Shiba Akisame

Név: Shiba Akisame
Ország: A Gőz Országa – Yugakure no Sato
Rang: Genin – Elveszett Ninja
Kor: 22
Nem: Férfi
Vércsoport: 0
Felszerelés: 1 hátzsiák benne élelem és víz, 1 kulacs tele szakéval, 1 db Katana, 1 db Shirasaya-Katan és 2 db Ninjato. A katana kivételével a többi fegyver egyenként van lepecsételve egy nagy tekercsbe, amit a hátán lelógatva a derekánál hord.

Kinézet: 178 cm és nagyjából 70kg. Alkata vékony, ami meglepő hajlékonysággal párosult. A szemeinek színe akár csak a haja ezüstszürke. Ruhaként mindig egy fekete kabátot hord fekete nadrággal, illetve egy fehér pólóval. Kezein bármilyen évszak is legyen elhagyhatatlan fehér kesztyűit, viseli. Nagy ritkán egy jelentéktelen barna utazóköpeny is előkerül.

Jellem: Fiatalabb korában teljesen maximalista volt hogy megmutassa a falujuk nem jelentéktelen. A rendszerváltást követően meggyűlöli a faluját és azt elhagyva próbál hirnevet szerezni magának. Könnyen barátkozó típus és megbízható de miután szökött ninjának számít mindig résen, van.

Előtörténet:

Kezdet és Genin kor:

Huszonkét évvel ezelőtt járunk a kicsiny gőz országának rejtett még működő falujában Yugakuréban. Egy kisbaba sír fel a körházban teljesen egészségesen, ahogyan annak lennie kell. Boldog gyermekkor várt rá két szerető szülő között, akik egy kisebb szállót vezettek a faluban. Pénzre soha nem volt gond Akisame pedig boldogan nőtt fel a többi gyerekkel együtt a faluban. Négy-öt éves korában lehetett, amikor először hallott az öt nagy shinobi nemzetről, és arról hogy az ő rejtett faluja milyen kicsi és jelentéktelen. A fiúcska szerette a faluját és már akkor kész volt mindent megtenni, azért hogy ez másképp legyen. Ekkor született meg benne az elhatározás, hogy shinobi lesz belőle és megmutatja ez a falu igen is ér valamit. A szülők érezve a változás szelét beleegyeztek, abba hogy gyermekük tanulhat az akadémián. Évekkel később persze rájöttek a döntésük hibájára. A fiatal Shiba gyermek mindent megtett attól a naptól kezdve, azért hogy ő legyen a legjobb a társai között mindenben ezzel bizonyítva ennek a falunak a nagyszerűségét. Eltökélt volt és nem riadt vissza semmitől így remekül ment neki minden, ami a tananyagban szerepelt, évekkel később, pedig mindenből maximális pontszámmal tette le a genin vizsgát, mint osztályelső. Teljesen bepörgött, amikor eljött az idő, hogy csapatba kerüljön. Elviselhetetlenül égette a bizonyítási vágy mindenki irányába, de főleg a világ felé. A csapat jelentéktelen volt így már a nevükre se emlékezve nem tesz említést az iromány alanya. Teltek az évek egyik jelentéktelen küldetést követte a másikat. Akisame kis naplójába mindent feljegyzett és négy évvel a geninné válása után szomorúan látta az eredményeket. Összesen hatvan küldetést hajtottak végre az évek alatt de nem ez volt a szomorú benne, hanem a minőség. A D szintű küldetések száma ötvenkettő volt, míg a C szintűeké nyolc. Megmagyarázva semmi világot, megrengető akciót nem hajtottak végre. Ott volt tizenhat évesen de nem elég, hogy semmi olyat nem tettek, ami felhívta volna a figyelmet a falura de, még csak egyetlen egy chuunin vizsgán sem tették tiszteletüket. Ennek megvolt az oka, amit egy évvel később tudtak meg. A faluban a ninják kora leáldozott hamarosan egy békés rendszerre álnak át haderő nélkül. Innentől fogva minden világos volt számára és szinte dührohamot kapott, amikor megtudta. Szidta a falut és az egész vezetőséget, amiért ilyen gyávák és meg sem próbálnak tenni semmit, azért hogy jobbak legyenek. Nem érdekelte az az érv, hogy a turizmusból sokkal jobb bevételük lesz, mint a küldetésekből. Hiába volt lassan felnőtt egyáltalán nem érdekelte a mocskos pénz. Fiatal volt és fafejű egy teljesen maximalista egyén bizonyítási vággyal. Tudta, ha a falu nem tesz semmit, akkor neki kell és leggyorsabban az alvilági utakon, keresztül érheti el, hogy megismerjék honnan való a világ legnagyszerűbb shinobija. A rendszerváltás hamarosan kész volt akárcsak a fejében a terv. Eljött az idő hogy elhagyja a faluját. Sötét éjszaka volt ő, pedig összepakolta holmiját készen az indulásra. Még mindig nem tudott megbocsátani a falunak így megkockáztatva, hogy elkapják egy ajándékot küldött a falu vezetőjének. Kitapétázta az akadémiát robbanó jegyzetekkel, majd pedig felrobbantotta azt és mielőtt az emberek, odagyűltek volna csendesen, elhagyta a falut.

