Re: Selyem Út

Hinata Vas. Jún. 16 2013, 21:25

Csak nózim fogom és futok előre arcom meglehetősen koszos. Kisé össze piszkoltam magam az előbbi akciómmal. Mit lehet tenni ha egy kő orvul ránk támad?
- Öhm igen jól vagyok.
Elengedem az orom és majdnem meg is állok egy helyben. Mint mikor az anyuka kérdez rá lányánál, hogy kislányom ugye nem rosszalkodsz?
- Olyan régen voltam már erre, vagy is északon. Tudod távoli faluból származom messzi északi hegyekből.
Meg emberelem magam és vissza gyorsítok az új vagy is a régi tempóra. Figyelem a fákat, elsuhanó sziklákat és az egyre feketedő felhőket. Jobb lesz ha most gyorsítunk. Szeretem az esőt, de azt nehezen tudom elviselni ha a hajam megázik. Fokozatosan gyorsítottam végül már régi tempónknak duplájával futottam.
- Ajaj ez nem jó....nem szeretem ha megázik.
Rinek ez a tempó biztos meg sem kottyan. Kyrena már biztos fárad, elégé kíméletlen az iram, pedig még csak az elején tartunk. Talán segítenem kellene neki? Nem nem fogadná el ha felkapnám és vinném. Azt biztos elfogadja!
- Chakrád most másképp irányítsd. Igyekezz vele fel frissíteni izmaid, ki mértékben fokozza az álló képességed és gyorsaságod. Egy jutsu alapja amit még akadémián tanultál. Ez az egyik titka annak, hogy idővel nagy mozgási sebességre tegyél szert.
Nem magyaráztam többet, elvégre most futni kell mert jön az eső. A barlang vagy is az a kiszögelés még mesze van ahol meghatalmazottunk.

**Kyrena** Vas. Jún. 16 2013, 21:51

Úgy tűnik, mesteremnek nem esett baja. Ez jó hír. Kissé meg is nyugszom szavait hallva, azt viszont még mindig nem értem, hogy miért kell lassabban mennünk. Rendben, belátom, fáradt vagyok. Nem is kicsit. Tagjaim pedig egyre jobban fájnak, olykor zsibbadnak, miközben a súlyok húzzák őket. Idővel azonban csak gyorsítunk. Közben némi információt is hallok. Ilyeneket még sosem mesélt nekem. Talán azért, mert én sem nyílok meg neki túlzottan. Néha vannak kitöréseim, de még azokat is próbálom visszafojtani. Hogy miért? Azért, mert nem akarom, hogy mások sajnáljanak. Azt, hogy a történetem miatt bánkódjanak, vagy esetleg másként kezeljenek. De legfőképp azért, mert… Egyszerűen úgy érzem, nem tudok róla beszélni. Lehet, hogy idővel ez is kitör majd belőlem. Akkor biztos itt lesz az ideje, de nem érzem úgy, hogy sürgetnem kellene. Sőt, minél tovább húznám legszívesebben, mert annál később kell ismét komolyabban átélnem az egészet. Gyávaság volna? Lehet, azonban ez ellen nem tudok mit tenni. Ha szóba kerül, egyszerűen megnémulok, szívem összerándul, gyomrommal együtt, szemeimet valami csípni kezdi és nem történik semmi. Mintha valami speciális jutsut használnának rajtam olyankor. Vajon miért van ez? Ez is az én hibám? Ki másé lenne, de mégis…
Amint rájövök, hogy nem pont ezzel kellene foglalkozni, már igencsak gyorsan megyünk. Pontosabban teljes egészében a kezdetleges tempóval. Talán gyorsabban. Az egész gondolatmenet alatt nem történt sok minden. Csupán valami érdekes kijelentés jutott el füleimbe, mely után ismét gyorsítani kezdtünk. Ez a tempó kezd sok lenni. Most így hirtelen, még akkor is, ha fokozatosan emelkedett a sebesség. Testem nem tudom, hogy meddig bírja még. Eleve edzéssel kezdtem a napot. Utána pedig nem is húztuk az időt. Jöttek a súlyok és… Á, mindegy, ez most nem érdekes! Nem adhatom fel már most, ki kell tartanom!
A segítség azonban hamarosan érkezik. Nem oly módon, mi ellenemre lenne, hanem hasznos szavak formájában. Én csak gyorsan bólintok.
- R-rendben! – toldom meg mindezt egy szóval, mit most sem sikerült folyékonyan kimondanom.
A chakra folyamatos keringetése tehát abbamarad. Most egy új dolgot kell tennem. Nem is annyira újat, de így még nem próbáltam. A chakrámat az izmaimba irányítom, pontosabban az azokat alkotó sejtekbe. Először a leginkább leterhelt tagokat veszem célba, tehát a lábaimat. Elvégre mégiscsak azokon mozgok. Aztán, ha ott már megvan, haladok egyre fentebb, és a karjaimnál kezdem el utoljára. A végére a chakrám minden egyes izmomba megindul. Olyasmi ez, mintha kiirányítanám a testemből, csak most a testen belül kell koordinálnom mindezt. Nem kifelé, hanem befelé. Ez valamennyit tényleg segít, de idővel rá kell jönnöm, hogy annyira azért nem sokat. Bizonyára ennek is gyengeségem az oka. Bezzeg Rinn nagyon jól bírja. Sőt, mintha egyre jobban élvezné ezt a versenyfutást, melyet valószínűleg az esővel futunk. Katsumi szavaiból legalábbis erre tudok következtetni. De mégis meddig kell ebben a tempóban futnunk? Vagy lesz ennél gyorsabb is? A levegővételeim már cseppet sem szabályosak. A megszokott ütem felborult már egy ideje és csak kapkodás az egész, amikor úgy érzem, hogy van lehetőségem, veszek egy-egy mély lélegzetet. Többre nem futja, hiszen közben tartanom kell a tempót és a chakrámra is ügyelnem kell.

Hinata Vas. Jún. 16 2013, 23:30

Az egész csak verseny futás az idővel. Pontosan az futunk ne ázunk meg. Vagy is én ne ázzak meg, azt már nem tudom Kyrnek menyire tetszene a bőrig ázás. A tempót nem fokozom tovább, hisz az így is elégé durva lehet már. Tehát futunk az egyre sötétedő ég alatt, fogalmunk sincs mekkora eső szabadul el hamarosan. A szél is felkerekedik kissé eső illatát hordozva magában.

Nincs is szükség további futásra, letérek az útról és sziklák bokrok közt haladunk tovább. Vannak fák is természetesen, de a növényezettet itt jobbára már bokrok teszik ki. Nagyobb szikla halmot lassabban megkerülve elérünk a célhoz. Egy kiszögelés, vagy is egy bemélyedés pontosak legyünk. Az esőtől és a széltől védet hely. Látszik is valaki régebben már használta, a hely közepén kis kövekből rakót körvolt. Benne elszenesedett fadarabokkal.

- Pihenj és nyújtóz ki. Amíg nem áll el az eső addig itt maradunk. Lehet csak holnap reggel indulunk tovább.

Szóltam és kiléptem a védet helyről nem másért mint még száraz fáért. Ki használva sebességem gyorsan össze szedtem az ágakat. Apró gallyakat, nagyobb fadarabokat. Még valamit gallyak maguktól nem gyulladnak meg. Kell még némi száraz moha és falevél is ezután kap szerepet egy kis szikra. Tűzgyújtó szerszámok egy fém rudacska tele apró recékkel mint valami szerszám. Meg ugye egy másik rudacska kettőt egymáson elhúzva szikrák keletkeztek. A szikrák éhesen martak bele a szára avarba és mohába.

- Ha így tudunk haladni holnap is akkor estér elérünk egy falut. Most figyelj mert többféle edzés is van. Edzed a tested, de a szellemed is edzeni kell. Ezért szoktam gyakran kérdezni az elméletet tőled.

A tűzre közben óvatosan rá helyezek egy vékonyka ágat és még egyet. Majd finoman fújni kezdem és még egy kis ágat teszek rá meg száraz mohát. pár perc múlva a tűz már nem is olyan kicsi fényt ad és meleget.

