Kitsune Haruka
3 posters
1 / 1 oldal
Kitsune Haruka
Kitsune Haruka Hétf. Nov. 11 2013, 16:09
Név: Kitsune Haruka
Ország: Tűz országa
Rang: Elveszett ninja (genin)
Kor: 15
Nem: Nő
Felszerelések: - 3 db chakra tekercs (Kék, Zöld, Piros)
- 1 db övtáska (Sárga)
- 2db Fuuma Shuriken
- 10 db Makibishi
- 10 db senbon
- 1 db elsősegély készlet
- 1 db energia tabletta készlet
- 7 db robbanó cetli
- 4 db kunai
- 5 db shuriken
- 3 db robbanó cetli
- 3 db tekercs
Kinézet: Nem vagyok az a cicomás típus, nem viselek drága ékszereket, vagy ilyesmi. Egyszerű fekete ruházatom van, mely könnyű és kényelmes. Hajam rövid, szemeim sötétek, majdcsak úgy tűnik mintha fekete lenne. Testalkatom vékony, közepes termetű vagyok , olyan 170 cm.
Jellem: Nem döntök gyorsan , próbálom átgondolni a helyzetem, főleg a csatákban. Győzelemre törekedem szinte minden áron. Az emberekkel eleinte semlegesen viselkedem, bár néha előfordul , hogy első látásra nem tetszik valaki, ilyenkor talán első benyomásra döntök. A barátaimat minden áron védelmezni akarom.
Az érzelmeimet nehéz átlátni, még önmagamnak is, talán kicsit kelekótya lány lehetek így első látásra. Néha, amikor egyedül vagyok, valahogy érzem, hogy van bennem valami sötét, s felszínre kívánkozik, de ezt próbálom magamba folytatni. Több kevesebb sikerrel.
Előtörténet:
Mikor és hol születtem? Már minden olyan régen volt, s haloványak az emlékeim... De talán eltudom még mesélni.
15 éve volt, amikor a Tűz országának egy elrejtett kis falujában megláttam a napvilágot. Ha jól tudom apám éppen küldetésen volt, melyet magától a Hokagétól kapott, így anyám a nagyszüleimhez utazott, hogy ne legyen egyedül a születésemnél.
Édesapám ninja volt, s mielőtt terhes lett velem anyám is. Tudtommal jók voltak, sűrűn kaptak küldetést, s mindig sikerrel teljesítették azt.
- A Kitsunék jó ninják voltak!ˇ- Hallottam sokszor életem során. De sok ellenségük is volt, pont emiatt. Nem egy bűnöző ninja kívánta a szüleim halálát.
Születésem után apám hamar hazatért, s így anyámmal visszatértünk Konoha falai közzé, ugyan is itt éltünk, csupán a jövetelem miatt utaztunk el innen, nem tudom mi oka volt anyámnak, de így tett.
A szüleim örültek a jövetelemnek, apámnak még egy könnycsepp is kigördült a szemében amikor meglátott. De milyen faragatlan is vagyok, hisz be sem mutattam a szüleimet. Anyám Kitsune Ayase, egy volt Ambu tag,
Apám pedig Kitsune Makoto egy Chounin, úgy tudom akkoriban csapatot is vezetett, Genineket.
Szépen éltünk, mint egy igazi család, de apám mindig küldetésen volt, ami nagyon megviselte anyámat. Fájt neki, hogy apa nem lehet velünk a számára fontos pillanatokban. Pl.: Amikor megtettem első lépéseim a nagyvilágba, vagy amikor kimondtam az első szavamat ami már talán érthető volt; Anya.
Esténként volt, hogy anyám sírt. Erre emlékszem, vagyis csak egy emlékkép, hisz kicsi volta, s nem igazán ragadt meg semmi, csupán hallottak alapján mesélem ezt el nektek. De anyám síró arca az emlékeimbe vésődött. Ekkor már 3 éves voltam, s ilyen emlékképek már ragadtak meg bennem.
