Tenshi /Hanabi/

Név: Tenshi /Hanabi/
Nem: Férfi
Kaszt: Ninja
Rang: Chuunin
Kor: 16
Születési dátum: November 19.
Vércsoport: AB-
Rejtett falu: Kumogakure

Kinézete: 170 cm-ével viszonylag magasnak számít és hozzá 60 kilójával, nem túl vékony termet. Ruházata eltérő a csatában és a civil életben. Ninja ként, készenlétben nagyjából a megszokott chuunin viselet, egy-egy rá jellemző kivétellel, ez mindig másban nyilvánul meg. Ha nincs szolgálatban kényelmes, lezser ruhákat hord. Néha előfordul rajta napszemüveg is.
Természet: Ha kell tisztelet tudó és előzékeny, de csak ha tényleg szükséges. Amúgy laza és néhol pofátlan. Az élet legtöbb területén kitartó és leplezi valódi érzéseit. Mindig a profizmus látszatára törekszik, hogy még felsőbbrendűnek tűnhessen.

Előtörténet:
Egy napos őszi délelőtt születtem, pont ahogy az orvos „megjósolta”, könnyedén ment a szülés… legalábbis én ezt halottam a későbbi vissza emlékezések során, mikor anyám hihetetlenül beleélte a mesélésekben, a legjobban „a pillanat” leírását élvezte. Amit én már kiskoromban is üveges tekintettel hallgattam. Szóval a történet ott folytatódik, hogy betekernek a kék törülközőbe és anyám kezébe nyomnak. Innen monoton a dolgok menete egy darabig, kis idő a kórházban vizsgálatok egyebek, majd haza megyünk. Teljesen hétköznapi gyerekkor, egy kényelmes családi háttérrel. Egy shinobi apával, akihez nagy elvárások társulnak és egy szinte háziasszonynak nevelt anyával,a ki amúgy értette a dolgát. Megvolt mindenem, szeretet, babusgatás hasonlók, megy ugye a fent említett apuka, fent említett elvárásai és mivel, hogy ő elhatározta a kék törülközőnél, hogy az ő fia nagy shinobi lesz, így ehhez mérten el is kezdte belém pumpálni a lelkesedést, már kis koromban azzal, hogy mindenféle epikus történetekkel fertőzte az amúgy halál békés elmém. De persze gyerek voltam még és működött is, nem olyan hatásfokkal, mint a hasonszőrű kölkökkel, de felkeltette az érdeklődésem, így amint elértünk abba a korba, hogy már elkezdhessen edzeni, el is kezdett, mint ezt hat és fél éves korom környékén. Egy szép…esős napon, kint az edzőterepeken kezdhettem az edzést, először semmi érdekeset. Nem is dobta meg a lelkesedésem, hogy a levegőbe csapkodtam, hogy úgy mondjam árnyékoltam egy fél napot az edző placcon. Tiszta jó. De persze mostmár én is tudom, hogy elkell valahol kezdeni, meg azt is, hogy ha kényelmesebb lenne, most én se itt mesélném az eddigi „ninja utam”. Jó lenne nekem az egyszerű élet. Csupa móka, kacagás.

Na de, visszatérek a témához. Úgy egy évre az első edzésemre felvételiztem az akadémiára és persze fel is vettek. Akkoriban egész lelkesnek mondható voltam és a gyakorlati órákat bírtam is, de úgy igazából…az elmélettel viszont voltak dolgok, eleinte, mert közben az apám elvállalt egy oktató állást az akadémián. Bár engem nem tanított…az akadémián, de otthon halálra nyaggatott. Ha nem figyeltem az órán belém kényszerítette otthon a tananyagot, tudtam értékelni. Főleg, hogy büntetés képp ez szabadidős programnak lett betudva a napirendembe.

A genin vizsgán fapofával, mondhatjuk, hogy fél kézzel mentem át, csak hát rögtön az első próbán kellet a transzformációs technikát végre hajtanunk, ezért ott kellet mind a két kezem, de azért nem volt para. Jó kezdésem volt, letudtam. Második próbaként a puhány technika huszárokat ki ejtendő erőnléti próba következett, egy aféle mini maratón, de persze ezt is lekocogtam, nem voltam benne a topban, de nem is álltam lihegve perceket a célvonal mellett a végén. Ha kicsit jobban érdekelt volna a teljesítményem már itt büszke lette volna magamra. De persze még nem volt vége, jött ugyebár az utolsó próba, pályán az elméleti tudás. Egy kényelmes pár perc alatt megírt lap, egyszerű kérdésekkel a chakráról és annak fejlesztéséről, meg persze pár beletűzdelt kérdés fegyverek neveiről és használatáról, majd a végére egy számítás.
Másnap a beavatási ceremónián sok rokon volt, meg fejpánt és persze sok tisztelet és megbecsülés, amire egy kedveset tudtam csak mosolyogni, olyan szelíd fajtát, a végére kicsit erőltetetten maradt fent, de szerintem nem tűnt fel senkinek. Minden esetre azt vélten felfedezni, hogy több előnye van annak, hogy férfiként tekintenek rám, mint hátránya. Megmosolyogtat a gondolat, hogy tíz évesen érettebbnek gondolnak ninjaként, mint egy tizenhat éves civilt.

