Re: Selyem Út

**Gawakatsu Hikuro** Csüt. Jan. 16 2014, 11:38

A kérdéseket feltette, és meglepődve tapasztalta a reakciót, amit kiváltott a két geninből, egyszerre tetszett neki, és egyszerre volt elképedve. Tetszett benne, hogy a fiú azonnal lépett, de az nem, hogy nem gondolkodott, és az sem, hogy ilyen messzire akciózott. ]font=comic sans ms]~Nem hiszem el, felteszem a kérdéseket, erre ez történik, egy kicsit gondolkodhatott volna, ha álcázott terrorista lennék, vagy mit tudom én, akkor nem találnék ki neveket, megpróbálnám körülírni a személyt, mert durván buktató lépés rossz nevet bemondani, aztán miért nem mellém érkezett, karddal a nyakamhoz, ha már ennyire biztos volt abban, hogy rossz ember vagyok, így rengeteg időm van bármilyen lépést megtenni. Csalódtam bennük, bár biztos vagyok benne, hogy ők azok.~[/font]
- Áh, remek, szóval visszaértetek, Natsumi, és Kaito! - az, hogy a nevüket kimondja bizonyíték arra, hogy ő Hikuro, hiszen csak egyszer hangzott el, méghozzá a faluban, ha ezekre a nevekre hallgatnak is, az is bizonyítékot nyer, hogy ők azok, bár így is 80%-ban ebben hisz a jounin. Miután ez elhangzott megjelenik a tanítványa is, aki gyorsan beazonosítja magát a szőke fiú számára, ugyanis a megszólítás mindent elárul.
- Hamarosan, már csak a sensei-t várjuk! - amint feltűnik a másik jounin, őt is tesztelni fogja Hikuro, vagyis megkéri a két genint, hogy kérdezzenek tőle olyat, amire csak a jounin tud válaszolni, de még előtte Kaito mellett terem, a lehető leggyorsabban, ahogy menni tud, és megfogja a kezét, amiben a kard van.
- Nem rossz, gyorsan reagáltál a kérdésemre, bár vannak hiányosságaid még, első, ha rabló lettem volna, nem mondok neveket, nehogy azzal lebuktassam magam, ezért erre rá lehet jönni, hogy teszt, hogy ti sem vagytok ellenség. - lehet csak magát menti, de az ő következtetései ezek, így természetesen ebben hisz. - Második, ha meggyőződtél arról, hogy valaki gonosz, és a küldetésed hátráltatja, ne mögé kerülj, hiszen akkor rengeteg időt, és teret adsz neki cselekedni, hanem mellette, és a kardot a nyakához szegezd. Meglepődik, megijed, és onnantól kezdve kenyérre lehet kenni. - mosolyog a végén. - Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. - Miután összegyűlt a kis csapat, és kiderült, hogy senki sem ellenség, és megindultak a szekerek, Hikuro besétál az egyikbe. ~Az a férfi meglehetősen furcsa volt, valami fegyver is votl a karján, és a kérdezősködése a frász hozta rám, olyan szempontból, hogy láthatóan akar valamit tenni, ezt nem hagyhatom, így lépnem kell.~ Koncentrálásra alkalmas kézpecsétet vette fel, majd két klónt idézett meg úgy, hogy senki nem láthatta.
- Kage Bunshin no Jutsu! - mondta. Ez után a két klón alkalmazta a Meise Gakure no Jutsu-t, és miközben Hikuro félrehúzta a ponyva száját, pillanatok alatt "kiszöktek", a megbízatásukkal. Az egyik előre ment, hogy ott nézzen körül, van-e valami amitől félniük kell, a másik hátra, hogy megvizsgálja, nem követi-e őket senki. Mikor a szekerek látótávolságából kikerültek, azonnal feloldották a technikát, és úgy nyomoztak tovább, közben Hikuro tanítványa mellé ült, és elfogadta tőle az ételt.
- Na, és mi történt a faluban? - kérdezte.

Deidara Kedd Jan. 21 2014, 21:06

Hikuro továbbra is kézben tartotta a dolgokat, meggyőzte Kaitot és Natsumit, hogy ő az, akinek mondja magát, majd pedig egy kis okítást tartott Kaitonak arról, hogyan is kellett volna cselekednie. A srác, akárcsak a legtöbb mai fiatal, nem igen szokott hozzá semmiféle kritikához, de azért biccentett, és láthatóan elraktározta a szerzett információt.
Rövidesen megérkezett Kira is, kit ellenőrizni se kellett nagyon, hisz ilyen jelleme is csak egyetlen személynek lehetett a földkerekségen. Élelmet is hozott senseiének, kinek ezúttal semmi panasza nem lehetett tanoncára. Az ifjút Takumi követte, ki egy darabig elidőzött a faluban. Hikuro utasítására a két genin, pontosabban Natsumi rövid személyazonosítást tartott.
- Senseeeii? Emlékszik még az alsóneműmre?
A szerencsétlen flótás ettől igen vörös lett, és Hikuronak is érdekes képek ugrottak képzeleti szemei elé a tanár-diák kapcsolatról. Bizonyosan valami humoros közös emlék, semmi több. Takumi valami "muszáj idegenek előtt szóba hozni" dumával kullogott be, a lány pedig biccentett, jelezve, hogy ő az, akinek mondja magát.
A csapat rövidesen ismét úton volt, Hikuro pedig minden eshetőségre felkészülő, tapasztalt shinobiként két árnyékklónt hozott létre, majd titokban útnak indította őket, hogy figyeljék a környéket. Ezután pedig tanítványához fordult.
- Na, és mi történt a faluban?
Mindeközben a járművek tovább haladtak a zötykölődős úton, látótávolságon kívülre utasítva a kis falucskát. Rövidesen egy sűrű erdő mellé értek, ahonnan madarak csivitelése hallatszott. A szinte felhőtlen égbolton valami sólyomfélét is látni lehetett, az út pedig üres volt, ameddig csak elláttak, így egy darabig bizonyosan nem fognak senkivel sem találkozni.

**Kira** Szer. Jan. 22 2014, 17:00

A szőke Jounin kioktatta Kaito-t, amire Kira egy alig látható apró mosolyt ejtett, miközben felszállt helyére háttal az eseményeknek és hallgatta Őt. Lassan a 2 fiúra pillantott, örült annak hogy nem csak ő alacsonyan képzett ilyen esetekben, hanem még ezeknek a fiatal genineknek is kell apróbb fejmosást adni. De legalább most nem ő kapta, úgy tűnt helyesen cselekedett és ez jó érzéssel töltötte el a vörös szemű srácot. A Jounin szófordulata, a kenyérre lehet kenni dologgal Kirából egy halk és rövidke kuncogást eredményezett, miközben előre fordulva leült törökülésbe, nem is várt mást Hikuro-tól, nem hebegett -habogott mentegetve magát Kaito előtt, hanem a lényegre tért azonnal, a fiú hiányosságai felé fordította a szót, így lényegében Ő csak Ő lehetett, így nem is kételkedett. Takumi – sensei is betévedt kicsivel később, Natsumi egy érdekes kérdést tett fel, amire egy rövid válasz következett, Kirának csak egy gondolat futott végig agyán. - Elmebetegek!
A szekerek végre elindultak, Kira leszedte táskáját hátáról és zsebeibe tette a benne lévő 3 kunai-t, majd a táskájára ült. A Jounin kis idő múlva felült Kira mellé és a faluban történtekről érdeklődött, Kira csendben ült, mintha valami rosszat tett volna és hallgatni akart volna arról, végezetül kis idő múlva, rövid 2 perc néma csend után felvázlatolta a helyzetet.
- Nem történt semmi említésre méltó. Ejtünk egy gyakorlás félét az esti tábornál, vagy reggel, ha marad belőlem valami a kisegérrel való küzdelem után. Bár inkább fordítva tenném, előbb a gyakorlás és utána a harc, úgy élvezetesebb a dolog. Erre voltál kíváncsi, ugye? - nézett Hikuro-ra, majd az állat felé nézett, ami a szekeret húzta, szorosabban megmarkolta a gyeplőt.
- Történt valami érdekesség a megállásunk után? - kérdezte vissza a dolgokat, majd lazított a szorításon, a fiú válasza után egy újabbat kérdezett, valahogy érdekelte a dolog.
- Tako, mármint... hogy is hívják? Takumi... mármint a másik Jounin - zavarodott bele a nevekbe illetve a megszólításban, így hamar arcához kapott és végighúzta rajta tenyerét, kis idő után felpattant a helyéről, a Jounin felé passzolta a kantárt és a ló hátára ugrott közel a farához, ahol Hikuro felé fordult és fél térdre ereszkedett, tenyereit térdeire tette, végezetül farkasszemet nézett a fiúval. Komoly szempár vetült a szőke shinobira, amiknek gazdája hamar folytatta az eléggé komoly beszédet.
- Említett valami olyat, hogy a Fuuton elemű egyének fürgék, illetve változékony temperamentumuk van. A Raiton elemű ninjáknak milyen modoruk van, vagy legalábbis miből lehet tudni, hogy Raiton eleműek, anélkül, hogy cikázna körülöttük az elemi chakrájuk? A válaszok után Kira felállt az állaton, kinyújtóztatta feje fölött kezeit, hiszen nem a türelméről ismert a fiatal shinobi, nem szeret egy helyben ücsörögni.
- Attól, hogy itt ücsörgök, nem leszek erősebb! Soha életemben nem ültem ennyit mint a mai nap! Nem erről vagyok híres! Tudod, Sensei, sok ember a tettei miatt bűnhődött, én sokat bűnhődtem, de a tetteim most következnek. Az angyalok az Úr parancsát követve hajlandóak bármire. Amikor a világ teremtője megelégelte az emberi bűnök kiapadhatatlan folyamát, elveszítve minden hitét az emberiségben úgy döntött, hogy elküldi az angyalok légióját a Földre. Ezért viszont érdemes élni. Mindenki a saját eszméire akarja formálni a világot, sereget szerez maga köré, hogy uralhassa a világot, de nekem ez nem kell, ugyan nem tudom, hogy hogyan kell jót cselekedni, de megfogom védeni az ártatlanokat az egész Világon. Élő Legenda leszek! Igen, ez még csak egy álom, de ezért élni fogok, hogy megvalósítsam! Erős leszek és ebben a segítségedet kérem. Amint visszaérünk a faluba, olyan erős edzésben részesíts mint eddig még soha! Gondolatokat akartál hallani legutóbb, lehet hogy röhejesen hangzott az előbbi kifejtésem, de megvédem Kumogakuré-t, az oldaladon. És ideje lenne már annak a dicshimnusznak is, hogy belekezdjek! Végigcsinálom! – felelte teljes komolysággal Hikuro-t figyelve, majd leugrott a fűre, hiszen tenni akart valamit az ügy érdekében és az unalom ellen. Végül felfigyelt a madarak „visítozására” , az erdő felé fordult és pár lépést tett a fák felé.
- Vészjelzés volna? – Egy ideig csak állt zsebre vágott kézzel a fákat figyelte maga elé bámulva.
- Kisegér! Felőlem énekelhetsz, ha attól jobban érzed magad, de az én türelmem is véges! Mivel te hívtál ki, én hozom a szabályokat és azt is, hogy mikor küzdünk meg! Ha nem mozdulsz, én majd megmozdítalak, de az neked, őrjítően fog fájni! Térjünk át a komoly dolgokra, az időm nagyon értékes és nem akarom rád fecsérelni! Pillanatnyilag egy apróbb akadály vagy előttem, lehet, hogy nem fogok győzni, de tanulni akarok a hibáimból! – felelte ,majd a lányra nézett, várva egy aprócska jelt, hogy küzdhetnek, vagy sem. Vagy akár valami külső tényező megakadályozza abban őket, hogy harcolhassanak.

