Hasegawa Kazuhiro
2 posters
1 / 1 oldal
Hasegawa Kazuhiro
Hasegawa Kazuhiro Hétf. Aug. 08 2011, 16:51
Név: Hasegawa Kazuhiro
Ország: Föld országa, Iwagakure
Rang: Genin
Kor: 17
Nem: férfi
Felszerelések: 5 kunai, 5 shuriken, 2 ninja to, 10 senbon,
Kinézet: Arca markáns és arisztokratikus, ami mellett még félelmetes is. Haja kócos, sötétfekete és rövid. Egy vékony kapucnis pulóvert visel, amin még egy barna dzsekit hord, amely belülről bézs színű és bélelt. A falut jelölő pántja a dzsekijének jobb vállára van varrva. Nadrágja szintén fekete és hosszú, ami mellé még egy pár fekete lábbeli is párosul.
Jellem: Ő finoman fogalmazva egy közveszélyes őrült. A srácnak a harc a mindene, képes bárkit hidegvérrel meggyilkolni. A küzdelem számára mámorítóan hat, élvezi a vérre menő csatákat is. A célja, hogy minél erősebb legyen és megküzdjön minden nagy ninjával. Az őrület sokszor párosul magas intelligenciával, ami Kazuhironál is igaz.
Előtörténet:
Még réges régen született egy fiú Iwagakurében, ahol a kórházban csak üvöltött egy asszony. Ő volt az édesanyám, aki kínkeserviben megszült engem, habár ő csináltatta fel magát, így vállalnia kellett a következményeket. Jó módú család révén, nem igazán számított, mert mint minden hasonló embert, engem is elkényeztettek. Édesapám egy neves kereskedő volt, akit Hasegawa Danjuronak hívtak, édesanyám pedig fogadós volt, amit még a nagyapám hagyott rá halála után, mivel öreganyám már rég elhalálozott. Édesanyámat Hasegawa Izumonak hívták, aki rendkívül jól értett a pénzhez, így sose voltunk gazdasági válságban. Egyre csak cseperedtem, de többnyire az anyám szoknyáját szorongattam, mivel édesapám folyton úton volt. Mindig a fogadóban sündörögtem és hallgattam a ninják csodálatos kalandjait, amiket éppen a többieknek meséltek. Én is mindig arról álmodtam, hogy hős ninja leszek, de ez az álom hamar szertefoszlott. Kevés barátot szereztem, mert engem eminens kis b*znyáknak néztek, és nem foglalkoztak velem. Valóban meg volt minden, de mint mondják a vagyon nem pótol mindent. Fájt, hogy nem lehetnek olyan barátaim, akikkel szívesen megosztom a ninják kalandjait vagy játszhatok ninjásat, nekem nagyképű úri gyerekekkel kellett töltenem az időt, de muszáj volt belemenjek ebbe a színjátékba szüleim kedvéért.
Eljött az az időszak, amikor mindenki beiratkozhatott a ninjaakadémiára. Hát nem teljesen mindenki, mert szüleim ezt nem hagyták. Ők azt akarták, hogy apám után én is kereskedő legyek, de a gyerekszó nem ér semmit a felnőttével szemben, így ki kellett hagynom az álmomat, hogy erős ninjává váljak. Közben megszületett életem megkeserítője, a húgom. Őt Hasegawa Michihironak nevezték el. Így se foglalkoztak túl sokat velem eléggé, most végképp elterelődött rólam a figyelem és csak a taníttatásomat intézték mindig. Egy öreg férfihez kerültem tanulni, aki rendszeresen megütött egy bottal, ha nem tudtam pontos választ adni a kérdéseire. Minden ütést a testemre mért, hogy ne legyen látható és megfenyegetett, ha elmondom a szüleimnek, akkor meg fog ölni. Én megijedtem és nem szóltam csak behúzva fülem farkam elviseltem a fájdalmat. Egy idő után kezdtem nem érzékelni a fájdalmat, mintha elmúlt volna. A tudást szó szerint belém verték, mert igyekeztem megtanulni, de amit elvárt azt nem lehetett mind bemagolni. Nem túl sokat voltam kint, de az akadémiára járók elkezdtek gúnyolni, hogy mennyire béna vagyok, mert én nem közéjük járok, meg jöttek a szokás gazdag ficsúr dumával. Ez miatt elég sok verekedésbe keveredtem, és párszor jól meg is agyaltak érte, de egyre ügyesebb lettem és a végén már én vertem őket. Idővel már kötözködni se kötözködtek velem, csak távolról mertek néhányan beszólni, akik elég vakmerőek voltak. Sajnos a tehetségemet nem használhattam ki, mert engem nem írattak be, hanem a többi eminens közé soroltak be, ahol egyre inkább növelni próbálták mellé a nagyképűségünket.
