Takigakure erdeje

Egy nagy erdő amelybe könnyű eltévedni és jól kihasználható a természeti adotságai.

Taiyashi nem válaszolt a kérdésemre hanem elkezdett makogni, majd hasba döfött a shirayasha-katanájának a tokjával. Eléggé fájt. Nem volt időm felháborodni, magyarul elkezdeni hogy: Mi a fenét csinálsz te katanát hurcoló bolond, ugyanis a tata dobbantott egyet a lábával, majd a kezeivel elkezdte tolni a levegőt. Mi ketten jót röhögtünk a tökéletlen mozdulaton. Tévedtünk. Én csak azt hittem hogy ez az öregeknél azt jelenti hogy elnézést ki kell mennem a mosdóba, viszont kiderült hogy egy szél lökést indított el.
- HÁÁÁÁ! - vonyított egyet a vénember.
Mind a kettőnket elvitt a hullám. Taiyashi szerencsésebb volt...vagyis nem biztos. Ő az egyik fán megakadt elég csúnyán. Szerencsém vagy szerencsétlenségem, ez jó kérdés tovább repültem a folyóig. Jó nagyot csattantam és mit is mondjak...olyat ordítottam, mint a macska akit sorozatosan hozzávágnak a falhoz. Nem hiszem hogy hallották.
- Remélem ez jó lecke volt számotokra! - kiabált úgy, hogy még én is meghallottam. - Az eligazítást későbbre teszem át. Szerelkezzetek fel, és tíz perc múlva találkozunk Takigakure erdejének határánál. Addigra tanulj meg illően bemutatkozni fiam.
A végét természetesen a katana használó unokatestvéremnek szánta. Az apó eltűnt...vagyis én úgy gondoltam. Nagy nehezen kikászálódtam a folyóból, és elindultam haza a cuccaimhoz. De előtte még megtettem egy dolgot.
- Nem poénnak szántam a hülyézést mert te tényleg hülye vagy! Nálad már csak Abura rosszabb!- Kiabáltam Taiyashi felé, majd a Shunshin no Jutsuval leléptem. Haza mentem, felkaptam egy új göncöt, bepakoltam majd az erdő felé vettem az irányt. Út közbe az járt a fejembe hogy vajon megakar-e ölni az unokatestvérem? És ha megakar, akkor hogyan? Mikor? Ő úgyse tenne ilyet szóval nem kellet aggódnom. Viszont voltak olyan gondolatok, amiket sehogy sem tudtam kiverni a fejemből. Milyen küldetésbe akar belerángatni ez a tata? És miért pont minket választott? Ezeket a gondolatokat valahogy nem tudtam kiverni a fejemből, akármennyire akartam. Nem sokkal később oda értem a tatához.

Jól megkaptuk a dédpapától. Egyenesen belerepültem egy fába. A bal kezem valahogy alámcsúszott, és az öreg flúgosnak hála első utam a kórház felé vitt, és úgy huszonöt perc múlva a bal karomon gipsszel, rajzfilmszerű porfelleggel a hátam mögött és kidagadt érrel a homlokomon rohantam a Shunshin no Jutsu segítségével (Darasho alig tudott megkapaszkodni), és a lendületet az öklöm segítségével átvezettem Shouki arcába, aki természetesen bele is repült a szemben megtalálható fába. Ezt az alábbi eléggé artikulálatlan ordítás díszítette:
- SHOUKIIIIIIIIII! ÉN MOST KINYÍÍÍÍÍÍÍÍÍRLAAAAAAAAAK!
Azonban a folyamat végére tudatosult, hogy az öreg is ott van, úgyhogy jobbnak láttam menekülőre fogni a dolgot, és egyedül szaladtam tízfelé, reménykedve abban, hogy van arra halovány esély, hogy túlélem.

