Re: Hívd ki és harcolj!

**Hyuuga Shakaku** Szer. Szept. 07 2011, 20:12

//Yeeeeee~y, Soro-sama Very Happy

. Így legalább tudnánk egy kicsit együtt játszani. Én benne vagyok ^^. *és ti is benne vagytok, ha mondom XD >D* <- akaratos nőszemély.//

**Huramino Saito** Pént. Szept. 09 2011, 23:21

A harcnak vége lett, pont úgy ahogyan elterveztem azt, de felmerül a kérdés, hogy egyáltalán terveztem valamilyen befejezést?! Elvégre a harc során jutsu erre, jutsu arra, jutsun túlról innen sőt még onnan is volt nem sajnálva a chakrámat és mind egyetlen célt szolgált, mely nem más volt mint a saját erőnlétemet. Sok technikát tanultam azóta, hogy Naokival nem találkoztam, azonban mind olyan technika volt, mellyel végzetes sebet lehet okozni amit nem akartam, ezért lőttek annak, hogy teljes erőbedobással harcoljak. A kardomat a nyakához szegezve jelentettem ki, hogy vége a harcnak, azonban abban a pillanatban megszédültem egy pillanatra. Szokatlan álmosság lett úrrá rajtam mely intenzív volt, de mégis miféle shinobi lettem volna, ha bealszok rögtön a harc végén.
- Szóval altató méreg? Nem sebeztél meg engem, tehát a füst volt az ami a szervezetembe juttatta. Elemeztem ki a helyzetet, ahogyan a Hanat felemelve visszaillesztettem a jól megérdemelt helyére, a hátamra. Rögvest ezután a kezemet nyújtottam a fiúnak, hogy segítsek felállni. - Nem mondom, érdekes harc volt. Sokszor túljártál az eszemen, bár azon nem nehéz. Viccelődtem egyet miközben leporoltam magam és szememet a fiú lábára szegeztem. *Jól sejtettem, mégiscsak a lábát találtam el, ennek ellenére is kiválóan tudott menekülni előlem. Ő is sokat fejlődött...* Gondoltaimból egy váratlanul betoppant nő rántott vissza aki mindenféle beharangozás nélkül közénk jött, majd Naokit elcsípte egy röpke bájcsevejbe. Rögvest utána felém vette az irányt, mire én nagyot sóhajtottam mert gondoltam, hogy mire készül, ám nem tudtam neki ellenállni, mert a szemeimet mindvégig valami NAAAGY és Kerek és Hatalmas dolog kötötte le. Pár lépést én is közeledtem ezek felé a nagy dolgok felé, ám az altató hatása igencsak erősnek bizonyult és megbotlottam isten tudja miben, nem arra figyeltem, és kezeim igencsak elegáns helyen landoltak, megkapaszkodva azokban, hogy ne hasaljak el a földön. - Ezek igaziak? Kérdezem meg vérvörös arccal, ahogyan már az orromon is szökőárban spriccelt a vér. Gyorsan leültem a földre, mert igencsak megszédültem attól a szertől, melyet csak pár pillanatig lélegeztem be, de még így is kellett egy kis idő, hogy kiheverjem annak hatását.
Mire ismét rendesen magamhoz tértem és felálltam, már az ismeretlen lánynak se híre se hamva nem volt. Nagyot nyeltem, majd Naokira néztem, hogy mégis mi a fene történhetett, azonban még mielőtt megkérdezhettem volna, egy újabb nő jelent meg. - Tudtam, hogy Konohába kell jönnöm, ágról potyognak a csókos lányok. Kacagtam fel, ahogyan alaposan megnéztem magamnak újonnan érkezettet. A lányban, vagy inkább érett hölgyben volt valami különleges, valami elragadó, mely egy pillanatra megbűvölt. Feltűnő és furcsa mégis egyben vonzó ruházatán kívül más is megragadta tekintetemet, mely nem más volt mint a haja. Szinte éreztem ahogyan éghet a feje a lánynak, olyan elképesztően élénk színekben pompázott a haja, melyre hófehér arca csak rátett egy lapáttal. A nő is engem figyelt, sőt alaposan meg is nézett engem magának tetőtől talpig, majd talptól tetőig még egyszer. Kezemmel lassan beletúrtam a hajamba, majd sóhajtottam egyet és tekintetemet felemelve egyenesen az ő szemeit fürkésztem és látva, hogy még mindég engem néz, kacsintottam is egyet neki, jelezve, hogy benne vagyok a "buliba" már ha éjszakai partnert keres magának, azonban cseppet sem így történt. Ő csak felkacagott, majd egy robbanócetlit előrántva felénk dobta azt, majd felrobbantotta. Mivel tekintetem végig rajta volt és azon, hogy mit csinál, nem volt nehéz észlelnem a cetlit, így egy hatalmasat szökkentem hátrafelé, hogy kikerüljek a robbanás hatósugarából. *Hát ha játszani akarsz kisanyám, akkor játszunk...* A hátraugrást és a robbanás keletkezte porfelhőt kihasználva annak takarásából négy darab shurikent indítottam el abba az irányba ahol az előbb ő is állt. Nem tudtam mire vélni a támadását, ezért úgy döntöttem, hogy belemegyek a játékába, hátha valami érdekes dolgot tudok meg az itteni életről, valamint a Tűz országáról, de már annyit tudtam, hogy csókosszájú lányok járkálják az erdőt, hogy gyanútlan prédáik ajkát megbecstelenítse.

