Ayami Remiyu

Az első magán akcióm. Avagy derítsük ki mi a helyzet.

Minden akkor kezdődőt. Mikor is jah hogy akkor így már érthető. Nao chan megmutatott néhány dolgot. Sose hittem volna, hogy ilyen is van, és hogy létezik ilyen ember is. Aki egy maga fajtával törődik. Mért is gondolom ezt ugyan már olyan egyszerű. Kit izgatna egy fekete hajú lány, aki félénk és visszahúzódó. Aki nem tudja, mit kell mondani, és hogy kell viselkedni társaságban. Igen ilyen hivatalosa hamisítatlan Ayami vagy is én. Jah és mellékesen macska bolond. Mint egy hatvan éves néni. Egyedül bezárkózva macskák hadseregével körbevéve. Nem rég ráébresztettek arra, hogy ha nem ragadom meg a lehetőséget, a fonalat, hogy saját magam irányítsak soha nem fog egyetlen vágyam sem teljesülni. Erős akarok lenni, de nem azért amit sokan gondolnak. Engem nem a bosszú hajt, vagy más sötét célok. Igaz lenne okom a bosszúra nagyon jó okom, hisz kitudja, mi lennék, most ha családban nőhetem volna fel. Én pusztán meg akarom mutatni a világnak és szüleimnek, akik fentről tekintenek le rám, hogy nem vesztem el és vittem valamire az életben. Úgy döntöttem hát, hogy elhagyom a falut. Ne nem vándor ninjának álok, vagy, hogy elveszet ként üldözzenek. Egy szerű utat akarok bejárni, hogy lelkemben és életemben megtaláljam a helyes irányt. Először is engedélyt kellett kérnem, ami már meg volt. Méghozzá nem is akármilyen okból. Kevés chakrám van, és nem úgy mozgok, mint egy igazi ninja. Vagy is teljesen átlagosnak tűnök. Ezek voltak az indokok, amiért elzavartak egy küldetésre. Méghozzá egyedül egymagam-voltam vagy is leszek. Bár szerintem a távolból úgy is megfigyel az egyik konohai jounin ha valami baj történne. küldetésem célja tehát, hogy kiderítsem a helyi pletykákat. Egyszerű információszerző küldetés, ami veszélyes is lehet. Biztosítottak, hogy a mozgásom és egyéb tulajdonságaim miatt egy ellenséges ninja észre se fogja venni a jelenlétem. Vagy ha még is akkor figyelme elsiklik, hisz vannak olyan civilek akikben ott a szikra, hogy ninjává válhassanak a jutsuk rögös útján.
Második lépés, hogy kell néhány plusz dolog. Ami jól jöhet az utam során. Átlagembernek fogok tűnni, de épp ezért is nem vihetek magammal fegyvereket sem a fejpántom. Tehát akkor először is a védelemről kell gondoskodnom.
Betértem egy egyszerű üzletbe, hogy költekezek egy kicsit. Nao chan öltözéke meg tetszet így elhatároztam, hogy én is beszerzek belőle. Egy könnyű lánc ing bár nekem még így is kicsit nehéznek tűnik. Hála az edzéseknek és a láb sulyoknak tudom majd hordani igaz nem lesz kellemes eleinte majd. A másik darab egy alkarvédő volt. Erős vasalt fémlap, ami szintén nagyon hasznos tud lenni. A potya 1000 ryumat azonnal el is költöttem. Felvettem az új szerzeményeimet, a táskát hátamra csaptam és irány a nagy út. Első lépéseim bizonytalanok voltak. Az érzés persze, hogy most sokáig egyedül leszek a gondolataimmal. Na és persze a rám nehezedő súly, amit a lánc ing okozott a ruhám alatt és a tudat, hogy küldetésre mehetek. A kapuig nem találkoztam ismerőssel. Persze sok ember mellett mentem el, de egyik sem ismert és én sem ismertem őket. Talán lehetet félóra vagy egy óra is, amíg elértem a kapuhoz. Nagyot sóhajtva meg tettem az igazi első lépést. Át léptem egy határt ahonnan nincs vissza út most már. Lassan lépdelve indultam el. Azzal a tudattal kitudja, holnap hol leszek, lehet erdőben vagy fogadóban, esetleg egy bokor alatt szunyókálva. Az első napom lassan el is telt. Késő délután már elég messze jártam a falutól. Egy megfelelő helyen letáboroztam ahonnan nem mesze tört a felszínre egy kicsi forrás. Ideális hely éjszakára, egy magányos lánynak. Éjjel egyedül az éjszaka csendjében nagyon jól lehet gondolkodni.
