Shiba Akisame

**Kenshiro Yuu** Csüt. 6 Szept. 2012 - 21:14

Pályázat témája: Samecchi „flashbackje” arról, hogy Kenshiro leszármazott.
Figyelem! A mű erős jóindulattal egy hármas osztályzatú, kevés duracell nyuszit fogyasztó műalkotásnak nem nevezhető valami.

A hírnévről szőtt álmok és a hideg valóság között a múlt rejtelmes ám igen fontos szálai szövődnek. A szálak melyek látszólag egyetlen emberből indulnak, holott sok mással alkotnak egy egészet. Nincs kiindulópont. Már nincs. De hogy valójában mi is ez? Kulcs a jövőhöz, ami megváltoztatja egy ember sorsát és egy látszólag apró és egyben elhanyagolható információ. Elég hát a komolykodásból, na meg a ködös komorságból. Lássuk a ráébredés korántsem letaglózó, lenyűgöző vagy hihetetlen jelenetét. Elvégre minden információ ott rejlik bennünk.

Same-chan készülődve a Hó országának elhagyására a mai nap nagy részét új hatalmas emberszaggató kardjának megismerésre szentelte. A fegyver sokkalta nehezebb volt, mint amit megszokott azonban nem forgathatatlan, ami már nagy szó. Tökéletességet nem érhet el pár nap alatt, így pusztán alap erősítő feladatokat végzett és igyekezett vagy ezer egyszerű csapást végrehajtani. Persze csak képletesen ezret, de a lényeg, hogy jó sokat. Ki kellett ismernie a penge új súlypontját, hisz ha ellenségbe botlik nem lesz ideje elővarázsolni az elzárt katanáját. Illetve ha ez még nem volna elég a súlypont kiismerése fontos volt, mert nem mindegy miként suhintja meg a kardot az elképzelhető irányok bármelyikébe. Egy rossz mozdulat és a kard pillanatok alatt ólomnehézzé válhat, elveszítheti az egyensúlyát vagy maga a csapás lesz iszonyúan lomha. Jó pár éve harcol pusztán karddal a kezében, így nem engedhette meg magának, hogy a kard kevesebb legyen számára, mint a karjának meghosszabbítása. Még ha nem is forgatja tökéletesen, mert pár nap alatt ez lehetetlen még az ő számára is vagy akár egy mester számára legalább azt a szintet szeretné elérni, ahol a hibák legnagyobb része kiküszöbölhető. Szóval többnyire így teltek a napok ám nem is ez volt a fontos. Új feladata szerint fel kellett kutatnia egy letűnt klánt név szerint a Kenshiro klánt, akik a híresztelések szerint újra előtűntek az idő homályából. Mi sem hangzott ennél könnyebbnek. Egy dolog beutazni több tucat országot és információt gyűjteni azonban valami nem hagyta nyugodni. Maga a klán neve, amit biztos, hogy hallott valahol, de ha másnap reggelig szurkálják egy tompa rozsdás késsel, akkor se tudta volna megmondani, hogy hol halotta a nevet. Mivel azonban volt jobb dolga is nem sokat rágódott a dolgon. Reggel korán kelt, megreggelizett és hatalmas hússzeletelőjével napkeltétől napnyugtáig hadonászott a helyi kiképzőterepen, mint egy megveszett cséphadaró. Bár az idő múlását egy hegy belsejében igen csak nehéz lett volna megállapítani, azonban feltételezhetően egy este, amikor hulla fáradtan tért vissza szálására kardját a falnak támasztotta és ruhástól elterült az ágyon egy furcsa álomban volt része. Már eleve az is furcsa volt, hogy álmodott, mert nem sűrűn szokott a másik furcsaság az volt, hogy minden békés volt, de a legszokatlanabb, hogy a múltban járt.

