Re: Vízesések

**Senju Tobirama** Csüt. Aug. 17 2017, 17:47

/Kinshu/

Megviseltek a történtek, de ki élne meg bármi hasonlót rezzenéstelen arccal, éppen maradt lelkivilággal? Teljesen érthető volt minden egyes reakció, melyet a történtek váltottak ki belőled, senki sem okolt ezért. Egy dolog viszont bánkódni s egy teljesen másik végetvetni saját életünknek. Egy ilyen elhatározás vagy csak hirtelen jött gondolat, vagy már rég kellett, hogy érjen az emberben mindaz, mely ezt előhozza. Közeledtél hát a peremhez, kész voltál odadobni minden eddig megélt percet, hogy végre nyugalmat lelj. Egy lépésre voltál a peremtől már, mikor egy hirtelen rántást éreztél a válladon, melytől elgyengült tested a földre is rogyott. Észlelni se tudtad még, hogy mi történt egész pontosan, de már egy tenyér lenyomatát érezted az arcodon.
-Ez mégis mi?! Elég problémánk van jelenleg, ne tetézd azzal, hogy itt emózni kezdesz. Ha pedig meg akarsz halni tedd azt egy férfihoz méltóan! Egyáltalán miért nem szóltál? Nem szenvedtem volna a sebeid varrásával és tisztításával... Kapj észhez gyorsan, vagy itt fogunk hagyni!- Ordított eddig sosem látott idegességgel szemében Kamiko majd azzal a lendülettel elindult a másik irányba. -Majd jövök!-
-Hagyd öcsi, nem rád mérges, de van igazság abban, amit mondott. -Ült le melléd komoly tekintettel Dai.- Mind szenvedünk veszteséget és elhiszem, hogy számodra jelenleg az egyetlen fontos személy vált ellenséggé, de ilyen a shinobik világa. Ez különböztet meg minket a földtúró parasztoktól... Mi elviseljük amit kell, mert el kell viselnünk. A szemünk előtt lebegő cél ad nekünk erőt, az, hogy tudjuk, hogy amit mi végzünk, más nem tudná csinálni, az hogy mikor minden reményt elvesztettek az emberek, hozzánk fordulnak segítségért. A chakra használata adomány, nem eszköz. Kiválasztott minket a sors, hogy fenntartsuk az igazságot, a világ rendjét és, hogy ne hagyjuk, hogy a jött-ment rohadékok szétcsesszék az otthonunkat. Ha pedig ez azzal jár, hogy a világ fordul ellenünk, akkor abból még több erőt kell kovácsolnod. Ha pedig csak fogod magad és kiszállsz a dologból, akkor nem vagy jobb se értékesebb, mint egy földet puhító giliszta, amelyik arrébb áll, mikor feltúrják az otthonát.-

// A következő posztod egy egész hetet töltsön ki, amiben egy másik, Kinshu által javasolt helyre indulnak el, mivel a mostani már nem biztonságos, valamint a hét végére nem 100%os lesz, de fel fog épülni. Kamiko mikor visszaér elnézést fog kérni, de közli, hogy tényleg szerezné ha nem lenne Kinshu hülye és ugrana le akár egy szikláról is. Very Happy

NJK mozgatásra párbeszéd szinten kapsz lehetőséget, amiről előtte tájékoztass azért, ha olyan van ami komolyabb hangvételű lenne. Alapból nem szokott ilyen lenni, de haladnunk kellene mert kicsit megállt a kaland. (Sorry érte) Késési chakrát viszont most nem kapsz, mert visszavettünk a chakraosztásból azért, cserébe viszont egy általad választott technikát, amire van elég chakrád és engedélyed (ha engedélyest akarnál) tanulhatsz a következő posztban, amennyiben bele tudod szőni a hét történéseibe. Mivel a jutsu chakra szintje nagyobb mint a tiéd, ezért a tanulást halasztjuk. //

**Kinshu** Pént. Szept. 22 2017, 00:10

Szürkeségbe borult az egész világ. A vízesés morajlása már távolinak tűnt. A fájdalom olyan helyről jött, valahonnan a mellkasomból, hogy ilyet még nem is éreztem életemben, vagy talán csak nem emlékeztem rá. Közeledett a perem és az egész műsor vége. Kamikoéknak és a testvérének is csak jobb lesz nélkülem. Talán el tudnak menekülni ebből a nyomorult országból és új életet kezdeni valahol máshol. Már csak egy lépés és tényleg vége az egésznek...
Egy erős rántást éreztem a vállamon, ahogy visszahúzott és taszított a földre. Ezek szerint még sem ez a történet vége... A lány hangjában dühöt, de szemében félelmet láttam. Valami olyan félelmet amelyet az ember akkor érez amikor a számára fontos illetők kerülnek bajba, nagyon nagy bajba. Sejtettem, hogy Kamiko aggódik értem, de ezt most pofonnal nyomatékosította is. Bár nem mondott szép dolgokat de azt kell, hogy mondjam teljesen igaza van. Valami eltört bennem és ezt nem tudom feldolgozni. Nem tudok rajta tovább lépni, de ezt kéne használnom, ebből kéne erőt merítenem, hogy a végére járjak ennek az ügynek. Csöndben figyelem amint a lány elmegy, aztán Misao mondandóját is. Bármennyire is utáltam ha valaki kioktat, az ő monológja is teljesen jogos volt. Megváltoztatnám a dolgokat ha tudnám, de sajnos nem tudom. Mire azonban befejezi a lelkesítő beszédet engem elnyom az álom és valószínűleg a következő 24 órában ebben a pózban is maradok. Amikor magamhoz térek egy erős fájdalmat és azt érzem a mellkasom felől mintha valaki próbálná összehúzni a bőrt. Kinyitom a szemem és gyorsan körbenézek... Szóval mégsem álom volt, ez az egész a valóság. Nem tudom elhinni, hogy az öreg elárult... Tudtam, hogy mostantól ezzel kell együtt élnem. ülő pozícióban aludtam el, de most fekszem. Ugyan ott vagyunk még mindig, ezt a vízesés hangjából állapítom meg. Felülök, de elég nehézkesen meg a mozgás. Ha Kamiko nem lenne már valószínűleg nem élnék. És mi volt az a jutsu? Az lett volna a Gin Hirameki amiről már mesélt? Erre lenne képes az ezüst villanás? Később többet ki kell derítenem erről.
Balra fordítom a fejem, de csak a falat látom. Misao nincs itt. A sarokban viszont egy másik betakarózott testet vélek felfedezni, jaj ne...
- Kamiko te vagy az? - Szólok hangosan a lánynak. Semmi válasz.
- Jaj ne... - Feltápászkodok és az állapotomhoz mérten a leggyorsabb úton elindulok a sarokba.
Amint odaérek elkapok a rögtönzött takarót és lehúzom a testről. Egy lány... nem is akárki ez Kamiko. Mióta aludhat itt? Alszik egyáltalán? Nem lesz ez így jó. Az álmos kék szem kinyílik, majd egy másodperc alatt felméri a helyzetét. Védekezően emeli fel két karját, majd amikor észreveszi, hogy én vagyok az megnyugszik. Aztán pupillái egy másodpercen belül kitágulnak.
- Őőő Kinshu? Te mégis mit csinálsz? Leszállnál rólam légyszíves?
A kínos pillanat hamar vége szakadt, mert én amilyen gyorsan csak tehettem viszakoztam és időközben Misao is megérkezett.
- Ti meg mit csináltok itt hahó?! - Amennyire tőlem telt el is pirultam egy kissé, de Kamiko arca lángolt... A kényes szituációról gyorsan akartam is terelni a szót.
- Te meg merre jártál?
- Felderítettem a terepet, de a nővéremnek kellett volna őrködnie, vagy inkább rád vigyázni látom ez annyira nem jött össze! - Kamiko most még jobban elpirult és inkább visszabújt a takarója alá.
- Kinshu azt mondtad ismered a csatornákat. Eddig nem mozdítottunk meg mert féltünk, hogy felszakad a sebed, de látom már tudsz mozogni. Azt javaslom, hogy ha össze szedtük magunkat akkor induljunk el, mert nagy erőkkel keresnek minket a faluban. Tudják, hogy nem mentünk messze, legalábbis azok után amilyen sérülést szereztél. Kamiko jutsujával pedig bármikor elmehetnénk, de mivel tudják, hogy milyen helyekre térhet vissza, ezért azokat a helyeket is figyeltetni fogják.
- Rendben össze szedem magam és kigondolom merre mehetnénk.
Még aznak felkerekedtünk és a város egyik külső kerületébe mentünk, amit elég jól ismertem ugyan is kis koromban itt az egyik hajléktalan szállóban töltöttem egy egész telet. A hely most elhagyatottan állt. Tudtam, hogy itt egy darabig biztonságban leszünk. Legalább addig amíg felépülök és ki nem gondoljuk, hogy miként tovább. Egy dologban biztos voltam. Kell szereznünk egy szövetségest a felsőbb körökben, mert hárman egy ilyen kaliberű össze esküvést nem fogunk tudni megbuktatni. A hét szépen telt én pedig napról napra jobban lettem hála a két testvér oda adó segítségének. Hálás vagyok nekik, nélkülük már rég halott lennék, talán tényleg új barátokra tettem szert?

**Senju Tobirama** Hétf. Feb. 19 2018, 22:09

/ Kinshu /

Mihelyst lábadra tudtál állni, s kissé összeszedted magad, elvezetted társaid egy általad biztosnak vélt helyre, ahol onnantól megtudtátok magatokat húzni. Egy régebben hajléktalanszállóként működő épület volt, ám a zavargások végett mára elhagyatottá vált, egyedül voltatok, nem kellett félnetek bármiféle lebukástól, vagy hasonlótól, talán még biztonságban is éreztétek magatok. A napok viszont egymás után teltek egyre gyorsabban, kezdted visszanyerni erőd, már biztonságosan tudtál járni, segítség nélkül, sőt egy héten belül már harcképes is voltál, s akár menetképesnek is mondhattak téged társaid. Mindenesetre bizonyára megvolt az időd, hogy minimálisan feldolgozd az eseményeket, hogy valamilyen szinten elgondolkodj azon, mi is történt az elmúlt napokban, hetekben.

Az egyik este, már talán pont lefekvéshez készültetek volna, mikor hívatlan vendégek köszöntek be. Az ajtót berúgva két fekete maszkost pillantottatok meg, mire Dai gyors reagálással válaszolt, s menekülésre szólított fel titeket. Nem nagyon tudtál ellenkezni, a lány megragadta karod, majd az egyetlen lehetséges kiút felé vitt téged, a tetőre. Bár nem a legjobb megoldás egy többszintes épületnél, jobb mint közvetlenül a kezeik közé rohanni. Viszont... Egy kérdés bizonyára felmerült benned. Kik lehetnek ezek, akik elől még Kamikonak is menekülnie kell? Kik ezek a fekete maszk mögött bujkáló emberek, és mire lehetnek képesek? Túlzottan magadba mélyedni viszont nem volt időd, elég gyorsan felértetek, s amivel ott találkoztál, talán még ennél is meghökkentőbb volt. Immár tizenkét éjsötét maszkkal felszerelt férfi állt előttetek, középsőnek pedig még aranyszínű jelzése is volt. Feltehetően ő lett volna a vezér. S talán csak másodjára esett szemed ügyébe egy férfi teste... Dai volt az, ki eszméletlenül feküdt előttetek, ám jól érezhetően még életben volt.
-Nem feltétlen a legjobb döntés a futás... Kamiko, add meg magad és a fiú is rendben lesz. Semmi szükség a felesleges harcokra. Az ifjú nem ártott nekünk, nektek pedig megbocsájtjuk az árulást...- Szólalt fel mély, dörmögő hangon a férfi, kinek külön jelzése is volt.
Kamiko arcára félelem ült ki, majd düh, majd ismét félelem... váltogatták egymást az érzések, mintha mérlegelné az esélyeit, ám azok nem kecsegtetnének semmi jóval, ám mégis.. végül elszánta magát. Megindította villámgyors rohamát, mellyel a férfit egyszerűen lerántotta magával a tetőről, s mire egyáltalán észlelted a történéseket csupán egy villámmal körbeitatott tűzcsóvát láttál fellobbanni onnan ahol leestek. Szinte még a föld is belerengett...
Természetesen könnyen lehet, hogy utána szerettél volna menni, segédkezni a harcban, ezt azonban hamar meggátolták. S nem csak a tizenegy köréd álló fekete maszkos ANBU, hanem egy másik is. A tető szerkezetéből lassan kiemelkedve egy talán régről, nagyon régről ismerős maszk bukkant fel előtted. Korábbi ellenfeled visszatért hát, hogy megvívja az utolsó csatát.
Amennyiben menekülni, a körből szökni próbáltál, egy újabb rossz hír fogadhatott, ugyanis szinte azonnal körbezártak titeket, ám nem csak az emberek, egy vöröslő chakrafal, egy akadály emelkedett fel, melyet ha próbáltál se tudtál áttörni.
Túl sok választásod hát nem maradt, nevelőapáddal való küzdelmed elkerülhetetlen volt, s talán volt mit törlesztened is neki. Talán nem hagynak életben akkor se ha legyőzöd, viszont azt biztosra vehetted, hogyha nem ők, akkor az a férfi fog végezni veled, ki anno magához fogadott...

