Nozara Shiba
2 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Nozara Shiba
Nozara Shiba Kedd Jún. 04 2013, 03:47
(Két eddigi kalandja között)
Az ember egy különös állat. Senki sem tudja, miként lett az ember olyanná, amilyen manapság, de rengeteg teória kering arról, hogy voltaképp mi is állatok voltunk egy ponton a történelemben. Nincs feljegyzés, természetesen tanú sem, így csak spekulálni lehet. A leghihetőbb, talán, akkor is az állati eredetűség, és mi sem mutatja ezt jobban, mint, hogy némely embernél még mindig az állati ösztönök dominálnak, mondhatni, sok ember állat még. Ez szomorú, legfőképp akkor, ha az ember egy szocializált környezetből származik, de a történetünk most nem az ilyen emberről szól. A mi történetünk megmutatja, hogy az ember, kegyetlen, ha érzi, hogy van rá lehetősége, és irányít másokat. Amíg nem akarod, hogy irányítsanak, addig esélyed sincs a zsinóroktól megszabadulni, nem elég, hogy „nem akarod” szilárd véleményként kell kinyilvánítani egy teljesen más álláspontot, és akkor megszabadulsz „mesteredtől”.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Már jó egy hete annak, hogy a cirkuszi gárda megviccelte, és neki adta ezt a vörös markolatú katanát, azóta több éjszakán át is edzett vele, pontosabban mindkét fegyverével, és próbálta tökéletesíteni mozgáskoordinációját. Mivel elveszett ninja volt, így nem állhatott meg, és a nomád életmód kezdte már egy kicsit elkorcsosítani, hát igen. Mutassanak egy olyan embert, aki nem őrül meg a magánytól. Így hát, amint meglátott egy kis falut a közelben rögtön betért, és utolsó fityingig elköltötte szállásra és ételre, ha törik, ha szakad, egy éjszakát itt marad. Este lement egy közeli kocsmába, igaz fiatal volt még, de ez az életmódja miatt már nem látszott, de ez esetben nem is az alkohol volt érkezésének legfőbb oka, inkább a pletyka.
- Fiúk, hallottátok? Shinji visszatért, és még több kinccsel megtömte a szigetet. Nem lennék a lakosok helyében. – suttogta az egyik.
- Csönd, állítólag Yura a közelben portyázik. – aggodalmaskodott a másik, ami egy komplett „kinek is van igaza” vitát kezdeményezett. Ennek természetesen örült a kis fülelő.
- Yura?! Már rég a tengereken van a hajóval, Shinji arra utasította, hogy térképezze fel a terepet. – ordított az egyik.
- Te idióta, ez csak trükk volt. Az igazi cél itt a szárazföldi feltérképezés, és a közeli falvak kifosztása. – mondta a másik.
- Akkor mit keresel még itt? Te sem hiszed el ezt a pletykát. – erre nem tudott mit felelni az úr, látszólag megfogta őt a vita győztese.
- Uraim, kaphatnék egy kicsit részletesebb tájékoztatást, tudják, új vagyok. – szállt be a beszélgetésbe a mi hősünk is.
- Új? A helyedben nem hangoztatnám. Nem kedvelik erre felé a vándorokat. – szólt vissza a szakállas győztes.
- Vándor? Áá vándor igen, én. – keresve se találhatott volna jobb kifejezést arra, hogy törvényen kívüli, menekül Kirigakure hatásköréből, lopkod, és pénzt gyűjt, és gyilkosságok sorozatára készül. – Na, csak néhány morzsát, amin elindulhatok. Kitalálom magam is, higgye el.
- Nem bánom, de aztán eltűnsz a falunkból. – miután megkapta a választ, hogy korán reggel már itt sem lesz Shiba, egyből dalolni kezdett. – Az egész úgy pár hete kezdődött, van egy falu a neve Shindai. Ez a kis falucska egy szigeten van, pontosabban kettőn, ami egymás mellett helyezkedik el, és hidakkal van összekötve, a két sziget külön, és az egyik a külvilággal. Rengeteg értéktárgy van abban a faluban, igazi turista látványosság, igaz csak volt. Két vándor úgy háromhete kikötött a szigeten, és a lakók vendégszeretetét élvezve megismerték a helyet, Shinji és Yura. Majd, néhány gyilkosság történt a faluban, és elfoglalták azt, mindössze ketten. – meséli a történetet.
- Nem nagy kunszt, amilyen emberek ott élnek, én egyedül elfoglalom. – ordít be egy részeg fiatal.
- Hia csönd! – förmed rá az idegen. – Tehát elfoglalták, majd Yura eltűnt, míg a másikrettegésben tartotta a falut, és a kisebb szigeten berendezkedett. Az összes értéktárgyat odavitette, majd megölte a falu vezetőjét, egyben legidősebb tagját. Ekkor fellázadt volna a falu, és meg is ostromolták a berendezett bázist a polgárok, de megérkezett egy hajónyi zsoldossal, körülbelül 30-an lehettek, Yura, és a népre uszította őket. Már volt mivel fizetniük. Rengeteg szörnyűség, halál, és szenvedés. Majd Shinji távozott, de a lakók már nem próbálkoztak, kevese maradtak, egy faluhoz képest, és máig rettegésben élnek. Nos, a pletykák szerint Shinji visszatért még több kinccsel, ami nem jelent jót. – mondta az öreg.
- Miért törődsz vele, nem a mi dolgunk! – szól újra Hia.
- De, a ti "dolgotok", hiszen ha a kincseket idehozta, azt jelenti, bázisként tekint a szigetre. Tehát mivel itt rendezkedett be idők kérdése, hogy megtaláljon titeket is. – fejezi be Nozara Shiba.
- Pontosan.
- És merre is van ez a sziget?
- Oda akarsz menni? Te meghibbantál, megöleted magad. – mondj a férfi.
- A lényeg, hogy a falut elhagyjam, nem? – emlékezteti Shiba. – És emellett neked nem tök mindegy.
- Fiatalság, bolondság, lebeszélni nem tudlak. – átad egy térképet, amin egy piros karikával van megjelölve a sziget. Viszonylag közel volt, de, hogy minek volt ez így nála, az kérdés marad örökre, talán él ott egy rokona? Unoka, vagy gyerek? Az éjszaka nem a vártnak megfelelő volt, hiszen egy ilyen történet után a többség nem lenne képes az alvásra, ezzel szemben Shiba az igazak álmát aludta. Megindította a történet, segíteni akart a falun, és egyáltalán nem a kincs érdekelte, soha. Másnap korán reggel útnak indult, a térképnek megfelelően. Gyorsan elérte a falu határát, és onnan már az erdő következett. A hatalmas zöld lombú fák szorosan egymás mellett helyezkedtek el, középen egy nagyobb részt kihagyva, "mutatva" az arra tévedőknek, hogy az, az út. Shiba is itt indult meg társával. Ahogy távolodtak a falutól, úgy haltak el a szokásos zajok is, a hangos nevetés, gyereksírás, részeg kurjantások, a kovácsok kalapácsának tompa szikrázó puffanása, és egyre inkább lehetett hallani a természetet. Madarak csicseregtek a fákon, mókusok ugrándoztak ágról ágra, kergetve egymást, és bizony, néha-néha egy-egy nagyobb morgást is hozott a szél, ami minden bizonnyal egy ragadozó állattól jöhetett. Kardforgató hősünk szeretett a természetben lenni, bár nem ilyen módon, sokkal kényelmesebb lett volna letelepedni egy fa tövébe, az árnyékba, mint egy napos úton sétálni, de önmagának okozta munkát kellett elvégezni, meg kell gazdagodni. Ahogy haladt előre a kéklátvány fogadta, egy szélesebb folyó. Úgy tűnt, maga Shidai egy szigeten, pontosan vele szemben, helyezkedett el. Az átjutás nehezebb lesz, mint gondolta volna, hiszen lehet, hogy a chakrakontrol ebben a helyzetben tökéletes megoldás, de ha ott sok zsoldos várja, akkor bizony nem fáradhat el, így nem tud mindenféle gond nélkül átjutni a széles folyón, viszont szerencséjére megjelent egy öreg, aki egy csónak felé sétált.
- Uram, uram! – kiáltott felé a shinobi. – Át tudna vinni a túl partra, a Shinda-ba? Lenne ott némi dolgom. – mondta, leplezve útjának igazi célját, de elképzelhető, hogy már úgyis sejti az illető.
- És mi hasznom válna abból fiatalember? – várható volt a kérdés, hogy nem fogja csak úgy ingyen furikáztatni a fiút. Szegény ember meg kell éljen valamiből.
- Mit szólnál 100 ryo-hoz? – tesz ajánlatot a ninja.
- 150 és benne vagyok.
- 125
- 145
- 128
- 140
- 135
-Rendben van, megegyeztünk. Kezet rá. – mondta a csónakos, és már szelte is a vizet hatalmas lapátja. Viszonylag gyorsan átkerült a túlpartra, és így megkezdhette a keresést, persze előtte kifizette az urat.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Széles, üresen álló „tenger” volt a szárazföld, és az épületek között, amik szabályos sorokban voltak megépítve, kisebb-nagyobb távolságot tartva egymás között, kialakítva az utcákat. Első látásra hatalmas falunak tűnt, de mégis szegénynek, és emellett hallhatóan még a rablóktól is tartaniuk kellett. Miután a csónak mellett állva körülnézett, megindult abba az irányba, ahová a fuvarozója indult, és megdöbbentő látvány fogadta. Mikor meghallották lépteit az itt élők, bemenekültek a házukba, és gyorsan bezárták maguk mögött az ajtót, voltak, akik megdobálták kővel, de mikor abba az irányba nézett, ahonnan feltehetően elindult a kő, akkor senkit, vagy csak kisgyerekeket látott, akik felvették vele a szemkontaktust, majd sírva elrohantak egy ajtó biztonsága mögé. Így ment egyre beljebb a falu középpontja felé, és így záródott be minden lehetséges ajtó körülötte, amikor üvöltöző férfiak hangja ütötte meg a fülét. A zaj egy fogadó felől jött, és csak ennek az egy épületnek volt nyitva az ajtaja, az utazó előtt. Gyorsan ki is használta a lehetőséget, hogy eligazítást kérjen, de amikor betért a kocsmába, egy furcsa, talán vele egykorú srác verekedésére lett figyelmes. A srácnak a megszokottól eltérő színű volt a haja, a lila valamelyik árnyalata, és egy nyakláncot viselt, ami az ütések közben ide-oda himbálózott a nyakában. Kék ingje lelógott a fél válláról, és ellenfele rángatta a karját, így könnyen észrevehető volt, hogy fekete pólót viselt a ruhadarab alatt. Ebben a pillanatban fejezte be saját részéről a bunyót, ugyanis egy határozott jobb egyenessel kifektette az ellenfelét, akiről kiderült, miután Shiba jobban szemügyre vette, hogy az a férfi, aki áthozta őt egy csónakkal. Nem akart beszállni a vitába, mivel nem tudta mi volt a múltban a két fél között, de azért meglepődött, amikor azt látta, hogy segítőjét laposra verik. A furcsa hajú illető a szemüvegéjért nyúlt, ami a bárpulton volt, és miközben a orrára helyezte, a levegőbe kezdett beszélni.
- Nos, kedves Idegen! Nem látunk itt szívesen, kívül tágasabb neked. – a shinobi várta, hogy a kiütött férfi, fülét és farkát behúzva elmenekül, de meg sem mozdult, és ekkor tűnt fel a mágusnak, hogy a mondatot neki intézték. Bár, az is segített e rejtély megoldásában, hogy a 10 ember, aki bent ült, mind rá nézett, rosszalló tekintettel. – Lehet, nem hallottad, amit mondtam, de az is lehet, hogy annyira idióta vagy, hogy nem tudod felfogni, mivel még a szavak jelentését sem ismered, ezért most kedves leszek, és elismétlem. TA-KA-RODJ! – szótagolt az illető, mintha valami félkegyelművel beszélne.
- Haver, ne szórakozz, nem is ismerjük egymást. Ossz parancsokat máshol. – felelt Shiba.
