én eddig azt hittem, hogy egy nagy robbanást hozok létre, de ezek szerint nem így van... Ezt a jutsut lehet több kisebb robbanással létrehozni, akkor így fogok próbálkozni.
Beállok a lepecsételt terembe ahol az imént Tamashi mutatta be ennek a jutsunak a pusztító erejét, és ismét létrehozom az izzó hamu felhőt magam körül, azonban valamiért nem vagyok képes belobbantani azt. Mintha a katon chakrával töltött hamu kevés lenne hozzá... A a következő két próbálkozásnál csak annyit sikerül elérnem, hogy a hamu felizzik, de semmi ismét. Most már nem a chakra adagolásával lesz a baj. Talán nem eléggé izzítom fel a hamut? Nem az nem lehet a gond... De végül is Tamashi is ezt mondta, hogy robbanásig kell izzítani a Hamut... Na jó akkor próbáljuk meg még egyszer...
Összegyűjtöm a megmaradt chakrámat és ismét koncentrálok. Fejben meg is van már a kivitelezés, csak a gyakorlatba kellene átültetni...
Létrehozom a hamut és a tenketsuimon keresztül feltöltöm katon chakrával. Most jöhet a chakra testen kívüli irányítása, talán itt akadtam meg eddig. Koncentrálok és elkezdem felhevíteni a hamut magam körül. Az első pár másodpercben semmi sem történik, aztán érzem, hogy a körülöttem keringő hamunak elkezd emelkedni a hőkibocsájtása. Legalább jó nyomon járok, de ennyi nem lesz elég. Tovább koncentrálok és igyekszem a katon chakra segítségével a lehető legtovább emelni a hamu hőfokát. Egy idő után elkezdem érezni az arcomon is, hogy közel már a siker. Megjelennek rajtam az első izzadtság cseppek, de nem a melegtől, hanem a megfeszített koncentrációtól. Ennek azonban meg is van az eredménye, egy kis idő után érzem, hogy a hamu már kellő képpen felizzik és apróbb szikrák keletkeznek. Aztán egyre nagyobb szikrák és végre megjelenik a fejemtől nagyjából 30-40 cm-re az első robbanás amely nem nagyobb egy petárdánál. Azonban olyan hangos, hogy a koncentrációm és így a technika is azonnal félbe szakad amint a fülemhez és a szememhez kapok.
- A francba, ez fájt, de legalább tudom, hogy sokkal nagyobb területre kell a Hamut kiterjeszteni. Figyelj csak Tamashi! - Szólnék ki ügyeletes tanáromnak, azzal ismét megformálom a kézpecséteket és ezúttal a technikát remélhetőleg hiba nélkül sikerül prezentálni...

Uchiha Madara Kedd Okt. 30 2018, 23:20

A lángok ismételten előcsaptak a sűrű füstből. Ugyan a robbanás nagy része elmaradt, a kezdeti fázisát elsajátítottad a technikának. Innentől már csak egyetlen dolgod volt, gyakorolni. Tamashi ott állt a gyakorlóterem szélén, szájából a kifogyhatatlan cigarettakészletének egy darabja lógott. Nem gratulált, s nem is tapsolt, mikor felszólításodra sikerrel végrehajtottad a technikát.
- Lássuk, tudod e alkalmazni éles helyzetben is. - a férfi fogaival megtartaná a cigarettáját, hogy ki ne essen, majd egy általad is ismert kézpecsétet formáz. Három Kage bunshin jelenik meg a férfi körül, ám egyelőre nem támadnak. A férfi nem oldotta fel a pecsétet, ami azt jelenti, készül még őjabb klónok megalkotására. Fogaival összeszorított szájjal szól feléd.
- Ha képes vagy az összes klónomat ártalmatlanítani a technikával, akkor pihenhetsz egy keveset.
