Shiren

Cél:
1. A Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technika elsajátítása.
2. Vásárlás.

Történet beépítése a karakter életébe:
Mirubi, a senseiel való csata után, kórházba került. Fél órára. ( Xp ) Azt beszélték meg, hogy éjfélkor találkoznak Konoha kapujánál a csapattal. Szóval a Kórház után, és a találkozás előtt játszódik a történet.


Mirubi nagy kegyesen felajánlotta társának, hogy a Kiképzőterepen lévő fegyvereket rakja el Ő. Ezután a csapat szétoszlott. Mirubi hazafelé, csak arra a gyönyörű nővérkére tudott gondolni, aki megmentette őket Niyo-sensei haragjától. Olyan volt, mint egy őrangyal.
~ De vajon, mi lehetett az... vagy is inkább KI lehetett az, akitől így betojt a sensei. Yuki-chan említette. Akkor lehet, hogy egy harmadik testvér?! Nem! Azt nem bírnám ki. Mondjuk, ha olyan kedves bögyös néni, mint Yuki-chan akkor nincs gond. Áhh de ezt most jól megcsináltuk! Mehetünk !!!ÉJFÉLKOR!!! túlélőtúrára! Áhh... jobb lesz ha felkészülök. Lehet, hogy meghalunk. Én mindent eltudok képzelni erről a banyáról. ~
Az idő olyan, kettő-három óra körül járhatott. Még nem volt késő kipihennie magát Mirubinak. Először azok a kimerítő edzések... Majd egy újonc kitanítása. Utána meg, harc a "SÁTÁNNAL"! Ez nem egy Geninnek való. De hát így fejlődnek. Mirubi észre sem vette, hogy már nagyapja háza előtt jár. Amikor benyitott a kapun, akkor jutott eszébe Ifu.
- Basszus! A macska!
Ordított fel, mire a nagyapja egyből ott termett mögötte. Egy bajuszos, ősz, öregember volt.
- Mi történt Ifuval?
Mirubit nem igazán érdekelte, hogy nagyapja mit fog szólni a felelőtlenségéhez, úgy hogy csak továbbment és félvállról odavetette nagyapjának.
- Nem tudom! Elkóricált valamerre!
A nagyapja abban a pillanatban, Mirubi előtt termett. Egy tökéletesen irányzott ütéssel a földre terítette a neveletlen fiút.
- Megmondtam! Én foglak tanítani, mégpedig Taijutsura! Ez volt apád utolsó kívánsága! Te pedig csak úgy félvállról veszed! Ifu itt van nálam. Örülj neki, hogy nem máshova ment, hanem volt annyi esze, hogy idejöjjön hozzám.
Mirubi nagyot nézett a pofon miatt, mivel még a szülei sem ütötték meg őt sohha. A nagyapját pedig mindig is szerette. Nem értette, hogy mi váltotta ki belőle ezt az agressziót. Pedig ez nem volt agresszív ütés. Sokkal inkább, észhez térítő.
* Sóhajtott *
- Igazad van. Elnézést nagyapa. De nem tudtam rá figyelni me...
A mondatot, amivel próbálta kimagyarázni magát, nem tudta befejezni, mivel nagyapja közbevágott.
- Nem érdekel, hogy mi történt. Mivel állathasználó leszel, sőt már vagy... Ezért a legfontosabb fegyvered az állatod. De Ő nem csak egy fegyver. Hanem a társad és ha méltó vagy rá akkor legjobb barátod! Mikor mész legközelebb küldetésre?
Nagy néma csend. Mirubi végül kinyögte.
- Ma éjfélkor.
A nagyapja kicsit nagyon nézett, hogy meddig nyüstölik szegény Genineket, de hát meg kell edződniük.
- Akkor pihenj egy pár órát... Miután felkeltél, megtanítalak egy technikára.      
Mirubi csak bólintott, majd bement a szobába. Az ajtó küszöbét átlépve, észrevette Ifut, aki ott ült egy széken, Mirubi ágya mellett. Tekintetét, rászegezte a meggyötört fiúra, és egészen az ágyig követte. Mirubi ruhástul feküdt az ágyba, nem törödve azzal, hogy csupa kosz. Ifu a kis macska is felállt a székről, és a fiú mellé feküdt. Hangos dorombolással biztosította, hogy Mirubi ne tudjon gyorsan elaludni. De a fiút nem zavarta. Jól esett neki, hogy van aki szereti.

Hamarosan, hangos dobolásra lett figyelmes az álmából felriadt fiú. Már javában sötét volt. Olyan, hét óra körül lehetett. Éles fények cikáztak össze vissza, hangos dobolás hallatszott. Mirubi feltápászkodott az ágyból, és kiment az udvarra. Egy suhanó árnyat látott. A dobolás abbamaradt. Ifu nyávogva jött ki a szobából.
- Nyaúúúh!
Nem látszódott semmi, csak néhány fáklya, és körülötte egy csomó fatönk. Lehettek úgy egy méter magasak és igen csak nehezek. Még egyszer látta mag előtt azt a suhanó árnyat. Biztos volt benne, hogy a nagyapja szórakozik. Közelebb ment a megvilágított területre, és ekkor az a valami elkapta hátulról.
- Na, mi van mi!? Betojtál kölök?!  
A nagyapja volt az. de nem olyan volt, mint ami eddig. Hosszú szemfoga volt, és hosszú karmai.
- A Shikyaku no Jutsut fogod éjfélig megtanulni. Mivel nem vagyunk messze a kaputól, még néhány játékszert is kapsz tőlem, hogyha ügyes leszel. No, mondom is a jutsu lényegét.
Ekkor Ifu felugrott az ablakpárkányra és eleresztett egy nyaffantást.
- Lényegében ez a technika, a Henge no jutsu változata. Gondolom azt már
ismered.
* Bólint *
- Próbáld, először is a chakrádat áramoltatni, és kontrollálni. Egyenletesen oszlasd el a testrészeidben. ha ez megvan, akkor koncentráld a körmeidbe a chakrát. Érezd, ahogy megnyúlnak! Ha ez is megvan, akkor keményítsd meg a chakráddal. Ez után, jön a fog. A fogadat ugyan így. belevezet, megnyújt, erősít. Jegyezd meg, a sorrend nagyon fontos! Ezek után, jönnek az érzékszervek. A szaglás, és a hallás. Mind a két érzékszervedet meg kell erősítened a chakráddal. Gondolom ezt tudod, hogy hogyan. A végén, viszont a karodban, lábadban lévő ízületeket kell megerősíteni, és hajlékonnyá tenni.  Addig, amíg ezek a tuskók - Ekkor a 3 tuskóra mutatott - épen vannak, addig a fogad és a karmod nem elég  éles. Amíg meg nem hallod Ifu szívverését, addig a hallásod nem elég jó. És amíg nem szagolod ki a macskamentát a kertben, addig szaglásod sem elég jó. Ha sikerül a háztetőre felugranod, a Shunshin no jutsu nélkül, akkor a lábad és a kezed tökéletes. Jó munkát.    
Mirubi nyelt egy nagyot, majd a tűz közelébe ment. Sokkal megnyugtatóbb volt a fényben tartózkodni, mint a korom sötétben. Nagyapja eközben eltűnt a szeme elől.
~ Hát akkor lássunk hozzá! ~  
Pontosan úgy tett, ahogy nagyapja mondta. Áramoltatni kezdte a chakráját az egész testében. A chakrakontrol, nem jelentett számára kihívást, de az átalakítás sem, hiszen rengetegszer alakult már át. Volt már macska, hal. Szóval ennek simán kell mennie. Elsőre sikerült a fogát átalakítania. Úgy gondolta, hogy pofon egyszerű lesz ez az egész. Tökéletesen sikerült elharapnia a nyelvét a megnőtt szemfogával. A szentségelés, és az aúzás után, összeszedte magát, és újból neki állt. Úgy gondolta, hogy a legjobb ha minden állati tulajdonságot, külön-külön fejleszt ki. A fog és a karom, most már tökéletesen sikerült. A fog hegyes lett, a karom éles és hegyes. Ehhez csak egy óra kellett. Na de most jönnek az érzékszervek. Mivel tökmindegy volt melyikkel kezd, így a fülét választotta, vagy is a hallást. Elsőre, semmit nem érzékelt. Ugyan olyan volt, mint egy ember hallása. Másodszorra, sikerült neki meghallania a nagyapja horkolását. Ami már nem volt kis szó, mivel a házban volt. De mikor látta, hogy az ablak nyitva van, így leült a földre duzzogva, ( ahogy szokott ) és erőt merített. Egy fél óra múlva, ismételten nekilátott. Nem telt el 2 óra, de eredményeket ért el. Hallotta Ifu szuszogását, és szívverését. Sőt! Még a bogarak zaját is hallotta a fűben. Egyre jobban kezdte elveszíteni emberi mivoltját, ami ugyebár a technika lényege. A hallását megerősítve, már gyerekjáték volt a szaglását erősíteni, mivel volt tapasztalata. A kemény dió az az ízületek megerősítése volt. De végül is, nem volt annyira nehéz az sem. Sokkal gyorsabban végzett velük, mint a hallás erősítéssel. A shunshin no jutsuból indult ki. Mikor érezte, hogy a lábai és a karjai elég erősek, létrehozta a teljes technikát. A testrészeibe koncentrálta a chakráját, teljesen zökkenőmentesen.
- Shikyaku no Jutsu!
Mirubi, hirtelen négykézlábra ereszkedett, fogai,körmei meghosszabbodtak, a hallása a sokszorosára nőtt, és a szaglása is tökéletes volt, akár egy kutyának. Hirtelen, nagy gyorsasággal rontott be ajtóstul a házba felborítva mindent. Nagyapja a zajokra felébredt, majd nevetni kezdett.
- Ez az! Erről van szó!
Mirubi kiugrott az ablakon, Ifut a földre és az őrület határára taszítva. Kiásta a macskamentát. szájában a növénnyel felugrott a háztetőre, majd lesből szét cincálta a 3 tuskót.
Nagyapja megdicsérte, és átnyújtotta a jutalmát:
5 db robbanó jegyzet  4 db kis Chakra tekercs 1 db nagy üveg chakra tinta5 db kuna10 db senbon.
Ez mind egy nagy ládában.
- A küldetésekre jó lesz. A tekercs azért van, hogy abba pecsételd a fegyvereket.  
Mirubi szépen megköszönte az ajándékokat, aminek nagy hasznát fogja venni, mivel majdnem a teljes fegyverzetét Takefuminak adta. A fegyvereit lepecsételte  a tekercsekbe, majd elindult a küldetésre.
 


A fegyvereket, 2120 ryo-ból vettem.

5 db robbanó jegyzet  5*100= 500
4 db kis Chakra tekercs 4*50= 200
1 db nagy üveg chakra tinta  1*150 = 150  
5 db kunai 5*150 = 750
10 db senbon 5*10 = 500

Ezek összesen 2100 ryo
Maradt: 20 ryo

Cél: Katon: Goukakyuu no Jutsu elsajátítása.

Előzmények:

Mirubi és a csapata, a sensei által szervezett túlélő túrán vettek részt. Éjfélkor indultak. Egyéb okok miatt a túra csak 5-6 órán át tartott. Épp elég is volt a kis csapatnak. Kaptak egy nagyobb szabadidőt, és egy-egy tekercset. Mindegyik tekercsben, egy-egy jutsu volt, amiket egyedül kellett megtanulniuk. Mirubi hazatérte után, egyből elkezdett edzeni. (Kalandok) Persze nem saját akaratából, hanem a nagyapja utasítására. Mivel korán hazaérkezett, így reggel nyolc órára már végzett is az edzéssel. Nem volt teljesen kipihent, ezért ledőlt aludni. Mire felébredt, addigra olyan 4-5 óra lehetett.

1. Nap

- Jó reggelt nagyapa! Mi van reggelire?
Sehol senki. Még Ifu sincs a helyén. Mirubi lassú léptekkel kifelé veszi az irányt. A Nap már lemenőben volt. Nem volt még a hegyek mögött, sem a felhők árnyékában. - habár ez a kijelentés vitatható, hiszen hogy is lehetne a Nap a felhők árnyékában - Csak pont sárgult. ^^ Eléggé idegnyalintó dolog lefekvéskor is és felkeléskor is a narancssárga égboltot nézni. Persze egyszer-egyszer elmegy, no de már hetek óta minden nap? Az azért már egy kicsit lehangoló. A fiú kiábrándulva a gondolatból, hogy már reggel van, nekilátott megkeresnie a nagyapját. A karja még mindig fájt attól a meggondolatlan dologtól. Az izomláz nem élvezetes dolog. Az egész karja szinte lüktetett. De próbálta a gondolatait elterelni és másra koncentrálni. Mivel nem találta sehol a nagyapját és Ifut így úgy döntött, hogy ideje megnézni, hogy mi van a tekercsben amit még ki sem nyitott.
- Mindegyik jutsunak végtelenül alapos és részletes a leírása, úgyhogy egy kukkot se halljak felőled! Ez lesz a próba arra, hogy méltó vagy-e a shinobi létre. Ha nem sikerül megtanulnod a jutsut egymagad, akkor fel is út, le is út.
Hát igen az emlékek. Habár ezt nem is Mirubinak mondta Niyo-sense, hanem Takefuminak. Nah de ez ugyan úgy vonatkozott rájuk is. Mirubi szépen elővette a táskájából az enyhén vizes tekercset. Rá voltak dobálva az edzésen benedvesedett senbonok. Hát igen... Nem kellett volna ezt tennie de ezen csak leírás van semmi több. Félve nyitotta ki azt a félelmetesen vörös tekercset. Biztos volt benne, hogy egy tűztechnika. Mi is lehetne más? Szerencsére a szöveg nem volt elmosódva. Még az kellett volna. A sensei elevenen megnyúzná, ha egy ilyen hülyeségen bukna el. Nah de nincs mit tenni gyerünk olvassuk csak el, hogy mi van a tekercsben.



Nah a tekercs végigolvasása után, színt minden világossá vállt Mirubi számára. Nem tűnt túl bonyolultnak Az Endan után.
- Chh! Ez ugyan olyan mint az Endan! Csak itt több chakrát kell igébe venni. Lássunk is hozzá!
Mirubi felállt a nagy kertben, majd elmutogatta a kézjeleket.
* Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris *
Ezután, mindent úgy csinált, amit az Endannál is kell. Chakrát gyűjtött a tüdejébe, majd nagy levegőt vett. Hírtelen kifújta a chakrával telített levegőt és közben formálni kezdte. Az eredmény egy Endan méretű tűzgolyó lett. Hát igen. Túlságosan is sokszor használta már ezt a technikát. Szinte már ösztönből ment neki. Nagyon hasonlít a két tchnika. A lényegében ugyan az, csak az egyik sokkal erősebb.
- Nah ez nem jött össze! Wááhh! Oké nyugííííí! Semmi sem sikerülhet elsőre. Az Endan-t is egy délután alatt tanultam meg. Nha még egyszer!
Szépen lassan elmutogatta a kézjeleket, majd megismételte szépen sorjában azt a folyamatot, amit az előbb. Chakrát a tüdőbe, nagy levegő, és formálni. Szépen lassan kipréselte magából a levegőt. Ismételten, csak egy kisebb tűzgolyó jött létre. Kezdte idegesíteni ez a technika, mint minden más, ami nem működött elsőre. És most a sensei sincs itt, aki ösztönözze. Persze a maga szadista fenyegetéseivel, de legalább volt ami hajtotta előre. De most... Kezdte feladni. Megpróbálta harmadszorra is és negyedszerre is. De nem sikerült. Felgyújtotta ugyan az egyik bokrot, mivel az egyik tűzgolyó kicsúszott az irányítása alól. Kezdett sötétedni. Már a napocska a hegyek mögött volt. A narancssárga sugarak gyönyörűen megvilágították a hófehér felhőket. Néhol még egy kicsit esett is az eső a távolban. Gyönyörű volt. Egy ilyen naplementét kár lenne kihagyni. De Mirubi mint mindig megint kihagyta. Sokszor felnézett ugyan, de a szöveget olvasta amit a sensei adott neki, így teljesen elterelte a figyelmét. De hiába fürkészte a sorokat. A megoldást nem találta. Miért is találta volna? Niyo-sensei éppen azt akarta, hogy maguktól jöjjenek rá. Eddig az összes technikánál jelen volt és tippeket adott. Habár ez így nem teljesen igaz. Mindig csak egy Kage Bunshint küldött. De a lényeg, hogy segített. A fiú aki a korom sötétben ült, - mivel a Nap már lement - úgy döntött, hogy ma még egyszer utoljára megpróbálja. Felállt, majd arra a nagy nyílt terepre állt a kertben. Elmutogatta a kézjeleket, és most egy új módszert alkalmazott. Nagy levegőt vett először és utána gyűjtötte össze a chakrát. Majd, egy hírtelen mozdulattal, színte "kiköpte" a levegőt. Felfelé nézett, így a tűzgolyó amit kilehelt felfelé száguldott. Ám most sem volt sokkal nagyobb mint az Endan. De legalább nagyobb volt. A sötét éjszakában egyre csak feljebb emelkedett a tűzgömb, amikor egy átlátszó valami, hirtelen elmosta az egészet. A gyönyörűen megvilágított kert, most már sötét lett. Egy ijesztő alak rajzolódott ki Mirubi háta mögött az éjszaka sötétjében. Mellette, egy valamivel kisebb izéke állt.
- Látszik, hogy nem gondolkodsz!
- Nyahhhhúú!
Nah hát igen. Ki lehetett volna más? Persze, hogy a nagyapja.
- Valamilyen beteges örömödet leled abban, hogy állandóan a hátammögé lopakodsz és megijesztesz?
- Elhalagss! Ez mind a képességeid hiányától van.
Mondta gonosz és öntelt vigyorral a nagyapja. Habár ez a sötétben alig ha látszódott.
- Ha valóban igazi ninja lennél, akkor az ilyenek nem fordulhatnának elő. Egyébként is! Ilyen baromságot, hogy az éjszaka közepén tűzgolyókat lövöldözni a város felé! Háborúban állunk, mindenki felkapja a fejét mindenre! Te pedig csak úgy ÉJSZAKA tűzgolyókat lövöldözöl. Ne csodálkozz ha egy AMBU pár perc múlva itt lesz.
Mirubi nyelt egyet, majd összehúzta magát. A nagyapja feje egyre pirosabb és pirosabb lett. Ifu azonban mint egy igazi macska, szépen besétált a szobába, majd ledőlt. Nyalogatni kezdte a szőrét és a hm-ét majd elkezdte felfalni a macskakaját. Ezt Mirubi mind végignézte kintről. A szobában néhány lámpás pislákolt, így az ajtónál volt valamicske fény. Oda ment Mirubi.
- Akkor most tényleg jön az ANBU?
- Háháhá! Buta kölyök! És bevette!
- Mi? Te csak szórakoztál?!
- Igen! De nem hittem, hogy beveszed. Amúgy pedig csapnivaló volt az a kis "tűzgolyónak" nevezett lángocska. Jah és tényleg jöhet valaki. Mivel fennáll a veszély, hogy meglátták. Nah most meny feküdj le! Majd holnap újra próbálod.
Azzal a nagyapja bement a házba és eloltotta a lámpásokat. Most már tényleg korom sötét lett.
~ Mert Ő biztos jobb tűzgolyót tudna csinálni! Már csak azért is lehetetlen mert Suiton beállítottságú. Mindig csak szivatni tud! ~
Így mondta a magáét. Vagy inkább gondolta. Nem bírta sokáig, így lefeküdt aludni. Mihelyst átöltözött, Ifu egyből fel is ugrott az ágyra, és onnan Mirubira mászott. Nyalogatta és karmolászta a pihe puha hasát. Nah jó ez csak a macska szemszögéből. A lényeg, hogy sokkal jobban kedveli. De hogy ez minek volt köszönhető, azt nem tudja senki. Talán a sok együtt töltött idő, vagy csak szimplán megkedvelte. Ott feküdtek együtt egy ágyban. Elválaszthatatlannak tűnek. Így aludtak el mind a ketten.

