Kenshiro Karu

Át olvastam kétszer is, de nem engedem. Először is túl rövid minimum 100 sor ami kb 1000-1200 szó.
Az még nem lenne nagy probléma, ha csak pl.: 60-70 sor. Persze csak akkor, ha nagyon jól kivan dolgozva.
Konkrét tanulásról nagyjából tíz sort írtál, ami megint csak édes kevés. Nem írtál semmit szinte a jutsu megtanulásáról és gyakorlásáról.
Az egész technikát a mostani kalandod előtt közvetlenül kellett, hogy megtanuld. Nem pedig akkor, amikor még otthon voltál, és nem kezdtél el vándorolni.
Ajánlom figyelmedbe a tanulások szabályzatát:KATT

Ha nincs ötleted vagy segítség kell, olvasd el más játékosok tanulásáról írt történetet

okok vettem a dolgot, de remélem azért elnézed ez az első tanulásom:D:D:D nem vagyok még valami profi ezekből a dolgokból de igyekszem majd javítani amint lesz rá időm!!!!

( Mei)

Rendben elnézve
Akkor amint kijavított jelezd. Illetve van még valami mivel víz elemű jutsu előbb felkel oldanod a víz elemet ami mindenképp a jutsu tanulása előtt kell, hogy történjen.

olvasd el nyugodtan az előtörténetem az adatlapom vagy esetleg a technikáimat.... 100%ig vízelemű vagyok:)

Oks felejtsd el amit a víz elem feloldásáról írtam.

módosítva kibővítve!

Megtanulandó jutsu: Suiton: Suiryuudan no Jutsu





Nem is emlékszem már a napra, amikor utoljára kialudtam magam. Persze az álmom most sem volt olyan, mint más embereké. Anyám megtanított hogyan lehet úgy aludni, hogy az ember a legapróbb neszre is felébredjen. A szekér, amiben utaztunk három hordót és minket az öcsémmel rejtett egy ponyva alatt. Amikor visszavittük Karasi feleségét felajánlotta nekünk a fizetség mellett, hogy elvisznek a Gőz országának határáig ahova ők is tartanak. Ez nekünk pont útba esett, hiszen a Fű országába tartottunk. A nagy országokba nem kívántuk betenni a lábunkat öcsémmel, hiszen tudtuk, hogy mostanra biztosan tájékoztatták a nagy országokat, hogy a víz országában köröznek minket. Az úton megismerkedtünk a karaván családjaival ám jobbára csak egymás társaságát kerestük az öcsémmel. Utazott velünk egy furcsa visszahúzódó ember, akiről rögtön észrevettük, hogy shinobi. Őt Kazuyának hívták és annak ellenére, hogy a többiekkel idegenként viselkedett jobbára csak hozzácsapódhatott a karavánhoz, ahogy mi is. Tehát velünk szívélyesen foglalkozott, mindig oda hívott a tábor tüzéhez megosztotta velünk a sátrát, hiszen nekünk hasonló felszereléseink nem akadtak csak pokrócok, amik a hátizsákjainkban voltak.
Egyszer, amikor egy kis patak mellett haladtunk el gondoltam számot adok saját magamnak a tudásomról és vacsora után otthagytam a táborhelyet és fáradt öcsémet, aki azonnal elaludt. Amint odaértem a kis patakhoz felállítottam a saját rögtönzött kis rutin pályámat, ami egykét megmaradt papírfoszlányból állt különböző fákra rögzítettem, majd felmásztam egy fa tetejére, koncentráltam, ahogy a szüleim tanították „Karu lesznek olyan helyzetek az életedben, amikor nem hagyatkozhatsz, a szemedre ilyen esetekben kell érezni a célpontot” és minden probléma nélkül csukott szemmel levetettem magam a mélybe. Mindkét kezemben két- két darab shuriken volt, és amikor fejjel lefelé egy magasságba értem a célpontjaimmal eldobtam a shurikeneket, majd egy kecses átfordulással leérkeztem a földre. Az érkezést egy kis chakra használattal tompítottam. Majd amikor kinyitottam a szemem hangos tapsolást hallottam abból az irányból ahonnan jöttem. Azonnal létrehoztam egy vízklónt… Nem tudhatom ki követett idáig a táborból.
- Ügyes, ügyes. És én még azt hittem, hogy elemi jutsukat nem tudsz használni.
- Kazuya… Te meg hogy találtál meg az erdő közepén?
- Tudod kölyök vannak olyan dolgok amiket most még nem vagyok hajlandó megosztani veled, de ha gondolod az utunk során tudok segíteni neked a fejlődésben… Hogy mit miért teszek azt megtartom magamnak, de mit szólnál hozzá, ha megtanítanék neked egy remek jutsut amit én is a mesteremtől tanultam anno?
Azzal beugrott a vízfelszínre és elkezdte megformázni a kézjeleket… Olyan tíz másodpercig tartott a művelet. Majd megszólalt: Suiton Suiryuudan no Jutsu. Majd a víz kiemelkedett a medréből közvetlen Kazuya mögött és a szabálytalan vízoszlopokból kialakult egy hatalmas sárkány test, majd a fej is. Mikor Kazuya rám nézett kacsintott, és amikor feloldotta a jutsut a víz szétrobbant a levegőben, felzavarva az erdő békéjét. Elképedtem az öreg erején. Ilyen mértékű formai manipuláció nem lehet egyszerű a végrehajtása, de komoly fegyver lehet, egy csatában ahol van a közelben víz felszín.
- Rendben Kazuya megbeszéltük. Úgy is messze vagyunk, még a határtól. Mi a feltételed?
- Hmmm… ügyesen ráéreztél a lényegre kölyök. Egyetlen feltételem van. – Hangsúlyozott ki minden szót miközben odasétált a rögtönzött célpontjaimhoz és egyenként kihúzta belőle a shurikeneket majd odasétált hozzám és a szemembe nézett.
- Amikor eljön, az idő elvárom tőled a feltétlen engedelmességet.
Jelentette ki újdonsült mesterem ellentmondást nem tűrő hangon. Kicsit zavart, hogy ilyen furcsán ködösen fogalmaz az öreg és fedezi magát minden mondatával. Ám nekem nem állt szándékomban az ilyen sült galambot kiengedni… Beleegyeztem az ajánlatába, hiszen jobb stratégiailag is, ha gyűjtjük a szövetségeseket, mintha mindenkitől csak elzárkóznánk.
Az elkövetkező napok kíméletlen magolással teltek. Megtanultam, hogy ezt a technikát csak akkor lehet alkalmazni, hogyha a használója a víz felszínén áll. És a hátrányai közé tartozik, hogy a negyvennégy kézjel miatt legalább tíz másodpercig tart végrehajtani. Ezen kívül elég komoly formai manipulációt is igényel, hiszen egy sárkányt kell megformázni a vízből. Viszont a kívánt hatás nem marad el. Amint sikerült megtanulni a kézjeleket Kazuyával azonnal át tértünk a gyakorlati részére a dolognak. Egy idő után kezdtem észrevenni, hogy a többiek kinéznek minket, amiért eltűnünk minden este. Jobbára Kazuyával éltünk én és az öcsém. Az ő sátrában aludtunk vele ettünk, szinte mindent együtt csináltunk. Kurayami sokat kijárt velünk és nem is bánta meg. Kazuya őt is oktatni kezdte, ám őt inkább taijutsura tanította. Az első hét végén már eljutottam odáig, hogy létre tudtam hozni a vízoszlopokat, amiből majd a sárkányt kell megformázni. Egyik éjszaka, aztán amikor végeztünk az edzéssel végül utolsó próbálkozásnak megfeszítettem az izmaimat majd újra nekilendültem a kézjeleknek, amikor végeztem és kimondtam a jutsu nevét vízoszlopok törtek fel körülöttem, és hirtelen, ahogy koncentráltam a vízoszlopokból kialakult egy sárkány féle forma majd amilyen könnyen jött olyan könnyen szét is esett elfáradtam és éreztem, ahogy elszáll a lábaimból az erő. Összeestem és elájultam. Arra keltem, hogy másnap zötyögünk a szekérrel.
- Ez az kölyök sikerült!
- Igen tudtam, hogy előbb utóbb menni fog.
Mondtam mesteremnek, majd biggyesztettem egy halvány mosolyt az arcomra. Az öreg teljesen fel volt dobva. Fiatalos tűz lobogott a szemeiben. Hozzá képest most én éreztem magamat öregnek. Feltehetőleg aludtam elég sokat és mégis fáradtnak éreztem magam. Úgy érzem tegnap este elértem a teljesítő képességem maximumát. Aznap este nem kínzott meg minket annyira Kazuya. Közel jártunk már a határhoz nagyjából két hét telt el. Ez alatt az idő alatt meg tanultam létrehozni a jutsut és parancsolni magamnak. Viszont annyira kifárasztott egy végrehajtás, hogy Kazuya limitálta, és azt mondta egy nap maximum egyszer használhatom, különben ha elhasználom minden chakrám meghalok ezt mondta. Másnap, amikor már csak kétnapnyi járóföldre voltunk a határtól éjszaka már nem edzettünk csak Kazuya sátrában pihentünk és beszélgettünk, hirtelen egy robbanásra és sikításra lettünk figyelmesek. Kazuya feltépte a sátra bejáratát, majd ránk üvöltött.
- Fegyverbe! Megtámadtak minket.
Azzal elviharzott a szekerek felé. Amint Kurayami és én észleltük a dolgot már hallatszódott a következő robbanás is. Az emberek üvöltöztek és a tábor másik feléből hangos sikolyok érkeztek. Felkaptam a táskámat és futni kezdtem Kazuya után, az öcsém Kurayami ugyanígy tett. Amikor megérkeztünk a tábor nyugati részéhez Kazuyát láttuk, ahogy egyedül néz szembe támadóinkkal, akik hárman voltak. Mesterünk addigra valamilyen számomra ismeretlen jutsuval elárasztott a fél tábort és így megakadályozta, hogy kigyulladjanak a sátrak, vagy a tűz tovább terjedjen. Amikor megérkeztünk az öreg már meglehetősen nehezen vette a levegőt. Valószínüleg megeröltette magát, viszont a három ellenfélből kettőt már elintézett. Rajtunk volt a sor az öcsémmel, hogy megmutassuk mit tanultunk. Ám az öreg ránk szólt.
- Meneküljetek, ő nem a ti súlycsoportotok! Majd én elintézem! Ne törődjetek semmivel! FUSSATOK AZ ÉLETETEKÉRT!
Üvöltött ránk Kazuya. Majd hirtelen megragadta a karomat. Éreztem a szorításában még volt erő, de közel sem annyi, mint azelőtt.
- Emlékszel mit ígértél nekem? Hát most itt az idő! Tedd, amit mondtam fuss. AZONNAL.
Tudtam mi a teendőm-megragadtam az öcsém vállát és elszaladtam az ellenkező irányba. Pont a határ felé indultunk. Amikor már kellő távolságba értünk rohamtempóra váltottam. Egy kicsit fájt az elválás az öregtől, hiszen az utóbbi két hétben a családunk tagjává vált, de tudtam, hogy ezt kell cselekednünk az öcsém és a saját érdekemben egyaránt. Majd meghallottam a robbanást, ami a hangjából ítélve akkora lehetett, hogy az egész tábort elpusztította még lökéshullámot is megéreztük, amit gerjesztett. Hangja a csontjaimig hatolt, hiszen tudtam, hogy Kazuya nincs többé.

Megtanulandó jutsu neve: Shuriken Kage Bushin no Jutsu
Szint: B

//A jutsu megtanulására Kabutotól kaptam engedélyt! Mivel chuunin vizsgán tartózkodom jelen pillanatban ezért vállalom, hogy a vizsga ezen szakaszán még nem használhatom a jutsut!//

