Sanagi Natsu

Név: Sanagi Natsu
Ország: Szél Országa
Rang: Genin
Kor: 14
Nem: Férfi
Felszerelések: 1 hátizsák hosszabb küldetésekre, 1 db shurikentartó a bal lábra erősítve benne 10 senbonal
1 övtáska a következő tartalommal: 2 tekercs--->1. tekercs: 5 kunai és shuriken. 2. tekercs: 2 Fuuma Shuriken. 10 méter drót.


Kinézet: 174 centi magas nagyjából 60 kiló körül. Átlagos kinézetű és testalkatú szürke szemekkel és szőke hajjal. A szemei színét azonban szülein és gyerekkori ismerősen kívül nem sokan láthatták, ami arra vezethető vissza, hogy genin korától kezdve köpenyének csuklyáját mélyen a szemeibe húzza. Ruhatára főként sötét színű pólókból és fekete nadrágokból áll, amikhez hozzácsapódik egy elhagyhatatlan fekete csuklyás köpeny fehér szegéllyel.


Jellem: Nem egy társasági ember de társaiért és azokért, akiket meg kell védenie az egyik karját is, odaadná. Többnyire szótlan vagy nagyon mogorva tud lenni ezzel leplezve igazi érzéseit, amit próbál jól elrejteni. Ahogy a mondás is tartja a shinobiknak nincs szükségük érzelmekre ő, pedig ehhez próbálja tartani magát. A szíve mélyén azonban olyan, mint mindenki más és állítólag egyszer kétszer még nevetni is látták. Apokalipszis e a jelenség vagy nem a játék során kiderül


Előtörténet:

A család

Erről a családról nem lehet sok mindent mondani és nem is érdemes, így rövid leszek. A szülők régi vágásúak és a régi eszméket követik akár csak az elhunyt nagyszülők, tették. Minden tag apai és anyai oldalon egyaránt shinobik voltak ameddig csak vissza tudnak emlékezni a történtekből. Életüket az országnak és a falunak szentelik plusz minden tag még húsz éves kora előtt sikeresen bekerült az ANBU közé. A nevelést, pedig egybekötik a régi tanok tanításával már fiatal kortól kezdve. Ilyen család ez, ahol az érzelmeknek nincs szerepe és csak a falu, meg az ország számít.

Gyermekkor

Fölösleges leírni miként hogyan és mikor született, meg mert csak az számít, hogy él és itt van. Származását tekintve Sunagakure szülötte és egy régi család leszármazottja, akik a második Kazegakage óta szolgálják a falut. Natsu a család egyetlen gyermeke, akit többnyire a kedves szomszéd néni nevelt fel. Ahogy már említettem a szülők ANBU tagok így igen csak ritkán tartózkodtak otthon, a szeretetet, pedig egyedül a harminc körüli Akiko biztosította, akire rábízták egyetlen gyermeküket. A kisgyereknek Akiko anyja helyett anyja volt viszont mivel szüleit nagyon távol érezte magától nehezen nyílt meg mások felé. Főként ennek tudható be, hogy nem volt túl sok barátja. Az útját, pedig születésekor kijelölték számára tekintettel, arra hogy családjában mindenki ninja volt ő se kerülhette el a dolgot. Magyarul a ritkán látott szülők tojtak a véleményére. Hét évesen beíratták az akadémiára, ahova kénytelen volt bejárni. A családi tradíciót követve szerették volna, ha Natsu húsz éves kora előtt ő is majd az ANBU egyik tagja lenne, így külön fizettek egy tanárnak, hogy eddze, és nem kell egyáltalán kímélnie. Kemény évek voltak ezek egészen a záró vizsgáig. A minden napos kemény edzések mind nin és taijutsu terén beleértve a fegyverek megfelelő használatát, ami talán a legkedvesebb elfoglaltságot nyújtotta a fiú számára tekintettel, arra hogy nem volt különösebben nehéz számára a dolog. Szóval edzéssel és a régi eszmék traktálásával telt az az öt év, amikor az akadémiai órák véget értek. A vizsga azonban más tészta volt. Mindenki a családban elsőre ment át így ő, mint a Sanagi család tagja nem hozhatott szégyent a nevükre. Az elmélethez nem sokat konyított, így amikor meglátta a tesztlapokat akár rögtön be is, épülhetett volna a falba olyan fehér lett. A kemény edzések nem terjedtek ki az elméletre, így amikor este hazaért többnyire fáradtan dőlt az ágyára és nem igazán vette át az anyagot. Ahogy idáig most is rámosolygott a szerencse és sikerült egy elégségest összehoznia. A gyakorlati vizsga már egy könnyed kis kaland volt hála az agyondolgoztatásának. Minden ninjutsut számon kértek de Natsunak itt még nem ért véget a vizsga. A kedves szülők ugyan is, akiket oly keveset látott és akikhez szinte semmi érzelem nem fűzte megkérték a vizsgáztatókat hogy taijutsuból és fegyverhasználatból is tegyen vizsgát és ha azok nem mennek ne is engedjék át. Az élet jól kitolt vele hogy két ilyen begyöpösödött szülővel áldotta meg az ég. Nem volt mit tenni, telesítenie kellett mivel soha nem volt elég ereje, ahhoz hogy szembeszálljon a szüleivel. Taijutsuból sikerült kihoznia egy erős közepest, míg a fegyverek terén kiválót, ért el de csak, mert nem volt annál jobb. Ezután, a sok felesleg dolog után végre ő is megkaphatta a fejpántját, amit az óta is a derekán hord.

