Tenshi no Tou

**Raidon Hoshi** Szer. Márc. 31 2010, 20:06

Az Angyaltorony. Amegakure tán egyik legnagyobb tornya, de még így is eltörpül az Isten Tornya mellett. Ahogy a neve is mutatja, az Angyaltorony nem más, mint magának Tenshi-samának, azaz Konannak a szálláshelye, irodája és... úgy mindene. Valaha az Isten halála után ő maga fogadta a shinobikat és adta ki nekik a küldetést, azonban mára az Angyaltorony felsőbb szintjei lezártak és csak az léphet be, akit Tenshi-sama maga hív oda. A küldetéseket ma már az ügyeletes jounin adja ki, akinek irodája a Torony felső szintekhez tartozó bejáratánál található; ez az egyetlen hely, ahova a shinobik betehetik a lábukat és az Angyaltorony egyetlen nyílt területe. Civilek számára tilos a belépés, hacsak nem meghívott vendégekről van szó. Szóbeszédek természetesen keringenek, hogy odabent elit ANBU őrök járőröznek és ügyelnek Tenshi-sama testi épségére, azonban senki nem jutott el addig, hogy ezt le is ellenőrizze, ugyanis, ha sikerül engedély nélkül behatolnia valakinek, ki már nem fog kerülni innen... legalábbis egy darabban.

~ Uchiha Kagami - 2019.11.01

**Gosai Seishi** Szomb. Aug. 28 2010, 11:24

>>Shino<<

Seishi megérkezett az irodához. Az ajtó előtt áltt, és fontolgatta, érdemes a bemenni, vagy várjon még vele 1 napot... ~Bemenjek? Nemenjek? Hmm, nemtudom, talán pont ma fogok meghalni, de az is lehet, hogy holnap... De nem is olyan rossz shinobi halált halni, a csatában elhullani, mint a vénségtől, napról napra rettegni, hogy mikor áll le a szervezetem... No de, hülyének fognak nézni, hogy ennyit állok itt... Bemegyek.~Seishi bekopog, semmi válasz.... Megint bekopog, semmi... 1 perc múlva belép a szobába, de nem talál ott senkit. Beljebb lép, és várakozni kezd...

Hatake Pént. Szept. 03 2010, 22:34

//Először is szeretném felhívni a figyelmed a helyesírásra , nincs semmi gáz egyébként. Csak a számokat is betűvel írd le!//

Kissé gondolkodóan kopogsz a falu vezetőjének ajtajánál. Bízva abban , hogy amit most cselekszel azt jól teszed a magad érdekében. Ahogy belépsz egyből belebotlasz egy stóc papírba . A falakon képeket látsz a régi ninjákról és csapatokról, állatokról és a természetről. A "kage" kevés pillanat elteltével már a székében ül , miközben egy gyűrött , égetett papírt néz. Fél szemmel rád néz és végre megtöri a csendet.
- Hmm. Gosai Seishi. Ideje lenne beosztani téged valahova. Sajnos úgy jött ki a lépés hogy csak egy társat kapsz, a senseiedet. Akivel hamarosan találkozol. Menj le az Egyes kiképző terepre , ott várd meg !! A többi információt majd ő átadja neked! S tekintete ismét az égett papírra szegeződik míg kezével integet neked , hogy távozhatsz!

//Folytatás: Egyes Kiképző terep//

**Matuke Hariko** Kedd Aug. 14 2012, 23:49

//Lady Tsunade Smile

//

Egy újabb esős reggelre kellett nyitnom a szemem, ami lényegében nem is volt probléma számomra, mert élveztem az eső, a víz minden formáját. Régebben hosszas órákat álltam egy helyben és bámultam a véget nem érő égre mely folyamatosan hullajtotta könnyeit mintha még mindég a piciny falu sorsát siratná. Én már rég elfeledtem, hogy mi is történt itt a háborúban hála egyetlen személynek melyben mindennél jobban bízok és aki nem más mint a falu vezetője, Tenshi-sama. Kora reggel, ébredésemkor is már ő volt az első gondolatom alapeleme, illetve a tény, hogy ismét egy feladattal fog megbízni engem, így össze kellett szednem magam és a legjobbat kihozni magamból. Gyorsan el is szaladtam egy gyors reggeli zuhanyt venni, majd rögtön azt követően leültem bekapni pár falatot, mert ugye éjgyomorral nem lehet csinálni semmit. Egyszerű rántottát készítettem magamnak megspékelve egy kis hagymával, valamint hússal és így máris egy kifogástalan öt csillagos reggeli élményben részesülhettem. Az étkezést követően rendet raktam a házban, bevetettem az ágyamat, majd nekiláttam összepakolni a felszereléseimet. Táskát nem igazán akartam magammal cipelni, mert az csak lassítana, így a fegyvereim nagy részét, köztük Gekei Rensat és 15 kunait valamint ugyanennyi shurikent is belepecsételtem egy tekercsbe mely az oldalamon lévő fegyvertartóba kapott helyet. Váltásruhát nem szándékoztam magammal vinni, ha viszont több napos küldetésről lenne szó, akkor még mindég hazajöhetek szedelőzködni.
- Yoss! Készen vagyok, ideje felkeresni Tenshi-samat. Mondtam, ahogyan kiléptem az esővíz borította utcára, majd az első háztetőre felpattanva megkezdtem gyors és egyenes utamat a falu közepén elhelyezkedő legmagasabb épület felé. Az eső, mely út közben az arcomat áztatta, kellemesen meleg volt eső létére, nem a szokásos jéghideg, bár ez betudható annak is, hogy éppen a nyár közepén tartunk. - Egy újabb meglepetés a mai naptól mely szokatlan, de ezeknek az apróságoknak lehet a legjobban örülni. Jegyeztem meg halkan miközben megérkeztem a legmagasabb épület elé. Egy könnyed mozdulattal beléptem az épületbe, majd pár emeletnyi lépcsőzés után megérkeztem az irodába ahol ő tartózkodik. Vettem egy mély levegőt, majd beszédre emeltem a számat, de még mielőtt bárminemű hang is elhagyhatta volna azt, ráharaptam és csak egy egyszerű kopogással jeleztem, hogy megérkeztem.

