Hasegawa Miharu

Név: 長谷川 美晴 - Hasegawa Miharu

Név jelentése: Hosszú völgyfolyó a szép tiszta égen

Ország: Tűz országa

Rang: Genin

Kor: 12

Nem: nő

Felszerelések:
- Reszelő, Penge (1-1 db)
- Füstbomba (3db)
- Elsősegély készlet (1 szett)
- Shuriken tartó (1 db)
- Kunai (1db)
- Robbanó jegyzet (5db)

Kinézet:
Szeme sötétkék, amelyet lángvörös hajából egy tincs általában eltakar. Vékony, bőre falfehér egyedül arca rózsaszínes. Izomzata nem kiemelkedő, de hajlékonysága pótolja az erő hiányát. Nyakláncot nem visel, csak egy fém karkötőt amiben édesanyja eljegyzési gyűrűjének köve van elhelyezve. illetve ugyanazon a kezén édesanyja fejpántjáról származó anyagdarabka. 173 cm magas, általában barnás vagy fehér nadrág, és csíkos felső van rajta. Küldetések alkalmával azonban egybe ruhát szokott viselni. Olyankor bal karján egy Kunai tartó, jobb lábán egy Shuriken tartó erősítve.

Jellem:
Visszafogott öltözködése is elárulja, hogy nem éppen a középponti szerepre született. Nem szereti a nagy felhajtást amit már gyerekkora óta csinálnak körülötte, így próbál minél kevesebb időt tölteni bajkeverők, és központi figurák társaságában. Őt nem érdeklik az olyan emberek akik azt hiszik hogyha tehetségesek, vagy erősek, akkor bárkit megtehetnek. Többre tartja a számára szimpatikus öltözködésű és viselkedésű embereket, mint azokat akik jellemtelenül és harciasan viselkednek, még ha azok tiszteletre méltó shinobik is. Nem szereti ha megcáfolják, félbeszakítják, megkérdőjelezik, vagy hazugnak mondják, ilyenkor bármire képes hogy megvédje az igazát, de amint elismerték, lehiggad. Általában kerül mindenféle fizikai kontaktust. Nagyon művelt, és igen fogékony a tanulásra, bár ha erő megmérettetésre kerül a sor, hamar feladja. Egy kis édességgel hamar a bizalmába lehet férkőzni.

Előtörténet:

Születés és gyermekkor:
Miharu egy jómódú család egyetlen lányaként jött a világra a konohai kórház első emeletének hetes számú kórtermében. Erős, fiú örököst vártak, ehelyett egy koraszülött, gyenge kislányt kaptak. Nem csoda hogy Hasegawa úr csalódott volt. De felesége, Natsumi mérhetetlenül boldog volt, a kislánya mosolya, az élet amit létrehozott, és benne növekedett, meglátta a napvilágot, és életben van. Egy anya nem is kívánhatott többet. Az első két évben Natsumi foglalkozott csak Miharu-val, mivel Hasegawa úr megvetette a lányát. Gyenge, visszahúzódó és jelentéktelen volt számára, akire kár is időt pazarolni. Ezért is sürgette az újabb gyerekvállalást. Így Natsumi-nak esélye sem volt küldetéseket vállalni, és Konohát szolgálni. Hamar el is érkezett az idő az újabb szülésre. Natsumi éppen Miharu-nak hozta be a reggelijét, mikor hirtelen összeesett. A kislány megijedt, mikor édesanyja nem válaszolt, mindent hátrahagyva futott apja boltjához, át egész Konohán hogy szóljon a történtekről. Hasegawa úr látva, lánya könnyes szemét és kétségbeesett arcát, egyből tudta hogy baj van, felkapta, és hazasietett vele. Mikor hazaértek, látta hogy Natsumi már nem él. A magzat életét féltve, bevitette a kórházba halott feleségét, hogy legalább a magzat életét próbálják megmenteni. Több órás várakozás után azonban közölték az orvosok, hogy a fiú nem kapott levegőt, és valószínűleg ha túl is élte volna, maradandó károsodást szenvedett volna. Hasegawa úr mérhetetlenül mérges volt magára, és a „fiára” aki születése előtt elvette tőle azt a személyt aki a világon a legfontosabb volt neki. Miharu sorsa ezután jobbra fordult. Apja féltve lányát, csak kísérőkkel engedte el bárhova is, állandóan volt mellette valaki. Ahogy elérkezett az idő, Miharu felvetette az ötletet, hogy az Akadémiára akar járni, hogy belőle is shinobi legyen, mint az édesanyjából. Apja elutasította ezt, mondván hogy gyenge, és úgyse lesz belőle shinobi, még a genin vizsgát sem fogja tudni lerakni. Miharu felkapta a vizet, talán életében először, és szembeszállt az apjával, hogy ne becsülje ennyire alá, mert ő nem lesz egy gyenge kislány akit egész életében kísérgetnek mert az apja félti még ramentől is. Apja most először látta szemében azt a fényt, azt a tüzet, amiért Natsumi-ba is beleszeretett. Így hát beleegyezett, és beíratta Miharut az Akadémiára.