2. Nap

~ Valami nedves. Valami nyúlós. Valami büdös. Valami érdes. Valami szőrös! ~
Szépen lassan kinyitotta a szemét a félálomban lévő fiú. Meglátta a hasán Ifut, aki éppen Mirubi arcát nyalogatta. Hát bizony. Akinek van macskája, az nagyon is jól tudja, hogy milyen fájdalmas is tud lenni egy macska szeretete. Karmol, nyáladzik és minden más. A fiú tiszta nyálas arcal és szétkarmolt nyakkal kelt ki az ágyból. Lerázta magáról a szőrt, és adott egy kis konzervet a macskának. A nagyapja, egy tányér ínycsiklandó levessel várta az unokáját. Pont jó forró volt még. Nem volt benne túl sok zöldség és tészta. Pont egy jó kis reggeli.
- Úgy gondoltam, hogy mivel tegnap eloltottam azt a gyönyörű tűzgolyót és kinevettelek, most igazán megérdemelsz egy igazi remekművet. Úgy is keményen dolgozol már több hete. Eddig ez nem volt rád jellemző. Örülök neki.
- Köszi nagyapa!
* Belekóstolt a levesbe *
- Egész jó lett! De én még mindig jobbat csinálok.
- Chh! Én tanítottalak főzni! Nem hiszem, hogy jobb lennél nálam! Nah de most egyél! Aztán gyere oda ahol tegnap voltunk. Tudod a családi birtokra. Ott fogod megtanulni a Goukakyuu-t.
Mirubi csak bólintott, majd nagyot szűrcsölt a levesből. Eltelt fél óra, és már készen is állt. Felkapta a ruháit, ami nem állt másból, mint fekete ujjatlan pólójából és a piros sárkánymintás nadrágjából. Egyre izmosabb és soványabb lett. Sokkal jobban néz ki azóta, hogy Niyo-sensei tanítja őket. Szépen lassan elsétált a nagyapja által kreált kiképzőtérre. A tata már ott állt és mutogatott egy nagy kőre.
- Ott! Azt kell megperzselned. Itt nyugodtan gyakorolhatsz, mert nem tudsz mit felgyújtani. Hajrá!
Azzal ott hagyta unokáját. Mirubi szépen lassan neki is látott a jutsu gyakorlásának. Össze szedte a tegnapi tapasztalatait, és neki is látott.
* Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris *
A kézjelek elmutogatása után, nagy levegőt vett, majd chakrát koncentrált a tüdejébe és kifújta a levegőt. Most már sokkal nagyobb tűzgolyó keletkezett. Jóval nagyobb mint az Endan, de a mérete még mindig nem volt méltó a "Nagy Tűzgolyó" névhez.
~ Ahhj ez így nem lesz jóóóó!!! Mit is kellene tennem? Sokkal több chakra kell. De Mi lenne ha azt a sok chakrát besűríteném. Szinte egy tömény chakra fröccsöt kell összegyűjtenem. Nah ez talán jó lesz. ~
Mindent úgy csinált ahogy kigondolta. Sok levegő és sok chakra összesűrítve. Tömény levegővel töltött chakra. Ennek jónak kell lennie. Kifújta a levegőt, jó hosszan. Érezhetően nagyobb volt a siker, de még mindig nem elég jó. Kicsivel nagyobb volt a tűzgolyó de még mindig nem "elefánt" méretű. Ahogy szokta csalódottan ült le a földre. A telek közepén álló fa tövébe töröküllésbe leült. Próbállta magát lenyugtatni úgy ahogy a sensei mondta. De pont nem ezt kellett volna tennie. Ez neki is eszébe jutott.
~ A sensei azt mondta, hogy az érzelmek, merőben befolyásolják a jutsuk erejét. Az Endanom is jóval nagyobb volt amikor ideges voltam. Ez az! Ennek sikerülnie kell. ~
Gyorsan fel is állt, majd odasétált a nagy kő elé, és mint egy nem teljesen normális, - hogy szépen fejjezzem ki magam - neki állt beszélni a kőhöz.
- Azt már tudom, hogy ha egyszerre fújom ki az összes levegőm, akkor a tűzgolyó elrepül. Ha hosszan fújom, akkor egy helyben marad. De most, egy sokkal nagyobb dolgot jegyeztem és értettem meg. Azt, hogy az érzelmek a legnagyobb fegyverek a világon! És most sajnos meg fogsz égni.
Na hogy ennek mi értelme volt, azt csak Mirubi tudhatja. De a lényeg, hogy megértette a lényegét a sensei tanításainak. Elmutogatta a kézjeleket, majd egy nagyon szomorú és fájdalmas emlékre gondolt. Nem másra mint a halott szüleire. Sikerült felhozni a magában eltemetett emlékeket, de ez nem volt jó neki. De ha csak így képes elsajátítani a technikát akkor muszáj. Tömörítette a chakráját, sűrítette, és nagy levegőt vett. Ekkor, hirtelen kifújta az összes levegőt ami magában volt, és az egy nagy lángoló érzelemgömb formájában tört elő. A most már hatalmas méreteket öltő tűzgolyó szélsebesen haladt a szikla felé. El is találta.
Mirubi mosolyogva dőlt ki a fűben.

Óhohó
nyeeeee
Köszönöööm ^^

Kasseiken // Chakra Feltámadás Kardja

 

A ninja a sötét chakra segítségével a két tenyerét előre szegezve egy erős lökéshullámot hoz létre, mely szinte bármilyen tárgyat képes ellökni, az élő testet pedig komolyan roncsolni. Mint ha egy rinocérosz ütközött volna az áldozatnak. Komoly erőt képviselő technika.
(Szint: B)
Chakraszint: 400
Megjegyzés: Támadó Orvosi Ninjutsu, amihez nem szükségesek Orvosi ismeretek, de mivel minden Orvosi Ninjutsuhoz feltétel, így Mirubi már rendelkezik alap szintű Orvosi Ismeretekkel, ezáltal tanulhat Orvosi Technikákat is.  
 

Előzmények:
Mirubi a Fagy Gyermekei küldetés után, találkozott egy férfival, aki megtanította neki a Kage Bunshin no Jutsut. Ezután együtt mentek a Gőz Országába, ahol szét váltak és Mirubi ment a maga dolgára.

Történet:
Végre egy sokkal barátságosabb környezet. A Fagy Országa nem éppen volt Mirubi kedvére való. A sok hó és a hatalmas hideg, elnyomta minden életkedvét. A Katon technikái sem úgy működtek mint ahogy azt kellett volna. Legszívesebben felégette volna az egész nyamvadt Országot. Mondaná, hogy az első nemzet lesz amit el fog intézni amint sikerül nagyra törni a szervezettel, de nem teszi. Persze sor kerül majd rá is, de most csak azért elpusztítani ezt a helyet, mert neki nem szimpatikus, azért nincs értelme. Átvágva a Gőz Országán, most újra útnak indult, hogy elérje Kusagakurét ahol fel akarja keresni Karut és valószínűleg Itanashi is ott fogja őt várni. De most patt helyzetbe került, ugyanis a Tűz Vidéke számára szövetséges terület, de valószínűleg keresik őt. A Hang Országa pedig ellenséges vidék, így a Rizsföldek nem jöhetnek szóba. Ki tudja, hogy Kabuto mire készül. Habár, jó lenne meglátogatni és elbeszélgetni vele, de ez nem így megy. valószínűleg vagy megölné helyben, vagy bedobná Őt egy ketrecbe, hogy rajta is kísérletezhessen. Habár a múltkori megbízatását sem sikerült teljes mértékben teljesíteni, így lehet, hogy egyből végezne a tolakodó kölyökkel.
~ *Átkozott kígyó fattya! Otokage mi?! Nagy erővel és tudással rendelkezik, de hamarosan Ő is a markomban lesz! *Hahaha! Azt hiszed, hogy Kabutot is el tudod majd taposni? Ha Orochimarut sem sikerült senkinek, nem hogy neked, akkor őt sem. Orochimaru is elméletileg halott volt, aztán most mi van? Ott rohangált Kumogakuréban! *Orochimaru erősebb nála. Nem véletlenül van akkora híre. Az a kígyó halhatatlan... Nekem pedig Kabuto kell. Az Ő tudása, mivel Őt könnyebben tudom majd eltörölni amint szükségtelenné válik a jelenléte. De még várnom kell vele. Egyenlőre csak öngyilkos kísérlet lenne vele beszélni. *Hah! Én egy perc alatt végeznék vele! Csak esélyt kell adnod! Beszari! *Nem vagy erősebb nálam. Több sem vagy. Ugyan arra vagy képes mint én és nem többre. Annyi az előnyöd, hogy könyörtelen vagy és meggondolatlan, ami sok esetben még hátrányt is jelenthet számodra... Téged csak akkor foglak előtérbe helyezni, ha már végképp nincs más választásom. Amúgy meg nem vagyok bolond! Nagyon jól tudom, hogy minél többször veszed át a testem felett az irányítást, annál jobban romlani fog a betegségem. Végül teljesen egybeolvad a tudatunk és egy meggondolatlan vadállat leszek mint Te! Tehát... ~
Fejezte be a társalgást önmagával, majd gondolkodóba esett. A térkép a fejében volt és tudta, hogy merre kell mennie. A Gőz Országától nem messze Délnyugatra volt a Tűz Országa, míg Nyugatra a Hang Országa. Még is csak a Tűz Országát kell választania... Azon könnyebben tud majd keresztülvágni a Chuunin egyenruhájában mint a Rizsföldeken. Azonban itt van egy hely amit már régen meg akart nézni és pont útba is esik. Természetesen járt már erre, Genin korában egy küldetésen, de akkor nem volt szerencséje abban, hogy alaposabban szemügyre vegye ezt a helyet. A Vég Völgye... Ifu és Mirubi viszonylag gyorsan és biztonságosan tudtak együtt haladni, azonban a dolgok sosem mennek könnyedén. De a sors kegyeltje a fiú és valószínűleg úgy érezheti, hogy a céljait is támogatja maga a Szerencse Istene, ugyanis mostanában a felettébb bosszantó dolgok, mindig vesznek egy szerencsés fordulatot és bármi ami történik az csak Mirubi és a Majdani szervezet hasznára válik.

