Hívd ki és harcolj!

// Szorítsunk be kettőnk közé egy patakocskát ha kérhetném:)//

Ezek a fura fickók... Végre konohai shinobikkal mérhetem össze az erőmet! Erre már régóta vártam. A maszkos figura kicsit furcsának tűnt, de a mellette álló ninja. Ő egy kicsit több tiszteletet parancsolt a társánál, de nem fogom lebecsülni a maszkosat sem. Hátamon a katana mintha kérlelte volna, hogy őt használjam, de előbb csak mérjük fel a sebességüket. Így inkább előkapok két shurikent, és amint minden 'társam' késszen áll útnak is indítom őket!

//Lol, én kérjek virágos mezőt? Nem. ^^//

Takuma álmodott... Nem számított rendszerre, ez a félig tudatos, félig nem az állapot sosem volt kiszámítható végképp nem megérthető, így amikor rájött, hogy álom, úgymond "hátradőlt" és várta a műsor kezdetét.
Mégis, azért erre nem számított. Néhány zavaros kép után hirtelen egy mezőn találta magát. A szél enyhén fújdogált a fákkal és néhány kisebb sziklával borított területen, ahol Takuma amint körülnézett egy patakot is észrevett. Meglepően részletes és érzékdús álom volt, ezt kicsit furának is tartotta a kusagakurei chunnin, de aztán figyelmét a többiek kötötték le. Mert voltak ott mások is vele. Egészen pontosan négy ember volt még ott, és első pillantásból látta rajtuk, hogy shinobik. Nem, nem is látta, tudta. Hogy honnan? Miért, azt honnan tudta, hogy a mellette álló a társa, a vele szemben álló három pedig az ellenfele? Csak tudta és kész, ilyenek az álmok... És ha már itt van, gondolta "együttműködik" a tudatalattijával, hiszen ugyebár onnan jönnek az álmok. Bár arról fogalma sem volt, hogy honnan vette az agya ezeket az embereket, de ez most nem számított. Ideje cselekedni!
Takuma végigfuttatta szemeit ellenfelein. Chakraszintjeiket már régen felmérte, az ilyet már szinte ösztönösen csinálta, így tisztában volt vele, hogy ő tapasztaltabb náluk, ez viszont több szempontból sem jelentett túl sok mindent. A harc kimenetele egyrészt nagyban függ a technikáktól, amit birtokolnak, aztán pedig mégiscsak csak hárman vannak kettejük ellen. Ráadásul nem tudta, hogy társára mennyire számíthat. Fél szemmel őt is végigmérte, maszk, vörös haj. Hát, sokat nem tudott meg. De majd kiderül minden...
Szemeit lassan lehunyta miután végzett az ellenfelek feltérképezésével, engedte, hogy átjárják az érzések, a chakra. Egy nagyobb szellő tartott egyenesen felé, és amikor elérte, engedte, hogy rajta keresztül folytatódjon, chakrája segítségével a szél számára, mintha nem is létezett volna. Ez persze semmit sem jelentett a kívülálló számára, ő pusztán élvezte az érzést, hogy egy a széllel. Lábaival kissé terpeszbe állt, de ezen kívül semmivel sem készült a harcra. Egy szál ingben, látszólag mindenféle fegyver, rangjelzés és fejpánt nélkül álldogált lehunyt szemmel három állig felfegyverkezett, támadni készülő shinobival szemben. Hát igen, ez volt Takuma...
Még társa szerencsekívánására sem reagált, teljesen elmerült magában. Viszont ekkor egyik ellenfele shurikeneket vett elő, amiket nem is habozott feléjük indítani, és ezzel elkezdeni a csatát. Ezt már a chunnin sem hagyhatta szó nélkül, gondolhatta a külső szemlélő, már ha egyáltalán észreveszi, hogy megtámadták őket. Lehet, hogy Takuma számára ennyi lesz a harc? Lebecsülte ellenfeleit, csukott szemmel álldogált a harcmezőn, eltalálták egy shurikennel, vége. Nem. Nem ez történt. A shuriken szép ívet írt le ahogyan a chunnin felé közeledett, tiszta találat lett volna. Mégis, valami miatt az utolsó métereken, mintha változott volna a pályája. És valóban így történhetett, mert a tiszta találat helyett belefúródott a fiú előtt a földbe. Takuma szinte lustán kinyitotta a szemeit, majd egyenesen a távol álldogáló Karu szemeibe nézett. Mintha tudta volna, hogy ő dobta azt a fegyvert... vagy tényleg tudta? Rejtély. Mindenesetre akár állja a tekintetét ellenfele, akár nem, ő azért rezzenéstelenül figyeli. Amennyiben tartja a szemkontaktust Karu, úgy hirtelen azt veheti észre, hogy egy shuriken szakítja meg szemeik tűzharcát. Mégpedig az amelyikkel támadott az imént. Ott lebegett a továbbiakban mozdulatlanul a chunnin szemei előtt egy 20 centire. Takuma kinyúlt érte a kezeivel, majd szinte csodálkozva méregetni kezdte. Amint végzett a vizsgálattal játékosan feldobta a levegőbe egy párszor, majd elkapta, mindeközben pedig elgondolkozva figyelte ellenfeleit, kiemelt figyelmet szánva Karunak, de továbbra sem tett semmilyen támadó lépést.