**Shikoku Naoki** Szomb. Szept. 10 2011, 09:53

//Hát ez kész! Very Happy

Igazi Saitos post. Very Happy

//

Naoki mosolyogva bólintott Saito megjegyzésére, bár az nem volt egyértelmű, talán saját maga számára sem, hogy a bólintás a harc érdekességére, avagy arra vonatkozott, hogy a jounin eszén könnyű túljárni. Mindenesetre a genin végső soron örült, hogy így lett vége a harcnak, nem került kényelmetlen helyzetbe, se így, se úgy...
Elmélkedését viszont hirtelen félbeszakította egy váratlan látogató érkezése, aki ezek szerint az egész harcot végignézte. Ez még hagyján - bár tény, hogy Naokit bosszantotta, hogy nem vett észre semmit, miközben pedig elég nagy területet bejártak Saitoval -, de amit a nő ez után tett, arra végképp nem volt felkészülve. Teljesen ledöbbenve állt ott, ahogy az ismeretlen Saitoval megismételte az előző procedúrát, majd pedig csak úgy otthagyta őket.
- H..hé - bökte meg Saito vállát még mindig kissé kábultan. - Ez meg ki a franc volt!?
Naokinak nem volt szokása, hogy elveszítse a hidegvérét, de tény, hogy 2 felé repülő kunait jobban tudott volna kezelni, mint egy ilyen rámenős nőt, így talán nem is csoda, hogy kicsit kiakadt.
Saito azonban már nem tudott válaszolni, mert hirtelen egy újabb titkos néző lépett elő a fák közül, mégpedig egy újabb nő. Naoki teljesen lesápadt és lépett is egyet hátra öntudatlanul, majd amikor a nő csak beszélt és Saitot méregette, kissé lenyugodott, azonban folyamatosan szemmel tartotta. Arra gondolt, hogy lehetséges ez valami helyi szokás itt Konohában, hogy idősebb nők letámadnak csak úgy ártatlan fiatalokat, ezért felkészült rá, hogy ha kell elhárítsa a támadást.
Arra azonban nem gondolt, hogy egészen másfajta támadást kell majd elhárítania: egy robbanó cetlit. A genin nem volt éppen a legjobb helyzetben, hiszen a támadás teljesen meglepte, ki tudja mi történt volna, ha az ismeretlen támadó nem robbantja fel hamarabb a cetlit, de Naoki szerencséjére csak az álcázás volt a célja, így érdemi kárt nem tett benne. Viszont most meg nem látott semmit...
Sajnos a genin nem tudta, hogy mire számítson a nőtől. Nem azzal a szemmel nézte, ahogy egy ninja felméri egy másik ninja lehetséges arzenálját, így elképzelése sem volt arról, hogy mi várható. A legjobb megoldásnak ebben a helyzetben az látszott, hogy hátraszökkent a tisztás szélére, majd ott felugrott egy fára és a lombok közé rejtőzött. Remélte, hogy a robbanás által keltett porfelhő eltakarta az akcióját, így nyugodtan kivárhatja, hogy mi fog történni. A kavarodásban Saitot is elvesztette, ami baj, hiszen lehet, hogy eddig egymás ellen harcoltak, de most úgy tűnik, hogy egy közös ellenfelük akadt. Talán a nemrég legyőzött geninek senseije?