- Tehát nem figyelsz rám, értem én. Majd most fogsz. – ekkor hirtelen a shinobinak vetette magát, és kigurultak az ajtón az utcára, majd egymástól ellökték magukat, és nekiálltak a bunyónak, amit a ninja legszívesebben elkerült volna, de a higgadtságát csak eddig tudta fenntartani, miután már nekimentek, ő is belement a harcba. Bal egyenessel kezdett, amit az ellenfele a jobb karjával hárított, majd az belépett a védelme mögé, azáltal, hogy egy lépést közeledett, és egy bal horoggal próbálta eltalálni Shiba gyomorszáját, sikeresen. Egy pillanatra összegörnyedt a hősünk, köpve maga elé, de aztán megemberelte magát, és a térdelést, ami a homlokát érte volna, a két kezével megállította. Nem is engedte el a lábát, egy fordítással kifordította a lilahajút az egyensúlyából, így mindketten a földre kerültek, amit egy gyors felpattanás követett. Ekkor a híres Nozara Shiba ütést érzett a homlokán, de nem látta, hogy megmozdult volna az ellenfele, majd az elé lehuppanó kőből rájött, hogy valaki megdobta. Kezével a fájdalmas részre kapott, és látta, hogy bizony erősen vérzik a seb, amit a kő okozott. A tettes egy kisgyerek volt, akit a cselekedete után édesanyja a háta mögé vont. Ekkor vette észre, hogy a kis harcukra előjött az egész falu, és körülállták őket.
- Nem látunk itt szívesen. – hallotta az ellenfele hangját, de ez már inkább bánkódó volt, mint ideges. Az elveszett ninja már kezdte volna elveszíteni a fejét, már ott tartott, hogy a kő után előkapja az oldalára csatolt két katanát, de a hang, amit hallott kizökkentette a dühöngésből.
- Segíteni jöttem. – mondta.
- Nem tudsz segíteni, a vezető halott, az apám halott, megölték. Nincs, nincs segítség, inkább takarodj innen. – nehezen állta meg, hogy könnyek fussanak a szemébe, ez jól látható volt, és Shibának is feltűnt. - De, miért, miért teszed ezt velünk? – a vége már egy kiáltás volt, és az égnek szólt. Lehetett arra gondolni, hogy valamiféle vallás követője, és egy Isteni erőre dühös, azért, ami vele, ami velük történt, de az is lehet, hogy csak a Shinji bandának üvöltött. Shiba látta, ahogy könnyek potyognak a szeméből, amit egy mozdulattal le is törölt az ellenfele, és törött szemüvegét felvette a földről, majd megfordult és épp készült odébbállni.
- Felesleges egy természetfölötti gonosz erőben hinned, az ember maga is képes mindenféle gonoszságra. – kiáltotta neki a shinobi.
- Azt ajánlom, a saját biztonságod érdekében, hogy még ma hagyd el ezt a megátkozott helyet. – majd a tömeg szétnyílt, és útjára engedte a fejét lógató fiút, majd maga a tömeg is hazament, szépen lassan. Reménytelenség fogta el a fiút, aki még mindig az utcán állt, már egyedül. <Mennyi közös van bennünk, szinte egy idősek vagyunk, és ő is már elveszítette az apját, talán az anyját is. Egyedül járja a világot, és legalább annyira képzett pusztakezes harcban, mint én. Mintha magamat látnám még, egyfajta tükör, hogy mi lehetnék, ha hagynám az indulatoknak, hogy uralkodjanak felettem.> A szállását egy közeli fogadóban próbálta rendezni, igaz már nem volt pénze.
- Tudod fiam, ha tényleg azért jöttél, hogy feloldj minket az átok alól, akinek a neve Shinji, akkor a kiadásaidat tekintsd a ház ajándékának. – mondta a fogadós.
- Igen azért jöttem, és tetszik az ajánlat, köszönettel elfogadom. Megkaphatom akkor a szobám kulcsát?
- Természetesen, itt van. – adta át a szám szerint az „1”-es szoba kulcsát.
- Viszont lenne még néhány kérdésem, így lefekvés előtt, amiben szerintem tudna segíteni. Mégis mi történt itt? – tette fel az egyértelmű kérdést Kevin.
- Nem hiszem, hogy esti mesének való történet lenne a múltunk, és számítana valamit is a kimenetellel kapcsolatban. – mondta az öreg, láthatóan nem akart beszélni az eseményekről, de a mágus ennyivel nem érte be.
- Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre. – mondta a fiú.
- Igaz. A verekedés azért volt, mivel a csónakos behozott egy vándort a faluba, és a vándorokat itt nem szíveljük… - kezdte el az öreg.
- Igen, hallottam történetét. – mondta Shiba.
- Kezdem Yurával, hosszú, ezüstös, fehéres haja van, és biztos, hogy shinobi, a tűz elemnek parancsol, de azt rebesgetik a madarak, hogy m valamelyik rejtett Kekkei Genkai képességgel is rendelkezik. És maga Shinji is rendelkezik ilyen képességgel, legalábbis szerintem. Láttam, amint hirtelen fegyver jelenik meg a kezében, és azzal támad rá a szegény lakosokra. Kegyetlen egy hónap következett a jólét után, és teljesen kifacsarták az itt élőket, akár a citromot. Minden pénzünket, vagyonunkat elvették, és hetente lejárnak, hogy újra, és újra megtegyék mindezt. Megalázzák a nőket, megverik a gyerekeket, és kinevetik a férfiakat, hogy semmit nem képesek ez ellen tenni, de ha valaki mégis felugrik, hogy megvédje a családját, az mellett feltűnik Shinji jobb keze, Yura, és megégeti. Először csak enyhén, majd aztán mindenegyes szóért, vagy mozdulatért egyre keményebben. Kilátástalan a helyzetünk, és lehet, hogy csak te vagy képes segíteni nekünk, bár azt sem tudom, hogy ki vagy, és én sem mutatkoztam be. Ne haragudj érte, rohan a világ, Hayatoshi Takuma vagyok, annak a fiúnak a nagybátyja, akivel az imént verekedtél. Nézd el neki ezt az egészet, egy hete meghalt az apja, amikor kiált a zsoldosok elé, és megpróbált megmenteni mindenkit, az a bolond. – mondta el a történetet a csapos, majd hátat fordított Shibának, miután a shinobi is bemutatkozott, és kiment a pult mögül, és odavezette a szobájához, miközben a háta mögött sétált a fiú. felismert egy furcsa sebet Takuma tarkóján. Egy égési sérülést, aminek feltehetőleg a vége kandikált ki az öltöny alól, és egészen felkúszott a füléig. A vadhús vörös volt, és mutatta, hogy a seb még friss.
- Köszönöm, és jó éjt! – mondta Shiba, miután beengedték a lakhelyére, és leült az ágyára. A szoba nem volt túl nagy, de egy ágy, egy szekrény, és egy fürdőszoba tökéletesen elfért benne, és Kevin is elfog addig, amíg nem hatástalanítja a gonosztevőket.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Másnap korán kelt, és hamar el is fogyasztotta a reggeliét, amikor kiabálásra lett figyelmes.
- Itt vannak! Vigyázz! – a második szó, kiáltás jelenthette azt is, hogy vigyázzunk, meneküljünk, bújjunk el, de mint később kiderült, ez most mást takart. A falu lakói kijöttek a házakból, és sorfalba álltak az utca két szélén, felsorakoztatva gyereket, nőt, férfit. Shiba is kisétált, de a fogadó előtti tömegben elrejtőzött, ugyanis aki nem fért el az egyes sorban, az a téren gyűlt össze egy nagy tömegben. <Most csak figyelnem kéne, még nem tudok róluk semmit.> Ekkor a lila szín lebegett el a szeme mellett, előtte sétált, a tömeg elején a tegnapi ellenfele. <Ez eldobja az életét. Nem hagyhatom.> Ekkor jelent meg Shinji, minden rossz forrása, és előtte az ezüsthajú Yura, és mögötte egy kisebb sereg.
- Áh, emberek, szolgáim. Annyira jó, hogy egy hét után újra látlak titeket, mitek van számomra? – mondta a férfi nevetve, viszont így ki is szúrta őt Shiba. Hosszú hajú illető volt, és felsőteste szabadon volt hagyva, csak egy prémes kabát volt rajta, egy csontkoponyával a vállán. Haja mocskos volt, mintha véres lenne, talán abban is fürdött, de enyhén szólva is félelmetes alak volt.
- Mindenünket elvittétek Shinji, már semmivel nem szolgálhatunk. – lépett ki a tömegből a csapos.
- Ó, biztos van még valami a kis raktáratokban, nyomon követtük a termelést, és a piacot. De, maximum ezen a héten csak lányokat viszünk magunkkal. A rabszolgapiac újra beindulhat, ha néhány szépséges szűz kerül az árlapra. – nevetett újra. Ezután egy kisebb beszédet rögtönzött, de az elveszett ninja nem volt képes figyelni rá, mivel a lilahajú fiút követte, hogy megállítsa, ha meggondolatlanul cselekedik. Mikor Takuma-t megütötték, a fiú kiugrott volna a tömegből, de a shinobi elkapta a karját.
- Ne tedd, ne nyírasd ki magad. – suttogta neki Shiba.
- Te ezt nem értheted, eressz el. Bosszút kell állnom. – igen, egyből gondolhatta volna a ninja, hogy ez a fiú apjáról szól.
- Néha az, amit nem teszünk meg, többet számít, mint a pillanat hevében elkövetett hülyeség. – próbálta meggyőzni a fiút, de az nem hallgatott a szavaira, és Shinji életére akart törni a kezében lévő karddal, amit a ninja csak most vett észre. Az utolsó esélye, hogy megmentse a fiút az volt, ha saját magát áldozza föl. De miért is tenne ilyet? Az ő életében is egy ismeretlen hatalom pusztította el a családját, a bátyja a saját szeme láttára vált semmivé, nem hagyhatja, hogy az a tanácstalan, bosszúéhes gyermek, aki itt áll meghaljon, hiszen a saját múltját látja benne. Így ez mellett döntött, és ki tudja, talán végez is a fickóval itt és most, a két katanát kikapja a tokjából, és nekiront a tömegből kiugorva a vöröshajú célpontnak. Már indítaná is vágását, amikor erős fájdalmat érez a tarkóján leütötték, és nem más, mint Yura állt fölötte.
- Ki vagy te fiú? Még nem láttalak erre. Talán, be szeretnél állni közénk? – mondta Shinji a furcsa ajánlatot.
- Kösz, nem vagyok olyan, mint ti. – és mennyire nem volt igaz, d ha már segít a fiúnak, tegye teljes vállszélességgel.
- Olyan, mint mi? Nincs a világon még egy olyan, mint én. Csak szeretnél ennyire erős lenni. – mondta a fickó. Erre biccentett Yuranak, aki valószínűleg ezt a megégetési módszert alkalmazta volna új fogjukon, de a shinobi gyorsabbnak bizonyult, és mellette állt a meglepetés ereje, hogy nem számítottak a támadására, így egy furcsa pördüléssel kirúgta a mellette álló lábát, aztán futásnak eredt a zsoldosok felé. Kikerülte az ütéseket, és egy-egy vágással osztotta a férfiakat, amikor is eljutott Shinji-ig. A fickó nyugodtan, mosollyal az arcán várta Shiba támadását, ami elől könnyedén kitért, és akkora erővel gyomorszájon térdelte, hogy vér ömlött ki a fiú szájából, majd hasra esett.
- Mégsem vagy olyan erős, hogy közénk állj, de azt megengedem, hogy itt maradj, és úgy halj meg, ahogy éppen fekszel. Viszont jól megtizedelted a kis csapatom, most vehetek fel új embereket. Hát, sajnos pénz kell, pedig szemet hunytam volna az fölött, hogy most semmit nem kapok. Miattad most elviszünk annyi lányt, nőt, ahány katona a földre került. Yura barátom hármat ér, így… - és elkezdett számolni. - …18 nő jön velünk. Lehet önként, és lehet gyerek vér által is, dönthetnek. – mondta, és szépen lassan, sírások következtében, férfiak szitkaival távozott a megérkezett delegáció, középen hagyva a fekvő mágust. Szétszéledtek a falulakók, és csak egy ember ment oda hozzá, Takuma.
- Miért tetted ezt? Inkább meghaltam volna, de most a nőket elvitték. Te is csak bajt hozol a fejünkre, takarodj! – kiabált vele, majd ütésre emelte a kezét, amit Shiba hagyott is, hogy betaláljon. Megérdemelte. Az öreg ezután visszatért a fogadóba, és otthagyta ő is az ifjú shinobit, aki lehajtott fejjel sétált át a főutcán, a tenger felé. Már épp szállt volna be az egyik csónakba, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Várj…..
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az ember akkor veszít, ha feladja, ha elsőre nem sikerült, akkor fusson neki még egyszer, és így tovább, míg végül eléri céljait. Ez a legfontosabb alapelv az embereknél, és az, aki küzdés nélkül szerzi meg javai nagy részét, az könnyen el is fogja veszíteni azt. A munka gyümölcse a pihenés, nem a pihenésé a gazdagság. Amiért nem dolgozol meg keményen, nem is igazán érezheted magadénak.