//Ne haragudjatok, nem bírtam ki, hogy ne írjak egy látványos kezdőpostot! ^^" A technikák, amiket használtam mind le vannak írva az adatlapomon, ha mégis kérdés van, hogy mi, miért és hogyan, akkor pm-ben megbeszélhetjük. A továbbiakban természetesen be fogom mutatni név szerint is a technikáimat, ha használom őket. ^^//

//Na most akkor mi lesz a környezettel maradjon így vagy dobjuk bele amiket kértünk Karuoval? Nekem bejött kicsit flegma viselkedés, de bejött:D ezek az igazi ellenfelek!//

Ha megnézed, Kuzomi már módosította az alap postját a kívánalmaknak megfelelőlen.

én is szeretnék részt venni a harcban. Esetleg csatlakozhatom?

Felőlem jöhetsz. De akkor lehet, hogy új csapatelosztás kéne. Nem baj, végül is egy álomban minden előfordulhat.

XD Jó látni, hogy meghozta a kedvet ennyi embernek Akkor módosítanám a felállást ha nem gáz: Iwahara Takuma & Unazaki Tessa VS. Miki Karu & Kagemare Kuzomi & Djuka Katsumoto & Kauru Mirubi.
Ha valakinek nem jó akkor szóljon, de szerintem 2 chunin megbirkózik velünk XD És akkor ha jó, írhatnak azok akik eddig nem és utánna a sorrend kialakul. ^^^

Kihívás, szeressük!

Okés, akkor még tessát és katsumotot kell megvárnunk és akkor kialakul a sorrend Majd, a következő postsorozatban újraírjuk a felállást - gondolom én.

Én még nem tudom a rangom srácok... de nem számít a terep megvan... csak lehet egy kicsit sok lesz az ember:D de nem baj ez egy jó hosszú harc lesz!

Nekem ez tökéletes. Ha gondoljátok lehet ez a sorrend: Tessa --> Takuma --> Kuzomi --> Karu --> Katsumoto --> Én
Tessa ha gondolod írhatsz is egy megérkező v nem tom milyen postot

Köszike Shikamaru Akkor tehát a következő aki postol az Takuma. És ha Katsumoto továbbra sem jelentkezik, akkor kihagyjuk.

Hirtelen egy örvény szippantotta be Takuma-t, ahogyan ott állt a réten. Képek suhantak el előtte nagy összevisszaságban és elkönyvelte magában, hogy ezzel vége is az álmának. Viszont csalódnia kellett, ugyanis a következő pillanatban megint a mezőn találta magát, viszont most már egyedül volt, míg ellenfeleihez csatlakozott iménti társa, így már 4-en voltak. Gyorsan "körülnézett" érzékeivel, hátha valaki még van a környéken és nem is kellett csalódnia, kiszúrt maga mögött egy közel akkora chakraforrást, mint a sajátja. Sejtette, hogy ő lenne az újdonsült társa, ha ez egy fair álom - és miért ne lenne az? -, de nem úgy tűnt, mintha csatlakozni szeretne hozzájuk.
A chunnin sóhajtott egy nagyot, majd ellenfeleit kezdte vizsgálni. Semmi változás nem volt, ugyanazok voltak, akik az előbb is, kiegészítve egy fővel. Tehát nézni már nem nagyon volt rajtuk mi, ideje volt cselekedni. Négyen voltak egy ellen, ez igencsak nagy túlerő, nem engedhette meg magának, hogy bekerítsék, illetve, hogy tervet készítve ellene ellehetetlenítsék, neki kellett kezdeményeznie. Bár nem kedvelte a fegyverhasználatot, természetesen képzett volt benne, ráadásul Shabuka mellett is ragadt rá ez-az. Ezt azért fontos megemlíteni, mert fél évvel korábban még ilyen helyzetben sem fordult volna a fegyvereihez, most viszont e téren már enyhültek az elvei, így egy rövid habozás után fél térdre ereszkedett, majd letekerte karjáról a tekercset, és megidézett 15 robbanócetlit. Ahogy a kezében voltak, nyomban munkához látott. Maga körül, egy olyan 4-5 m-es sugarú körben gyorsan elhelyezte őket, szabálytalan távolságra egymástól, de arra ügyelve, hogy a robbanási távuk összeérjen. Azaz nem tudnak úgy átjutni köztük hozzá, hogy valamelyik cetlit el ne kapja őket. Két vonalat csinált így, a másodikat kicsit elcsúsztatva, és így shunshinnal sem tudnak átszáguldani, mert ha túl gyorsan mennek, nem tudnak hirtelen irányt változtatni, beleszaladnak a második vonalba, ha pedig lassan, akkor még az első is elkapja őket. Miután végzett, a kör közepén megállt, és várta ellenfele reakcióit. Remélte, hogy a földön bebiztosította magát, így csak a robbanócetliket átugorva tudják majd megtámadni. Arra pedig majd kitalál valamit, ha odáig jutnak...