**Kazedando Soroshima** Szomb. Szept. 10 2011, 13:53

*Jó szokása szerint az egyik bokor mélyén süppedve hallgatta, hogy vajon mi folyhat odakinn a nagy világban. Hiszen Chakrával időnként felerősítette a hallását és így aztán könnyen kihallgathatott embereket, vagy épp veszekedő házaspárokkal szórakoztatta magát. Aztán a szórakozását egy robbanás zavarta ami sokáig visszhangzott a fülében... Ez elég zavaró volt, hiszen sosem szokott ilyen hirtelen ekkora hangmennyiséget kapni a fülébe.
Egy pillanat alatt feltápászkodott, majd elkezdte porolgatni magát, és elindult, hogy kiderítse vajon ki az a bátor, aki ilyen keményen edz itt. Hiszen nem hitte volna, hogy a közelben valamiféle küzdelem bontakozhatott ki. Túl közel voltak a faluhoz, hogy bárki bárkire is rátámadjon.
Így aztán unalmas napját megszakítva a helyszínre "sietett", amely sietség abból állt, hogy szép komótos léptekkel indult meg.
Ment mendegélt, majd szépen lassan a saját tempójában kijutott a robbanás helyszínére, ahonnan hangokat hallott. Meg is látta a robbanás helyét, ahol egy nagy fekete folt jelezte a pontos helyét.
Meglátta Aikant, aztán megfordult a fejében, hogy egyszerűen tesz egy hátraarcot és megindul visszafelé, hiszen korábban a lány kiakasztotta a Fegyverkészítőkkel való kalandjukkor. Igazából eljátszotta azt, hogy a húga, utána meg húzta az agyát minden félével. Ezekből a tapasztalatokból okulva nem igazán akart kapcsolatba lépni vele.
Viszont látta a két ellenfelét is, akik nem tűntek erősnek, viszont általában az általános külső is erős ninját takar. Ezt már megtanulta az évek során.
Unottan besétált a hatalmas füstfelhő közelébe, majd bármilyen kézpecsét nélkül minimális chakrát koncentrálva elkergette a porfelhőt. Kitisztult a csatatér, majd elnézve mindkét irányba megállapította, hogy Saito Shurikenekkel támad. Előhúzva az oldalán lógó katanát és négy mozdulatból védte a Shurikeneket. Majd a srác felé fordult.*
- Ejnye... mi van itt? Hogy hogy ilyen feszültek a körülmények?
* Kérdezte, közben a szemével kutatni kezdett Naoki után, de nem tudta megtalálni. Egész jól elbújt.*

