Shiren
+5
Uchiha Itachi
Orochimaru (Inaktív)
Kakuzu (Inaktív)
Uzumaki Kushina
Shiren
9 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Shiren
Shiren Szomb. Okt. 01 2011, 21:39
Pályázat.
Amit meg szeretnék pályázni az egy viszonylag egyszerű kis semmiségnek tűnik, de nagy jelentősége van a karakterem életében.
Nos. amit meg szeretnék pályázni az az, hogy Mirubi láthassa a szellemeket. Persze csak bizonyos keretek között. MIrubi édesanyja meghalt, a szülés után egy évvel. A napokban amikor Mirubi genin lett és elkezdte gyakorolni a jutsukat egyre sűrűbben látta az anyját. Az első Katon jutsujánál az anyja segített neki megtanulni. Persze nem úgy hogy elmagyarázta, hanem:
- Koncentrálni kezdett, összpontosított, majd elkezdte formálni a chakráját és csak vár. Nem tudja pontosan mire de vár. És akkor... Meglátta maga előtt az édesanyja arcát, aki mosolyog rá. Nem akarta kinyitni a szemét nehogy eltűnjön. Mirubi számára az anyja jelentett mindent amíg meg nem halt.
- Sikerülni fog kisfiam. Nekem is sikerült.
Ezen szavak hallatán Mirubi annyira boldog volt mint még soha. Nem gondolt semmire. Csak nézte az anyát majd kézjeleket formált. De olyan volt mintha ezeket nem is ő csinálná, hanem az anyja. És akkor kifújta a levegőt ami egy nagy tűzgolyó formájában tört elő...
Még sokszor jelent meg az anyja. Az apja haldokol és kórházban van. Egyszer ott. Meg még sorolhatnám.
Ez a képesség nem engedhetné meg neki hogy az összes szellemet lássa a világon csak az elhunyt szeretteit és azokat az emberekét akiket megölt. Mert egy shinobi életében nehezen elkerülhető, hogy előbb vagy utóbb ne keljen megölnie valakit. EZ nem egy technika lenne, csupán egy adottság vagy esetleg átok. Ez majd kiderül. Ha megkapom a képességet, akkor felírom az adatlapomra a különleges képesség közé. Ha nem kapom meg akkor ezeket a jelenéseket megírom majd úgy hogy megőrült és mondjuk pszichopata lett. Na jó ez túlzás de el lehet menni efelé is.
Amit meg szeretnék pályázni az egy viszonylag egyszerű kis semmiségnek tűnik, de nagy jelentősége van a karakterem életében.
Nos. amit meg szeretnék pályázni az az, hogy Mirubi láthassa a szellemeket. Persze csak bizonyos keretek között. MIrubi édesanyja meghalt, a szülés után egy évvel. A napokban amikor Mirubi genin lett és elkezdte gyakorolni a jutsukat egyre sűrűbben látta az anyját. Az első Katon jutsujánál az anyja segített neki megtanulni. Persze nem úgy hogy elmagyarázta, hanem:
- Koncentrálni kezdett, összpontosított, majd elkezdte formálni a chakráját és csak vár. Nem tudja pontosan mire de vár. És akkor... Meglátta maga előtt az édesanyja arcát, aki mosolyog rá. Nem akarta kinyitni a szemét nehogy eltűnjön. Mirubi számára az anyja jelentett mindent amíg meg nem halt.
- Sikerülni fog kisfiam. Nekem is sikerült.
Ezen szavak hallatán Mirubi annyira boldog volt mint még soha. Nem gondolt semmire. Csak nézte az anyát majd kézjeleket formált. De olyan volt mintha ezeket nem is ő csinálná, hanem az anyja. És akkor kifújta a levegőt ami egy nagy tűzgolyó formájában tört elő...
Még sokszor jelent meg az anyja. Az apja haldokol és kórházban van. Egyszer ott. Meg még sorolhatnám.
Ez a képesség nem engedhetné meg neki hogy az összes szellemet lássa a világon csak az elhunyt szeretteit és azokat az emberekét akiket megölt. Mert egy shinobi életében nehezen elkerülhető, hogy előbb vagy utóbb ne keljen megölnie valakit. EZ nem egy technika lenne, csupán egy adottság vagy esetleg átok. Ez majd kiderül. Ha megkapom a képességet, akkor felírom az adatlapomra a különleges képesség közé. Ha nem kapom meg akkor ezeket a jelenéseket megírom majd úgy hogy megőrült és mondjuk pszichopata lett. Na jó ez túlzás de el lehet menni efelé is.
A hozzászólást Shiren összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 21 2021, 20:25-kor.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Uzumaki Kushina Kedd Okt. 04 2011, 20:03
Kiértesítés:
Az ötlet az NT által el lett utasítva. Nem te vagy az első, aki felvetette az ötletet, de a szellemek még a Naruto irreális (
) világába sem passzolnának bele se fizikailag, se sehogy. Ha gondolod, akkor az indoklást be Ctr+C, Ctrl+V-zem neked.
Kushi
Az ötlet az NT által el lett utasítva. Nem te vagy az első, aki felvetette az ötletet, de a szellemek még a Naruto irreális (
) világába sem passzolnának bele se fizikailag, se sehogy. Ha gondolod, akkor az indoklást be Ctr+C, Ctrl+V-zem neked. Kushi
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Shiren
Shiren Kedd Okt. 04 2011, 20:36
Akkor okés MARAD az ŐŐŐRÜLET 
XD
Helyes az mindig poén! (tapasztalat) XD
MARAD az ŐŐŐRÜLET XDHelyes
az mindig poén! (tapasztalat) XD
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Shiren Szomb. Május 12 2012, 16:35
// Nah most egy normálisabb pályázattal állok elő //
Pályázat célja: Toxikológiai ismeretek bővítése.
Ismertetés:
Mirubi már kisgyermekkora óta ismerkedik a fűszerekkel és a főzéssel. Egész jó kis szakács lett belőle. De egyre inkább átállt a gyógynövényekre és a mérgekre. Már el tud készíteni rövid hatású lázcsillapítókat és energianövelőket. Persze csak akkor, ha meg vannak a szükséges alapanyagok. A mérgeket még egyáltalán nem ismeri, de majd most. A senseiétől kapott egy könyvet, amiben egy csomó növényről van információ. A Kumogakuréba tartó, szárazföldi út során volt rengeteg ideje olvasgatni és egyéb dolgokat csinálni.
A Vizsgára tartó út unalmas volt. Alig pár órája érkeztem meg hajóval már is indulunk tovább. Sikerült magam megint jól leégetni a hajóút során. Hogy mért mindig velem történik ilyesmi?! De sebaj. Nem fognak rám emlékezni úgy sem. Most azt gondolom, hogy bár így lenne. Bár cikiztek volna azon a napon. Bárcsak piszkáltak volna és nem hagytak volna olvasni. Hát igen... Mindenki életében egyszer biztosan megfogalmazódik a "Mi lett volna ha..." Számomra most jött el ez a pillanat, hogy visszagondolok erre az időre. Sajnos hagytak olvasni és ez az apró dolog, gyökeresen megváltoztatta az életemet. Persze nem ez a legnagyobb mérföldkő az élettörténetemben, de ez is közrejátszott. Kinyitottam a táskámat. Még a nagyapám adta indulás előtt. Persze ez mindig is megvolt, de azért jobb arra emlékezni, hogy Ő adta nekem. Így van egy dolog amihez kötődhetek vele kapcsolatban. Abból az ütött-kopott táskából kihalásztam azt a már oly sokszor emlegetett könyvet. Ne! Ne keress vissza, hiszen nem is említettem annyiszor. Csupán így jobban hangzik. A könyvet már a kezemben tartom. Nem számítottam semmi eget rengető dologra. De akkor még nem érezhettem amit most érzek. Elkezdtem olvasni. Furcsábbnál furcsább nevek és hatású növények voltak. Csak egy pár darab közülük:
És ez még csak egy töredék volt azok közül a hihetetlenül sok növényből, amik megannyi hatást fejtenek ki az élőlényekre. Már akkor tudtam, hogy ezt a fajta tudást amit szereztem a növényekkel és azoknak az emberi testre való hatásukkal kapcsolatban fel fogom használni. De akkor még nem tudtam azt amit most tudok. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna arra, hogy ez a könyv fog elindítani engem ezen az úton amin most járok. És újból felmerül bennem a kérdés, hogy Mi lett volna ha...
// Pályázat célja: Toxikológiai ismeretek bővítése.
Ismertetés:
Mirubi már kisgyermekkora óta ismerkedik a fűszerekkel és a főzéssel. Egész jó kis szakács lett belőle. De egyre inkább átállt a gyógynövényekre és a mérgekre. Már el tud készíteni rövid hatású lázcsillapítókat és energianövelőket. Persze csak akkor, ha meg vannak a szükséges alapanyagok. A mérgeket még egyáltalán nem ismeri, de majd most. A senseiétől kapott egy könyvet, amiben egy csomó növényről van információ. A Kumogakuréba tartó, szárazföldi út során volt rengeteg ideje olvasgatni és egyéb dolgokat csinálni.
A Vizsgára tartó út unalmas volt. Alig pár órája érkeztem meg hajóval már is indulunk tovább. Sikerült magam megint jól leégetni a hajóút során. Hogy mért mindig velem történik ilyesmi?! De sebaj. Nem fognak rám emlékezni úgy sem. Most azt gondolom, hogy bár így lenne. Bár cikiztek volna azon a napon. Bárcsak piszkáltak volna és nem hagytak volna olvasni. Hát igen... Mindenki életében egyszer biztosan megfogalmazódik a "Mi lett volna ha..." Számomra most jött el ez a pillanat, hogy visszagondolok erre az időre. Sajnos hagytak olvasni és ez az apró dolog, gyökeresen megváltoztatta az életemet. Persze nem ez a legnagyobb mérföldkő az élettörténetemben, de ez is közrejátszott. Kinyitottam a táskámat. Még a nagyapám adta indulás előtt. Persze ez mindig is megvolt, de azért jobb arra emlékezni, hogy Ő adta nekem. Így van egy dolog amihez kötődhetek vele kapcsolatban. Abból az ütött-kopott táskából kihalásztam azt a már oly sokszor emlegetett könyvet. Ne! Ne keress vissza, hiszen nem is említettem annyiszor. Csupán így jobban hangzik. A könyvet már a kezemben tartom. Nem számítottam semmi eget rengető dologra. De akkor még nem érezhettem amit most érzek. Elkezdtem olvasni. Furcsábbnál furcsább nevek és hatású növények voltak. Csak egy pár darab közülük:
A Növények Betevő Ismerete, Mérgek és Gyógyszerek.
Vérnád: Elfogyasztva vérpótló hatású. Fokozza a vérsejtek termelését.
Elterjedés: Nem mondhatni ritka növénynek. Viszonylag tágtűrésű, így szinte mindenhol megtalálható, leginkább tava és folyók környékén.
Kinézet: Nem különbözik sokkal a közönséges nádtól. Csupán annyi az ismertető jele, hogy piros színű spirális csík fut végig a növény kemény és üreges szárán.
Gyakoriság: Gyakori
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
Kaktuszvirág: A szervezetbe jutva, elűzi a szomjúságérzetet, de a kiszáradás tünetei megjelennek. A neve megtévesztő, mivel ez nem egy kaktusz virága, hanem maga a kaktusz.
Elterjedés: Leginkább a meleg és száraz helyeken elterjedt. A Szél Országában nagy számban megtalálható. Nem szereti a nedves és párás környezetet.
Kinézet: Többnyire barna vagy zöld színű. Szőrös tüskék borítják az egész növényt.
Gyakoriság: A száraz és meleg helyeken gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Démongomba: Rendkívül szagos, de kiszárítva és elfogyasztva jótékony hatású. Fáradság ellen a legalkalmasabb.
Elterjedés: A nedves és sötét helyeket kedveli. Leginkább barlangokban, vagy sötét erdők mélyén tanyázik.
Kinézet: Az egész gomba vörös. Még a gombaszár is.
Gyakoriság: Barlangokban és sűrű erdőkben gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Királygyom: Ízletes fűszer. A gyökerét szokták felhasználni.
Elterjedés: Tágtűrésű élősködő növény. A fák/bokrok gyökereire tapadva szerzi meg a tápanyagot. Minden elhanyagolt kertben megtalálható.
Kinézet: Hosszú zöld vékony fűszerű szára van. Leginkább a gyökeréről ismerhető fel, ami vékony és sárga.
Gyakoriság: Nagyon gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Királybogáncs: A növény nedvei furcsamód erős ragasztó nedvek. Egy kis vágás a növény szárán és már is folyik ki a ragasztó.
Elterjedés: Erdőkben a legelterjedtebb, ott is a magas fák tövében. Egy helyen csak egy nagyobb növény él (1-2m) vagy sok kicsi. (4-5cm)
Kinézet: Vaskos tömör, henger alakú szára van. Nagy vaskos és kemény levelei. Egy száron maximum kettő.
Gyakoriság: Erdőkben gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Királyszár: A királyszár egy növény hagymája. Felszeletelve, kiáztatva és megszárítva erős méreg. Összemorzsolva ételméregként teljesen használható. Közvetlenül a lenyelés után kifejti a hatását, ami szédülés, hányás, túlzott gyomorsav termelődés, ami elég veszélyes. Szétmarhatja a nyelőcsövet és a gyomrot.
Elterjedés: A fagyos és hideg környezethez szokott. A Hó Országában a legelterjedtebb.
Kinézet: A virágja piros és vékony. Összemorzsolva festékanyagokat enged szét. Ami viszont a legfontosabb az a virág gumója, vagy is a hagymája.
Gyakoriság: A Hó Országában elterjedt.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Napkender: Irritatív hatású. A bőrrel érintkezve piros viszkető pöttyök keletkeznek. Szárítás és porráőrölés után, a nyelőcsövön vagy a légcsövön keresztül a szervezetbe kerülve, erős gyulladást okoz.
Elterjedés: Leginkább a nagy és tágas mezők elterjedt. A többi virág között azonban, nehéz megtalálni.
Kinézet: Nagy és széles elterülő levelei vannak. Leginkább a páfrányra hasonlít.
Gyakoriság: A mezőkön gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Tűzbogyó: Csípős bogyók. A Tűzbogyó nedvei a szembe kerülve, vakságot okoznak. Kiszárítva és porrá őrölve fűszernek alkalmazható. Nagy mennyiségben fulladáshoz vezet.
Elterjedés: Nevét a Tűz Országáról kapta. Itt honos, de más tájakon is megél.
Kinézet: A Tűzbogyó egy bokornak a termése. Különös ismertető jele az élénkpiros bogyók és a szúrós levelei.
Gyakoriság: A Tűz Országában gyakori, más tájakon ritka.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Tűzcsalán: Gyógyító és fájdalomcsillapító hatású. A felületi sérülések körül, be kell dörzsölni a sebet/zúzódást. Porrá őrölve, vagy megfőzve fogyasztható is. A szervezetbe kerülve nem okoz károsodásokat, sőt jótékony hatása a bélrendszer tisztítása.
Elterjedés: Szintén a Tűz Országában honos. Szereti a napos és nedves környezetet.
Kinézet: Nagy és recés leveleiről lehet felismerni, amin kicsi szőrszerű szálak vannak. Ezek szúrnak, de jótékonyhatásúak.
Gyakoriság: A Tűz Országában gyakori, más tájakon ritka.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Hajnalharmat (gomba): Folyékony, zselészerű kék anyagot termel. Ez az anyag a gomba külső felületén is megtalálható. Megvágva, vagy megszúrva a testet, a folyadék kiszivárog. Rendkívül mérgező. A szervezetbe kerülve, átmeneti látás és hallásvesztéshez vezet.
Elterjedés: A barlangokban, tavak partján, hegyekben megtalálható. Nem mondhatni ritkának, mivel majdnem mindenhol megél. De ugyanakkor veszélyes.
Kinézet: A gombafeje kék és piros pöttyök tarkítják. A sötétben foszforeszkál.
Gyakoriság: Gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Páncélfű: Leginkább fogyasztani érdemes. Immunrendszert erősíti, serkenti a vérkeringést, és élesíti az érzékszerveket.
Elterjedés: A Szél Országában honos. Kisebb oázisokban tanyázik. Könnyű felismerni, mivel ez az egyetlen cserjefajta, ami megél itt.
Kinézet: Bokorszerűen növekszik. Nagy és lapos levelei vannak, amit ha megvágnak, fehérzselés anyag szivárog ki és összeforrasztja a növény „sebeit”.
Gyakoriság: Ritka.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Sárkánygyökér: Képes feltölteni a használó teljes chakrakészletét. Viszont a hatóidő után, erős fájdalmak léphetnek fel a végtagokban. Túlzott használat hatására érrepedés.
Elterjedés: Van aki azt mondja, hogy a hegyekben él meg. Van, aki szerint élősködő növény és a fák gyökereibe furakodva szerzi meg a táplálékát.
Kinézet: A gyökér színe rózsaszín, de mivel nagyon ritka ez a fajta növény, ezért nem sokat tudni róla.
Gyakoriság: Nagyon ritka.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Varangyfű: Mérgező tavi növény, ami égetés közben mérgez. Kellemes illatos a füstje, de aki egyszer beleszagol, az többet nem kell fel.
Elterjedés: Tavakban és más állóvizekben él. A víz tetején lebeg és hosszú indaszerű nyúlványaival kapaszkodik az iszapba.
Kinézet: Zöldes és nyálkás. Az idősebbeken néha sárga bimbódzó virágok is vannak.
Gyakoriság: Gyakori.
Elterjedés: Nem mondhatni ritka növénynek. Viszonylag tágtűrésű, így szinte mindenhol megtalálható, leginkább tava és folyók környékén.
Kinézet: Nem különbözik sokkal a közönséges nádtól. Csupán annyi az ismertető jele, hogy piros színű spirális csík fut végig a növény kemény és üreges szárán.
Gyakoriság: Gyakori
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
Kaktuszvirág: A szervezetbe jutva, elűzi a szomjúságérzetet, de a kiszáradás tünetei megjelennek. A neve megtévesztő, mivel ez nem egy kaktusz virága, hanem maga a kaktusz.
Elterjedés: Leginkább a meleg és száraz helyeken elterjedt. A Szél Országában nagy számban megtalálható. Nem szereti a nedves és párás környezetet.
Kinézet: Többnyire barna vagy zöld színű. Szőrös tüskék borítják az egész növényt.
Gyakoriság: A száraz és meleg helyeken gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Démongomba: Rendkívül szagos, de kiszárítva és elfogyasztva jótékony hatású. Fáradság ellen a legalkalmasabb.
Elterjedés: A nedves és sötét helyeket kedveli. Leginkább barlangokban, vagy sötét erdők mélyén tanyázik.
Kinézet: Az egész gomba vörös. Még a gombaszár is.
Gyakoriság: Barlangokban és sűrű erdőkben gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Királygyom: Ízletes fűszer. A gyökerét szokták felhasználni.
Elterjedés: Tágtűrésű élősködő növény. A fák/bokrok gyökereire tapadva szerzi meg a tápanyagot. Minden elhanyagolt kertben megtalálható.
Kinézet: Hosszú zöld vékony fűszerű szára van. Leginkább a gyökeréről ismerhető fel, ami vékony és sárga.
Gyakoriság: Nagyon gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Királybogáncs: A növény nedvei furcsamód erős ragasztó nedvek. Egy kis vágás a növény szárán és már is folyik ki a ragasztó.
Elterjedés: Erdőkben a legelterjedtebb, ott is a magas fák tövében. Egy helyen csak egy nagyobb növény él (1-2m) vagy sok kicsi. (4-5cm)
Kinézet: Vaskos tömör, henger alakú szára van. Nagy vaskos és kemény levelei. Egy száron maximum kettő.
Gyakoriság: Erdőkben gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Királyszár: A királyszár egy növény hagymája. Felszeletelve, kiáztatva és megszárítva erős méreg. Összemorzsolva ételméregként teljesen használható. Közvetlenül a lenyelés után kifejti a hatását, ami szédülés, hányás, túlzott gyomorsav termelődés, ami elég veszélyes. Szétmarhatja a nyelőcsövet és a gyomrot.
Elterjedés: A fagyos és hideg környezethez szokott. A Hó Országában a legelterjedtebb.
Kinézet: A virágja piros és vékony. Összemorzsolva festékanyagokat enged szét. Ami viszont a legfontosabb az a virág gumója, vagy is a hagymája.
Gyakoriság: A Hó Országában elterjedt.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Napkender: Irritatív hatású. A bőrrel érintkezve piros viszkető pöttyök keletkeznek. Szárítás és porráőrölés után, a nyelőcsövön vagy a légcsövön keresztül a szervezetbe kerülve, erős gyulladást okoz.
Elterjedés: Leginkább a nagy és tágas mezők elterjedt. A többi virág között azonban, nehéz megtalálni.
Kinézet: Nagy és széles elterülő levelei vannak. Leginkább a páfrányra hasonlít.
Gyakoriság: A mezőkön gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Tűzbogyó: Csípős bogyók. A Tűzbogyó nedvei a szembe kerülve, vakságot okoznak. Kiszárítva és porrá őrölve fűszernek alkalmazható. Nagy mennyiségben fulladáshoz vezet.
Elterjedés: Nevét a Tűz Országáról kapta. Itt honos, de más tájakon is megél.
Kinézet: A Tűzbogyó egy bokornak a termése. Különös ismertető jele az élénkpiros bogyók és a szúrós levelei.
Gyakoriság: A Tűz Országában gyakori, más tájakon ritka.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Tűzcsalán: Gyógyító és fájdalomcsillapító hatású. A felületi sérülések körül, be kell dörzsölni a sebet/zúzódást. Porrá őrölve, vagy megfőzve fogyasztható is. A szervezetbe kerülve nem okoz károsodásokat, sőt jótékony hatása a bélrendszer tisztítása.
Elterjedés: Szintén a Tűz Országában honos. Szereti a napos és nedves környezetet.
Kinézet: Nagy és recés leveleiről lehet felismerni, amin kicsi szőrszerű szálak vannak. Ezek szúrnak, de jótékonyhatásúak.