- A vihar és villámlás a téma. Van egy technika amit ha képes vagy használni szinte azonnali halált jelent ellenfelednek. Ez a természet erejét használja fel a villámokat. Chakrádal lehúzod és egyenesen ellenfeledre irányítod a csapást. Szóval mikor villám elemet használsz az testedből indítod. Természetet is felhasználhatod mikor kellő tudással és erővel rendelkezel. Vannak víz elemű technikák ők korlátozva vannak némileg. Általában adott vízmenyiség kell a technikák végre hajtásához. Bár vannak olyanok amikhez ez sem szükséges, ezek ritka technikák. Aztán ott van a tűz elem itt a ninja testből felszabadított elemi chakrát használja így manipulálja a tűzet. Aztán ott a föld a használóik képesek falakat hatalmas tüskéket és sok mást kreálni ők magát a talajt manipulálják. A villám elem gyengéje pedig a szél elem egy erős szélhasználó képes hatástalanítani egy villám jutsut. A szél elemet használok a szelet használják képesek sziklákat is kettéhasítani vagy más elsöprő dolgokat művelni.

Kicsit megálltam és holmim közt kutattam majd folytattam.

- A föld és szél elem tehát gyengéd lehet így vigyáznod kell. De ha víz elemel kerülsz szembe az hatalmas előnyt jelent neked. Tudod vannak ninják akik képesek két elem felszabadítására. Igazán ritka aki harmadikra képes, nekik hatalmas tehetségük van. uralmuk chakrájuk felett egészen elkepesztő már szinte felfoghatatlan.

**Kyrena** Hétf. Jún. 17 2013, 15:48

A futás eltart még egy ideig. Hamarosan már nem is az út mentén haladunk, hanem a természet adta akadályokon keresztül, mik cseppet sem könnyítik meg helyzetemet. De mégis hova tartunk? Mesterem bizonyára ismertes a környéken, ha ilyen könnyedén letért az útról. Én pedig megyek utána. Rinn egyre jobban élvezi az egészet. Az, hogy újabb kihívásnak nézhet elébe a bokrok közt való rohangálással és a sziklákon való ugrándozással, csak jobban feldobja. Bizonyára arra emlékezteti, mikor még egymaga volt. Biztos hiányzott már neki ez. De nem értem, hiszen nyugodtan mehetne amerre akar. Ha ehhez van kedve, én nem akadályoznám meg, akkor mégis miért nem teszi?
Mire a kiszemelt helyet elérjük, alig érzem lábaim. Az egész mozgásom gépiessé vált, a levegőt össze-vissza kapkodtam, ami miatt oldalam is szúrni kezdett. Torkom kiszáradt, és ismét csak a por ízét éreztem. Na meg a nehézzé vált, párás levegőét, melyet az eső illata töltött meg.
Szinte csak bezuhanok a fedezéket nyújtó sziklaperem alá. Amint földet érek, azonnal térdre esem és veszettül levegőért kapkodok. Egész testem remegni kezd a kimerültségtől. Persze a többieken szinte meg sem látszanak az út fáradalmai. Rinn még egy ideig el is rohangászik körülöttünk, én pedig csak ámulok, hogy mesterem milyen sebességgel szerzi meg a tűzhöz szükséges alapanyagokat. Ekkorra már ülőhelyzetbe erőltettem magam. Lábaim azonnal zsibbadni kezdenek, amint pihenőt kapnak. Táskámból vizet veszek elő. Iszok néhány kortyot, a bundás azonban úgy tűnik, most nem óhajt ilyesmit. Egyszer azonban mellém siet. Én megsimogatom fejét és lefogva marasztalom a négylábút, hogy ne menjen ki az esőre. Ő kissé szomorúnak tűnik, de egy kis dögönyözés után megnyugszik. Fejem hátára hajtom, ezzel még jobban marasztalva, miközben hallgatom Katsumit. Magyarázatot kapok arra is, hogy miért szükséges az elmélet állandó kérdezése. Így már érthető. Teljes mértékben.
- Te… nagyon jól ismered ezt… ezt az utat, igaz, s-sensei? – kérdem tőle, bár a válasz egészen nyilvánvaló, legalábbis számomra.
Ennek ellenére úgy éreztem, talán meg kellene szólalnom. Csak egy kicsit. Ezzel is ébren tartom magam. Erre pedig azért van szükség, mert úgy érzem, bármelyik pillanatban elnyomhat az álom. Szemeim készek arra, hogy ha egy pillanatra is figyelmetlen vagyok, leragadjanak. Én viszont nem akarom őt megsérteni azzal, hogy elalszom. Elvégre biztosan fontos dolgokat mond. Ugye? A hangok azonban egyre tompábbá válnak. Rinn, mintha érezné fáradalmam és ki akarna szúrni velem, lefekszik, ezzel engem is fekvő helyzetbe juttatva, hiszen mindeddig nyakába kapaszkodtam, miközben olykor megvakargattam őt. Az utolsó dolog, mi még megragad, hogy a szél elem nagyon erős és hogy képes sziklákat kettéhasítani. Legalábbis a lényege ez volt. A többi azonban homály marad, mert a fáradtság eluralkodott rajtam. Rinnt szorosabban ölelem karjaimmal, kényelmesen elhelyezem puha bundáján fejem, de mindezt már a tudatalattim hajtatja végre velem.

Hinata Hétf. Jún. 17 2013, 16:28

- Ami azt illeti már megtettem néhányszor. Legutóbb akkor jártam erre felé mi előtt meg ismertelek volna.
Folytattam is volna, de észre vettem ahogy lassan elnyom az álom. Vagy is már alszol is, lágyan szuszogva. Alaposan kimerülhet él, az első napon ez nem vitás. Ez az egyetlen út, hogy elérd a célod. Gyenge lagymatag edzéssel nem érünk el kellő eredményt. Hetek hónapokat tölthetnénk úgy és alig lenne fejlődés. Így talán pokoli lesz, de biztos vagyok benne lesz némi eredménye. Meg rakom a tűzet alaposan és hallgatom kint kopogó cseppek zaját. Néha az egyet egy távoli villanás szeli át és egy nagy morajlás. Szerencsére a vihar széle ért el csak minket, így hamar el is áll talán egy óra alatt. Ekkora már nem érdemes folytatni, kell a pihenés is. Valamivel éjfél után még meg rakom a tűzet és meg simogatom alvó tanítványom fejét. A mozdulat tele van mély tiszta szeretettel, talán ha látna minket valaki azt hinné egy testvér pár húzódót meg éjszakra itt. Majd tőletek kicsit távolabb álomra hajtom fejem én is.

Másnap reggel az erdei madarak gyönyörű éneke ébreszt minket. Nem kell sietnünk így rá érünk lustálkodni és ébredezni. Néhány falatka étel után pedig ki sétálok a védet kis helyünkről. ekkora a tűz már csak vörösen parázslik reggeli fényben. Pár lépésnyire nagyot nyújtózok és elégedetten nyögök fel. Mint akinek most okoztak valami nagyon kellemes dolgot. Persze nem kell rosszra gondolni, egy masszírozás is lehet nagyon kellemes. Tehát nyújtózom és tornázok egy kicsit egy kis reggeli ébresztő. Majd nedves szikla tetejére pattanok és bal lábam szikla kicsiny tetején. Míg jobb talpam bal térdemhez érintem. Kezeimmel tigris jelét mutatom és állok egy helyben mozdulatlanul. Legkisebb rezzenés nélkül.

Amint meg hallom, hogy felébredsz hangosan köszönök. Majd pár perc múlva elrugaszkodok levegőben egy hátra szaltó segítségével pont védet hely előtt érek földet.