Hinata Szer. Aug. 15 2012, 00:33

*Hariko*

Számodra egy kedves hang szólalt meg az irodából. Hang lágynak kellemesnek tűnt mint a tiszta hegyi forrás.
- Gyere be Hariko már vártalak.
A hatalmas ablak előtt álok és az esőt figyelem. Minden egyes cseppje egy áldás az istenünk emlékére. Tekintetem elréved a múltba tudom érzem, hogy belépet Hariko. Meg fordultam és mint mindig viselt jellegzetes ruhákat hordtam.
- Már vártalak. Egy feladatot akarok rád bízni ami számodra ideális. Ha akarod mehetsz egyedül de ha úgy gondolod rendelhetek melléd valakit.
Szolok miközben megfordulok és szemeidbe nézek majd az asztalhoz lépek és kinyitok egy barna mappát. A mappában egy fénykép szerepelt. Egy fiatal fiúé talán csak 2-3 évvel lehet nálad fiatalabb.
- A feladatod, hogy a védelmét biztosítsd. Mondanom se kell, hogy nagyon fontos a titok tartás és a védelme kifejezetten kiemelt.
A fíu kissé különc, de majd úgy is megismered. A küldetés holnap reggel veszi kezdetét ami a fiú lakásánál kezdődik. El kell kísérned a Kő országába. Természetesen inkognitóban kell lened csak a fiú tudja ki vagy.
A kép és az akta a kezedbe lebeg.
- Van kérdésed?

**Matuke Hariko** Szer. Aug. 15 2012, 11:25

Rögtön a kopogtatásomat követően már meg is érkezett a válasz. Szabad volt a belépés az irodába, sőt mi több már vártak rám ott, hogy egy olyan küldetést adjanak nekem mely jelentős lehet a későbbiekben a falu számára, mind pénz, mind kapcsolat szempontjából. Alighogy beléptem az irodába, mélyen meghajoltam az éppen nekem háttal álló nőnek, ezzel is kifejezve iránta érzett tiszteletemet.
- Ezt örömmel hallom. Mindég a szolgálatára leszek Tenshi-sama! Jegyeztem meg, majd továbbra is csendben figyeltem, hogy miféle küldetést fogok kapni. Szó mi szó, elég régen vettem részt küldetésben ami már számomra volt kínos, mert ezalatt az idő alatt nem lehettem hasznos a falu és Tenshi-sama számára, de hála ennek a felkérésnek újra visszazökkenhetek a falu életének körforgásába, akárcsak az eső mely előbb alább hullva beszivárog a talajba, majd később elpárologva ismét a magasba emelkedik ezzel leírva egy hatalmas kört. Ha jellemeznem kellene magamat akkor én jelenleg a felemelkedési periódusban tartok.
- Bízom a képességeimben, így nem kérek magam mellé segítőket. Jelentettem ki magabiztosan, majd elvettem a barna mappát, melyet felém nyújtott és alaposan tanulmányozni kezdtem. *Értem, tehát egy fiút kell védelmeznem míg elér a Kő országába. Ez valószínűleg diplomáciai jellegű küldetés lesz, tehát semmiképp sem bukhatok el rajta, viszont van pár nyitott kérdés.*
- Igen, lenne pár kérdésem. Azt is szeretném tudni, hogy milyen jelentőséggel bír a fiú mások számára. Ez azért lenne fontos, hogy tudjam számíthatok e támadásokra. Mondtam, majd tovább fürkésztem az aktát, hogy kinyerjek belőle némi információt. Elsősorban a személyes információkra voltam kíváncsi, mint, hogy hány éves, milyen a családi állapota, mi a családi rangja. Őszintén szólva sokkal egyszerűbb egy ismeretlen fazont biztonságban egy másik országba juttatni mint egy pénzeszsák ficsúrt.
Miután megkaptam a megfelelő válaszokat, kissé meghajtottam Tenshi-sama előtt a fejem. - Tudásom legjavát felhasználom, hogy biztosan sikeres legyen a küldetés. Számíthat rám Tenshi-sama!

Hinata Csüt. Aug. 16 2012, 00:21

- 17 éves vagy is még egy hónapig. A fiú fontos információkat tud szolgáltatni egy ügyel kapcsolatban ami fontos a Kő országában élők számára. Illetve a fiú kapcsolatban áll az egyik gazdag és befolyásos civillel itt az országban. Családi állapota egyedülálló, tudtommal nincs senkije.
Végig mérlek és elmosolyodom.
- Hariko ma szinte ragyogsz. Lehet legegyszerűbb álca, hogy ha egypár lenétek az út során. Ezt rád bízom a feladat végre hajtása és a felhasznált eszközökben szabad kezet kapsz. Számomra a végeredmény számít csak. Amint vissza érkezel itt az irodámban fog várni a jutalmad. Ha van még kérdésed tedd fel nyugodtan. Lehet jobb lenne lelkiekben és más téren is felkészülnöd az elkövetkezendő párnapra.
Leülök az asztalhoz és nagyot sóhajtva elmerülök az egyik papír halomban.

**Korotsuki Kazeno** Csüt. Márc. 21 2013, 12:39

// Sai-san //

A fiú apja műhelyében kardját élezve ütötte el az időt. Arca, mint oly sokszor, boldog mosolyra húzódik. Az eső kopogásának ritmusára kardját fel és le nyomja a vasreszelékben, mely nem csak a fényesítésben hassznos, hanem előkészíti az élezést is. A műhely másik végében sűrűn csapkodó kalapács izzó vassal találkozó hangja éled újra és újra. Kazeno apja újabb mesteri kardon ügyködik. A kinti zord idő ellenére itt bent az idő éppen optimális, talán kissé melegebb annál.
A kard mostmár fényesebben ragyog mint újkorában. Most jön az élezés második fázisa. Az eső kopog, csak kopog az épület tetején. Szereti az esőt. Megnyugtató, vad és mégis kegyetlenül erős, vagy éppen gyenge, ahogy a kedve hozza. Igaz az esőnek nem biztos, hogy van "kedve", de Kazeno-t ez nem nagyon érdekli. Szófordulat, mondja.
Az ajtó kicsapódik. Mosolyogva odapillant, majd szinte azonnal visszatér a kardjára a tekintete és a penge megint élesebb lesz, pillanatról-pillanatra.
- Korotsuki Kazeno!? - A kérdezett bólint, de csak a kardjára figyel - Várnak a toronyban! Siess és ne várasd meg azt, akit nem ajánlott megváratni!
A hírvivő eltűnik. Legalább az ajtót becsukhatta volna, mondja apja büszke tekintete, miközben fiára néz.
Kazeno elteszi az élező szerszámot és az olajért nyúl. komótosan elvégzi a szükséges műveletet, hogy a katana megfelelően ápolt maradjon, ezután visszacsúsztatja azt a hüvelyébe.
Nem hinném, hogy maga Pein-sama fogadna, gondolja, neki fontosabb dolgai vannak! Habár azért...
A remény él benne, mit sem tudva arról, hogy az Ő mélyen tisztelt Pein wa Kami-ja talán nem is él. Esernyőjéért nyúl.
- Majd jövök...
Kilép az ajtón, becsukja és a lába megállíthatatlanul megindul. Egyedül a Torony előtt áll meg rövid időre, de ott sem időz sokat. Csak éppen addig, amíg az őr beengedi.

