Zento (Yunaki)

**Tensei Zento** Szer. Márc. 13 2013, 18:23

Kuchiyose no jutsu

Sok idő telt el mióta Zento Genin lett. Sok küldetés, sok tanulás, és mindez csak a kezdett a ninják rögös útján, és egy fél lépés az álma felé. Yuutarotól megtanult némi taijutsut, de a legtöbbet Itashi-santól tanulta, és még is Yuutarotól. Na most, hogy van ez? Minden amit Itashi tud Yuutarotól tanulta, és most Zento tanul Itashitól, így Yuutarotól. Egy csodálatos generáció tagja lett, ami nem apáról fiúra, hanem mesterről tanítványára szál. Bár Itashi nem hivatalos senseie, csupán Yuutaro hagyatékát adja tovább Zentonak, ami pedig a Karasu Ninpo.

Zentonál korán kopogtatnak a szobája ajtaján. Az ajtó húzódik, és kedves anyukája alakja rajzolódik, ki, miközben a kómás szem és rebesgeti magát, de kinyílik. – Zento. Itashi keres.- Az ifjú szótlanul kell ki az ágyból, már jó ideje nem volt küldetésen és minden egyes napot edzéssel és pihenéssel töltötte, így nem meglepőd, hogy megszokta a késői kelést. ~Mit akar már megint? Hogy mindig ilyen korán zaklat.~ Mérgelődik Zento, majd felölti ruházatát. Egy kék garbo pulcsi, fehér rövidnadrág, ninjaszandál, ninjakesztyű. Az övtáskát értelem szerűen a derekára köti, de egy kunai tartó kerül a jobb lábára, és egy shuriken tartó a bal lábára. A legfontosabb pedig a fejpánt, amit büszkén hord a homlokán, rajta Iwagakure jelével. Lemegy és Itashit anyja,Hime, már szokás szerint beengedte.
-Üdv Itashi-sensei.- Mondja mosollyal az arcán, és szokás szerint tarkóját vakargatja. – Szia Zento. Kérlek csomagolj magadnak egész napra élelmet. A részleteket tudattam édesanyáddal, neked később mondom el.- Mondja Itashi titkolódzóan, és Zento kicsit komor fejet vág. ~Már megint, mit akar.~ Ekkor egy varjú veri az ablakot, de már idegesítően. Zento még a reggeli kómában szenvedve jó pár másodpercen át lesi a kopácsoló varjú, mikor eszébe jutt. – Ugye nem?- Kérdi mosollyal az arcán, amire Itashi csak bólogat. – Ez az!!!- Kiált fel Zento és amit talál hideg élelmet máris a táskájába pakolja. – Indulhatunk.- Jelenti ki és ebben a minutumban mester és tanítványa elindul. Hogy hova? Ahol mindig is edzenek, ahol soha senkit sem zavarnak. Az erdőség végén van egy nagy mező, ami szinte visszhangzik a varjak károgásától, és közel van a Madarak országának határához. Zento több napi élelmet csomagolt, mivel ismeri Itashit. A kiéheztetés a módszere, de eddig sem jött be.
A mezőségre érkezve, Itashi komoly fejet vág. – Mint tudod, akadhatnak olyan küldetések, ahova egyedül küldenek. Ilyen esetekben is jól jön egy társ.- Itashi egy lélegzet vételnyi szünetet tart, de Zento egyből közbeszól. – Ez, hogy tartozik a Karasu Ninpohoz.- Itashi feje kissé felfújódik a kérdés hallatán. – Úgy, hogy varjakat idézünk te bolond!- Zento egy lépést hátralép, mert Itashi felemelte a hangját, de aztán a sensei is észre vette magát, és nyugodtabban folytatja. – Emlékszel, mikor elkezdtük ezt az egészet?