Gyakoriság: A Tűz Országában gyakori, más tájakon ritka.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Hajnalharmat (gomba): Folyékony, zselészerű kék anyagot termel. Ez az anyag a gomba külső felületén is megtalálható. Megvágva, vagy megszúrva a testet, a folyadék kiszivárog. Rendkívül mérgező. A szervezetbe kerülve, átmeneti látás és hallásvesztéshez vezet.
Elterjedés: A barlangokban, tavak partján, hegyekben megtalálható. Nem mondhatni ritkának, mivel majdnem mindenhol megél. De ugyanakkor veszélyes.
Kinézet: A gombafeje kék és piros pöttyök tarkítják. A sötétben foszforeszkál.
Gyakoriság: Gyakori.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Páncélfű: Leginkább fogyasztani érdemes. Immunrendszert erősíti, serkenti a vérkeringést, és élesíti az érzékszerveket.
Elterjedés: A Szél Országában honos. Kisebb oázisokban tanyázik. Könnyű felismerni, mivel ez az egyetlen cserjefajta, ami megél itt.
Kinézet: Bokorszerűen növekszik. Nagy és lapos levelei vannak, amit ha megvágnak, fehérzselés anyag szivárog ki és összeforrasztja a növény „sebeit”.
Gyakoriság: Ritka.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Sárkánygyökér: Képes feltölteni a használó teljes chakrakészletét. Viszont a hatóidő után, erős fájdalmak léphetnek fel a végtagokban. Túlzott használat hatására érrepedés.
Elterjedés: Van aki azt mondja, hogy a hegyekben él meg. Van, aki szerint élősködő növény és a fák gyökereibe furakodva szerzi meg a táplálékát.
Kinézet: A gyökér színe rózsaszín, de mivel nagyon ritka ez a fajta növény, ezért nem sokat tudni róla.
Gyakoriság: Nagyon ritka.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Varangyfű: Mérgező tavi növény, ami égetés közben mérgez. Kellemes illatos a füstje, de aki egyszer beleszagol, az többet nem kell fel.
Elterjedés: Tavakban és más állóvizekben él. A víz tetején lebeg és hosszú indaszerű nyúlványaival kapaszkodik az iszapba.
Kinézet: Zöldes és nyálkás. Az idősebbeken néha sárga bimbódzó virágok is vannak.
Gyakoriság: Gyakori.
És ez még csak egy töredék volt azok közül a hihetetlenül sok növényből, amik megannyi hatást fejtenek ki az élőlényekre. Már akkor tudtam, hogy ezt a fajta tudást amit szereztem a növényekkel és azoknak az emberi testre való hatásukkal kapcsolatban fel fogom használni. De akkor még nem tudtam azt amit most tudok. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna arra, hogy ez a könyv fog elindítani engem ezen az úton amin most járok. És újból felmerül bennem a kérdés, hogy Mi lett volna ha...
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Kakuzu (Inaktív) Hétf. Május 14 2012, 15:41
Huh, na itt a vége. Jó hosszú egy lista volt meg kell hagyni. Növényekről amúgy se sokat tudunk ebben a világban és jók a leírások is, így nincs mibe belekötnöm. Talán csak egy dologba. Pizzára nincs valami? A pályázatod elfogadom. Aztán okosan a sok zöldséggel, nehogy vissza harapjanak.
A pályázatod elfogadom. Aztán okosan a sok zöldséggel, nehogy vissza harapjanak.
Kakuzu (Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma
Re: Shiren
Shiren Vas. Júl. 15 2012, 13:31
Figyelem! Bizonyos személyeket érzékenyen érintő és a valóságot hitelesen bemutató a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket tartalmaz!
A mostani pályázatom két okból íródott:
Az egyik, hogy a karakterem szembesüljön családja történelmével és megtudja, hogy valójában a Kenshiro klán egyik leszármazottja. Ez csak egy kijátszás, amit pályázatba írok, de az, ami megpályázást igényel, az a második elem megszerzése, ami logikusan következtethető, Mirubi származásából és a klán Kekkei Genkaiának természetéből. Így tehát a Suiton, azaz a Víz elem feloldását pályáznám meg, ami csak moderátori engedélyhez kötött, így pályázatban vagy tanulásban kijátszható. Tudtommal.
Előzmények:
Mirubi sikerrel teljesítette a Chuunin Vizsga első felét. A következő vizsgafeladat egy hónap múlva fog megrendezésre kerülve és az a harcról fog szólni tömören fogalmazva. Ez alatt az egy hónapos szünet alatt, a rokonok és a családtagok eljöhetnek, hogy megnézzék ismerősüket a harcban, vagy akárcsak a puszta szórakozás kedvéért nézzék azt.
Habár haza mehetett volna a többi geninnel és majd egy hónap múlva visszajöhetett volna. Ugyan a hajóút csak egy napos, ha a legjobb hajóval és a legrövidebb úton mennek, így nem lett volna gond. De nem tette. Még információkat akart megosztani Kitorival, az újdonsült csapatársával, az ellenfelével kapcsolatban, hogy legyen némi esélye, no meg persze a fejlődést is szeme előtt kellett, hogy tartsa. Nem lehet tudni, hogy milyen véreskezű versenyző, vagy inkább vizsgázó Shironak nevezett leányzó. Nem volt nehéz eldönteni, hogy ki lesz az ellenfele, hiszen kifogta az egyetlen lányt a Chuunin jelöltek közül. Külsőre, nem tűnt a leg vadabbnak. Sőt, inkább visszahúzódónak, aranyosnak, és nagyon szépnek.
~ Miért pont nekem kell ismét egy lánnyal harcolnom? Eddig egy normális ellenfelem sem volt, csak lányok. Persze Take-chan kivétel, de hát az nem is volt igazi vérre menő harc. És egyáltalán hol fogok alud…? ~
És a gondolatait a másodperc tört része alatt szakította félbe az a jelenség, - amely szintén a másodperc tört része alatt jutott el a tudatáig – hogy ismerős arcokat lát maga előtt. Persze el kellett telnie pár másodpercnek, hogy tudatosuljon meggyötört és zavaros elméjében az, hogy a Nagyapja Marusi és a macskája Ifu áll előtte. Pontosabban Ifu, a teknőc tarka, fél perzsa kandúr, csak dorombolva ült a nagyapa vállán. Mirubi pislogni és sűrűn törölgetni kezdte a szemét. Azt hitte, hogy nem lesz itt senki a rokonai közül, akik vele együtt örülhetnének majd a győzelmének, de most úgy tűnik, hogy még is. Egyikőjük még harcolhat is, és részesülhet majd az örömben, ami a gyenge és ártatlan kislány legyőzésével jár majd. Valami viszont, egy hatalmasabb és ördögibb erő, a szadizmus előrelátó ereje most arra késztette a fiút, hogy karjait széttárva rohanjon nagyapja karjaiba, szorosan átölelve őt és a rég nem látott kis kedvencét. Eldobta a táskáját és futni kezdett. Körülbelül két méterre állt tőlük, de egy örökké valóságnak hatott, amíg odaért. De nagyapja kedves és könnyektől áztatott szorítása és Ifu selymes bundája helyett, csak a Nap által kiszárított, poros földet érezhette. A következő pillanatban, nagyapja lába Mirubi hátán volt és Ifu feneke pedig gondosan Mirubi fején. Úgy ült rajta az átlagnál kicsit nagyobb macska, mint valami pökhendi, öntelt Oroszlán a prédája rothadó tetemén.
- Nem megmondtam, hogy mindig legyél résen hee?! De legalább nem hoztál rám szégyent. – És a macska nyalogatni kezdte a fiú haját – Hallom szépen átjutottál az első fordulón. Nem nagydolog azt tudod-e? Majd ami most jön, az már az lesz. Még jó, hogy eljöttem és szereztem egy takaros kis házat. Majd ha jól viselkedsz, alhatsz a kanapén!
Azzal felsegítette a csillagokat látó unokáját, majd intett neki, hogy kövesse. Ifu is megenyhült. Egészen tüneményes macska lenne, ha nem ettől a szadistától kapta volna a neveltetést. A macska Mirubi karjaiba vetette magát és dorombolni, bújni kezdett. Persze érezte a kis sunyi, hogy nem rövid út áll előttük, így kihasználta az alkalmat.
Fél órával később, végül elérték céljukat. Tényleg igaza volt a nagyapjának. Egészen szép házat sikerült szereznie a Falu szélén. Sokkal szebb mint ami Konohában van és ráadásul két emeletes. Csak annyi a baja, hogy inkább labdára hasonlít, mintsem dobozra. De hát, fő a változatosság nem igaz? Mirubi lezuhanyozott, majd evett nagyapja híres tojásos rizséből és ledőlt a kanapéra. Érezte, hogy valami nincs rendben ezzel a nappal. Valaminek még történnie kell. Abban a percekben, amint ezen gondolkodott, Ifu egy egészen szépen megformált szőrcsomót öklendezett fel a parkettára. Nem volt semmi nyál, vagy váladék, pusztán a nedves szőrlabda. Talán ez lett volna az a dolog? Biztosan nem, de ez az álmos és meggyötört fiút nem érdekelte. Megigazította párnáját, majd ledőlt. Abban a szent pillanatban, hogy álomra hajtotta széttaposott fejét, a nagyapja hangjára lett figyelmes.
- Most nem aludhatsz! Nem véletlenül jöttem el Konohából. Valami nagyon fontosat kel megvitatnunk, vagy is elmondanom. Jól figyelj rám és ne vágj közbe!
Marusi letett a fa asztalra egy kisebb ékszeres ládikát, majd hátradőlt a fotelban és megvárta amíg Mirubi felül, majd sóhajtott egyet. Sosem látta még ennyire komolynak az öreget, így megijedt. De nem kellett sok időt eltöltenie ebben a feszült csendben, mivel neki is kezdett a mesélésnek az öregember.
- Sosem voltam jó a történetmesélésben, de most muszáj megerőltetnem magam. Mint tudod, a családunk a nagyszülőktől tart fent csak írásos emlékeket. A dédszüleidről senki nem tud semmit. Viszont ez nem teljesen igaz. Én mindent tudok róluk és az egész családunkról. – Mirubi szívverése elkezdett felgyorsulni – A legjobb, ha visszafelé megyek és nem a legelejétől kezdem. Ugye, Te és s féltestvéred a legfiatalabb tagjai a családunknak. Nem vagyunk sokan. Az apád és az anyád Konohában született. Én is és a nagyanyád is Konohában született. De az apai ágad nem teljesen tiszta Konohai vérű. A dédszüleid pedig Kirigakurei Kenshiro leszármazottak…
Csend állt be a szobában. Nem volt az a kínos, nyomasztó csend. Sokkal inkább egyszerű, nyugodt csend. Mirubi szívverése fokozatosan lassulni kezdett és egyre gyengébb lett. Végre nem izzadt és nem is izgult. Nem igazán érintette mélyen az, hogy a számára teljesen ismeretlen rokonok, honnan valósiak.
- Ezt még a dédszüleid hagyták hátra nekem, hogy később átadjam a fiamnak majd Ő az Ő fiának és így tovább. Habár az nem volt a tervben, hogy apád idő előtt távozik, így fiatalon kell megtudnod ezt az igazságot. – Mirubi maga elé vette a dobozt majd kinyitotta – Legfelül egy tekercs van, a klán teljes történelmével. (AdatlapokKenshiro) Alatta egy névsor azokról, akik valaha a rokonaid voltak és sikerült megmenekülniük az üldözésekkor. A leszármazottaik talán még ma is élnek. Olvasd el a tekercset.
És Mirubi olvasott. Megtudta a klán teljes történelmét. Az alapítóktól kezdve, a Kekkei Genkai képességekig, amiről még csak az Akadémián hallott. Miután elolvasta, a nagyapja így szólt:
- Mivel a klán vérvonala szétvált nálam és a nagyanyádnál, így nem valószínű, hogy rendelkezel a Shoton elemmel, ami a Suiton és a Katon-ból tevődik össze. Ezt viszont megcáfolja az a tény, hogy a Katon az elsődleges chakraelemed. Valószínűleg a személyiséged és az erős kötődésed a Konohai édesanyád iránt tehet erről. Így Nyolcvan százalék arra az esély, hogy uralni tudod a Vizet. Erre azért ennyi ez esély, mert az összes Kenshiro elsődlegesen Suiton beállítottságú, így tehát a Dédszüleid is. Viszont ez az ág, megtört Konohánál, amikor is Én elvettem a nagyanyádat, aki Doton beállítottságú volt. Bizony zavaros ez tudom… De az apád Suitonnal rendelkezett, míg az édesanyád Katonnal. Így 50% az esély a Víz affinitásra, de mivel ott vannak a régi rokonok, így ez 80%-ra ugrik. Persze ez csak az Én elméletem. Holnap ki fog derülni a teljes igazság, amikor is megpróbáljuk feloldani a második elemedet. Addig is pihend ki magad.
Azzal a nagyapja felállt, majd távozott az előszobából. Mirubi és Ifu, pedig nyugodtan hajtották álomra a fejüket, hiszen egyikkőjüket sem izgatta ez a titokzatos múlt. Ami volt, elmúlt és ráadásul régen is volt. Kár aggódni. Ami sokkal inkább nyugtalanította, azaz, hogy vajon képes-e alkalmazni a Víz elemet is. Maga a gondolat, hogy egy újabb elemre tehet szert, és ezzel még erősebb lehet… És ráadásul még egy harmadik fúziós elemre is van esély, az már teljesen felizgatta Mirubi idegeit és a gondolatai.
~ Vajon itt, Kumogakuréban is vannak rokonaim? Előfordulhat, hogy a távoli rokonaimmal mindennap találkozom, csak nem tudok róluk? Mekkora erőre tehetek szert egy második elemmel? Vajon sikerülhet elsajátítanom az összes Ninjutsut ami létezik? Ez már rég életcélom… De nem lehetséges. Nincs azaz ember, aki képes lehet erre. Senki sem élhet addig. ~
*
Ezekkel a baljóslatú gondolatokkal a fejében aludt el Mirubi. De a történések itt még nem értek véget. A holnapi nap még nem kezdődött el. Elkeseredett csatát vívott álmában a szeretteivel. Ismételten látta a halott nőt a lábai előtt. A szőke szépséget teljesen ellepte a vörös vér. Mirubi lába felé is folyt belőle és rendszerint itt szokott vége szakadni az álomnak. De most tovább folytatódott. A vér, Mirubi lábán kezdett felkúszni és a talajhoz láncolta. A bíborvörös vér most már koromfekete volt. A földön fekvő hulla már oszlásnak indult. Ilyen gyorsan? A fekete vér megrontotta a szőke szépséget. Teste bomlásnak indult. Ezt az iszonytató szagok is elárulták. Nem volt szép látvány. Még a legkegyetlenebb gyilkos sem szívesen részesül ebben a látványban. Álomban az érzések még hevesebbek. Mirubi szívverése felgyorsult, ahogy a fekete vér egyre jobban beterítette a testét, míg végül csak a szeme látszott ki. A rothadó holtest felemelkedett a levegőbe. A szőke hajról csurgott le a fekete mocsok. Mint ha a romlást és a fájdalmat szimbolizálta volna. A hulla felemelte fejét és megmutatta arcát. Az égszínkék szemek úgy világítottak a sötétben, mint a Hol a sötét éjszakában. Mirubi édes anyja volt azaz oszlásnak indult bemocskolt holtest… A fiú izzadtan és a könnyektől áztatva kelt fel. Ifu felborzolt szőrrel és nagy kerek szemekkel ült a lábánál és nézte a fiút. Mint ha belelátna a lelkébe és Ő is érezné azt a feketeséget, ami ott kavarog.
*
A reggeli már ott várta a kis faasztalon a faládikó mellett. Mirubi még egyszer kinyitotta a dobozt és kivette a tekercset, Akkor látta, hogy a doboz alja ki van bélelve egy fehér kendővel. Kivette és széthajtotta. A Kenshiro klán jelképe volt ráhímezve feketén. A tekercset visszatette a helyére, a kis kendőt pedig felkötötte a karjára, hogy mindenki lássa: Vannak még túlélők!
Nem volt senkire dühös a Kirigakureiek közül. Tény, hogy ha nem üldözik őket el, akkor most egy teljesen másik ember lenne. A neveltetés és minden teljesen más ott. De Ő ezt az életét szerette. Annak az oka, hogy feltűzte a klánja jelképét, csupán a lázadás és a viszály szítás felbecsülhetetlen érzése volt. Miután megette a regeijét, a nagyapjával ellátogattak egy igencsak eldugott helyre. Minden cuccát magával vitte a fiú az öregember utasítására. Nem volt sok nála, csak a táskája és a tekercsek a végtagjain. Nagyjából két órás utat tettek meg. Kumogakurér elhagyták, de továbbra is a Villám Országában voltak. Úgy engedték el az öreget a kapuőrök, mint ha ismernék őt. Igaz, hogy ellenőriztek mindenkit, aki be vagy ki akart menni, de a vizsgázóknak szabad utat engedtek, elvégre is most jön a vizsga egyik legnehezebb része. Fejlődniük kell a zöldfülű egyéneknek. A két órás út alatt Ifu kifáradt, így amikor megérkeztek a célhoz, egyből kidőlt szegény cicus. De nem kellett sokáig vergődnie a melegtől, mivel a nagypapa egy vízeséshez hozta őket. Mind a ketten belevetették magukat a fodrozódó vízbe. Persze Mirubi ledobta magáról gyorsban a tekercseket és a táskát, de a ruhája rajta maradt. Ifu macska létére egészen merészen vetette bele magát az ismeretlenbe. Furcsa is volt, de hát kifáradt. A mosoly, azonban lefagyott Mirubi arcáról miután tudatosult benne és a macskájában, hogy bizony korántsem a legmelegebb forrásvizet sikerült kifogniuk. A nagyapja arca viszont felderült és a már megszokott kárörvendő kacajjal nevette ki unokáját, aki lila szájjal és tiszta libabőrrel rángatta ki maga után Ifut a vízből. A macska is megvető pillantásokat vetett az öregre. De most nem csinált pedig semmit szegény vénember, csupán kinevette őket. De hát ez van… Miután megszárítkoztak, neki láttak az edzésnek, ami ugye a második elem feloldására szolgált. Reményeik szerint Víz a második eleme a zöldfülű geninnek. Viszont rájönni, koránt sem egyszerű.
- Nos fiú, - drámai szünet – Hajrá!
- Csak nem gondolod, hogy Én tudom, hogy mit kell csinálnom?! Hogy a francba kell ezt csinálni?!
Fakadt ki Mirubi.
- Először is ezt a viselkedést kell elhagynod. Ezt a lobbanékony természetet, ami a Tűz beállítottságúakra jellemző. Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy Víz elem-e a második elemed és egyáltalán van-e második elemed, ahhoz tesztelnünk kell téged egy technikával. Ha akár egy kicsit is befolyásolni tudod a vizet, akkor semmi kétségem nem lesz afelől, hogy tudod Te azt… De előtte le kell nyugodnod! Az a feladatod, hogy menj be a vízesés alá és helyezkedj el Lótuszülésben!
Mirubi elindult, hogy teljesítse nagyapja parancsát, de amint odaért, megtorpant.
- Ez hideg! Nem fogok ez alá beülni.
- Dehogynem, sőt még a ruháidat is leveszed!
Nem volt mit tenni, teljesíteni kellett a parancsot, a nagyobb hatalom elérése érdekében. Levetkőzött fél pucérra és beküzdötte magát a vízesés alá. A hatalmas víztömeg csak úgy verte a testét. Pár másodperc után, hogyan erőt fejtett ki rá, hogy majdnem összepréselte. De állta a sarat. A sok kimerítő edzés és a kínzások meghozták a gyümölcsüket. A fiú elmélyült saját gondolataiban, miközben nagyapja okította.
- A tűz pusztít. A víz életet ad. A tűz megújít. A víz megfolyt. Ha egy terület leég, ott később új életterem, így a tűz nem csak pusztítani tud. De a legtöbben csak a pusztításra használják. A tűz beállítottságúak az érzelmekből táplálkoznak. Megfigyelhetted Te is, hogy az olyan érzelmek, mint a harag, a düh, a féltékenység, mind befolyással vannak a technikáidra. A Suiton technikák is az érzelmekből táplálkoznak. A víz életed ad és életeket vesz el. De legtöbben a tisztasággal és a jóval azonosítják. A víz elemű technikákat a szeretet, a boldogság, és az összes ilyen kellemes érzet táplálja. Így nincs könnyű dolgod, hogy ha egy csatában felváltva akarsz technikákat alkalmazni. Te tipikusan, azaz ember vagy, aki a jutsujaihoz az erőt az érzelmeiből meríti. A legtöbben nem ezt teszik. Nyisd ki a szemed.
Mirubi ekkor kinyitotta szemeit, ahogy azt a nagyapja parancsolta, de még mindig érezte az egységet a lelkében. Már egyáltalán nem zavarta a víz, ami az elején annyira nyomta. Most már azt érezte, hogy egy a természettel és egy a hideg érzettel. Nem azt érezte, hogy olyan mint a víz és így megfigyeli annak tulajdonságait, hanem tudta, hogy Ő a víz és így már nem kellett gondolkodnia annak tulajdonságain és a természetén. Teljesen nyugodt volt. Felállt, majd odament a nagyapjához szépen lassan, kimért léptekkel. Mikor odaért, a nagyapja magára vonta a figyelmét.
- Jól figyel és jegyezd meg!
Azzal elmutogatott három kézjelet. Kígyó, Madár, Tigris. A vízből egy klón emelkedett kettejük mellé, majd szétfolyt.
- Most Te próbáld meg! Ha sikerül ezzel a technikával befolyásolnod a vizet, akkor sikerrel jártunk!
Mirubi szótlan volt. A bőre hófehér akár egy hulla. Elmutogatta lassan a kézjeleket, majd a tapasztalatait felhasználva, kiterjesztette a chakráját. Befolyásolta a létrehozó anyagot és a mellettük lévő vízből felemelkedett egy kevés víz. Mindeközben teljesen nyugodt volt és kimért. Nem gondolkodott és nem izgult. Nem kapkodott, ahogy szokott és nem volt türelmetlen. Megbékélt a világgal. A víz viszont egy pár pillanat múlva visszafolyt a vízbe, mint ha csak kiöntötték volna. A nagyapja ujjongva magához ölelte a jéghideg fiút, ami kizökkentette Mirubit ebből a mérhetetlen nyugalomból.
