Kitsune Haruka, Hiraga Natsu, Akira vs. Kenshiro Karu avagy, Egy Gyors Halál Rendel!

Moon a konohai küldetésem után és a hazatérés során szerzett sebeiből még nem épült fel, így szinte mindig késő estébe nyúlóan ápoltuk Tsukival. Igaz, hogy keveset aludtunk mind a ketten, reggelente mégsem voltunk fáradtak, hiszen egy barátról, egy társról való gondoskodás rengeteg energiával töltött fel és Moon is igen hálás beteg volt, mintha napról napra jobban nézett volna ki, bár lábra állni még mindig nem tudott, viszont Izanagi haza talált a hó országából, így Moon helyett ő jött velem mindenhova, jó volt tudni egy társállatot magam mellett, még ha az nem is az eredeti, mert valljuk be Moont nem tudta pótolni a madár. Ahogy így járkáltam a faluban a sólyommal a vállamon egyszer csak egy anbu jelenik meg, mire Izanagi vijjogva repül fel, de amint a maszkos eltűnik, persze csak azután, hogy átadta a vastag borítékot és egy rövid üzenetet, hogy a másnapi feladatom el is szelelt, mire a madaram is visszaereszkedett a vállamra. Még beszereztem a megfelelő gyógyszereket Moonnak, majd izgatottan rohantam haza, hogy meg tudjam mit is osztottak ki. Amikor kihalásztam a dolgokat két dolgot fedeztem fel az egyik egy felirat, hogy járőrözés, másik pedig két kumogakurei társam, akiket ugyan nem ismerek, de már láttam. Azt hittem, hogy őket kéne megkeresni, de hamar kiderült, hogy nem, csak a társaim. Röviden átolvastam a csatolt adatlapjukat, amiből kiderült, hogy tapasztalattal ugyan rendelkeznek, de sok technikát nem igazán ismernek. Nem baj, ha szükség van rá, akkor az akadémián tnult technikákkal is elég jól el lehet bíbelődni. A hajnali kelés mostanában nem volt probléma, hiszen leginkább le sem feküdtem, mert Moonnak szüksége volt rám, de most az egyszer sajnos meg kellett szakítanom a "hagyományt, bár így is csak a fotelben aludtam körülbelül két méterre a barátomtól, a társamtól, az élőlénytől, aki már nagyon régóta velem volt, legalább annyira szerettem, mint Tsukit, bár máshogy. Reggel már vagy két órával korábban a helyszínen voltam, egy hátizsákkal a hátamon, amiben leginkább szendvics és víz volt, mg az övemen lógott egy, Tsukitól kölcsönkért övtáska, amibe pedig 5 kunai, a vadászkésem és néhány senbon foglalt helyet, szám szerint 3, fölöttem körözött Izanagi, akit akár szükség esetén karddá is változtathatok egy technikával, aki néha le- lecsapott egy- egy egérre vagy pocokra, majd megérkezett a vállamra, amikor megérkezett Natsu, akivel kezet fogtam, majd bemutatkoztunk és vártuk a harmadik tagot, aki egy kicsit késve, de megérkezett.
- Örülök, ezek szerint te vagy Natsu- mutatok a fiúra- és te vagy Kitsune.- Mutatok a lányra- Remélem nem tévesztettelek össze titeket.
Mosolygok, majd el is indulunk, nincs tervem, hogy merre járőrözzünk, de nem is mondták, annyi volt a kikötés, hogy 5 mérföldnél messzebb ne kerüljünk a falutól. Amúgy sem akartam, hiszen mind a hárman genninek lennénk és hát nem biztonságos három genninnek nagyobb távolságra eltávolodni a falutól.