Natsumi miután összeesett. (Katt a képre)

Akadémia és változások:
Miharu első napja az Akadémián eseménytelenül telt, éppen úgy mint az összes többi. Egy-két kivételt leszámítva. Mik voltak a kivételek? Mikor az Akadémián elérkezett a Henge no Jutsu megtanulásának napja, mindenki izgatottan ült a padjában és a mellette ülővel beszélgetett arról vajon kinek az alakját kell felvenniük majd. Miharu-t hidegen hagyta a tény hogy kinek az alakját kell felvennie, az viszont annál inkább érdekelte, hogy vajon sikerül-e neki tökéletesen megtanulnia. Mikor Tobuki sensei belépett a terembe, mindenki elhallgatott. A sensei a szokásos visszafogott hangon elmondta az utasításokat, bemutatta a jutsut, és körülnézett a terembe. 4-5 embert kihívott, de egyiküknek sem sikerült elsőre, másodikra, sőt, még sokadikra sem megcsinálni a jutsut. Egy zöld hajú lány aki feladta a gyakorlást és a nyilvános leégést, leült Miharu mellé, és hosszasan ecsetelte hogy mennyivel nehezebb ez a technika a Bunshin no Jutsu-nál. Miharunak ekkor egy érdekes ötlete támadt. Mi lenne ha nem a testének egészét, hanem csak egy részét változtatná meg. Tigris kézjelet formálva a hajára koncentrálta a chakráját, majd zöldre változtatta. Mindenki figyelme hirtelen rászegeződött. Még Tobuki sensei szemeiben is meglepettséget lehetett felfedezni. Miharu gyorsan feloldotta a jutsut, majd a pad alatt a kezét kezdte tördelni. Utálta ha mindenki őt nézi. Mikor hazament, édesapját várva egész éjjel gyakorolt hogy az egész testére képes legyen kiterjeszteni a jutsut. A végén a kifáradtságtól kidőlt az ágyára, és reggelig aludt. Többször nekiállt és próbálkozott. Majd pár napon keresztül. Edzés, kunai dobógyakorlat, Bunshin no Jutsu gyakorlása, majd Henge no Jutsu próbálkozások. Ebből álltak a napjai. Még enni is csak akkor evett ha eszébe jutott. De végül siker koronázta kitartását. Egyszer mikor otthon gyakorolt, késő este sikerült felvennie édesanyjának alakját. Próbálta minél tovább fenntartani hogy örömet szerezzen apjának, de nem tudta. Túl kevés chakrája volt ahhoz hogy huzamosabb ideig tudja használni ezt a technikát. De boldog volt. Mindent képes volt elvégezni amit a Genin vizsgán kérhetnek. És még 2 hete így is maradt. Felhőtlen boldogság töltötte el, majd hátradőlt és elaludt. Hogy egy újabb eseménytelen napra ébredjen.