- Sikerült!
- Sikerült? Akkor megvan a második elemem?
- Egy kis gyakorlással képes lehetsz ugyan úgy használni ezt az elemet, mint a tüzet. Ez a technika a Mizu Bunshin volt. Egy klón technika, amiket annyira szeretsz. Neked csak egy lábujj megformálásához elegendő vizet sikerült megformálnod, de semmi sem megy elsőre. Ha lesz rá időd, akkor majd gyakorold!
Mirubi csak bólintott, majd összeszedte a cuccait. Szívesen emlékezett vissza ezekre a percekre. Itt volt életében a legnyugodtabb. Nem gondolt az őt körülvevő gondokra. De most vissza kellett menniük Kumogakuréba. Két óra alatt, ezt meg is tették.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Kakuzu (Inaktív) Kedd Júl. 17 2012, 09:04
Számomra kissé hamar megbékéltél a világgal, mint Buddha, miután elveszítette a hot dog evő versenyt, viszont összességében elfogadom. Jól ki lett ez találva a második elem feloldására.
Kakuzu (Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma
Re: Shiren
Shiren Kedd Júl. 17 2012, 12:05
Köszönöm az értékelést!
Hát a nagyon erős kettősséget akartam kifejezni ezzel mondhatnám. De az az igazság, hogy nem volt kedvem hosszabban írni.
Hát a nagyon erős kettősséget akartam kifejezni ezzel mondhatnám. De az az igazság, hogy nem volt kedvem hosszabban írni.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Shiren Hétf. Szept. 17 2012, 20:54
// Azt hiszem, elég sokáig készítettem elő a terepet a „gonosz” megvalósulásához, így a folyamatos kijátszások és súlyosbítások mellett most egy Pályázattal teszem fel az „i”-re a pontot. //
Cél:
- Toxikológiai, gyakorlati ismeretek bővítése.
- Lobotómiával és így az orvoslással kapcsolatos ismeretek szerzése.
- Elmélyíteni a karaktert a sötétségben, felfedni az igazságot.
- Egy „szervezet” gondolat felmerülése.
Előzmények:
Mirubi részt vett a Chuunin Vizsgán. A döntőben kiesett, de ennek ellenére megkapta a Chuunin rangot és a vele járó egyéb díjat. Szert tett egy részletes orvosi könyvre, valamint a könyvben jegyzetek is voltak egy orvos kézírásával és feljegyzéseivel, egy különleges Skizofréniában szenvedő beteg emberrel kapcsolatban. Részletes információkkal szolgál a betegség kezeléséről és súlyosbításáról, valamint egyéb érdekes tapasztalatok és kísérletek is vannak a jegyzetek között. Mind illegális kutatás, így illetéktelen kezekbe kerülve, veszélyes lehet...
Két nap telt el azóta, hogy véget ért a Chuunin vizsga. A társai már mind visszamentek Konohába, csak Ő maradt Kumogakuréban. Igaz, hogy nem szeret itt lenni a sok furcsa ház és ember miatt, de most nem tehet mást. Vannak még elintéznivaló dolgai, amit Konohában nem tehet meg. Ezek a jegyzetek, amiket talált nagyon érdekesek. Most, hogy Chuunin lett, haza kellene mennie a falujába. De valami miatt nem kívánkozik elindulni. Lehet, hogy most, hogy elérte, amit akar, már nem is annyira fontos az számára, amit elért? Hát, ez így szokott lenni az emberek legnagyobb részénél. Minden esetre, lassan indulnia kell hazafelé. Nagyapja is menne már és Ifu is. Kihasználva utolsó szabad napjait Mirubi átolvasgatja attól a furcsa férfitől szerzett jegyzeteket és a könyvben bejelölt részeket. Most van ideje, ugyanis nagyapja a mai napon még beszerez néhány növényt és ritka gombafajt, aztán indulnak haza. A kanapén ülve nyitja ki a könyvet, majd előveszi a jegyzeteket és olvasni kezdi azokat a sorokat, amiket néhány nappal a vizsga előtt.
A napok előrehaladtával a paciens állapota reménytelennek bizonyul. A Skizofrénia tünetei tapasztalhatóak nála és valószínűleg egy teljesen egyedi Tudathasadásról van szó, ami teljesen elkülönül a többitől és még hasonlót sem tapasztaltam eddig senkinél. A beteget, egy speciális készítménnyel fogom kezelni, ami átmenetileg talán korlátozza ezt az öntudatra ébredt felét…. A gyógyszert egy Páncélfű teljes szárából állítottam elő, összekeverve egy nagyon minimális mennyiségű méreggel a Hajnalharmat gomba ragacsos nedvével. Egy igen hatásos és savas koncentrátum nyerhető ki a Páncélfűből, amit összefőzve a Hajnalharmat nedvével egy olyan anyag keletkezik, amely hasonlatos…
…A dolgok nem egészen úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. A szer nem szűntette meg a kényszerképzeteket. Sokkal inkább egy előrehaladott állapotot fejlesztett ki… a paciens másik személyisége feltört és dühöngeni kezdett. Újabb kísérleteket…
Az egyik könyvemben rátaláltam egy módszerre, amivel a skizofrénia teljesen leállítható gyógyszeres kezelés nélkül. A módszer a Lobotómia. Az eljárás során az agy elülső részének, a homloklebenynek az effektív megsemmisítését jelenti. Az eljárás személyiségváltozással, vagy szellemi leépüléssel jár. A beavatkozást elég egy hegyes tűvel és egy kalapáccsal elvégezni. A szem egy pontján kell átszúrni a tűt, tulajdonképpen a könnycsatornán. Amint eltaláltam azt a bizonyos pontot, a paciens lenyugodott. Két hétig tartott mire újra megszólalt. Az emlékeit elveszítette, de a betegsége megszűnt…
Olvasva a sorokat, Mirubi elborzadt. Szabályosan remegtek a szemei. Valami megindult benne… Valami, ami már régóta benne volt.
~ Ilyen dolgokra képesek az emberek? Ez borzalmas! Nem… Nem… Csak így lehet megtanítani az embereket! Az emberek nem érdemlik meg az életet! Mennyire szép lehet nem igaz? Egy agy halott zombit létrehozni egyetlen mozdulattal?! Eddig nem is tudtam, hogy lehetséges! Ennyire egyszerű lenne végleg elnémítani egy embert? Egy egyszerű mozdulat, ami csak néhány csepp vérrel jár! Hiába, az emberek gyengék és sebezhetőek, csak meg kell találni a gyengepontjaikat! *Csak nem megvilágosultál végre? *De! És végig neked volt igazad. Az emberek nem érdemlik meg az életet. Mindegyik ember romlott!! De ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek jó emberek… Ne érts félre, nem lettem olyan, mint Te Hishi! ~
Fejezte be magában a csevejt, majd felállt az asztaltól és összecsukta a könyvet. Elővette a táskáját, majd összepakolta a holmiijait. Csak a fegyvereit, a pénzét, a minilabort és a Chuunin öltözékét tette el és persze a könyveit. Viszont, miután összepakolt eszébe jutott valami. Ha már Hishimonnak végig igaza volt, akkor talán jobb lenne, ha kipróbálná azt a bizonyos szert, amit a jegyzetek között olvasott. Azt írja a férfi, hogy a Páncélfű koncentrátumot és a Hajnalharmat minimális mennyiségű vérét összekeverve, majd kifőzve és koncentrátumot készítve belőle felerősíti a skizofréniát. Mivel Mirubi most már Chuunin, így szüksége lehet ilyen drogokra a harcok során. Ez nagyon jól tudta Ő is, de azt még nem, hogy nem is nagyon fog neki majd kelleni az a szer… Kipakolta a táskájából a Minilabort, majd felállította a kertben. A kettő borszeszégőt majd a két fazekat. Most jöhettek az összetevő. Páncélfű mindenhol van, így a nagyapja hordozható kertjében is akad a sok ritkaság mellett. A Hajnalharmat mérgét pedig rágcsálóirtásra szokták használni. Persze mindenki tudja, hogy ezzel a szerrel ölnek legegyszerűbben az alattomos emberek. Ilyen hajnalharmat keverék van az öreg házában is akitől bérelték a lakást. Be is szaladt, de sajnos az üveg az üres volt. Persze, csak azoknak, akik nagy mennyiségben akarják használni. Mirubi nem, így fogta az egyik senbonját és a hegyét végighúzta az üveg oldalán. A nyálkás és savas anyag csillogott a fegyver hegyén. Mirubi kivitte a laborhoz és a Páncélfű levelével lehúzta a senbonról az a kevéske mérget, majd az egész füvet a mérgezett levéllel együtt beletette az egyik fazékba, majd felöntötte vízzel és légmentesen lezárta. Megfogta a gumicsövet és a kivezető nyílásba dugta, ahogy szokta. Itt távozhat majd a felesleges gőz a másik fazékba. Mindkét borszeszégőt használja, így az egy napi várakozási idő fél napra csökkent. Igazság szerint nem tudja, hogy mennyi kell a Hajnalharmat mérgéből, csak annyit, hogy nagyon kevés. Ez pedig amit beletett kevés is és higított is, így nem lesz gond. Most már csak meg kell békélnie azzal, hogy Hishinek igaza volt abban, hogy az emberek nem méltóak az életre. Nem úgy, mint egyes állatok. A legtöbb ember bűnöz élete során. Ölnek, megszégyenítenék, kigúnyolnak. Mit csinálnak az állatok? Semmi olyat, mivel hibát követnének el. Ölnek, mert enniük kell. Ezen kívül, senki érzelmeivel nem játszanak, és senkit nem bántanak meg. Egy biztos, hogy ha Mirubi visszatér Konohába, a küldetéseibe az érzelmeit is beleviszi és a-szerint fog cselekedni. Ezt mélyen magában elhatározta… Eljött az este. Egész nap azt a fortyogó fazekat figyelte. Figyelte, hogy hogyan telepszik meg a pára az edény külsején. Milyen érdekes, hogy a semmiből képes vizet létrehozni egy puszta folyamat, ami a természetben is könnyedén lejátszódhat… Az éjszaka hangzavarát – Mert igen, tücsökciripeléstől, mulatozásoktól és furcsa zajoktól volt hangos az éjszaka – egy szekérnyikorgó hangja zavarta meg. Már a szúnyogok és a többi bogár is elkezdett gyűlni a fiú köré, mire megérkezett a nagyapja két doboz, frissen szerzett növénnyel. Mirubi segített neki lepakolni, majd elültetni gyertyafény mellett a sok újonnan beszerzett növényt. Persze ironikus, hogy miután végeztek, a minikerteket szépen felpakolták a szekérre, hogy holnap reggel majd ne keljen ezekkel vacakolni.
- Nagyapa? Kérdezhetek valamit? - Tette fel a költői kérdést Mirubi, mire a nagyapja csak bólintott. A fiú a szekér oldalát birizgálva tette fel a kérdést – Te gondoltál már arra, hogy az emberiség hanyatlik? Ma arra jöttem rá, hogy minden ember, halált érdemel.
Mondta, szinte teljesen természetesen, mint ha csak az időjárásról beszélnének. Nagyapjának ez bizonyára hatalmas váltás volt. Eddig csak a mosolygós, rakoncátlan fiút ismerte. Persze, egy olyan ember sem él a földön, aki ismerné Mirubi érzéseit. Bajos lenne, ugyanis még Önmaga sem ismeri… A nagypapa csak mélyen Mirubi szemébe nézett, majd kezébe szorongatva a gyertyát, amivel a pakolásnál világítottak, leültette unokáját a lépcsőre, aki erre hatalmas szemekkel nézett nagyapjára. Tudta, hogy mi következik. Szinte már sejtette előre.
- Az unokám vagy. Énnekem már nem sok időm van hátra, így meg kell veled osztanom mindent, amit tudok. Ennek egy részét már megtudtad. Azt, hogy Kenshiro leszármazott vagy. – Nyelt egy nagyot, majd könnyezni kezdett. Az a kőkemény férfi, akit ismert Mirubi, most egy csapásra megváltozott – Viszont, van egy titok, amit rajtam kívül most már csak a mostohád tud. Hosszú történet, de Én mégis megpróbálom összefoglalni. Anyádról és Apádról fogsz megtudni olyan titkot, amit soha nem lett volna szabad megtudnod. – Mirubi falfehér lett. Még gyertyafénynél is jól lehetett látni. Émelyegni kezdett. – De mivel ilyen gondolatok kavarognak a fejedben, úgy érzem meg kell tennem még akkor is, ha gyűlölni fogsz miatta. Az anyád haláláról annyit tudsz, hogy a szülésed után meghalt agyvérzésben… Ez nem igaz. Az anyád kisgyerekkora óta Kirigakure informátora volt.
Amint ezt kimondta, a gyertya lángja megbicsaklott. Jéghideg borzongás futott át a fiún, de nem szólt semmit.
- Miután megtudta tőlem, ilyen idős korában, mint most te, hogy Kenshiro leszármazott, úgy érezte, hogy Kirigakuréban van a helye. Engedélyt kapott a Hokagétól, hogy elhagyja a falut. Persze csak annyi volt a célja, hogy Kirigkauréban tisztázzon néhány dolgot. Akkoriban még a békésebb idők jártak. Nem sokkal a visszatérte után romlott meg a viszony a falvak között. Később összeházasodott a fiammal. Nem sokkal ez után, megszülettél Te. A kettőtök iránt érzett mély érzelmek miatt, már nem szivárogtatott ki információkat Konohából. A falu vezetősége eközben megsejtette a dolgot és valószínűleg ki is végezték volna anyádat, ha Kirigakure nem teszi meg helyettük… Apád ez után bosszút esküdött és egy „Küldetés” fedőnév alatt megpróbálta megtorolni ezt anyád gyilkosán. Ez sikerült is neki, így nem maradtak elvarratlan szálak, de az életével fizetett érte. – Az öreg szája megremegett. Könnyeit és zokogását nagy nehezen tudta csak lenyelni – Ezt csak Én és a mostohaanyád tudta és most már Te is. Kérlek, ne haragudj ránk, hogy ezt nem mondtuk el neked!
Sírta el magát végül a nagypapa. A borostás férfi, most úgy remegett a lépcsőn, szorongatva unokája kezét, mint egy gyerek. Mirubi eközben felállt. Az arcán nem látszott semmilyen érzelem. A szemeiben viszont látszott minden düh és fájdalom. De mégis, eltemette mélyen magában ezeket az érzelmeket.
- Nem haragszom. A gyűlölet olyannyira végtelen… Ez uralkodik a lelkeken. Apám egy barom volt, hogy ilyet tett! Anyám pedig egy önző, áruló, aki nem érdemelte meg az életet! Ugyan olyan, mint a többi embert! Ez ellen tennem kell valamit! Meg kell mutatni a világnak, hogy az emberiség egy fabatkát sem ér! Ez alól Én sem vagyok kivétel, de Én legalább látom az igazságot!
A fiú tekintete ijesztő volt. A szemei remegtek és egy olyan démoni mosoly húzódott végig az arcán, ami nem mindennapos.
- Ne mond ezt! Mindketten jó emberek volta…
- Te sem vagy különb! Vén bolond! Igazad van, nem sok van már hátra életedből! Azt a keveset éld úgy, hogy elfelejtesz engem! Felejtsd el, hogy valaha is a családodba tartoztam!
Ordította Mirubi, majd hátrarohant a kertbe. Szétszerelte a forró fazekat. Meg is égette a tenyerét, de ez most nem volt fontos. Összegyűjtötte a fiolába amit sikerült kisajtolni a növényi keverékekből, majd eltette azt és összepakolta mosatlanul a minilabort. Ifu mindvégig hűségesen követte a fiút, habár nem igazán tetszett neki, hogy a két gazdája veszekszik egymással. De tudta, hogy ha most magára hagyja a társát, akkor örökre elveszett a sötétségben. A nagyapja, unokája lábába kapaszkodva próbálta visszatartani a fiút, aki egy rúgással eszméletlenné tette szeretett nagyapját. Túl sok trauma érte, így már nem képes a józan gondolkodásra. Kumogakure utcáin rohant végig macskájával a nyomában. Nem tudta, hogy hova megy, de azt igen, hogy egy darabig nem tér vissza Konohába.
~ *Az emberek annyira fertelmesek! Egyik átkozott fajtámbeli sem érdemel többet a halálnál! Előbb vagy utóbb úgy is eléri őket a végzet, de minek várni nem igaz? Majd Én leszek, aki beteljesíti az emberiség jövőjét! Csak megsürgetem, ami amúgy is bekövetkezne! Nem kellene így lennie, ha az emberek nem lennének olyanok amilyenek! *Ez a beszéd! Halál rájuk! Számíthatsz rám fiú! *Chh! Magammal is végzek, ha mindenkivel végeztem. Egyetlen egy emberi képződmény sem maradhat életben! Az összes ocsmány, csúszómászót eltaposom! A Végítélet Napja, majd a tűzbe küldi őket! Ha a világ leosztja, kártyáit, akkor lépek Én a színre. Mikor már a Föld az utolsókat rúgja, megszabadítom az életet ettől a fajtól! Addig is nem kell mást tennem, csak folytatni szerepemet a világ előtt, és amikor már mindenki megnyugodott, lecsapok! Embereket kell gyűjtenem, akik ugyan így néznek a világra és miután megvannak, együtt kiírtjuk ezt a gennyet a világból! Igen, ez az Én új küldetésem! ~
Merész gondolatok egy ilyen fiútól. Immáron a jóság teljesen elveszett a fiúban. A sötét éjszakában eltűnik Ő maga is… Egy új fejezet kezdődik!
Elkészített Koncentrátum:
Elkészítése:
A Páncélfű teljes részét, valamint a Hajnalharmat gomba ragacsos nedvéből egy késhegynyit egy forrásban lévő, vízzel teli fazékba kell dobni amit utána, légmentesen le kell zárni. Ezt egy kuktában a legegyszerűbb elkészíteni. A kukta kivezető nyílásába egy vékony gumicsövet kell behelyezni, amin a gőz távozhat egy másik edénybe. Így a víz elpárolog és a növényből kioldódott anyag megmarad. Ezt az anyagot ki kell facsarni a zöld növénytestből és készen is van.
Elkészítési idő:
Gyenge hatású ital, két borszeszégővel fél nap.
Hatása:
Drog, amely felszínre hozza az ember igazi Énjét. Ezáltal az elfojtott érzelmek a Skizofréniában szenvedőknél a felszínre törnek.
Cél:
- Toxikológiai, gyakorlati ismeretek bővítése.
- Lobotómiával és így az orvoslással kapcsolatos ismeretek szerzése.
- Elmélyíteni a karaktert a sötétségben, felfedni az igazságot.
- Egy „szervezet” gondolat felmerülése.
Előzmények:
Mirubi részt vett a Chuunin Vizsgán. A döntőben kiesett, de ennek ellenére megkapta a Chuunin rangot és a vele járó egyéb díjat. Szert tett egy részletes orvosi könyvre, valamint a könyvben jegyzetek is voltak egy orvos kézírásával és feljegyzéseivel, egy különleges Skizofréniában szenvedő beteg emberrel kapcsolatban. Részletes információkkal szolgál a betegség kezeléséről és súlyosbításáról, valamint egyéb érdekes tapasztalatok és kísérletek is vannak a jegyzetek között. Mind illegális kutatás, így illetéktelen kezekbe kerülve, veszélyes lehet...
Két nap telt el azóta, hogy véget ért a Chuunin vizsga. A társai már mind visszamentek Konohába, csak Ő maradt Kumogakuréban. Igaz, hogy nem szeret itt lenni a sok furcsa ház és ember miatt, de most nem tehet mást. Vannak még elintéznivaló dolgai, amit Konohában nem tehet meg. Ezek a jegyzetek, amiket talált nagyon érdekesek. Most, hogy Chuunin lett, haza kellene mennie a falujába. De valami miatt nem kívánkozik elindulni. Lehet, hogy most, hogy elérte, amit akar, már nem is annyira fontos az számára, amit elért? Hát, ez így szokott lenni az emberek legnagyobb részénél. Minden esetre, lassan indulnia kell hazafelé. Nagyapja is menne már és Ifu is. Kihasználva utolsó szabad napjait Mirubi átolvasgatja attól a furcsa férfitől szerzett jegyzeteket és a könyvben bejelölt részeket. Most van ideje, ugyanis nagyapja a mai napon még beszerez néhány növényt és ritka gombafajt, aztán indulnak haza. A kanapén ülve nyitja ki a könyvet, majd előveszi a jegyzeteket és olvasni kezdi azokat a sorokat, amiket néhány nappal a vizsga előtt.
A napok előrehaladtával a paciens állapota reménytelennek bizonyul. A Skizofrénia tünetei tapasztalhatóak nála és valószínűleg egy teljesen egyedi Tudathasadásról van szó, ami teljesen elkülönül a többitől és még hasonlót sem tapasztaltam eddig senkinél. A beteget, egy speciális készítménnyel fogom kezelni, ami átmenetileg talán korlátozza ezt az öntudatra ébredt felét…. A gyógyszert egy Páncélfű teljes szárából állítottam elő, összekeverve egy nagyon minimális mennyiségű méreggel a Hajnalharmat gomba ragacsos nedvével. Egy igen hatásos és savas koncentrátum nyerhető ki a Páncélfűből, amit összefőzve a Hajnalharmat nedvével egy olyan anyag keletkezik, amely hasonlatos…
…A dolgok nem egészen úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. A szer nem szűntette meg a kényszerképzeteket. Sokkal inkább egy előrehaladott állapotot fejlesztett ki… a paciens másik személyisége feltört és dühöngeni kezdett. Újabb kísérleteket…
Az egyik könyvemben rátaláltam egy módszerre, amivel a skizofrénia teljesen leállítható gyógyszeres kezelés nélkül. A módszer a Lobotómia. Az eljárás során az agy elülső részének, a homloklebenynek az effektív megsemmisítését jelenti. Az eljárás személyiségváltozással, vagy szellemi leépüléssel jár. A beavatkozást elég egy hegyes tűvel és egy kalapáccsal elvégezni. A szem egy pontján kell átszúrni a tűt, tulajdonképpen a könnycsatornán. Amint eltaláltam azt a bizonyos pontot, a paciens lenyugodott. Két hétig tartott mire újra megszólalt. Az emlékeit elveszítette, de a betegsége megszűnt…
Olvasva a sorokat, Mirubi elborzadt. Szabályosan remegtek a szemei. Valami megindult benne… Valami, ami már régóta benne volt.