- Talán egy kicsit túlzásba estem.. - mondtam halkan, kissé bolondosan a fejemet vakarva, széles mosollyal az arcomon. Azonban ezt senki sem láthatta, hisz egy lélek sem volt a közelemben. Az én kis eldugott edzőhelyemen voltam, ami ugyan nem esett túl a Kumoi falu hatásköréből, de a közepén sem volt. Olyan egyedi ez a föld, ez a falu, mindenhol hegyek, felhők, ha az ember egy kis magányra vágyik, könnyen találhat magának egy csendes helyet. Éppen ezért szabadon gyakorolgathattam, tesztelhettem képességeim határait, anélkül, hogy bármilyen nem kívánatos egyén engem bámulna.
Már késő estére járt, mikor úgy döntöttem, hogy elég lesz máról, holnapra is tartalékolnom kell az erőmet. Megfáradt végtagjaimmal lassacskán hazaballagtam.
Hazaérve, majd fáradtan lehuppanva az ágyamba eszembe jutott, hogy holnap mi is vár rám.
Fenébe! Holnap korán kell kelnem, mert valami kis járőröző körútra megyünk Haruval, meg valami tapasztaltabb geninnel. Nehogy ki tudjam magam pihenni. - szitkozódtam magamban, majd lassan elnyomott az álom.
Másnap reggel nem éppen teljes testi erőmnek teljében ébredtem, de szerencsére még időben. Annyira időben, hogy kényelmesen volt időm a reggeli tevékenységekre, többek között megreggelizni, mivel a tegnapi vacsora kimaradt az edzés miatt. Mindezek után gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és indultam is a kijelölt találkozóhelyre.
A helyszínre érve, megpillantom azt az ismeretlen személyt, akivel ma együtt fogok dolgozni, Haruval együtt, akit azonban még nem láttam a helyszínen. Közelebb lépve a fiúhoz, illedelmesen bemutatkoztam és mostmár ketten vártunk Harura. Kicsit még álmos voltam, ásítottam egyet-kettőt, de lassacskán betoppant Haru is:
- Elnézést a késésért. - nyögte ki lihegve, látszott rajta, hogy nagyon siettet.
- Örülök, ezek szerint te vagy Natsu és te vagy Kitsune. Remélem nem tévesztettelek össze titeket. - mondta Akira,  a korábban már említett harmadik személy.
- Természetesen nem, mind megvagyunk. - mosolyogtam én is kicsit, majd Harura pillantottam, talán még mondani is akartam neki valamit, azonban ő máris túlbuzgó lett:
- Akkor mehetünk is? Essünk túl rajta. - lépett előre, ahogyan Akira is.
Akkor vágjunk bele! - indultam meg én is velük, miközben kezdtem magamhoz térni, éberebb lettem, ami nem is ártott, mert erre az éberségre bizony még szükségem lehet a mai nap folyamán...

Az úgynevezett vezetőnk a nevünket már biztosan tudta, erről meggyőződhettünk, hiszen indulás előtt még megbeszélte szépen önmagával, hogy kik is vagyunk, legalább is a fülem sarkából ezt hallottam, miközben már indultam is, de sajnos nem én voltam az, aki az irányt mutatta, így hamar magam elé kellett engednem Akirát. Az őrjárat, amire indultunk unalmas ígérkezett, tudtam, hogy nem mehetünk messzire a  falunktól, s így a háború közben, még inkább kihalt a terület, legalább is a faluhoz közel úgysem találunk semmi érdekeset... bár ez inkább terepszemle volt, mégis...nem mondom, hogy maga a táj  nem volt menyerő, de már láttam, így nem hatott meg igazán...a tempónk sem volt gyorsnak mondható, így  mondhatni unatkoztam. A beszélgetős sem hágott a tető fokára, bár olykor-olykor Akira magyarázott egy két dolgot, de a legtöbbet elengedtem a fülem mellett.  Fák fákat követtek, miközben egyre távolabb értünk a falutól, de még mindig ismerős volt a terep, így  még mindig nem voltam túl izgatott a túránk miatt. Egészen egy pontig, míg egy furcsa, nyugtalanító érzés fogott el, s szinte egy másodperc elteltével egy idegen,  hang csapta meg a fülem.
