Shiba Akisame

Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technika


Történetbe való beépítés: A rejtett barlang városba való megérkezés utáni nap.

// Enyhén szólva egyszerűre sikeredet és sajnos az edzéshez nem sokat tudtam írni, de azért megpróbáltam jelen pillanatban leírni mit is kéne összehoznia és hogyan próbálkozik.//

Hét ágra sütött a Nap, csiripeltek a madarak és vagy harminc fok volt. Szép is lenne de egy barlangon belül elég nehézkes kivitelezni, ezen dolgokat így minden, ami Samecchi barátunkat felébreszthette az a helyi lakosság nyüzsgése. Az időt szinte lehetetlen volt megállapítani de ettől függetlenül olyan eleven volt az élet, mint egy kisvárosban. A piacon az árusok kitett portékájuk eladásával próbállkoztak míg a kovácsok új fegyvereket készítettek vagy éppen a régieket élesítették. Ebben a hangzavarban képtelenség volt aludni, amitől hősünk idegzete kissé felborzolódott és már ott tartott, hogy valakit kettéhasít amint felöltözött. Mert bizony miközben ezen, járt az agya ruhái már rajta voltak hű katanája az oldalán a köpeny, a hátizsákra illetve a lepecsételt fegyverekre ezúttal nem volt szükség. Ahogy kilépett szálláshelyéről erre a lélegzetelállító természet által formált utcára egy kicsivel se lett nyugodtabb. Minél előbb szerette volna kitölteni valakin a mérgét de, közben próbálta kordában tartani magát elvégre, ha itt a nagy tömeg kellős közepén felnégyel valakit több százan, fogják megkéselni. Útja bár nem volt céltalan fogalma sem volt arról mi hol van ám vagy félórányi sétálás után nyögésekre lett figyelmes. Először azt hitte, hogy olyan figurákba fog ütközni, mint a kikötőkben, akik a nehéz ládákat cipelik, ám ez közel sem fedte a valóságot. Ahogy kievickélt az emberek közül egy kővel kirakott kör alakú ring mellett találta magát, ahol félmeztelen férfiak feszültek egymásnak. Fegyvert egyikőjük se használt azonban a pofonok, amiket osztottak és a sebességük figyelemre méltó volt. Elsőre nem látszott semmi különös rajtuk, ám amikor jobban megfigyelte őket észrevette, hogy szemfoguk olyan erőteljes és hegyes, mint egy vadállaté és a körmük nem csak megnőtt de az is hegyes lett. Ahogy észrevette ezeket az apró megkülönböztetéseket rögtön leesett neki milyen technikáról, van szó elvégre halott már róla, de még soha nem harcolt egyetlen egy használó ellen sem. Ettől persze teljesen vérszemet kapott így rögtön odament a legnagyobb termetű alakhoz, aki inkább volt külsőre medve vagy lehet, hogy csak a medveprém keltette ezt a hatást mindazonáltal szélességre és izomzatra akár még egy is lehetett volna a közülük. Rövid volt a diszkurzos ugyanis az öreg észrevette, hogy a fiatal kissé forrófejű így nem ártana lehűteni. A szabály egyszerű volt, amíg a medve fickó, akit mellesleg nem túl elmésen Kumayama-nak hívtak, megengedte a cápa bébinek, hogy használja a kardját, ám ha veszít, meg fogja tanulni a négy láb technikát, amiért ennyire lemerte nézni. Óh igen, amíg beszélgettek enyhén szólva becsmérelni merte, hogy mennyire nem és semmit és egy vágásból képes lenne megölni bárkit, aki ezt a technikát használja, mert ő szerinte mindössze csak dísznek van. Mackó testvér erre a kritizálásra nem mutatott semmi érzelmet helyette pontosan ezért hozta fel ezt az alkut. Tanulja meg a forró fejű kardművész milyen is ennek a jutsunak az igazi ereje. Mindketten beálltak a ringbe majd nagylelkű hősies hősünk hagyta, hogy az öreg aktiválhassa a jutsut és csak azután rontott neki teljes erővel. A meccs még azelőtt véget ért hogy Aki-chan annyit mondhatott volna, hogy jaj. A lesújtó pengét az óriás két ujjával megfogta, majd kirántotta a kardot gazdájának kezéből és a következő pillanatban már el is tűnt a letaglózott srác szeme elől, aki a tarkójára kapott ütés után szó szerint le lett taglózva. Miután jó pár méter hosszan felnyalta eme festői városka vagy éppen falucska utcáját egy-két órára kizuhant a köztudatból. Mire magához tért az emberáradatnak nyoma sem volt egyedül a nagymedve és a tábortűz volt a közelben. A vereségtől keserű szájízzel lehiggadva dogezában bocsánatot kért és megkérte hogy tanítsa, még ha nem is érdekelte a dolog, na jó csak egy kicsit. A megértő nagytestvér elfogadta a bocsánatkérést majd útmutatást adott. A srác félrevonult és mindent az utasítások szerint hajtott végre. A chakrával erősítse fel magát, alakítsa át a testrészeit olyan mértékben, hogy ne csak külső hasonlósága legyen egy vadállattal, de tulajdonságaiban is hasonlítson rá. Legyen olyan éles a szaglása, gyors a lába, éles karma és az agyarai, mint egy farkasnak. Hagyja a chakrát áramoltatni majd folyamatosan, formálja magát. Ezt mondani sokkal könnyebb volt, mint megtenni azonban más választása nem lévén végre kellett hajtania a feladatot. Kezdetben természetesen semmi nem történt a chakra áramlott a szükséges helyre de fogalma sem volt arról miként alakítsa át a dolgokat. Idejének nagy része azzal ment el, hogy a chakrájával felmérte magát mintha csak belülről figyelné a testét. Bár a chakrát ő maga hozza létre most eggyé kellett válnia a testének vele annak ellenére, hogy a testen belül jön létre külsőleg is részévé kellett válnia. Ahogy haladt a technika kivitelezésével a változások kezdtek egyre inkább szembetűnővé válni. Apránként ugyan de végül pár óra leforgása alatt érzékei élesebbek, fizikailag erősebb és gyorsabb lett. Mire eljött a reggel és az emberek újra ellepték az utcákat már kard nélkül vadállatként küzdött ezekkel a bátor hegyi medvékkel.