Amikor már majdnem lehunytam a szemem hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Kanko a tűz félhomályában rám pillant, aztán a fák fedezéke felé bök a fejével. Ebben az apró fejmozdulatban összpontosult minden félelmem és kíváncsiságom is mivel dönthetek úgy, hogy nem követem az öreget! Amit mesélt nekem aznap az életemről az annyira lehetetlen mégis mintha lenne benne valami, mintha egy olyan részemet ébresztette volna fel, ami eddig mélyen szunnyadt.
Végül a kíváncsiság legyőzte a félelmet és felőrölte annak minden morzsáját. Tudtam, hogy az öreg már könnyűszerrel megölhetett volna, ha így akarta volna elintézni a dolgot. Az viszont felvet pár kérdést, valójában milyen szinten lehet, ha sikerült eddig bujkálnia és túlélnie. Amikor beléptem az öreg után az erdőbe ő nekem háttal állt és így kezdett el beszélni!
- Tudod Karu sajnálom, hogy csak most hosszú évekkel a tragédia után tudtam neked elmesélni a történetet! Mind ezek mellett nem várom el, hogy azonnal megbízz bennem, mert el tudom képzelni milyen nehéz, lehet ez neked most! Lenne itt még valami, amit szeretnék neked megtanítani mielőtt tovább indulsz! – Egy pillanatra elcsuklott a hangja és úgy tűnt mintha nem is akarná folytatni, aztán egy pillanat alatt visszanyerte magabiztosságát! – Mielőtt apáddal elváltunk legutoljára rám bízta, hogy esetleg ha velük történne, valami tanítsak meg neked valamit, amit ő szeretett volna! Egy technikáról beszélünk, amit apád mesteri szinten használt és megtanította nekem is.
Elhallgatott egy pillanatra majd elővett egy shurikent, majd amikor már azt hittem, hogy nekem fogja vágni eldobta egy közeli fa felé. Amíg a shuriken repült a cél felé Kanko elmutogatta a kézjeleket és épp, hogy hallhatóan mondta ki a jutsu nevét: Shuriken Kage Bushin no Jutsu. Vártam, hogy mi fog történni, de nem következett be semmilyen változás. Kanko nevetve, nyugtázva, hogy nem jöttem rá elsőre a jutsu lényegére csak ennyit mondott:
- Mintha magamat látnám! Nézz csak oda ahova a shurikenemet dobtam!
Amikor odanéztem azonnal le is esett, hogy mire való ez a technika és milyen esetekben vehetném igen csak nagy hasznát.
A fába amire Kanko célzott nem egy shuriken talált bele, hanem legalább öt darab! Tehát fegyvereket sokszorosító technika.
- Igen, ahogy látom már megértetted ennek a technikának a lényegét. Olyan esetekben veszed a legnagyobb hasznát, ha esetleg már elfogyott a shurikened illetve a kunai késeidből is kifogytál már és esetleg több ellenfél ellen küzdesz egyszerre. A jutsu technikailag nem olyan bonyolult, mint ahogy azt először gondolná az ember. A lényeg az, hogy amikor eldobod a shurikent, vagy kunait, vagy akármilyen fegyvert, ami a kezed ügyébe kerül, gyorsan el kell mutogatnod a kézjeleket… Ugye gyors vagy a kézpecsétek terén fiam?
- Eddig soha nem volt gond a gyorsaságommal. Nem tudom, hogy mennyire számítok gyorsnak, mert nincs viszonyítási alapom, hogy a kortársaim mennyire gyorsak. Ha megmutatod, a kézjeleket esetleg megnézhetjük milyen a sebességem a kézpecsétek terén!
Kankó megmutatta a kézpecséteket szépen egyesével, aztán adott némi időt, hogy begyakoroljam őket. Aztán mivel nem volt más hátra megmutattam neki a lehető leggyorsabban, ahogy csak tudtam!
Ahogy sejtettem… gondolta magában az öreg… Valóban olyan gyors akár az apja, de lehet, hogy még őt is túlszárnyalja! Ez a fiú valóban tehetséges.
- Ez az fiam szép. Akkor most lássuk a technika lényegét. Amikor eldobod a shurikent és megformázod a kézpecséteket akkor már csak a shurikenre koncentrálsz. Érezned kell a fegyvert és a chakrád segítségével másolatokat készíteni róla! Ismersz akármilyen klón technikát?
- Igen ismerek! – válaszoltam dacosan.
- Rendben akkor a megvalósítás itt is hasonló csak a lényeg az, hogy itt a fegyvert másolod le, és nem szakítod meg a folyamatot azonal amint kész a másolat, mert a beleölt chakra mennyiségétől függően tudod szabályozni, hogy hány másolatot hozol létre! Első alkalommal, persze ha egyáltalán sikerül, akkor is egy másolat készítése is megerőltető lesz, de ez függ attól is, hogy mennyire vagy tanulékony…
- Értem és most, hogy tudom a jutsu elméleti megvalósítását a gyakorlatban hogyan tudnám mégis azt kivitelezni, hogy érezzem a fegyvert?
- Nézd, fiam nem tudom téged ki tanított meg bánni a fegyverekkel, de tudnod kell azt, hogy úgy kell tekintened a fegyvereidre, mint a testrészeidre. Egy ninja mindig egy a fegyvereivel és érzi őket. Például a katana a hátadon a karod meghosszabbítása a harcban, ha érted mire célzok!
- Igen értem és igyekszem akkor úgy is cselekedni, köszönöm a tanácsot!
Amint elkezdtem dobálni a shurikeneket éreztem, hogy miről beszél Kanko. A chakrám segítségével tényleg tudtam érzékelni valamennyire a fegyvereimet és éreztem a shurikent is amit elhajítok! Bármennyire hangzik hihetetlenül, de Kankonak teljesen igaza volt! Ha úgy készülök fel a harcra, hogy a chakrámat is használom és megpróbálok annak segítségével is ’érezni’ akkor valahogy sokkal könnyebben tudok meghatározni alapvető dolgokat, mint pl: távolság, lendület, reflexek!
Az első egy-két órában nem nagyon sikerült lemásolni a shurikent. Aztán amikor már kezdtem feladni a reményt, hogy egy ilyen nehéz jutsut meg lehet tanulni akkor egyszer csak sikerült lemásolnom egy shurikent, de úgy, hogy igazából észre sem vettem, csak amikor odasétáltam a fához és kihúztam belőle a saját shurikenemet. A mozdulatok már rögzültek bennem így nem is figyeltem fel a másik shurikenre ami az enyém mellett volt. Kanko elnevette magát majd utánam kiáltott, hogy nem hagytam-e ott valamit! Amikor észrevettem a klón shurikent nagyon megörültem. Innentől kezdve felgyorsultak az események és egyre jobban ment a technika elsajátítása. Kankonak igaza volt kezdetben valóban nehéz volt csupán egy másolat készítése is, de minél többet csináltam annál egyszerűbbnek tűnt.
Az öreg egy idő után annyira beleélte magát, hogy készített egy kis pályát és egész hajnalban azon gyakoroltunk. Mutogatott taktikákat mesélt saját tapasztalatokat is. És így telt el majdnem az egész hajnal is.
Mire végeztünk nagyon elfáradtam és kimerültem, de ki merem mondani, hogy úgy érzem sikerült elsajátítanom ezt a jutsut!
- Ügyes voltál kölyök! Most pedig menj aludni, holnap hosszú út vár rád! Reggel korán ébredj és hagyj itt minket! Az utolsó őrséget helyetted is vállalom!
Azzal leült a tűz mellé és hátat fordított nekem Hama Kanko. Olyan fáradt voltam, hogy nem is nagyon akartam ellenkezni. Avval a reménnyel aludtam el, hogy most ha nem is sokat, de legalább sikerül egy jót aludnom!

Egy párharccal egybekötött tanulás remélem jól sikerült!

Már csak egy hét van a vizsga második fordulójáig én pedig semmi értelmeset nem csináltam amióta megtanultam a sárkánytűzrakétát. Igaz azt a jutsut gyakorolgatom nap mint nap, ám nem érzem, hogy előrébb jutottam volna. Úgy gondolom ezt a maradék egy hetet hasznosabban is el lehetne tölteni a városnézésnél és inkább visszamegyek az edzőterepre ha már van egy kis szabad időm.
Miközben a sétáltam az utcán arra gondoltam edzés előtt nem ártana egy kicsit enni amit meg is tettem az első ramenesnél. Mivel nem akartam tele hassal nekiállni így csak egy kis adag rament ettem ebédre ez pont jó lesz mert nem fogom összehányni magam két mozdulat között. A ramen 50 ryomba fájt de megérte. Régen ettem ilyen finomat. Remélem a napom is ilyen jól fog telni.
Kiérve az edzőterepre megkezdtem a szokásos bemelegítésemet de úgy éreztem, hogy valami nincs rendben. Mint amikor az embernek az a bizonyos hatodik érzéke jelez, hogy ’ ÖREG ITT VALAMI NEM STIMMEL! ’ pont így éreztem, de igyekeztem elhessegetni az érzést.
Amikor már túl voltam a végtagjaim átmozgatásán és kezdtem fel eleveníteni, hogy milyen mozgás kombinációkat is ismerek egyszer csak nagy füst felhő és egy apró pukkanás jelezte, hogy valaki mellettem termett.
Nem akartam hinni a szememnek… Ez az a fiú akivel nem is olyan rég küzdöttem a geninek ’vezetője’ akit a kumoi jounin kísért el. A fiú hasonlóan egykedvű volt mint jó magam de látszott rajta, hogy amikor meglát felderül a kedve…
- Áh, te vagy az! Veled csaptunk össze itt a múltkor emlékszem rád! – Mondta az ismeretlen mintha csak most vett volna észre…
- Üdv. Jöttél, hogy újra megmérkőzzünk a helyért, vagy ezúttal bérleti díjat kéne fizetnem? – Szegeztem a srácnak a kérdést, majd folytattam a kis bemelegítésemet, mintha semmi sem történt volna.
- Tudod a én nevem Kin és valójában nem genin vagyok hanem chuunin csak szeretem ha körberajongnak az emberek. Te pedig jössz nekem még egy visszavágóval úgyhogy ha gondolod akár lerendezhetjük most is! – Vágta nekem ezt a flegma kihívást Kin…
- Hát ha megint szét akarod verni az edzőterepet akkor benne vagyok, de ezúttal nem fogom visszafogni magam!
- Legyen! Nem is gondoltam rá, hogy a faluban mérkőzzünk meg! Az Elárasztott Hegyvidék jó lesz nekünk!
Azzal mielőtt még meg tudtam volna mukkanni egy fordított idézéssel már ott is álltunk egy hegytetőn! A terep számomra tökéletes volt. Sziklás durva, de ott volt az a közeg amiben én otthon éreztem magam: a víz. Ahogy megérkeztünk körbe pillantottam majd elrugaszkodtam Kintől nagyjából öt-hat méter távolságba értem a víz sima felszínére.
- Egy szabály van csak! Az első vérig megyünk!
- Kezdjük! – Vetem oda neki hanyagul.
Nem akarom lebecsülni ezt a srácot, de miért akar ennyire legyőzni engem azt nem értem. Ha valóban chuunin akkor elvileg nem kellene, hogy kihívást jelentsek neki. Nem volt időm ezzel foglalkozni mert már érkezett is az első tűzgolyó. Ez jóval kisebb és gyorsabb volt mint legutóbb így már csak egy vízmásolat létrehozásával tudtam kivédeni. A következő három mellém csapódott be és ezzel nem kevés vízpárát szabadított fel mellettem ezt kihasználva ki tudtam gondolni, hogy mi lesz a következő lépés. Kin szemszögéből csak annyi tűnhetett fel, hogy két Karu szalad ki a pára fedezékéből és mire felszáll a vízgőz én már sehol sem vagyok. Taijutsu tudását próbáratéve a két klón rá támadt, de amikor szétütötte az egyiket a másik klón egy vízbörtön jutsuval fokságba ejtette… Ennyi lett volna egy kumoi chuunin ezt nem akarom elhinni. Ebben a pillanatban Kin teste egy apró pukkanással semmivé foszlott majd a klónok háta mögül két shurikennel leterítette őket! Én ezt kihasználva a víz felszín alól felbukkantam és elhajítottam felé a saját kunai késemet melyre rá volt rögzítve egy robbanójegyzet is. Majd mielőtt még odaért volna jöhetett a shuriken kagebushin no jutsu! A technikának köszönhetően a robbanójegyzetek is sokszorozódtak és amikor felrobbantottam a nagyjából húsz apró robbanás összeállt egy elég nagy detonációvá. Nem akartam megölni, de vérre mentünk…
A fiú elég kormosan evickélt ki a víz felszínre! Látszott rajta, hogy kezd fáradni, de az én chakrám sem tarthat örökké még maximum két komolyabb támadó jutsut tudok bevetni így meg is kezdtem a negyven négy kézpecsét gyors megalkotását. Kin ezt észrevette és úgy látszott ő spórolós üzemmódba kapcsolt mert egy Kunai késsel rohamozott felém. Nem volt ideje bevinni a az ütést mert a hatalmas vízsárkány pont előtte ágaskodott fel és egy iszonyatos robajjal vetette rá magát. Pont észrevettem ahogy az összecsapódó hullámok között a teste egy pukkanás kíséretében köddé válik.
Egy kagebushin no jutsu? Ez a srác tényleg egész ügyes. Ekkor megszólalt mögöttem egy hang és ez valóban az igazi Kin volt. Csapzottan és kormosan de a szemében hatalmas elszántsággal.
- Valóban nagyon jó vagy ahogy azt sejtettem. Rég mozgattak meg ennyire. Maradjunk annyiban ha te nyersz akkor megtanítom neked a fegyvertáram legpusztítóbb és halálosabb technikáját, hogy legyen számodra is értelme a harcnak.
Ez valóban jól hangzott azonban tudtam, hogy vajmi kevés esélyem van egy chuunin ellen úgy, hogy már csak egy komolyabb jutsu végrehajtására van elegendő chakrám aztán kénytelen leszek taijutsuval folytatni.
Kin hátraugrott és egy gyors kézjel sorozat után nagylevegőt vett! Ez lesz az a nagy tűzgolyó gondoltam magamban, majd én sem voltam rest hátraugrottam közben emlékeztem az izomkolosszus sensei szavaira! ’Az érzelmek felerősítik a benned rejlő tüzet!’ Majd a három kézpecsét után vettem én is egy nagy levegőt és kört formáztam az ujjaimból majd kimondtam a jutsu nevét hangosan. Katon Karyuu Endan. Ahogy a két technika egymásnak feszült a víz felszín csak úgy sistergett, de amikor a tűzsárkány rakéta elérte teljes erejével a tűzgolyót úgy söpörte el, hogy a technikának hímondója nem maradt! Előttem egy harminc méteres körzetben felperzseltem mindent.
Mire magamhoz tértem a pillanatnyi kábulatból egy kunai kés volt a torkomnál és így tudatosult bennem, hogy itt az ideje feladni. Ennek a fiúnak van sütnivalója a ninjutsuhoz és valóban egy chuunin szintjén van én pedig majdnem teljesen kimerültem ennyi chakra használattól. A szervezetemet még jobban hozzá kell szoktassam a huzamos chakra használathoz bár úgy gondolom jó úton haladok efelé a cél felé.
- Feladom… - Lihegtem oda ellenfelemnek!
- Jól tetted de azt hiszem ki egyezhetünk egy döntetlenben! Ilyennel sem találkoztam még, hogy egy genin ennyire jártas lett volna a víz jutsuk terén! – Mondta lihegve Kin is, majd hozzátette. – Téged hogy hívnak? Még nem mutatkoztál be.
- Az én nevem Karu és kusagakureból jöttem bár ez gondolom egyértelmű…
- Nos Karu rászolgáltál akkor holnap reggel várlak a kiképzőterepnél és nem kell magaddal hoznod a fegyvereidet nem lesz rá szükséged.
Elbeszélgettünk még úgy nagyjából a semmiről megdicsértük egymás tehetségét aztán Kin visszaidézett minket a falu kiképzőterepéhez.
Aznap éjszaka nagyon jól aludtam és azt gondolom ilyen jó edzésem nem volt mióta itt vagyok Kumoban, de azért reméltem, hogy valami értelmes jutsut akar megtanítani nekem!
Másnap reggel a megbeszéltek szerint vártam Kint. Meg is érkezett ám ezúttal nem vitte túlzásba a dolgot. A füstfelhő és hirtelenkedés ezúttal elmaradt. Amikor megérkezett ugyanúgy egy fordított idézéssel az elárasztott hegyvidékhez jutottunk el és itt kezdett bele monológjába újdonsült senseiem.
- Nos Karu akkor szeretném azzal kezdeni, hogy láttam te is képes vagy tűz jutsukat használni. Ez abból a szempontból jó hír, hogy én is egy tűz jutsut szeretnék neked tanítani. Az egyik legerősebb katon technikát szeretném neked megtanítani amivel valaha shinobi pályafutásom alatt találkoztam. A technika neve Katon: Haisekisho azaz Égő hamu felhalmozódás. Ahogy a neve is mutatja ennél a jutsunál nem az számít, hogy milyen erejű és hőfokú a láng amit köpsz. A technika lényege, hogy a kézpecsétek elvégzése után a kiokádott chakrával felizzított hamut az áldozatra köpöd és ezt egészen addig folytatod amíg a hamu el nem lepi ellenfeled testét. Majd amikor már úgy véled elég lesz a fogaid összezárásával elzárod a kiáramló hamu útját és ugyanebben a pillanatban a keletkezett hamufelhő egyetlen hatalmas robbanásban egyesülve képes akár teljesen megsemmisíteni az ellenfeledet illetve ilyenkor már áldozatodat. Életem során kétszer alkalmaztam ezt a technikát, de mindkét alkalommal öltem vele ezért szeretném ha kétszer meggondolnád mielőtt alkalmazod! Kezdjük akkor először a kézjelekkel.
Elmutogatta a kézjeleket nekem Kin aztán megtanultam én is és kaptam egy dícséretet, hogy milyen gyorsan tudok kézpecséteket alkotni. Miután szépen megtanultam a kézpecséteket jöhetett a hamu lehelés folyamata de előtte Kin megmutatta egy kisebb sziklán a jutsu elsöprő erejét. Hittem neki de ezután a kis bemutató után aztán még jobban kezdett érdekelni a dolog. Aznap eljutottunk addig, hogy sikerült hamut lehelni a számon ami nagyon rossz ízű de az eredmény tekintetében ez elhanyagolható körülmény számomra. Másnap már sikerült egy kicsit felizzítanom a hamut a számban lévő tenketsuval de még mindig nem volt megfelelő a hatás. Ezen a napon szinte majdnem a végkimerülésig próbálkoztam. Majd a harmadik nap már sikerült izzásig hevíteni a hamut de a robbanást valahogy még most sem sikerült olyan erejűre generálni mint Kin verziójában. Már csak három napom volt a vizsgáig, de még mindig csak félig tudtam kivitelezni a jutsut. Tudtam, hogy meg kell tanulnom amíg elkezdődnek a duellek mert utána már nem lesz időm ezzel foglalkozni ezért rákapcsoltam. A következő napokban még nagyobb erőbedobással gyakoroltam a jutsut még végül két nappal a vizsga előtt utoljára találkoztunk Kinel az elárasztott hegyvidéken.
- Rendben késszen állok! – Mondtam neki majd öszpontosítottam.
Egy kisebb követ szemeltem ki áldozatnak majd egy nagylevegő és jöhettek a kézjelek. Sikeresen kifújtam az izzó hamufelhőt a számon de olyan mennyiséget amilyet előtte még nem is reméltem volna majd amikor már úgy véltem elég lesz összecsuktam az állkapcsomat és abban a pillanatban egy akkora robbanás rázta meg a tájat, hogy a lökéshullámtól legalább két métert repültem hátra.
Amikor magamhoz tértem és Kin elmagyarázta mit tettem majd megmutatta mi maradt abból a sziklából tudtam, hogy sikerült és elsajátítottam ezt a technikát. Örültem miután visszamentünk és elbúcsúztunk mert Kin megígérte, hogy ott lesz a vizsgán, de igazán csak azért örültem mert most tényleg egy gyilkos jutsuval bővült a fegyver táram ami elől nincs menekvése az ellenfeleimnek!

