Kitsune Haruka & Hiraga Natsu VS Akari Tenshi & Nozara Shiba

Utam sok helyre sodort már... Mióta elhagytam Konohát, s végre saját utam járhatom szinte a tűz egész vidéke szemeim elé tárult már. Most mégis, egy olyan területre tévedtem, melyet szemeim még sosem láthattak ezelőtt...furcsa , régi... amolyan lerombolt város volt... mintha szellemek járnák át. Misztikus, árnyékba borulva.... melyet a nap csupán néhány sugara képes elérni. Szinte éget a tudat...vajon mi történhetett itt. Amikor beléptem erre a területre valami végigborzogatta a hátam, nem félelem volt, azt még sosem éreztem szinte, nem vagyok az a félénk fajra, sőt éppen ez a helyszín a kedvező számomra. A talaj föld, s körülöttünk csupán épületek hevernek romokban.

Középen van egy nagyobb épület is, mely szintén nyomát viselte az egykoron itt történt eseményeknek. Vajon csata volt itt? Vagy az idő foga ette meg ez a helyet? Bár kétlem, hiszen az idő nem tesz ekkora pusztítást. Az épületek nem tűnnek olyan réginek, így nem igazán hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Bár nem mintha ezért lennék itt, az ittlétem oka, csupán a felderítés. Kíváncsi voltam mi van erre felé, s látom, hogy semmi érdekes...Kicsit beljebb megyek, s szétnézek a romok között, bár kétlem, hogy találnék itt hasznos dolgokat, de egy hozzám hasonló vándor nem teheti meg, hogy elengedje ezt maga mellett. Szét kell néznem, s ha lehet összegyűjteni mindent, ami használható...vagy amit pénzé tehetek. Nem számítok arra, hogy életet találok egy ilyen helyen, de ki tudja, azért figyelmesen haladok előre, s keresgélek a romok között... igyekszem csak a nagyobb házak romjait kizsebelni...s amikor már majdnem az utolsó házból indulok kifelé, hallottam valami furcsa hangot, mintha lenne odakint valaki... kitekintettem a házból, s egy kölyök volt odakint, mintha velem egykorú lenne, de még nem ismerem. ~ Vajon veszélyt jelent rám? Mindegy...meglátjuk.~ Léptem ki a házból, s néztem a fiú szemébe.
-Vigyázz az utamból. - mondtam, s tettettem , mint aki csupán pont az ő helyén szeretne átkelni. Vajon átenged vagy beleszól...Kíváncsi vagyok. Miközben felé haladok, azt hiszem felteszek számára még pár kérdést.
- Ki vagy? Miért vagy itt? Honnan jöttél? - Sétálok felé lassan, majd tekintetünk összeért, mikor elhaladtam mellette. Válaszaiban nem éreztem félelmet, sem hazugságot. Igazat mond?
- Én Haru vagyok, legyen elég ennyi. - Haladtam tovább, s ő már mögöttem volt. Majd hallottam, hogy szinte ugyanolyan lassú léptekkel követ engem, mint ahogyan én haladok. ~ Vajon engem követ, vagy csak erre van dolga? Kíváncsiságom valamiért most nagyobb mint általában. Ez a kölyök felkeltette az érdeklődésem, pedig nem is csinált semmit. Érdekes...~ Ha esetleg ő kérdezne valamit hát válaszolok, de nem állok meg, haladunk előre...
 Ahogy magam elé bámultam, s közben követőm is megvolt mér mintha egy alak rajzolódna ki előttem, vagy kettő? Nem látom jól... Igen, egy női alak, s egy férfi? Egy ilyen elhagyatott vidéken, mi ez a nagy nyüzsgés?
Ez a kölyök ami mögöttem van érdekel, így barátnak tekintem...de a közeledő párocskával más a helyzet... nem kívánok több emberrel jó pofizni...ha egy rossz szavuk is lesz... most nem fogom vissza magam.

Minden egyes lépésemet kisebb porfelhő váltotta fel.. Nagyjából ennyi érdekességet találtam azon a helyen ahol jártam. Hogy tulajdonképpen hol is vagyok? Azt nem tudom. Lehet, hogy csak egy álom, lehet, hogy valóság. Nem tudom eldönteni.
Ahogy említettem egy poros helyen sétáltam, körülöttem romba dőlt épületek. Egykoron egy kisebb falu lehetett, ám valami, vagy valakik nagy pusztítást végeztek. Talán nem is volt meglepő, hogy rajtam kívül senkit sem találtam ezen a kietlen, barátságtalan helyen, azt hiszem egyedül voltam. Egészen addig éltem ebben tudatban, mígnem az egyik romos ház ajtajából egy lány ki nem lépett, végigmért, majd gorombán rám szólt:
-Vigyázz az utamból! - förmedt rám, s úgy látszott, hogy egyenesen felém tart. Jobban mondva.. ha nem lépek egy fél lépést oldalra, még talán nekem is jött volna. - Ki vagy? Miért vagy itt? Honnan jöttél? - faggatózott, bár tény, hogy én még csak meg sem szólaltam.
Mindeközben folyamatosan felém jött, apró léptekkel, nem sietett. Végigmértem a nagyjából velem egykorú lányt, és habár a viselkedése nem ezt mutatta, nem éreztem azt, hogy félnem kéne tőle, hogy veszélyben vagyok. De ideje válaszolnom is egy hölgynek:
- Szólíts csak Natsunak. - vigyorogtam rá, talán ezzel megrepesztve azt a jéghideg tekintetet, amivel a lány folyamatosan engem bámult, ám egy mosoly úgy látszik még nem elég, így hát folytattam - Azt én sem tudom, hogy miért vagyok itt, hogy hol vagyok, de igazán örülök, hogy végre találtam valakit ezen a kietlen helyen. - mosolyogtam rá ismét, vagy még mindig, ahogy tetszik..
- Én Haru vagyok, legyen elég ennyi. - válaszolt még mindig kicsit gorombán, miközben elhaladt mellettem. Nem tetszett a stílusa. Jobban mondva.. Idegesített. Idegesített, hogy miért beszél velem így, miközben én kedves voltam vele, éppen ezért felvettem a sétatempóját és követtem. Persze nyíltan, nem sunnyogtam utána mint valami kiéhezett perverz.
- Nem kell azért ennyire harapni.. Nem vagyok az ellenséged, efelől légy nyugodt. - hangom őszinte volt, ezt a lány is érezhette - Sőt.. - hirtelen megállt előttem a lány, így abbahagytam mondandómat. Egyértelműen a távolba tekintett, és úgy néz ki, hogy talált is valamit. Ha jobban megnéztem, én is láthattam azt amit ő. Messze előttünk, éppen csak látótávolságon belül két alakot véltem felfedezni. Vajon kik lehetnek azok? - járt a fejemben, s a lányra tekintettem, kiben hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg.