**Kyrena** Hétf. Jún. 17 2013, 20:52

Az éjszaka álmatlanul telik. Ami nem is annyira furcsa, de néha van olyan időszakom, amikor meglepő. Mostanság azonban nemigen. Mikor reggel ébredezni kezdek, kissé meglepődöm. Karommal egy picit szorítok Rinnen, mikor a túlzott fény eljut szemeimig. Lehet, hogy…
- Jaj ne! Elaludtam… - hadarom halkan, majd azzal a lendülettel fel is ülök.
Izmaim fájnak, még azok is, amikről mindig megfeledkezem. Minden tagom sajog, amint megmozdítom, vagy levegőt veszek. Ez így elég kellemetlen, de… Mégis hogy aludhattam el és mikor? Katsumi miért nem ébresztett fel? És… Ő hol van most? Lehet, hogy megharagudott rám és elment? Tekintetemmel körbenézek, de nem látom őt sehol. Aztán hirtelen megjelenik. Bravúros mutatvánnyal ér földet a bemélyedés előtt. Azonnal rá nézek, bocsánatkérően, és kissé kómásan az ébredés miatt. Gyorsan fel is akarok kelni, hogy elé siessek, de ez nem megy úgy, ahogy szeretném. Lassabban és kíméletlenebbül zajlik az alig néhány másodpercnyi mozdulat. Tagjaim még remegnek is egy ideig, de aztán stabilan megállok. Lépést egyelőre inkább nem kísérelek.
- S-sensei, én… S-sajnálom! Bocsánat, amiért… elaludtam! – mondom kissé zavartan.
Arcomon ismét úrrá lesz a megszokott pír. Most azonban jobban izgat az, hogy az előttem lévő miként fog reagálni.
- Ő… És… Jó… Jó reggelt! Vagy… M-mennyi az idő, túl… túl sokat aludtam, igaz? – kérdem kicsit félve.
Rinn közben szintén kinyitja szemeit és feltápászkodik. Ásít egy nagyot, kimutatva fogait, nyújtózik egyet, aztán kíváncsian figyeli a kialakult jelenetet. Leül a földre és úgy fordítgatja fejét, mintha tökéletesen értené, hogy miről is van szó. Én azonban csak azon töröm az agyam, hogy miféle reakciót fogok kapni. Lehet, hogy hozzám sem fog szólni? Mi van, ha azért, mert elaludtam, felhagy az edzéssel és hazaküld? Nem, azt nem szeretném! Ennek ellenére… Bizonyára engedelmeskednék, ha arra utasítana… Azért, mert a hibákból tanulni kell. De azért… ugye nem küld majd haza?

Hinata Szer. Jún. 19 2013, 16:56

- Jó reggelt!
Köszöntöm és meg is ölelem rögtön. Teljesen olyan vagyok, az arcom a mozdulataim. Mintha épp felkelt volna a nagyobbik testvér aki érettebb ügyesebb nálam és ennek örvendeznék.
- Semmi baj, fáradt voltál nagyon. Pihenés közben regeneráljuk magunkat.
Elengedem és eloltom a tűzet, vagy is ami maradt belőle. Táborozáskor nem hagyható legkisebb parázs sem hátra. Végén még erdő tűzet okoznánk. Ami most nem valószínű mert minden tiszta esővíz.
- Ha meg reggeliztél indulhatunk is. Ügyesek vagyunk ma este már ágyban aludhatunk és leveheted a súlyokat egy kicsit.
Mondtam mosolyogva majd le ültem a holmim mellé és meg simogattam Rint. Akinek jutott is egy kis finomság rögtön. Csak pár falat szárított disznó hús. Utazáskor ideális, hisz nem romlandó étel és még finom is csak kicsit kemény és rágós.
- Egyébként az idő most nem számít addig alszol meddig akarsz. Fontos ki pihend magad mert akkor tudunk edzeni. Ha folyton fáradt vagy nem tudunk edzeni, nem tudsz koncentrálni. Így minden erő feszítés nem fog semmit sem érni.
Rövid kis magyarázat, majd mikor Kyrena is készen áll felállok és holmim a hátamra veszem. Indulásra készen lépek egyet, majd ki sétálok az útra. Ahol újra futás következik A tegnapi tempót felvéve ráadásul. Ami így most vizes, nedves úton kicsit nehezebb. A sár húzza lábunkat a földre és igyekszik ott is tartani.

**Kyrena** Szer. Jún. 19 2013, 18:01

Mikor megölel, megdermedek és vöröslő arccal meredek háta mögé. Ez váratlan volt. De nagyon… Ölelt már meg máskor is, de nem hittem volna, hogy ilyenkor is megtenné. Egyre jobban kivilágosodik előttem a tény, hogy ha Katsumiról van szó, mindent számításba kell venni. Sosem lehet tudni, hogy mire készül.
- S-sensei… É-értem – fejezem be gyorsan, még mielőtt valami ostobaságot mondanék.
Csomagomból kiveszek néhány falatot. Adok belőle Rinnek is, meg saját torkomon is lenyomok néhány harapásnyit. Ezt némi vízzel öblítem és meg is volnék. Közben a bundás élvezi a helyzetet, hogy két ember eteti. Fejét hozzádörgöli tanárom tenyeréhez, mikor az simogatni kezdi, hálája jeléül. Ezt elnézve elmosolyodom. De valami mégis arra ösztönöz, hogy felkapjam fejem.
- H-hogy? S-sensei, én… nem… nem szeretném… mármint… nem akarom levenni a súlyokat. Vagyis…
Ezt most hogy magyarázzam meg? Persze, hogy le akarom venni, minden egyes megmozduláskor, de úgy érzem, azzal csak lassítanám a fejlődést. Tekintetem körbefuttatom környezetünkön, miközben valami magyarázaton töröm agyam. De mi lenne a megfelelő? Aztán beugrik. Pontosabban valami megihlet, csak úgy, mint edzés során apám rég elmondott szavai. Ezúttal egy madárka vált múzsámmá, ki az egyik gallyra épp leszállt, egy közeli bokron.
- T-tudod sensei… szóval… Egy madárnak, aki kiszabadult a kalitkából… borzasztó lehet oda visszakerülni… és… még nehezebb lehet újra ott raboskodni – próbálok magyarázkodni.
Amint kimondom a szavakat, azonnal elvörösödöm. Mégis hogy mondhattam ilyesmit? És miért pont madár? Vajon érti, hogy mit akarok mondani? Ez persze közel sem jelenti azt, hogy nem akarok megszabadulni a súlyoktól. De ha leveszem őket, bizonyára nehezebb lesz újra megszokni őket. Hiszen még most sem sikerült igazán. És minél többször veszem le, annál nehezebb lenne az egész. Azt pedig nem akarom. Persze, ha azt mondja, azt kell tennem, akkor le fogom venni. Elvégre lehet, hogy az is az edzés része. Hamarosan készen állok. Hátamra veszem holmim, Rinnek is intek, ki ezek után lábamhoz siet és vidáman vakkant egyet. Tudja jól, hogy mi fog következni.
A tempót igyekszem minél hamarabb felvenni. Ez azonban nehezebben megy most, hogy minden tagom sajog az izomláztól. Így sokkal nehezebb lesz haladni, bár egy idő után valószínűleg eljutok arra a szintre, mint tegnap. Azt viszont remélem, hogy minél később lesz. Addig pedig tűröm a fájdalmat. Ha fáj, akkor használ. Legalábbis azt hiszem. Tehát ennek sokat kell használnia, mert nagyon fáj. Vagy nem?

Hinata Szer. Jún. 19 2013, 19:50

- Hát én nem arra gondoltam, hogy egy teljes éjszakára. Csak amíg megfürdünk a fogadóban.

Futásközben azon gondolkodtam, hogy menyi idő míg ebben tempóban elérünk a faluba. Végül is ha jól számolok késő délután, de mindenképp este felé valamikor. A szavai valahol mélyen meg érintettek tudtam mire gondol vagy legalább is úgy érzem van sejtésem. Aki egyszer meg ízleli a szabadság édes izét....

- Közben érezheted azt rövid idő alatt menyivel másabb lett minden. Végül is te tudod fent is hagyhatod mindegyiket a te döntésed. Minden esetre erre a rövid időre engedélyezem a levételt.

Ezt követően nem szóltam többet csak haladtam ugyan abban a tempóban előre. A percek peregtek, mint az eső csepp vagy homok az órában. Órák teltek el mire elértük a falu határát és valóban lassan este volt. Késő délután mikor elértük a falu szélét. Az út igencsak fárasztó volt, mert csak pár alkalommal rövid öt perces pihenőket tartottunk. Tempónk igen csak feszes és nehéz volt.