// A harcban szabad kezet kapsz, pár kikötésem persze van.. Kinshu nem nyerhet túl egyszerűen, illetve a küzdelem végén, mikor győz tudatosul benne, hogy nem harcoltak ellene teljes erővel, mondhatni hagyta őt nyerni a fater. Ennyit kérnék, várom a posztot. A késésért pedig következő posztban, zárással együtt kapsz mindenfélét. Jó munkát! ^^ //

**Kinshu** Kedd Márc. 06 2018, 21:38

Menekülés, aztán ismét csak a sötétség és a csend. A hőn áhított csend, amikor messze menekülök a világ minden bújától, bajától. A tábort felrobbantó Anbutól, vagy azoktól a rémképektől, melyek álmomban térnek vissza. Most azonban egy új árnyék férkőzött azokba a bizonyos álmokba és ez a valaki nem más mint a nevelő apám. Elveszi tőlem azokat az embereket, akiket magam mellett tudhatok és akikkel a szükség vagy talán csak a szerencse hozott össze végső soron. Nem adom neki se senkinek Kamikot és Dait. Ők, ők a barátaim, akikben most talán jobban bízok mint saját magamban. A napok összefolynak és a felépüléssel töltött idő egy nagy masszává áll össze agyamban, melynek végén éppen egy olyan idegen rúgja ránk az ajtót, aki álmaimban is kísért. Aztán már csak a menekülés izgalma... Mit neked izgalom, nagyjából egy hete lehetek olyan mint egy két lábon járó hulla. Tudom, hogy mi történik, de nem tudok ésszerűen reagálni rá, mintha lekapcsolták volna az érzelmeimet. Aztán megpillantom az eszméletlen Dait és a mögötte tornyosuló 12 árny alakot. A középső aranyló maszkban nyilván a vezető... Aztán Kamiko arcára pillantok. Meglátom a lány minden érzését azokban a tengerkék szemekben... Fél, dühös, nem tudja, hogy mi legyen. Megfognám a kezét egy pillanatra, de eltűnik mellőlem és az én szememnek követhetetlen sebességre kapcsol, majd elviszi a vezért... pontosabban le a tetőről. Ekkor csap meg az éjszakai szél amely minden kétséget és egyebet kifúj belőlem. A lány valószínűleg az életéért, életünkért küzd. hiába indulok el én is rohamtempóban a tető széle felé, hogy segítsek neki, addigra a maszkosok már körbevesznek. Nem juthatok le, ezt a csatát egyedül kell megvívnia. Esküszöm, az utolsó amit hagyok... Visszafordulok és látom amint nevelőapám kiemelkedik a tetőből akárcsak egy démon aki eljött, hogy befejezze a munkáját.
Körbenézek a chakra falon túlra amit elválaszt engem a 11 tagtól.
- Lehet rajtatok maszk, de véssétek be, ha itt most nem öltök meg egy nap én fogok eljönni értetek...
Aztán ráfordulok a vén Anbura.
- De te vagy az akit először meg fogok ölni... Most nem lesz olyan szerencséd mint a lakásodban, te áruló hulladék...
Miközben beszélek a levegő kezd szikrázni körülöttem, amint a Raiton elemű chakra kezd felszabadulni a tenketsuimból. Nem is szaporítom tovább a szót, egyenesen ellenfelem szemébe nézek és közben kézjeleket mutogatok, eközben húzom magam után azt a 10 méter drótot amit még a beszéd közben szedtem elő zsebemből. Most kivégzem az öreget. Nem hagyhatom életben, mert ő fog megölni ha rajta múlik. Nem is nézhetem le, mert bebizonyította, hogy a reflexei bizony még a helyükön vannak. Azonban mielőtt elérném egy shusin no jutsu segítségével gyorsítom fel magam és rohanok el mellette. Ő csak egy kunai kést vett elő, érdekes, hogy nem támad. az én kezemben azonban megfeszülnek a drótok, amint azok rácsavarodnak az öreg testére, oda sem nézek. "Katon Ryuuka no jutsu" mondom ki a végzetes szavakat és a gyilkos tűz ripityára égeti bizonyára ellenfelemet... Megfordulok és remélem valóban a haláltusáját nézem végig, de erről szó sincs, egy a tűz miatt szétmállott chakra masszát látok, mielőtt hangos pukkanás és füst kíséretében eltűnne... Aztán egy ütést érzek a tarkómon amitől egy pillanatra megszédülök, aztán egy erősebb taszítás és vagy 4-5 métert repülök a levegőben, mielőtt földet érnék.
- Nem rossz próbálkozás, de ennél több kell Kinshu, hogy végezni tudj velem...
Vörös köd önt el egy pillanatra, aztán meghallom azt a hatalmas robbanást, aminek folytán egy olyan adrenalin löketet kapok, hogy a kézjelek már maguktól jönnek. "Raiton Sandaaboruto". Nekirohanok még egyszer az öregnek ezúttal azonban ő is az én szemem által követhetetlen sebességre kapcsol és olyan erős rúgással küld vissza a kiindulási helyemre, hogy azt hiszem ott menten szakad be a mellkasom, de ez nem történik meg, csupán csak sajog a szegycsontom, de úgy látszik csak a levegő préselődött ki tüdőmből. Rá kell jönnöm, erőben nem múlom felül, taijutsuban is sokkal jobb mint én. Furcsa az egész, ha már meg akart volna ölni az könnyűszerrel megtehette volna, de közben a földön meg élethalál harcot vív Kamiko... Segítenem kell neki.
Előrántok egy füstbombát és a többi már csak a rögtönzés. létrehozok két Kage bunshint a füstben egyikőjük ismét megpróbálkozik a Sandaaborutoval, hangos pukkanásból következtetem, hogy ez nem volt sikeres támadás, de az összezavarásra tökéletes. Magamat egy nagyobb shuriken egyik pengéjévé alakítom a Henge no justu segítségével, közben a klónom az Soushuriken no Jutsu segítségével el is hajít ellenfelem felé. Az öreg nevetve kezd el a klónom felé rohanni és közben emelt hangon utasít.
- Mondtam már fiam, hogy ennél jobb trükkökre lesz szükséged...
Ekkor állnak bele shurikenjei a klónomba, aki félmosolyra húzza a száját és bemutat neki. Ekkor veszi észre az öreg a shurikent és kitartja maga elé a kezét, de még mielőtt létrejöhetne a védelme a klónom utolsó leheletéből megrántja a drótot és a shuriken pengéi kilőnek a szélrózsa négy irányába. Az egyik beleáll az öreg vállába, de úgy tűnik ez meg sem kottyan neki, ami azonban ezután következik az beleég emlékezetembe egy egész életre. Ekkor oldom fel a Hengét és könnyezve nézek az öregre, mert lassan kezdem megérteni a helyzetet...
- Raiton: Ookami!
Ekkor fogja fel Akashi, hogy miként vertem át. Arcán félmosollyal néz szembe a felé száguldó végzettel, esélye sincsen már védekezni a villám farkas ráveti magát és gyakorlatilag az egész testét szénné égeti...

**Senju Tobirama** Hétf. Jún. 04 2018, 19:04

/Kinshu/

Hetek, napok leforgása elégnek bizonyult, hogy életed teljesen kiforduljon magából. Az utcák, sikátorok, mik hajdanán otthonodként szolgáltak, mára ellenséges területekké váltak. Mindez azonban elviselhető is volna, ha az a személy, ki gondod viselte, most nem bukkant volna fel pontosan előtted. Ám ezúttal nem atyáskodni akart, vagy tanácsot adni. Életedre tört, jól tudtad. Közrefogtak hát a tetőn, elvágva társaidtól, szinte egy arénát alakítva ki külön neked, s nevelőapádnak. Nem hangzott el, de érezhető volt az utasítás, a vérre menő harc megindult. A már idősödő ANBU képességei nem halványultak az idővel, most is veszedelmesen küzdött, néhány támadása szinte hegyeket lett volna képes megrengetni, ám végül győzedelmeskedtél. Diadalt arattál a személy felett, ki otthont adott, kinek tán életed köszönheted, kire most minden erőd összeszedve egy végzetes csapást mérsz. Arcát ugyan nem láthattad, mégis az utolsó pillanatokban olyan érzésed volt, mintha mosolyogna. A küzdelem végig fairnek tűnt, ám hamar leesett neked is, ennek nem így kellett volna lennie. A mozgása, a gyorsasága, az ereje, mind tökéletesen elég lett volna arra, hogy feléd kerekedjen, hogy nem csak hogy megnyerje a harcot, de a kezdete előtt eldöntse. S úgy tűnt, utóbbit meg is tette, csak nem úgy ahogy először gondolnánk. Az elektromos energiától, vagy inkább annak hőjétől szétégett test elterült előtted, élettelenül rogyott össze, s ami mozgást végzett, azt is csak a kósza áram okozatának tudhattad be, mely játszott a férfi maradványaival.
Pár másodperc néma csönd, majd egy hang.. valami csúszik az épület tetején, s közeledik hozzád. A fal szertefoszlott, minden elcsöndesedett, lábad elé tekintve pedig egy dolgot láttál csupán... egy ANBU maszkot.

// Köszönöm a hosszas játékot, melyben voltak kisebb nagyobb szünetek, hol késés miatt, hol megbeszélt stop miatt, ám szerintem kijelenthetem, hogy élvezetes történet volt ez mindenki számára. A karakter jellemét nagyon szépen hoztad, nagyon sok dolog másképpen alakult volna, ha másképpen cselekszel, de ez így egy szép kerek történet lett a végére. Maradtak ugyan kérdések, melyekre lehetségesen kíváncsi is vagy, de ezeket majd a későbbiekben lesz alkalmad felderíteni. Továbbá szeretném megköszönni a részvételed milyenségét, hiszen mindig normál hangulatban és hangnemben tudtuk lekommunikálni ha valami nem úgy van, ahogy szeretnéd, vagy ha épp arról volt szó, hogy nem tudok posztolni az adott időben. Na de a jutalom, egy jó hónap híján két éves kalandra:
Chakra:
-Jellem: 30
-Technikahasználat: 30
-Írás: 20
-Posztmennyiség: 30
Valamint +10 a kitartásért, hogy végig izzadtad az egészet az elejétől a végéig.
Ez így összesen ha jól számoltam 120Ch
Továbbá kapsz 30TJP-t is és ezentúl (ha Kinshu elfogadja a maszkot) havonta felveheted az ANBU fizetést is.
Ezen felül pedig egy technikát választhatsz magadnak, amelyet ha bővítményben megemlítesz, az ANBU képzés során tanuljon meg Kinshu.

Az időugrást engedélyezem, magyarán 1+2 hónap eltelik játékodban, tehát a háború utánra kerülsz, a jelenleg tartó Chuunin vizsgák idejére.
Köszönöm a lehetőséget, kellemes további kalandokat! //

**Kinshu** Pént. Jún. 08 2018, 20:35

// Madara //

Hónapok teltek el amióta a tetőn végeztem egykori nevelő apámmal és végül elfogadtam az ANBU maszkot, ezzel együtt a hivatást is ami valószínűleg egész hátralévő életemet befolyásolni fogja. Azóta átestem egy ANBU képzésen, de a csontjaimban érzem, hogy ez csupán csak a bemelegítés volt és sokkal több vár még rám a kötelékben. Nagyobb fordulat talán és inkább említésre méltó, hogy a háború véget ért Iwagakure vissza adta Sunagakure szabadságát, azonban barátaimnak teljesen nyoma veszett. Bár próbáltam és próbálok a mai napig kutatni Kamikoék után, ezt azonban csak fű alatt teszem és így nem sok eredménye van. Ami pedig hónapokkal ezelőtt történt... mintha nem is lett volna. Bár sejtem, hogy azóta figyelnek de így, hogy a szervezet tagja lettem és elfogadtam a maszkot, talán nem jelentek akkora veszélyt. Azonban ismerem a titkaik egy részét. Olyan dolgokat láttam amiket nem kellett volna. Éppen ezért mostantól minden este a hátam mögé kell néznem és nagyon sokáig nem voltak nyugodt éjszakáim. Kiköltöztem az öregtől és kaptam Iwa félre eső részén egy szolgálati lakást. Szerény kis hajlék, de a célnak tökéletesen megfelel. Amióta viszont önellátó lettem, az életszínvonalam megint lecsökkent. Nehéz az embernek elhagynia a komfort zónáját ha egyszer már megszokta a kényelmet, de én ezt is kiképzés egy részének fogom fel. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez nem sokáig marad így és talán még rosszabb körülmények közé kényszerülök, azt azonban sosem felejtem el, hogy volt idő amikor a falu sikátoraiban és csatornáiban kellett megkeresnem a maradékokat.
Barátaimnak azonban semmi nyoma. A rendszer teljesen elnyelte őket és valamiért nem akadok a nyomukra. Meg kell találnom őket, hiszen az egész kép még mindig nagyon zavaros. Válaszokra van szükségem és barátokra. Olyan emberekre akikben megbízom. Vajon mit jelent ANBU-nak lenni? Talán azt, hogy az egyetlen amibe a bizalmadat helyezheted az a falu és annak vezetője? Én nem ilyen ember vagyok. Lojálisnak tartom magam és éppen ezért kell a végére járnom ennek az össze esküvésnek ami szerintem a háttérben folyik.
Az utóbbi hónapokban viszont a kiképzésnek köszönhetően elsajátítottam egy új technikát és sokkal erősebbnek érzem magam mint akkor ott a tetőn. Nem mondom azt, hogy felvehetem bármelyik ANBUval a versenyt akik ott voltak, de feltételezem ők az elit elitje. Én viszont nem akarok erősebbé válni, hogy legyőzzem őket, egyszerűen csak a barátaimat akarom visszakapni. Nem érdekel milyen hatalmi párharcba keveredtek. Akkor is ki fogom szabadítani őket...
Egy nap éppen hazafelé tartottam a szokásos kis edzésemről, amikor valami furcsa dologra lettem figyelmes az egyik sikátorban. Valami motoszkáló hangot hallottam. Furcsa érzés fogott el... Kíváncsiság, de egyben félelem is. Lehet, hogy most ért utol a hatalmasok akarata. Aztán a következő másodpercekben egy patkány futott ki és keresett magának új búvóhelyet a leleplezett rágcsáló. Hát persze... Ezért kellett összecsinálnom magam? Nyugodt volt az este éppen alkalmas csillagok kémlelésére. Nekem azonban más terveim voltak. Eltökéltem magam, hogy többet tudok meg erről az egész körülöttem kialakult helyzetről és mivel mindenki hallgat mint a sír, ezért magamnak kell kiderítenem, hogy mi történt Kamikoékkal.
A tervem egyszerű. Hazamegyek lepihenek, akár csak egy normális napon. Aztán otthon létrehozok egy Kage Bunshint amit elküldök, hogy próbáljon meg egy kicsit alaposabban utána nézni azoknak a helyeknek ahol voltunk. Például nevelő apám házának, ahol azóta nem jártam, hogy elhoztam onnan a cuccaimat. Az elhagyott háznak, melynek tetején az élet halál harcot vívtam. Vagy a csatornáknak, ahol hetekig rejtőztünk. Ha ez nem megy és nem találok semmit, akkor jön a tartalék terv és megpróbálok bejutni valahogy a főhadiszállásra, hátha. Igen, tudom ez egy elkeseredett utolsó próbálkozás, de nincs már más esélyem. A kispadra vagyok téve és ki tudja Kamikoékat milyen válogatott módszerekkel kínozták az utóbbi időben... Remélem még emlékeznek rám és nem törölték az emlékeiket.
Ekkor nyitom ki lakásom ajtaját...