Sai Vas. Márc. 24 2013, 02:02

Ahogy sejtetted, nem Pein várt rád, még csak nem is a falu angyala, Konan, hanem csak egy hírnök, aki helyettes ügyintézőként végezte a falu vezetésének látható részét, azaz képviselte e két ember parancsait, és közvetítette azokat a rájuk kirendelt illetőknek. Rajtad kívül egy genin, és egy jounin érkezett még, szinte egyidőben veled, s ebből nem volt nehéz kitalálni, hogy őket is jó eséllyel ugyanazért hívták ide, amiért téged. A megbízott nem is húzta az időt, semleges hangnemben, semleges arckifejezéssel közölte veletek a felsőbb parancsot.
- Követségbe kell indulnotok Hó Országába, amely kezd külpolitikailag is felébredni a véres hatalomváltásból. A feladatotok, hogy csatlakozzatok az iwagakurei és otogakurei küldöttekhez, és együttműködve igyekezzetek előnyös együttműködési szerződést kicsikarni a konohai tömb kárára. Mellékesen, ha lehetőségetek adódik rá, végezzetek némi ipari kémkedést a technikailag fejlett országban, különös tekintettel a fegyver-, vagy fegyverként is alkalmazható eszközök gyártásra. Minden információ, amely előbbre viheti országunk, értékes lehet, és meg kell próbálnotok begyűjteni azt az ott tartózkodásotok alatt természetesen a lebukás vagy a leghalványabb gyanú felébresztése nélkül.

//Ha van kérdésed, tedd fel ide, ekkor a határidő márc. 26, ha nincs kérdésed, akkor írj egy hosszabb postot Hó Országa - Aisu Szálloda helyszínre, amelyben összefoglalod az odautad. Ott majd fogadnak, ezt a vendégfogadást már nem kell megírni. Ekkor a határidő márc. 29.//

Gato Pént. Jan. 16 2015, 23:02

Kazeno & Hariko

Tavaszi zápor

I. rész

Esik. Mint oly sokszor, Amegakure a mai napon is esőtől ázik. Sűrű, kövér esőcseppek ostromolták a házak tetejét és ablaküvegeit. Lágy szellő kondította meg a házak ajtaja fölé kihelyezett Lélekharangnak nevezett alkalmatosságokat. Azt mondják a Lélekharangok jelzik a szellemek érkeztét. Valójában, csak a szélre érzékeny alkalmatosságok ezek, amelyek minél hangosabban szólnak, annál erősebb szelet jeleznek. Kazeno és Hariko az iroda előtti váróteremben ülnek és hallgatják a végtelennek és sosem szűnőnek tetsző eső hangját. Mindketten levelet kaptak, meg kell jelenniük az irodában, pontban tizenkettőkor. Egyikük sem kockáztatta meg a késés tényét, ezért korábban érkeztek és most várniuk kell a sorukra. A hangszigetelt ajtó mögött, akár egy komplett kínzási eljárást is végrehajthattak volna, abból se szűrődött volna ki semmi. Az eső hangos kopogásán kívül semmi hang, semmi zaj. Kopp, kopp, kopp. Az eső féktelen kopogása és a várakozás komoly megterhelést jelent a két shinobi számára, de nem adhatják fel ilyen könnyen. Az Eső ninják arról híresek, hogy kitartóak és elszántak. Akár a tavaszi zápor, amely oly gyakran végigveri az országot az évszakban. Az iroda ajtaja fölötti óra, hangosan koppan, szinte felrázva a két shinobit, elmélázott gondolataikból. Az ajtó nyílik és egy hang, ellentmondást nem tűrő hangon szól.
- Matuke Hariko és Korotsuki Kazeno, bejöhetnek.
Amikor a két képzett ügynök belép az irodába, két férfit pillanthatnak meg. Az egyik az íróasztalnál ül és ismerős mindkettőnek, a másik egy ismeretlen, fiatalabb, aki szólt nekik. Az idősebb és ismert alak, egy jól ismert Jounin. Pontos nevét ugyan nem ismerik, de álnevét nagyon is. Ame no Kage, Eső Árnyéka. A kage szónak semmi köze nem volt a nagy shinobi falvak vezetői címéhez. Ez a férfi, a hírszerzés ügynöke volt. Többnyire megbízatásokat adott át, de ismert volt arról is, hogy kiváló kém és az emberei se utolsóak a szakmában. Az idősebbik, végigméri a két shinobit, majd megszólal.
- Egy megbízatásom van a számotokra. Nem tudom, hogy hallottatok-e már az Amegakurai Archívumról?
Hogy a fenébe ne hallottak volna az archívumról? Mindenki tudja, hogy komoly tudástár veszett oda, a Harmadik Ninja Világháború idején. A szóbeszéd szerint, egy Doton jutsu tette a földszínével egyenlővé az építményt, ami fénykorában a legszebb torony volt az egész országban. Válaszaitok után, a férfi folytatja.
- Szóval, egy archeológusokból álló csapat, kiment a helyszínre. Az ásatások, legnagyobb meglepetésünkre sikerrel jártak, az Archívum maradványait megtalálták. De, nem megy minden bökkenő nélkül. A kiküldött informátorunk szerint, eltűntek bizonyos készletek.
Mondja az ülő férfi és fiatalabb társára pillant, aki át is veszi tőle a szót.
- A nevem Matsumoto és az informátor kapcsolattartója vagyok. A hírek szerint, meglovasítottak bizonyos leleteket. Információink szerint, az Eső Könyve az egyik eltulajdonított lelet. Katsumi, az informátor, szerint egy külhoni shinobi lehet a ludas, aki ráadásul víz elemet használ. Többet nem sikerült megtudnunk róla. Feladatotok, hogy inkognitóban oda menjetek, derítsétek fel az ügyet és a shinobit, lehetőség szerint likvidáljátok. Információink szerint egyedül van, az expedíció legénysége teljes létszámon van, tehát nem hagyhatjuk meglépni. Ezért küldünk benneteket, jelenleg ti vagytok a kézközelben lévő ügynökök.
Az Eső Könyvéről, Hariko már hallott, állítólag víz elemű ninjutsukat tartalmaz és cseppet sem kis mennyiségben. Már persze, ha valóban azt a kötetet találták meg. Matsumoto átvesz felettesétől egy aktát és a két berendelt ninja felé nyújtja.
- Ebben vannak a tudnivalók. Nem vihettek magatokkal árulkodó eszközöket, álcátok alapján civilek vagytok, Katsumi rokonai. Küldetésetek, abban az esetben is sikeres, ha az ellopott javak nyomára bukkantok és visszaszerzitek ... de jobban szeretnénk, ha a shinobival is végeznétek. Bárminemű kérdés?
Teszi fel, végül az "i"-re a pontot kérdésével.