Nem sietett, nem keltett feltűnést. Könnyed lépteivel szökellt a fák ágain, amikor pedig úgy alakult akkor a sziklákon. Chuunin egyenruhájába, utazótáskájával a Hang Országában igencsak nagy feltűnést keltett volna, így a Vég Völgyét Keletről közelítette meg. Hallotta hírét a kitörni készülő háborúnak, így arra is számított, hogy amerre most tart, ott igencsak nagy készültség lesz, ugyanis a Vég völgye határos a Tűz, Hang és Gőz vidékével. Könnyen lehet, hogy egy harc kellős közepébe fog beleugrani, így folyamatosan szemmel tartatta, - vagy is inkább orral és füllel - a terepet Ifuval. Egyikőjüknek sem a legjobb ha most magukra vonzzák a figyelmet. Az is lehet, hogy Mirubira már kiadták a körözést a Tűz Országában is, szóval a Konohai ninjáktól is van tartani valója. Nem mint ha félne tőlük, de ha nem muszáj, nem ütközne meg senkivel. Kezd sötétedni. Lidérces árnyak suhannak el a földön... Sok erre felé az állat. Főleg az erdős részeken. Már messziről lehetett hallani a vízesés csobogását, ami a két hatalmas harcost választja ketté. Senju Hashirama és Uchiha Madara... A valaha élt legnagyobb ninják. Mirubinak mindig is azt tanították, hogy Hashirama Konoha és minden shinobi atyja és Madara elárulta, ellenségeskedett és ellene ment. Régen még hihető volt a történet, de mostanra már Mirubinak is benőtt a feje lágya és megismerkedett a Világgal. Úgy gondolta, hogy Madarának is meg volt az oka arra, hogy Hashirama ellen menjen. Nem véletlenül tartották őt is hatalmasnak és nem véletlenül tanítják Konohában azt, hogy Uchiha Madara volt a rossz a gonosz. Valószínűleg a régiek is folytatták azt a politikát, hogy jobb ha az emberek csak az egyik oldalt ismerik meg és azt már nem, hogy esetlegesen mindkét fél a "jó" és a "gonosz" is ugyan az. Mindkét véglet egyenlő a romlással. És miért? Mert a "jónak" titulált emberek szívében is ott van a sötétség. Ha annak csak egy szikrája, akkor is. Van aki ezt mélyen eltemeti és mélyen magában tartja, nem akar szembenézni vele. Egy olyan igaz ember sincs a földön, akinek ne lenne egy csöppnyi sötétség is a lelkében. Mert az már nem ember... A "rossz" vagy a "gonosz" ugyan az mint a "jó". Csak Ő magára vállalja azt amitől ember lesz és azt amilyen az egész Világ. Felerősíti magában ezeket a negatív erőket és így próbál meg helytállni. Mirubi is ehhez az oldalhoz tartozik. Ő nem tartja magát sem gonosznak sem jónak. Ő egy embernek tartja magát, ami számára egyet jelent a tisztátalansággal és azzal, hogy már születésétől fogva, el volt döntve, hogy Ő is a sötétség rabja lesz. De Ő ezt az erőt akarja felhasználni és így akarja megszüntetni a sötétség a rossz forrását, magát az Emberiséget!! Magát is számításba veszi és olybá tűnik, hogy ez az Ő elképzelése kezd átmenni, valamiféle vallási fanatikusságba, egy új vallás megszületésébe. De messze nem erről van szó... Csatazaj, kidőlt fák és tomboló chakra. Mi folyik itt!? Valami furcsát érez. Még az Ő tanulatlan és képzetlen érzékelési képességei is érzik ezt a chakrát. Az utóbbi pár hónapban, mindegyik shinobi akivel találkozott, megjegyezte a neki, hogy mennyire érezni a chakrájában a sötétséget. Most ezt Ő ugyanúgy érzi, de szinte négyszerese az Ő chakrájának. Lelassít és látva Ifu nyugtalanságát, szélnek ereszti, hogy majd a későbbiek során újra csatlakozzon hozzá ahogy szokott. Nem hiányzik, hogy megsérüljön. A macska tehát megértve gazdáját, lelépett és tisztes távolságból figyelte az eseményeket. Mirubi egyre közelebb és közelebb merészkedett a vízeséshez, végül az egyik fa tetején, a fás terület végénél állapodott meg, ugyanis érdekes dologra figyelt fel. A csatazaj már teljesen éles és kivehető volt. A környéken rengeteg fa volt kidöntve és néhány szikla is az erdőben landolt. Az ember azt hinné, hogy megkezdődtek a harcok Konoha és Oto között. Valóban így van, de a négy fős csapat ellen csak egyetlen egy Otogakurei állt ki, akinek a hátán volt feltüntetve egy égetett sebben, hogy melyik Falu shinobija. A Férfi testén, karmolások és kunai szúrta sebek vannak de minden seb már be van forrva. Azonban folyamatosan érik a találatok, amiket a négy ninja fegyverei okoznak. Mindegyik fegyver mélyen a férfi testébe szúródik, de mint ha meg sem érezné, csak áll a vízesés fölött. A víz neki derékig ér és a sodrás igencsak nagy. Még egy elefántot is ledöntene a lábáról, nem hogy egy embert. De ez a férfi csak áll és áll, meg sem mozdul. Olyan mint egy hely. A következő találat a nyakát éri. A kunai átszúródik rajta és a férfi megremeg. A következő pillanatban pedig a testébe ékelődött fegyverek egy szempillantás alatt kilökődnek. Az ember testén az izmok mozogni kezdenek akárcsak egy kígyó. A nyakát ért találat is beforr. A férfi a tenyerét összezárva egy kevés vizet emel az arcához, majd felszippantja azt az orrába. A következő pillanatban pedig kifújja egy csomó vér kíséretében. A két Konohai ninja ezt a két dicső harcos szobrán állva, szájtátva nézik végig, majd miután tudomásul vették, hogy ez ellen a fickó ellen semmi esélyük, visszavonulót fújtak. Amikor ugrottak volna le a vízesésről, hogy menedéket találjanak az erdőben, a férfi egy szempillantás alatt termett a Madara szobor fején, majd két kezét előre szegezte
- Kasseiken!
Mirubi jól érezte, hogy hatalmas mennyiségű chakra szabadult fel, ráadásul annyira tömény, hogy még árnyékot is vetett a levegőben. Nem azt nem lehet. Árnyékra a levegőben csak a Nara klán képes. Ez valami más. Ez lenne a chakra? De azt mindenki tudja, hogy tömör mennyiségben és alapjáraton kék színű. Akkor mi ez a sötét? Nem értette, de az a fekete hullám, nagyon gyorsan találta el a levegőbe emelkedő négy shinobit, akik ezáltal még magasabbra repültek és valószínűleg elájultak a találattól, végül valahol az erdőben értek földet, vagy fát. Ha nem eszméltek fel a becsapódás előtt, akkor nagy valószínűséggel életüket vesztették. Mirubi végig az egyik fáról nézte az eseményeket. A legtöbb ember ilyenkor jó messzire elfutna a történtek elől. De Ő nem. Felettébb érdekesnek és hasznosnak találta a férfi képességét. Ami azt illeti, egy újabb Ninjutsut talált, ami a hasznára lehet. A férfi csak állt és állt. A hatalmas szobor tetején, Konoha irányába tekintett. Valószínűleg túlélők, vagy újabb támadók után kutatott. Percek teltek el így eseménytelenül, de Mirubi nem akart előmerészkedni. Kíváncsi volt, hogy a férfi észreveszi-e. Ha igen, akkor valószínűleg nem csak mázlija volt a négy ninjával, hanem komoly tudás is társul a rettenetes erő mellé. A teste regenerálódásából arra következtetett, hogy ez vagy egy medikus ninja, vagy egy újabb szörnyeteg amit Kabuto vagy még Orochimaru teremtett. Utóbbi lehet a legvalószínűbb, ugyanis valljuk be, egy medikus ninja nem így néz ki. Percek múltán mozdult valamicskét a férfi. Erőteljes lépteinek zaját, elnyomta a vízesés morajlása. Könnyűszerrel áll meg a vízfelszínen és lép egyenesen Mirubi irányába, majd a folyó kellős közepén megáll.
- Nem unod már a bújócskát!?
Szavai gyorsak, hangja pedig mély és férfias. Tipikusan olyan fajta ember, aki hegyeket reggelizik. Mirubi nem lepődött meg azon, hogy a férfi kiszúrta. Egy ilyen kaliberű ninja elől, csak egy szenzornak van esélye észrevétlennek maradni. Lassan, de nem esetlenül lemászott a fáról, majd szintén lassan és méltóságteljesen lépett a férfi elé, aki egyből össze is húzta a szemöldökét amint meglátta, hogy egy Konohai Chuunin egyenruhás ninja áll előtte.
- Megbújtál amíg a társaidat elintéztem? Vagy okos vagy, vagy pedig csak gyáva! De érzek benne valami furcsát. Egy ilyen chakrával rendelkező ninjának nem szabadna egy falut szolgálni... Túl sok benned a sötétség, ami már annyira elfajult, hogy nem csak a személyiségedet hanem a chakrádat is megfertőzte... 
A férfi szavai nem lepték meg Mirubit, ugyanis számtalanszor volt már erre példa, hogy chakrájának "gonoszsága" árulta el. Elmosolyodott a férfin, majd lehunyt szemmel, amolyan teljesen magabiztos arccal válaszolt. Bóknak tekintette.
- Nem vagyok Konohai Ninja. Vagy is hivatalosan igen, de Én be nem teszem többet a lábam a faluba. Új szelek fújnak, más célok vezérelnek. Természetesen jól látod a helyzetet, de neked egy szavad nem lehet... A Te chakrád fojtogató érzetét akár kilométerekre is érezni lehet. Valószínűleg ezért vagy sebezhetetlen. Akkor talán vehetem bóknak a szavaidat... 
Szemlátomást a férfit egyáltalán nem érdekelte a fiú. Persze ez talán csak a látszat.
- Nos, veheted bóknak is akár... De amíg Konohai shinobi vagy, addig az ellenségem is vagy... Szóval...
- A technika amit használtál. - Vágott a szavába Mirubi, mint ha nem félne ettől az embertől. Az igazság azonban az, hogy igenis tart tőle - Sötét a chakrád színe... Pusztán a chakráddal képes voltál elintézni négy legalább Chuunin szintű ninját. A tested pedig sérthetetlen. Lenyűgöző. Honnan származik ez az erő!? Be kell valljam irigy vagyok minden emberre, aki olyan jutsut használ, ami nekem tetszik. Ez pedig pont olyan.
- Felejtsd el kölyök! Nem fogok neked a Sötét Chakra technikákról mesélni! Örülj neki, hogy nem végezlek ki! Ha valóban nem vagy ellenség, akkor hord el magad! Ha pedig igen, akkor...
- Az erő... 
Abban a pillanatban ahogy Mirubi kimondhatta volna a második szót a férfi, egy szempillantás alatt termett mögötte. Kezével legyintett egyet és bár nem érte el fizikálisan a fiút, egy feketés árnyat hozott létre, amivel Mirubit a folyópart egyik oldaláról a másikra taszította. Mondanom sem kell, hogy nem volt kellemes sem a találat sem pedig az érkezés. Egy kevés vért köhögött fel, de kicsit sem volt rosszkedvű. Sőt! Kuncogva tápászkodott fel. Szája széléről lenyalta saját éltetőjét, majd nyelt egy nagyot.
- Haha! Tehát ilyen érzés ha ez eltalál! Gondolom ez még csak egy gyengébbik variáció volt.
- Egészen pontosan az egykezes alkalmazása. Kezdett idegesíteni, hogy belepofázol a mondandómba. 
A férfi szája egy kicsit mosolyra húzódott. Azonban ezt a mosolyt, már Mirubi is jól ismerte, ezt a tipikus szadista mosolyt. De ez nem lelombozta vagy eltántorította. Igaz tartott tőle, de erős elmebetegsége miatt, igencsak vonzónak találta ezt.
- Mutass még! Mutass még többet!
Ordított rá, mire a férfi, már-már hegy méretű izmai ismételten mint a kígyók, mozgolódni kezdtek. A férfi szája pedig egyre jobban mosolyra húzódott, majd előreszegezte mindkét kezét. Mirubi pedig összeütötte a tenyereit, mire aktiválta a Shikyaku no Jutsut. Négykézláb ereszkedett és végül hatalmas mennyiségű chakrát halmozott fel a lábába. A férfi pedig nem várakozott. Körülötte a levegő mozgolódni kezdett és rengeteg port vert fel körülötte.
- KASSEIKEN!
Amint kimondta a technika nevét, Mirubi látta, hogy a férfi tenyeréből és homlokából rengeteg feketés chakra csapódik ki. Olyan töménységű, hogy már láthatóvá válik a színtiszta chakra. Csodálja és áhítozik utána, de tesztelnie kell. Hirtelen felszabadítja a rengeteg felhalmozott chakrát, majd mint a puskagolyó, szélsebesen tör ki előre és használja a Tsuugat. Semmi esélye sem volt. A forgó fúró, ami most szinte egy kisebb hegyet keresztülfúrt volna, egy szempillantás alatt leállt és Mirubi hátracsapódott a hatalmas chakrahullámtól. Az ütközés a folyó kellős közepén történt meg, azonban a fekete csakralöket, érintette a talajt is, így egy pár méteren, amíg a lökéshullám tovább nem haladt, a folyó megszűnt folyni. Mirubi egy közeli fának csapódott. Ruháját kissé megtépázta a technika és kinyújtotta de nem tett benne nagyobb kárt. Azonban minden porcikája fájt és még egy kevés vért is köhögött fel. Előtte sötétült a világ. Térdre rogyott, majd letörölte a száján lévő vért, de ahogy próbált volna megmozdulni, lábai megremegtek és eldőlt. Karja belelógott a folyó hűvös vizébe, ami igencsak jóleső érzés volt számára. Ellazult teljesen a fájdalmai ellenére. Nem tudta mi van vele. Valószínűleg hat a Chakratabletta mellékhatása. Pár napja kapott be belőle egy szemet, ami három napra felturbózta a chakráját, de hat napos a mellékhatások ideje, ami a fáradtság és a gyengeség. Totálisan rosszkor kezdett bele az önpusztításba. Az idő lassan telt ahogy ott feküdt a folyóparton. A vízesés hangja ellazította és segített neki elaludni... Pár percen belül, hangos pulzálást hallott. Lassan kinyitotta a szemét és látta, hogy a nagydarab férfi térdel felette. Levette róla a ruhát, deréktól felfelé. Ahogy feleszmél, automatikusan próbál felállni, de a férfi visszanyomja. Kezei körül zöldes fény izzik. Gyógyító Chakra. Nem gondolta volna, hogy ez a férfi medikus ninja, hiszen olyan erős és olyan kegyetlen, hogy ilyen technikákat alkalmazni nem igazán kellene neki... Az a visszanyomás is fájdalmas volt. Mirubi felemelte egy kicsit a fejét és látta a hatalmas, vízszintes lila és vöröses foltot a hasán. Valószínűleg ott találta el a technika. Hagyta, hogy a férfi tegye a dolgát, majd miután végzett, Mirubi feltápászkodott. Látta, hogy ruhái ott hevernek összegyűrve az egyik fa tövében, ahogy a táskája is. Még mindig a folyóparton volt a Vég Völgyében. Felpattan, majd egyből a táskájához rohant, hogy megnézze annak tartalmát. Abban volt az 1.000.000 ryo amit a Fagy Országi küldetésért kapott Kabutotól. Ellenőrizte, hogy a férfi nem-e kezdett vele valamit, de nagy szerencséjére minden ott volt a helyén. Amint visszatért a "valóságba" és nem csak amiatt aggódott, hogy nincs meg a pénze egyből érezte a fájdalmat amit a technika okozott.
- A szervezeted le van gyengülve... Valószínűleg valami drogot használtál az utóbbi pár napban, ami igencsak kimerített.
- Ohh igen... Chakra tablettát. Körülbelül Négy napja. 
Válaszolt Mirubi, majd magára vette a Chuunin mellényt. Melege volt és nem tartotta fontosnak az alsóruházatot amit a mellénye alá kellett volna vennie, így csak az volt rajta. Azonban, igencsak nagy lehetőség van most előtte. Ez a technika és ez a chakra. Meg akar róla tudni mindent. Használni akarja. Viszont, ez a fickó nem tűnik olyan embernek, aki csak úgy megtanítaná bárkinek amit tud. Minden bizonnyal egy medikus ninja, így kiváló chakrakontrollal rendelkezik. Valószínűleg ez a bizonyos technika is igencsak magas koncentrációt igényel. Nincs vesztegetnivaló ideje.
- A nevem Kenshiro Mirubi. Te pedig?
- A nevem Gitomaru. Otogakurei Tokubetsu Jounin.
- Nagyon különleges a chakrád. Mint ha a belőled érződő gonoszságot és sötétséget a chakrád is átvenné. Az a technika pedig ezt a chakrát használja fel. Valószínűleg sima chakrával is meg lehetne ezt oldani, de az nem lenne olyan pusztító erejű...
- Ahogy mondod. Ez a chakra az úgynevezett Sötét Chakra. Évszázadokkal ezelőtt akadtak rá és dokumentálták tekercsekben.
- Mond, tudnál nekem mesélni többet erről a chakratípusról? Meg tudnál tanítani a technikára amit használsz?
- Felejtsd el kölyök! Ez a technika nem való a kezedbe!
Mondta a férfi, majd hátat fordított a számára teljesen jelentéktelen fiúnak.
- Fizetek érte!
Ordította oda Mirubi, mire már ki is kapott egy köteg pénzt a táskájából. Az 1.000.000 ryo-t, 100.000 ryo-s pénzkötegekre osztotta és most is egy olyat vett ki. A férfi megállt, majd hátranézett a válla fölött.
- Mondj egy indokot, hogy miért ne öljelek meg és vegyem el a pénzed!
Mirubi ezen a kérdésen egy cseppet sem lepődött meg, várható volt.
- Mert akkor nem segítettél volna rajtam és már messze járnál a táskám tartalmával együtt...
Mosolyodott el végül.