**Gawakatsu Hikuro** Csüt. Jan. 23 2014, 15:32

A klónjai eltűntek, így Hikuro nem tudja, hogy mi történik velük, ennek örül is, mert ha megsemmisültek volna, az problémát jelentene, beigazolná elképzeléseit, és ilyen esetekben ennek nem szokott örülni. A kis genin lány úgy zavarba hozta sensei-ét, hogy vörös fejjel kellett felszállnia a kis karavánra, és ez az esemény mosolyra késztette Hikuro-t. ~A kis perverz, ilyenek a mostani jounin-ok? Várjunk csak, én is az vagyok, áh biztos véletlenül látta, mondjuk edzésen. Keményen edzette a mitugrászokat, mikor ezt a trükköt akarta bevetni a lány, biztosan így volt, ne alacsonyodik le, kukkolás szintre, egy jounin soha.~ Makacsolja meg magát Hikuro, nem akarja magát egy kalap alá venni egy perverzzel, de mivel a társa, így inkább a történéseket színesítette ki, képzelte el másképpen, mint ahogy lehetett egykoron. Bár maga a Gawakatsu klán lustasága is szokott néha-néha nézelődni, csak neki az idősebbek jobban bejönnek. A kocsik megindultak, miközben jounin és tanítványa beszélgettek.
- Pontosan! - majd beletúr a hajába, a bal tenyerével, lenyomva a fejét, csak, hogy érezze ki is a sensei, ezt még sajátjától tanulta. - Látod, tudsz te kérni is valamit, elindultál egy ösvényen, ami még nagy ninjává tehet. Viszont azt jegyezd meg, hogy az út előtted nincs kitaposva, ha erős akarsz lenni, neked kell először átmenni azon az úton, amit a sors neked szánt, bár én nem nagyon hiszek ebben a "sors" mizériában, a lényeg, hogy mindenki másban jó, nincs két ugyan olyan ember a világunkban, így a saját utad kell megtalálnod, nem jöhetsz azon, amin én, maximum egy kis ideig, de ígérem segítek megtalálni a te utadat is. - mosolyog, és tömi magába a kapott ételt. Egy kis idő után, talán egy óra, vagy kettő, a fiú felugrik, és a gyeplőt az ő kezébe adja, majd a lóra érkezvén fordul szembe a meglepődött jouninnal. - Hm...Nem tudom! - mondja vadul mosolyogva, magasabb hangszínnel, mint ahogy szokott beszélni, majd visszarángatja a gyereket a helyére, és visszaadja neki a gyeplőt. - De, amúgy tényleg nem tudom. Én inkább lusta vagyok, de gyors, nem túl erőszakos, bár a fizikailag is erős vagyok, emellett nagyon gyors, és hirtelen hozok döntéseket. Ám megboldogult Yondaime Raikage kissé erőszakos természetű volt, mindenkit meg akart védeni, hatalmas, erős, gyors férfi, és ugyancsak hirtelen hozott döntéseket, és Darui-sannak is hasonló a jelleme, mint az enyém, csak ő megfontoltabb, gondolkozik, tehát nem tudok mondani egy általánosítást, de ebből állhat össze valami. - fejezte be végül, majd eltelik még "x" perc, miközben csak csevegnek, vagy csöndben ülnek, amikor Kira már végképp nem tud nyugton ülni, és felugrik. - Örömmel hallom, hogy ez az eddigi utad, de ez még fog változni, részletesebb fogsz rá gondolni, és egy cél fog a szemed előtt lebegni, most meg akarod védeni a falut, ám később lehet, hogy csak egy családot benne, de nem biztos, amit mondani akarok, az az hogy büszke vagyok arra, hogy a tanítványom vagy. - majd továbbállt a genin, hogy kihívja a lányt, Hikuro a kocsit elvezeti, beviszi az erdőbe, csak a szélére, egy stratégiailag jól véthető helyre, nem túl messze az úttól, és elkiáltja magát.
- Ideje tábort vernünk Takumi-sensei, és megnézni, hogy ki veri szét a másik tanítványát! - mosolyog Hikuro, és közben integet, de figyelme egy percre sem lankad. Egy ilyen helyen nem sok a jól védhető hely, így a lehetőségekhez mérten a legjobbat választja, ahol belátható a térség, ám mégis valami gátolja a közelebb jövetelt az egyik oldalon, valami "természeti akadállyal". A Nap is lemenőben van, így ha tényleg tartani akarnak egy edző meccset itt az ideje, sötétben kicsit nehéz lenne, Hikuro szeme még megfájdul, illetve ha a sötétben is a harccal foglalkozik, nem tud gondolkodni a továbbiakon, és a klónjairól sincs még semmi híre, pontosabban emléke. - Én Kirára fogadok, 2000 ryo-t teszek a győzelmére! - ordította a közeledő sensei-nek, majd odalépett a tanítványához. - Néhány tanács, az elején még próbáld felérni a képességeit, és ne boruljon el az agyad, Kaito nem fog semmit tenni a küzdelem során, nem fog beszélni se, fogadok még oda se néz, de a lány végig szavakkal fog hergelni, az eddigi beszélgetésemből vele, és az, hogy folyamatosan edz....áh mindegy, majd rájössz, nem oldhatok meg helyetted semmit, akkor hogy leszel majd chuunin, de tudd, ha veszítesz, vissza kérem a pénzem...Tőled! - kacsint oda Kirának, érzi, hogy nem kell sokat beszélnie, a fiú pontosan tudja, hogy mit kell tennie a harcban, hogy milyen típusú a lány, az eddigieket is csak azért mondta el, hogy ne boruljon el az agya, és ne kelljen közbe lépnie, hogy megszégyenítse a fiút, de ha a lány életére tör, akkor megteszi.

Deidara Csüt. Jan. 30 2014, 18:22

A kis csapat az erdőszélen táborozott le, az éjszakára azonban még várni lehetett, hiszen nem volt oly késő. Kira azonban türelmetlen volt, ami nem is csoda, hisz mind edzést, mind párbajt ígértek neki. Hikuro is szorgalmazni kezdte az összecsapást, így a másik bagázsnak nem sok választási lehetősége maradt.
- Azért szét csak nem verik egymást. - felelt Takumi Hikuronak, ám tekintete Kirára, majd pedig Natsumira vándorolt, és rögvest más fajta belátásra tért. - No jó, ők ketten lehet. Valószínű.
Leparkolták a kocsikat, és előkészítették a tábort, a két küzdelemre váró genin pedig egyre izgatottabb lett. Végül azonban mindannyian összegyűltek, és helyet adtak nekik, hogy összemérhessék képességeiket. Hikuro fogadással próbált magának extra bevételt szerezni, vagy éppen Kirát biztatni. Takuminak nem tetszett az ötlet, de lévén rosszul festene, ha nem volna hajlandó saját tanítványára fogadni, végül belement az alkuba.
- Ne aggódjon sensei, semmi perc alatt visszaszerzem a pénzét! - biztatta a lángvörös hölgyemény, majd elhelyezkedett, és figyelmét Kirára irányította. Fáslis kezeit maga elé emelte, jól láthatóan közelharchoz szokott. Kaito csendben, de éberen figyelte őt, miközben Takumi Hikurohoz fordult.
- Legyen öné a megtiszteltetés. - intette, így Hikuro, hacsak Kira meg nem óhajtotta előzni ebben, elindíthatta az összecsapást.

**Kira** Csüt. Jan. 30 2014, 21:15

Hikuro félrevezette a szekeret a fák mellé és intett a másik Jounin-nak, most már megküzdhetnek a diákok, még fogadott is, amire Kira egy Chh-t nyögött ki.
- Fogadni? Ez ám a Keleti kényelem nyugaton. – ezután ellenfele is megszólalt, Kira jéghideg szemeivel nézhetett farkasszemet. Selyem Út - Page 3 667f