Oké! Igyekszem kijavítani köszönöm az értékelést!

Suiton: Mizukyuu no Jutsu
Magyar név: Víz Elem: Vízgömb Technika
Típus: Kiegészítő
Besorolás: B szintű
Chakraszint: 470
Időbeli elhelyezés: A háborús időugrás

Már hónapok óta nem ettem olyan jót mint azon a délutánon. Tele hassal sétáltam ki a birtokra és gondoltam sétálok egyet így utam bőven a kerítésen túlra vezetett. Ahogy átléptem a birtok kapuját mintha egy kicsit felszabadultam volna. Nem nyomta a lelkem a felelősség súlya ami minden egyes alkalommal rám nehezedik amikor belépek a szobámba, a klán vezetőjének szobájába. Így a természetben szabadabbnak érzem magam. Már gondolkoztam róla nem egyszer, hogy átadom a vezetést Kazuyának és akkor az öreg névlegesen átveheti a klánt Kazuya meg a háttérből irányítana. Amíg Kusagakure megtűri a klánt addig nincsen gond. Kusagakure pedig meg fogja tűrni a klánt mert megmentettem a bukástól és ha nem akarják, hogy felkerüljenek a listára akkor inkább szépen csendben tűrnek. Ezt valószínűleg Enraku is tudja.
Eldöntöttem, hogy ma ellátogatok Kusagakurébe úgyis rég voltam már a faluban és nem árt tudni, hogy mi is folyik a környéken. Mostanában elég sokat vagyok a birtokon amióta visszavertük Iwagakurét mindenki egy ellentámadástól tart, attól függetlenül, hogy Enraku a határig kergette a sereg maradékát. Konohának pedig új Hokagéja van, aki nem éppen az a nyugodt fajta hírében áll. Shimura Danzounak hívják. A minap hallottam az öregtől amikor Kazuyával beszéltek róla. Azt mondták, hogy ő a főparancsnoka a konohai ANBU-nak. Így a hatalom most egy ember kezében összpontosul Konohában. Ebből lehet még nagy előny is de nagy bukás is.
Vajon mi lehet a helyzet most Sunagakuréval. hallottam, hogy a falu elesett és gerilla harcmodort folytatva próbálják folytatni a harcot a megmaradt sunagakurei shinobik több kevesebb sikerrel, de mit vártak mégis. Konoha miért nem oda öszpontosítja az erejét, hogy segítsen. Számomra érthetetlen ez a stratégia, de nem is nekem kell értenem mer ezen a táblán egyenlőre még csak egy gyalog vagyok. Addig jó amíg úgy tudják, hogy csak annyira vagyok képes mint egy gyalog. Bár érzem valahol belül mélyen, hogy ez a jövőben változni fog... Drasztikusan...
Amint beértem a faluba szinte megcsapott a jókedv. Talán a civilizáció teszi végül is az ember társasági lény nem ülhet egész nap az íróasztal mögött... Végig sétálva az utcán a főkaputól a kiképzőterep felé vettem az irányt. Mostanában nem nagyon szoktam elmenni a könyvtárba. Bár a könyvtáros rendes velem, de már elolvastam minden könyvet ami érdekelt és inkább Kazuyától kérdeztem meg a dolgokat.  Valahogy úgy éreztem ő nem ferdít semmit sem a valóságon míg a könyvek írói bármikor megtehetik ezt. Viszont Kazuya úgy érzem sosem hazudna nekem. Kicsit úgy érzem mintha a fiaként kezelne. Ezzel viszont nincs semmi bajom mert most jól jönnek a szövetségesek. Olyanból pedig mint ő keveset ismerek.
A kiképzőterepeken alig volt valaki. Az egyik sarokban pár genin bohóckodott valamit, de azonnal rám esett a tekintetük amint megérkeztem. Megszoktam már, hogy felfigyelnek rám a kisebbek. Néha hiányolom én is ezt a gyerek kort, de nekem nem ez jutott osztályrészül. Próbálok nem anyámra gondolni... Vajon milyen lehetett? Szeretett ez nem vitás hiszen az életét adta értem és az öcsémért. Egyszer valahogy megpróbálok keríteni egy olyan embert aki ismerte. Kazuya ismerte őt, de nem szeret a múltról beszélni. Megértem ez egy olyan seb amit az idő sem gyógyít meg. Nézem a vizet miközben a könnyeimmel küzdök. Mi a fene? A könnyeimmel? Mi vagyok én valami sírós kislány? Egy kegyetlen gyilkos elérzékenyül valaha is? Úgy látszik igen, vagy csak azok akiknek van lelke.
Egy öreg férfi sétál felém miközben bámulom a vizet. A kis tónál állok az edző terep egyik végében és a vizet fürkészem. Nyugodt és csendes. Emlékeket idéz fel bennem amikor az első víz technikámat tanultam meg itt. Amint az öreg odaér észreveszem, hogy kalapot visel, olyat amilyet a kereskedők szoktak, de ősz ezüstös tincsei még így is kilátszanak alóla. Megismerem Kankot már a járásáról.
- Üdv Karu! Hogy, hogy itt talállak? Arra gondoltam, hogy edzel, esetleg készülsz aháború folytatására. Ez talán egy szünnap?
- Igen. - Válaszolom egykedvűen. - Tudod öreg sokat gondolkoztam mostanában és azt hiszem, hogy nem értem meg még én a vezetői tisztségre. Arra godnoltam, hogy átadom a feladatot a közös ismerősünknek illetve neked. Ketten bőven jobban el tudjátok látni ezt a feladatot mint én.
- És mégis honnan veszed, hogy mi jobban el tudjuk látni?
- Tudod annak idején amikor elvállaltam, hogy vezető leszek nem gondoltam volna, hogy ennyi felelősséggel jár. Arra gondoltam, hogy újra egyesítem a klánt és építek nekik egy otthont. Most, hogy ezt már megtettem úgy érzem ennyi volt a feladatom.
- Értem és azt hiszem valahol mélyen megértelek. Azt javaslom, hogy térjünk vissza még erre később és kérlek fontold meg mert ez egy fontos dolog...  - Majd Kanko is a messzeségbe meredt.
Hosszú már-már kínosnak mondható csend telepedett közénk. Nem akartam megtörni ezt a csendet most valahogy úgy jól esett egy kicsit csendben figyelni a világot. Aztán a pillanat elmúlt és az öreg ismét felém fordult.
-  Karu fiam lenne itt még valami amit meg szeretnék mutatni neked. Úgy érzem elérkezett az idő, hogy megmutassak neked valamit, ami a legféltettebb titkaim egyike. Bizonyára sejted már, hogy egy technikáról lenne szó. Ezt a technikát még akkor tanultam amikor Kirigakure elit shionobijai között szolgáltam. Egy öreg Suiton mester tanította nekem akinek a nevére már nem is emlékszem. Az illető azt állította, hogy ez egy tiltott jutsu, mert a létrehozása veszélyes lehet a használójára, viszont talán ettől olyan erős. Egy olyan víz alapú technikáról beszélünk, amely nem a környezetedben megtalálható vizet használja fel hanem a saját testedből nyeri ki a vizet. Ez egyfajta csapda technika. Azt hiszem ismered a vízbörtön technikát és annak hatását. Képzeld el ha a víz mennyisége sokkal kevesebb és bárhol bármikor létrehozható. Viszont ügyelni kell rá, hogyha az ember használja legyen nála víz amivel pótolni tudja a kiesett mennyiséget. A technikát állítólag a harmadik Mizukage fejlesztette ki és a tanítványai között is csak egynek sikerült elsajátítania. Később nyilvánították tiltott jutsunak. Megtanítom neked, mert úgy gondolom eljutottál arra a szintre, hogy tovább lépj. A technika neve Suiton: Mizukyuu no Jutsu. Mit gondolsz készen állsz elsajátítani ezt a technikát a hallottak alapján, vagy inkább hagyjuk.
- Hát őőő... - Egy pillanatig gondolkoztam és azon tűnődtem, hogy amikor elindultam ma reggel otthonról nem gondoltam volna, hogy Kankoval Kusagakure kiképzőterepén tiltott suiton technikákról fogok beszélgetni. - Hát azt hiszem készen állok rá, úgy is hiányzott egy kis kihívás a mai napból. Mutasd hát hogy kell létrehozni ezt a technikát és mire kell figyelni.
Az öreg megmutatta a kézjeleket majd utasított, hogy menjünk oda a tóhoz. Amikor már ott voltunk mondta, hogy neki már nehezére esik ezt megcsinálni de talán egyszer kétszer még belefér. Soha nem kérdeztem Kankot, hogy hány éves is valójában, de abban biztos vagyok, hogy öregebb mint Kazuya. Levettük a cipőinket majd besétáltunk a bokáig érő kis vízbe. Szerencsére a környéken nem volt senki aki minket figyelt volna, az idő pedig szokás szerint trópusi volt. Fülledt meleg, így jól is esett nekünk egy kis láb áztatás.
Kanko elmutogatta a kézjeleket, majd egyik kezével megtartotta a másikat és becsukta a szemét. Látszott at öregen, hogy valóban nagyon koncentrál. Aztán egyszer csak mintha izzadtság törne elő a bőre alól, de mégsem. Látszott, hogy a saját testének a víz tartalékait használja fel. A vízgömb amely létrejött egy picivel a tenyere felett és összeállva egy szinte tökéletes gömböt formázott nagyjából akkora lehetett mintha három almát összegyúrunk volna. Az öreg kinyitotta a szemét, majd egyenesen rám nézett.
- Ez a technika hasonló alapon működik mint a vízbörtön jutsu. Ha jól tudom azt a technikát már ismered. Nos itt majdnem ugyanaz az elv, csak amint azt már említettem a saját tested víztartalékaiból kell létrehoznod a gömböt. Amint látod itt sokkal kisebb a víz mennyisége, ez azért van mert amíg a vízbörtön technikánál a chakrádnak folyamatosan kapcsolatban állnia vízzel, ennél a technikánál a chakráddal átitatott vízzel dolgozol így sokkal kevesebb is elég belőle, hogy csapdába ejtsd az ellenfeledet. A jutsut egyszerű kivitelezni miután létrehoztad hozzávágod, vagy csak hozzáérinted az ellenfeledhez. Természetesen jól kombinálható vízklónokkal is és így bárkit gyorsan harcképtelenné tudsz tenni. Az ára viszont nagy. Nem véletlenül nyilvánították tiltott technikának még a Kirigakureiek is. A saját testnedveidből hozod létre így fenn áll a kiszáradás esélye. Így maximum is csak kétszer alkalmazhatod egy nap. Az ember testének nagyobb része víz, így amíg a biztonságos határon belül maradsz és utána tudsz inni akkor nem lehet gond. A hatás viszont elképesztő.
Azzal az öreg tett felém egy lépést és hozzám vágta a kezében kialakult vízgömböt. A víz ahogy szétcsattant rajtam úgy szinte azonnal össze is állt és egy vékony sávban körbefogta a testemet. Nem, hogy mozdulni, de még a számat kitátani a csodálkozástól sem tudtam. Ez a technika valóban lenyűgöző. Nagyon erős és hatásos technikának látszik, viszont veszélye legalább akkora mint a amilyen erőt képvisel. Az öreg elengedte a vízfelszínt és az eddig fogva tartó vékony vízréteg volt nincs el is tűnt. Kanko azonnal lehajolt és inni kezdett a tóból. Látszott rajta, hogy megviselte a jutsu létrehozása.
- Azt mondják, hogy a Harmadik Mizukage tanítványai közül csak egynek sikerült tökéletesen elsajátítania ezt a technikát. Nekem is hosszú ideig tartott amíg tökéletesíteni tudtam. Van esetleg valamilyen kérdésed?
- Nincs és igazából teljesen le vagyok döbbenve. - Válaszoltam Kankonak. - Viszont tudom már, hogy fogom gyakorolni.
Kézjeleket mutogattam majd létrehoztam egy vízklónt akinek azt a parancsot adtam, hogy álljon velem szembe és amikor hozzáérintem a technikát akkor próbáljon meg mozogni.
A klónt megállt velem szemben én pedig elmutogattam a kézjeleket amiket az öreg mutatott majd kinyújtottam a karom és koncentráltam. Próbáltam a víztartalékaimat összegyűjteni a kezem felett a chakrám segítségével. Amint kinyitottam a szemem annyit vettem észre, hogy a karomból mintha izzadnék cseppek csorognak le a tenyerem irányába és ott próbálnak összeállni ez azonban nem sikerült. Hirtelen megszakadt a koncentráció és az egész a beleölt chakrával elillant.
Mit mondhatnék, elég csalódott voltam és ezt nem is tudtam túl jól leplezni. Amint Kankora pillantottam az öreg szemében a remény szikráját véltem felfedezni és ez erőt adott. Ittam egy kicsit és ismét munkához láttam. A második próbálkozásnál ugyan eddig jutottam el. A harmadik próbálkozás után pedig olyan szomjas lettem, hogy kértem egy kis pihenőt.
- Természetesen pihenj nyugodtan Karu nem sietünk. Sőt szeretném megkérni, hogy mára hagyjuk abba a gyakorlást. Menjünk haza és majd holnap folytatod.
Aznap éjjel nehezen aludtam el. Az ajkam kiszáradt de életben voltam és tudtam, hogy nekem meg kell tanulnom ezt a technikát. Amikor másnap kimentem nem is teketóriáztam sokat. Megkerestem az egyik kristálytiszta vizű patakot amely a birtokon folyt keresztül és munkához láttam. Létrehoztam a klónt ugyan azzal az utasítással. Elmutogattam a szükséges kézjeleket majd kimondtam a technika nevét és jobb kezemmel megtámasztottam a balt majd behunytam a szemem és koncentrálni kezdtem. Egyre inkább éreztem, hogy egyre szomjasabb vagyok. Úgy látszik sokat kell gyakorolni ezt a technikát, hogy olyan helyekről vond ki a vizet a testedből, ahol kevésbé szükséges. Amikor úgy éreztem elég kinyitottam a szemem és ott volt a vízgömb a kezemben kicsit nagyobb Kankonak. Talán túlzásba estem? Amikor hozzá érintettem a klónhoz a víz csak szét fröccsent és el is tűnt. Vajon mit ronthattam el? Meg kell próbálnom újra.
- Szerinted mit ronthattam el? - Kérdezem a klóntól majd elkezdek nevetni a saját bolondságomon.
A következő alkalommal sikerül létrehozni a vízgömböt, amit kisebb ideg kitöréssel együtt nekivágok a klónnak. A víz szétfröccsen majd ismét összeáll. Megmarad a kapcsolat köztem a és a chakrámmal teli vízréteg között ám valami még mindig nem stimmel. A klón ugyanis tud mozogni és az egyik lábát megmozdítja.
Ezután oltom a szomjamat és létrehozom a sima vízbörtön technikát amit gond nélkül sikerül kivitelezni. Tényleg meg is van mi a gond. Nem egyenletes a chakra áramlás. Szóval a chakrakapcsolatot úgy kell megtartani, hogy folyamatosan fenntartom még akkor is amikor a víz szétfröccsen. Erre a következtetésre jutok, de ezúttal nem tudom  letesztelni, mert úgy is ráérek és vannak a mai napon még más teendőim is így majd holnap megpróbálom.
Másnap szintén a klónnal szemben állok és csukott szemmel koncentrálok miután elmutogattam a kézjeleket és kimondtam a technika nevét. Mintha csak egy varázsigét mondtam volna. A gömb létrejön a tenyeremben ami ismét nagyobb mint az öregé volt. Megindulok a klón felé és hozzá érintem. Ahogy a gömb tartalma szétfröccsen mintha csak egy mágnes vissza vonzaná a célpontra, azonnal bekeríti azt és létrehozza azt a vékony vízréteget. A klónon látszik, hogy erőlködik, de nem sikerül mit kezdenie a helyzettel. Így tartom még a karomat pár másodpercig és megcsodálom mit sikerült létrehoznom.  A chakrakapcsolat ezúttal tökéletes, de látszik, hogy ezen még dolgozni kell a jövőben. Pár másodperc múlva elengedem a klónt megszakítva a chakra áramlását és belebokszolok egyet a klónba így az ismét vízzé válik és eltűnik a szemem elől. Nagyon szomjas lettem ismét így  iszom egy kicsit.
Azon a délutánon visszatérek még az öreghez és elmesélem neki, hogy mi történt. Másnap pedig nekiállok és elkezdem jobban begyakorolni ezt a technikát. A fegyver táram egy igen hasznos technikája lesz ezt már most érzem...

