Zento Tensei

**Tensei Zento** Vas. Nov. 13 2011, 14:45

A Tábor

Korán kellet kelnünk, mivel Ken-senseiel találkoztunk a kiképzőtéren, mivel mára egy igen nehéz küldetést ígértek a 2-es csapat számára. A kiképzőtéren már a sensei várt minket. Kivételesen nem késett, pedig nagyon rossz szokása, hogy állandóan késik, és én érek oda előbb. Én értem oda másodiknak, de Amireit még sehol sem láttam.
~Baka. Már megint elaludt.~
Gondoltam magamban, majd meghajolva egy laza „Osz”-al köszöntöttem a senseit, amire Amirei is betoppant. A sensei két kakaós bejglit ad nekünk. Amíg falatozunk ismerteti a mai programot. Sajnálatára pont egy A szintű küldetést kaptunk, amit ilyen fiatalon nehéz lesz végre hajtani. Egy banditáktól hemzsegő tábor a cél, és annak is a vezetője aki egy shinobi. Amirei a küldetés hallatán egyből tervet kezdet szőni. Jár az agya mint a borotva penge, de sajnos a rossz irányba.
-Szerintem előbb lessük meg a tábort aztán tervezgessünk. -
Szóltam közbe Amirei tervébe, amire Ken igazat is adott. Láttam rajta, hogy az okos tojás kicsit morcos lett, de ez van. Szóltam neki, hogy beszéljük meg a dolgokat.
Ezek után útra keltünk. Az út jó 3 napi járó földre volt tőlünk, de nem bírtam ki, hogy ne beszéljek Amireihez. Zavart, hogy besértődött, és kicsit feszültnek éreztem magam miatta.
-Amirei miért nem lehet megbeszélni a dolgokat? Nem bántásból szántam, de tényleg jobb ha ott beszéljük meg a dolgokat. Nem sürget az idő ráérünk még erre. –
Mondtam neki nyugodtan, de ismét csak egy „Hagyál békén” fogadott és elfordította a fejét. Az úton túl sok dolog kavargott a fejembe. Úgy éreztem ez a feszültség csak a küldetés kárára fog menni. További egy napon át nem szóltunk egymáshoz, amit Ken is kezdett feszültnek érezni. A második nap éjszakáján felállítottuk a sátrakat. Közel voltunk a célterülethez, és pihentünk a harc előtt. Mindenki külön sátorban aludt, én momentán Amirei mellet.
-Amirei most miért vagy besértődve?- Teszem fel a kérdést neki, bár az én hangomon is érezni lehetett az idegességet.
-Figyelj ha ennyit veszekszünk csak romlik a csapatmunka, nem értem tényleg miért nem beszéljük meg a dolgokat.-
Nem hagytam abba a szöveget csak magyaráztam.
-Szerintem meg kéne ol…-
Mondtam volna neki, mire a sátor egyszer csak rám dőlt, és Amirei rám kiabált.
-„Hagyjál aludni”.-
Nehézkesen kimásztam a sátor romjaiból, amit elég nehezen állítottam fel, de valahogy jogosnak tartottam azt amit mond. Úgy látszik elég önfejű nem lehet vele beszélni.
~Nem érdekelsz akkor. Aludjál majd holnap ráfázol.~
Gondoltam mérgemben, és újra felállítottam a sátrat, amíg Amirei persze aludt. Nem sokat bírtam aludni, de épp eleget ahhoz, hogy újra erőt nyerjek.
Kómásan keltem ki a sátorból, amire Ken sensei már fent volt, és egy tuskón ült, a tábortűz mellet, ami persze már kialudt, és csak enyhén füstölgött. Kora hajnal volt, és az ég is eléggé bevolt borulva.
-„Vihar lesz.”-
Szólalt meg Ken, és nem is kellet sok idő az ég egyszer csak leszakadt. Hatalmas eső kerekedett, amire gyorsan összepakoltunk a sátrakat és az egyéb dolgokat, hogy ne ázzanak el.
~Vajon anyja, és apa mit csinál.~
Gondoltam magamban, mikor tovább indultunk. Négy óra alatt oda értünk a célhelyez, de az eső még ekkor is tovább szakadt.
-Körül kéne nézni.-
Szólaltam meg ismét okoskodva. Egy szikla szirten voltunk, ahonnan tökéletesen belehetett látni a terepet. A tábor aladutnk egy 20-30m-re helyezkedett el, melyre kihegyezett cölöpök vettek körbe, a védelem érdekében. Pár fa építmény is látható volt, de többnyire sátrak voltak elhelyezve.
-„Körülbelül 120 fő helyezkedhet el a táborban, de ezt nehéz megállapítani, mivel az eső miatt sok ember bent van a szálláshelyeken kivéve az őrök. Célszerű lenne, megvárni a vihar végét, vagy most gyorsan beszivárogni. -„
Mondja Amirei, amit én ismét nem találok jó ötletnek. Odébb látok szakadékot, a tábor mellet, és egy igen egyszerű és butuska ötletem támadt, ami talán be is válhatna.
-Szerintem figyelem elterelésre lenne szükség.-
Mondtam én, amit Ken sensei helyeselt, ekkor tovább mondtam a tervet.
-Ha csinálnék egy Köd klónt, akkor azt szellemnek öltöztetve, kiküldenénk a szakadékhoz, mint egy itt régen elhunyt személy szellemét. Mivel át mennek rajta a dolgok, ezért hihetőbb is lenne, addig mi Amireivel beszivárgunk. A tömeg nagyja úgy is a szellemet nézi, és retteg. Addig mi jelezzük a főnöknek, de másik helyre visszük, mondjuk ki a közeli erdőbe, ahol senki sem találja meg.-
Mondtam az én tervemet, amire Ken sensei felnevet az ötlet hallatán, de belement. Lejjebb ereszkedtünk a szikla szirten, ahol a közelben két járőr tanyázott, éppen pihenőt tartottak. Ken sensei lesből támadva, leütötte őket, így nekünk ezt nem kellet megoldani. Én végre hajtottam az Oboro Bushin no jutsut, és létre hoztam egy masszív klónt, ami tovább marad fent. Leszedtük az egyik őr ruháját melyet megtépázva a klónra aggattuk, és rongyossá tettük, na meg össze koszoltuk. Ezek után elküldtem a klónt lopakodva a szakadékhoz, mi pedig felvettük a két őr alakját. Szerencsére hallottunk tőlük egy kisebb beszélgetést, így a hangjukat is letudtuk utánozni. Épp elértük a bejáratott és próbáltunk ijedtséget és lihegést invitálni, mikor egy mély hangú őr ránk ordít
-„Ti meg mi a fenét csináltok kint ti idióták! A parancs az volt, hogy bent kell maradni. –
Nyugodtam tűrtem a kiabálást, amire válaszolni is kellet.
-E..e..egy sze..sze..szellem van a..a.. szakadéknál. Szolnu..u.nk ke..el a fő..őnöknek.-
A férfi röhögő görcsöt kapott, majd újra megszólalt.
-Engem itt ne etessetek mindenféle gyermeteg hülyeséggel, megyek megnézem magamnak, de ha nincs ott az a óóó félelmetes szellem, akkor mindkettőtöket megöllek. Itt várjatok!-
A férfi elment, hogy megnézze és pár perc után siránkozva rohant vissza, ekkor már tudtam, hogy a klón rendben volt.
~Eddig minden rendben.~
Jegyeztem meg magamban, mire az őr riasztotta társait, hogy azonnal menjenek a szakadékhoz, és pusztítsák el azt az izét. Mi elindultunk befelé, hogy megkeressük a banditák főnökét.
-„Zento az épületekből ítélve, abban a nagyban lesz a főnökük. Sokkal díszesebb a többinél.-„
Csak bólintottam egyet, helyeselve a dolgot.
-„Viszont van egy kis probléma.-„Folytatta Amirei. –Ha jobban szemügyre veszed, az ablakok el vannak zárva, és be vannak szöggelve, úgy, hogy az egyetlen bejárat az ajtó, ahol két őr áll.-„
-Nincs ezzel semmi baj. Csak jelenteni megyünk és kihívni a gorét, hogy nézze meg. Shinobi lévén, úgy is azt hiszi, hogy valami ninja keze van a dologban, és meg akarja ölni.-
Mondtam neki nyugodtan.
-„Szerintem ez valamiért túl egyszerű lenne.”- Mondta Amirei,de én előre rohantam az ajtóhoz, majd Amirei is utánam, ahol a két őr rögtön megállított bennünket.
-Egy szellem van a közeli erdőbe, a főnöknek látnia kell!-
Mondtam zihálva és félelemmel teljesen.
-Mond a jelszót.-
Szólalt meg az őr, ekkor egy kicsit megdöbbent, de próbáltam leplezni ezt a szituációt, de mivel nem tudtam a jelszót, ezért cselekednem kellet. Összenéztünk Amireivel, és szerintem ugyan azon a véleményen voltunk, de én előbb cselekedtem. A ruha alól egy tokból indított vágással megöltem az egyik őrt a Tantommal, aki azonnal szörnyet halt, mivel a nyakát találtam el. Amirei egy gyors mozdulattal egy kunait dobott az elenfél torka felé, így az is meghalt. Csodálkoztam egy picit. Talán az adrenalin, vagy alapból, de sokat fejlődtünk. Az ajtó nem volt nyitva. Amirei átkutatta az egyik őrt, és kivett egy réz színű kulcsot, ami illet a zárba, és Amirei kinyitotta azt, de mielőtt beléptünk volna a holtesteket elhurcoltuk a ház mögé. Felvettük az ajtóőrök alakját, mivel az kevésbé gyanúsabb. Csak ezek után léptünk be az ajtón, akkor is sietve és félve. a házban láthatóak voltak a japán faépítésű házak jellegzetes motívumai. Sok agyag váza, reteszelős ajtók. Nem kellet kutatnunk, a nagy testű borostás arcú főnök azonnal ránk pillantott, hogy mi jogon zavarjuk meg őt, és várta a választ.
-Főnök egy szellemet jelentettek a közeli erdőben!-
Szólaltam meg ismét zihálva, hogy minél hihetőbb legyen a dolog, és reméljük felkeltjük az érdeklődését.
-Micsoda hőshöz álló mitikus feladat, mutassátok az utat. -
Nagy kő esett le a szívemről, mikor bevette a dolgot. Úgy látszik túl egoista ahhoz, hogy felismerje az idegen chakrát, vagy csak túl béna. Rögtön elindultunk az erdő felé, miközben a banditák főnöke követett minket, hogy megmutathassa hatalmas erejét, a szellemen. El is érkeztünk a találkozási ponthoz, azonban Ken valahol máshol kóborolt. Kicsit bepánikoztam a helyzetben, pedig bíztam abban, hogy nem nekünk kell végezni vele, de a helyzet úgy hozta, hogy ez a feladat is ránk hárult. A főnök feje elkezdett vörösödni a megalázottságtól, és a csalódottságtól, hogy nem tudja bizonyítani erejét. Ismét ordításba kezdett, hogy-hogy merészeljük őt átverni, és ezért halált érdemlünk. Ezúttal is egymásra néztünk, de ekkor a félelmet láttuk egymás szemében, és nem a harcolhatnékot. Aztán csak egyet pislogtunk és a férfi a szemünk elől hirtelen a lábunkat nézte. Úgy tűnt, mint ha lefejezték volna, Amirei ekkor csak más felé figyelt. Azt hitte, hogy a férfi támadásba lendült, és éppen ezért számított a halálra. A főnök teste eltűnt a földben, és Ken seinsei is előbujt onnan. Én magam feloldottam a Henge no jutsut, és visszanyertem régi alakom.
-Végre sensei, hogy megérkezettél. -
Mondtam boldogan, és átöleltem a senseit, aki egy picit meghatódott ettől. A 2-es csapat ismét sikert aratott, bár most egy nagyobb szemetet kellet eltakarítani. Nem sokkal az öröm hír után, a sensei közli a sensei, hogy induljunk el előre, majd várjuk meg. Nem volt nehéz rájönni arra, hogy valójában minek küld minket arrébb. Biztos voltam abban, hogy kivégzi az ipsét, de Amirei ekkor megszólalt.
-„Sensei. Láttunk a saját előző senseiünk halálát, egy ilyen embereknek ártó nyomorult élet…Nem hiszem, hogy számít valakinek is. Nem okozna lelki traumát.”-
Én ekkor már elindultam, nem volt kedvem végignézni a fószer halálát. Épp eleget láttam a mai nap folyamán. Nem hiányzik még egy. A küldetés sikerével, a nap is kisütött, és az Amirei és köztem lévő feszültség is feloldódott. A hazafelé tartó utat, már nevetgélve töltöttük és boldogan. A sensei még közölte velünk, hogy másnap a hazatértünk után jutsu tanulás következik jó pár hétig. Ez idő alatt nem fogjuk egymást látni, mivel mindenki külön személyre szóló tréningben vesz részt. Hazaérve a családomhoz, össze-vissza csókolgattam a szüleimet, akik otthon egy jó tál húsos,tojásos ramennal vártak. Egy jót vacsoráztunk együtt, és én elmeséltem nekik a történetet, és azokat a dolgokat amik a küldetés során megtörténtek. Anyum egy puszit adott, míg apa megsimogatta a kis buksimat. Nem gondolta volna, hogy kilenc évesen ilyen dolgokat fogok végre hajtani és nagyon büszke volt rám. Én ekkor már a másnapi jutsu tanuláson gondolkodtam, és azon vajon mit kell majd megtanulnom.

