Ayami Remiyu vs Itanashi

Egyedül az erdő szélén, egyedül egy feladattal. Figyeljem meg a környéket, és azt ki erre jár likvidáljam. Főleg ha az illető eleségesen lép fel. Az lesz harc vagy sem majd akkor megtudom amikor szembe kerülök egy idegennel.
Ez a környezet ez... ez valami mesés. Zöld fák hatalmas lombkoronával, vastag erdei talaj helyenként száraz fa ágakkal mik egy viharban törhetek le. A talaj viszont sziklákkal volt tarkítva. A puha erdei talajt néha egy nagy hegyes szikla váltotta fel. Nem beszélve az erdő szeléről. Ha valaki kifelé sétálna régi öreg fákat pillanthat meg. Elszáradt ágak, mintha valaki kiszívta volna belőlük az élet erőt. A sziklák is hegyes ormok egyre jobban elszaporodtak. Már nem is erdő volt, hanem sziklás talajon megkapaszkodó fák kik dacolnak a természettel.


Én magam egy fa tetején pihentem. A zöld lombkoronába rejtőzve ültem egy fa ágon. Azon gondolkodtam vajon milyen is lehet itt az erdőben élni.

Nini egy őzike, vagy bokor ugró nyuszika? Nem nem inkább olyan valaki vagy valami aki végig csörtet a bokrok közt ágakat és leveleket tiporva. Magasan a fa lombkoronájában meg bújva leselkedek. Magassági előny az enyém még egyenlőre. Füleim zaj üti meg ami egyáltalán nem származhat állától. Túl óvatlan, de van még más is. Le merném fogadni, hogy az aki így közlekedik vagy ostoba, vagy erős. Az is lehet direkt csinálja. Soha nem lehet tudni, és ezt nem szeretném a véletlenre bízni. Még ide érkezésem kor egy ágat meg feszítettem s drótot sima kötélként használva rögzítettem. Egy kunai lapul meg most villás ágak közt. A drótot megrántom a csomó ki oldva és a kunai el röppen. Így ha valaki támadó szándékkal van itt leszűrheti a tanúságot földben landoló fegyveröl. Bénán céloz az aki dobta, vagy csak figyelmeztetés. Minden esetre egy tapasztalt ember ki jártas kicsit a harcban vissza követheti a kunai ki indulásának pontját. Most ugrik az a bizonyos majom a vízbe midőn másodszor is meg húzom a drótot s az finoman meg mozdít egy ágat tőlem tíz méterre.

- Nyaaaar.
Érkezik egy hang a fák lombkoronájából, és egy lány dugta ki a buksiját majd a földre ugrott. Elsőre talán hihetetlenek tűnik, hogy ő egyáltalán kunoichi. Kedves sötét szemek villannak fekete haja lágyan omlik vállaira. testalkata, az ami az érdekes. Vékonyka, törékenynek tűnő. Olyan típus kinek ha lekevernek egy pofont biz még két nap múlva is kába ha nem ájul el azonnal.
Szóval én ilyen vagyok teszek egy lépést a megsebzett irányába és már épp kérdőre vonnám amikor az egyszerűen eltűnik. Nem is akárhogyan, hisz nem egy illúzióról van szó, hanem valamiféle klón. Ez amit súg eddigi tapasztalatom többek közt és eltűnés pillanatában veszélyt is jelent. Ismét egy hasonló alak ront felém, de immár kaszát lóbálva a kezében. A roham.. nos talán ilyen a stílusa rohamoz és lecsap. Lábnyomai is vannak és árnyéka, szóval akár csak az elözö. Így vagy ismét egy fura klón vagy a valós személy. A különös, hogy nem támad egyből inkább... lehet csak ....
Nincs időm tovább gondolkodni, egy kunait kapok elő. Rögtön hogy kitérek az első fenyegetőnek tűnő támadás elöl, nos az félre sikerül. Csak éppen talán látszólag kis szerencsén múlt az ami az előbb lezajlott. Elkerültem a kaszát, de eközben az a mozdulat esetlen volt. Pontosan mint egy geniné aki még semmi tapasztalatot nem szerzett. Eközben kaszáló mozdulatot téve csaptam az ellenfelem irányába. Tekintetem kicsit zavart volt, szemeim ide-oda mozogtak kutatva figyelve ellenfelem. S talán mikor következő támadás érkezik már nem lesz ennyi látszólagos szerencsém mit külvilág felé mutatok. Miért az nagyon is egyszerű, egy vékony törékenynek tűnő lánynak is elfogy egyszer a szerencséje. Egy szóval a következő csapásnál törekszem arra ismét sutának, esetlenek tüntessem fel magam. Mint ki még életében nem vett részt éles harcban. Egy az ilyen viselkedéshez illő mozdulattal próbálom meg elkerülni következő támadást. Eközben ha lehetőségem nyílik egy tiszta támadható felületet sebezni azt kihasználom. Lecsapok, vagy a tört dobom el. Csak akkor ha nagy esélyt látok arra, hogy annak eredménye is lesz.