Amikor éppen 4. életévem töltöttem be Anyám gyönyörű tortát sütött nekem, van is róla valahol egy kép, de már nem emlékszem hová tettem. Apa nem volt itthon, mint ahogy ezt már megszoktunk, s anyám egy kis kirándulást szervezett, hogy körülnézhessek a közeli erdőkben.
Bár kicsi voltam, mégis izgatott, először voltam kint a faluból születésem óta. Ahogy ki értünk, s már nem láttam a falut a hátam mögött, úgy éreztem, hogy boldog vagyok, s anyám is mosolygott. Úgy vélem próbált megadni nekem mindent így is, hogy apa nem volt itt.
Az erdőbe is bemerészkedtünk, s olyan szép volt hallani a madarakat, valamint a szél lány susogását. Sokáig anyám a hátán vitt, de itt már lemerészkedtem, mert hisz ő is elfáradt ennyi gyaloglás után. Leültünk pihenni, vagyis csak ő pihent és pedig szaladgáltam kicsit a közelében.
Amikor éppen megtettem már kb. a 10. körömet anyám körül, ő elkapta a kezemet, s magához rántott. Egyből az ölébe vett, s valahogy furcsán aggodalmas arccal figyelt. A körülöttünk lévő fákra vetült pillantása, így én is arra kezdtem figyelni. De semmit nem láttam, míg egy furcsa fickó lépett ki az egyik fa mögül.
Anyám arcán rémültség lett úrrá, úgy éreztem nem is számított erre at emberre itt a semmi közepén. Nem tudtam ki lehet, de nem tűnt jó szándékúnak.
Akkor volt valami beszéd is anyám és az idegen között de nem emlékszem rá. Csupán a nevére: Haran. Ez a név beleégett a fejembe, mert ami ezután jött...Az sok-sok éven át kínzott az álmaimban.
Anyám ellökött engem egy közeli nagyobb kőtömb mögé, de én figyeltem. Figyeltem azt, ahogy az az ember megtámadja anyámat, majd ezernyi Kunaial döfi át anyám hasát. Ekkor nagyot kiáltottam.
- Anya! - Hangzott fel, majd rettentő sírásban törtem ki. Anyám összeesett, majd annyit mondott:
- Halkabban kis butám. - S elmosolyodott. Talán engem akart biztatni, hogy ne sírjak, vagy önmagát, hogy ő mindent megtett. Tudom, hogy meg akart védeni, s tudom, hogy fájt neki, hogy nem volt rá képes.
Anyám behunyta szemeit, melyek már többé nem látták a napot. Ekkor az a fickó széles vigyorral a képén távozott. Én pedig ott ültem anyám élettelen teste mellett.
A sírásom nem tudtam visszafolytani, bár 4 évesen az ember nem is hiszem, hogy képes rá. Sírtam, nagyon sírtam, de igazából nem is voltam képes felfogni a történteket.
Úgy pár óra eltelte után pár falumbeli ninja rám talált, s anyám testére, majd hazavittek engem. Elsőként felvittek a Hokagéhez, amitől eléggé megijedtem. De mint minden másnak ennek is oka volt.
Ekkor érkezett egy hír, miszerint apám küldetés alatt életét vesztette. Magyarán árva lettem.
Nagyszüleim ekkor Konohába jöttek, hogy nevelhessenek, de ez sem tartott sokáig, hisz idősek voltak. Ez idő alatt tanultam. Erős akartam lenni, hogy egyszer megkeressem azt az ember s megöljem.
Csakhamar elértem, hogy a nagyszüleim beírassanak az Akadémiára. Ott szereztem pár barátot, de egyiküknek sem mondtam el mire is készülök, s miért is akarok erős lenni. Inkább magamba folytottam. Jobb ez így, ha nem tudják a céljaim. Persze tudták , hogy árva vagyok.
De nem tudtak a bennem fortyongó bosszúról.