Sokat szenvedtem míg végül 12 éves nem lettem és még mindig vert a tanítóm. Haza felé menve az egyik óráról megállítottak a régebben engem verő kemény legénynek és elég komolyan megtámadtak, ami már nem volt játék. Shurikenekkel és kunaiokkal dobáltak meg. Némelyek elől ki tudtam térni, de sok eltalált és komoly sérüléseket szenvedtem. Egy jounin ugrott oda és avatkozott közbe. Az összes gyerek elfutott és magamra maradtam vele. Mindenhol véreztem és bevitt a kórházba, ahol hamar elláttak, de ő továbbra is ott maradt velem és vallatóra fogott, hogy miért támadtak meg a srácok. Elmeséltem neki, hogy régen én is visszaadtam nekik azokat a fájdalmakat, amiket nekem okoztak és erre megértően bólintott. Ismerte őket, mert ő volt az egyik tanító az akadémián. Komoly büntetést is kaptak miatta ráadásul behozatta őket bocsánatot kérni, amit nehéz szívvel, de elfogadtam. Bennem volt ezek mellett még a tüske és a bocsánat elfogadása sem volt túl őszinte, szívem szerint végeztem volna mindegyikkel. Amikor szüleim megtudták, hogy mi történt egyből szabotálni akarták a támadóim tanulmányait, viszont nem sikerült nekik, mert kage nem fogadta el az indítványukat, amire eléggé berágtak. A jounin látva képességeimet megkérdezte, hogy miért nem íratnak be engem az akadémiára, amire csak annyi volt a válasz, hogy fontosabb dolgom is van ennél, nagyobb a kötelesség itthon. Addig győzködte őket a jounin, ha befejezem a családi tanulnivalókat, akkor elengednek az akadémiára, ha szeretnék menni.
Fülembe jutott, hogyha befejezem a tanulmányaimat, akkor elmehetek az akadémiára,és minden vágyam ez volt. A szabadidőmet edzéssel töltöttem és igyekeztem minél jobb fizikummal rendelkezni, hogy legyőzhessem ellenfeleimet. Már 14 éves voltam, amikor egy jounin látott meg az edzőterepeken. Bőszen edzettem, aki felajánlotta segítségét, hogy tanítani fog egy kicsit. Először csak egyszerű mozdulatokat és harcitechnikákat tanított, aminek meg is volt az eredménye. Egy idő után rendszeresen oda jártam és mindig ott volt és segített nekem, majd ami nap, a tanítom ismét lesújtani készült a pálcájával, amelyet reflexszerűen elkaptam, majd felállva ketté törtem azt és elvonultam elmondani a szüleimnek az általuk felbérelt tanítójuknak a tetteit és meg is mutattam. Ekkor szüleimnek betelt a pohár és száműzették ezt az ember Iwagakuréből, pontosabban elkergették. Ennek köszönhetően nem foglalkoztattak tovább ezekkel a dolgokkal, hanem beírattak a ninjaakadémiára. Hála ennek a ténynek, számukra is megváltozott a nézőpontjuk, ráadásul befejeztem a tanulásomat a rohadéknál, így nagy szerencsémre elértem a célomat, habár nem éppen kezdtem túl fiatalon.