Hív a természet

Másnap szintén korán keltem fel, mivel a kiképzőtéren a helyünk. Még mindig telve voltam a büszkeséggel a küldetés után, és a lehető legboldogabban mentem a kiképzőtérre, ahol sem Amireit sem Kent nem láttam.
~Chö. Mint mindig most is késnek.~
Pár perc múlva egy ismeretlen jounin jön a kiképzőtérre aki egyenesen Zento felé veszi az irányt.
-Szia ha jól sejtem te vagy Zento-kun, Ken egyik tanítványa? –
-Igen én lennék.- Feleltem rá büszkén, majd folytatta a hapek.
-Itashi vagyok, én fogom tartani a speciális tréningedet. Ken kiválóan ismeri a diákok chakráját, és úgy gondolta én leszek a legjobb tanítód, az elkövetkezendő időben. –
Mondja mosollyal az arcán. Sejtettem, hogy nem egy ártó személy, de hogy ennyire kedves legyen azt azért nem. Miután elmondta a dolgokat a zsebéből elővett egy papír cetlit.
-Szeretném, ha ebbe a papírba belevezetnéd a chakrádat.-
Kicsit furcsán néztem rá, hogy mindek, de hát legyen. Belevezettem a chakrámat abba a nyamvadt papírba, ami azok után összegyűrődik. Kicsit meglepődtem a dolgon, de Itashi egyből elveszi tőlem.
-Ahogy sejtettük. Zento te föld elemi beállítottságú vagy.-
Ahogy hallom kicsit megdöbbentem a dolgon, mivel apa tűz elemű, bár örökbe fogadtak, bár lehetséges a dolog, mivel örökbe fogadtak.
-Ez kicsit fura. Eléggé piromán vagyok, először azt hittem tűz lesz.- Mondja vakargatva a tarkóját.
-Gyere Zento megtanulod az első föld elemű technikádat.-
Int Itashi, hogy kövesse, de nem a kiképzőtér közepe felé.
-Hova megyünk?-
-Az erdőbe. Ott elég változékony a környezet. –
Felelte, majd, hogy gyorsítsa a tempót a háztetőkön folytattuk az utat. Az erdőbe érkezve, egyre és egyre beljebb haladtunk, mikor megáltunk.
-Itt jó lesz.- Mondta Itashi. A sűrű fenyves közepén voltunk, néhol kisebb sziklákkal, amik kiemelkedtek a hegyoldalból. Nem értettem miért kellet ide jönnünk, de Itashi biztosan tudja.
-Az első technikád egy olyan technika lesz, amit a hazánkban minden föld elemű chunin ismer. Az Inwagakure no jutsu. Ez a technika több más technika előnyeit képviseli, kiválóan használható a rejtőzködésre. –
Itashi elmutogatja a kézjeleket, majd lesüllyed a talajba, és utána beleolvad a szikla falba.
-Bármilyen környezetbe bele tudsz olvadni ezzel a technikával.-
Mikor meghallgattam Itashit felcsillanta szemem és ezt ő is látta, egyből hozzá kezdtünk a dolgokhoz. Először a chakrámat kellet a testemen keresztül irányítani, ami egy alapvető dolog.
-A feladatod, hogy a lábadon keresztül vezesd a chakrádat a talajba, és ezzel lágyítsd meg azt és olvadj bele.-
Így első hallásra nehéznek tűnt és az is volt. Éreztem, ahogyan a chakrám kiáramlik a lábamról a talajra, de az nem lágyult meg.
-Ne a sima chakrádat szabadítsd fel. A benned rejlő földet.-
Adja Itashi a tanácsokat, míg ő a közeli kősziklán ül és figyeli, hogy mit csinálok.
~A bennem rejlő földet.~
Zento elképzeli a technikát, mikor saját maga hajtja végre, és ez eléggé inspirálja. Eléggé ahhoz, hogy felszabadítsa a benne rejlő föld elemet és a talaj meglágyuljon. Sajnos nem bírta még irányítani annyira a technikát, így tovább süllyedt, de Itashi elkapta és saját chakráját Zentoba vezetve kihúzta.
-Nem is rossz elsőre, de fel is kell jönni onnan, és nem mászni kell. Ez olyan érzés, mint amikor a földben úszól. -
-Hát egy részét éreztem azt hiszem. -
Feleltem rá, mivel nem bólogathatok egész végig. Újra és újra próbálkoztam a technikával és kettő hétbe telt, mire letudtam menni a föld alá és vissza. Nem nagy teljesítmény, de ezek után már könnyebb volt velem egyszintű környezetbe bele olvadni, mint például egy fába, vagy sziklába.
-Szép volt Zento-kun. Szinte rekord idő alatt sajátítottad el. Nem is vártam volna mást egy ilyen tehetséges fiataltól. –
Ezen szavak hallatán az egóm ismét az egekbe szökött, de szerencsére nem volt, hogy kin lesújtson. Ekkor kezdtem érezni, hogy hiányzik Amirei. Hiányzik a piszkálódása, és az okoskodása egyaránt. Na meg nincs kint piszkálódni. Kicsit elméláztam magamban, Itashi se értette a dolgot, de nem szólt semmit. Látta, hogy valami baj van, de nem komoly.
- Mi a baj Zento-kun?.-
-Ahh semmi. Csak hiányzik Amirei. Tudod a 2-es csapat nem sokat volt együtt, de az előző küldetés során nagyon összeszoktunk, és picit rossz nélküle tanulni. -
- Ezt megértem, de ha vége a speciális tréningnek utána újra rivalizálhattok, és ki tudja, talán erősebb is leszel nála. -
- Ez meglehet. –
Folytattunk le egy kisebb párbeszédet, ami után mind ketten haza mentünk. Megbeszéltük, hogy holnap reggel nyolckor ugyan itt találkozunk. Úgy is történt. Szokásomhoz hívem ismét korábban érkeztem, de Itashi ennek ellenére pontosan nyolc órára ért ide. Egy hatalmas tekercs volt a kezében, amiről nem tudtam mit rejt.
~Mi lesz. Ma nagy fegyverekről tanulunk?~
Kérdezem magamtól, mikor Itashi mosolygós arccal köszön.
- Jó reggelt Zento-kun. -
- Jó reggelt. - Köszönök vissza illedelmesen.
- Bizonyára felmerült benned a kérdés, hogy miért van nálam ez a tekercs. Hát megmutatom. –
Görgeti le a tekercset majd a földre helyezi. Vérrel írt neveket látni, amiben Itashié az utolsó név, de ekkor egy ismerős nevet látok. Itanaki Yuutaro. Előző senseiem, akinek haláláról nagyban tehetek.
- Miért hoztad ezt nekem?-
- Én Yuutaro keze alatt lettem chunin, és ő tanított meg idézni is azzal a fajjal amit ő tudott. Ha jól tudom halála előtt ő volt a senseietek. Nagyon emlékeztetsz gyerekkori önmagamra, bár én nem ennyi idősen lettem genin. – Mondja mosollyal az arcán. Az én arcomra inkább meghatódottság ült ki. Úgy látszik Yuutaro azt akarta, hogy Itashi tovább adja a tanítását, és én vagyok a soros.
- Mit kell tennem? – Teszem fel a kérdés, amire talán már tudom is a választ.
- Vérrel írd alá a szerződést a következő üres részbe. Csak, hogy tud a Varjúkkal kötsz szerződést. -
- Jó tudni. – Mondtam nyugodtan, majd elharaptam az ujjam és alá írtam a szerződést a következő üres helyen.
- Ezzel már megvagyunk, de ez még nem azt jelenti, hogy tudsz idézni. -
- Akkor az lesz a következő?-
- Nem még nem, az majd a későbbiekben. Most egy újabb föld technikát fogsz tanulni, azért vagyok itt. Ez a te speciális tréninged. – Mondta, de beszédében épp csak annyi szünetet, hagyott, hogy felfogjam a dolgokat.
- Előzőleg megtanultál rejtőzködni, most megtanulunk csapdát készíteni, legalább is egy olyan technikát ami csapdába ejti az áldozatot. Ez lesz a Doton: Yomi Numa.-
A technika hallatán valami brutális technikára gondoltam, de mikor Itashi megmutatta, picit lestem. Csinált egy kis pocsolyát és ennyi.
- Ennyi lenne a nagy jutsu. Egy kis pocsolya? -
- Chö. – Vette flegmán a dolgot, majd újra alkalmazta a jutsut, de ekkor már egy hatalmas mocsarat hozott létre, ami elnyelte a környező sziklákat, és köveket is.
- Minél több chakrát ölsz bele, annál nagyobb és mélyebbre tudod csinálni a mocsarat. Ha elég mélyre csinálod az áldozatod megfullad. –
Mondja az oktató szöveget, de ekkora én már csak azt vártam, mikor kezdjük el a dolgot. Hasonlóan kezdtük a jutsut, mint az előzőt. Ismét chakrát koncentráltam, míg Itashi mondta a jutsu instrukcióit.
- A kézjelek malac, és tigris. Eleinte szükséged lesz megérinteni a talajt úgy könnyebb kivitelezni a jutsut, de későbbiek során ez elhanyagolható ott idézed elő a környezetedben ahol akarod. –
Mondta el a dolgokat és én kellően cselekedtem is. Első próbálkozásra, egy pici pocsolyát tudtam létrehozni, ami tényleg egyszerű pocsolya volt. Ebbe senki sem bírt volna megfulladni vagy bele ragadni, de első próbálkozásra nem tartottam rossznak.
-Próbálj koncentrálni az állagára is. Te irányítod a földet és nem ő téged. – Mondja okoskodóan, amire én újra próbálom. Ezúttal nagyobb volt ez a pocsolya, de ekkor mindenre koncentráltam, csak arra nem, hogy hol legyen. Sikerült pont magam alá létrehoznom, így elmerültem a saját kis vizes pocsolyámba, mert elég mély lett, de még mindig nem hasonlított mocsárra.
~A fenébe. Többször kell próbálkoznom.~
Egy ideig nem tudtam túl jutni ezen a státuszon „sokáig fürödtem a saját medencémben”, mondhatnánk mondásként is, ami rám szó szerint igaz lenne. Jó egy hétig tartott mire eljutottam odáig, hogy a földben is tudjam vezetni a chakrámat, és ne magam alá idézzem meg. A másik két hétben épp eleget szenvedtem azzal, hogy a mocsár az mocsár legyen és a benne lévők süllyedjenek, na meg azzal, hogy az olyan mély legyen amennyire én akarom. Az utolsó napom már képes voltam használni a jutsut, és kellő képen elraktároztam az agyamban. A próbálkozásaim alatt Itashi elaludt, én meg az új jutsut kihasználva egy kicsit megvicceltem a tanítómat. Egy szikla tetején aludt, és én megpróbáltam létrehozni a mocsarat anélkül, hogy a kézpecsétek után a talajhoz érnék a kezemmel. Mivel nem vagyok hülye gyerek, a jutsu menete szinte ugyan az és fejlődésem során megtapasztaltam egy s mást a föld manipulációból, így létre tudtam hozni, anélkül, hogy a talajhoz értem volna. Itashi csak kómásan kelt föl, miközben a szikla amin feküdt süllyedni kezdett.
-Zento!!!-
Hangzott el a nagy kiabálás, amire Itashi elkapta a grabancomat. Azt hittem helyben kifog csinálni a humorért, de nem úgy történt.
-Ügyes voltál. – Halottam a dicsérő hangnemet, amire csak elmosolyodtam, bár a lában nem érte a talajt. Miután letett beszélgettünk még egy ideig mindenféle apróságról. Kérdeztem tőle a gyerekkorát, de nem sokat beszélt róla. Azt mondta átlagos genin volt, aki Yuutaro keze alatt nőt fel, neki köszönhet mindent. Miközben ezeket mesélte elég nagy lelkifurdalásom volt, hogy miattam halt meg. A halottak alapján nem is volt olyan rossz sensei, mint ahogy mi ismertük. Lehet csak idő kellet volna neki, hogy kinyíljon és akkor megkedvel minket.
- Zento holnap ismét reggel nyolckor itt találkozunk. Különöset fogsz tanulni. –
Mondja nyugodtan a beszélgetés után, és úgy néz rám, mintha az utolsó élő ember lennék a földön.
~Vajon mit akar tanítani?~
Egész este ez járt a fejemben, de valahogy éreztem, hogy Yuutaroval kapcsolatos lesz a dolog, mivel akkor róla beszélgettünk.

Madarak oktató csicsergése

Másnap reggel nyolc előtt ismét ott voltam a megbeszélt helyen, és mint általában Itashi sem késett.
- Zento-kun. Ma kicsit tovább állunk másik helyet keresünk a tanulásra, már tudom is hol. – Mondja mosolyogva mint mindig, és jó 2 órát gyalogoltunk, mire kiértünk egy füves pusztára.
- Ma nem én foglak tanítani hanem valaki más. –
Kicsit furcsállottam, mikor senki sem jött vele és azt mondja még is más tanít, de minden világossá vált. Elharapta az ujját, majd kézpecséteket végzet, és egy pukkanás keretében egy átlagos varjú termett előtte.
- Mit akarsz Itashi-san? – Szólalt meg a varjú, amire a szemeim csak kidülledtek.
~ Ez beszél?! ~
Döbbentem meg a varjún. Soha nem láttam még beszélő madarat, úgy tudtam azoknak kicsi az agyi kapacitásunk, úgy látszik a mai természet bulvárok elbújhatnak, ha ilyenek is vannak.
- Üdv Kikune. Azt szeretném, ha Zentonak megtanítanád a varjú ninja művészetet.
-Ahh ő Zento, akivel legutoljára szerződést kötöttünk. Rendben legyen, joga van hozzá ezek után. -
- Emellett Yuutaro tanítványa volt. – Jegyzi meg Itashi amire a Kikune, végigmér.
- Hát igen hasonlít is rá, még ilyen fiatalon is. – Mondja a varjú, én meg még mindig döbbenten állok.
~Ezt apuék nem hiszik majd el.~
Kivagyok akadva még mindig, amire a varjú felszáll és szárnyával vág egy csattanós pofont.
~Kemény egy varjú.~
Térek észhez, majd a varjú a füves puszta közepére hív.
- Fiam először is meg kell tanulnod a varjú alkotás művészetét. -
- Varjú alkotás? olyat lehet csinálni? – Ezeken a varjúkon egyre jobban kivagyok akadva, de hát ha legyen.
- Ne hülyéskedj a chakrával sok mindent lehet. Egy kérdésem van. Tudsz idézni?-
- Őőő…nem. – Mondom kicsit megszeppenve, amire a varjú csalódottan bólogat.
- Akkor marad a másik módszer. Meg kell tanulnod a környezetedben lévő varjúk irányítását, ehhez meg kell tanulnod velük kommunikálnod, ami elég egyszerű lesz, bár a korodból ítélve talán még sem. – Itashi erre csak elmosolyodik, de azt a varjú nem veszi észre.
– Kiterjesztve a chakrádat a varjúk megérzik és felismerik a velük szerződésben állókat így engedelmeskednek neked. –
Mondja a holló, majd amennyire tud egy tigris kézpecsétet formál. Pár percen belül megjelenik pár varjú az égen.
- Látod ilyen egyszerű a dolog. – Jegyzi meg a varjú, majd átadja nekem a stafétát.
- Nem muszáj messzire csupán egy picit, a varjúk megérzik ha szabadon ereszted a chakrádat. – Jegyzi meg Kikune, mire én csak koncentrálok. Próbálom ismét összekoncentrálni a chakrámat, ami nem nehéz feladat, de szabadjára engedni már igen. Nem elég egy testrészen megcsinálni, de a testem összes tenketsu pontját meg kell nyissam. Szerencsére pár próbálkozásra már sikerül is, és az égen egyre több varjú látható.
- Ez az. – Ugrok fel örömömben, de sajnos itt még nincs vége ez csak az alap dolog ahhoz, hogy később Varjú ninja művész legyek.
- Állj már le kölyök, itt még nincs vége. Az egy dolog, hogy össze hívod őket, de maguktól nem tudják mit kell csinálniuk. Tudni kell parancsot is adni. Gondolom tudod mitől aktiválod a technikákat?-
-A kézpecsétekkel. – Válaszolok Kikune kérdésére.
- Úgy van. Éppen ezért itt is különböző technikák vannak, és a chakrád mozgásából veszik észre a varjúk a parancsot, remélem kapiskálod.–
- Persze. –
- Az első technika a Karasu Bushin no jutsu. Megmutatom a kézpecséteket. –
Kikune a szárnyával elvégzi a kézpecséteket, majd megjelenik mellette a klón, mikor felnézek az égre láthatóan kevesebb holló van fent. Ezek után Kikune feloldja a jutsut, és a klón varjúkra foszlik szét.
- Látod kölyök. Olyan, mint ha rendes klónt idéznél csak éppen varjúkat klón formában. – Mondja, hogy, hogy lenne legkönnyebb felfogni a dolgokat, és szerintem sikerült is.
- Ez a technika hasonlít az Oboro Bushin no jutsuhoz. –
- Pontosan. – Válaszol Kikune. Nekem sem maradt kevesebb feladatom, mint elkezdeni a jutsut. Minden adott volt. A kézpecsétek, a klón létrehozásának menete, és a varjúkkal való szerződés. Elvégezve a kézpecséteket ez a jutsu elsőre sikerült. Szinte ugyan az, mint az Oboro Bushin no jutsu, csak köd klón helyet, varjú klónt csináltam.
~ Ez is megvan.~ Könyvelem el magamban a dolgot.
- Remek kölyök. Akkor jöhet a következő. – Adja ki Kikune az utasítást. – Ugyan ilyen egyszerű dolgod lesz. Szintén csak a parancs adás a lényeg. –
- Rendben, mi a jutsu? –Teszem fel a kérdést.
- Sanzengarasu no Jutsu. – Válaszol a maga komoly módján Kikune, aki rögtön elvégzi a kézpecséteket. Nem sokkal rá, a fent lévő összes varjú körém száll és körülöttem repdesnek, már-már olyan közel, hogy a szárnyaikkal pofoznak nem győzöm feltartani a kezem, hogy elbújjak a tollak elől. Miután Kikune feloldja a jutsut a varjúk újra felszállnak az égbe és békén hagynak.
- A jutsu lényege, hogy elterelje ellenfeled figyelmét, te ekkor bármit csinálhatsz vele, nincs felkészülve semmire. Tudod sok kicsi sokra megy. – Mondja a varjú elmosolyodva, bár az igen nehezen látszik, mivel a csőre nem bír nagyon mosolyra húzódni.
- Értem. – Jobbat úgy sem tudnék mondani, erre nem is nagyon lehet, inkább neki állok és csinálom. Újra felszabadítom a chakrám egy részét, ezzel újabb varjakat híva, és ezután mutogatom el a Kikune által megjegyzett kézpecséteket. Semmi extra nem történt, csupán éreztem, hogy a chakrám megmozdult miután aktiváltam a jutsut. Az égen lévő varjak mind a közelben tanyázó Itashira mentek.
- Zento!!! – Lehetet hallani a kiabálást, sőt ugyan azt a nevet, mint legutóbb.
~Vajon ki lehet az? ~ Teszem fel magamban a poénos kérdést, és feloldom a jutsut.
- Egyenlőre ennyi Zento-kun. Elsajátítottad az alapokat, de legyen ez elég most számodra. Nekem dolgom van viszlát. – Azzal a lendülettel Kikune köddé is vált, én meg egyedül maradtam a puszta közepén. Megkerestem Itashit, aki az egyik fa alatt aludt.
-Itashi-san.- Keltem fel, és ismét megbeszéltük a holnapi nap találkozóját, ami ugyan az, mint eddig.
Újra találkoztunk az erdőben, de mindketten tudtuk, hogy nem sok idő maradt hátra a speciális tréningből. De hát a maradék időt sem akartuk feleslegesen tölteni, így tovább fejlesztettük a kardforgatói tudásomat. Itashi ajánlotta a hosszabb kard használatát, de nem akartam lecserélni a tantot. Fizikailag amúgy sem vagyok azon a szinten, hogy hosszabb ideig forgassak egy nagy katanát, azt amúgy is nehezebb. A tantom legalább kicsi és gyorsan forgatható, könnyebb vele cseleket végre hajtani. A maradék időben tovább fejlesztettem a tokból indított vágásom időzítését, és pontosságát is, de még mindig nem tökéletes.