- Hogy mi? Ez most komoly?
Az Amegami egy szolgálója adta át a levelet, amit Mirubi adott neki, hogy elküldjön egy Hiragana Natsu nevű srácért és élve vagy holtan hozzam vissza a bázisra, mert olyan információk tudója, ami veszélyes lehet a szervezetre. Valami maffiaszervezet területén látták utoljára, egy faluban, ami fellázadt és ezért kiírtották őket. Ez az információ mellékes volt, nem igazán érdekelt a falu vagy bárki más sorsa, engem a sajátom érdekelt és ha ehhez ezen a fiún keresztül vezet az út, akkor megteszem és persze az a 70000 indok se semmi, így indulok.
- Hölgyem óhajt valamit?
- Hozzon pár napi hideg élelmet!
Ordítok a levél kézbesítőjének, miközben készülődök. Nem viszek sok mindent, 10 nekotét a kezemen 6 robbanó cetlit, kusari fundot, a doboz fogpiszkálót, a láncinget a testemen és a két alkarvédőt, 20m drótot, 2 ninjatot és a füstbombáimat. Mikor a kért élelem is megérkezett meg is indultam az említett helyszínre. A Füst országa nincs messze, így csak a víz készletemet kellett naponta feltöltenem, hogy megérkezzek a helyszínre.

Nem igazán tudtam, hogy kit is keresek, de nem számított, majd csak meg lesz. Az épületek között mászkálok és próbálom megtalálni az emberünket, így a házak között járkáltam, mikor valaki megszólított és a maffiáról kérdezősködött. Ugyan nem tudtam semmit, talán csak a hely történetét, de ha a maffia után kutat talán ki használhatom a lehetőséget, hogy az oldalamra állítsam.
- Véletlenül tudok róluk ezt azt, pontos ismereteim van róluk, de szükségem van a segítségedre. Ha segítesz megtalálni egy Hiragana Natsu nevű srácot kumogakuréból, jelenleg 70 000 indokom van rá, hogy megtaláljam és élve vagy halva elszállítsam valakinek.
A pénz megtette a hatását és mellém állt. Lassan haladunk a házak között mikor nem messze két ember körvonala jelenik meg, mire a társamat el is kapja a harci láz, de én sem vagyok sokkal elhivatottabb, ugyan a pénzt elvileg feleznem kell, de majd meglátjuk. Közben előkészítek 2 darab fogpiszkálót a jobb kezembe, amin a lánc is van, de azt még nem használom, hanem a másikba veszek még 2 fogpiszkálót, így összesen 4 van a kezembe és dobásra készen.

Én és a mellettem lévő lány figyeltük a két lassan feltűnő alakot, kik nem kis meglepetésemre elveszett shinobik voltak, s mondandójukra sem számítottam:
- Hé, te lennél Hiraga Natsu? - szólt az egyik férfihangon.
- Igen, én lennék. - feleltem majd szúrós pillantást vettettem a fiúra, majd végigmértem, ahogy a mellette lévő lányt is, majd tekintetem visszavándorolt a férfi szempárjára. - Feltételezem nem kívánatos személy vagyok számotokra, sőt. Még azt is megkockáztatnám, hogy valamilyen vérdíj fejében kerestetek fel. - hangomon félelem nem lelhető fel, bár tény, hogy a helyzet nem túl rózsás. Itt küzdelem lesz. Tudom, érzem.. Remélhetőleg a lány velem van - tekintettem Haru-ra egy pillanatra - de még így sem lesz egyszerű falat, ahogy elnézem őket.
Gondolatmenetem közben Haru és az imént említett fickó egy kis bájcsevejt folytatott, melynek köszönhetően "társam" harci lázban kezdett égni.
- Hiraga vagy? - kérdezte, de mivel előzőleg már válaszoltam a férfinak, így Harunak csak bólintottam egyet, majd ő intézett még pár szót a férfi felé, valami karomfegyverszerűséget helyezett ujjaira, majd ismét hozzám - Segítek elcsendesedni, jó?
Egy apró mosollyal jeleztem a lánynak, hogy benne vagyok a dologban, csapjunk szét ketten a másik kettő között. Haru nem volt rest cselekedni, egy szempillantás alatt a föld alatt termett. Itt az idő, én sem késlekedhetek! - biztattam magam, majd előkaptam két shurikent, és egy kuanit. Mivel Haru ennyire forrófejűnek néz ki, szinte biztos vagyok benne, hogy a fiút támadja majd. Én pedig.. - lendítettem meg azt a kezem, amelyben a két shurikent szorongattam - Kettéválasztom őket, majd a lányt veszem célba. - ezzel meg is kezdtem a "tervem" végrehajtását.
A két shurikent a lány azon oldala felé dobom, amelyik közelebb van a fiúhoz, így ha oldalirányba kitér előle, akkor a kettőjük közötti távolság növekszik, ezzel sikeresen megosztanám az erejüket. Ezt követően nemes egyszerűséggel a kunai-al a kezemben indulnék meg a lány felé, cikázva futva felé amilyen gyorsan csak tudok. Esetleges távolsági fegyvereket a kezemben lévő kunai-al próbálom hárítani. Amikor a lány az eldobott dobófegyvereimre fókuszál, akár egy pillanatra is, futásom közben lehetőleg észrevétlenül egy robbanócetlit vennék elő a szabad kezemmel, majd ökölbe szorítanám, így talán nem venné észre, hogy előkészítettem ezt az eszközt. Ha sikeresen elértem a lányt, ütéseket és rúgásokat is produkálnék, de a fő célom az, hogy egy sikeres ütéssel a robbanójegyzetet valamilyen formában ráhelyezzem a lány testére.
Az egész akcióm ideje alatt, mindkét lábfejembe folyamatosan chakrát áramoltatok, és ha forró a helyzet, egy villámgyors Shunsin no jutsu-val hátrálnék. Természetesen ha a fiú váratlanul rám ront, szintén egy shunsin-nal próbálnék hátrálni.