~ Vajon honnan ered az egész valójában? Az rendben van, hogy minden élőlény sejtjében ott van. Mindenki rendelkezik chakrával, rendben, hogy a testből ered. Valójában igazából csak a testből lehet chakrát nyerni? Ha a test tárolja, és onnan lehet fel szabadítani, akkor máshonnan eredő energiát is elkel, hogy tudjuk tárolni. Hisz az is csak chakra mint a miénk.~
Hasonló gondolatokkal a fejemben merültem álomba. Az álmom pedig nyugodt volt és édes. Pirkadatkor ébredtem fel pontosan hány óra lehetet nem tudtam és nem is érdekelt. Az időnek és a napok múlásának most nincs jelentősége. Elsétáltam a közeli forráshoz, hogy meg mosakodjak majd reggeliztem valamit. És hozzá is láttam a reggeli edzésnek. Egy szerű chakra koncentrálásból ált az egész. Azt halottam, hogy pusztán ennek a segítségével képesek vagyunk különböző felületeken megtapadni akár. Akkor, ha ez így van, hogy lábunkba koncentrált meg felelő mennyiségű energia, esetén meg tapadhatunk fákon, falakon. Mi ért ne történhetne ugyan ez a kezünkkel is. Kis chakrát koncentráltam jobb tenyerembe és egyik kunaiomhoz érintettem. A kunai ahogy a bőrömhöz simult oda is tapadt, de csak kis ideig. Tudtam ez így nem jó több kell ide, mint egy szerű alap koncentráció.
Folyamatosan fent kel tartani az áramlást, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg. Akár csak a henge jutsuknál. Ha meg szakítjuk az áramlást, vagy is feloldjuk a technikát akkor oda az alakváltás. Tehát ha nem ügyelek a folyamatos áramlásra és annak mértékére a tör nem fog meg tapadni és folyton a földre fog esni. Akár csak ha a fára másznák. Persze lehet, hogy a folyamatos mozgás sokkal nehezebbé teszi a dolgot. Tehát akkor próbálkozunk tovább. Nem tudom hányszor próbáltam újra és újra. Mind Kunai változatot és a fára sétálós változatot, de nap végére beszereztem jó pár horzsolás és kisebb vágást is. A földön fekve néztem az eget, miközben hangosan zihálva vettem a levegőt. Ennyi nincs tovább, teljesen kivagyok amint az export liba. Az nap este vacsora és mosakodás nélkül aludtam el a fáradtságtól. Pár nappal később valahol Tanzaku Gai környékén kóborolhattam. Talán egy hét volt mire ide értem. Vagy egy kicsit több, mert nem vesztegetem útközben az időmet. Vagy is ez alatt is próbáltam gyakorolni. Gyakorlás nem is sikerült akkor legalább gondolatban űztem a dolgokat. Újra egyéb chakrával kapcsolatos dolgokon gondolkodtam. Pontos kontrol mibenléte, hogy lehetne nagyobb uralmat szerezni felette. Vagy is hogyan tudok egyre nagyobb kontrolt nyerni felette. Mindig csak arra jutottam, hogy edzés és tanulás, és persze a tapasztalat. Vajon csak ez a három lehetőség van? Talán egy órányi járó földre a falutól megálltam, hogy letáborozzak. Tűzifát gyűjtöttem és apró gallyakat, elszáradt növényeket. A száraz növényekre az apró gallyakat raktam és meg gyújtottam. Ahogy a lángok éhesen kezdték falni az éghető anyagot úgy pakoltam a tűzbe egyre nagyobb és vastagabb fadarabokat. Később pedig meg sütöttem aznapi zsákmányt. Nem sikerült valami túl jól, korán vettem le a tűzről és nyer maradt egy kicsit, de most tele hasal már sokkal jobb.