Különleges Sztori

Miután lejárt az a két és fél hónap a Tsuchikage hívatott minket. Kivételesen én voltam az utolsó aki oda ért az irodához. Kikune a varjú volt az aki feltartóztatott, mondani akart egy-két dolgot, de szegényt félbe kellet szakítanom, mert sietnem kellet. Az irodába betoppanva megláttam azokat a személyeket akiket már annyira hiányoltam. Kent és Amireit.
- Üdvözletem, elnézést a késésért. – Mondom lihegve, mivel otthonról idáig futottam. Mivel új művészetemet állandóan készenlétben tartom, ezért jó pár varjú rejtőzködött el a ruhám alatt, és a ruhámban is, bár ez nem látszik, mivel a varjúk különleges módon álcázzák magukat, ami nem nehéz, mivel Zento ruhája fekete, és sok varjú lepi el. A Tsuchikage irodájában érdekes dolgok történtek.
- Sziasztok gyerekek. – Mondja az öreg és tart egy hatásszünetet, amiből már rosszra következtetek.
- Örülök, hogy végeztettek a speciális tréningetekkel, mind a ketten sokat fejlődtettek, de van egy rossz hírem. A 2-es csapatnak vége. - Haljuk döbbenten, de a Tsuchikage nem hagyta abba. – Mint tudjátok háború van az országok között, ezért mind kettőtök különböző feladatokat fog ellátni. Az új feladatotokat az új senseietek fogja ismertetni, akik csak tanítani fognak titeket, de a feladatokat, nem biztos, hogy velük végzitek. Amirei te Ken-el maradsz. Zento. Úgy tudom jól kijöttök Itashival, és sok mindenben megegyeztek, így ő a leg alkalmasabb hozzád, és az új képességed fejlesztéséhez is nagy segítség. Most menjetek konzultáljatok senseitekkel, tőle kapjátok meg a feladatotokat. – Helyeselve bólintottam egyet, hogy értettem a dolgokat, és elindultam haza, de útközben Itashi megállított, már az iroda kapujában.
-Szia Zento. Itt az első feladatod. Egy genin megszökött a faluból, de előtte elvitt pár dokumentumot az akadémiáról. -
- Miket?- Kérdezek vissza.
-Ne akarj kíváncsi lenni, az egy ninjának nem erénye, elégedj meg annyival, hogy fontos iratok, és nem szeretnék, ha ez a genin rossz kezekbe adná. Feltételeink szerint egy másik szökött ninja befolyása alatt ált, ezért tette amit, és most a Amegakureba tart. Ha rám hallgatsz sietsz, mert ha beér Amegakureba ott már sokkal tapasztaltabb ninják védelme alatt áll, és sokkal nehezebb lesz elkapni. –
Mondta az információkat Itashi, és tudtam, hogy nagyon sietnem kell. Mivel felszerelésem már nálam volt, így rögvest elindultam Amegakure felé, miközben Kikune termet a válamon.
-Szevasz kölyök. Neked nem az edzéssel kéne foglalkoznod?- Teszi fel a kérdést nekem.
-Ha nem zavar öreg küldetésen vagyok.-
-Áhh értem, pedig a tréninged most mindennél fontosabb, nem értem miért küldenek ilyenekre.-
- Mert háború van, és mindenkit mozgósítanak, minden küldetésre.-
-De te még nagyon fiatal vagy, nem kéne egyedül küldeniük. –
- Gondolom mindeki más is küldetésen van.-
- És a csapatod?-
- Feloszlatták külön utakra. –
- Akkor menj déli irányba, arra megfogod találni akit keressel, de vigyáz most találkozott pár amegakurei geninnel, akik segítik az útján.-
- Köszönöm Kikune-sama. –
-Nincs, mit légy óvatos. – Ezzel el is tűnt, de ez a kis beszélgetés mindennél jobban eset most. Nagyon untam magam Amirei nélkül, de nincs más mostantól nélküle kell boldogulnom. Követtem Kikune tanácsait, és pár óra sietős tempó után megtaláltam amit kerestem. A célszemélyt és az amegakurei genineket.
~Miért kell ezeknek itt lenniük. Csak megnehezítik a dolgomat, néggyel egyszerre nem bírok elbánni.~
Gondoltam magamban, így követtem őket, míg tábort nem vernek, és leszáll az éj. Talán az éj leple alatt könnyebb lesz vissza szerezni a dokumentumokat, amiket ellopott. Mikor megvan a kellő időpont és alkalom közelebb lopóztam a táborhoz, ahol egy genin őrködött, míg a többiek aludtak.
~Ezt az egyet már csak elintézem.~
Gondolom magamban, és álcázva magam még közelebb kerültem. Előre ide hívtam a varjúkat a tanult módszerrel, majd támadásba lendültem. A Doton Yumi Numa-t használva elkaptam, majd előtte teremve egy tokból indított vágással kivégeztem ellenfelem. A bökkenő ebben az volt, hogy lassú voltam és elordította magát, amire a többiek felkeltek. Nem tudom, hogyan, de pillanatok alatt körbevettek, és valami fura jel volt a nyakuk környékén, amiből hírtelen mintázatok indultak ki, és ellepték az egész testüket(átok pecsét). Nagyon nem tetszett a dolog, így nem is folytam küzdelembe vellük, a Sanzengarasu no jutsuval eltereltem a figyelmük, míg az Inwagakure no jutsuval elrejtőztem egy közeli fába.
~Ezek kemények lehetnek, ennyivel nem bírok el egyszerre.~
Gondolom magamban, majd tovább figyeltem őket. Szétoszlottak és engem kerestek, de a célpontom itt maradt.
~Tapasztalatlan bolondok.~
Jegyeztem meg, majd hollókat küldtem be a genin sátrába, akinek még a nevét sem árulták el. Hallottam a kiáltását, a riadtságtól, és igyekeznem kellet, nehogy vissza érjenek az amekagureiek, így ismét úgyan úgy jártam el, mint az előbb. A hollók már így is elterelték a figyelmét, és előtte teremve, levágtam a gyereket.
- Ennyit rólad.-
Mondtam már csak a holttestnek ami előttem hevert, de nem volt sok időm. Sietve kerestem a dokumentumokat a sátroban, de sehol sem találtam, így elloptam a kölyök felszerelését, főleg a tekercseket. Talán abba pecsételte le. Ismét elrejtőztem, mert vissza tértek azok a mocskok, és látták újdonsült társuk tetemét a földön heverve.
-Hol vannak a dokumentumok?-
- Nálam.- Szólalt meg, az egyikük, amire nagyon mérges lettem.
~Ők mindig együtt mozognak, nehéz lesz vissza szerezni.~
Elmélkedek egy picit, és sajnos nincs más választásom, mint követni őket tovább. Pár nap folyamán megállás nélkül mentek, míg Otokagure határához értünk.
~Ha beérnek onnantól kezdve lehetetlen a küldetés.~
Nem tartottam fernek az életet, hogy ilyen küldetésre egyedül küldenek, de ez nem volt elég. Egyszer csak hatalmas ütést éreztem oldalról, és mikor oda fordultam láttam, hogy az egyikük a három közül.
~Hogy a…~
Időm nem volt végig gondolni amit akartam, mert az egyik közeli fába csapódtam, aminek meg is repedt a törzse.
–Te vagy aki eddig követet, minket és megölted két társunkat?-
- Igen én volnék. - Mondtam miközben feltápászkodtam, enyhén megsérülve.
- Adjátok ide a dokumentumokat, és akkor itt sem vagyok, az Inwagakure tulajdona. –
- Most komolyan gondolod, hogy oda adjuk? –
- Valahogy reménykedtem benne, hogy nem.- Mondtam mosollyal az arcomon, és ismét a Sanzengarasu no jutsut alkalmaztam. Most a hátam mögül jöttek a hollók a ruhámról, de kihazsnálva a zavart egy pillanatra kiterjesztettem a chakrámat, hogy hollókat hívjak, és eltüntem, egy Karasu Bushint hátra hagyva.
- Kis mocsok. – Ront rám dühödten az egyikük, de meglepődve látta, hogy a testem darabokra szál, varjúk formájában. Ezt az alkalmat vártam, és a Doton Yomu Numaval, akkora mocsarat hoztam létre, hogy mind hármójuk bele ragadjon, de csak félig sűlyedjenek el.
- Azt hiszem megvagytok. Adjátok vissza a dokumentumokat most mondom utoljára. – Mondtam már kicsit mérgesen, de ők továbbra is tartózkodtak.
- Akkor meghaltok. – Már épp a mocsaram mélyére sűlyesztettem volna őket, mikor nagy pofont kaptam az arcomra. Kikune volt az egyiknek eléggé szúrta a csőrét, amit tenni akartam.
- Mire jó neked ha megölöd őket. A dolgukat csinálják, mint te, nem csináltak semmi rosszat.-
- De ellopatták Inwagakure fontos tervrajzait. -
- Ez nézőpont kérdése. A te szemedben ez bűn, de az övékben nem, ők is feladatot hajtanak végre, mint te. – Kikune oda repül az egyikőjükhöz és kivesz a csőrével, egy tekercset a zsebéből.
- Tessék itt van ami kell, őket hagyd békén, majd értük jönnek. Van még mit tanulnod. –
- Bocsánat Kikune-sama.-
Ezzel Kikune el is tűnt, csupán megakadályozta, hogy olyat tegyek, amit nem kéne. A három Amegakureit ott hagyva, indultam vissza Inwagakureba, de még mindig foglalkoztatott a fura pecsét a vállukon. Mikor aktiválták, érezhetően meg nőt és más lett a chakrájuk. Vajon honnan szereztek ilyet? Inwagakureba vissza térve leadtam a dokumentumokat, az akadémián, majd jelentést tettem a Tsuchikagenak. A pecsétről amit láttam nem tettem említést, nem tudtam, hogy ez Amegakureban szokványos-e vagy sem. Nem akartam hülyének tűnni a kage előtt. A küldetés elvégeztével hazamentem és vártam mikor hívnak, újra küldetésre, vagy hallok-e valamit Amirei felől.

Shikaku Vas. Nov. 13 2011, 21:32

*olvas, olvas, és még többet olvas, majd bólogat, majd végigolvassa és újra bólint*
-Helyes! Így kell ezt.

+15 chakraszint
+Doton: Nomi Yuma
+Karasu Bunshin no Jutsu

Visszanyerted az idődet, remélem sokat látunk ezután is Smile

**Tensei Zento** Vas. Feb. 05 2012, 21:43

3 hónapos bővítmény(Shikaku engedélyével)
Megölni a múlt hibáját.

Az utolsó küldetésem óta nem sok teendőm volt. A faluban tevékenykedtem alásegédkeztem más jouninoknak, hisz a háború teljes embert kíván, még ha csak csírájában is van a dolog. Mások szerint ez már rendes háború, de szerintem még ez csak az eleje. Rendesen egyik falu sem ugrott egymásnak. Mindenki szövetségest gyűjt, és új fegyvereket fejleszt, vagy lop, ez már csak stílus kérdése. Szabad időmet általában a kiképző tereken töltöttem, gyakorolva kedvenc stílusom a Karasu Ninpo-t.
Kora reggel van és kopogást hallok az ajtón, amire persze felkelek. Azt hiszem apát keresik, így nem nagyon foglalkozok a dologgal. Kitörlöm a csipát a szememből, majd komótosan felkelek, és felöltözöm. Eközben nevetést hallok, ami csak azt igazolja, hogy apa egyik barátja. Miután felöltöttem, csak egy félhangos kiabálást hallok fel az emeletre.
- Fiam gyere le, téged keresnek. –
Tudtam, hogy valami nem kóser, és mikor lementem egy jounin állt az ajtóban.
-Jónapot.-
Köszöntem, majd apa szólalt meg.
– Ő Utaka egy régi barátom, jelenleg a Tsuchikage jobb keze, és most téged keres. –
-Miben segíthetek?.- Teszem fel a kérdést jogosan.
- Talán hallotad, hogy pár hónap múlva chunin vizsgát tartanak, és mint Inwagakure egy ígéretes ninjája a Tsuchikage szeretné, ha indulnál ezen a megméretetésen. Mivel a chunin vizsga csapatoknak, van ami neked nincs, ezért az elkövetkezendő pár hónapban küldetéseket kapsz, ahogyan a többi csapat nélküli genin, és a legjobb eredmények szerint állítják össze a csapatokat. A Tsuchikage szép eredményeket vár.-
Miután meghallottam, hogy a küldetések után új csapatot osztanak a vizsgára, felcsillant a szemem. Reménykedtem benne, hogy talán újra össze kerülök Amireivel, hisz ő is nagyon tehetséges kunoichi és mi mindig is jól kiegészítettük egymást.
-Természetesen vállalom.- Mondtam nagy mosollyal az arcomon, majd felszerelésemet összepakolva a Kage irodájába vezetett az utam. A régi levegő a folyosókon, a huzatos szellő, mind-mind a régi akadémiai időkre emlékeztet, és régi osztálytársaimra, akik talán még mindig a termek padjaiban kuporognak, abban a reményben, hogy hatalmas shinobik és kunoichik lesznek. Ezek az emlékek pozitív energiákkal töltenek fel, és ezt érzem a testemen is. A Tsuchikage irodájába már nyugodt léptekkel megyek be, és meghajlással üdvözlöm a főurat.
-Áhh Zento. Látom érdekel a vizsga, hát akkor ne is habozzunk. Mivel elit csapatokat szeretnék, ezért nehezebb küldetéseket kaptok, mint az átlag geninnek, számotokra a D szintű küldetés, már túl egyszerű lenne. Most azt szeretném, ha elmennél a Nagare faluba ismét, és visszahoznád azt az elveszet ninját aki megölte Yuutarot. Értékes információkkal rendelkezik, amit egy háborúban nem adhatunk ki.-
-Értettem.-
Azzal elfordultam, a Tsuchikage elől, hisz nem tudom meddig tudtam volna visszatartani, azt, hogy ne mutassam ki az érzelmeimet. Yuutaro szinte miattam halt meg, ami miatt még mindig lelkiismeret furdalásom van. Életem eddigi legrosszabb döntése volt. Kilépve az akadémia épületéből, az égre nézek, és a fénysugarak megvilágítja azt az egy könnycseppet, ami kihullott a szememből, és a fénysugarak erről verődnek vissza. Az eget bámulva egy arcot vélek felfedezni, aki rám mosolyog. Yuutaro arca az. Mintha nem haragudna rám. Mintha még mindig segíteni szeretne rajtam. Talán Itashi-sant is ő küldte nekem, aki megőrizte az ő hagyatékát és tovább adta nekem. Talán a sors akarta, így. Talán ez tényleg egy vizsga. Egy vizsga arra, hogy továbblépjek és megöljem azt ami történt Zenga személyében. Már tudom, hogy a Nagare falu három napra van innen, és hogy Zenga biztosan nem ment el onnan. A lakosok szeretik, ő védelmezi őket a banditáktól. Mi lesz velük, ha én megölöm? Képesek megvédeni magukat, vagy meghalnak? Sok olyan dolog van amire most nem találok választ, és sok olyan érzelem mely ellentétben állnak egymással. Minden esetre elindulok, három nap gyalog nem éppen rövid távolság van időm közben is gondolkodni. Az erdőben csend van, síri csend. Egy apró szél sincs, mely a hegylábánál lévő fenyvest megmozgatja. Egy madár sem, mely pont most repülne le a fáról megzavarva a tiszta csendet. Semmi. Egy hang sem. Én is néma vagyok, mint a nyugodt tó, kinek nem zavarják vizét. Belül viszont, mint a háborgó tenger, talán egy szorosánál ahol a hullámok összecsapnak, mint az érzelmek bennem. Nem tudom eldönteni, hogy amit tenni készülök az jó-e, de ha nem teszem meg a falut árulom el, a hazámat amit annyira szeretek. Már lassan sötétedik méla ballagásom közben. Annyira elmerengtem, hogy nem figyeltem az időre, de már mindegy. Sátrat most nem állítok. Csupán hálózsákomat terítem le a földre, ami után tábortüzet vertem. Eszek egy picit a hideg élelemből amit magammal hoztam, hisz éhen nem lehet harcolni. Nincs meg az energia mi a testet mozgatja, hiába van a chakra. A kettő együtt egy egész, és ha hiányzik egy fél, akkor már baj van. A tűz mellet ülve úgy érzem, most nincs meg bennem az-az egész ami kéne, talán még egy negyed sem. Fáradt vagyok, de nem bírok aludni. A meleg ami a tűzből árad egy pillanatra felmelegíti a szívemet, ahogyan bámulom a magasba emelkedő lángokat. Elbambulok és szemem is lassan lecsukódik a fáradtságtól, és hátradőlök a hálózsákra. Jó idő van nem takaródzom be, és megint az eget bámulom. A csillagok oly tisztán ragyognak az égen, mintha a világ megállna és ő is aludna. Én is elalszom a világgal együtt, és reggel nyugodtam ébredek fel. A napkelte mostanában mindig ugyan olyan. Nem, mint régen. Régen tisztavolt a napkelte most meg vörös. Vörös, mert vért ontanak minden éjjel. Nappal hőbörög a világ, mindenki öli a másikat. Össze pakolok, majd tovább veszem az utam. A lábamat bámulom miközben megyek. Az ismert út már csak visz előre, mintha az idő ösvényén sétálnék, és menetelnék a múlt sötét homályába. Ebből a homályból, most egy pukkanás zökkent, ki ami egyenest a vállamon történik.
- Szia Zento.- Kikune köszön az öreg varjú, aki mindig kedves, és segítőkész. Most nem válaszolok neki, nincs kedvem hozzá, csak megyek előre, mintha nem is tudnám, hogy itt van.
- Yuutaro aggaszt igaz?- Kérdezi tőlem, amire nem szólalok meg csak bólintok egy helyeslőt.
- Valahogy gondoltam. Figyelj nem kell mindig mások érdekeit nézni, nem kell mindig jót tenni, még ha szíved azt sugallja is. Vannak szabályok, amit az ember alkotott, néha még én se értem őket, de ez most ilyen. Ti alkotattok, a ti közösségetek. A mai generáció nem tudja miért van, de van, és ehhez tartja magát. Zenga egy olyan személy aki nem tartotta be a szabályokat, legyen az írott vagy íratlan. Elárulom neked, hogy nem véletlenül segít azoknak az embereknek. Fizetnek neki a védelemért, és elszállásolják. Ma már a banditák nem fenyegetik a Nagare falut, Inwagakure rég leszámolt velük. Zenga szervez néha támadásokat az embereivel saját maga ellen, és a saját embereit öli meg, hogy ne kelljen fizetnie nekik.-
Miközben hallom az igazságot Kikunétől, már egyre jobban érzem magam. Szemembe tűz gyullad, és a düh is elborít. A tempót gyorsabbra veszem, amire Kikune csak elmosolyodik.
-Kösz öreg, így már sokkal jobb.-
Mosolyodom el, és Kikune eltűnik egy pukkanás keretében. Mindig akkor jön, ha kell segítség, mintha érezné, ha baj van velem, és tudja, hogy mikor készülök valami rosszat tenni. Az égen varjúk károgását hallani. A néma csend eltűnt az erdőben, az állatok előbújnak a szél is kissé feltámad, és fenyves összességében életre kell. Eltelik az utolsó éjszaka és reggelre már nem vagyok messze a falutól. Alig pár óra gyaloglás után elérem az első házat. Pont olyan, mint régen. Egy lelket nem látni az utcán, a házak falán a moha még mindig vastagon van nőve. Mintha kihalt volna az egész falu. A központba érve, a sikátorokból hirtelen emberek bújnak elő. Tucatnyian vannak kapával, és vasvillával. Van aki handzsárt is fog a kezébe. Körbe vesznek és egyre összébb és összébb akarnak nyomni, hogy megölhessenek. Mint a múltban, akkor is ugyan ez a szituáció volt. A hátam mögött, mintha érezném is, hogy velem van Yuutaro és Amirei, és a fejemben hirtelen egy szót hallok
~Most!~
Yuutaro parancsa, és nem vagyok rest cselekedni. Rátámadok a falusiakra, de mint a múltban figyelek, hogy ne öljek meg senkit, mivel nem szükséges. Miután levertem őket, vissza menekülnek a házaikba, de egy öreg kint marad és házának egy támpillérének támaszkodva kérdez.
-Zengát keresed?-
- Igen őt. –
- Menj egyenesen a házát megtalálod. Nem olyan koszos és romos, mint a miénk. –
A múlt megismétli önmagát, hisz ha jól emlékszem, akkor is ez az öreg mondta meg hol találjuk az elveszett ninját. Nem telik sok időbe megtalálom Zenga házát. A ház magasabb, mint a többi és az itteniekkel ellentétben ápolt. Belépve az ajtón Zenga, mintha a saját egójának trónján ülne, úgy ül egy székben az emelvényen.
-Ki vagy, és mit akarsz?-
- Jöttem, hogy végezzek veled.- Szavaimra Zenga kilép az árnyékból, de nem ismer fel. Akkor még jelentéktelen voltam, szóval nem csodálkozom, hogy nem ismeri meg az arcom.
-Ki vagy kölyök? –
- Az aki végignézte, ahogy két testvér harcol. Az aki végignézte mestere halálát .- Zenga szemei kidüllednek, majd hangosan vihog.
- Te akartad, hogy megöljem, akkor mit nyavalyogsz. –
- Igen. Akkor hibáztam, de jöttem, hogy ezt kijavítsam .-
- Ha megölsz, attól még ő nem jön vissza.-
- Nem, hisz el sem ment. Itt van. – Teszem a kezem a szívemre, amire Zenga ismét csak felnevet.
- Akkor menjünk a dombokhoz, éld át azt amit ő. Éld át a haragom.-
Mondja felbőszülve, de én nyugodt maradok. Gyalogolok utána, de én is ismerem az utat. A dombokhoz érve, nem olyan, mint régen. Emlékszem, hogy a dombok mögött lapultunk meg, hogy ne érjen minket bántódás. A fejemben lejátszódik a szituáció is, mikor Yuutaro felküldött minket. Most én állok szemtől szemben Zengával, és képzeletben, mintha látnám magunkat a dombtetőn. Ijedt és kétségbeesett tekinteteket sugárzunk. Zengára nézzek akinek tekintetében gyűlöletet és gonoszságot látok, nem úgy mint régen. Akkor tisztességet és jóindulatot, de rájöttem már, hogy az csak megjátszás volt. Meg akart gazdagodni miután átvette apja helyét.
-A háború sok vért kíván, nem kell itt háborúznunk.- Szólalt meg Zenga, amire én csak elmosolyodtam.
-Shinobi vagyok Zenga. Vannak kötelességeim.- Mondtam és lehajtottam a fejem.
- Látom átmosták az agyad, mint az öcsémnek. Inwagakure mindenkivel ezt teszi. Ám legyen, de itt fogsz meghalni, és senseied mellé temetlek téged. - Azzal levonultunk a dombról, ahol Yuutaro és Zenga apjának sírja volt.
-De tisztázzuk a feltételeket. Nincs elemi jutsu, csak Ninjutsu, Genjutsu és Taijutsu. Elfogadhatók a feltételek?-
Csak bólintottam egyet, és elővettem egy kunait a táskából. Zenga is így tett, és egymással néztünk farkasszemet.
- Isten veled Zenga. -
- Viszlát Zento. -
Köszöntünk el egymástól, és én ilyenkor tudtam, hogy nem sok értelme lett volna akkor közéjük ugrani. Összecsaptunk és az elején csak kunai tőrrel hadakoztunk, aztán bevetettünk ütéseket, és rúgásokat egyaránt. Egy kis szünet keletkezett a harcban, majd Zenga hozzám szólt.
-Már kezdem észrevenni milyen ember lettél Zento. Egy gyilkológép. A saját fájdalmaidat és érzéseidet kiszorítod, és csak a feladatra összpontosítasz. Pont, mint a senseied.-
- Hallgass!- Támadtam rá vadul, nem is taktikáztunk csak vívtunk. Hosszú perceknek tűntek, de ekkor feleszméltem. A múlt tényleg megismétli önmagát és én vagyok Yuutaro helyzetében, ugyan azokat cselekszem a magam módján, és látom magunkat fent, ahogyan egyre többet csalódunk a senseiben. Átérzem azt amit ő, és én sem tennék másképp. Talán rossz ember lennék? Nem. Csupán akkor nem tudtam mit gondoljak Yuutarórol és tudom, ahogy akkor rosszul gondolkodtam.
-Nem tudod eltemetni az érzelmeidet. Nem bírod elfelejtetni a tettedet, hogy megölted a tanárodat, és mikor a Tsuchikage kiadta a küldetést, te örömmel jöttél, hogy megölhess. De most nem velem vívsz, hanem a saját kételyeiddel.-
-Arghh! – Ordítottam és folytattam a támadást. Látványos harc volt köztünk, olyan amit még könyvben sem lehet olvasni, olyat amit mi vívunk most. Ekkor azt hittük Zenga nem akarja megölni Yuutarot, csak megváltoztatni a gondolkodás módját, de már tudom, hogy ez a meccs Zenga részéről tényleg halálig ment.
- Mond, hogy tévedek. – Azzal kirúgtam a kezéből a kunait, és döftem. Zenga azonban két kezével tett egy taps mozdulatot, és ezek után elkapta a tört, amit a torkának szegeztem. Egy egyszerű mozdulattal kikapta a kezemből a kunait, és megvágta vele a vállamat, amitől hátrahőköltem. Egy új kunait vettem elő.
- Önző vagy és kicsinyes. - Mondta Zenga. –Rossz rád nézni, mintha az öcsémet látnám. –
Ismét támadtam. Zenga szinte már csak védekezett. Televagyok haraggal és gyűlölettel, és nem vagyok ellenfél a nyugodt, és józan Zenga számára. Zenga végül elkapta a csuklómat és egy laza mozdulattal a földre rántott, és tőrét a nyakamnak szegezte, míg és az enyémet elejtettem ami kiállt a földből.
- Elég a játszmából. Térj észhez, a társadért, ha már magadért nem vagy képes.- Ránéztem a kunai tőrre, majd Zenga szemébe néztem.
-Amireit ne vedd a szádra, te áruló.- Zenga ezzel behúzott nekem egyet, majd odébb sétált. Megvárta, míg a monoklis fejemmel felállok, és felveszem a fegyverem. Most már úgy tűnt, hogy nem rontok rá, de ekkor kézjeleket mutogattam.
-Sanzengarasu no jutsu.-
Azzal az a ruhámról varjak szállnak Zenga felé, és körbe kerítik, csipkedik, ami elég zavaró lesz a számára. Ezek után egy tekercsből kunaikat veszek elő, és körbedobálom vele. A kunaiokon viszont robbanó cetlik vannak tekerve. Zenga a repülő kunaik elől megpróbál kitérni a Sunshin no jutsuval, de mire vége a sorozatnak, akkor veszi észre a körülötte lévő kunaiokat. Végig erre készültem.
- Katsu! – Robbantottam fel a jegyzeteket, remélve, hogy Zenga belehal, körülötte a varjak úgy is csipkedik lehetetlen, hogy kivédje. Előveszem a Tantom, és magam elé teszem, várok a fejleményekre. A füstben hallani, a varjak károgását, majd a pukkanásokat is. Amint a füst eloszlott látni lehetett Zengát, ahogy kijön kunaival a kezében.
- Te képes vagy felrobbantani a varjakat, csak, hogy engem megölj.- Kérdezte tőlem meglepődve Zenga.
- Mindent a sikeres küldetésért. – Feleltem gépiesen, majd rárontottam. Zenga próbált ellen támadni, de nem hagytam. Bebizonyítottam, hogy mennyire jó kardforgató vagyok. Kicsaptam Zenga kezéből a fegyverét, és két vágást mértem a mellkasára X alakban, amiből folyt a vér. Zenga felmérte a helyzetét, és rájött, hogy alábecsült ezért kézjeleket végzet.
--Ninpou: Mekurahikari no Jutsu! – Két kezéből hirtelen vakító fehér fény tört elő, ami annyira erős volt, hogy kénytelen voltam bal kezemet a szemem elé tenni. Zenga ezt használta ki. A Shunshin no jutsuval mögém került, és elkapta a Tantot markoló csuklómat, és kigáncsolt. Térdre zuhantam, és Zenga kivette a Tantot a kezemből, és a nyakamnak szegezte. Ugyan az a pillanat, amikor én árultam el Yuutarot, ekkor kérdezte meg Zenga miképp döntünk.
- Elárulom neked, bármit is mondtál volna, Yuutaro minden féleképpen meghal.- Mondta Zenga amire elmosolyodott az arcom.
- Tudom. - Kicsit furán nézett, majd meglepetés történt. A testen varjúkká oszlott, szét és én Zenga mögött voltam. A test amit térde fogyasztott egy Karasu Bushin volt, és én elrejtőztem az Inwagakure Jutsu segítségével. Bár elemi képességet tiltva voltak, a küldetésért mindent. Most én gáncsoltam ki Zengát és térdelt le elém.
-Nem kell mindig mások érdekeit nézni, nem kell mindig jót tenni, még ha szívem azt sugallja is. Vannak szabályok, amit az ember alkotott, néha még én se értem őket, de ez most ilyen. Mi alkottuk, a mi közösségünk. Azt nem tudjuk miért van, de van, és ehhez tartjuk magunkat. Zenga egy olyan személy vagy aki nem tartotta be a szabályokat, legyen az írott vagy íratlan. Tudom, hogy nem véletlenül segíted azokat az embereket. Fizetnek neked a védelemért, és elszállásolnak. Ma már a banditák nem fenyegetik a Nagare falut, Inwagakure rég leszámolt velük. Te szervezel néha támadásokat az embereiddel saját magad ellen, és a saját embereidet ölöd meg, hogy ne kelljen fizetned nekik. Yuutaro ezt tudta, de nem mondta el pont azért, hogy ne avatkozzunk bele a harcba, de amiket bekiabáltunk neki elszomorította és ezért hallt meg. Ezért jöttem el, hogy kijavítsam a hibámat, és megmutassam neki, hogy megbántam az egészet. – Azzal lefejezem Zengát, akinek test elém borul feje pedig pár centivel gurul odébb.
~ Azt hiszem te is megérdemled azt, mint Yuutaro.~
Lehet, hogy egy kis munkámba kerül, de eltemetem Zengát apja másik bal oldalára, mivel a jobbon már Yuutaro hever. Miután megtettem senseiem sírjához lépek.
-Sajnálom sensei, amit akkor tettem, de miattad tértem vissza, nem a vizsga miatt. Legyőztem a múltamat, és remélem te is békében nyugszol odafönt. - Pár könnycsepp ismét kihullik a szememből, majd elindulok vissza a faluba, és elviszem Zenga naplóját is, amit a házában találtam. A három napos út, most már rövidebbnek tűnik, és elteltével ismét a kage irodája előtt kopogtatok.
-Üdvözletem Tsuchikage-sama.- Hajolok meg, majd üdvözlöm.
- Ezek szerint megölted Zengát.- Erre csak helyeslően bólintok egyet. – Akkor a vizsgád érzelmi részét megoldottad. Tudtam, hogy nagy érzelmeket vált ki belőled, és reméltem, hogy felül tudsz kerekedni rajtuk. Yuutaro is ezt tette volna.-
-Tudom Tsuchikage-sama.- Mosolyodom el, majd várom a következő vizsga feladatott.