- Kik vagytok ti és mit kerestek a területemen?  - Hangzott el, s egy igencsak  furcsa kinézetű férfi állt előttem, akiből valamiért nem sugárzott valami barátságos aur, s ezt a szavai is megerősítették: Területe? Mégis mit képzel ez...
- Mégis miért lenne ez a te területed? - Kérdeztem vissza, miközben furcsa, megmagyarázhatatlan érzésem volt...úgy éreztem, hogy nekünk most egyáltalán nem kéne itt lennünk... mégis azt a nagy száját kicsit vegyük vissza... - Ezt sokkal inkább mi mondhatnánk. Ki vagy te ? - Folytattam a mondókámat, ami végül is igencsak érdekelt, legalább is a kiléte, de talán jobban érdekel, hogy mit keres itt... Ha ellenség, akkor kicsinálom! Ha barát...hát, akkor sem tervezek meghátrálni, de egy jó kis csata jól esne, legalább felkelnék...amennyiben csatára kerül a sor...én leszek az, aki elválasztja a fejét a testétől...

Tudtam, hogy a feladat unalmas lesz és hosszú, de megpróbáltam mindennek a pozitív oldalát nézni, mert ha én is úgy megyek oda, hogy essünk túl rajta, akkor a csapat sem lesz túl lelkes és az nem éppen építő. Így hát izgatottan indultam neki a feladatunknak, hogy a csapat se hangolódjon le. Szépen haladunk, szerencsére eddig nem sok mindent találtunk, de ekkor emberi szagra lettem figyelmes. Épp le akartam lassítani a csapatot az érkező miatt, de az előlépett. Az ő területe kijelentésre elröhögtem magam, miközben Kitsune bátran kiáll, pedig a megjelenő illető jóval erősebb és hát biztos, hogy nem kumoi.
- Valóban ki vagy? És ez mért lenne a te területed? Mert ez Kumogakure területe.
Erősítem meg Kitsune szavait miközben Izanagi is leszáll a vállamra, aminek örülök, mert így ha szükséges legalább egy fegyver nálam van, természetesen a kezem és a lábamon kívül, ami a tai jutsu képzettségemnek köszönhetően gyakorlatilag bejegyzetlen fegyver. Valójában egy kis balhét elviselnék én is, mert már rég volt dolgom benne, legalább kipróbálhatnám az új technikámat, bár nem tudom, hogy a csapatnak mennyi esélye van a nagyszájú idegen ellen, mert erősebb nálunk és hát a két fiatal ugyan már más mester alatt egy csapatot alkot én annyira nem vagyok összeszokva velük.

Viszonylag hamar izgalmas lett a mi kis járőrözésünk, amire talán egyikőnk sem számított. Egy idegen féri jelent meg, furcsán fehér haja volt, arca pedig teljes komolyságot sugallt, látszott rajta, hogy egy pillanatra sem lepődött meg, hogy hirtelen három kumoival találta szembe magát. Ennek egyszerűen két oka lehet: egy, mivel valószínűleg tudatosan Kumo területén tartózkodik, ezért három kumoi igazán nem lehet meglepő... kettő, nagyon is úgy látszott, hogy ő számított ránk, vagy ha nem is számított, de hamarabb észrevette a közeledésünket, mint ahogy mi őt. Ezen tényekből köveztetve, illetve a kisugárzásából adódóan hamar megállapítottam hogy ez az férfi messze felettünk állhat erőben. Idősebb is volt tőlünk pár évvel, és az első mondata is eléggé flegmára sikeredett:
- Kik vagytok ti és mit kerestek a területemen? - ilyen hangnemet megengedni magának, mikor láthatóan nem kumogakurei, eléggé nagyképűség megejteni. De ő  mégis megtette, vagyis vagy bolond, vagy pedig elég erős ahhoz, hogy ezt megtehesse. Mindennek ellenére kezeim reflexszerűen ökölbe szorultak, kicsit sértett, hogy az első megszólalása máris ilyen lenéző. Főleg úgy, hogy igazából mi vagyunk hazai pályán, Kumo területén, nem pedig ő. Harura is hasonló hatással lehettek a férfi szavai, csakúgy mint rám, azonban Haru jobban lobbanékony természetű, mint én, éppen ezért ő egyből hangot is adott a nemtetszésének. Őt követte Akira, aki szintúgy az idegen shinobi kilétéről kérdezősködött, nem éppen barátságos hangnemben.