Velem vagytok, vagy ellenem igazából teljesen mindegy hiszen ez egy álom akar lenni, vagy csak én hiszem azt hogy ez egy álom. Ez a gyerek nem tűnik ilyen kezdőnek! Szerintem csak altat minket aztán kiderül, hogy az egész csak genjutsu volt. Legyen akkor egy kicsit nagyobb előnyöm a többiekkel szemben.
- Bízd ide a srácot! - Suttogom a maszkosnak. - Te keresd meg a társát. Aki itt lesz valahol a közelben. Csak maradjon itt Mondjuk ő. - Mutatok Mirubi felé. - Ketten elintézzük ezt a shinobit tiétek a társa.
( remélem átgondoljátok, hogy mit mondok és meglátjátok benne a logikát )
Akár elkezditek keresni az embert akár nem én megcsinálom a szükséges kézjeleket. És már jöhet is a köd. Ez a kedvenc részem. Kirigakure no Jutsu! A köd Takuma és köztem jön igazából létre és Takuma érzékeit hivatott megbénítani. Illetve látását!

Shity, shuty! Társak itt és társak itt. Az iménti maszkos, ijesztő ellenfél, már Mirubiék oldalán foglalt helyet. Kicsit megnyugodott, de azért valamire felfigyelt. A szél, a hátát kezdte fújdosni, mint ha azt akarná mondani, hogy: " Gyerünk menj előre, van ott neked valami! " Mirubi becsugta a szemét, kicsit koncentrált, majd elnézett Takuma mellett. Egy se nem túl közeli, se nem túl távoli fán, ott csücsült egy lány, gitárral a kezében. Elég szemrevaló teremtés volt. És mint mindenki tudja, Mirubi gyengéje a lányok. Már indult volna a leányzó felé, amikor társai megszólaltak.
- Figyeljetek! Van köztetek olyan aki tud tűz elemű technikákat használni? Ha igen, akkor azt az egyént megkérném, hogy...
- Bízd ide a srácot! Te keresd meg a társát. Aki itt lesz valahol a közelben...
Ugye itt volt a pillanat, amikor Mirubira mutatott Karu. A nyálát csorgató genin, felállt, és duzzogva sétált előrébb pontosan a fehér hajú fazon mögé.
~ Áhh Én akartam a csajt! Nah de mindegy... úgy sem ütöttem volna meg, vagy ilyesmi.~
- Minek ide a tűz? Nem hiszem, hogy felrobbantaná azokat a robbanócetliket. Ennek egy nyilvánvaló oka van. Az, hogy ha maga körül felrobbantaná, akkor ő ugyan úgy megsebesülne. Azok csak elrettentésnek vannak ott.
Mirubi ismételten leguggolt, és Karu ekkor hozta létre a ködöt.
- Hé te maszkos! Ha kell a segítség, csak szólj!
Azzal Mirubi fogta magát, és leült a földre. Nem nem érdekelte a dolog, de Ő most menő akart lenni. Mint mindig. Igazából, nagyon is félt attól, hogy az ellenség megtámadja...