/ Ha van kérdésetek kérdezhettek. Ha nincs, közöljétek és a posztotokat odáig írjátok, hogy összeszeditek a felszerelést, majd találkoztok a falu kapujában. Kérlek titeket, hogy pontosan jegyezzétek fel, hogy mi van nálatok. A küldetés során a magatokkal vitt holmit használhatjátok. /

**Matuke Hariko** Hétf. Jan. 19 2015, 15:01

Éppen a szokásos reggeli lustálkodásomat végeztem a kanapén fekve a szobámban, amikor a semmiből az ajtóm túloldalán egy shinobi jelent meg, majd egy levelet csúsztatott át az alatt a következő mondatokkal. "Látni kívánják önt. Kérem jelenjen meg a vezetői irodában!", s az ajtó előtt tátongó árnyék egy suhanást követve el is tűnt.
- Mahhh~taku... pedig olyan kényelmesen elhelyezkedtem. Pont a legrosszabbkor találnak meg engem az ilyenekkel - lassan feltápászkodtam fotelemből és odasétáltam a levélhez - Bár ha jobban belegondolok, rám férne már egy kis "játszadozás" ami megmozgatna. Úgy is régen kaptam küldetést, egye fene legyen. Magabiztosan kezdtem el olvasgatni a papír tartalmát, eldöntve, hogy eleget teszek a feladatnak... mintha lett volna más választásom.
Az üzenet azt írta, jelenjek meg az irodában, ahogyan azt az árnyék is mondta, pontban délben. Más információt nem tartalmazott, így a papírdarab rögvest elolvasása után a szemetesben végezte. Az órára néztem és láttam, hogy még bőven akad időm délig, így hát újra felvettem a kényelmi pozíciómat a kanapén és szundítottam egyet még mielőtt indulnom kellene.
Habár alvással töltöttem ki a köztes időt, még így is hamar érkeztem az iroda elé. Úgy ültem az ajtó előtt mint egy kisiskolás, várva, hogy a tanár belépjen a terembe, csak itt nekem kellett belépnem az irodába. Ezzel a felállással nem csak én voltam egyedül, egy másik shinobi is jelen volt az iroda előtt, ő is a hívó szóra várt. Kicsit jobban szemügyre vettem a fiút, azonban nem volt ismerős számomra, pedig mintha láttam vagy találkoztam volna vele régebben.
Nem igazán törődtem tovább a témával, mert az óra delet ütött és megkaptam a invitációt, ahogy a fiú is. *Tehát Korotsuki Kazeno huh? Nem, erre a névre biztos emlékeznék. Nem is baj, úgy tűnik most majd lesz alkalmam megismerni, hisz ha jól sejtem egy küldetést kapunk.*
Elsőként megindulva beléptem az ajtón, majd egy mély meghajlással tiszteletemet tettem a férfinak aki az asztal mögött ült és a másiknak is ki minket fürkészett szemeivel. Pár lépést tettem balra az ajtótól, hogy Kazeno is be tudjon jönni tőlem, majd miután bezárta maga mögött az ajtót, a tőlem pár lépésre eső széken helyezkedtem el, keresztbe rakva a lábam, kényelmesen hátra dőlve.
- Hivatott minket uram?! Kezdtem meg a társalgást mire jött is a válsz valamint a többi információ tömbösítve. Amikor megkérdezték tőlünk, hogy hallottunk-e már Amegakure Archívumáról, természetesen bólintottam egyet és ezzel más fel is keltették a kíváncsiságomat. Tudni illik, kedvenc elfoglaltságom az olvasás és hát hol lehetne több tudáshoz jutni mint az Archívumban ami ráadásul el is veszett. Kezeimet összekulcsoltam arcom előtt és vártam a további információt.
A szavak váltották egymást, mondatról mondatra, információról információra és végül megkaptuk a feladatunkat.
- Tehát akkor szerezzük vissza azt amit eltulajdonítottak minden áron és lehetőség szerint végezzünk az enyveskezűvel. Ismételtem meg amit mondtak nekünk, miközben Kazeno megkapta az aktát amiben benne voltak a fontosabb dolgok. Miután végzett az áttekintésével, én is átrágtam magamat azon és az asztal mögött ülő férfi felé fordultam.
- A feladat elvégzéséhez szükségünk lesz pár régészek által használt eszközre, hogy hitelesebb legyen az álcánk, illetve //ha a dokumentum összeállítás nem tartalmazza,// kutatást végzők teljes létszámára és nevükre. Valamint szeretném ha utána néznének mindegyikük családi hátterének. Melyikük kapott shinobi neveltetést, vett részt oktatáson, illetve vannak e olyanok akinek családtagjai, legyen az kishúg, nagyapa, nagynéni, rendelkezett e shinobi múlttal. Ez potenciálisan le tudja szűkíteni a gyanúsítottak számát. A házamban fogok hagyni két klónt, azon keresztül tudják megosztani velünk azt amire jutottak.
Mondókámat ezzel be is fejeztem, és mivel nem volt több dolgunk az irodában, Kazenot megvárva hátha neki is van egy-két kérdése vagy ötlete, távoztam is onnan egy meghajlás követően. Amint kiértünk, a fiúra nézek.
- Mókás küldetés elé nézünk, viszont elég fontos is. Egy óra bőven elég lesz az összepakolásra, a Főkapunál várlak! Mosolyogtam egyet a srácra, majd elindultam a saját utamon haza felé. Nem kellett nagyon sietnem, időm bőven volt hisz nem laktam messze az irodától, így mikor hazaértem, kényelmesen el is tudtam készülni és még mielőtt elindultam volna a találkozópontra, hátra hagytam két darab Árnyékklónt (Kage Bunshint), amin keresztül majd tudnak üzenni nekem mindenféle veszély nélkül.