Suiton: Mizu Kamikiri 
Magyar név: Víz elem: Vízisten szeletelő
Típus: Támadó
Besorolás: B szintű
Chakraszint: 300

Tanulás időbeli elhelyezése: "A Nibii nyomában" küldetés előtt közvetlenül

Az egész egy borús napon kezdődött a Kazuyával töltött edzés után. A villában ültem egy nagy halom mappa fölött és éppen a klán költségvetését próbáltam értelmezni. Igazság szerint én nem erre születtem és ezt tudtam is. Tulajdonképpen csak besegítek az öregnek mert ő nem tudja ezeket az alapvető dolgokat de, hogy őszinte legyek én sem tudom és kezd egyre kevésbé érdekelni. Azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnám hasznosan eltölteni az időt amíg a szövetségeseimre várok. Itanashit még nem akartam felkeresni mert ha jól tudom most nagyon el van foglalva a Hozukijo ügyeivel. Ez nem is meglepő, mert jashinista barátom egy kicsit nagyobb fába vágta a fejszéjét mint én amikor elvállaltam, hogy vezetni fogom a klánt.
Mirubi pedig a másik oldala az érmének. Az Ekibiogami vezetője nem rég járt nálam és mintha csak megérezte volna, hogy most szükségem van rá. Szerencsére Mirubi értelme és nem kérdez túl sokat. Azonban ebből a későbbiekben még gondok lehetnek, mert túl sok minden függ már tőle. Övé a szervezet is ahova most készülök menekülni... Nem, nem szabad ilyen gyorsan ennyi mindent kérni tőle. Mirubi nem beszámítható és nem nagyon van vesztenivalója sem. Igaz most már nekem sincs semmi, de én nem vagyok elmebeteg. Az a chakra amit éreztem amikor a közelembe jött egyenesen taszító volt. Itanashi előző találkozásunk óta ha csak annyit fejlődött mint eddig, akkor már lépésekkel előttem járhat. Komoly bajban vagyok, mert kezdek lemaradni a chuunin vizsgás csapathoz képest ahol még biztosra vettem volna, hogy mindkettőjükkel képes vagyok végezni akár együtt is. Most pedig valószínűleg egyikőjükkel sem tudnék elbánni segítség nélkül. Sajnos a lehető legrosszabbkor vesztettem el a savat. Szomorú tény, hogy tényleg nem figyeltem annyira az alapokra és mindig csak különleges akartam lenni. Volt is ami különlegessé tegyen, de most már inkább nem akarok soha egyedül lenni.
Észre sem vettem úgy elszaladt az idő. Valahol Kusagakure utcáin barangoltam és próbáltam feldolgozni az utóbbi hónapok eseményeit. Rám férne már, hogy valaki engem mentsen meg. Nem vagyok tényleg az az önsajnáltatós figura de most tényleg nagyon egyedül érzem magam. A klánt ami valaha mögöttem állt elárultam. nem vigyáztam arra amit az élettől kaptam. Konkrétan mondhatni megnyomorítottak és ezt nem tudtam feldolgozni, valószínűleg soha nem fogom. A tény, hogy kirigakureiek tették csak még inkább perzselik a gyűlöletemet a falu iránt. Ha vége a háborúnak biztosan bosszút fogok állni valahogy. Ezen azonban még ráérek gondolkozni.
- Héj öcsi vigyázz már!
Egy fura kalapos fickóval ütköztem össze véletlenül az utcán. Úgy meglöktem, hogy majdnem elesett. Nem is figyeltem oda rá inkább egyszerűen csak tovább sétáltam. A férfi még utána kiáltott valamit, de nem nagyon érdekelt. Ennyire érzéketlenné váltam volna?
A főtéren Haisa Yoriba futottam bele, aki éppen ült egy padon és koncentrált. Látszott rajta, hogy valamin nagyon dolgozik mert éppen egy kézjelet formált. Ekkor vettem észre, hogy kezd beborulni az idő. Amikor még elindultam otthonról nagyon jó idő volt, de most mintha az időjárás is hadat akarna üzenni a napnak. Ekkor vettem észre, hogy Yori koponyáján mintha kidudorodtak volna az erek és abban a pillanatban elkezdett szemerkélni az eső.
Valami véletlen egybe esés lehetett, ám ekkor megpillantottam, hogy Yori már nem is a talajon áll hanem két kisebb hullámon van a két lába és nagy sebességgel indult el a szemközti házak felé. Őszintén szólva eléggé bizarr volt ez az egész, ahogy Yori hirtelen leugrott a két hullámról, de azok tovább haladva szinte átvágták a ház falát mint a forró kés a vajat. Nem tudtam mire vélni a dolgot és bár úgy képzeltem, hogy ma nem fogok semmit sem csinálni és inkább pihenek, de azt hiszem ezt a  technikát ellesem Yoritól.
- Üdv barátom! Mi a helyzet te meg mit keresel itt?
Szólítottam meg...
- Áhh szia Karu. Hát igazából semmit, csak teszteltem egy új technikát amit most tanultam egy fura vándor fickótól. Fogadtunk, hogyha megverem kártyán akkor megtanítja nekem a fegyvertára egyik legerősebb jutsuját. Szerencsémre Suiton elemű volt így képzeld egy B szintű technikával gazdagodtam.
Így már kezdett egyre jobban érdekelni engem is a dolog. A furcsa idegen személye is érdekesnek hangzott, de Yori ismét csak belenyúlt az ürülékbe, hogy ilyen szerencséje volt. Nekem is csak ilyen szerencse hiányzott az életemből úgy hiszem.
- Ez érdekesen hangzik. Nem bánod ha én is csatlakozom, illetve meg tudnád nekem tanítani ezt a  technikát?
- Hát persze barátom, azt hiszem a történtek után szükséged lesz minden segítségre!
Tudtam pontosan jól, hogy mire gondol, de hálás voltam, hogy nem hozta szóba. Bár ő is csak egy báb, vagy inkább egy gyalog az én sakktáblámon. Egy feláldozható figura, hogy elérjem a célomat, de néha azt hiszem igencsak számíthatok ezekre a gyalogokra is.
- A technikát Suiton: Mizu Kamikirinek hívják. A fickó akitől tanultam azt mondta, hogy egy magas szintű jutsuról van szó ami a víz országából származik, segítségével gyilkos hullámokat tudunk elindítani a talajban legyen alattunk akár föld akár szikla. A másik nagy előnye ennek a technikának, hogy nem csak támadásra, de utazásra is lehet használni, ami azt jelenti, hogy ezeket a hullámokat te magad is meglovagolhatod így nagyon gyorsan tudsz "sprintelni". Igazság szerint ez egy nagyon támadó/kiegészítő technika és éppen ezt próbálgatom most. Azt mondta, hogy ő komoly árat fizetett érte, hogy megtanulhassa, tehát érezzem magam megtisztelve. Most éppen ezt próbáltam ki, de igaza volt a fickónak abban is, hogy viszonylag sok chakrára van szükség hozzá.
- Ezzel nem lesz gond mer a chakra készletemet elég sokat 'edzettem' mostanában! - Biztosan fejlődött a chakrám az utóbbi hónapok alatt annyit, hogy ezt a technikát meg tudjam tanulni. Kazuya által mutatott árasztó technikát is meg tudtam tanulni!
Amikor Yori befejezte a kiselőadást egy mérges fiatalember lépett ki annak a háznak az ajtaján ahova az előbb becsapódott a technika. Ezek szerint innen olajra kéne lépnünk. Nem is teketóriáztam sokat, elkaptam Yori vállát és aktiváltam a shusin no jutsut. Azt gondolom, hogy ez az egyik leghasznosabb technika amit az akadémiai évek alatt meg tanul az ember.
Nagyjából húsz méterrel arrébb amikor lelassultunk láttam a barátomon, hogy őt eléggé felkészületlenül érte ez az egész és éppen a gyomra tartalmát próbálja visszatartani, de ezt a csatát elvesztette és egy nagyot hányt az utcasarokra ahol álltunk. Egy éppen mellettünk elsétáló ember rosszallóan nézett ránk én pedig nem tudtam mást így csak rámosolyogtam.
- Tudja túl sok volt a sake tegnap este...
Azzal megfogtam Yorit és tovább rángattam a karjánál fogva. Párszáz méter múlva már úgy látszott, hogy jobban van és megköszönte a gyors mentést. Amikor elértük a birtok határát már erősen belelógtunk a  délutánba így azt gondoltam, hogy ideje lenne elkezdeni a gyakorlást, végül is szeretném elsajátítani ezt a technikát mert elég hasznosnak tűnik. A legjobban az tetszik benne, hogy ezúttal nem a kezemet használom, hanem a lábam segítségével hozom létre a technikát és tulajdonképpen egy dobbantással útjára is engedem. A másik nagy előnye ennek a technikának, hogy a segítségével nagyon gyorsan lehet haladni és nagy távolságokat akár rövid idő alatt megtenni. Bár még mindig kérdéses, hogy kitől tanulta ezt a technikát, és hogy jutsut kártyán nyerjen el az ember, ilyet  még sosem hallottam.
Amikor beléptünk a birtokra ránéztem Yorira...
- Azt hiszem, hogy itt lenne az ideje belefogni a tanulás részébe. Mit gondolsz hol kéne kezdenem.
Néztem kérdőn Yorira.
- Nos szerintem ott kéne kezdenünk, hogy a szokványos víztjutsukkal ellentétben itt nem a torkodba kell koncentrálnod a chakrát, hogy aztán kihányd a vizet ahogy én azt az előbb demonstráltam az ebédemmel. Itt a víz elemű chakrát a lábadba kell koncentrálnod illetve a közvetlenül alattad lévő talajba. Azt mondják, hogy akik gyakoroltabbak ebben a technikában azok szinte bármit képesek lehagyni a segítségével. Természetesen a vízfelszínen sokkal egyszerűbb létrehozni hiszen ott adott a víz, de mi most szorítkozzunk arra, hogy szilárd talajon állunk.
Tőlünk nagyjából tíz méterre egy fa volt amit kijelöltünk ideiglenes gyakorló ellenfélnek. Yori elmutogatta a kézjeleket majd dobbantott egyet és egy hullámot hozott létre mint a faluban, csak ezúttal sokkal gyorsabban haladt és sokkal erősebb is volt. Ahogy becsapódott a fába kis híján áthatolt rajta. Feltépte a kérget és mélyen belevágott a fába. Igazából itt mondhatni a chakránkat keverjük össze vízzel és ennek a vágó hatását használjuk ki gondoltam magamban. Miután végig néztem ezt a látványos bemutatót Yoritól gyorsan végig gondoltam mivel is kéne kezdeni aztán megkértem, hogy mutassa meg újra a kézjeleket és igyekeztem memorizálni.
Rendben akkor vágjunk is bele. Én létrehoztam magamnak egy vízklónt mert gondoltam, hogy nem vágom szét teljesen azt a fát és amúgy is ha elsőre nem menne olyan jól. A víz elemű chakrát szerencsére a többi víztechnikának, amiket tanultam, már jól tudtam irányítani a testemben így nem okozott problémát, hogy a lábamba koncentráljam. Azzal viszont már komolyabb problémám volt, hogy a földben átalakítsam ezt a chakratömeget egy összefüggő hullámmá ami bármit átvág.
Nem idegesítettem fel magam az első pár sikertelen próbálkozás után és gyorsan kézjeleket formáltam majd ismét a lábamba koncentráltam a chakrát és igyekeztem feltölteni alattam vízelemű chakrávala  földet amit aztán vízzé alakítottam... Eddig hibátlanul ment a folyamat de aztán amikor átalakítottam a chakrát vízzé azzal már kicsit komolyabb gondjaim voltak, mert gyorsan kellett átalakítani, hogy a föld ne nyelje el a létrehozott vizet. Nagyjából az ötödik próbálkozásnál sikerült létrehoznom a  chakrával kevert vizet ami megjelent a lábam alatt, ám amikor dobbantottam ne történt semmi.  
-  Jól van Karu ez eddig ügyes, most már csak el kell indítanod a hullámot a lábaddal...
El kellett telnie a délutánnak, hogy kellő sebeséggel sikerüljön elindítanom a hullámot és azzal ketté tudjam vágni a saját másolatomat. Rengeteg beleölt chakra és úgy éreztem, hogy sok idő is amikor csak egy délután telt el és már este volt amikor Yori rám szólt.
- Figyelj Karu elhiszem, hogy meg szeretnéd tanulni ezt a technikát, de a második részére talán inkább holnap kéne sort keríteni amikor megtanítom, hogy kell meglovagolni a hullámokat.
Egész este kint voltam és gyakoroltam. A hajnal egy fa tövében ért utol éppen ott ahol Yori szétroncsolta azt az öregebb fát ami már akkor is itt állt amikor a klánnal ide jöttünk. Nos az este alatt komoly fejlődést értem el.
- Figyelj csak Yori meddig jutottam el!
Létrehoztam egy vízklónt aki elsétált tőlem nagyjából 20 méterre. Létrehoztam a kézpecséteket majd a lábamba koncentrált chakrát kiengedtem a földbe és ott létrehotam a hullámot, szám szerint kettőt mindkét lábamból amelyek mintha parancsszóra kiemelkedtek a földből és amikor kimondtam a jutsu nevét "Suiton Mizu Kamikiri // Víz isten szeletelő" amely szédítő sebességgel indult a vízklón felé, majd darabokra hasította azt.
- Na mit szólsz? Sőt ez még nem minden, egész éjjel gyakoroltam, lehet,hogy ezután én fogom neked tanítani ezt a tehcnikát.
ismét létrehoztam a technikát, ám ezúttal nem lőttem ki hanem rajta állva meglovagoltam azt és  megkerültem a szétroncsolt fát és visszatértem Yorihoz.
- Hát igen ez már teljesítmény! Gratulálok. Azt hiszem egy kicsit alábecsültelek Karu, tartozom egy bocsánat kéréssel is. Ne haragudj rám, csak azt hittem, hogy a veled történtek után nehezen fogod feldolgozni és nehezen fogsz új technikákat elsajátítani. Azt hiszem, hogy minden elismerésem a tiéd. Remélem sikerrel jártok Kazuyával és fel tudjátok törni a pecsétet...

Azzal Yori elbúcsúzott és továbbállt. Én is nagyon reménykedtem benne még akkor, hogy sikerül feltörnünk a pecsétet és még nem is sejtettem, hogy a közeljövőben sokkal nagyobb dolgok várnak rám mint ez a pecsét vagy bármelyik tanulás eddigi életem során...

Technika neve és leírása:


Suiton: Mizugagami no jutsu
Egy vízkorongot hoz létre a használó, mely tükröző támadójának mozdulatát. Ebből a tükörből kiugrik a támadó hasonmása, ugyanazt a mozdulatot létrehozva, ezzel tökéletesen megakasztható szinte bármely támadás.
Magyar név: Víztükör
Típus: Kiegészítő/Támadó
Besorolás: A rangú
Chakraszint: 670
Használó: Yagura






Tudtam, hogy öngyilkos küldetésre vállalkozunk. A vállamban ott égett annak bizonyítéka, hogy mennyire nem tudom mostanában kontrollálni a körülöttem történő dolgokat. Egyre biztosabb voltam benne, hogy jó döntést hoztam amikor lemondtam a klán vezetéséről. Kazuya tanácsa szerint fel fogom keresni Itanashit még mielőtt elindulnánk a Nibi után. Valóban ő lehet a kulcs győzelem és vereség között. Ez pedig számomra akár végzetes is lehet, mert nem tervezek üres kézzel visszatérni. Mirubi elvileg nemsokára megszerzi a szükséges információkat és akkor már nem választ el minket semmi sem attól, hogy útnak induljunk és levadásszuk a démont.