A báj csevejnek nincs sok értelme, de a társam és a csaj igen csak össze melegetek, aminek az lett a vége, hogy a csaj a túloldalon igen csak feltüzelődött, de az átvert barátom sem volt lemaradva tőle ebben a kérdésben. Nem igazán vettem részt a bájcsevejben, inkább a testbeszédüket figyeltem. A csaj lassan elkezdett a föld alá süllyedni. Ezt a technikát ismertem és már láttam, így már tudom, hogy föld elemű sőt azt is tudom, hogy valamelyikünket fogja támadni, így egyből a lány chakrájára kezdtem koncentrálni, ami a társam felé közeledett. (kijátszva, ha tudom valaki elemét, akkor megtalálom 50 m-en belül)
- Vigyázz, te vagy a célpontja!

Kiáltom társamnak, miközben a keresett fiúról le sem veszem a szemem, aki meg is kezdi a tervét, hogy ketté válasszon, mivel nem akarom, hogy a shuriken eltaláljon, de a lány felé sem akarom vetni magam, így a terve azon része, hogy szétválasszon bejött, de a shurikenek nem találtak el csak elrepültek mellettünk. Egyből neki is indult, így én is támadásnak indultam a fogpiszkálóimmal. Valamit elővett és a kezébe veszi, de nem látom, hogy mit. nem várom meg mit kiderül, így ha marad időm akkor kézpecséteket mutogatok és a Hold országában elsajátított eléggé gusztustalan, de hatásos technikát vetem be: Mizuame Nabara // Víz elem: Keményített szirup elfogó mező, amivel minél nagyobb területet akarok befedni, hogy biztosan beleragadjon. Ha viszont túl közel ér idő előtt, akkor egyszerűen a shunsin no jutsuval a korábbi helyén termek a háta mögött és az Aum no Ansatsu jutsu // A lélek egyensúlyának technikája nevű jutsut vetembe az elenfelem ellen, amivel megfogom a nyakát és lassan visszarántom. Sajnos nincs víz a közelben, így a fejét letépni nem tudom, de egy kicsit megakasztom. Persze a társam reakciójától függetlenül teszem mindezt, de figyelek rá.

A kölyök mögöttem..szólítsuk nevén...Natsu, ahogy látom eljátszadozik a lánykával, ki láthatóan nem viselkedik légből kapottan, átgondolja döntéseit, s gyorsan reagál, pont mint a férfi, kit én támadtam volna meg, ám azt hiszem átlátott rajtam. Biztosra, veszem, hogy tudta mire készülök, ám így nem volt eredménye a támadásomnak, bár feltörtem a földből a helyen, melyet előzőleg megjósoltam, mégis..a személy már nem volt ott, s még éppen láttam, ahogy fölfelé halad, fel a tetőre, mely oly távol van a földtől...de már nem tudtam időben megállni, s akarva akaratlanul is kitörtem a földből.