Az egész helyzet egyre csak feszültebb és feszültebb lett, és én ezt megpróbáltam késlekedés nélkül orvosolni.
- Én úgy vélem nem ellenfél. - mondtam ki határozottan, és nyugodt hangon. - Ha ellenség lenne, nem állna le bájcsevegni, illetve a határon sem jutott volna át ilyen könnyen. De ha mégis, biztos nem sétálgatna csak úgy itt. Ha ellenséges szándéka lenne, okosabban cselekedne Kumo határain belül. - folytattam még mindig nyugodt hanggal, de eközben kissé gyanakvó pillantást is vettettem a szembenálló férfira.
Remélhetőleg dalolni fog, vagy legalábbis elárulja, hogy mégis kicsoda, mit akar errefele, és megnyugtat mindenkit, hogy tényleg nem ellenség. Ha az elképzelésem helytálló...
- Mivel szinte kézzel tapintható a feszültség... - nyúltam lassan a hátsó övtáskámba egy kunaiért - Ezért az ajánlatom egy edzőmeccs. Így mindenki levezetheti a felhalmozódott feszültségét, tanulunk és szórakozunk is, illetve megismerhetjük egymást. Egy bizonyos értelemben. - hajlott enyhe mosolyra a szám, ami tőlem kissé szokatlan volt, mármint ez a harcvágy miatt kiváltott kéjes mosoly, ám most tényleg vágytam egy kis izgalomra. Illetve úgy véltem, hogy egy kis vélhetően "barátságos" harc közben kiderülhet minden meg nem válaszolatlan kérdésünk is. Információkat szerezhetünk erről a férfiról, és készen állunk a harcra, akkor nem igazán lephet meg minket, igaz?

Mindenki lereagálta a férfi monológját vérmérséklete szerint, aki megvárta a reakciókat és folytatta, így húzva tovább a húrt. Kezd elegem lenni az alakból, fizetni meg biztos nem fogok, főleg mert nincs nálam pénz. Tudtam, hogy erdőbe jövünk itt meg mire költeném el. Makkra? Abban biztos vagyok, hogy nem fog szép szóra odébbállni az alak. Mivel egyelőre egyikünk sem adta a jelét, hogy fizetne, így "keményebb" módszerekhez folyamodik és kinézi a leggyengébbnek tűnő láncszemet a lányt, ami nem túl etikus, de egy kis erődemonstrációra pont elég, hiszen nem bántja, csak éppen fellöki. Pontosan érzem, hogy merre mozog, vagyis az orrom elárulja, de már a harci tapasztalatom is van olyan szinten, hogy megállapítsam. A lány nem ijedt meg, bár ha jól tudom föd elemű, amit azonnal be is mutat, mert kézjelek után el is tűnik, majd nem sokkal később megjelenik a fiú háta mögött. Vagy az csak egy klón? Igen az csak egy klón, hiszen nincsen szaga, vagyis nem emberszaga van. Miközben Haruka előkészül a technikáival én egy jóval látványosabb bemutatót tartok a ficsúrnak, azzal, hogy chakrát gyűjtök a kezembe, amit ő nem lát, majd egy közeli fát egy oldalirányú mozdulattal kidöntök. Több erőt is belefektethettem volna, de ilyen irányú ütésnél ez nem annyira lehetséges.
- Meg tudjuk magunk védeni, köszönjük.
Ad a fa becsapódása egy kis nyomatékot a szavaimnak. Amennyiben ez nem elég és Haruka nem kezdi el vagy már végzett a saját körével, ami szerintem egy kicsit már hosszúra nyúlik, akkor én jövök és bevetem az eddig nem használt, legalábbis harcban nem, technikámat, ami nem más, mint a Shishi rendan// oroszlán kombó. Amennyiben sikeres a technika ellenfelem a levegőben lesz, így felugorhatok, hogy a földbe építsem természetesen a Tsuten Kyaku// Zúzó légláb technika bevetésével turbózva a technikát.