A küldetés életveszélyes, de tagok már bizonyítottak többször is. Együtt harcoltam velük annak idején a  chuunin és a pappal együtt küzdöttünk amikor Iwagakure seregei megtámadták Kusagakurét. Bárcsak találkozhatnék az akkori önmagammal... Céltudatos, vakmerő, bátor ezek voltak a fő jellemzőim azokban az időkben, pedig nem is volt olyan rég nagyjából pár hónapja lehetett. Most meg teljesen szétestem. Amióta elvesztettem a kekkei genkaiomat mintha már nem is lennék önmagam. Ennyit számítana ha elvesznek tőlem valamit? Igazából nem is képességem elvesztése fáj annyira. Bár hiányzik, hogy már nem tudok mindent szétmaró ködöt, vagy savklónokat létrehozni, de igazából nem a legfájóbb pont. Az a helyzet, hogy úgy érzem mintha az egyéniségem egy darabját tépték volna ki belőlem és ettől érzem magam annyira sebezhetőnek. Eddig is tudtam, hogy egyedül vagyok az egész világ ellen, de most aztán teljesen elhagytam magam. Az egyedüllét talán még sosem mardosott ennyire. Talán csak akkor amikor az öcsém lelépett. Örültem neki amikor Emitől hallottam róla és megtudtam, hogy önzetlenül cselekszik jót. Kettőnk közül legalább ő jó útra tért. Apánk, már mint a nevelő mindig azt mondta, hogy az öcsém őrült, de helyén van a szíve én viszont mindig az árnyékokban járok és az én szívem sokkal sötétebb mint az övé. Azt gondoltam eddig, hogy tévedett főleg amikor tudtam, hogy Kurayami bármikor elvesztheti a fejét, de most kezdek kételkedni ebben is. Lehet, hogy nem sokára engem kell majd úgy lefogni mint ahogy eddig őt kellett...
Hajnalban ébredtem szokás szerint a frontról álmodtam. Álmomban nem is a Kusagakurei, hanem egy másik egy sokkal véresebb harcmezőn voltam. A lábamnál vérpatak folyt és mindenfelé hullák voltak. Velem szemben pedig egy hatalmas szörnyeteg. Teljesen lemerevedtem mozdulni sem tudtam. Itt a vég! Ám amikor a szörnyeteg kilépett az árnyékból láttam, hogy ez nem is egy óriás hanem csak én vagyok. A pecsételés előtti énem aki céltudatos és bátor... Odajött hozzám és hozzányúlt a karomhoz, pont ott ahol az az átkozott lepecsételt. Ekkor riadtam föl és a pecsétem lángolt, még a vállamon éreztem a maró érzést amikor felriadtam. Ez csak az elmém játéka, nyugtattam magam de tudtam valahol mélyen legbelül, hogy ez nem így van. Nem véletlenül találom szemben magamat minden éjjel a sötétebbik oldalammal, vagy az lenne a jó oldalam? A jó és a rossz a fény és a sötét... az örökös harc melynek sosem lehet győztese... A vicc az, hogy bennem lassan több mint húsz éve a sötétség áll nyerésre. Valakinek ki kellene húznia végre a gödörből...
A harmat még ott volt a fűszálakon amikor kisétáltam a kerítés mellett és szokásos reggeli körömet kezdtem meg. Pár száz métert tehettem meg amikor hirtelen hangot hallottam magam mellől. Csak az öreg közeledett hozzám botját lóbálva.
- Jó reggelt Karu! Nem találtalak a szobádban. Hogy hogy ilyen korán kint vagy? Nem tudsz aludni?
Kanko mint mindig, most aggódva nézett rám. Nevel amióta megtaláltuk egymást és ezért örökké hálás leszek neki.
Sokat beszélgettünk és együtt néztük meg ahogy a nap egyre magasabbra ível, majd lassan már delet ütött az óra amikor úgy éreztem, hogy most már ideje visszatérni. Út közben visszafelé az öreg még mondott valamit ami felkeltette az érdeklődésemet.
- Jut eszembe fiam majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy tegnap találkoztam egy nagyon régi ismerősömmel. Ugye emlékszel még amikor a múltamról beszéltem és meséltem neked, hogy Kirigakurénak dolgoztam. Találkoztam egy régi ismerősömmel aki jön nekem egy nagyon komoly szívességgel. Ez az illető egy Suiton mester és én megkértem őt, hogy tanítson meg neked egy nagyon hasznos technikát aminek nagy hasznát fogod venni akár a démon ellen akár későbbi kalandjaid során ha valóban el akarsz hagyni minket... Karu meg kell mondjam nagyon nem tartom jó ötletnek amit tervezel, de olyan vagy mintha a fiam lennél és mindenben támogatni foglak amíg csak tehetem. Elvezetem a klánt amíg nem vagy itt és elintézem a többit is a klán tagokkal efelől ne aggódj. Viszont nagyon kérlek rá, hogy vigyázz magadra és ne rohanj a vesztedbe fölöslegesen értékes ember vagy akár anélkül a fránya elem nélkül is. Az élet nem csak harcból áll fiam ezt tanuld meg.
Ez volt az amit én sajnos akkor még nem voltam hajlandó elfogadni. Számomra az élet állandó harc volt és ha éppen nem egy hatalmas sakktáblának képzeltem el ezt az egészet akkor arra gondoltam, hogy minden bokorban ellenfél leselkedik rám. Eddig ez a felfogás tartott életben. Nem fogom egyik napról a másikra megváltoztatni a véleményemet és az életfilozófiámat mert az öreg azt kéri.
- Karu ne aggódj afelől, hogy mi lesz ezzel a figurával.  Ez az ember tartozik nekem az életével... Nem fogja megmásítani a szavát. Mellesleg ismerte a szüleidet...
- Köszönöm Kanko, azt hiszem akkor nem is húzom sokáig az időt, bár a technika is érdekel de elbeszélgetnék ezzel a fickóval szívesen.
Igyekeztem megtartani a tisztelet tudó hangnemet, de nem tudtam eltitkolni az izgatottságot a hangomban. Valóban kíváncsi voltam erre a múltból előbukkanó valakire, aki pont most érkezett ide és tartozik Kankonak. Ez az egész valahogy nem állt össze.
- Rendben menj csak nyugodtan. Jó is, hogy mész mert azt mondta, hogy hamar tovább fog állni.
Azzal a kezembe nyomott egy cetlit rajta a pontos címmel ahol a figura elvileg várni fog rám.
 Megebédeltem, bár nem sikerült sok mindent magamba erőltetnem, mégis mire odaértem a fogadóhoz már majdnem lement a nap. Valahogy most olyan távolinak tűntek a közelmúlt sebei, hogy inkább csak elmerültem a jelenben. Gyorsan elértem a faluba a megadott címre. Egy fogadó volt. Egyike a falu azon fogadóinak ahol még nem jártam. Bár bevallom kevés ilyen akadt, de ez egy tehetősebb "intézmény" volt olyan extra szolgáltatásokkal amiket én sosem kerestem. Egy vándornak vajon honnan van pénze ilyen szórakozásra, ezt sosem fogom megérteni.
Amint beléptem máris megcsapott az egész helyből áradó "melegség". A bár részben alig tartózkodtak emberek így odasétáltam a pultban álldogáló emberhez és mivel nagyon úgy tűnt, hogy nincs sok dolga egyszerűen csak leszólítottam. Azt mondta, hogy valóban egy vándor szállt meg abban a szobában aminek a száma fel volt írva arra a cetlire amit Kanko adott nekem, de most nincs itt, viszont ha akarom megvárhatom. Megköszöntem a segítségét és úgy döntöttem, hogy a fogadó előtt várom meg az idegent. Így kisétáltam az ajtón és az épület melletti sikátorban a falnak dőlve álltam meg. Hirtelen egy hang szólalt meg a fejem felett pontosan a  tető felől jött a hang.
- A szemed az anyádé, de amúgy az apádra hasonlítasz Kenshiro Karu! Micsoda közhely nemde?
Egy fél pillanat kellett csak és már ott álltam az idegen mögött. A reflexeim mint most is tökéletesen működtek és a shusin no jutsut kombinálva a gyorsaságommal és ügyességemmel egy szemrebbenés alatt az idegen mögött álltam a tetőn. Ez már nem a régi elveszett Karu akit meg tudnak lepni...
- Hmm gyors vagy fiú. Akár csak Kanko mondta. Bár elég jó képességek szükségeltetnek ahhoz, hogy valaki ilyen sokáig kihúzza anélkül, hogy Kirigakure keze elérje. Nem is kételkedem a  képességeidben.
Egy pillanatig csöndben maradt és csak a holdat bámulta majd folytatta mondandóját. A hangjából ítélve öregebb mint Kazuya és legalább egyidős Kankoval.
- A nevemet nem fogom elárulni mindkettőnk érdekében. Hívj egyszerűen csak senseinek. Egy technikát fogok neked tanítani, mert megígértem Kankonak és én mindig betartom az ígéretemet, bár ez is eléggé közhelyes volt nem? Inkább mondjuk úgy, hogy lerovom az adósságomat de most elég ebből.  
Azzal a férfi felém fordult és láttam, hogy egy hosszú vágás éktelenkedik az arcán egészen végig fut a fején és a nyaka aljáig tart. Ám amíg ezt a heget vizsgáltam nem si vettem észre, hogy ez az ősz férfi félszemű. Amint megbámultam a szemét megvillant még ép szeme a holdfényben.
- Bizony Kirigakure tőlem is elvett valamit amiért soha nem fogok megbocsájtani nekik...
- Valóban ismerte a szüleimet?
nem tudtam, hogy pontosan hol kezdjem, vagy mit is mondhatnék a múlt ezen darabkájának aki itt áll előttem, de aztán végül csak kiszaladt belőlem a kérdés ami miatt egész idáig eljöttem.
- Figyelj fiú nem azért vagyok itt, hogy a szüleidről diskuráljak veled. Megtanítok neked egy technikát aztán már itt sem vagyok. Tudod ha az embert annyian keresik ahányan engem akkor inkább jobb ha állandóan mozgásban van. Nos a technika neve amit meg akarok tanítani neked: Suiton: Mizugagami no jutsu / Víztükör technika. Ez egy rendkívül bonyolult Suiton technika. Tudom, hogy rendkívüli tehetséged van a suiton elem terén. Ezt Kanko mondta el amikor megkért, hogy tanítsam meg neked ezt a technikát. Amit ma mutatni fogok neked az Yagura a negyedik Mizukage egyik kedvelt ninjutsuja volt. Ennek a technikának a segítségével szinte bármilyen támadást képes lehetsz visszaverni.
A negyedik Mizukage ismerős valahonnan. Igen megvan már elsajátítottam az egyik technikáját azt a vízbörtönt ahol a saját testemből választom ki a vizet a technikához!
- Térjünk is gyorsan a lényegre. Itt fogom neked megmutatni ezt a technikát aztán pedig én visszatérek a szállásomra. Kanko esetleg fog tudni segíteni neked ha nem megy a technikai végrehajtása a dolognak, mert ő is ismeri a technikát csak sajnos nem képes rá.
Ebben a pillanatban sensei egy picit mintha dorgálóan mondaná ezeket a szavakat. Kihallatszott belőle talán egy kis sajnálat is, de most nem azért vagyok itt, hogy elemezzem a viselkedését.  
- Szóval akkor te és Kanko valamikor régen ismertétek egymást és most azért vagy itt, hogy megtanítsd nekem ezt a technikát ami amúgy rendkívül érdekesnek tűnik? Ez az egész valahogy nem akar összeállni. Egyezzünk meg abban, hogy megtanulom a technikádat és utána mesélsz nekem a szüleimről, hogy mit tudsz róluk!
- Jól van kölyök, lehet róla szó, de lássuk neki, mert tartozom Kankonak... Szóval ennek a technikának az a lényege, hogy akármilyen vízfelületből, amit te hozol létre akár egy klónból akár a simán a chakrádból, vagy egy fegyver segítségével, kiugrasztod az ellenfeled képmását aki pontosan lemásolja a támadód mozdulatait, akár technikáját és megakasztja azt. Ezzel a jutsuval könnyen megállíthatod akár a magasabb szintű taijutsukat, de a közelharci ninjutsuk kivédésére is tökéletes védelem. gyakorlatilag egy klónt hozol létre amely a tükörből ugrik elő és megvéd téged. Az ellenfélről készített "klón" igazából a jutsu részét képezi így nem mondhatnám, hogy egy újabb klón technikát fogok neked tanítani. A technika előnye, hogy bármilyen elemű támadást vissza tudsz vele verni, viszont vigyázni kell, mert ha nem idejében aktiválod jutsut akkor az ellenfeled áttör és annak beláthatatlan következményei lesznek ha olyan a támadás.
Azzal sensei megformázta a kígyó tigris majd a kutya kézjelet majd hátrébb ugrott és leírt egy nagy kört a kezével. Ahogy maga előtt megformázott egy tükröt annak szélei mintha jégből lettek volna, de volt bennük valami különös vibrálás. "Suiton Mizugagami no jutsu" mondta ki a technika nevét, majd létrejött a keretben egy tökéletes tükör, amely szinte teljes mértékben eltakarta a férfi felsőtestét.
- Rajta támadj meg!
Gondoltam kihasználom a gyorsaságomat és így tréfálom meg az öreget, de nem jártam sikerrel. A shusin no jutsut alkalmaztam ám amikor közelebb értem a tükörből a tökéletes képmásom ugrott ki ugyan úgy a shusin no jutsut használva és már elkerülhetetlen volt az ütközés. Csúnyán lefejeltem magamat és közben azon agyaltam, hogy vajon direkt esek pofára minden tanulás előtt?
- Na igen pontosan ez történik.
Mondta Sensei majd egyszerűen csak feloldotta a technikát.
- Most megcseréljük a szerepeket. Én fogok támadni és te fogsz védekezni. A létrehozásnál figyelj arra, hogy végig maradjon a chakrád összeköttetésben a tükörrel, mert a technika nem rendelkezik önálló chakrakészlettel így a te chakrádat használva hozza létre a klónt amely ráugrik az ellenfélre.
Az első próbálkozás totális csőd volt. Még a tükör szélét sem sikerült létrehoznom. A második harmadik próbálkozásra sikerült létrehoznom a tükör keretet ám a felületet valamiért nem sikerült tökéletesen tükörré formálnom és akkor az állandó chakra kapcsolatról ne is beszéljünk.
Negyedjére lenyugtattam magam és nem siettem el a dolgot.  Megalkottam a kézpecséteket majd elkezdtem koncentrálni a suiton elemű chakrámat. Megalkottam magam előtt a víztükör keretét majd fenntartottam a  chakra kapcsolatot és egyenletesen áramoltattam a chakrát a tükörbe mire fodrozódni kezdett a levegő és szépen lassan létrejött egy tökéletes víztükör. Ekkor úgy éreztem most már mehet és jeleztem az öregnek aki létrehozott egy klónt valami különös kézpecséttel. A klón villámgyorsan indult meg felém. A vízfelszín ismét fodrozódni kezdett én pedig éreztem, ahogy a chakrám szökik el. Így legalább tudtam, hogy a kapcsolat még mindig él. Amint a klón megközelítette a tükröt egy pillanatra kiestem a koncentrációból és láttam amint sensei szemében kialszik az imént megjelenő csodálat egy pillanat alatt. Ahogy jött úgy távozott is az érzés és ismét "kősziklává" változott az arca.
Nem nagyon akartam most firtatni a dolgokat és egyszerűen csak leültem a tető szélére és kezdtem kétségbe esni. Odasétált mellém sensei és nyugodta leült a tető szélére és közben az eget bámulta.
- Figyelj fiam... Annyit elmondhatok neked, hogy nagyon sok mindenben hasonlítasz a szüleidre. Én a Kirigakurei akadémián tanítottam amikor megismertem őket. Mindketten nagyon tehetséges shinobik voltak akár csak te magad. A falu hamar felfedezte a bennük rejlő potenciált és kezdték a képzésben kicsit különválasztani őket a normális geninektől. Tudtam, hogy mi a metódus mert számtalan generációval eljátszották már. A szüleidnél sem történt másként. Vadász ninjákat szerettek volna belőlük képezni ám anyád idő előtt elhagyta a falut amikor terhes lett veled. Apád ott maradt kirigakuréban, hogy fedezze az egész akciót. A tervük az volt, hogy anyád megszökik az országból mert ekkor már tudta, hogy milyen különleges ajándékkal lepte meg őt  a sors. Hamar a mesterévé vált a kekkei genkaiának amit a vérében hordozott ám tudta, hogy a lehető legrosszabb helyen volt. Kirigakure Oninjai üldözték ekkoriban az ilyen képességű shinobikat.
- Igen ezt a történetet hallottam.
Szakítottam félbe egykedvűen az öreg férfit.
- Viszont amit most mondani fogok azt még nem hallottad... Amikor anyád hazatért a Kenshiro házba, Kazuya a klán akkori vezére felajánlotta neki, hogy ő megvédi a fiát és őt cserébe váljanak el apáddal. Kazuya szerette anyádat pedig féltestvérek voltak és titkon magának akarta őt. Ennek a "násznak" lett később a gyümölcse Kurayami akiről azt hazudták neked, hogy az iker testvéred.
Ezek a szavak szinte hidegzuhanyként értek. Sejtettem, hogy Kazuya titkol valamit de akkor talán azért szeretne ennyire segíteni. Bár tartozom neki mert elég sokszor megmentette már az életemet ettől függetlenül ez most nagy lyukat ütött a mellkasomba amit az öreg mondott.
- Értem tehát akkor Kurayami nem a vér szerinti testvérem és anyám csak azért egyezett bele ebbe az egészbe, hogy védjen engem és így kerültünk később a Miki családhoz akiket Kazuya ismert és akikben megbízott...
- Vág az eszed fiú, de most térjünk vissza a tanuláshoz.
Nem tudom, hogy miért, de valamiért elhittem amit mond. Ez a valaki aki még a nevét sem volt hajlandó elárulni csak úgy előlépett a múltból és csupa számomra eddig elképzelhetetlen dolgot állított ám mégis volt benne logika és ha az érzelmeket félre teszem akkor kezdett összeállni a kép.
- Na akkor próbáljuk meg újra!
ismét megformáltam a kézpecséteket majd létrehoztam a diszk alakú tükröt mellyel folyamatosan fenntartottam a chakra kapcsolatot. Tudtam, hogy ez a kulcsa mindennek. Amint megjelent a tükör azonnal elkezdtem chakrát koncentrálni a tükör felületébe és ezúttal nem szakadt meg a koncentrációm. Ahogy a tükör felszíne fodrozódni kezdett a tükörképnek életet adtam a chakrám segítségével és létrehoztam azt a bizonyos klónt amivel lemásolhattam volna a sensei támadását ám ekkor történt valami furcsa. A sensei nem támadt mi több nem is volt már a háztetőn. Miért hagyott itt? gyorsan beszaladtam a fogadóba és felrohantam abba a szobába ahol reményeim szerint tartózkodnia kellett volna. Csak egy cetli várt az asztalon.
"Karu sajnálom, hogy most kellett megtudnod az igazságot és ebben a formában, én viszont ígéretet tettem Kankonak, hogy felfedem előtted amit tudok. Az utolsó próbálkozásod sikeres volt. Valóban nagyon jól értesz a Suiton technikákhoz ahogy Kanko állította ám ezt a technikát még gyakorolnod kell sokat. Jó úton jársz, hogy túl tegyél a klánod eddigi összes tagján. Remélem még találkozunk fiú. Üdvözlettel Sensei!"
Érdekes egy stílusa van ennek az embernek az biztos. Honnan tudta, hogy ide fogok jönni? Erre valószínűleg soha nem fogok választ kapni.

