Hiraga Natsu

Név: Hiraga Natsu
Kaszt: genin
Falu: Kumogakure no Sato
Kor: 12
Nem: Férfi
Vércsoport: A
Felszerelés: 5 Kunai, 5 Shuriken, 10 Robbanójegyzet, 10m drót, 1 szerszám szett, 5db füstbomba, 1db elsősegély készlet, tekercsek, tinta, 1db shurikentartó, 1db övtáska
Jellem: Elmélkedő típus, szeret gondolkozni még a legapróbb, legértelmetlenebb dolgon is. A harcban sem rest gondolkodni, taktikázni. Barátait fontosnak tartja, általában segítőkész. A céljai érdekében szinte bármire hajlandó.

Előtörténet:

...Úgy futottam ahogy csak bírtam, de ez nem volt elég. Kinji így is könnyen utolért. Nem hiába tartják őt a klánunk, a Hiraga-klán egyik legjobb shinobijának. Még nagyapánkat is felülmúlhatja...
- Előlem nem menekülhetsz! - kiáltott rám Kinji, majd egy szemvillantás alatt előttem termett.
- Bátyám. - motyogtam - Te...
- Ne nevezz így! Egy szánalmas klán, szánalmas gyermeke vagy, míg én habár a klánba születtem, messze felülkerekedtem minden egyes korábbi klántagon. Épp ezért úgy illik, hogy valami nagy tettel emelkedjek ki közületek. Ez pedig nem más, mint a...