 
~ Egy Nappal Később ~

A Hang Országának egy félreeső része. Persze nem mint ha a többi mostanában annyira élettel teli lenne. Az egész Országból mintha eltűntek volna a Ninják. Mint ha nem háborús időket éltünk volna.  Ezt Gitomaru is megerősítette, azonban az okokat nem állt módjában közölni. Egy hatalmas tisztás közepén állnak. Nem is igazán tisztás, hanem már-már a jelzőjét elveszítve, egy síkság, ami igencsak nagy kiterjedésű és éppen, hogy látni lehet a fákat amik körbe ölelik a kissé lankás, sziklás, de még is füves területet. Mirubi azzal a 100.000 ryoval sikeresen rávette újdonsült mesterét, hogy tanítsa a Sötét Chakráról és a Kasseiken nevezetű technikáról. Azonban a tanítási módszerei igencsak... Igencsak szadisták. Hatalmas robbanás rázza meg a vidéket. Egy fekete árnyékszerű energia tör darabjaira egy ember méretű szikladarabot. A Jutsu egy Kawarimi technika volt. Mirubi valahol a közelben rejtőzik. A férfi, akinek ruházata hiányos, hegyomlás méretű testét mozgatja meg. Az izmok ismételten úgy mozognak, mint ha kígyók lennének. Félelmetes és egyben undorító is. Elmosolyodik, hiszen érzi a fiúból áradó sötét gonoszságot, valamint szenzor képességei is igencsak fejlettek. A következő pillanatban, hihetetlen gyorsasággal terem az egyik domb mögött lapuló fiú mögött, majd kitartja elé a karját és egy fekete chakrahullámot küld felé. A fiút meglepetésként érte a támadás, így belepasszírozódott a dombba. Szájából ismét egy kevéske vér csapódott ki, ami igencsak egészségtelen.
- Ez a chakra a Sötét Chakra. Azok az emberek szerezhetik meg, akik kellően rossz, fájdalmas dolgon mentek keresztül. Akiknek a szívébe beleköltözött a gyűlölet és a fájdalom. Akik sok mindent veszítettek el, sok olyan dolgot ami számukra fontos volt egykoron. Ez vagyok Én. De te más vagy. Benned is megtalálható ez a fajta chakra. Nem hiába érzem a rossz szándékot és a gonoszt benned. Te a Világgal szembeni gyűlöletedből hozhatod létre ezt a chakrát. Sőt! Már a chakrád csupán a Sötét Chakrából áll. Ezt viszont meg kell tanulnod olyan mértékben kibocsájtani és olyan tudatosan koncentrálni, ami nem sokaknak sikerülhet. Figyel és tanulj! Lásd és értsd meg a Jutsu működését!
Mirubi teste tele van már lilás és zöldes véraláfutással. Annyiszor kapta már be ezt a technikát, hogy a fele is sok. Nagy fájdalmak közepette feltápászkodott, majd megemberelte magát. Annyira nagyra törő tervei vannak, de sajnos még mindig vannak nála jóval erősebb emberek. Nem lehet büszke és makacs, ha el akarja érni a céljait. Ezen a szinten, csak az eszével érhet el valamit, valamint az Amegamival... Oda pedig kellenek az emberek, akikkel majd hatalomra tehet szert. Miután sikeresen feltápászkodott, elkezdte figyelni mesterét, aki már becsukott szemmel koncentrált. Megformálta a Tigris kézpecsétet és úgy irányította a chakráját. Mirubi pedig csak figyelt és elméletben próbálta összerakni a dolgokat. Mestere körül, a levegő elkezdett mozgolódni. Ez a fokozott mennyiségű chakra kiáramoltatás jele. Valószínűleg most gyűjti össze a kellő mennyiségű chakrát. De akkor miért pazarol? Folyamatosan egyre több chakra hagyja el a férfi testét, egészen addig, amíg olyan sűrűségű és töménységű chakra nem gyűlik össze, ami elkezd már látszódni is szabad szemmel. A Gonosz, Sötét chakra lilásan kezd el terjengeni a férfi körül, aki egyre több és több energiát szabadít fel, míg végül, fokozatosan le nem csillapodik. A következő pillanatban pedig tenyerét az égnek szegezi. Mirubi érzi a chakratömeg gyűlését. Ugyan az történik mint előbb, de itt csupán csak néhány tized másodperc leforgása alatt. A chakra által keltett szellőnek még csak ideje sincs átjárnia a férfit, ugyanis a chakra egyből felszabadul, majd egy hatalmas, fekete hullámban jelenik meg a férfi kezénél és tör egyenesen az ég felé, míg végül el nem tűnik. Gitomaru csak néz, Mirubi pedig tudja, hogy mire vár. El is kezdi.
- Tehát a jutsu első fázisa a nagy mértékű chakrafelszabadítás, majd ezt koncentrálva olyan mértékig sűríteni, hogy a chakra fizikailag is látható legyen. Először azt mutattad meg, hogy hogyan kell felszabadítani annyi chakrát, hogy láthatóvá váljon. Teszem fel, hogy ez a fajta chakratípus, sokkal könnyebben lesz látható, mint az átlag chakra, így kevesebb erőfeszítésbe is kerül az, hogy láthatóvá váljon. Minél sötétebb és minél anyagszerűbb az összetömörített chakra, annál erősebb a támadás, így gyakorlatilag a használó, képes láthatatlan támadást is indítani, de az nem lesz olyan nagy kiterjedésű és nem lesz annyira fájdalmas. A következő fázisnál pedig azt mutattad meg, hogy a tömörített chakrát, hogyan eresszük ki és formáljuk meg. A létrehozott lökéshullám lényegében egy falszerű valami, ami bármit elsöpör ami az útjába kerül. Akárcsak egy szilárd hanghullám. Maga a chakra nem okoz kárt, nem vág, csak nagyon erőset üt. Ezért is vannak rajtam ezek a foltok. Olyan, mint ha egy vastag bottal, iszonyatosan megütnénk valakit, így ez a technika védekezésre is használható. Igazam van?
A férfi erre csak bólintott. Nem lehet tudni, hogy mi járhat a fejében. Miért ilyen "jótékonykodó" Mirubival, ha ilyen romlott a chakrája és a Hang Szolgálatában áll? Sok megválaszolatlan kérdés maradt még Mirubi számára, de most nem törődhetett velük. Ideje elkezdeni az edzést. Körbenézett, majd felsétált annak a dombnak a tetejére, amibe nem rég belepasszírozták és megformálta a Tigris kézpecsétet. Már majdhogynem mestere volt chakrája irányításának. Chakrakontrollja kiemelkedő volt és rendkívül precíz. Ezt számos technika is bizonyítja, kezdve a saját jutsujával. Amire épített, az nem az erő, hanem az ész és a találékonyság, valamint a precizitás. Megformálta tehát a kézpecsétet, majd koncentrálni kezdett. Irányította kifelé a chakráját, ki a testéből. A Tenketsu pontjain keresztül, tökéletesen mozgott kifelé a chakra. Elképzelte és érezte is... Elképzeli, ahogy a sötét chakra behálózza és füstszerűen körbelengi a testét. Érzi, ahogy a chakra bizsergetően simul a bőréhez. Hatalmas energiát rejt magában egy ilyen test, így jobb lesz vigyázni az efféle chakra gyakorlatokkal! Mirubi egyre több és több chakrát szabadít fel, majd a tőle telhető leggyorsabban áramoltatja ki a testéből. Ez azonban még koránt sem elég és ezt tudta nagyon jól Ő is. Hamarosan látszódni kezd néhány árny, a fiú körül, de ez még mindig nagyon nagyon kevés. Persze csak számára... Precíz és tehetséges, ez tény és való, de a legnagyobb hibája az az, hogy türelmetlen. A nagy dolgokhoz pedig idő kell. DE NEKI AZ NEM VOLT! A lehető legtöbb chakrát próbálta meg kiáramoltatni a testéből. Iszonyatos mennyiségű chakrát szabadított fel. A szemei felakadtak, haja az ég felé meredt a felfelé törő chakra miatt. Az eleinte kellemes, melengető és bizsergető érzés most fájó, nyomasztó és forrón égető kellemetlen sanyargatássá változott. Túlságosan sok chakrát használt fel. Ki van merülve, fáradt, nem bírja tovább...
A csillagok keringtek körülötte úgy szédült. Ugyanott volt, ahol pár órával ezelőtt is volt, annyi különbséggel, hogy ott volt mellette a táskája és a macskája Ifu, aki nyalogatással ébresztette. Kinyitotta a szemét. A tisztás igencsak megváltozott. Nem kinézetileg, csupán csak hangulatilag. A tűző nap helyett, most a Holdfényes éjszaka várta őt, színtiszta égbolttal és rengeteg csillaggal. Azonban nem sokáig csodálhatta a természetet, egyből észbe kapott és kutakodni kezdett a táskájában. A 100.000 ryo-s kötegekbe osztott 1.000.000 ryot számolta meg. A tíz kötegből egy hiányzott. Pont 100.000 ryo, amennyiben megállapodtak Gitomaruval. Apropó Gitomaru! Mirubi felpattant és körbenézett. Szédült ám rendesen, hiszen elájult és valószínűleg a fejét is beverte. Túl sok chakrát veszített el egyszerre... Nézte a tájat, de Gitomarut nem találta. Ennyi lett volna a tanítás!? Valószínűleg igen, hiszen Mirubi már mindent tud, már csak meg kell tanulnia. De miért nem lopta meg? Már nem egy lehetősége lehetett volna rá... Miért ilyen becsületes egy ilyen ninja? Nem tudhatta a fiú, de igazából nem is érdekelte. Őt csak az eredmény, az új technika elsajátítása vonzotta! Végre nincs a közelében senki és nem érzi magát feszélyezve. Adhatja saját magát! Megformálta a kézpecséteket, majd koncentrálni kezdett. Tenyerét előre fordította, egyenesen az egyik nagyobb dombnak. Niyo-sensei mindig is arra tanította, hogy a jutsukat érzésből hajtsa végre. Tudja mit csinál, de közben érzésből hajtsa végre a technikát. Bár valószínűleg, az annyira szeretett Pudlipamacs nem tudta, hogy ez hová fog vezetni. Mirubi legtöbb jutsuja az emberiség iránti gyűlöletéből jön létre. Akkor ez... Ez a technika, ami magának a gonoszságnak, a romlottságnak, a szenvedésnek a megtestesülése, miért ne jöhetne ebből létre?!!? Mirubi is tudta ezt, óh tudta ezt jól! Nem is vágyott most másra, csakhogy végre kiadhassa magából a gyűlöletét és a haragját! Mosolyogni kezdett! Elképzelte, ahogy az összes nagy uralkodó, az összes ember, akinek a szívében egy kevés romlottság is van, mind előtte fekszik holtan, vérbe fagyva! Ez az álma! Ez, hogy mindenkit elpusztítson és végre a Világ, szabad legyen! Végre megszűnjön a romlás, végre megszűnjön az ember, aki az okozója a Világ minden bajának... Ez az ocsmány fekély a bolygón! Mirubi koncentrálni kezdett, majd felhalmozott annyi chakrát amennyit csak tudott, majd azt kiengedve egyezerre, szinte kirobbant a tenyeréből egy fekete chakrahullám, ami úgy suhant az éjszakában, mint ha csak egy démon lenne, végül pedig beleütközött a dombba... A füves emelkedő fele teljesen megsemmisült még egy ilyen kisebb mértékűt támadástól is. Egy halom föld repült a levegőben, akárcsak egy kisebb robbanás után. Ez a technika nem csak a védekezésre, hanem támadásra is tökéletesen használható! Mirubi önelégült vigyort engedett meg magának. Ez a vigyor viszont magával hordozta mindazt amit Mirubi érez, így ha most látná valaki, akkor biztosan sikítva rohanna el, minél messzebbre tőle... Pár perccel később miután Mirubiból teljesen eltűnt a sikerélmény és  csak egy újabb tökéletes technikának tekintette a jutsut, meglátta a levelet a táskája mellett. A levelet, amiben a válaszok rejtőztek. Kinyitotta, majd olvasni kezdte...

// Ismét egy Saját technikát szeretnék megtanítani a karakteremnek. Ez a technika lesz A szinten a 2. saját technikám, így a limitet nem lépem át, ami 5 technikát ad meg ezen a szinten. A történet elég véres és undorító jeleneteket tartalmaz, így olyan olvassa el, aki bírja az ilyesmit, vagy nem túl vizuális. //


Kasseitate // Chakra Feltámadás Pajzsa

TÍPUS: Védekező
KÉZJELEK: Nem Igényel kézjeleket, csak a tenyérnek arra felé kell mutatnia, amelyik irányba létre akarod hozni a jutsut. Itt csak a chakrakontrollra van bízva a technika létrehozása és a chakra irányítása.

Lényegében a Kasseiken // Chakra Feltámadás Kardja védelemre használható változata. Itt a Sötét Chakrát egy adott pontba sűrítjük és tetszés szerinti alakban létrehozunk egy chakrából álló védőfalat. Ugyanolyan  materializálódott chakratömeget hoz létre a használó mint a Kasseikennél. Tehát ott egy fájdalmas, pusztító chakralöketet küld az ellenfél felé. Itt ugyanezt a chakrát egy pontba sűríti és ott tartja, majd megszilárdítja a tiszta chakrát mint egy védőpajzsot. Maga a pajzs, szintén a pusztító Sötét Chakrából áll, így aki hozzáér az enyhe fájdalmat érez. A védelem a fizikai és az elemi támadások ellen tökéletesen véd mindaddig, amíg a használónak van elegendő chakrája a fenntartásához és a pajzs regenerálásához. A Chakrapajzsot csak SZÍNTISZTA chakra képes átütni, így a Taijutsu és a Kenjutsu technikák hatástalanok a pajzs ellen, kivéve ha a Használó Fegyverrel támad, amit átitatott chakrával. Akkor a chakrapenge megtöri a koncentrált chakárt, így megszüntetve a Jutsut. Az Elemi támadások közül, a Raiton és a Fuuton a legalkalmasabb a pajzs átütésére, ugyanis ott ötvözve van a chakra és Plazma, valamint a Chakrával ötvözött Szél, ami egy erőteljesebb elemi támadásként áttörheti magát a chakrát, így egy erősségű Villám vagy Szél technika is elegendő a Jutsu áttörésére.

ERŐSSÉG: Véd az elemi és fizikai támadások ellen. Mivel chakrából van a fal, így lehetetlen fegyverrel átütni rajta. Lényegében minden fizikális anyagnak ellenáll. Csak színtiszta chakra törheti át a pajzsot.

GYENGESÉG: Nem véd a nagyon erős Hien Technikák ellen. Egy Chakrával átitatott kard könnyedén átüti a pajzsot, mivel a chakrapenge átvágja a chakrapajzsot. A pajzs csak addig aktív, amíg a használó folyamatosan koncentrálja a chakráját, ha ez egy pillanatra is megszűnik, akkor a pajzs szétoszlik.

Szint: A
Chakraszint: 450




Történet és Tanulás:

   Visszavonulva, valahol a Füst Országának erdejében vagyunk... Hogy miért visszavonulva? Egészen egyszerűen csak azért, mert a történet főhőse, vagyis éppen Főgonosza erre felé ténykedik. Elbújva a világ elől, megalapítva szervezetét, várja, hogy végre színre léphessen és megmutathassa magát a világnak. Most viszont, még meg kell bújnia... Ki kell várnia a legmegfelelőbb pillanatot! Egy háború közepén a Világ nem figyelne fel kellő képen rá! Nincs elég ereje ahhoz, hogy akkora Káoszt teremtsen, amivel akár egy percre is elnyerhesse az Emberiség figyelmét. Ezért kell erőt gyűjtenie... Ezért kell aprólékosan, megfontoltan haladnia, hogy majd erejét teljesen összegyűjtve, egy nagy robbanással gyújtson fényt az emberek szemében! De az a "fény" hamis fény lesz... A Gonosz és a Rossz FÉNYE! A Sötétség...
   Borús gondolataiba burkolózva létezik ezen a helyen. Most viszont teljesen más jár a fejében! Érez valamit! Valamit, amire nagyon is vágyik. Ösztönei és érzékei nem hagyják cserben. Hangtalanul közeledik az egyre erősödő szag irányába. Elméje borús, gondolatai csak a préda körül forognak, akárcsak egy vadállatnak. Fröcsögő nyállal, bomlott elmével húzza meg magát az egyik fa ágán. Megérkezett... Fentről, jól látszik az Ember, aki egészen ideáig elcsalta kötelességétől. Játszani akar vele. Karmát végighúzza a fa törzsén, mély vágásokat hagyva maga után. Ekkor dobban egyet, majd egy szempillantás alatt az Ember háta mögött terem. Persze Ő, egyből a fára néz, ahonnan a kaparászó hangot hallotta. Ám ekkorra már késő. Hishimon a háta mögül mártja karmait és velük együtt tenyerét a férfi gyomrába! A meleg és folyós érzés egyszerűen felülmúlhatatlan! Szinte forró a vére! Olyan, mint ha egy sűrű, ragacsos masszába nyúlna az ember és abban forgatná a kezét, élvezve a belek és más melengető szervek masszírozását. Csak az a dolog, nem ordibálna kínkeservesen a csontig, sőt, atomig hatoló fájdalomtól! Az öregember elejti kezéből a kosarát, amiből kihullik az összes gomba amit eddig fájós derekával összeszedett egy délelőtt alatt. Száján és az orrán keresztül nagy mennyiségű vér bugyog, így a kiáltozásai hamar átmennek halálhörgésbe és fuldoklásba.   
   Az erő, amivel Hishimon átszúrta a férfi hátát, kiszakítva tüdejét és belemarkolva a beleibe, végzetes belsővérzéseket okozva, hatalmas fájdalmakkal jár! Ó de nem a vérveszteségbe hal bele... Még csak nem is a fájdalomba. Már-már imádkozik azért, hogy a kellő mennyiségű vér jusson el a tüdejébe és a légcsövébe, hogy megfulladhasson! Nem bírja elviselni ezt a hatalmas kínt, amit ez a seb okoz. És a kéz csak folyamatosan csak kotorászik benne! Undorító, bűzös és fájdalmas látvány! A fertelmes lény, aki ezt tette, már éppen nyitotta volna ki mocskos száját, amikor egy hang szólt az egyik fa ágáról.
- Arról volt szó, hogy edzünk... Nem pedig arról, hogy már megint csak a piszkot csinálod magad után!
Ekkor az öregember, aki már a fulladás közepénél járt, segélykérő pillantást vetett a fán álló Fiúra, aki vele szemben ácsorgott pontosan azon a fán, ahonnan az imént Hishimon érkezett. Ekkor pedig a mögötte lévő személy, kitépte karját a férfi testéből. A vér szétspriccelt, ahogy a szétkarmolt és szétkapart belek darabkái is a levegőbe repültek, megakadva Hishimon testében. A férfi térdre rogyott. Izmai és végtagjai megdermedtek. Nem volt képes a mozgásra, így elengedni sem volt képes a testét, hogy végre megpihenhessen, elterülve a földön. Utolsó erejével még néhány segélykérő szót próbált kinyögni, viszont annyi vér árasztotta el a légcsövét és a nyelőcsövét, hogy nem tudott érthető szavakat kiejteni a száján. Ekkor vetett egy utolsó pillantást a fán ácsorgó fiúra, aki kézjeleket formált, majd egy hatalmas levegővétel kíséretében egy szempillantás alatt létrejövő, tűztömeget hozott létre.
- Katon: Karyuu Endan! // Tűz Elem: Tűzsárkány Rakéta!
Hangzik a technika neve. Hishimonnak ideje sem volt a reagálásra, ugyanis a hatalmas és iszonyatosan forró lángok, egy szempillantás alatt elérték Őt és a haldokló Férfit is. Még el sem érte a tűz, amikor a Kage Bunshin egy pukkanás kíséretében eltűnt. Már a technika hője akkora volt, hogy teljesen felperzselte volna egy élő ember bőrét, vagy akár harmadfokú égési sérüléseket is okozhatott volna. Ezért is tűnt el Hishimon. Azonban abban a pillanatban ahogy ez megtörtént, a halálfélelem és a veszély érzete és emlékképe Mirubiba is átszállt. Éppen ezért nem nézhette végig, ahogy a technikája szinte atomjaira égeti a térdelő férfit. Kissé megszédült, majd a fa ágáról leugrott és letérdelt a földre. A technika kissé megperzselte az Ő arcát is. Bőre enyhén piros és csillogóvá vált. Most már olyan az arca, akár egy angyalé. Sima, hibátlan és csillogó. A színe azonban a Pokol Teremtményeire hasonlít! Megdörzsölte szemeit, majd hátrasimította a szemébe lógó haját. Felnézett, hogy levonja technikája következményeit. Nem lepte meg az eredmény. A becsapódás 8 méteres körzetében egy árva élet sem maradt. A fű és minden egyéb kiégett, feketévé és szenessé vált. Még a férfi teste is eltűnt. Csupáncsak a Sípcsontja és a talpa maradt meg belőle, azok is szinte már-már olvadt és felismerhetetlen állapotban.
   A technika hatékonyságát bizonyítja az is, hogy nem csak a szerves anyagokat - mint például az öregember teste - tüntette el ez a hatalmas erejű technika, hanem az égéssel járó szagokat is. Most, elviselhetetlen és gyomorforgató szagoknak kellene terjengenie a levegőben akár egy kilométeres körzetben is, ugyanis az embernek van a legbüdösebb odakozmált szaga... De a test, ami áraszthatná magából a szagot eltűnt és csak pár tized része maradt meg belőle, ami pedig már elszenesedett. Lenyűgöző, hogy mekkora erőt képes kifejteni egy Ninja, pusztán a chakrája segítségével! Viszont, Mirubi bajban van, hiszen még nem tudja sem a Kage Bunshinját, sem pedig a Karyuu Endanját úgy kontrollálni és létrehozni, ahogyan az Ő szeretné. Persze nem zseni, csak érti a dolgát... Az nem ugyanaz. Éppen ezért nem képes még ilyen magas szintű technikákat profi szinten használni. Valószínűleg az egyetlen magas szintű technika amit Tökéletesen képes létrehozni az a Kasseiken. Viszont, azt is tudja, hogy nem csak Ő rendelkezik ilyen technikákkal. Ha csak Karut és Itanashit veszi figyelembe, akkor is tökéletesen érezhető, hogy vannak nála erősebb és tapasztaltabb ninják. Különösképpen Itanashi. Éppen ezért, védekeznie kell ezek ellen a ninják ellen. Főleg akkor lehet erre szüksége, ha majd összegyűjtötte a kellő mennyiségű tagot a Szervezetébe és megkérdőjelezik majd a Személyét. Nos igen... Kell egy technika, ami abszolút védelmet nyújt neki!
~ *Te patkány!! Ha még egyszer így támadsz rám, akkor az első adandó alkalommal megöllek!! Elvetted a prédámat!!! *Magadra vess! Arról volt szó, hogy testet adok neked, de csak akkor, ha edzeni fogunk. Erre te leléptél és teljesen megőrültél! Ha pedig meg akarsz ölni, akkor rajta! De akkor Te is velem halsz! *Chh! Féreg! Várom a napot, amikor végre elnyelhetlek és az enyém lehet a tested! *Mintha nem tudnád, hogy fokozatosan csak gyengülsz... Ha pedig már nem lesz rád szükségem, akkor egész egyszerűen szerzek egy gyógyszert, ami elnyom majd téged. A Skizofrénia ezer képen kezelhető már... Az pedig, aki elismeri, hogy Mentálisan sérült és képes kihasználni ennek az előnyeit, az bármikor felülkerekedhet rajta! Ez a különbség köztem és a többi ilyen beteg között! Nekem élnem kell és megkapok az Élettől ehhez minden segítséget. Segítséget ahhoz, hogy elérjem a célom. A kis bajkavarásod is csak az előnyömre vált. Egy új technikát fejlesztünk ki! *Tudom, hogy mi járt a fejedben, te Őrült! Én Te vagyok! Na ennyit a Te nagy "Agykontrollodról!" ~
Mirubi nem reagált "Másik Énje" szavaira, Sokkal inkább érdekelte, hogy hogyan valósítson meg egy olyan technikát, ami elég erős ahhoz, hogy ellenálljon egy Karyuu Endannak, de a védelem előnyeit ne rombolják le túlságosan a Technika Hátulütői. Egy utolsó pillantást vetett a számára olyan szép látványnak vélt szétégett emberi testre, majd gondolataiba burkolózva megindult keresni magának egy helyet, ahol kissé elmerülhet saját magában. 