Az évek teltek múltak... S lassan eljött a Genin vizsgám ideje. Keményen edzettem rá, ahogy tudtam. Ebben az időszakban haltak meg a nagyszüleim, s maradtam egyedül, de valamiért nem voltam olyan szomorú. Csupán akadályozták volna a terveimet.
Nem igazán akarták, hogy shinobi legyek, de nem fosztottak meg az álmaimtól, így engedték, hogy az Akadémiára járhassak, de biztosan visszahúztak volna a későbbiekben.
A vizsgára folyamatos nehéz edzéstervem volt, amit szigorúan vettem. Emlékeimben élt anyám, s az arca folyton előttem lebegett. Apámra nem nagyon gondoltam , hiszen nem töltött be fontos szerepet az életemben. Alig láttam.
A vizsga hamar eljött... reménykedtem , hogy hamar túl leszek rajta, de hosszúra nyúlt. Két részre osztották. Volt egy írásbeli vizsga , melyen elég egyszerű, de fontos kérdésekre kellett felelni, mint pl.: Mi is a shinobi, vagy miért fontos a ninják létezése, meg még pár jutsuról volt szó benne, de nem emlékszem egészen rá.
A vizsga második fele pedig egy jutsu bemutatása volt, a klón jutsu, nem volt egy nehéz feladat. Több napon át gyakoroltam. Bár a vizsga előtti estén keveset aludtam így kicsit fáradtabb voltam az átlagosnál, de így is sikerült megcsinálnom.
Megvolt a vizsgám, s örültem...De nem volt kinek elmondani az örömömet. Mindenki a szüleivel kézen fogva ment el, s boldogan, de ekkor a bennem lévő örömöt gyűlölet váltotta föl. Eszembe jutott újra az a nap, s hogy milyen volt édesanyám arca.
De végre közelebb kerültem a célomhoz. De ennek a folytatása láthatóan nem Konohában volt. Akikkel az akadémián összebarátkoztam ... egyikük sem volt az igazi barátom. Egyiküket sem ismertem úgy, ahogy kéne, s én sem árultam el nekik semmi fontosat. Nem hiszem , hogy ez barátság lenne.
Szüleim már rég nem voltak, most már a nagyszüleimnek is vége. S egyedül jobban összpontosíthatok a feladatomra. Genin lettem , s kezesnem kell egy erős mestert, aki maga mellé vesz, s olyan shinobit farag belőllem, aki könnyen legyőzheti majd azt a gyilkost, Haran. Tisztán emlékeztem a nevére, vagyis reménykedtem , hogy ez tényleg a neve.
Mindezt átgondolva, úgy döntöttem elhagyom Konohát. Talán többé nem is térhetek vissza ide, hiszen valószínűleg szökött shinobinak nyilvánítanak, de akkor is a bosszú az első számomra, ennek élek. Hogy mi lesz ez után? Nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy ma este elmegyek innen. Ma a Geninné válásom éjszakáján elmegyek Konohából.
Keresni fogok egy mestert, aki ennél is tovább , s igazán erőssé képez. Majd ha ez megvalósult, előkerítem azt az embert és megölöm. Fájdalmasan kínok között akarom elvenni az életét. Ez a célom!
Haza siettem, majd összepakoltam. Nem sok mindent, csupán egy kis élelmet, valamint fegyvereket. Amint a nap lenyugodott elindultam, hátra sem néztem, csak futottam...
Eltelt pár év..Már 15 éves vagyok. Mestert még nem találtam, de kutatok olyan ember után aki megfelelne nekem. Pénzért vállalok megbízásokat, ebből tartom el magam. Sokat edzek és erősödöm, de ez még nem elég. Ennél több kell!
Hallottam híreszteléseket, miszerint háború kezdődött, melyben Konoha is részt vesz. Ezt követően láttam is kisebb harcokat, de még egybe sem avatkoztam bele. Nem érzem úgy, hogy eddig bármi is szükségét okozta volna annak, hogy közbelépjek.