A genin csapatom…hát igen a csapat. Ahogy az szokás volt mi is hármasával szerveződtünk élünkre egy jounint kaptunk, aki bár nagycsatákat élt meg visszavonult tanítónak. Rettentő szimpatikus volt, főleg némely szokása, bár úgy érzem meg kell említenem, hogy nőről beszélünk. Szóval a csapat társaim és köztem egészséges rivalizálás volt. Nem gyepáltuk egymást, de mindig próbáltuk magasabbra tenni a lécet, mind a küldetések, mind az edzések során. Ezt az edzőnk elégedett mosollyal konstatálta általában, nem volt az a buzdítgatós fajta, inkább mint egy tanács adó és szívesen vállalt külön órákat, ha valamiket meg akartunk tanulni vagy ha lemaradtunk a többiektől. A legjobb ebben az volt, hogy diszkréten kezelte, de persze mind tudtuk a többiről, hogy külön is jár edzésre. Én az ilyen alkalmakkal inkább technikai tudásomat erősítettem. A sensei inkább a hasznos mint a látványos technikákról volt híres és azok kombinálásáról.

Egyszer volt szerencsénk ezt élesben látni, már az igazi kombinációit. Káprázatos volt, nem szoktam elámulni látványosan, de bevallom férfiasan az a nő akkor nagyot alkotott. Az alapszituáció egy sima C szintű küldinek ígérkezett. Rabló banda fosztogat a hírek nem szóltak shinobi jelenlétről a bandában, ezért megkaptuk, mint bejáratott csapat, úgyis „össze vagyunk szokva, simán megy majd a sensei nélkül is”. De persze azért ott volt, csak hagyott minket érvényesülni.
Kifigyeltük a bandát, de a következőnek vélt célpontjuknál vártuk be őket végül, hatan voltak és a bejáratnál csaptunk le. Mindenki a maga módján lépett be kettő elé. Én mind a kettő nyakához beemeltem egy kunait és velük szemben álltam meg. Majd nagy puffanás, az egyik társam kiütve és eggyel kevesebben vannak a banditák. Majd suhanást hallok és a másik társam egy fa tövében landol. Reflexből semlegesítem a két előttem állót, egy-egy torokmetszéssel. Ergo többet nem kiabálnak, nem lélegeznek. Hátra lököm magam, az elhatározással, hogy a lehető legtöbbet kicsinálom és elkerülöm a rejtélyes támadót. Egy darabig sikerül, miközben semlegesítek két támadót, épp támadna és én kitérnék, már számítok rá, de nem sikerül. Nem tudom megmagyarázni, de abban a pillanatban, nem belém hanem mellém szállt a csóka és a porban terült el. Hirtelen felkaptam a tekintetem és a senseiünk az egyik ágról lógott, szájában egy cigi és két kunai himbálózott a középső és a gyűrűs ujján. Lecsaptam a maradék egy megrémült banditát, amíg hozzám elért a sensei. A kezembe adta a cigiét, amíg a többieket összekaparja, én persze a furcsa szaga után belekóstoltam, éreztem, hogy valami más van benne, nem sima dohány valami jobb. Később egy kis győzködés után szereztem a mesteremtől és azóta is tőle kapom a „vicces” cigiket. Még abban az évben indultam a chuunin választón, amit akkor Konohagakure szervezett, amíg az Akatsuki ügyében zajlottak az események elkeveredtem a vizsgára a csapatommal együtt. Pár nappal később megkezdődött az utolsó nemzetek közti chuunin választó.

Ebben az évben egy túlélési próbával nyitott a banda. A Tűz országában az erdők mélyén kijelölték a terepet, a lehető legsemlegesebbet a környéken, hogy mindenkinek új legyen. Majd betereltek minket a „körön” belülre. A cél egyszerű volt, két napig túlélni a vadak és pár Konohaikat által beterelt „banditák” és ninják ellen. Persze nem volt céljuk, hogy megöljenek, de azért voltak áldozatok, pár kora érett genin, azt hitte, hogy már elég nagy hozzá ha már elkapták a kiszabott küldetés számmal megegyező macskát a falu körül. Az én csapatom kényelmesben teljesítette, bár mázlink is volt, nem volt túl sok konfrontáció ez idő alatt. Akik túl élték az erdőt rögtön egy kieséses küzdelemben folytathatták.
Ez is csapatokban történt egy elég furfangosan kialakított terepen, az aréna várromokat szolgált helyettesíteni és a néző téren, a ninják mellett földesurak foglaltak helyet, egy rövid időre, még a Tűz népének ura is feltűnt.
A próbákon két körön jutottunk át, bár összesen is csak négy volt, de így is megkaptuk a rangot. Egy technikailag igen képzett brigád vert ránk, ha minden igaz három évvel idősebbek voltak nálunk és határozottan jól tolták. De azért sajnálom, hogy nem versenyezhettünk a fináléban.

De végtére is az egész csapat megkapta a chuunin rangot, ám általánosságban még mindig az eddigi sensei látta el a vezető rangot. Bár néha külön szedtek minket, ha nem volt meg úgy a csapat, ahogy eredetileg lenne, így nekem s volt alkalmam genin csapatokat vinnem egy-egy konfrontálódos küldetésre és szerintem nagyon jól állt a csapat élén feszítés, meg úgy a vezetgetés.



Na ugyebár rólam volt egy szavazás miszerint: Chuunint kezdenék 250-300 Chsz között és 8 körüli Jutsuval, ezeket majd a Chsz meghatározás után részletezném az Adatlapomon. Még arra kíváncsi lennék, hogy az eredeti karakter pontjaiból csinálhatok valamit vagy azok elveszetnek vannak nyílvánítva.

Chakraszint: 250
Jutsuk: max. 8, max. C szintű, max. 250 chakraigényű, max. egy elemből (ha nem raiton nincs Kumo kezdőjutsu)
Eredeti karakter elveszett mindenestül.