A három kage bunshin csak ekkor indulna meg, szinte azonnal szétszóródva, ketten oldal irányból, míg a harmadik szemtől szemben rontana feléd. A feladatod egyszerű. Amennyiben ártalmatlanítod a klónokat, Tamashi újabb és újabb klónokat küld feléd. Van, hogy küld egy ráadást, amit mással is megsemmisíthetsz, ezen klónok általában vakfoltokat támadnak, amíg a másik három eltereli és megosztja a figyelmed.
Összesen hat hullámot küld feléd. Ez ugyan jókora chakramennyiséget igényel, ám ha jól időzítesz, képes lehetsz az utolsó pillanatig váratni a technikát és csak azután aktiválni, ezzel lényegesen leredukálhatod a kívánt területet.
A pihenő két teljes órát takar, ami alatt aludhatsz, ehetsz ihatsz vagy bármi mást, ami a szűkös rejtekhelyen megengedett. Miután letelik a rövidke szüneted, Tamashi ismét a terembe hívat. Miután bcsukja maga mögött az ajtót, ismét feléd fordulva kezd beszélni.
- Ugyan már kissé későre jár, így a következő technika egyszerűbb lesz, s kevesebb chakrat is igényel, de mégis egy igen erős és hasznos támadó technika. Inoshi elemzése alapján jól használod a klóntechnikákat, legfőképp az Árnyékklónt, így megtanítok neked egy ahhoz hasonló képességet, ami mégis kissé más lesz. Éppen ezért más helyzetre való, mint az Árnyékklón. A technika neve Shuriken Kage Bunshin. Már a neve is elárulja, hogy ugyanúgy árnyékklónokat kell megalkotnod, azonban itt most nem saját magadról, hanem egy bizonyos fegyverről. A technikát leginkább dobófegyverekkel használják, mivel azzal lehet a legtöbb találatot bevinni, hála a kis méretének. Megmutatom, miről beszélek.
Tamashi létrehozna néhány árnyékklónt, melyeket a pálya közepére irányítana, majd elővenne néhány shurikent. Miután a klónok felé hajítaná, kézpecsétekbe kezd. A technika nevének kimondása után, a három shurikenből egyszerre vagy húsz darab lesz, melyek brutális módon csapódnak bele a két klónba. A fegyverek a becsapódás után feloldódnak, ám nem sokkal később a két kilyuggatott klónt is magukkal vitték, ismételten füst formájában.
- Pofonegyszerű, eldobsz néhány fegyvert és másolatokat készítesz belőle. Használd a klónjaid segítségül és gyakorold kicsit a shurikenekkel való célba dobást. Nem fogok jönni jóét puszit adni, úgyhogy addig gyakorolj, amíg jónak látod, kölyök. Aztán pihenj. Holnap délután indulunk.

//SZép, hosszasabb postot kérnék a kifulladásig tartó edzés kezdetétől az ágyba jutásig//

**Kinshu** Vas. Nov. 11 2018, 14:22

Tamashi biztatására nem hagytam abba a gyakorlást sőt, mi több még egy kicsit nehezítettünk is a feladaton és miután sikeresen végrehajtottam a jutsut először Tamashi a saját klónjaival tett rá egy lapáttal. Folyamatosan küldte rám a Kage Bunshinokat több hullámban és bár az első alkalommal egy kicsit túl gyorsan is akartam végezni az velük, végül kaptam egy kiábrándító pofont az utolsó klóntól még mielőtt egy kunai késsel elintézhettem volna. A második és harmadik hullámnál már hallgattam mentoromra és hagytam a klónokat közelebb jönni mielőtt aktiválhattam volna a justut. Ezek után még küldte az extra klónt is aki próbált a vakfoltom felől támadni, de egy shuriken segítségével végül ezt a klónt is elintéztem. A negyedik és ötödik hullámmal már kevésbé volt gondom, kezdtem belejönni és hiába emelkedett a klónok mennyisége, végül a jutsut is megtanultam időben aktiválni ahhoz, hogy ellenfeleimben a lehető legnagyobb kárt tegyek és a végén még aki életben maradt a hamufelhőben azt egy gyors kunai vagy shurikennel ártalmatlanítsam. A hatodik hullám volt az extra, hab a tortán. Ekkor küldte Tamashi a legtöbb klónt, én pedig talán túl közel is engedtem őket, mert éreztem, hogy az egyiknek sikerül belecsimpaszkodnia a ruhámba, de szerencsére a koncentrációmban nem szakított félbe.