Csak csendben figyeltem a történéseket, mivel úgy láttam szavaknak itt már nem veszem hasznát. Nem voltam hajlandó a pénzsóvár férfi szavaira bármit is reagálni, megtették ezt a többiek helyettem. Résen voltam, ám mégis meglepett, amikor az idegen kézjeleket formált, majd hirtelen eltűnt, és már csak a föld porzott utána. Pontosabban előtte, hisz Haru hirtelen leseggelt a földre, majd a következő pillanatban a férfi már ismét a "helyén" volt, látható formátumban. Miféle technika lehetett ez? Az biztos, hogy szabad szemmel képtelenség követni.
Néhány szó után, Haru már intézkedett is, mondhatni a szokásos módon. Mindig hamar lángra lobban, ha harcról van szó, és nagyon is szeret a föld alá bújni, hisz neki megvan ez az adottsága. Így tett most is, és én pontosan tudtam, hogy mi fog ezután jönni. Ismerem már annyira, hogy számomra kiszámítható legyen a következő lépése. Az első Haru, aki a leghamarabb és legközelebb bújik ki a föld alól, az szinte biztos, hogy egy klón lesz. Ellenfelünket talán meglepheti, engem viszont nem, ami egyértelmű előny. Így lehetőleg még mielőtt bármi is feljött volna a föld alól, vagy Akira belekezdett volna saját kis "püfölős" hadműveletébe, gyorsan hátraugrok majd néhány dobófegyvert, shurikeneket, kunaiokat, vegyesen hajítok az ellenfelem felé. Egyenlőre semmi komolyabb dolog, nem akarom minden ütőkártyámat elhasználni. Most ha egy villám elemű jutsuval indítottam volna, akkor máris megadtam volna ellenfelemnek azt az ajándékot, hogy három ellenfeléből kettőnek már ismerné az elemét. És ez csak nehezítené a dolgunkat. Bár mivel Kumoi-ak vagyunk, így joggal várható, hogy legalább az egyikőnk villám elemet birtokol...
//A harctér pontos leírása kimaradt, de az eddigi postok alapján azt hiszem egy erdőben lehetünk, sűrű fák és bokrok között...//
Mivel még nem tudtam semmit a fickóról, pusztán annyit, hogy nagyon veszélyes tud lenni, éppen ezért a korábbi hátraugrásomnál nem álltam meg, folytattam tovább a hátraszökdécselésemet, egészen be a bokrok-fák rejtekébe, remélhetőleg sikeresen eltűnök a férfi szeme elől. Amíg rejtve vagyok gyorsan egy méretes farönköt vagy valami más alkalmas tárgyat szemelek ki, majd egy robbanócetlit helyezek rá, ezután kawarimi no jutsu, és máris indulhat az álcázott, csapdával fűszerezett Natsu klón. Ha minden igaz ez idő alatt Haru és Akira is megkezdi az akcióját, majd bármi is legyen ezeknek a végkifejlete a klónom egyenesen az ellenfél felé fut, előtte pár méterre a levegőbe ugrik és egy ütéssel-rúgással próbál támadni. Pontosabban látszattámadást végrehajtani. Ha elkerüli, akkor tovább üldözöm őt, ha viszont megsemmisül, és a robbanójegyzetes farönk felfedi magát, akkor bumm! Természetesen ha megfelelő közelségen belül van, illetve nem sértem meg vele sem Harut, sem Akirát. Ezt ha minden igaz a bokrok, fák mögül rejtőzésem közepette látnom kell.
Egyenlőre csak ennyi, rejtve maradok, és résen leszek. Figyelek és figyelek, megpróbálok némi hasznos információt begyűjteni erről a furcsa idegenről...