// Tobirama, szeretném megköszönni a kalandot és a nagylelkű zárást. A technikát felírtam és a kalandomban említést is fogok róla tenni bővebben, nem csak ebben a postban! //

Uchiha Madara Vas. Jún. 10 2018, 01:08

Kinshu - Arctalanok - Kezdet

Megfáradt napon voltál túl. Eseménytelen, mégis megfáradt napon. Nem könnyű az ANBU lét. Még ha meg is vannak az előnyei, melyek közül több is a hasznodra válik a mostani időszakban, még így is fárasztó. Inkognitóban élni egy ANBu számára olyan, mint másnak felkelni reggel. Mégis, mikor nem csupán a küldetés, hanem a mindennapjaid is megkívánják ezt a fajta terhet, képes kimeríteni az energiakészleted. Ahogy haladtál hazafelé, észrevehetted, ahogyan a felhők gyülekeznek az égen, miközben a Nap egyre csak távolodik a messzi hegyek mögötti térség irányába. Hamarosan beköszönt az éjszaka. Az utcákon nem igazán voltak emberek, ám a körzet nem épp a legforgalmasabb negyede Iwagakure no Sato, kőbe épített városának. Távol a város centrumától, távol a zsivajtól, s a tömött utcáktól, egy békésebb, csendes kis negyedben sétálsz éppen hazafelé.
Gondolataid nem változtak, ahogyan a céljaid sem. Meg kell őket találnod. Kamiko és Dai...Vajon hol lehettek? Élnek egyáltalán? S ha igen, vajon emlékeznek e még arra, miért is harcoltak. Talán a fekete maszkos ANBU tett arról, hogy az árulókat megbüntesse mindazért, amit tettek? Kik lehettek azok? S miért tartozott közéjük az az ember, aki hazugságokban nevelt fel? Ezernyi hasonló kérdés közepette értél a ház elé, mely az elmúlt két hónapban az otthonod jelentette. Az ajtó kilincsére rámarkolva, lassan nyitottál be a házba.
Körültekintő vagy, mint mindig. Mindig is megérezted a veszély szagát. Talán az ösztönök, talán valami más lehet az oka, de mindig megérezted a veszély összetéveszthetetlen szagát. Ahogy benyitsz az ajtón, a sötét előszoba tárul eléd. Csendes volt, mint mindig. Mégis, a félelem zsivaja keringet be, valahányszor beléptél. Az ajtón nem vettél észre semmi különöset, ahogyan az előszobában sem. Amennyiben körbejárnád a házat, nem találnál senkit sem magadon kívül. Talán csak a mindennapossá vált paranoia érezteti, hogy nem vagy egyedül. Hosszú hetek vannak mögötted, ám ami a legborzasztóbb, hogy még most sem tudod igazán, mi is történhetett akkor. Ha netalán az ANBUban érdeklődtél volna a Fekete álarcosokról, a legtöbben furcsállóan néztek volna rád, s alig akadt olyan, akinek a maszkja mögül is sugárzott, hogy valamit elhallgat. Talán tud valamit, de fél tőle. Vagy valami más miatt nem beszél róluk, nem tudtad. Egy biztos, még az ANBU berkein belül is ismeretlenek voltak a támadók. S a céljaik. A szavak belevésődtek emlékeidbe, miszerint veled nincs különösebb dolguk. Talán épp ezért oly csöndes most minden?
...
A pihenésedet követően megalkotod a Kage Bunshint. A klón kellő információval lett megalkotva, tudatába számos helyszínt ültettél, melyek talán lehetőséget adnak a számodra, hogy a barátaid után kutathass. Lehet, hogy a Fekete ANBuknak nem volt dolga veled, ám fordítva ez az ügy egyre személyesebbé vált. Nem volt sok barátod, sem pedig társad, legalábbis valódi. Ám most, hogy végre akadtak olyanok, akiket a barátaidnak nevezhettél, nem engedheted el őket ilyen könnyen. Fel kell kutatnod minden olyan helyet, aminek köze volt hozzájuk, ahol megfordultatok, hátha hagytak valamit hátra. valamit, egy nyomot, melyen elindulhatna a keresésed. Ameddig erre nem találsz rá, csupán céltalanul töltöd el a napjaidat. A Kage bunshin az ajtóhoz lépett, majd kinyitotta. Miután kilépett, becsukta maga mögött, s elindult az utca felé. A valódi Kinshu a házban maradt, s várta, amíg a hasonmása vissza nem ér a megszerzett információkkal. Addig vajon mit tesz? Átgondolja újból a tervet, vagy netalán pihen tovább?
Az eső már javában zuhogott. S ahogy két lépést tett a bejárattól, egy közeli villámlás fénylő sugarában megláttad a négy alakot, akik körbevették a bejáratot. Arcukat fekete ANBu maszk takarta. Már vártak rád. A veled szemben álló maga elé emelte a kezét, s a villámlás utolsó fényáradatában láthattad, ahogy pecsétet formál. A talpad alatt felizzott a talaj, s aktiválódott egy robbanó jegyzet. Ez volt az utolsó emlék, melyet a klón átadhatott a számodra, miután feloldódott, s meghallottad, ahogy az ajtó tokostul beszakad az előszobába.

**Kinshu** Vas. Jún. 10 2018, 17:40

Klónom nagyjából pár lépést tett meg az utca felé amikor feltűnt az egyik villám fényében négy fekete maszkos Anbu, aztán már csak a robbanást hallottam. Bár messze voltam az ajtótól a légnyomás változás miatt azonnal pattant egy hatalmasat a fülem, amint az ajtó tokostul berobbant. Ekkor érkezett meg tudatomba a klón által továbbított emlékfoszlány és azonnal tudtam kikkel állok szemben. Ők az elit, elitje, akik akkor este a háztetőn ott voltak. Sejtésem beigazolódott, valószínűleg egész végig figyeltek és most, hogy lépésre határoztam el magam, azonnal cselekednek. Gyökerében szüntetik meg a problémát, én is így csinálnám. Pár másodperc leforgása alatt felkaptam, mellettem az asztalon heverő tatyómat amelyben felszerelésem Lapul és azonnal kézepcséteket formáltam. A robbanásból fennmaradó füstöt felhasználva létrehozok egy Maendant a bejárat elé egészen az előszobáig. Tudom azonban, hogy ezek a házat is miszlikbe robbantják ha arról van szó. Hiába a sziklába vájt ház, nem tudhatom, hogy mennyit bír és itt bizony civilek is laknak. El kell vinnem őket innen. Ha a Maendant sikerül létrehoznom és a gyors reagálásnak köszönhetően talán még nem rontanak rám nem állok meg itt. Felkapom az asztalról az ANBU maszkomat és azonnal fel is veszem. Aztán ismét kézpecsétekbe kezdek és megpróbálok gyorsan megalkotni egy válasz csapást remélve, hogy ne a semmire fecsérlem el a chakrám. Még szerencse, hogy éppen pihenés után találtak meg.
- Raiso: Gekishin// Villámló Temetés: Áruló Remegés - A tányér méretű raiton korongokból hármat lövök vissza a bejára irányába aztán futni kezdek az ablak felé. Alattam egy nagyjából ötven méteres szakadék lehet a következő ház tetejéig onnan még harminc az utca szintig. Keresztül vetem magam az ablakon, de igyekszem nem túlságosan eltávolodni a faltól. Közben chakrát koncentrálok a lábamba és már a zuhanás közben megalkotom a különleges kézpecsétet amivel létrehozom tökéletes másolatomat. Zuhanás közben a rögtönzött klón megragadja karomat és nagyot taszít rajtam kilökve a gravitáció által okozott tehetetlen zuhanásból és remélhetőleg sikerül az alattam lévő tetőn túl hajítania, majd a kage bunshin egy pukkanással eltűnik. Már meg is van amit keresek. Egy csatorna az utca szinten. Ott talán lerázhatom őket, ha ezt az eszeveszett mutatványt túl élem. Még sebesebben zuhanok az utca szint felé, az egyetlen gond amire az ugráskor nem gondoltam, hogy miként fogok megállni. Annyi chakrát koncentrálok a lábamba amennyit nem szégyellek, aztán ismét létrehozok két klónt magam elég és így ők a testükkel védenek a becsapódástól. Remélhetőleg sikerül minden gond nélkül a két klónnal a chakrával a lábamban és egy gurulással tompítani a zuhanás által szerzett lendületet. Akár így, akár úgy, ha futva, ha kúszva a fájdalomtól, de elindulok a csatorna felé. Le kell ráznom őket...

Uchiha Madara Kedd Jún. 12 2018, 00:43

Miután az ajtó beszakadt a csendes lakás, üresen álló előszobájába, a bennlévő shinobi azonnal védelmi és menekülési tervet eszelt ki. A terv működhetett is. Az ANBUk a ház előtt várták őt. A villám technikádra nem jutott azonban időd, ugyanis hamar, a robbanás után, az ablakok is betörtek, s újabb jegyzetekkel ellátott kunaiok szálltak, immáron a felső szint szobájába. Az ellentámadásra ugyan nem, de a menekülésre még volt időd, így idejében elkerülted a halálos lángcsóvákat, miután kikerültél a robbanás epicentrumából. A hulláma elősegítette ugrásod, melyet a ház hátsó felére néző ablakon keresztül terveztél. A lökéshullám kisodort az ablakon, ám hála a jól rögtönzött Kage Bunshinoknak, képes voltál, nem csupán lassítani a zuhanásod, hanem kellőképp tompítani a magasról való esés okozta sérüléseket. A klónok, miután hozzásegítettek a meneküléshez, eltűntek, ezáltal a chakrajuk visszaszállt testedbe. Az utcára érve tekintenél körbe. Az utca mentén lévő lámpák fényében könnyebben tájékozódhattál, mint a felső szirten. Lehet, hogy ez a tény nem okozott sok örömet a számodra. Ha jobban körbenézel, akár a zuhanás, akár a földet érést követően, észreveheted, ahogy az utcán is felbukkan egy-egy fekete maszkos alak. Az egyik alig ötven méterre lehetett, míg a másik egy épület oldalán lógó lámpán guggolva figyel. Csak figyelnek, nem mutatták semmi jelét az azonnali támadásra. Talán várnak valamire. Talán jobb is, ha nem várod meg azt.
Az ifjú ANBUkadét úgy döntött, a háznál is otthonosabb környezetben folytatja a harcot, mégpedig a csatornában. Jól ismerte a város alatt futó labirintust, s annak szinte minden kanyarulatát. Jó döntésnek bizonyult a menekülés, s bár talán még nem tudja, pontosan merre is tart, egy biztos. Innen menekülnie kell. Miért most támadtak, s vajon miért jöttek egyszerre hatan? Vajon mi lehetett az, ami miatt most a nyakadon van a titkos szervezet? Való igaz, közel két hónapja kutatod barátaid, mindez idáig egyetlen épkézláb nyomra nem bukkantál. Talán jókor jöttek. Igaz, számbeli fölényük megkérdőjelezhetetlen, így mindenképp szét kell választanod őket. Erre a csatorna tökéletes helyszín.
A vizes, sötét alagútba érve megindultál a főgyűjtő irányába, elvégre arrafelé ágazik a legtöbb irányba a csatornahálózat. A belváros alatt. Miután gyors tempóban kezdesz el futni a csőrendszerben, hallod, hogy csupán ketten érkeztek le a vizes betonra. Hova mehetett a másik négy? Vagy ki tudja, hányan jöttek még? A célpontjuk egyértelmű.
Nem jutottál messzire, alig két elágazásra, ez körülbelül ötven méter lehetett, mikor valami különösre lettél figyelmes.
A csatorna másfél méter széles járdái között, a három méter széles vízelvezetőben megremegett a víz, s elkezdett ellentétes irányba folyni. Ahogy a sodrása egyre csak nőtt, szinte már hömpölygött, tudtad, hogy baj van. Sejthetted, hogy most derül ki, miért nem hallottál a leérkezésen kívül több lépést. Amennyiben megfordulnál, láthatod, ahogy a csatornát szinte eltakarja egy épp születendő, óriás méretű kígyó, pontosabban sárkányfej, melyet a melletted lévő kulás vízből alkotott az egyik ANBU. Talán ismerős lehet a számodra a technika, de ha nem, akkor is tudhattad, hogy ez nem fog jól végződni. Egy mély, férfi hangja tisztázta a szemed előtt látott jutsu nevét.
- Suiton: Suiryuudan no jutsu
Ahogy kimondta, a sárkány megremegett, majd sebesen kezdett el feléd indulni. Az utca alatti főrendszer hosszú és tágas, viszont a mellékcsatornák szűkösebbek, s hosszúak. A vízsárkány nem csupán a főágon halad, hanem testéből újabb nyúlványokat alkot, ezzel kitöltve a mellékcsatornák térségét is. Sebessége nem köröz le, amennyiben a fővonalon haladsz, mellékcsatornában azonban elér valamelyik kinyúló vízcsáp. Nem futhatsz örökké a vízóriás elől, valamit ki kell találnod, mivel semlegesítheted a támadást. S hogy mire fogod használni azt a távolságot, mely létrejött közted és a támadóid között. Kell egy terv, hova is akarsz menni. Hol nem találhat rád a fekete ANBU.

**Kinshu** Szer. Jún. 13 2018, 23:36

Sikerült túlélnem a zuhanást és eljutnom a csatornáig. Már kezdtem reménykedni benne, hogy ott talán lerázhatom őket, de mit érek vele? Lassú voltam ismét. Lassú voltam mint anno a háborúban, vagy a menekült tábornál. Lassú voltam mint ott a tetőn is amikor Kamikonak kellett volna segíteni, vagy amikor Dait próbáltam védeni. Vajon hol lehetnek most? Amint leértem a csatornába nagyjából meg is tudtam állapítani, hogy merre lehetek és el is indultam amilyen gyorsan csak tudtam a fő gyűjtő felé. Most azonban csak ketten ugranak be utánam, de így üldözőim száma hat főre gyarapodik. Így aztán már tényleg nincs semmi esélyem ellenük. De vajon miért nem ölnek meg? Miért játszadoznak velem? Vizsgáztatnak, vagy csak kiélvezik a pillanatot, hogy a préda még próbál menekülni és nem fogadta el a végzetét. Ki tudja, tényleg nem fogadta el?
Elkezdek rohanni a fő gyűjtő irányába, mivel a szennyvízből kreált szörnyeteg a nyomomban van. Lesem a kijáratokat, hogy melyiken tudnék esetleg megfutamodni. Aztán eszembe jut hirtelen a pillanat amikor Kamiko visszarántott a vízesésnél a peremtől és nem hagyta, hogy eldobjam az életem. Igaza volt, nem lett volna értelme. Viszont nem adom meg ezeknek a nyomorultaknak, hogy ők döntsenek. Vagy legalábbis harcolok. Harcolok az utolsó leheletemig. Harcolok azért, amiért nem tettem ezt meg a lehető legjobb módon sem a fronton a Hang ninjái ellen. Harcolok azért amiért az elhagyott bányában sem tettem meg mindent a megzavarodott ninjuu ellen. Harcolok úgy, ahogy kellett volna ezek ellen a fekete álarcosok ellen Kamiko oldalán, de nem tettem meg. Azért nem tettem meg, mert lassú voltam, mert gyenge voltam, hogy elfogadjam a helyzetem és megbékéljek vele.
Nagyjából olyan ötven métert tehetek meg egy shunsin no jutsu segítségével, aztán egyszer csak megállok. Nem fogok még egyszer megfutamodni. Elég volt a futásból, ha tudatlan zombiként is végzem egy karosszékben valamelyik intézetben, a lelkem akkor is nyugodt lesz, mert nem futás közben gyáván ért utol a vég. **Kígyó**
- Bocsáss meg Kamiko, Dai. **Kos** Nem tudtam véghez vinni a küldetésem. **Majom** Nem találtalak meg titeket barátaim, de megpróbáltam. **Vadkan**
Sajnos azt az ígéretemet sem tudtam megtartani, hogy leszámolok ezzel az elittel, de hát az öregem elvesztése után, már tényleg csak egyedül voltam. **Ló** Család, barátok vagy támogatók nélkül. Ez így egyedül nekem nem megy. Már talán sajnáltatásnak hangzik, de egyszerűen csak egy elhatározás. A falu elárult, a vezetőség elárult, pedig én az életem adtam nekik és próbáltam még a megaláztatások után is együtt működni, ez azonban nem működik úgy, hogy soha nem támogatnak és gyakorlatilag az életemre törnek vagy törhetnek bármelyik másodpercben. Mindenki aki ezért felelős elmehet a pokolba. Ezt nekik küldöm, illetve azoknak akik elkapták Kamikoékat. **Tigris**
- KATON: GOUKAKYOUU NO JUTSU. - Üvöltöm vissza válaszul a Suitonos ANBUnak. Ebbe a jutsuba felhasználom a chakrám 100 százalékát, tehát minden tartalékomat és mindent beleadok amivel jelen pillanatban rendelkezem. Nincs több trükk és klónok. A technikát azonban nem lövöm vissza ellenfeleim felé, csupán csak kitartom magam elé amíg csak bírom. Talán van olyan erős, hogy egy ideig ellenálljon a Vízsárkánynak ha már minden létező chakrámat belefektettem. Ebben a pár lopott másodpercben még van időm végig gondolni az utóbbi húsz évet... Azért kalandos volt. Mosollyal az arcomon és tiszta lelki ismerettel nézek szembe a halállal!