A 2-es csapat újra összeáll

Délelőtt van, a napfény oly tisztán vetül át az ablakomon, hogy az már mesébe illő, de aztán valami eltakarja. Egy emberei alak, ami épp, hogy kómás szemmel alig látok.
- Kelj már föl. Hasadra süt a nap.- Mondja nevelő anyám egy serpenyővel a kezében, valószínűleg épp a regelit csinálta, mert elég tojásos volt a beljese.
- Oké, oké kelek már.- Mondom kicsit nyaggatottan, és kikelek az ágyból, ami úgy húz vissza, mint egy mágnes a másik pólusát. Sajnos képes vagyok neki ellenállni. Az anyai haraggal nem szeretnék szembe szállni. Tegnap nem mondta meg a Tsuchikage a feladatomat, azt mondta, majd ma. Lemegyek az emeletről, és a konyhába a reggeli főt tojás illata, úgy vonz, mint kutyát a tűzcsap. Gyorsan megreggelizem, hisz kell a töménytelen fehérje testem fejlődéséhez.
- Mész ma valahova fiam.- Teszi fel a kérdést apám.
- Úgy gondoltam átmegyek Amireihez, megkérdezem mi van vele, és hogy jön e a chunin vizsgára? Remélem egy csapatban leszünk.- Mosolyodom el, amire apám is ugyan ezt teszi. Az otthoni családi légkörnél nincs is jobb. Annyi szeretet kapok tőlük, amennyi szerint más egész életében nem. A kis piromán lassan felcseperedik, de azért ezzel várhatunk még. Miután összepakoltam a felszerelésemet az utcára vettem az irányt. Kilépve az ajtón, az első fénysugarak nagyon bántották a szememet, a sötét és kényelmes szoba után, de aztán lassan megszoktam. Az emberek örömtelik az utcán, mint ha mit sem sejtenének a háború jöttéről. A nemzetek külön tartják a chunin vizsgát is, nem úgy, mint a régi időkben. Minden esetre kíváncsi vagyok mi sül ki ebből az egészből. Úgy hallottam a Kirigakurei geninek már elkezdik tanulni a csendes gyilkolás művészetét, és olyanok, mint egy gyilkoló gép. Amireihez érve bekopogok az ajtón, és szerencsére kinyitom azt.
- Csőőő! Mi van veled?-Mondom mosollyal az arcomon. A szimpla „Hello” válasza, már azt sugallja, hogy van valami bibi a csajszival, mert utána egy szó se jött ki a torkán, aztán hirtelen mély agresszióba kezdett. Mint a villám úgy ütött felém, de sikeresen levédtem, aztán a kis hülye kigánycsolt, és hangos ordításba kezdett.
-HOL A FENÉBEN VOLTÁL HAT HÓNAPIG, ÉS MIÉRT NEM LÁTOGATTÁL MEG EGYSZER SEM!?-
Azt hittem, ha hanggal ölni lehetne, már megtette volna, de aztán elkezdte rám rugdosni a havat. A rám eső hó zuhatag közben, valahogy felállók, és Amirei felé próbálok menni, majd felkapva őt, belevágom a puha hóba, azt sem érdekelve, hogy mi van rajta. Aztán gondolva este úgy sem fürdött, majd most én megfürdetem, persze játékosan.
- Hagyd abba!- Mondta sikítva, és rádobtam még egy adag havat, aztán segítettem neki felállni.
- Sok volt a dolgom, ebben a hat hónapban, készültem a chuinin vizsgára.- Jegyzem meg neki, a kérdésére válaszolva.
- Mi az, hogy készültél, és hogy egyáltalán rám se hederítettél, nem érdekel, hogy hol voltál és, hogy milyen küldetésen……chunin vizsga?- Ismét nekem esett, de a végére megszeppent.
- Miért talán te is jössz? - Kérdezem tőle.
- Mikor kezdődik?-
- Egy hónap múlva. – Erre nem szólalt meg és gondolkodásba kezdett.
- Ne mond már, hogy nem jössz?- Kérdezem tőle, kicsit nyaggatóan.
- Majd leadom a jelentkezésemet kicsit később. - Feleli dadogva.
-A fenét! Most azonnal megyünk és mondjuk a Tsuchikagenak, hogy egy csapatban szeretnénk indulni. –
-Oké, de előtte szeretnék felvenni, valami más ruhát. Bejössz egy teára?- Hív meg hozzájuk, amire csak bólintok egyet, majd bemegyünk a házba, aminek a fala nádmintás volt, és fehér halovány kávészínű mintával. A konyha és a napalmi egyben volt, ilyen amerikai fillinges. Amirei kitölt nekem a egy csésze fahéjas teát, majd oda adja nekem.
-Köszi.- Majd Amirei felment a lépcsőn a szobájába, és több, mint húsz percig nem jött le. Ez idő alatt, két csészével is megittam a teából. Aztán lejött edző ruhában, ami nem a legdivatosabb darab, de ebben szokott küldetésre is járni.
-Szerinted, ez így jó?- Kérdi tőlem a ruhára.
- Felőlem.-mondom nem érdekelve. - Úgy se randira megyünk, de aztán felment átváltani a ruhát, és ismét húsz percet töltött fent. Ez idő alatt kezdtem ráébredni, hogy tényleg elkezdtünk felnőni, és őt is elkezdték érdekelni a nőies dolgok. Amíg vártam rá, csak tovább fogyott a teából. A húsz perc elteltével ismét, lejött, de most kis se kérte a véleményem, csak megkérdezte, hogy indulhatunk-e.
-Persze.- Azzal megindultunk az iroda felé. Az idő gyorsan telt, és pik-pak ott voltunk az ajtó előtt. az ajtó előtt rámnézet.
-Mióta nem voltál küldetésen? Ne parázzál, nem lesz semmi baj.-
-Mi az, hogy nem voltam küldetésen. Igen is voltam, tízszer, sőt húszszor is.- Mondja sikítva, de utána elhallgatott. Aztán megkaptam a bolong kifejezést is, és bekopog az irodába sértődött fejjel, majd elfordul. Belépve az irodába, az öreg mosollyal fogad minket. Én rutin szerűen meghajlással köszönök, majd kérdi az öreg, hogy mi járatban vagyunk itt.
-A chunin a vizsgával kapcsolatosan jöttünk. Amirei is szeretne jelentkezni, és úgy gondoltuk, hogy mi ketten nagyszerű csapatot alkotnánk. – Bár ez kicsit furán nézett, kis Amirei megsértődött fejével.
- Mikor mondtam én neked, hogy én úgy gondolom, hogy mi ketten egy nagyszerű csapatott alkotnánk. - Mondja kicsit sértődötten, amivel elég kínos helyzetbe hoz.
- Ne hülyéskedj már, mindig is jó csapat voltunk, csak emlékezz vissza a 2-es csapatra. Yuutaroval együtt. –
-Lehet, hogy nem mindig jövünk ki jól, és lehet, hogy teljesen különbözik a személyiségünk, de talán ebben még is igazad lehet. Viszont Ken senseit azóta nem láttam, amióta téged, mivel legutóbb egy másik csapattal voltam küldetésen, hogy mennyi stréber idióta van manapság.-
- Ne feledd, hogy te is az voltál. –
-Tény, hogy tanultam, de én legalább hasznát vettem a tudásnak, de azok még egy kunait se bírtak eldobni normálisan, pedig ők is jelentkeztem a chunin vizsgára. Legalább is említettek valami kompetenciához hasonlót.-
-Hát igen, őket el is utasítottam, de ti ketten együtt fogtok indulni, mivel kiegészítitek egymást, és most jön a csapat munka vizsgátok.- Tart egy kis hatás szünetet, miközben én Amireire nézek, majd az öreg folytatja.- A kiképző téren, egy három fős csapat fog várni rátok, akik szintén jelentkeztek a chunin vizsgára, nekik is ez vizsga lesz, összeméritek tudásotokat, és kíváncsi leszek, hogy mi fog kisülni belőle, de ne felejtsétek el, hogy ez még nem vérre megy.- Monda gúnyos mosollyal az arcán. Erre én csak meghajolok, majd távozzunk az irodából.
-Akkor most irány a kiképzőtér?- Kérdezem Amireitől, amint kiléptünk az ajtón.
-Azt hiszem, viszont egy dolgot nem értek, honnan tudta a kage, hogy pont akkor mi fogunk belépni, ha nem megyünk aznap hozzá, a szerencsétlen ellenfeleink egy napot, kint állnak a kiképző térren?-
- Tutti, hogy figyeltet minket.- Válaszolok egyértelműen, hisz már ismerem az öreget eléggé ehhez.
-Mi?- tart egy kis hatásszünetet. - Vagyis a vén öreg kukkol minket, mikor fürdünk.-
Erre Amirei bevágta a cserepes kaktuszt az irodába és közben elordította magát, hogy „te vén perverz dög”. A röhögés kifakadt belőlem, de spurizni kellet, mert ez kicsinál ha meglát. A következő utunk a kiképző térre vezetett, ahol már várt minket a másik csapat, és Ken sensei is.
-Üdvözletem Ken sensei.- Köszönök neki, aztán megkérdezem, hogy mit keres itt. Amire azt felelte, hogy ő fog értékelni minket. Ken hátrébb állt, majd közölte a szabályokat.
-Először is ez egy barátságos mérkőzés, nem vérre mentek. Nem szeretném ha eldurvulna a harc, és valaki kórházban kötne ki. Lehetőleg ne provokáljátok egymás. A harc lényeg a csapat munka. Ha mindenki értette, akkor kezdjétek el.-
- Sensei had beszéljek előbb Amrieivel. Fontos. – A sensei bólint és arrébb megy egy padon ülő szép tanárhoz beszélgetni, és büszkélkedni a tanítványaival, hátha becserkészheti a nőt.
-Amirei, mivel nem találkoztunk sokáig mond meg, hogy milyen technikákat tanultál, vagy milyen típusút?- Kérdezem tőle.
-Genjutsut, és szél elemű technikákat tanultam.-
- Én Karasu Ninpot, és föld elemet. Akkor én azon leszek, hogy elő segítsem a genjutsudat, addig maradj a háttérben.-
-Ezt eddig én is kitaláltam tökfej, csak valamiért van egy olyan érzésem, hogy ezek nem csak veled fognak foglalkozni. Bár remélem nem tűnök egy veszélyes alkatnak.-
-Jól van, de azért próbál…..- Akkor Amirei elordítja magát, hogy "vigyázz" és ellök, mert drága ellenfeleink megtámadtak, minket. Két shuriken suhant el mellettünk, amelyek a közeli fába csapódtak.
-Bocs, hogy fellöktelek, de ezek a gyökerek nem tudják, hogy mi az ,hogy tisztességes játék.-
-Miről beszélsz kislány a háborúban nincs tisztességes játék, valaki életben marad, valaki meghal és itt ti lesztek azok. A senseietek úgy sem figyel úgy, hogy szabad a pálya.-
- Ne bízd el magad. – Ezek a kölkök sokkal idősebbek, mint mi, és talán fizikailag sokkal erősebbek, mint mi, szóval ez nem lesz tiszta játék, de nekem megfelel.
-Zento azért próbáld tartani a közelséget velük, mert messzire nagyon pontosan dobták a shurikent.-
-Értettem.-
Amirei be állt mellém, és előkapott egy tekercset amelyben húsz kunai volt lepecsételve, és ezt feloldva azonnal feléjük repítette. Látszott, hogy csak elterelésnek akarta. Ellenfeleink a Shunshin no jutsuval kitérnek, majd ugyan úgy egymás mellé állnak vissza. Arcukon enyhe szánalomra utaló mosoly volt látható. Én kihasználtam ezt a lehetőséget, és egy varjú klónt hátra hagyva elrejtőztem a föld alá. Ellenfeleink ismét shurikeneket dobálnak, de most többet, amik elől fokozatosan kitérünk. Az utolsó a klónomat fejbe találta, ami után varjakként szétfoszlik. Az ellenfeleink arcáról gyorsan letöröltem a mosolyt. Ekkor én jelenek meg a Shunshin no jutsuval előttük a levegőből ugorva, és a Gouwant használva megpróbálom leütni az egyiket, de kitérnek, és az ütés a földbe talál, aminek a helyén egy kisebb kráter keletkezett. Ezt a technikát még Yuutaro tanította, így előszeretettel használom, az ő emlékére is. Amirei ezután eldobta a shenobokat, és egy pár mellettem shunat el. Hát igen mindig is jó érzéke volt a távolsági harchoz, de ami egyből szembe ötlött, hogy egy pár egyenesen a földbe repült és azokon csengő volt és Amirei elkezdett felém futni. Tudtam, hogy mit akar használni, mivel ezt még pont akkor tanulta, mikor én a Gouwant Yuutaroval. Elkellett terelnem erről a kölkök figyelmét, így a Sanzengarasuval varjúkat szabadítottam rájuk, amik körülöttük szálltak, és csipkedték őket. Azután shenobjait, amin a csengők voltak feléjük hajítottam, hogy a technikája még hatásosabb legyen, és tőlem minél messzebb. Minden estre befogtam a fülemet. Amirei aztán kiabált, de nem sokat értettem, csak láttam, hogy az egyikük megbénult. Elé teremve, a Gouwannal rá vágtam egyet, így métereket repült odébb és egy fába csapódott, majd elájult.
~Már csak ketten vagytok.~
Az egyikük dühében kézpecséteket formált, majd egy tűzgolyót hányt felénk. Felismerhetően a Gokakyou no jutsu volt azt. A másik egy számomra ismeretlen szél technikát alkalmazott, ami egy erős széllökés volt, de nem felénk irányult, hanem a tűz gömbre, így megnövelve annak erejét. Egy pillanatra beparáztam, de a Kwarimi no jutsut használva kitértem előle, ahogyan Amirei is. Most már eléggé eldurvult a helyzet, így jobbnak tartottam véget vetni ennek.
-Amirei küldj szelet rájuk. Aztán meny magasabbra!- Én is felugrom egy fára, és várom Amirei támadását, hogy kiszolgáltatva legyenek nekem. Amirei támadása után, a kölkök felugrottak, így térve ki a szél elől, ami elég nagy vágásokat okozott volna. Én ezt kihasználva kézpecséteket formáltam, és kimondtam a jutsu nevét.
-Doton: Yomi Numa!- Ezzel a technikával az egész harcteret mocsárrá változtattam, és olyan mélyre, hogy az ellen feleink bele esve, nyakig sűlyedjenek a ragadós mocsárban. Tulajdoképpen a harcnak vége is volt, mivel mindketten cselekvés képtelenek voltak, a harmadik meg ott feküdt a fa tövében kómásan.
-Végre megvannak.- Mondja Amirei. Persze a sensei ebben a pillanatba érkezett meg. És magyarázatott kért, a szét tört fáért, a kómás gyerekért, és a nagy mocsárért.
-Zento volt!- Kiabálta Amirei, amire én csak kérdőn néztem rá, és ő úgy vigyorgott mint a vadalma.
-Hát kicsit elfajult, de mindenki sértetlen. – Vakarom a tarkómat.
-Legalább is akik épp nem alszanak.- Jegyzi meg Amirei, és Ken elvitt minket a kage irodájába, ahol az öreg már várt. Amint beléptünk az öreg kérdőre vont minket.
-Valamelyik suhanc bedobta hozzám a kaktuszomat, nem láttátok valamerre. – Kérdi az öreg. Én csak Amireire nézek nagy mosollyal az arcomon, mint ha már beköptem volna.
-Igen én láttam. Az egyik osztályterem felé szaladt, és bement oda.- Mondta, Amireit nem beköpve.
-Na lényegtelen.- Veszi komolyra az öreg.
-Mivel átmentetek ezen a vizsgán is, ezért elmehettek a chunin vizsgára, együtt.- Nagy kő esett le a szívemről, és így történt az, hogy a nap végül is úgy zárodott, hogy szentesítették a jelentkezésünket a chunin vizsgára, és együtt is harcolhatunk majd. Elköszöntem Amireitől és a többiektől, majd elindultam haza felé nagy örömmel. Otthon anya már finom kajával várt, és jól belaktam, aztán lefeküdtem aludni. A maradék időt a vizsgáig gyakorlással töltöttem. Legfőképpen Kikune társaságában, aki tovább tanította a Karasu Ninpot.