Ha nem jön álom a szememre…

Ahogy az már lenni szokott geninként őt is beosztották egy csapatba. Átlagos kis társaság volt egy jó fej jounin Suzuboshi Arashi és a két társa Kuromaru Atsuhiko és Kiriyama Tetsuo. Nem sokat beszélt társaival de jól kijöttek egymással és a csapatmunka se jelentett gondot. Már ekkor mániájává vált Natsunak a fejébe húzni a csuklyát, amit senki se értett de ő így érezte jól magát. Mivel sose nyílt meg másoknak nehezen tudott szembenézni csapattársaival, akikkel elég sok időt volt kénytelen tölteni. Mint már mondtam egy jól összeszokott csapattá váltak végezték a küldetéseket, ahogy azt kell. Körülbelül fél év telhetett el azóta, hogy ők hárman, na meg a tanáruk Arashi-sensei összekerültek. Egy nagy nap jött el számukra hisz megkapták első B szintű küldetésüket. Mindenki oda volt az örömtől még Natsu is mosolygott a csuklyája alatt. A küldetés egyszerű volt valahol a határ mentén egy bányát kellett megvédeniük, ahol aranyat találtak a közelben lévő banditáktól. Semmi gond nem volt egészen addig, amíg egy robbanás nem történt és a bányászok egy része bent ragadt. Mivel három napja nem láttak egyetlen banditát se a küldetés őrzésből mentő feladattá váltott át. Körülbelül tíz bányászt zártak el a kövek a külvilágtól nem beszélve, arról hogy bármikor újra robbanás következhetett be ugyan is nem természetes úton robbant be a bánya. Arashi-sensei pont kapóra jött hála a föld elemének így a köveket gyorsan el tudta tüntetni az útból. Páran megsérültek őket, pedig Atsuhiko várta, akinek szülei orvosok voltak így némileg konyított az elsősegélyhez. Így hát a tanárukra Natsura és Tetsuora várt hogy kimenekítsék a bányászokat. Minden remekült ment Natsu pedig az utolsó férfit hozta, kifelé akinek eltört a lába ekkor azonban megmagyarázhatatlan okból az első robbanást követően egy újabb következett. Szerencséjére már közel járt a bejárathoz azonban a robbanóerő leszakított egy kisebb sziklát a plafonról és a lökéshullám egyenesen a srác vakfoltjába vágta. Tűz vagy egyéb más nem volt csak a lökéshullám és az óta, se sikerült megmagyarázniuk mi volt ez az eset. A bánya beszakadt a küldetést, pedig sikerrel elvégezték. A szikla viszont félbeszakította a szerencsétlen srác karrierjét, azzal hogy kómába küldte. Az eset után másfél év telt el és ez volt az első alkalom, hogy szemeit újra kinyitotta. Egy orvos éppen szokásos ellenőrzését végezte nála, amikor felébredt. Emlékezett a küldetésre és megkérdezte mi történt, vele. A sors még tartogatott számára meglepetést. Az orvos szépen nyugodtan elmagyarázott mindent neki de a másfél éves kóma kissé odavágott neki ezzel újra beájulva. Másnap kipihenten ébredt az alvás segített megemészteni neki a másfél éves kihagyást. Furcsa módon az ágya mellett találta egykori tanárát, aki üdvözölte majd tudtára, adta ahogy kiengedték újra munkába, állhat, azonban egy új csapatba fogják beosztani. Nem volt könnyű megemésztenie a gondolatot, hogy új emberekhez kell szoknia, hisz régi társaihoz se volt könnyű alkalmazkodni. Ezek a dolgok viszont most a kisebb gond kategóriába tartoztak. Nem kevés időt vesztett el az életéből és volt bőven mit bepótolnia habár fogalma se volt arról mit is kéne bepótolni. Még az, nap délután az első ébredésekor látott doki is beállított közölve ma még bent tartják de, holnap már hazamehet, sőt akár küldetésekre is. Az első jó hír volt ennyi idő után és bizakodva tekintett ki a ragyogó napsütéses falura.

Üdv! Elfogadva!

Chakra: 110

Pénz: 2100 r

Ajándék jutsu:

Kage Shuriken no Jutsu: A használó elhajít két fuuma shurikent, az egyiket a másik árnyékában, chakrával rejtve, melyet az áldozat nem lát így jóval nehezebb is azt kivédenie.
Pont: 5
Chakraszint: 100
Szint: D

Kellemes időtöltést!