- Kérdezi nyíltan és sejtelmesen Itashi. – Mikor elkezdtük, egy hatalmas tekercs, egy üres rublikájába vésted a nevedet a saját véreddel…- Zento egy pillanatra elgondolkodik és felidézi magában az emlékeket. Mintha csak tegnap lett volna. -… Akkor szerződést kötöttél a varjakkal, akiket a megfelelő technikával magadhoz tudsz hívni. – Zento szeme felcsillant, hogy valami újabb technika hisz eddig is varjakat hozott létre. – De vigyázz! Ők élő személyek, egyéniségek. Nem olyan varjak mint a Karasu Bushinnál, vagya Sanzengarasu no jutsunál. – Gondolatai egyből Kikunéra az öreg varjúra terelődött. Itashi kézpecséteket végez, majd kimondja a jutsu nevét. – Kuchiyose no jutsu!- A földre csapta a kezét, és akörül egy pecsét jelent meg, azt pedig füst és pukkanás követte.~Hmm???~ Csodálkozik el Zento, mivel ott ahova Itashi a kezét csapta Kikune az öreg varjú jelent meg. – Szevasz fiam.- Köszön a varjú, majd a magasba szál. – Mi az Itashi. Most tanítod az idézésre?- Kérdezi az öreg varjú, miközben Itashival veszi fel a szemkontaktust. – Igazából arra gondoltam megtaníthatnád te neki. Nekem tanítanom kéne az akadémián. – Ahogy ezt Itashi kimondta a varjú szemei kikerekedtek. – Ezért hívtál ide!.- Kiabál az öreg varjú, de Itashi nem hagyja, hogy végig mondja. – Oké rendben. Akkor megyek is elkések. – Azzal Itashi el is rohant. – Ez a szerencsétlen.- Mondja az öreg varjú. ~Mindig ezt csinálja.~ Jegyzi meg magában Zento, amiután pár perc néma csend születik. Az öreg varjú leszáll és fel és alá járkál Zento előtt. – Hát legyen. – Jutt elhatározásra Kikune. – Megtanítom neked az idézést, de csak azért, mert Itashi Yuutaro tanítványa volt, te pedig Itashi tanítványa vagy.- Zento elmosolyodik, és meghajol. – Köszönöm Kikune-sama.- A varjú kicsit elcsodálkozik. – Mi van? Végre szorult beléd egy kis tisztelet? – Zento mosolyogva a tarkóját vakargatja, nem válaszol, hisz minek. A válasz egyértelmű, vagy ez is csak a ritka esetek egyike volt. –Hallottál már az idézésről? – Kérdezi a varjú, amire Zento csak nemmel bólogat. – Hát jól van, akkor kezdjük az alapoktól. – Itt a varjú tart egy kis hatásszünetet, és felkap egy kisebb gallyat, amivel a földre rajzol. – Az ilyen ninjutsukat tér-idő ninjutsuknak is hívják. Az egész világot behálózó chakra rendszerre kapcsolódnak rá. Tehát konkrétan az idézés…- Itt tart egy kis szünetet, míg lerajzolja az ahol Zento és Kikune áll.- Na látod itt állunk mi. – És rajzol egy másikat egy hatalmas fával, ami valószínűleg a varjak rejtet falva. – Ha itt alkalmazod az idézést…- Mutat arra a pontra ahol álnak.-…Akkor ebből a pontból…- Mutat a másikra. – Ragadod ki az idézni kívánt Nin-juut, azaz például, mint engem Itashi.- Mondja és Zento elmosolyodik. – Mit mosolyogsz ezen. Tudod milyen rossz, mikor fürdés közben hívnak! Áhh hamár a kellemetlen helyzeteknél járunk. - Tart egy kis szünetet megint. – Azt tudnod kell, hogy az idézéssel járó chakra költség arányosan nő akkor, ha az idézendő nin-juu nem akar megjelenni, de te minden áron őt akarod, vagy ha ismeretlent idézel meg.- Nézi Zento a varjú, fejét kissé kifordítva. – De ezekkel nem is kell annyira foglalkoznod, hisz minden a jutsu alkalmazásával működik együtt. Ezt a technikát csupán gyakorolni kell, de jó ha tisztában vagy a dolgokkal. - Kikune lassan elmutogatja a kézpecséteket, majd elvégzi a jutsut. Egy kisseb varjat hív, aki csak köszön, majd egy pukkanás után el is tűnik. –Rajta te jössz. - Zento elvégzi a kézpecséteket és kimondja a jutsu nevét. – Kuchiyose no jutsu! – A füst és a pukkanás a helyén van, de várjunk csak! Egy tojás az ami