// A karakter rész vesz egy Suiton Képzésen, de a chakrájából még kitelik erre a hónapra erre a technikára. Mivel sokáig írtam az irományt, így a vége felé már nem annyira kerek és nem annyira élvezhető. Elnézést érte!//


Suiton: Hahonryuu
Nagy erejû támadó technika, amely nagy mennyiségű vizet szabadít fel, melynek segítségével hatalmas áradatot zúdíthat a használó az ellenfélre. Jól kombinálható más technikákkal. Ezt a jutsut leginkább szárasság esetén használták a ninják. Akár egy folyót is képesek vagyunk vele teljesen felengedni.
Magyar név: Víz elem: Pusztító Áradat
Típus: Kiegészítõ/Támadó
Besorolás: B szintû
Chakra: 350






Történet:
   Az idő múlik és a fiú egyre erősebbé válik. Katon technikái már teljesen kiforrottak, hiszen profi szinten használja nagy részüket. Persze csak a legvégső esetben folyamodik elemi technikák bevetésére, ebből következik az, hogy a Szervezet tagjai és az újonnan szerzett szövetségesei nincsenek tisztában Mirubi chakraelemével, amíg Ő teljesen tisztában van majdhogynem az összesével. Legtöbben Doton és Suiton használnak, így elmondhatja magáról, hogy Ő rendelkezik a legpusztítóbb elemmel. Hiába, az aki uralni akarja majd az embereket és azok sorsát, a lehető legnagyobb titokban kell, hogy tartsa a képességeit. Egyedül azok ismerhettél meg kisebb titkait, akik a Chuunin Vizsgán ott voltak. Már bánja, hogy nem taposta el ellenfelét egyetlen egy mozdulattal. Akkor még könyörületes volt és nem tudott megölni, de még csak megsebesíteni sem egy kislányt, aki olyan ártatlan tekintettel és esetleg próbálkozásokkal akart előretörni. Így Mirubi tétovázása és könyörületessége okozta a vesztét és még könnyelműen egy Elemi technikát is bevetett elrettentés gyanánt. Ezzel leleplezte képességeit... Persze mások komolyabb ellenfeleket kaptak és komolyabb technikákat vetettek be, ahogy Takefumi és Kitori is. Áh igen... A két csapattárs emléke már régóta a homályba veszett... Mirubi már nem emlékszik azokra az időkre, amikor esetlen Geninként próbálgatták chakrájukat és hajtottak végre megerőltetőbbnél megerőltetőbb edzéseket. Amikor együtt próbálták meg elkapni Niyo-senseit, majd a kórházban kötöttek ki mindhárman... Fájdalmas időszak volt, de megedzette a testüket és a lelküket. Egy tökéletes csapat kovácsolódott össze. Persze nem a hatékonyság és az erő terén voltak kiemelkedőek, hanem a hangulat és a csapatösszhang terén. Ha nem hullott volna szét a kis csapat a Chuunin Vizsga idején, akkor mára már teljesen komoly és erős csapat állna Konohagakure no Sato rendelkezésére. 
   De Mirubi ezekre nem gondolt, amikor elhatározta, hogy visszatér szülőfalujába az éjszaka leple alatt. A legtöbb ninja most elhagyta a falut és a fronton harcol, így a Geninek, az Idősek és a még képzetlenebb Chuuninok vannak csak a faluban. Persze van néhány komolyabb Shinobi is, de azok nem az őrködéssel vannak elfoglalva, így amikor Mirubi a Konohát átszelő folyó mentén átsétált a falu hátárain belülre, nem állta senki útját. A legtöbb Chuunin könnyen kijátszható volt, hiszen sem a képességeik nincsenek még kiforrva, sem pedig az érzékelésük nincs olyan szinten, hogy észre vehessék a Mirubiból áradó gonoszt. A fiú az Amegami köpenyében hatolt be a faluba. A sötétszürke öltözék tökéletesen alkalmas arra, hogy beolvadjon vele az éjszaka sötétjébe. Elől a köpeny össze volt kapcsolva és a gallér eltakarta a fiú arcát, egészen az orráig. A fejpánt amely el van látva az Amegami jelképével, most kivételesen a fiú homlokán foglal helyet, hogyha összetűzésbe is kerülne néhány hősködő és a többieknél képzettebb ninjával, akkor tudják, hogy honnan jött és kivel állnak szembe. Persze az Amegami még koránt sem annyira híres, mint az Akatsuki. Pontosabban még sehol sem figyeltek fel rájuk, ugyanis nem bújtak még elő a Harcok Tengeréből. Éppen ezért jelent most meg Konohában ebben az öltözékben. Persze a látogatással hátsó szándékai is vannak, mégpedig Nagyapjának Harukichi, vagyis mint később kiderült Kenshiro Maru meglátogatása. Az öreg már 61 éves, de még mindig kitűnő ninjának számít. Mirubi tőle tanulta a legtöbb dolgot ami a fűszerekkel, főzéssel, állatokkal kapcsolatos. De persze az Juukan // Bestia technikákat is tőle tanulta. Leginkább a Shikiyaku no Jutsu // Négy Láb Technika vállt a fiú előnyére. No persze ezeket az ismereteket nem a legjobb dolgokra használta. Fűszer, Gyógynövény és Főzési képességeit a mérgek és drogok fejlesztésére, elkészítésére, ismeretére fejlesztette tovább, ami nem egyszer vállt már a hasznára. Most pedig újabb tudás megszerzése jár a fejében. Nagyapjával Kumogakure no Satoban a Chuunin Vizsga ideje alatt ismerték fel és oldották fel a második Chakraelemét a Suiton-t... Egyértelmű volt, hogy a család két elemi technikája közül a Katon és a Suiton lesznek azok, melyeket használni tudja majd a fiú a lehető legnagyobb pontossággal ha kellő képen gyakorol. Most, hogy elsajátított több Katon technikát, készen áll arra, hogy belefogjon az ellentétes elem a Suiton elsajátításába is. Nagyapja nagyon jó Suiton használó, így most azért tért vissza ide, hogy tanuljon tőle... Akár akarja az öreg, akár nem!
   Legutoljára a Chuunin Vizsga után, Kumogakuréban látták egymást, amikor is Maru, vagyis a Nagyapja elmondta Mirubinak az igazságot a Kenshirokról, majd a szülei szánalmas és szégyenteljes viselkedéséről. Ez tett be Mirubinak és ez volt az a dolog, ami miatt most olyan, amilyen. Akkor úgy hagyta ott nagyapját, mint egy szánalmas férget, aki nem méltó az életre. Persze az öreg könyörgött neki és sírva borult a lábai elé, hogy bocsájtson meg neki az unokája, de Ő csak ott hagyta... Könyörtelen düh tombolt akkor benne! Belső Énje hatalmasodott el a fiún. Hishimon egyre erősebb lett, míg végül elérte azt a szintet, hogy már-már kontrollálhatatlanná vált. Legutóbb amikor Mirubi szorult helyzetbe került azzal a Három ANBU-val, akkor egy rövid időre átengedte magát az érzéseinek és Hishimon elő tört belőle. De ez más volt mint eddig... Hishimon és Mirubi egyesültek, egy emberként küzdöttek. A nyugalom és ész egyesült a könyörtelenséggel és a haraggal, így pedig lehetséges, hogy a fiú megölt egy ANBU-t. Persze el kellett menekülnie, hiszen egy összeszokott ANBU különítményről volt szó, így nem dacolhatott velük ezen a szinten. De most eljött ide, hogy új erőt szerezzen magának és ezzel gyarapítsa a tudástárát. Még most sem vélekedett máshogy nagyapjáról és a családja maradék tagjairól. Féltestvérét aki mára már kitűnő Genin lett, nemrégiben a társaival együtt belepasszírozta a földbe. Ő nem tudja, de egyik társuk meg is halt, ami miatt Matsushi még keményebben edz és még nagyobb haragot táplál a bátyja irányt. Persze a nyomába sem érhet, így valószínűleg a következő találkozásukkor Mirubi végez majd vele. Akkor pedig már csak Nagyapja és Mostohaanyja marad majd hátra, akikkel már nehezebb lesz elbánni.
   Nem felejtette el, hogy hol él nagyapja. Persze, hogy is felejtette volna el, amikor hónapokat töltött ott. Volt egy idő, amikor nem bírt meglenni otthon a folytonos konfliktusok miatt, így oda költözött hozzá. Maga a birtok egy normál méretű betonház, terasszal, oszlopokkal és nagy kerttel, amit fából készült kerítés vesz körbe. A kertben rengeteg fa, bokor és minden egyéb természetben megtalálható dolog van betelepítve, hogy még barátságosabb legyen a környezet. A kapu be van zárva, de Mirubi nem is ott akart bejutni. A fák tetején közlekedve jutott be a kertbe, majd egész egyszerűen csak besétált a bejárati ajtón. Nagyapja érzékei egy Jouninéval vetekednek, ám nem tartozik az idős pusztítógépek közé. Sosem volt hivatásos Ninja, csupán egy Vándor, aki Konohában született. Egy idő után elhagyta faluját és bejárta a Világot, majd visszatért ide, hogy a családjával legyen. Mirubi születése előtt néhány évvel érkezett vissza, így a fiú nagyapja vándor éveiből nem tapasztalt meg semmit. Ahogy a fiú belépett a régi házba, talpa alatt a parketta recsegni és ropogni kezdett. A faajtó nyikorgott, így már biztos, hogy lelepleződött. Nem lepődött meg ezen, hiszen már gyerekkorában is ott zörögtek a dolgok ahol csak tudtak ebben az épületben, így számított rá. Mehetett volna a mindig nyitott ablakon keresztül is, de az kevésbé illett Mirubi attitűdjéhez. Inkább kockáztatja a lelepleződést, mintsem megerőltesse magát, vagy akár másszon ebben a ruhában, az Ő Szervezetét képviselve. Így hát lassú és könnyed léptekkel haladt előre, egészen nagyapja hálószobájáig. Lépteit folytonos nyikorgás és ropogás kísérte.
   Maga a helyiség még most is barátságtalan és régi volt. A sötétben is sárgálló és málló falak undorító látványt keltettek. Helyenként a sarkak vizesek és penészesek voltak. A por mindenhol megtalálható, még az étkezőasztal körül is. Egyedül a konyha tűnt valamicskét tisztának, hiszen ott ténykedett a legtöbbet az öreg. Ott mindig egy gyertya égett, amely pontosan akkora volt és olyan viaszból készült amely 12 órán át ég csak csupán, majd az idő leteltével teljesen elfolyik és elfogy. Minden este meggyújtott egyet az öreg, hogy fény legyen a ház legfontosabb részében, de a doh Szag még az égő gyertya mellett is érezhető volt. Tipikus gondozatlan, régi stílusú és kinézetű lakás. Ahogy Mirubi közeledett a hálószoba felé, láthatta, hogy annak ajtaja tárva nyitva. Maga a szoba nem állt többől, mint egy ablakból, ajtóból, egy ágyból ami az ablak alatt volt, valamint egy szekrényből, amiben ruhák voltak. Mint mindig, az ég most is tiszta volt, így a Hold ezüstös fénye betelítette a környéket. Pontosan úgy volt kialakítva a ház ezen része, hogy az ablakon beszűrődő fény egyenesen az ajtóra vetüljön, hogy az éjszaka folyamán is megvilágítsa az esetleges betolakodókat és a ház lakóit a sötétségbe rejtse. Hiába volt undorító és rozoga az épület, nagyapja elődei ésszel és nagy gonddal építették fel.
   Mirubi biztos volt abban, hogy Maru felébredt már a zajokra és saját magából indulva ki, úgy gondolta, hogy alvást színlelve várja majd. Amint belépett a kicsiny szobába, láthatta, hogy igaza volt. Az öregember betakarózva feküdt az ágyában, feltehetően nem éppen higiénikus módon a mindennapi viseletében. Ezekben az időkben divat volt ugyanolyan ruhákat hordani minden nap. Maximum az egyszerű közemberek tehették meg, hogy minden nap más ruhát vettek magukra, de a Ninják és azok akiknek dolguk van, minden nap ugyanazt a ruhát hordták. A Geninek között is voltak olyanok, akik ugyanolyan ruhákat hordtak minden nap, de ők igényesebbek voltak és ugyanabból a ruhaszettből többet vásároltak be maguknak. Számukra a megkülönböztetés és a stílus az, ami a monoton ruházatra vezette őket. De az ilyen kiöregedett Vándor Ninják mások. Ők lusták, igénytelenek és túlságosan is "gondterheltek" a ruházatuk levételéhez vagy leváltásához. A fiú végig nézett a fekvő öregen, majd önkéntelenül is annak élettani jelenségeit figyelte. A nyakát nem látta pontosan, így verőerének mozgását sem, de a légzése minden testhelyzetben lekövethető... Azt pedig nem tapasztalta. Persze lehetséges, hogy az öreg nagyon gyengén lélegzik, de még az is látható lenne, ha jól megfigyeljük. Vagy talán mély álomban van és így hosszabb ideig nem vesz levegőt. Mert igen, amikor az ember alszik, előfordulhat, hogy akár fél percre is leállhat a légzéssel. Minden alvás során legalább kétszer előfordul mindenkinél, hogy 10-15 másodpercen keresztül nem lélegzik, de nagyapja már több ideje nem tette ezt. A másik, hogy egészen biztos abban a fiú, hogy nagyapja felkelt volna ezekre a hangokra, akármennyire is öreg. Idős Ninjáról van szó, aki Vándor Élete során sokszor került már olyan helyzetben, ahol álmából riasztották fel, a legtöbb ninja pedig amúgy is rossz alvó. Főleg azok akik már vették el egy másik ember életét. Az számukra nagy dolog és nagy lelki trauma. Sokan egész életük során nem tudják magukat túltenni rajta... Mirubi nem tudja pontosan, hogy nagyapja ölt-e már meg embert, de saját személyét nem hatja meg egy-egy élet elvétele.
   Első gyilkosságai igencsak undorítóra sikeredett és nem is teljesen Ő maga vitt végbe, ám amikor saját kezével vágott át egy emberi torkot, nyelőcsövet, izmokat és minden mást, akkor az Ő gyomra sem bírta. Fizikai értelemben gyenge volt, de a lelkében megnyugvást érzett, hogy végre elérte azt amivel majd elkezdődik minden! Egyetlen egy gyilkosság még csak egy lépésnek sem nevezhető, hogy ha az egész Emberiség Kiirtását tervezi az ember... Visszatérve nagyapja életjeleihez Mirubi nem látott semmilyen az életre utaló jelet. Nem hitte, hogy pont most ebben az időpontban halálozott el az öreg, így az eddig rejtett kunait egy pillanat alatt elővarázsolta köpenye ujjából, majd a test felé hajította átlyukasztva a takarót és beleállva nagyapjába. A test persze nem volt igazi és egy pukkanás kíséretében eltűnt az álca, így pedig láthatóvá vált a Kawariminek használt tárgy: Egy zsák tele zöldségekkel. Hát persze. Nagyapja az alapanyagokat az ágya alatt tartja helymegtakarítás céljából. Persze az mellékes, hogy honnan van a Kawarimi... Most, hogy Mirubi okot adott arra, hogy a betörés mellett a támadó szándékot is magára öltse, az elrejtőzött nagyapja arra következtet, hogy agresszív a betolakodó, így minél előbb ártalmatlanítania kell. Mirubi üres tekintettel nézett végig a szobán, ahol nem látott senkit és kimenni sem látott egy lelket sem amikor a házba betért. Így egy variáció lehet, és az a mindig nyitott ablak. Nem is telt el sok idő, mire Mirubi érzékelte a veszély közeledtét. Az ablakból hirtelen erősebben kezdett el fújni a szél, majd, hangzott a technika neve.
- Tsuuga // Metszőfog!
A hang rekedtes és elfojtott volt, de hirtelen jövő és hangos. A szobába berontó Shinobi az ablakon át érkezve próbálta meg elkapni Mirubit, ami tenyerét előre helyezte, majd amikor már majdnem elérte azt az eleven fúró, chakrát koncentrált. Úgy tűnt, hogy a fiú a puszta kezével állította meg a felé száguldó ellenfelet, de nem. Hamarosan elkezdett sötét árnyként materializálódni a chakra, majd egy lökés és a férfi elrepült, egyenesen neki a falnak. Az öregember fájdalmasan vágódott le, szemeit és fogait összeszorította. Mirubi tudta, hogy a hang amelyet nagyapja kiadott beteges és nem megszokott volt. Valószínűleg már a végét járja, így nem volt egészséges az az esés sem számára. De nem hagyta el magát. Feltápászkodott, majd harci állást vett fel. Fegyver híján kezeit helyezte maga elé.
- Már méterekről megéreztem a belőled áradó mocskot... A chakrád nem hétköznapi. Elég ostoba vagy, ha így közlekedsz! Hacsak...
Hallgatott el az öreg Maru, végignézve a fiún.
- Hacsak nem vagyok képes arra, hogy elrejtsem a chakrám...
Fejezte be a mondatot a fiú. Nagyapja kikerekedett szemekkel, ledöbbent arccal nézett végig az előtte álló fiún, akit a Holdfény teljes egészében megvilágított. Nem volt ismerős sem a ruházat, sem a jel sem pedig a technika amivel visszaverte a Tsuugát. De azok a kék szemek és az a hang leleplezte a fiút. A holdfényben most újra megláthatja unokáját, aki ezúttal is olyan hideg és olyan könyörtelen vele mint amikor utoljára látták egymást.
- Te... Mirubi vagy igaz!?
Tette fel a kérdést hevesen. Hangja elcsuklott és férfihoz nem méltón, remegő ajkakkal az ősz borostás arccal kezdett el zokogni. Kezét rég nem látott unokája felé nyújtotta, aki eközben kikapcsolta a felső kapcsot, így arca teljesen láthatóvá vált. Sokkal vékonyabb mint régen, de a gyermeteg vonások ugyanúgy meg maradtak. Arca fiatal, fehér, makulátlan és rideg... Nagyapja lassú, gyenge léptekkel és kinyújtott kézzel halad előre, hogy megérintse unokája arcát. Most már egyforma magasak, de Maru görnyedt testtartása Mirubit emeli magaslatokba. Ahogy keze egyre közelebb ér a fiúhoz, annak tekintete folyamatosan csak a ráncos, májfoltos, vékony bőrű, elöregedett kezeket figyeli. Egy pillanatra emlékek törnek fel benne... Nagyapja dorgálásai, kegyetlen humorú tanításai és a dicsérő, lelkesítő szavak... Mielőtt észhez tért volna, nagyapja kezei elérték az arcát és az üres tekintet egyből élénk és meglepett lett. Mintha szellem nyúlt volna felé, aki a semmiből jelent meg előtte és érintette meg. Bal kezével csapva egyet ellökte nagyapja kezét, majd sietősen hátra lépett.
- Ne érj hozzám! - mondta hideg hangon - Azért jöttem, hogy taníts!
Mondta, de nagyapja a sokkból nem tudott menekülni, így hátrált és leült az ágyára... Tekintete most már riadt, meglepett és szomorú volt. Azon gondolkodott, hogy mi lett az unokájából, mivé lett és mi ez a félelmetes aura ami körbelengi őt. Hiszen olyan fiatal és olyan jóságos volt... Mostanra pedig ebből csak a fiatalság és az ártatlan külső maradt meg. Remegő kezekkel és szintén remegő hanggal szólalt meg.
- Miért? Mi történt veled Mirubi? Mi ez ami belőled árad?
Hangja halk és rekedt volt. Most már biztos, hogy le van épülve és már nem képes komolyabb harcokra. A fiú fejében is ez jelent meg. Ahogy végignézett nagyapja lesoványodott és elgyötört testén, arcán és kezein, valamint hallotta meggyötört szavait, amik bepillantást engedtek az öregember lelkébe. Harcok dúlhattak benne miután Mirubi ott hagyta és a rossz felülkerekedett rajta, majd szépen lassan elkezdte leépíteni a testét. Mirubi elmosolyodott...
- Tehát Te is ugyanolyan gyenge vagy mint a többiek... Szánalmas vagy! Ilyen állapotban nem tudnál tanítani semmit!