~ Ilyen dolgokra képesek az emberek? Ez borzalmas! Nem… Nem… Csak így lehet megtanítani az embereket! Az emberek nem érdemlik meg az életet! Mennyire szép lehet nem igaz? Egy agy halott zombit létrehozni egyetlen mozdulattal?! Eddig nem is tudtam, hogy lehetséges! Ennyire egyszerű lenne végleg elnémítani egy embert? Egy egyszerű mozdulat, ami csak néhány csepp vérrel jár! Hiába, az emberek gyengék és sebezhetőek, csak meg kell találni a gyengepontjaikat! *Csak nem megvilágosultál végre? *De! És végig neked volt igazad. Az emberek nem érdemlik meg az életet. Mindegyik ember romlott!! De ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek jó emberek… Ne érts félre, nem lettem olyan, mint Te Hishi! ~
Fejezte be magában a csevejt, majd felállt az asztaltól és összecsukta a könyvet. Elővette a táskáját, majd összepakolta a holmiijait. Csak a fegyvereit, a pénzét, a minilabort és a Chuunin öltözékét tette el és persze a könyveit. Viszont, miután összepakolt eszébe jutott valami. Ha már Hishimonnak végig igaza volt, akkor talán jobb lenne, ha kipróbálná azt a bizonyos szert, amit a jegyzetek között olvasott. Azt írja a férfi, hogy a Páncélfű koncentrátumot és a Hajnalharmat minimális mennyiségű vérét összekeverve, majd kifőzve és koncentrátumot készítve belőle felerősíti a skizofréniát. Mivel Mirubi most már Chuunin, így szüksége lehet ilyen drogokra a harcok során. Ez nagyon jól tudta Ő is, de azt még nem, hogy nem is nagyon fog neki majd kelleni az a szer… Kipakolta a táskájából a Minilabort, majd felállította a kertben. A kettő borszeszégőt majd a két fazekat. Most jöhettek az összetevő. Páncélfű mindenhol van, így a nagyapja hordozható kertjében is akad a sok ritkaság mellett. A Hajnalharmat mérgét pedig rágcsálóirtásra szokták használni. Persze mindenki tudja, hogy ezzel a szerrel ölnek legegyszerűbben az alattomos emberek. Ilyen hajnalharmat keverék van az öreg házában is akitől bérelték a lakást. Be is szaladt, de sajnos az üveg az üres volt. Persze, csak azoknak, akik nagy mennyiségben akarják használni. Mirubi nem, így fogta az egyik senbonját és a hegyét végighúzta az üveg oldalán. A nyálkás és savas anyag csillogott a fegyver hegyén. Mirubi kivitte a laborhoz és a Páncélfű levelével lehúzta a senbonról az a kevéske mérget, majd az egész füvet a mérgezett levéllel együtt beletette az egyik fazékba, majd felöntötte vízzel és légmentesen lezárta. Megfogta a gumicsövet és a kivezető nyílásba dugta, ahogy szokta. Itt távozhat majd a felesleges gőz a másik fazékba. Mindkét borszeszégőt használja, így az egy napi várakozási idő fél napra csökkent. Igazság szerint nem tudja, hogy mennyi kell a Hajnalharmat mérgéből, csak annyit, hogy nagyon kevés. Ez pedig amit beletett kevés is és higított is, így nem lesz gond. Most már csak meg kell békélnie azzal, hogy Hishinek igaza volt abban, hogy az emberek nem méltóak az életre. Nem úgy, mint egyes állatok. A legtöbb ember bűnöz élete során. Ölnek, megszégyenítenék, kigúnyolnak. Mit csinálnak az állatok? Semmi olyat, mivel hibát követnének el. Ölnek, mert enniük kell. Ezen kívül, senki érzelmeivel nem játszanak, és senkit nem bántanak meg. Egy biztos, hogy ha Mirubi visszatér Konohába, a küldetéseibe az érzelmeit is beleviszi és a-szerint fog cselekedni. Ezt mélyen magában elhatározta… Eljött az este. Egész nap azt a fortyogó fazekat figyelte. Figyelte, hogy hogyan telepszik meg a pára az edény külsején. Milyen érdekes, hogy a semmiből képes vizet létrehozni egy puszta folyamat, ami a természetben is könnyedén lejátszódhat… Az éjszaka hangzavarát – Mert igen, tücsökciripeléstől, mulatozásoktól és furcsa zajoktól volt hangos az éjszaka – egy szekérnyikorgó hangja zavarta meg. Már a szúnyogok és a többi bogár is elkezdett gyűlni a fiú köré, mire megérkezett a nagyapja két doboz, frissen szerzett növénnyel. Mirubi segített neki lepakolni, majd elültetni gyertyafény mellett a sok újonnan beszerzett növényt. Persze ironikus, hogy miután végeztek, a minikerteket szépen felpakolták a szekérre, hogy holnap reggel majd ne keljen ezekkel vacakolni.
- Nagyapa? Kérdezhetek valamit? - Tette fel a költői kérdést Mirubi, mire a nagyapja csak bólintott. A fiú a szekér oldalát birizgálva tette fel a kérdést – Te gondoltál már arra, hogy az emberiség hanyatlik? Ma arra jöttem rá, hogy minden ember, halált érdemel.
Mondta, szinte teljesen természetesen, mint ha csak az időjárásról beszélnének. Nagyapjának ez bizonyára hatalmas váltás volt. Eddig csak a mosolygós, rakoncátlan fiút ismerte. Persze, egy olyan ember sem él a földön, aki ismerné Mirubi érzéseit. Bajos lenne, ugyanis még Önmaga sem ismeri… A nagypapa csak mélyen Mirubi szemébe nézett, majd kezébe szorongatva a gyertyát, amivel a pakolásnál világítottak, leültette unokáját a lépcsőre, aki erre hatalmas szemekkel nézett nagyapjára. Tudta, hogy mi következik. Szinte már sejtette előre.
- Az unokám vagy. Énnekem már nem sok időm van hátra, így meg kell veled osztanom mindent, amit tudok. Ennek egy részét már megtudtad. Azt, hogy Kenshiro leszármazott vagy. – Nyelt egy nagyot, majd könnyezni kezdett. Az a kőkemény férfi, akit ismert Mirubi, most egy csapásra megváltozott – Viszont, van egy titok, amit rajtam kívül most már csak a mostohád tud. Hosszú történet, de Én mégis megpróbálom összefoglalni. Anyádról és Apádról fogsz megtudni olyan titkot, amit soha nem lett volna szabad megtudnod. – Mirubi falfehér lett. Még gyertyafénynél is jól lehetett látni. Émelyegni kezdett. – De mivel ilyen gondolatok kavarognak a fejedben, úgy érzem meg kell tennem még akkor is, ha gyűlölni fogsz miatta. Az anyád haláláról annyit tudsz, hogy a szülésed után meghalt agyvérzésben… Ez nem igaz. Az anyád kisgyerekkora óta Kirigakure informátora volt.
Amint ezt kimondta, a gyertya lángja megbicsaklott. Jéghideg borzongás futott át a fiún, de nem szólt semmit.
- Miután megtudta tőlem, ilyen idős korában, mint most te, hogy Kenshiro leszármazott, úgy érezte, hogy Kirigakuréban van a helye. Engedélyt kapott a Hokagétól, hogy elhagyja a falut. Persze csak annyi volt a célja, hogy Kirigkauréban tisztázzon néhány dolgot. Akkoriban még a békésebb idők jártak. Nem sokkal a visszatérte után romlott meg a viszony a falvak között. Később összeházasodott a fiammal. Nem sokkal ez után, megszülettél Te. A kettőtök iránt érzett mély érzelmek miatt, már nem szivárogtatott ki információkat Konohából. A falu vezetősége eközben megsejtette a dolgot és valószínűleg ki is végezték volna anyádat, ha Kirigakure nem teszi meg helyettük… Apád ez után bosszút esküdött és egy „Küldetés” fedőnév alatt megpróbálta megtorolni ezt anyád gyilkosán. Ez sikerült is neki, így nem maradtak elvarratlan szálak, de az életével fizetett érte. – Az öreg szája megremegett. Könnyeit és zokogását nagy nehezen tudta csak lenyelni – Ezt csak Én és a mostohaanyád tudta és most már Te is. Kérlek, ne haragudj ránk, hogy ezt nem mondtuk el neked!
Sírta el magát végül a nagypapa. A borostás férfi, most úgy remegett a lépcsőn, szorongatva unokája kezét, mint egy gyerek. Mirubi eközben felállt. Az arcán nem látszott semmilyen érzelem. A szemeiben viszont látszott minden düh és fájdalom. De mégis, eltemette mélyen magában ezeket az érzelmeket.
- Nem haragszom. A gyűlölet olyannyira végtelen… Ez uralkodik a lelkeken. Apám egy barom volt, hogy ilyet tett! Anyám pedig egy önző, áruló, aki nem érdemelte meg az életet! Ugyan olyan, mint a többi embert! Ez ellen tennem kell valamit! Meg kell mutatni a világnak, hogy az emberiség egy fabatkát sem ér! Ez alól Én sem vagyok kivétel, de Én legalább látom az igazságot!
A fiú tekintete ijesztő volt. A szemei remegtek és egy olyan démoni mosoly húzódott végig az arcán, ami nem mindennapos.
- Ne mond ezt! Mindketten jó emberek volta…
- Te sem vagy különb! Vén bolond! Igazad van, nem sok van már hátra életedből! Azt a keveset éld úgy, hogy elfelejtesz engem! Felejtsd el, hogy valaha is a családodba tartoztam!
Ordította Mirubi, majd hátrarohant a kertbe. Szétszerelte a forró fazekat. Meg is égette a tenyerét, de ez most nem volt fontos. Összegyűjtötte a fiolába amit sikerült kisajtolni a növényi keverékekből, majd eltette azt és összepakolta mosatlanul a minilabort. Ifu mindvégig hűségesen követte a fiút, habár nem igazán tetszett neki, hogy a két gazdája veszekszik egymással. De tudta, hogy ha most magára hagyja a társát, akkor örökre elveszett a sötétségben. A nagyapja, unokája lábába kapaszkodva próbálta visszatartani a fiút, aki egy rúgással eszméletlenné tette szeretett nagyapját. Túl sok trauma érte, így már nem képes a józan gondolkodásra. Kumogakure utcáin rohant végig macskájával a nyomában. Nem tudta, hogy hova megy, de azt igen, hogy egy darabig nem tér vissza Konohába.
~ *Az emberek annyira fertelmesek! Egyik átkozott fajtámbeli sem érdemel többet a halálnál! Előbb vagy utóbb úgy is eléri őket a végzet, de minek várni nem igaz? Majd Én leszek, aki beteljesíti az emberiség jövőjét! Csak megsürgetem, ami amúgy is bekövetkezne! Nem kellene így lennie, ha az emberek nem lennének olyanok amilyenek! *Ez a beszéd! Halál rájuk! Számíthatsz rám fiú! *Chh! Magammal is végzek, ha mindenkivel végeztem. Egyetlen egy emberi képződmény sem maradhat életben! Az összes ocsmány, csúszómászót eltaposom! A Végítélet Napja, majd a tűzbe küldi őket! Ha a világ leosztja, kártyáit, akkor lépek Én a színre. Mikor már a Föld az utolsókat rúgja, megszabadítom az életet ettől a fajtól! Addig is nem kell mást tennem, csak folytatni szerepemet a világ előtt, és amikor már mindenki megnyugodott, lecsapok! Embereket kell gyűjtenem, akik ugyan így néznek a világra és miután megvannak, együtt kiírtjuk ezt a gennyet a világból! Igen, ez az Én új küldetésem! ~
Merész gondolatok egy ilyen fiútól. Immáron a jóság teljesen elveszett a fiúban. A sötét éjszakában eltűnik Ő maga is… Egy új fejezet kezdődik!
Elkészített Koncentrátum:
Skizofrénia fokozó
Elkészítése:
A Páncélfű teljes részét, valamint a Hajnalharmat gomba ragacsos nedvéből egy késhegynyit egy forrásban lévő, vízzel teli fazékba kell dobni amit utána, légmentesen le kell zárni. Ezt egy kuktában a legegyszerűbb elkészíteni. A kukta kivezető nyílásába egy vékony gumicsövet kell behelyezni, amin a gőz távozhat egy másik edénybe. Így a víz elpárolog és a növényből kioldódott anyag megmarad. Ezt az anyagot ki kell facsarni a zöld növénytestből és készen is van.
Elkészítési idő:
Gyenge hatású ital, két borszeszégővel fél nap.
Hatása:
Drog, amely felszínre hozza az ember igazi Énjét. Ezáltal az elfojtott érzelmek a Skizofréniában szenvedőknél a felszínre törnek.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Orochimaru (Inaktív) Csüt. Szept. 20 2012, 16:45
Tetszett, nagyon is! Bár, van számomra egy kis ellentmondás benne, hogy az emberek férgek, de azért összefogsz néhánnyal. Értem, hogy ugyanazok a nézetek, de akkor is kicsit furcsa, bár különben nem születhetne meg a szervezet gondolata, így teljes mértékben ELFOGADOM! (És tényleg nagyon jó volt, grat! )
)
Orochimaru (Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....
Re: Shiren
Shiren Vas. Május 05 2013, 14:01
// Az itt megtalált szakleírásokat a Netről írtam ki, majd értelmezve átírtam, viszont a Biológi szabályainak megfelelően a törvényszerű folyamatokat - melyek a valódi életre is igazak – meghagytam //
Kaland jellege:
- D szintű Kaland
Cél:
- Karakter ismereteinek bővítése
- Orvosi ismeretek szerzése
Előzmények és Beillesztés:
Mirubi sikerrel teljesítette a Chuunin Vizsgát, így pár napon belül, valószínűleg indulnak haza nagyapjával Kumogakuréból, Konohába.
A Kaland után Mirubi részt vesz a Fagy Gyermekei küldetésen (Jelenlegi Fórumkaland) valamint egy igencsak radikális lelki változáson megy keresztül, ami a Skizofréniájának köszönhető.
A fiú magányosan tengetve napjait ül a sötét szobában, melyet pár hónapja bérelnek az egyik Kumogakurei öregtől. Nagyapja jó ha egy héten kétszer hazatalál. Állandó jelleggel a ritka, de annál hasznosabb Virágaival kereskedik, melyek nem egyszer szolgálták már ki Mirubi igényeit is. A hordozható virágoskert és a szekér igencsak remek kombinációja az árusításnak, így a gyógyító és mérgező hatású dísz és haszonnövények valamint a gombák szép kis bevételt jelentenek az öreg számára. Mirubi számára pedig ez semmit nem ért. Ugyan Ő is szemet vetett a növényekre, de jó, ha egy-egy jeles alkalomkór kapott nagyapjától egy ritkább példányt, amiből igencsak érdekes dolgokat lehetett készíteni. Tehát Mirubi a kerek, gumószerű ház sötétjében ülve, egyedül henyélő macskája társaságára számíthatott, nem sok eredménnyel. Ifu az egyik fotel karfáján szundított lábait lógatva, így ebben a megzavarhatatlan nyugalmi állapotban a még galamblelkű fiú nem ébresztette fel. Így tehát, nincs mit tenni, hasznosan kell eltölteni az időt. Nemrégiben beszerzett könyvét veszi elő, amit egy kutatótól kapott, benne rengeteg saját jegyzettel és már eleve megírt szakirodalommal. A teljes könyv az Orvoslásról szól. (Előző kaland) Ugyan gyarapította már belőle a Toxikológiai ismereteit, valamint valamennyit megtudott a Lobotómiáról is belőle, de az ismeretei még így is hiányosak. Nem lehet tudni, hogy mikor hasznosíthatja Orvosi ismereteit egy bizonyos helyzetben, elvégre is shinobi, bármennyire is nem tudja, hogy mit akar magával kezdeni.
Felállt a kényelmes kanapéról, majd besétált a szobájába, ahol táskája legmélyén megtalálta ezt a bizonyos könyvet. Látszott rajta, hogy igencsak agyonhasznált. A borítója egy része hiányzik, a lapok koszosak, valamint a könyv kétszer olyan vastag, mint lennie kellene, a rengeteg kézzel írt jegyzet miatt. Ám csak ezek miatt a jegyzetek miatt tartotta Mirubi fontosnak a könyvet, mivel a kutatások, kísérletezések és az egyéni tapasztalatok, egyéni hibák sokkalta nagyobb ismeretséget nyújthatnak egyes embereknek, mint sem egy megírt szakirodalmi könyv. Meg persze így plusz ismeretekre tehet szert. Jól meglátja az átmenetet az egyes tudományi ágak között. Kivette tehát szürke könyvét, majd kisétált szobájából és felhúzta a tetőredőnyt, mire végre fény is került be ebbe a porosodó, lehangolt házba. Leült szépen a nappali közepén található kanapéba, majd az előtte lévő üvegből készült asztalra letette a könyvét. Egy ideig csak nézte a megviselt borítót, majd pár perc után kinyitotta egy ismerős oldalon. Itt tartott legutóbb. Lobotómia és az Érzelemfokozó szer felvetésénél. Lapozott egyet a fiú, majd egy új fejezetbe kezdett, az „Anatómia” címszó alatt. Ölébe vette tehát az olvasmányt és belekezdett.
*
II. Fejezet
Anatómia
Az anatómia, vagy is a bonctan a Biológiának az élő szervezet struktúrájával és szerveződésével foglalkozó ága. Gyűjtőfogalom, ami magába foglalja a humán anatómiát, az állati anatómiát és a növények anatómiáját. Az evolúció kapcsán szorosan kapcsolódik az embriológiához, vagy is a Fejlődéstanhoz. Az anatómia felosztható a szabad szemmel látható struktúrákkal foglalkozó makroszkopikus anatómiára, továbbá az apró, mikroszkóppal vizsgálható struktúrákkal foglalkozó mikroszkopikus anatómiára, amibe a szövettan és a sejttan is beleértendő…
Az Emberi Test Anatómiája
…Az ember alakilag és működésileg a törzsfejlődés során emelkedett ki a többi emlős faj közül, és agyának fejlettsége, valamint a két lábon járás és a kezek eszközhasználatra alkalmassá válása révén válhatott fejlett közösséget, társadalmat alkotó, a céltudatos munkát létalapjává tévő, történelemben és kultúrában élő, bár a biológiai törvényszerűségeknek alapjaiban alávetett lénnyé…
Az Emberi Test Fő részei: (Könyvben részletezve van a működés)
– fej
– nyak
- törzs
– mellkas
– has
– medence
- felső végtagok (vállöv, felkar, könyök, alkar, csukló, kéz)
- alsó végtagok (medenceöv, comb, térd, lábszár, boka, lábfej)
A szervrendszerek:
- csontvázrendszer
- izomrendszer
- keringési rendszer
- idegrendszer
- érzékszervek
Izomrendszer:
Az izmok összehúzódásra specializálódott szövetből felépülő állati szervek. Összehúzódásuk során kémiai energiát, mechanikai energiává alakítanak át, ezzel biztosítják a test, a belső zsigeri szervek aktív mozgásait, valamint a szív munkáján és az erek átmérőjének szabályozásán keresztül a vérkeringést, és a szervezet vérellátását/véreloszlását. Működésük során hőt termelnek, így jelentős szerepük van a hőszabályozásban.
Fejlődéstanilag többségükben a középső csíralemez (mezoderma) származékai. Az izomsejtek összehúzódásra és elernyedésre képes rostokat tartalmaznak, melyek elmozdulnak egymás mellett, és így megváltoztatják a sejt méretét és alakját. Az izmok feladata az erőkifejtés és a mozgás kiváltása. Az izmok vagy a szervezet helyzetváltoztató mozgásáért, vagy a belső szervek mozgásáért felelnek. Az izomszövet három típusát ismerjük: simaizomszövet, harántcsíkolt izomszövet és szívizomszövet. Emberben a szív és a simaizmok összehúzódásai akaratlagosan nem irányíthatók (autonóm beidegzésűek); ezek az izmok az alapvető életfunkciókat működtetik. Jó példa erre a szív összehúzódása, valamint a perisztaltika, mely az emésztőrendszeren keresztül mozgatja a táplálékot. A harántcsíkolt izomszövetből felépülő vázizmok akaratlagos összehúzódásai a test mozgásait okozzák, és jól irányíthatóak. Harántcsíkolt izmok felelősek például a légzésért, a beszédért, a nyelésért, a széklet- és vizeletürítésért is. Megjegyzendő, hogy az izomsejteken kívül is szinte valamennyi sejt képes az aktív mozgásra. Az izmok legnevezetesebb sajátsága az összehúzódó képesség, mely bizonyos ingerekre áll be; ez rendszerint a központi idegrendszerből indul ki, és a mozgató véglemezen keresztül tevődik át az izomra. Összehúzódással reagál az izom hő, erőművi és elektromos behatásokra is. Élő izmok, ha nem is működnek, állandó aktív feszülésben vannak, amit izom-tónusnak neveznek. Elhalás után az izmokon sajátszerű keményedés és rövidülés áll be, amit hullamerevségnek neveznek; az embernél legkorábban 10 perccel, legkésőbb 7 órával lép fel a halál után; a rothadás bekövetkezésekor megszűnik. A nagy víztartalom miatt az izmok hamar rothadnak, felszínükön penészgombából álló ragadós lepel keletkezik; vízelvonás (beszárítás, füstölés) által a rothadás megakadályozható, így hat a nagy hideg is. Az izmok - működésük akaratlagos befolyásolhatóságát tekintve - kétfélék: az akaratlagosan szabályozhatók és attól függetlenek, az előbbieket animális, az utóbbiakat vegetatív izmoknak nevezik. Szerkezetüket illetőleg az utóbbiak ún. sima izomsejtekből, amazok harántcsíkolt rostokból állnak. De a harántcsíkolt animális izmok között vannak olyanok is, melyeknek működésére az akarat befolyással nincsen, pl. a szívizom, másrészt vannak harántcsíkolt izmok, melyek a akaratlagos befolyás nélkül is, alsóbb idegrendszeri központok vezérletével működnek, de akaratlagosan is befolyásolhatóak pl. a lélegző izmok, emellett a megtanult és begyakorolt mozgások is lényegében automaikussá válnak (járás, kerékpározás, írás, tánc, torna- és artistamutatványok). Sok gerinctelennél minden izomrost harántcsíkolt, pl. a rovaroknál; ellenkezőleg a férgeknél és puhányoknál minden izom sima sejtekből áll.