A tetőre menekült, ami számomra nem járható út...hiszen akkor elszakítana a földtől, ami jelenleg a támadásaim alapját képezi. ~ Nem mehetek föl utána...akkor miből támadnék? Egyedül a taijutsum maradna, az a tudásom pedig még nem elegendő a győzelemhez, főleg mivel láthatóan az ellenfelem átlátja a harcot, s a lehető legjobban cselekszik. ~ Nem jó..ez nem jó...~ Álltam, miközben néha a másik, éppen folyamatban lévő csatára is odapillantottam, mely szintén kezdett bepörögni. A lányka, aki Natsu ellen volt, láthatóan egy bizonyos síkos, nyálkás, talán tapadós anyagot hozott létre, mely belepte a körülötte lévő földet, s lassan haladt az irányomba is..azt hiszem szétfolyik még egy kicsit, de nem akarom kipróbálni elér e idáig...Odébb siettem, kicsit, miközben tudtam, tennem kell valamit! ~ Felmenni butaság lenne, tudván, hogy akkor hátrányba kerülök, s ki tudja milyen csapdát állítana számomra, mire felérek. Biztos vagyok benne, hogy nem a semmiért sietett fel, s az sem a semmi műve, hogy ott vár rám, oka kell, hogy legyen! De nem akarom megtudni... Egyetlen mód létezik jelenleg, mely talán járható utat jelent. Nem mehetek fel, én magam nem...de talán...a klónom igen. ~ Eszembe jutott egy terv, mely talán működhet...~ De az, hogy egy klónt felküldök, még semmit sem jelent. Bizonyára hamar eltörölné a föld színéről, így az ésszerűség azt diktálja, kettőt hozzak létre, de csupán egyet küldjek föl, s a másik egyenlőre várakozzon itt, hogy mi történik... s amint lehetősége nyílik rá támadjon, de csak miután láttuk, mi történik az elsővel. Ám mégis, a lent lévő harcokat sem hagyhatom figyelmen kívül. Szükséges lesz, egy harmadik klón, mely a lent lévő leányzóra támad. Mivel a trutyija csupán önmaga előtt helyezkedik el, így hátulról támadhatóvá válik, s figyelmét most Natsu köti le, csöppet sem én. Így segíthetek Natsunak, s remélhetőleg hasznossá teszem magam a számára. Bár azt hiszem, hogy a lényeg, nem a támadás lesz, sokkal inkább a hátráltatása, s klónom kunaial a kezében fog támadni, s közel érve vágni fog, ott ahol éppen csak éri a lányt, majd belé kapaszkodva igyekszem kilökni őt egyensúlyából, amit ha okos lesz... Natsu kihasznál majd...okos módon..remélem lesz ennyi esze...~ Futott át az agyamon egy szempillantás alatt, s mivel idő szűkében vagyunk, máris akcióba kell lendülnöm...nem szabad időt adnunk nekik! Szóval... ~ Gyerünk!
/ Doton: Tsuchi Bunshin no Jutsu // Föld klón/ Kezdtem, s hoztam létre a három klónom. Egyet azonnal a tetőre küldtem, egy pedig csupán megfigyelő volt...egyenlőre. A harmadikat pedig a lányra küldtem, hogy szabdalja meg egy kicsit, s lehetőleg billentse ki egyensúlyából...remélem legalább valamelyik sikerrel jár majd... s előnyhöz juttat minket a harc során. Most már igazából csupán egy félnivalóm akadt... ~ Vajon Natsu rájön arra, mit kéne tennie? 

Az eldobott shurikenjeim megtették a hatásukat, pontosabban elértem vele azt amit szerettem volna. A lány oldalra tért ki előle, így növelődött a távolság közte és a társa között. De szinte ugyan ebben a pillanatban, a lány társa, a fiú elrugaszkodott a földről egy háztető felé. Így az eldobott shurikenjeim úgymond feleslegessé váltak.. Valószínűleg a fiú tudta, hogy Haru alatta akar majd előbújni, ezért hátrált meg. Méghozzá nem is akárhogy.. - közben sebesen cikáztam a lány felé kunai-al és a rejtett robbanójegyzettel a két kezemben - Azért ment a háztetőre, hogy ne legyen kapcsolatban a földdel. Okos fiú. Mindeközben Haru már kibújt a földből, és ha jól láttam kézjelek formálásába kezdett, de nem volt időm pontosan megfigyelni, ugyanis az ellenfelem már támadt is. Felém hajított néhány dobófegyvert, amit a cikázó mozdulatokkal, és a kunaial a kezemben feltehetően sikeresen hárítottam. //ha rosszul értelmeztem és mégsem dobáltál rám semmit, akkor csak haladtam tovább feléd// A következő pillanatban, még mielőtt elérhettem volna a lányt, kézjelek formálásába kezdett, majd a száján valami folyadékszerűt köpött ki is kis mennyiségben. Még szerencse, hogy elő volt készítve a Shunsin no jutsu -m, így a gyors támadásra, egy gyors kitéréssel tudtam reagálni. Kellő távolságot ugrottam hátra szélsebesen, hogy ne érintkezzek ezzel a fura anyaggal. Láthatóan víz az alapanyaga, azonban valami nem stimmel vele. Mintha sűrűbb lenne, töményebb. - elemeztem rövid ideig a technikát, többre ugyanis nem volt időm. Haru váratlanul a lány mögött tűnt fel, kunai-a megcsillant egy pillanatra, próbált vele sebet ejteni az ellenségemen, majd saját magát feláldozva, egy őrült kamikaze mozdulattal mindkettőjüket a furcsa folyadék-jutsuba rántani. Hirtelen történt az egész, alig volt időm figyelni mindenre. Szemem sarkából láttam, hogy nem az öngyilkos jelölt Haru az egyetlen Haru a küzdőtéren, így okkal feltételeztem, hogy ezt a "magával ragadó" őrült mozdulatot csakis egy klónnal tehette meg. Nem volt időm tovább vizsgálódni a harcmezőn, a fiúról még mindig nem tudtam semmit, csak azt hogy eltűnt valahova fel, valamelyik háztetőre, remélhetőleg ott is marad egy darabig, így ketten Haruval, közös erővel bevihetünk egy sikerest támadást a lánynak.
Amennyiben sikerül Harunak a folyadékos anyagba taszítani a lányt, a következőt cselekszem: a kezemben lévő kunait a földbe dobom, majd gyors kézjelekbe kezdek(a robbanó cetlit még mindig az egyik kezemben tarva), majd létrehozom a Raiton: Kyuuden no Jutsu -t a "szabad" kezembe. Az így létrehozott villámgömböt pedig a lehető leggyorsabban a folyadékba dobom, így az pillanatok alatt elterjed az egész nedves területen, egészen a lányig, és Haru feltételezett klónjáig, ezzel akár komolyabb sérüléseket is okozva.
Ha Haru klónjának nem sikerül a pocsolyába taszítani ellenfelét, ugyan azt teszem, mint az előző esetben, annyi változtatással, hogy a lány felé futok, a folyadékmezőt megkerülve, majd amint kellő távolságba érek, de még a lehető legnagyobb távolságból, ahonnan a jutsum sikeresen betalálhat, a lányra dobom a villámgömböt.
Akár így, akár úgy, a támadásom után hátrálok néhány métert. Láthatóan nagy hatótávolságú és kiterjedésű jutsukra képes a lány, így jobb ha távolságot tartok vele szemben. - agyaltam, majd az "eltűnt" fiú után keresve is vetettem egy pillantást, nehogy meglepetés érjen.