Mindenki támadásba lendült, bár várható volt, hogy nem lesz sok esélyünk, mert már a tapasztalatomnak köszönhetően éreztem, hogy valamivel fölöttünk áll chakrában, bár a létszám előny még mindig nálunk van. Míg Kitsune támadásba lendült, addig Natsu inkább hátrált és távolsági támadást vetett be, amit a pénzt követelő egyén egy igen látványos víz elemi jutsut vetett be, amivel könnyedén leszerelte a támadást, én pedig gyorsan meggondoltam a shishi rendan bevetését, hiszen a technika könnyen levághatná a lábamat, de legalább tudjuk, hogy az illető víz elemmel rendelkezik, ami ellen az én tűz technikám esélytelen, de nagyon ti jutsuval sem próbálkozhatok, így én mattot kaptam egyelőre, bár nem adom fel, hanem a megoldáson töröm a fejem. Valószínűleg, ha a chakrarendszerét meg tudnánk zavarni, akkor a technika is megszűnne. Meg is van az ötlet, talán beválik. Én is védekező üzemmódba kapcsolok és egy fa mögé ugrok, hogy néhány másodperc alatt felmérjem az eszközkészletem, Sajnos drótot nem hoztam magammal, pedig az ötletemhez kellene, de nem baj, feltöltöm az egyik senbont ishibari technikához szükséges chakrával, majd előugrottam a rejtekemből és eldobtam egy kunait és a feltöltött senbont, reménykedve, hogy az utóbbit nem látja, így a technika gyűrűi között átsiklik. (Már ha jól értelmeztem a technikákat és úgy néz ki, mintha vízből készült hullapom karikák lennének körülötted)

Ahogy azt elterveztem, figyelem az eseményeket, megbújva a fák és bokrok között. Legalábbis csak azt hiszem, hogy olyan jól megbújtam, mert az idegen fickó ki is szúrt, tudta, hogy behátráltam a sűrű bozótosba. Ám nem is az volt a tervem, hogy teljesen elrejtőzzek, pusztán annyi, hogy ne lássa, hogy mit csinálok. Ez pedig be is vált. Többnyire.. Miután jól megfigyeltem, hogy milyen mozdulatokkal védi ki Haru klóntámadásait, és milyen víz technikát használt röviden összegeztem magamban a látottakat. Először egy vízklón, ami felfogja az első támadást, majd néhány akrobatikus mozdulattal tér ki, mindeközben még Haru földklónját is megsemmisíti. Tud a srác.. A dobófegyvereket pedig ismételten egy suiton jutsuval hárította, valami magas nyomású vízoszlopokat sikerült megidéznie maga köré, így védve van a fegyveres támadásoktól, de még a taijutsuk elől is. Mondhatni egy vízspecialista az ellenfelünk. Hogy én mindig ilyen ellenfeleket kapjak? - mormogtam magamban az utolsó szavakat, miközben a robbanócetlis kawarimi klónommal készültem csapdába csalni az ellenfelem. Eközben feloldotta a korábbi védekező víztechnikáját, majd hátrább ugrott, szövegelt valamit, miközben a klónom egyre közelebb és közelebb ért ám.. Mind hiába. Egy elsöprő erejű vízhullámot indított felénk. Hatalmas vízmennyiséget szabadított fel, mely az egész küzdőteret lemosta teljes mértékben így például az én klónom és minden más ami az útjába került megsemmisítette. Ha közelebb lettem volna a vízhullám kezdőpontjához, és nem lennének körülöttem magas fák, akkor biztosan elsodort volna, mellyel valószínűleg ki is ütött volna. De.. Mivel megvolt köztünk egy bizonyos távolság, így volt némi időm cselekedni. Chakrát gyűjtve a lábamba, szélsebesen indultam meg függőlegesen felfutni egy fára, majd ugrándozva egyikről a másikra, egyre feljebb és feljebb igyekeztem, így próbálva elkerülni az akár több méter magas hullámokat is. A tetőpontra érve, illetve/vagy a szökőár megérkezésének utolsó pillanatában a magasba ugrottam, ám még a fák rejtekében egy sima bunshint is létrehoztam, aki hasonlóképpen ugrott a magasba, jó pár méterre az igazi testemtől. Minderre azért volt szükség, mert a ninja a levegőben a legsebezhetőbb, kitérni igen nehézkes, és ha esetleg lenne ideje ellenfelemnek a víztechnikája után egy gyors támadást indítani ellenem, akkor legalább 50% eséllyel csak a klónt találja el. Ellenkező esetben egy kunai-al próbálom meg hárítani az esetleges támadást.