megjelent Zento előtt nem pedig egy varjú. - Áhhhh. Én nem egy tojást akartam. – Kiált fel Zento, amire Kikune csak fejbe vágja a gallyal, ahogy szokta. –Térj észhez majom. Addig gyakorolunk, ameddig nem sikerül. Én Itashival ellentétben ráérek. – Mosolyodik el a varjú, és Zento újra probálkozik. - Adj bele több chakrát kölyök. - Kapja a jó tanácsot, amit Zento megfogad. - Kuchiyose no jutsu! – Kiabálja megint a jutsu nevét. – Áhhh már megint. – Most legalább már egy kikelt tojás, amitől csak egy „Mama” hallatszott. Zento szemei kikerekedtek, de Kikune ismét vissza rántotta a valóságba. – Mi az kölyök? Ennyi volt a szufla? Azt hittem sokkal több van benned. – Zento elkomolyodik, és újra mutogatja a kézpecséteket. – Majd megmutatom neked, mennyi a szufla. – Az összes chakráját beleöli a produkcióba. – Kuchiyose no jutsu! – Kiabálja még hangosabban, mint eddig. Mindenki tudja, hogy nincs értelme, de a kiabálás jól levezeti a felgyülemlő feszültséget. Hatalmas füst és pukkanás, aztán egy hatalmas köralak rajzolódik ki a füstből. Egy hatalmas varjú penge karmokkal, és csomó csillogó nyaklánccal a nyakán, aminek a végein gömbök látszanak. Tolla fekete. Kikune csőrre tátva maradt.~Ebben a gyerekben tényleg van szufla.~ Jegyzi meg Kikune, majd Zento vállára szál. Zento alig áll a lábán, hirtelen használt el nagyon nagy menyiségű chakrát. Még az is csoda, hogy eszméleténél van. – Ki mert megzavarni? – A hatalmas varjú szárnyait megemeli, de ekkor Kikune száll elé.- Állj le Hitoki. Ő az én védelmem alatt áll. – A hatalmas varjú, akiről kiderült, hogy Hitokinak hívják leeresztette szárnyait. – Ki ez a kölyök? – Kérdi mélyhangon Hitoki. – Ő idézett meg. Egy Karasu Ninpo növendék. – A hatalmas varjú erre elmosolyodik. – Akkor én is tanítok neked valamit kölyök. Ez volt az első és utolsó, hogy megidéztél. Ha még egyszer megteszed, akkor halott vagy. – Azzal Hitoki el is tűnt és Kikune vissza száll Zentohoz. – Ne foglalkozz vele. A három harcos ikervarjú közül a legmakacsabb, és legbüszkébb, mondjuk erejében én sem kételkedem. – Néz egy picit vissza Kikune az ikervarjú egyikének helyére. – Meny haza kölök, ezt a technikát sikeresen elsajátítottad. Ha kell valami engem hívj nyugodtan. – Mondja az öreg varjú, majd azzal eltűnik. Viszont az események nem maradnak abba. Egy futár érkezik Zentohoz. – Zento-kun. A Tuchikage parancsa, hogy holnap reggel jelenjen meg a kiképző téren. – Azzal egy pukkanás keretében ő is eltűnt. Zento nyugodtan sétál haza, és a mai napot is letudta. Késő estére ér haza a mezőről, így fürdés nélkül az ágyba dől. Nem kell sem esti mese, sem egy kakaó, hogy elaludjon. Még lese esett az ágyra, de a szeme már csukva volt és aludt.

Sai Szomb. Márc. 16 2013, 17:14

Szia!
Az idézésre megkaptad a tanácstól az engedélyt, ugyanakkor ez a pályázat nagyon kevés. Ajánlom a jutsutanulás tényleges részéhez nézd meg a tanulások szabályzatába beillesztett segédletet, és aszerint dolgozd át, mert ez nem egy igen kapóra jövő technika, amit nem illik ennyiben lerendezni. Valamint ami engem még zavart: egy varjú a szárnyaival hogy mutogat kézjeleket? :O Mert hogy felügyel, meg az elméletet elmagyarázza, az még okés, de kézjeleket nem hinném, hogy alkalmaz.

Zento (Yunaki)

Zento (Yunaki)

Re: Zento (Yunaki)