Olyasmit is csicseregtek a madarak, hogy Uchiha Sasuke lett az Akatsuki vezére...amin kicsit meglepődtem, de amiket hallottam róla...talán mégsem olyan meglepő ez...Jelenleg éppen eléldegélek, de sok edzésre és munkára lesz még szükségem, hogy végre elérjem a célomat!
Ország: Tűz országa
Rang: Elveszett ninja (genin)
Kor: 15
Nem: Nő
Felszerelések: - 3 db chakra tekercs (Kék, Zöld, Piros)
- 1 db övtáska (Sárga)
- 2db Fuuma Shuriken
- 10 db Makibishi
- 10 db senbon
- 1 db elsősegély készlet
- 1 db energia tabletta készlet
- 7 db robbanó cetli
- 4 db kunai
- 5 db shuriken
- 3 db robbanó cetli
- 3 db tekercs
Kinézet: Nem vagyok az a cicomás típus, nem viselek drága ékszereket, vagy ilyesmi. Egyszerű fekete ruházatom van, mely könnyű és kényelmes. Hajam rövid, szemeim sötétek, majdcsak úgy tűnik mintha fekete lenne. Testalkatom vékony, közepes termetű vagyok , olyan 170 cm.
Jellem: Nem döntök gyorsan , próbálom átgondolni a helyzetem, főleg a csatákban. Győzelemre törekedem szinte minden áron. Az emberekkel eleinte semlegesen viselkedem, bár néha előfordul , hogy első látásra nem tetszik valaki, ilyenkor talán első benyomásra döntök. A barátaimat minden áron védelmezni akarom.
Az érzelmeimet nehéz átlátni, még önmagamnak is, talán kicsit kelekótya lány lehetek így első látásra. Néha, amikor egyedül vagyok, valahogy érzem, hogy van bennem valami sötét, s felszínre kívánkozik, de ezt próbálom magamba folytatni. Több kevesebb sikerrel.
Előtörténet:
Mikor és hol születtem? Már minden olyan régen volt, s haloványak az emlékeim... De talán eltudom még mesélni.
15 éve volt, amikor a Tűz országának egy elrejtett kis falujában megláttam a napvilágot. Ha jól tudom apám éppen küldetésen volt, melyet magától a Hokagétól kapott, így anyám a nagyszüleimhez utazott, hogy ne legyen egyedül a születésemnél.
Édesapám ninja volt, s mielőtt terhes lett velem anyám is. Tudtommal jók voltak, sűrűn kaptak küldetést, s mindig sikerrel teljesítették azt.
- A Kitsunék jó ninják voltak!ˇ- Hallottam sokszor életem során. De sok ellenségük is volt, pont emiatt. Nem egy bűnöző ninja kívánta a szüleim halálát.
Születésem után apám hamar hazatért, s így anyámmal visszatértünk Konoha falai közzé, ugyan is itt éltünk, csupán a jövetelem miatt utaztunk el innen, nem tudom mi oka volt anyámnak, de így tett.
A szüleim örültek a jövetelemnek, apámnak még egy könnycsepp is kigördült a szemében amikor meglátott. De milyen faragatlan is vagyok, hisz be sem mutattam a szüleimet. Anyám Kitsune Ayase, egy volt Ambu tag,
Apám pedig Kitsune Makoto egy Chounin, úgy tudom akkoriban csapatot is vezetett, Genineket.
Szépen éltünk, mint egy igazi család, de apám mindig küldetésen volt, ami nagyon megviselte anyámat. Fájt neki, hogy apa nem lehet velünk a számára fontos pillanatokban. Pl.: Amikor megtettem első lépéseim a nagyvilágba, vagy amikor kimondtam az első szavamat ami már talán érthető volt; Anya.
Esténként volt, hogy anyám sírt. Erre emlékszem, vagyis csak egy emlékkép, hisz kicsi volta, s nem igazán ragadt meg semmi, csupán hallottak alapján mesélem ezt el nektek. De anyám síró arca az emlékeimbe vésődött. Ekkor már 3 éves voltam, s ilyen emlékképek már ragadtak meg bennem.