**Hyuuga Shakaku** Szomb. Szept. 10 2011, 14:48

Robbanás. Porfelhő. A hátraugrásból kecsesen landolt, veleszületett nőiességgel és finomsággal… és megérzett valamit. Egy erős aurát, mely figyelmet követelve erősödött, amint közeledett – és mennyire ismerős volt! Ezüstös, veszélyes és éles. Acélos, akárcsak a Vöröske felé süvítő shurikenek is voltak.
S bár a fenyegető fegyverek pontos pályán mozogtak, ő nem mozdult – s a következő pillanatban meg is jelent a férfi, akit már egy jó ideje nem volt lehetősége… nos, boldogítani. A Fegyverkészítők területe messze volt jelenlegi helyszínüktől, a múlt meg rég maguk mögött hagyva, de a Sors újra összehozta őket.
- Wíííííh! Soro-oniichan! Úúúúgy hiányoztál – Nakucka egyenesen rácsatlakozott Soroshima azon karjára, mely nem volt elfoglalva a katanával. Ilyen közelről azonban törpillának hátra kellett szegnie a fejét, hogy a jól megtermett férfi szemeibe nézhessen.
- Soro-sama, ez a két hímnemű egyed elrabolt egy egész tündérkolóniát! És ráadásul ma újhold lesz! Ha nem szabadulnak ki, akkor… akkor… akkor… - itt látványosan eltörött nála mécses –… akkor sosem láthatják viszont a szeretteiket, örökkön örökké fogságban fognak sínylődni! Az Északi Tó tündérklán Habkirálynője engem bízott meg, hogy szabadítsam ki őket, és most itt vagyok egyes egyedüüüül… - szipogott egy jó nagyot. – Ez olyan szomorú… biztos félnek a sötétben. Úgy hiányoznaaaak!
Elővett egy csipkés zsebkendőt, melynek az egyik sarkára egy maci volt hímezve, majd pedig a plüssmaciját magához szorította, vigasztalást keresve a puha jószág ölelésében.
Aztán vett egy mély lélegzetet, felpillantott a macija rejtekéből, a kézfejével megtörölte könnyel áztatott arcocskáját, miközben a szemeiben az elhatározás lángja égett – meglehetősen vadul, őrülten.
- Meg fogom menteni őket! – toppantott egy nagyot picuri lábával. – Segítesz nekem, Soro-sama? Dolgozzunk együtt úgy, mint legutóbb!
Naka ezüstös szemei nagyra nyíltak, bevetve a „bociszem” taktikát, reménykedve nézve fel Soroshima arcára.
Az érzékszervez eközben kitágították észlelését, s már hallotta is két ellenfelének lélegzetvételeit, még a szív dobbanásait is, így felfedezve Naoki rejtekhelyét.
~ Okos kölyök… ~
Gondolta magában, de már abban a pillanatban reagált a fennálló szituációra: szemeit le sem véve Soroshimáról – várva a válaszát –, a bujkáló fiú felé hajított egy újabb robbanócetlit, akárcsak Saito felé is egyet, hogy lefoglalja őket.

Darui Szomb. Szept. 10 2011, 21:01

Tényleg nem akarok beleszólni/kötekedni meg ilyesmi, de ha a robbanás után rögtön eldobtam (Saito) a 4 shurikent, akkor Soroshima-senpai hogy érhetett oda és védhette ki azokat, ha leírta, hogy komótosan sétált a robbanás irányába (sőt még vissza is akart fordulni) ???

**Kazedando Soroshima** Vas. Szept. 11 2011, 03:22

//Az az igazság, hogy csak pár méternyire voltam egy bokor alatt, szóval az a "ment mendegélt" csak egy kis adalék volt, hogy megtoldjam az egészet. Szóval nem mentem annyira messzire, és a visszafordulás csak megfordult a fejemben ) De természetesen igazad van Saito, ezt most nézd el nekem, de ha zavar téged akkor szívesen kijavítom de nem hiszem, hogy ezen a támadáson múlik a küzdelem //

**Djuka Katsumoto** Csüt. Okt. 20 2011, 00:03

Üdv. Kezdő geninként Sunagakuréból szeretném valakivel összemérni az erőmet egy szabad játék keretében, hogy megtudjam mire is vagyok képes.

**Shikoku Naoki** Csüt. Okt. 20 2011, 09:01

Halli!