Másnap reggel korán keltem, hogy időben érjek a faluba. Micsoda mázli jól időzi tettem kivételesen.
Egy apró és olcsó szobát béreltem a küldetésre kapott összegből. Amiről majd persze bekel számolnom, hogy mikor hol és menyit költöttem belőle. A szoba meg volt irány a felfedezés rögös ösvénye. Úgy gondoltam, hogy a legjobb információszerző hely először is az áru sok standja. Néha megálltam fülelni a helyi pletykákat, de egyelőre semmi érdemlegeset nem halottam. Se közelgő háborúval kapcsolatban. Se környéken felbukkant banditák vagy más ninjákrol sem lehetet hallani. Az viszont tény, hogy a légkör elég feszült. Talán csak nem mernek, beszélni róla vagy ennyire tele lennének az emberek feszültséggel? Valami fél információ talán csak rosszul halottam. Egy férfi egy másikkal beszélt valamiről. Természetes, hogy valami perverz szerencse barlang előtt ahova be is tértek. Nincs, mese követnem kell őket. Az egyik sötétebb mellékutcába bújtam és egy jutsu jutót csak eszembe, ami segítségemre lehet. Henge no Jutsu (Transzformációs technika) kézjelét megformálva felöltöttem egy konohai férfi alakját. Meg próbáltam magabiztosságot sugározni és erőt. Majd a sikátorból kilépve beléptem a klubba. Követtem a két férfit és a közelükben helyezkedtem el. Épen, hogy csak olyan közel, hogy ha figyelek, halhassam, miről beszélnek.
Szó eset a ninjákrol és a levegőben logó viszályról, ami a feszültséget szülte. Nem tetszet nekik az egész és nem is értik. Talán azért mert nem látják a mélyebb összefüggéseket. Mindenesetre, hogy ne legyek feltűnő vagy szerencsét próbálok vagy perverzkeddem. Inkább a szerencse mellett döntöttem. Micsoda mázli nyertem is az összeget természetesen a küldetésre fogom fordítani. tovább gyűjtöm az információ töredékeket. Próbálok valamit leszűrni belőle. Belépésem után két órával később távoztam is. A technikát még mindig nem oldottam fel. Próbáltam a lehető legtovább fenntartani. Itt is fel nőt férfiember formában néhány helyen füleltem és beszélgettem. A technika és chakra készletem lassan a végét járta már. Éreztem, hogy gyengülök és nem akartam lebukni. Egy félreeső helyen feloldottam a technikát és távoztam a bérelt szobám felé. Két napot töltöttem itt ebben a szerencsejátéktól hemzsegő helyen. Pár nappal később már újra a szabad ég alatt éjszakáztam.
Talán lehetet már majdnem dél is mikor felébredtem. A nap már magasan járt az égen és én szidtam magam, amiért ennyire lusta vagyok. Túl sokáig aludtam és ezért nem lesz ma elég időm, hogy gyakoroljak. Így nem maradt más választásom, mint Naibun Neko jutsum használni. Ameddig képes vagyok fenntartani addig folyamatosan haladnom, kell. Tilos a sétálás, lassú tötyörgés. Jutsu aktiválása után meg jelentek a jellegzetes macska jegyek. Az arcomon és az egész testemen. Valójában mintha egy ember macska hibrid lettem volna, amit egy laborban kísérleteztek ki. Folyamatosan fent kelet tartanom a jutsut és ehhez koncentrálnom kellett. Főleg, hogy közben a táska is a hátamon van és mind ez futás közben. Természetes, hogy nem bírtam sokáig. Bár attól függ mihez képest. Mert ha egy kezdő akadémiai tanulóhoz mérve szerintem szép teljesítmény és igen is sokáig bírtam. Ha viszont egy jouninhoz mérem, akkor szánalmas próbálkozás volt az egész. Utazásom új irány vett és új úti célt. Egyre jobban távolodtam a településtől miközben végig a jutsum használtam. Ez segítet az edzésben, mint erőnléti, és mint chakra összpontosítás legalább is, ahogy én gondoltam. Az út, amit megtettem elég hosszú volt, ami az elhagyatott városhoz vezetett. Igazság szerint nem mentem be. Csak a közelében haladtam el. Ez is már épp elég kockázattal és veszéllyel járt. A környéken közel és távol banditák ólálkodhatnak. Olyan, elemek, amik könnyű prédának tartanak egy lányt. Vagy bárki mást, mert készen álnak a fosztogatásra folyton. Én sem voltam ám kivétel. Engem is meg támadtak két bandita, akik némi plusz pénzt reméltek meg valami szórakozást emlegetek.