- Katon: Haijingakure no jutsu!
A robbanástól szinte mindegyik klón azonnal elpárolgott, de az utolsó, ami jelen helyzetben utolsó kettő volt, nagyon ügyesen helyezkedett. Támadásuk elhárítására létrehoztam végül egy Kage Bunshint akinek segítségével végül átléptünk Tamashi próbáján. Úgy éreztem, hogy ennél fáradtabb nem is lehetnék, amikor a dohányos ANBU folytatta a kiképzést. Nem is akármilyen technikát készült megtanítani nekem. Egy rövidebb pihenő következett részemről ami nem lehetett több 2 óránál, amely kevéske idő alatt sikerült egy kicsit aludnom és ennem is egyet, hogy összeszedjem magam a következő megmérettetésre. Másodpercre pontosan 2 óra elteltével Tamashi nyitott be újra szájában ismét csak egy cigarettával és ismét beszélni kezdett. Kezdem megkedvelni ezt a fickót. Tárgyilagos, nem szórakozik és úgy tűnik erős szövetséges lehet majd egyszer belőle, ha egyáltalán fogok-e bárkire így tekinteni ebben a szervezetben.
Shuriken Kage Bunshin hangzatos név és az elmélete is tetszik. Tehát a fegyverekről készítek másolatot, de ezek nem illúziók, hanem éles fegyverek. Ez egy remek kiegészítő és támadó technika!
- Értem, akkor így fogok tenni. Viszont a holnapi indulást illetően, azért előtte még egy kicsit át kellene beszélni a stratégiát, vagy azt is éppen megálmodják? Remélem sikerült használható információkat kinyerni annak a tagnak a fejéből.
Mindezek után Tamashi kiment, én pedig nekiálltam gyakorolni. Szerencsére sikerült kipihennem magam annyira, hogy a chakrám egy kicsit visszatöltődjön és létrehoztam két klónt. Tehát akkor az elmélet alapján ez egyáltalán nem egy nehéz technika nekem, mert lényegében chakra testen kívüli irányításáról van szó és mivel a Kage Bunshin alapján működik, így abban kell tapasztalatot szerezni, hogy a fegyver "lényegét" emeljem ki és másoljam le a chakrám segítségével. Ugyan ez különbözteti meg a Kage Bunshint is a többi klón technikától, hogy itt a chakrával nem egy valamilyen elemből létrehozott klónt formálunk a chakránk segítségével, hanem egy tökéletes másolatot hozunk létre magunkról. A fegyver lemásolása azonban talán még egyszerűbb lehet, mert itt nem kell a chakrámba kódolva még utasítást is adnom, hanem egyszerűen csak lemásolom a fegyvert és arra figyelek, hogy ne valami harmat gyenge utánzat legyen!
Első próbálkozásnak elővettem egy kunait és az egyik klónom felé dobtam, ám előtte még a kunait átitattam a chakrámmal és megpróbáltam Tamashiról elmásolva a kézjeleket gyorsan elmutogatni és kimondani a jutsu nevét, mielőtt a fegyver célba talált volna, de a klón pukkanásából hallottam, hogy elkéstem. A következő három próbálkozásnál ugyan ez volt a baj. Na jó akkor most először klónok nélkül. Feloldottam a klón jutsut és választottam egy tetszőleges tereptárgyat. Bár pihentem egy kicsit, de éreztem, hogy teljesen kezdek elfáradni mára. Ezt még akkor is megtanulom. Nagyjából az ötödik próbálkozásnál tartottam, amikor rájöttem, hogy ez nem csak egyszerűen a gyakorlattal lesz jobb. Valamit nem veszek figyelembe...