Nem szólt semmit, de tekintete mindent elárult, neki nincs veszteni valója, olyanfajta kiképzést kapott, ahol az ellenfele mind lelkileg mind testileg összeroppanhat. Majd kissé megdöbbent egy aprócska dolgon, ami számára mégis oly hatalmas, hisz most jutott el a tudatáig az egyik mondat, büszke vagyok arra, hogy a tanítványom vagy, Hikuro felé fordult.
- Amúgy nem értelek Hikuro, mármint öreg-sensei. – a megszólítással még nagy bajai vannak, de próbálkozik. Legalábbis látszik rajta. Majd visszafordult Natsumi felé és folytatta a szövegelését Hikuro-nak, közben leszedte övtáskáját, amit a szekérre hajitott, ahol már a táskája is hevert üresen.
- Pár órával ezelőtt azt vágtad a fejemhez, hogy nem vagy rám valami büszke, most meg már büszke vagy. Rajtad se lehet aztán kiigazodni. – viszont boldog volt, nem látszott rajta, de az volt. Valaki, aki alig ismeri őt, végül elismerte őt tanítványaként, amihez fel kell nőnie, nem magasság gondokban, hanem lelkileg és életszemléletben. Végül kizökkent a jelenből és újra átélte múltja egy rövidke szösszenetét.
Visszaemlékezés:
- Kölyök, feladatod van! – nyílott ki a hatalmas vasajtó, a sötétben megvillogtak a kisfiú szemei, majd kisétált a fénybe, majd fel a természetbe.
- Mit kell tennem? - kérdezte az 5 éves fiúcska, miközben az egyik szerzetes egy kifáradt ninját térdeltetett le elé, hajánál és vállánál fogva.
- Meg kell őt ölnöd! Megsértette istent és annak szentjeit, mi több megtagadta őt. És betolakodott a területedre. Ez egy fő bűn. Az emberek olyanok mint a férgek, ott csúsznak másznak mindenhol,mindegy hogy mennyien szenvednek vagy halnak meg, téged ez egyáltalán nem fog érdekelni. Ocsmányak és mocskosak! Mostantól a te feladatod lesz, az, hogy az ilyen mocsadékokat megállítsd. Ez a dzsungel törvénye, ahol nincsenek szabályok és azt csinálsz amit csak akarsz.
A kisfiú kezébe nyomtak egy kunai-t, de a fáradt ninja megszólalt, kissé gúnyosan és pimaszul.
- Egy pukkancs fog megölni, ne röhögtessetek már. Hé öcsi sajt, mi lenne, ha eljönnél velem, nem bánnád meg. Pénz csajok és annyi ital amennyit csak szeretnél… - mondatát már nem tudta befejezni, hisz Kira a torkába vágta a fegyvert és elmetélte azt, vér fröccsent a fiú arcába, majd a férfit elengedték, aki eldőlt mint egy darab fa.
- Meghalt és csak ez számít. Ügyes voltál. Ezt minden alkalommal végre kell hajtanod, hisz az igazi szabadságod ebben az érzésben nyilvánulhat csak meg. –ütötte gyomorba a főpap Kirát, aki térdre rogyott ezt követően és a halott szemeibe bámult.
Vége:
- Amit tettem, hiba volt? – kérdezte miközben mélyen maga elé nézett, kérdésének nem volt úti célja, illetve volt, de azt csak ő tudhatta, hogy kinek is szólt. Majd Natsumi-ra pillantott, aki azonnal harci pózba állt, szép lassan végigmérte a lányt, tetőtől talpig oda és vissza, amit látott hát az elkeserítette, de egyben hatalmasabb harci kedve is lett.
- Legyőzöm. Leakarom győzni. Lefogom győzni. Megfogom ölni. Mi? Nem! Nem ölhetem meg. - fejét megrázta és jobb tenyerét a jobb szemére tette, majd leeresztette azt, neveltetése miatt ha harcba keveredik, ellenfelének halnia kell. Viszont Hikuro-tól, új mesterétől, parancsot, illetve más gondolatmenetet, kapott és annak értelmében nem ölheti meg a lányt. Tudni akarta, hogy meddig mehet el, hisz erre felé szabályok vannak amit nem léphet át, ha mégis átlépi a határt Hikuro dühével nézhet farkas szemet illetve egy hosszan tartó hegyi beszédet hallgathat végig. A törpe ninja, Hikuro-t figyelte szeme sarkából, a másodpercek csak pörögtek, de neki olyan volt mintha órák szálltak volna el ami semmittevésbe taknyolt volna el. Végül Hikuro elkiáltotta magát és karját is meglendítette // Hikuro-val megbeszélve beleírtam //, Kira démoni mosollyal nézett vissza kis ellenfelére.
- Műsoridő. – gyors előkapta a kunai-t zsebéből és megforgatta, de nem tett semmi támadó lépést a lány felé. Cselekedete annyi volt, hogy átelemezte a dolgokat, a fegyver élével buksiját vakargatta, csak épp nem ült le hozzá.
- Az a póz és a kötések bebizonyították, hogy egyszerűen csak gyorsabbnak kell lennem nála és kész. Az oroszlánnak akár tigrissel, akár nyúllal van dolga, csak egyet tehet. Minden erejével összezúzza őket! Hazárdjáték. – eltette a fegyverét vissza a zsebbe, majd felegyenesedett és kinyújtóztatta kezeit feje fölött, mindeközben végigpásztázta a harcteret, ami az erdőben és az útban fonódott csak össze. Egy újabb mosoly húzódott szájára, ami már pokolian rosszat jelentett nála.
- Annyira szomorú, hogy feldühítettél engem! Rendben! Te vagy a kihívó még reggelről, én dobom fel azt, hogy meddig megyünk el. Játszunk! Dzsungel törvények, csak egy szabály van, még hozzá az, hogy nincsenek szabályok! Tarts nekem egy remek előadást, kisegér. Kezdj, különben egy kifacsart rémálomban lesz részed! - felelte a lánynak, mindenféle érzelmek nélkül, tudta, ha elborul az agya és végképp úgy támadja a lányt, hogy az halálos legyen a kicsi lány számára, akkor közbe fognak lépni, ha nem is többesszámban de leállítják a harcot, így tisztán kell gondolkodnia, látnia, elkerülni a lány felé a halálosnak tűnő támadásokat. Érezni akarta a természetet, amiben pillanatnyilag nem gyönyörködhetett, igaz, nem kirándulásra jöttek.

**Gawakatsu Hikuro** Vas. Feb. 02 2014, 03:14

- Csodálkozol vakarcs, Raiton az elemem, kiszámíthatatlan vagyok, mint a villám. Áh, ezt a szót kerestem idáig, kiszámíthatatlan, ez a jó kifejezés. Talán azért annyira más minden Raiton birtokos jelleme, mert maga a villám is kiszámíthatatlan, és szerintem a legerősebb elem, mind közül, csak jól kell tudni használni. Hiszen a leggyengébb Raiton technika is megöli az ellenséget, ha a szíve környékén találod el. És nem kell mélyre hatolnod, csak meg kell érinteni a test felszínét a mellkasnál, azonnali szívinfarktus. Veszélyes, erős és szeszélyes elem. - mondta a jounin. A két genin egymással szemben, és egy nevető sensei, akinek magasban van a keze.
- Önbizalomból nincs hiány, igaz, Takumi-sensei? - kiáltott oda neki, majd egy lendítéssel elindította a küzdelmet, de nem történt még semmi, csak Kira motyogott néhány szót, de nem mozdult. Mire vársz te nyomi, egy olyan fél ellen, aki a közelharcban jeleskedik, neked kell meglépni az első mozdulatot, hogy távol tartsd magadtól, ha közel engeded szét fog szedni, nem tanítottam neked én semmit? Már csak a megjelenése is mutatja, hogy taijutsu-t fog használni, különben miért szedné le a bandázst a kezéről, most vagy tévedek, vagy egy elkerülhetetlen rohammal fogsz szembenézni, ahj, remélem elég erős leszel, hogy ne legyen egy ütéses K.O. egy lány ellen. Elkerülhetetlenről jut eszembe, itt a remek alkalom, hogy beszéljek Takumi-val. Miután a kezét leengedte hátralép a másik sensei mellé, és elmondja neki, hogy mi történt a faluban.
- Nos, egy furcsa külsejű férfi, valamilyen szerkezettel a karján, érdeklődött a rakományunk iránt, lehet, hogy semmi különös, de azért megkérdezném, hogy tapasztaltál-e valami furcsa dolgot, amíg elvoltál? - kérdezi a férfit. Közben még mindig nem kapott hírt klónjai felől, ami rendkívüli jó hírnek is felfogható. Természetesen a figyelmét nem szakítja el a meccstől, érdekli, hogy fog harcolni tanítványa.

Deidara Pént. Feb. 07 2014, 22:33

Hikuro elindította a mérkőzést, majd mint valami mellékes csevej, elmesélte Takuminak az alattomos alakkal folytatott beszélgetését. A másik jounin semmi különöset nem látott, sem a faluban, sem az út folyamán, és egyelőre Hikuro klónjai sem jelentettek semmit. Ha volt egyáltalán mitől tartaniuk, az bizonyosan igen távol lehetett jelenleg, vagy nagyon jól elrejtőzött, ami éppenséggel nem illett az említett illetőhöz, ki elég pancser módon közelítette meg a szekeret. A két jounin halk diskurzusának így hamar vége szakadt és gondolataikba merülhettek, no meg figyelhették az éppen meginduló Natsumit.
Kira csupán egy kunait húzott elő, és nem támadott, megadta a lehetőséget a lánynak, hogy ő kezdeményezzen. Hogy ez mennyire volt jó ötlet, az majd elválik, Natsumi mindenesetre rögvest támadásba is lendült. Semmiféle pengét nem húzott elő, ahogy az némileg várható is volt, taijutsut használt. Elsőként csupán szemből sprintelt, ám egyszer csak hirtelen felgyorsult, és már Kira mellett is termett. A két jounin, de talán Kira is felismerte a dinamikus akciót, melynek tempójával nem sok mit tudott kezdeni a fiú, ráadásul a vöröshajú leányzó rá is szedte kicsit, nem a kezeivel támadt ugyanis, legalábbis nem először. A dinamikus akciót egy a bokáknak csapódó rúgással fejezte be, így kizökkentve az apró termetű fiút egyensúlyából. Egy nagydarab fickó ellen valószínűleg nem működött volna taktikája, Kira azonban sok minden volt, csak nagydarab nem. Ahogy a fiú kezdett kiesni egyensúlyából, Natsumi kezei rögvest támadásba lendültek. Egy ütés érte a csukló alját, így Kira reflexei elengedték a kunait, ám a másik, mellkasi irányba érkező ütést sikerült hárítania. Natsumi persze nem állt le két ütés után, mi több, egyre csak gyorsabbá vált, Kirának nem sok időt hagyva bármiféle mozdulatra, vagy egyáltalán gondolkozásra, de persze ez még koránt sem jelentette, hogy a mérkőzés ennyivel véget is ért volna, hiszen Kira testileg és szellemileg is elég fürge shinobi növendéknek számított.

**Kira** Szomb. Feb. 08 2014, 12:00

- Vakarcs? Már illettek mindenféle jelzővel, de ezzel még sose. Hasonló a korcshoz,igen... Szóval, kiszámíthatatlan és szeszélyes! Ezt jobb ha észben tartom! Most jut eszembe, nézőközönségem lesz?! Utálom! - felfigyelt a 2 egymás mellett álló Jounin figyelő tekinteteire, majd Kaito-ra pillantott, aki ugyanúgy kémlelte a harcot, így visszapillantott ellenfelére.
- De meg kell szoknom! Na nézzük mit is alkossak belőled! - amint ezt kigondolta, ellenfele nem is untatta a fiút tovább, egyből akcióba lépett. Megrohamozta Kirát, aki még csak védekezni sem volt hajlandó, hiszen ellenfele csak egy lány, mit tudhat egy kis taknyos. Bizonyára igen sokat, hiszen a másodpercek töredéke alatt gyorsult fel, illetve tűnt el a fiú pásztázó, szuggeráló tekintete elől, amire a törpe ide- oda mozgatta a tekintetét, de ez csak pár másodperc volt. A helyen érezhető volt a feszültség és mindenféle negatív energia keveredett és csaptak össze a fiú feje fölött, mint egy nyughatatlan, háborgó tenger.
- Hova... - mire bármit is akart volna cselekedni, a lány feltűnt mellette, Kira védekezésbe állt, de ez már késő volt, hiszen a lány volt a fittebb és üdébb meg talán egy cseppet gyorsabb. Egy pillanatra lefagyott, illetve átkapcsolt kedvesből, kevésbé kedvesbe, bár amint ez megtörtént kizökkent egyensúlyából és még ő maga se tudta hogy hogyan. Pupillája hamar összeszűkült, tekintetéből eltűnt a maradék fény is. Teste automatikusan reagált, még mielőtt az agy kapcsolt volna, hogy mi is történt. Kezébe vette a kunai-t, amit a lány hamar ki is ütött, a talajba szúródott, Kira jéghidegre váltott, elcsapta Natsumi csapódó kezét, aminek célja mellkas volt, még mielőtt a fiú padlót, illetve hanyatt vágódott volna egy hirtelen és gyors mozdulattal, mint egy macska fordult a talaj felé és kezeit letette, hogy gyorsan tovább pördüljön, távolabb a lánytól ért talajt és felegyenesedett. Farkasszemet nézett ellenfelével, egy apró kérdést tett fel Hikuro-nak, hangja minden árasztott, csak épp nem a nyugodtságát.
- Öreg! Biztos, hogy nem?! - ennyi volt a kérdés, tudta a választ, hiszen mestere kifejtette neki, de túlzottan ideges volt, hogy észben tartsa az ilyen apró és fontos dolgokat. Egyesek visszakérdeznének rá, de talán Hikuro megérti, hogy mi is a kérdése lényege. Tekintete fagyos volt, majd vett egy alig látható mély levegőt és támadásba lendült, egyenesen Natsumival szembe. Amint a közvetlen közelébe ért, előhúzott egy újabb kunai-t és szorosabban megragadta jobb kézbe, majd elterelte a lány figyelmét, lecsapott a kunai-al oldalvást, közben térde a lány gyomrát célozta be.
Ha a gyomros betalál, akkor elrúgja a közeléből a lányt és amíg a lány a levegőben száll, gyorsabban kell cselekednie hogy a becsapódási helyére állhasson, hogy onnan a földre terítse egy nagy erejű könyökössel.
Belenézett a lány szemeibe jó mélyen, hogy ezzel bezavarja, vagyis megzavarja őt, hogy lefaggyon akár egy pillanatra is, akár 3-4 másodpercre, ez bőven elég a törpe fiúnak a csapásra. Hisz a vörös tekintete sokkalta félelmetesebb, mint maga a fiú kinézete.
- Méretre szablak!!!
Ha a gyomros nem talál be és a kunai-t is kikerüli a lány, akkor reflexszerűen hátra ugrik védekező állásba, várva a következő sorscsapását a lány felől.