//Bocs, hogy ilyen kurtára sikeredett... remélem azért jó lett //

Tik, tak, tik, tak telnek a percek majd óramű pontossággal a kiszabott tíz perc leteltével Kenzo nagyapó megjelent az általa kiszabott találka helyszínen. Ti persze sehol nem voltatok, ám Shou szerencséjére nem késett sokat. Bár Kenzo már a kis késés miatt is dörmögött magában azt nem lehetett érteni, hogy mit mond. Mivel az öregnek mondanivalója nem volt, így ti ketten csöndben vártátok, hogy az amúgy is leszerepelt Tai befusson. Végül nagyjából fél óra múlva sikeresen ő is beesett ordibálva, ami tetézte az öregember dühét. A szélrohamkor megjelent ér ismét ott lüktetett és már ott tartott, hogy leordítja a késő genin fejét, majd visszarepteti a faluba, végül élve elássa a modortalan suhancot, ám az ész győzött a düh felett a srác szerencsétlenségére.
- Kövessetek kölykök, sok dolgotok lesz ma!
Rátok se figyelve könnyedén elindult előre, az pedig már csak rajtatok állt hogy követitek e vagy sem, ám ha megléptek biztosra vehetitek a nem olyan régi bemutatója alapján, nem fogjátok megúszni egykönnyen a dolgokat. Ha követtétek úgy öt perc múltán végül hajlandó volt megszólalni, hogy eldalolja a küldetéseteket.
- Ma egy D szintű küldetést fogtok teljesíteni a testvérem farmján. Hogy hogyan volt képes erre ebben a nagy erdőben ne kérdezzétek, mindenesetre talált egy tisztást, ahol tud állatot is tartani, na de mindegy is.
A kicsit sem lelkesítő feladat alapján azt szűrtetek le amit akartatok, ám végül vagy húszpercnyi gyaloglás után megérkeztetek a semmi közepén vagy inkább az erdő közepén egy faházhoz. Persze volt ott minden nem csak az. A ház mellett volt a feltételezhető istálló vagy mi a szösz nem sokkalt odább nyugatra pedig, egy kisebb karám benne nyolc tehénnel. A ház ajtajában, pedig már ott várt a megbízótok, aki szinte kiköpött mása volt az öregnek kivéve, hogy mindkét szeme megvolt, na meg úgy öltözött, mint egy földműves.
- KENZOOO!
- TENZOOO!
Kiáltott már távolról egymásra a két testvér, akik már rég nem látták egymást miközben egymás felé kezdtek futni, hogy a végén egy ölelés vagy kézfogás helyett pofán vágják egymást. Nagyot csattant a két ököl, amitől még a közeli madarak is elrepültek, de a két vén róka csak vigyorgott majd végül kezet fogtak. A kis ceremónia után a farmer nagypapi fordult felétek.
- Szóval ti volnátok a segítség. Örülök, hogy jöttetek, nagy szükségem van rátok. Tudjátok, két napja csaptunk egy kis bulit Kenzóval meg pár régi ismerőssel, úgy hogy a ház mögötti erdő rész úgy néz ki, mint ha hurrikán söpört volna végig rajta.
Szemétszedés? Ez volna a nagy feladatotok? Közel sem, ugyan is az öreg shinobi gondoskodik arról, hogy ne unatkozzatok.
- Ne legyél elnéző ezekkel a kölykökkel Tenzo. Biztos vagyok benne, hogy van itt még feladat.
- Most hogy mondod, el kéne látni a teheneket is. Ki kéne pucolni az istállót és megetetni őket. Azt hiszem egy hete nem pucoltam utánuk. Na meg persze akkor már a karámot is, mert többnyire kint voltak.
- Remek. - vigyorgott a vén csataló. - Figyeljetek kölykök, kiosztom a feladatotokat. Shouki te mész és összeszeded a szemetet. Te pedig fiatal barátom, aki a nevét se volt hajlandó közölni ezzel az öreg úrral, te szépen mész és kiganézod az istállót, betereled a teheneket a helyükre, megeteted őket és utána jöhet a karám. Shouki, ha végeztél, utána segíts neki. Mi addig elbeszélgetünk a testvéremmel odabent.
Nagyapó bevonult a házba, míg a másik egy kihegyezett botot és egy zsákot adott Shounak míg Tai kapott egy vödröt illetve megtudta, hogy lapátot az istállóban talál vasvillát, pedig a szénakazalban. Ahova a szállítmányt kell vinni az-az istálló mögött lévő trágyadomb. Majd azzal ő is bevonult, titeket pedig faképnél hagytak.

// Minimum harminc sort kérnék fejenként. Tainál semmi extra nem történik leszámítva az öklendezést, Shou pedig olyan dolgokat is talál az eldobált szakés üvegeken kívül, amire nem is számítana. Hogy mit azt rád bízom. Lehetőség szerint Shou fejezze be a munkát, és mindjárt menjen is segíteni Tainak. Tai meg csak dolgozzon aktívan. Már amennyi a karaktertől elvárható. ^^ //

//Jiraiya//
Egy viskóban voltam. Egy férfi ült előttem. Hosszú, zilált haja volt, kék szem, és egy vágás húzódott végig az arcán. Egyszerű fa asztal volt kettőnk között, hasonló székekkel. Tárgyalás volt. A témája a tanításom, ez a kapzsi alak pénzért akart tanítani, de az árban nem tudtunk megegyezni. Egy villám hasította át az égboltot. Kint dúlt a vihar. A villám fényénél, az egyébként sötét szobát be lehetett látni. -Hogy is kerültem ide?- gondoltam vissza, de valahogy nem ment a nyomasztó sötét miatt, ezért le is zártam gondolat menetemet. Hirtelen rácsaptam az asztalra, ami meglepte a tárgyalófelet. -Mennyit akarsz?- kérdeztem kicsit hangosan.
//Bocsánat a rövid postért, de nem jön az ihlet.//