Amennyiben sikeresen visszaérkeztem a földre.. vagyis.. vízre, ugyanis gyakorlatilag egy kisebb tó keletkezett alattunk, teljesen átformálva a csatateret. A chakrám segítségével meg tudtam állni a víz felszínén, még szerencse, mert ennek hiányában érdekesen folytatódott volna a küzdelem. Hihetetlen... Azt hiszem azt már biztosan megállapíthatom, hogy a víz elem nagy területen képesek pusztítást okozni. Ebből még bajok lehetnek.. Ám.. Ez a hatalmas tömegű víznek az lehet a hátránya, hogy sok chakrát emészt fel. Képtelenség, hogy ezt az iramot, ennyi újabb és újabb hasonló erejű víztechnikával bírni fogja.. Bár tény, hogy jóval felettünk áll a fickó, hozzám képest akár több mint kétszer annyi chakrával is rendelkezhet.. Az elemezgetések megvoltak, ám ez még kevés egy harchoz. Cselekedni is kell. Azonban a lehetőségeim igencsak megcsappantak az iménti pusztító támadás után. Már aligha rejtőzhetek el a fák közé, az egész terep átlátható lett. És mivel a közvetlen talajt úgymond nem a föld alkotja, hanem a víz, ez Haru számára is csak nehezítés. Egyértelműen Övé volt a helyzeti előny. Ismét a ninjutsuhoz fordultam segítségül, így létrehoztam 5 klónt a bunshin no jutsu segítségével, mindegyik klón elővett egy kunai tőrt. Mely ugyan csak illúzió, és jelenleg könnyen megkülönböztethet engem a klónoktól, éppen ezért az igazi testem egy robbanócetlis kunait dobott ellenfél felé, pont az arcába célozva. Tudtam, hogy esélytelen, hogy ez az egyszerű támadás betaláljon, így nem is ez volt a célom. Még jóval azelőtt felrobbantottam a jegyzetet, mielőtt az célt talált volna, de ezt csak akkor teszem meg, ha a robbanás okozta fény, füst, egyéb mellékhatások következtében hacsak egy pillanatra is, de megfosztom ellenfelemet a tisztán látástól. Ebben rövid időben veszek elé én magam is egy kunai-t és a klónokkal együtt cikk-cakkos mozgással futunk rá a férfira. Ezzel a kis trükkel remélhetőleg elértem azt, hogy nem tudja szemmel megállapítani, hogy melyik is a valódi testem, így könnyebben a közelébe férkőzhetek és eredményesebben is támadhatom őt. Természetesen egyedül ezzel a kis akciómmal semmit sem érek. Kell hozzá a többiek segítsége is, így számítok rá, hogy Haru és Akira is velem egy időben, ismételten egy összehangolt támadást tudunk véghezvinni. Az "alap védelmem" természetesen mindig készenlétben tartom, tehát vészesetben egy shunsin-nal hátrálok.

Ha még a levegőben egy védhetetlen csapást bekapok, akkor értelemszerűen következő postban reagálom le.