Izmok Mozgatása:
Az ideg–izom ingerületáttevődés vagy szinapszis a mozgatóidegsejtek nyúlványainak, úgynevezett axonjainak végződése és az idegsejtek által beidegzett harántcsíkolt vázizomrostok mozgató véglemeze között végbemenő, az ingerület átviteléért felelős szinaptikus kapcsolat. Az Ingert elektromos jelként az agy küldi az idegrendszeren keresztül egyenesen a megcélozni kívánt végtagrészbe, ahol az elektromos jel átalakul Kémiai jellé. A gerincesek esetében a jel átvitele acetil-kolin (ACh)-molekulák közvetítésével történik, melynek során a felszabaduló ACh az izomsejtmembránon potenciálváltozást okoz, s ez az izomrost összehúzódásához vezet. Számos méreg (pl. kuráre, kígyóméreg) blokkolja az ideg–izom ingerületáttevődést, ezzel megbénítja például a légzésért felelős izmokat.
Idegrendszer
Az emberi idegrendszer olyan specializált, nyúlványos sejtek, neuronok tömegéből áll, amelyeknek a működése az, hogy érző végződéseikkel (receptorok) felfogják – mind a test belsejéből, mind a környezetből származó – érzékelhető ingereket, és a központi (centrális) kapcsoló rendszereikben értékeljék és feldolgozzák azokat, majd a megfelelő utasításokat továbbadják a környéki idegrendszeren keresztül az végrehajtó szerveken, az izmokon, a mirigyeken, a zsigereken lévő speciális mozgató, illetve a mirigyváladék termelését szabályozó idegvégződéseknek. Ezen túlmenően az ember idegrendszere képes tárolni a korábban szerzett érző ingerületeket (emlékezet), és ezeket az emléknyomokat, amennyiben megfelelőek, össze tudja hangolni más idegi behatásokkal, és együttesen érvényesíteni tudja a végrehajtó szervekhez küldött idegi ingerületekben. Az emberi idegrendszer magasabb rendű funkciókkal is rendelkezik, ilyenek a gondolkodás, a szellemi alkotóképesség, a beszéd, az írás és olvasás elsajátítása, amelyeknek alapvető szerepe volt és van az emberek közötti szervezett kapcsolatok, a társadalmak kialakításában, a szerszám- és eszközhasználatban, a munkamegosztásban és az előre tervezés képességében.
Az Idegrendszer két fő részre osztható; Környéki és Központi idegrendszerre.
Központi idegrendszer:
központi idegrendszerre amelynek részei a koponyaagy és a gerincvelő, valamint a környéki (perifériás) idegrendszer, amely az agyidegekből, a gerincvelői idegekből és az idegekhez tartozó idegdúcokból tevődik össze. A központi idegrendszerben az agy és a gerincvelő azok a fő központok, ahol az idegi információk feldolgozása és integrációja megtörténik. Mind az agyat, mind a gerincvelőt agyhártyák borítják, rögzítésükben szerepe van az agy-gerincvelői folyadéknak (központi idegrendszeri folyadék), ezeken túlmenően védelmet jelentenek a koponya és a gerinc csontjai. A központi idegrendszert nagyszámú ingerlékeny idegsejt és nyúlványaik alkotják. Az idegsejtek (neuronok) sajátos, az információk továbbítására specializálódott sejtek, amelyeket a neuroglia sejtek vesznek körül. Az idegsejtek egyetlen hosszú nyúlványát tengelyfonálnak, axonnak (hosszú idegrostoknak), több rövidebb nyúlványát dendriteknek nevezik. A központi idegrendszer belső része szürke- és fehérállományból áll. A szürkeállomány idegsejtekből áll, amelyek neuroglia sejtek közé ágyazódnak be, és színük szürke. A központi idegrendszerben magoknak nevezik a fehérállományba ágyazott, anatómiailag körülhatárolható idegsejtcsoportokat. Sejtjeiken érző pályák rostjai végződnek, vagy sejtjeikből mozgató rostok indulnak ki. Többnyire az idegpályák átkapcsolódására szolgálnak. A fehérállományt a neuroglia sejtjei között elhelyezkedő idegrostok alkotják. Színe fehér a sok idegroston lévő velőshüvely miatt, amelyek nagy mennyiségű lipidet (zsírszerű anyagot) tartalmaznak. A környéki idegrendszer, az agyidegek és a gerincvelői idegek, idegrostok kötegeiből állnak, amelyek információkat közvetítenek a központi idegrendszer felé, illetve ellenkező irányba. Bár az idegeket rostos burok veszi körül a test különböző részein történő lefutásuknál, viszonylag mégis védtelenek és könnyen sérülnek traumás behatások következtében.
A környéki idegrendszer:
Információkat közvetítenek a központi idegrendszer felé, illetve az ellenkező irányba. Ide tartoznak az agyidegek és a gerincvelői idegek idegdúcai (ganglionok) is. Anatómiai értelemben a környéki idegrendszerhez sorolhatjuk az autonóm (vegetatív, zsigeri) idegrendszer perifériás részeit (rostjait és dúcait) is, annak ellenére, hogy funkcióik nagy mértékben különböznek a szomatikus (testi, akaratlagos) idegrendszerétől. Éppen ez utóbbi eltérés miatt az autonóm idegrendszer külön fejezetben kerül tárgyalásra. A környéki idegrendszer az agyidegek és a gerincvelői idegek, idegrostok (axonok) kötegeiből áll. Bár az idegeket rostos burok veszi körül a test különböző részein történő lefutásuknál, viszonylag mégis védtelenek és könnyen sérülnek traumás behatások következtében. Anatómiai értelemben a környéki idegrendszerhez sorolhatók az autonóm (vegetatív) idegrendszer perifériás részei (rostjai és dúcai) is, annak ellenére, hogy funkcióik nagy mértékben különböznek a szomatikus idegrendszerétől. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a kétféle idegrendszer egymással szorosan összefügg. Az elkülönítés inkább a könnyebb leírhatóságot és didaktikai szempontokat szolgál, de világosan látni kell, hogy az emberi idegrendszer alapjában egy egységes – bár sok részből összetett és sokféle működést ellátó – összefüggő egész szervrendszer.
*
Mirubi előtt ebben a pillanatban elmosódott a világ és égető, lüktető érzést érzett a szemében. Könnybe lábadt szemeit dörzsölgette. A feje is elkezdett kissé „összeszűkülni” és így fájó érzés lett rajta úrrá. Az a bizonyos fájdalom amikor valaki túlságosan odakoncentrál egy dologra és túlságosan megerőlteti magát. Főleg a félhomályban olvasás az ilyen kaliberű dolog, ám Mirubi nem hagyta abba a tanulást. Kiment a konyhába és megmosta arcát először hideg, majd meleg vízzel, így valamicskét jobban érezte magát. Amikor leült, ismét a kanapéra, bejelölte magának ezeket a részeket. Úgy vélte, hogy ha eleget olvassa és megtanulja ezeket az elméleti dolgokat, akkor később a gyakorlatban is alkalmazni tudja majd, így a rákövetkező néhány napban, csak ezt a fejezetet bújta, azonban tudta, hogy még messze nincsen vége. De ha egyszer megtanulja, a teljes fejeztet, akkor valószínűleg nem lesz párja a közelharcban. Talán Takefumit is képes lesz leverni Taijutsuval pusztán ezen ismereteknek hála…
// Az ismereteket Én is átrágtam és nagy része benne van a fejemben, viszont Mirubinak is meg kellett tanítanom, hiszen másképpen nem alkalmazhatná. A felsorolt aláágazatok és Szervrendszerek mindegyike részletezve van a könyvben, azonban ezeket az irományba már fárasztásnak nem akartam betenni, viszont azokkal is tisztában vagyok //
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Uchiha Itachi Szomb. Május 11 2013, 12:35
Ezt szépen összegezted! +5 ch mert mindig élvezem az írásaidat. A megszerzett ismereteket rögzítheted az adatlapodon!
Uchiha Itachi- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!
Re: Shiren
Shiren Hétf. Jún. 29 2015, 14:24
// Nem húztam sokáig, ugyanis nem egy komoly NJK pályázatról van szó. Ha kell még hozzá írnom mert így nem fogadható el, akkor csak szóljon az ellenőrző Staff. Nem voltam amúgy a toppon amikor írtam, így lehet, hogy eléggé fura lett... //
Pályázat Célja: 3db NJK megszerzése
NJK-k Típusa: Segítő NJK + Segítő és Semleges (Ezt úgy gondolom, hogy kisebb ügyletekben segít a karakternek, de sokkal inkább üzlettársi a kapcsolat)
NJK-k Szintje: E és B és A
Név: Jimusho Kouzenmaru
NJK Sátusz: Segítő
Kor: 70
Származás: Füst Országa
Rang: Civil
Szint: E
Állás: Hivatali Dolgozó --> Bérszámfejtő --> Alvilági Tag (Most)
Kinézet:
Öreg korára a fogai jóformán kihullottak, valamint haja is. Egy vékony kecskeszakáll és a vastag őszülő szemöldöke jelzi kora előrehaladottságát, ahogy a ráncos arc és test, májfoltok, összement test (150 Cm körüli) hatalmas fülek és remegő, magas hang. Ujjai csontosak, szemei pedig beszürkültek, kifakultak.
Jellem:
Egy igazi simlis, aljas, rátermett fickó, vagyis inkább öregember. Mindennél többre tartja a pénzt és a jól fizető állásokat, de nem szereti ha átverik. Rengeteg ismerőse van Kemurigakure no Satoban, hiszen dörzsölt egy figura, aki tudja mit kell tenni és mondani ahhoz, hogy feljebb kerüljön előbb vagy utóbb a ranglétrán. Az évek előrehaladtával és a jó "munkák" vállalása miatt, egyfajta felsőbbrendűségi érzete is van azokkal szemben, akik nem a felettesei, vagy éppen nem a munkaadói. Ezt részben annak is köszönheti, hogy mindig megvoltak a testőrei.
Háttértörténet:
Kouzenmaru már gyermekkorától fogva szerette a matekot, jó is volt benne, valamint a kellő intelligenciája is megvolt magához a "tantárgyhoz" és úgy, igazából az egész élethez. Ám volt egy sokkal jelentősebb dolog, amit mindennél jobban szeretett... A pénz! Tanulmányai befejeztével sikerült jó állásban elhelyezkednie Kemurigakuréban egyfajta iroda munkásként, majd később Hivatali Munkásként. Később bérszámfejtőnek állt, hiszen abban volt a legtöbb pénz és ott lehetett legjobban ügyeskedni. Karizmatikus személy volt mindig is, valamint rendkívül dörzsölt ezért szinte hónapok alatt elérte a legmagasabb szinteket a ranglétrán. Munkásságának köszönhetően rengeteg olyan ismerőse van, akik Kemurigakure benső ügyeit intézik. Később, miután a pénz és a tekintély kevés volt már számára, elhagyta a falut és az alvilágban keresett magának állást. Egyre több helyen tűnt fel, ám itt csak kis embernek számított... Számításai nem jöttek be, ám a faluba már vissza nem akart és nem is tudott volna menni, ezért egészen addig alkalmi munkákból élt, amíg az Ame no Ekibiogami rá nem talált.
Viszonya a Szervezettel:
Kouzenmaru felel Jigokutari és az Amegami kapcsolatáért a külvilággal és a falvakkal, valamint az alvilággal, ezen kívül Ő intézi a szervezet pénzügyeit.
Név: Igameku
NJK Státusz: Segítő
Kor: 22
Származás: Ismeretlen
Rang: Elveszett Ninja
Szint: B
Állás: Zsoldos, Kouzenmaru embere
Felszerelés: Katana tokkal, +2 Katana a bal és jobb karján lévő pecsétben
Technikák:
- Gitou // Ceremónia
- Hikage // Napfény
- Iaigiri // Lefejezés
- Issen // Villanás
- Rai Kougeki // Villám Csapás
- Raikou Kenka // Villámló Penge Készítés
- Hien: Kaizou no Iki // Száguldó Fecske: Formázás Útja
- Bunshin no Jutsu // Klón Technika
- Genjutsu Kai // Genjutsu Feloldás
Kinézet:
A legkevésbé sem törődik a külsejével, így általában ruházata csak a kényelmet képviseli. Különféle rongyokból, szalagokból, övekből, anyagdarabokból készítette el saját kezűleg a ruháit. Egyedül hasi és alkarvédő fémpántokat visel, amik az évek során jó szolgálatot tettek. Hosszú fekete, rendezetlen haját szintén anyagdarabokkal köti hátra, hogy ne lógjon a szemébe, amik kissé megviseltek és fakóak, a szemgolyó körül pedig általában az egész bőre vöröses, piros és irritált. Ezt a sok drog okozta, ahogy a leamortizált, sápadt arcot is.
Jellem:
Nem sokat beszél, sokkal inkább cselekszik. Legfőképpen Kouzenmaru parancsait követi, őt védelmezi, azonban annyi intelligencia szorult belé, hogy felfogja: A munkáltató adja a pénzt és a hatalmat Kouzenmaru kezébe, ezért őt is tisztelni kell. Ám ezt nem mindig tartja be, néha emlékeztetni kell őt. Modora nyers, amikor megszólal, akkor vékony hangján csak az igazságot mondja. Ezeken kívül nem tudni, hogy mi zajlik a lelkében.
Háttértörténet:
Igamekura az öreg Kouzenmaru talált rá. A gyermek elhagyatott volt és csak egy katana volt a kezében. Már első ránézésre látszott, hogy nem az a beszédes fajta, talán még fogyatékos is. Ám ezt nem bánta az öreg, pénze volt, így kitaníttatta a Kenjutsu művészetére, valamint néhány Ninjutsut is taníttatott neki. Lelkileg és testileg is edzve lett, később így vált az öregember tökéletes testőrévé. Azóta minden munkájában segít neki.
Viszonya a Szervezettel:
Igameku az a személy, aki mindig Kouzenmaru mellett van és minden szavát lesi. Ő kézbesíti az üzeneteket és védi meg azt és Kouzenmarut a betolakodóktól. Már ha vannak...
Név: Furoku Hada
NJK Státusz: Semleges + Segítő
Kor: 28
Származás: Démonok Országa
Rang: Civil / Alvilági Személy
Szint: A
Állás: Alvilági Alvezér
Vagyon: 15 verőlegény van az irányítása alatt; Rendelkezik egy kisebb birtokkal a Füst Országában; Fogadót Üzemeltet
Technikák:
- Kemuri Technikák
- Kenjutsu Technikák
- Szenzor
- Általában nem szokott harcolni
Kinézet:
Egy kígyóméreg okozta vakság miatt a szemeit mindig kénytelen zárva tartani, ám nem képes semmilyen szemfedőt hordani, ugyanis a kígyóméreg a szemébe spriccelve nem csak a szemét tette tönkre, hanem örökké tartó irritációt is érez, amit csak a szemi kiműttetésével szüntethetne meg. A műtétet azonban nem akarja, ezért a szemei körül általában pirosas foltok vannak. Ez azonban cseppet sem rombolja a látványt, ugyanis egy rendkívül szép arcú férfiról van szó, akinek bőre teljességében makulátlan. Hosszú fekete haja a derekáig ér, általában pedig fekete alapú, vörös mintás kimonót visel.
Jellem:
Rendkívül nyugodt személyiségű ember, kora ellenére rendkívül bölcs. Szereti a zenét és az állatokat. Azért dolgozik az "árnyékok között" mert a magafajta személyek csak itt tudnak érvényesülni. Ám ez nem jelenti azt, hogy kegyetlen lenne. Embereit is csak azért tartja maga mellett, hogy a legkevesebb dolgot kelljen neki magának megtennie, ugyanis mindennél többre tartja az élet nyugodt és békés élvezetét. Ezen kívül, nem hanyagolja el az illegális "munkáját" sem, sőt! Annak ellenére, hogy nem egy kegyetlen emberről van szó, tudja a kötelességét és végre is hajtja azt, ugyanis a nyugodt és gondtalan élete csak addig van garantálva, amíg főnöke hasznára van.
Háttértörténet:
Hada a Démonok Országában született egy kisebb faluban. Élettörténete annyiban kimerül, hogy a családját a harcok alatt lemészárolták, így Ő megmenekült nagyon kicsiként. Egy gazdag kereskedő vette magához, aki mellett csak addig maradt meg, amíg át nem juttatta a másik kontinense, azon belül is a Füst Országába. Ott megszökött - egyszerűen csak ott hagyta - és egyedül bolyongott az erdőben. Természetesen a kétségek között hatalmába kerítette a halálvágy is, ugyanis szülei elvesztésének fájdalmai, nyugodt szenvedéssel megültek a lelkén. Ekkor történt az is hogy megvakult. Később ugyan valahogy felnőtt és a legpitibb ügyletektől kinőtte magát egészen arra a pozícióba, amiben most van. Persze addigra már kitanult néhány shinobi képességet is, valamint a Szenzor képességeit is majdhogynem tökélyre fejlesztette, ám életének ezen része rendkívül ködös. Mostanra azonban Yuudoku Omo egyik alárendeltje, aki a kisebb birtokáról az illegális áruk értékesítéséért felel.
Viszonya a Szervezettel:
Szigorúan munkaadó, esetleg informátor, hogyha tudnak neki mit ajánlani. Hada pártatlan és nem segít sem a Szervezetnek, sem pedig annak ellenségeinek. A jó üzlet viszont mindig számít nála.
Történet:
Az Ame no Ekibiogami egyre többet hallat magáról. Ugyan a szervezetről még nem hallott az egész világ, de a nagyobb nemzetek mára már mind tudomást szereztek róluk, még akkor is, hogyha nem fordítanak rájuk különösebb figyelmet, a köznép pedig még csak a nevük említését sem hallotta. Nekik éppen elég sikere ez, ugyanis a látszólagos sikertelenség mögött olyan dolgok vannak készülőben, amihez ha minden feltétel adott lesz, akkor az egész Világ meg fogja tapasztalni és érezni. Most azonban, ahogy Mirubi már felfestette a tagoknak, csak arra van elég erejük, hogy kiszolgálják a kisebb alvilági személyeket és ezzel hírnevet szerezhessenek maguknak. Aki pedig hírnevet szerez magának, az később befolyáshoz is jut, akinek pedig befolyása van, annak pénze és akinek pénze, annak hatalma!
Raion Tensei mondható a szervezet összekötőjének a külvilággal. Ő elég koros és elég sokat tud ahhoz, hogy igazgathassa a szervezet ügyeit, azonban koránt sem megbízható. Raion ereje és tudása, valamint a képességei olyan dolgok, amik könnyen a visszájára fordulhatnak és persze az sem elhanyagolható tény, hogy nem eléggé bennfentes és nem ért a pénzügyekhez, sem pedig a politikához. Mármint a képességei megvannak arra, hogy politikusnak álljon, azonban Ő nem tenné ezt meg. Talán a szervezet legerősebb tagjáról van szó, aki nem érné be holmiféle alantas munkákkal. Egyenlőre Mirubi még abban sem biztos, hogy Raion segítőkészsége miből ered... Egyenlőre semmi haszna a szervezetből, még akkor sem, hogyha már biztosította Mirubit afelől, hogy később még kérni fog tőle egy nagyobb szívességet. Éppen ezért Mirubinak most már szüksége van az olyan emberekre, akik a Szervezet Tagjaitól függetlenek és képesek igazgatni a Bázis, valamint a Szervezet ügyeit. Az ilyen emberek azonban nem teremnek minden bokorban, ezért nehéz is rájuk találni. Azonban a szerencse talán Mirubira mosolygott, amikor is Raion Tensei lépett be a labor ajtaján. Természetesen kopogás nélkül, ahogyan azt megszokhattuk tőle.
A magas fickó lassú, kimért léptekkel haladt előre. Mirubi tudta, hogy Ő az, ám arcát még nem láthatta... Pusztán a megjelenése elég volt arra, hogy felismerje "barátját" aki újfent egy tekercset tartott a kezében. Mirubi jelenleg a Labor pihenő részében volt, így az átlátszó műanyag szalagokat félretolva lépett ki a pihenőből, majd lenyelte az utolsó falat ételt is amit éppen fogyasztott - Ritka alkalmak egyike mostanság - és üdvözölte Raiont. Ezúttal sokkal beszédesebb hangulatában volt, mint lenni szokott, ezért Ő kezdeményezte a bájcsevejt.
- Üdvözöllek. Látom megint hoztál valamit. Ezért lassan pénzt fogok fizetni.
Mirubi arca komoly volt, egy csepp humor sem volt érezhető belőle. Egészen komolyan gondolta a dolgot.
- Mi ez a közvetlenség?
Tette fel kérdését Raion, közben pedig átnyújtotta a tekercset Mirubinak, aki a kinyitás és az áttanulmányozás közben reagált.
- Nem tudom miről beszélsz. Semmivel nagy vagyok közvetlenebb, mint lenni szoktam. Egyszerű tény megállapítás volt.
Mondta a fiú, majd szétnyitotta a tekercset.