Pontosan egy óra múlva ott álltam a kapunál és vártam Kazeno érkezését. Rendhagyóan, most nem szokásos ruháimat viseltem, hanem egy farmernadrágot valamint egy fekete ujjatlan felsőt vettem magamhoz és hogy az álca teljes legyen, egy csinos kis szemüveget is felvettem mellyel inkább tűnök értelmiséginek mintsem egy eszköznek a "gyilkolás oltárán". Ruházatomon kívül egy válltáska volt nálam illetve egy esernyő. Ily módon terveztem megkezdeni küldetésünket.
>>Kinézet<<

//Felszerelések, melyet magammal hozok:
- Egy darab Kunai (válltáskában kapott helyet)
- Váltásruha (hétköznapi viselet - szintén táskában)
- Ásatáshoz szükséges felszerelés (ami kérve lett Ame no Kage-tól)
- Egy darab bambusz esernyő (csordultig felszerelve Senbonnal) //

**Korotsuki Kazeno** Csüt. Jan. 22 2015, 12:12

Kazeno még mindig azon a lányon gondolkozott. Olyan "furán" viselkedett vele. Bár lehet inkább senseinek kellene neveznie, elvégre mégiscsak oktatta Őt. És egyébként is beleillik a Sensei fogalmába, elvégre idősebb is Kazenonál. Számára teljesen új ismeret volt az, amit előző nap tapasztalt. Azóta is csak ez jár a fejében. Ő is tudja, hogy túlságosan lefoglalja a dolog, bár nem érti miért. Igaz, számára eléggé kellemetlen, hogy ebben a hónapban már sokadjára megingatták belső elhatározottságát, belső harmoniáját. Egy hónap alatt évek magabiztossága omlott össze, bár alapjai megmaradtak. Először a "vámpír" - vagy nevezze inkább árulónak? - másodszor pedig az a lány... Kazeno hosszan kifújja a levegőt. Most nem foglalkozhat ezzel, más feladata van. De mégis... Ezek az események teljesen megingatták, bizonytalanná tették. Még a keze is remeg, ha belegondol, hogy... Pein-sama bízik benne, nem szabad tovább levertnek lennie! Újra azzá a magabiztos, mosolygós fiúvá kell válnia, akit hidegen hagytak a gondok, mert legyőzte azokat! De nehéz, iszonyatosan nehéz. Felidézi magában, amit sosem fog elfelejteni. A szélben lobogó fekete köpenyt, melyet vörös felhők tarkítanak. Az acélos, izzó tekintetet. És az érzést, hogy lába nem érinti a földet, mégsem zuhan tovább. Ez erőt ad neki, mint mindig. Pein-sama bízik benne... legalábbis reméli. De ha nem így volna, akkor miért tartaná érdemesnek arra, hogy fegyvereként elküldje Őt az ellenség megzabolázására? Mint történt az a "vámpír" esetében. Újra végigfutja tekintetét a kezében tartott papírra vetett sorokon. Majd feláll.
A Váróteremben nincs egyedül. Rózsaszínes hajú, csinos lány várakozik ott. Kazeno már látta valahol, biztosan... konkrétan nem tudja felidézni, talán az utóbbi idők lelki megterhelése az oka. Vagy nem. Nem kell sokat várakozniuk, hamarosan hivatják őket. Arcán most nem terül el a megszokott, széles mosoly. Inkább figyel, pillantása körbefutja a termet.
Érdekes információkat kap. Amegakurei Archívum. Érdekes és izgalmas. Mint kiderült a lányt Matuke Harikonak hívják. Biztosan találkoztak már, de mikor, hol? Nem emlékszik, ami pedig ritka. Kazeno figyelmesen hallgatja az utasításokat és Harikot is. Nem beszél, csak figyel. Azon gondolkodik, hogy mégis miképpen kellene tőrbe csalniuk a tolvajt. Jó kérdés, válasz egyelőre nem érkezik.
- Akkor a Főkapunál! - Mondja Harikonak és Ő is megenged magának egy mosolyt. Egy szomorkás mosolyt.
Noha Kazeno alapvetően sem tűnik túlzottan shinobinak, már ha éppen nem viselki fegyvereit, azért most mégis ruhát vált. Egy régi, ritkán viselt fekete Kimonot ölt magára. Esernyőjét természetesen viszi magával. Három tűt elrejt a torkában, előre felkészülve így a kellemetlenségekre. Hátizsákjába csomagol némi elemózsiát. A Főkapunál köszönti Harikot. Újabb mosolyt enged meg magának.

Amit magával visz:

Esernyő - tartalma hét senbon ( már csak ennyi maradt )

Kazeno Torka - Három Senbon

Kimono ujjai - Egy-egy robbanójegyzetes kunai.

Obi mögé rejtve - hét robbanójegyzet, egy füstbomba

Hátizsák - Étel, ital, tinta és egy tekercs, ami üres.