Amikor a Kage Bunshint létrehozom, akkor egy tökéletes másolatot alkotom magamról és a saját chakra képemet alkotom újra. Itt a fegyvernél ugyan ezt kell elérni. Leültem hát a terem közepére és feltöltöttem a chakrámmal az éppen soron következő shurikenemet. Szépen áttanulmányoztam minden részletét a kis támadó fegyvernek. Miként egyenesednek ki és görbülnek meg azok a halálos pengék. Nagyjából egy negyed órát tölthettem evvel a folyamattal, majd miután már kellőképpen átitattam a chakrámmal és tökéletesen a fejemben volt a formája is, ismét célba vettem a fa asztalt, mely jelenleg átmeneti céltáblaként szolgált a szobában. Eldobtam a shurikent, majd villámgyorsan elmutogattam a kézpecséteket és igyekeztem gyorsan koncentrálni, akárcsak a Kage Bunshin létrehozásánál. Csak a fegyver lényegére gondoltam és amikor kinyúltam a chakrámmal, hogy megalkossam másolatot, az a mentális gát mely eddig utamat állta hirtelen már nem volt sehol. Ekkor hallottam meg amint az eredeti fegyver, majd pár század másodperccel később a klónja is beleáll az asztalba. Na hát akkor itt az ideje, hogy az összes dobófegyverem alakját és kisebb tulajdonságait is megjegyezzem. A következő egy órát azzal töltöttem, hogy fegyverarzenálom minden tagját tüzetesen átvizsgáltam és bevontam a chakrámmal. Végül is eljön az az idő is, amikor meg kell minden fegyveredet ismerned közelről nem?
Ezek után következett a gyakorlás a klónokkal. Most már egy-két másolatot létre tudtam hozni, de azok is szinte azonnal becsapódás után megsemmisültek, azonban a klónokat már meg tudtam sebezni vele. Szinte egész este és még éjjel is gyakoroltam, amikor már nagyjából egy öt darab másolatot stabilan létre tudtam hozni egy shurikenből, vagy kunaiból és azokat fen is tudtam tartani, hogy ne a becsapódás után azonnal semmisüljenek meg. Így végül ténylegesen a végkimerülésig gyakoroltam. Sikerült a technikát olyan szinten elsajátítani, hogy nagyjából öt-tíz másolatot már biztosan létre tudok hozni és több klónt is azonnal meg tudok ölni vele. Kérdés a harcban ezt a tudást hogyan fogom tudni kamatoztatni, de most már nem kell sok. Kamiko jövök!
Az álom az edzőterem közepén ért utol, a következő dolog amire emlékszem, hogy nyílik az ajtó...

Uchiha Madara Szomb. Nov. 17 2018, 01:57

Fáradhatatlan edzésed során remekül játszadoztál a készleteddel, ugyanis a gyakorlóklónok chakrajának java részét képes voltál visszanyerni, hogy aztán azt újabb klónokba fektesd. Edzésed így kellő időt vett igénybe ahhoz, hogy megfelelően kiismerhesd a klóntechnikák egy másik művészetét. A nagyobb terem mesterséges fényében ért el az álom, s ugyanerre a fényre nyitottad ki szemeid, miután hallottad a vaskos fémajtó nyekergő nyílását.
- Készülj Kinshu - szólt be Tamashi.
Ha kisétálnál az edzőteremből, láthatod, amint a többiek jobbra-balra mennek, öltözetüket igazítják, Tamashi épp a fegyverkészletét ellenőrizte. Inoshi volt az egyetlen, aki teljes menetfelszerelésben várt rátok. Miután a többiekkel együtt összeszedted mindened és rendbe is szedted magad, kötelező megjelenés volt a nappaliként szolgáló helyiségben. Inoshi szólt felétek.
- Van egy jó és egy rossz hírem. Kezdem a jóval. Hála Nounnak, sikerült végre egy olyan shindaios agyába férkőznünk, aki tudja, hogy hova vitték a társainkat.
