Djuka Daisha

Név: Djuka Daisha
Nem: férfi
Kor: 14
Ország: Vándor ninja

Kinézet: Daisha magas, vékony fekete hosszú hajú fiú. Bal karja helyett egy báb kéz van beültetve /lásd előtörténet/ kék kabátot hord, alul pedig fekete felsőt.

Jellem: Barátai szinte nincsenek, hihetetlenül zárkózott, üldözési mániás. A bábja az egyetlen igaz barátja. A sok trauma, ami érte tönkretette a múltját, szívében a sok keserűséget örökké elraktározta.

Báb: Sanshi-t apjával építette. Kinézetre szinte megegyezik Daisha-val. 4 karja van, amiket kettesével össze lehet pattintani 2 vastagabb karrá. Bábját néha hordja pecsétben, általában a hátán van.

Felszerelés:
10 kunai – shuriken - senbon - robbanójegyzet
5 füstbomba,
2 fumma shuriken.
1 hátizsák, övtáska, energiatabletta
2x10 méter drót
Tekercsek, tinták, a felszerelésem nagy része tekercsekbe van pecsételve
Sanshi, a báb

Előtörténet

A fal véres volt. A sárga holdfényben csillogott a folt a falon. Szél fújt az ablakon keresztül. A halál szele volt az. Mindenki tudta, meghalt. De nem akarták elhinni. Lehetetlen, hisz még olyan fiatal. Nem érdemelte meg. Ezeket a képeket látta a 14 éves fiú, a szekrényéből. A vér az apjáé volt. Nem volt 35 éves. Pontosabban ma lett volna. De ünneplés helyett gyász és temetésre készülhetnek. Egy újabb pokoli nap, ami az emlékeibe örökké berögzült, és visszatér kísérteni. A fiú a csonka, mű kezére nézett. Emlékezett arra a napra, mikor elvesztette.
Sunagakure falujában sokféle ember megfordul naponta. A helyi lakosok mellet vannak bevándorlók, háborútól menekülők. Igaz, a családunk nem itteni, de dinasztiák óta itt élünk. 14 éve volt pontosan, hogy megszülettem, édesapám születésnapján. Anyám elhagyott minket. Apám mindent megtett értem, jól menő vállalkozásának köszönhetően gazdagon élhettünk, megengedhettünk magunkat sok mindent. De a sok pénz mellett mégis normális családot nevelt. Az első számú tanítása, hogy bármivel is rendelkezünk, becsüljük meg, mert nem biztos, hogy örökké megtarthatjuk, és a sors egy furcsa játéka során elvesz mindent. Ilyen nevelésben nőttem fel én is. Ahogy felnőttem ara a szintre, hogy megtanítsa nekem apám a bábhasználat rejtélyeire. Mindig is érdekeltek a bábok, csecsemőkoromban is apró játékaimat sokszor apával tettük össze. 8 éves lehettem, mikor elkezdtem apával megépíteni az első bábomat, Sanshi-t. apa megtervezte és pedig segítetem neki a megépítésében. Mivel a bábhasználat generációk óta ismert a családban, apa rendkívül jól és precízen építette fel a bábot. Ezt a tudást adta át nekem folyamatosan, hogy majd én is taníthassam a fiamnak. Gyerekkorom a bábú építéséből, megismeréséből állt. 7 éves lehettem, vagy talán 8, mikor apa megtanította a bábhasználat titkát, alapképességét. Miután megvolt a bábom, apa megtanította nekem a bábmesterek alap jutsuját, a Kugutsu no jutsu-t. a bábot irányítanom is kell, mondat állandóan. Egy napsütéses reggel keltett fel, hogy megtanítja nekem a technikát. Kimentünk az udvarra, ott volt a falnak támasztva Sanshi, és apa bábja. Figyelj fiam, mondta, azzal ujjaiból egy hajszálvékony kék chakrafonál jött létre és a bábja megmozdult. Nem nehéz, mondta. Próbáld meg. Koncentrált az ujjadba a chakrát, és irányítsd a bábnak. Sanshi elé álltam, kezemet kinyújtottam, majd az ujjamba irányítva a chakrát percekkel később képes voltam megmozdítani a bábut. Nem tudtam nagyon mozgatni, de a kapcsolatot már létre tudtam vele hozni. Minden nap gyakoroltam, és egyre jobban ment.
Az akadémiában töltött éveim még több tudást és tapasztalatot hozott számomra. Iskola után, ha megtanultam, apa műhelyében szereltük Sanshi-t. apa úgy tervezte meg, hogy ne érezzem magam egyedül, nem volt sok barátom, ezért Sanshi-t az én arcomra formálta. Mintha egy ikertestvérem lenne. Jó érzés volt, bár tudtam, nem igazi testvérem, de ő mindig meghallgatott. Válaszolni nem tudom, mivel csak egy báb volt, de nem is bántott a szavaival. Az akadémián kiemelkedő tanulmányi eredménnyel zártam. A genin vizsga se okozott nagyobb nehézségeket. A három feladatot az átlag fölött teljesítettem. Az írásbeli dolgozaton elért 95%-om kiemelkedett a többiek között. Sokat készültem rá, és apámnak is bizonyítani akartam a magas eredménnyel. Majd a tanító kérésére egy Bunshin no jutsu-t, kellett létrehozni. Összpontosítottam, majd pukkanás és füst közepette ott álltam magam mellett. A klón tökéletes volt. Egy újabb siker, amire büszke voltam. A következő feladat a rejtőzködés volt, miszerint kaptunk 5 percet, hogy az udvaron, használva a természetet és a megtanult Kakuremino no jutsu-t el kellett rejtőzni a tanár elől. Persze, mindenkit megtalált, a sorrend az, ami számított. Az utolsó 4 ember mehetett tovább a vizsgán. Egy nagy téren kellett elbújni, bármit felhasználva. Én az egyik vizsgáztató alakját vettem fel a Transzformációs technikával. A tanár, bár, kiszúrt, benne voltam az utolsó négyben. Egy ilyen technika mégsem az ő szintjével volt egyenlő, de először nem gyanította a trükkömet. Elérkezett a harmadik, egyben legnehezebb rész, a párbaj. Ellenfelem nem volt nagyobb nálam, egy súlycsoportba kerültünk. Nem éreztem magam hátrányban, sőt sokszor felül is kerekedtem rajta. Egymás vállát fogva próbáltuk lenyomni, legyűrni a másikat a földre. Csattantak a pofonok, fájtak az öklösök, de az én ütéseim erősebbnek tűntek. 15 perces kézitusa és erőfitogtatás után képes voltam két vállra fektetni ellenfelem. Kiérdemeltem a genin címet. Otthon nagyon büszkék voltak apáék rám. Apával befejeztük Sanshi-t, az arca és alakja szinte másolatom volt, mintha egy klón lenne. Magasságban kissé magasabb volt nálam.
El se tudtam képzelni ennél szebb gyerekkort. Minden tökéletesnek tűnt. De megvűltozott minden egy éjszaka alatt.