A senbonok célt találtak, de nem reménykedtem, hogy komoly kárt okoz a technikám, sőt biztos voltam benne, hogy a senbon több gondot okoz majd ellenfelemnek, mint a technika, hiszen túl nagy a különbség kettőnk között. Esetleg, ha lenne mérgem, sajnos nincs, akkor érdemes lenne ezzel próbálkozni, így csak próbálkoztam nem sok sikerrel. Közben ellenfelünk klónokat küld és az egyikkel meg is menekül a felé dobott robbanó kunaitól. Három víz klón, mindenkinek egy. Okos és gyors. Nem nagyon van időm reagálni, ellenfelünk Kitsunét egy vízburokba zárja a klónjával, míg Natsut valami chakralánnccal köti le és húzza le a víz alá. A saját és Kitsunét fogva tartó klónt egyszerűen, egy technikával képes lennék megsemmisíteni, hiszen csak egy ütés és megsemmisülnek, de a színtiszta chakra lánccal nem tudok mit kezdeni. Akadémiai technikák nem jöhetnek szóba, tai jutsu technikák sem, hiszen a víz elemi technikáival könnyen hatástalanítja, elemi technikám pedig nincs, amit a jelen helyzetben használhatnék, ugyan Kitsunét megmenthetem, de mint vezető a csapatért én vagyok felelős, így megfontolás nélkül válaszolok a fiúnak.
- Mint a csapat vezetője felelőséggel tartozom a csapattagokért, ezért megadjuk magunkat, engedd el a társaimat és tovább megyünk, mert nem az a feladatunk, hogy harcba szálljunk, mi csak felderítésre jöttünk ki.
Mondom, miközben rakom el a fegyvereimet és felteszem a kezemet és reménykedem, hogy valóban komolyan gondolta a dolgot. Ha elengedte őket, akkor először Natsuhoz megyek és kisegítem a vízből, majd Kitsunét is összeszedem.

Hiába tervezgettem, hiába dolgoztunk össze viszonylag jól csapatként, hiába támadtuk egyszerre többen több irányból… Úgy néz ki itt ma nem nyerhetünk. A rejtélyes idegen elkapta Harut, valami vízgömbbel, engem pedig a testéből kijövő láncokkal béklyózott meg, majd nyomott a víz alá. Semmit sem tudtam tenni. A víz alatt levegőért kapkodva csak egy dolog menthette meg az életemet. Az, ha Akira bedobja azt a bizonyos fehér törölközőt. Ez az egyelten esély, ha feladjuk a harcot. Reménykedtem benne, hogy ez a fickó tényleg csak játszadozni akart velünk, és nem ténylegesen gyilkolni akart. Egy biztos, hogy azt megtanulhattuk most, hogy nagyon vigyázni kell az ismeretlen egyénekkel, mert ahogy elnézem akad nem egy-két olyan shinobi ezen a földön, aki messze felette áll egy teljes csapatnak.
Amennyiben sikerül a fent megállapodni a feleknek a békéről, úgy a láncok is engednek szorításaiból, így gyorsan a felszínre kerülhetek. A vízből kiérve azonnal levegő után kapkodok, immár sikerrel jár e-próbálkozásom, nem úgy mint az előbb a víz alatt… Akira siet hozzám, hogy segítsen feltápászkodni, ám szerencsére annyira nem vagyok rosszul.
- Köszönöm. Amit tettél, az volt az egyetlen kiút ebből a helyzetből. Túl erős ő még most nekünk… - ismertem el a csapatvezetőnk döntését, majd Haruhoz siettünk, akit szintén szabadon eresztett a fickó.
Haru a szokásos módon nem bírta megállni, hogy valami csípős kis megjegyzést tegyen az ellenfelének, még akkor is, ha tudta, hogy messze felette áll. Én csak egy amolyan szúró pillantást vetettem a férfira, és jól az eszembe véstem az arcát.
Ennyit hát a mi kis őrjáratunkról, mondhatni nem volt valami nagy sikere. Sőt.. Mint szinte oly sok minden mostanában, ez is csak arra ébresztetett rá minket, hogy nem vagyunk elég erősek. Ha egyetlen egy idegentől nem tudjuk megvédeni Kumo határait, mi lesz így később lassan már itt is tomboló háborúban… Remélhetőleg nagyobb sikerrel járunk, mert Kumot mindenképpen meg kell védeni!