Uchiha Madara Csüt. Jún. 14 2018, 00:40

Ahogy menekültél az alagútban a Vízsárkány pusztító rohama elől, fejedben átgondoltál mindent. Ellenfeleid túlságosan is sokan vannak, s még a hazai terepnek vélt csatornában is csapdába ejtettek téged. Otthon győztek le azok, akiknek kilétüket még mindig homály fedi. Stílusukban brutálisak és nem válogatnak az eszközökben, ezt már megtudhattad róluk, ám hogy kik ők valójában? Talán sohasem fog kiderülni. A csatorna vizes járdáján sietve menekültél a végzet elől. Ha ezt meg is úszod, vajmi kevés esélyed lesz, ha mind a hat egyszerre támad rád. Egyetlen támadással több, mint száz méterre kergettek, s úgy tűnt, most biztosra is akarnak menni. Ugyan a hatból négy helyzetét még most sem igazán tudtad, úgy tűnt, nem érdekelt többé. Beigazolódni látszott az igazság, ahogy a kétség csírái gyökeret vetettek szívedben. Az igazság, a tudat. Hogy nem menekülhetsz tovább. Bármi is a végzeted, most úgy tűnt, elért téged. S zubogó viharként csap le rád.
Megálltál. Emlékeid feltüzelték meggyötört lelked, hogy még egyszer, utoljára, szembeszállj a sorsoddal. Megvetetted lábaid, s ahogy a pecséteket formázni kezdted, szeretteid képe úgy viharzott át tudatodon. Be akartad fejezni a menekülést. Nem volt már hova futnod. Nem volt már miért futnod. Talán így volt.
A csatorna csőrendszerében fény tört elő. Vakító fény. A katon technika, melyet erőd teljes bedobásával létrehoztál, beragyogta a sötét és bűzös alagutat. A heves tűzviharként tomboló golyó egyre csak duzzadt és duzzadt. S ahogy erőd egyre csak alábbhagyott, úgy készítetted elő a végső válaszcsapást.
Az utolsó pillanatban, mikor készen álltál volna, hogy meglépd a váratlant, egy kéz fogta meg a vállad. A félelmeid szertefoszlanak, s a tűzgolyó is veszíteni kezd a méretéből. Egy két fejjel magasabb férfi lépett melléd.
- Még mindig túl könnyed akarod feladni.
A férfi négy kunait hajított a csatorna falára, s megvárva, hogy ellődd te is az előkészített tűzgolyót, megragad, s magával ránt egy nagyobb ugrással. A négy kunai eléri az alagút falait, s egyszerre robbanva döntik rá a Vízsárkányra a földet, elzárva ezzel a két ANBUtól.
Nem maradt sok erőd, épp annyi, hogy ne ájulj el azonnal. Mikor a robbanás rádiuszából kiértetek, a férfi a földre helyezett, majd kezével a fejed fogta meg. Homályos tekintettel nem tudtad kivenni az arcát, már azért sem, mert álarcot viselt. Azonban túlságosan is kimerültél, hogy kivedd a formáját. Még a színe sem volt biztos, ugyanis lehetett fehér a katon fényének utóhatásától, vagy lehetett fekete a sötétülő valóság miatt. Mindkettő lehetett, mert mindkét színt láttad rajta.
...
Fájó fejjel ébredsz, azonban ha kezeiddel a hajadba túrva próbálnád kimasszírozni a fájó érzést, csalódva kell észrevenned, hogy kezeid le vannak kötözve. Kinyíló szemeidet azonnal elvakítja valami közeli lámpás fénye. Fejed nem igazán tudod a szék támlája miatt forgatni, ám bármerre nézel, fényesség ragyog a szemedbe, s dárdaként szúr újabb fájdalom gyanánt. Ám még így is, ebben az állapotban is, shinobi érzékeidnek köszönhetően érzékelted, hogy nem vagy egyedül. Amennyiben elnémulsz, s képes vagy úrrá lenni a fájdalmaidon, mely a fejedben és a mellkasodon érződik leginkább, léptek koppanását hallhatod. Valaki eléd állt. De vajon ki lehet az?
- Most felteszek néhány kérdést. Csak arra válaszoljon, amit kérdezek. Világos? - egy mély, határozott hang szólított meg téged. Biztosra vehetted, hogy neked szól. Fejeden érzed, hogy két kéznyi ujj simul izzadt tincseiden keresztül, s fogják meg a fejed. Tapintásából női kezek voltak. Erős, női kezek.
- Az ön neve Hoshiga Kinshu?
- Milyen kapcsolatban állt Akashival? Tudomásom szerint ön volt, aki végzett vele, annak ellenére, hogy az ön hozzátartozója volt. Miért ölte meg a nevelőapját?
- Kinek fogadott hűséget a szíve mélyén, mikor felvette az álarcot? Kihez köti az esküje?
A férfi minden egyes mondata után megáll, s megvárja, amíg válaszolsz a kérdésre. A nő kezei folyamatosan a fejeden vannak, nem engednek el, bárhogy is mozogni akarnál.

**Kinshu** Pént. Jún. 15 2018, 00:02

Már felkészültem az elkerülhetetlen végre, szembe a pusztító vízsárkánnyal, amikor hirtelen valaki megjelent mellettem. Négy kunait dobott a falakra és sikeresen robbantotta be vele a járatot és ezzel megmentette az életemet. Valamit mondott is, de a chakra veszteségtől már nem nagyon értettem. Természetesen a tűzgolyót eleresztettem, de aztán minden elsötétedett. Azt se tudtam megállapítani, hogy milyen maszk volt rajta, abban viszont biztos voltam, hogy ANBU.
Nem tudom, hogy pontosan mennyi idő telhetett el, de amikor magamhoz tértem az első érzés a hasogató fejfájás volt. Ahogy próbálnám felemelni a kezem érzem, hogy konkrétan gúzsba van kötve, de olyan szorosan, hogy a kézfejem teljesen elgémberedett. Nagyon jó, most vajon a saját brigádom, vagy a fekete maszkosok kaptak el. A világosság szinte kiszúrja a szemem miközben próbálom megfejteni, hogy merre lehetek. Az utolsó emlékem, hogy feltűnik egy talán ANBU és "megment" a vízsárkánytól. Abban azonban biztos vagyok, ha megállította a fekete maszkosok technikáját akkor a saját csapatomból való. Van még egyáltalán olyan akiben lehet bízni ebben a romlott faluban? Vajon ők is egy követ fújhatnak a fekete maszkosokkal? Hova futhatnak ki a szálak? Kamiko... Dai... merre lehettel? Még az élők sorában vagyok, de nagyon kis híja ennek, úgy érzem.
Kérdések, csak kérdések... Én vajon mikor tehetem fel a kérdéseimet...?
- Világos... - Te agyatlan főemlős, ha elég eszetek lenne, már rág genjutsuval kiszedtétek volna az összes kérdésre a választ a fejemből... Innentől már vége...
Aztán megérzem a puhább kezek érintését, na végre csak van annyi eszetek, hogy valami genjutsuval vagy hasonlóval próbálkozzatok, már úgy is mindegy. Ha számítana bármi is ebben a faluban, akkor nem hagytatok volna magamra, ugyan olyanok vagytok mint ők, a fekete maszkosok...
- Igen így hívnak. - Erre aztán biztosan szükség van, mintha nem tudnátok a maszkomból az első pillanat után...
- Milyen kapcsolatban voltam az áruló nevelőapámmal? Hát ha azt vesszük az elején nagyon jó viszonyban, sőt nagyjából három hónappal ezelőttig a legjobb viszonyban. Aztán megpróbált megölni a házunk... házában, onnantól már nem nevezném jó viszonynak. Azokkal a fekete maszkosokkal volt, de teljesen biztos nem lehetek benne. De ha kíváncsiak maguk, a kis hölgy nyugodtan húzza fel a pólómat és meglátják mit kaptam búcsú ajándék gyanánt kedves nevelő apámtól. Biztosíthatom, majdnem az életem vette. Aztán a társaimmal egy falun kívüli helyen rejtőztünk el, de a fekete maszkosok ránk találtak. Azt kérdi miért öltem meg? Mert ez volt az egyetlen út. Vagy ő, vagy én. Ott a tetőn ahol a saját csapatom, aminek a tagja vagyok, ismét cserben hagyott. Igen az iwagakurei ANBUról beszélek, akik hagyták, hogy mindez megtörténjen. Akik nem képesek a saját falujukon belül rendet tenni, a szervezetről, aminek elméletben én is a tagja vagyok, ha nem akarnának kinyírni úton, útfélen. Tudja ez így elég vicces. Honnan tudjam, hogy maga nem éppen egy áruló, vagy a nő aki a fejemet fogja? Nem látok semmit megnyugodhat...
Aztán inkább befogom a számat. Talán egy kicsit már túl lőttem a célon. Elérkeztünk a legnehezebb kérdéshez.
- Azt kérdi kinek fogadtam hűséget? Úgy vélem a falunak. A Tuchikagénak akit próbáltam szolgálni a magam módján. Persze ez meg sem fordult a fejemben, amikor a háborúban Akonnal és Sakonnal a Hang négyes talán legveszélyesebb Edo tenseies testeivel küzdöttem, de ezt hagyjuk inkább. Szóval egy eszmének fogadtam hűséget a szívem mélyén. Egy eszmének, ami az utóbbi hónapok után már csak azt mondom, hogy csak az én elmémben létezett. Ha már itt tartunk gyorsan válaszolok inkább a következő kérdésére.
Kiköpök magam elé, mert vért érzek a számban, de csak a földre, nem célom már megalázni senkit... Ha nem csal a megérzésem nem sokára, már úgy sem fogok emlékezni az egész életemre és egy zárt osztályon fogom szürcsölni a hideg tejet szívószállal... Aljas férgek vagytok mind.
- Most a barátaimhoz vagyok hű amikor felhúzom a maszkot. Minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljam őket, mielőtt a fekete maszkos söpredék kárt tehetne bennük, de sajnos egyedül mint MINDIG, nem járhatok sikerrel. Tudja elég szar dolog, amikor az embert a saját szervezete árulja el, nekem azt is meg kellett tanulnom, amikor Akashi életét kioltottam, hogy lehet senkiben sem szabad megbízni, az pedig, hogy most itt is gúzsba van kötve a kezem és a kis hölgyike ellenőrzi, hogy igazat mondok-e, mint egy igazság vizsgáló, arra enged következtetni, hogy az érvelésem helytálló és az ANBU nem több a hatalmasok játékszerénél és már egyáltalán nem a falu vagy annak vezetőjének szándékait követi, mondja a szemembe az ellenkezőjét és azt mondom hazudik...