-Nézd már Kobushi mekkora mázli.
-Oh öregem igazad van. Vajon hogy síkit? Én nagyon kíváncsi vagyok a hangjára.
Két egyszerű útonálló semmi jutsu képzetség. Látszót, hogy nincs túl nagy tapasztalatuk sem. Vagy csak simán ennyire elbízták magukat? Nem volt más választásom, hiába olyan szelíd a természetem, hiába vagyok olyan félénk. Tudtam, ha itt és most nem álok a sarkamra nekem annyi. Nem beszéltem, nem szóltam, mert nincs is mit mondanom egyelőre. Az egészről, erről a helyzetről legelső küldetésem jutott eszembe. Ahol Akame, Mao is ott volt még Konohátol nem mesze volt az egész. Ledobtam hátamról a táskát és csak vártam. Az ellenfeleim mozgásba lendültek. Nem akartam túl cifrázni a dolgokat. Csak egyszerűen felbosszantót. Felbosszantót? Valóban ezt érezném? Haragot, amiért mindenki ilyenek tekint? Szóval ez az, ami hiányozna belőle. Az elszántság a céltudatosság furcsa keveréke?
Nem volt nálam túlsók fegyver. Igazából csak három Kunai és három shuriken valamint két robbanó cetli, amit magammal hoztam. És még könnyen el tudok rejteni a ruhám alá. A harc kezdetét vette az egyik férfi egyenesen rám akart rontani. Shushin no jutsu (Fürge Test technika) segítségével, egy gyors mozdulattal ki tudtam térni a támadása elöl. itt a remek alkalom, hogy ebbe az átkozót faluba vagy mibe is be tudjak lesni. A másik, akiről kiderült, hogy Jamorinak hívják kardjával támadt felém. maga biztosan felemeltem a kezem mintha védekeznék a csapás elöl. Az alkarvédőm, ami a ruha alatt volt felfogta a kardot. A lábaim így is kicsit megrogytak a csapás erélyétől. Ismét Shushin no jutsu (Fürge Test technika) segítségével tértem ki a Kobushi nevezetű támadása elöl. Majdnem sikerült, de csak majdnem két oldalról beszorítani. Viszont sietnem kellett, ha nagyon elhúzom, a harcot még a végén felfedezik a kis csapatunk és nagy bajban leszek. Az egyik egy kicsi tört hajított felém. Nem tértem ki a támadás elöl. hagytam, hogy eltaláljon. Meglepetést okozót az is, hogy nem tudnak elkapni, de még a tör is, ami meg kellene, hogy öljön, csak a ruhám szakítja fel és meg sem sebez. Már elég nagy meglepetés volt, hogy lecsapjak a megfelelő pillanatban. Konoha Senkou // Levél Fényforgás technikával csaptam le és ütöttem ki az egyik ellenfelem. A másik a meglepetés hatása alatt volt, még amikor egy kunait kapott a lábába majd egy hasonlóan kivitelezet szép íves rúgást. Természetesen nem csak a rúgás ereje, hanem a láb súly is közrejátszót a sikeres eszméletvesztésekben. Még szerencse, hogy előre látó voltam és megvettem a lánc inget vagy mit és az alkarvédőket. Saját ruhájukkal kötöztem a két emberkét össze jó alaposan, hogy idő előtt ne szabadulhassanak majd ott hagytam őket. Kobushi nevezetű férfi alakját vettem fel a Henge no Jutsu (Transzformációs technika) segítségével és sétáltam be a faluba. Szintén információszerzés céljából.