//Igazából az előtörténetben már kiderült hogy Suiton, már tanultam is egy víz technikát.//
-Már megint?- gondoltam magamban a chakra belevezetés közben. Gen is pont egy ilyen lapot adott nekem régen. De most már mindegy, mert a cetli a chakrámtól vizes lett, majd elázott. -Kész!- mondtam -Teljesen átázott, egyébként már egyszer kiderült hogy a víz az elemem, de mindegy.- mondtam a fickónak, majd eldobtam a papírt. -Mi lenne az a piszkos munka amit mondtál?- kérdeztem tőle -Remélem úgy gondolod hogy piszkos, hogy rablás vagy ilyesmi, mert én abban vagyok otthon, de természetesen a tanulásért mást is bevállalok.- jelentettem ki.

//Az előtörténetemben volt csak beleírva.//

-Akkor kezdjünk is bele!- gondoltam, majd lemásoltam az előbb mutatott kézjeleket, a gyomromba koncentráltam a chakrámat, sűrítettem, majd az elmondottak alapján kiköptem. Vagyis csak próbáltam. A sugár megjött, csak ott volt a gond, hogy térdre estem, majd szó szerint kihánytam a vizet. -Basszus.- gondoltam felállás közben –Mint ha részeg lennék.- mosolyodtam el magamban. Újra csináltam a lépéseket, egy nagyobb köpet jött létre, de csak végigcsorgott a szám szélén, majd cseppekben ért földet. Letöröltem a számról, majd újra végigcsináltam az egészet, csak sokkal jobban koncentráltam. A vízsugár kijött a számon, majd egy kb. fél méterre tőlem lévő ponton ért földet. -Csak Így tovább!- bíztattam magamat. Újra meg újra próbálkoztam, majd sikerült odáig eljutnom, hogy öt méterre képes voltam kilőni a vizet. A távolság megvolt, csak az erő nem.
Beleszúrtam, egy a villámtól letört faágat a sárba, hogy ne legyen könnyű eldőlteni, ezen edzettem az erőn. A folyamatot végigcsináltam egy párszor, mire meg lett az amiért eddig küzdöttem. A fát elborítottam. Örültem, de a chakrám már a nullát kezdte súrolni. Odamentem a tanáromhoz, aki közben elaludt, ahogy néztem, a maradék chakrámmal egy vízsugarat eresztettem rá, ami elég gyenguszra sikerült a kevés chakrám miatt. De erre nem kelt fel. Belerúgtam, egyet az oldalába, hátha felébred, és sikerült. -Meg van!- ordítottam az arcába.-

// Chen, elnézést a késésért. //

A vándor élete sosem könnyű, hiszen nem semmi sem biztos benne. Van hogy napokig kell éheznie, míg egy hálás vendégre nem lel, ki szívesen eteti meg egy kis előadásért cserébe. Van hogy hatalmas viharokban kell átkelni a legnagyobb hegységeken, míg egy biztonságos zugot nem talál magának. Van hogy hetekig élhet együtt egy karavánnal, előadásával mulattatva a kereskedőket, örök barátságokat szerezve közben és van hogy egyedül vándorol kéz a kézben a magánnyal. Van hogy egy nap nem rejt semmilyen izgalmat és kalandot, a mai is ilyennek indult számodra. Az időjárás meglehetősen kellemes volt, akárcsak a vidék ahol megpihentél. Az erő ellát a megfelelő élelemmel, még ha nem is egy fejedelmi lakomával vár téged, de találsz annyi dolgot, hogy ne éhezzél valamint ivóvized is van bőven hála egy közeli pataknak. Úgy tűnt az ebéd lesz a mai napod csúcspontja, nem érhet semmi rossz ezen a szép helyen, s nyugodtan álmodozhatsz a sikerről, hírnévről. Ekkor hallottad meg a hatalmas robbanást, alig pár száz méterre tőled észak felől. Fogalmad sem volt mi történhetett de pár másodperc múlva egy vékony füstfelhő is elkezdett keringeni a hely körül. Talán meg kéne nézned, vagy messziről elkerülnöd. Vannak napok, amikor fontos döntéseke kell meghoznod.