A társam egy mozdulattal felelslegessé tette a szemben álló fiú tettét a shuriken dobálást. Reméltem, hogy a fogpiszkáló van annyira láthatatlan, hogy ne tudjon legalább egyet kivédeni vagy nagyon ügyes vagy mázlista. A technikámat sikeresen elkerülte. A srác tényleg nagyon ügyes, vagy csak látja a mozdulataimat, vagy valami amit nem tudok megmagyarázni. Közben a hátam mögött megsokszorozódott a chakraforrások száma, ami klónokat, valószínűleg elemi klón jelent, mert tudásom szerint azok képesek ilyen módon chakrát befogadni. Mivel lassan a támadások ideérnek és nem éppen szerencsés a kettő közé szorulni, viszont már technikát nem nagyon lesz időm használni, így amint a klón elég közel ér, amit a chakrájából tudok megállapítani lehajolok és kiveszek egy robbanó cetlit, amit feltöltök a chakrámmal és a klónra rakom, majd mikor a fiú eldobja a labdát a shunsinhoz kezdem el a chakrát a lábamba gyűjteni és mögötte termek és a mérgezett nekotével megvágom.
- Remélem kiélvezed a hátralévő időt, kígyóméreggel van bekenve.

Ha ez nem sikerül és a valahogy ismét megmenekül, akkor viszont a gyomromból kiköpött víz alapú ragacsot felhasználva pecséteket mutatva víz klónokat hozok létre és szemből támadom velük, miközben hátulról a lánccal el próbálom kapni.

// Bocsánat, hogy nem írtam. //

Az események gyorsan történnek, és hirtelen feltűnik Haruka a tetőn, amire Shiba csak mosollyal felel, majd nekiront katanájával, és kettészeli a földklónt. Nem tudta, hogy az, de amint leérkezett a tetőre csapdába esett, ugyanis a fiú csak erre várt, hogy a földre érésének pillanatában a Rai Mai-t használva elé kerüljön, és kettévágja. Meglepetésre földdarabokban esett szét, és ekkor a szeme elé tárult a harci helyzet. Egy terv kellett, mely elég ahhoz, hogy fordítson újdonsült társa helyzetén, nem lenne túl bölcs dolog, elpatkolni hagyni informátorát. Így visszalép a tetőn, majd két Bunshin-t hoz létre, ezek ugyebár "szellemek", egyszerű megtévesztések, így arra is fogja őket használni, ő maga a ház mögé kerüli, el a látómezőkből, míg egyik klónja a tető szélén fog állni, mintha nézné a harcot, a másik pedig Haruka felé fut (a szemlélődő föld klón felé, hiszen Shiba nem tudja, melyik az igazi ellensége) Azért használja így, mert szeretné látni a lány reakcióját a füstre, ami akkor keletkezik, amikor hozzáérne a klón a célpontjához, ugyanis meg fog semmisülni, ez kiválthat a lányból egy olyan reakciót, hogy a tetőn álló klónt vélje igazinak, akár a fiúból is, a lényeg, hogy felnézzenek. Amíg a klón rohan, addig a ház mögött lévő Shiba sem lesz rest, egy katanáját a hátán lévő hüvelyébe helyezi, míg végrehajtja a ceremóniát.
- Gitou! Én Shiba, a Nozara klán tagja fogadom, hogy esküm felől semmi el nem tántorít, hogy pengéimhez hű leszek, hogy kardjaim csak az igazságot szolgálják, és, hogy harcosok közt is a legjobb leszek, fogadom, hogy tisztesséhesen bánok azokkal, kik megérdemlik, és kezem meghosszabbításával sújtok le azokra, kik kiérdemelték. Fogadom, hogy igaz kardforgató leszek, mindörökké. - chakrát összpontosít a kardjába, majd vár. Két lehetőség szerint fog támadni. Az első, ha valaki felmegy a tetőre, azt azonnal felrobbantja, természetesen, ha az ellensége az, második, ha észreveszi, hogy valaki nagyon felfelé figyel, akkor a Rai Mai-jal mögé kerülne, és egy vágással megpróbálná derékban kettészelni azt a személyt. A sebességét használná védekezésként is, ha bajba kerülne.