**Gawakatsu Hikuro** Szomb. Feb. 15 2014, 00:32

Úgy tűnt nem történt semmi a faluban, és a klónok sem jeleztek még, így Hikuro megnyugodott, természetesen a sejtés ott marad benne, de már nem az vezeti a cselekedeteit, inkább átadja magát az élvezetnek, hogy lássa, mennyit fejlődött a tanítványa, a keze alatt. Hiszen emlékszünk még arra a srácra, aki a faluban megjelent, és alig, de le tudott ütni két egyszerű banditát, majd esélye sem volt Hikuro ellen, aki ösztönből, és nem fejből harcolt, aki inkább hasonlított egy állatra, mint egy emberre, erre itt vagyunk most, egy küldetésen, nem csak a nagy világban céltalanul, hord egy jelképet, mely mutatja hovatartozását, és erősödik, gyorsabb lett, és okosabb, talán el is lesett néhány mozdulatot Hikurotól az első mérkőzésükön, és megpróbálja majd azokat végrehajtani, ki tudja. Ám a lány nem hagy sok időt a találgatásra, rögtön kezelésbe veszi ifjú tanítványát, és teremti meg a helyzeteket az ütésekhez. Zseniális, meglepetés ereje, a tehetetlenséggel párosítva, ilyen esetekben mindenki a kezét emeli maga elé, ő meg lábra támad, hogy az egyensúlyát megsemmisítse, teljes támadófelületért, nem csak részlegesért, nagyon okos húzás, vajon hogy véded ezt ki fiú? Tovább feltételes módban írok én is, mivel nem tudni mi történik, tehát ha sikerül Kira terve, akkor biztosan Hikurohoz fog szólni, méghozzá felteszi azt a kérdést, ami a legjobban idegesíti a jounint. Vajon mégse változott, nem lett okosabb? Az előbb azt mondta, ő is megvédi a falut, erre most megölné annak egy tagját, jobb ha szemmel tartom, rosszabbul kezeli a dühét, mint eddig, vissza kéne vennie az arcából, ha a küldetésnek vége, akkor ezzel fogunk foglalkozni, alázatra tanítom. Ha végrehajtja a tervét, akkor Hikuro csak mosolyog, hiszen pont ezt alkalmazta Kirán még az első találkozásuknál, azzal a különbséggel, hogy elektromos kisülés is követte a könyökét, még ha sikerül is a geninnek ez a támadás, akkor sem okoz olyan sérülést vele, mint a jounin ő neki.

Deidara Hétf. Feb. 17 2014, 11:30

Kira lebecsülte ellenfelét, egy ilyen hiba pedig egy magasabb szintű ellenfél ellen könnyen halálos is lehet. Jelenleg azonban csak edzésről volt szó, így különösebb következménye nem lehetett a dolognak, persze volt szó némi anyagi tétekről, no meg szégyenről és hasonlókról, de nem függtek emberéletek a harc kimenetén.
Noha az ifjú törpe kezdte elveszíteni józan eszét, ügyes ellentámadásba kezdett, melyet még Hikurotól lesett el. Mivel már korábban is kunaijal próbálkozott, Natsumi ezúttal is azt igyekezett hárítani, így Kira gyomrosa sikeresen betalált, és ezúttal a lánynak kellett hátrébb szállnia. Annyira azonban nem volt erős a támadás, se olyan ügyetlen a lány, hogy ne álljon talpra, mire Kira a közelébe érne. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy a fiú kezében kunai van, így elrúgta magát, hogy tovább növelje a köztük lévő távolságot, hirtelen váltva át taijutsuról egy egyszerű, de meglepő fegyveres támadásra. Három shurikent repített a fiú irányába a levegőből, majd talpra érkezve, védekező állást vett fel.
Nagyjából ekkor történt, hogy Hikuro egyik klónja "jelentést tett". A klónok amúgy sem voltak a végtelenségig fenntarthatóak, ám ez azért jelentett, mert fontos információkat sikerült szereznie. Néhány mérföldre tőlük egy kisebb csapat táborozott. Négy fő. A klón kihallgatta beszélgetéseik, és jól érthetően arról diskuráltak, hogy mikor és hogyan is támadják meg a szekereket. Hogy az ő szekereikről volt-e szó, azt nem lehetett bizonyosan tudni, ám a vastagkarú szürke alak ott ült a többiek között, ami már önmagában is baljósnak tűnt. Ráadásul Hikuronak némi dejavu érzése támadt, ahogy egy csuklyás, szőrös arcú figurát vett szemügyre, ki éppen sólymát etette kezéből. A négyes éppen aludni tért, két őrt állítva, így a klón visszahúzódott és értesítette Hikurot a fejleményekről.

//Hikuro, a te klónjaid, rád bízom, hogy ilyenkor kinyírjak magukat, visszasétálnak hozzád, vagy milyen egyéb taktikájuk van.

**Kira** Hétf. Feb. 17 2014, 18:25

A lány a kunai-ra koncentrált, így a kis ninja térdese betalált, bár a fiút ez cseppet sem érdekelte, hanem csak egyvalami járt a fejében, illetve egy valami vonzotta, de az rendesen. A vér ami a lányból folyni fog, ha nem elég fürge kis ellenfelénél. Bár ez a gyomros úgy tűnt nem volt elég, hogy a lányt rendesen padlóra fektesse a következő támadásához, hisz a kislány se ma jöhetett le a falvédőről, hiába emelkedett el a talajtól, hamar visszatért arra. A fiúnak persze ez se tettszett, mint ahogy sok minden más sem, Natsumi hamar távolabb rugaszkodott, vagy a fiútól félt, vagy annak támadásaitól, vagy a következő ellentámadásra készült.
- Addig ugrándozz, míg megteheted! Szét metélek!! Darabokra szedlek!!! - üvöltötte a lánynak, ezek után ördögi vigyor ült le arcára ismét és folytatta.
Selyem Út - Page 3 6fva

- Imádkozz! Innen nem mész el élve! - Kirának rengeteg problémája volt, köztük az, ha valami elsőre nem sikerült számára, akkor hamar kiborult a bili, a szerzetesek sem foglalkoztak vele és ráhagyták a dolgot, talán a nevelését is itt rontották el, a dühe vezette őt, nem gondolkodik akkor tisztán. Rengeteget kell még tanulnia Hikuro-tól és ezt ő pontosan tudta. Ismét a lány felé vetette magát, aki még mindig a levegőben volt.
- Rohadt kis... - azonban a lány nem volt rest és 3 ajándékot küldött a fiúnak, bár azt se jó szándékból, 3 shuriken kíséretében. Egy pillanatra mintha még az idő is leállt, vagy megfagyott volna a fiú számára. De ismét felgyorsult. A 3 shurikent hiába dobta el a "kisegér", a kölyök nem torpant meg, eszében sem volt ilyen taktika. Mintha tényleg csak az ösztön lenne egy éhező állatban, aki el akarja kapni bármi áron a prédáját. Bár vadászból is hamar lehet préda. Az első fegyver centikre volt tőle, az elől kihajolt, míg a második is hamar közelített, azt pedig a kunai-al próbálta hárítani, természetesen már eléggé ideges volt ahhoz, hogy a harmadik elől ne térjen ki, vagy elfelejtette hogy 3 csomag volt, vagy csak nem érdekelte, vagy már nem volt elég türelme, a lényeg az, hogy egyenest a védekező lány felé rohamozott. Mivel ő hozta a szabályokat, amiben nem volt szabály, így aztán bármire képes volt, hogy legyőzze őt.
- Ha arra gondolok, hogy legelsőre meglepett, akkor ez következőre nem fog menni! Meglepetés támadáshoz, meglepetés kell! Kapsz egy BOMBÁT!!! - talpa tenketsu pontjaiba chakrát összpontosított, hogy gyorsabb tempóval vagy irányt válthasson, vagy éppen a lány mögé kerülhessen, de jó volt neki a lány elé is. A terve az volt, hogy amint közvetlen elé kerül, a levegőbe ugorjon, pont annyira, hogy egy pörgőrúgást leadjon a fej felé, illetve arra, majd leérkezvén ismét a lány felé forduljon a kunai-al a kezében, ököllel, könyökkel, alkarral a lány fejére, illetve torkára célozzon folyamatosan és egyre gyorsabban. Ezzel elterelné figyelmét, mire másik keze is támadásba lendülne, ezzel pedig elkapná a lányt az arcánál fogva és jó erősen szorítaná, aztán a lány súlyát megemelné egy kézzel és a földre dobná, hogy aztán az öklével nézhessen farkas szemet. Ha valaki közbe is lépne bármi okból kifolyólag, tegyük fel Hikuro, akkor minden további zokszó nélkül leállna a támadással, jeges szemeket vetve a fiúra, aztán a többi elválik a következő menetben, bár ez előbb is bekövetkezhet.