A bajbajutott fiú elsőre nagyon megörült neked aztán kicsit bizonytalanná vált a fogalmazásod miatt, de a fájdalom erősebb volt mint a meglepettség és könnyes számmal vázolta fel neked a helyzetét. -A nevem Niimaru! Takigakurei Genin vagyok! Egy jutsut teszteltem, amit én fejlesztettem ki de még nem tudom uralni... A mesterem figyelmeztetett erre de nem hallgattam rá. És most a lábam beszorult és iszonyatosan fáj... Nem tudom kiszabadítani. Kérlek segíts!- Magyarázta fájdalmas arccal majd a már emlegetett beszorult lábára nézett. A szikla valóban méretes volt és Niimaru a kezeivel el sem érhette. A súlyát nem tudtad ugyan, de amúgy nem volt más akadály a közelben. A por kezdett felszállni, csapdának nem volt nyoma sehol, ez valóban csak egy bajbajutott Genin volt, aki saját magát kergette ebbe a kellemetlen és fájdalmas szituációt.

//Mesélést kérésre átvettem//

Óriási szikla, óriási fájdalom az arcán, miközben shinboi, és mindeközben te magad a lehető legnyugottabban, a leglazábban kerülgeted és mosolyogsz rá. Lehet pillanatok alatt megutált a srác, de sajnálatára nem küldhet el melegebb éghajlatra, mert most csak te vagy itt, és ki tudja mikor érkezik ide az említett mestere, hiszen ha annyira aggódott érte, talán figyelte is a távolból. Mondjuk az, hogy eddig nem segített neki az ellene lehet, de a genin ad neked egy kisebb kardot, talán wakizashi, ha értesz hozzá, hogy nyúlj vele aláv és úgy görgesd le. Meg is próbálod, amikor hatalmasat ordít a srác, talán mégjobban eltört a lába. Erre már valaki megjelent, de te nem ismered.
- Úristen, Niimaru mi történt veled. - abban a pillanatban le is kapta a sziklát a lábáról, viszont a fájdalom miatt elájult a kissrác, és a férfi feléd fordult.
- Köszönöm, hogy segíteni próbáltál a tanítványomnak, viszont hallottam egy-két szót. Művész? A közelben, a városunkban van egy kis színtársulat, nem túl rosszak, és állitólag tehetséget keresnek. A Föld Vándorló Színészei a nevük, nem tudom hallottál-e róluk, szerintem egy kört megérhet. - majd eltűnt, úgy tűnik velük többet nem találkozol, de, hogy egy színtársulat itt van? Lehet jó lesz még ez a nap.

//Takigakure tava a következő lépés. //

Sajnálom, de mint mondtam a mesélés kezdetén, egy hétig nem leszek. Ezért ez a post, és a feladatod, most jóval hosszabb lesz, egy hét kiesik a nyomulásból, így esélyt adok fejlődésre, saját magad fejlesztésére, és ami a legfontosabb a karaktered fejlesztésére. A feladatod ehhez hasonló lesz -=Itt-Öt szív=-, én megadom a paramétereket, és te egy jóval hosszabb szöveget írsz. A kalandon kívül fogom pontozni, minőség, kreativitás, részletesség, karakterhűség, realitás, és stílus alapján, így azt ajánlom, hogy megírására használt ki az egy heted. Ennek a post-nak a megírására egy hetet adok, ha jövőhét keddig nincs kész, akkor a lehetőséggel nem éltél, és nincs lehetőség e hiba orvoslására, inne folytatjuk tovább. Íme:

1. feladat: Utad kijelölve és elindulsz Takigakure-ba, viszont még hosszú az út, nem is gondoltad volna. Út közben kalandok során, ami reális, és a te kreativitásod alapján születik meg megismerkedsz, akárcsak most a halál pillanatával és a férfi mimikájával, a bánattal, a sértetséggel, a bosszúval, féltékenységgel és a kárörömmel, szép történeteket szeretnék ezekről, és a fent említett dolgok alapján.

2. feladat, megérkezel és meghallod, hogy elmentek, méghozzá a Tűz országa felé. Dönthetsz utánuk mész, vagy maradsz az itteni színházban, mérlegelj, gondolkozz és cselekedj

maradsz: egy helyi multi fel akarja vásárolni, old meg, hogy ne tegye, ne tudja megtenni

mész: út közben banditákba futsz, hárman vannak, jutsu-t nem tudnak használni, még egy geninnél is lasabbak, de a kardforgatáshoz értenek, és rajtad élesítenék a pengéiket. 

Kalandod az említettek végén fejeződjön be (multi ellen való nyerés, banditákkal való harc vége) Postod ide jöjjön, javaslom a Word-ot, és ott (3-5 oldal) Hajtrá!