(A következő rész: Mindenki hibás)
Shindai triológia
I. rész - Tudd, hol a helyed
Az ember egy különös állat. Senki sem tudja, miként lett az ember olyanná, amilyen manapság, de rengeteg teória kering arról, hogy voltaképp mi is állatok voltunk egy ponton a történelemben. Nincs feljegyzés, természetesen tanú sem, így csak spekulálni lehet. A leghihetőbb, talán, akkor is az állati eredetűség, és mi sem mutatja ezt jobban, mint, hogy némely embernél még mindig az állati ösztönök dominálnak, mondhatni, sok ember állat még. Ez szomorú, legfőképp akkor, ha az ember egy szocializált környezetből származik, de a történetünk most nem az ilyen emberről szól. A mi történetünk megmutatja, hogy az ember, kegyetlen, ha érzi, hogy van rá lehetősége, és irányít másokat. Amíg nem akarod, hogy irányítsanak, addig esélyed sincs a zsinóroktól megszabadulni, nem elég, hogy „nem akarod” szilárd véleményként kell kinyilvánítani egy teljesen más álláspontot, és akkor megszabadulsz „mesteredtől”.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Már jó egy hete annak, hogy a cirkuszi gárda megviccelte, és neki adta ezt a vörös markolatú katanát, azóta több éjszakán át is edzett vele, pontosabban mindkét fegyverével, és próbálta tökéletesíteni mozgáskoordinációját. Mivel elveszett ninja volt, így nem állhatott meg, és a nomád életmód kezdte már egy kicsit elkorcsosítani, hát igen. Mutassanak egy olyan embert, aki nem őrül meg a magánytól. Így hát, amint meglátott egy kis falut a közelben rögtön betért, és utolsó fityingig elköltötte szállásra és ételre, ha törik, ha szakad, egy éjszakát itt marad. Este lement egy közeli kocsmába, igaz fiatal volt még, de ez az életmódja miatt már nem látszott, de ez esetben nem is az alkohol volt érkezésének legfőbb oka, inkább a pletyka.
- Fiúk, hallottátok? Shinji visszatért, és még több kinccsel megtömte a szigetet. Nem lennék a lakosok helyében. – suttogta az egyik.
- Csönd, állítólag Yura a közelben portyázik. – aggodalmaskodott a másik, ami egy komplett „kinek is van igaza” vitát kezdeményezett. Ennek természetesen örült a kis fülelő.
- Yura?! Már rég a tengereken van a hajóval, Shinji arra utasította, hogy térképezze fel a terepet. – ordított az egyik.
- Te idióta, ez csak trükk volt. Az igazi cél itt a szárazföldi feltérképezés, és a közeli falvak kifosztása. – mondta a másik.
- Akkor mit keresel még itt? Te sem hiszed el ezt a pletykát. – erre nem tudott mit felelni az úr, látszólag megfogta őt a vita győztese.
- Uraim, kaphatnék egy kicsit részletesebb tájékoztatást, tudják, új vagyok. – szállt be a beszélgetésbe a mi hősünk is.
- Új? A helyedben nem hangoztatnám. Nem kedvelik erre felé a vándorokat. – szólt vissza a szakállas győztes.
- Vándor? Áá vándor igen, én. – keresve se találhatott volna jobb kifejezést arra, hogy törvényen kívüli, menekül Kirigakure hatásköréből, lopkod, és pénzt gyűjt, és gyilkosságok sorozatára készül. – Na, csak néhány morzsát, amin elindulhatok. Kitalálom magam is, higgye el.
- Nem bánom, de aztán eltűnsz a falunkból. – miután megkapta a választ, hogy korán reggel már itt sem lesz Shiba, egyből dalolni kezdett. – Az egész úgy pár hete kezdődött, van egy falu a neve Shindai. Ez a kis falucska egy szigeten van, pontosabban kettőn, ami egymás mellett helyezkedik el, és hidakkal van összekötve, a két sziget külön, és az egyik a külvilággal. Rengeteg értéktárgy van abban a faluban, igazi turista látványosság, igaz csak volt. Két vándor úgy háromhete kikötött a szigeten, és a lakók vendégszeretetét élvezve megismerték a helyet, Shinji és Yura. Majd, néhány gyilkosság történt a faluban, és elfoglalták azt, mindössze ketten. – meséli a történetet.
- Nem nagy kunszt, amilyen emberek ott élnek, én egyedül elfoglalom. – ordít be egy részeg fiatal.
- Hia csönd! – förmed rá az idegen. – Tehát elfoglalták, majd Yura eltűnt, míg a másikrettegésben tartotta a falut, és a kisebb szigeten berendezkedett. Az összes értéktárgyat odavitette, majd megölte a falu vezetőjét, egyben legidősebb tagját. Ekkor fellázadt volna a falu, és meg is ostromolták a berendezett bázist a polgárok, de megérkezett egy hajónyi zsoldossal, körülbelül 30-an lehettek, Yura, és a népre uszította őket. Már volt mivel fizetniük. Rengeteg szörnyűség, halál, és szenvedés. Majd Shinji távozott, de a lakók már nem próbálkoztak, kevese maradtak, egy faluhoz képest, és máig rettegésben élnek. Nos, a pletykák szerint Shinji visszatért még több kinccsel, ami nem jelent jót. – mondta az öreg.
- Miért törődsz vele, nem a mi dolgunk! – szól újra Hia.
- De, a ti "dolgotok", hiszen ha a kincseket idehozta, azt jelenti, bázisként tekint a szigetre. Tehát mivel itt rendezkedett be idők kérdése, hogy megtaláljon titeket is. – fejezi be Nozara Shiba.
- Pontosan.
- És merre is van ez a sziget?
- Oda akarsz menni? Te meghibbantál, megöleted magad. – mondj a férfi.
- A lényeg, hogy a falut elhagyjam, nem? – emlékezteti Shiba. – És emellett neked nem tök mindegy.
- Fiatalság, bolondság, lebeszélni nem tudlak. – átad egy térképet, amin egy piros karikával van megjelölve a sziget. Viszonylag közel volt, de, hogy minek volt ez így nála, az kérdés marad örökre, talán él ott egy rokona? Unoka, vagy gyerek? Az éjszaka nem a vártnak megfelelő volt, hiszen egy ilyen történet után a többség nem lenne képes az alvásra, ezzel szemben Shiba az igazak álmát aludta. Megindította a történet, segíteni akart a falun, és egyáltalán nem a kincs érdekelte, soha. Másnap korán reggel útnak indult, a térképnek megfelelően. Gyorsan elérte a falu határát, és onnan már az erdő következett. A hatalmas zöld lombú fák szorosan egymás mellett helyezkedtek el, középen egy nagyobb részt kihagyva, "mutatva" az arra tévedőknek, hogy az, az út. Shiba is itt indult meg társával. Ahogy távolodtak a falutól, úgy haltak el a szokásos zajok is, a hangos nevetés, gyereksírás, részeg kurjantások, a kovácsok kalapácsának tompa szikrázó puffanása, és egyre inkább lehetett hallani a természetet. Madarak csicseregtek a fákon, mókusok ugrándoztak ágról ágra, kergetve egymást, és bizony, néha-néha egy-egy nagyobb morgást is hozott a szél, ami minden bizonnyal egy ragadozó állattól jöhetett. Kardforgató hősünk szeretett a természetben lenni, bár nem ilyen módon, sokkal kényelmesebb lett volna letelepedni egy fa tövébe, az árnyékba, mint egy napos úton sétálni, de önmagának okozta munkát kellett elvégezni, meg kell gazdagodni. Ahogy haladt előre a kéklátvány fogadta, egy szélesebb folyó. Úgy tűnt, maga Shidai egy szigeten, pontosan vele szemben, helyezkedett el. Az átjutás nehezebb lesz, mint gondolta volna, hiszen lehet, hogy a chakrakontrol ebben a helyzetben tökéletes megoldás, de ha ott sok zsoldos várja, akkor bizony nem fáradhat el, így nem tud mindenféle gond nélkül átjutni a széles folyón, viszont szerencséjére megjelent egy öreg, aki egy csónak felé sétált.
- Uram, uram! – kiáltott felé a shinobi. – Át tudna vinni a túl partra, a Shinda-ba? Lenne ott némi dolgom. – mondta, leplezve útjának igazi célját, de elképzelhető, hogy már úgyis sejti az illető.
- És mi hasznom válna abból fiatalember? – várható volt a kérdés, hogy nem fogja csak úgy ingyen furikáztatni a fiút. Szegény ember meg kell éljen valamiből.
- Mit szólnál 100 ryo-hoz? – tesz ajánlatot a ninja.
- 150 és benne vagyok.
- 125
- 145
- 128
- 140
- 135
-Rendben van, megegyeztünk. Kezet rá. – mondta a csónakos, és már szelte is a vizet hatalmas lapátja. Viszonylag gyorsan átkerült a túlpartra, és így megkezdhette a keresést, persze előtte kifizette az urat.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Széles, üresen álló „tenger” volt a szárazföld, és az épületek között, amik szabályos sorokban voltak megépítve, kisebb-nagyobb távolságot tartva egymás között, kialakítva az utcákat. Első látásra hatalmas falunak tűnt, de mégis szegénynek, és emellett hallhatóan még a rablóktól is tartaniuk kellett. Miután a csónak mellett állva körülnézett, megindult abba az irányba, ahová a fuvarozója indult, és megdöbbentő látvány fogadta. Mikor meghallották lépteit az itt élők, bemenekültek a házukba, és gyorsan bezárták maguk mögött az ajtót, voltak, akik megdobálták kővel, de mikor abba az irányba nézett, ahonnan feltehetően elindult a kő, akkor senkit, vagy csak kisgyerekeket látott, akik felvették vele a szemkontaktust, majd sírva elrohantak egy ajtó biztonsága mögé. Így ment egyre beljebb a falu középpontja felé, és így záródott be minden lehetséges ajtó körülötte, amikor üvöltöző férfiak hangja ütötte meg a fülét. A zaj egy fogadó felől jött, és csak ennek az egy épületnek volt nyitva az ajtaja, az utazó előtt. Gyorsan ki is használta a lehetőséget, hogy eligazítást kérjen, de amikor betért a kocsmába, egy furcsa, talán vele egykorú srác verekedésére lett figyelmes. A srácnak a megszokottól eltérő színű volt a haja, a lila valamelyik árnyalata, és egy nyakláncot viselt, ami az ütések közben ide-oda himbálózott a nyakában. Kék ingje lelógott a fél válláról, és ellenfele rángatta a karját, így könnyen észrevehető volt, hogy fekete pólót viselt a ruhadarab alatt. Ebben a pillanatban fejezte be saját részéről a bunyót, ugyanis egy határozott jobb egyenessel kifektette az ellenfelét, akiről kiderült, miután Shiba jobban szemügyre vette, hogy az a férfi, aki áthozta őt egy csónakkal. Nem akart beszállni a vitába, mivel nem tudta mi volt a múltban a két fél között, de azért meglepődött, amikor azt látta, hogy segítőjét laposra verik. A furcsa hajú illető a szemüvegéjért nyúlt, ami a bárpulton volt, és miközben a orrára helyezte, a levegőbe kezdett beszélni.
- Haver, ne szórakozz, nem is ismerjük egymást. Ossz parancsokat máshol. – felelt Shiba.
- Tehát nem figyelsz rám, értem én. Majd most fogsz. – ekkor hirtelen a shinobinak vetette magát, és kigurultak az ajtón az utcára, majd egymástól ellökték magukat, és nekiálltak a bunyónak, amit a ninja legszívesebben elkerült volna, de a higgadtságát csak eddig tudta fenntartani, miután már nekimentek, ő is belement a harcba. Bal egyenessel kezdett, amit az ellenfele a jobb karjával hárított, majd az belépett a védelme mögé, azáltal, hogy egy lépést közeledett, és egy bal horoggal próbálta eltalálni Shiba gyomorszáját, sikeresen. Egy pillanatra összegörnyedt a hősünk, köpve maga elé, de aztán megemberelte magát, és a térdelést, ami a homlokát érte volna, a két kezével megállította. Nem is engedte el a lábát, egy fordítással kifordította a lilahajút az egyensúlyából, így mindketten a földre kerültek, amit egy gyors felpattanás követett. Ekkor a híres Nozara Shiba ütést érzett a homlokán, de nem látta, hogy megmozdult volna az ellenfele, majd az elé lehuppanó kőből rájött, hogy valaki megdobta. Kezével a fájdalmas részre kapott, és látta, hogy bizony erősen vérzik a seb, amit a kő okozott. A tettes egy kisgyerek volt, akit a cselekedete után édesanyja a háta mögé vont. Ekkor vette észre, hogy a kis harcukra előjött az egész falu, és körülállták őket.