Amikor éppen 4. életévem töltöttem be Anyám gyönyörű tortát sütött nekem, van is róla valahol egy kép, de már nem emlékszem hová tettem. Apa nem volt itthon, mint ahogy ezt már megszoktunk, s anyám egy kis kirándulást szervezett, hogy körülnézhessek a közeli erdőkben.
Bár kicsi voltam, mégis izgatott, először voltam kint a faluból születésem óta. Ahogy ki értünk, s már nem láttam a falut a hátam mögött, úgy éreztem, hogy boldog vagyok, s anyám is mosolygott. Úgy vélem próbált megadni nekem mindent így is, hogy apa nem volt itt.
Az erdőbe is bemerészkedtünk, s olyan szép volt hallani a madarakat, valamint a szél lány susogását. Sokáig anyám a hátán vitt, de itt már lemerészkedtem, mert hisz ő is elfáradt ennyi gyaloglás után. Leültünk pihenni, vagyis csak ő pihent és pedig szaladgáltam kicsit a közelében.
Amikor éppen megtettem már kb. a 10. körömet anyám körül, ő elkapta a kezemet, s magához rántott. Egyből az ölébe vett, s valahogy furcsán aggodalmas arccal figyelt. A körülöttünk lévő fákra vetült pillantása, így én is arra kezdtem figyelni. De semmit nem láttam, míg egy furcsa fickó lépett ki az egyik fa mögül.
Anyám arcán rémültség lett úrrá, úgy éreztem nem is számított erre at emberre itt a semmi közepén. Nem tudtam ki lehet, de nem tűnt jó szándékúnak.
Akkor volt valami beszéd is anyám és az idegen között de nem emlékszem rá. Csupán a nevére: Haran. Ez a név beleégett a fejembe, mert ami ezután jött...Az sok-sok éven át kínzott az álmaimban.
Anyám ellökött engem egy közeli nagyobb kőtömb mögé, de én figyeltem. Figyeltem azt, ahogy az az ember megtámadja anyámat, majd ezernyi Kunaial döfi át anyám hasát. Ekkor nagyot kiáltottam.
- Anya! - Hangzott fel, majd rettentő sírásban törtem ki. Anyám összeesett, majd annyit mondott:
- Halkabban kis butám. - S elmosolyodott. Talán engem akart biztatni, hogy ne sírjak, vagy önmagát, hogy ő mindent megtett. Tudom, hogy meg akart védeni, s tudom, hogy fájt neki, hogy nem volt rá képes.
Anyám behunyta szemeit, melyek már többé nem látták a napot. Ekkor az a fickó széles vigyorral a képén távozott. Én pedig ott ültem anyám élettelen teste mellett.
A sírásom nem tudtam visszafolytani, bár 4 évesen az ember nem is hiszem, hogy képes rá. Sírtam, nagyon sírtam, de igazából nem is voltam képes felfogni a történteket.
Úgy pár óra eltelte után pár falumbeli ninja rám talált, s anyám testére, majd hazavittek engem. Elsőként felvittek a Hokagéhez, amitől eléggé megijedtem. De mint minden másnak ennek is oka volt.
Ekkor érkezett egy hír, miszerint apám küldetés alatt életét vesztette. Magyarán árva lettem.
Nagyszüleim ekkor Konohába jöttek, hogy nevelhessenek, de ez sem tartott sokáig, hisz idősek voltak. Ez idő alatt tanultam. Erős akartam lenni, hogy egyszer megkeressem azt az ember s megöljem.
Csakhamar elértem, hogy a nagyszüleim beírassanak az Akadémiára. Ott szereztem pár barátot, de egyiküknek sem mondtam el mire is készülök, s miért is akarok erős lenni. Inkább magamba folytottam. Jobb ez így, ha nem tudják a céljaim. Persze tudták , hogy árva vagyok.