Naoki már tapasztalt szabadharcos, így ha nincs ellenedre, akkor menne ellened is egyet. Szigorúan barátságosat! ^^

**Shikoku Naoki** Csüt. Okt. 20 2011, 12:48

Naoki elgondolkodva sétált a fák árnyékai alatt, szemei nem látták maga előtt az utat, lábaira bízta az irányt, így bandukolt komótasan a Konoha körüli erdőben. Ittlétének nem volt konkrét célja, csupán egy kicsit ki akarta szellőztetni a fejét, mert már elege volt a sok edzésből. Félreértés ne essék, ő mindig is szerette fejleszteni képességeit, viszont a jóból is megárt a sok. Így hát úgy döntött sétál egyet a fák között. Miközben haladt, visszagondolt a mögötte álló hónapokra, eseményekre, arcokra, akikkel találkozott. Kissé elidőzött Undertakernél, aminek következtében enyhe hidegrázás jött rá, de amint gyorsan elhessegette sensei-je képét, nyomban megszűnt. Ez a kellemetlen malőr kicsit ki is józanította, és úgymond hirtelen kinyílt a szeme a külvilágra. Ahogy körbenézett, azt vette észre, hogy valahogy ismerős neki ez a hely, nem véletlenül hozták ide a lábai. Kicsit tovább haladt, beljebb a fák közé, amikor egy tisztást vett észre maga előtt, legalábbis onnan annak tűnt. Arra fele indult, majd kilépett a szabad térre, és elmosolyodott. Igen, tisztás volt, de nem természetes tisztás. Még Saito vágta a szél technikájával, amikor itt harcoltak Naokival, igencsak kemény csata volt. Aztán később immáron egy oldalon ugyanitt vívták élethalálharcukat két elveszett ninjakkal, akik elől végül alig tudtak elmenekülni. Persze csak miután kiosztottak nekik néhány sebet, amire utólag nagyon büszkék voltak mindketten. És most újra itt volt... Nem tudta, hogy mit tartogat számára a sors, viszont úgy érezte, hogy nem véletlenül van itt. Így hát felszökkent az egyik ágra, hátát nekidöntötte a fa törzsének, majd egy pár perces nézelődés után kezdte érezni, hogy álmosodik, néhány perc múlva pedig már aludt is. De ez nagyon éber álom volt, fa tetején nem is lehetett más. A legapróbb nesz is felébresztheti.

**Djuka Katsumoto** Csüt. Okt. 20 2011, 13:49

Mindig is úgy gondoltam a legjobb módja a tanulásnak a tapasztalatszerzés. Azonban Sunagakure már nem tudott új dolgokat mutatni nekem. Ezért úgy döntöttem elhagyom egy időre a falut hogy megismerjek más helyeket is. Erre a kis kiruccanásra megkaptam a Kazekage engedélyét és a javaslatát miszerint konohában látogassak el. Már sokat halottam arról a helyről és mivel szinte soha nem hagytam el a falut nagyon jól éreztem magamat. Azonnal hazarohantam összepakoltam a holmimat majd Barnát magamhoz véve elindultam Konohába. Mikor megérkeztünk két ninjával találkoztam. Mikor bemutatkoztam nekik közölték velem, hogy már tájékoztatták őket az érkezésemről. Ezután útbaigazítottak az erdő felé. Mikor megérkeztünk Barnával nem győztünk csodálkozni annyi gyönyörű szép fa volt. Nálunk az üvegházon kívül nem nagyon látni növényeket. Barna ide-oda rohangált minden fát tüzetesen végigszimatolt picinyke orrocskájával. A farkincája pedig megállás nélkül ide-oda járt. Én eközben a fák tetejéről figyeltem őt és a tájat. Minden olyan üde volt és élettel teli. Bár azért oda kellet figyelnem, mert egy rossz lépés és a fa alatt találhattam magam. De pontosan ezért jöttem ide, hogy megismerjem milyen egy erdő. Bár ez a kis séta nem tökéletes. Igaz a fákon való haladás már elég jól megy, de ez nem elégítette ki a kíváncsiságomat. Ezt a kis kiruccanást csakis egy harc tudta volna megkoronázni azonban ennek az esélye csekélynek bizonyult. Ugrálás közben eszembe jutott valami ezért elővettem barna labdáját és eldobtam. Mivel egy magas fán voltam így a labda nagyon messzire szállt el. Barna mikor meglátta a repülő labdát egy rakétát meghazudtoló sebességgel lőtte ki magát. Pár pillanattal később már el is vesztettem szem elől ezért nekiiramodtam nehogy elveszítsem. Pár perc múlva meg is találtam a labdával a szájában feküt és várt rám. A szemein láttam, hogy ha tudna beszélni azt, mondaná mi tartott ilyen sokáig.
- Sajnálom Barna, de nekem mindössze két lábam van. - azonban a tekintette nem változott ezért megpróbáltam még valamit a védelmemre hozni.
-Ráadásul most először közlekedtem a fák tetején.
Bandus megunta a kifogásaimat ezért maga mellé tette a teniszlabdáját majd ugatni kezdett. Jól tudtam azt jelenti, ne beszéljél, inkább dobd el a labdát. Engedelmeskedve a határozott utasításnak a labdát elhajítottam olyan messzire, amilyenre csak bírtam utána szinte egyszerre elstartoltunk a labda irányába. Az erdőben nyugodtan labdázhattunk anélkül, hogy eltaláltam volna valakit. Legalábbis kezdetben ezt hittem, de végül kiderült nem lehet mindig igazam.