Itt a helyzet még rosszabb volt, mint az előző helyen. Már, mint nem épületek vagy ilyesmi, hanem az emberek. Még is mit várunk, ha rablok és úton álok közé merészkedünk. Az előző kis affér miatt nem volt elég nagy chakra készletem, hogy hosszú ideig fen, tudjam tartani az alakváltást Összesen csak három órát mertem ezen a helyen tartózkodni. Közben minden apró morzsát összegyűjtöttem, amire csak erőmből és figyelmemből futotta. Halottam pár érdekes nevet történetet és pletykát kitudja talán egy körözőt személy jelenlegi tartózkodási helyét is meg tudtam. A lényeg, hogy a mostani kitérőről is részletesen bekel számolnom. Utam lassan a végéhez közeledik, de korán sem ért még véget. Még háta volt az egyik település.
Három napja volt, hogy a szelem városba látogattam. Az eddig meg szerzet információkat szorgosan lejegyzeteltem. Kiegészítve saját gondolataimmal, hogy szép és kerek használható valami legyen. Úgy döntöttem, a lassan hat napja történt kis csata, vagy verekedés után itt az ideje, hogy megpihenjek. Akiket elvertem biztos nem fogják elmondani, hogy kitől kaptak ki. Mert nagyon is valószínű, hogy köznevetség tárgyává válnának. Min eddig azt a fáramászást gyakoroltam. Illetve azt, hogyan is tudok egy fegyvert vagy mást chakra segítségével magamhoz tapasztani. Végül is az alapja ugyan az, mint a fára mászás. Mi van, ha ugyan ezt lehet a vízen is? Persze a víz nem egy állandó szilárdságú felület. Folyton mozgásban van és változik akár a szél. Rá léptem volna a patak felszínére, ha nem merülök el abban a pillanatban. Szerencse, hogy a felesleges nehezéket lehámoztam magamról. Az első napom azzal ment el, hogy folyamatosan fürdőztem. Be a vízbe ki a vízből majd újra ugyan ez. Egy szerűen csiga léptekbe haladtam, vagy még annyira se. Pedig elhatároztam, hogy addig nem mozdulok el innen, amíg nem esz bármilyen eredmény. lehet, hogy csak megörültem és azt képzelem lehetséges az ilyesmi? Na azért mégsem ha lehet úgy egy fát megmászni, akkor miért ne lehetne a vízzel is ezt tenni. Második nap sokkal több chakrát koncentráltam a lábaimba, de ez nem vezetet eredményhez.
Legalább is látszólag. Néha volt némi javulás a dolgokat illetően. Néha amikor a vízhullámok olyanok voltak az erős chakra miatt nem merültem el azonnal. pár másod perc múlva csak előtte pedig a vízbe merültem bokáig. Azt hittem ez a megoldás minél több és erősebb chakrát koncentrálni. Így telt el két nap, hogy nem haladtam. Pedig egyre több energiát fektettem bele. Minden nap végén szinte élő halott ként vánszorogtam vissza a tűz mellé. Talán a változatosságban van a kulcs. Lehet, ahogy a víz hullámai az energiáknak is úgy kell hullámzani. Vagy is erősebb és gyengébb chakra sűrűség. Vagy legalább is valami hasonló. Az elkövetkező napokban már sokkal jobban mentek a dolgok. Igaz még nem volt tökéletes, de legalább már látom, hogy van hova fejlődni. Ha elég kitartó vagyok az meg hozza az eredményét. Nem is tudom talán egy hetet vagy kicsivel többet időztem el a patak partján. Amire eljutottam odáig, hogy már képes voltam a vízen járni. No ha nem tökéletesen, mert a lábam néha még mindig bokáig merült, és ha valami meg zavart ritkán, de elő fordult, hogy a vízben találtam magam nyakig. Kénytelen voltam tovább haladni már így is túl sokat időztem, amit nem lett volna szabad. útra fel irány a küldetés vége és az utolsó állomás, ami reményeim szerint nyugis befejezés lesz.