Mondta, majd hátat fordított a remegő öregnek, aki Mirubi szavai hallatán még nagyobb sötétségbe taszítódott. Ahogy látta kisétálni a szobából, majd a házból unokáját, a kétségbeesés kezdett eluralkodni rajta és szinte már-már rohamot kapva rohant utána meg-meg botolva valamiben. Mirubi ekkor már a kertben volt, de nagyapja nem hagyta elmenni. Egyik pillanatról a másikra az öreg kézjeleket formált, majd egy kisebb mennyiségű vizet fújt az indulni készülő unokájára. Maga a víz eltalálta a fiút, de csak arra volt jó, hogy megforduljon és újra nagyapja szemébe nézzen.
- Talán mégis van benne még valami erő. A hasznomra lehetsz ezúttal!
- Fogd be a szád! Mi történt veled?! Miért lettél ilyen!?
A fiút ezek a szavak csak felbőszítették, nem hatották meg.
- Hogy miért?! Gondolkozz vén trottyos! Már nem az vagyok aki voltam! Minden miattad és a szüleim miatt van! Az Emberek miatt és a VILÁG MIATT amit létrehoztak!!! Gondolkozz és meglátod amit én érzek! Emlékszel még azokra a szavakra amiket akkor mondtam neked?! Minden abból indult! "A Születés a Halál Kezdete". Érted már öreg?! Ez az amit akarok!
Fakadt ki dühösen a fiú. Maru unokája szavain már nem borzadt el. Nagyon jól tudta, hogy mit akar Mirubi és ha ennyi idő után is ez él benne, akkor egészen biztos elveszett már. Nem volt naiv, hiszen 61 évesen sok mindent megélt már. A felismerés és a fájdalom ami eluralkodott az idős férfin, egyszerűen leírhatatlan volt... Tudta, hogy mit érez és mire gondol Mirubi és azt is, hogy teljesen menthetetlen már.
- Sajnálom, hogy még mindig ezt érzed Mirubi... Nem akartam, hogy ezeket kelljen megtapasztalnod és hogy ilyennek lásd a Világot. De nem segítek neked abban, hogy elérd ezt a célt. Mert ami téged éltet az már nem emberi és nem is tartozik a józan ész határai mögé... Amivé lettél, az már nem Te vagy.
A férfi szavai még mindig rekedtesek voltak, de már nem szomorúak, csupán lehangoltak. Talán mégiscsak naiv volt? Talán túlságosan is emberi tulajdonságai vezették, amikor meglátva unokáját  úgy gondolta, hogy újra a jó dolgok fogják majd uralni az életét? Hiába is... Ember. Nem tehet ez ellen. Ugyanolyan ember mint bárki más. Tenyereit egymással szembe helyezte. Koncentrál.
- Ha nem tanítasz Suitonra és rám támadsz akkor nem leszek veled könyörületes. Ugyanolyan haszontalan féreg vagy mint az Anyám és az Apám!
Ekkor a férfi villámló tekintettel nézett fel a földről egyenesen Mirubi szemeibe, amik ezúttal haragot és gyűlöletet sugároztak magukból.
- Tanulni akarsz!? Akkor tanulj kölyök!
Ezúttal úgy beszél hozzá mint régen. Teljesen az a hangnem, az a stílus. Egyedül a tekintet és a szándék más. Ezúttal ez komoly, így a fiú veszélyben van.
- Első lecke: Koncentráld a chakrádat. Használj igazi vizet a mélyből, vagy a felszínről, vagy alkosd meg a chakrádból!
Mondta a férfi hangosan, mire körülötte feltört a víz két irányból. A föld alatt rengeteg víz van ezen a telken, hiszen ésszel lett kiépítve és Mirubi leszármazottai nagyrészt Suiton használók. A víz most csak feltört, de nagyapja megformált néhány kézjelet, akkor pedig kavarogni kezdett.
- Második lecke: Formáld meg a kézjeleket, majd koncentráld a chakrád a vízbe!
Ekkor pedig a víz mozogni kezdett és egyre erősebben, nagyobb nyomással tört fel a felszínről, elárasztva a kert nagy részét. De ez még nem volt elég. A víz felemelkedett, majd nagy mennyiségben ömlött Mirubi felé. A fiú ekkor előre szegezte tenyerét, majd chakrát koncentrált. Jobb keze elől volt, bal kezével pedig egy Fél Tigris kézjelet formált, amivel gyorsította a chakraáramlást. Ekkor pedig a Sötét Chakra elkezdett egyre nagyobb mennyiségben megjelenni, majd összeállni egy állított téglalap alakú fallá. Mirubi saját technikáját a Kasseitatét // Chakra Feltámadás Pajzsát használta, hogy a tömör chakrafal ellenálljon a feléje zúduló víznek és eltérítse azt. Így már csak hátulról kapta meg, ami már nem volt akkora löketű, hogy elsodorja a fiút. A technika pár másodperc múlva abbamaradt és már csak bokáig érő víz maradt meg belőle, amit már nem bírt magába szívni a talaj. A Chakrafal is megszűnt, hiszen nem volt már rá szükség. Most minden csendes volt. Nagyapja lihegve, kimerülten és csurom vizesen állt előtte.
- Harmadik lecke: Irányítsd a vizet!
Mondta, majd hirtelen mellkasához kapott és kikerekedett szemekkel zuhant fejjel előre a vizes földre. Egy pillanatig még mocorgott, majd egy szempillantás alatt kilehelte a lelkét és most már, valóban élettelenné vált a teste. A víz lassan beszívódott teljesen a talajba, majd eltűnt, ahogy Mirubi is. Ezért jött ide, hogy tanuljon valamit. Persze ennyivel még nem érte be. A technika nevét, amit használt a nagyapja, magától is kitalálta, hiszen látta már ezt tőle. Ezzel hozott létre vízesést, amikor a Suiton elemét oldották fel. A neve Hahonryuu // Pusztító Áradat. Komoly erőt képvisel a jutsu, ha nem elég gyors valaki, hogy megtörje a felszabaduló vizet, vagy hogy kitérjen előle. Az szinte biztos, hogy leteríti az ellenfeleket a lábukról, ha pedig nem vigyáznak akkor össze is törheti őket. Ahogy az éjszakában a házak tetején és a fák lombjai között suhant végig a fiú, csak a technika járt az eszébe, hogy hogyan is lenne tökéletes a létrehozása. Nagyapja nyilvánvaló halála nem érdekelte és mintha meg sem történt volna. Persze ez nem így van. Nem érinti meg őt, de érdekli és ha nem az Új Erő Utána vágy lenne az ami elsődleges a számára, akkor most bizonyára a megrohanó emlékeivel küszködne, amik a nagyapja elmúlásával a felszínre törnek. De ezekben a pillanatokban nem jelent számára semmit az öreg Maru halála. Nem jutnak eszébe azok a pillanatok amikor nagyapja dicsérete és gondoskodása jó érzéssel töltötte el és nem jutnak eszébe azok az idők sem, amikor apja helyett apja volt. Egyedül a technika, amit halála előtt mutatott neki, az lebeg a szemei előtt! Kihasználja az öreget és ez nem szép, de ebben a kegyetlen világban már nem juthat máshogy előbbre az ember...
   Ahelyett, hogy elhagyta volna Konohagakure no Satot, az egyik kedvelt régi helyére igyekezett, amit a legideálisabbnak tartott egy technika elsajátítására. A Kiképzőterepet vette célba, mondván, hogy ilyenkor már senki nincs ott, így zavartalanul tanulhatja meg technikáját. Ennek a jutsunak a létrehozása és a működése roppant egyszerű. Ha eszébe lett volna ez a technika, akkor akár egyedül is elsajátíthatta volna úgy, hogy nem látja a használatát, mivel kilogikázta volna a működését. Egyszerűen csak chakráját kell koncentrálnia, majd irányítania kell a vizet, hogy vastag oszlopban törjön előre legalább két irányból, hogy mindenképpen ellepje az ellenfelet. Ha van víz a közelben, akkor egyértelmű és roppant könnyű a jutsu használata. Ha viszont nincs, akkor a talajvízből kell gazdálkodni, vagy ha az sincs, akkor létre kell hozni a vizet a használó Suiton chakrájából. Mirubi pedig mindig is különlegesnek tartotta magát, így a nehezebb módot válassza. Maga a Nidaime Hokage híresült el arról, hogy különösebb kézjelek nélkül, saját chakrájából hozott létre Elemi méretű Suiton technikákat. Ez annak idején és még most is nagy dolog, viszont akkoriban a ninják leginkább az elemeket a saját megjelenési formájukban használták. Már amelyiket lehetett... A Suiton és Doton technikákat könnyedén használták, hiszen magát az anyagot kellett manipulálniuk az elemi chakrájukkal, így nem pazaroltak sokat. A második fokozat a Fuuton és a Raiton technikák, ahol sok esetben előgenerálták az elemi hatást és azt manipulálták. Természetes úton hoztak létre villámot és szelet, majd azt elemi chakrájukkal manipulálva irányították. Persze a Villámot nehezebb volt, neki csak utat lehetett mutatni, de az olyan technikákba szinte biztos belehalt az áldozat. Ebben a fázisban már többször használták az elemi chakrájukat a ninják, ugyanis villámot létrehozni, valamint szélrobbanást generálni nem mindig tudtak természetes úton. A harmadik fokozat a Katon technikák voltak. Magát a tüzet sosem használták eredeti természetükben, ugyanis kellett egy égési felület, ahol a tűzet táplálni lehetett. Éppen ezért ezeket a jutsukat mindig csak Elemi Chakrából hozták létre, amely az Elemi chakrahasználat legmagasabb foka. Természetesen előfordultak olyan esetek is, amikor magát az égő tüzet manipulálták, de ilyen technikáról és ilyen ninjákról keveset hallani...
   Ezzel a tudással Mirubinak egyszerű lesz elsajátítani a technikát, ugyanis a Katon ninjutsukat mindig is saját chakrájából hozta létre. A gond csak az, hogy amekkora chakramennyiséget ezeknél a jutsuknál felhasznált, azzal meg tudott égetni egy embert, de ugyanennyi chakrával nem igazán lesz képes elsodorni senkit. Így az lenne a legjobb, ha először a meglévő vízzel próbálná a technikát. Megérkezett a Kiképzőtérre, ahol a már jól ismert területére lépett, ahol a chakramenipulálási műveleteket tanulták társaival. Jól emlékszik a három fára, ahol Takefumival és Kitorival edzettek. Kitroi újonc volt, így nekik kellett neki megtanítani az alapokat. Ezután következett a vízen járás, amit csakugyan napokig gyakoroltak mire végül sikerrel jártak. És most ugyanott áll a vízfelszínen, ahol annak idején társaival.
   Nem tétovázik. Megalkotja a kézjeleket, amiket nagyapjától látott, majd koncentrálni kezdte a chakráját. Összpontosított, majd a nyílt vízfelszínen elkezdte chakráját kiengedni és egyenesen a körülötte lévő vízbe fókuszálni. Lassú folyamat volt, mire nagy területű vizet fedett le chakrájával. Körülbelül öt percébe tellett a dolog, majd miután úgy érezte, hogy elég mennyiségű vízre terjesztette ki a chakráját, elmutogatta megint a kézjeleket, majd elkezdte elemi chakráját átalakítani. Ahhoz, hogy ne csak a vizet mozgassa, hanem a legnagyobb hatás elérésére a lehető legtöbb vizet halmozza fel, átalakítja Elemi Chakráját vízzé. Azonban amint ezt megkezdte, a víz elkezd pezsegni, forrni, majd nagy területen gőzölögni... Ekkor pedig Mirubi irányítani kezdi a vizet, valamint a chakráját kifelé, ám ahogy egy kisebb helyen a vízsugár elkezd felfelé csapni, a levegőre kerülve a kiterjesztett elemi chakra lángokat kezd el kicsapni magából, majd hirtelen eloltódik ahogy a vízzel érintkezik. Mirubi azonnal abbahagyja a koncentrációt... Elszúrta. A Suiton természetű chakra helyett a Katon természetű charkáját használta. Olyannyira belé idegződött már a Katon technikák használata, hogy ösztönösen nem képes a Suiton természetű chakra felszabadítására. Persze, hiszen ez a több elemet használó Shinobik gyengesége. Az elsődleges chakraelemük lesz az, amit beidegződve tudnak használni. Ezután a második chakraelemüket már csak akkor lesznek képesek spontán felhalmozni és használni, hogyha folyamatosan, minden nap gyakorolják azt és nem hanyagolják el az edzést. Ez után a második elem felszabadítása is ösztönösen fog történni. Azonban aki harmadik elemmel rendelkezik, annak már-már lehetetlen, hogy mindhárom elemét zsigerből alkalmazza. Sokaknak nincs, vagy csak nagyon nehezen képesek felszabadítani a Második Chakraelemüket, nem beszélve az esetleges harmadikról. Vannak akik kiképzik magukat és magukra erőltetik a harmadik chakraelem feloldását, amivel ugyan képesek lesznek használni azt a harmadik elemet is, de csak nagyon gyenge szinten és a használat előtt mindig fel kell szabadítaniuk annyi elemi chakrát amennyit éppen a jutsuhoz kell. Ez különben természetesen jönne és nem kellene külön rákoncentrálni, de így bajosabb a dolog.
   Mirubi levonta a tanulságot abból pedig kikövetkeztette, hogy mit is kellene tennie. Természetesen a legfontosabb dolog, hogy Suiton természetű charkáját használja fel, éppen ezért ismételten "meg kell találnia" és koncentráltan irányítania kell azt. Erre a legmegfelelőbb módszert alkalmazza: Meditáció. Meditációval képes lesz ellazulni és magába nézni, feltérképeznie testét és végre használni a Suiton chakráját. Erre pedig ahhoz hasonlatos módszert alkalmaz, mint amikor feloldotta magában a Suiton elemet. Akkor egy vízesés alatt meditált és koncentrált, most pedig elmerül a vízben, hogy kiszűrje a hangokat és körülvegye az, amit teremteni szeretne. Nem törődve ruházatával, blokkolta a talpába koncentrálódó chakrát, ami ezidáig a vízfelszínen tartotta, majd elmerült. Megformálta a Kos kézjelet, majd koncentrálni kezdett. Most teljesen elcsendesült minden. A víz a lehető legjobb hangtompító eszköz, főleg nagy mennyiségben. Mirubi számára ez a csend, többet jelentett, mint a vízesés hangja. Ő mindig is a vízesés hangja mellett lazult el a legjobban és az a hang nyugtatta meg őt. Amikor csak meditált, mindig egy kisebb csobogó forrást keresett, ami mellett képes volt teljesen ellazulni. Most viszont egy még jobb dologra bukkant: A teljes csendre, ahol csak saját szívdobbanását hallja az ember. Bizony, a vízzel körülvett test nem ad ki hangot, csak lüktet. Ahogy egyre fogy az Oxigén Mirubi véréből, úgy érezhető egyre erőteljesebben a lüktetés, ami szívének rendezett működése miatt van. Először csak a mellkasában érezte, majd a karjaiban, torkában, halántékában. Már két perc is eltelt és a fiún egyre csak látszanak a fulladás előjelei. Elméje a meditáció alatt tompa, de most hogy nem jut elég oxigénhez az agya, még tompább. Érzi maga körül a vizet... Érzi, ahogy lelke megtelik ezzel a csodálatos életet adó anyaggal, amely az egyik legcsodálatosabb formában van jelen a Világon. Teste nem bírja már tovább... Rángatózni és öklendezni kezd, de Mirubi visszafogja és visszaszorítja ezeket a természetesen reakciókat. De nem bírja már sokáig, hiába is ura önmagának. Érzi, hogy saját testével még Ő sem veheti fel a harcot, így magához tér. Szemei kikerekednek és pupillája összeszűkül. A víz alatt van, nagyjából két méterrel a felszín alatt. Nincs ideje már és ereje sem, hogy felfelé ússzon, vagy fellökje magát, így egy választása maradt csak csupán. Kézjeleket formált az eddig megalkotott Kosból kiindulva, mire a kiterjesztett Suiton chakra elkezdett működésbe lépni. Mirubi talpa alatt a víz emelkedni kezdett és gejzír módjára tört fel a felszínre, kilökve Mirubit a partra. Nem tudta megvárni, amíg kiér a vízből, így pár centire a felszíntől már levegőt vett... Nem kellemes, amikor az ember tömérdek vizet lélegzik be, így amint földet ért egy nagy eséssel, máris kapkodta a levegőt és öklendezte fel a vizet.
   Milyen méltatlan ez hozzá, hogy mint egy gyenge és esetlen ember, vagy akár kisbaba a földön fetrengve öklendezzen és fuldokoljon. Szétkapcsolta az Amegamis köpenyét majd levetette. Alatta csak a fekete trikó volt, így mozgását jelentősen megkönnyítette a köpeny levételével. Teste hiába volt fáradt és meggyötört, elméje és chakrája tettre kész volt, hogy végrehajtsa a technikát. De ezúttal nem a nyílt vízen próbálkozott. Önerőből, saját chakrájából akarja megalkotni azt a vízmennyiséget, amivel a technika már jónak mondható. Így hát, nekikezdett. Felállt, majd a tóparthoz sétált és hátat fordított a víztömegnek. Nem megsértődött, vagy bármi nevetséges dolog, hanem nem hülye és gondolta arra, hogy esetleg mégiscsak rásegítsen egy kis igazi vízzel is a technikához. Megformálta az imént ellesett kézjeleket, majd koncentrálni kezdett. A kézjelek hatására Suiton chakrája szétáramlott a testében, hogy majd ott utat engedve neki, létrehozza a vizet a fiú. Ez az elemi chakra teljesen más érzés volt, mint a Katon. Sokkalta lágyabb és frissebb, de nehezebben kezelhető is. Persze ezt csak azok veszik észre akik nagy figyelmet szentelnek chakrájuknak és annak változásának, de hát Mirubi már ha akarná sem tudná ezt figyelmen kívül hagyni. Annyiféle chakratípust érzett és tapasztalt már magán és másokon, hogy az eltéréseket már szinte ösztönösen megérzi. Így van most is, amikor újra megalkotja a kézjeleket, mire a Suiton Chakra megtalálja helyé és Mirubi jobb és bal oldalán tömörül össze. Most jött el az idő, hogy a még láthatatlan chakrának alakot adjon. Megformálta a Kos kézpecsétet, ami a Suiton technikák egyik alappillére, majd a chakra materializálódni kezdett. Nagy mennyiségű víz szabadult el Mirubi jobb és bal oldalától, amely egyenesen a Kiképzőtér közepe felé tartott. Természetesen a víz befelé folyt volna a tóba, de Mirubi koncentrálva irányította a vizet. Persze nem magas szinten, hanem csak utat mutatott neki, terelte azt. De ez még nem volt elég a számára. A chakrájából megalkotott víz, elsöpört volna egy Genint, de neki ez nem elég! Újra próbálkozott, ám ezúttal a Kiképzőtér azon fájára felállva, amint annak idején edzett. Talán túlságosan is elragadtatta magát és túlbecsülte a képességeit, mivel akkora víztömeget amit Ő szeretne létrehozni, csak a Nidaime volt képes... Talán sokat lát magába? Vagy valóban képes rá? Ő tudja a választ! Képes rá, hiszen ezúttal is hatalmas mennyiségű charkát koncentrált és terjesztett ki a testén kívülre, majd megformálta a kézjeleket és létrehozta a vizet. A kézjelek ezúttal hatalmas nyomást adtak a fa ágáról lezúduló víznek, de a hatás ugyanakkora volt mint az előbb. Természetesen Mirubi ebbe nem törődött bele, így túlerőltetve magát, még több chakrát koncentrált. A hatás, nem maradt el: Még félszer annyi vizet hozott létre, ám ez is kevés volt ahhoz, hogy elérje azt amit a Nidaime... De nem tudott már mit tenni, hiszen egy pillanat alatt elsötétült minden és lefordult a fáról.... 