**Kowarii Zion** Szer. Okt. 04 2017, 01:01

Kagami - Túl mély alagsor

Zion trükkje beválni látszott, mikor Bicebóca senpai a fiú felé támadott. Ugyan az ő ártatlannak mondható fejében nem kis kavarodást okozott volt mesterének felbukkanása, a hirtelen jött támadástól is csupán a fegyverként előretartó esernyő védte meg, oly mértékben nem értette a helyzetet. Odafentről sokkalta másabb volt. A valódi Zion immáron tökéletesen szemügyre vehette a brigádot, és Bicebóca mozdulatát. Úgy tűnt, az amegakurei nem csupán rossz emberekkel találkozik, hanem utasítja is őket, méghozzá védelmi állásra. Lehet, hogy Bicebóca sokkal nagyobb rosszaságban sántikál, mint ahogy azt Zion gondolta? Szó szerint rosszban sántikál.
A klón tökéletes elterelése volt az egész társaságnak, s ha az elsőnek indított ragacs nem érte el célját, kellőképp megtántorította őket, ezzel még közelebb sodorva Kawa senpai oldalára. A mester hamar megérkezett, s villámló támadással semlegesítette az első férfit. Zionnak tágra nyíltak a szemei.
- Ka...wa senpai. - suttogta. Zion megint ledöbbent, nem gondolta volna, hogy Kawa senpai azonnal megöli az első embert. El kell fognia, mielőtt mindenkit veszélyesnek titulálva vérfürdőt rendezne. Talán ha elfogja őket, Kawa senpai is majd belátja, jobb ez így. Az amegakurei genin azonnal aktiválta újból a technikáját, immáron a banditák feje fölötti hídról, mely tökéletes takarásból beterítette az összes rossz fiút. Zion megtámasztotta magát, majd maga elé emelve ökölbe szorított kezét, s egy - Ez az! - hozzátéve sikeresen csapdába ejtette a megmaradt öt delikvenst. Ekkor azonban Zion olyan eseménynek lett szemtanúja, melyet biztos, hogy nem fog egy jó ideig kiheverni.
Menő senpai, közel sem menő eseménysorozata valóságos sokként érte a fiút.
- Miért? Miért? MIÉRT? - kérdezte egyre hangosabban, ahogy mestere sorra ölte le a fegyvertelen és megbéklyózott banditákat. Gyermeki lelke képtelen volt felfogni a látottakat. Zion technikája ejtette fogságba az összeset, ő volt a pók, melynek hálójában halálra ítélték az összes legyet. De Kawa senpainak miért kell megölni azt, aki nem árthat? Könnyek szöktek ki a fiú szeméből, s hirtelen fél kezével eltakarta az arcát. Nem akarta tovább nézni. Nem akart hinni a szemének. Majd valamiért mégis odanézett. Kawa senpait látta, ahogy a földön térdelő, kezetlen Bicebóca térdelő teste felett áll. Zion hallotta Kawa senpai szavait.
- Az árulásra nincs bocsánat - ezt mondta. Zionba ez a mondat oly mértékben égett a lelkén is át, hogy testét teljesen átrázta egy megfoghatatlan érzés. Befejezte a szipogást és a könnyezést. Az előzőnél is furcsább érzés fogta el. Pontosabban egy sokkalta nyugodtabb érzés. Elégedettség. Elégtétel.
Zion nem tudta megfejteni ennek az érzésnek a forrását, nem értette az előzőek után ezt az elégedett érzetet.
Miután Kawa senpai befejezte a mészárlást, s elvette Bicebócatól a fejpántját és valamiféle tekercset, a leugró Zion felé szólt. Zion alig mert leugrani. Nem a magasságtól félt, óh nem. Fiatal gyerek volt még, hogy ilyenektől tartson, a szomszéd fája is magasabb ennél. Azonban az a hat holttest rendkívül zavaró volt. Túlságosan is zavaró. Zion ezért megpróbált a hullahegy mellett landolni, s lehetőleg kimutatni még a légszűrő maszkjának összelihegett lencséin is keresztül nemtetszését és csalódottságot.
Miután Kawa senpai kiadta parancsba a csatorna elhagyását, duzzogva és némán indult meg mesterének háta mögött. A csatornák hűvös és bűzös járatait némaság töltötte be. Csupán a két shinobi léptei csengtek néha fel, mikor egy egy tócsába tapostak. Azonban Zion nem szólalt meg. ha mestere kérdezné, nem válaszolna. Kawa senpai sejtheti mit érezhet most Zion.
Az ifjú genin fejében ezer és ezer gondolat cikázott éppenséggel. Szinte szétszakadt a két érzés között. Kegyetlenség volt vagy elégtétel? Zion egyik szónak sem ismerte a valódi értelmét, pontosabban még nem volt alkalma a valódi életben megtapasztalni eme fogalmak fizikális megtestesülését. Valahogy mégis úgy érezte, a kettő között volt az igazság. Kawa senpai mészárlása érthetetlen volt mindaddig a fiú számára, míg a férfi ki nem mondta a végítéletet. Az árulásra nincsen bocsánat, ismételgette magában ezt a mondatot. Visszaemlékezett az út alatt Tomashi bára, az akadémiai tanárára, aki igen csak szerette a történelmet erőltetni a fiatal generációkra. Tomashi bá gyakran mesélt a nagy és véres háborúkról. Zion számára azonban mind csupán oly mesebéli mondák voltak, mint a gyermekmesék. Nem kételkedett az igazságában, csupán oly elérhetetlennek és távolinak tűnt a harc és a vér. A legendák azonban a két szeme előtt vált valósággá, s égették be magukat a fiú rémálmaiba. Tomashi bá mesélt nagy tábornokokról, hadvezérekről, vezetőkről, akiknek hatalma és tekintélye szent és sérthetetlen volt. S emlékszik még Konoha merényletére. Mikor megölték Amegakure Isteni vezetőjét. Ha őt megölték, akkor Zion eláshatja magát, ha legközelebb jönnek. Ki tudja, hányan és mikor. Ki tudja, lehet már itt is vannak. Lehet, hogy Bicebóca is ilyen ember lehetett.
Kiérve az alagutak végtelen labirintusából, Kawa senpai nagy nehezen, de kijuttatta a fiút a csatornarendszerből. Zion kirohant az esőbe, még sohasem esett ilyen jól talán. Széttárt kezekkel állt egy helyben, arcát a felhők felé emelve. Mély levegőt vett a maszkon keresztül. Kawa senpai közelített, majd mosolygása alatt egy pacsira emelte a kezét. Zion azonban nem csapott bele. Még nem.
- Kawa senpai. Kik voltak ezek az alakok? Bicebóca valóban elárulta Amegakuret? Miért kellett megölni mindegyiket, ha már én elfogtam őket? Összezavart mester. Mi volt ez az egész? Ha Bicebóca valóban elárulta az országot, akkor megérdemelte. Tomashi bá is gyakran mesélte a vezetőség, árulókkal elleni fellépéseit. Mesélte, hogy az országot az árulások sodorták a végbe, de Bicebóca valóban ekkora veszély volt? Vagy mindegy, mit is tett, ha elárulja az országot, akkor mindenképp meg kell halnia?
Reméli, hogy kielégítő választ kaphat mesterétől. Valószínűleg meg fogja kapni, ám ha Kawa senpai mégsem szeretne nyilatkozni, Zion a saját teóriáival marad. Mindenesetre a fürdés jól ötletnek tűnt, s habár még mindig döbbenten áll az események után, felfüggeszti a passzív ellenállását, s Kawa senpaial együttesen beleveti magát a folyó vizébe.