- Nem látunk itt szívesen. – hallotta az ellenfele hangját, de ez már inkább bánkódó volt, mint ideges. Az elveszett ninja már kezdte volna elveszíteni a fejét, már ott tartott, hogy a kő után előkapja az oldalára csatolt két katanát, de a hang, amit hallott kizökkentette a dühöngésből.
- Segíteni jöttem. – mondta.
- Nem tudsz segíteni, a vezető halott, az apám halott, megölték. Nincs, nincs segítség, inkább takarodj innen. – nehezen állta meg, hogy könnyek fussanak a szemébe, ez jól látható volt, és Shibának is feltűnt. - De, miért, miért teszed ezt velünk? – a vége már egy kiáltás volt, és az égnek szólt. Lehetett arra gondolni, hogy valamiféle vallás követője, és egy Isteni erőre dühös, azért, ami vele, ami velük történt, de az is lehet, hogy csak a Shinji bandának üvöltött. Shiba látta, ahogy könnyek potyognak a szeméből, amit egy mozdulattal le is törölt az ellenfele, és törött szemüvegét felvette a földről, majd megfordult és épp készült odébbállni.
- Felesleges egy természetfölötti gonosz erőben hinned, az ember maga is képes mindenféle gonoszságra. – kiáltotta neki a shinobi.
- Azt ajánlom, a saját biztonságod érdekében, hogy még ma hagyd el ezt a megátkozott helyet. – majd a tömeg szétnyílt, és útjára engedte a fejét lógató fiút, majd maga a tömeg is hazament, szépen lassan. Reménytelenség fogta el a fiút, aki még mindig az utcán állt, már egyedül. <Mennyi közös van bennünk, szinte egy idősek vagyunk, és ő is már elveszítette az apját, talán az anyját is. Egyedül járja a világot, és legalább annyira képzett pusztakezes harcban, mint én. Mintha magamat látnám még, egyfajta tükör, hogy mi lehetnék, ha hagynám az indulatoknak, hogy uralkodjanak felettem.> A szállását egy közeli fogadóban próbálta rendezni, igaz már nem volt pénze.
- Igen azért jöttem, és tetszik az ajánlat, köszönettel elfogadom. Megkaphatom akkor a szobám kulcsát?
- Természetesen, itt van. – adta át a szám szerint az „1”-es szoba kulcsát.
- Viszont lenne még néhány kérdésem, így lefekvés előtt, amiben szerintem tudna segíteni. Mégis mi történt itt? – tette fel az egyértelmű kérdést Kevin.
- Nem hiszem, hogy esti mesének való történet lenne a múltunk, és számítana valamit is a kimenetellel kapcsolatban. – mondta az öreg, láthatóan nem akart beszélni az eseményekről, de a mágus ennyivel nem érte be.
- Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre. – mondta a fiú.
- Igaz. A verekedés azért volt, mivel a csónakos behozott egy vándort a faluba, és a vándorokat itt nem szíveljük… - kezdte el az öreg.
- Igen, hallottam történetét. – mondta Shiba.
- Kezdem Yurával, hosszú, ezüstös, fehéres haja van, és biztos, hogy shinobi, a tűz elemnek parancsol, de azt rebesgetik a madarak, hogy m valamelyik rejtett Kekkei Genkai képességgel is rendelkezik. És maga Shinji is rendelkezik ilyen képességgel, legalábbis szerintem. Láttam, amint hirtelen fegyver jelenik meg a kezében, és azzal támad rá a szegény lakosokra. Kegyetlen egy hónap következett a jólét után, és teljesen kifacsarták az itt élőket, akár a citromot. Minden pénzünket, vagyonunkat elvették, és hetente lejárnak, hogy újra, és újra megtegyék mindezt. Megalázzák a nőket, megverik a gyerekeket, és kinevetik a férfiakat, hogy semmit nem képesek ez ellen tenni, de ha valaki mégis felugrik, hogy megvédje a családját, az mellett feltűnik Shinji jobb keze, Yura, és megégeti. Először csak enyhén, majd aztán mindenegyes szóért, vagy mozdulatért egyre keményebben. Kilátástalan a helyzetünk, és lehet, hogy csak te vagy képes segíteni nekünk, bár azt sem tudom, hogy ki vagy, és én sem mutatkoztam be. Ne haragudj érte, rohan a világ, Hayatoshi Takuma vagyok, annak a fiúnak a nagybátyja, akivel az imént verekedtél. Nézd el neki ezt az egészet, egy hete meghalt az apja, amikor kiált a zsoldosok elé, és megpróbált megmenteni mindenkit, az a bolond. – mondta el a történetet a csapos, majd hátat fordított Shibának, miután a shinobi is bemutatkozott, és kiment a pult mögül, és odavezette a szobájához, miközben a háta mögött sétált a fiú. felismert egy furcsa sebet Takuma tarkóján. Egy égési sérülést, aminek feltehetőleg a vége kandikált ki az öltöny alól, és egészen felkúszott a füléig. A vadhús vörös volt, és mutatta, hogy a seb még friss.
- Köszönöm, és jó éjt! – mondta Shiba, miután beengedték a lakhelyére, és leült az ágyára. A szoba nem volt túl nagy, de egy ágy, egy szekrény, és egy fürdőszoba tökéletesen elfért benne, és Kevin is elfog addig, amíg nem hatástalanítja a gonosztevőket.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Másnap korán kelt, és hamar el is fogyasztotta a reggeliét, amikor kiabálásra lett figyelmes.
- Itt vannak! Vigyázz! – a második szó, kiáltás jelenthette azt is, hogy vigyázzunk, meneküljünk, bújjunk el, de mint később kiderült, ez most mást takart. A falu lakói kijöttek a házakból, és sorfalba álltak az utca két szélén, felsorakoztatva gyereket, nőt, férfit. Shiba is kisétált, de a fogadó előtti tömegben elrejtőzött, ugyanis aki nem fért el az egyes sorban, az a téren gyűlt össze egy nagy tömegben. <Most csak figyelnem kéne, még nem tudok róluk semmit.> Ekkor a lila szín lebegett el a szeme mellett, előtte sétált, a tömeg elején a tegnapi ellenfele. <Ez eldobja az életét. Nem hagyhatom.> Ekkor jelent meg Shinji, minden rossz forrása, és előtte az ezüsthajú Yura, és mögötte egy kisebb sereg.
- Áh, emberek, szolgáim. Annyira jó, hogy egy hét után újra látlak titeket, mitek van számomra? – mondta a férfi nevetve, viszont így ki is szúrta őt Shiba. Hosszú hajú illető volt, és felsőteste szabadon volt hagyva, csak egy prémes kabát volt rajta, egy csontkoponyával a vállán. Haja mocskos volt, mintha véres lenne, talán abban is fürdött, de enyhén szólva is félelmetes alak volt.
- Mindenünket elvittétek Shinji, már semmivel nem szolgálhatunk. – lépett ki a tömegből a csapos.
- Ó, biztos van még valami a kis raktáratokban, nyomon követtük a termelést, és a piacot. De, maximum ezen a héten csak lányokat viszünk magunkkal. A rabszolgapiac újra beindulhat, ha néhány szépséges szűz kerül az árlapra. – nevetett újra. Ezután egy kisebb beszédet rögtönzött, de az elveszett ninja nem volt képes figyelni rá, mivel a lilahajú fiút követte, hogy megállítsa, ha meggondolatlanul cselekedik. Mikor Takuma-t megütötték, a fiú kiugrott volna a tömegből, de a shinobi elkapta a karját.
- Ne tedd, ne nyírasd ki magad. – suttogta neki Shiba.
- Te ezt nem értheted, eressz el. Bosszút kell állnom. – igen, egyből gondolhatta volna a ninja, hogy ez a fiú apjáról szól.
- Néha az, amit nem teszünk meg, többet számít, mint a pillanat hevében elkövetett hülyeség. – próbálta meggyőzni a fiút, de az nem hallgatott a szavaira, és Shinji életére akart törni a kezében lévő karddal, amit a ninja csak most vett észre. Az utolsó esélye, hogy megmentse a fiút az volt, ha saját magát áldozza föl. De miért is tenne ilyet? Az ő életében is egy ismeretlen hatalom pusztította el a családját, a bátyja a saját szeme láttára vált semmivé, nem hagyhatja, hogy az a tanácstalan, bosszúéhes gyermek, aki itt áll meghaljon, hiszen a saját múltját látja benne. Így ez mellett döntött, és ki tudja, talán végez is a fickóval itt és most, a két katanát kikapja a tokjából, és nekiront a tömegből kiugorva a vöröshajú célpontnak. Már indítaná is vágását, amikor erős fájdalmat érez a tarkóján leütötték, és nem más, mint Yura állt fölötte.
- Kösz, nem vagyok olyan, mint ti. – és mennyire nem volt igaz, d ha már segít a fiúnak, tegye teljes vállszélességgel.
- Olyan, mint mi? Nincs a világon még egy olyan, mint én. Csak szeretnél ennyire erős lenni. – mondta a fickó. Erre biccentett Yuranak, aki valószínűleg ezt a megégetési módszert alkalmazta volna új fogjukon, de a shinobi gyorsabbnak bizonyult, és mellette állt a meglepetés ereje, hogy nem számítottak a támadására, így egy furcsa pördüléssel kirúgta a mellette álló lábát, aztán futásnak eredt a zsoldosok felé. Kikerülte az ütéseket, és egy-egy vágással osztotta a férfiakat, amikor is eljutott Shinji-ig. A fickó nyugodtan, mosollyal az arcán várta Shiba támadását, ami elől könnyedén kitért, és akkora erővel gyomorszájon térdelte, hogy vér ömlött ki a fiú szájából, majd hasra esett.
- Mégsem vagy olyan erős, hogy közénk állj, de azt megengedem, hogy itt maradj, és úgy halj meg, ahogy éppen fekszel. Viszont jól megtizedelted a kis csapatom, most vehetek fel új embereket. Hát, sajnos pénz kell, pedig szemet hunytam volna az fölött, hogy most semmit nem kapok. Miattad most elviszünk annyi lányt, nőt, ahány katona a földre került. Yura barátom hármat ér, így… - és elkezdett számolni. - …18 nő jön velünk. Lehet önként, és lehet gyerek vér által is, dönthetnek. – mondta, és szépen lassan, sírások következtében, férfiak szitkaival távozott a megérkezett delegáció, középen hagyva a fekvő mágust. Szétszéledtek a falulakók, és csak egy ember ment oda hozzá, Takuma.
- Miért tetted ezt? Inkább meghaltam volna, de most a nőket elvitték. Te is csak bajt hozol a fejünkre, takarodj! – kiabált vele, majd ütésre emelte a kezét, amit Shiba hagyott is, hogy betaláljon. Megérdemelte. Az öreg ezután visszatért a fogadóba, és otthagyta ő is az ifjú shinobit, aki lehajtott fejjel sétált át a főutcán, a tenger felé. Már épp szállt volna be az egyik csónakba, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Várj…..
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az ember akkor veszít, ha feladja, ha elsőre nem sikerült, akkor fusson neki még egyszer, és így tovább, míg végül eléri céljait. Ez a legfontosabb alapelv az embereknél, és az, aki küzdés nélkül szerzi meg javai nagy részét, az könnyen el is fogja veszíteni azt. A munka gyümölcse a pihenés, nem a pihenésé a gazdagság. Amiért nem dolgozol meg keményen, nem is igazán érezheted magadénak.
(A következő rész: Mindenki hibás)
Nozara Shiba- Játékos
- Tartózkodási hely : Árnyékfogadó
Adatlap
Szint: C
Rang: Halottnak hitt // Jutsetsu
Chakraszint: 175
Re: Nozara Shiba
Uchiha Madara Csüt. Jún. 06 2013, 12:51
Tetszett a történet, ügyesen fel volt építve, a párbeszédek megfogtak, a harcot pedig látványosan leírtad.