( következőt: IDE kérem. Az utazást, és az alatt történteket úgy alakítod ahogy akarod. Gondolod meg említheted pár sorban. )

**Kira** Kedd Dec. 10 2013, 21:31

/// Deidara, Hikuro ///

Miuán a másik Jounin is megérkezett a 2 fiatal tanitványával, Hikuro bemutatkozott egy meghajlás kiséretében, mivel Kira megse mozdult, igy a szőke fiú meghajlásra késztette. Majd felegyenesedtek és a másik tag is bemutatkozott, neve Takumi és a diákjait is bemutatta, egy lány és egy fiú személyében.
- Jó. Engem nem érdekeltek! Ha az utamba álltok, nem mutatok könyörületet felétek! Véssétek észbe!
- Amugy, ezeket ki fogja vezetni? - mutatott az egyik szekérre, majd visszarakta zsebébe kezét és lehunyta szemét.
- Rám ne számitsatok. Nem mocskolom be ilyesmikkel a kezem. - gyors megváltozott a véleménye és a szekért is végigmérte és a fiatalokat is újra.
- Bár lehet, hogy mégis. Lehet, hogy ezek csigalasúsággal fogják tolni az igát. Nekem erre nincs időm! Minél elöbb letudjuk, annál jobb!
Gyors felpattant az első kocsira és gyeplőt avagy kantárt ragadott, lenézően végigillantott az újakon, majd a szekérre pillantott.
- Oké. És most? Hé mire vársz! Oké talán nem néz senki hülyének, de én ilyet még sose csináltam, hogyan kell ezt mozgásra birni? Nem erre szakosodtam, nekem a küldetés a fontos, nem valami szekér hajtás. - nézett kissé ridegen az állatra,gondolkodott, csak nem értette a dolgot, majd Hikurora pillantott és felállt. És amolyan parancsolóan kifejtette a dolgokat, nem törődve semmivel, hozta a formáját.
- Azt hiszem, ez a te reszortod lesz, öreg! Csak ne csiga tempóban! A végén itt öregszünk! Te hajtod a szekeret, tiéd a piszkos munka! Enyém pedig a továbbiak oroszlán része! Megvédem a küldetést ha kell! Legalább kiszórakozhatom magam végre az edzéseid mellett!

**Gawakatsu Hikuro** Kedd Dec. 10 2013, 22:09

Örömmel konstatálja a bemutatkozásokat, de látja, hogy ott is a jounin végzi a melót, a két genin meg se szólal, talán olyanok mint Kira, vagy rosszabbak, kicsit jobbak, de nem érződik a tisztelet a jouninok felé, és ez nem tetszik a férfinak. Az ő korában még hatalmas tiszelet övezte az ilyen képességű játékosokat, igaz nehéz kivívni a tiszteletet, de úgy érzi ő már tett annyit, hogy azt megérdemleje, különösen, hogy nemrégiben egy démontól védte meg a falut, és a menedéket. Kira viselkedése teljesen kiborítja, hogy ő is ezt csinálja a másik jouninnal, és így megengedi magának, majd mindenki előtt parancsokat osztogat neki, ez kihozza a sodrából, így olyat tesz, amit eddig csak kevésszer, öklével megkínálja ifjú tanítványát, aki feldagadt arccal repül le a szekérről egészen az egyik fáig, ahol a törzs repedezve állítja meg, a villámok csak úgy cikáztak a férfi körül, dühös volt.
- Irányítsd a kocsit Kira, azt mondtam te végzed a küldetést nem én, én csak figyellek, és eddig nem vagyok túl büszke. - ordította tanítványa felé, majd a geninek és a jounin felé fordult, és mutatta, hogy ők is szálljanak fel, már sokkal kedvesebb volt, és indulásra ösztönözte őket. Úgy döntött, hogy az első szekér legyen kettejüké, míg a második a másik háromé, bízott benne, hogy a jounin nem veszi irányítása alá az állatokat, így tud veled néhány szót váltani, négyszemközt, de aztán a másik két geninnel is szeretne beszélni, magára hagyta Kirát, most nem szándékozott komunikálni vele. A jouninnal a tanítványokról és a háborúról óhajtana beszélni, míg a geninekkel a ninja életről.
- Takumi-sensei, tudsz valamit a háborúról, esetleg valami új hírek, és ne haragudj, de megkérdezhetném a korod is, hogy mikor lettél jounin? Nem akarok bunkó lenni, csak kíváncsiságom, én már nem is emlékszem mikor lettem jounin, talán két éve, és nem tudok semmit a háborúról. És ha nem tartod túl követelőzőnek, megmondanád milyen chakraelemed van, hátha tudnánk kombinálni az erőnket esetleges támadásnál, nekem Raiton, Katon, és kellően sok affinitásom van mindkét elemben. - mondaná a jouninnak, majd az út közben megközelítené a lányt, és a fiút is...
- Nos, milyen a genin élet, készültök egy esetleges vizsgára, esetleg voltatok már harcközelben? - kérdezné a lánytól, érdekel mennyire vakmerő, milyen jellem lehet. - Hé, lenne egy kérdésem tőled, mit gondolsz a gyilkosságról, és a senseiedről, esetleg rólunk, tanítványommal így első alkalommal? - olyan oszály menő gyerekének tűnt elsőre, és azokról sok pletyka van, de egy mindenképp igaz, nem jópofizik, kimondja azt, amit gondol, és Hikuro-t érdekelte a véleménye, illetve móresre is akarta tanítani, ha olyat mond, volt egy olyan sejtése, ha őt megnyeri magának, akkor a lány tiszteletét is megkaphatja, a jounin-ok így is kellően tisztelik egymást, tudják milyen nehéz idáig eljutni, nem kell letenni egymás előtt semmit az asztalra, így sok midnen borítja azt a képzeletbeli falapot...

Deidara Csüt. Dec. 12 2013, 17:17

Kirának nem sikerült elnyernie új társai szeretetét vagy éppen mestere jótállását, mi több, nagyon hamar beszerzett magának egy maflást, majd pedig beültették az első szekér elejére, hogy terelgesse az azt húzó állatot. A másik kocsi Natsumira és Kaitora lett bízva, és nem csak azért, mert ők voltak itt akik fejlődésre szorultak. Az ifjú Takumi sensei és a szekeret húzó jószág ugyanis láthatóan nem jött ki túl jól egymással. Hikuro viszont így legalább beszélgethetett a jouninnal egy kicsit. Az illető nem kívánkozott túl sokat elárulni magáról, de annyit megtudott róla azért, hogy szél elemű chakrával rendelkezik, és néhány hete nevezték ki, ez a legelső csapata. Pontosabban mondva annak egy része, a harmadik genin ugyanis jelenleg nem tartott velük, mivel legutóbbi küldetésük során túl komoly sérüléseket szerzett. Noha a feladat alapból egyszerű lett volna, a háború igen kiszámíthatatlanná tette a dolgokat, és a határokon belüli bűnözés is magasabbra hágott. Többek között ezért is tartottak most együtt a menedékhez.

Hikuro ezek után a gét geninnel társalgott egy kicsit. A leányzóval kezdte, ki elég elszánt növendéknek tűnt.

- Persze, hogy készülünk egy chunin vizsgára. Mi mást csinálhatnánk? Geninek vagyunk. Jó, itt vannak ezek a küldetések, de ezek is csak a fejlődést szolgálják. Szerintem az edzés a legfontosabb, én minden nap edzek, de persze az ilyen feladatok sem ártanak, egy igazi shinobinak az ismereteire is hagyatkozni kell néha. Bevallom, ez utóbbiban van még hova fejlődnöm.

Miután vele végzett, a jounin a másik geninhez, Kaitohoz fordult, kitől hasonlóan őszinte válaszokat várt. Elsőként a gyilkolásról, majd senseiéről, végül pedig magáról és tanítványáról kérdezte a srácot.

- Egy shinobinak gyilkolnia kell. Azért van, hogy elpusztítsa a veszélyt, mielőtt az pusztítana el valamit, ami kedves neki. A senseiem, nos... Ő a legbénább sensei, akit csak találni lehet... és a legveszélyesebb harcos, akit valaha láttam. Ti rólatok nem tudok még semmit sem. A srácod eléggé fenn hordja az orrát? Van valami oka rá?

Kira nem sokat hallott a beszélgetésekből, ám kezdeti kirohanása, illetve bemutatkozása úgy tűnik, még sem ijesztette el teljesen őket, Natsumi ugyanis, miután váltott Kaitoval a szekérvezetésben, odalépett hozzá.

- Hé, Kira, ha jól hallottam, ugye? Eléggé lehordtál minket az előbb, gondolod, hogy erősebb vagy nálunk? Lehet, hogy az vagy, én nem tudom, de nem csípem, akinek csak a szája jár. Ha tényleg nagyra tartod magad és fejlődni akarsz, akkor küzdjünk meg, miután letáborozunk vagy megálltunk. Én nem foglak kímélni, szóval szedd össze magad, ha benne vagy.