// Nem tudom, hogy Katsumoto fog-e jönni, de ha még is csatlakozna, akkor majd csak úgy beterem. Elvégre, Álomban minden lehetséges //

//Tessa bácsi úgysem akar harcolni még egy ideig, meg úgy néz ki dolga is akadt, úgyhogy postolok én. Remélem nem fog megharagudni. :/ //

Takuma meglepően könnyen befejezte a védőmezőt, senki sem próbálta meg akadályozni, pedig bőven lett volna rá idejük. Ha támadnak, akkor egyszerűen abba kellett volna hagynia, hiszen ez azért eltartott 1-2 percig, annyi idő alatt simán közel értek volna hozzá. De nem, maradtak a helyükön. Ez így tökéletes is volt, a chunnin végzett. Ekkor azonban már mozgolódás támadt ellenfelei között, talán rájöttek, hogy ha nagyon hagyják, hogy azt csináljon, amit akarjon, akkor még a végén elveszik a kezdeti előnyük. Egyikük robbanócetlit készített elő, másikuk egy technikához készülődött, a harmadik pedig egyszerűen leült a földre. Nos, sosem baj, ha 4 helyett az embernek csak 3 ellenfele van, így Takuma nem sokáig foglalkozott vele.
A következő esemény a kiri jutsu aktiválódása volt, amit az a ninja hozott létre, aki a shurikeneket is dobta. A chunnin szemrebbenés nélkül fogadta a technikát, pókerarccal várta, hogy szépen lassan teljesen bekerítse a köd. Ez meg is történt, a Látása szinte teljesen megbénult, alig Látott egy fél méterre maga elé. Könnyű célpont... De valamiért mégsem izgatta magát a dolog miatt. Talán azért mert ez így védelmet is adott neki? Hiszen lehet, hogy az egyikük tudja, hogy hol van, de a többiek nem. Azaz csak egy ember tud jelenleg harcolni vele, ez pedig - mint már említve lett - sosem hátrány. Ráadásul a többiek támogatni sem tudják Karu-t, ha beakciózik a ködbe, hiszen nem tudhatják, hogy kit találnak el a támadások.
Takuma szempontjából ez talán valóban logikus, hiszen a 4 - 3 ellenfél az borzalmas túlerő. Azt ő nem tudta, hogy ketten ellenfelei közül a társára pályáznak, a 3. pedig... ül. Azaz jelenleg 1 ellenféllel kellene eleve is. Innen nézve pedig már jobb lett volna, ha kikerül a technika hatósugarából, hiszen az egy az egy elleni harcban jelentős hátrányba kerül. De chunninunk ezt nem tudta, nem volt gondolatolvasó, de még csak a jövőt sem ismerte. ettől függetlenül bizakodva tekintett előre, lesz, ami lesz.

// Karu volt fent tegnap is és ma is de nem írt. Majd ha akar akkor menet közbe írhat. //

Mirubi csak ült, és ült. Látszólag nem igazán érdekelte a dolog. De csak látszólag. Igazság szerint, nagyon is félt, hogy megtámadják és így védtelen. Szerencsére, egyik ellenfele sem foglalkozott vele, így hát tovább ücsörgött, és fürkészte a tájat. Egy távoli hegyen, egy gyorsan mozgó fekete pontocska volt látható. Ez a kicsi fekete pont, megállt a hegy tetejénél, és hangokat adott ki. Egész mély és hangos hangokat. A hóval fedett hegynek nem kellett sok, hogy meginduljon. Nem. A hegy nem mozdult. Csupán, a rajta lévő hómező indult meg. Nem jelentett túlságosan nagy veszélyt, mivel messze volt. De nem épp kellemes szituáció.
~ Hú! Hó. Hó? Hó!! És jön! De nagyon jön! De megijedtem! De most tényleg jobb lenne felállni. ~
A hóförgeteg, sebesen száguldott a harcosok felé.
- Hé csücsülős! Azt mondtad, ha kell segítség akkor szóljak... hát most kell, szóval szólok... Szerinted a folyón átjönnek a "hógolyók" vagy nem kell megállítanunk?
A választ nem várta meg, csak elszaladt.
~ Chh... gyáva! Én aztán itt maradok! ~
Mirubi felállt, és várta, hogy mikor ér oda a lavina. Már jóval lassabb volt mint amilyen eddig volt, de azért így sem volt veszélytelen. A lavina már elérte a folyót. A víz felcsapott a levegőben, és esőcseppek formájában hullott Mirubira. Hűsítő volt. Kimondottan jól esett. Ugyan is itt meleg volt. Nem kánikula, de azért kellemes idő. Már éppen érte volna el a hó Mirubit, amikor egy könnyed mozdulattal felugrott a levegőbe.
~ Ez könnyű! ???? De mért nem áll meg a hó? Nemár! ~
Ugyebár álom, de a gravitáció ugyan úgy megvan. Ami tette a dolgát, és a "szárnyaló" fiú széttárt karokkal érkezett a hóba, ami tovább vitte egészen egy fáig. Itt megvárta amíg lelassul az áradat, majd elővette a fegyvereit. A tekercseiből, 10 db senbont "varázsolt" elő, majd ötöt-ötöt elhelyezett mindkét kezében.
- NAHHH!! GYERTEEEKKK!!!