**Taidana Kaito** Szer. Okt. 26 2011, 21:20

Én is én is Smile

Ez ígéretesnek látszik nem akarok kimaradni belőle !!!

**Kagemare Kuzomi** Szer. Nov. 23 2011, 17:29

Akar valaki egy harcot nyomni? Unatkozok...

**Shiren** Hétf. Dec. 12 2011, 21:22

ÉN ÉN ÉN!!!!!!!!!!!!!!
Kaito, Kuzomi!!!!!! Mit szólnátok egy 2v2-höz? Ha benne vagytok, beszervezem Take-chant. Szigorúan vérre menőő XD áh nem... barátságos Very Happy

De ha nem akar Take-chan akkor ELBÁNOK ÉN MINDKETTŐTÖKKEL XD

**Kenshiro Karu** Hétf. Dec. 12 2011, 22:18

Amint elsajátítom a saját technikámat az egész banda egytől egyig ki van hívva! Very Happy

:D:D áh azért nem de valaki olyan c szint aljáról jelentkezzen !!! Very Happy

köszönöm

**Djuka Katsumoto** Hétf. Dec. 12 2011, 23:18

KAuru nagyon szivesen megküzdök veled vagy akárkivel aki kiállna egy kezdő geninnel.

**Kenshiro Karu** Kedd Dec. 13 2011, 08:10

Oké oké... elfogadom... de kérlek várj még csütörtökig, mer ez a szerda nagyon zavaros lesz nekem! Very Happy

köszi

**Shiren** Kedd Dec. 13 2011, 14:43

Én is én is Very Happy

akkor egy 1v1v1 ??? XD Valakivel aki ki mer állni Very Happy

Aki ellenem szeretne jönni a kikötések:
- Fegyver használata szabad!
- Veszélyes és gyilkos jutsuk használata szabad XD
Mivel ez nem történik meg az igazi játékban, így kb mindent lehet Very Happy

Karu, Katsumoto akkor benne vagytok ? XD

**Djuka Katsumoto** Kedd Dec. 13 2011, 16:35

Benne vagyok.

**Iwahara Takuma** Kedd Dec. 13 2011, 16:37

Izé... Be lehet szállni? Ha úgyis 3-an vagytok, talán elkéne egy negyedik. ^^

**Shiren** Kedd Dec. 13 2011, 17:29

Váhh lazán Very Happy

akkor Karu-válaszára várunk, aztán kezdhetünk is Very Happy

csak a csapatot majd össze kell állítani Very Happy

Nekem mindegy kivel leszek Very Happy

**Kenshiro Karu** Kedd Dec. 13 2011, 18:11

Felőlem mehet... csak valaki állítsa össze a csapatokat!