A nap immár magasról figyelte ezeket a párbeszédeket, a szekerek pedig már messze maguk mögött hagyták a falut. Az égiek eltűnődhettek, vajon miféle veszélyek leselkednek a csapatra annak útján, ha ugyan nem egymás közötti nézeteltéréseik okozzák majd vesztüket.

**Kira** Csüt. Dec. 12 2013, 17:58

Hikuro bepörgött és kiütötte a "divatból" Kirát, jól leszidva őt a sárga földig, amit remegő szemekkel, de mégis ridegen hallgatott végig a srác, még sose hallott tőle ilyet, még mástól se, nemhogy Hikurotól, de ezután lehiggadt. Hikuro az új társakhoz sétállt és beszélgetésbe elegyedett velük. Kira az ütést kissé megérezte, de nem mutatta ki fájdalmát, mint ahogy sokminden mást sem. Lassan felállt és leporolta hátsóját, mintha semmi se történt volna, visszasétállt az első szekérhez, újra felpattant, leüllt törökülésbe, ezután megragadta egy kézzel a kantárt, másikat pedig zsebébe helyezte és a kunaira markolt, végül elindultak.
- Ez a kis "tasli" már rég kijárt nekem! Igazad van. Ez az én küldetésem. Ezt mondtam az elöbb én is! Finoman fogalmazva! Eddig se tetszett ez a küldetés, de most, mégjobban felpörögtem tőle! Nem követek el semmi bakit. Többet nem! A staféta bot az új nemzedéknél van! Nálam! Bár, bekell vallanom, folyton bámulatba ejtesz! Ugyan olyan emberek vagyunk, más más nézetekkel. Egyszer még a nagy szám fog a sirba vinni. Mi lesz ebből? Te jó ég. Állok elébe! De ennek köszönhetően, lenyugodtam, túl izgatott lettem. Nekem mindegy mit vársz el tőlem! Sokkal jobban kell csinálnom, nincs választásom! Csak igy lehetek erősebb! Sokkal erősebb! Adj bele mindent vagy halj meg! Ez az én mottóm. - majd hirtelen eszébe jutottak Hikuro szavai is: - "De ha nem adsz bele 150 százalékot minden edzésbe, és 200 százalékot minden harcba, nem leszel erősebb."
- Azt a bizonyos 200%- ot ideje feljebb vinni! - hirtelen a "csapat" lány tagja lépett oda hozzá, kizökkentette gondolatmenetéből, de nem nézett rá, Natsumi kihivta őt egy harcra, ha letáboroztak. Miután végighallgatta a lányt, néma csendben telt el néhány másodperc, majd az a bizonyos egy perc is. Kira higgadt és komoly szemeket vetett a lányra.
- Ez nem iskolai kirándulás, kisegér! Mentálisan instabil vagyok! Jobb ha nem pislogtok út közben!

**Gawakatsu Hikuro** Hétf. Dec. 16 2013, 18:01

Meghallgatja a válaszokat, és örül, hogy a másik jounin szél elemű chakrát birtokol, mert ez talán segítség lesz Kira számára a fejlődésben, hátha segít a kis, ám idegesítő tanítványán, a lány kicsit idegesítőnek hatott, láthatóan nem tisztelte senseiét, és Hikuro-t sem, bár ezt csak a jounin látja így, lehet nem így van, és jelét sem adta következtetésének, csak bólintott, és sok sikert kívánt neki az edzésekhez, érdekelte, hogy a szorgalma képes-e Kira fölé emlekedni. Titkolt vágya az volt, hogy mindkét gyerekkel megküzdeti tanítványát, hogy az lássa mennyit fejlődött, és ha erősebbek nála, akkor észrevegye, hogy a kortársai között se Isteni erőt birtokol. A srác nem volt potenciális alkat erre, biztosan megölnék egymást, hasonló a jellemük, de a lány talán belemegy, ha megkéri Hikuro, de még nem tette meg, ám ekkor hallja, hogy a genin boldogan kérdezi meg Kirától ugyanezt, így egy szökenéssel a szekér tetején, a két fél fölött terem.
- Naná, hogy elfogadja, igaz Kira. - túr bele felülről a hajába, és nyomja le kicsit a fejét. - Nem érdekel mennyit fejlődtél, mióta tanítalak, hogy milyenek a társaink, a jövőben még kifizetődő lehet, ha tudjátok egymás képességeit, és nincs jobb mód a felfedésükre, mint egy harc. Menjél bele, ja és... - hajolt közelebb a fiúhoz, hogy csak ő hallja, amit mond. - ...Takumi-sensei Fuuton elemű chakrával rendelkezik, talán segíthet neked a megismerésében, majd kérd meg rá, illedelmesen, biztos bólint egyet. - fejezte be. Majd töröküllésbe ült, és élvezte a természetet, az igaz valójában. Ahogy távolodtak a falutól, úgy haltak el a szokásos zajok is, a hangos nevetés, gyerek sírás, részeg kurjantások, a kovácsok kalapácsának tompa szikrázó puffanása, és egyre inkább lehetett hallani a természetet. Madarak csicseregtek a fákon, mókusok ugrándoztak ágról ágra, kergetve egymást, és bizony, néha néha egy-egy nagyobb morgást is hozott a szél, ami mindenbizonnyal egy ragadozó állattól jöhetett. Hikuro szeretett a természetben lenni, bár nem ilyen módon, sokkal kényelmesebb lett volna letelepedni egy fa tövébe, az árnyékba, mint egy napos úton ülni. De ez küldetés, és akármennyire is panaszkodik magában, tudja, hogy nem tehetet most semmit.

Deidara Szer. Dec. 18 2013, 18:25

Kira válasza meglepte Natsumit, aki nem igazán tudta értelmezni, milyen gondolatok futkározhatnak a fiú fejében. Annyit mindenesetre leszűrt, hogy az nem akar megküzdeni vele, ami az ő egyszerű világában egyetlen dolgot jelenthetett: - Gyáva. - vágta hozzá, majd fordult is volna sarkon, ám ekkor megjelent Hikuro, igyekezve menteni a menthetőt, hiszen jó sensei lévén tanítványa fejlődését kényelme elé kellett helyeznie a rangsorban. A leányzó amolyan titeket nem lehet elhinni tekintettel nézett a két alakra, majd egy ahogy gondoljátok vállrándítással távozott, de még előtte tudtukra hozta szándékait. - Nem fogok bocsánatot kérni, ha összetöröm.

Ezek után ismét kettesben maradhatott sensei és tanítványa, utóbbi pedig vezethette a szekeret, ameddig meg nem álltak, hiszen Hikuro egyértelművé tette, hogy kettejük közül a tanonc lesz a kocsis, a többieket pedig eléggé elidegenítette a fiú ahhoz, hogy ne ajánlják fel segítségüket, no meg volt nekik is saját szekerük. A megállás azonban hamarabb bekövetkezett, mint ahogy azt Kira sejtette volna, elhaladtak ugyanis egy kisebb falucska mellett, ahol többek között árusokat is szemügyre lehetett venni, no meg jó illatokat, ahogy különböző finomságok sültek éppen. Takumi sensei úgy döntött, ideje beszerezniük némi élelmet, így sietősen vásárolni indult, valószínűleg nem csak magának szerezve ételt, bár ki tudja. Mivel Hikuroék szekere volt elől, ők döntötték el, mikor áll meg a karaván. A sensei bizonyosan utol tudja érni őket, de felmerülhet a szétválás vagy az illem kérdése is ilyen helyzetben. Hikuro tekintetét továbbá az sem kerülte el, hogy egy széles kalapú, koszos ruhákban ácsorgó alak is felfigyelt szekerükre, és jelenleg azt figyelte, mennyien és kik is találhatók azokon.