Uzumaki Kushina Pént. Feb. 10 2012, 17:53

Ha nem gond, akkor ezt én értékelném... (én értem ide előbb, bleee)
Tehát akkor: szerintem szépen lett megírva, habár a vesszők (,) használatát hiányoltam néhol. Ez viszont a tartalmán nem ront, maximum az írás/előadásmódon.
Tartalom: maximális pontszám (tíz pont Very Happy

)
Prezentáció: a vesszők miatt 9 pont.
(Bocsi, magyaron "próbaérettségit" feleltünk... -.-" enyhén szólva rám nyomta a bélyegét.)
A mű tetszett, felüdülés volt zöldet olvasni, mert ez a szín nem okozza a szemgolyóim kifolyását. Jól felépített és élvezhető.
Jutalom: +16 Chakra
Kushi

**Tensei Zento** Szer. Júl. 17 2013, 00:30

Zento Tensei

Avagy kiderül az igazi valóság

Miután nyilvános háború tört ki a világban a Tűz és Víz szövetsége között, a világban elhatalmasodott a káosz. Tárgyalások, nyílt harcok, hadi cselek. A nemzetek mindent bevetnek, hogy felül kerekedjenek a másikon. De miért is? Mindenki az állítólagos békéért küzd, de mindenki a maga szemszögéből. Ezzel Zento is így van. Küzd a maga szemszögéből, de ő nagyon is jól tudja mire megy ki a játék. Földszerzés, hatalom, befolyás és pénz. Ezek amik most leginkább számítanak minden nemzetnek. Kihasználják a háború előnyeit, és fittyet hánynak a hátrányokra. Bár kicsit eltértünk a valódi témától, de fontos az ilyet közölni. főleg, hogy hatással van az új generációra. Bár Zentot még a háború előtt adoptálták az árvaházból, de még is olyan dolog történt vele, amit épp ésszel fel sem lehetne fogni. Ki tudja, talán hatással van még magára Iwagakurera is. De ne mondjam el egyből a végkifejletet, inkább kezdem az elejéről.

Mondhatni az egész egy furcsa álommal kezdődött. Eddig a fiú, úgy tudta, hogy Yukigakureban született, de mikor utoljára ott járt nem talált nyomott a származására, nem találta szüleit, sem egyetlen élő rokonát. Yukigakure semmilyen adatot nem tudott felmutatni a fiúról, akit árvaházba küldtek volna, és később Iwagakureba, ahol adoptálták. Viszont akkor mi is a valóság? Erre Zento nem tudott rájönni, és egyre jobban kételyei támadtak. Álmok gyötörték, melyek nem hagyták aludni. Minden nap fáradtan kelt fel, nem volt kipihent és edzeni sem tudott úgy, ahogyan régen. Egy álom mely minden nap éjjel visszatért, és minden éjjel, minden képe ugyan az. Álmaiban magát látta az igazi szülei mellett, ami talán boldogító lenne egy árva gyermek számára, de minden egyes alkalommal ez az álom sötétségbe borult. Egy fekete szem, mely elrontotta az álmokat. Egy tág fekete pupilla, ami ott volt a fiú és szülei szemében. Sokáig nem beszélt senkinek sem az álomról, legfőképpen nevelő szüleinek sem. Tudta, hogy rosszul esne nekik, ha megtudnák, hogy igazi szüleit kutatja. Viszont volt egy személy, akinek mesélt az álmáról. Egy barát, aki mindent tudott az ifjú shinobiról. Egy kunoichi aki sok bajban mellette állt. Egy lány aki csapattársa volt. Yunaki Amirei Nyo. Neki beszélt az álmokról, és a lány hisz a misztikus dolgokban. –Talán utána kéne járnod a dolgoknak. Ez egy jel, hogy itt valami baj van. Sajnálom ezt mondani, de az is lehet, hogy a szüleid halottak. A feketeség rosszra utal. – Mondta a lány, amire Zento kicsit elszomorodott, de megfogadta a tanácsát. Következő éjjel megint előjött az álom, és ismét ugyan az. Zento érezte, hogy ha nem vett véget ennek a dolognak, akkor ez az álom egész életében gyötörni fogja. Nem tudta mi alapján indulhatna el, így talán bölcsebbnek látta onnan kezdeni, ahonnan az egész kezdődött, az árvaházból. Zento visszatért oda, ahonnan nincsenek emlékei. Olyan fiatalon adoptálták, hogy szinte nem is lehet. A portán rögtön oda megy az idős nőhöz, aki egyben óvónő is lehet, és megszólítja. –Jó napot kívánok. – Az idős nő kinéz a pult mögül, hisz tíz évesen Zento feje búbja alig látszik ki mögüle. – Szia. Miben segíthetek? – Mondja kedvesen a nő. – Engem innen adoptáltak, és szeretnék utána nézi pár dolognak. Tetszik tudni, az igazi szüleimet keresem. – A nő valószínűleg nem az első ilyen esettel találkozik. Így készségesen segít. Miután a kis shinobi megmondta a nevét, egyből előhalásszák a mappáját. –Zento ugye? – Kérdezi a nő, amire a fiú bólint. – Az eredeti vezeték neved megtudhatnám?- Zento kétségbe eset arccal néz, de válaszol – Nem tudom. Soha nem mondták meg, mindig csak Zentonak hívtak, mikor kérdeztem mindenki elhallgatott. – A nő furcsa fejjel néz, de a fiú nem tudta lekövetkeztetni miért, így nem is foglalkozott vele. –Akkor tudom melyik az. – A nő kiveszi a mappát és átnyújtja a fiúnak. Sajnálatos módon Zento nem jutott egyről a kettőre. Csupán azok az adatok voltak benne, amit eddig is tudott.
„Származás: Yukigakure
Családnév: Ismeretlen
Szülők: Ismeretlen”
Ezek azok amik lényegesebbek voltak. Este kétségbeesetten tért haza. A nevelő szülők faggatták merre járt, de szó nélkül ment és lefeküdt. Zento tudta, hogy ismét szembe kell néznie az álommal, de az most más volt. Csupán egy pár képpel, de még is más. A szülei a vállát fogták, és kezükkel a külső szemlélőnek, azaz Zentonak intettek, hogy jöjjön és jöjjön, de mikor oda ért volna, ismét a fekete szemek tűntek elő. Másnap a fiú úgy dönt, hogy az álom alapján fog nyomozni. Ami érdekelté tették, azok nem mások, mint a fekete szemek. Rájött, addig félni fog az álomtól, amíg nem néz szembe vele, így kutatásokba kezdett. Mivel korán lett genin Nin és Taijutsu tehetsége miatt, és tökéletes chakra használat miatt., ezért kimaradt az utolsó két év anyagából, ami az elméleti tudás hiányát okozta, és ezzel a történelmi tudást. Bizony Iwagakure történelmében, már előbukkannak a fekete szemek, amit úgy hívnak Tensei’gan. Ennél többet nem árultak el neki, mivel az akadémián beszüntették a tanítást a Tensei’gan-ról, de legalább talált valamit, amin elindulhat. Egy újabb rémálmos éjszaka után Zento a könyvtárba ment, ahol kikért minden található könyvet a Tensei’ganról. Itt már több, mindent is talált. Elsősorban megtudta, hogy a Tensei’gan a Tensei klán vérvonal képessége, avagy Dojutsuja, ami ősidők óta Iwagakure ősi Dojutsujának számít, és, hogy a Tensei klán élő tagjai mai is Iwagakureban élnek, és Iwagakure osztatlan tiszteletét élvezik. Emelet sok mindent megtudott a Tensei’gan-ról is. „Első szinten a pupillák kitágulnak, a szemlencsét elnyelve, a használó megvakul és minden az agyába közvetített kép elsötétül. A szem hatására képes belátni ellenfelének testműködésébe, és megpillantani a testében futó idegpályákon futó információkat.” Zento számára már ez hátborzongatónak tűnik, de tovább is keresett. Nem ijedt meg a fekete szemektől. „Második szintjére már az egész látófelszín elnyeli a felnyíló pupilla és a szem aktiválódik: a szint képessége, hogy annak, aki a szemébe néz, képes a szem idegein keresztül információkat jutatni az agyába.” Ez az, amit Zento az álmában látott. A teljes fekete szem, a Tensei’gan második szintje. Továbbá megtudta, hogy a Tensei’gan csak a család főágában aktiválódik. Bár minden szép és jó, hogy tudása bővült a fekete szemmel kapcsolatosan, de ezzel még nem került közelebb saját családjához , csupán egy családhoz a Tensei klánhoz. Ki tudja, talán ők tudnak valamit, de a fiú nem állíthat be egy közösségbe, hogy saját magáról kérdezzem, és egy klán Dojutsujáról, amit féltve őriznek. Úgy dönt, hogy további rémálmos éjszaka után, a Tensei klánról kezd kutatni. Nem érti mi köze lehet ennek a klánnak az ő családjához, vagy egyáltalán az álmához. A könyvtárban, már nem a fekete szemről a Tensei’ganról kutat, hanem magáról a Tensei klánról. Történetekről, történelemről. Napokig bújja a könyvet, miközben a rémálom egyre csak gyötri. Genin társai már bolondnak nézik, hogy a háború közben nem az edzéssel foglalkozik, hanem a könyvekkel, de java részt a fiúra hagyják. Zento több történetet is olvas, mint például Juurin és Juurik harca, ahol a gonoszág szinte megsemmisül és csak egy élő tagja maradt, de ezek csupán legendák és történetek. A fiú úgy dönt, hogy tények után kutat a Tensei klánból, amit magában Iwagakure történelmében keres. Ott felfigyel egy zavaros történetre egy fiúról, akit elraboltak azzal a céllal, hogy majd ha aktiválódik benne a Tensei’gan, majd megszerzik. Mint mindig Iwagakure Konohára és Sungakurera gyanakszik, de Zento tovább keres arról a 10 évvel ezelőtti esetről. Abban az időben az elveszett ninják fénykorukat élték, az egész világban raboltak fosztogattak és sokakat meggyilkoltak. A kisebb nemzetekből a nagyhatalmakhoz menekültek, mint például Yikugakureból hajók indultak tucatnyi szülővel és gyermekkel. Végül a nagyhatalmak leszámoltak az elveszett ninjákkal és visszaszorították a bűnözést. Az új szülött Tenseit halottnak nyilvánították, és nevét felvésték egy kőtáblára, ahol a Tenseik az elhunytak neveit őrzik. A fiú nevét nem említik a könyvben, mivel újszülöttként rabolták el. Feltételezték, hogy nem élte meg a gyermek korszakot sem, mivel Konohában azóta sem hallották, hogy aktiválódott volna valakiben a Tensei’gan. Zento úgy dönt, hogy utána néz a fiúnak és meglátogatja azt a híres kőtáblát, ami a Tensei klán birtokán van. A klán hagyománya szerint minden évben tiszteletét mutatja az elhunytai felé, és meglátogatják a kőtáblát, aztán a gyermekek játszanak, míg a felnőttek teáznak. Zento bebocsájtást kér a ceremóniára, azzal az indokkal, hogy tiszteli a faluját ahol lakik, és annak minden lakóját, így ő is tiszteletét szeretné tenni a kőtábla előtt. Erre az ünnepségre magával, visz egy csokor virágot, amit majd a tábla elé helyez. A felvonulás néma csendben történik, Zento is fekete ruhába öltözött, hogy kimutassa a gyászt az elhunyt Tenseik felé. Mikor a kőtáblához érnek, mindenki, aki hozott egyesével teszi le a virágot a kőtábla elé. Végül is Zento is sorra kerül, és meglepődve látja a táblán a neveket. „Zento Tensei”. Ez áll az utolsó nevek között, és egy név mely át van húzva. „Nagato Tensei”. Ő életben van, és jelenleg a klán vezetője, így nevét kihúzták a tábláról. Zento fejében kavarodások vannak. Átsuhan a fején, hogy hogy lehetséges ez a névrokonság. Csupán véletlen lenne? A titokzatosság, mely az árvaházban zajlott, ez a furcsa egybeesés, mely pont arra az időre tehető, mikor ő árvaként került be az árvaházba. Zento álma a következő éjszakán megint változik. Ugyan úgy ott áll a szülei mellet, de most az álomban megjelenik a kőtábla, rajta a név „ Zento Tensei”. A furcsa az egészben, hogy akár Nagato neve úgy Zenot Tensei neve is át van húzva, de az álom végén megint megjelenik a fekete szem, amiről már tudja, hogy a Tensei’gan második szintje. Zentot az álom további kutatásokra ösztönzi, míg végül a kórházba megy, hogy ott kikérje saját orvosi adatait. Zento csodálkozva nézi, hogy nincs az adatok között olyan, hogy Zento, főleg aki Yukigakureból származna. Egy olyan név van, mely Yukigakurei árva orvosi vizsgálata, de ő meghalt mielőtt az árva házba kerülhetett volna. Csupán Zento Tenseiről maradtak orvosi vizsgálatok vérkép stb. Zento úgy határoz, hogy megvizsgáltatja magát, és a nő kötelessége szerint belemegy a dologba, de arcára félelem ül ki. A vizsgálat közben könnyei kicsordulnak, és kiszalad a teremből. Percekkel később vissza jön a kórház vezető orvosával. –Zento közölnünk kell neked valamit. – Zento döbbent arccal néz. – Nem az vagy, akinek a falu hisz, de had meséljem el az egész történetet. Kérlek értsd meg miért tettük. – Zento szembe ül a fő orvossal és karba font kézzel várja a történetet. –Tíz évvel ezelőtt a Tsuchikagen elhatalmasodott a hatalmi vágy. Féltette a székét, és legfőképpen a Tensei klántól félt. Tudta, hogy a klán jó ága sohasem árulná el, de a gonosz ág igen Raion személyében. Félt, hogy Raion a klánja és a falu ellen fordult, de mint tudod a Tensei’gan a falu egyetlen és legértékesebb Dojutsuja, így megakarta azt menteni. Tíz évvel ezelőtt született meg Tarijoku Tensei fia, Yagami Tensei legfiatalabb öcsének a gyermeke. A tsuchikage megparancsolta, hogy cseréljük el az iratokat az egyik újszülttel, hogy a gyerek kiléte ismeretlen maradjon…- Itt tartott egy kis hatás szünetet a doki, és Zento már kezdte érezni, hogy mi lesz a vége, de nem akarta elhinni. -… Mi ezt megtettük, de a gyermek akiére kicseréltük meghalt a szüleivel együtt, úton Iwagakureba menet. A gyermeket nem nyilvánítottuk halottá. Helyette Zento Tenseit nyilvánítottuk halottá, azzal az indokból, hogy a szülés után meghalt.- A doki nagy levegőt vesz, miközben a mellette álló nővérnek hullnak a könnyei. –Ez a gyermek te vagy. Te vagy Zento Tensei. Egyedül a keresztnevedet őriztük meg. – Mondja a doki lehajtott fejjel, mire Zento csak pislogni tud. Az ifjú shinobinak megerednek a könnyei, de végig hallgatja a történetet, legalább is végig szeretné. – És mi lett Raion Tenseivel?- A doki felemelte fejét és befejezte a történetet. – Raion 5-6 évvel ezelőtt elhagyta a falut. A Tensei klán megtiltotta az utána való hajszát.- Mielőtt Zento bármit is kérdezne a doki megszólal. – Most, hogy mindent tudsz kénytelenek vagyunk bevallani hibánkat, és elnézést kérni a Tensei klántól. Téged újra élőnek nyilvánítunk Zento Tensei néven, ha a Tsuchikage engedélyt ad rá.- Zento letörli könnyeit, majd feláll a székéből. –Majd én beszélek vele. – Mondja bátran. A doki kikiséri a fiatal genint, aki egyenesen a Tsuchikage felé veszi az irányt. Az úton még mindig az érzelmi kavalkádban úszik. Nem tudja, vajon, hogy reagálnak valódi szülei arra, hogy még is életben van. Nem tudja mennyire fog megváltozni a saját élete, és azt sem tudja, hogyan mondja el nevelő szüleinek, hogy mi történt valójában. A Tsuchikage irodája előtt állva, még vesz egy nagy levegőt, majd bekopog az ajtón. –Tessék!- Szólítja be az öreg. –Mondjad gyermekem. – Közli kedvesen mit sem sejtve a történtekről. –Tudok mindent!- Hajtja fel Zento a fejét. Kissé meglepve éri az öreget ez a kijelentés, hisz olyan rég volt már ez az esett, hogy szinte nem is emlékszik rá. Nem kísérte szemmel Zentot az árva ház óta, csupán egyszerű véletlen, hogy pont a ninják útját választotta. –Mire gondolsz fiam? Nem értem miről beszélsz. – Mondja meglepetten az öreg, amire Zento csak még inkább ideges lesz. –Tíz éve. Mikor félt, hogy a Tensei klán megfoszthatja a székétől, elcseréltette egy újszülött gyermek adatait, aki már halott volt Tarijoku Tensei újszülött gyermekéjével, és Tarijoku Tensei fiát halottnak nyilváníttatta, csak azért, hogy a Tensei’gan titokban Iwagakureban maradjon. Nem igaz?!- Ordít rá az öregre mérgesen. Kezei ökölbe szorulnak a méregtől, ami átjárja és könnyei patakokban hullnak. Az öreg lehajtja fejét, majd a gyermek elé lebeg, a maga levitációs képességével. –De igaz…- Mondja elszomorodva az öreg. Tudja, hogy akkor feleslegesen félt. –Hát ez a gyermek, most itt áll maga előtt, válaszokra várva. – Az öreg felemeli fejét. Az elszomorodás hamar elmúlt és visszatért a komor és tudatos öreg, akit Zento mindig is tisztelt. – Engem ne vonj kérdőre. Tettem, amit tennem kellet. Amióta gennin lettél figyeltelek. Tudom jól, hogy te is képes lennél drasztikus döntésekre csak azért, hogy a falunak jobb legyen.- Zento felkapja a fejét. Az öreg támadó jellege kicsit visszaszorítja dühét. - Ha fenn állna az esély arra, hogy a falu elveszítené az egyik legerősebb fegyverét, akkor te mit tennél? – Kérdezi az öreg Zentotól, aki csak lehajtja a fejét. –Minden eszközzel megvédeném. – Néz fel az öregre, és kezei ellazulnak. Már nincsenek ökölben. –Látod fiam. Tudtam, hogy értelmes gyerek vagy…- Teszi az öreg a kezét Zento vállára. – Viszont az tény, hogy a veszély elmúlt, így vissza kaphatod valódi önmagad. Vissza térhetsz az igazi családodhoz.- Zento örül ennek a dolognak, de a falu miatt még kételyei vannak. – Nem fél, hogy a Tensei klán megharagudik. – Az öreg csak nemlegesen bólint. –Ők mindig is a falu mellet álltak, akkor én voltam a bolond, hogy nem bíztam bennünk. Biztosan megértik, miért tettem, amit tettem, de az biztos, hogy Tarijokutól személyesen fogok bocsánatot kérni. – Mosolyodik el az öreg, ami Zentot is bíztatóan tölti el. –Egyenlőre aludj egyet, és mond el a nevelő szüleidnek a történetet. Holnap bemutatlak az igazi családodnak. – Zento mosollyal az arcán távozott, és öröm könnyekkel a szemében.