// A hatást lényegében elérte a karakter, de nem 100%-osan használja a technikát, hanem mondjuk 80%-osan //

Történet beillesztése a karakter életébe: Takumi no Sato-ban való tartózkodás alatt ami Egy hónap volt. (Utolsó Élményes Kaland)


Fūinjutsu: Shishi Heikō // Pecsét technika: Oroszlán Befogás

Először valamilyen módon körbe kell fognunk vagy leszögeznünk a célpontot, úgy hogy az mozdulatlanul egy szilárd felületen legyen. (Ez kulcspontja technikának ugyanis a pecsét nem a testet bénítja meg) Ezt el lehet érni egy igen méretes fegyverrel, kötelekkel, vagy akár egy Bénító Technikával a lényeg, hogy az ellenfél mozdulatlan legyen. Ezután meg kell alkotni a pecsétet amely megjelenik a célpont körül egy négyzet alakban a  pecsét közepén pedig az "Elzár" Kanjit kell megalkotnunk. A pecsét képes a rabul ejtett test chakrájának blokkolására, így az illető technikákat sem használhat,  valamint semmilyen chakrával kapcsolatos műveletet és amíg le van szorítva vagy mozgásképtelenné van téve, addig gyakorlatilag az ellenfél teljesen magatehetetlen, így teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. Rendkívül veszélyes jutsu, viszont ügyesen kell eljárni ahhoz, hogy harcban kivitelezhető is legyen. Egynél több áldozatot nem képes blokkolni. A technika nagy hátránya, hogy ha idő közben az ellenfelünk valahogy kiszabadul a technika, tárgy, vagy a dolog fogásából ami mozgásképtelenné tette, akkor elhagyva a pecsét területét újra képes lesz használni a chakráját. Ezért kellenek az olyan jutsuk, eszközök vagy bármilyen foglyul ejtő tárgyak, amivel a pecsét területén tarthatjuk az ellenfelet.
Chiyo ezt a technikát először úgy használta, hogy egy bábbal a falnak szögezte Sasorit, majd úgy, hogy Sasori megsebesült, mozgásképtelen teste köré alkotta meg a technikát.
Chakrapont: 550
Besorolás: A
Használó: Chiyo


Tanulás:
   A megrendelést a fiú leadta, így már csak várnia kell egy hónapot, hogy az Óriás Láncok megérkezzenek. Ha nem jönnek meg, akkor nagyot koppan a fiú, hiszen nem kevés pénzt fizetett ki előlegbe, amit akár Zsoldosok felbérlésére is fordíthatott volna. De nem, Ő gondolt a Klánjára és az úgynevezett "Testvérére," hiszen a láncokat csak azért készítette el, hogy ha szükséges, akkor a Nibi ellen használja őket. Persze szívesen tette, hiszen ezzel a saját dolgait könnyíti meg, hiszen minél többet harcolnak a Kétfarkúval, annál több információt tud szerezni és annál több tapasztalatra tesz szert. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy szembeszállt egy Bijuuval, de Mirubi nem is ezt tartja a szemei előtt. Ő sokkal többet akar és sokkal tovább gondolja a dolgokat. A Bijuukról azt beszélik, hogy a Chakra hihetetlenül erős megjelenései, ami ha így van, akkor voltaképpen a Bijuuk által az emberek közelebb kerülhetnek a Chakrához és annak megértéséhez. Ezért is akarja Mirubi olyannyira megismerni ezt a lényt. Az már nem számít neki, hogy Karu és a többiek mit akarnak vele csinálni, Ő csak azért van ott, hogy a lehető legtöbbet lásson az egész harcból. Ezért is fog végig hátul állni és asszisztálni a harcokhoz, nem pedig közvetlenül a Nibi ellen harcolni és kockáztatni az életét. Óh nagyon téved Karu és Itanashi is, ha azt hiszik, hogy Mirubi megerőlteti majd magát és veszélybe sodorja az életét más Céljai elérése érdekében. Persze mindkét Szervezeti tagra szüksége van, azonban ha meleg lesz a helyzet, nem fog a megmentésükkel foglalkozni, maximum akkor, ha nem válik majd nehezére a dolog. De ez még a jövő zenéje és Mirubinak tervei vannak, ha pedig azok a tervek helyes működnek, akkor nem kerül majd sor arra, hogy Saját Élete veszélybe kerüljön. Annál inkább a többiekél...
   Egy hete van Dangai Takumi no Satoban, ahol az élet igencsak felpezsdült a háború által. Ilyenkor a bevétel 80%-a harcokból jön be, így a faluk rövid idő alatt meggazdagodnak és mivel monopol helyzeteket élveznek, így nem kell félniük attól, hogy a rendelések bármi úton-módon alábbhagynak. Ezekben a hetekben Mirubira csak a pihenés és a gondolkodás vár, így nem számított arra, hogy újra az élet által generált, ám hasznára váló véletlennek tűnő eseményekkel kerül szembe. Szállása egy fogadóban volt a faluban, mégpedig abban a fogadóban, aminek neve sem volt, hiszen nem volt rá szüksége. Az emberek itt nem a nevet, hanem a helyet nézték és a sürgés-forgás közben egyáltalán nem törődtek a helyek nevével és annak hangulatával. Ezért is lehetett annyira lehangoló ez az épület is, hiszen semmi különleges nem volt benne. Monoton asztalok, monoton székek és monoton környezet az átlagosnál átlagosabb arcokkal. Ez az amit Mirubi még az Emberek jelenléténél is jobban utál: Ha az emberek a monoton és szürke hétköznapjaikba beépítik a monotonná és megszokottá vált pörgést és sietséget, amely azt az illúziót kelti, hogy mennyire élettel teli ez a Falu és mennyi lehetőség van, holott mindenhol csak ugyanaz történik: Ital, Pénz és Pénz, Mulatozás, Alvás, Munka és Ismerkedés. Az élet ezen "Fajtájára" azok akik nem látják át a Világot azt mondják, hogy mennyire vad, eseménydús és aki így él az valóban "Él". Holott ez is ugyanaz a züllött és monoton Fertő, amely nem más, mint a Társadalom körforgásának irányt változtató, de mégiscsak ugyanolyan maradó monotonitása. Csak sokan túl hülyék ahhoz, hogy ezt észrevegyék és ezek az emberek az Emberiség 99%-a. Mirubi éppen ezért nem tudott itt ezen a helyen maradni, így összeszedte a holmijait, ifut elengedte a faluban, hogy kedvére császkáljon, hiszen úgyis visszatér gazdájához, Ő pedig a Főkapu felé vette az irányt, hogy megszabaduljon ettől a nyomasztó hangulattól ami úrrá lett rajta.
   Ahogy minden faluban, itt is földutak voltak mindenfelé. A Fő útvonalakat csak a méretük különböztette meg a többitől, így ez is monoton és lehangoló volt Mirubi számára, ámbár furcsamód, most valahogy jobban megbirkózott az általa utált és ami még jobb kifejező: Szívből gyűlölt Emberiség jelenlétével. Maga sem tudta, hogy mitől van ez, de mostanában egyre furcsább dolgokat vesz észre önmagán. Hishimon sincs jelen az elméjében már jó ideje, egészen pontosan az ANBU-val vívott harc óta. Ott úgy érezte, mintha egyesült volna a Saját és Hishimon Elméje, ami voltaképp Mirubi elfojtott Akarata és Érzései. Ha pedig ez így van, akkor Mirubi teljesen átadta magát Hishimonnak, de közben saját természetét is megőrizte. Ha pedig ez így van, akkor az vagy azt jelenti, hogy Hishimon elérte a célját és Mirubi szíve a lehető legkegyetlenebben ver, vagy pedig Mirubi elérte Skizofréniájának azt a szintjét, ahol már nem képes irányítani a lappangó gonoszt és az ha előtör, akkor a fiú irányíthatatlanná válik és teljesen irracionális dolgokat fog tenni, amit ép ésszel nem lehet megmagyarázni. Ez pedig a teljes szellemi leépüléshez fog vezetni, ami mondanom sem kell, hogy mennyire gátolná a fiút minden téren. De Ő jelenleg ebből az egészből nem fog fel semmit és nem is gondolkozik rajta, ami sajnos első jele a teljes megőrülésnek, hiszen ha nincs bizonyíték a Gonosz - Ami jelen esetben Hishimon - jelenlétére, akkor az a legnagyobb bizonyíték annak valódiságára is. Ez már csak így megy. A betörő sem kapcsolja fel odabent a villanyt és mutatkozik meg... A lappangó Skizofrénia is ilyen, hiszen az a bizonyos másik Én teljesen átvette az ember fölötti uralmat, akkor pedig nem fog csak akkor megmutatkozni, ha elérkezett a megfelelő pillanat.
   Mirubi úgy érezte ahogy tör előre az emberek sűrűjében, hogy kezd megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ilyen férgek veszik körül. Viszont ezt nem szabad félreérteni. Az, hogy Ő elfogad valamit ami voltaképp úgy van és nem vadul tiltakozik ellene, az a lehető legjobb dolog amit érezhet. Az undor és a harag amit irántuk érez, teljességben megvan a fiúban, de az elfogadás érzései is, ami arra hasznos, hogy elfogadtassa a jelenlegi helyzetet a fiúval, hogy a későbbiekben úgy tudjon szembenézni ezzel a problémával, hogy a lehető legracionálisabban és a lehető legokosabb módon álljon hozzá. A probléma felismerése eddig is meg volt benne, de vadul tiltakozott ellene és nem akart megbékélni vele. Ezért is pusztított és váltott ki belőle hányingert az emberek jelenléte, de most, hogy esélye van a nyugalomra és a dolgok elcsendesednek az elméjében - ami még egy tünete a Rejtett Skizofréniának - kezdi elfogadni az Emberek Visszafordíthatatlan fertőjét amit kibocsájtanak magukra, egymásra és a környezetükre, ezáltal pedig a lehető legnagyobb nyugalommal képes lesz kezelni a helyzetet és olyan tervet tud készíteni, ami majd a leghatékonyabb módja lesz az emberek kiirtásának. Ez a nyugodtság és hűvös elfogadás amely olyan akár egy Isten megrendíthetetlen látásmódja, vagy egy tette, ami megkérdőjelezhetetlen igazságot tartalmaz... Ezzel még Saját Magát is megrémíti. Mi az, ami miatt ilyen jéghideg nyugodtsággal tekint már ezekre a lényekre és miért érzi azt, hogy egy teljesen más valaki uralja az érzéseit? Bizony a válasz az ott van az orra előtt, de ezt nem képes észrevenni...
   Ezek a gondolatok és érzések kavarogtak a kisfiúnak tűnő Mirubiban és már kezdte volna azt érezni, hogy teste magától mozog, elméje pedig valahol belül elveszett, ám ekkor egy elsuhanó alak, aki felverte Mirubi mellett a port és a levegőt, ki nem zökkentette az "alvajárásból". Nem látta pontosan a portól és a gyorsaságtól a férfit, de nem is akarta, hiszen egy újabb alak húzott el mellette hatalmas sebességgel. Bizony a Főbejáratnál álló őrök tökéletesen látták a közeledő férfit és a nyomában lévő társukat is, így felemelték Yari-jukat és úgy állták el a férfi útját, aki egy ügyes mozdulattal átugrott felettük, mire a két őr a meglepetéstől csak állni tudott mint egy Fa. Szépen kicselezte őket, ám a nyomában lévő őrt, aki voltaképp egy felbérelt Ninja, nem tudta lerázni. Mirubi sem tétlenkedett, Ő is erős Shinobinak tartja magát, így megindult szélsebesen a Főbejárat felé egyenesen a Menekülő és a Ninja után. Keresztülvágott az őrökön és követte a két tagot egyenesen lefelé a hídon, amely a talajtól a meredek hegyrendszer egyik pontjára volt felfüggesztve, hiszen Takumi no Sato elég nehezen megközelíthető helyen van. A hídon több kereskedő és árus érkezett, vagy éppen hagyta el a Falut, elvégre is még kora reggel volt.
   Az üldözés elég sokáig tartott, hiszen az üldözött férfi és a nyomába eredő maszkos Ninja is gyorsak voltak, de nagyjából egy tempóban haladtak. Mirubi tudta velük tartani az iramot, vagyis jobban mondva: Egyáltalán nem okozott nehezére tartani velük az iramot. Körülbelül tíz percnyi kergetőzés után elérkeztek a Füst Országának és Dangai Takumi no Sato határához. Habár Takumi no Sato a Füst Országában helyezkedik el, saját területei vannak mintegy másfél kilométeres körzetben a falun túl. Persze nem sokat kezdenek vele és a területüket csak a falu határáig figyelik, de a környezeti különbségek jól láthatóak a két vidék között. Egy másfél kilométer átmérőjű területen nem terem szinte növényzet és így csak a puszta, poros, sziklás és száraz hegyes területek látszanak. Ám a határvonalon már kicsivel jobb a helyzet, ugyanis kihalt fák és lassan füvesedő területek is vannak. Ám a három ember akik ezen elveszett pusztán loholnak végig, most egy olyan határvonalat értek el, amik nem erdőben vagy akár füves pusztában végződnek, hanem meredek hegyekben és sziklaszirtekben. Bizony már messziről látható volt, hogy nincs menekvése annak akit üldöznek, hiszen elé tornyosul a magas hegy. Ha viszont irányt vált, akkor az üldözője egy pillanat alatt utolérte volna. A helyzet nem túl rózsás és most elérték a hegyet, ami közbezárta az üldözöttet és tökéletese kelepcébe csalta. A férfi szembefordult az üldözőjével, ami szintén megállt és a maszkban is jól láthatóan oldalra fordult, hogy felmérje a körülbelül tíz méterre mögötte álló Mirubit. A szituáció egyértelmű, azt gondolja, hogy erősítésként érkezett a tolvajnak, így Mirubi máris reagál.
- Nem akarok belekeveredni ebbe. Csak néző vagyok...
Erőltetett egy mosolyt az arcára, ám ekkor a kelepcébe zárt férfi előrántotta Tantoját, ami kékes fénnyel izzani kezdett, majd azzal elkezdte megrohamozni a Démon Maszkos férfit, aki kézjeleket formált, majd lecsapta kezét a földre. Ekkor a föld elkezdett fellazulni alatta, majd mint egy nagy méretű kar, kirobbant a földből a támadó férfi felé és magával ragadta azt, majd egyenesen a mögötte álló sziklafalnak passzírozta. Ám ennyi nem volt elég, hiszen a férfi mozgolódni kezdett és a földkéz pedig repedezett, így a maszkos férfi egy pillanat alatt előtte termett és kézpecséteket formált, mire a sziklafalból amihez a férfi szögezve volt négy kisebb fogó formájú nyúlvány nyúlt ki és átfogta az elkapott férfi lábait és kezeit, teljesen szétfeszítve és kiszögezve a falnak, majd a nyúlványok beleolvadtak újra a sziklafalba a férfi kezeivel együtt. Ám ez még mindig nem volt elég a maszkos férfinak, aki jobb kezét függőleges irányba végighúzta a férfi mellkasán, majd megformálta az egy kezes Kos kézpecsétet, aminek hatására a férfi körül négyszög irányban pecsétek kezdtek kirajzolódni a szilafal közepén pedig, - ahová a férfi szögezve volt - egy Kanji jelent meg aminek a jelentése: Bezár.
- Fuinjutsu: Sishi Heiko // Pecsét Technika: Oroszlán Befogás! Ez a Tolvajok jussa, vagyis maga az örök rabság.
Mondta ki lassan és mélyen a technika nevét, majd a hozzáfűzni való szavakat, ezután pedig egy gyors és erőteljes mozdulattal sarkon fordult és Mirubi felé nézett.
- Miért jöttél utánunk fiú? Téged már láttalak a minap. Te rendeltél nagy mennyiségben Gotetsu-samatól.
Gotetsu? Jó, hogy a fiú megtudta végre a nevet, akitől a láncokat rendelte.
- Nem volt az tömegmennyiség, csak hát sok. Azért jöttem, hogy hátha látok valami érdekeset és lám... Nem tévedtem.
Húzta össze akaratlanul is Mirubi a jobb szemét, ami egy kacsintásnak látszott, pedig Ő csak ezzel fejezte ki akaratlanul az izgatottságát.
- Miféle technika amit használsz. Ha jól láttam, akkor Fuuin Jutsu mégpedig Elfogó Pecsét. Mond el nekem a működését!
A férfi nem mondott semmit, csak megfordult és a férfihez lépet, aki úgy tűnt, hogy valamilyen oknál fogva elájult. Persze ezzel a Maszkos férfi nem foglalkozott, csak fogta és leakasztotta zsákmánya oldaláról az erszényt, amiben 10.000 Ryo volt, majd ráakasztotta a saját övére.
- Ez nem elfogó, hanem Elzáró pecsét. Chakrát lehet vele elzárni, de legyen elég ennyi. Ezt a technikát az itt lévő felbérelt Ninják 90%-a ismeri, így nem tőlem fogod megtudni. Különben is zűrös alak vagy, így semmi dolgunk együtt. Ezt pedig most vissza kell adnom a tulajdonosának.
Mondta a férfi, majd fel is vette a futáshoz szükséges állást és elindult egyenesen el Mirubi mellett, de Ő ekkor az útját állta. A férfi megtorpant, majd előrántotta Kunaiját.
- Állj el az utamból, különben úgy fogok rád tekinteni, mint Takumi no Sato ellenségére.
Mirubi nem akart feltűnést kelteni, de most a falutól egészen messzire kerültek és így ha meg is ölne egy ilyen Őrt, akkor sem lenne nagy vízhangja. Persze látták távozni a két taggal együtt, de valahogy kimagyarázná a történteket, így itt az esély arra, hogy rákényszerítse akaratát a férfira.
- Elállok az utadból és nem kezdek harcba, hogyha elmondod nekem a technika működésének titkát... Ha akarod még meg is fizetlek.
Mondta a fiú, mire a férfi szeme megváltozott és érdeklően csillogott, viszont ezt a maszk miatt aligha látja a fiú.
- Mennyit érne meg neked a technika?
Mirubi ekkor elmosolyodott, hiszen már tudta, hogy megtalálta a közös hangot ezzel a Féreggel, aki mint minden ember a pénz hatására feladja elveit és akár a tulajdon lelkét is...
- 10.000 Ryo!
A Démon Maszkos férfi leengedte a kezét, majd kiegyenesedett.
- Rendben...
Mondta ki halkan, mire Mirubi is elengedte megfeszített izmait és máris hátranyúlt a táskájába.