Jutalmad:
+ 3 Chakra, mivel komolyabb harc nem volt még, valamint:
Engedély a kaland folytatására, melyet még ebben a hónapban beadhatsz a 2+1 kaland folytatás lehetőségeként. Kíváncsivá tettél a történettel
Pein
Jutalmad:
+ 3 Chakra, mivel komolyabb harc nem volt még, valamint:
Engedély a kaland folytatására, melyet még ebben a hónapban beadhatsz a 2+1 kaland folytatás lehetőségeként. Kíváncsivá tettél a történettel
Pein
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Re: Nozara Shiba
Nozara Shiba Vas. Jún. 09 2013, 03:46
Shindai triológia
II. rész – Mindenki hibás
II. rész – Mindenki hibás
A múlton rágódni felesleges időpocsékolás. Sok ember aprólékosan elemzi a vele történteket, újra és újra visszatér az időben egy adott cselekményhez és próbálja megérteni, feldolgozni. Észre sem veszi, hogy a múltban ragadt, amin ráadásul már úgysem tud változtatni, míg a jelen, amely meghatározhatná és jobbá tehetné a jövőjét is, elsuhan mellette a maga lehetőségeivel és szépségeivel együtt. A múltat okolják nyomorúságos életükért, pedig ott a jelen, és majdan a jövő, mindent elölről kezdhetnének. A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba. Nem szabad hátrafelé nézni. Minek is kellene?! Hiszen az élet soha nem néz hátra. Csak halad előre... Nem igaz, hogy a múltunk határoz meg bennünket. Hanem az, akik még a jövőben lehetünk, s mindenekelőtt az, hogy az adott pillanatban, a jelenben kik vagyunk.…A legtöbbet a múlt hibáiból tanulhatunk. A múltban elkövetett hiba a jövő bölcsessége.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
… Megérdemelte. Az öreg ezután visszatért a fogadóba, és otthagyta ő is az ifjú shinobit, aki lehajtott fejjel sétált át a főutcán, a tenger felé. Már épp szállt volna be az egyik csónakba, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Várj! – a hang, ismerős volt, és így még elképzelhetetlenebb, hogy megállásra intette, a lila hajú srác állt, vállszéles terpeszben előtte. – Beszélnünk kell, de nem itt, itt a falnak is füle van. – mondta, és elindult egy csapás felé, ami úgy tűnt a hegyre vezetett fel. Hosszú utat tettek meg, és hősünk végig azon töprengett, vajon mit akarnak tőle, és miért is jön erre. Hiszen simán otthagyhatta volna a fiút, az megfordul, ő beül a csónakba és megy Isten hírével. Két ok jöhetett szóba, a megbánás, amiért veszélybe sodorta az itt élőket, és szeretné jóvátenni, és mivel most lát erre egy kis esélyt, meg is ragadja. Illetve az, hogy a fiú nagyon hasonlít rá, és nem akarja, hogy ennél több szenvedést éljen meg, nem azért, hogy más élete jó legyen, hanem, hogy a saját múltbeli énjének segítsen, furcsa dolog a pszichológiai. Nagy traumákat követően a spiritualitás néha a lelki megküzdés egyedüli, valóban hatékony lehetősége. Egy katasztrófa után nem fordíthatod meg a megfordíthatatlant. Tudomásul kell venned valamit, ami ellen érzelmileg kétségbeesetten tiltakozol, amit egyszerűen nem akarsz elfogadni. És a fiú nem akarja elfogadni szerettei halálát, ahogyan Shiba sem akarta régen, és most megpróbálja megértetni saját magával ezt az egészet. Mikor már fél órája némaságban sétáltak a hősünk megpillant egy házat az erdőben, úgy tűnik mégse a hegycsúcs volt a cél, hála a jó égnek.
Be is térnek a házba, amikor megfordul a lilahajú srác, és végre kinyitja a száját.
- Ne haragudj, hogy idáig cibáltalak, de egy olyan titkot szeretnék veled megosztani, amit eddig senkinek nem mondtam el. Pontosan 7 napja, és 16 órája történt, amikor apám meghalt, viszont előtte még valami megelőzte. – kezdett bele a fiú. – Apámat nem azért ölték meg, mert ellenszegült, vagy, mert megvédte az embereket, csakis miattam, és csakis miattam van e megtorlási hajlam Shinjiben. Tudod, két órával az eset előtt átmentem a másik szigetre, hogy megverjem az összes ellenségünket, forrófejű voltam. Egyedül akartam őket kikergetni a világunkból, nem gondoltam volna, hogy ez lehetetlen. Mivel sokat jártam oda kis koromban, tudok egy földalatti bejáratot, és könnyen besurrantam a szentélybe, amikor hirtelen megláttam őt, egy trónszerűségben ülni, és előtte térdelt a falu vezetője. – elcsuklott a hangja. – Én nem akartam, hogy baja essen, de elfogott a düh, és kirontottam rejtekemből. Kirohantam, én, egy hülye kis taknyos, rávetettem magam Yurára, és karmoltam, haraptam, ütöttem ahol értem, de ő csak lerázott magáról, és egy rúgással odébb teremtett, egy…rúgással. – már zokogott. – Nem tudtam mi fog következni ebből, nem tudtam egyáltalán mit is tettem, vagy milyen hatással volt ez támadóinkra, alig tértem magamhoz a földön, amikor visszatért a két szörny. Mosolyogtak, azt mondták, tessék őt úgyis meg tudod sebezni, és elém dobták a nagyapa, akarom mondani a falu becsületes és tiszteletre méltó vezetőjének a testét. Mondták, üsd meg. Én nem tettem, csak zokogtam, mint egy kislány, tehetetlen voltam. – megint eltűnt a hangja, már a kétségbeesés határán volt, valószínűleg újra. – Ekkor Shinji kezében egy pukkanással egy kard jelent meg, nem tudom milyen, és egy vágással elvágta a nyaki ütőeret, de nem az enyémet, hanem nagypapáét, és a teste elém zuhant. Erre megint unszoltak, hogy üssem meg, már halott, nem tud elmozdulni, nem fog elmozdulni soha többet arról a helyről, üssem, vagy rúgjam meg. Én még mindig ellenkeztem, de miért? Minek? Nem tudhattam, hogy elmennek a faluba és idehozzák az apámat, holtan. – itt egy perces szünetet tartott. Shiba sem szakította meg a csöndet, végig várta, és a további történetet is. – Elmentek, viszont a zsoldosokra bíztak engem, nem mehettem sehova, amíg bele nem rúgok a nagypapámba. Nem tettem, kitartottam, majd húsz perc múlva egy véres hullát hoztak vésze, egy lilahajú véres hullát. Elszorult a torkom, nem kaptam levegőt, mintha megállt volna az idő, mintha órákig ott álltam volna, de nem történt semmi, az élettelen test lehullott a földre, az apja mellé, és a fia elé. Egy újabb parancsot kaptam, mindkét testbe rúgjak bele, vagy különben én következem. – és befejezte, hiszen nyilvánvaló volt, mit tett, meggyalázta családja tagjainak holttestét, hogy mentse a bőrét, ezt Shiba elítélte, de nem volt abban a helyzetben, hogy átélje azt, amit a fiú. És tudta, a két ember is azt akarta volna, hogy leszármazottjuk éljen, de ezt hogy tudná a tudtára adni, egy kamu történettel? Az nem az ő világa, vagy mondja meg az igazat, abba belerokkanhat a lelke. Szegény fiú sok mindent átélt, többet, mint kellett volna. – És azért vannak mostanában megtorlások, mivel Shinji megérezte, milyen egy ottani lakóval kegyetlenkedni, rosszabbá tettem a szörnyet, megmutattam neki milyen kínt okozni… - sorolta, de ezt már nem tűrte a shinobi.
- Bakana koto! A holtak nem felejtenek, és általunk szólnak. Csak ránk számíthatnak már a síron túlról és némán. Szerinted az öreged azt akarná, hogy itt sírj, nem. Azt, hogy itt hagyd ezt a falut, és élj boldogan máshol. – kezdett bele.
- Te ezt nem értheted! – ordította el magát a fiú.
- Még, hogy én nem érthetem? – hangja hallatán csöndbe marad a lilahajú. – A szüleim eltűntek, hogy meghaltak-e, vagy sem máig nem tudom. Bátyám a saját élete árán védett meg engem, hol ott én nem kértem rá. Látsz itt nyafogni? Igen, szomorú voltam, sírtam, de tovább léptem, tudtam a testvéremnek már nem eshet baja, és még vigyázni fog rám, a túlvilágról is. Nem mondhatom, hogy ne állj bosszút, én is éppen azért vándorlok a nagyvilágban, viszont mivel az a te bosszúd, mást ne veszélyeztess vele. Nem tudlak lebeszélni, így veled tartok, segítek a hadjáratodban. – fejezte be Shiba, és láthatta meglepődik a srác. – Amúgy Nozara Shiba vagyok, Kirigakure elveszett shinobija, de ez titok. – nevetett. – Tudom, benned megbízhatok.
- Meg. Hayatoshi Karamino vagyok, apám után. Szólíthatsz Kara-nak. És esküszöm, bosszút állok. – mondta, majd magasba emelte a kezét. A könnyek már nem folytak a szeméből, már mind kisírta, ideje cselekedni. – Első lépés? – kérdezte Karamino.
- Először Yurával kell végeznünk, méghozzá ketten együtt, aztán jöhet a zsoldos sereg, és a végén kezelésbe veszem Shinji-t, vele személyes az ügyem, megalázott, mert alábecsültem. – mondta Shiba. – Úgy, hogy elmegyünk a szigetre, kicsaljuk Yurát….
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Hova csaltok? – hideg hang, elsőre kirázta a hideg a shinobit, majd rájött, az ő lépteit hallhatta, nem az állatokét. – Shinji mondta, tartsam szemmel az újoncot, szerinte maradni fog, de ki gondolta volna, hogy összeáll ezzel a patkánnyal. – utal Kara-ra. – Na, sebaj, a parancs szerint öljelek meg, ha maradsz, szóval ne nehezítsd meg a dolgom, és szúrd szíven magad. – lenézte Shibát, és ez még a shinobi hasznára is válhat.
- Hát, inkább rád hagynám a feladatot, az öngyilkosság nem az erényem. – mosolyog Shiba, érdekli mennyire is erős ellenfele. Az ezüsthajú küzdőfél, kinek fején valami ismeretlen eredetű sapkaszerűség van, és abban tollak, kézjelekbe kezd.
- Katon: Dai Endan! – kiáltotta, majd kezét szája elé emelvén már fújta is a házba a forró narancssárga lángokat. Kara eltűnt, valószínűleg, remélhetőleg elmenekült, míg Shiba az ajtón át ugrott ki egy hátra szaltó segítségével. Tekintetét az ablakra szegezte, de ellenfele már nem volt ott, a shinobi mögé került, és egy furcsa késsel tört az életére. Ennél nem kellett több a srácnak, végre az ő pályáján veszik fel a küzdelmet, mivel ehhez az elemi chakrás küzdelemhez nem sokat konyított. A két katanáját egyszerre húzta ki hüvelyeikből, és gyorsan hárította is a csapást. Majd a másikat, a harmadikat, és már ő kezdeményezett. Olyan könnyedén mozgott a fegyverekkel a kezében, mintha táncolt volna, és egy szál késsel nem tudta hatásosan védeni magát a férfi. Erre rá is jött, mikor egy kombináció után (Jobb kézzel hárított, majd bal kézzel a kézre támadott, hogy átvigye a kést markoló kezet a baloldalra, és jobb kezével a jobb, üresen maradt felületre sújtott, fentről lefelé.) mély sebet ejtett Yura jobb vállán, amiből csak úgy fröcsögött a vér, bemocskolta Shiba felsőjét is.
- Shine! – ordította Yura, majd újabb kézjeleket formált, és Shiba nem tudta kihúzni a pengét ellenfele vállából. - Katon: Hiendan! – már üvöltötte, amikor Kara feltűnt a jobb oldalán, és egy jól irányzott vállal végrehajtott lökéssel arrébb tette a támadót, és csak ez kellett Shibának is, hogy kipattanjon a férfiből a katana, aki fájdalmak közepette lőtte ki a tűzlövedékét, pontosan a házra, ami azonnal, nagy robbanás kíséretében megsemmisült. A két fiú ezt most megúszta, és Shiba fel is kapta Kara-t, és elindult vele az erdőbe, majd egy hatalmas fa törzse mögött bújt el.