- Nem is akarom tudni a rossz hírt - suttogja kissé gúnyosan Tamashi.
- A rossz hír, hogy nem csak egy börtöne van a Shindainak. Először is el kell jutnunk északkeletre, a hegyekbe, ahol fogva tartják Kamikot és Dait. Egyfajta hegyi erődben vannak jelenleg, nem tudni, hogy milyen állapotban. Egy biztos. A Shindai számos emberünket állította a saját oldalára, s úgy tűnik, erőszakos irányt vettek fel. Amennyiben sikerül kiszabadítanunk a testvérpárt, az ő segítségükkel bejuthatunk oda, amit úgy neveznek a Feketét, hogy... Jigoku Keimusho, azaz a Pokolkalitka.
- Basszameg, működik még az a hely? - Tamashi, ANBU létére is rácsodálkozott a hely nevére, mely vélhetően nem csenghet ismerősen a számodra.
- Működik hát, és jelenleg a Shindai élteti. Aki nem ismerné, a Pokolkalitka az ország egyik legkeményebb börtöne. Komplett, szinte bevehetetlen erőd. Létezését megpróbálták elfeledtetni az idők során, ugyanis ez volt Muu, a II. Tsuchikage titkos létesítménye. Számtalan ellenséget záratott be, aki egyszer bekerült, többet nem került ki onnan. A Shindai eltüntette a leírások java részét. jelenleg nem tudjuk, hogy hol van, csak néhány félbeszakadt iratból tudtunk információkat megszerezni róla mindez idáig. Ami a földi lét kínjainak ismerünk, a leírások szerint meg sem közelítik azt az állapotot, amit a Pokolkalitka magában rejt. A falak a fogságba ejtettek vérével van kifestve, de ezek mind csak jegyzettöredékek. Vélhetően oda, ahova megyünk, többet megtudunk majd, és Kamikoék segítségével rá is lelünk. Az ő erejükkel bejuthatunk a Pokolkalitkába és kiszabadíthatjuk azokat, akiket fogságba ejtett a Shindai. A feladat tudom jól, hogy egy öngyilkos önmagában is, nem hogy akció ennyi emberrel, így nem várom el tőletek, hogy kövessetek. Egy biztos...
Inoshi ekkor megállna, s kezét álarca elé emelné. Vastag ujjaival ráfog a maszk szemgödrének részére, majd leemelné azt, felfedve ezzel valódi kilétét.
Egy számodra ismeretlen, negyvenes éveinek második felét járó férfi. Arca kőkemény volt, akárcsak fizikuma, szinte volt egy külön ökle az állán. Számos heg, vágási nyom és egyéb maradandó sérülés tarkította a férfi arcát. De ami a legfontosabb, a szeméből könny csordult. Egyetlen, mégis duzzadt, szinte ordító könnycsepp.
- Talán sohasem láttátok még az arcom, nem is jelent sokat. Rég feladtam már az arcom az ország érdekében, most azonban úgy érzem, ez lesz az utolsó bevetésünk együtt. Minek takarni olyanok elől, akik kitartottak emellett? Ha egyedül is indulok neki, akkor is vállalom, hogy azok, akik elkísértek idáig, lássák a valódi arcomat. Az arcomat, amit újból feláldozom Iwagakure érdekében, akárhányszor kell. Én erre tettem fel az esküt.
Megdöbbenésére Tamashi lépett elő, s Inoshihoz hasonlóan, levetette magáról ő is az álarcot. Talán harmincöt éves lehetett. A borostásnál kissé hosszabb, fekete arcszőrzetű férfi volt, szintén számos sérüléssel az arcán.
- Nehogy azt hidd, hogy egyedül mész a dicsőséggel a sírba, öreg barátom.
- Engem nehogy kihagyjatok belőle - szólalt fel a csapat egyetlen női tagja is, miután megszabadult álarcától. Arca gyönyörű volt, fehérebb az átlag nőknél, hófehér. Néhány vágás tarkította szép kerek orcáját, bombázó mosollyal folytatta- Amúgy is, nélkülem nem is tudnátok segíteni a többieken.