~ Pár órával később ~



   A két férfi, vagyis inkább a férfi és Mirubi a pár órával ezelőtt elkapott tolvaj mellett állt, miközben az próbált kiszabadulni Mirubi Drótjainak rabságából. Mirubi és az Őr, leszállította az ellopott pénzt, majd visszatértek a tolvajhoz, hogy Őt is lerendezzék és közben a férfi, - akiről kiderült, hogy Sabato a neve - megtanítsa Mirubinak ezt a pecsét technikát, amit használt a tolvaj elfogására.
- Érted már fiú? A köteleid lefogták a testet, nem képes mozdulni, így amíg a pecsétben áll, addig a chakrája is blokkolva van. Tehát ezzel a Fuuin Jutsuval csak blokkolod az ellenfél chakráját, de csak addig, amíg a pecsét sértetlen, vagy ki nem állnak a pecsét által körbezárt területből.
Mondta a férfi, miközben eltette a 10.000 Ryo-t amit idő közben Mirubi átnyújtott neki.
- Értem. A Rajzot elteszem. Jó üzletet kötöttünk.
Mondta ki, majd kinyújtotta karját, mire a Drótok letekeredtek a tolvaj testéről, mély vágásokat hagyva maguk után. A férfi torka vérzett és egész teste elgyengült, de ezzel Sabato nem is foglalkozott, csak megragadta a férfi ruháját és húzni kezdte a földön, látszólag minden megerőltetés nélkül.
- Én is úgy vélem... De most viszlát!
Mondta, majd Mirubi végignézte ahogy közepes tempóban eltűnik az Őr és a Tolvaj is. Mostanra már dél körül járhatott az idő, így ezen a vidéken kellően meleg volt. A hatalmas por és a kietlen táj egy bizonyos borongós hangulatot adott az embernek. Bár szebben kifejezve úgy is mondhatjuk, hogy ezen a lepusztult tájékon ácsorogva, Mirubi úgy érezte, hogy a természete bekebelezi és önmagába zárja, átadva neki a búját és baját. Bizony ez a vidék megélt már sok csatát... Földjeit már több száz ember vére öntözte és köveit, gyenge fáit már több százszor rázta meg az emberek halálsikolya. Ez a tájék maga a halál, maga a bánat, maga a halál... Tökéletes helyszín Mirubi számára. Nem is érti, hogy Bázisát miért nem ide építtette fel. Bár, akkor kevésbé lett volna eldugott helyen és valószínűleg Takumi no Sato sem nézte volna jó szemmel.
   A fiú kémlelve a végtelennek tűnő, a nappali fényben is szürkének ható tájat, becsukta a szemeit... Várt és várt, majd megérezte a nap melegét, ahogy az arcába süt a felhők közül kitörve, de ez csak egy pillanat volt csupán, hiszen a szürke esőfelhők újra eltakarták a napot. De mégis... Egy pillanatra olyan volt a fiú számára, mintha egy teljesen más helyen lenne. Furcsa, hiszen nem szokta mostanában észrevenni a természet ilyen fokú csodáit és jelenségeit, de amióta ezen a helyen van és nincs semmi dolga, azóta újra el tud mélyülni a megmenteni kívánt Föld folyton mozgó világában. De a hirtelen feltámadt erős és hideg szél, őt is kizökkentette. Összehúzta pulóverét, felvette a kapucniját, majd zsebre vágta a kezét és egy utolsót szívott az immáron fagyos levegőből. Benntartotta, mellkasa csak úgy dudorodott. Érezte, ahogy a szívverése erősödik a sok oxigéntől, de nem bírta sokáig, így kifújta, majd úgy ahogy volt, zsebre dugott kézzel, neki indult keresni magának egy szélvédettebb helyet.
   Pár percnyi kutakodás után a sziklás vidéken, talált magának egy helyet, amely nem volt túl nagy, de megfelel arra a célra, amire megtalálta magának. Négy nagy sziklával körbezárt területet talált, aminek a közepébe fészkelte be magát. A sziklák által körbezárt terep egy kisebb szobának felelt meg, így voltaképp teljesen szélvédett volt és egy vagy két ember kényelmesen el is férhetett odabent. Sabato elmagyarázta Mirubinak a technika működését és azt, hogy miképpen jön létre, így a fiú már tisztában van mindezzel. Így büszke is magára, hogy a láncokat megrendelte, hiszen ezzel a jutsuval kombinálva a láncos leszorítást, akár egy Bijuut is képes lehet teljesen harcképtelenné tenni néhány percre. Az pedig pont elég lehet egy meneküléshez, vagy egy erőteljes támadáshoz, vagy egy újabb pecsét technika bevetéséhez. Éppen ezért megfogta a Sabato által készített rajzot, - ami egy papírlapra rajzolt fel - majd elővette az ecsetét és a tintáját és leült a földre. A szimbólumok egy-egy szertartási szöveget ábrázolnak. Legalábbis Mirubi ennyit tud a Pecsét Technikákról, viszont sem olvasni sem megérteni nem tudja a jelek és azok jelentését. Azt tudja, hogy ezek a jelek mind egy-egy szó vagy szótagot jelölnek csak úgy mint a Kanjik. Ezek a pecsét jelek viszont sokkal ősibbek mint amire az ember emlékezne. A jelek négyzet alakban kapcsolódnak egymáshoz, így közrezárják azt, akin a technikát alkalmazni akarjuk. A közrezárt terület közepén pedig a "Bezár" Kanji látható. Tehát ezeket kellene Mirubinak megtanulnia lerajzolnia, majd megtanulni létrehozni a chakrájával. Ugyan a jelek jelentőségét nem tudja, viszont azt nem is kell, csak elég chakrát kell elzárnia a pecsétbe, hogy az kifejtse a hatását. Így neki is kezd a pecsét megalkotásának. Először megfordítja a papírt, ami tökéletesen átlátszik és így Mirubi fel tudja rajzolni a szimbólumokat. Pár perc alatt átrajzolta őket, majd hagyta megszáradni. Ez után letette maga elé.
   Most a talajra is felmásolja, hiszen még nem jegyezte meg fejből. Nem is görcsöl a jelek és a kinézetük megjegyzésén, csupán csak másolja és másolja. Negyed óra alatt kész lett a lassú és tökéletesen pontos felfestés. Ez után következhet az újabb kihívás. Most a fiú percekig nézi a lapon látható szimbólumokat, majd becsukja a szemét. Ekkor foltokban kirajzolódik előtte a pecsét kinézete. Kinyitja a szemét, majd a papírt az ég felé fordítja és eltakarja vele a napot. A fehér papírt teljesen átsüti a nap, viszont a fekete tintát nem. Mirubi mindkét szemével belenéz és bár nehezn bírja a lapon átszűrődő fényt, de ameddig tudja, addig tartja nyitva és nézi a lapot, majd amikor a szeme könyörtelenül könnyezni kezd, becsukja azokat és az egyik kő felé fordul. Belemártja az ecsetet a tintába, majd kinyújtja a kezét benne az ecsettel, majd a sziklára nyomja azt. A szemei előtt világos foltok jelennek meg, ahogy a nap elvakította az imént és hamarosan kirajzolódik a teljes pecsét. Ekkor pedig a lehető legnagyobb gyorsasággal elkezdi felfesteni a sziklára a pecsétet, ami körülbelül öt perc alatt készen is lett. Ekkor Mirubi kinyitja a szemét és összehasonlítja a lapon lévő rajzot az Ő rajzával. Hát a különbség tökéletesen látszik. A Sietséggel és a csukott szemmel való rajzolással egy szakadozott és csúnya ábrát rajzolt fel. De így legalább próbálkozott. Most viszont már képes lehet memorizálni a rajzot. Még nézi egy pár percig és újra és újra lefesti a talajra, majd amikor úgy érzete, hogy magától is menne ismét odaáll az egyik sziklához, ami még üresen áll.
   Szemeit ezúttal nyitva tartja és csakúgy mint egy begyakorolt művész, elkezdi felfesteni a számára érthetetlen mintákat és kapcsolatokat, majd amint ezzel végzett, felfesti a "bezár" Kanjit ami már könnyebb feladatnak minősül. Végre készen van a festéssel és az egészet magától alkotta meg. Most már az ábra az Ő fejében is benne van. Maga a Kód, amely kifejti a hatást! Úgy is mondhatjuk, hogy a Technika Képlete az, ami oda a kőre felkerült. Most azonban egy nagyobb dolgot kell megtennie, hiszen el jött az ideje annak, hogy a chakrájával is megalkossa a pecsétet, hiszen csak akkor fejti ki a hatását. Nem tétovázik, a Fuuka Houin pecsétjét is megalkotta már, így nem lesz gondja. Azonban ez a technika jóval komolyabb elemeket tartalmaz és ha egy Bijuu ellen akarja használni, akkor nem lesz elég egyedül végrehajtani ezt a Jutsut... Akkora területet nem tud lefedni, hacsak nem használ klónokat. De egyenlőre ne akadjunk itt fent, hiszen egy ember elfogására alkalmas pecsétet kell most létrehoznia, így hát jobb alany híján megformálja a kereszt alakú Kézpecsétet, amivel létrehoz egy Kage Bunshint. A klón ugyan önálló gondolkodásra is képes, de mivel Mirubi az ötlet megalkotása után hozta létre, így már tudja, hogy mit akar a valódi test. Vagy is tudják, hogy mit akarnak tenni. A klón Mirubi elé áll mozdulatlanul, hogy a technika mindenképpen hatásos legyen, majd az igazi Mirubi letérdel és a tenyereit a földre helyezi. Koncentrálni kezd. Chakrát gyűjt mindkét kezébe. Nem túl sokat, inkább keveset, hogy képes legyen megalkotni a pecsétet. Majd miután sikerült, telepumpálhatja a chakrával, hogy kifejtse a hatást a technika és lehetőleg a pecsét tartós is legyen.
   Miután a fiú elég chakrát koncentrált a két tenyerébe, megformálta a szükséges kézpecséteket és lecsapta maga elé mindkét tenyerét. Ekkor pedig szépen lassan elkezdtek felrajzolódni a jelek, amik Mirubi jobb és bal tenyeréből indultak. Először összekötődtek a tenyerek alatt, majd jobbra és balra indultak el teljesen szabályos módon. Tulajdonképpen Mirubi irányította a chakráját és ahogy mozgatta és formálta meg azt, úgy alakította ki a pecsétet is és adott neki színt és egy minimális fizikai kiterjedést. A szimbólumok egymásból kinőve jelentek meg majd amikor elérték a széleket, Északnak vették az irányt és ott is felrajzolódtak. A teljes szimmetria jegyében történt a pecsét "felfestése". Miután elérték az oldalak teljes hosszát, Mirubi lezárta a pecsétet, megalkotva a négyzetes alakot, majd chakárjából megalkotta a közepén lévő Kanjit. És itt jön a csúcspont a Pecsét aktiválása: Mirubi eszeveszett módon halmozta fel a chakrát és áramoltatta át a pecsétbe, majd amint ezzel készen volt, elvágta a kettejük között lévő direkt chakrakapcsolatot. A pecsét pedig készen volt. A megalkotási idő ugyan beletelt néhány percbe, de gyakorlással menni fog ezt létrehozni gyorsabban is. Ha elég ügyesen használja, akkor erősebb ellenfelek ellen is bevetheti a jutsut. De előbb meg kell róla bizonyosodnia, hogy működött. A pecsét közepén álló Mirubi tudta a dolgát. Megformálta a Katon: Endan kézpecsétjeit, de nem érezte chakrájának mozgását. Ekkor becsukta a szemét, hogy felszabadítsa a Sötét Chakrát, de az sem ment neki. A Jutsu megakasztotta a Klón Chakraáramlását...