Mivel ez volt minden vágyam, hogy ninja lehessek, azért megtettem minden tőlem telhetőt, hogy jobban teljesítsek mindenben a többieknél. Könnyebben is ment, mert nagyobb voltam a többieknél, így erősebb és okosabb is. Könnyen tanultam és az első két évet egyszerre teljesítettem. Sajnálatos módon ezek után édesapám nem tért vissza az egyik áruszállítás után, majd ninják kiderítették, hogy banditák támadták meg és végeztek vele. Ez komoly sokként ért, mert a támadói még életben voltak. Magamhoz vettem minden fegyvert és elindultam Iwagakureből, hogy végezzek apám gyilkosaival. Hajtott a bosszú és hosszú ideig bolyongtam a hegyek között. Közel fél évet kerestem őket, de megtaláltam és megküzdöttem velük. Úgy hadakoztam a rablóbandával, mint egy komoly ninja, aki megveszett és őrültként mészárolt le mindenkit. Valóban így volt, vágytam arra, hogy elvágjam a torkukat, egyre jobban éreztem a bennem felszökő adrenalint. Egyik után hullott a másik, mert alábecsültek. Végül a harc közepette talált rám két iwagakurei ninja, akik visszavonszoltak a faluba, de legalább a bosszúhadjáratom beteljesedett. Ott a kage elé vittek és kaptam egy hatalmas fejmosást. A fejmosás mellé még hozzájárult egy halálhír, aki nem volt más, mint az édesanyám, aki valamilyen tüdőbetegségem vesztette életét. Húgomat egy családhoz adták, mert kicsi lenne ahhoz, hogy velem legyen és családi körülmények között könnyebb felnőni, én pedig elég idős voltam már ahhoz, hogy ne kelljen valakihez küldeni, amit nem is szerettem volna. Egyedül maradtam és még a ninjaságtól is elakartak tiltani, mert megszöktem a faluból, hogy a bosszúm beteljesedjen. Minden vagyon rám maradt, a fogadó meg apám üzlete is és nem nagyon tudtam mit kezdjek vele, így eladtam mindent és elköltöztem a lakóhelyemtől a faluban levő legtávolabbi pontra, hogy felejtsek. a testvérem új családjának küldtem és máig küldöm a hetente a pénzt, amit rá kell fordítsanak. Addig azt a közel fél évet merengéssel töltöttem, de végül összekaptam magam és újra nekiálltam az akadémiának, mivel jóvá hagyták a továbbtanulásom. Egy évembe került a másik két tanulmányi évem is az akadémián, ami annak volt köszönhető, hogy azt szerettem volna, ha szüleim büszkék lennének rám, ezért minden tőlem telhetőt megtettem.
Mint sokaknak nekem is eljött a genin vizsga ideje, amire még sok gyakorlással próbáltam rágyúrni. Nem volt okom miért izgulni, de mégis izgultam, mert maradandót akartam alkotni, mindenki szemében. Elindultam hát az akadémiára, ahol az egyik terembe volt a gyülekező és szólították a versenyzőket. Névsor szerint mentünk és türelmetlenül vártam, hogy én jöjjek. Végül engem szólítottak és bementem egy terembe, ahol rögvest farkasszemet néztem a vizsgáztatóimmal. Elmondták, hogy mit szeretnének tőlem látni, ezért rögvest neki is kezdtem, amit magas színvonalon be is mutattam, így elnyerve a geninek fejpántját. Dagadtam a büszkeségtől és elmentem szüleim sírjához, ahol megmutattam az érdememet. Egy hangot hallottam meg mögöttem, aki nem volt más, mint a kage. Furcsán tekintettem rá, majd elhívott sétálni, ahol a jövőmről kezdett el beszélni. Azt mondta egyedül fogok lenni társak nélkül, mert kivételes tehetségnek tart, így egyik legkiválóbb jouninját bízza meg a nevelésemre és tanításomra. Én elfogadtam ezt a lehetőséget és már várom, hogy találkozzak kiváló senseiemmel.
Ország: Föld országa, Iwagakure
Rang: Genin
Kor: 17
Nem: férfi
Felszerelések: 5 kunai, 5 shuriken, 2 ninja to, 10 senbon,
Kinézet: Arca markáns és arisztokratikus, ami mellett még félelmetes is. Haja kócos, sötétfekete és rövid. Egy vékony kapucnis pulóvert visel, amin még egy barna dzsekit hord, amely belülről bézs színű és bélelt. A falut jelölő pántja a dzsekijének jobb vállára van varrva. Nadrágja szintén fekete és hosszú, ami mellé még egy pár fekete lábbeli is párosul.
Jellem: Ő finoman fogalmazva egy közveszélyes őrült. A srácnak a harc a mindene, képes bárkit hidegvérrel meggyilkolni. A küzdelem számára mámorítóan hat, élvezi a vérre menő csatákat is. A célja, hogy minél erősebb legyen és megküzdjön minden nagy ninjával. Az őrület sokszor párosul magas intelligenciával, ami Kazuhironál is igaz.