A klónom mely a lányra irányult szétesett az áramtól, mely a vizet érte, s ahogy észrevettem a tetőn lévő sem járt másképpen. Hamar fel néztem, mivel figyelmemet lekötötte, hogy vajon mi lehet ott fent. Éreztem, hogy a klónom darabokra esik szét, s így bizonyára a fiú is tudja, hogy nem én voltam az. Ám még mindig nem tartom okos dolognak azt, hogy felmenjek. Ám ekkor szemeim előtt megjelent a fiú, fent, s mintha a lenti eseményeket figyelné, de valahogy nem volt időm bámészkodni. A lent figyelő klónom felé támadás érkezett, mégpedig valami közeledett a fiú formájában. ~ De ha ő ott fent áll, s ott van lent is, akkor ez... klón. ~ Pörgött az agyam, s próbáltam mérlegelni a helyzetemet, mégpedig gyorsan. ~ A lányt hagyjuk a fiúra, éppen eleget segítettem most...De a lent lévő fiú, biztosan klón? És a fent lévő igazi lesz? Valahogy semmiben nem voltam biztos, de kedvem sem volt egy támadásba belesétálni. Még mindig fent áll a lehetőség, hogy fent csapda van, így nem ugorhatok fel a semmi nélkül. Hmm..mit kellene tennem? Okos döntés lenne visszahúzódnom a védelmet nyújtó földbe? Fentbe így nem tudok támadni, s az újabb klónok létrehozása sok charkámat vinné el. Nem tudom...De dönteni kell!. - Pörögtek gondolataim, miközben a lenti kölyök elérte a klónomat, s azt hiszem beigazolódott amit gondoltam, mivel a pillanatban amikor a két klón összeért volna, a közeledő megsemmisült, bizonyos füst formájában, ami végül is meglepő volt, de így a klónom megmaradt. ~ Ez az, bár szinte olyan dezsavű érzetem van, de legyen. Felküldöm a megmaradt klónt a tetőre, mert valahogy nem tudom elhinni, hogy ennyi időt, csupán nézelődéssel töltötte volna el odafent. Nem fogok belesétálni semmilyen előkészített csapdába...~ De egyenlőre nem volt egyéb ötlet a tarsolyomban. ~ A lány még a vízben volt, s kicsit kíváncsi voltam, hogy Natsu mit is akar majd kezdeni vele, de, nem bámészkodhatok. Mi lesz ha a fiú már rég itt van valahol és amíg itt gondolkodom megtámad engem? Bár most hiába adnék időt magamnak, s bújnék le a föld alá, nem tudom, hogy elérnék e vele valamit. A föld alól indított karmolásom nem jött be az imént se, s ha mégis a tetőn van még, s az nem klón, akkor végkép semmit nem érnék el. Bár klónokat küldhetnék onnan is, mégis azzal még egy kicsit várni akarok. Nem hagyatkozhatom csak klónokra. Azzal nem nyerek csatát. Egyenlőre várok, hogy a klónommal mi is fog történni, most nincsen hová támadnom, s nincsen olyan pont ahová tovább akarok haladni. Ám egy óvintézkedést azért megteszek, mivel az épület nagyobbacska, s mögé nem látok.. nem elképzelhetetlen, hogy csapda van mögötte is, így onnan sem lenne jó ötlet a támadásba belerohanni, egyenlőre a legjobb ha előtte maradok, s nem kalandozik el a figyelmem, sem fel, sem a körülöttem folyó másik csatára. Állok, megfigyelek...s kezeim készítem a Kawarimi no jutsu // Testhelyetesítő jutsu// -ra, amennyiben mégis csak közeledne felém valami a közeljövőben. Legyen az klón, fegyver vagy jutsu, ezzel azt hiszem ez megvédhet tőle. Kicsi jutsu, s régi, mégis most nagy hasznát vehetem. Ha sejtéseim igazá válnának. Bár ki tudja, biztos ami biztos... ~ Szemeim fürgén keresik a tárgyat, mely egyenlő súllyal rendelkezhet mint én, hamar megtalálom azt. Egy kisebb farönk, melyet talán még begyújtáshoz használtak volna, a régebben itt élő népek. ~ Remélem sikerül elkészítenem a jutsum, mielőtt bármi baj készülne ellenem... ~ Gondoltam, miközben fentől hangos robbanás zaja tört elő.

Körülöttem rengeteg chakra forrást észleltem, de igazából most a föld alatti lányra koncentráltam, aminek köszönhetően a társam megmenekült, bár ahogy láttam szerintem ő is biztos volt, hogy ő lesz a célpontja, így egyből a ház tetejére ugrott. Közben sikeresen alkalmaztam a technikát, bár nem Natsu, hanem a mögöttem lévő forrás ragadt be, amiről az ellenfelem villám jutsujának köszönhetően kiderült, hogy csak egy újabb föld klón. A támadás nem volt kellemes érzés, de szerencsére nem lehetett halálos, hiszen a chakrája nem volt elég hozzá, de az érzés akkor sem kellemes. Amint letelik a néhány másodperces hatás a korábban már eltervezett, de véghez nem vitt tervet viszem végbe, vagyis a gyomortartalmamból létrehozok három klónt, akikből kettőt szemből küldök elterelés gyanánt, míg a harmadikat elküldöm oldalra, hogy elbújjon egy ház mögé, én pedig az ujjaimon lévő nekorékkal az ellenfelem mögött termek, majd ha van rá esélyem, akkor meg vágom. Amennyiben nem sikerül elég ideig elterelnem a figyelmét, akkor a sunshinnal a társától elfele terelem, így a mögötte lévő ház mögé kerülök, miközben a klónomat felhasználom a Fuubaku Houjin no jutsu // Robbanó címke formáció előkészüléteihez a nálam lévő 4 cimkével, majd én a két ház között belépőnek a jobbján, míg a klónom a a balon foglal helyet, de ha jól csináltam a technika előkészületeit, akkor nem nagyon lesz ideje ezen gondolkodni.