Egyszer éppen vacsoráztunk este, mikor apához két férfi jött. Nem néztek ki vidám embereknek, sőt inkább ijesztőek voltak. Apa a szobámba küldött. Az ajtót résnyire nyitva hallgatóztam. Üvöltöztek apával, valami pénzt követeltek. Ekkor hallottam meg azt, amit a mai napig nem tudtam elfelejteni – Ha nincs pénz, akkor a fejedet visszük a főnöknek. – mondta az egyik apának. Láttam a szobából, hogy verekedtek. Kirohantam az ajtón, nem tudom miért, tudtam, esélyem sincs, de az ösztönöm azt súgta, ki kell menjek onnan. Bár ne tettem volna. Az egyik férfi apa felé vágott egy karddal. Én apa felé nyúltam, szemeimből ömlöttek a könnycseppek. – Apaaa – kiáltottam fel. El akartam lökni apát. Sikerült is, viszont nagy árat fizettem érte. A kard levágta a bal kezemet a könyökömnél. Sokkos állapotba kerültem, a földre rogytam, majd a patakokban folyó vérbe feküdtem és csak néztem magam elé. Apa meglátva kezét felemelte, a szobában elrejtett bábbal pedig megölte a két zaklatót. A karjaiba vett, elszorította kezemet, és kirohant a házból, a karjába velem. Itt sötétség következett, mivel elájultam. A kórházban keltem fel. A kezem helyén csak egy kötés volt. Apa sírt mellettem. – Bocsáss meg nekem, kárpótollak fiam, tudom, nem lehet visszatekerni az időt, de kijavítom a hibámat. A kórházból kikerülve apa egy injekciót adott be nekem, amitől újra mély kómába estem. Mikor felkeltem az ágyamban feküdtem. A bal kezemen furcsa érzésre lettem figyelmes. Takarómat letolva láttam, egy bábu keze volt szerelve a bal karom helyett. Apám jött a szobába. Látom, észrevetted. Mondta. A kezem helyén egy barna színű fa és fém keverékéből készült kar volt. Tenyeremen lyukkal. Apám ajándéka az önfeláldozásom miatt, és a tragikus baleset miatt. Az új kezem hamar megszoktam. egy kis időugrással el is érkeztünk a születésnapunkhoz, mind apá, mind az én születésnapomhoz. De ünneplés helyett mással várt minket a sors. Újabb váratlan vendégek jöttek a házba, ám ők már nem is kopogtak. A házba betörve apát keresték. Apa a szekrénybe zárt engem, mondta, ne mozduljak meg.
Még mindig a szekrényben ülök, az ajtórésből látom a vért a falon, mely percekkel korábban még apám vére volt. Apa ott feküdt a földön, lefejezve. A maffia megkereste, nem kímélték. Az életem egy pillanat alatt megváltozott. Az addigi boldog, és vidám gyerekkoromat valami új, sötét dolog váltotta fel. Kimásztam a szekrényből, majd a vérben térdelve megfogadtam, ezt még megkeserüli. A falu vezetőségétől engedélyt kértem, hadd utazzak el a többi, elköltözött családtagomhoz, legfőképp nagyapához, aki talán apánál is nagyobb bábhasználó. Nagyapa a rejtett Víz országába. Mivel egyedül maradtam, nem volt, aki vigyázott rám, aki nevelt, ezért kell elutazzak nagyapához egy ideig. Ő felnevel, és megtanítja azokat a dolgokat, amiket apa már nem tud megtanítani.

// Szeretnék engedélyt kérni a beültetett mesterséges karhoz //

Javítottam , Kösz az engedélyt