De nem tudtak a bennem fortyongó bosszúról.
Az évek teltek múltak... S lassan eljött a Genin vizsgám ideje. Keményen edzettem rá, ahogy tudtam. Ebben az időszakban haltak meg a nagyszüleim, s maradtam egyedül, de valamiért nem voltam olyan szomorú. Csupán akadályozták volna a terveimet.
Nem igazán akarták, hogy shinobi legyek, de nem fosztottak meg az álmaimtól, így engedték, hogy az Akadémiára járhassak, de biztosan visszahúztak volna a későbbiekben.
A vizsgára folyamatos nehéz edzéstervem volt, amit szigorúan vettem. Emlékeimben élt anyám, s az arca folyton előttem lebegett. Apámra nem nagyon gondoltam , hiszen nem töltött be fontos szerepet az életemben. Alig láttam.
A vizsga hamar eljött... reménykedtem , hogy hamar túl leszek rajta, de hosszúra nyúlt. Két részre osztották. Volt egy írásbeli vizsga , melyen elég egyszerű, de fontos kérdésekre kellett felelni, mint pl.: Mi is a shinobi, vagy miért fontos a ninják létezése, meg még pár jutsuról volt szó benne, de nem emlékszem egészen rá.
A vizsga második fele pedig egy jutsu bemutatása volt, a klón jutsu, nem volt egy nehéz feladat. Több napon át gyakoroltam. Bár a vizsga előtti estén keveset aludtam így kicsit fáradtabb voltam az átlagosnál, de így is sikerült megcsinálnom.
Megvolt a vizsgám, s örültem...De nem volt kinek elmondani az örömömet. Mindenki a szüleivel kézen fogva ment el, s boldogan, de ekkor a bennem lévő örömöt gyűlölet váltotta föl. Eszembe jutott újra az a nap, s hogy milyen volt édesanyám arca.
De végre közelebb kerültem a célomhoz. De ennek a folytatása láthatóan nem Konohában volt. Akikkel az akadémián összebarátkoztam ... egyikük sem volt az igazi barátom. Egyiküket sem ismertem úgy, ahogy kéne, s én sem árultam el nekik semmi fontosat. Nem hiszem , hogy ez barátság lenne.
Szüleim már rég nem voltak, most már a nagyszüleimnek is vége. S egyedül jobban összpontosíthatok a feladatomra. Genin lettem , s kezesnem kell egy erős mestert, aki maga mellé vesz, s olyan shinobit farag belőllem, aki könnyen legyőzheti majd azt a gyilkost, Haran. Tisztán emlékeztem a nevére, vagyis reménykedtem , hogy ez tényleg a neve.
Mindezt átgondolva, úgy döntöttem elhagyom Konohát. Talán többé nem is térhetek vissza ide, hiszen valószínűleg szökött shinobinak nyilvánítanak, de akkor is a bosszú az első számomra, ennek élek. Hogy mi lesz ez után? Nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy ma este elmegyek innen. Ma a Geninné válásom éjszakáján elmegyek Konohából.
Keresni fogok egy mestert, aki ennél is tovább , s igazán erőssé képez. Majd ha ez megvalósult, előkerítem azt az embert és megölöm. Fájdalmasan kínok között akarom elvenni az életét. Ez a célom!
Haza siettem, majd összepakoltam. Nem sok mindent, csupán egy kis élelmet, valamint fegyvereket. Amint a nap lenyugodott elindultam, hátra sem néztem, csak futottam...
Eltelt pár év..Már 15 éves vagyok. Mestert még nem találtam, de kutatok olyan ember után aki megfelelne nekem. Pénzért vállalok megbízásokat, ebből tartom el magam. Sokat edzek és erősödöm, de ez még nem elég. Ennél több kell!