Aznap nem aludtam semmit... Egész éjjel klónokon gyakoroltam a jutsut és csak valamikor a reggeli órákban tértem nyugovóra. Ez a nap és a ma éjjel hallottak teljesen megváltoztatták a véleményemet. Sokkal könnyebb szívvel fogom elhagyni a klánt miután megtaláltam a Bijuut...

Sennou Jutsu // Agymosó Technika

A technika segítségével a használó képes blokkolni áldozata emlékeit úgy, hogy egy jelpecsétet helyez el az áldozat elméjében. Ez a pecsét különbözik a hagyományos értelembe vett pecsétektől, mert ez sokkal inkább egy chakra lenyomat, amely fizikailag nem látható és nem fogható, ám a funkciója, hogy megtalálja azokat az információkat az emberi agyban, amelyeket a használó a pecsétbe táplált, majd a pecsét ezután blokkolja az információhoz tartozó emlékeket. Fontos, hogy a használó csak olyan emlékeket tud blokkolni, így elérhetetlenné tenni az áldozat számára, amiket a használó is ismer. Ha egy olyan emléket akarunk blokkolni, amit nem ismer a használó, akkor az nem fog sikerülni, egészen addig, amíg nem ismer az emlékből néhány kulcs ingert, amelyhez az agy társíthatja az adott emléket. Legyen az egy piros ruha, egy eltörött pohár, egy sérülés, vagy egy erős érzés. Érthetően: Ismeretlen emlékeknél minél több részletet ismer a használó, annál több információt képes adni a pecsétnek, amely annál több ingert képes azonosítani és a megfelelő ingerületet, vagyis emléket blokkolni. Ekkor beszélünk emlékblokkolásról.
Összességében minél több paramétert ismer a használó, annál biztosabb lehet a sikerében. Ha hiányos, vagy hamis információk alapján blokkolja az emlékeket, akkor a pecsét beszámíthatatlan következményeket okozhat.
Az emlékek a blokkoló eltávolítása után visszatérnek és az egészen eddig tapasztaltakra emlékszik majd az áldozat. Sasori ezt a technikát egy hűséges szolgáján használta, hogy elfelejtsen minden vele kapcsolatos információt és csak arra emlékezzen, hogy egy Sunagakurei ninja. Ám amikor a blokkolót eltávolította, újra emlékezett mindenre és újra hű szolgája lett Sasorinak. 
Besorolás: A
Chakraszint: 550

Időbeli elhelyezés: A Nibi lepecsételése után és a mostani szabadjátékom között. A jelenlegi játéktéri kalandom előtt!



I.