Uchiha Madara Pént. Jún. 15 2018, 00:58

A férfi, kérdéseire megkapta a válaszokat. Talán többet is. Ugyan nem láthattad a lámpafény miatt, de elég mérgesen tekintett feléd, mikor a hátad mögött álló, fejedet vizsgáló hölgyről tettél megjegyzéseket. A nőt nem zavartatta egyik célzásod sem, nem vett egyszerűen tudomást róluk. Ezt onnan tudhattad, hogy puha kezei egyáltalán nem rezzentek, nem feszültek meg, hanem ugyanazt a bársonyos érzést nyújtották, mint a legelső érintésnél.
Válaszaidra nem érkezett válasz, nem kezdett el más nézeteket szembeállítani veled a kérdező férfi. Mikor azonban az utolsó mondataiddal szinte szembeszegültél saját hűségeddel, mely részben érthető indokokkal volt alátámasztva, mégis érezted, talán most túlságosan is sokat beszéltél.
Óriási, mélyen zsibbasztó pofon csattan a jobb arcodon, melytől alaposan elfordul a fejed a szék támláján. A nő hátrarántva a kezeit óvta magát, s nem tette többé vissza a fejedre őket.
- Ezt nem azért kaptad, mert igazad lenne. Igazad van, részben. Azonban amíg nem látod át az ANBU rendszerét, nincs jogot ilyen kijelentést tenni. Sok barát fordul el tőlünk az életünk során, még többen okoznak nekünk fájdalmat, keserűséget. De egyet nem vehetnek el tőlünk. Az eskünket. Úgy tűnik, nem igazán tudod, hogy mivel is van dolgod. Úgy érzed, mindenki ellened fordult. Hogy mindenki hátba szúrt. Bosszúállónak akarsz tűnni egy ismeretlen arccal, pedig csak egy gyerek vagy, álarcban. ANBUnak tartod magad, de azt sem veszed észre, hogy hetek óta megfigyelnek téged. A boltban, az edzőterepen, az utcán, sőt, még a lakásod környékére is beszökött az ellenség, neked meg fel sem tűnt. Feláldoztad volna magad csak azért, hogy elengedd mindazt, amiért harcolnod kellene. Fel akartad adni ott, ahol a leginkább fel kellene állnod. Ezt tanítottam neked?
- Tiszta - mondja hideg hangon a mögötted álló nő.
- Gyermekes gondolkodásod van még mindig, Kinshu. - fejezi be a férfi gondolatmenetét.
Ekkor a lámpák kialszanak, s az eddig bilincsként rád tekeredő kötelek is eresztenek a szorításukon. Az előtted álló férfi pedig felfedi magát. Talán meglepődsz, talán nem is ismered fel, vagy valahol mélyen úgy érezted, hogy pontosan tudtad, ismét ő az. A Disznó álarcos ANBU, akivel a háború idején találkoztál. Már akkor is kemény egy alak volt, mostanra mintha még inkább megszilárdult hittel állt volna előtted.
- ANBUnak csapnivaló vagy egyelőre, de ezen majd módosítunk. A kedves "hölgyike" - ejti ki szarkasztikusan a szót - csupán átvizsgálta a tested, nincs e rajtad is a pecsét. A pecsét, amit a Fekete ANBUk használnak. Egy speciális pecséttel képesek átvenni mások felett az uralmat, és lényegében agymosott zombikként fordíthatják ellenünk szinte bármelyik tagját az osztagnak. A szavaidból kivettem, hogy fingod sincs arról, mi folyik itt. Hadd világosítsalak fel egy kicsit. - a férfi megköszörülte torkát, majd folytatta.
- Az I. Tsuchikage idején alapult meg az ANBU. Mint azt már tudod, az ANBU látja el a főváros kül-, és olykor a komolyabb belügyi problémákat is. Számos szekcióra van bontva, mind képességben, mind bevethetőségben. Számos szekciót még te magad sem láttál, ilyen például a mi szekciónk is, de erről később. A II. Tsuchikage, Muu alapított az ANBUn belül egy réteget, ez volt a Gyökér, vagy későbbi nevét, a Shindai*. A Shindai egységeibe tartoztak a legelszántabb, legkegyetlenebb személyek, akik általában a vezető, személye elleni személyeket célozták meg. Politikusok, tábornokok, civil képviselők, bárki, aki veszélyt jelenhetett a vezetőre és az ő rendszerére. Szinte lehetetlen megtalálni őket. Ezer arcuk is lehet, s úgy olvadnak be egy társadalomba, hogy mire észbe kapna az ember, már meg is döntöttek egy Kagei uralmat. Specialisták, orvvadászok, gyilkosok. Nem válogatnak az eszközökben. Mindez idáig a Shindai csendben, észrevétlenül ténykedett, ám Akashi halála óta vagy hatalmasat hibáztak, vagy tudatosan fedték fel magukat. Azt, hogy mit akarnak, és hogy ki állhat a háttérben, még nem tudjuk, csak azt, hogy magát az ANBUt vették célba.
A férfi ekkor szünetet tartott. Idő közben eléd sétált a másik személy is, a Nyúl álarc mögé rejtőző, vélhetőleg kunoichi is. Szemrevaló nő volt, meg kell hagyni. Idősebb lehetett, olyan harminc körüli, ám a maszk miatt nem igazán tudtad pontosan meghatározni. Ténykedett, pakolászott, miközben a Disznó álarcos férfi adott némi információt az ellenségről. Egy biztos, a helyzet nem lett jobb, most hogy tudod, kik vadásznak rád. A miértre nem kaptál választ még, de talán majd később kiderül.
- Ugyan még nem tudjuk, miért téged, de ahogy mondtam, hetek óta figyelnek, ahogy mi is. Ott voltak a közvetlen környezetben, megfigyeltek téged, megvizsgálták a napi rutinodat. Mivel a házadban támadtak rád, az nem csak azt jelenti, hogy ismerik a személyi azonosságodat, hanem hogy nem félnek komolyabb eszközökkel is megfélemlíteni, vagy megölni ha kell, akár nyíltan is. Ez jelzés volt, nem csak neked, hanem nekünk is. Az utóbbi időben egyre több emberünket kaptál el, ám hála Shino képességeinek, képesek vagyunk kiszűrni az alvóügynököket. Kinshu, mivel a te életedről van szó, nem utasíthatalak, de ha valóban a barátaid és a falu iránti hűség az, ami vezényel téged az álarc felvételekkor, akkor velünk kell tartanod, s meg kell akadályozni, hogy a Shindai véres polgárháborúba taszítsa Iwagakuret. Ha nem állítjuk meg őket, nem lesz otthon, amit megóvhatnánk.

*Shindai= Vérző Szikla

**Kinshu** Szomb. Jún. 16 2018, 11:22

A pofon nem esett túl jól, de nem lepődtem meg rajta. Egy pillanatra fellángolt bennem a vágy, hogy megpróbáljak visszaütni, de aztán megjött a józan eszem és rájöttem, hogy nem több ellenséget, de inkább szövetségeseket kellene gyűjtenem magam köré. Pecsét, irányítás? Miről beszélnek ezek? Mit jelenthet ez, hogy Kamikoékat irányítják? Heh érdekes egy hozzá állása van ennek a disznónak... Várjunk csak, ez az a férfi akitől sokáig rémálmom volt? Mi a franc van itt? Miután elengedtek felállok és hátralépek egyet, amikor meglátom az álarcát. Pontosan tudom, hogy ki ez és mire képes az esküjéért. Félek tőle, hogy nem sokkal jobb mint a fekete álarcosok. Most azonban nincs más választásom, együtt kell működnöm velük, ha ki akarom szabadítani Kamikoékat.
- Maga? Maga az... Maga hagyta azt a tábort... Pontosan emlékszem magára...
A megdöbbenést nem tudtam kiverni a fejemből, de az agyam máris azon pörgött miként tudnék Kamikoék után menni.
- Igaza van, valóban túl messzire mentem és elnézést kérek érte. Sejtettem, hogy követnek és megfigyelnek. Azt nem gondoltam volna legmerészebb álmomban is, hogy a saját szervezetem is figyeltet, de azt sejtem, hogy fekete maszkosok a nyomomban járnak.
Aztán hagyom, hogy végig mondja a Shindai történetét és egy kis történelem órával megfűszerezve, legalább tudomásom legyen róla, hogy kik ezek az emberek akikkel szemben állok és ezek szerint amely szervezetnek Kamikoék a tagjai.
- Van egy sejtésem, hogy miért támadnak rám. Elég közeli viszonyom van a Shindai két viszonylag erős tagjával. Ezen kívül láttam az egyik vezetőjüket is amikor ránk támadt. Nem volt esélyünk, még úgy sem, hogy Kamiko az egyik vagy talán a legerősebb kunoichi és egyben shinobi akivel valaha találkoztam. Nem tudom elképzelni, hogy milyen shinobik lehetnek ezek. Annyit tudok, amennyit most elmondott, a barátaimtól. Arctalanok, elesett vagy már használaton kívüli ANBU maszkokat használnak a bevetéseiken, hogy rejtve maradjanak még a szervezet elől is. A képességeiket illetően csak tippelni tudok, hogy a normál ANBU tagok fölött szintekkel állhatnak, ha Dai és Kamiko szintjét nézem akiktől én magam is tanultam. Tudom, hogy ez így most furcsán hangozhat, de amikor az a férfi megjelent, akkor még a levegő is megfagyott... A férfi fekete maszkján arany jelzések voltak. Nem láttam az arcát, de a maszkot ezer közül is felismerném, talán ő lehet a Shindai egyik vezetője. 12 másik harcossal érkezett oda, egyedül képes volt Kamikoval harcolni és ezt azért mondom, mert Kamiko képességei még a Shindaion belül és páratlanok legutolsó tudomásom szerint.
Egy pillanatra elgondolkozom, hogy vajon jó ötlet volt-e a disznó álarcosnak elárulni a történet egy részét, de aztán rá kell jönnöm, hogy a bizalmat meg kell előlegezni ahhoz, hogy kiérdemeljük, végül is ők is elengedtek engem.
- Hol kezdjünk? Természetesen minden erőmmel ezen leszek. Meg kell állítanunk őket, és vissza kell hoznom az életbe a barátaimat is. Az ANBU is sokat nyerne velük, én pedig mindent visszanyernék...
Féltérdre ereszkedem a felettesem előtt. Ez a szokás... Nem tehetek mást, a hierarchia ezt kívánja meg.
- Hölgyem, elnézést kérek szenvtelen viselkedésemért! - Teljesen jogos, ha ő valóban segített én pedig bántottam, nincs már morális érzékem sem, vajon melyik kanyarban hagytam el?
- Uram, természetesen készen állok bármilyen áron, hogy szembe szálljak a Shindai árulóival. Kérem a két barátom ügyére térjünk még vissza, ha nem lennének én most biztos nem lennék itt. És fontos... lenne... nekem... az ő... az épségük! - Miután formálisan is elismertem a rangjukat és elnézést kértem igyekszem vázolni tervemet.
- Nos nekem nincs jobb ötletem, mint, hogy használjunk ismét engem csalinak, de ezúttal talán effektívebb lenne a dolog, ha tudnám, hogy kik azok akik nem kést állítanak a hátamba, hanem adott esetben segítenek. Azt javaslom, hogy had térjek vissza a napi rutinomhoz, de ezúttal maradjunk egész nap kapcsolatban, kommunikáljunk, előbb utóbb el fognak jönni értem ismét és akkor elkaphatunk egyet. Minden képpen el kellene kapnunk valamelyiket és kiszedni belőle, legalább egy listát...

Uchiha Madara Csüt. Jún. 21 2018, 00:29

Rideg hangulat uralkodott a raktárszerű épületben. Miután jobban körül tudtál tekinteni, számtalan polcot és szekrényt vettél magad körül észre. Valami eldugott bázisszerű létesítmény lehetett. Talán maga a disznó álarcosé. Ládák hevertek szanaszét, egy-két asztal és néhány szék. Ablak nem volt, így természetes fény sem volt benn, csupán néhány lámpa. Rideg volt, akár a mostani környezet, de talán egy valamiféle biztos pontja lehetett a csapatnak. A disznó az előbbi kihallgatás során megbizonyosodott arról, hogy nem vagy megfertőzve a Shindai pecsétjével, s hogy mindent, amit mondtál, igaz volt.
Az ANBU mindvégig mereven állt előtted, csupán néhányszor inogott meg, mikor megnevezted a két barátodat, illetve az arany csíkos ANBUt. Nem láthattad az arcát, így talán fel sem tűnt a másodperc töredéke alatt végigfutó rázás.
- Dai aligha az elit legfelső egységébe tartozna. Kamiko viszont...na ő valóban az elit ANBUba tartozott. Az ő képessége felülmúlta valamennyiünkét. Ismertem őket, mikor még a hűség kötötte őket, nem pedig a hatalom iránti vágyuk, ahogy megannyi társunkat. A Shindai emberei valódi hatalomhoz juthatnak, cserébe egyetlen dologról kell lemondaniuk, a személyes szabadságukról. Ezért olyan veszélyesek. Bármit megtesznek, hogy az erőt képviselhessék.
A disznó álarcos ( innentől kezdve Inoshi= vadkan) lépett néhányat jobbra, néhányat balra. Valamin mérlegelt, tanakodott. Ezt az álarc mögül is képes lehetsz észrevenni.
- Veszélyes kalandba vágtál bele, Kinshu. De becsülöm a bátorságod. Hamarosan megérkeznek a többiek is. Akkor pedig elkezdhetjük. Előtte viszont, le kell tenned az esküt, hogy kössön téged a Hűség. Khm. Elöljáró! - húzta ki magát. A terem másik végén lévő ajtó megnyílt, s négy másik ANBU tért be. A négy egyenruhás valakit közrefogott, kinek a testét tökéletes takarásban tartottak. Majd mikor közelebb érkeztek, széthúzták a szoros alakzatot, s a levegőben feléd lebegett az idős Tsuchikage, Onooki. Az öreg Kage arca nem volt egyáltalán vidám, biztosan megviselte őt is az elmúlt időszak. S mivel ily komoly belviszály kezd kialakulni, talán a legjobb, ha a megmaradt katonák találkozhatnak a vezetőkkel, akik néhány bátor szóval lelkesítik őket. Szükséges volt az ilyesmi, s egyben személyesebbé is vált a cél.
- Hát te vagy az, akiről már meséltek korábban. Sajnálom, ami Akashival történt, fogadd részvétemet. Most azonban nem emiatt vagyok itt. Szükségem van olyanokra, akik képesek hűek maradni az országhoz, s segítenek helyreállítani a belső békét. Most még választhatsz, ifjú, de az eskütétel után viszont csak a halál oldozhat fel a feladatod alól. Veszélyes időket élünk, szükségünk van a hűségesekre. Csak ők menthetik meg a falut, akiknek a hűsége köti őket. Ha úgy érzed, nem hátrálsz meg a feladatod alól, Inoshi-sama segít levezetni az esküdet.
- Tedd fel a jobb kezed, a balt pedig a szívedre, és mondd utánam - fordult feléd a vadkan (a disznó) maszkos férfi.
"A mai napon, én, Hoshiga Kinshu, felesküszöm az országra, a Tsuchikagera, a népre, s hűségemmel egy életen át szolgálni fogom azt.
Világos nappalon és sötét éjen át,
Őrzöm a békét egy életen át.
Gonosz nem törhet meg, álnok gondolat a szívem meg nem kapja,

Fel, eme szent feladatomat, csak a halál oldozhatja.
Egy az otthonom, egy a hazám,
Iwagakureért egy életen át."
Miután a rövid, mégis, formális beavatás megtörténik, Oonoki mosolyogva tapsolt néhányat, majd közelebb lebegett, s kezét a homlokodra emelte.
- Gratulálok fiam, mától hivatalosan az iwagakurei ANBU kötelékeibe tartozol. Az eddigi próbákat sikeresen teljesíttetted, s esküddel szentesítetted a sorsod. Nekem mennem kell, remélem hamar a végére juttok ennek az egyre zavaróbb küldetésnek.
Ekkor a Tsuchikage, és a négy vele érkező ANBU két tagjával elhagyta a helyiséget. Inoshi a nyúlmaszkos nő felé intett
- Talán szükséged lehet némi utánpótlásra. Juren, mutasd meg neki a készleteket.
Juren néhány asztal és polc felé vezetett. Ládák, dobozok voltak tele kunaiokkal, shurikenekkel, makibishikkel, füstbombákkal, robbanójegyzetekkel és minden mással, amit az átlagos fegyverboltban megtalálhatsz. A felszerelések közül bátran válogathattál, ám tudtad jól, rengeteg eszköz egyszerre való birtoklása alaposan lelassíthat, s javarészt talán felesleges is lehet. Az egyik ANBU egy, a testi méreteidre szabott egyenruhát nyújtott át, a tetején egy friss, hófehér álarccal*. Miután felöltötted a tiszta és érintetlen egyenruhádat és álarcodat, felvértezve magadat a fegyverekkel, Inoshi eléd állt.
- Mostantól hivatalosan is ANBU vagy, üdv a Makulátlanok soraiban. - jobbját a mellkasodra emelte - Makulátlan, akár csak az új ruha. Mellettem ez nem marad sokáig, hamar be fog piszkolódni, megígérhetem.

*Az új álarcod rád bízom, elvégre te tudod a legjobban, melyik állat is passzol a karakteredhez. Egy ANBUban használatos álnevet is szeretnék majd a maszk mellé.