Az utam eseménytelen és unalmas. Semmi izgalom semmi külső inger csak a változó táj a madarak csicsergése. Éjszakánként az állatok neszezése az, ami valami változatosságot ad. Hiába túl békés túl szelíd, de ilyenek is kell lennie a világon.
A magán kitérő és edzés után négy nappal később elértem Otafuku Gait. Mint ha csak a szomszédos településről sétáltam volna át némi portékáért. És a fürdök élvezeté ért úgy léptem be eme településre. Furcsa, de az előző falvakkal, városkákkal nem is lehetet össze hasonlítani. Itt minden teljesen másvolt a tisztaság és a rend volt az úr. Első az volt, hogy az egyik fürdőben alaposan megmártóztam persze a női szakaszban és nem valami koedukált helyen. Kényelem magas fokon ez igen ez kel nekem most. Egy bizonyos fokú lustaság bennem is meg volt. Ezért most élveztem a meleg vizet a simogató érzést bőrömön.
Egy órája áztattam magam, amikor a szomszédban épp zajlottak az események. Két férfi egymással vitatkozót csendben. Én csak pancsoltam tovább. vagy is úgy tettem, mint akit nem érdekel az egész és a vizet élvezi. Közben pedig hegyeztem a fülem, hátha valami érdekesre találok, aminek fül tanúja lehetek. Semmi érdemleges csak sima üzleti vita csata az egész. ki és hol menyiért vegye meg, de mikor legyen eladva volt a fő téma. És persze az alkalmazottak bére és még sorolhatnám.
Néha a pancsolásból is meg árt, ha túl sok ideje ázunk már a forró vízben. Nem rákok vagyunk vagy valami leves, hogy a levünkben főjünk. Különben is itt az ideje, hogy munkához lásak. Vagy is folytatni kell a küldetést a megbízatást, a kalandot. kimásztam megtörölköztem és a többi természetesen. Sokkal jobb volt már a közérzetem. Úgy éreztem az elmúlt napok és hetek mintha tovaszálltak volna.
Visszaemlékezve az egészre nagyon gyorsan eltelt a pár hét, ami talán úgy három hét plusz mínusz pár nap. Nem tűnik soknak visszatekintve, de benne lenni még a legelején annak tűnt. Úgy éreztem lassan a végéhez közeledve olyan tapasztalatot. tapasztalatokat szereztem, ami talán máshogy nem lett volna lehetséges. Már ha nem is járok sikerrel. És haszontalan dolgokat sikerült kiderítenem akkor is ezért legalább megérte. Az első állomásom egy falatozó volt ott próbáltam puhatolózni a magam módján. Elő adtam a gyereket, hiszen az vagyok. Apránként húztam ki a fél mondatokat. A vendéglátósból miközben én meg kóstoltam egy finom sültet.
Nem sok, de legalább ez is valami. Elköszöntem és indultam tovább, hogy újabb emberekre csapjak le újabb hasznos részletekkel gazdagítva a tudás táram. Mint eddig minden faluban itt is próbáltam cselhez folyamodni. Henge no Jutsu (Transzformációs technika) eddig is bevált elég jól. Ezért újra ezt választottam és kutakodtam turkáltam az emlékekben és beszélgetésekben. Persze csak képletesen. Minden hol itt is van természetesen kocsma ahova betértem. Persze ilyenkor mindig csak egy felnőtt nő alakját magamra öltve. Akinek némi frissítőre van szüksége nagy melegben és rohanásban.
Végül kénytelen vagyok haza térni. A küldetésem ennyi volt a kiszabot, helyeket lejártam, sőt túl is teljesítettem, hisz a szelem város nem szerepelt az úti célok közt. Az út továbbra is unalmas volt semmi említésre méltó nincs benne. Valahogy viszont ahogy egyre jobban közeledem hazafelé, és a táj egyre jobban ismerős meg könnyebbülést érzek. Haza térvén falumba első utam rögtön Hokage irodájába vezet, hogy beszámoljak minden egyes apró eseményről, ami megtörtént velem és mindenről, amit sikerült kiderítenem és lejegyzetelnem.


( Remélem, engedélyezitek a vásárlást, amit a kalandban írtam)