Nagyjából pár napja lehettem úton a fű országában. Bár azt mondják, hogy ez a legkisebb ország a kontinensen, vagy egyike a legkisebbeknek én most igyekeztem nem elsietni az elhagyását. Azt gondolom, hogy van még időm, amíg egy kicsit elül a por, amit okoztam. Túl feltűnő lenne, ha most valaki kiszúrna a határnál és fölöslegesen kellene vért ontanom. Eközben a mellkasomban egy folyamatosan erősödő nyomás jelzi, hogy bizony nem vagyok egyedül…
Maradj, már nyugton nem tudom elhinni, hogy állandóan azoknak az átkozott rácsoknak feszülsz… Nem fogsz kijutni…
Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz ezzel a macskával, de hát most már bevállaltam ez van. A lényeg, hogy most az életben maradásra kell koncentrálnom. Egy kereskedő álcáját vettem fel magamra, akivel még évekkel azelőtt találkoztam, ez talán elég lesz egyenlőre...
Minden gond nélkül siekrült elhagynom a birtokot azonban a Kusagakure körülötti területekkel gondban leszek, mert komoly erőket mozgósított Enraku mióta Iwagakure megtámadta egyetlen szeretett kis faluját és a falut úgy őrzik mintha itt tartanák az összes Kagét és földes urat eygrakáson. Még olyan híreket is lehetett hallani, hogy még a frontokról is átcsoportosított pár elit shinobit a kusagakurei vezető, hiszen ő a tűz szövetség egyesített haderejének főparancsnoka. Kíváncsi lennék rá vajon milyen tárgyalásokat is folytathat Danzouval a mi szeretett vezetőnk. Itanashi nem titkolt célja, hogy megtalálja és megölje Enrakut. Volt annak idején egy tervünk, nem is nevezném tervnek inkább csak egy szállba szökkent ötlet amikor a jashinista átvette a Hozukijo felett az uralmat, hogy megpróbáljuk Enrakut elkapni és vagy bezértni a börtönbe vagy megölni annak valamelyik sötét kazamatájában. Mondanom sem kell, hogy tervünk végül megbukott és mindenki külön utakon jár jelenleg. Mirubiról nagyjából fogalmam sincs, hogy merre indult tovább csak annyit tudok, hogy tartozom neki is és ezt a kellemetlen tartozást neki minden vissza akarom fizetni, mert van egy olyan érzésem, hogy ha meg tudja, hogy már nem vagyok abban a pozícióban amiben eddig, akkor majd megpróbál felhasználni a világelpusztító ötletéhez, amihez őszintén szólva nem túl sok kedvem van. Lényegében az egészhez egyáltalán nem fűlik a fogam. Itanashinak is tartozom egy szívességgel de a pap talán az egyetlen akiben most megbízom. A saját klánomra most semmiképpen nem számíthatok és nem nagyon van más akit ismerek. Itanashi viszont csak úgy mint Mirubi eltűnt a Nibivel folytatott harc után. Fogalmam sincs, hogy merre vitte el az útja, egy dologban biztos vagyok, még mindig vakon követi 'Jashin' utasításait. Bár sosem kérdőjeleztem meg istene létezését ám én mégsem hiszek annyira az istenekben, most már főleg nem, hogy a kilenc közül az egyik bele van pecsételve a testembe. Én viszont nem fogok vallási vitákat folytatni sem Itával sem senki mással, egyszerűen nem az én tisztem, másfelől pedig amíg nem árt vele nekem had darabolja csak az embereket ahogy akarja. Más kérdés az, hogy technikailag viszont úgy gondolom, hogy mind a ketten elhúztak tőlem. Amíg én az elemi technikáimat erősítettem addig ők egy új chakra típust ébresztettek fel magukban ami sokkal veszélyesebb mint amilyennek látszik. Itanashi konkrétan képes olyan méretű kardot létrehozni amivel egy dombot is ketté tudna vágni. Mirubi pedig olyan chakra hullámokat képes kilőni amelyek a legfelkészültebb shinobit is térdre vagy inkább földre kényszeríthetik. Csökkentenem kell a köztünk lévő különbséget...
Amíg egy félre eső kevésbé forgalmas úton haladtam a tűz országának irányába annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy észre sem vettem az engem figyelő szempárokat. Hirtelen két kusagakurei fejpántot viselő shinobi urott elém az útra...
- Meg állj kalmár! - Szólítottak fel majd az egyik mögém rohant.
- Mi a neved? - Ellentmondást nem tűrő hangon kérdezett az egyik, eközben társa vadul rángatta le rólam a táskámat amiben az élelmem illetve kicsit lejjebb a fegyvereim és egyéb apróságaim vannak.
- A nevem Isida... Hattori Isida kérem de miért kell ilyen... - Amikor a mögöttem lévő shinobinak sikerült lerángatnia rólam a táskát tudtam, hogy már nincs tovább itt ma vér fog folyni. Egy cseles mozdulattal visszabújtam a hátitáskámba és közben kiszabadítottam a határőr szorításából a táskámat majd chakrát irányítottam a hátamba és egy nagyobb ugrással meghátráltam, hogy a két fickó előttem legyen. Ahogy leérkeztem a földre két shurikennel néztem farkasszemet így kénytelen voltam teljesen lelapulni. Amint a shurikenek által keltett apró légáramlatot megéreztem az arcomon, láttam, hogy az a shinobi aki megpróbálta lerángatni rólam a táskát kézjeleket mutogat és a földre teszi a kezét. Ennek hatására kezdtem belesüppedni a földbe, de szerencsére még a kezeim szabadok voltak. Nem akartam sok chakrát pazarolni így az általam kifejlesztett vízgyűrű technikát használtam melyet ezúttal a talajvízből idéztem meg és kiszabadítottam a segítségével a lábaimat, illetve még egy kunait is sikerült elhárítanom. 
- Tudtuk, hogy egy aljas kém vagy már messziről kiszúrtuka  chakrádat... - Üvöltött felém az egyik kusa shinobi aki most rohamozott felém. Nem volt más választásom meg kellett ölnöm... Kézjeleket mutogattam és egyik zsebemben lévő fejpéntom fém részéhez nyúltam. A testem abban a pillantban acél keménységűre szilárdult így a rohamozó shinobi társa által tekrcsből rámküldött fegyverek lepattoptak rólam. Jobb karomba chakrát öszpontosítottam és a rohamozó határőr arcába bokszoltam de olyan erővel, hogy a koponyája azonnal beszakadt. A férfi feltehetően azonnal szörnyet halt, de a fémes kongó hangot amely a csont és a fém találkozásakor kondult meg, soha nem felejtem el. A tehetetlen test hatalmas erővel repült be a fák közé és ki tudja vajon hova csapódott be. A határ őr páros másik fele döbbenten nézett társa után majd a halál félelem átsuhant arcán és egyszerűen a shusin no jutsuval kereket oldott a tűz országának határa felé. Követnem kell... Mitöbb meg kell állítanom különben nekem annyi... Elég volt az öldöklésből más módszer kell nem ölhetek meg a földön mindenkit aki találkozik velem. Egyszerűen nem lehet.
Sietősen feloldottam a Doukát és maximális sebességre kapcsolva üldözőbe vettem a megmaradt határőrt. Nagyjából fél óráig tudtam követni a nyomokat aztán valahogy megszakadt a nagy sietségre utaló nyomok száma. Valószínűleg feleszmélt a sokkból amit a társa elvesztése okozott ami nekem annyira nem szerencsés mert így sokkal kisebb az esélye, hogy hibát fog véteni. A nagy üldözés közben egyszer csak magam mögött egy karavánt vettem észre. Remek, kereskedők itt a semmi közepén. Már csak ez hiányzott nekem.. A kiáltások és a beszélgetés hangja úgy törte meg a csendet mintha órák óta tartó süketségből térnék magamhoz. Az egész környezet mintha megtelt volna élettel a hangok hatására. Már nem bújhattam el, valószínűleg már akkor észrevettek amikor megérkeztem az útra. Most hogy körül néztem az egyik legforgalmasabb kereskedelmi úton vagyok ami a tűz országa felé vezet. Legalább abba az irányba haladok amerre terveztem. 
- Üdv neked fiatal barátom! - Kiáltott rám egy vidámnak tűnő középkorú férfi az egyik szekérről. Akármennyire is akartam nem tudtam elrejteni a meglepődöttségemet. Ezen még dolgoznom kell, hogy elrejtsem az érzelmeimet és ne hagyjam, hogy kiüljenek az arcomra. Sebezhetővé tesz... Az öregnek elég erős chakrája volt ezt már messziről kiszúrtam de amikor közelebb ért akkor ez abszolult egyértelművé vált. Nem is hiszem el ezt a napot. A többiek felől viszont egyáltalán nem éreztem ilyen kimagasló chakra sztaminát.-Nyilván ha én megéreztem az övét akkor ő is megérezte az enyémet. A fura az volt, hogy a többiek felől nem éreztem semmilyen chakra jelenlétét. 
- Gondterheltnek látszol fiú! Mi a neved? Engem Daonak hívnak. 
- Üdvözletem a Nevem Hattori ishida és egy kusagakurei shinobit keresek aki nem rég haladhatott el errefelé nem látták esetleg? - Eközben a két kisgyerek leugrott a szekérről és odarohant hozzám ám anyjuk hívására gyorsan vissza is másztak. Kérdés nélkül belehazudtam az arcukba...
- Ishida jó név! Mostanában szinte mindehol kusagakurei shinobikat látni amióta Iwagakure betört erre a vidékre... de a te shinobid miért olyan fontos? Miben különbözik a többitől? - Már megint a kérdések.
- Egy ismerősöm aki nálam felejtett valamit viszont gyorsan kellett a határ felé mennie. Nekem viszont oda kell neki adnom azt a tárgyat amit nálam felejtett de bizalmas így nem árulhatom el sajnálom. 
- Rendben fiam csatlakozz hozzánk úgy sejtem úgy is bele fogunk futni a barátodba ha határőrről van szó. 
Egy gyors pillanatig mérlegeltem a helyzetet majd felpattantam a fickó mellé és közben hátra néztem a 2 szekérből álló konvojra. Úgy látszik egy nagyobb kalmár família lehetett talán de ez úgy sejtem nem sokára ki fog derülni. A férfi mindjárt hallkabbra vette a hangját amint felültem mellé.
- Te vagy az Kenshiro Karu ugye? Tudom én, hogy te vagy az megismertelek már távolról. - Ekkor jöttem rá, hogy az álcám már feloldódott. Feltehetőleg a kis ütközet alatt.
- Fiú tudom én, hogy mi járatban vagy te erre legalábbis sejtem. Jómagam is kivettem volna a részem a csatából Iwagakure ellen de sajnos van itt nekem egy családom akikre vigyáznom kell. Mond csak mijáratban vagy íj közel a határhoz.
Kritikus pontjára ért a történetem mert nem tudtam, hogy mihez kezdjek most. Vagy megölöm az egész családot avgy megpróbálok előnyt kovácsolni a hátrányból. Ha már a családja előtt fentartjuk az álcámat akkor megpróbálom nem leleplezni a hazugságnak azon részét mely engem véd előtte. 
- Nos igazság szerint egy határőrt üldözök aki feltehetőleg elárulta a falut, viszont nem akarom megölni hanem vissza vinnám a faluba, vagy valahogy megoldani, hogy kettős ügynök legyen belőle... - Kezdtem már belegabajodni a saját füllentésembe amikor is a férfi szeme felcsillant. 
- Hát előfordult, hogy segíthetek egy ilyen nemzeti hősnek mint te vagy! Van egy tökéletes technikám kifejezetten erre a célra. Ez egy pecsét technika amivel emlékeket lehet elzárni lepecsételni az áldozat elméjébe. A családomon is ugyan ezta  etchnikát használom ha valami olyasmit látnak amiről jobb ha nem tudnak ezért tűnnek mindig olyan boldognak én pedig a boldogságukért bármit megteszek! - Mindezt olyan átéléssel mondta a férfi, hogy el is hittem neki nem kellett bizonygatnia. Egy ilyen pecsét hatalmas előny lenne. Meg kell szereznem ezt a technikát!