Előtörténet:
Kényeztetés
Még réges régen született egy fiú Iwagakurében, ahol a kórházban csak üvöltött egy asszony. Ő volt az édesanyám, aki kínkeserviben megszült engem, habár ő csináltatta fel magát, így vállalnia kellett a következményeket. Jó módú család révén, nem igazán számított, mert mint minden hasonló embert, engem is elkényeztettek. Édesapám egy neves kereskedő volt, akit Hasegawa Danjuronak hívtak, édesanyám pedig fogadós volt, amit még a nagyapám hagyott rá halála után, mivel öreganyám már rég elhalálozott. Édesanyámat Hasegawa Izumonak hívták, aki rendkívül jól értett a pénzhez, így sose voltunk gazdasági válságban. Egyre csak cseperedtem, de többnyire az anyám szoknyáját szorongattam, mivel édesapám folyton úton volt. Mindig a fogadóban sündörögtem és hallgattam a ninják csodálatos kalandjait, amiket éppen a többieknek meséltek. Én is mindig arról álmodtam, hogy hős ninja leszek, de ez az álom hamar szertefoszlott. Kevés barátot szereztem, mert engem eminens kis b*znyáknak néztek, és nem foglalkoztak velem. Valóban meg volt minden, de mint mondják a vagyon nem pótol mindent. Fájt, hogy nem lehetnek olyan barátaim, akikkel szívesen megosztom a ninják kalandjait vagy játszhatok ninjásat, nekem nagyképű úri gyerekekkel kellett töltenem az időt, de muszáj volt belemenjek ebbe a színjátékba szüleim kedvéért.
Az álmok szertefoszlása
Eljött az az időszak, amikor mindenki beiratkozhatott a ninjaakadémiára. Hát nem teljesen mindenki, mert szüleim ezt nem hagyták. Ők azt akarták, hogy apám után én is kereskedő legyek, de a gyerekszó nem ér semmit a felnőttével szemben, így ki kellett hagynom az álmomat, hogy erős ninjává váljak. Közben megszületett életem megkeserítője, a húgom. Őt Hasegawa Michihironak nevezték el. Így se foglalkoztak túl sokat velem eléggé, most végképp elterelődött rólam a figyelem és csak a taníttatásomat intézték mindig. Egy öreg férfihez kerültem tanulni, aki rendszeresen megütött egy bottal, ha nem tudtam pontos választ adni a kérdéseire. Minden ütést a testemre mért, hogy ne legyen látható és megfenyegetett, ha elmondom a szüleimnek, akkor meg fog ölni. Én megijedtem és nem szóltam csak behúzva fülem farkam elviseltem a fájdalmat. Egy idő után kezdtem nem érzékelni a fájdalmat, mintha elmúlt volna. A tudást szó szerint belém verték, mert igyekeztem megtanulni, de amit elvárt azt nem lehetett mind bemagolni. Nem túl sokat voltam kint, de az akadémiára járók elkezdtek gúnyolni, hogy mennyire béna vagyok, mert én nem közéjük járok, meg jöttek a szokás gazdag ficsúr dumával. Ez miatt elég sok verekedésbe keveredtem, és párszor jól meg is agyaltak érte, de egyre ügyesebb lettem és a végén már én vertem őket. Idővel már kötözködni se kötözködtek velem, csak távolról mertek néhányan beszólni, akik elég vakmerőek voltak. Sajnos a tehetségemet nem használhattam ki, mert engem nem írattak be, hanem a többi eminens közé soroltak be, ahol egyre inkább növelni próbálták mellé a nagyképűségünket.
Egy halvány remény
Sokat szenvedtem míg végül 12 éves nem lettem és még mindig vert a tanítóm. Haza felé menve az egyik óráról megállítottak a régebben engem verő kemény legénynek és elég komolyan megtámadtak, ami már nem volt játék. Shurikenekkel és kunaiokkal dobáltak meg. Némelyek elől ki tudtam térni, de sok eltalált és komoly sérüléseket szenvedtem. Egy jounin ugrott oda és avatkozott közbe. Az összes gyerek elfutott és magamra maradtam vele. Mindenhol véreztem és bevitt a kórházba, ahol hamar elláttak, de ő továbbra is ott maradt velem és vallatóra fogott, hogy miért támadtak meg a srácok. Elmeséltem neki, hogy régen én is visszaadtam nekik azokat a fájdalmakat, amiket nekem okoztak és erre megértően bólintott. Ismerte őket, mert ő volt az egyik tanító az akadémián. Komoly büntetést is kaptak miatta ráadásul behozatta őket bocsánatot kérni, amit nehéz szívvel, de elfogadtam. Bennem volt ezek mellett még a tüske és a bocsánat elfogadása sem volt túl őszinte, szívem szerint végeztem volna mindegyikkel. Amikor szüleim megtudták, hogy mi történt egyből szabotálni akarták a támadóim tanulmányait, viszont nem sikerült nekik, mert kage nem fogadta el az indítványukat, amire eléggé berágtak. A jounin látva képességeimet megkérdezte, hogy miért nem íratnak be engem az akadémiára, amire csak annyi volt a válasz, hogy fontosabb dolgom is van ennél, nagyobb a kötelesség itthon. Addig győzködte őket a jounin, ha befejezem a családi tanulnivalókat, akkor elengednek az akadémiára, ha szeretnék menni.