**Gawakatsu Hikuro** Kedd Feb. 18 2014, 18:15

A harc kezdett elfajulni, legalábbis Hikuro látta Kira szemében azt, amit a legjobban ki szeretne irtani belőle, a felesleges gyűlöletet. Talán nem a legokosabb ötlet képezni egy vadállatot, miközben ketrecben van, mert egyszer talán kitöri a rácsokat, és mindenkit megöl, de a jounin bízik abban, hogy képes lesz embert faragni belőle. Viszont aminek örült, hogy eddigi edzéseik nem voltak hiábavalóak, gyorsan reagált a kis genin, ellentámadást is intézett, és gyorsaságából ítélve még chakrát is használ folyamatosan, már nem is kell erőfeszítés, és koncentrálás hozzá, ez nagyon jó, ez egy következő lépcsőfokot fog jelenteni az tréningeken. Legalábbis így gondolta Hikuro, ám mikor a három shuriken helyzetnél csak kettőt volt hajlandó kivédeni, és a harmadiknál feláldozta azt, hogy eltalálja, csak, hogy ő is tudjon támadni, azt már nem díjazta. A harcnak itt a vége, ha a shuriken mérgezett lett volna, bizony Kira kikapott volna, akár fölé tud kerekedni, akár legyőzné ezzel a csapással, ő veszített volna egy éles helyzetben. Még mindig nem gondolkodik, ha elborul az agya, ha harc közben van, csak most már erősebb, és ösztönösebben cselekszik. Lehet nem volt jó ötlet tanítani, nem állok jól azon a téren, hogy hidegvérre tanítsam. De tudjuk, nincs rossz tanuló, csak tanár, más oldalról kéne talán megközelítenem a dolgokat? Jobb lenne kitalálni valamit. Ekkor azonban nem várt emlékek és képek birtokába jutott, ugyanis klónja megsemmisítette magát, de csak az egyik. Ilyen helyzetekben Hikuro biztos úgy dönt, hogy mérlegeli a távolságot, az információ súlyosságát, és az alapján megsemmisíti önmagát, vagy visszajön, hiszen a klón is Hikuro, és most úgy döntött, ezt gyorsan kell intéznie. A jounint ez kibillenti a harcból, így nincs is esélye megállítani tanítványát, akármire is készül az, sajnálatos hiba, de hát emberből van mindenki.
- Takumi-san! Az egyik klónom értékes információkhoz juttatott. 4 ember, talán több, ha nem volt mindenki a táborban, egy szekér kirablását tervezi, pár mérföldnyire vannak tőlünk. Köztük van az a figura is, akit már láttam, és még...mások is. - nem akart nagy feneket keríteni az érzésnek, ami akkor fogta el, amikor a sólymos fickóra emlékezett, addig nem, míg rá nem jön, hol látta már. - Még távol vannak tőlünk, és a képességeikben sem vagyunk biztosak, de azt tudom, hogy kemény fából faragtak minket, nem hagyjuk magunkat. Szerintem az éjszakát még békességben tudjuk eltölteni, megbeszéljük a tervet, és gondolataim szerint holnap fognak minket megtámadni. - két oka is volt, hogy így beszélt, az egyik, hogy valahol ezt REMÉLTE, a másik, nem tudta, ki figyelheti őket, ha egyáltalán teszi ezt valaki. - A harcnak véget vetek. - tudta, hogy ez nem várhat túl jó reakciót kis tanítványától, de nem érdekelte, még lesz esélye harcolni, ha azok tényleg rájuk pályáznak. Nem tudja mikor ér a geninekhez, Kira támadása előtt, vagy után, kicsit később talán, de félbeszakította a meccset, és pihenésre ítélte a feleket.

Deidara Szer. Feb. 19 2014, 20:41

Hikuro jól látta Kira helyzetét, és jó jounin módjára gyakran előre meg tudta tippelni, hogy folytatódik a küzdelem. A kölyök valóban sokat fejlődött, chakrát összpontosított lábába, hogy gyorsabb támadást vihessen be, ám túlzottan elborult az agya ahhoz a fajta gondolkodáshoz, melyre egy shinobinak szüksége van. Nem elég, hogy balga mód bekapott egy shurikent, fejre irányuló pörgőrúgást próbált kivitelezni. Gyors támadása valószínűleg sikerült volna, ha könnyebb testfelületet, például mellkast, vagy derekat céloz be, a fej viszont könnyebben kitért egy ilyen támadás elől, és könnyebben védhető is volt. Natsumi, nem sokkal ugyan, de elhajolt a támadás elől, és Kirához hasonlóan chakrát irányítva lábaiba elrúgta magát, megint némi távolságot rakva kettejük közé, és újabb, valószínűleg utolsó két shurikenét hajítva a fiú felé.
A meccs bármelyik fél győzelmével végződhetett volna, ám Hikuro látta, hogy ennek semmiképp se lehet jó vége, ráadásul holnap szükség lehet a két apróságra, ha másért nem, hát figyelmükért. Így megindult, és a harcoló felek közé lépett, megállítva a mérkőzést. Az ifjak nem is lepődtek meg annyira közbelépésén, talán csak az időzítésen, mindenesetre nem ellenkeztek. Natsumi felegyenesedett és kifújta magát, majd szó nélkül elindult összeszedni shurikenjeit. Ahogy Kira közelébe ért, csak úgy, hogy ő hallja, egy kis megjegyzést súgott neki.
- Jobb vagy, mint hittelek. Vakarcs.
Kaito szótlanul figyelte a meccset, ám annak végeztével összeültek Natsumival, és láthatóan kitárgyalták együtt az ütközetet, részletekbe is merülve. Takumi sensei ha foglalkozott is ilyesmivel, azt külsőleg nem mutatta.
- Na, ma se gazdagszom meg. - jegyezte meg a fogadásra célozva.
- Talán olcsóbb hobbikat kellene találni! - förmedt rá kis vörös tanítványa, amire az ifjú sensei inkább nem válaszolt. Helyette inkább Hikuroval folytatott diskurzust a holnapi tervekről, majd pedig az egész csapat közösen felkészült az éjszakára, megvitatták az őrséget, és hogy mikor terveznek indulni, majd nyugovóra hajtották fejüket.

**Kira** Csüt. Feb. 20 2014, 17:22

A pörgőrúgás beindult, azonban a lány remek reflexszel volt megáldva, ugyan majdnem betalált ez a támadás, de a lány kitért előle és hátra ugrott. Kira azonban már nem volt hajlandó semmit sem tenni, lehiggadt, önuralmát visszaállítva egyenesedett fel, majd Hikuro is feltűnt a 2 genin között, pont akkor mikor a lány újra támadást akart indítani 2 shuriken-nel, a fiú kissé ridegen felfigyelt Hikuro-ra, majd tekintete enyhült végül.
- Még mielőtt bármit is mondanál vagy tennél, hallgass végig. - kezdte Hikuro-nak beszédét, de abbahagyta, hisz a lány ahogy elment mellette, szavakat fűzött hozzá, sőt levakarcsozta őt, egy nála jóval fiatalabb szájából hallhatta ezt a szót, a lány talán azt hitte hogy Kira is 10 éves, mint ők? Így kissé rideg lett újból, tekintete megremegett, majd a lány után fordította fejét, de hamar visszanézett Hikuro-ra és folytatta a beszédét, minden egyes cellája erre a beszédére fókuszált.
- Ha komolyan veszem ezt a küzdelmet az elejétől fogva, nem hagyom hogy támadjon elsőre, de...ráakartam jönni valamire, ezért hagytam magam, ezért hagytam, hogy támadjon. Ha most arra gondolsz, hogy megakartam ölni, akkor tévedsz. Akkor már az elején megtettem volna. De nem akartam bántani, főleg megölni nem akartam, lehet nem hiszel nekem, de nem baj. Nem szoktam hazudni, olyannak meg nem hazudok, akit tisztelek. Mikor megküzdöttem azzal a fickóval, azt mondtad nagy falat lesz nekem, abban igazad volt, mert az volt. Amikor küzdöttünk, azt mondta, ölt már fiatalabbat is, először nem is értettem, hogy mit akart ezzel, de aztán rájöttem. Ha én itt és most megöltem volna ezt a kislányt, olyanná váltam volna mint ő, mint egy bűnöző. Hogy mit akarok ebből kihozni? Ugyanazt a menetet és helyzetet próbáltam újra és újra átelemezni, megteremteni de most ő ellene. Ugyanaz jött ki, újból és újból. Ami régen még ment, az most már nem, nem tudok ártatlanokat bántani és ez jó érzés. És talán ezért. Nem!! Pontosan ezért választottam ezt az utat. Egy nap, majd Hős lesz belőlem, meg fogom mutatni mit jelent megmenteni a világot. De ez mérföldekre van még tőlem. Mindig is kíváncsi voltam, hogy vajon mikor kezdhetek el igazán élni! Ha veled vagyok úgy hiszem, mintha tartanék valamerre! Tudod, megmentettél, nem egyszer és nem is kétszer, több százszor megmentettek a szavaid, önmagamtól. És ezért, hálás vagyok neked, sensei. Ha aznap nem találkozok veled, vagy más valakibe botlok bele, én már, halott lennék. - felelte a jounin-nak őszinte beszédét, mindvégig a fiú szemeit figyelte, milyen reakciót is vállt ki ezzel az igazsággal, majd újból levegőt vett, egy újabb maratonra készült. Fogalma sem volt mért mondta ki ezeket, de úgy érezte, el kell mondania.
- De addig is, tovább akarok tanulni, tőled!
Aztán elmosolyodott és a talajra pillantott, visszagondolt arra, amit halott Hikurotól Takuminak "üzenve".
- Az egyik klónja. Hány lépéssel vagy már előttem? Sensei, te egy zseni vagy. Előre látó voltál, vagy történt valami az előző faluban ami miatt cselekedned kellett klónokkal? Nem hiszem el rólad, hogy lusta lennél.
Natsumi és Kaito összenőtt kis párost alkothatott, hisz összeültek és tárgyalgattak, a lány még a Takumi-sensei-t is leszidta, mert nem tettszett a férfi hobbija számára.
Kicsivel később a 2 jounin elkezdte kitárgyalni az ellenséget, meg a holnapot, meg úgy mindent egybe, Kira is hallgatta őket sensei-e mellett, érdekelte őt is ez a dolog, nem hagyhatták ki belőle, ha már egyszer küldetésen vannak, az mind az 5-ükre tartozik. Meg ő nem szeret gyerekekkel lenni, őt 15 éven keresztül felnőttek vették körbe, így megszokta és kereste ezt a társaságot, ami most a 2 jounin-t ötvözte.
- Nem lenne egyszerűbb az, hogy mi támadunk rájuk ma este? Így nem kellene holnapig várakozni, lesz ami lesz alapon. Meg különben is, ki az a marha, aki másnap rabolna ki egy rakományt? Az ilyesmit általában éjszaka szokták lerendezni, nem? Az éj leple alatt, míg mindenki alszik, és senki sem látja őket vagy mi. Azt mondtad négyen vannak, így mindegyikünkre jutna egy, illetve egy valaki vigyázna a szekerekre, vagy vinné abba az izébe. A másik, pedig az, hogy mivel ketten vagytok erősek, így mind a 4 rátok jut, 2- 2 alapon, mi meg addig elmegyünk, de én nem akarok kimaradni a jó bulikból! De ezt a 2 kölyköt se akarom bajba sodorni. - mikor elecsetelte mindenki a maga tervét, választaniuk kellett, mit is tegyenek, neki mindegy volt, milyen tervvel állnak elő, hisz aszerint cselekszenek.
Majd átértek az őrködéshez, hogy ki kezdi először, Kira zsebre vágta kezét.
- Kezdhetem az őrködést? Valahogy nem tudok nyugton lenni. Dologra Kira! Munka van! Beesteledett. - nem számított neki mit kap választ, kicsit távolabb sétált a "tábortól", közben összeszedte a 2 kunai-t a földről, zsebre vágta őket, ezután keresett egy tökéletes helyet, ami úgy 6-7 méterre volt a szekerektől, leült oda törökülésbe, egy ideig az eget kémlelte, majd elkezdte megrögzült kis rituáléját.
- Talán erőszakos vagyok, de ahol kell, az is maradok. Hűvös- napos őszi kétség, kehes őszi ingerültség! Gyötör, kínoz, susog, dohog, majd lerázom, s nyekkenni fog... Legyen áldott... az Úr neve.
- A mai vereség a kulcs a holnapi győzelemhez. Ennyit a gyakorlásról, pedig kíváncsi vagyok, mi is ez a Fuuton elem. Lehet, hogy egy hatalmas dobogó szív van ebben az aprócska testben? Marhaság! - majd a 2 fiatal gyerekre nézett, akik 10-12 évesek ha lehettek. - Ha belegondolok, hogy 7 év óta 1 cm- t sem nőttem, akkor Fumei-nek adok igazat. Tényleg nagy dolgokra vagyok hivatott? - akárki vállalta az éjszakai műszakot, ő is fenn volt, nem tudott aludni, pörgött, izgatott volt, bár ez nem látszott rajta, így éjszakai üzemmódba helyezte magát. Készen állt, bármi is történjék.