Az úton hazafelé, már csak azon kellet elgondolkodnia, miképpen adja elő otthon a hírt. Talán jobb lenne elejétől a végig? Vagy csak a lényeget? Erre nem jött rá, mire haza ért, de tudta, hogy meg kell tennie. Viszont egyből nem volt képes rá. Muszáj volt aludnia egyet. Ezen az éjszakán, már nem gyötörték a rémálmok. Tudta, mit jelent a fekete szem, tudta hová is tartozik valójában. Másnap reggel kopogó hangra kelt fel. Valaki az ajtót verte. Mire leért, már a Tsuchikage állt az ajtóban. –Mehetünk fiam?- Teszi fel a kérdést az öreg, amire Zento nemlegesen bólint. –Tehát még nem mondat el. Igaz?- A nevelő szülők kérdően néznek a fiukra. –Miről van szó fiam?- Szólal meg Hozuki, aki még a kagera is kérdőn néz. –Szerintem jobb, ha mindannyian leülünk.- Jegyzi meg az öreg kage, majd mindenki a nappaliba fárad. –Szerintem jobb, ha én mondom gyermekem. Te így is sokat tettél. – Simogatja meg a Tsuchikage Zento fejét, és a nevelő szülőkkel szembe fordul. – Tív évvel ezelőtt nem bíztam a saját falumban, nem bíztam a Tensei klánban, akik, mint tudjátok, a falu osztatlan tiszteletét élvezik. Eltitkoltam egy gyerek születését a klán fő ágából, hogy a Tensei vérvonal a faluban maradjon és vele a Tensei’gan ereje is. Ez a gyerek most itt ül köztünk.- Nézz Zentora mosolyogva, aki egy szót nem mer szólni. – Páratlan tehetségű gyerek, aki magától nyomozta ki származását és jött rá a hibámra. Ő Tarijoku Tensei és felesége Hime gyermeke. – A nevelő szülők meglepődve néznek a fiúra. Az eddigi anyja sírva öleli át a gyereket, míg Hozuki a vállát fogja. –Ha nem haragszotok, most elvinném őt a családjához. Elvégre ott a helye. Van mit behoznia a klánon belül, hogy a szokásaikhoz híven teljes jogú tag legyen. – Mind a ketten bólintanak egyet és elengedik a fiút. –Remélem még meglátogatsz minket. – Mondja Hozuki a nevelő apa. –Persze. – Mondja a fiú mosollyal az arcán, majd elindulnak a Tsuchikageval a Tensei birtokra. Ott szeretettel fogadják a kaget, aki egyből összehívja az ott lévő klán tagokat egy terembe. A terembe sokan összegyűlnek, és ülve állva nézik, ahogy a Tsuchikage levitációs képességével felül emelkedik, úgy, hogy mindenki lássa. –Zento kérlek állj mellém. – Zento lehajtott fejjel áll az öreg mellé. Nem is mer a többiek szemébe nézni. –Üdvözöllek benneteket! – Kezdi meg mondandóját az öreg Tsuchikage. –Mint tudjátok klánotok, a Tensei klán, Iwagakure osztatlan tiszteletét élvezi. – Páran füttyszóval és kiabálással örvendeznek erre a kifejezésre, amit a Tsuchikage megvár. –Én még is egy alkalommal tiszteletlen voltam veletek. – Hajta le a fejét, amire nagy csend lett a teremben. –A félelemtől vezérelve rosszat tettem. A félelemtől melyet Raion váltott ki belőlem, elvettem tőletek egy gyermeket, hogy ha a Tensei klán fellázad és elhagyja a falu, a vérvonaluk itt maradjon.- A csönd továbbra is nagy, senki sem érti miért tette ezt a kage. – Kérlek értsétek meg, hogy a falu érdekében tettem. A faluért, melyben annyi tiszteletre méltó ember, shinobi és kunoichi él. Viszont szeretnék bocsánatot kérni a tettemért, és vissza adni azt, ami Tarijoku-t és Himét illeti.- Ereszkedik le és löki előrébb Zentot. –Zento Tensei, akiről azt hitték halott, életben van. Nem halt meg a szülés után. Iratait elcseréltettem egy halott Yukigakurei gyermek adataival, és Zentot az árvaházból adoptálta egy Iwagakurei shinobi és kunoichi.- A hír hallatán Tarijoku és Hime rohanva törnek át a tömegen, és lépnek az első sorba. Zento tudta, hogy ők az igazi szülei, hisz őket látta álmában. A szülők is érezték, hogy rátaláltak arra az érzésre, ami tíz éven át hiányzott. A két szülő a lesokkolt gyermekhez rohant és átölelték, csókolgatták és szeretgették. –Remélem megtudtok nekem bocsájtani? – Kérdezi az öreg Tsuchikage, amire Tarijoku felállt és kezét nyújtotta. –A lényeg, hogy visszakaptuk a gyermekünk. – Mondta mosolyogva és kezet rázott az öreggel. –Akkor én most magatokra hagylak titeket. Van mit mesélnetek egymásnak. – Azzal a kage elköszönt és mindenki elvonult. Zento, Tarijoku és Hime sokáig beszélgettek. Zento elmesélt mindent magáról, ahogyan a szülők is. Viszont Zento egyenlőre hazatért. Oda ahol felnevelték, oda ahol mindig is lakott. A nevelő szülőkhöz. Hiányoztak neki, és egyenlőre még meg kell ismernie szüleit. Az elmúlt egy hét esemény dúsan telt az ifjú shinobi számára. És még olyan sok év áll előtte. Még van idő, hogy bepótolják az elmúlt tíz évet.

Killer Bee Szer. Júl. 17 2013, 00:57

Zento Tensei. Üdvözöllek, úgy tűnik Shouyinak akad egy játszó társa ^^ A pályázatod ELFOGADOM kérlek mindenhol javítsd ki neved, a napokban ha ráérsz pár dolgot lekell veled mesélnem.

Kotetsu Karada: mint tudod alap képességünk, ezért ezt majd megkell tanítanom.
Tömeges Föld klón, amint Nagato vissza tért küldetéséről, vele is találkozol, és ő is számon kér majd!
De mint tudod egyik másik képesség még igényel kellő chakrát, viszont semmit nem kell elsietnünk :3

**Tensei Zento** Pént. Feb. 08 2019, 15:11

Deiton – Sárstílus elsajátítása
(+Újévi bővítmény történetbe ültetése)