Hallottam híreszteléseket, miszerint háború kezdődött, melyben Konoha is részt vesz. Ezt követően láttam is kisebb harcokat, de még egybe sem avatkoztam bele. Nem érzem úgy, hogy eddig bármi is szükségét okozta volna annak, hogy közbelépjek.
Olyasmit is csicseregtek a madarak, hogy Uchiha Sasuke lett az Akatsuki vezére...amin kicsit meglepődtem, de amiket hallottam róla...talán mégsem olyan meglepő ez...Jelenleg éppen eléldegélek, de sok edzésre és munkára lesz még szükségem, hogy végre elérjem a célomat!
A hozzászólást Kitsune Haruka összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 11 2013, 16:50-kor.
Kitsune Haruka- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 57
Tartózkodási hely : Rejtett Róka Lak
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375
Re: Kitsune Haruka
Jiraiya Hétf. Nov. 11 2013, 16:41
Sajnos elolvasás nélkül el kell utasítanom az Előtörténeted, ugyanis a Multi Karakter szabályzat értelmében, nem lehet több karaktered, ugyanis Tachibana Ina is a Te karaktered és Ő még nincs azon a szinten, hogy más karaktert indíts.
Ha már egyáltalán nem szeretnél játszani Inával, akkor játszd ki a halálát és kérj meg egy Staff tagot, hogy törölje ki azt a karaktert az oldalról. Akkor indíthatsz másik karaktert.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!! 
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Kitsune Haruka- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 57
Tartózkodási hely : Rejtett Róka Lak
Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375
Re: Kitsune Haruka
Uchiha Madara Kedd Nov. 12 2013, 21:16
Ahogy ígértem, elolvastam az előtörténeted:
Igazából belekötni nem nagyon tudok, egy kissé sablonos történet, viszont megfelelő körettel. Egy-két elírást találtam benne /Ambu=ANBU/, de nem rontotta az olvasás élményét. Nem húzom tovább, átment a vizsgán.
Chakra: 105
Pénz: itt vagyok gondban, de nem vagyok gonosz, 4,000 Ryo, nehogy éhen halj
Az alap technikák mellé pedig felírhatod a következőt:
Fukumi Hari // Rejtett Tűk
A használó ezzel a technikával, képes a szájából maximum 3 hosszabb tűt lövellni, melyek lehetőség szerint mérgezettek.
A tűket a technika használatához meg kell tanulni mozgatni és átalakítani a torokban. Nagy tűkből három lehet egyszerre elzárva egy ninja torkában.
Chakraszint: 90
Szint: D
Írj adatlapot, üdv nálunk.
Igazából belekötni nem nagyon tudok, egy kissé sablonos történet, viszont megfelelő körettel. Egy-két elírást találtam benne /Ambu=ANBU/, de nem rontotta az olvasás élményét. Nem húzom tovább, átment a vizsgán.
Chakra: 105
Pénz: itt vagyok gondban, de nem vagyok gonosz, 4,000 Ryo, nehogy éhen halj
Az alap technikák mellé pedig felírhatod a következőt:
Fukumi Hari // Rejtett Tűk
A használó ezzel a technikával, képes a szájából maximum 3 hosszabb tűt lövellni, melyek lehetőség szerint mérgezettek.
A tűket a technika használatához meg kell tanulni mozgatni és átalakítani a torokban. Nagy tűkből három lehet egyszerre elzárva egy ninja torkában.
Chakraszint: 90
Szint: D
Írj adatlapot, üdv nálunk.
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
Similar topics» Kitsune Haruka
» Kitsune Haruka & Hiraga Natsu VS Akari Tenshi & Nozara Shiba
» Kitsune Haruka, Hiraga Natsu, Akira vs. Kenshiro Karu avagy, Egy Gyors Halál Rendel!
» Djuka Haruka
» Kitsune Haruka & Hiraga Natsu VS Akari Tenshi & Nozara Shiba
» Kitsune Haruka, Hiraga Natsu, Akira vs. Kenshiro Karu avagy, Egy Gyors Halál Rendel!
» Djuka Haruka
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.