Miután elérték a vezetőség irodáját, Zion megtörli a lábát, majd nagyot nyelve belép. Mindig izgul, mikor ebbe az épületbe érkezik. Miután belépett, jó modorra tanított ifjúként, térdre rogy és fejet hajt a benn lévő személy felé. A tiszteletadást követően Zion a földön marad mindaddig, amíg Kawa senpai fel nem kéri a történtek rövid összefoglalására.
- A csatornarendszerbe bejutva nagy nehezen találtunk rá a csapatra. - kezdte dadogva, majd egyre jobban belelendülve kezdett bele a mesedélutánba - Kawa senpai azonban túl okos, erős és menő a banditákhoz képest. Kawa senpai cska a feleségétől fél, de tőle mondjuk nagyon. Na mindegy. Tehát Menő senpai megfejtett valami titkos kódot, amelynek segítségével rálelhettünk a banditák találkozóhelyére és az idejét is megtudtuk. Sajnos csapdába kerültünk és szétválasztottak minket. Én beütöttem a fejem és másfél napig kómában feküdtek. Hobo bá talált rám, a Csatornák királya, a Szennyshinobi. Hobo bá segített rátalálni Kawa senpaira, akivel végül elértük a találkahelyet és miután csapdába ejtettük őket, Kawa senpai megtorolta az árulásukat. Az egyik rossz fiúval épp a csatornarendszer előtt találkoztam. Tanított engem, mielőtt megkezdtem volna a küldetésem. A fejpántját Kawa senpai azonban visszahozta. Meg valami tekercset. Mutassa meg mester.

**Uchiha Kagami** Csüt. Okt. 05 2017, 20:55

/Zion - Túl mély alagsor - Záróposzt/

Gyermeteg naivitás; valószínűleg erre fogta volna Tomashi-bá azt a kis közjátékot, amelyet a banditák könyörtelen lemészárlása után rendeztél le. Nem értetted, hogy miért öltek a szmedben ártatlant, miért ontották olyan emberek vérét, akik már nem tudtak volna semmit sem ártani nektek; kérdéseidre azonban nem kaptál választ, legalábbis közvetlenül nem. Azonban, amikor Kama-senpai az árulókról tett megjegyzést, valami megmozdult benned, valami megmagyarázhatatlan dolog, amely nyugalmat öntött szét a testedben. Te magad is hiába kerested ennek a bizonyos elégedettségi érzésnek a forrását, ámbátor most kisebb gondod is nagyobb volt annál, minthogy ezek után kutass. Alkalmi vezetőd kiadta a csatorna elhagyására való parancsot, s útközben volt időd elmerengeni a történteken, nem is kevés. Elgondolkozhattál azon, hogy miként vált valósággá mindaz, amit csak az Akadémia padjainak biztonságában ámulva hallgattál, mindaz, amire végig felkészítettek titeket valójában. Vajon a többiek is ilyen küldetéseket álltak ki? Netalántán csapatokba verődve macskákat kergettek, csatornába esett jegygyűrűket kerestek? Igaz, ez utóbbi esetben csak összeakadtál volna valamelyik volt osztálytársaddal, ez nem volt vitás; ahogy ismerted őket, még Hobó-bához is eltaláltak volna egy szó nélkül, akinek most legalább tíz-tizenöt fényes kése is lenne. No persze... az élet nem állt meg. Kama-senpai úgy ment előtted, mint, aki jól végezte dolgát, de arcáról se örömet, se dühöt nem tudtál leolvasni, ha véletlen elébe kerültél volna; még akkor sem, amikor levette a légzőkészüléket és kiadta erre a parancsot neked is.

Teljes pókerarca volt, amikor feltetted sorban a kérdéseidet, de végre válaszolt rájuk. - Amegakure mindig is ilyen volt. Az árulás megbocsájthatatlan bűn. Nem csak azért, mert hátat fordítasz vele hajdani bajtársaidnak, hátba szúrod és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, hanem mert mérhetetlen kárt is okozhatsz vele mind a falunak, mind pedig minden egyes lakójának. Az árulás a legsúlyosabb dolog, ami a shinobi világban megtörténhet; amikor egy a társaid közül, vér a véredből fordul ellened, és tesz téged az ellenség játékszerévé. A volt tanítód is egy volt az ilyen férgeknél is alantasabb lények közül. Elárulta a falut, elárulta az Isten szent emlékezetét, elárult engem és elárult téged is. Sosem tudhatod, hogy ezek az evolúciós zsákutcák mire képesek, csakhogy a maguk malmára hajtsák a vizet. Most csak banditákkal üzletelt, de ezek a banditák akár az ellenséggel is kapcsolatban lehettek, ami akár végzetes is lehet számunkra. A legkisebb információmorzsa kiáramlása is hatalmas károkat okozhat, lyukat vághat az erőd falában, hatalmas lyukat, amely csak egyre tágul.

Képzeld el, hogy Bicebóca barátod ebben a tekercsben Amegakure összes geninjének fejlődési adatait tárolta. Hozzáfér az aktákhoz, lemásolhatta bármikor azokat. Ebben benne vagy te is, mint Kowarii Zion, aki nemrégiben tanulta meg a Mizume Nabara technikát, és igen ügyesen, kortársaihoz képest némiképpen kiemelkedő eredményt felmutatva. De nem csak ez van ott, ezekben az aktákban, ahol a geninek fejlődési rátáját vezetik; ott van a neved, a lakcímed, anyád neve, apád neve... minden adatod, mert ezeket az adatokat még az akadémiai beiratkozáskor le kellett adni. A falunak érdeke, hogy mindent tudjon rólad, hiszen regisztrált shinobi vagy, akinek a kiképzésébe nem kevés pénzt öltek bele. Lehet, hogy megakad a szeme az ellenségnek a Te neveden, és először téged iktatnak ki, mint potenciális, későbbi veszélyforrást, aki ráadásul egy elit beszivárgó alakulatnak könnyebb célpontot jelent, mint Tenshi-sama. Ezzel máris egy fővel gyengült a falu ereje, egy olyannal, akibe mi idősebbek a jövőnk kulcsát helyeztük. Nem beszélve arról, hogy az ellenség minden genin képességéről tudni fog, egytől-egyig, így a csatatéren már az arcukat meglátva tudni fogják, hogy mire számíthatnak. Meglátnak téged, és már kidolgoznak egy stratégiát a Mizume Nabara ellen; nem épp jó meglepetések nélkül maradni.