- Köszönöm! Figyelj, van egy tervem, és ahhoz neked adom ezt a katanát. – mondta, és átnyújtotta a nemrég szerzett fegyverét, amit a cirkuszi patkányoktól kapott. – A végső csapás a tiéd, megértetted, különben itt halunk meg. – mondta a fiú, és látszólag megértette társa. <Milyen vicces, meghaltam volna, ha nincs itt egy másik ember, egy gyerek. Most meg előnyből indulhatok, mivel a technikával sok chakrát lehasználhatott. Mennyin múlik az időzítés, és a szerencse.> – A terv egyszerű, először is… - elmondta, majd Kara a helyére állt, és meg is jelent nem sokára Yura, vállából ömlött a vér, de ár tudja, hogy nem engedheti közel Shibát. Súlyos árat fizetett ezért az információért.
- SHIINE! – kiáltotta félőrülten. És ekkor lépett működésbe a gépezet, az egyik fa ágáról repült le Shiba, egyenesen ellenfelét célozva, egy kunai késsel, felelőtlen. Egy távolsági harcosnak pillanatok kellenek, hogy végezzen vele. - Katon: Goukakyuu no Jutsu! – mondta ki a technika nevét a kézjelek után, és egy hatalmas tűzgömböt fújt maga elé, ami el is sodorta hősünket. Már épp elmosolyodott volna, amikor egy égett, és még lángoló fatönk esett a földre, és a másik oldalról ne pillantotta volna meg Shibát újfent. Elővett egy shurikent, amit hősünk felé hajított, és figyelte a következményt. Yura ellenfele kézjelt mutatott, és amikor betalált a vállába a shuriken fatönké vált.
– Még egy Kawarimi? Nem hiszem el. – fordult előre, és leste honnan jön a következő támadás, amikor hirtelen szörnyű fájdalmat érzett a hátában, mintha végig vágták volna, térdre kényszerült. Nehézkesen fordítja meg a fejét, és Shibát látja, akinek vérzik a jobb válla, majd előre néz, és ott áll előtte egy katanával a kezében Karamino. Csapásra emeli a két karját, de megállítja Yura fejénél a kezét.
- Nem megy! – szomorodik el.
- Tudtam, hogy nem fog, ez azt jelenti, hogy ember vagy. Nagyobb bátorság valakit életben hagyni, ha az élete a kezedben van, és nagyobb erény is. Viszont én már nem vagyok ember, és az én kezem már mocskos. Én ezt az utat választottam, te is válaszd meg a sajátodat. – majd felemelte a még ép kezét, és egy csapással megszabadította ellenségüket a fejétől, ami legurult, akár egy labda, igaz elég morbid megfogalmazás rá. <Ki hitte volna, hogy ilyen együgyű ez az ellenfél, egy fatönköt is nehéz volt találni, hogy megalkossam köré a másomat, nemhogy kettőt. Ha körülnéz az erdőben rájött volna, hogy a második csakis én lehetek,de ilyen könnyen megtéveszteni ez Henge no Jutsu-val. Még szerencse, hogy kicsit oldalra tértem, különben pont a szívemet találja el, nem lettem volna vidám. Aztán, hogy elhasználja minden chakráját abba, hogy megöljön, ebben biztos voltam, annyira ideges volt, hogy a saját életét is feláldozta volna, hogy megpörköljön, tudtam, hogy az első támadásnál mindent bele fog adni, mivel alábecsült, nem is gondolkodott, hogy mire lehetek képes. A végén már csak egy olyan sebet kellett ejtenem rajta, hogy harcképtelen legyen, lassan meg is haljon, de még Karamino rájöjjön, ő nem akar a bosszúnak élni. Olyan keményen kellett utána fellépnem, hogy kicsit elundorodjon tőlem, és véletlenül se ezt az utat válassza. Nem volt egy rossz terv, de megbukott volna egy Kirigakure-i Oinin-nel szemben, ők nem engedték volna, hogy az érzések vezessék őket.>
- Mi folyik itt Karamino? – hallott egy ismerős hangot a háta mögött a shinobi, a csapos volt az.
- Semmi különös, beszélgettem Shibával… - kezdett bele.
- Hogy mit csináltál, de ő már haza m…. – és ekkor pillantotta meg a shinobit, és a fejetlen elterült testet mellette, a véres katana is meg-megcsillant a fényben. Mintha egy démon állna Karamino mögött.
- Igen, megöltem Yurát, és most Shinji fog következni, csak előtte még pihennem kell kicsit. – mondta, és mintha teste is ezt a szót várta volna, kicsit elgyengült, feladata a küzdelmet. Shiba a földbe szúrta a katanáját ezért volt képes megállni.
- Megölted? Yurát, a tűz démonát? Ki vagy te? – csak úgy záporoztak a kérdések, de Shiba csak a tátogást látta, kimerült, és a vérveszteség is, amit a shuriken okozott a vállában, csak előrébb vitte az ájuláshoz. Karamino ugyan nem tudja, de sok ideig használta a shinobi a Sunshin no Jutsu-t, hiszen találnia kellett az erdőben egy optimális rönköt, és aztán Yura mögé is kellett kerülni, mindezeket pár másodperc alatt.
- Kórház? Falu? – nyögte ki a shinobi.
- Nagybátyám, vigyük őt, a faluban mindent elmondok. - mondta Karamino. A következő emlékképei a zöld fű, amint alatta suhan, és bevillant egy emlékkép. „…A harc már elkezdődött 30 másodperce, sőt be is fejeződött, mivel Shiba alig állt a lábán, csak a becsület miatt nem csuklott össze egyből. Az a chakra, ami még megmaradt benne, arra is alig elég, hogy a vízen fenn maradjon. De mit várt egy jounin ellen, amit még a bátyja, egy ANBU harcos sem tudott legyőzni. És most ő is ott fekszik a parton. Katon: Zukokku, és hatalmas tűz…”
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- HIROSHIII! – ordította a bátyja nevét Shiba, és közben felült az ágyban. Milyen ágyban, egyáltalán, hogy került ő ide. Sebes vállára nézett, amin fehér bandázs volt, ami egyre vörösödött, valószínűleg ellátták a sebét, és egy kórházban volt, és mivel ily hirtelen mozdulatot tett, felszakadt a seb. Hirtelen két orvos rontott be, és megkönnyebbülve látták, hogy nincs semmi baj, csak rémálom lehetett. <Azt hiszed, ha a szívedbe zárod a titkodat, attól kevésbé lesz igaz? Ha sohasem beszélsz róla, sohasem avatsz be senkit, talán megmarad álomnak, még egy álomnál is kevesebbnek, egy félig elfeledett rémálomnak? Egy embernek elmondtam, és erre újra átéltem, el kéne felejtenem, de nem tudom.> Ekkor egy lilahajú srác is belépett a kórterembe.
- Látom jobban vagy Shiba, örülök! – mondta, majd segített neki kikelni az ágyból, a shinobi megőrült volna, ha még egy percig ott kell maradnia.
- Ne túl gyorsan, és egy óra múlva legyen itt, kitisztítjuk a sebet, és a mai estét még a kórházban tölti. – szólt utánuk az orvos.
- Köszönöm, hogy segítettél Shiba, a bosszúmat átruháztam rád, és te voltál a kezem. Megtetted, és biztos vagyok benne, hogy Shinji-t is meg tudod majd ölni, megszabadítasz minket ettől a bajtól. Te vagy a mi hősünk.
- Hős, mit jelent egyáltalán ez a szó. Csak ölök.
- De a jó ügy érdekében, értünk. – mondta.
- Nem, azért ölök, hogy túléljem, hogy minden egyes ellenség legyőzésével tapasztalatot szerezzek, erősödjek, és a végén legyen merszem a bátyám gyilkosainak szemébe nézni, és örömmel lesújtani. Ezért ölök, hogy most éppen miért azt a Yurát? Mert megtámadott. Miért Shinjit? Mert megalázott, és miért az embereit, mert néhány zsoldos semmit sem ér, de ha sokan vannak kitűnő edzésre szolgálnak. Csak eszközök.
- Úgy beszélsz lassan, mint ő.
- Mint ő? Shinjire gondolsz? Nem különbözöm olyan sokban tőle, mint azt te gondolod, sőt több közös van benne és bennem, mint kettőnkben. Ő a pénzért, és a hatalomért öl, míg én csak az erőért, és azért, hogy túléljem. Mindketten ölünk, csak más kiindítatásból.
- Nem gondolod, hogy minden gyilkossággal magadból is elvesztesz egy kicsit?
- Milyen bölcs lett valaki, előbb még ölni akartál. – mondta Shiba.
- Igen, és te rámutattál mekkora hülyeség, hogy nincs értelme. Válasszak másik utat, te miért nem veszed észre, hogy te vagy a bölcs, ennél sokkal okosabb vagy. – fakadt ki Kara.
- Azért segítettem, mert emlékeztetsz valakire. És azért ölök, mert én ezt az utat választottam. Vértócsákba kell gázolnom, ha a kitűzött célomat el szeretném érni.
- Miért, mi az? – kérdezte.
- A bosszú. – hangja ennél a szónál kicsit megváltozott, eszébe jutott, hogy még mindig nem tud sokat a szervezetről, ami az életében annyi rossz okozója volt, viszont a beszélgetésnek is vége szakadt, ugyanis egy kórterem ajtajához értek, de nem Shiba ideiglenes rezidenciájához. Amikor Kara kinyitotta, a shinobi szeme tágra nyílt, egy gyönyörű lány feküdt bent, egy lélegeztető maszkkal a száján. Kara mellé segítette Shibát, és leültek két székre az ágy mellé.
A lány szemlátomást félt, legalábbis szomorú volt, méghozzá nagyon. Kék haja össze-vissza állt a párnán, de még így is lebilincselő látványt nyújtott lila felsőjében. A szeme magához hívta Shibát, az a mélykék szempár, mintha az óceánt nézné, a lehető legvilágosabb Napon, gyönyörű volt, és a ninja első látásra beleszeretett.
- Ő itt a nővérem, Nami. Apánk halála után elvitte magával Yura, ezt csak két napja tudtam meg. – mondta Karamino. <Tehát a bosszú rá igazából miatta lett volna?> - Ilyen állapotban találtak rá a halászok a parton, szúrásnyomok a hasfalon, többszöri zúzódás a combon, és a veséknél, de még élt. Nagyon megijedtem, hogy mi lesz, ha őt is elveszítem, de az orvosok megmentették, és már nincs veszélyben az élete. Még ezek után sem voltam képes lesújtani Yurára a katanáddal. Nem tudom mit élhettél át, hogy te ezt az utat választottad. – nézett rá Shiba. <Most ez a gyerek akar engem megmenteni? Azt hittem fordítva játszunk. Nem tudja, hogy én már menthetetleneset vagyok, de nem fogom most ezt még egyszer elmondani, szerintem megértette, csak próbálkozik.>
- Jó, hogy szólsz, felszerelésem? – kérdezte.
- A szobában, a szekrényben, ruhád mindened, a nyakláncod is. – ekkor vette észre Shiba, hogy nincs a nyakába a testvérétől maradt utolsó emlék, kiborult.
- Hozd ide a nyakláncot. MOOST! – üvöltött, de nem a fiúval, viszont az csak kérdőn meredt rá. - Ike! – ez már hatásos volt, és pillanatokon belül meg is jelent a két nyaklánccal, amit átadott Shibának. A ninja átdugta a fejét egyszerre mindkettőn, majd szájához emelte a bátyjáét, és megcsókolta. – Hiányzol Hiroshi! – suttogta. Karamino nem szólt hozzá a történtekhez, viszont ekkor megszólalt a lány.
- Te, te ölted meg Yurát, és segítettél khm kkhhm az öcsémnek? – szólt, valószínűleg Shibához.
- Ne beszélj, Nami. Kérlek. – válaszolt Kara.
- Igen, én voltam. Az öcséd jó ember, nem gyilkos. Ő ezt mindvégig tudta, én csak ráébresztettem. – válaszolt Shiba is.
- khm….Arigatou! – majd elaludt a lány. El sem tudja képzelni a shinobi milyen megpróbáltatásokon mehetett keresztül, már bánja a látvány miatt, hogy levágta Yura fejét. Meg kellett volna kínozni, hogy tudja, az mégis milyen érzés, ha nem őr szórakozik, hanem valaki vele. Szép lassan vágta volna le a bőrt a hátáról, majd egyenként az ujjait, amíg nem könyörög, hogy a kezétől szabadítsa meg, és aztán jöhetett volna a lába. Az összes lábujját eltöri, és a végén, több helyen is megvágja, nem túl mélyen, hogy kibírja a többit is. Végül kivágja a nyelvét, és hagyja ott rohadni és elvérezni. <Ha Shinji is tett valamit Nami-val, ő biztosan erre a sorsa fog jutni.> A szemében az egykori félelem helyett az elszántság lépett, szinte lángolt a tekintete. A saját szobájába beérve a falusi orvosok kitisztították a sebét, majd újra bekötötték, mondták holnapra semmi baja nem lesz, és hagyták aludni. Még egyszer jött be Karamino, ételt hozott, amit el is fogyasztott a fiú kimenetele után Shiba, majd eltette magát holnapra. Álom ebben az esetben nem várta, egyszerű pihenés, és alvás volt. Reggel kipihenten ébred, és egy idegen alakját látta formálódni, valaki volt a szobában.