Úgy tíz éves lehetett és hajdani nagyapja, aki akkorra, nos a család feltételezései szerint megzakkant, őrült történeteket kezdett csak úgy hasra ütés szerűen mesélni. Ezeket a meséket nem hallották se Same szülei, se senki más, amíg normális volt. Őrült történetek melyek nagy csatákról, mészárlásról és egy híres büszke klán bukásáról szóltak melynek állítólag ő is egykor tagja volt. Sőt, mivel jelenleg itt van ahol, túl is élte annak bukását. Valahogy azonban akárhányszor rákérdeztek a névre annak semmi értelme nem volt. Kenchibi, Chibiken, Kenchibo és ezekhez hasonló változatok.
Aztán valamikor tíz éve, amikor az őrültnek hitt öreg és annak vérengzővé cseperedő kis unokája együtt sikálták a szálló fürdőjét újabb mesélő roham tört az aszott kis emberkére. A munkában megállva megtámasztotta magát a felmosó nyelén, tekintete a messzeségbe révedt, hangja pedig, olyan távoli volt, mint az ősidők lélegzete. A története egy viharos időről szólt. Egy viharos időről, ahol a barátból ellenséglett, a békességből gyűlölet és mindent vér borított. Hogy mindezt elkerüljék páran hajóra szálltak. No de nem jegyet váltottak és békésen kihajóztak, de nem ám. Egy kis csapat az ország egyik kikötőjének őreit kisebb nagyobb veszteség árán legyűrték és egy szállításra megfelelő hajót elkötöttek. Miután az azon strázsáló katonákat is a vízbe dobták. Végül az egész nem szólt másról, mint menekülésről és a nagyapó saját botorságáról miután a harmadik napon utolérték őket. Az akkoriban még erőtől duzzadó shinobi levetette magát a vízi szállítóeszközről, hogy a vízen futva egyedül vegye fel az őket üldözőkkel a harcot. Élete egyik legostobább döntése mentette meg az irháját, de éppen csak hogy. Nem sokkal magánakciója után szélpengék százai miszlikbe vágták a fatákolmányt és egy hatalmas vízörvény tovasodort mindenkit.
- Aztán felpattantam és woááá hóóó odacsaptam nekik. Utána rájöttem, hogy senki sincs a parton, ahol magamhoz tértem. Így vagyok én az egyik legnagyobb Kenshiro. Hohohoho. Hívj csak a Kenchibok reménységének. Hohohoho!
És így folytatta tovább, míg le nem ütötték, és ágyba nem dugták a megzakkant öregembert.

Same émelyegve ült fel az ágyában és ez után az álom után szíve szerint kiürítette volna gyomortartalmát.
- Hát ez valami gusztustalan álom volt. Ennyi marhaságot összehozni. De ha ez igaz, amire emlékeztet, akkor egy Kenshiro leszármazottja vagyok. Vagy Kenchibo, tudja a fene. Sajnos ez nem viszi előbbre a küldetésem. A főnökasszonynak egy különleges Kenshiro kell, de tudtommal nekem nincsenek e fajta képességeim. Azt se tudom, milyen különleges képességeik vannak egyáltalán.
Az értelmetlen ősi rege megrázkódtatásától hosszan bámulta szemben lévő falat, míg gondolatai le nem ülepedtek.
- Nincs értelme ezen gondolkodni. Kenshiro leszármazottság ide vagy oda a munka attól még vár. De legalább hasznomra lehet ez a felfedezés az utazásaim során. Most mindenki egy Shiba Akisame nevű férfit keres. MUHAHAHA! Igen, engem keresnek. Ezek után nem is csoda. De ha kiteszem a lábam nagy valószínűséggel végem. Ezúttal felteszem tényleg felfigyeltek a tehetségemre. Ám előtte meg kell erősödnöm, hogy a képességeim felérjenek a hírnevemmel. Nem lenne vicces pár jounint a nyakamban tudni. Öt másodpercig se bírnám. Elszomorító, de ez van. Mindenesetre inkább felaprítok reggeli előtt még pár szalmabábút. Rám fér a gyakorlás. Aztán majd kitalálok valami jó álnevet. Mondjuk Kenshiro Yuu vagy valami hasonló. Bár azt hiszem ez jó lesz. A nagy Kenshiro klán feltámad! Ha tényleg ilyen híresek voltak, az nekem plusz hírnév.
Őrült mosoly terül szét az arcán most is a hírnév gondolatára végül kardját megragadva tovább áll, hogy kioltsa pár gyakorlóbábú életét.

Jiraiya Szomb. 8 Szept. 2012 - 11:18

Pályázat Elfogadva!

Shiba Akisame

Shiba Akisame

Re: Shiba Akisame