A Hiraga-klán mindig is furcsa volt a maga módján. Nem nagyon törődtek a külvilággal, csak egy-két shinobi akadt, aki folyamatosan küldetéseket vállalt Kumogakure nevében. Ezért is lehet, hogy a Hiragák nem túl ismertek. A család "főhadiszállása" - már ha nevezhető annak - a város szélén terült el. Én is ebbe a klánba születtem, a nevem Hiraga Natsu. Apám Hiraga Tadasu, a már említett azon ninják egyike aki a falu szolgálatába állt. Anyám Tomori Okichi, aki egy egyszerű falubeli civil nő. A szüleimmel remekül kijöttem, de akadt egy kis probléma: a bátyám, Kinji. Ő az egyetlen aki sosem volt hajlandó végighallgatni a mondanivalómat, és ez nagyon idegesített. Emellett folyton-folyvást leteremtett és mindig csak kritizált. Nem tudom miért csinálta. De ez nem jelentette azt, hogy utáltam volna. Annyiból igaza volt, hogy nem mindent csináltam épp a legjobban, de hát senki sem tökéletes. Én úgy vettem észre, hogy a szüleink mindkettőnket ugyanúgy szeretnek, ugyanúgy foglalkoznak velünk, nem kivételeztek se vele, se velem. Emellett a Kinji egy tehetséges shinobi volt, és mivel engem mindig csak leteremtett, kezdeti célom az volt, hogy felülkerekedjek rajta. Ezért még az akadémiai évek előtt elkezdtem magam edzeni - már ami egy ilyen korban megengedhető -, és fejlesztettem szellemi képességeimet is, ami nemcsak a chakrairányításra terjedt ki. Rengeteg feljegyzéseket olvastam, mint a klánunkról, mint más dolgokról. Egy valamin megakadt a szemem az olvasgatásaim közepette: a nagyapánkon. Az írások számtalan hőstettéről beszámoltak, és kiemelkedőnek tartották az észjárását. A Hiraga-klán legnagyszerűbb ninjájának tartották. Később ezt apám is igazolta, mikor rákérdeztem. Elmondta, hogy a nagyapánk sokszor megmentette az életét, és hogy nagyon gondoskodó apa volt. A halálát illetően nem tudott semmi konkrétat
mondani, ez még számára is homályos...
Amikor már az akadémiába jártam apám elkezdett velem edzeni, ahogy azt korábban Kinjivel is tette. Mivel még a bátyám is az akadémiára járt - épp végzős volt, amikor én elkezdtem - ezért olyan is volt, hogy mindhárman együtt edzettünk. Ez nem volt valami sikeres, mert mindig alulmaradtam vele szemben. De ettől csak még komolyabban vettem a gyakorlást, és sokszor
esténként is kint maradtam, amit a szüleim nem nagyon díjaztak.
Szép lassan eltelt ez a 4 év is. Eljött a geninvizsga napja. Izgatottan vártam ezt a napot, és sokat készültem rá. Miután elköszöntem otthonról az akadémia felé vettem az irányt. Sebesen futottam, mert már nem bírtam többet várni, azonnal akartam azt a fejpántot. Beléptem a vizsgára kijelölt tanterembe, és leültem egy jó barátom mellé, akit történetesen Fujikage Koichinek hívtak. Jót beszélgettünk, majd elkezdődött a vizsgáztatás.
- Hiraga Natsu! Jöjjön ki! - szólalt fel az egyik vizsgabiztos, mire én engedelmeskedtem.
Egy egyszerű Henge no Jutsu-t kellet végrehajtani, ami mondanom sem kell könnyen ment. Kértek egy második jutsut is ami a Kawarimi no jutsu volt. Ezt is erőfeszítések nélkül teljesítettem. Amikor hazaértem apám csak annyit mondott, hogy:
- A jó tanár jó diákot nevel.
Láttam rajta, hogy büszke rám, és ez engem is felvidított. A bátyám reagálása teljesen tipikus volt, úgy nagyjából ezt vártam el tőle.
- Mi az? Csak átmentél? Túl könnyű volt a próbatétel.
Már teljesen megszoktam az ilyen hozzászólásait, de azért ez nem esett jól. Összességében boldog voltam, de ez az érzés még aznap megváltozott...
Délután úgy döntöttem, hogy kimegyek a hátsó kertbe levegőzni. Így is tettem, ledőltem egy fa törzséhez, az ő kis árnyékába, és bámultam a felhőket. Egyszercsak kiszakad a hátsóajtó, és apám holtteste gurul felém. Először meg sem tudtam mozdulni, és amikor már fel tudtam volna állni, akkor lépett ki a házból a bátyám, Kinji. Valami őrült tekintete volt és egyenesen a szemembe nézett. Kardjáról szinte folyt apám vére, majd megszólalt:
- Most pedig te következel! - ordította őrült módjára, majd hirtelen rám rontott.
Szerencsére ki tudtam térni a támadása elől, de a kardjával belevágott az államba. Nem tehettem mást, minthogy elmenekülök innen. Már elég távol voltunk az otthonunktól, szinte már-már a falból is kiértünk, de a bátyám még mindig üldözött. Úgy futottam ahogy csak bírtam, de ez nem volt elég. Kinji így is könnyen utolért. Nem hiába tartják őt a klánunk, a Hiraga-klán egyik legjobb shinobijának. Még nagyapánkat is felülmúlhatja...
- Előlem nem menekülhetsz! - kiáltott rám Kinji, majd egy szemvillantás alatt előttem termett.
- Bátyám. - motyogtam - Te...
- Ne nevezz így! Egy szánalmas klán, szánalmas gyermeke vagy, míg én habár a klánba születtem, messze felülkerekedtem minden egyes korábbi klántagon. Épp ezért úgy illik, hogy valami nagy tettel emelkedjek ki közületek. Ez pedig nem más, mint a...
Miközben beszélt szépen lassan előhúzta kardját és már pont le akart volna sújtani rám, de ekkor egy harmadik személy avatkozott közbe. Egy suhanó árnyat láttam csak, aki szinte eltiporta a bátyámat. Amint felszállt a por tisztán láttam, hogy... 'Micsoda? Hogy lehet Kinjiből kettő?' Álltam értetlenül, majd a következők mindent megmagyaráztak:
- Most megvagy! - kiáltotta az egyik Kinji a másikra, majd leugrott róla és harci pozíciót vett fel. - Mond, miért támadtál Natsura? Ő az én öcsém!
A másik fickó feltápászkodott és a mellkasát fogta. Kinji egy elég mély sebet ejtett rajta a kunaiával. Hirtelen füstköd vette körül az előbb még földön fekvő fickót, és valami teljesen ismeretlen emberré változott át.
- Henge no Jutsu, mi? - kérdezte tőle a bátyám - De miért pont ő?
- Azt nem árulhatom el. - nyögte a másik shinobi, majd egy adag vért öklendezett - Pontosabban én nem tudom.
- Mi? Hogyérted ezt?
- Én csak egy megbízott vagyok a Vas Országából, Tetsugakuréből. De a megbízóm nem az ország vezetője, annyira ne nézz ostobának.
- Nem valami fontos ember lehet, ha csak egy kisgyerek megölését akarja véghezvinni. - hergelte Kinji.
- Ne merészelj így beszélni Satoshi-samáról. - kiáltotta indulatában a Tetsugakurei ninja.
- Szóval Satoshi, mi?
- Franc...
- Na mindegy. Azért nem valami nagy bátorságra vall egy friss geninen alkalmazni egy genjutsut, így elcsalva őt a klánjától.
Majd egy transzformációval elhitetni vele, hogy a saját bátyja akarja megölni. Elég kegyetlen vagy. Utoljára kérdezem. Miért pont Natsu?
A ninja még nevetett egy kicsit, ami az erejéből kitelt, majd holtan esett össze.
- Jól vagy? - kérdezte tőlem Kinji.
Erre én bólintottam, majd megnyugodtam annak tudatában, hogy apánkkal nem történt semmi. A bátyám hazavitt, én pedig a szobámba vonultam és onnan hallgattam ki apám és Kinji beszélgetését. Nem hallottam minden tisztán, de azt ki tudtam venni belőle, hogy a bátyám elutazik Tetsugakurébe és megkeresi ezt a Satoshi nevű fickót. Apám ellenkezett, de amit Kinji eltervez, azt véghez is viszi. Ő már csak ilyen. Ezek után eltűnt a klán életéből, és egyszer majd talán visszatér...
Nem akartam, hogy a testvérem egyedül szenvedjen, távol a családjától, és mindenképpen látni akartam még, és beszélni vele. Ezért az lett az álmom, hogy miután megerősödtem én magam is eljussak a Vas Országába, és újra láthassam a bátyámat, illetve kiderítsem ki is ez a Satoshi-sama, és miért akart engem megöletni.

Hajrá, még valaki a villámba!

Chakraszint: 100
Szint: D
Rang: Genin (D)
Jutsu: Ayatsuio no Justu (Drótcsévélő technika)
Pénz: 1550 ryu