//Mivel nem nagyon kezdeményeztél, és így is akad a harc, kicsit felgyorsítom//

A lány ügyetlen mozdulatai a fiú esélyeit javította, néhány kisebb nagyobb sebzésnél azonban képtelen volt súlyos sebet ejteni a lányon. talán mégsem olyan ügyetlen. A föld alatt rejtőző fiú ekkor úgy gondolta, egyszer, s mindenkorra befejezi a harcot. Talán csak taktikázik a lány, vagy esetleg tényleg ilyen ügyetlen és csak a szerencse miatt maradt még a feje a nyakán, már nem számít.
Míg a lány a klónnal együtt hadakozik, a klón kaszájával a kezében megpróbálja a lány egy fa felé tolni, vagy egyéb szilárd felület felé. A terv első fázisában a klón eltereli a lány figyelmét, mint ahogy eddig is tette, ám egyben próbálja szűkíteni a mozgáskörét.
Kaszájával egy oldalról indított vágást intéz a lány felé, melyet remélhetőleg megakaszt. A támadás remélhetőleg olyan erővel fog hatni a lányra, melytől megtámasztja a lábait, hogy ne essen hátra. Mikor ez megtörtént, életbe lép a fiú, majd két kezét kinyújtva a föld alól elkapja a lány bokáját és a nyakáig rántja a föld alá. A Doton: Shinjou Zanshu no Justu // Föld stílus: Lefejezés technikájával csapdába ejtett lány így már tehetetlenné válik. Ekkor mászik elő a fiú rejtekhelyéről.
- Azt hittem, komolyabb lesz. - kissé elmosolyodik a fiú, majd feloldva a klónt elé lép és leguggol elé - Most pedig elkísérlek utolsó utadra. A Nagyúr már vár téged. - ekkor a fiú feláll, mögé sétál, majd ismét leguggol. Mindeközben kabátja ujja alól egy kunait csúsztat ki, jobb kezével megragadva. A penge megcsillan a napfényben, talán így a lány is láthatja. A fiú, miután a lány mögé kerül, halkan beszélni kezd, melyet a lány hallhat "Jashin, ki bennem élsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek felett. Fogadd el ajándékom, és tégy engem prófétáddá". Eközben megfogja a lány haját, és hátrafeszíti a fejét. A kezében lévő kunai pedig elindul a homlokán, felhasítva vékony bőrrétegét. A homlokba rajzolt ábrából egy kör kezd kialakulni, bele pedig egy háromszöget rajzol. Mire mondandója végéhez ér, a jel is elkészül. Jashin jele. A mestermű befejezése után pedig feláll, megnyalja kunaiát, megízleli a rátapadt vért, majd elteszi. Ekkor hátán lévő kaszához nyúl és a sebesült, fogságba ejtett lány fejét egy csapással eltávolítja a testtől.
Befejezte munkáját, a személyt eltávolította, visszatérhet rejtekhelyére.

/Habár nem a legkomolyabb támadást viszi be a fiú, a kialakulóban lévő patthelyzet miatt könnyedén csapdába ejthető a lány, valamint elég nehéz kikerülni, ha folyamatosan támadás alatt áll, de persze semmi sem lehetetlen//

Hm szóval egyetlen jutsut tud az a különös klón, vagy ő maga is klón ideje ezt kideríteni. Egy füst bombát vágtam a földhöz még mielőtt meg indíthatta volna következő támadását. Ám hagyján ez csak cselekedetem első fele volt. Kawarimi no jutsu (Testhelyetesítő technika) mit most bevetek és használok. Alap anyagot egyszerű meríteni hisz minden fele fák vannak. A Klon vagy is a kawarimit meg testesítő fára pedig három robbanó jegyzet van tapasztva. három jegyzet együttes robbanása pedig már elég tekintélyes fizikai sérülést okozhat. A klon füstből kilépve, hogy elkerülje a támadást ami el ementális erővel zúdul most feléje hátra lép. Csak mögötte egy fa van így teljesen sarokba szorult. Vagy jelenlegi támadás vagy rögtön egy másik támadás biztosan betalál. Legyen az fizikai vagy chakrábol eredő. Viszont amint a jutsu megszűnik robbanó jegyzeteket aktiválom s felrobbantom őket.

Fent a magasból egy fán állva várom a fejleményeket. Ha a tervem bejött akkor az ellen felem most sérülten alattam helyezkedik el valahol. Talán ennyivel véget is ért a harc, ha az első megérzésem igaz s az ellen felem tényleg csak ennyit tudott. Még is valami rossz érzés ott motoszkál bennem. A fán állva ugrásra készen állok ha valami mégsem úgy történne ahogyan az nekem jó.

-Nyaaaaaahhhh!
Nyögök fel cicásan lányosan amikor éles fájdalmat érzek. Fentről magasból kezdem szemlélni a terepet. Csak sajnos az a probléma, mikor egy fa ágra ugrok oldalamba ismét nagyot nyilall. Persze fájdalmat elehet viselni, de akkor is nagyon kellemetlen.
Fentről kukkolok a levelek takarásából ismét. Talán a harc ennyi volt és nem több az is lehet ez csak a vihar előtti csend. Minden esetre, jobb ha nem leszek óvatlan. Az elözö taktika majdnem túl sokba került. Ha erősebb lenne az ellenfelem aki talán még itt lapul. Vagy többen lenének egy esélyem van. Kihasználni a terepet és a magassági előnyt. Így a fán még fejtebb megyek egyenesen legfelső ágakig, ahonnan jól belátni az egész terepet.
Oldalam szorongatva ülök az egyik ágon és próbálok figyelni. Hallgatni az állatok és fa levelek neszezését.

Lemászok a fáról és a földön állok. Egyenesen az egyik alak mögé sunnyogok. Fogalmam sincs ez utal valódit látom vagy sem. A háta mögé lopakodom és egy kunai al egyenesen leszúrom. 4-5 bordák közt egyenesen a szívbe döfök.
Tört erősen markolva szúrom előre még végére is csapok majd meg forgatom menyire tudom. Már ha sikerül a tervem , ha nem valószínűleg nincs tovább mert elégé trükkös az ellenfelem.



( közös meg egyezés alapján bezárjuk a harcot mi karim itteni halálával végződik )