Váratlan fordulat
Fülembe jutott, hogyha befejezem a tanulmányaimat, akkor elmehetek az akadémiára,és minden vágyam ez volt. A szabadidőmet edzéssel töltöttem és igyekeztem minél jobb fizikummal rendelkezni, hogy legyőzhessem ellenfeleimet. Már 14 éves voltam, amikor egy jounin látott meg az edzőterepeken. Bőszen edzettem, aki felajánlotta segítségét, hogy tanítani fog egy kicsit. Először csak egyszerű mozdulatokat és harcitechnikákat tanított, aminek meg is volt az eredménye. Egy idő után rendszeresen oda jártam és mindig ott volt és segített nekem, majd ami nap, a tanítom ismét lesújtani készült a pálcájával, amelyet reflexszerűen elkaptam, majd felállva ketté törtem azt és elvonultam elmondani a szüleimnek az általuk felbérelt tanítójuknak a tetteit és meg is mutattam. Ekkor szüleimnek betelt a pohár és száműzették ezt az ember Iwagakuréből, pontosabban elkergették. Ennek köszönhetően nem foglalkoztattak tovább ezekkel a dolgokkal, hanem beírattak a ninjaakadémiára. Hála ennek a ténynek, számukra is megváltozott a nézőpontjuk, ráadásul befejeztem a tanulásomat a rohadéknál, így nagy szerencsémre elértem a célomat, habár nem éppen kezdtem túl fiatalon.
Akadémia évek
Mivel ez volt minden vágyam, hogy ninja lehessek, azért megtettem minden tőlem telhetőt, hogy jobban teljesítsek mindenben a többieknél. Könnyebben is ment, mert nagyobb voltam a többieknél, így erősebb és okosabb is. Könnyen tanultam és az első két évet egyszerre teljesítettem. Sajnálatos módon ezek után édesapám nem tért vissza az egyik áruszállítás után, majd ninják kiderítették, hogy banditák támadták meg és végeztek vele. Ez komoly sokként ért, mert a támadói még életben voltak. Magamhoz vettem minden fegyvert és elindultam Iwagakureből, hogy végezzek apám gyilkosaival. Hajtott a bosszú és hosszú ideig bolyongtam a hegyek között. Közel fél évet kerestem őket, de megtaláltam és megküzdöttem velük. Úgy hadakoztam a rablóbandával, mint egy komoly ninja, aki megveszett és őrültként mészárolt le mindenkit. Valóban így volt, vágytam arra, hogy elvágjam a torkukat, egyre jobban éreztem a bennem felszökő adrenalint. Egyik után hullott a másik, mert alábecsültek. Végül a harc közepette talált rám két iwagakurei ninja, akik visszavonszoltak a faluba, de legalább a bosszúhadjáratom beteljesedett. Ott a kage elé vittek és kaptam egy hatalmas fejmosást. A fejmosás mellé még hozzájárult egy halálhír, aki nem volt más, mint az édesanyám, aki valamilyen tüdőbetegségem vesztette életét. Húgomat egy családhoz adták, mert kicsi lenne ahhoz, hogy velem legyen és családi körülmények között könnyebb felnőni, én pedig elég idős voltam már ahhoz, hogy ne kelljen valakihez küldeni, amit nem is szerettem volna. Egyedül maradtam és még a ninjaságtól is elakartak tiltani, mert megszöktem a faluból, hogy a bosszúm beteljesedjen. Minden vagyon rám maradt, a fogadó meg apám üzlete is és nem nagyon tudtam mit kezdjek vele, így eladtam mindent és elköltöztem a lakóhelyemtől a faluban levő legtávolabbi pontra, hogy felejtsek. a testvérem új családjának küldtem és máig küldöm a hetente a pénzt, amit rá kell fordítsanak. Addig azt a közel fél évet merengéssel töltöttem, de végül összekaptam magam és újra nekiálltam az akadémiának, mivel jóvá hagyták a továbbtanulásom. Egy évembe került a másik két tanulmányi évem is az akadémián, ami annak volt köszönhető, hogy azt szerettem volna, ha szüleim büszkék lennének rám, ezért minden tőlem telhetőt megtettem.