- Megtiszteltetés veletek harcolni. Ha ez az utolsó küldetésünk, tegyük emlékezetessé. Te mit felelsz, Noun? - fordult feléd immáron mind a három alak, valódi arcukkal.

A kaland első fázisát ezennel lezárom. Az Arctalanok következő fejezete előtt hadd gratuláljak a gyönyörű és aktív kalandért. A közel fél éves kalandod során majdhogynem 20 körváltás ment le, ami kiemelkedő teljesítményt mutat. Ezen húsz kör alatt számos harc, tanulás és chakrahasználatot mutattál be, jellemi változásai közelebb vitték az ANBU közeghez, mégis megtartották az emberi oldalát is. Az eddigi kaland - és tanulássorozatért a jutalmad + 62 chakrat és 22 TJP.
A következő kalandsorozat címe: Arctalanok - Kötelékek

**Kinshu** Vas. Nov. 18 2018, 14:05

A végkimerülés nyomott el végül a gyakorló terem közepén és szinte egy pillanattal később Tamashi már be is szólt, hogy indulunk. Fájt minden tagom, de legalább sikerült valamennyire kipihennem magam. Végre... Ezt a pillanatot vártam már hónapok óta. Kamiko, Dai! Most már nyomon vagyok és jövök értetek. Gyorsan összeszedtem a holmimat és kimentem a gyülekezőre. Szegényes kis nappalinkban Inoshi figyelte, miként készülünk fel erre a küldetésre. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy most nagyon meg fognak változni a körülmények. Vajon mi jelentjük az egész lojális ANBU-t az egész országban? Ez egyetlen egy, de bátor egység. Tagjainak képessége felől szemernyi kétségem sincs. Mindenki bele fogja adni a maximálisat. Nekem viszont ezen felül kell teljesítenem, mert tettem egy ígéretet!
Végig hallgatom Inoshi mondandóját és őszintén szólva egy kicsit meglepődök amikor leveszi a maszkját és így fordul felénk. A Pokolkalitkáról eddig csak pletykákat hallottam. Nem voltam hajlandó elhinni, hogy az olya nagy becsben tartott országom képes ilyesmi intézményt létrehozni, de az már bebizonyosodni látszik, hogy itt sokkal több van a felszín alatt mint hittem. Viszont ezeket a titkokat a sírba is magammal kell vinnem, ezt is jelenti, hogy az ANBU kötelékébe tartozom.
- Tettem egy ígéretet hónapokkal ezelőtt. Kamikoék számítanak rám! Természetesen én is minden erőmmel támogatni foglak titeket és az ügyünket. - Előre lépek és én is leveszem a maszkomat. - A barátaim Kinshunak hívnak. Persze használjuk a fedőnevünket, de azt hiszem, hogy a bajtársaimmal ennyit megoszthatok. Tartozom az egész csapatnak egy köszönettel, hogy életben tartottatok és segítettetek nekem amikor már kezdtem úgy érezni, hogy az egész ország ellenem fordult. Így legalább tudom, hogy vannak még olyanok akikre a szükségben számíthatok és ti is számíthattok rám.
Szóval így négyen indulunk el Kamikoékért. Ennél többet nem is kérhetnék. Azt hittem, hogy végül egyedül fogok elindulni a lányért, de szerencsémre most úgy alakultak a dolgok, hogy számíthatok Inoshiékra. Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen ötlettel áll most elő az öreg ANBU. Miután mindenki ismét felveszi a maszkját én is magamra veszem második arcomat és figyelek Inoshira. Amennyiben nem oszt meg külön taktikai részleteket még az indulás előtt rákérdeznék.