A villámgömb dobása pillanata után hirtelen szúró fájdalmat éreztem a karomban. Reflexszerűen odakaptam, majd egy apró kis éles tárgyat találtak keresgélő ujjaim. Biztos az imént eldobott kis fegyverek egyike lehet, amit a lány intézett felém. Amennyiben megtalálom, és el tudom távolítani testemből, megteszem, bár még a helye is elég kellemetlen lehet. Közben megfigyeltem az eldobott villámgömbömet, ami ugyan elérte célját, eltalálta az ellenfelem, azonban Haruka egyik klónjával is végzett.
Egy pillantást engedtem meg magamnak a tetőre, majd Harura, ám ez a pillantás elég volt ahhoz, hogy megállapítsam a látottak alapján, hogy Haruka a fiúval lesz elfoglalva, nekem pedig maradt a másik ellenfél. Nem is húzta az időt a lány, amint maghoz tért a pillanatnyi sokkos állapotból, a szemem láttára hozott létre három klónt, ebből kettő frontálisan jött nekem, a harmadik pedig oldalirányba indult el valahová, ám nem láttam, hogy pontosan merre is. Biztos tervez vele valamit, védenem még a hátamat is.. A villámtámadásom előtt földbe dobott lábamnál lévő kuani-t felkapom egyik kezembe, másik kezemben (lehetőség szerint rejtve) még mindig a robbanójegyzetemet szorongatom, majd cikcakkos mozdulatokkal hátraugrok néhány métert. Ez a maximum egy másodperc elég lehetett arra, hogy végigmérjem a felém közeledő két klónt. Semmi plusz veszélyességi faktort nem vélek felfedezni bennünk, sem dobófegyverekhez nem nyúltak, nem rántottak elő közelharci fegyvereket, úgy vélem ezek vagy csak elterelés gyanánt jönnek frontálisan nekem, vagy nagyon bízik a lány a taijutsujában, vagy csak szimplán nem volt jobb ötlete, és a halálba küldte őket. Akárhogy is, nagyobb az esélye annak ,hogy nem a klónokkal tervez véghezvinni komolyabb támadást ellenem. Amint azt a bizonyos pár métert megtettem hátrafelé, és végiggondoltam mindent, hirtelen rugaszkodtam el előre frontálisan a klónoknak, ám amint a klónok közvetlen közelébe kerülök egy hirtelen oldalirányú szökkenéssel próbálom meglepni őket, jobb oldalra. Ekkor az ez idáig a bal kezemben szorongatott robbanójegyzet"golyót" elengedem, szépen lágyan, a lábuk alá, majd ezzel egy időben a kunait is feléjük dobom, erőteljesen, sebesen szemmagasságban. Ez az apró megmozdulás nem kis szerencsével egy elég hatékony elterelés lehet. Ugyanis ki figyelne egy apró kis papírfecnire, ami a lágyan huppan le az ember lába elé, miközben egy kunaikés száguld bele az arcába.. Azonnal robbantok, amint megtehetem, így remélhetőleg a két klónnal már nem lesz több bajom. Amint lehetőségem adódik rá a lányra pillantanék, akit még mindig a vízszerű anyagnál keresek, ám ő már eltűnt. Fenébe, tudtam, hogy ez jön. Számítottam rá, hogy a két klón csak elterelés, így úgymond várok egy hirtelen támadást is a lánytól, ki nyilvánvalóan nem véletlenül tűnt el a szemem elől. Lábfejeimbe chakrát koncentrálok egy shunsin-ra készülök, és amint ezt megteszem gyors mozgást érzékelek az irányomba, ha tippelnem kéne tuti, hogy hátulról fog támadni. Gyors a csaj. - jegyeztem meg, miközben enyhén hátrapillantottam, majd ugrottam el egy shunsinnal előre. Talán csak néhány milliméteren múlhatott a lány támadásának sikeressége, de kis szerencsével maximum a ruhámat ha fel tudta hasítani. Ha jól láttam valami karomszerű fegyverrel próbált megvágni, valami ilyesmit láthattam Harukánál az imént. Ezek a nők mind ilyen fegyverrel rohangálnak? - jegyeztem meg, miközben szembefordultam a lánnyal. Mivel megmaradt klónja még mindig valahol a romok között bujkál, eszem ágába nincs felesleges mozdulatokat tenni. Noha.. Nem tudhatom biztosra, hogy mégis melyikük a klón, és melyik lehet az igazi.. Vajon aki az előbb támadt az a klón és az igazi rejtőzött el vagy fordítva? Tulajdonképpen mindegy is, a lényeg, hogy az egyik rejtőzik, én pedig nem akarok a kezére játszani, hogy bármilyen csapdába belesétáljak, így úgy döntöttem ideje megkavarni egy kicsit az ellenfelem elméjét. A ninja egyik leghatásosabb fegyvere a megtévesztés így hát a következő tervbe kezdek bele: előveszek két füstbombát, amit azonnal magam alá dobok, majd létrehozok két bunshin-t, két egyszerű utasítással. Az egyik Haru fele fog oldalra, a másik a másik oldalirányba, én pedig hátrafele, hogy ne távolodjak el nagyon a társamtól, és pont egyvonalban legyek ellenfelemmel, megfigyelve, hogy mit tesz. Az esetleges rejtőzködő ellenfelem felbukkanására számítva egy kunaial a kezemben várom a támadásokat, figyelem a reakciókat. Ellentámadásba még nem kezdek, túl sok a kérdőjel. Minden a lány következő lépéseitől függ...