Genin vizsga
Mint sokaknak nekem is eljött a genin vizsga ideje, amire még sok gyakorlással próbáltam rágyúrni. Nem volt okom miért izgulni, de mégis izgultam, mert maradandót akartam alkotni, mindenki szemében. Elindultam hát az akadémiára, ahol az egyik terembe volt a gyülekező és szólították a versenyzőket. Névsor szerint mentünk és türelmetlenül vártam, hogy én jöjjek. Végül engem szólítottak és bementem egy terembe, ahol rögvest farkasszemet néztem a vizsgáztatóimmal. Elmondták, hogy mit szeretnének tőlem látni, ezért rögvest neki is kezdtem, amit magas színvonalon be is mutattam, így elnyerve a geninek fejpántját. Dagadtam a büszkeségtől és elmentem szüleim sírjához, ahol megmutattam az érdememet. Egy hangot hallottam meg mögöttem, aki nem volt más, mint a kage. Furcsán tekintettem rá, majd elhívott sétálni, ahol a jövőmről kezdett el beszélni. Azt mondta egyedül fogok lenni társak nélkül, mert kivételes tehetségnek tart, így egyik legkiválóbb jouninját bízza meg a nevelésemre és tanításomra. Én elfogadtam ezt a lehetőséget és már várom, hogy találkozzak kiváló senseiemmel.
Hasegawa Kazuhiro- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140
Re: Hasegawa Kazuhiro
Uzumaki Kushina Hétf. Aug. 08 2011, 18:54
Nekem tetszett. Elfogadva! (Ááámen...!) És mivel rég olvastam ilyen szépen összeszedett és letisztázott előtörit, úgy gondolom, hogy nyugodt szívvel ajánlhatok oda...
Chsz: 120 (tudom, ritka, hogy ennyire "magas" legyen a kezdő chakra, de szerintem megérdemled az előtöridre!)
Pénzösszeg: 2300 r.
Elem: tűz (az őrültek eleme
)
Ajándék jutsu:
Katon: Housenka no Jutsu
A Jutsu szintén az Uchiha klán tagjai között volt elterjedtebb, hasonlóan a Goukakyuuhoz és a Ryuuka no Jutsuhoz, ez is egyszerűen elsajátítható. Lényegében ez nem olyan erős, mint a két kis testvére, de ezzel a Ninja képes egyszerre több tűzlövedéket is lőni az ellenfélre, de akár jöhetnek egymás után is. Shurikeneket vagy Kunaiokat könnyen el lehet benne rejteni, afféle meglepetés támadásként.
Magyar név: Tűz Elem – Halhatatlan Főnix Jutsu
Típus: Támadó
Besorolás: C rangú
Kézjelek: Patkány, Tigris, Kutya, Ökör, Nyúl, Tigris
Pontok: 20
Chakraszint: 120
Használói: Uchiha klán
Chsz: 120 (tudom, ritka, hogy ennyire "magas" legyen a kezdő chakra, de szerintem megérdemled az előtöridre!)
Pénzösszeg: 2300 r.
Elem: tűz (az őrültek eleme
)Ajándék jutsu:
Katon: Housenka no Jutsu
A Jutsu szintén az Uchiha klán tagjai között volt elterjedtebb, hasonlóan a Goukakyuuhoz és a Ryuuka no Jutsuhoz, ez is egyszerűen elsajátítható. Lényegében ez nem olyan erős, mint a két kis testvére, de ezzel a Ninja képes egyszerre több tűzlövedéket is lőni az ellenfélre, de akár jöhetnek egymás után is. Shurikeneket vagy Kunaiokat könnyen el lehet benne rejteni, afféle meglepetés támadásként.
Magyar név: Tűz Elem – Halhatatlan Főnix Jutsu
Típus: Támadó
Besorolás: C rangú
Kézjelek: Patkány, Tigris, Kutya, Ökör, Nyúl, Tigris
Pontok: 20
Chakraszint: 120
Használói: Uchiha klán
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.