A levél írója, vagyis a megbízó rendkívül közvetlennek és beszédesnek bizonyult annak ellenére, hogy valószínűleg egy komolyabb alvilági személy. Legalábbis Mirubi így gondolja. Főleg a "másoknak" szó keltette fel a fiú érdeklődését, abból következtet arra, hogy a megbízónak sok az ismerőse és eléggé befolyásos ember lehet. Persze az is lehet, hogy ez csak egy csapda, vagy pedig a megbízó hazudik... Nos akkor Mirubi készséggel áll majd a levelet feladó személy elé... A tekercs tartalmazott egy térképet is, valamint néhány jelölés és koordinátákat. Úgy tűnik, hogy egy a tengerpart közelében felépített raktárról van szó, amit nem lesz nehéz megtalálni. A tolvajok ismeretlenek, ezért viszont szükség lesz az óvatosságra.
- Egyedül megyek, elégszer veszlek igénybe.
Raion elmosolyodott. Valószínűleg kedvére való a fiú hozzáállása, ugyanis tudja, hogy talán egy kacsintással leteríthetné a lábáról ezt a gyermeket, mégsem teszi. Egyszerűen csak hátat fordít ahogy szokott, majd megindul kifelé a Laborból.
- Nem akartam veled tartani.
Vetette oda hetykén, majd kivonult. Mirubi csak elmosolyodott. Eddig zavarta, hogy Raiont ekkora bizalmatlanság lengi körbe, de most csak mosolyogni tudott rajta, ugyanis lassan elég erőre tesz szert Ő és a Szervezet, hogy ettől a katonájától se kelljen majd tartani, így a bizalmatlanság most egy teljesen másik személyre irányul át: Itanashi. Ki tudja, hogy mit művel jelen pillanatban és ki tudja, hogy mik a céljai. Ha akkora erőre tett szert, mint amilyenre Mirubi gondol, akkor igencsak kemény ellenfele lehet a későbbiek során. Pláne, hogyha igazak a sejtései és Itanashi nem tekint már rá bajtársként, hanem sokkal inkább "alárendeltként." Ha ez pedig így van, akkor elő kell állnia egy tervel! Ám előtte ezt a dolgot még el kell intéznie...
~ Néhány órával később ~
Néma árnyékként vonul végig a sötétség uralta vidéken. Érzékei kiélesedtek, ösztönei akár egy, a nyálat a prédára csorgató megvadult farkasé. A tenger partján álló, két emeletese faház, a hatalmas raktárépülettel a sűrűn benőtt erdő és a hegyekkel szabdalt Takumi no Sato területe után volt megtalálható. Valószínűleg a tenger, vagyis inkább az Óceán felől, hajóval hordhatták ide a munkásokat és az anyagokat az építéshez. Hatásos és hatékony, ugyanis ez a terület valóban jól el van dugva a törvény elől és kellőképpen messze van ahhoz, hogy az Alvilág se találja meg... Azonban Mirubi koránt sem tartozik azok közé a személyek közé, akik a hagyományos módszereket használva törnek előre. Aki pedig építette ezt a "kalyibát" a Shinobik világában, valószínűleg túlságosan is elbizakodott volt, vagy ha nem, akkor bizonyára nem volt tisztában Mirubi létezésével.
Az épület egész kialakítása hűen tükrözte a Japán kultúrát, egyedül a raktár volt túlságosan is kompakt, ámbár méretes. Az ablakokból némi fény szűrődött ki... Odabentről jól hallható volt a beszélgetés és a mulatozás zaja, ám a fák közül, abban a bizonyos hűvös éjszakában csak a forró és párás lehelet látszódott. A vadállat csendesen kivár, miközben hatalmas, erőszakos karmaival vadul kaparja a támaszául szolgáló fatörzs kérgét. Nyugtató és kellemes hangja volt, ám a vadállat nem nyugodott meg tőle... A következő pillanatban hűvös szél csapja meg az arcát, ami egy kattanó hanggal is társul. Nyílik a tolóajtó, amely voltaképpen maga a bejárati ajtó is. A nyálát csorgató vadállat, lassan végignyalja mosolyra húzódó száját, miközben a vigyor alól kivillannak éles és hegyes szemfogai.
Az ajtó nyitódásával két részeg, nagydarab férfi tántorog ki a tornácra, majd áthajolva a korláton kiürítik gyomruk tartalmát. Ám nem haboznak, hatalmas böfögések közepette, egymásba karolva húzzák le a kezükben lévő sakés üveg tartalmát. Érthető beszéd nem hagyja el eközben a szájukat, sokkal inkább mormogások és káromkodások armadája, miközben vadul egymásba kapaszkodnak. Furcsa egy módja ez a barátság megerősítésének, főleg úgy, hogy egyáltalán nem tudnak magukról. Több sem kell a vadásznak, aki ugyan valóban vadász, de a vadak és az elfajzott szörnyek kegyetlenségével csap le az áldozataira. Macskákat megszégyenítő gyorsasággal rugaszkodik el a fatörzsről... A részegek tompult érzékei egyáltalán nem hallották meg a reccsenést, súrlódást, így a négykézláb közlekedő Hishimon egy pillanat alatt a két alak között terem. Az alkohol mámorító, ám ebben az állapotban már tompító hatása alatt a két férfi fel sem fogja a hirtelen jelenésnek látszó, démoni mosolyt villantó alakot kettejük között... Néhány másodperc telik el, mire mindketten felordítanak halálfélelmükben, ugyanis Hishimon pontosan az egymással szemben álló két férfi között egyenesedett fel és nézett felváltva a szemükbe. Kegyetlen volt bizony... Megvárta amíg ez a két élettelen féreg felfogja a megjelenését, majd a következő pillanatban, hatalmasra nőtt karmaival játszi könnyedséggel, sebészi pontossággal és kínos lassúsággal szúrja át a két férfi halántékát. Ám ezzel nem érte be... Természetesen a megerősített és megnövesztett köröm nem lett volna elegendő ahhoz, hogy átüsse ilyen lassúság mellett magát a koponyacsontot... Hishimon használta a Chakra no Mesu technikák, ám ezúttal nem az egész kezére, hanem csak a bal és jobb mutatóujjára terjesztette ki a chakrát, amely minden létező anyagot átvág. A karmok és a chakrapenge lassan hatolt be a két férfi halántékába, ők a félelemtől még csak mozdulni sem tudtak, ám mikor már felfogták volna azt, hogy cselekedniük kellene, nos addigra már késő volt. Hishimon kegyetlen módon tövig nyomta mutatóujjait a két férfi agyába, ezzel pedig végleges roncsolást idézett elő. A behemótok úgy dőltek el mint két hatalmas farönk.
Hehe... Vicces. Egy idő után már ordítani sem volt erejük, nem volt rá kapacitásuk... A bent lévő tömeg meghallotta a puffanást és az ordítást is, ugyanis a mulatozás nem volt annyira hangos, hogy elnyomja mindezt. Sokkal inkább volt egy kis csoportos iszogatás egy sikeres üzlet után... Ezek a fickók csak a kivételek voltak, így a nyitott ajtón keresztül további három fickó bámult ki. A narancssárgás fény, ami megvilágította a ház benső részét, most kiszökött a tornácra és megvilágította a fekete trikóban és a fekete nadrágban lévő Démont, akinek a lába előtt, két holttest folyatta a nyálát és szivárogtatta vöröses vérét. Lassacskán hatalmas vértócsa fogta már körbe a fiú lábait. A bent lévő férfik közül egy sietve elrohant. Valószínűleg szól a többieknek, a maradék kettő kopasz hústorony pedig kardot rántott. Tartásukból látszódott, hogy nem képzett harcosok, hanem sokkal inkább olyan kardot használó amatőrök, akik nagynak hiszik magukat. Hishimon azonban vérengző mosollyal és hideg nyugodtsággal néz rajtuk végig. Ebben a pillanatban feléled benne a játszadozás és a kegyetlenkedés vágya... Leguggol, majd jobb mutatóujját végighúzza a vértócsában, majd az arca elé viszi azt, hogy jól szemügyre vegye.
- A mesterem azt tanította, hogy a fájdalmat szeretni kell, mert az jelzi, hogyha komolyan megsérültél. Ha pedig érzed hogy fáj, akkor még biztos lehetsz benne, hogy élsz!
Mondta Hishimon, idézve Niyo Sora-sensei szavait, majd lassan felállt. Hosszú, hegyes körmeiről a két férfi keveredett vére cseppekben hullik alá. Az előtte álló két ellenfél reszketve tartják maguk elé kardjaikat, miközben azon jár az agyuk, hogy vajon ezek életük utolsó percei? Óh nem... Nagyon tévednek. Sokkal inkább életük utolsó másodperceit!
A fiú hatalmas gyorsasággal rugaszkodik el. Mozgásával nem érinti a talajt, hanem siklik, ugyanis úgy rugaszkodott el. Ezáltal pedig nem hagy maga után véres lábnyomokat sem... Egy szempillantás alatt a két férfi között termett, kezei körül a Sötét Chakra úgy izzott akár a forró, megmunkálható vas a kovács kezei alatt! Egy gyors, alig látható mozdulat és a vér gejzírként spriccel a két férfi nyakából. A szobákat elválasztó tolóajtó és papírfalak most már vöröses színekben pompáznak, ahogy Hishimon teste is. Az arcába fröccsenő vér boldogsággal tölti el, hiszen ez a jól végzett munkájának gyümölcse. Démoni mosolya még hatalmasabbra húzódik, ahogy nagyra nyújtott nyelvével lenyalja szájáról az élet eszenciáját. Elégedetlen... Arca undorodó, fanyar arckifejezésre torzul. Nem tetszik neki prédája íze! Többre vágyik. Odafentről eközben kopogások és kiáltások zaja hallatszik. Hishimon elnéz jobbra... Egy lépcső vezet fel a fal mentén, ami végül eltűnik a falban. Valószínűleg egy ajtóhoz kapcsolódik. A fiú nem tétovázik, lassú léptekkel halad fel a lépcsőn, olyan nyugalommal és alázattal, mintha csak aludni térne. Bizony az ilyen elmebeteg állatok legfontosabb ismertetőjegye a számtalan kedélyállapot és annak határtalan és gyors váltakozásai. Hishimon pedig most emellett a nyugalom mellett hordja szét véres lenyomatait.
Kopogó, jelt adó lépteivel felért a nyikorgó lépcsőfokok tetejére, ám zárt ajtót talált. Kopog, mintha csak egy kedves vendég volna, odabentről pedig a válasz egy haragos kiáltás volt. Ezután Hishimon még egyszer kopogtatott, miközben semmit mondó tekintettel mered a barna ajtóra.
- Ki a fene vagy te és mit akarsz!? Hada küldött? Mert akkor jól elkéstél ugyanis tovább passzoltuk az árut!
Ordítja ki odabentről valaki. Hangjában egyszerre van jelen a félelem és a dac, a megjátszás és a kegyelemkérés. Hishimon ügyet sem vet rá. Még egyszer kopogtat, hátha beengedik. Kezdi elveszíteni a türelmét. A válasz meg is érkezik a csoporttól: Mindenki felordítva elküldi a fiút melegebb éghajlatra. Ezt már Hishimon sem tűrheti szó nélkül. Nemes egyszerűséggel a Chakra no Mesut használva, lassan átszúrja a faajtót, majd a lassú ámbár kegyetlenül éles penge vibrálni kezd. A Sötét Chakra járja át Hishimon egész testét... Odabentről pedig kiáltozások és morgások hangja zendül fel, ám a bejárat nyitva. Az ajtóba egy "0" alakú lyuk lett vájva, amit a fenevad nemes egyszerűséggel berúg és belép rajta. Természetesen az ostobák meg sem várják, hogy belépjen rajta, máris szúrják kardjaikat, ám ekkor Hishimon előtt egy harmatgyenge, alig koncentrált, sötét fényű, hanyagul megalkotott chakrafal villan fel, amely felfogja az összes érkező penge szúrását. Sőt! A Sötét Chakra kihatva a fegyverekre még kissé meg is tántorítja az összesen öt érkező penge gazdáját. Ez a hanyagul és gyengére megalkotott Kasseitate // Chakra Feltámadás Pajzsa mindenféle kézjel nélkül jött létre, pusztán chakra koncentrációból, aminek az eredménye egy viszonylag gyenge, rendszerezetlenül felépített fal, ami éppen hogy kibírja ennek a csőcseléknek a gyenge és képzetlen támadásait.
Ez a csürhe már sokkal több színűbb, ugyanis vékony, kövér és izmos egyedek is megtalálhatóak, mögöttük pedig egy cingár férfi, aki reszketve szorongatja katanáját. Ő adja a parancsokat, így fel is ordít: "Öljétek meg!!!!" Szemmel láthatóan fél és reszket, zavarodott egy ember lehet, aki a végső kétségbeesés szélén próbál egyensúlyozni. A csőcselék nem habozott, azonnal vakul rohantak a halálba, ám ekkor már késő volt! Hishimon Sötét Chakrája az érkezés óta vadul kering chakrahálózatában, arra várva, hogy kitörhessen. Ehhez a technikához nem gyűjtött kézjeleket, elvégre most csak felhalmozza a hatalmas mennyiségű chakrát, amit a tenyerébe koncentrál. Volt elég ideje a tömörítésre, így nem egy hirtelen történő reakciót láthatunk most tőle. Jobb kezével suhint egyet, ezzel együtt pedig szabadjára engedi a hatalmas Sötét Chakra hullámot. Úgy tűnik, hogy kezei mozgása váltják ki a hatalmas lökéshullámot és a bőrt komolyan roncsoló hatást, de ez nem így van! A rá támadó öt személy egy szempillantás alatt lökődik hátra. A Kasseiken hulláma elsodorja a festményeket, iratokat, székeket, polcokat, szekrényeket, majd ezt mind és pluszban az öt férfit nekilöki a hátul álló cingár főnöknek. Ám itt még nem áll meg a mutatvány! A hatalma lökéshullám minden holmival együtt, átüti a gyenge fából épült falat és a férfiak csoportja, valamint a rengeteg holmi az Óceánban landol. Valószínűleg mind súlyosan megsérültek. Borda és kartörések egészen biztosan előfordultak, de az azonnali haláleset sem kizárt. Az viszont biztos, hogy az eszméletüket elveszítették, így a haláluk garantált.
Hishimon unott és csalódott arckifejezéssel áll a hatalmas lyukhoz, ahol az előtt fal állt. Lenéz a fulladozó tömegbe. Senki nem élte túl, vagy ha túl is élte, eszméletlenül fulladozik a vízben. Chh... Szánalmas. Így belegondolva ez nem volt méltó az Amegami vezetőjéhez. Mármint az, hogy elvállalta egy ilyen felkérést, de hát, ha ezzel tornázhatja fel magát a ranglétrán, akkor muszáj lesz. Hishimon oldalra néz. Hangokat hall a másik szobából. Az ajtó résnyire nyitva van, amint oda emeli a tekintetét, az ajtó becsukódik. Nem zárják kulcsra, ugyanis tudják, hogy nincs értelme. A démon a jobb ellenfél reményében indul meg az ajtó felé, majd hatalmas, véres karmokkal ráhelyezi szentségtelen kezét a fémes kilincsre. Elfordítja, a zár kattan és az ajtó kinyílik. A szobában, ahová benyitott a sötétség uralkodik. Egyetlen gyertya világítja meg a helyiséget, az is az egyetlen tárgyon van rajta, ami a szobában látható: Egy hatalmas íróasztal. Igen, ez az egyetlen tárgy, ugyanis a szoba teljességében üres. Az asztalnál egy kis ember ül. Az arca alig látszik, de ami látszik belőle, az nagyon öreg. Mellette egy Hishimonnál idősebb fiú áll, kardot szegezve a betolakodónak. A vénember kuncogni kezd, majd a hangja felcsendül.
- Bizonyára meg tudnánk egyezni.
Mosolyodik el, hangjában egy cseppnyi félelem sincs. Érezhető, hogy elkerülné a halált, de problémája sincsen ebben a korban már a mulandósággal. Hishimon szája lefelé konyul.
- Chh! - préseli ki fogai közük a hangot - Nem érdekel az ilyesmi.
"Böffenti ki" bosszankodva, majd jobb karját felemelve készül arra, amit az előbb is megtett. Ám ekkor váratlan dolog történik. Egy pillanatra szúró fájdalmat érez a hátán.
- Mi?!
Szemei kikerekedve vizslatják a szoba minden zugát, majd lenéz. Egy a Sötét Chakrától izzó kéz szúrta át.
- Teee?!??!!
Sziszegi vadul, majd Hishimon egy pukkanás kíséretében semmisé válik. Mirubi keze abbahagyja az izzást, majd az Amegami köpenyben lévő fiú nem foglalkozik többet ezzel a lénnyel. Megszüntethette volna a technikát, de úgy gondolta, meg kell mutatnia Hishimonnak a vadságából adódó gyenge pontját. Túlságosan öntelt, nem figyel a háta mögé! Mirubi azonban ezt a hibát nem követi el!
A fiú, Hishimonra hagyta a piszkos munkát. A Kage Bunshin no Jutsu remek lehetőségeket rejt magában, ezért ezt ki is használja! Hishimon ilyenkor képes testet ölteni, ezáltal pedig kedvére gyilkolászhat. Azonban így, a felkínálkozó lehetőségekre ez a fickó hajlamos nemet mondani, Mirubinak viszont helyén van az esze, ezért még jó, hogy kitörölte a képből Hishimont.
- Engem azért érdekelne az ajánlat.
Mondta Mirubi, majd közelebb lépett az íróasztalhoz. Az öregember mellett álló, Zombiképű férfi kardja most kéken izzani kezdett, megvilágítva a szoba Sötétjét. Mirubi ámulva nézi a jelenséget, majd elmosolyodik.
- Ahogy látom vannak itt lehetőségek.
Mondta, majd kihúzta az író asztal ráeső felén lévő széket és leült. Az öreg fickó nem lepődött meg.
- Feltételezem Furoku Hada embere és azért jött, hogy visszaszerezze amit az Övé.
- Fogalmazzunk úgy, hogy egy megbízottja vagyok. Az Ame no Ekibiogami szervezetet képviselem.
A férfi most nagyobb érdeklődést mutatott.
- Az Ame no Ekibiogami?
A férfi szavaiban meglepődöttség érződött ki. Úgy tette fel a kérdést, mintha tudná, hogy miről van szó.
- Hmm? Hallott rólunk?
- Fiam... Vagyok már olyan régóta a szakmában, hogy tudja mire érdemes odafigyelni és mire nem. Legtöbbször az apróbb hírek és információk azok, amikbe érdemes befektetni.
Mirubi meglátta a lehetőséget az öregben és egy néhány perces beszélgetés után, meg is állapodtak. Nem öli meg és állandó, nyugodt munkát biztosít neki, hogyha csatlakozik a szervezethez és ellátja annak minden Politikai és Pénzügyeit. Ebbe természetesen a fickó akkor is belement volna, hogyha lett volna más választása, ám az volt a kikötése, hogy jöhessen vele ez a fickó, akit - mint később kiderült - Igamekunak hívnak és egy tökéletes alárendeltnek lett nevelve. Ebbe természetesen a fiú belement. Kouzenmaru - az öreg fickó - odaadta azt a közel 100.000 Ryo-t Mirubinka, ami az eladott lopott áru után jött be ennek a rendkívül kezdő csapatnak. Miután visszatértek Jigokutariba, Mirubi meghagyta Kouzenmarunak, hogy ezt az összeget juttassa el a megbízójának. Természetesen Igameku lett elküldve és Ő kézbesítette az összeget, a férfi pedig elismerését fejezte ki a Szervezet felé...
Pályázat Célja: 3db NJK megszerzése
NJK-k Típusa: Segítő NJK + Segítő és Semleges (Ezt úgy gondolom, hogy kisebb ügyletekben segít a karakternek, de sokkal inkább üzlettársi a kapcsolat)
NJK-k Szintje: E és B és A
Név: Jimusho Kouzenmaru
NJK Sátusz: Segítő
Kor: 70
Származás: Füst Országa
Rang: Civil
Szint: E
Állás: Hivatali Dolgozó --> Bérszámfejtő --> Alvilági Tag (Most)
Kinézet:
Öreg korára a fogai jóformán kihullottak, valamint haja is. Egy vékony kecskeszakáll és a vastag őszülő szemöldöke jelzi kora előrehaladottságát, ahogy a ráncos arc és test, májfoltok, összement test (150 Cm körüli) hatalmas fülek és remegő, magas hang. Ujjai csontosak, szemei pedig beszürkültek, kifakultak.
Jellem:
Egy igazi simlis, aljas, rátermett fickó, vagyis inkább öregember. Mindennél többre tartja a pénzt és a jól fizető állásokat, de nem szereti ha átverik. Rengeteg ismerőse van Kemurigakure no Satoban, hiszen dörzsölt egy figura, aki tudja mit kell tenni és mondani ahhoz, hogy feljebb kerüljön előbb vagy utóbb a ranglétrán. Az évek előrehaladtával és a jó "munkák" vállalása miatt, egyfajta felsőbbrendűségi érzete is van azokkal szemben, akik nem a felettesei, vagy éppen nem a munkaadói. Ezt részben annak is köszönheti, hogy mindig megvoltak a testőrei.
Háttértörténet:
Kouzenmaru már gyermekkorától fogva szerette a matekot, jó is volt benne, valamint a kellő intelligenciája is megvolt magához a "tantárgyhoz" és úgy, igazából az egész élethez. Ám volt egy sokkal jelentősebb dolog, amit mindennél jobban szeretett... A pénz! Tanulmányai befejeztével sikerült jó állásban elhelyezkednie Kemurigakuréban egyfajta iroda munkásként, majd később Hivatali Munkásként. Később bérszámfejtőnek állt, hiszen abban volt a legtöbb pénz és ott lehetett legjobban ügyeskedni. Karizmatikus személy volt mindig is, valamint rendkívül dörzsölt ezért szinte hónapok alatt elérte a legmagasabb szinteket a ranglétrán. Munkásságának köszönhetően rengeteg olyan ismerőse van, akik Kemurigakure benső ügyeit intézik. Később, miután a pénz és a tekintély kevés volt már számára, elhagyta a falut és az alvilágban keresett magának állást. Egyre több helyen tűnt fel, ám itt csak kis embernek számított... Számításai nem jöttek be, ám a faluba már vissza nem akart és nem is tudott volna menni, ezért egészen addig alkalmi munkákból élt, amíg az Ame no Ekibiogami rá nem talált.