Egy nehéz út:

Három éve történt hogy elhagyta Yugakure no Satot és egy kisebb bűnszervezetnél talált menedéket Amegakuréban. Élete kissé monoton volt de még így is rengeteg alkalma volt, arra hogy hirdesse kicsoda is ő. Amíg a szervezet főnökét védte és különböző fejvadász munkákat végzett el neki addig ő, megvédte, attól hogy a faluja rátaláljon. Fölöslegesnek érezte de, nem engedhette meg azt a luxust, hogy meghaljon. A Shiroi Akuma nevű szervezetnél volt egy Juuro Tetsuhiro nevű kardmester, aki állítólag egykor szamuráj volt de kegyvesztett lett, amikor ok nélkül vágott le pár shinobit. Amikor éppen nem dolgozott vele edzett ő volt az, aki mindent megtanított neki a kardokról, amiket tudott. Pénze volt elég hogy nyugodtan élhessen a fejvadászküldetéseknek hála, pedig nem tompultak el képességei habár ninjákkal ritkán találkozott. Egy nap a főnök személyesen kopogtatott az ajtaján hozva az általa jónak vélt hírt. Yugakure leszereltette haderejét őt, pedig többet nem körözik. Többé már nem vette hasznát ezeknek a pénzéhes démonoknak, ezért úgy döntött felszámolja őket. Nagyjából ötven embert számlált a szervezet, akik messze nem értek fel az ő mesteréhez a kardok terén. Hidegvérrel minden rimánkodás ellenére végzett velük egyedül egy ajtó állt közte és a főnöke között. Azonban elfeledkezett arról az emberről, aki évekig tanította, Juuro Tetsuhiro. Hideg szél fújt be a bázisként szolgáló jelentéktelen raktárépületbe. A csöndet az esőn kívül csak a mester és tanítványa látszólag néma lélegzése törte meg. Eljött az idő kiderüljön melyikük a jobb és ki az, aki nem áll többé a másik útjába. A kardok kicsusszantak a hüvelyükből és a két fejvadász egymásnak esett. Akisame nem volt tehetségtelen így jól állta a sarat mestere ellen azonban a sok kioltott emberélet magával akarta rántani a pokol legmélyére. A padló csúszós volt a rengeteg vértől és egy rossz mozdulatnak hála Akisame megcsúszott, ami kis híján az életébe került. Mestere nem tétovázott és kardjával egy hosszú és mély vágást hagyott maga után tanítványa mellkasán. Ahogy a fiú elesett a fájdalommal nem törődve döfött egyet a kardjával átszúrva Tetsu szívét. Nem tudni, hogy nem akarta e elkerülni vagy nem tudta elkerülni a végzetes szúrást de tisztán emlékszik rá, hogy mestere mosolyogva hagyta el a világot. Sebesülten ugyan de elég erővel rúgta rá az ajtót egykori főnökére és mérte rá a végzetes csapást, hogy az még ellenkezni se tudjon. Végre szabad volt és nem tartozott senkinek semmivel. Ideje volt hogy új életet kezdjen életében már nem először. A széfet nem volt nehéz feltörnie majd tartalmát összeszedve, ami sajnos nem a szervezet egész vagyonát tartalmazta, elásta az erdő mélyén, az őrző fát pár vágással megjelölte hogy egy nap visszatérve magához vehesse. Mielőtt még végleg összeesett volna visszatért a raktárba, hogy megmutassa igen ő járt itt és ő volt az, aki elvégezte a piszkos munkát. Sebéből lassan szivárgó vérrel egy cápát festett halott főnöke irodájának falára. Tudta nincs sok ideje, és korházi ellátásra szorul, vagy meghal. Amennyire sebe engedte, összeszedte az általa jó minőségűnek ítélt fegyvereket. Zsákmánya legértékesebb darabja a mestere által használt shirasaya-katana volt, ami kétségkívül mestermunkának számított. Zsákmányait egy bőrövvel összekötözte és elindult a legközelebbi korház felé, hogy amikor átlépje annak ajtaját összeessen. Közel három hónapot töltött a korházban lábadozva és ez alatt az idő alatt a vörös cápa esete is elcsitult. Mélyen belül nagyon bántotta, hogy ennyi emberélet árán se sikerült olyat tennie, amivel maradandóan fennmarad a létezése. Csodák csodájára fegyvereit senki nem lopta el habár Amegakuréban nem lett volna meglepő. A kórház elhagyása után tagjai mozgásért kiáltottak kardja, pedig vérre szomjazott. Hosszas keresgélés és beépülés után ismét egy kis szervezetet tett a földel egyenlővé ezúttal is hátrahagyva a vérrel festett cápát. Mivel itt egyetlen komoly harcos nem volt egy-két karcolással megúszta az esetet, viszont mélyen belül tudta hogy hírnevet így nem fog szerezni magának. A pénzt ezúttal is elvette és a közeli erdőben, rejtette el kibővítve előző zsákmányát. Fellélegezve a zuhogó esőben értette meg mi is az élet. Szüksége volt emberekre, akikkel sokra viheti, és örök halhatatlanságot szerezhet magának Amegakurét hátrahagyva, belevetette magát a világba, hogy kardjával és vérrel új legendát alkosson.

// Kicsit összecsapott pár részen de remélhetőleg a minimum követelménynek megfelel.//