**Shiren** Kedd Dec. 13 2011, 18:47

Hát,,,, izéke én vállalkozok: Írt Kuzomi, hogy szeretne ő is. Így a következő felállást találtam ki:
Takuma & Kuzomi VS. Karu & Katsumoto & Én.
Aki akar kezdheti is...

**Kagemare Kuzomi** Szer. Dec. 14 2011, 15:13

( Remélem nem probléma a többieknek sem, hogy az utolsó pillanatban száltam be. Mint első valamilyen szinten felvázolom a terepet, de ezt nyugodtan lehet szerkeszteni, mondjuk egy pm nekem és akkor átírom vagy valami.... Szóval, ha nem tetszik akkor szóljatok. )

Ott áltunk egymással szemben. Az én oldalamon egy srác velem szemben pedig hárman. A fű rövid és élénkzöld, az egész táj egy hatalmas fűvel teli tányér. Jópár fa elszórtan, néhány szikla a mező közepét pedig egy patak szeli át. Nem a legtökéletesebb a hely az orv támadásra, de van rá bőven lehetőség. Ez egy hatalmas, harchoz alkalmas terep... A szél enyhén fújdogál. A fákon néhány madár nézegeti az öt emberkét akik éppen arra készülnek, hogy itt és most tönkretegyék ezt a szép környéket, vagy legalábbis a madarak erre gondolhatnak, de ez amúgy most véresen komoly.
Rápillantottam a mellettem álló srácra. Nem tudom mire gondolhat ebben a pillanatban, sőt lehet nem is gondol semmire...
Szemben, találtam egy szintén konohai shinobit...
- Nem gondoltam volna, hogy konohai ellen fogok küzdeni... - gondoltam.
Fekete ruházatom és maszkomban álltam és vörös hajamat meglobogtatta a szél. A nap narancssárgán vigyorgott ránk...
- Nemsokárra lemegy a nap... - sóhaj - akkor kezdjük...
Körbenéztem a társaságon, majd elővettem a zsebeimből két shurrikent... A hátizsákom is rajtam van... talán le kellene vennem...
- A legjobbakat... - mondtam a mellettem álló srácnak.
Két shurrikenemmel a kezemben vártam, hogy a többiek megmozduljank és ne nekem keljen elkezdenem az akciót...

**Shiren** Szer. Dec. 14 2011, 15:55

// A helyszín tetszetős Very Happy

de én még egy-két nagyobb kövecskét esetleg sziklácskát be raknék ha nem gond Very Happy

//

Még Mirubi sem tudta, hogy hogyan, de csatába keveredett. Az ő oldalán harcolt még két társa. Ha lehet őket társnak nevezni. De most társak lesznek mivel együtt harcolnak. Az egyik társnak, fehér, vicces haja volt, és vörös kabátja. A másik társ, már inkább mondható átlagos kinézetűnek. Barna haj, barna kabát stb. Viszont, az ellenség, ha mondható annak, hiszen két Konohai volt, ami már csak azért furcsa mivel Mirubi is az. Egy Genin, és egy Chunin. A genin, fekete ruhát viselt, és egy maszkot. A chunin, nem tűnt túl rémisztőnek. Inkább barátságos volt.
Mirubi nem jött felkészületlenül. Teljes fegyverzetét magánál tartotta. 4 Tekercs volt nála. 2 a bal és 2 a jobb lábára erősítve. A fegyverei azokba voltak pecsételve. Kicsit hátrébb lépkedett, szemét, közben végig az ellenfeleken tartotta. Amikor a társai mögé került, megállt.
- Nah én innen fedezlek titeket!
Mosolygott kicsit zavarodottan, majd leguggolt...

Ajánlott tartalom