Viszonya a Szervezettel:
Kouzenmaru felel Jigokutari és az Amegami kapcsolatáért a külvilággal és a falvakkal, valamint az alvilággal, ezen kívül Ő intézi a szervezet pénzügyeit.
Név: Igameku
NJK Státusz: Segítő
Kor: 22
Származás: Ismeretlen
Rang: Elveszett Ninja
Szint: B
Állás: Zsoldos, Kouzenmaru embere
Felszerelés: Katana tokkal, +2 Katana a bal és jobb karján lévő pecsétben
Technikák:
- Gitou // Ceremónia
- Hikage // Napfény
- Iaigiri // Lefejezés
- Issen // Villanás
- Rai Kougeki // Villám Csapás
- Raikou Kenka // Villámló Penge Készítés
- Hien: Kaizou no Iki // Száguldó Fecske: Formázás Útja
- Bunshin no Jutsu // Klón Technika
- Genjutsu Kai // Genjutsu Feloldás
Kinézet:
A legkevésbé sem törődik a külsejével, így általában ruházata csak a kényelmet képviseli. Különféle rongyokból, szalagokból, övekből, anyagdarabokból készítette el saját kezűleg a ruháit. Egyedül hasi és alkarvédő fémpántokat visel, amik az évek során jó szolgálatot tettek. Hosszú fekete, rendezetlen haját szintén anyagdarabokkal köti hátra, hogy ne lógjon a szemébe, amik kissé megviseltek és fakóak, a szemgolyó körül pedig általában az egész bőre vöröses, piros és irritált. Ezt a sok drog okozta, ahogy a leamortizált, sápadt arcot is.
Jellem:
Nem sokat beszél, sokkal inkább cselekszik. Legfőképpen Kouzenmaru parancsait követi, őt védelmezi, azonban annyi intelligencia szorult belé, hogy felfogja: A munkáltató adja a pénzt és a hatalmat Kouzenmaru kezébe, ezért őt is tisztelni kell. Ám ezt nem mindig tartja be, néha emlékeztetni kell őt. Modora nyers, amikor megszólal, akkor vékony hangján csak az igazságot mondja. Ezeken kívül nem tudni, hogy mi zajlik a lelkében.
Háttértörténet:
Igamekura az öreg Kouzenmaru talált rá. A gyermek elhagyatott volt és csak egy katana volt a kezében. Már első ránézésre látszott, hogy nem az a beszédes fajta, talán még fogyatékos is. Ám ezt nem bánta az öreg, pénze volt, így kitaníttatta a Kenjutsu művészetére, valamint néhány Ninjutsut is taníttatott neki. Lelkileg és testileg is edzve lett, később így vált az öregember tökéletes testőrévé. Azóta minden munkájában segít neki.
Viszonya a Szervezettel:
Igameku az a személy, aki mindig Kouzenmaru mellett van és minden szavát lesi. Ő kézbesíti az üzeneteket és védi meg azt és Kouzenmarut a betolakodóktól. Már ha vannak...
Név: Furoku Hada
NJK Státusz: Semleges + Segítő
Kor: 28
Származás: Démonok Országa
Rang: Civil / Alvilági Személy
Szint: A
Állás: Alvilági Alvezér
Vagyon: 15 verőlegény van az irányítása alatt; Rendelkezik egy kisebb birtokkal a Füst Országában; Fogadót Üzemeltet
Technikák:
- Kemuri Technikák
- Kenjutsu Technikák
- Szenzor
- Általában nem szokott harcolni
Kinézet:
Egy kígyóméreg okozta vakság miatt a szemeit mindig kénytelen zárva tartani, ám nem képes semmilyen szemfedőt hordani, ugyanis a kígyóméreg a szemébe spriccelve nem csak a szemét tette tönkre, hanem örökké tartó irritációt is érez, amit csak a szemi kiműttetésével szüntethetne meg. A műtétet azonban nem akarja, ezért a szemei körül általában pirosas foltok vannak. Ez azonban cseppet sem rombolja a látványt, ugyanis egy rendkívül szép arcú férfiról van szó, akinek bőre teljességében makulátlan. Hosszú fekete haja a derekáig ér, általában pedig fekete alapú, vörös mintás kimonót visel.
Jellem:
Rendkívül nyugodt személyiségű ember, kora ellenére rendkívül bölcs. Szereti a zenét és az állatokat. Azért dolgozik az "árnyékok között" mert a magafajta személyek csak itt tudnak érvényesülni. Ám ez nem jelenti azt, hogy kegyetlen lenne. Embereit is csak azért tartja maga mellett, hogy a legkevesebb dolgot kelljen neki magának megtennie, ugyanis mindennél többre tartja az élet nyugodt és békés élvezetét. Ezen kívül, nem hanyagolja el az illegális "munkáját" sem, sőt! Annak ellenére, hogy nem egy kegyetlen emberről van szó, tudja a kötelességét és végre is hajtja azt, ugyanis a nyugodt és gondtalan élete csak addig van garantálva, amíg főnöke hasznára van.
Háttértörténet:
Hada a Démonok Országában született egy kisebb faluban. Élettörténete annyiban kimerül, hogy a családját a harcok alatt lemészárolták, így Ő megmenekült nagyon kicsiként. Egy gazdag kereskedő vette magához, aki mellett csak addig maradt meg, amíg át nem juttatta a másik kontinense, azon belül is a Füst Országába. Ott megszökött - egyszerűen csak ott hagyta - és egyedül bolyongott az erdőben. Természetesen a kétségek között hatalmába kerítette a halálvágy is, ugyanis szülei elvesztésének fájdalmai, nyugodt szenvedéssel megültek a lelkén. Ekkor történt az is hogy megvakult. Később ugyan valahogy felnőtt és a legpitibb ügyletektől kinőtte magát egészen arra a pozícióba, amiben most van. Persze addigra már kitanult néhány shinobi képességet is, valamint a Szenzor képességeit is majdhogynem tökélyre fejlesztette, ám életének ezen része rendkívül ködös. Mostanra azonban Yuudoku Omo egyik alárendeltje, aki a kisebb birtokáról az illegális áruk értékesítéséért felel.
Viszonya a Szervezettel:
Szigorúan munkaadó, esetleg informátor, hogyha tudnak neki mit ajánlani. Hada pártatlan és nem segít sem a Szervezetnek, sem pedig annak ellenségeinek. A jó üzlet viszont mindig számít nála.
Történet:
Az Ame no Ekibiogami egyre többet hallat magáról. Ugyan a szervezetről még nem hallott az egész világ, de a nagyobb nemzetek mára már mind tudomást szereztek róluk, még akkor is, hogyha nem fordítanak rájuk különösebb figyelmet, a köznép pedig még csak a nevük említését sem hallotta. Nekik éppen elég sikere ez, ugyanis a látszólagos sikertelenség mögött olyan dolgok vannak készülőben, amihez ha minden feltétel adott lesz, akkor az egész Világ meg fogja tapasztalni és érezni. Most azonban, ahogy Mirubi már felfestette a tagoknak, csak arra van elég erejük, hogy kiszolgálják a kisebb alvilági személyeket és ezzel hírnevet szerezhessenek maguknak. Aki pedig hírnevet szerez magának, az később befolyáshoz is jut, akinek pedig befolyása van, annak pénze és akinek pénze, annak hatalma!
Raion Tensei mondható a szervezet összekötőjének a külvilággal. Ő elég koros és elég sokat tud ahhoz, hogy igazgathassa a szervezet ügyeit, azonban koránt sem megbízható. Raion ereje és tudása, valamint a képességei olyan dolgok, amik könnyen a visszájára fordulhatnak és persze az sem elhanyagolható tény, hogy nem eléggé bennfentes és nem ért a pénzügyekhez, sem pedig a politikához. Mármint a képességei megvannak arra, hogy politikusnak álljon, azonban Ő nem tenné ezt meg. Talán a szervezet legerősebb tagjáról van szó, aki nem érné be holmiféle alantas munkákkal. Egyenlőre Mirubi még abban sem biztos, hogy Raion segítőkészsége miből ered... Egyenlőre semmi haszna a szervezetből, még akkor sem, hogyha már biztosította Mirubit afelől, hogy később még kérni fog tőle egy nagyobb szívességet. Éppen ezért Mirubinak most már szüksége van az olyan emberekre, akik a Szervezet Tagjaitól függetlenek és képesek igazgatni a Bázis, valamint a Szervezet ügyeit. Az ilyen emberek azonban nem teremnek minden bokorban, ezért nehéz is rájuk találni. Azonban a szerencse talán Mirubira mosolygott, amikor is Raion Tensei lépett be a labor ajtaján. Természetesen kopogás nélkül, ahogyan azt megszokhattuk tőle.
A magas fickó lassú, kimért léptekkel haladt előre. Mirubi tudta, hogy Ő az, ám arcát még nem láthatta... Pusztán a megjelenése elég volt arra, hogy felismerje "barátját" aki újfent egy tekercset tartott a kezében. Mirubi jelenleg a Labor pihenő részében volt, így az átlátszó műanyag szalagokat félretolva lépett ki a pihenőből, majd lenyelte az utolsó falat ételt is amit éppen fogyasztott - Ritka alkalmak egyike mostanság - és üdvözölte Raiont. Ezúttal sokkal beszédesebb hangulatában volt, mint lenni szokott, ezért Ő kezdeményezte a bájcsevejt.
- Üdvözöllek. Látom megint hoztál valamit. Ezért lassan pénzt fogok fizetni.
Mirubi arca komoly volt, egy csepp humor sem volt érezhető belőle. Egészen komolyan gondolta a dolgot.
- Mi ez a közvetlenség?
Tette fel kérdését Raion, közben pedig átnyújtotta a tekercset Mirubinak, aki a kinyitás és az áttanulmányozás közben reagált.
- Nem tudom miről beszélsz. Semmivel nagy vagyok közvetlenebb, mint lenni szoktam. Egyszerű tény megállapítás volt.
Mondta a fiú, majd szétnyitotta a tekercset.
Az Ame no Ekibiogami vezetője Kezébe!
Eljutott fülembe egy újdonsült szervezet, az Ame no Ekibiogami híre. A név nem mondott nekem semmit, ezért egy kis kutakodás után sikerült rálelnünk a ténykedéseik nyomaira. Őszinte elismerésem, hogy sikerült elkapniuk egy Bijuu-t, nem kis teljesítmény. Feltételezem önök voltak, ugyanis nem véletlenül hagyták maguk után a jeleiket. Vigyázzanak, ha így folytatják, hamarosan a körözési lista élére kerülhetnek! De tegyük félre most a bájcsevejt, az üzenetem célja egy felkérés. Nem kevés munkámba került ráakadni és felvenni a kapcsolatot az egyik tagjukkal, ezért arra kérem önöket, hogy fontolják meg az ajánlatomat. Azt szeretném, hogy számoljanak fel egy illegálisan működő raktárépületet és végezzenek az ott dolgozó emberekkel, beleértve a vezetőjüket is! Egy nagyobb mennyiségű marihuána szállítmányt loptak el tőlem és szeretném mindet visszakapni és ha esetleg már pénzé tették volna az árumat, akkor a pénzt is szeretném. Minden szükséges információt a tekercs további részében adtam meg. Természetesen önök nem járnának rosszul, rendkívül befolyásos ember vagyok és pénzem is van elég ahhoz, hogy a kedvükre tegyek vele. Ha pedig jó szolgálatot tesznek, akkor beajánlhatom önöket másoknak is.
Üdvözlettel: Furoku Hada
Eljutott fülembe egy újdonsült szervezet, az Ame no Ekibiogami híre. A név nem mondott nekem semmit, ezért egy kis kutakodás után sikerült rálelnünk a ténykedéseik nyomaira. Őszinte elismerésem, hogy sikerült elkapniuk egy Bijuu-t, nem kis teljesítmény. Feltételezem önök voltak, ugyanis nem véletlenül hagyták maguk után a jeleiket. Vigyázzanak, ha így folytatják, hamarosan a körözési lista élére kerülhetnek! De tegyük félre most a bájcsevejt, az üzenetem célja egy felkérés. Nem kevés munkámba került ráakadni és felvenni a kapcsolatot az egyik tagjukkal, ezért arra kérem önöket, hogy fontolják meg az ajánlatomat. Azt szeretném, hogy számoljanak fel egy illegálisan működő raktárépületet és végezzenek az ott dolgozó emberekkel, beleértve a vezetőjüket is! Egy nagyobb mennyiségű marihuána szállítmányt loptak el tőlem és szeretném mindet visszakapni és ha esetleg már pénzé tették volna az árumat, akkor a pénzt is szeretném. Minden szükséges információt a tekercs további részében adtam meg. Természetesen önök nem járnának rosszul, rendkívül befolyásos ember vagyok és pénzem is van elég ahhoz, hogy a kedvükre tegyek vele. Ha pedig jó szolgálatot tesznek, akkor beajánlhatom önöket másoknak is.
Üdvözlettel: Furoku Hada
A levél írója, vagyis a megbízó rendkívül közvetlennek és beszédesnek bizonyult annak ellenére, hogy valószínűleg egy komolyabb alvilági személy. Legalábbis Mirubi így gondolja. Főleg a "másoknak" szó keltette fel a fiú érdeklődését, abból következtet arra, hogy a megbízónak sok az ismerőse és eléggé befolyásos ember lehet. Persze az is lehet, hogy ez csak egy csapda, vagy pedig a megbízó hazudik... Nos akkor Mirubi készséggel áll majd a levelet feladó személy elé... A tekercs tartalmazott egy térképet is, valamint néhány jelölés és koordinátákat. Úgy tűnik, hogy egy a tengerpart közelében felépített raktárról van szó, amit nem lesz nehéz megtalálni. A tolvajok ismeretlenek, ezért viszont szükség lesz az óvatosságra.
- Egyedül megyek, elégszer veszlek igénybe.
Raion elmosolyodott. Valószínűleg kedvére való a fiú hozzáállása, ugyanis tudja, hogy talán egy kacsintással leteríthetné a lábáról ezt a gyermeket, mégsem teszi. Egyszerűen csak hátat fordít ahogy szokott, majd megindul kifelé a Laborból.
- Nem akartam veled tartani.
Vetette oda hetykén, majd kivonult. Mirubi csak elmosolyodott. Eddig zavarta, hogy Raiont ekkora bizalmatlanság lengi körbe, de most csak mosolyogni tudott rajta, ugyanis lassan elég erőre tesz szert Ő és a Szervezet, hogy ettől a katonájától se kelljen majd tartani, így a bizalmatlanság most egy teljesen másik személyre irányul át: Itanashi. Ki tudja, hogy mit művel jelen pillanatban és ki tudja, hogy mik a céljai. Ha akkora erőre tett szert, mint amilyenre Mirubi gondol, akkor igencsak kemény ellenfele lehet a későbbiek során. Pláne, hogyha igazak a sejtései és Itanashi nem tekint már rá bajtársként, hanem sokkal inkább "alárendeltként." Ha ez pedig így van, akkor elő kell állnia egy tervel! Ám előtte ezt a dolgot még el kell intéznie...
~ Néhány órával később ~
Néma árnyékként vonul végig a sötétség uralta vidéken. Érzékei kiélesedtek, ösztönei akár egy, a nyálat a prédára csorgató megvadult farkasé. A tenger partján álló, két emeletese faház, a hatalmas raktárépülettel a sűrűn benőtt erdő és a hegyekkel szabdalt Takumi no Sato területe után volt megtalálható. Valószínűleg a tenger, vagyis inkább az Óceán felől, hajóval hordhatták ide a munkásokat és az anyagokat az építéshez. Hatásos és hatékony, ugyanis ez a terület valóban jól el van dugva a törvény elől és kellőképpen messze van ahhoz, hogy az Alvilág se találja meg... Azonban Mirubi koránt sem tartozik azok közé a személyek közé, akik a hagyományos módszereket használva törnek előre. Aki pedig építette ezt a "kalyibát" a Shinobik világában, valószínűleg túlságosan is elbizakodott volt, vagy ha nem, akkor bizonyára nem volt tisztában Mirubi létezésével.
Az épület egész kialakítása hűen tükrözte a Japán kultúrát, egyedül a raktár volt túlságosan is kompakt, ámbár méretes. Az ablakokból némi fény szűrődött ki... Odabentről jól hallható volt a beszélgetés és a mulatozás zaja, ám a fák közül, abban a bizonyos hűvös éjszakában csak a forró és párás lehelet látszódott. A vadállat csendesen kivár, miközben hatalmas, erőszakos karmaival vadul kaparja a támaszául szolgáló fatörzs kérgét. Nyugtató és kellemes hangja volt, ám a vadállat nem nyugodott meg tőle... A következő pillanatban hűvös szél csapja meg az arcát, ami egy kattanó hanggal is társul. Nyílik a tolóajtó, amely voltaképpen maga a bejárati ajtó is. A nyálát csorgató vadállat, lassan végignyalja mosolyra húzódó száját, miközben a vigyor alól kivillannak éles és hegyes szemfogai.
Az ajtó nyitódásával két részeg, nagydarab férfi tántorog ki a tornácra, majd áthajolva a korláton kiürítik gyomruk tartalmát. Ám nem haboznak, hatalmas böfögések közepette, egymásba karolva húzzák le a kezükben lévő sakés üveg tartalmát. Érthető beszéd nem hagyja el eközben a szájukat, sokkal inkább mormogások és káromkodások armadája, miközben vadul egymásba kapaszkodnak. Furcsa egy módja ez a barátság megerősítésének, főleg úgy, hogy egyáltalán nem tudnak magukról. Több sem kell a vadásznak, aki ugyan valóban vadász, de a vadak és az elfajzott szörnyek kegyetlenségével csap le az áldozataira. Macskákat megszégyenítő gyorsasággal rugaszkodik el a fatörzsről... A részegek tompult érzékei egyáltalán nem hallották meg a reccsenést, súrlódást, így a négykézláb közlekedő Hishimon egy pillanat alatt a két alak között terem. Az alkohol mámorító, ám ebben az állapotban már tompító hatása alatt a két férfi fel sem fogja a hirtelen jelenésnek látszó, démoni mosolyt villantó alakot kettejük között... Néhány másodperc telik el, mire mindketten felordítanak halálfélelmükben, ugyanis Hishimon pontosan az egymással szemben álló két férfi között egyenesedett fel és nézett felváltva a szemükbe. Kegyetlen volt bizony... Megvárta amíg ez a két élettelen féreg felfogja a megjelenését, majd a következő pillanatban, hatalmasra nőtt karmaival játszi könnyedséggel, sebészi pontossággal és kínos lassúsággal szúrja át a két férfi halántékát. Ám ezzel nem érte be... Természetesen a megerősített és megnövesztett köröm nem lett volna elegendő ahhoz, hogy átüsse ilyen lassúság mellett magát a koponyacsontot... Hishimon használta a Chakra no Mesu technikák, ám ezúttal nem az egész kezére, hanem csak a bal és jobb mutatóujjára terjesztette ki a chakrát, amely minden létező anyagot átvág. A karmok és a chakrapenge lassan hatolt be a két férfi halántékába, ők a félelemtől még csak mozdulni sem tudtak, ám mikor már felfogták volna azt, hogy cselekedniük kellene, nos addigra már késő volt. Hishimon kegyetlen módon tövig nyomta mutatóujjait a két férfi agyába, ezzel pedig végleges roncsolást idézett elő. A behemótok úgy dőltek el mint két hatalmas farönk.
Hehe... Vicces. Egy idő után már ordítani sem volt erejük, nem volt rá kapacitásuk... A bent lévő tömeg meghallotta a puffanást és az ordítást is, ugyanis a mulatozás nem volt annyira hangos, hogy elnyomja mindezt. Sokkal inkább volt egy kis csoportos iszogatás egy sikeres üzlet után... Ezek a fickók csak a kivételek voltak, így a nyitott ajtón keresztül további három fickó bámult ki. A narancssárgás fény, ami megvilágította a ház benső részét, most kiszökött a tornácra és megvilágította a fekete trikóban és a fekete nadrágban lévő Démont, akinek a lába előtt, két holttest folyatta a nyálát és szivárogtatta vöröses vérét. Lassacskán hatalmas vértócsa fogta már körbe a fiú lábait. A bent lévő férfik közül egy sietve elrohant. Valószínűleg szól a többieknek, a maradék kettő kopasz hústorony pedig kardot rántott. Tartásukból látszódott, hogy nem képzett harcosok, hanem sokkal inkább olyan kardot használó amatőrök, akik nagynak hiszik magukat. Hishimon azonban vérengző mosollyal és hideg nyugodtsággal néz rajtuk végig. Ebben a pillanatban feléled benne a játszadozás és a kegyetlenkedés vágya... Leguggol, majd jobb mutatóujját végighúzza a vértócsában, majd az arca elé viszi azt, hogy jól szemügyre vegye.
- A mesterem azt tanította, hogy a fájdalmat szeretni kell, mert az jelzi, hogyha komolyan megsérültél. Ha pedig érzed hogy fáj, akkor még biztos lehetsz benne, hogy élsz!
Mondta Hishimon, idézve Niyo Sora-sensei szavait, majd lassan felállt. Hosszú, hegyes körmeiről a két férfi keveredett vére cseppekben hullik alá. Az előtte álló két ellenfél reszketve tartják maguk elé kardjaikat, miközben azon jár az agyuk, hogy vajon ezek életük utolsó percei? Óh nem... Nagyon tévednek. Sokkal inkább életük utolsó másodperceit!