Most képzeld azt el, hogy ebben a tekercsben a falu védelmi rendszerének kijátszható rései vannak. Ha az ellenség kezére jut, akkor bármikor, könnyedén és észrevétlenül behatolhatnak, szabotálhatnak minket. Tudni fognak az őrjáratok pontos idejéről, arról, hogy mikor küldjük ki a genineket a környékbeli falvak humanitárius segélyosztásának ellátására... mindent tudni fognak a falu csapatainak elhelyezkedéséről, legalábbis azon a szinten, amilyen mélységekbe Bicebóca barátod beleláthatott. Persze a titkos alakulatok meglétéről ő sem tudhat, de mondanom sem kell, mekkora kárt tud okozni, hogyha akár egy csapat ellenséges shinobi a párosával vagy egyesével épp segélyosztó genineket megtámadja és kiiktatja, például az ellátmány megszerzésének érdekében. Két legyet ütnek egy csapásra, mi pedig máris akkora kárt szenvedtünk, hogy azt kimondani is iszonyú lenne. Arról pedig nem is beszéltem, hogy milyen szabotázsakciókat indíthatnak el ilyen információkkal a kezükben.

De tegyük fel, hogy Bicebóca hozzáfért a shinobi regisztrációk alapjaihoz. Ebben benne van minden, Akadémiára esélyes jelölt, olyan, aki biztosan felvételt fog nyerni majd. Ha ez kerül az ellenség kezére, akkor tudni fognak mindenről, egészen az alapoktól kezdve. Újabb szabotázsakciók esetleges bekövetkeztéről beszélhetünk, a gyerekek eltűnéséről, de akárcsak a családok lefizetését is számba vehetjük, hogy ne írassák be utódaikat az Akadémiára. Finoman szólva, cseszhetnénk a jövőnket, és egy generáción belül könnyű célpont lennénk, hiszen élőerős utánpótlás nélkül maradunk. Ezért kellett mindegyiküknek odavesznie; nem tudhattuk, hogy melyikük milyen információmorzsákkal bír. Bicebóca biztos tudta, hogy mi állt a tekercsben, de vajon elmondta azoknak, akiknek át kívánta adni? Esetleg részletekkel kecsegtette őket a biztos vásár érdekében? Jobb, ha biztosra megyünk, holtukban már nem adhatnak át semmit, senkinek. Ezzel kiküszöböljük a csorbát, és feleslegesen őrizgetnünk sem kell őket, ami csak növeli az esélyét a szivárogtatásnak... no meg, ha ki akarjuk hallgatni bármelyiket is, valami alap ellátmányt biztosítanunk kell számukra, és minden kenyérmorzsára Amegakure polgárainak van szüksége. Ezek csak alantas, genetikai hulladékok, a halál kegyét sem érdemelték volna meg. Beszennyezték áldott Istenünk emlékét, annak eszményét, amelyet gondos munkával épített fel. A vérük tán lemosta róluk a gyalázatot, de ebben sem vagyok biztos.

A hosszú, kimerítő fejtágítás után mentetek be az ügyeletes jouninhoz, akinek előadtad a te verziódat a küldetéssel kapcsolatban. Alkalmi mestered nem vágott a szavadba, a végén egészítette ki csak néhány gondolattal, és valami megjegyzésről az asszonnyal és a szarszaggal kapcsolatban. Az ügyeletes egy szó nélkül hallgatta végig, majd egy bólintással nyugtázta a történteket, és lepecsételt egy lapot, majd átvette Bicebóca fejpántját és a tekercset is. A fiókból elővett jó néhány bankjegyet, egy-egy köteget pedig átnyújtott nektek. - Küldetés elvégezve. Szép munka volt - ennyit mondott csak, és intett, hogy távozhattok. Kama-senpai még odakint tenyerével átfogta a fejedet, és mosolyogva nézett rád. - Lesznek rossz álmaid. De ne feledd, amit elmondtam. Shinobi vagy, viselkedj hát úgy, mint egy igazi shinobi. Remélem még találkozunk, jó volt veled együtt dolgozni. És legközelebb ne verd be a fejed. Ó, és sok sikert a csajokhoz, ezzel a küldetéssel be fogsz vágódni náluk! Na megyek, mert az asszony még kiherél...

//Nos... nagyon köszönöm szépen neked ezt a hosszú játékot. Még JM voltam, amikor elkezdtük, s azóta sok víz lefolyt Amegakure szürke folyóján, de a játék, amit nyújtottál élvezetes volt. Jó volt olvasni a posztokat, s bár itt-ott néha megcsúsztál kicsit hosszabb időre egy-két reaggal, ez nem von le játékminőséged értékéből. Jól hoztad Zion jellemét, a jellemváltozás kezdetét a végén pedig mesterien vezetted fel, kíváncsi leszek a továbbiakra. Még kérnék tőled - opcionálisan - egy záróposztot, amely ennek lereagálását tartalmazza, de akár következő játékunk kezdőposztjában is összefoglalhatod, hogy mit gondol Zion az itt történtekről.

A jó, és nagyon hosszú (február 7.e óta tartó, 15 tartalmas kört produkáló) játékunk jutalmazása következik most. Jutalmaid a már fent említett dolgok összességéből állnak össze, s ezek nem mások, mint +52 chakra +10TJP és +8.000 ryo. Minden elhasznált felszerelésedet a falu ingyen megtérítette neked. Kérlek, vezesd fel adatlapodra a változásokat. További jó játékot, és köszönöm még egyszer!//

Ajánlott tartalom

Tenshi no Tou

Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou

Re: Tenshi no Tou