- Nagyon érdekesen hangzik ez a technika. Megkérdezhetném, hogyan is működik. Nagyon sokat segítene nekem ha esetleg el tudná magyarázni és talán megmutatni működés közben. Igazság szerint a jelenlegi problémámon is sokat segítene hiszen így a határőrt minden fizikai sérülés nélkül mentálisan meg lehetne törni és elkerülhető lenn egy fölösleges halál is. - Reméltem, hogy az öreg tisztel annyira, hogy esetleg kötélnek álljon. 
- Megtisztelő lenne ha egy ilyen ismert shinobinak mint ön átadhatnék valamit a tudásomból! - Látszott rajta, hogy nagyon belejött és valószínűleg kötélnek is fog állni...
Az út további része nagyjából eseménytelenül telt. Haladtunk a határ felé és egy aprócska kis falut vettünk célkeresztbe melynek határában megszálltunk. Dao út közben sokat mesélt magáról. Kiderült például, hogy kusagakuréban teljesített hosszú évekig szolgálatot és segített Enrakunak is a falu újjáépítésében de manapság inkább csak a vidéket járja a családjával és a kereskedelemből élnek. Hát igen ez az az élet amit én szeretnék elkerülni. Nem mondom azt, hogy szeretnék örökké úton lenni de elnézve ezeket az emebreket akiknek alkalmanként lepecsételi az emlékeit és agymosást végez rajtuk én így nem akarnám, hogy boldoggá tenni a családomat mivel a szomorúság ugyan úgy az életünk és a személyiségünk része. Ezt egyszerűen nem lehet ennyivel elintézni, hogy lepecsételem az emlékeit és akkor meg vannak oldva a problémák. Ha az összes probléma Daora hárul előbb utóbb bele fog rokkanni a súlyba amit cipel. Viszont nem az én tisztem, hogy Daot kioktassam, és mégis hogy jönnék én ahhoz, hogy beleszóljak a magán életébe. Nagyjából vacsora után a férfi oda hívott magához. 
- Figyelj Ishida. - Kezdte Dao majd rám kacsintot. - Nagyjából összeszedtem mindent amit erről a technikáról és helyes alkalmazásáról tudok.
- A technika lényege az, hogy az áldozat elméjében létre kell hozni egy pecsétet ami nem olyan mint azok a pecsétek amiket például a lpecsételésnél vagy az idézésnél használsz hanem sokkal inkább egy chakra lenyomat, egy minimális része a chakrádnak aminek az a funkciója, hogy a kiszemelt emlékeket megtalálja legyen az inger érzelem információ, megtalálja és az áldozat számára elérhetetlenné teszi. tehát ezt nagyjából úgy kell elképzelni mint egy mesterséges amnéziát amit ennek a pecsétnek a segítségével hozunk létre. Fontos az is, hogy kizárólag olyan emlékeket tudsz lepecsételni amiket ismersz avgy esetleg közösen éltetek át tehát valamilyen módon ismerned kell azokat az emlékeket amiket le akarsz pecsételni az alany fejében. Figyelj csak megmutatom a kézjeleket. - Azzal Dao megmutatta nekem a kézpecséteket és kérte, hogy ismételjem el. Gyorsan ment az egész és hamar ráéreztem, evvel nem volt probléma. A gyakorlással viszont annál inkább. Nem tudtam, hogy pontsan kin gyakoroljam ezta  etchnikát de azt hiszem először pont a tanítómon fogom alkalmazni. 
- És mi történik akkor ha olyan embernek az elméjébe küldöm ezt a chakra lenyomatot akiről nem tudok semmit? AKkor mi történik az illetővel? - Dao egy pillanatra rémülten nézett rám. 
- Ezt sajnos nem tudom neked megválaszolni. Sejtésem szerint teljes káosz lesz úrrá az illetőn ha technika egyáltalán működik. Viszont a tanítóm mesélte, hogy ő egyszer rosszul alkalmazta és a következményekről csak annyit mondott nekem, hogy rettenetes volt. - Bevallom őszintén szólva nekem ez is nagyon tetszett. - Természetesen ezt a pecsétet el is lehet távolítani és abban a pillanatban az alany emlékei visszatérnek. Ezzel a technikával még a leghűbb katonákat is kettős ügynökké teheted. Rendkívül sokoldalúan alkalmazható ha megtalálod a módját. Most tartok egy kis bemutatót neked. Ika gyere csak ide fiam! Mi is volt azzal az eséssel a minap? Emlékszel amikor a ló megbotlott és leestél a szekérről. Szeretnéd ha apa megszabadítana ettől a fájdalmas emléktől? - A kisfiú félénken bólogatott és közben engem figyelt. Vajon menyni emlékét pecsélhette le eddig? Hiszen az emlékeink tesznek azzá akik vagyunk! A lényem lázadt ez ellen, de most legyűrtem magam és figyeltem. Dao megalkotta a kézjeleket majd kezét a fia homlokára helyezte aki egy pillanatra megrázkódott és a szeme élettelenné vált aztán hunyorított és mintha most kelt volna fel apjára nézett és megpuszilta aztán elszaladt a tűz mellől vissza a kocsira. 
- Ilyenkor mit képzelsz el? Kérdeztem izgatottan Daotól. 
- Nagyjából semmit csak is az van előttem, hogy segítsek a családomnak. Mit gondolsz képes lennél kipróbálni a technikát? 
- És mégis kin próbálnám ki? Rajtatok nem szeretném. 
- Bemegyünk a faluba és keresünk valakit. Jobb ötletem nincs! Amúgy is rég volt ilyen kalandom... - Mondta Dao azzal felpattant és szólt a családjának, hogy elmegyünk estére. 
Aznap este nem aludtam sokat. A pecsét technikákhoz mindig is jó érzékem volt, most meglátjuk, hogy ez az utóbbi időben mennyire kopott el vagy fejlődött tovább.
Viszonylag gyorsan sikerült találni magunknak egy áldozatot akit inkább teszt alanynak mondanék mint áldozatnak. Egy út mentén üldögélő hajléktalanról van szó akinek felajánlottuk, hogy elfelejtheti az egész életét és minden sérelmét és újra kezdhetné az életét. A nő kérdés nélkül elfogadta és az arcán is látszott, hogy őt bizony már sok megrázkódtatás érte életében. Megkérte Dao, aki végig vezette a beszélgetést, hogy beszéljen nekünk nagyon részletesen arról az emlékéről amit a leginkább szeretne elfelejteni. Az asszony mesélt nekünk egy reménytelen szerelméről akivel még a háború előtt ismerkedett meg, viszont az illető egy kereskedő családfője volt és nem maradhatott, aztán mesélt a házáról ami a határ közelében állt ám egy rajtaütés során felgyújtották az egész birtokával együtt és azóta kéreget a faluban néha napján. Tehát volt választék bőven. Azt gondoltam, hogy ő válassza ki mi legyen az az emlék amit el feledtetek vele így Dao tolmácsolásával kiválasztottuk a rosszul siekrült kapcsolatot. Szépen elmesélte az egész történetet aztán mindent Dao utasítása szerint csináltunk aki figyelmeztette a nőt, hogy ha nem siekrül kivitelezni a dolgot komlyabb következményei is lehetnek de van olyan akinek már tényleg nincs vesztenivalója. 
Ahogy a nő lefeküdt egy kicsit láttam rajta, hogy feszült, ha tudná, hogy én menynire az vagyok valószínűleg azonnal elrohanna ám Dao hamar lenyugtatta így siekrült kizárnom mindent mindekit és csak a velem megosztott emlékre koncentrálni. Elmutogattam a kézjeleket és a nő homlokára tettem a kezem  "Sennou Jutsu" mondtam ki a technika nevét majd éreztem ahogy egy kisebb chakra tömeget a nő tudatába küldök. A szeme egy pillanatra elködösödött aztán úgy is maradt. Valamit biztosan elronthattam... Eltelt nagyjából két perc majd mint Dao fia a nő hirtelen felriadt és furcsán nézett ránk. A hatás nem maradt el, valóban úgy tűnt mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről. Ha nem is maradéktalanul de sikerült végrehajtanom a technikát elsőre. Tudtam én, hogy nem lesz probléma ezzel. Nem tűnt ez olyan nehéznek. Ám Dao figyelmeztett, hogy ebben az esetben cska azért volt ilyen könnyű a kivitelezés mert az alany beleegyezett és nagy részletességgel elmesélte a történetét, más körülmények között valószínűleg nem siekrült volna... Egyet értettem vele de most vissza kellett mennünk a táborba a falu mellé. 
- Dao ugye tudod, hogy el kell felejtenetek, hogy találkoztatok velem! Mindenkinek a családból! Csak így lehettek biztonságban!
- Igen fiam tudom... Tudtam én, hogy valami gond van már abban a pillanatban amint megláttalak. Ismerem a klánod történetét és tudom, hogy elég zűrösek a Kenshirok... Nem véletlenül tanítottam meg neked ezt a technikát. A családot majd elintézem én viszont az én emlékeimmel neked kell foglalkoznod...

Nehéz szívvel láttam neki emrt megkedveltem Daot a maga őrült és fura módján, mégis muszáj volt kitörölnöm az emlékeit rólam és a velem töltött időről mert különben nagyon súlyos veszélybe sodornám és szerintem ezt ő is érezte azért volt olyan előrelátó és megtanította nekem ezt a technikát... Mint a koldus nőnél most is egy elég hosszú folyamat volt de végül sikerült Dao felyéből is eltávolíani az utóbbi 24 óra történéseit ami velem kapcsolatos. Ezúttal is siekrült a technika ám meg kell említenem, hogy az alanyom ismét önként ajánlkozott fel. Egy komolyabb helyzetben vajon sikerülhetne ennyire jól? 
Miután Dao értetlenül bámult a szemembe már ugyan azt a Hattori ishidát látta aki az utazó alteregóm volt akkor is amikor a határőrök megtaláltak. Tudtam, hogy nehezen tudnám megmagyarázni a történteket ezért egyszerűen csak a shusin no jutsu segítségével elhagytam a kis rögtönzött táborunkat és a falu egyetlen fogadójába mentem. 
A szerencse úgy látszik ma az én pártomon áll meg megpillantottam egyedül iszogatni a határőr shinobit aki úgy látszik csak eddig jutott el nagy kutyafuttában. Egyből az arcomba húztama  csuklyámat és egész éjjel követtem a férfit olykor az álcázórejtek technikát alkalmazva amikor úgy éreztem, hogy közelebb kell mennem. A férfi nem csinált sokmindent valószínűleg társa elvesztése komoly sokk lehetett számára számomra meg szerencse mert valószínűleg ő volt a szenzor. A férfi miután kellő képpen részegre itta magát felement a szobájába. Tudtam, hogy követnem kell mert valószínűleg nem fog adódni még egy ilyen lehetőségem.
Amint a férfi lefeküdt aludni fölé álltam és fentartva a technikámat elkezdtem összeszedni a közös emlékeket. Kézpecséteket alkottam majd láthatóvá váltam és a homlokára helyeztem a kezemet ám nem vettem számításba, hogy a pulzusom az egekben és elképesztően izgultam. Talán mert most volt először tétje annak, hogy használom ezt a jutsut. "Sennou Jutsu". Mondtam ki halkan a technika nevét majd elküldtem a kis chakralenyomatot a határőr elméjébe akinek a teste egyet remegett majd teljesen elernyedt. Kicsit hátraléptem és vártam. Nagyjából fél perc telt el amikor a teste remegni rázkódni kezdett és ő meg üvöltözni. Úr isten mit tettem... Nem volt más választásom végeznem kellett a szenvedő alanyommal. Hát ilyen az amikor nem sikerül a technika... Daonak igaza volt ha az alany nem ajánlja fel önként akkor nagyon nehéz ez a technika. Odaléptem a remegő testhez és egy gyors mozdulattal eltörtem a nyakát. Ez volt a lehető leggyorsabb módszer amit ismerek. 
Pár nappal később sétáltam az erdőben a határ felé és próbáltam újra átgondolni a történteket amikor hirtelen erős sötét chakrát éreztem a közelből Mirubi vagy Itanashi?

WA technikat sikeresen elsajatitottad, felirhatod. +5 chakra.