**Kira** Szer. Dec. 18 2013, 20:36

Hikuro feltünt a szekéren, a 2 fiatal fölött és harcra "búzditotta" őket, majd közel hajolt Kira füléhez és emlitést tett Takumi- sensei Fuuton elemű chakrájáról is. Kira pillanatnyilag nem foglalkozott a lány szavaival, sokkal jobban Hikuro "illedelmes" szaván akadt ki egy picit.
- Illedelmesen??? - fejét az ég felé emelte és kissé hátrébb döntötte, hogy Hikurot is lássa.
- Láttál már engem illedelmesnek?! Jó vicc! Öltem meg már úgy embert, hogy elötte köszöntem neki, az vajon illedelem volt? Vagy szemétség? - egy ideig figyelte mestere szemeit, majd ismét az utat figyelte.
- Különböző történetek, különböző nézetek és különböző hősök... Mit jelent hősnek lenni? Mit jelent egy hősre felnézni? Mit próbálok ezzel bebizonyitani? Magamnak? Neki? - ismét Hikurora pillantott, majd a másik Jouninra, ezután ismét Hikurora nézett.
- Ör... -ezzel elakadtak a szavai, néma kussba ült néhány percig, majd folytatta, amit kissé nehezen adott ki magából, de megtette.
- Hikuro! Sajnálom a korábbi viselkedésem. Nem tudom, mi ütött belém. Amugy meg, nincs értelme ennek az akárminek nevezett harcnak! Kerülöm a fölösleges konfliktusokat. Egy háboruban és egy küldetés elején járunk! Elöbb mérd fel a szituációt és csak utánna járjon a szád! - felelte kissé mérgesen, majd fogai között egy másik mondat is utat tört magának.
- Meg az enyém is! Ez meg egy jó kamu volt mi? Kerülöm? Egy nagy francokat! Örülök, ha nem fákon, meg vaddisznón vezetthetem le a felgyülemlet feszültséget!
- Jól van kisegér! Nem vagyok olyan kedves, hogy megállítsak valakit, aki meg akar halni. Küzdjünk meg! Akár itt és most! Akár mind a hármotok ellen kész vagyok harcolni! - kiabálta a lánynak hátra, kissé ridegen és semmivel se törődve.
Majd hirtelen felpattant ültéből és a távolba nézett, mindenféle állatot látott és miegyebet, mivel nem sokat látott sose a természet gyönyörűségeiből és ajándékából, igy most egy csodás pillanata volt, ami több percet vett igénybe, miközben hallgatta és nézhette azt, ami elé tárult. Majd Takumira pillantott és gyorsan visszaült török ülésbe és ridegen meredt a szekeret húzó állatra.
- Remek Hikuro! Most adtál egy házit! Márt mint egy utravalót! Agyalhatok azon, hogy mi a jó nyavaját mondhatnék neki! Valami, ami illedelmes! Milyen kedves! Basszus!
Közben csak telt az idő felesleges ücsörgésekkel, amit másra is fordithatott volna, végül egy faluhoz érkeztek, különféle zajok, szagok és illatok keveredtek a friss levegőben, észrevette hogy a másik sensei épp a faluba sétállt, igy Kira megrántotta a gyeplőt, ezzel megállitva az azt húzó állatot.
- Mit csinál!? Nincsen ilyenekre időnk! Nekem meg pláne nem kenyerem ez a fajta türelem! Erre meg, csak úgy ... elmegy? - morogta kissé hangosan, majdnem csak kiabálva, megint az esze vezette, ami csak a roszba vitte bele. Az agya elborult, nem csak azért, mert szerinte fölöslegesen álltak meg, hanem mert a lány kifejtett egy tabu szót és nem eshetett akkor egyből neki, hisz Hikuro közbelépett, kizökkentve őt abból.
Mérgesen figyelte a falu embereit, csak egy valamire gondolt, pontosabban az eszére hallgatott ilyenkor legtöbbször, ami már eléggé ingatag a neveltetése miatt és amiket a fejébe "nyomtak" azok, akik felnevelték. Ez fejtette ki nála azt az instabil állapotot, gyorsan felgugolt és elengedte a kantárt és pontosan fogalmazva, ugrásra kész állapotban volt. Figyelte az embereket és kiakart választani egy megfelelő alanyt, aki abban a megtiszteltetésben vehet részt, hogy az ő keze álltal halhat meg. Talán egy csöves kinek hiányozna?

**Gawakatsu Hikuro** Pént. Dec. 20 2013, 12:27

Kira mint mindig, megint agresszívan reagálja le az eseményeket, de ez már nem hatja meg a jounint, egyszerűen oda sem figyel, a lényeg, hogy tanítványa megküzd vele, amíg ő szépen megvizsgálja, hogy egyik társuk, egy Kumogakure-i genin milyen képesítést kapott, talán eszébe jut néhány ötlet is, amivel fejleszteni tudja Kira tudását, még csak az első tanítványa, így nem tudja, pontosan hogyan is kell ezt csinálni. Mikor egy kis faluba ér a két kocsi, Takumi leugrik a szekeréről, és elindul felfedező körútra, míg Hikuro szemei előtt a férfi lesz, aki méregeti azt, amivel idejöttek, ezért odahajol ifjú tanítványához.
- Mióta a tanítványom vagy engem, és Kumogakure-t képviselsz, a mi dicsőségünkre harcolsz, és a mi fejünkre húzod a vizes lepedőt, ha valami rosszat csinálsz, így hát ajánlom, hogy ok nélkül ne csinálj bajt, és ha nem támadnak meg gyilkos szándékkal, ne ölj, civilt meg végkép ne. Amúgy is jobb, ha élve fogjuk el az embereket, talán kinyerünk némi információt belőlük. Ja, és amit a lánnyal fogsz vívni harc, ne életre halálra menjen, ő a társad, egy falu lakói vagytok, természetesen adj bele mindent, de a halálos és súlyosabb sérüléseket kerüld el, megértetted? - mondta Kirának, majd mutatta, hogy menjen Takumi után. - Most még nem harcolhattok, majd szólok mikor jött el az ideje, viszont menjetek, nézzetek körül a faluban, és hozzatok nekem egy kis ételt is. - adta ki az utasítást, majd megvárt, míg mindenki távozik. - És Kira, vagy Hikuro-sensei, vagy Hikuro-sama, e kettő közül választhatsz, és itt az esélyed, hogy beszélj Takumi-val. Akit ugyanígy nevezz, ahogy most mondtam. - mosolygott tanítványára, viszont mosolya csak álcázta a véresen komoly parancsot, amit be kell tartania, fiatalsága miatt könnyebben jött dühbe, mint más senseiek, és ilyenkor tanítványa egy-két újabb sérüléssel szokta folytatni a napot, de az ő célja, hogy Kira erős legyen, és ezért hajlandó minden eszközt bevetni. Miután mindenki elment benyúlt az övtáskájába, miközben végig a férfit nézte, majd hirtelen előkapta....a Gyere Gyere Paradicsom legújabb kötetét, melyet már egy ideje megvett, de még nem volt ideje olvasni, majd hátradőlt a szekér tetején, úgy, hogy tökéletesen látta mit tesz a férfi a fél szemével, és érzékeit is kiélesítette, pontosabban a szaglását és a hallását, de még nem külsőleg látható módon, a Shikyaku no Jutsu-hoz szükséges két fázisaként. Érzékeivel a férfit és az esetleges társait figyelte, míg szemével a könyvet olvasta, hogy megtudja, mi lesz a vége a történetnek...

Deidara Pént. Dec. 20 2013, 14:07

Kira kiáltozása nem talált megértő fülekre. Az imént még vissza akarta utasítani a harcot, most pedig már mindenkivel meg akart küzdeni, ide értve a másik csapat geninjeit, de vadidegen civileket is. Hikuro szerencsére ott volt, hogy józanságot beszéljen a fejébe, majd pedig elküldte Takumi sensei után a faluba, hogy mozogja le magát, szerezzen élelmet, meg esetleg kérje meg az illetőt, hogy tanítsa, hiszen meglehet, hogy ő volt itt az egyetlen, de mindenképpen a legtapasztaltabb a szél elemű chakrával rendelkező személyek közül.

A másik két genin szintúgy betért a faluba, bár más felé, mint senseiük vagy Kira. Végre járhattak egy kicsit, nem csak a kocsi tetején ücsöröghettek. Így végül egyedül Hikuro maradt a szekéren, ám nagyon hamar vendéget kapott. Az általa már korábban is látott gyanús alak lépett a szekérhez, alaposan körbevizsgálódva. A tapasztalt shinobi figyelmét nem kerülte el, hogy a koszos ruházat alatt az illető egyik karja mintha szélesebb lenne a másiknál, talán valamiféle szerkezet lehet ráfogatva.