**Gawakatsu Hikuro** Vas. Feb. 23 2014, 02:56

A megbeszéltek után a két genin közé érkezik, és sai-ával a kezében kivédi a két shurikent, míg a harmadikat a középső éles, tüskeszerű penge segítségével "felszúrja", és elkapja. Úgy tűnt számítottak a beavatkozásra, ez két dolgot jelenthet, Kira tudta, hogy elvetette a sulykot, és a lány is, tehát ő is olyan lépéssel támadott volna, ami életeket vehet el. Nem túl jó, de talán ez a harc közelebb hozta őket, vagy pont fordítva. A kis genin egyből védőbeszédbe kezdett. Nem vár fordulat következett, a jounin az egyik kezét a szeme elé rakta, ökölbe volt szorítva, majd hirtelen, teljes erejéből....zokogni kezdett.
- Aaaaaaahj, de gyönyörű.....Nekem még nem mondtak ilyen szépet....de ha igen az sem érdekel, az én kis tanítványom felnéz rám, és megdicsért, és imád engem.....Aaaaaaa, nem hittem volna, hogy megélem, ez olyan...olyan..olyan nagyszerű! - zokog a kezére, majd hirtelen abbahagyja, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is tűnt el, mint a nyári zápor, és folytatták tovább a mindennapi cselekvést. - Jaj, csak hízelegsz... - valószínűleg tényleg csak hízelgett, de ez nem érdekelte a jounint, egyre boldogabb volt. - ...és igen történt egy, s más. Nos, négy ellenfelünk van eddig, bár nem tudni, hogy hány társuk van, így nem lehetünk meggondolatlanok, de szerintem csak holnap nappal fognak támadni. - mondta, majd tovább állt, készült a táborverésre, tűzifa, és egyéb eszközök jóvoltából, most nem akarta a tanítványát küldeni, hátha Takumi ejt neki néhány szót a tanulásról is, meg most meg volt vele elégedve, vagy csak el volt csavarva a feje a sok dicsérettől. Még világosban letépett egy kisebb szövetdarabot a ruhájából, ugyanis nem volt üres tekercse, amibe írhatna. Tinta volt nála, így írni kezdett rá:

"Nem tudjuk, hogy figyelnek-e most is minket, így nem mondok igazat, valószínűleg ma este fognak támadni minket, erre több esély van, és ha most is itt egy kém, akkor végképp, hiszen hallja, hogy minket váratlanul érne a támadás. Az őrködést mindenki vegye komolyan, legyetek résen. Egy láncolatot fogunk alkotni, hogy ha kelteni kell az embereket, ne kelljen ide-oda rohanni, ez az életünket jelentheti, a sensei és én a sor két szélén, a kocsi elején és végén leszünk, és pihenünk, Kaito a kocsi tetején, Natsumi az aljában, de nem alatta, és Kira benne, ha csődöt mondanánk, vagy túljárnának az eszünkön legyen még ott emberünk."

Miután mindezt leírta visszavitte a fát, megvacsoráztak a tűz melegénél, majd Kira után hozzákezdett ő is, miközben észrevétlen átadta Takuminak a szövet darabot, hogy a tűz mellett olvassa el, utána a jounin rájöhet, hogy tovább kell adnia.
- Nem támadjuk meg őket, badarság lenne, nem tudjuk hányan vannak, nincsenek olyan közel, könnyen lehet, hogy számítanak rá. Az erejükkel nem vagyunk tisztában, lehet négy jounin szintű shinobi az ellenfelünk, nem biztos vagyok benne, hogy az éjszaka biztonságos, és nappal támadnak meg minket, én is ezt tenném. Emellett nem lehet elsiklani a tény felett, hogy lehet nem minket akarnak, és félreértjük őket, akkor meg alaptalan lenne a támadásunk. - hazudik a jounin, és megvárja míg, mindenkihez elér a szövet, és látják, hogy mi is a lényeg., az után folytatja. - Azért meg kell győződnünk a biztonságról, Takumi őrködik először, majd Natsumi, utána Kaito, és aztán Kira, és én fejezem be, és keltek napkeltekor mindenkit, hogy indulunk tovább. Rendben? Az őrködés mindenkinek másfél óra lesz, nem hosszú idő, ki lehet bírni éberen. Most térjünk nyugovóra, hogy újult erővel vághassunk neki az útnak holnap. - fejezi be a jounin majd a posztja felé közeledik, amikor Kira elé lép. - Tudnál adni egy ruha szövetet magadtól, ha elvinnék a kocsit, azáltal megtalálhatlak téged, és így azt is. Illetve ha elvisznek maradj veszteg, amíg nem tudod a céljukat, megértetted? - mondta a jounin, pontosabban suttogta, majd aludni tért.

Deidara Hétf. Márc. 10 2014, 10:44

A megbeszélés után a csapat nyugovóra tért, váltott őrséggel természetesen. Takumi látta, hogy Kira nem sokat alszik, így odalépett hozzá, hogy ha már ébren akar maradni, legalább hasznosan töltse az éjszakát.
- Az edzésünk el kellett halasztani, de ha gondolod, nyugodtan gyakorolj. Ahhoz, hogy képes légy használni chakrád elemi beállítottságát, alaposan ismerned kell azt. Érezned. Ehhez olykor sok gyakorlás szükségeltetik. Áramoltasd a chakrád testedben, próbáld irányítani. Hasonló ez, mint valamiféle meditációs gyakorlat. Sokat segíthet a későbbiekben, hiszen egy shinobinak nem szükséges fizikailag erősnek vagy gyorsnak lennie, ha megfelelően tud bánni a chakrájával.
Az éjszaka meglehetősen eseménytelenül telt, senki sem támadta meg őket, ahogy azt a jouninok is sejtették, a nap felkeltével pedig folytathatták útjukat, immáron valamivel több óvintézkedést eszközölve. Madárcsiviteléssel kísérve indulhattak neki a Selyem útnak, az idő szinte nem is lehetett volna kellemesebb. Messzire el lehetett látni, és a hőmérsékletre se lehetett panasz. Noha a látómező azért nem teljesen volt tökéletes, jobb oldalukon ugyanis az erdő szélső sávja húzódott. Ha valaki valóban meg akarja támadni őket, bizonyosan onnan fog érkezni. Kérdés, hogyan készülnek fel egy efféle támadásra a két szekér őrzői.