Kis hősünk a reggeli napfelkeltébe burkolódzva, egy kiabáló hangra ébred fel.
- Zento! Ébredj! – Még egy kicsit forgolódik, de a második figyelmeztetést meghallva még pedig, hogy „Apád hívat.” Gyorsan felöltözik teljes ninja felszerelésébe, és már rohan is lefele a családfőhöz.
- Igen apám? – Teszi fel a kérdést apja előtt, fejét lehajtva állva. Apja csak letérdel hozzá és átöleli.
- Gyere. A bátyám látni akar minket. – Meglepődtem a kijelentésem, de én is átöleltem apámat, aki nem sokkal rá felállt. Reggeli nélkül indultunk útnak a birtok udvarán keresztül. Megszokott látvánnyá változott a birtok képe. A klánnál dolgozók gondnokok, és az akadémista és Genin tenseik látványána, már kevésbé hozz kellemetlen zavarba, mint eddig. Úgy érzem sikerült beilleszkednem és felvennem a tempót a többiekhez képest.
- Zento. Mielőtt megérkezünk meg kell ismerned egy újabb, talán a legfontosabb hagyományunkat. – Szólította meg apja Zentot.
- Gyere. üljünk le ide. – Adta ki az utastást a családfő. Zento eleget téve a kérésnek helyett foglalt apja mellett.
- Mit akarsz mondani apa? – Lett kis hősünk egyre kíváncsibb. Az eseményeket figyelembe véve, apám elég furcsán viselkedik.
- A klán vezetése általában mindig, szülőről gyermekére szál, ám a bátyám esetében ez sajnos nem lehetséges. Tudnod kell, hogy volt még egy testvérem Seriryunak hívták. Hármunk közül ő volt a legidősebb. Szeretetre méltó családja volt, és nagyszerű vezető. Azonban egy félreértés miatt meggyilkolták az egész családját… - Apja hangján érződik a düh, de próbálja vissza tartani. -… Az ő lánya Riyoko volt a következő örökös, de ő nyomtalanul eltűnt. – Érdek feszülve hallgattam a történetet. Jelenleg képtelen voltam felfogni, hogy apám miért is akarja ezt elmondani nekem, de éreztem a hangjában egyfajta kötelességet is.
- Jagi lett volt kettőnk közül a legidősebb, így ő örökölte tovább a vezető szerepet, és így Raion örökölte a hercegi címet. Bátyám elsőszülött fia. – Soha nem hallott még Zento Raionról, de az elmondások alapján akkor Ryoko hercegnő és Raion herceg is az első unokatestvérei. Viszont a lényegesebb rész, hogy Zento elkezdte megérteni mire is akar apja kilyukadni.
- Raionnak és Nagatonak elég hosszú és ködös a története… - Kezdte el apja folytatni, most már mosollyal az arcán. -… de neked legyenek elegek a tények. Nagatot megölték árulásért, míg Raion valahol a nagyvilágban él bűnözőként. Így fiam… - Akadnak meg szavai egy pillanatra, de mosolyogva. – Te vagy a következő herceg a rangsorban, így a klán vezetőségének örököse. – Apja megölelte fiát. – Mindenben segíteni fogok neked. – Jegyezte meg apja majd elengedte.
- Azt hiszem ideje indulnunk már várnak. Jagi ezt személyesen is elmondja, majd neked. Bár szerintem nem fog repdesni az örömtől. – Nevet fel apukája, és együtt indulnak tovább.
Hamarosan meg is érkeztek a vezető otthonába. Levették ninja szandáljukat, és befáradtak az ebédlőbe, ahol Jagi és felesége, már szívélyesen várta.
-Szia Zento. Jól megnőttél. – Mondja mosolyogva a feleség, és megsimítja kis hősünk arcán. A puha kéz érintésétől, és a kedves gesztustól Zento elpirul, majd intésre mind ketten helyet foglalnak az asztalnál. Gyerek apja mellé ül, míg a feleség férje mellé ül.
- Hogy vagy bátyám? Teendőid miatt alig látlak. – Kérdezi apja és ezzel meg is kezdődött a további bájcsevegés a bőséges reggeli mellett. Miután mindenki jól lakott Jagi felszólal.
- Na kedves öcsém. Gondolom sejted, hogy nem véletlen hívtalak titeket ide. – Az apja csak helyeslően bólint egyet, míg megtörli a száját.
- Akár mennyire is fáj ezt megtennem, muszály kineveznem a fiadat örökösömnek, pedig szívesebben láttam volna Raiont utódomnak. De hát ez van. – Itt tart egy kis határszünetet.
- A hivatalos kinevezés 2 hét múlva lesz. – Apja meglepődik.
- Mi? De hát Zento még csak 10 éves, nem rég épült fel. Nem lesz képes ennyi idő alatt elsajátítani a Tsuchin Bushin no jutsut, legalább is 4 klónig nem. – Áll fel az asztalnál felháborodva apja, és Jagi is ugyan így tesz.
- Nem érdekel. Zento két hét múlva ki fog állni az ünnepségen és bemutatja a technikát 4 klónnal. Ha nem tudja az ő szégyene lesz, és a tiéd lesz. – Zento keze ökölbe szorul a beszélgetés hallatán.
~ Az én szégyenem? Még egy bukás? Nem. Nem Nem. Nem okozhatok még egyszer csalódást. Ha a klánon belül nem vívom ki a tiszteletet, ha egy klánt nem fogok tudni irányítani, akkor hogy irányíthatnék egy egész falut, hogy lehetek akkor így a Tsuchikage. ~ Gondolkodik el Zento, míg a háttérben a vita kiabálássá fajul.
- Semmi gond apa. Megcsinálom. – Fogom meg apám ruháját és húzom lefelé, hogy foglaljon helyet.
- Megtudom csinálni. Bebizonyítom Jagi-sama, hogy méltó leszek a címre, és nem kell sajnálnod Raiont. – Jagi a mondat végére szúrós szemmel nézz testvérére, mert megosztotta vele a történetet.
- A te érdekedben. – Jegyzi meg Jagi, majd feláll az asztaltól.
- Köszönöm, hogy a vendégeim voltatok. – Apja és Zento is feláll az asztaltól és meghajolnak illedelmesen, majd kifáradnak az épületből, miután felhúzták szandáljukat.
Az épületből kilépve apja rögtön vállon ragadja az egyik őrt.
- Menj kérlek és azonnal értesítsd Tayurát, hogy várom az udvarom. – Az ő hebegve habogva kimondta, hogy „I…igen is. „ Zento nem csodálkozik azon, hogy az őr majdnem a gatyájába csinált, mivel apját sosem látta még ennyire idegesnek.
- Gyere Zento. Azonnal neki kezdünk az edzésnek. – Zento követni kezdte apáját egészen az udvarra, ahol már Tayura várta őket.
- Hívatott Tarijoku-sama. – Mondja lehajtott fejjel a klán föld képző mestere.
- Rád bízom Zentot. Két hete van elsajátítani a Tsuchi Bushin no Jutsut. Négy klónig nem állhatok meg. – Tayura értetlenkedve nézet, és értetlenkedésének hangot is adott.
- De megbocsátson Tarijoku-sama, de mire ez a nagy sietség? – Teszi fel a kérdését Tayura. Zento csak áll és figyel.
- A bátyám két hét múlva ünnepséget tart Zento kinevezésére. – Tayura megdöbbenten fogadta a hallottakat. Apja sarkon fordult és egy köszönéssel távozott.
- Akkor kezdjünk is neki Zento-sama. – Hangja túl udvarias lett, és Zentot ez zavarta. Nem olyan, mint edzés közben szokott lenni.
- Miért lettél ilyen udvarias velem? – Tayura elmosolyodott.
- Te leszel a herceg, az örökös. Jár a tisztelet. – Zento egy pillanatra elgondolkodott.
- Akkor én azt kérem, hogy beszélj velem úgy mint, ha barátok lennénk. – Adta ki Zento az utasítást, ha már megteheti.
- Mint barátok? – Csodálkozott el Tayura.
- Rendben legyen ahogy a herceg kívánja. – Mosolyodott el, majd folytatta. – Akkor mutatom a kézpecséteket. – Kezdett bele munkájába. Elmutogatta a pecséteket, majd bemutatta magát a Tsuchi Bushin no Jutsut is.
~ Tehát ha ezt megtanulom teljes értékű felnőttként leszek kezelve. Nem, akkor örököskét leszek kezelve. ~ Zento felcsigázódott az eseményektől.
- Normál esetben vannak dolgok, amit ilyenkor hagynom kéne, hogy magad gyere rá, de hát nem az akadémián vagyunk, és sürget az idő is. – Mondja Tayura, majd folytatja. – Csukd be a szemed, és koncentráld a chakrád. – Zento úgy tesz, ahogy a mester kérte. – Most áramoltad az elemi chakrád. – Zento ismét követi az utasításokat. – Vezesd le egész a lábadig, majd terjeszd szét a talajban. – Zento szeme csukva, és követi az utasításokat. Érzi ahogyan testét átjárja az elemi chakra, majd a talpán keresztül szivárog ki. Lába alatt érzi, hogy folyékonyabb lett a talaj. Ezt Tayura furcsának véli, de Zento nem látja a tekintetét. – És most hajtsd végre a technikát. – Zento elmutogatja a kézpecséteket, majd kimondja a jutsu nevét. – Tsuchi Bushin no jutsu! – Zento mellől a talaj sáros formában megemelkedik és két sárkupac emelkedik ki a földből, de azok miután félig kiemelkedtek elvesztik stabilitásukat és szétfröccsenek sáros formájukban a talajon.
- Nem adtál hozzá elég chakrát. Tudod jól, hogy a Doton elemű technikák sok chakrát igényelnek. – Adta Tayura a további segítséget. – Meg kell találnod az egyensúlyt a chakra mennyiségében is. – Mind a ketten tudják, hogy ehhez mi kell.
- Magadra hagylak. Nekem meg kell tartanom a genineknek a reggeli edzést. Ez alól te ma felmentést kapsz. Maradj itt és gyakorolj. – Jegyzi meg Tayura. Zento az utasítást megfogadva folytatta a gyakorlást.
~ Éreznem kell a sároszlopot. ~ Jegyzi meg magában, majd az előbb is gyakorolt instrukciók alapján elvégzi a műveletet, de nem sikerült végig hajtania a technikát, és még pár próbálkozást után sem haladt előre.
~ Mi lehet a probléma? ~ Próbál rájönni hősünk és folytatja a gyakorlást, ismét sikertelenül, és így telik el a nap további része is. Zento még késő este is. A visszajövő Tayura a háttérből figyelte Zento késő esti próbálkozásait. Észrevehetően már határain mozog.
~ Kitartó gyerek. ~ Jegyzi meg magában Tayura, de éppen ekkor Zento össze is esik a túlzott chakra használattól. Tayura rögtön oda lép hozzá és meglepődve látja, hogy Zento elaludt. Ölbe veszi a fiatal örököst, és haza viszi apjához.
Zento másnak ködös fejjel ébred. ~ Hogy kerültem haza? ~ Felismeri a környezetét, így felöltözik és lemegy a háztartás másik két tagjához.
- Végre felébredtél. – Ekkor eszmél fel Zento, hogy a nap már magasan van.
~ A fenébe! Gyakorolnom kellene. ~ Jegyzi meg magában, és már veszi is fel a szandálját.
- Hova mész még nem is reggeliztél. – Szól utána édes anyja. – Tessék csomagoltam neked. – Örömmel veszi, hogy anyja is támogatja edzésében. Nagy tisztelet számukra a fiuk lesz a klán vezetőjének örököse. Zento elveszi az összecsomagolt elemózsiát, aminek egy részét séta közben el is fogyasztja. ~ Ma megcsinálom. ~ Határozza el magát, amíg megérkezik a birtok udvarára. Ott lerakja a táskáját egy elszigetelt bokrosabb részhez.
~ Akkor kezdjük. ~ Áll meg a „kibérelt” hely közepén, és hozzá foga chakrája áramoltatásához. Ezt Amai [Kép] veszi észre, aki épp a chuninok délelőtti edzésére igyekszik.
- Szia Zento! – Köszön a háta mögül érkező kedves hang, és Zento ekkor veszi észre Amai jelenlétét.
- Te figyeltél? – Kérdezz vissza kicsit megszeppenve. Amai csak nevet egyet.
- Dehogy is te butus. Épp edzésre megyek. Te miért nem vagy a genninekén? – Kérdez vissza, mire Zentot elönti a büszkeség.
- Épp a Tsuchi Bushin no Jutsut tanulom. – Mondja büszkén.
- Már? Az C szintű technika, és a felnőtté válás technikája. – Zento felveszi büszke szertartását.
- Két hét múlva be kell mutatnom négy klónt az ünnepségen. – Amainak rögtön leeset a tantusz.
- Értem Zento-sama. Na és hogy halad vele? – Jegyzi meg. Tisztelet teljesen beszédébe inkább a csintalanság költözik.
- Eddig még nem sikerült. – Mondja Zento elkeseredetten.
- Na mutasd. – Mondja parancsolóan Amai, és hát ha Amai parancsol azt bizony végre kell hajtani. Zento koncentrálja a chakráját és megpróbálja végre hajtani a Tsuchi Bushin no Jutsut, de csak addig jutott, hogy két sárkupac helyett három emelkedik ki, aztán ugyan úgy, a stabilitását elvesztve a sárkupac összeomlik. Zento kicsit elcsüggedt. Azt hitte Amai jelenléte segít majd neki a technika létrehozásában.
- A chakrád mennyiségével nincs gond. Három klónig persze… - Jegyzi meg Amai, majd közelebb lép Zentohoz.
- Most kérem két darab sima bushint. – Adja ki az utasítást Amai.
- Te nem fogod lekésni az edzésed? – Kérdez vissza Zento, amire csak Amai mosolyog.
- Sokkal fontosabb feladatomnak tekintek, hogy segítsek az örökösnek. – Mondja mosolyogva. – Na gyerünk csináld amit amit kértem. – Nyomja meg a végét határozottabban, amire Zento végre is hajtotta a Bushin no Jutsut.
- Ebbe mi a nagy ördöngösség? – Kérdezi Zento a két klónja között állva. Amirei csak kupán vágja.
- Az, hogy ez is egy klón technika te idióta! – Mondja mérgesen, Zento pedig a fejét simogatja.
~ Azért ez nem volt szükséges. Miért ilyen agresszívak a lányok? ~ Kérdezi magától, de a válasz sajnos elmarad. A nőket körülvevő homályt nagyon kevés férfinak sikerült megfejtenie.
- A lényege, hogy ezt a technikát ugyan úgy kell végre hajtani, csak az elemi chakráddal. Tayura mit mondott neked? – Kérdezi vissza Amai sejtelmesen.
- Hát azt, hogy először áramoltassam az elemi chakrám magamban, majd a lábamon keresztül engedjem a talajba és hajtsam végre a technikát. – Mondja Zento a Tayurától hallottakat.
- Ahh…- Sóhajt egyet Amai. – Csukd be a szemed. – Zento csodálkozva nézz, hogy Amai miért kéri ezt. – Ne kérdezz vissza csak csináld, ha nem akarsz kapni még egyet. – Fenyegeti meg a lány. Zento rögtön feláll és becsukja a szemét.
- Ahogy Tayura mondta áramoltasd a chakrád. – Úgy tűnik Amai leckét akar adni neki.
- Érezd a tested miden porcikájában. A chakrahálózatunkon megtalálhatók az úgy nevezett tenketsu pontok a test minden részén. – Simítja végig Zento mellkasát, amitől kis hősünk enyhe zavarba jön.
- A chakrádat ezeken a pontokon keresztül kell kiengedned. Ne csak engedd ki tartsd is meg. Érezd a talajt vele. – Zento próbálja csinálni az utasításokat. Kiterjeszti chakráját, és valami fura érzés is elkapja. - Azt hiszem megvan. – Jegyzi meg az ifjú örökös.
- Remek akkor hajtsd végre a technikát. Körülbelül annyi chakrát fektess bele, hogy két sárkupac jöjjön fel, egy kicsivel többet a te esetedben. – A mondat végén Amai ad egy puszit csukott szemű hősünk arcára. Zento meglepődik, de utána végre hajtja a technikát.
- Doton: Tsuchi Bushin no Jutsu! – Mondja ki a technika nevét, a kért chakramennyiséggel végrehajtva. A sárkupacok mozgásba is lendültek.
- Ne engedd el a technikát! A kiterjesztett chakráddal formázd meg a sarat. Képzeld el magadat! –
Zento kicsit értelenkedik, de úgy tesz ahogy Amai kéri. Ahogy koncentrál az egyik sárkupac mozgolódni kezd és felveszi Zento alakját, míg a másik elveszti stabilitását és szétfröccsen. Zento lihegve áll az első sikeres klónja mellett.
- Egy sikerült. – Jegyzi meg lihegve és Amai a nyakába ugorva átöleli, mint büszke anyuka a gyermekét. Hősünket ez is váratlanul éri, de átfogja a lány derekát és háta mögött megfogja még jobban magához húzza a lányt ösztönszerűen.
- Tehetséges vagy Zento. Nem csak a klán, de az egész falu bízni fog benned, mint vezetőjükben. – Ez a mondat Zento lelke mélyéig hatol. Eddig csak neki mondta el végső életcélját, de ő már is hisz a kis Tenseiben.
- Köszönöm. – Mondja még kicsit közelebb bújva a lány selymes, barna hajához, mely megcirógatja az arcát. A lány elengedi és Zento is így tesz. Amai elpirulva néz Zentora.
- Akkor azt hiszem én megyek. Megtettem a dolgom. – Mondja megszeppenve, majd sarkon fordul.
- A klónjaid mennyisége több chakrába kerül, de minél gyakorlottabb leszel, ez annál kevesebb lesz. Szóval gyakorolj. Sikerülni fog. – Jegyzi meg Zentonak. Kis hősünk érzi, hogy a lány nagyon zavarba jött és kellemetlen neki a helyzet, így elköszönés után hagyja elsétálni. Szóhoz sem tud jutni a történtek után. Fel sem fogta mi történt most köztük, csupán azt érzi, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről.
~ Folytatnom kell a gyakorlást. ~ Határozza el magát, és felkészül az újabb gyakorlásra.
~ Jobban kell összpontosítanom. Most már tudom a menetet, csak a darabszámot kell növelnem. ~
Zento még több napon keresztül gyakorolt, de csupán három klónig jutott.
A hét utolsó előtti napján Tayura várta az udvaron reggel.
- Jó reggelt. – Köszön kedvesen Tayura. – Szia. – Köszön vissza Zento is, majd Tayura folytatja.
- Láttam, hogy az utóbbi pár napban kitartóan gyakoroltál. Hoztam neked valamit. – Zento furcsán nézett Tayurára, mikor elővett egy papír cetlit és átadta Zentonak. Egy pecsét volt rajta.
- Ez mi? – Kérdez vissza a kis Tensei, amivel Tayura elmosolyodik.
- Láttál már ilyet. Egy egy elemi teszt, csak ez a másodlagos elemedet állapítja meg. Vezesd a chakrád a papírba. – Zento eleget tesz a kérésnek és belevezeti a chakráját a papírba, aminek hatására az teljesen elnedvesedik.
- Ahogy gondoltam. – Jegyzi meg a nő, de Zento értetlen nézésére folytatja. – Alap esetben a Tsuchi Bushin, mint a neve is mondja földből van. Szilárdabb halmazállapotú, mint a tiéd. Ne ijedj meg a sárból létrehozott klónok sem szokatlanok. A lényeg, hogy neked ez sokkal könnyebben megy, mivel a másodlagos elemed által a földben megkötött vizet könnyebben mozgatod. – Miután Tayura elmagyarázta a technika ezen változatát Zento megörült. – Ami neked kell, hogy sáros közegben könnyebb végre hajtanod a technikát, és ezáltal több klónt tudsz létrehozni. – Kacsint egyet a nő.
- Gyere elmegyünk az egyik közös barátunkhoz. – Jegyzi meg, majd int Zentonak, hogy kövesse. Kis hősünk a nő nyomába ered és követi egész ki az udvarról a falu központjáig, ahol bekopogtatnak egy lakásba. Zento meglepetésére Itashi-sensei nyitott ajtót.
~ Nem is tudtam, hogy itt lakik. ~ Jegyzi meg magában Zento, közbe Tayura szólal fel.
- Szia Itashi. Bemehetünk? – Látszólag az ifjú jounin is meglepődött az érkezésükön, de behívja őket, miközben köszön Zentonak is és régi szokásához híven megsimogatja a buksiját.
- Sokat nőttél egy év alatt. – Mosolyodik el Itashi, majd helyet foglalnak az asztalnál.
- Na miben segíthetek Tayura? Ha meglátogatsz azt mindig egyedül teszed. – Beszél a sensei jó kedélyűen.
- A segítségedet szeretném kérni, mivel a faluban, Yuutaro halála óta, te vagy a legjáratosabb a Suiton elemben. – Itashit látszólag nem lepte meg a kijelentés. – És? – Kérdezz vissza Itashi- sensei. Zento ez idő alatt csak hallgatja a két felnőtt szóváltását.
- Feltűnt, hogy Zento szinte ösztönösen a földet sárrá alakítja, így elvégeztem rajta a másodlagos elem tesztjét, ami egyértelműen megállapította, hogy a mi kis örökösünk második eleme a Suiton. – Nézz le mosolyogva Zentora.