- Beszélnünk kell…..!
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.
(Következő rész: Még egy lépés, és eltűntél)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
… Megérdemelte. Az öreg ezután visszatért a fogadóba, és otthagyta ő is az ifjú shinobit, aki lehajtott fejjel sétált át a főutcán, a tenger felé. Már épp szállt volna be az egyik csónakba, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Várj! – a hang, ismerős volt, és így még elképzelhetetlenebb, hogy megállásra intette, a lila hajú srác állt, vállszéles terpeszben előtte. – Beszélnünk kell, de nem itt, itt a falnak is füle van. – mondta, és elindult egy csapás felé, ami úgy tűnt a hegyre vezetett fel. Hosszú utat tettek meg, és hősünk végig azon töprengett, vajon mit akarnak tőle, és miért is jön erre. Hiszen simán otthagyhatta volna a fiút, az megfordul, ő beül a csónakba és megy Isten hírével. Két ok jöhetett szóba, a megbánás, amiért veszélybe sodorta az itt élőket, és szeretné jóvátenni, és mivel most lát erre egy kis esélyt, meg is ragadja. Illetve az, hogy a fiú nagyon hasonlít rá, és nem akarja, hogy ennél több szenvedést éljen meg, nem azért, hogy más élete jó legyen, hanem, hogy a saját múltbeli énjének segítsen, furcsa dolog a pszichológiai. Nagy traumákat követően a spiritualitás néha a lelki megküzdés egyedüli, valóban hatékony lehetősége. Egy katasztrófa után nem fordíthatod meg a megfordíthatatlant. Tudomásul kell venned valamit, ami ellen érzelmileg kétségbeesetten tiltakozol, amit egyszerűen nem akarsz elfogadni. És a fiú nem akarja elfogadni szerettei halálát, ahogyan Shiba sem akarta régen, és most megpróbálja megértetni saját magával ezt az egészet. Mikor már fél órája némaságban sétáltak a hősünk megpillant egy házat az erdőben, úgy tűnik mégse a hegycsúcs volt a cél, hála a jó égnek.
- Ne haragudj, hogy idáig cibáltalak, de egy olyan titkot szeretnék veled megosztani, amit eddig senkinek nem mondtam el. Pontosan 7 napja, és 16 órája történt, amikor apám meghalt, viszont előtte még valami megelőzte. – kezdett bele a fiú. – Apámat nem azért ölték meg, mert ellenszegült, vagy, mert megvédte az embereket, csakis miattam, és csakis miattam van e megtorlási hajlam Shinjiben. Tudod, két órával az eset előtt átmentem a másik szigetre, hogy megverjem az összes ellenségünket, forrófejű voltam. Egyedül akartam őket kikergetni a világunkból, nem gondoltam volna, hogy ez lehetetlen. Mivel sokat jártam oda kis koromban, tudok egy földalatti bejáratot, és könnyen besurrantam a szentélybe, amikor hirtelen megláttam őt, egy trónszerűségben ülni, és előtte térdelt a falu vezetője. – elcsuklott a hangja. – Én nem akartam, hogy baja essen, de elfogott a düh, és kirontottam rejtekemből. Kirohantam, én, egy hülye kis taknyos, rávetettem magam Yurára, és karmoltam, haraptam, ütöttem ahol értem, de ő csak lerázott magáról, és egy rúgással odébb teremtett, egy…rúgással. – már zokogott. – Nem tudtam mi fog következni ebből, nem tudtam egyáltalán mit is tettem, vagy milyen hatással volt ez támadóinkra, alig tértem magamhoz a földön, amikor visszatért a két szörny. Mosolyogtak, azt mondták, tessék őt úgyis meg tudod sebezni, és elém dobták a nagyapa, akarom mondani a falu becsületes és tiszteletre méltó vezetőjének a testét. Mondták, üsd meg. Én nem tettem, csak zokogtam, mint egy kislány, tehetetlen voltam. – megint eltűnt a hangja, már a kétségbeesés határán volt, valószínűleg újra. – Ekkor Shinji kezében egy pukkanással egy kard jelent meg, nem tudom milyen, és egy vágással elvágta a nyaki ütőeret, de nem az enyémet, hanem nagypapáét, és a teste elém zuhant. Erre megint unszoltak, hogy üssem meg, már halott, nem tud elmozdulni, nem fog elmozdulni soha többet arról a helyről, üssem, vagy rúgjam meg. Én még mindig ellenkeztem, de miért? Minek? Nem tudhattam, hogy elmennek a faluba és idehozzák az apámat, holtan. – itt egy perces szünetet tartott. Shiba sem szakította meg a csöndet, végig várta, és a további történetet is. – Elmentek, viszont a zsoldosokra bíztak engem, nem mehettem sehova, amíg bele nem rúgok a nagypapámba. Nem tettem, kitartottam, majd húsz perc múlva egy véres hullát hoztak vésze, egy lilahajú véres hullát. Elszorult a torkom, nem kaptam levegőt, mintha megállt volna az idő, mintha órákig ott álltam volna, de nem történt semmi, az élettelen test lehullott a földre, az apja mellé, és a fia elé. Egy újabb parancsot kaptam, mindkét testbe rúgjak bele, vagy különben én következem. – és befejezte, hiszen nyilvánvaló volt, mit tett, meggyalázta családja tagjainak holttestét, hogy mentse a bőrét, ezt Shiba elítélte, de nem volt abban a helyzetben, hogy átélje azt, amit a fiú. És tudta, a két ember is azt akarta volna, hogy leszármazottjuk éljen, de ezt hogy tudná a tudtára adni, egy kamu történettel? Az nem az ő világa, vagy mondja meg az igazat, abba belerokkanhat a lelke. Szegény fiú sok mindent átélt, többet, mint kellett volna. – És azért vannak mostanában megtorlások, mivel Shinji megérezte, milyen egy ottani lakóval kegyetlenkedni, rosszabbá tettem a szörnyet, megmutattam neki milyen kínt okozni… - sorolta, de ezt már nem tűrte a shinobi.
- Bakana koto! A holtak nem felejtenek, és általunk szólnak. Csak ránk számíthatnak már a síron túlról és némán. Szerinted az öreged azt akarná, hogy itt sírj, nem. Azt, hogy itt hagyd ezt a falut, és élj boldogan máshol. – kezdett bele.
- Te ezt nem értheted! – ordította el magát a fiú.
- Még, hogy én nem érthetem? – hangja hallatán csöndbe marad a lilahajú. – A szüleim eltűntek, hogy meghaltak-e, vagy sem máig nem tudom. Bátyám a saját élete árán védett meg engem, hol ott én nem kértem rá. Látsz itt nyafogni? Igen, szomorú voltam, sírtam, de tovább léptem, tudtam a testvéremnek már nem eshet baja, és még vigyázni fog rám, a túlvilágról is. Nem mondhatom, hogy ne állj bosszút, én is éppen azért vándorlok a nagyvilágban, viszont mivel az a te bosszúd, mást ne veszélyeztess vele. Nem tudlak lebeszélni, így veled tartok, segítek a hadjáratodban. – fejezte be Shiba, és láthatta meglepődik a srác. – Amúgy Nozara Shiba vagyok, Kirigakure elveszett shinobija, de ez titok. – nevetett. – Tudom, benned megbízhatok.
- Meg. Hayatoshi Karamino vagyok, apám után. Szólíthatsz Kara-nak. És esküszöm, bosszút állok. – mondta, majd magasba emelte a kezét. A könnyek már nem folytak a szeméből, már mind kisírta, ideje cselekedni. – Első lépés? – kérdezte Karamino.
- Először Yurával kell végeznünk, méghozzá ketten együtt, aztán jöhet a zsoldos sereg, és a végén kezelésbe veszem Shinji-t, vele személyes az ügyem, megalázott, mert alábecsültem. – mondta Shiba. – Úgy, hogy elmegyünk a szigetre, kicsaljuk Yurát….
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Hova csaltok? – hideg hang, elsőre kirázta a hideg a shinobit, majd rájött, az ő lépteit hallhatta, nem az állatokét. – Shinji mondta, tartsam szemmel az újoncot, szerinte maradni fog, de ki gondolta volna, hogy összeáll ezzel a patkánnyal. – utal Kara-ra. – Na, sebaj, a parancs szerint öljelek meg, ha maradsz, szóval ne nehezítsd meg a dolgom, és szúrd szíven magad. – lenézte Shibát, és ez még a shinobi hasznára is válhat.
- Hát, inkább rád hagynám a feladatot, az öngyilkosság nem az erényem. – mosolyog Shiba, érdekli mennyire is erős ellenfele. Az ezüsthajú küzdőfél, kinek fején valami ismeretlen eredetű sapkaszerűség van, és abban tollak, kézjelekbe kezd.
- Katon: Dai Endan! – kiáltotta, majd kezét szája elé emelvén már fújta is a házba a forró narancssárga lángokat. Kara eltűnt, valószínűleg, remélhetőleg elmenekült, míg Shiba az ajtón át ugrott ki egy hátra szaltó segítségével. Tekintetét az ablakra szegezte, de ellenfele már nem volt ott, a shinobi mögé került, és egy furcsa késsel tört az életére. Ennél nem kellett több a srácnak, végre az ő pályáján veszik fel a küzdelmet, mivel ehhez az elemi chakrás küzdelemhez nem sokat konyított. A két katanáját egyszerre húzta ki hüvelyeikből, és gyorsan hárította is a csapást. Majd a másikat, a harmadikat, és már ő kezdeményezett. Olyan könnyedén mozgott a fegyverekkel a kezében, mintha táncolt volna, és egy szál késsel nem tudta hatásosan védeni magát a férfi. Erre rá is jött, mikor egy kombináció után (Jobb kézzel hárított, majd bal kézzel a kézre támadott, hogy átvigye a kést markoló kezet a baloldalra, és jobb kezével a jobb, üresen maradt felületre sújtott, fentről lefelé.) mély sebet ejtett Yura jobb vállán, amiből csak úgy fröcsögött a vér, bemocskolta Shiba felsőjét is.
- Shine! – ordította Yura, majd újabb kézjeleket formált, és Shiba nem tudta kihúzni a pengét ellenfele vállából. - Katon: Hiendan! – már üvöltötte, amikor Kara feltűnt a jobb oldalán, és egy jól irányzott vállal végrehajtott lökéssel arrébb tette a támadót, és csak ez kellett Shibának is, hogy kipattanjon a férfiből a katana, aki fájdalmak közepette lőtte ki a tűzlövedékét, pontosan a házra, ami azonnal, nagy robbanás kíséretében megsemmisült. A két fiú ezt most megúszta, és Shiba fel is kapta Kara-t, és elindult vele az erdőbe, majd egy hatalmas fa törzse mögött bújt el.
- Köszönöm! Figyelj, van egy tervem, és ahhoz neked adom ezt a katanát. – mondta, és átnyújtotta a nemrég szerzett fegyverét, amit a cirkuszi patkányoktól kapott. – A végső csapás a tiéd, megértetted, különben itt halunk meg. – mondta a fiú, és látszólag megértette társa. <Milyen vicces, meghaltam volna, ha nincs itt egy másik ember, egy gyerek. Most meg előnyből indulhatok, mivel a technikával sok chakrát lehasználhatott. Mennyin múlik az időzítés, és a szerencse.> – A terv egyszerű, először is… - elmondta, majd Kara a helyére állt, és meg is jelent nem sokára Yura, vállából ömlött a vér, de ár tudja, hogy nem engedheti közel Shibát. Súlyos árat fizetett ezért az információért.
- SHIINE! – kiáltotta félőrülten. És ekkor lépett működésbe a gépezet, az egyik fa ágáról repült le Shiba, egyenesen ellenfelét célozva, egy kunai késsel, felelőtlen. Egy távolsági harcosnak pillanatok kellenek, hogy végezzen vele. - Katon: Goukakyuu no Jutsu! – mondta ki a technika nevét a kézjelek után, és egy hatalmas tűzgömböt fújt maga elé, ami el is sodorta hősünket. Már épp elmosolyodott volna, amikor egy égett, és még lángoló fatönk esett a földre, és a másik oldalról ne pillantotta volna meg Shibát újfent. Elővett egy shurikent, amit hősünk felé hajított, és figyelte a következményt. Yura ellenfele kézjelt mutatott, és amikor betalált a vállába a shuriken fatönké vált.