Michi miután Miha is zöldre változtatta a haját. (Katt a képre)

Genin vizsga:
A Genin vizsga előtti napon se aludni, se enni, se gyakorolni nem tudott. Miharu egyszerűen leblokkolt, és nem volt képes normálisan kommunikálni sem. Csak az erdő szélén ült egy fatönkön, és várta hogy beesteledjen. Mindent átvett elméleti szinten, ha már másra nem volt képes, és várta a másnapot. Reggel izgatottan kelt fel, és talált egy levelet az ágya mellett. Kinyitotta, és mikor meglátta mi van benne, elsírta magát. Egyből felismerte édesanyja eljegyzési gyűrűjének kövét, és feltételezte hogy az a cafat textil, édesanyja fejpántjából való. Édesapja ezzel kívánt neki sok szerencsét. Elkészülése után felvette a karkötőket, és magabiztosan lépett ki az utcára hogy útja az Akadémia felé vigye. Az elején mikor belépett, kissé izgult, de mikor megtudta hogy ő a hetedik, nem az első vagy utolsó, kissé megnyugodott. Sorba jöttek ki az emberek e vizsgázóból, többnyire boldogan, páran mégis csalódottan. Mikor az előtte lévő zöld hajú lány bement, minden erejét összeszedte, vett egy nagy levegőt, és lenyugtatta magát. Hívták. Végre ő következett, megmutathatja mennyit fejlődött. Tuboki sensei vizsgáztatta őket, így könnyebb dolguk volt mint az előző csoportnak.
- Bunshin no Jutsu, Henge no Jutsu, és egy pontossági teszt. Ezek a mai követelmények.
’Csodás…’ -Értettem sensei.
A Bunshin no Jutsu tökéletesre sikeredett, kétség sem fért hozzá hogy a sok gyakorlás meghozta az eredményt, a Henge no Jutsu is jól sikerült, azt leszámítva hogy sok időt pazarolt arra hogy melyik Hokage-t válassza, ugyanis a követelmény része volt az is hogy egy általuk választott Hokage formáját kell felvenniük. A pontossági teszt is jól sikerült, bár az egyik kunai a kezében maradt, és csak másodszori dobásra sikerült a céltáblát eltalálnia. De Tobuki sensei minden gondolkodás nélkül tovább engedte. Mikor megkapta a fejpántját, mérhetetlen büszkeség töltötte el. Sietett apjához hogy eldicsekedjen a fejpánttal, és a sikeres vizsga hírével, és mikor apja meglátta, életében először a lánya előtt egy könnycsepp kicsordult a szeméből, és azt mondta:
-Szép volt Natsumi…
Miharu nem javította ki apját, csak örült hogy édesanyja nyomdokaiba lépett apja szemében is.

77-es csapat:
Másnap mikor elindult az Akadémia felé, bele se gondolt hogy aznap lesz az eligazítás, a csapatok beosztása, és a sensei-ek kiosztása. Csak az előző nap járt a fejében, ahogyan apja átkarolja, és az anyja nevén nevezi. Csodálatos pillanat volt az életében. Mikor leült a szokásos padjába, a zöld hajú lány mellé, rájött hogy rajta kívül senki sem mosolyog. Mindenki feszülten várja kik lesznek a társai és ki lesz a sensei-e a csapatnak. Elkezdődött a besorolás, és idén elég érdekes számozású csapatok születtek. 63-as csapat, 47-es csapat, 59-es csapat… Nem igazán volt világos miért változtattak a rendszeren, de nem is érdekelte. Mikor meghallotta hogy a 77-es csapat tagjait fogják felolvasni, tudta, érezte hogy ebbe a csapatba fog kerülni.
- A csapat tagjai: Hasegawa Miharu, Kago Michiko (zöld hajú lány), Aoyama Shizuka (elvileg folyamatban. ) és a sensei-tek pedig én leszek. Tuboki Hirichi.

Aoyama játékos, és folyamatban a csapatalakítás, és Michi is egy játékos lesz, tehát nem NJK.
De ha nem lesz kész időben az elősztorija, és valaki jönne fix 3. tagnak, akkor átírom az előtörténet csapattag kiosztási részét.

Köszönöm szépen! A segítséget, a türelmet, és a jutalmat is!