**Kira** Kedd Márc. 11 2014, 18:09

Hikuro tábortüzet vert, ahogy Kira a számításába vette, a szőke fiú remek tervvel állt elő, amolyan látatlanban, egy szövetdarabon vázlatolta tervét. Mielőtt a jounin aludni tért volna, a fiatal fiú a pólójából tépett le egy kis darabot, átadva azt a jounin-nak, majd elvégezte a szertartását és úgy 2 perc után visszatért a szekerekhez, levette táskáit a szekér üléséről, rápillantott a szőke jounin-ra, majd visszatért oda, ahol elvégezte a szertartását.
- Mi ez a sok értettem dolog? Persze, hogy megértettem öreg. Kira vagyok, nem pedig hülye. Bár lehet, hogy ezért ilyen szigorú, mert Kira vagyok? - visszagondolt Hikuro "zokogására", erre kissé lehiggadt és felpillantott az égboltra, még nem látta a csillagokat, bár kezdett libabőrös lenni, aminek az okát nem tudta.
- Nem is vagyok kicsi, csak 6 évet letagadhatok a kinézetemből és a magasságomból. Ez annyira... - lassan visszaült a földre és letette maga elé a táskáját és visszatette 2 fegyverét, míg a harmadikat visszahelyezte a zsebébe. Végezetül élesen figyelt és hallgatta a dolgokat, hisz nem tudott aludni, ez a harca befejezetlen maradt és nem nagyon nyugodott bele. Meg ellenség is volt a közelben, bár a kíváncsisága fűtötte, hogy meglesse őket és rajtuk üssön, hogy levezethesse rajtuk a feszültségét, de ezt a gondolatát inkább szélnek eresztette, hisz azzal csak saját magát és a kis csapatot sodorná bajba. Bár most pillanatnyilag nem hallgatott Hikurora, hisz nem ment az őáltala kiadott helyére, nem volt kedve újból 4 "fal" között lenni.
- Nem tehetem azt, amit akarok, nem engedhetem meg hogy a törvényeim szerint cselekedjek, Hikuro szabályait kell hogy játsszam! Méltó leszek arra a névre, hogy Hikuro tanítványa vagyok! Elismerhetik, hogy érdemes vagyok arra, hogy éljek!
Gondolatmenetéből Takumi- sensei zökkentette ki, olyannyira meglepte a jounin, hogy megragadta a kunai-t a zsebében és majdnem letámadta, de aztán rájött, hogy csak ő az, így visszahelyezte magát kényelembe és végighallgatta a fiú oktatását a Fuuton elem használatáról, éreznie kell és alaposan meg kell ismernie azt.
- Akkor itt meg is vagyok lőve. És még finoman is fogalmaztam. A koncentrálás hát az nem épp az erősségem, de hát próba cseresznye. Engem a bonyolult helyzetek hoznak lázba, bár ha elsőre nem sikerül, akkor hülyét tudnék kapni.
Ezzel törökülésbe folyt át a rendes üléséből, lassan behunyta szemét és várt, hogy lelki békét találjon. Ez beletelt egy kis időbe, úgy 40- 50 percbe, mozdulatlanul ült. Tigris pecsétet formált, majd elhelyezte az alkarját a combjára. Behajlította a hüvelyk, a középső és a gyűrűsujját,a többi ujját pedig ki nyújtotta. Fizikailag és pszichikailag egyaránt ellazította magát. Nem furcsa ő és őrült, egyszerűen csak olyan szerzetesek nevelték, akik mindent feltettek a "békére". Néhány percen keresztül ebben a furcsa pózban ücsörgött, kiürítette elméjét és a zavaró tényezőket maga körül. Végezetül egy újabb tigris pecsétet formált és lassan keringetni kezdte a normál chakráját, majd leállította azt az egészet.
- Na ácsi Kira. Az elemi chakra is ugyanolyan mint a sima chakra? De, ezt máshogyan kellene előhívni, nem? Hogyan?! Meg kellene kérdeznem, de akkor teljesen hülyét csinálnák magamból, hogy ilyenhez sincsen kellő affinitásom. - lassan hátrafordította fejét és Hikuro-ra pillantott, aki ha minden igaz az igazak álmát aludta. Így egy kis mosoly kíséretében visszafordult maga elé és folytatta, kereste az elemi chakrát a teste minden egyes pontjában. Tomboló vihart és apró lágy susogó szellőt keresett. Vagyis bármit, ami hasonló a szélhez és a tornádóhoz. Bár ő maga se tudta, mit is keressen valójában, hisz soha életében nem csinált olyat, amihez chakra kellett volna.
- Koncentrálj, keresd meg, találj rá és sűrítsd egy helyre. Nem adom fel! - csak sima chakrát érzett, az elemi chakra pedig a habokban, ezzel elszakadt az a vékony húr és ideges lett, mivel nem sikerült elsőre. Majd szemei felpattantak, egyben fejét is felemelte és a távolba merengett.
- Várjunk csak. Arra a fecnire kellett akkor a chakrámat áramoltatnom, de akkor az mi volt? A sima chakrámból is kiérezhető volt, avagy akkor az már az elemi chakrám, a Fuuton volt? ÁH! Ez olyan szánalmas tőlem, hogy az nem igaz. Ez nehéz így elsőre, de nem lehetetlen. Na rajta. - ezzel talpra szökkent, de hamar rá kellett hogy jöjjön, hogy elzsibbadtak a lábai, így visszazuppant és kinyújtóztatta őket és ismét talpon volt 3 perc után.
- Kezdjük ott, hogy fogalmam sincs, mit kéne kezdenem, hogy előhívjam az elemem. Várjunk csak! A Szél képes bármit apró darabokra vágni, nem? ÁH! Tudtam, hogy király vagyok! Nem szegi kedvem, ha zsákutcában találom magam, mert annak elhagyása egy újabb lépés előre. - lehajolt, letépett egy széles fűszálat és mutató- hüvelyk ujjai közzé tette azt, pont úgy, hogy az kilógjon. Majd lehunyta szemét és koncentrált, felforralta a charáját, de pont úgy hogy az ne "égessen", majd további hosszas koncentrálás után az a fránya Fuuton chakra is felbukkant, előmerészkedett, ezt lassan körbevezette teste összes tenketsu pontjaiba, először lassan, aztán egyre gyorsabban, ismételten újból és újból. Sokkal erősebben koncentrált, hisz ez már másabb érzés volt, mint a sima chakra. Számára csikis, szúrós, vágós hideg, legalábbis ezt érezte, de csak röpke fellángolás volt, hiszen folyton szétrebbent és szünetet kellett tartania az újbóli áramoltatások között. Ujjai közt az a bizonyos fűszál "megremegett" annak hatására. Mire észbe kapott volna, már reggel volt, nem percek teltek el, ahogy azt az ő buta kis fejecskéje gondolta, hanem több óra elment úgy, hogy alig csinált valamit. Lassan az ujjai felé sűrített egy kevéske chakrát, az pont annyira elég is volt, hogy az a fűszál tovább is álljon. Végül szélnek eresztette a fűszálat, előhívta a Fuuton elemű chakrát.
Mivel reggel lett, menniük kellett.
Mikor Hikuro felkelt, ha felkelt, ha meg nem akkor leguggolt a fejéhez és 2 ujja közé szorította az orrát, úgy hogy ne kapjon rajta levegőt, addig nem eresztve míg fel nem kell, nem volt szíve oldalba rúgni amolyan "finom" Kira stílusban. Mivel neki kellett keltenie, keltette is.
- Reggelt.
Folytathatták végre az útjukat a célig, ami még messze lehetett jelenlegi pontjuktól. Miután mindenki felkelt, összepakoltak, ő is visszahelyezte a táskáit magára, ezután megragadta az állat kantárját és kivezette az útra, majd elindult azon eleresztve a kantárt. Nem szándékozott felülni a szekérre, épp eleget ücsörgött, sőt egy kicsit többet is a kelleténél, így a szekér mellett haladt kényelmes tempóban. Nem szólt semmit és nem is válaszolt semmire, elmélyült gondolataiba, abba is elég mélyen. Filozofált, nem tudott bele törődni abba, hogy nem jött rá egy két dologra.
- Elrontottam volna? Minden problémában van megoldás. De ahogy az öreg is azt mondta, éreznem kell. Éreztem is, hogy pontosan mit is, na azt nem tudom. De most már biztos vagyok benne, hogy erősebb lettem. Igaz csak chakrát áramoltattam, de néhány héttel ezelőtt ezt nem tudtam volna megcsinálni. Sőt! Chakrát se tudtam koncentrálni a testem különböző pontjaiba. Például a talpamba. Így, mondhatom azt, hogy ...erősebb lettem, akár... egy kicsivel is? - lassan oldalra pillantott az erdőre, a szárnyasok csacsogását hallotta, majd a szekér kerekére vetett egy pillantást, ahogy az forgott.
- A Raiton elem kiszámíthatatlan és egy érintéssel halált okozhatunk vele, míg a Fuuton széttép bármit. A levéltől egészen a vastag acélig? Cakkom pakk ennyi a lényeg? Akkor nem csak a kézben lévő dolgot nyirbálhatom szét, hanem ami méterekkel odébb van, azt is, nem? Eddig elméletben voltam jó, úgy tűnik a gyakorlathoz többet konyítok ezek szerint. Lássuk a medvét, kíváncsi vagyok mi is fog ki sülni ebből. - miközben a kocsi forgó kerekét figyelte, az elemi chakra beizzott újból, miközben a rendes chakra is a "közelben" volt. Megpróbálta a lehetetlent, legalábbis számára lehetetlent, a talpába összpontosította a sima chakrát, míg az elemit mindenhol szétáramoltatta, tetőtől talpig. Igaz ami igaz, csak néhány másodpercig tudta áramoltatni ezt az elemit, mert utána szétszéledt és kis pihenés után újból össze tudta szedni. Ezt még sokat kell gyakorolnia. Egy halk sóhajjal meredt az útra maga elé és hagyta egy picit pihenni magát.

Deidara Szomb. Márc. 22 2014, 20:37

Egy hosszú, igen kevés álommal tűzdelt éjszaka után ismét útnak indult a két szekér és annak védelmezői. Hikuro és Takumi óvintézkedéseket tett, bizonyosan többet, mint amennyit Kira észrevett tőlük, hiszen ahogy előző nap is szembesült vele, a jouninok lépésekkel előttük jártak a küldetés végrehajtása során. Ebből Kirának valószínűleg azt kellett volna megtanulni, hogy az elméjét ne kizárólag a jelenben tartsa, noha az a legfontosabb, gondoljon a jövőre is, illetve ne csak magára, hanem mesterére, társaira és falujára, egyfajta tágabb képet figyelve. Sok bonyodalom, az biztos.
Sejtésük beigazolódni látszott, Hikuro szólt, hogy az említett csapat feléjük közeledik. Mindenki felkészült, fegyvert készítve elő és figyelve a környéket, persze csak úgy, hogy ne tűnjön gyanúsnak. Továbbra is egy erdő mellett haladtak, így a támadás kizárólag onnan érkezhetett. Hikuro valószínűleg egy árnyékklónját küldte ki, vagy többet, hogy megfigyelje az elkövetőket, azok azonban szétváltak, így bizonytalanná vált helyzetük. A jouninok úgy döntöttek, nem állnak meg, úgy tesznek, mintha mit sem tudnának a támadásról, felkészülten védekezve és remélhetőleg gyorsan ellentámadva. A tanoncok azt az utasítást kapták, hogy semmiképp se hagyják el a szekerek környékét, sem egymást. Nem az ellenfél likvidálása, hanem egymás és a szállított holmi védelme a feladat.
Noha elég körültekintőek voltak, egy valamire Hikuro sem számított. A támadás első hulláma nem az erdő irányából érkezett, amerre a kis csapatot legutóbb látta, hanem a fejük felől. Egy madár repült sebesen az irányukba. Takumi vette észre elsőként és kiáltott a többiekre. A sólyom egy kis csomagot ejtett el felettük, mely alig néhány méterre a fejük felett robbant fel, tűket és aktiválódó füstbombákat szórva rájuk.

**Kira** Vas. Márc. 23 2014, 19:23

A szekerek tova indultak, a jouninok ismét tevékenykedni kezdtek, valószínű az ellenség is mozgásba lépett. Kira visszaült helyére, követte nagyjából a kapott utasításokat.
- Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel a kisegér számára, kicsit nagyon összeakartam őt törni, de nem akarok a ellenségeket, főleg úgy hogy egy faluból valóak vagyunk. Úgy ahogy.
Kicsivel később Hikuro aggodalmaskodni kezdett, az ellenség épp a csapat felé tartott, Kira ejtett egy gúnyos mosolyt.
- Na végre. Azt hittem már sose történik valami akció. Erre váram már tegnap reggel óta. - zsebében megragadta az egyik kunait, majd a fákra pillantott, jó sűrű volt, támadásra tökéles pont.
- Várjunk egy kicsit. Négyen vannak, akkor mért akarnának mind egy hely felől támadni? Ez annyira nonszensz. Ha én a helyükben lennék, isten ments, akkor 4 különböző helyről támadnék. Nézzük csak. Jobb, bal,elől és hátul. És ha a talaj alól érkezik valami, vagy valaki? Létezik egyáltalán ilyen? Még jó, hogy fáradtan jobban megy a gondolkodás. - elmélkedett, de nem olyan mélyen, nehogy meglepetés érje, közben Hikuro árnyékklónokkal térképezte fel a területet, arckifejezése nem jelentett jót, bár nem állt meg senki sem.
Ismét egy teljes utasítás arzenált kaptak a kis geninek, köztük Kira is, nem ölhetnek, épp ellenkezőleg. Meg kell védeniük a küldetést, de legfőképp egymást.
- Pedig ha kiírtjuk a gazt, akkor lenne minden a legnagyobb rendben. Attól, hogy a védelemre összpontosítunk, attól ezek a valakik ugyan csak a nyakunkon fognak lógni. És még finoman is fogalmaztam. De ha jól belegondolok, akkor ma el is kezdhetném ezt a Hősi Élő Legendás életmódom. Mivel kellene kezdenem?
Az idő lassan telt, mindenki izgatott lehetett, a csendet Takumi- sensei törte meg, Kira felkapta a fejét és észrevett egy madarat, ami épp feléjük tartott, a fejük felett elengedett valamit. Az a valami pedig felrobbant, tűk zúdultak rájuk és még valamik, amik füstölni kezdek, valószínűleg aktiválódott, mikor a csomag robbant.
- Kell egy terv! Basszus, másodpercek alatt nem lehet összeütni semmit. Sensei! Mi legyen? - érdeklődött, miközben felállt a szekéren és a feléjük zúduló isten csapást figyelte. Nem tudott ilyen körülmények közt hirtelen gondolkodni, de cselekedni akart. Védelmezni és a helyén maradni.