A lavina amit valaki elindított felénk akit én eddig nem nagyon kalkuláltam bele a számításaimba most alaposan rá tett egy lapáttal. A hó zuhatag nyakon is vágott volna ha nem kezdek el elfutni előle a vízpart mentén. Igyekeztem ki kerülni a hó szórás mezejéből ezért gyorsítottam lépteimen közben végig a másik parton álló ellenfelet figyelve. Amikor már úgy éreztem elértem a biztonságos távolságot akkor jöttem csak rá, hogy ebben a melegben ez a hó nem sokáig marad meg. Ez számomra helyzeti előnyt jelent akkor várhatunk még a köddel.
Amikor neki táltosodtam a vízen közelítettem a másik ellen felünk felé igyekeztem úgy támadni, hogy ne fussak bele rögtönzött 'akna mezejébe'. Amikor odaértem ahol véltem a robbanó jegyzeteket felugrottam olyan magasra amilyenre csak tudtam, majd eldobtam felé egy robbanó jegyzetes kunait és utána két shurikent. Fizikailag támadok rá a katanammal és igyekszem megsebezni. - Most meglátjuk milyen gyors is vagy valójában!

//Én jövök?//

Mikor már végleg úgy tűnt, hogy Takumának egyedül kell megküzdenie az összes ellenféllel, akkor döntött úgy a "társa", hogy mégiscsak alkot valamit. Ez a valami elég érdekesre sikeredett, egy lavinát próbált rájuk omlasztani. Szerencsére, mivel a hegy nagyon alacsony volt, így éppen csak a csúcsán volt valami hó, azaz nem volt olyan nagy az a lavina, de arra mindenképpen jó volt, hogy megzavarja a harctéren levőket. Takuma, amikor látta, hogy a veszély nem komoly, elkezdett ellenfelére koncentrálni. Hirtelen a köd, mintha kezdett volna ritkulni, ellenfele úgy látszik elvetette ezt az előnyét, inkább nyíltan támadott. Felugrott a levegőbe, és megsorozta a chunnint pár fegyverrel, aki eddig mozdulatlanul állt a "védelem" közepén, viszont erre a közvetlen támadásra már reagálnia kellett.
Mikor látta, hogy ellenfele a levegőben van, elmosolyodott, hiszen pont ez volt a célja az csapdával, hogy ellenfelei csakis a levegőben tudják megtámadni. Az egy kiszolgáltatott állapot, tisztán nyomon követhető a mozgás pályája, tudni lehet, hogy hova érkezik az ellenfél, aki irányt változtatni nem tud, mert nincs honnan elrugaszkodni. A ninja a levegőben a legsebezhetőbb, és ha egy párharcban az egyik félnek sikerül a másikat a levegőbe kényszeríteni, azzal tulajdonképpen el is dőlt a meccs. Jelen esetben Karu igencsak nagy hátrányba került, amit Takuma nem is habozott kihasználni. Oldalra szökkent, hogy elkerülje a felé hajított fegyvereket, majd összegyűjtött hirtelen egy kis chakrát, és felugrott közeledő ellenfele irányába. Mikor olyan 2-3 m-es közelségbe ért, használta a Kaze no Yiba technikát, egyetlen nagyobb hullámba sűrítve a szél teljes támadóerejét. Ez ebből a közelségből nagyon komoly sebeket okozhat és ellenfele nem tud irányt változtatni, hogy elkerülje. Mindezek körülbelül 4-5 másodperc alatt játszódtak le. 2 másodperc, míg elkerülte a támadást, majd a közel kerülés és technika használat - mivel nem szükségesek kézpecsétek - 3 másodperc. Azaz kivételes reakcióidővel kell rendelkeznie Karunak, és nem mellesleg valami mentő ötlettel, ha meg akarja úszni a dolgot.
Akármit is történik, mivel Takuma már nem ott van, ahol eredetileg állt - a felé dobott fegyverek miatt -, azaz ahova Karu leérkezne, hanem kicsit oldalról ugrott fel, próbált nem túlságosan a magasban, hanem valahol már földközelben "találkozni" ellenfelével, hogy aztán minél hamarabb ismét a földön állhasson, és felkészülhessen a következő támadásra.