- Üdvözletem! Szép napunk van, nem igaz? - kérdezte zsivány ábrázattal. - Megtudakolhatom, mi járatban erre? Látom, csak beugranak a faluba, nem ide szállítottak. Merre terveznek utazni?

**Kira** Pént. Dec. 20 2013, 16:55

Hikuro megdorgálta tanitványát, miszerint a fiatal fiú most Kumogakurét képviseli és ha bajt csinál, akkor Kumogakure is hibás érte. A lány harcánál is kerülnie kell az ölést, persze a súlyos sérülések elkerülésével. Hozzon ételt neki és beszéljen a Fuuton elemű Jouninnal. És kerülje a harcot, civilt meg ne bántson. Kira hallotta mestere szavait, annyira nem is figyelt oda, majd felpillantott a szemeibe, mikor közölte vele, hogy hogyan is kellene, hogy szólitsa Őt és a másik férfit, Takumit. Egy ideig figyelte a szemeket, majd a mosolyát is észrevette és újra a szemeit pásztázta.
- Nem értelek! - ezzel leugrott a szekérről és elsétállt, maga mögött hagyva a Jounint és a 2 szekeret. Zsebeibe helyezte kezeit, egyik ökölbe szorult, mig a másik a kunai markolatára helyeződött, már csak megszokásból. Majd szép lassú sétával megindult az aprócska faluba. Kikerülte az embereket és figyelte őket, hallgatta idegesitő kiabálásukat. Majd a vállán viritó fejpántra pillantott, amit a küldetés elején kötött magára.
- Civil? Ninja? Civil? Ninja? Patkány? - nézelődött az embereken végig, nem tudta eldönteni, hogy ki melyikhez tartozott, igy erre csak egy chh- t nyögött ki.
- Mind egyforma! - majd gyors körülnézett, szem elől tévesztette Takumit, amire kissé jobban feldühödött, de a probléma forrása, az az illedelmes szó körül alapult. Végül körbenézett a portékán is, mit kéne vinnie a folyton őt jóra oktató Jouninjának, de mivel semmit nem mondott, hogy mit akarna enni, pedig sok minden volt, még olyan is, ami a vörös szeműnek ismeretlen volt. Ezért a tökmag gúnyosan elmosolyodott, de ez hamar el tűnt róla és komoly lett.
- Ha szemét lennék, kaja helyett mást dugnék az orra alá. De, a helyzet az az, hogy nem vagyok gyerek és eszembe se jutna ilyesmi. Pedig ki kéne élveznem a gyerekkoromat, amit idáig sose tehettem meg, de ilyennel inkább nem próbálkozok! A végén még megnyúz! - majd odébb sétállt és további élelmet keresett, ami megfelelő lenne Hikuronak, de azon is gondolkozott, ami számára a legnehezebb, jelenleg egy kis tiszteletet mutatni feljebbvalói felé, legfőképp a nála 3 évvel idősebb Hikuro felé.
- Mégis, hova ment? - motyogta alig halhatóan, első ránézésre nem tudta megismerni a férfit, arcát is csak a találkozásnál látta, meg mikor a szekéren ülve gondolkozott. Ki tudja, hogy hol lehetett már ez az ember... Igy a törpe shinobi csak beljebb haladt a faluba és szemmel tartott mindenkit.

**Gawakatsu Hikuro** Szer. Dec. 25 2013, 01:03

Az elfekvéses, olvasós terv nem jött össze, a bámészkodó, aki ártalmatlan férfinek tűnt először, pontosabban gyáva tolvajnak, az közelebb lopózott, és Hikuro tekintetére felelve kérdésekkel bombázta a jounint. A talányai témája túlságosan bizalmas volt ahhoz, hogy ne kezdje el szemmel végigmérni az előtte állót, így kiszúrta, hogy egyik karja kicsit szélesebb a másiknál, talán valamit ráerősítettek, vagy már rég volt dolga az ellenkező nemű szépségekkel. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcára, majd felpattant pozíciójából, és a szekér szélére guggolt, lefelé nézve, a lehetséges ellenfelére, közben a könyvét az övtáskájába helyezte, könyvjelző nélkül.
- Gondolom nem csak kíváncsiságból kérdezed, barátom. Először is, amíg egy hivatalos lapot fel nem mutatsz rangodról, és képzettségedről, akár a falubeli helyedről, addig nem is tárgyalunk arról, hogy én ezekről a kocsikról beszámolót tartsak neked, és ha mutatsz, akkor is leellenőrzöm, és elbírálom az információ kérvényt. - beszél hivatalosan, vannak tolvajok, melyek megijednek a határozott, hivatalos beszédtől, először ő is ezt tervezte bevetni, nem akart senkit bántana, sem megölni, de ha rátámad, valahogy le kell reagálnia azt, így folytatta. - Az, hogy merre utazunk, az rám vonatkozik, a társaimra, és a lovakra, senki fia ne kérdezzen ilyet tőlem, különösen nem egy ilyen faluból, ám semmi harag, ha más ruhában jelensz meg, kinyalt hajjal, egy bájgúnár mosollyal, akkor sem engednélek a kocsik közelébe, nem a kinézeted, nem a származásod, és nem is a sztereotípiák vezetnek, csak a védelem. Szóval távozz a közelükből kérlek, nem óhajtok erőszakot alkalmazni. - mondta, majd farkasszemet nézett a kíváncsi úrral, a további lépések ettől függenek.

Deidara Pént. Dec. 27 2013, 20:15

Kira a kis falut járta, egyrészt némi élelmet, másrészt Takumi senseit keresve. Előbbiből szembesülhetett nagyobb kínálattal, így először ezt vette szemügyre. Voltak különböző édes dangok, onigiri rizsgolyók, de sült halat és némi péksüteményt is fel lehetett lelni a bódéknál. Mivel az étkezdék és árusok eléggé egy helyen voltak, és a falut sem lehetett éppenséggel nagynak nevezni, Takumi senseit sem volt nehéz megtalálnia. Persze valószínűleg nem is a keresés, inkább a megszólítás fog gondot okozni Kirának, annak is oly módú kivitelezése, hogy a férfi később hajlandó legyen őt tanítani, hiszen maguktól azért még a legjobb geninek sem szokták a chakra elemi természetét elsajátítani. Sok ideje nem is maradt, a shinobi ugyanis már beszerezte, amiért jött és elindult vissza a kocsik irányába.

Mindeközben Hikuro olvasásra adta fejét a szekerek tetején, ám hamar megzavarta a szürke alak, ki csak nem tágított, mi több, szemeiben kapzsi csillogást lehetett felfedezni. A hivatalos beszéd miatt bizonyosan arra következtetett, hogy értékes dolgokat szállítanak. A shinobi már-már azt hitte, rátámad a koszos figura, ám az csak elmosolyodott, és enyhén biccentve távozott. Hikuronak kissé rossz előérzete támadt, ekkor viszont meglátta, hogy a faluból a másik csapat két genine, Natsumi és Kaito közeledik.

**Kira** Szomb. Dec. 28 2013, 10:11

Miután végzett minden étel végigmérésével, a falu gyors "átvizsgálásával", meghökkenve nézett egy fiú után, végül eszébe jutott, miért is jött és így elmosolyodott.
- Megvagy!
Csakhogy a fiú már végzett azzal, amiért idejött és távozni készült, Kira ridegen figyelte, majd utána sietett.
- Most jön a halálom! Csak bírjam ki, addig!! Nyugi!
Előhúzta bal kezét zsebéből és amolyan megrögzült szokásaként, megragadta hátul Takumi ruháját és egy kicsit húzott rajta, hogy megálljon.
- Várj! Mármint, beszélhetnénk? Vagyis kérdezhetek valamit? - majd gyors elengedte a fiú ruháját és hátrébb lépett úgy folytatta.
- Ne haragudj, az iménti és a reggeli kirohanásomért, csak tudod van néhány... - kezdte kicsit nehézkesen, hisz nehéz volt neki így beszélni kicsit félre pillantott, majd vissza Takumi szemébe.
- ... rossz szokásom és nem tudom megfékezni a számat. Szeretnék egy piszok gyors kérdést feltenni. - majd az engedélyre várt, hisz ahonnan jött, ez volt a szokás, hogy megkapja-e az engedélyt a folytatásra, vagy húzzon el. Ez kissé megrögzült benne, így volt benne ennyicske tisztelet.
- Hikurot, mármint Hikuro-samát nem tudom megkérdezni, mert ő Raiton elemű ninja, ő nem tud ebben segíteni. Szóval, ki tudnál segíteni a Fuuton elem ismeretében?
Majd megvakarta tarkóját, hiszen kissé zavart, egyben mérges is volt, nem tudta hol levezetni ezt, próbált nyugton maradni.