**Kinshu** Csüt. Jún. 21 2018, 23:40

Azt hittem, hogy most ismét a szent beszédet fogom kapni, de ennek ellenére Inoshi megdicsért. El sem hiszem. Tőle aztán végképp nem számítottam erre. Tőle aki rémálmaimban kísértett a háború után még hosszú hónapokig. Aztán elkezdett beszélni Kamikoékról és a szívem nagyot dobbant. Valóban olyan erősek, hogy még ő is hallott róluk, azonban az ismeretei hiányosak, de most nincs itt annak az ideje, hogy erről vitatkozzak vele. A Shindai azonban úgy tűnik, hogy tényleg az elitek elitje lehet, de most nekünk kell eltakarítani mások szemetét. Nem gond, tudtam, hogy mire vállalkozok amikor az ANBU képzésbe belefogtam. Már éppen felálltam volna, amikor Inoshi sama jelzett. Elöljáró? Vajon ki lehet az, ismét valami ANBU vezér látogat meg minket és sajnál le teljesen fölöslegesen. Megérzésem még azt hittem, hogy helyesnek is bizonyult, amikor a négy ANBUt megláttam, de aztán nagyon meglepődtem és azonnal ismét féltérdre vágtam magam. A Tuchikage sama volt személyesen. Így szemtől szembe még sosem találkoztam vele és bár az unokájával találkoztam már és tudom, hogy a vérükben van a tiszteletet parancsoló kisugárzás, de ez Kituchihoz képest Oonoki samában hatványozottan jelen volt. Ez egy jó vezető egyik nagy fegyvere.
- Tuchikage sama! - Szólítottam meg, majd lehajtottama fejem és vártam, hogy egyeztessen Inoshival. Na ez már tényleg egy olyan szint, hogy örülök, hogy nem küldtek ki a szobából. Ekkor azonban Oonoki engem szólított meg.

Még jó, hogy a földet ámultam, mert az állam leesett és valahonnan a földről próbáltam összeszedni.
- Tuchikage sama, ez egy óriási megtiszteltetés köszönöm szépen! - Még mindig a földet néztem. A falu talán most visszanyert egy kicsit a bizalmamból! - Természetesen vállalom a feladatot uram, hiszen már így is benne vagyok, és tartozom a barátaimnak és a falunak annyival, hogy megpróbálom rövidre zárni az ügyet. - Ezek után ünnepélyesen elmondtam az Esküt és ezzel csatlakoztam hivatalosan is az Iwagakurei ANBU kötelékébe. Most már meghoztam a döntést, de ebben jelenleg nagy szerepet játszik, hogy Kamikoékat meg kell találnom... Nyilván nélkülük is kötélnek álltam volna, de ez egy extra motiváció!
Oonoki sama már elköszönt akkor emeltem fel a fejem és figyeltem amint kíséretével elhagyja a raktárat ahol voltunk. Amikor már elment Inoshi felé fordultam.
- Ez most teljesen komoly? Ő tényleg az az Oonoki volt? Nemár ezt nem hiszem el. - Mint egy kisgyerek aki most kapta meg élete első játékát, de hát a meglepettségtől még a következő percekben is csak a gondolataimat kerestem.
- Tehát akkor ennyire komoly az ügy. - Fordultam végül Inoshihoz, miután felöltöttem az ANBU páncélzatot. Az ANBU maszkomat Inoshitól vettem át. Mostantól ez lesz az arcom a világ felé amikor felveszem a szolgálatot, ezért jól az arcomba vésem a Gepárd motívumot. Amint fogom a kezemben tisztelettel figyelem a motívumokat. Maszk. Ezek után felveszem és már úgy nézek vissza az új arcommal Inoshira és a világra. A régi maszkot, amit a Shindaitól kaptam egyszerűen ketté töröm.
- Mától akkor Noun lesz a nevem... (Gepárd)
Ezek után feltöltöm a készleteimet, amiket alapból elhasználtam, ezen kívül csak energia pirulákból veszek magamhoz egy adagot. (1 csomag tartalma).
- Inoshi sama, a csatornában történt incidens miatt szeretnék még kérni valamit. Rájöttem, hogy hatásos védelmi jutsuval nem rendelkezem, így szeretnék tanulni egy Raiton védelmi jutsut amennyiben ez megoldható. Ha lehetséges lenne még a küldetés megkezdése előtt.
Aztán pedig, már csak Inoshi instrukcióit várom!

Uchiha Madara Pént. Jún. 22 2018, 00:11

Inoshi elfordult, s kezét a fejének emelte, mikor gyermeteg robajjal kezdtél el örülni. A Facepalm után mély levegőt szívott, majd kifújta, ahelyett, hogy leosztott volna még egyet. megérdemelted volna.
- Noun. Hm...Találó. Az új arcod, az Arctalanok világában. Élj vele büszkén, s bölcsen. Az ANBU kötelékein belül úgy tartják, az álarcunk személyesíti meg a belső énünket. Az én maszkom nem csupán arra sarkall, hogy erős és megállíthatatlan vagyok, hanem hogy mennyire őrzöm azokat, akik hozzám tartoznak. Kevés ilyen ember van, s sajnos ez a létszám is csökkent az elmúlt időszakban. Élj büszkén és becsüld meg, mert csak akkor válhatsz igazi elitté.
Inoshi megvárta, hogy feltöltsd a készleted, s átvedd a ruházatodat. Ez idő alatt a másik két ANBUval diskurált néhány szót, természetesen teljes némaságban. Nem tudhattad, miről beszélnek, ám talán nem is volt fontos most. Ez az egyik lecke, amit meg kell tanulnod ANBUként. Hallgatni, s a titkokban élni. Ugyan volt már részed korábban elit shinobikkal együtt harcolni, vagy éppen az általuk levezetett képzéseiken és edzéseiken vért verejtékezni. Átérezhetted már párszor a maszkosok stílusát és mentalitását, de még nem birtoklod. Csak most kezded.
Kérésedre a Vadkan arcú férfi elmosolyodott az álarca mögött. Talán csak a szeme sarkainak állásából láthattad.
- Lehet, egy látó veszett el benned, Noun. Ugyanis vissza fogunk menni a csatornába. Egy edzés talán majd elég hangos lesz ahhoz, hogy oda csaljunk néhány Shindaibéli rohadékot. Az edzésedet nem tudjuk a küldetés előtt megkezdeni, ugyanis már hónapok óta tart. A dolgok közepében vagyunk, ám ezt a környéket egyelőre nem ismerik, így van némi felkészülési időnk.
Miután mindenki elkészült, Inoshi körbenézett a csapaton.
- Ajánlom, hogy mindenkinél legyen légzőkészülék, mert mocskos egy helyre fogunk most menni. A továbbiakat út közben egyeztetjük. Indulás!
A vadkan vezetésével megindult a négyfős csapat, a Nyúl álarcos kunoichi pedig feloldotta az egyik, hajókabinokon látható, nagy kerekű, ajtózáron lévő pecsétet, s megnyitotta az utat. A két idegen ANBU közrefogtak a széleken, majd elindultatok a csatornarendszerbe.
...
Talán egy fél órája haladhattatok a szűkös és kacskaringós járatokon, amikor egy nagyobb gyűjtő előtt álltatok meg. A gyűjtőn keresztül három híd vezetett, ti a középsőn lyukadtatok ki.
- Itt megállunk egy kicsit. Tamashi, mutasd meg Kinshunak a védelmi technikádat, addig Raigoval előkészülünk.
Amíg a Vadkan és a Keselyű álarcos szétváltak, s ellenőrizték a másik két hidat, majd valamit elkezdtek babrálni. Ám a te figyelmed ekkor máshol volt. Az előtted álló Tamashi, kinek arcát valamiféle angolnaszerű álarc takarta, feléd fordult.
- Mivel alig pár óránk lesz itt, azt fogom neked tanítani, amihez a legjobban értek. Egyszer fogok mindent elmondani, világos? A Purazuma Booru egy egyszerűbbnek tűnő, mégis annál veszélyesebb Raiton technika. A technika lényege, hogy a tested köré alkotsz egy aurát, leginkább gömb formájában. Miután a testeden kívülre juttattad a chakradat, meg kell azt szilárdítanod, ezáltal egy szinte áthatolhatatlan, villódzó védőburkot hozol magad köré. Óvatosnak kell lenned, s a raiton elem miatt pedig még óvatosabbnak. Ha cska egy pillanatra megzavarják a koncentrációdat, akkor a technika a visszájára fordul, s magával visz a túlvilágra. A gömböt képes vagy, jó koncentráció mellett, részlegesen is megalkotni, ezzel képes vagy egy adott területre fókuszálni, ám első sorban a teljes lefedettséget fogjuk tanulni. S hogy is néz ki a valóságban?
A férfi ekkor kézpecséteket alkotott, s megalkotott egy kitörő energiaburkot, mely teljesen körbevette a testét. A burok szikrázott, villódzott, s kisebb nyalábokba haladtak a vizes területek felé.
- Másfél órád van elérni ezt a szintet. - ekkor az angolna maszkos is továbbhaladt, s megkezdte ő is a híd bejáratán ügyködni.

//A tanulás ezen fázisában csak a gömböt hozod létre, de komoly védelmet még nem biztosíthat. A próbák számát és a nehézségeket rád bízom. 40 sor. Rang módosítva//

**Kinshu** Hétf. Jún. 25 2018, 19:35

Végül sikeresen is beléptem a szervezetbe és megkaptam minden szükséges holmit. Az ANBU páncélt gyorsan fel is vettem. Érdekes, hogy milyen ellen álló hacukák ezek és ahhoz képest mégis milyen könnyű mozogni bennük. Erősített részek vannak benne a felsőtestnél és a lábnál is, mégsem akadályoz a mozgásban. Feltöltöttem az utánpótlás készleteket, aztán követtem Inoshi utasításait. Útnak is indultunk a csatorna felé, így egy légző készüléket is magamhoz vettem. Ha olyan részre megyünk akkor valóban orrfacsaró bűzzel lesz dolgunk. Aztán a Tamashi nevű ANBUhoz kerültem aki elkezdte megmutatni az eddigi leghatékonyabb védelmi technikát amit életemben láttam. "Raiton: Purazuma Booru". Tulajdonképpen egy plazma gömb amit a használó a saját teste köré hoz létre Raiton elemű chakrából. Elég testhez állónak tűnik a pajzs, de gondolom minél jobban használja a használó annál nagyobb területre lehet létrehozni. Szóval akkor az egésznek a lényege, hogy a Raiton elemű chakrát koncentrálom magam köré és azzal hozok létre egy ilyen plazma réteg szerű chakrából megszilárdított burkot. Viszont Tamashinak igaza van, ez hamar a visszájára fordulhat és így magamat égethetem ropogósra. Az első próbálkozásnál először csak a raiton chakrát koncentráltam a tenketsuimhoz, aztán megpróbáltam kiereszteni, de semmi sem történt. Jól van akkor ennél egy kicsit komolyabban kell venni ez végül is egy A szintű védelmi jutsu.
A következő próbálkozásnál már nagyobb mennyiségű chakrát engedtem ki a testemből, de végül kisebb elektromos kisülések kíséretében elpárolgott a felhalmozott chakra. Jó akkor most inkább egy másik módszerrel próbálom meg. Becsuktam a szemem és koncentráltam. Igyekeztem a környezetemet feltölteni a chakrámmal és chakra aurámat kitolni a testemen kívülre. Miután ez sikerült, elkezdtem koncentrálni a megfelelő elemű chakrát, de valami még mindig nem volt jó. Azt hiszem, hogy meg lesz a probléma. Már amikor kiterjesztem a chakrámat, akkor a raitonnal kell kezdeni. Így ismét elektromos kisülések kíséretében elkezdtem kiáramoltatni a chakrámat a tenketsuimon és éreztem, hogy egy kis idő után a levegő körülöttem feltöltődik elektromossággal. Igen ez lesz az. Elkezdtem koncentrálni a chakrátmat a testemtől tizenöt húsz centi távolságba egy buborék formájú pontba. Itt próbáltam sűríteni a raiton elemű chakrát, amíg meg nem kapom azt a mezőt, amit Tamashinak is sikerült létrehoznia. Nagyjából addig jutottam, hogy a raiton elemű chakra elkezdett összesűrűsödni, de a kívánt plazma állapotot nem vette fel. A következő próbálkozásnál megalkottam a megfelelő kézpecséteket is, de megint a sűrítési folyamatnál állt meg az egész.
Egy kis szünetet kellett tartanom, mert kezdtem fáradni. Azért ez eddig is egy elég hosszú nap volt, most még a chakrámat sem kímélem. Egy picit figyeltem, amint a többiek a két hídnál tevékenykednek. Gondolom, hogy csapdát állítanak a Shindainak. Inoshinak igaza volt, tényleg jó lenne elkapni az egyik rohadékot, legalább annyival közelebb kerülnék Kamikohoz. Nem tudom őket kiverni a fejemből. Valahogy el kell jutnom hozzájuk.
Sikerült erőt gyűjtenem ezekből a gondolatokból és újra nekiestem a jutsu létrehozásának. Most már eljutottam odáig a kézjelek megalkotása után, hogy létrehoztam magam körül a szikrázó chakra aurát, aztán elkezdtem sűríteni a chakrát és abba a burokba koncentrálni, amiből a burkot kívántam létrehozni magam köré. Elkezdett megjelenni egy viszonylag fényesebb burok, valóban, de aztán csak a pillanat varázsa volt és gyorsan elfoszlott.

Tudtam, hogy gyorsan kell cselekednem, mert ha a Shindai megtalál és bizony megfog, akkor azt a nagyon közeli jövőben teszi meg. Így arra gondoltam, hogy megpróbálom még egyszer utoljára, aztán szüneteltetjük a tanulást, mert a többiek is lassan végeztek a csapdák telepítésével, én pedig már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi a tervünk.
Koncentráltam a chakrámat és kiterjesztettem a testemen kívülre. Aztán megpróbáltam összesűríteni és sikerült is létrehoznom egy burkot magam köré, de ez messze nem volt olyan, mint amit Tamashi mutatott, de ennyi, most ennyi fért bele, remélem éles helyzetben nem lesz még szükségem rá, mert ha igen, akkor nagy eséllyel halott vagyok...