- Van esetleg valami tervünk amit követnünk kell a támadás során. Úgy gondolom, hogy ez a létesítmény egy sokkal jobban őrzött hely lehet, mint amiket eddig láttunk. Valószínűleg a SHindai sem mutatta még ki a foga fehérjét. Mindezek mellett mit csinálunk akkor, ha a Shindainak valamilyen módon sikerült maguk mellé állítaniuk Kamikot és Dait. A fiút még talán meg tudjuk állítani, de Kamikonál erősebb ANBUt még nem láttam. Amikor annak idején szökésben voltunk kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy mire képes és nagyon nem szeretném őt az ellenség soraiban tudni, mert akkor aztán igazán nagy bajban leszünk.
Akár kapunk egy kisebb stratégiai eligazítást akár nem, a csöndbe burkolózva töltöm az út hátralévő részét! Igyekszem mentálisan is felkészülni életem eddigi egyik legnagyobb küzdelmére!

Uchiha Madara Hétf. Nov. 19 2018, 23:19

Inoshi a cselekményeidre elmosolyodott, s egy pillanatra úgy tűnt, valódi boldogság okozta könnyek jelentek volna meg szemeiben. A férfi egy másodperc alatt maszkírozta vissza azt a kőkemény tekintetét, melyet korábban még a maszkján keresztül is érezhettetek. Kérdésedre Inoshin láttad, hogy mélyen elgondolkodott. Nem úgy tűnt, mint aki nem gondolkodott volna ezen, hanem épp úgy, mint aki rengeteget ült volna efölött a kérdés fölött, mégsem talált volna rá választ.
- Hát Noun... Ha Kamikoék ismét a Shindai tagjai akkor bizony...nagyobb a baj, mint hittük.
Inoshi tovább mélázna néhány másodpercen át, töprengve a megoldáson. Láthattad rajta, hogy nem is attól félt, hogy ez megtörtént e, említése szerint, s legjobb tudomásod szerint is volt már rá példa. Hisz nem is olyan rég még a Fekete álarcosok soraiba tartoztak a testvérével. Elmondásuk szerint azonban megunták azt a fajta életet, s saját döntésük alapján léptek ki a szervezetből. Talán más állhatott a dolgok mögött? Inoshi erre a kérdésedre választ ad.
- Mikor legutóbb kellett őket kiszabadítanunk, kétszer vagy inkább háromszor ennyien voltunk. Kamiko képessége az ország egyik tiltott ereje, melynek még csak megközelítőleg is ritka a párja a kontinensen. A Shindai pedig nem része Iwagakurenak, így ha ismételten rá tudta tenni a kezét erre a Kinjutsura, nagy valószínűséggel fogják belőle hamarabb kiszedni, mint a múltkor. Kamiko félelmetes harcos, rossz kezekben pedig elsöpörhetne...egy kisebb falut is. Ha a Shindai megszerzi az erejét, akkor minden egyes embere képes lesz arra, amire ő. Ezért nem engedhetjük, hogy fogva tartsák. Nem számít hányan vagyunk, ki kell őket szabadítanunk. Általában a Kinjutsukat pecsétek védik, hogy ne árulhassák el, a Shindai számos képességre szert tett már korábban is.
A vezető visszavette álarcát, megunta saját érzelmeit mutatni. A nappali asztalára, ahol tegnap Tamashi pihentette lábait, néhány papírost helyezett. A papírokon leginkább tervrajzok voltak. Régebbi pergamenek és frissen készítettek is. Inoshi néhány levegővételnyi időt tartana, majd a legrégebbi felé nyúlna.
- Ez a mostani célpontunk. Szerencsére a főbb állomásaikon kívül a Shindai leginkább régebbi ANBU központokban szálltak meg, így van némi információnk a jelenlegi útitervünkről. Az erőd, ahol Kamikoékat őrzik a határ melletti hegységben található. Egy sziklaszirtre épített kastély. Nem túl nagy épület, nincs is titkos járata, így egyetlen lehetőségünk maradt. Bekopogunk. Vélhetően már várni fognak minket, ahogy eddig is vártak ránk.
