Djuka Daisha

Miután apám véres tetemét a kezembe tartottam, megfogadtam, megbosszulom. Halála nem lesz hiábavaló. Még az nap este összepakoltam minden felszerelésemet, készen álltam az indulásra. A Kazekage engedélyezte vándorlásomat, így elindultam, hogy felkeressem a világ legnagyobb bábmestereit, hogy kitanítsanak a báb művészet minden titkára. Utamat egy szegényes karavánnal kezdtem. A karaván szegény, vándorlók és menekülőkből álló csoport volt. Napokon át utaztam, mire elérkeztem első célpontomhoz, a szomszédos kő országába. Ott megismertem egy férfit, aki apámmal jó kapcsolatot ápolt. Segített a bábom építésében, felfegyverzésében, valamint a karomba s szerelt egy pár védelmi eszközt, melyek segíthetnek megvédeni az életem az ellenfeleimtől. Egy hetet töltöttem ott. Mikor készen volt a bábom, a kertben segített gyakorolni harcolni. Sokat segített, örök hálával tartozom neki. Elmondta, hogy a Homok rejtekben keressek fel egy férfit, aki tud segíteni egy kérésemben. A kérésem az volt, hogy a karomba szereljen be egy füst kifújó szerkezetet, melyre a készletéből nem talált. Megadta a címet, elindultam, hogy a karavánt elérjem, és visszatérjek az országba. 3 napos út volt visszafelé. Egy éjjel egy barlangban pihentem meg az eső elől. Másnap felkelésem után újra útnak indultam, ekkor támadt rám egy férfi, aki apám gyilkosai között volt, tehát a személyes halállistámon szerepelt. Nem tudtam mind a 6 tagot megtalálni, de 4főt ismerek adattárakból. Ismerem a kinézetüket, a nevüket, a stílusukat. És azt, hogy meg kell őket öljem. A férfi az véremet akarta kiontani, de nem sikerült kiirtania a családot. Azonban nekem sikerült egy főt kihúzni a listáról. Miután a bábommal két pengét állítottam, ezzel a felszínre hozva belő szerveit, sikeresen kiálltam a kegyetlen élet első próbáját. Piti bűnöző létére nem volt sok dolog nála, amire szükségem lett volna. Másnap a karavánnal újra elindultam vissza a szülőföldemre. A karaván személyzete ugyanolyan menekült szegényekből állt, akik más országokba próbálnak pénzt keresni. Visszatérésem után felkerestem a férfit, aki segíthet nekem. Egy kis kunyhóhoz értem, ahonnan egy idős, nagy szakállú férfi élt. Idős létére viszont hamar kiderült számomra, rengeteg tapasztalattal rendelkezik és kitűnően ért a bábokhoz. Három hétig éltem az öregnél, aki segített egy alapfokon elsajátítani a bábhasználatot, főleg az önvédelem céljából. Apró, föld alatti műhelyébe mentünk, ahol sok báb volt, természetesen szétszerelve. Inkább csak hobbi szinten szokott szerelgetni a műhelyben. De tudott segíteni és eleget tenni kérésemnek. A báb karomba beleépített egy csövet, mely a tenyér részén jön ki, a belsejébe pedig egy vékonyabb, de hosszú tartályt, melybe füstöt, illetve mérget tudok beszerelni. Sima füsttel teszteltük, sikerült 10 alkalomból 7-szer betámadni őt, persze a füst ártalmatlan volt, csupán edzés céljából teszteltük. A három hét alatt egy igen erős fizikai edzésen vettem részt az öreg mester társaságában. Úgy tűnt a kor nem fogott ki rajta, teste csupán egy álarc volt, igazi ereje belülről jött. Kissé megerősödtem, a bábomat egyre jobban tudtam használni mind védekezés, mind ölés céljából. De természetesen a mű karom sok segítséget nyújtott az edzések során. Tudtam, a régi karomat nem kaphatom vissza, de szinte már nem is bánom, az új karomnak rengeteg előnye van. Ez még egy indok, amiért apám gyilkosai bűnhődni fognak. Mikor távozni készültem egy kisebb összeget akartam átadni Kazu-nak, az öregembernek, hálából a segítségéért. Nem volt nagy összeg, de mégis hálát akartam adni. Az öreg nem fogadta el, és hallani se akart semmiféle ajándékról, szívesen segített nekem. Örültem, hogy vannak még tiszta lelkű emberek is a Földön, nem csak hidegvérű gyilkosok, akik a pénzért bármit megtesznek. Távozásom után egy kísérőt kerestem, aki segít eljutni következő célpontjaimhoz. Egy helyi kocsmába tévedtem be a határvidéken, gondoltam akad valaki, aki segít utamon. De nem jártam szerencsével. A kocsmában csupa alkoholista volt, nem vándor emberek, akikre számíthatok és akik segíthetnek. A kocsmából kimentem, majd egy idős ember szólított meg. Kérdezte, mi dolga van itt egy fiatal geninnek ilyen messze az otthonától. Válaszomban elmondtam, hogy egy embert keresek, aki segít utamon és elkísér. Külsőmet eltakartam kalapommal, valamint a maszkommal, kezemet pedig egy kesztyűvel, ne lássák a mű végtagomat. A férfi barátságosnak tűnt, talán tud is segíteni. Talán ő lesz a kísérőm utazásom során. Nem tudtam.