Uchiha Madara Szer. Jún. 27 2018, 01:35

Ugyan nehéz és hosszú, de azért nem vérverejtékező edzésbe kezdtél. Próbálkozásaid sorra hozták magukkal a bukás veszélyét, ám minden egyes bukás úgyszintén magukkal hozták a tanulságot is. Az ugyanúgy tanul a saját hibáiból, mint ahogy a másokéból A gömb, mely körülötted egyre jobban kezdett kialakulni, még korántsem volt oly tökéletes, mint ahogy azt Tamashi mutatta.
A tanulás oly szinten lekötötte a figyelmed, hogy szinte fel sem tűnt, hogy a többiek már a hidak túloldalán jártak. Meleg volt, büdös, melyet ugyan nem éreztél, ellenben a maszkban szívható kevés levegőt annál inkább. Chakrakészleted is megcsappant némileg, kivett belőled az edzés. Meg úgy a nap eddigi része. Mivel nem akartad a tartalékaidat teljes egészében felhasználni, segíteni pedig úgysem tudtál volna, így némi pihenésre adod a fejed. Talán meg sem támasztod a hátad, mire a fejed fölül melléd ugrana, szinte egy szempillantás alatt megjelenne a Vadkan arcú férfi, s egy újabb sallert leosztana.
- Láttad valamelyikünket is pihenni? Mondtam, hogy pihenő van? Egy küldetésen veszünk részt Noun! Majd pihenünk, ha túléltük. Ez a második lecke. Szükséged van, már csak a túlélés érdekében is ránk, ahogyan nekünk is rád. Össze kell tartanunk, mert most így vagyunk egy csapat. Egy egész. Ha valamelyikünk nem teszi hozzá a saját részét, felbomlik az egységünk és sebezhetővé válunk. Ez a harmadik lecke. Talán még nem tudod, de a mostani tanulásod is hozzátartozik a későbbi feladathoz. Úgyhogy gyakorold, amíg mi be nem fejezzük a csapdákat. Értettem?
Amilyen gyorsan jelent meg, szinte olyan sebességgel ugrik vissza a hídra és folytatja a munkálatokat. Közel húsz perced van befejezni az edzést. Talán a Vadkan maszkos ANBU keménysége mégis megéri az árát, s ad számodra durva, mégis igaz szavaival valamit, amit jobb helyeken inspirációnak neveznek. Szükségetek van egymásra, s feladatotok van. Nem élheted túl, ha nem állsz teljes egészében készen. S a csapat négy tagból áll. Ha az egyikük sebezhető, akkor az egész csapat sebezhetővé válik.
…
Miután sikeresen elérted a kívánt szintet, a középső híd végén tart a Vadkan maszkos újabb kupaktanácsot.
- A csapdák készen állnak, most már csak annyi a dolgunk, hogy bejussunk a körzetükbe, s ide csalogassuk őket. Kinshu, te velem jössz, ezen a csatornán fogunk továbbmenni, ez a legrövidebb a főgyűjtőbe. Ott sokat szoktak tartózkodni. Biztos, akadnak majd páran. Tamashi, Raigo, tiétek a másik kettő. Ne feledjétek, nem harcolni megyünk, csak ide tereljük őket. Fogunk így is eleget harcolni majd itt. A főgyűjtő előtt találkozunk. Aki elakadna, jelentsen azonnal és visszafordulunk. Értettem?
Ahogy az ANBU vezető kiadta a parancsot, mindenkinek adott egy-egy energiatablettát, melyet ott helyben be kellett venni. A maszkokat egyesével ellenőrizte le, elmondása szerint, ha csak egy apró luk is lesz a főgyűjtő környékén, szinte biztos, hogy elájulsz a szagtól. Inoshi nem fordul feléd, s kérdezi meg, hogy készen állsz e. Hatalmas háta árnyékban várnád, amíg parancsot nem ad. Majd végül beveszitek magatokat a csatorna egy újabb részébe.
A helyzet változatlan maradt, vastag főcsőrendszerben haladtok, kétoldalt a középen csorgó „víz” mellett, egy-egy közel két méter szélen betonfolyosón. A csatorna oldalain átvezető járatok vannak, melyek íves kanyarban vezetnek vissza a főgyűjtő felé. Kevesebb járat volt oldalirányba, száz méterenként egy. Néhol egy-egy rács volt a talpad alatt, melyeken leláthattál az alattad haladó ANBUra, Raigora, ha pedig feltekintettél, a mennyezeten is hasonló rácsos átjárórácsok bukkantak fel szintén száz méterenként, ötven méterenként váltva egymással az oldalcsatornákat. Kiépített és alapos rendszer volt ahhoz képest, hogy a mindennapi szar és húgy elvezetőjéről beszélünk. Néma utazásba kezdesz a vezető mellett, csupán néha ad némi tájékoztatást.
- Bármit is láss, Noun, a feladatunk most az, hogy visszacsalogassuk őket a mi gyűjtőnkbe. Ha nem harcolhatunk hazai terepen, biztos meghalunk. S jelenleg mi vagyunk, akik megfékezhetik a Shindait. Remélem, felfogtad a dolgok súlyát.

A postban még nem éritek el a főgyűjtőt. Azonban a végén érzed már, hogy testedet egyre inkább izzasztja meg, s teszi egyre elviselhetetlenebbé az utazás ebben a légtérben. A levegő egyre csak fogy, s a hőmérséklet egyre forróbb lesz. A tanulásról öt próbálkozást kérek, miután megkaptad a kioktatást. 30 sorban írd meg, hogy miként inspirálja, vagy épp demotiválja a karaktered a férfi keménysége. A végére létrehozod a végső formáját. Elválasztva ettől írhatod a cselekmények további lereagálását.

**Kinshu** Hétf. Júl. 02 2018, 22:51

Az okítás és újabb füles után kezdtem úgy érezni, hogy felmegy bennem a pumpa, de tudtam, hogy ha ő nincs már én sem lennék életben, mondhatjuk, hogy az életemmel tartozom neki, de azért ez nem ilyen egyszerű. Igyekeztem csak bólogatni és nem vissza szólni a magyarázatra. idióta, mintha én nem érteném ennek az egésznek a tétjét úgy mondod... Szerencsétlen barom, azért nem most szabadultam ki az akadémiáról. Mindezek mellett azt sem hiszem, hogy ezen a jutsun múlna, hogy életben maradok a következő harcban vagy nem...
Nem feleselek vissza, hanem csak lehajtom a fejem miután elmagyarázta, amit magamtól is tudtam már.
- Értem Inoshi sama!
Nem is foglalkoztam tovább vele, visszatértem és gyakoroltam tovább a justut. A következő próbálkozással ismét sikerült megszilárdítanom a gömböt, de rájöttem mi a probléma. Túl nagy felületen akartam először létrehozni a jutsut. Tehát ha kisebb felületre koncentrálom a chakrát akkor talán sikerülhet. A jobb kézfejembe koncentráltam a raiton elemű chakrát, majd elmutogattam a kézjeleket és kiengedtem a tenketsu pontjaimon. Innentől jött igazán csak a neheze. A kézfejem körül egy pillanatra létrejött az a raiton aura ami Tamashinak is. Azonban nekem közel sem volt olyan egybefüggő mint neki, de a kézfejem körül már meg tudtam alkotni a védőmezőt. Ez a plazma pajzs nagyjából áthatolhatatlannak tűnik, remélem a harcban is ilyen hasznos lesz, mint amennyi időt most elszórakozom vele...
A következő próbálkozásnál már a kézfejem körül létre tudtam hozni a jutsut. Rendben akkor most egy kicsit növelhetjük a tétet, már csak tíz percem van. A franc. A következő három próbálkozás után már a jobb karom körül is sikerült létrehozni a technikát. Ezután következett a felső test bevonása. Nagyjából letelt az idő amit megadtak gyakorlásra, de nem érdekel, most már akkor is megcsinálom a jutsut. A következő három próbálkozás után amikor már úgy éreztem, hogy kúszni fogok Inoshi után, végre sikerült a felső testem körül is létrehoznom a jutsut. A franc se gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz elsajátítani, de végül is ez egy A szintű jutsu...
Egy nagy levegőt vettem és most már az egész testem köré kezdtem el kiengedni a raiton elemű chakrát. Fogyóban voltam chakra ügyileg, de ennyit még elviselek. Meg kell mutatni nekik, hogy nem avgyok olyan tehetségtelen mint hiszik, de igazság szerint az elsődleges cél most az, hogy megtaláljam Kamikoékat. Kamiko... Amikor a lányra gondoltam az új erőt adott és lelki szemeim előtt láttam... most sikerülni fog. Elmutogattam a kézjeleket már sokadszorra és kiengedtem a raiton elemű chakrát egész testem köré, majd amikor kimondtam a jutsu nevét, végül megformálódott a plazma gömb. Igaz nem olyan profi módon, mint Tamashinak, de végre sikerült és ez a lényeg. Kicsit átlépve a határidőt, de odaloholtam én is gyorsan az eligazításra.

Amikor Inoshi elmondta a tervet, én is bevettem az energiatablettát, majd szinte azonnal elkezdtem érezni a hatását, bár ennek majd pár nap múlva fogom megfizetni az árát, most nagyon jól jött, így a rögtönzött tanulás után. Tehát Inoshi nem bízik bennem, hogy a két társa megy egyedül. De hát végül is, miért is bízna? Megértem az ő helyzetét, de nekem most a Falu már, nem is tudom milyen szintre esett vissza a prioritási listán. Minden esetre megtettem az esküt és meg fogok tenni mindent ami erőmből telik, hogy megfékezzük a Shindait, de vissza kell szereznem Kamikoékat... Nagyon unalmas ez a shinobi lét egyedül, főleg ha meggyilkolod a nevelőapád... A szagok egy kellemetlenebbek és hiába van rajtam maszk, ezt a bűzt szerintem bármilyen anyagon keresztül megérezném. A levegő is egyre nehezebb és melegebb miként közeledünk a fő gyűjtőhöz. Egyszer csak veszek egy nagyobb levegőt, hogy mondjak valamit Inoshinak, de aztán elengedem az egészet és megfogadom, az akció hátralévő részében inkább hangtalanul teljesítem a parancsokat. Ebben a közegben nekem tanácsosabb inkább csöndben maradni, ha mást nem a fülesekből ezt megtanultam. Csak nehogy egyszer én üssek vissza... nem most, ennek még nincs itt az ideje, de lassan kezd formálódni bennem, jól mondta Inoshi... Mi lesze? Egy bosszúálló, aki mindenen és mindenkin bosszút fog állni az őt ért veszteségekért, ha kell a falun is...

Uchiha Madara Kedd Júl. 03 2018, 00:03

- Nem értettem kristály tisztán! Értettem?! - köpködi a férfi, mire a két másik társad azonnal fagyott halként veri magát merev pózba, s hangosan, egyszerre mondják, hogy - Uram, igen, uram! Úgy tűnik, Inoshinak nagy tekintélye van az emberei között, valamivel talán kiérdemelte az idők során. Miután a csapatokat szétosztotta, előre indult a kijelölt csatorna belsejébe. Nem futott, még csak nem is sietett. megfontolt lépésekkel haladt előre, ügyelve minden neszre. Fejét némileg elfordította, hogy füle tisztán vehesse ki a hangokat, s megszűrve a csobogó, valamint a falakról csöpögő víz hangjától az esetleges ellenséghez köthető párbeszédeket. A hosszas úton azonban nem akadtatok, még csak csapdanyomokba sem. Nyoma sem volt a Shindainak, bár ez talán nem volt oly meglepő.
Az út kanyarodott, méghozzá némiképp jobb irányba. Ahogy azonban haladtatok, nem találtatok semmit, csak kulában és szemétben gazdag vizet magatok mellett. Mennyi mocskot összegyűjt ez a város, ha ezt valami arrogáns szervezet látná, sírva írná meg a jegyzőkönyveket.
Talán egy negyed órája sétálhattatok, Inoshi részéről teljesen némán a jobbra-balra kanyargó járatban, amikor a férfi hirtelen megállt.
- Innen már elég közel van a másik gyűjtő, jobb lesz, ha legalább egy kunai a kezed ügyénél van. A Shindaiban a legtökéletesebb emberek vannak, akiket akadémiás korukban választanak ki. Született profik, akiknek a chakraérzékük és a fegyverek jártassága olyan, mint nekem vagy neked a célba dobás. Bárhol felbukkanhatnak, így nem árt, ha figyelsz minden lépésedre. Ugyan nem szoktak csapdákat állítani, megesik azért, hogy egy-egy résznél akadhat a talpad alatt robbanójegyzet.
Továbbhaladtatok, miután a férfi még egyszer, talán tizedjére elmagyarázta, mennyire is veszélyes akcióban vesztek részt. A járat végén lévő kanyarulatban a férfi megáll, majd ahogy eddig is, először óvatosan betekint, s csak akkor fordul be, amikor már megbizonyosodott a következő forduló helyzetéről. Üresnek tűnt. Ám ahogy elhagytátok a kanyarulatot, bekövetkezett, ami talán a legrosszabb lehetett egy becsalogatós akcióban. A csatornarendszer kanyarulata felrobbant, egyszerre két helyen is aktiválódott egy-egy jegyzet, s beomlasztotta a hátatok mögötti részt. Hamar ájöhettél, hogy esélytelen lesz elpakolni onnan, hiszen rengeteg törmelék zúdult a járatba. S nem véletlenül robbant éppen most fel.
- Vártak ránk. De honnan? Ó, hogy az a telibaszott kurva mindenit. Kinshu... - ragadja meg a vállad, majd tolna nagy erővel előre, ám nem volt képes befejezni a mondatot. A vízből egyszer csak egy fekete ANBU maszkot viselő alak ugrik ki. Testét körbevette valószínűsíthetően suiton chakraval, ezzel kerülte el, hogy a fülében is a szaros víz folyjon. A férfi eléd ugrana, alig egy méterre, mire Inoshi a tolás helyett a húzást választaná, majd egy hirtelen mozdulattal teremne a férfi előtt, s mielőtt az befejezné a pecséteket, Inoshi puszta könyökkel üt akkora erővel a férfinak, hogy az fejjel csapódik bele a mellette lévő betonfalba, s a nyakától felfelé vörösre festi a falat, agydarabkákkal és fogakkal megfűszerezve.
- Jönnek még, figyeld a hátsó szárnyat. Használd a raitont, a vizes testük ellen erős. Felgyorsítunk, ne feledd, nem állunk le harcolni mindenkivel.

A következő körben a menekülésről szeretnék olvasni, mely még három kanyart jelent, ez körülbelül 300 méter. A fekete maszkosok a vízből ugranak ki leginkább, összesen öt alkalommal, ezúttal kettesével. Inoshi leginkább taijutsura épít, s gyors, rövid és kegyetlen mozdulatokkal tör meg mindenkit, aki elétek kerül. Azonban nem csupán elétek ugranak, hanem mögöttetek, sőt, néha célzottan rátok ugranak. Ha időben kapcsolsz, vagy a raitonod kiterjeszted, akkor hatásosan tudod védeni a kis csapat hátsó felét. A vizes ANBUk nem igazán tudnak mit kezdeni a villám ellen. A post végén eléritek az utolsó kanyart, ami mögött a gyűjtő található. A kanyarig szeretném a postot.

A technikát felírhatod, és 5 chakrat mellé.