Már éppen sikerült rátalálnom a megfelelő fára, mely nem volt túl messze, így talán felesleges lenne alkalmazni a technikát? ~ Nem, hiszen a támadás útjából kitérhetek, mely esetleg közelíthet felém...~ Morfondíroztam el a csata kellős közepén, s eszméletem csak akkor tért vissza, mikor már egy penge által keltett suhogó hang közelített viszonylag magasról. ~ A fejem próbálod levágni? ~ Villant be a fejembe, s igyekeztem valahogyan hárítani. Tudtam, hogy egészen még nem kerülhetem el, kézjeleket formálni már késő, de valahogy kisebb csökkentenem kell a károkat. Előre léptem, amilyen gyorsan csak sikerült, igyekeztem távolodni a pengétől, de ha közben lehajolok az csak nagyobb bajt okozna, mint jót, hiszen ha a fejem közepét csapja ketté, semmivel nem haladok tovább...az egyetlen lehetséges és gyors kiút már csak a fölfelé haladás volt. Lehet, hogy eltalál a penge vége, hiszen sokat már nem haladhattam előre, de még mindig jobb egy vágás a hátamon, mint a testem fej nélkül...Így hát ezt tettem..előre léptem, majd ugrani próbáltam, s távolodni...éreztem, amint a levegőbe emelkedve a penge végig marta a hátam felső szakaszát, hatán a vállam alatt kicsit, a húsomba hatolt a penge, melytől el akartam futni...éles érzés volt, élet és fájdalmas. Csípett, de szerencsére nem éreztem túl mélynek, így harcképes maradhattam, úgy ahogy...bár ezek után a fiú nem hagyott pihenni. Máris előttem volt, s sorozni próbált a pengéjével, hogy még ezernyi hasonló, vagy talán még mélyebb vágással tarkítsa a testem részeit. ~ Na nem, most nem hagyom! ~ Próbáltam vissza adni a harci kedvem, bár most valahogy lelankadt, de közelharcban nem maradhatok fent, az én fegyverem nem hiszem, hogy minden kardcsapást hárítani tudna, főleg egy képzett kard harcos ellen.
- Ch..utálok megfutamodni. - Mormogtam, majd a föld védelmét keresve próbáltam elmenekülni, legalább is egy kicsikét, míg picit észhez térek és átgondolom a helyzetem. ~ A föld alá kell mennem! Ott biztonságos lehet átgondolni a terveimet. Ez a kölyök áthúzta az eddigi ötleteimet. ~ Járt a fejemben, miközben a föld alá igyekeztem, s el akartam kerülni minden csapását, de sajnos ez sem volt sikeres. Miközben éppen lebuktam, s végre védelemben lehettem volna, a pengéje újra belém vájta fémes fogait...egyenesen a vállamba, bár azt hiszem ez sem volt mély sem...csak kissé égett a helye...de nem vészes, nem is jár majd nagy vérvesztéssel. Ez tényleg olyan volt, mint egy éles fognyom...~ Olyan mint egy vad kutya...harap. ~ Gondoltam, s azt hiszem végre lent voltam..lent a védett helyen, de lássuk csak...mit is kéne tennem ezek után...és vajon ő mit fogat majd a fejében??? Pihenek pár percet, s átgondolom a helyzetem...~ Ch...nos lássuk...


// Bocsi a késlekedésért! //

Ellenfelem nem igazán csinál semmit, így csak várok, de azért annyira nem vagyok hülye, hogy a klónjának bedüljek és berobbantsam az elkészített technikát. Azt viszont nem tudom, hogy mit is láthatott ellenfelem az előkészületekből, így újabbakat teszek, miközben nem foglalkozom a klónnal, amit küldött, hiszen csak egyszerűen átesnék rajta, ha megtámadnám, és elővéve a fogpiszkálókat, pontosan 5-öt, amin használom a már sikerrel hasznlt Youji// fogpiszkáló technikát és várom az ellenfelem, miközben parancsot adok a klónomnak, hogy vegye rá ellenfelem a támadásra azzal, hogy a korábban kiköpött víz alapú trutyiból hozzon létre ködöt, bár ez nem lesz túl sűrű, de talán elég lesz, hogy ide csaljam.

Hátrafele araszoltam, így pont belátva az egész csatateret. Láttam, ahogy az egyik klónom egyik irányba ment, figyeltem mi történik vele, láttam ellenfelemet, a lányt, és láttam a másik klónomat is, illetve Haruka-t, majd egyik pillanatról a másikra az ellenséges fiú is feltűnt társam közelében. Vigyázz Haru! Mindent csak a szemem sarkából figyeltem, ugyanis nekem is megvolt a magam ellenfele. Éppen ezért csak annyit láttam, hogy a fiú karddal támadt Harura, aki eltűnt a föld alá, az én klónomat pedig egy vágással leintézték. Egy kiesett. Immáron csak egy klónom maradt meg, akire meglepő módon nem szentelt egy pillanatnyi figyelmet sem az ellenfelem, a lány, aki valamiket kézbevett, de nem láttam pontosan, nagyon aprók lehettek. Biztos megint egy olyan kis kellemetlen dobófegyver, mint amit az előbb szedtem ki a vállamból. Nem okoznak nagy sérülést, de azért figyelnem kell.
A lány reakciójára vártam, és meg is kaptam. Hamarosan köd kezdett úrrá lenni a csatatéren, nem túl sűrű köd, de egyértelműen nem természetes jelenség volt. Ez a lány egyik jutsuja volt. Erre könnyű volt rájönnöm, több "bizonyítékom" is volt. A fiú láthatóan a kardvíváshoz ért, illetve őt láttam, hogy nem hozott létre ilyen technikát. Persze klónjai lehetnek, de... a lány valószínűbb eshetőség. Főként, hogy azt már tudom, hogy víz elemű, és korábban már találkoztam víz elemű ellenfelekkel, akik szintén használtak valamiféle köd jutsut. Tudtam pontosan, hogy mivel állok szemben, így hát nem késlekedtem. Haruka a föld alatt rejtőzik, ha jól láttam, így a felszínen úgymond ketten vannak ellenem. Nem jó arány, illetve a ködben sem szabad maradnom.  Két lehetőséget látok: vagy támadok, vagy hátrálok. Mivel ketten vannak előttem, illetve a lány előnyt élvez ezen a terepen, az utóbbi opciót választom. Egy hozzám közeli ház tetejére igyekszem, felfutva a falon, függőlegesen, időközben előveszek 2-3 robbanócetlis kunait, majd a tetőre érkezve mindet a lány legutóbbi tartózkodási helyére irányítom, majd mikor úgy saccolom, hogy elérte az adott helyet (mivel látni nem láthatom, így csak érzésből) felrobbantom őket. Ha eltalálni nem is találom el a lányt, de a keletkező hő, robbanás, főként por megzavarhatja ellenfelemet, és a létrehozott ködöt is. Egyik előző küzdelem során nagyjából ugyanígy szüntettem meg ezt az alattomos köd technikát, lássuk most mi fog kisülni belőle? A tetőn állva próbálok figyelni mindenre, egy kunai-al a kezemben védekező állást veszek fel, és várom, hogy a kis ellentámadásomból mi sül ki, esetlegesen kik merészkednem utánam a tetőre, teljes védekezés..