Hazukage birtok

Gondolataiddal voltál elfoglalva, hogy mi történhetett szeretett mentoroddal, így észre sem vetted, hogy közben valaki a klán területén, az udvaron sétálgatott. Elég furcsa látvány lehetett, tekintve, hogy ide túl sok embernek nincs bejárása, a férfi, meg úgy járkált a füvön, mintha mindig is itt élt volna, és nem is tehetne ennél természetesebben. Biztosan érdekel, hogy ki lehet, már csak puszta kíváncsiságból is, hogy mégis ki az, aki ennyire figyelmen kívül hagyja a magánterület fogalmát, ezért ki is mész, hogy ellásd a baját. De, amint kinyitottad az udvarra vezető ajtót, a férfi feléd fordul, átnéz rajtad, és elsétál melletted, belépve a házba. Ha jobban szemügyre veszed, egy talán veled egykorú embert láthatsz, aki fekete napszemüveget visel, és egy fehér kendőt a barna hajában. Ruhája kissé elnyűtt, poros, valószínűleg sokat utazott az illető.

Miután betér a szentélyedbe, a lehető legelső ülésre alkalmas helyet kiszúrván letelepszik, és csettint feléd.
- Hé, cseléd! Ne csak ott állj, hozz valamit nekem, és a gazdádnak, aki láthatóan még nem érkezett meg. - vetette oda félvállról, mindenféle tisztelet nélkül. - Ki gondolta volna, hogy ennek a klánnak, még szolgára is telik, bár remélem Kuruno-kun hamarosan megérkezik. - csak a levegőbe beszélt, nem törődve azzal, hogy meghallod-e, amit mondd. De vajon ki lehet ő? És miért nem ismert meg téged? És mégis hogy reagálsz erre a cselekedetére? De a legfontosabb kérdés talán az lehet, hogy mit keres itt? Bár egyikre sem kapsz választ, ha nem kezdesz valamit ezzel az igen furcsa helyzettel.

Eleinte belemész a színjátékba, és ki is szolgálod a férfit, így várhatod, mennyire meglepődik, amikor az újabb utadat a konyha felé megszakítod, és egy kunai késsel a torkánál vonod kérdőre. A férfi egy pillanatig szóhoz sem tud jutni, de amikor leveszed a napszemüvegét neked is eláll a lélegzeted. Ugyanis a férfi vak volt, nem látott se téged, se a házat, se a kertet, de még az is kérdés volt, hogyan élt, utazott idáig, és miért keres téged. De akkor miért nézett rád? És miért gondolta, hogy cseléd vagy?
- Óh, ne haragudj Kurono-kun, mint láthatod, nem túl sok mindent látok. Amikor kinyitottad az ajtót, és meg sem szólaltál, azt hittem csak egy szolga. - ez a kijelentés talán arra ad tanúbizonyságot, hogy a férfi nemesi családból származhat, ahol a cselédek megszokottak voltak. - Viszont, ha megkérhetnélek, elvennéd a torkomtól azt az éles fegyvert, ugyanis tárgyalnunk kéne, mesterem küldött érted. - mondja a neked, miután a fülébe suttogtál. Jelét sem mutatta a félelemnek, hogy itt, azonnal meghalhat. Elég furcsa napnak nézel elébe, egy vak ember, akinek a mestere tőled akar valamit, és közben még a becsületedbe is belegázoltak. - Tudod, lenne egy munka a számodra, jó pénzért, és titkokért...De, áh nem is kezdem el addig, amíg nem adod jelét annak, hogy elvállalod. - mondta, miközben feléd fordult. Úgy tűnik, régóta lehet vak, ha így megszokta ezt az állapotot, és még így is remekül tud tájékozódni. Viszont emellett neked döntened kell, hogy meghallgatod-e a férfit.