**Kinshu** Szer. Júl. 04 2018, 22:13

Miután elindultunk Inoshi még tartott egy kiselőadást a Shindairól, de tulajdonképpen csak alátámasztotta azt amit Kamikoéktól hallottam. Ezek a Shindaios tagok ezek szerint nem lehetnek semmik, de ezt eddig is tudta. A legijesztőbb a srácokban, hogy tényleg mindig mindenhol ott vannak. Hát ez az átka annak, ha az elit elitje elszabadul. Nekünk azonban ezt kell most megfékeznünk. Minden sejtemmel figyeltem és készültem a legrosszabbra. Ha Inoshi meg is halna, akkor is a végéig kitartok. Elvileg vissza kellene őket csalnunk abba a gyűjtőbe ahol a többiek elhelyezték a csapdákat. Persze ott lenne nálunk a helyzeti előny is, de ezt szerintem Inoshi is csak reméli magában, hogy minden zökkenőmentesen fog menni.
Éppen elhagytunk egy kanyart a csatornában amikor az ránk robban.
- A büdös... - Mormolnám magamban... Egyértelmű a cselekedet, el akarnak vágni minket a "hazai tereptől". Ez azonban a csak akkor lehetséges ha áruló van a sorainkban. Nyilván Kamikoéktól tudják, hogy még ismerem a csatornákat is. Biztos vagyok benne, hogy jó előre felkészültek minden eshetőségre. A fenében, megint egy lépéssel le vagyunk maradva vagy inkább kettővel.
A vízből kiugrik egy Shindai tag, de Inoshi a gondolatnál is gyorsabban végez vele. Kiemelkedő taijutsu érzékről téve tanúbizonyságot. Hát az előbbi gondolat hibás volt Inoshi nem fog itt elesni!
- Mi a szar? - Jegyzem meg hangosan. - Valaki elárult minket... Már megint...
Haladunk tovább azonban, Inoshi csöndben marad, ő is biztos tudja, vagy talán előttem jöhetett rá. Ez amúgy is csak tényközlés volt. Menekülőre fogjuk és elég sietősen. Nem tudom, hogy az a jobb ha a másik kettő túl éli vagy nem. Magamról tudom, hogy én nem lehettem, mert átvizsgáltak. Inoshi nem tűnik olyan egyszerűen irányíthatónak.
- Értem, figyelek!
Valóban roham lépésbe kapcsol Inoshi, én közben megalkotom a különleges kézpecsétet és megkétszerezem a figyelmemet hátra.
- Kage Bunshin no Jutsu. - A másik Kinshunak is az a feladata mint nekem. Hátrafelé figyeljen.
Megközelítjük a következő kanyart, ekkor bukkan fel a következő fekete maszkos hátul. Én veszem észre, nem a klónom. "Raiton: Gekishin". A korong méretű raiton chakra pengét kilyuggatják ellenfelemet aki eszméletlenül, vagy holtan bukik vissza a szarba. A következő kanyarokban, még szintén megpróbálnak meglepni, de vagy én vagy a klónom sikerrel alkalmazzuk a raitont. Még szerencsénk van, hogy ezek viszonylag kisebb képzettségű shinobik, ha valaki keményebb üldözne, már a szart a nyakunkba borította volna ebben biztos vagyok. Az utolsó előtti kanyarban felugrik még egy shinobi, de nincs esélye, egy kunait azonnal beleállítok a felsőtestébe és a klóntól már érkeznek a raiton lövedékek, de itt nem állunk meg. A klónom ráveti magát, miközben az vissza zuhan a vízbe és a Chakra Kyuuin segítségével megpróbálja elszívni a Shindai tag minden chakráját, majd a szennyvízben feloldódva azt visszaküldeni hozzám, hogy ne úgy érkezzünk meg a célpont felé, hogy már használtam a chakrám. Ha ez nem siekrül a klón akkor is áldozatom felé veti magát így megsemmisül és visszaküldi nekem a chakrát amivel még rendelkezik.
Elérkezünk a gyűjtő előtti utolsó kanyarig, de ezt már a szagból is megállapítom... Tényleg irgalmatlanul büdös van. Igyekszem felkészülni a legrosszabbra, ez most csak Inoshi és én az egész világ ellen...

Uchiha Madara Szer. Júl. 04 2018, 23:54

Hála a gyors reagálásnak, elejét tudtátok venni az orvtámadásoknak. Talán nem számítottak rá, hogy egy raitont jól ismerő egyénnel kell harcolniuk, vagy csak nem kalkulálták bele a tervezetükbe. De az is lehet, hogy igen. Azok a shinobik, akik visszaestek a vízbe, nem kerültek elő többé, még a testük sem úszott fel a felszínre, lenn maradt a fekáliás víz mélyén. Közel volt a gyűjtő, egy utolsó fordulóra. Lábaitok gyorsan tették meg a területet, ám tudtad, hogy talán a halálba futtok épp. A most látott shinobik korántsem ütötték meg azt a mércét, amit Kamiko és a testvére, de még csak meg sem közelítették a szintjüket. Könnyűszerrel hullottak vissza a vízbe, s elő sem bújtak, feltéve hogy túlélték a támadásokat.
Elérkeztetek a fordulóhoz, ahol Inoshi megtorpant, s kezével a mellkasodat tartotta meg, hogy téged is megállítson.
- Bár jól tudják, hogy itt vagyunk, azért mégsem rohannék oda be. Hangoztattam, hogy nem fogunk harcolni velük itt, úgy tűnik, elkerülhetetlen. Ha kiértünk, igyekezzünk az alsó vezető felé, s onnan vissza Raigoval együtt a saját területünkre.
Inoshi készen állt, hogy beforduljon, s megmutassa magát a főgyűjtőben tartózkodók számára. Készleteidet az utolsó kísérleteddel képes voltál visszatölteni, ám a vízbe eső személyből nem voltál képes sok chakrat elnyelni. Valamiért olyan volt, mintha szétesett volna. A klónod nem láthatta kristály tisztán, mi is történt, csupán érezte, hogy a kezében tartott másik mintha szétesett volna, s a sodrással elhagyta volna őt. A klónt feloldva tudhattad csupán meg ezt az információt.
A gyűjtőbe belépve a következő kép tárult eléd.
Hatalmas, kör alakú betoncső, melynek a szélét másfél méter széles, korláttal ellátott folyosó ölelt körbe. Nem voltak hidak, csupán létrákat helyeztek el, melyek összekötötték a szinteket. Szerencsére egy shinobi többféleképpen fel tud mászni egy szintre. A látványt megspékelte egy groteszk módon, s igen csak gusztustalan, mégis szemkápráztató Fosniagara, mely a szintes csőrendszer közepén zubogott. A falból kivezető nyílások és járatok táplálták a kiömlő fostos vízzel a mélybe zúduló vízesést. A csatorna átmérője túl nagy volt ahhoz, hogy átugorjátok, így csak körbe lehetett menni, ha erre vinne a lélek valamiért. A szintek körülbelül harminc méteres magasságokban helyezkedtek el egymás alatt.
Ha körbenéznél, fellelhetsz két, feketébe öltözött alakot egy szinttel feljebb, veletek szemben. Ugyan nem láttad, mit csinálnak, valószínűleg kézpecséteket.
Egy fénylő, és igen csak égető erővel bíró tűzgolyó tartott felétek a fekete alakok felől. Alig pár másodpercetek van odébb állni, vagy a falon elindulni. A tűzgolyó alátok, a fémből készült körhíd alá érkezik, s semmisíti meg szinte a becsapódás helyén a fémperem azon részét, így leugrani nem lesz olyan egyszerű. A tűzgolyó becsapódása után az elrugaszkodási irányotokba kisebb csóvák érkeznek nagy erővel. Mintha mini, lángoló focilabdákat rúgnának felétek szájjal. A labdák sorra rongálják meg a fémszegélyt, ám ezzel egyre közelebb is hoz titeket a két támadóhoz. Mivel a perem nem elég ahhoz, hogy ketten egymás mellett elférjetek, Inoshi a kettéválást javasolja. Ám ajánlatos nem egyből nekirontani az ellennek, elvégre ki tudja, hányan lehetnek még?

**Kinshu** Csüt. Júl. 05 2018, 22:40

Az egyik főgyűjtő peremén állva, pontosan abba a csapdába sétáltunk amit szerettek volna. Nem voltam meglepve, miután a klónom megpróbálta elintézni azt a valószínűleg víz klónt, ez már menetrendszerűnek tűnt, hogy mi húzzuk a rövidebbet. A tűzgolyó és a lezuhanó perem sem lepett meg különösebben. Viszont a szag az kezdett elég elviselhetetlen lenni, ettől a fos cunamitól... A harc viszont elkerülhetetlen volt, ahogy Inoshi jósolta. Láthatná előre a csapdáikat is...
- Rendben akkor én intézem azt aki katont használ, ha szétválasztjuk őket talán sebezhetőbbek lesznek.
Elindultam jobbra és közben egyre másra kerültem ki a labda méretű tűzgolyókat. Ez az, fáradj csak. Egy ideig úgy futok, mintha valóban a megbeszélt helyet venném célba, amit Inoshival beszélünk aztán az utolsó pillanatban chakrát koncentrálok a lábamba és felugrok a falra és az ellenfeleink felé kezdek el rohanni.
- Katon Hiendan.
Viszonozom a tüzet, de mindkettőjüket célba veszem. Teljesen mind egy, csak tudjak már végre ártani nekik, érezzem a kezemen a vérüket és oltsam ki az életüket azért, mert elvettek tőlem mindent. Amint dobó távolságba érek előkapok két shurikent és feléjük dobom. Remélhetőleg sikerül annyira megzavarnom őket és Inoshi is veszi a lapot, hogy most jött el az ő ideje. Ha talán nem is vagyok képes kárt tenni még bennük, azért próbálkozni szabad. A két shuriken után kivárok és reménykedem benne, hogy Inoshi támad és megzavarja a figyelmüket. Ha ez összejön és nem figyelnek rám, akkor létrehozok egy Kage Bunshint. Egyetlen olyan technikám van amivel meg tudom ölni őket. A klón rohan ellenfeleink felé és amikor már csak nagyjából öt méter választja el őket eldobja a Fuuam shurikent, melyre a drótom van erősítve. Remélhetőleg valamelyik fekete maszkost megközelíti, ekkor rántanám meg a dróthuzalt és aktiválnám a Soushuriken no Jutsut, melynek hatására a shuriken négy pengéje szélsebesen kilő a szélrózsa négy irányába. Így remélhetőleg meg tudnám sebezni ellenfelemet.
Ezek után a klónom feloldódik én pedig kézjeleket mutogatok és a Raiton Sandaborutoo jutsuval eszméletlenre sokkolnám ellenfelemet, remélve, hogy Inoshi közben végzett a társával. Talán nem olyan képzettek és beválik a tervem, de ha nem is, a klónt mindenképpen létrehozom. Ha elkapni nem sikerül, akkor legalább megpróbálom megölni a fickót, még pedig azzal az egyszerű trükkel, hogy a klónt ráküldöm, de még a létrehozás után a hátára ragasztok nagyjából 5 darab robbanójegyzetet.
Igyekszem spórolni a chakrámmal, mert szerintem a ma esti harcot nem ebben a gyűjtőben fogjuk befejezni és a chakrámra később valószínűleg még nagyobb szükségem lesz.

Uchiha Madara Pént. Júl. 06 2018, 00:41

A főgyűjtőbe érve minden baljós sejtésetek beigazolódott. Vártak rátok. Az érkező tűzgolyó korántsem figyelmeztetően hatott, tekintve, hogy a lábatok alatt robbant, magával ragadva a köralakú fémhíd egy részét. Jobb irányt választottál, így Inoshi a bal oldalt vette célba. Gyorsak voltatok, ám a keskeny perem és a folyamatosan érkező tűzgolyók nem adták meg a tökéletes shinobigyorsaság teljes előnyeit. Nehezen haladtál, ám még így is képes voltál kikerülni az érkező lánglabdákat. A korlát egyre csak fogyatkozott a hátad mögött, ahogy haladtál előre, majd bevetetted első tervedet.
Meglepetésszerűen, vagy nem, elvégre a tervnek ellentmondva, felfelé indultál, hogy viszonozd a tűztámadást, tüzet tűzzel akartál viszonozni.
A Hiendan perzselően vágott át a gyűjtő átlóján, egyenest ellenfeleid felé. A tűzgolyókat lövő ANBU hátrébb állt, mire a másik lépett egyet előre, majd gyors pecsétekkel megmozgatta a gyűjtő közepén ömlő vízesést, s megváltoztatva az irányát, semlegesítette a támadásod. A feltörő gőz azonban lehetőséget adott a számodra, hogy létrehozhasd a klónod, s a Fuuma shurikennel lendülhess újabb akcióba.
Idő közben Inoshi is eléri ellenfeleid, csupán ő a korláton haladt végig, hogy egyenesen alájuk kerülhessen. Egy jól irányzott ugrással teremne ellenfeleid talpa alatt, s öklével felnyitná a két alak talpa alatti platformot. A két férfi a magasba kényszerül, mielőtt elérte volna őket a végzet ökle. Tökéletes az időzítés.
Ellenfeleid a falon találnak menedéket, mind a ketten hátukkal támasztják a falat, talpukkal tapadva a csúszós felületéhez. Mindketten lefelé tekintenek, nem követi e a férfi őket, ezt az időt azonban te kihasználod, s a klónod feléjük ugrasztod, kezében a Fumma shurikennel. A Kage Bunshin épp olyan jól céloz, ahogyan te magad, így tökéletes irányba hajítja el a nagy méretű fegyvert. A fumma shuriken sebesen szál feléjük, s mikor a két alak feléd fordul, már csak a szétváló pengéket látják, ahogy sebesen testük felé tartanak.
Hangos csattanást hallasz, s látod, ahogy valami erős fény csillan meg a száguldó pengék térségében. A klónod nem láthatta, te azonban igen, ahogy a fal túlsó felén, ahonnan bejöttetek, egy harmadik alak tűnik fel, s dobófegyverekkel eltérítette az érkező pengéket. A fumma shuriken részei belefúródnak a csatorna falába. Lánc csörrenését hallod, ahogy a fekete ruhás alak a korlát szélére áll fel. Hanyat vetve magát indul a mélységbe, egyenesen feléd. Mindkét kezében láncokat tart, melyekből a zuhanás előtt az egyiket rátekerte a korlátra, míg a másikat feléd lasszózza.
Képes lehetsz kivédeni valamiféle fegyverrel az érkező láncot, ha gyors vagy, ha nem, akkor a tested köré tekeredik, s teljesen gúzsba köt.
Amennyiben képes vagy kivédeni, a férfi idő közben tőled alig másfél méterre ér "földet". Egyik kezében a téged támadott láncot tartja, míg a másikat elengedve, egy katanat húz elő hátáról.
A verem másik végén is dúl a harc, Inoshi nem váratott sokáig, s újabb ugrással próbálta eltalálni valamelyik ANBUt. Az ütése előtt két irányba ugrottak, ám ellentámadni nem volt idejük, Inoshi a vízhasználót vette célba, s gyors ugrásokkal próbálta kitéríteni, s hibára kényszeríteni. A katon használó magasabb helyre indult, hogy jobb belátási szöge lehessen, vagy csak megfutamodik? Neked először a lánccal és karddal felszerelt alakkal kell foglalkoznod. A láncaival képes távol tartani, s ki tudja, mire képes a kardjával?

Ajánlott tartalom