Deidara Kedd Márc. 25 2014, 22:31

Az égből érkező sebes tűáradatra és füstre Kira nem tudott mit reagálni, de szerencséjére velük volt két jounin is. Olyan légáramlat indult útjának, mely kis híján letépte Kiráról a ruhát, noha koránt sem a fiú volt a célpontja. A tűk mintha csak hirtelen láthatatlan falnak ütköztek volna reppentek szét, és a füst is inkább felfelé, mint lefelé kezdett terjedni. Kira észrevette, ahogy Takumi leengedi magasba emelt bal kezét. A technika, amit használt, láthatóan nem nagyon viselte meg. Tehát ilyen dolgokra képes egy szél elemű, tapasztalt harcos. A jounin könnyedén hárította a támadást, mely valószínűleg Kira és a másik két genin vesztét okozta volna.
Jobb oldalról, az erdő irányából kunaiok érkeztek feléjük, melyeket ki tudtak kerülni, a kocsikat viszont meg kellett állítaniuk, hisz ha elszabadul a szekér, annál nincs is rosszabb. A bokrokból alakok törtek elő, még pedig meglepően sokan. Nem úgy volt, hogy négy ellenfelük lesz? Bár jobban megnézve, a szürke rongyokba bugyolált alakok igen hasonlónak tűntek. Bizonyosan valamiféle klóntechnika. Három a hátsót, kettő az első járművet vette célba, kezükben kunaiok. Kira mivel nem tudott gyors tervet összeállítani, mesteréhez fordult tanácsért.
- Nyugalom Kira! Csak vigyázzunk egymásra, és akkor senkinek sem esik bántódása!
Legalábbis ez volt a terv. Viszont a jouninoknak is csak két kezük van, ennyi ellenféllel hogyan bánnának el? Ráadásul könnyen lehet, hogy az igazi támadók még meg se mutatták maguk. Kira épp ezen gondolatok közben vett észre némi mozgást a kicsivel mögöttük lévő bokrok közül. Vajon mit terveznek a támadók?

**Kira** Szer. Márc. 26 2014, 18:21

A támadás egyre csak közelített, aztán olyasmi történt, amire a fiatal shinobi nem számított, egy légáramlat kerekedett felül az ellenség támadásán, a tű zivatar szétreppent, a füst pedig tovaszállt, Kira pedig majdnem vetkőzőshow-t tartott és majdnem egyensúlyát is elveszítette.
- Ez meg mi?? Ez..Ez nem a... Fuuton elem? Akkor ez a támadás...Igen ez Takumi támadása lehet. - Az ellentámadás a háta mögül érkezett, így hátra nézett. Takumi támadása lehetett, hiszen a jounin akkor eresztette le bal kezét magasból.
- Szóval ez az elem erre lenne képes?... A Wáo találó kifejezés! Soha nem gondoltam volna, hogy ez lehet ilyen veszélyes, de neki ez mintha meg sem kottyant volna. - tekintete nem a félelmet sugározta a jounin felé, inkább döbbenetet és tiszteletet övezett felé ezzel a nézéssel, majd maga elé pillantva megragadta a kantárt, amit ez az erős lökés kitépett a kezéből és közben megállásra késztette az állatot is ezáltal, épp időben. Jó néhány kunai csapódott feléjük, Kira egy chh-t nyögött ki és előhúzott 2 kunait és hárítani próbálta az összes felé érkezőt, vagy legalábbis elhajolni előlük védekezésképp.
- Fene a piszkos trükkjeiket. Nem fegyverek ellen képeztek engem ki, hanem ninják ellen. Mocskok! Csak nem félnek szemtől szemben kiállni ellenünk? - a kunai támadás abba maradt, a bokrok közül pedig felbukkant néhány tag, több mint 4, amit Hikuro említett korábban.
- Hazudott volna? Nem! Ez valami más lesz. Ő nem hazudik, csak akkor ha jó oka van rá. Akkor ezek csak klónok? Olyan mint amiket Hikuro is előállított? Nagy rá az esély. Mint arra, hogy ezek az ő szintjeiken mozognak.
Kettő kunaial meg is támadta az első kocsit, ahol a törpe shinobi is ácsorgott, bár Kira a másik háromra pillantott, ami a másik szekéren lévőket üdvözölték, de hamar visszazökkent a védelemre és Hikuro szavait itta.
- Senkinek sem esik bántódása? - bólintott, hiszen egyet értett vele, amíg összetart mindenki, addig verhetetlenek.
Tekintete miközben gondolkodott a továbbiakon,a területet kémlelte, de közben a támadókat is figyelte, kivételesen a helyén maradt, ahogy azt parancsba kapta. A 2 kunai-t védekezésre állította maga elé, nem tudta mért is engedelmeskedik, mikor már régen ölt és ez miatt hiány érzete támadt. De nem cselekedett, hiszen eldöntötte, hogy csak így képes Hőssé válni, ha megvédelmezi a számára fontosakat. Ez az első magasabb szintű küldetése, így meg kell tennie, minden tőle telhetőt, hogy naggyá válhasson.
- Várjunk csak. És ha ez csak valamiféle elterelés? Az addig oké, hogy a rakomány kell nekik, de ha mi ezekkel küzdünk, ők hogyan akarnak a közelbe férkőzni? Két lehetőség van. Vagy szétválasztás, vagy pedig a szekerekről akarnak eltakarítani bennünket. Ezek valahol... - egy kissé távolabb néhány bokor mozgására lett figyelmes, jéghidegen meredt arra a helyre, közben a többieket is figyelte és úgy mindenre, de legfőképp védekezett és nem hagyja magát.

Deidara Vas. Márc. 30 2014, 21:26

A támadók végül eltérő helyekről érkeztek, némelyik az első, némelyik a hátsó szekérnél. Kira gyakorlatilag száz százalékig biztosra vette, hogy végül ők, a kocsik védői fognak győzedelmeskedni, ám egy győzelemnek is sokféle verziója lehet, köztük számos áldozattal járó. Az ő küldetésük a szállítmány eljuttatása volt, így azt mindenképpen meg kellett óvni, továbbá egymásra sem ártott vigyázni. Mivel egész nagy számban érkezett az ellen, a két jounin rövid időre elég elfoglalttá vált, a geninekre hagyva a feladat egy részét.

Kira ellenfele a hátulról érkező, kissé testesebb, koszos ruhájú férfi lett. Az illető valamiféle maszkot hordott a száján, egyik keze pedig mintha jóval vastagabb lett volna a másiknál. Talán valamiféle szerkezet van ráhelyezve. A fiúnak azonban nem volt sok ideje szemügyre venni az érkezőt, az ugyanis rögvest célba vette az ő szekerüket, és megindult. Felemelve kezét és kimutatva a ruha alá rejtett bombavetőt, néhány lövedéket küldött a kocsi kerekéhez, így a következő pillanatban Kira már alig láthatott valamit, inkább csak hallhatta, ahogy az illető közeledik feléje.

**Kira** Hétf. Márc. 31 2014, 19:53

- Emlékszem még atyám szavaira, Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell. - emlékezett vissza ezekre a szavakra, miközben a felbukkanó ellenfeleket figyelte. Lassan gúnyos mosolyra húzta száját, ami hamar le tűnt róla, hisz eszébe jutott a kapott parancs és mivel ninja, így kutya kötelessége, hogy engedelmeskedjen illetve teljesítse azt, még ha nem is tetszik neki. De végre meghozta a döntést az ártatlanok és a célja elérésének érdekében.
- Fel kell készülnöm egy lehetséges támadásra és... - ekkor észre vette, hogy a 2 jounin már bele is csapott abba a bizonyos lecsóba, a másik 2 genin pedig a szekéren maradt. Körbenézett a támadókon, elég sokan voltak, vissza csúsztatta az egyik kunait a zsebébe, talpai tenketsu pontjaiba chakrát áramoltatott, hogy gyorsabb legyen, egy laza, könnyed testtartást vett fel.
- Kell egy piszok gyors terv. - gondolkodni sem tudott, a bokrok közül hátul felbukkant még egy ellenséges tag, egy nagy darab csóri maszkos.
- Fenébe a tervekkel, ez egy gorilla. Minden vágyam ez volt. - lassan végig nézett rajta, hogy akad e rajta valami gyengeségre utaló jel, vagy kevésbé védhetőbb testi tájék. Az ellenfél felemelte karját, Kira azt észre is vette, majd röviddel utána már nem is látott semmit, fűst lepte be a szekeret. Kumogakure Törpéje szorosan megragadta a kezében a kunait, tekintetét ide- oda forgatta, hátha észre vesz bármit.
- Merre kolbászolsz már?! Ha én nem látom, ő se láthat, elvileg. Itt az ideje, hogy megtáncoltasam. Bár ahhoz kell egy harci bot, vagy bármi egyéb hosszabb fegyver, de azok nélkül is könnyen átküldhetem a másvilágra... mármint a küldetés védelme az első. Bár van egy icipici bőkkenő. Hogy táncoltatom meg ezt egy szekéren? - miközben át futtatta gyors tervét, hallotta amaz lépteit, kifújta a felesleges levegőt, majd áramoltatni kezdte chakráját, felerősítette hallását a Shikyaku no jutsu segítségével, de nem aktiválta a technikát teljesen, lassan leguggolt és várt, hiszen lépései nagyban függnek ellenfele lépéseitől. - Akkor táncoljunk.

Deidara Kedd Ápr. 01 2014, 19:36

Kira kunait húzott elő, és a füstben maradva várta ellenfelét. Mivel semmit sem látott, hallását erősítette fel, hogy kellő fölény birtokába juthasson. A stratégia nem volt rossz, főleg ahhoz, hogy milyen gyorsan kifundálta, egyáltalán nem figyelt azonban ellenfelére, így csak akkor kapott észbe, amikor a baj nagy része már megtörtént. Az ifjú genin szédelegni kezdett, minden érzéke eltompult. A füst bizonyosan mérgező volt, az alak pedig nem azért hordott maszkot, mert szégyenlős lett volna, sokkal inkább mert harci stílusához szükséges felszerelés volt ez.
Kirának nem sok választása maradt, mint kijutni a füstből, de immár mintha az egész világ forgott volna, és nem csak látása, térérzéke, tapintása szerint is. Egy erős rúgás (vagy ütés?) érte, és jó néhány méterrel arrébb repült. Az idegen legalább háromszoros súllyal rendelkezett, így nem jelentett problémát neki egy szédelgő Kira arrébb küldése. A geninnek ez annyiból volt csupán kedvező, hogy így kijjebb jutott a füstbombák hatóköréből, és egészen a bozótosig csúszott.
Első próbálkozásai a felegyenesedést illetően kudarcot vallottak, ám ahogy néhány pillanatot a szabad levegőn töltött, a méreg is távozódni érződött testéből. Bizonyosan csak valami gyengébb fajta. Értékes másodperceket adott azonban a támadóknak, és csakis a másik két geninen múlott, hogy hogyan alakulnak az események. Robbanást hallott, igen közelről, majd néhány szilánk szóródott feléje. A füst szinte teljesen eloszlott, így láthatta az igen megtépázott hátsó szekeret, aminek közelében a robbanás történt, valamint Natsumit, amint a "vastagkarúval" küzd, kezében kunaijal. Arrébb Kaitot vehette szemügyre, de csak egy pillanatra, a srác hamar eltűnt valahol az első szekér környékén.

Ajánlott tartalom