- Nem megy! – szomorodik el.
- Tudtam, hogy nem fog, ez azt jelenti, hogy ember vagy. Nagyobb bátorság valakit életben hagyni, ha az élete a kezedben van, és nagyobb erény is. Viszont én már nem vagyok ember, és az én kezem már mocskos. Én ezt az utat választottam, te is válaszd meg a sajátodat. – majd felemelte a még ép kezét, és egy csapással megszabadította ellenségüket a fejétől, ami legurult, akár egy labda, igaz elég morbid megfogalmazás rá. <Ki hitte volna, hogy ilyen együgyű ez az ellenfél, egy fatönköt is nehéz volt találni, hogy megalkossam köré a másomat, nemhogy kettőt. Ha körülnéz az erdőben rájött volna, hogy a második csakis én lehetek,de ilyen könnyen megtéveszteni ez Henge no Jutsu-val. Még szerencse, hogy kicsit oldalra tértem, különben pont a szívemet találja el, nem lettem volna vidám. Aztán, hogy elhasználja minden chakráját abba, hogy megöljön, ebben biztos voltam, annyira ideges volt, hogy a saját életét is feláldozta volna, hogy megpörköljön, tudtam, hogy az első támadásnál mindent bele fog adni, mivel alábecsült, nem is gondolkodott, hogy mire lehetek képes. A végén már csak egy olyan sebet kellett ejtenem rajta, hogy harcképtelen legyen, lassan meg is haljon, de még Karamino rájöjjön, ő nem akar a bosszúnak élni. Olyan keményen kellett utána fellépnem, hogy kicsit elundorodjon tőlem, és véletlenül se ezt az utat válassza. Nem volt egy rossz terv, de megbukott volna egy Kirigakure-i Oinin-nel szemben, ők nem engedték volna, hogy az érzések vezessék őket.>
- Mi folyik itt Karamino? – hallott egy ismerős hangot a háta mögött a shinobi, a csapos volt az.
- Semmi különös, beszélgettem Shibával… - kezdett bele.
- Hogy mit csináltál, de ő már haza m…. – és ekkor pillantotta meg a shinobit, és a fejetlen elterült testet mellette, a véres katana is meg-megcsillant a fényben. Mintha egy démon állna Karamino mögött.
- Igen, megöltem Yurát, és most Shinji fog következni, csak előtte még pihennem kell kicsit. – mondta, és mintha teste is ezt a szót várta volna, kicsit elgyengült, feladata a küzdelmet. Shiba a földbe szúrta a katanáját ezért volt képes megállni.
- Megölted? Yurát, a tűz démonát? Ki vagy te? – csak úgy záporoztak a kérdések, de Shiba csak a tátogást látta, kimerült, és a vérveszteség is, amit a shuriken okozott a vállában, csak előrébb vitte az ájuláshoz. Karamino ugyan nem tudja, de sok ideig használta a shinobi a Sunshin no Jutsu-t, hiszen találnia kellett az erdőben egy optimális rönköt, és aztán Yura mögé is kellett kerülni, mindezeket pár másodperc alatt.
- Kórház? Falu? – nyögte ki a shinobi.
- Nagybátyám, vigyük őt, a faluban mindent elmondok. - mondta Karamino. A következő emlékképei a zöld fű, amint alatta suhan, és bevillant egy emlékkép. „…A harc már elkezdődött 30 másodperce, sőt be is fejeződött, mivel Shiba alig állt a lábán, csak a becsület miatt nem csuklott össze egyből. Az a chakra, ami még megmaradt benne, arra is alig elég, hogy a vízen fenn maradjon. De mit várt egy jounin ellen, amit még a bátyja, egy ANBU harcos sem tudott legyőzni. És most ő is ott fekszik a parton. Katon: Zukokku, és hatalmas tűz…”
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- HIROSHIII! – ordította a bátyja nevét Shiba, és közben felült az ágyban. Milyen ágyban, egyáltalán, hogy került ő ide. Sebes vállára nézett, amin fehér bandázs volt, ami egyre vörösödött, valószínűleg ellátták a sebét, és egy kórházban volt, és mivel ily hirtelen mozdulatot tett, felszakadt a seb. Hirtelen két orvos rontott be, és megkönnyebbülve látták, hogy nincs semmi baj, csak rémálom lehetett. <Azt hiszed, ha a szívedbe zárod a titkodat, attól kevésbé lesz igaz? Ha sohasem beszélsz róla, sohasem avatsz be senkit, talán megmarad álomnak, még egy álomnál is kevesebbnek, egy félig elfeledett rémálomnak? Egy embernek elmondtam, és erre újra átéltem, el kéne felejtenem, de nem tudom.> Ekkor egy lilahajú srác is belépett a kórterembe.
- Látom jobban vagy Shiba, örülök! – mondta, majd segített neki kikelni az ágyból, a shinobi megőrült volna, ha még egy percig ott kell maradnia.
- Ne túl gyorsan, és egy óra múlva legyen itt, kitisztítjuk a sebet, és a mai estét még a kórházban tölti. – szólt utánuk az orvos.
- Köszönöm, hogy segítettél Shiba, a bosszúmat átruháztam rád, és te voltál a kezem. Megtetted, és biztos vagyok benne, hogy Shinji-t is meg tudod majd ölni, megszabadítasz minket ettől a bajtól. Te vagy a mi hősünk.
- Hős, mit jelent egyáltalán ez a szó. Csak ölök.
- De a jó ügy érdekében, értünk. – mondta.
- Nem, azért ölök, hogy túléljem, hogy minden egyes ellenség legyőzésével tapasztalatot szerezzek, erősödjek, és a végén legyen merszem a bátyám gyilkosainak szemébe nézni, és örömmel lesújtani. Ezért ölök, hogy most éppen miért azt a Yurát? Mert megtámadott. Miért Shinjit? Mert megalázott, és miért az embereit, mert néhány zsoldos semmit sem ér, de ha sokan vannak kitűnő edzésre szolgálnak. Csak eszközök.
- Úgy beszélsz lassan, mint ő.
- Mint ő? Shinjire gondolsz? Nem különbözöm olyan sokban tőle, mint azt te gondolod, sőt több közös van benne és bennem, mint kettőnkben. Ő a pénzért, és a hatalomért öl, míg én csak az erőért, és azért, hogy túléljem. Mindketten ölünk, csak más kiindítatásból.
- Nem gondolod, hogy minden gyilkossággal magadból is elvesztesz egy kicsit?
- Milyen bölcs lett valaki, előbb még ölni akartál. – mondta Shiba.
- Igen, és te rámutattál mekkora hülyeség, hogy nincs értelme. Válasszak másik utat, te miért nem veszed észre, hogy te vagy a bölcs, ennél sokkal okosabb vagy. – fakadt ki Kara.
- Azért segítettem, mert emlékeztetsz valakire. És azért ölök, mert én ezt az utat választottam. Vértócsákba kell gázolnom, ha a kitűzött célomat el szeretném érni.
- Miért, mi az? – kérdezte.
- A bosszú. – hangja ennél a szónál kicsit megváltozott, eszébe jutott, hogy még mindig nem tud sokat a szervezetről, ami az életében annyi rossz okozója volt, viszont a beszélgetésnek is vége szakadt, ugyanis egy kórterem ajtajához értek, de nem Shiba ideiglenes rezidenciájához. Amikor Kara kinyitotta, a shinobi szeme tágra nyílt, egy gyönyörű lány feküdt bent, egy lélegeztető maszkkal a száján. Kara mellé segítette Shibát, és leültek két székre az ágy mellé.
- Ő itt a nővérem, Nami. Apánk halála után elvitte magával Yura, ezt csak két napja tudtam meg. – mondta Karamino. <Tehát a bosszú rá igazából miatta lett volna?> - Ilyen állapotban találtak rá a halászok a parton, szúrásnyomok a hasfalon, többszöri zúzódás a combon, és a veséknél, de még élt. Nagyon megijedtem, hogy mi lesz, ha őt is elveszítem, de az orvosok megmentették, és már nincs veszélyben az élete. Még ezek után sem voltam képes lesújtani Yurára a katanáddal. Nem tudom mit élhettél át, hogy te ezt az utat választottad. – nézett rá Shiba. <Most ez a gyerek akar engem megmenteni? Azt hittem fordítva játszunk. Nem tudja, hogy én már menthetetleneset vagyok, de nem fogom most ezt még egyszer elmondani, szerintem megértette, csak próbálkozik.>
- Jó, hogy szólsz, felszerelésem? – kérdezte.
- A szobában, a szekrényben, ruhád mindened, a nyakláncod is. – ekkor vette észre Shiba, hogy nincs a nyakába a testvérétől maradt utolsó emlék, kiborult.
- Hozd ide a nyakláncot. MOOST! – üvöltött, de nem a fiúval, viszont az csak kérdőn meredt rá. - Ike! – ez már hatásos volt, és pillanatokon belül meg is jelent a két nyaklánccal, amit átadott Shibának. A ninja átdugta a fejét egyszerre mindkettőn, majd szájához emelte a bátyjáét, és megcsókolta. – Hiányzol Hiroshi! – suttogta. Karamino nem szólt hozzá a történtekhez, viszont ekkor megszólalt a lány.
- Te, te ölted meg Yurát, és segítettél khm kkhhm az öcsémnek? – szólt, valószínűleg Shibához.
- Ne beszélj, Nami. Kérlek. – válaszolt Kara.
- Igen, én voltam. Az öcséd jó ember, nem gyilkos. Ő ezt mindvégig tudta, én csak ráébresztettem. – válaszolt Shiba is.
- khm….Arigatou! – majd elaludt a lány. El sem tudja képzelni a shinobi milyen megpróbáltatásokon mehetett keresztül, már bánja a látvány miatt, hogy levágta Yura fejét. Meg kellett volna kínozni, hogy tudja, az mégis milyen érzés, ha nem őr szórakozik, hanem valaki vele. Szép lassan vágta volna le a bőrt a hátáról, majd egyenként az ujjait, amíg nem könyörög, hogy a kezétől szabadítsa meg, és aztán jöhetett volna a lába. Az összes lábujját eltöri, és a végén, több helyen is megvágja, nem túl mélyen, hogy kibírja a többit is. Végül kivágja a nyelvét, és hagyja ott rohadni és elvérezni. <Ha Shinji is tett valamit Nami-val, ő biztosan erre a sorsa fog jutni.> A szemében az egykori félelem helyett az elszántság lépett, szinte lángolt a tekintete. A saját szobájába beérve a falusi orvosok kitisztították a sebét, majd újra bekötötték, mondták holnapra semmi baja nem lesz, és hagyták aludni. Még egyszer jött be Karamino, ételt hozott, amit el is fogyasztott a fiú kimenetele után Shiba, majd eltette magát holnapra. Álom ebben az esetben nem várta, egyszerű pihenés, és alvás volt. Reggel kipihenten ébred, és egy idegen alakját látta formálódni, valaki volt a szobában.
- Beszélnünk kell…..!
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.
(Következő rész: Még egy lépés, és eltűntél)
Nozara Shiba- Játékos
- Tartózkodási hely : Árnyékfogadó
Adatlap
Szint: C
Rang: Halottnak hitt // Jutsetsu
Chakraszint: 175
Re: Nozara Shiba
Uchiha Madara Vas. Jún. 09 2013, 14:55
Mintha egy könyvet olvastam volna végig, a trilógia második részének végéhez érve várom, mikor jelenik meg a végső fejezet. Az izgalom fokozása, a szálak összekötése, a magával ragadó - hol érzelgős, hol gúnyolódós - párbeszédek, az átláthatóság és minden más egyéb megtalálható a történetben. Mint már az első résznél mondtam, engedélyt kaptál a záró rész kidolgozására is, egy ilyen történet megérdemli a tökéletes befejezést 
Jutalmad: + 5 chakra
Pein
Jutalmad: + 5 chakra
Pein
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Similar topics» Nozara Shiba
» Nozara Shiba
» Nozara Shiba vs Djuka Ryuu
» Kitsune Haruka & Hiraga Natsu VS Akari Tenshi & Nozara Shiba
» Norio Nozara
» Nozara Shiba
» Nozara Shiba vs Djuka Ryuu
» Kitsune Haruka & Hiraga Natsu VS Akari Tenshi & Nozara Shiba
» Norio Nozara
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.