- Na na álljon csak meg a menet. Zento, mint örökös? – Itashin látszik a meglepődöttség.
- Igen, mint Yagami Tensei-samának legkisebb fiának Tarijoku Tensei-sama gyermeke, ő a következő az öröklési sorrendben. – Mondja el érthetően a dolgot Tayura.
- Hallottam Zento, hogy kiderítetted az igazságot, de azt nem tudtam, hogy pont Tarijoku-sama fia vagy. Remélem ez kettőnk barátságán nem változtat. – Mosolyodik el a sensei a végén.
- Hát persze, hogy nem Itanashi-sensei. – Mondja Zento fülig érő mosollyal a száján.
- A válaszom igen. – Mondja Itashi mosolyogva.
- Még azt sem tudod mit akarok kérni. – Jegyzi meg Tayura.
- Dehogynem. Szívesen megtanítom Zentot a Suiton elemre. Felőlem lehet akármilyen Tensei, akkor is az én tanítványom marad. – Mondja Itashi és megsimogatja Zento fejét.
- Két hét múlvára négy darab klónt tökéletes földklónt kell produkálnia. – Itashi csak bólint egyet és mindenki feláll az asztaltól.
- Gyere Zento. Meglátogatjuk a régi helyünket. – Zento megörül. Tudja, hogy a sziklákkal teli mezőre mennek. Meg is indultak oda, és egy fél óra alatt meg is érkeznek.
- Na akkor kezdjük is. – Szólalt meg Itashi elsőként, amikor is lerakta a táskáját.
- Az elemi teszt akkor megvolt így megyünk egyből a képzésbe. – Kezdte meg Itashi beszédét. – Van egy jó közmondás kezdésnek, miszerint minden az agyban dől el. Most ezzel kezdünk…- Itashi kézjeleket mutogat. – Sution: Mizurappa! – Amint kimondta a jutsu nevét felugrik a levegőbe és tüdője elkezd megdagadni, majd egy hatalmas vízsugarat lő ki a száján nagy nyomással a föld felé. A talaj a nagy víznyomás hatására elsarasadik, ahogy fel is kavarja azt. ~ Tehát így kell elérnem a sáros közeget, hogy több klónt tudjak csinálni a jelenlegi chakra kapacitásommal. ~ Jegyzi meg magában Zento felismerte a mostani edzés célját. ~ Meg kell tanulnom. ~ Tudatosítja magában elhatározását.
- Na. Mint láttad ez egy tüdőből induló víztechnika. A lényege, hogy az elemi chakrád a tüdődbe halmozod, ahol vízzé alakítod. Aztán jöhet a bumm. Nagy nyomással kifújod. – Mondja el Itashi az instrukciókat.
- Hajrá jöhet az első próba. – Jelenti ki Itashi és Zento lecsukja a szemét.
~ Hagyd, hogy átjárjon a chakra….~ Próbálja áramoltatni a chakráját. ~ Minden agyban dől el. Vajon mire mondta? A tüdőmbe kell áramoltatni. ~ Zento erőteljesen koncentrál tüdőjére, majd elmutogatja a kézpecséteket.
- Suiton: Mizurappa! – Mondja ki a technika nevét, de víz helyett hangyányi sarat hányt ki.
- Ahk… Ahk….- Kezd el köhögni eszeveszetten, mire az összes föld kijön a torkából és tüdejéből.
- Na erre mondtam, hogy minden agyban dől el. Ne a doton chakrádat, hanem a sutiont koncentráld. Ne csak gondolj rá. Akard használni. A kézpecsétek segítenek a feloldásban, de neked kell tudnod melyik fajta elemi chakrádat akarod használni. – Mondja határozottan Itashi.
- Ossz! – Hangzik el Zentotól. ~ Tehát erre gondolt. ~ Jegyzi meg magában. Második próbálkozásra, már jobban koncentrálja a Suiton elemét. ~ Víz elemet akarok használni. Víz elemet akarok használni! ~ Mondogatja magában, majd mikor úgy érzi elmutogatja a kézpecséteket.
- Suiton: Mizurappa! – Mondja ki a jutsu nevét és a technika hatására egy vízsugarat köp ki a földre. Jóval alacsonyabb nyomáson sikerült mint Itashinak, alig sikerült csak benedvesítenie a földet maga előtt.
- Újra! – Kiált rá Itashi.
-Sution: Mizurappa! – Mondja ki Zento a jutsu nevét, megpróbálja most erőteljesebben kifújni, és ez a próbálkozás valamivel jobban sikerül.
- Ez az! Újra! – Mondja örömteljesen, de határozottan Itashi. Zento pedig elmutogatja ismételten a kézpecséteket.
- Suiton: Mizurappa! – Mondja ki már sokadjára a jutsu nevét, és most sikerül még erősebben kifújnia azt.
- Újra…- Újra és újra és újra és újra. Mondta ki Itashi és bátorkodott ezt szajkózni a nap további részében, nem törődve Zento fáradságával. Viszont kis hősünk kitartott. Már esteledett, és kis hősünk is teljesen kimerült.
- Újra! – Mondta utoljára Itashi, és Zento minden maradék chakráját beleölte a nap utolsó próbálkozásába.
- Sution: Mizurappa!!! – Ordította a technika nevét, miután elvégezte a kézpecséteket. Tüdője hatalmasra duzzadt, és sikerült nagy nyomással kifújnia. A sok gyakorlás következtében rájött, hogy magába a „kilégzésbe” is chakrát kell fektetni, így érhető el a nagyobb nyomás. Zento a technika után féltérdre ereszkedik, és megtörli a száját. Büszke tekintetével pedig Itashi szemébe nézett.
- Kiváló! – Tapsol Itashi. - Nem kis teljesítmény egy nap alatt elsajátítani egy technikát, még ha az D szintű is. - Itashi segít felállni Zentonak.
- Gratulálok. – Mondja mosollyal az arcán és meghitt kedvességgel. Itashi egész a Tensei birtok kapujáig kísérte Zentot, aki már alig állt a lábán. A kapuban Amai ült várakozva, amint észreveszi mestert és tanítványát ijedve rohan oda a lábán alig álló örököshöz.
- Hát te meg mit műveltél magaddal? – Vonta kérdőre a lány, hangjában egyértelmű volt az aggódás jele.
- Csak annyit, hogy még erősebb lettem. – Mondja büszkén Zento, és közben Ami segít Zentonak. Kis hősünk kezét a nyaka mögé helyezi jelezve, hogy rá támaszkodhat.
- Attól még nem kéne ennyire megerőltetned magad. – Mondja a lány mérgesen.
- Köszönöm Itashi-san, hogy haza hozta ezt az idiótát. – Mondja Amai a senseinek mosolyogva, majd megindul előre.
- Viszlát Itashi-sensei – Köszön el Zento és a sensei is így tesz, aki még pár másodpercig nézi az elsétáló párt, ahogy végig haladnak a narancssárga levelű fasor alatt.
~ Milyen szép pár. ~ Jegyzi meg magának a sensei a gyönyörű látvány láttán, ahogy Zento Amaira támaszkodva és mosolyogva nézve rá beszélgetnek, miközben Amai aggódva szidja le az ifjú örököst.
Másnap Zento ismét dél környékén ébredt fel a kimerültségtől, de végre úgy érezte van alkalma pihenni a kimerítő napok után. Szeretett volna ma sok időt tölteni Amai-val, de tudta, hogy nem tehette. Nem pihenhet az ünnepségig és nem is fog.
~ Még gyakorolnom kell. ~ Gondolataiból egy halk kopogás szakította félbe, és az ágyban fekve az ajtó felé fordulva látja, hogy anyja nyit be halkan.
- Hát ébren vagy? – Meghitt kedvességgel mondja anyja aki leül mellé az ágy szélére.
- Minden rendben van? – Zento csak álmoskásan bólogat.
- Láttam tegnap Amai kísért haza. Nem is tudtam, hogy ennyire jóba vagytok. – Zento észrevehetően belepirult anyja kijelentésébe, aki ezt észre vette rajta.
- Nagyon kedves lány. – Mosolyodik el kedvesen az anyuka. Zento is hasonló képen tesz, bár ő még mindig zavarban van a beszélgetéstől.
- Tudod nagyon fáj amit a Tsuchikage művelt velünk. Hiányzik az az idő, amit együtt tölthettünk volna. – Öleli meg az anyja a gyermekét. – Annyira örültem, amikor én is megtudtam az igazságot. – Nem tudja anyjából még csak miért most fakadtak ki ezek az érzelmek. – Szeretlek Zento. – A mondat hallatán Zento is meghatódik és vissza ölel. – Én is anya. – Mondja ki és nem is esett nehezére.
- Tudod apád és én unokatestvérek vagyunk. Nálunk ez a hagyomány. A vér nem válhat vízzé. Így ha netán érzel valamit Amai iránt azzal nincs semmi baj. – Kell fel az anya az ágytól, és letörli könnyeit.
- Mellesleg ha még nem vetted észre te is fontos vagy Amainak. Mikor egy nő megszid egy fiút, akkor azt azért teszi, mert aggódik érte. - Zento csak mosolygott. Örült, hogy valaki megnyugtatta ebben a témában, és beigazolta azt amit ő nem vett észre.
- Anya…- Szól Zento az éppen távozóban lévő anyuka után. – Köszönöm. – Mondja Zento mosollyal az arcán. A meghitt pillanatot apja kiabálása szakítja félbe.
- Megyünk! – Kiállt le az anyja. – Na öltözz. Ne várasd meg apádat. – Zento felöltözik és sietve megy le a lépcsősoron, ahol apja és Tayura várta.
- Folytathatjuk az edzést Zento-sama? – Teszi fel Tayura a kérdést, amire Zento fáradtan bólint, de elhatározását nem vesztette szem előtt. Tayura türelmesen megvárta amíg Zento elkészülődik, addig a család többi tagjával beszélgetett, utána mind ketten kimentek a klán kiképző terére, ahol Tayura neki is kezdett az oktatásnak.
- Na mutasd mit tanultál Itashitól. Szükségünk lesz a sárra. – Jegyzi meg a végén Tayura. Zento elvégzi a szükséges műveleteket és a kézpecséteket, figyelmesen ügyelve a chakra irányítására.
- Sution: Mizurappa! – Mondja ki a jutsu nevét, majd pár méterrel odábbra lövi ki a vízsugarat nagy nyomáson, így a talaj hamar túltelítődik és elsarasodik.
- Tökéletes! – Mondta Tayura. – Ma valami egészen újat tanulunk vagy is inkább tanulsz… - Zentonak van egy olyan érzése, hogy Tayurát már nem az ünnepség és apja kérése sarkalja az oktatásra, hanem maga Zento. - …Ma létrehozzuk a saját stílusodat, még pedig a Sár elem feloldásával. – Zento érdekfeszítően hallgatja. A kis bevezetőből érezte, hogy most válhat igazán egyedivé.
- A sár elem a földelem egy módosult ágazata. A víz elemű chakrádat kell egyesítened a föld elemű chakráddal. Lényegében ez egy elemi diffúzió, éppen ezért nem tudom én hatékonyan megcsinálni. – Mondja el Tayura a megalkotás elméleti részét.
- Na hajrá nézzük meg ennyivel mit kezdesz. – Mondja Tayura mosolyogva, de határozottan.
Zento csak bólint egyet, az ilyenkor megszokott komoly tekintetével. ~ Tehát egyszerre kell alkalmaznom a Doton és Sution chakrámat. ~ Jegyzi meg magában Zento, majd hozzá is lát az előkészületekhez. Először is lecsukja a szemét és koncentrálja az elemi chakráját, majd kiterjeszti azt.
- Próbálj minél többet csinálni. – Jegyzi meg Tayura az épp koncentráló örökösnek. Zento elvégzi a kézpecséteket, a lehető legtöbb chakrát hozzá adva.
- Doton: Tsuchi Bushin no Jutsu! – Mondja ki a technika nevét, amire ugyan úgy, mint eddig csak három darab klónt tudott létrehozni.
- Nem elég! – Szólal fel mérgesen Tayura. – Jövőhéten itt a ceremónia és négy klónt kértek tőled… - Mondja mérgesen Tayura. – Ahh…- Nyugtatja le magát.
- Zento. Azért kell, hogy könnyebb dolgod legyen, mert a talajban megkötött vizet könnyebben kell tudnod használni a Suiton elemmel. – Jegyzi meg Tayura további elméleti segítséget nyújtva.
- Újra! – Hangzik el a parancs és Zento követi is.
~ Pedig éreztem, hogy használtam a Víz elemet is, de még is inkább ilyen földes sár lett a klónom. Több Suiton chakrát kell hozzá raknom. ~ Jegyzi meg magában Zento, és elméleti következtetéseit megpróbálja a gyakorlatba is átültetni.
- Doton: Tsuchi Bushin no Jutsu! – Mondja ki a technika nevét, és felemelkedik a négy sárkupac, ami már majdnem olyan folyós, mint maga a víz. A sárkupacokat most sokkal nehezebb összerakni, mint az előzőekben. Pár pillanat múlva el is veszítik stabilitásukat és szétfolynak a talajon.
- Most meg túl sok volt. - Jegyzi meg magában Zento és Tayura arcára egy pillanatra rá ült a büszkeség. – Igen. – helyesel rá Tayura.
- Tovább! – Adja ki a parancsot, azzal sarkon is fordult. – Innentől már nem tudok többet segíteni. Magadnak kell megtalálnod az arányt és megalkotni a négy klónt. – Azzal Tayura elment, és Zento magára maradt a feladattal, vagy inkább kihívással amit teljesítenie kell. Túl bonyolult és nehézkes egy ilyen stílus elsajátítása még ha az alapokról van szó akkor is. A kihívás nehézségét nehezíti Zento kora és chakra készlete is. Nem is csoda, hogy a kis örökös naphosszokat gyakorolta magát a sárstílus elsajátítását és ez nem volt másképp az ünnepség előtt két nappal sem.
- Doton: Tsuchi Bushin no Jutsu! – Mondja ki a technika nevét, miután elmutogatta a kézpecséteket. Azonban a várt siker most is elmaradt. Három klón tökéletesre sikerült, míg a negyedik sárkupac ismét szétfolyt. Késő délutánt üt már a nap, de hősünknek továbbra sem sikerült a technikát négy klónnal megcsinálni. Kis hősünk a kimerültségtől elfekszik a fűben pihenni egy keveset.
~ Nem hozhatok szégyent anyára és apára. Na meg aztán, hogy fogok Amai elé állni. ~ Gondolatai közben eszébe jutnak Amai bíztató szavai is. „ Nem csak az egész klán, de a falu is bízni fog benned, mint vezető.”
~ Meg kell csinálnom! ~ Buzdítja fel magát, majd talpra áll és folytatja a gyakorlást.
~ Tehát meg kell találnom a megfelelő arányt a két elem keverékében. ~ Jegyzi meg magában, majd ismét hozzálát az elemi chakráinak koncentrációjához és kiterjesztéséhez.
~ Képzeld el a megalkotott klónokat. ~ Zento így is tesz, és miután elképzelte a négy sárklónt egymás mellett állva elmutogatja a kézpecséteket.
- Deiton: Tsuchi Bushin no Jutsu! – Mondja ki a jutsu nevét, és nem tudja miért de ösztön szerűen a sár stílus nevét rakta be a Doton helyett. Próbálkozása nem volt hiábavaló. A négy darab sárkupac felemelkedett és felvette Zento tökéletes alakját.
- Ez az! – Kiált fel örömében, és esik össze utána a napok óta tartó túlzott chakra használattól, majd ismételten elszunyál. Késő este Amai talál rá, aki először csak lökdösi Zentot, de miután látja, hogy erre ne fog felkelni keményebb eszközökhöz nyúl. Zento azonnal felébred, amint a hatalmas pofon az arcát ér.
- Kellj már fel te szerencsétlen! – Kiabál vele Amai. ~ Anya erre a fajta aggódásra gondolt? ~ Kérdi magától miközben a pofon helyét simogatja.
- Már megint miért fekszel ilyen későn kint a hidegbe? – Kérdezi kiabálva Amai, amire Zento csak elmosolyodik.
- Hehe. Sikerült. – Amint Zento kimondja Amai is elmosolyodik és megöleli a fiút.
~ Anyának tényleg igaza lehet. ~ Jegyzi meg magában Zento, miközben Amai erőteljesen átöleli a fiút. Zento is visszaölel és ad egy puszit Amai fejtetőjére is, amit a lány látszólag észre sem vesz, de Zento érzi, hogy kellemes érzés fogja el.
Két nappal később az ünnepség napján Zento még az ágyában gondol vissza a két hét felejthetetlen kavalkádjára és megerőltetéseire. Még előző nap is keményen gyakorolta a Deitont és magát a sárklónok létrehozását, hogy biztosan simán menyen a mai ünnepségen. A család végre egy kellemes reggeli étkezést tölthet együtt, ami vidámságban és nevetésben gazdag. Csupán apja feszült egy kicsit az ünnepség miatt.
- Ne aggódj apa. Ma nagy meglepetést fogok okozni mindenkinek. – Mondja büszkén és apja megsimogatja a fejét.
- Kíváncsian várom. – Mondja apja neki boldogan. Miután megreggeliztek mindenki felöltözik Anyukája elképesztően gyönyörű ma. Felvette a legszebb Kimonóját, míg apja az a klán ünnepi öltözékét. Természetesen az övé ékesebb és szebb, mint a többieké. Ez emeli ki főágbeli titulusát. Zentonak ugyan azt az öltözéket viseli, mint apja csak persze a rászabott méretben, amit anyja már egy héttel ezelőtt elkészíttetett a klán dolgozóival.
- Induljunk. – Jelenti ki a családfő, és mindenki elindul a birtok udvarára. Jagi egy emelvényt is építtetett az udvarra, ahol már ünnepi öltözékben gyülekezet a klán többi tagja. A tömegben észre vette Amai-t és családját. A lány újjal mutogatott Zentora. Valószínűleg ő is elmesélte otthon a történteket. A szülők kedvesen mosolyogtak és integettek a kis örökös szüleinek. Anyja meg is bökte apját, hogy legyen udvarias és köszönjön vissza. Zentot zavarba hozták az események, hisz mind ez most róla szól.
~ Határozottnak kell lennem. ~ Gondolja magában az emelvényre felmenet, ahol már Jagi-sama és a Vének Tanácsa, Zento nagyapjával az élén, fent állnak.
- Örülök, hogy megérkeztetettek. – Mondja Jagi, aki miután Zento és családja elfoglalta a helyét az emelvények a nagyapa mellett, előre lép és elkezdi hangos beszédét.
- Köszöntök minden kedves családtagot. Mint tudjátok azért gyültünk ma itt össze, hogy megnevezzem következő főági örökösöm. Mielőtt ezt megtenném szeretnék köszönetet mondani nektek. Köszönöm a békés családi hangulatot. Szeressétek egymást és őrizzük meg vérünk becsületét, hisz a Vér nem válhat vízzé. – Itt tart egy kis hatásszünetet. – Akkor hát nem is szaporítom tovább a szót. Bár fiaim halála után nehezemre esik kimondani, de a klán következő hercege nem más, mint Tensei Zento. Öcsém Tarijoku Tensei elsőszülött gyermeke! – Miután Jagi elmondta beszédét és fordult volna, hogy Zentot magához intse Zento a Shunshin no Jutsut használva felugrott a levegőbe és kézpecséteket mutogatott.
- Sution: Mizurappa. – Mondta ki alig halhatóan a jutsu nevét, és a nagynyomású vízsugár a tömeg előtti üres talajrészbe vágódik, félig lelocsolva a tömeget és kissé felsarasítva a területet. Zento ebbe a sáros részbe érkezik, és elmutogatja a kézpecséteket.
- Detion: Tsuchi Bushin no Jutsu. – Mondja ki szintén alig hallhatóan a technika nevét, amiben sution és doton chakráját keverve kiemel öt sárkupacot a négy helyett és azok tökéletesen felveszik Zento alakját. Jagi mérgesen figyeli az eseményeket. Talán titokban Zento újbóli bukásában reménykedett. A tömeg hangos éljenzésbe kezd az öt klón láttán, hisz tizenegy évesen végre hajtani a klón technikát és ezáltal bemutatni, hogy a klán teljes értékű tagja, nem kis teljesítmény.
A bemutató után a tömeg az étkezdébe vonult, ahol a dolgozók már megterítettek az ünnepi lakomára. Természetesen a család főági tagjai az asztal főnél ültek, ezzel is jelezve hierarchikus rangjukat. Zento a lakoma után ideje nagy részét Amainál ülve töltötte kellemes beszélgetésben.

Terumi Mei Vas. Feb. 10 2019, 20:37

Üdvözlégy, Tejszelet! ( Erről miért jut eszembe mindig egy mém?)

Viszonylag kevesebb hiba van benne, mint amikor legelőször olvastam, és most már a személyek sem cserélődnek. Very Happy

Nem is akarom húzni a szót, mivel már egyszer elolvastam, és a Deiton is elfogadásra került. A pályázatod elfogadom!

Jutalmul még felírok +4 chakrát!

Ajánlott tartalom

Zento Tensei

Zento Tensei

Re: Zento Tensei

Re: Zento Tensei

Re: Zento Tensei

Re: Zento Tensei

Re: Zento Tensei

Re: Zento Tensei

Re: Zento Tensei

Re: Zento Tensei