- Hjaj, szarul áll a szénánk igen csak... - teszi hozzá Tamashi, megszakítva ezzel Inoshit - de valahogy érzem, az égiek figyelemmel követik mindezt. Valahol, ott fenn látnak minket, s annak ellenére, hogy az események ily szintű borzadályos utópiává akarja magát kinőni, érzem, hogy valaki támogat minket. A Föld akaratának gyermekei vagyunk mind a négyen. A Föld akaratának útját járjuk. A mi akaratunk tiszta és szent. Megsemmisíthetetlen. Meghalhatunk, de a Föld nem törhet meg.
A férfi rövidke monológja adhatott még egy újabb löketet az adrenalinszinteteknek, hogy végképp elkötelezve magatokat ügyetek mellett, megállíthatatlanokként törhessetek be. Az elmondások szerint az út alig fél napra van, ha jó tempót mentek. Nappal van, így jó eséllyel mozoghattok a városban, a Shindai próbál még figyelni a feltűnésmentességre nappal, s inkább éjszakánként vadásznak. Egy újabb térképet terített ki a vezető az asztalra.
- Az Erőd tervrajza. Egy régi bányaváros, melynek az összes lejáratát elzárták még amikor az ANBU letelepedett, hogy véletlenül se juthassanak be. Hatalmas torony húzódik a falon kívül és belül, melynek annyi fénye van, hogy egész éjjel képes volt bevilágítani a falain belüli részeket. Azóta őrtornyokká szervezték át őket. Ahhoz, hogy be tudjunk törni és a városban el tudjunk rejtőzni, ezeket a tornyokat kell kiszednünk elsőként. Mivel nekem föld elemem van, a védelmi részt én megoldom. Tamashi, Noun, a tűz chakratokkal próbáljátok minél hamarabb semlegesíteni a két tornyot. Shion, a te képességeidre akkor lesz szükség, amikor már megvannak Kamikoék. Addig azonban jobb, ha meghúzod magad egy biztosabb...
- Tudok magamra vigyázni, te is tudod.
- Csak ne égjen le közben a táborunk - tette hozzá Tamashi.
- Jól van emberek. Odaérünk. Felhúzom a védelmet, ketten rendíthetetlenül elkezditek támadni a tornyokat. Ha azok megvannak, már jobbak az esélyeink odabenn. Van kérdés? Tíz perc és indulunk.
A csapat a készülési idő eltelte után megindult a titkos kijáraton, s miután elhagyták a csatornát, a város házain kezdtek el gyors tempóban haladni. A Sziklasivatagban jártatok már, mikor a Nap kezdett hanyatlani az előttetek álló hegység mögött. A célotok előttetek volt. Csak el kellett érni oda.

//Az utazás szinte teljes részét megírhatod, mely egy részben a városi utazás, majd a sziklasivatag, míg végül a hegylánc megmászása. Nem volt alacsonyon az biztos, alaposan megtornáztat még egy shinobit is, ám végül sikeresen felértetek. A postod végén az erőd előtti fennsíkos út előtti magasabb sziklákon vagytok. Az út, melyet takarás nélkül kell megtennetek, körülbelül két és fél kilométer lehetett. Egyelőre nem indultok, hanem felméritek a terepet. Őrséget nem láttok sem a kapuknál, csupán a Tamashinál lévő távcsővel szúrhattok ki néhány fejet a toronyban. Ha nincs egy erősebb szenzor a közelben, nem szúrhatnak titeket ki a sziklák között.
A kép csak illusztráció, a jobb oldali toronytól jobbra nem folytatódik a város, így "csupán" az, amit bal oldalon láthatsz. Egy torony a kapu előtt, egy pedig közvetlen a kapu mögött. A vastag és magas falon túl magasra nyúló épületek és szűk utcák fogják körbe a várost. Ezen körgyűrűkből három van, középen pedig a központi épület. Ha valakit elfogtak, akkor azt ott szokták kifaggatni és tartani.
A kalandod itt folytatjuk.//

Ajánlott tartalom