**Gawakatsu Hikuro** Szomb. Jan. 04 2014, 03:54

A férfi gyanús volt, nem tudta megmondani miért, de tipikusan az volt, akivel vigyázni kell, mert agyafúrt, és kapzsi, ámbár ez a második rész szokott a buktató lenni, mert a zsákmány elvonja a figyelmét az akciótól, és így nem képes hideg fejjel érvényesülni. A jounin biztos volt benne, hogy csak itt figyeli őket, így amikor meglátta a visszatérő két genint egy nagyszerű terve támadt, miként ellenőrizze le személyazonosságukat, hogy tényleg ők azok-e, vagy a férfi trükközik, miután látta a szekér kísérő brigádot, maximum idiótának nézi az a kettő, de legalább biztonságban tudja a cuccokat, pontosabban nemhogy ugyanazt, hanem azon is csavar egy kicsit.
- Áh, sziasztok, nos milyenek a genin évek, készültök ma is a chuunin vizsgára? Omoto-sensei hol marad ilyen sokáig? - kérdezi Hikuro, valószínűleg totálisan leégetve magát, de nem volt "ereje", egy klónt küldeni a férfi után, hát most lusta, nincs mit tenni, így az ilyen piszkos trükköket kell alkalmaznia, ám folytatja, hogy ha mégis a társai lennének, teljesen mégse nézzék sült bolondnak.
- És, mit láttatok bent, vásároltatok valamit? - fejezi be. Ha viszont a válasz furcsa, és ebből kiderül, hogy nem a két genin az, aki visszatért, gyorsan lendül akcióba, ő maga a szekerek körül marad, pontosabban a helyén, míg két Kage Bunshin-t idéz meg, akik azonnal, két sai-val, amit Hikuro dob nekik, rávetik magukat a jövevényekre, eközben Hikuro alkalmazza a szekéren a Kagura Shingan nevű technikát, hogy körülpásztázza oly módon a területet, ahogy a szem nem képes, és eközben feltérképezze az ellenségeit is. De ezt a tervet csak akkor veti be, ha a két jövevény gyanúsan válaszol, ha nem lepődnek meg az Omoto-sensei elnevezésen, és ha a lányon nem látja, hogy már hallotta az előtte lévő kérdést.

Deidara Hétf. Jan. 13 2014, 09:57

Kira végül elérte a faluból távozni készülő Takumit, és ruháját megragadva állította meg. Amaz kissé meglepődött, de nem vette magára a dolgot, és érdeklődve hallgatta Kira kissé zavaros monológját. Végül egy halovány mosoly jelent meg arcán.
- Áh, tehát szél elemű vagy? Kitalálhattam volna, hisz a szél általában a fürge mozgású és kissé változékony modorú egyéneké. Jól hallottad, én magam is értek az ilyesmihez. Most folytatnunk kell utunkat, de az esti táborozásnál vagy holnap bizonyosan lesz lehetőségünk némi gyakorlásra. Persze, csak ha marad belőled valami, úgy hallottam, Natsumi kihívott egy párbajra.
Ettől aztán érdekes gondolatok futhattak végig Kira fejében. Láthatóan a jouninok azt szorgalmazták, hogy tanítványaik összemérjék egymással képességeiket. Persze Kirának nem sok félnivalója lehetett egy apróbb termetű lánytól. Akárhogy is, addig még kocsikázniuk kell, és ha nem akarja, hogy Hikuro leteremtse, jobb lesz, ha időben visszatér oda, mielőtt még elindulnának, vagy kihűlne az étel.

Mindeközben a falu határában őrködő jounin elhajtotta a szállítmány után érdeklődő alakot, persze csak szavakkal, nem holmi agresszióval. Gyanút fogott azonban, így jobbnak látta, ha leellenőrzi a két visszatérő genin személyazonosságát. Erre pedig néhány egyszerű kérdést használt.
- Áh, sziasztok, nos milyenek a genin évek, készültök ma is a chuunin vizsgára? Omoto-sensei hol marad ilyen sokáig?
Erre aztán a két tanonc megtorpant, és nagy szemekkel pislogni kezdett. Natsumi közelebb hajolt Kaitohoz és kissé túl hangosan, a füleibe súgta: - Ennek valami baja van?
Kaito azonban egész máshogy reagált, láthatóan gyors észjárású fiú volt, és hasonlóan gondolkozott, mint Hikuro. Lecsatolta az oldalán lévő pengét és a fürge test technikát alkalmazva a szekér hátuljánál termett.
- Nem ismerünk semmiéle Omotot. Ki vagy te és mit akarsz itt?

**Kira** Hétf. Jan. 13 2014, 16:59

Kira beszéde a Jounin, mármint Takumi arcára egy mosolyt csalt és beleegyezett, ha letáboroznak és túléli Natsumival való harcot, akkor bevezeti őt a mély vízbe, illetve a Fuuton elemű chakra alapjaiba.
- Minden ninjának a modorához lehet viszonyítani az elemét? Hát ezt jó tudni. Nekem még akad itt egy kis dolgom, majd sietek vissza. – egy gyors gondolkodás következett, hogy megtegye avagy sem, majd megtette. Meghajolt gyors a Jounin előtt és a bódékhoz visszasietett vásárolni, hisz az előbb csak körbenézett, de inkább Takumi-val tárgyalta le először a dolgokat.
- A Jouninok ilyenkor örülnek annak, hogy a kölykeik megsérülnek az egymással való csatározásokban, avagy félbe kell hagyniuk valami apró hiba miatt a küldetésüket? Azt hiszem az öregnek, mármint Hikuronak kell még egykét választ adnia, hogy megértsem ezt a tisztelet dolgot. De csak 3 év van köztünk. Akkor mégis mért?! Vagy inkább magamtól kellene, hogy rájöjjek, mit miért kell csinálnom?
Végigbújta az ételek "bő" választékát újra és újra, végül vett 3 Onigiri rizsgolyót, ki is fizette, majd gondolkodóba esett.
- Elég lesz neki? – gondolt itt Hikuro magasságára, hogy kétszer vagy háromszor magasabb mint ő és valószínű többet is eszik mint ő. Maga se tudta eldönteni, hogy miért agyal ilyen felesleges dolgokon, de az zavarta leginkább, amit Takumi is mondott, …csak ha marad belőled valami…
- Helyesbítek. HA belőle marad valami. Ő össze akar törni? Akkor én szét darabolom! - a gyors gondolat menet után felkapta fejét, majd ridegen meredt maga elé. Végül az embereket figyelte, ahogy azok dolgaikat végzik.
- Mikor is indulunk? Kezd ez a C szintű küldetés izgalmas lenni. Már várom a következőt, bár egy S szintűre szívesen elmennék, amolyan tapasztalat gyűjtésre. – végül visszaindult saját tempójában a szekerekhez, egyben a többiekhez is, tekintete teljesen higgadt, magabiztos volt, kiürítette a zavaró tényezőket maga körül.
- Sakk-mattot adtam saját magamnak!

Ha még mindig folyik ez a kérdezz - felelek dolog a Geninek, illetve Hikuro között, akkor csendben megáll a szekér mellett 1 méterre és amolyan sztoikus nyugalommal figyeli végig az ott történő apró zavargásokat. Létezhet olyan technika, hogy az ellenség felveszi az alakjukat, ily módon közel jussanak célpontjukhoz? Ezt akarhatják csak kiszűrni. Ha tőle is kérdeznének valamit, akkor csak Hikuro-ra pillant és ennyit kérdezne tőle.
- Öreg, mikor indulunk? – a Jounin ebből talán tudni fogja, hogy ő az igazi törpe, hisz ő az egyetlen, aki a 19 éves fiút öregnek hívja. Amint ezzel végeznek, átadja Hikuro-nak az ételt, a 3 rizsgolyót és visszaszökken helyére, kantárt ragadva, hogy végre indulhassanak.

Ajánlott tartalom