A fiú hatalmas gyorsasággal rugaszkodik el. Mozgásával nem érinti a talajt, hanem siklik, ugyanis úgy rugaszkodott el. Ezáltal pedig nem hagy maga után véres lábnyomokat sem... Egy szempillantás alatt a két férfi között termett, kezei körül a Sötét Chakra úgy izzott akár a forró, megmunkálható vas a kovács kezei alatt! Egy gyors, alig látható mozdulat és a vér gejzírként spriccel a két férfi nyakából. A szobákat elválasztó tolóajtó és papírfalak most már vöröses színekben pompáznak, ahogy Hishimon teste is. Az arcába fröccsenő vér boldogsággal tölti el, hiszen ez a jól végzett munkájának gyümölcse. Démoni mosolya még hatalmasabbra húzódik, ahogy nagyra nyújtott nyelvével lenyalja szájáról az élet eszenciáját. Elégedetlen... Arca undorodó, fanyar arckifejezésre torzul. Nem tetszik neki prédája íze! Többre vágyik. Odafentről eközben kopogások és kiáltások zaja hallatszik. Hishimon elnéz jobbra... Egy lépcső vezet fel a fal mentén, ami végül eltűnik a falban. Valószínűleg egy ajtóhoz kapcsolódik. A fiú nem tétovázik, lassú léptekkel halad fel a lépcsőn, olyan nyugalommal és alázattal, mintha csak aludni térne. Bizony az ilyen elmebeteg állatok legfontosabb ismertetőjegye a számtalan kedélyállapot és annak határtalan és gyors váltakozásai. Hishimon pedig most emellett a nyugalom mellett hordja szét véres lenyomatait.
Kopogó, jelt adó lépteivel felért a nyikorgó lépcsőfokok tetejére, ám zárt ajtót talált. Kopog, mintha csak egy kedves vendég volna, odabentről pedig a válasz egy haragos kiáltás volt. Ezután Hishimon még egyszer kopogtatott, miközben semmit mondó tekintettel mered a barna ajtóra.
- Ki a fene vagy te és mit akarsz!? Hada küldött? Mert akkor jól elkéstél ugyanis tovább passzoltuk az árut!
Ordítja ki odabentről valaki. Hangjában egyszerre van jelen a félelem és a dac, a megjátszás és a kegyelemkérés. Hishimon ügyet sem vet rá. Még egyszer kopogtat, hátha beengedik. Kezdi elveszíteni a türelmét. A válasz meg is érkezik a csoporttól: Mindenki felordítva elküldi a fiút melegebb éghajlatra. Ezt már Hishimon sem tűrheti szó nélkül. Nemes egyszerűséggel a Chakra no Mesut használva, lassan átszúrja a faajtót, majd a lassú ámbár kegyetlenül éles penge vibrálni kezd. A Sötét Chakra járja át Hishimon egész testét... Odabentről pedig kiáltozások és morgások hangja zendül fel, ám a bejárat nyitva. Az ajtóba egy "0" alakú lyuk lett vájva, amit a fenevad nemes egyszerűséggel berúg és belép rajta. Természetesen az ostobák meg sem várják, hogy belépjen rajta, máris szúrják kardjaikat, ám ekkor Hishimon előtt egy harmatgyenge, alig koncentrált, sötét fényű, hanyagul megalkotott chakrafal villan fel, amely felfogja az összes érkező penge szúrását. Sőt! A Sötét Chakra kihatva a fegyverekre még kissé meg is tántorítja az összesen öt érkező penge gazdáját. Ez a hanyagul és gyengére megalkotott Kasseitate // Chakra Feltámadás Pajzsa mindenféle kézjel nélkül jött létre, pusztán chakra koncentrációból, aminek az eredménye egy viszonylag gyenge, rendszerezetlenül felépített fal, ami éppen hogy kibírja ennek a csőcseléknek a gyenge és képzetlen támadásait.
Ez a csürhe már sokkal több színűbb, ugyanis vékony, kövér és izmos egyedek is megtalálhatóak, mögöttük pedig egy cingár férfi, aki reszketve szorongatja katanáját. Ő adja a parancsokat, így fel is ordít: "Öljétek meg!!!!" Szemmel láthatóan fél és reszket, zavarodott egy ember lehet, aki a végső kétségbeesés szélén próbál egyensúlyozni. A csőcselék nem habozott, azonnal vakul rohantak a halálba, ám ekkor már késő volt! Hishimon Sötét Chakrája az érkezés óta vadul kering chakrahálózatában, arra várva, hogy kitörhessen. Ehhez a technikához nem gyűjtött kézjeleket, elvégre most csak felhalmozza a hatalmas mennyiségű chakrát, amit a tenyerébe koncentrál. Volt elég ideje a tömörítésre, így nem egy hirtelen történő reakciót láthatunk most tőle. Jobb kezével suhint egyet, ezzel együtt pedig szabadjára engedi a hatalmas Sötét Chakra hullámot. Úgy tűnik, hogy kezei mozgása váltják ki a hatalmas lökéshullámot és a bőrt komolyan roncsoló hatást, de ez nem így van! A rá támadó öt személy egy szempillantás alatt lökődik hátra. A Kasseiken hulláma elsodorja a festményeket, iratokat, székeket, polcokat, szekrényeket, majd ezt mind és pluszban az öt férfit nekilöki a hátul álló cingár főnöknek. Ám itt még nem áll meg a mutatvány! A hatalma lökéshullám minden holmival együtt, átüti a gyenge fából épült falat és a férfiak csoportja, valamint a rengeteg holmi az Óceánban landol. Valószínűleg mind súlyosan megsérültek. Borda és kartörések egészen biztosan előfordultak, de az azonnali haláleset sem kizárt. Az viszont biztos, hogy az eszméletüket elveszítették, így a haláluk garantált.
Hishimon unott és csalódott arckifejezéssel áll a hatalmas lyukhoz, ahol az előtt fal állt. Lenéz a fulladozó tömegbe. Senki nem élte túl, vagy ha túl is élte, eszméletlenül fulladozik a vízben. Chh... Szánalmas. Így belegondolva ez nem volt méltó az Amegami vezetőjéhez. Mármint az, hogy elvállalta egy ilyen felkérést, de hát, ha ezzel tornázhatja fel magát a ranglétrán, akkor muszáj lesz. Hishimon oldalra néz. Hangokat hall a másik szobából. Az ajtó résnyire nyitva van, amint oda emeli a tekintetét, az ajtó becsukódik. Nem zárják kulcsra, ugyanis tudják, hogy nincs értelme. A démon a jobb ellenfél reményében indul meg az ajtó felé, majd hatalmas, véres karmokkal ráhelyezi szentségtelen kezét a fémes kilincsre. Elfordítja, a zár kattan és az ajtó kinyílik. A szobában, ahová benyitott a sötétség uralkodik. Egyetlen gyertya világítja meg a helyiséget, az is az egyetlen tárgyon van rajta, ami a szobában látható: Egy hatalmas íróasztal. Igen, ez az egyetlen tárgy, ugyanis a szoba teljességében üres. Az asztalnál egy kis ember ül. Az arca alig látszik, de ami látszik belőle, az nagyon öreg. Mellette egy Hishimonnál idősebb fiú áll, kardot szegezve a betolakodónak. A vénember kuncogni kezd, majd a hangja felcsendül.
- Bizonyára meg tudnánk egyezni.
Mosolyodik el, hangjában egy cseppnyi félelem sincs. Érezhető, hogy elkerülné a halált, de problémája sincsen ebben a korban már a mulandósággal. Hishimon szája lefelé konyul.
- Chh! - préseli ki fogai közük a hangot - Nem érdekel az ilyesmi.
"Böffenti ki" bosszankodva, majd jobb karját felemelve készül arra, amit az előbb is megtett. Ám ekkor váratlan dolog történik. Egy pillanatra szúró fájdalmat érez a hátán.
- Mi?!
Szemei kikerekedve vizslatják a szoba minden zugát, majd lenéz. Egy a Sötét Chakrától izzó kéz szúrta át.
- Teee?!??!!
Sziszegi vadul, majd Hishimon egy pukkanás kíséretében semmisé válik. Mirubi keze abbahagyja az izzást, majd az Amegami köpenyben lévő fiú nem foglalkozik többet ezzel a lénnyel. Megszüntethette volna a technikát, de úgy gondolta, meg kell mutatnia Hishimonnak a vadságából adódó gyenge pontját. Túlságosan öntelt, nem figyel a háta mögé! Mirubi azonban ezt a hibát nem követi el!
A fiú, Hishimonra hagyta a piszkos munkát. A Kage Bunshin no Jutsu remek lehetőségeket rejt magában, ezért ezt ki is használja! Hishimon ilyenkor képes testet ölteni, ezáltal pedig kedvére gyilkolászhat. Azonban így, a felkínálkozó lehetőségekre ez a fickó hajlamos nemet mondani, Mirubinak viszont helyén van az esze, ezért még jó, hogy kitörölte a képből Hishimont.
- Engem azért érdekelne az ajánlat.
Mondta Mirubi, majd közelebb lépett az íróasztalhoz. Az öregember mellett álló, Zombiképű férfi kardja most kéken izzani kezdett, megvilágítva a szoba Sötétjét. Mirubi ámulva nézi a jelenséget, majd elmosolyodik.
- Ahogy látom vannak itt lehetőségek.
Mondta, majd kihúzta az író asztal ráeső felén lévő széket és leült. Az öreg fickó nem lepődött meg.
- Feltételezem Furoku Hada embere és azért jött, hogy visszaszerezze amit az Övé.
- Fogalmazzunk úgy, hogy egy megbízottja vagyok. Az Ame no Ekibiogami szervezetet képviselem.
A férfi most nagyobb érdeklődést mutatott.
- Az Ame no Ekibiogami?
A férfi szavaiban meglepődöttség érződött ki. Úgy tette fel a kérdést, mintha tudná, hogy miről van szó.
- Hmm? Hallott rólunk?
- Fiam... Vagyok már olyan régóta a szakmában, hogy tudja mire érdemes odafigyelni és mire nem. Legtöbbször az apróbb hírek és információk azok, amikbe érdemes befektetni.
Mirubi meglátta a lehetőséget az öregben és egy néhány perces beszélgetés után, meg is állapodtak. Nem öli meg és állandó, nyugodt munkát biztosít neki, hogyha csatlakozik a szervezethez és ellátja annak minden Politikai és Pénzügyeit. Ebbe természetesen a fickó akkor is belement volna, hogyha lett volna más választása, ám az volt a kikötése, hogy jöhessen vele ez a fickó, akit - mint később kiderült - Igamekunak hívnak és egy tökéletes alárendeltnek lett nevelve. Ebbe természetesen a fiú belement. Kouzenmaru - az öreg fickó - odaadta azt a közel 100.000 Ryo-t Mirubinka, ami az eladott lopott áru után jött be ennek a rendkívül kezdő csapatnak. Miután visszatértek Jigokutariba, Mirubi meghagyta Kouzenmarunak, hogy ezt az összeget juttassa el a megbízójának. Természetesen Igameku lett elküldve és Ő kézbesítette az összeget, a férfi pedig elismerését fejezte ki a Szervezet felé...
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Shimura Danzou Hétf. Júl. 06 2015, 15:24
Szia!
Elfogadva. A szervezet megkapja az NJK-kat. Ezenkívül +5 chakrát is írj fel magadnak ^^
Elfogadva. A szervezet megkapja az NJK-kat. Ezenkívül +5 chakrát is írj fel magadnak ^^
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Shiren
Shiren Szomb. Jan. 20 2018, 22:39
// Évekkel ezelőtt lett elfogadva az első kérvényem, amely a Ninjuu Macskák idézésére vonatkozott. A kérvény úgy lett elfogadva, hogy a szerződéskötéssel és az idő technika tanulásával EGYÜTT, pályázatban írjam meg az egészet. Ezt az akkori Killer Bee később Darui intézte el, ami annyit tesz, hogy a Ninja Tanács döntött a dologról, ő volt az "Intézkedő" Staff aki fogadta a kérvényt (Akkor még nem volt kérvények topic) majd Pm-ben kiértesített az elfogadásról. Azért taglalom ennyire mert nagyon régi kérvényről van szó.
KÉT RÉSZLETBEN LETT BEKÜLDVE. //
KÉT RÉSZLETBEN LETT BEKÜLDVE. //
Kapcsolódó Élmények:
- Érkezés a Zafír Faluba --> Ellenőrző Staff: Inuzuka Tsume
- Eltelt Napok --> Ellenőrző Staff: Inuzuka Tsume
- Zafírfalu Tanulás --> Ellenőrző Staff: Namikaze Minato
- Kiűzetés Seigyoku no Satoból --> Ellenőrző Staff: Inuzuka Tsume
Leírás: Macskák Kódexe
Rövid Összefoglaló:
Mirubi belopódzott Konohagakure no Satoba, ahol információt akart szerezni a Nibi Bijuuról mégpedig nagyapjától, ám az esemény harcba torkollott, Mirubi nagyapja összeesett és kórházba kerül. Mirubi elsajátította nagyapja utolsó Suiton technikáját amit "megtanított neki" (Harcban használta ellene és Mirubi lemásolta) majd felkereste őt a kórházban. Egy őr állt az ajtaja előtt, őt kicselezve tudta szóra bírni nagyapját, aki elmondott minden szükséges információt a Bijuukról és a Nibiről. Ez után Mirubi végleg végzett nagyapjával és eltűnt Konohából.
Nagyapja szerződésben állt a Ninjuu Macskákkal, méghozzá a Bannekokkal és volt egy idéző tekercse a házában, amit a Bannekok tisztelete jeléül kapott. Mirubi ellopta a tekercset, majd a Tűz Országának erdeiben félve attól, hogy a nyomába eredtek, használta a tekercsben leírt Kuchiyose no Jutsut, úgy, hogy a tekercsben lévő megjelölt helyre koncentrálta a chakráját. Ez egy fordított idézést idézett elő és Mirubit a Holdkő Szigetekre teleportálta mégpedig Seigyoku no Sato közelébe, ahol az emberek és a Bannekok együtt élnek békében.
Mirubi megpróbálta bebizonyítani, hogy Ő Harukichi Maru unokája, és nagyapja azért küldte, hogy szerződést kössön a macskákkal, Mirubi nem említette, hogy Maru meghalt. Bizonyosságot nyert, hogy Mirubi a Harukichi család leszármazottja, ám még mindig nem kötöttek vele szerződést, vártak a vezető parancsára. Közben a Bannekok ellenőrizték a szerződés tekercsén lévő neveket (ezt Mirubi nem tudta) ahonnan eltűnt Harukichi Maru neve. Mivel Mirubi nem említette, hogy nagyapja meghalt, ez további bizalmatlanságot szült, majd a Zafír Erdőben történő csetepaté után, ahol Mirubi néhány helybéli kölyköt mentett meg néhány farkastól, a Fiú Sötét Chakrája előtört és így a Bannekok Mirubit is Nekomatának titulálták. Kimondták, hogy nem kötnek vele szerződést.
Nagyapja szerződésben állt a Ninjuu Macskákkal, méghozzá a Bannekokkal és volt egy idéző tekercse a házában, amit a Bannekok tisztelete jeléül kapott. Mirubi ellopta a tekercset, majd a Tűz Országának erdeiben félve attól, hogy a nyomába eredtek, használta a tekercsben leírt Kuchiyose no Jutsut, úgy, hogy a tekercsben lévő megjelölt helyre koncentrálta a chakráját. Ez egy fordított idézést idézett elő és Mirubit a Holdkő Szigetekre teleportálta mégpedig Seigyoku no Sato közelébe, ahol az emberek és a Bannekok együtt élnek békében.
Mirubi megpróbálta bebizonyítani, hogy Ő Harukichi Maru unokája, és nagyapja azért küldte, hogy szerződést kössön a macskákkal, Mirubi nem említette, hogy Maru meghalt. Bizonyosságot nyert, hogy Mirubi a Harukichi család leszármazottja, ám még mindig nem kötöttek vele szerződést, vártak a vezető parancsára. Közben a Bannekok ellenőrizték a szerződés tekercsén lévő neveket (ezt Mirubi nem tudta) ahonnan eltűnt Harukichi Maru neve. Mivel Mirubi nem említette, hogy nagyapja meghalt, ez további bizalmatlanságot szült, majd a Zafír Erdőben történő csetepaté után, ahol Mirubi néhány helybéli kölyköt mentett meg néhány farkastól, a Fiú Sötét Chakrája előtört és így a Bannekok Mirubit is Nekomatának titulálták. Kimondták, hogy nem kötnek vele szerződést.
Ennek harc lett a vége és Mirubit egészen a tengerig üldözték, (Át akarta verni a Bannekokat ugyebár) ahol a Nekomata no Hayashi // Nekomaták Erdeje nevű szigetre érkezett. A Bannekok felhagytak az üldözésével, hiszen úgy gondolták, hogy vagy megölik őt a Nekomaták, vagy pedig megtalálja köztük a helyét.
A Történet innen folytatódik, a megértéshez valószínűleg elengedhetetlenül szükséges a Ninjuu Macskák kódexének elolvasása.
Ezen "kaland" a Nibivel való harc előtti hetekben történt meg.
"...Egy Csendes, nyugodt Óceán vize mossa a partszakasz mentén még zöldülő erdőt. A homokos partra szinte kiszámítható ciklusokban érkeznek a kisebb-nagyobb hullámok, a hangjuk pedig andalító és kellemes, meditációhoz tökéletes.
A part menti vízterületen több teknős úszkál, ahogyan kisebb halcsoportosulások is. A víz tiszta, teljesen átlátható. Egy újabb sziget is van a túlparton. Ez a sziget mindössze 50 méterre lehet ettől a szigettől és egy keskeny, alacsony vízszintű terület is látható a kettejük közötti holtponton. Már innen is látszik, hogy annak a szigetnek a növényzete teljesen eltér Seigyoku no Satoétól. Sűrűbben nőtt, zöld, kék, piros és lila színekben pompázik, de egyúttal sokkalta sötétebb is. A szigetek közötti homokzátonyon égett, feketés homok és néhány kisebb-nagyobb kráter látható, amit a vízmosás lassan fel fog újra tölteni, a homok sötétsége pedig el fog veszni a sok ezer, zsemleszínű szemek között...
Csata dúlt itt nemrégen, pontosabban egy nappal ezelőtt. Ismeretlen oknál fogva a szomszédos szigetről egy Nekomata lépett a zátonyra, hogy átkeljen Szeigyoku no Satoba. Ám Nekomata no Hayashi területéről tilos az átjárás ide, a Szellemmacskakén emlegetett Ninjuuk nem kívánatos személyek. Az égetett homok valószínűleg a Nekomata Sötét Chakrájának köszönhető a kráterek pedig a Fuuton technikák eredményei. Elképesztő lehetett a harc, ami itt folyt és amiben Mirubi nem vehetett részt. Most viszont már egy napja béke honol ezen a területen is, legalábbis egészen eddig a pillanatig...
A csendes erdőből erős recsegés hangja hallatszik, egy fa kidőlésének megkezdésével egyszerre robban ki az erdő sűrűjéből egy elmosódott, sötétlila fényben tündöklő alak, aki egy hatalmas ugrással közvetlenül az erdőből kerül a homokzátonyra. Körülötte a víz pezsegni és gőzölögni kényszerül, majd a lény sebes vágtába kezd a Nekomaták Erdeje felé. Nyomában Három ismerős egyed: Hito, Shi és Rezu... Testük szőrtelen területén égési sérülések látszanak, szájuk körül a szőr véres, Rezunak a jobb szeme csuka van, valószínűleg megsérült. Ahogyan pedig Mirubi rálép a zátonyhídra, ők a parton egyből megállnak. Nem mennek tovább, nem mernek és nem is áll módjukban. Nem szeghetik meg az egyességet, mert akkor a falusiak kerülnének veszélybe. Ezen kívül hárman még mindig kevesek lennének a Nekomaták teljes erejével szemben.
Eggyel is nehezen bánnak el... Az egyetlen dolog amit tehetnek, hogy végignézik, ahogyan Mirubi végigszántva a vizet, beveti magát az erdő sötétjébe...
- Az átkozott... Elmenekült!
Mondja a fogát szívva Rezu, miközben próbálja kinyitni a jobb szemét, de hiába. Felszisszen és nem erőlteti tovább.
- Most legalább oda került, ahová való.
Tette hozzá Shi, Hito pedig némán meredt előre. Szívében kétely, de hitte, hogy helyesen cselekedtek..."
[...]
A part menti vízterületen több teknős úszkál, ahogyan kisebb halcsoportosulások is. A víz tiszta, teljesen átlátható. Egy újabb sziget is van a túlparton. Ez a sziget mindössze 50 méterre lehet ettől a szigettől és egy keskeny, alacsony vízszintű terület is látható a kettejük közötti holtponton. Már innen is látszik, hogy annak a szigetnek a növényzete teljesen eltér Seigyoku no Satoétól. Sűrűbben nőtt, zöld, kék, piros és lila színekben pompázik, de egyúttal sokkalta sötétebb is. A szigetek közötti homokzátonyon égett, feketés homok és néhány kisebb-nagyobb kráter látható, amit a vízmosás lassan fel fog újra tölteni, a homok sötétsége pedig el fog veszni a sok ezer, zsemleszínű szemek között...
Csata dúlt itt nemrégen, pontosabban egy nappal ezelőtt. Ismeretlen oknál fogva a szomszédos szigetről egy Nekomata lépett a zátonyra, hogy átkeljen Szeigyoku no Satoba. Ám Nekomata no Hayashi területéről tilos az átjárás ide, a Szellemmacskakén emlegetett Ninjuuk nem kívánatos személyek. Az égetett homok valószínűleg a Nekomata Sötét Chakrájának köszönhető a kráterek pedig a Fuuton technikák eredményei. Elképesztő lehetett a harc, ami itt folyt és amiben Mirubi nem vehetett részt. Most viszont már egy napja béke honol ezen a területen is, legalábbis egészen eddig a pillanatig...
A csendes erdőből erős recsegés hangja hallatszik, egy fa kidőlésének megkezdésével egyszerre robban ki az erdő sűrűjéből egy elmosódott, sötétlila fényben tündöklő alak, aki egy hatalmas ugrással közvetlenül az erdőből kerül a homokzátonyra. Körülötte a víz pezsegni és gőzölögni kényszerül, majd a lény sebes vágtába kezd a Nekomaták Erdeje felé. Nyomában Három ismerős egyed: Hito, Shi és Rezu... Testük szőrtelen területén égési sérülések látszanak, szájuk körül a szőr véres, Rezunak a jobb szeme csuka van, valószínűleg megsérült. Ahogyan pedig Mirubi rálép a zátonyhídra, ők a parton egyből megállnak. Nem mennek tovább, nem mernek és nem is áll módjukban. Nem szeghetik meg az egyességet, mert akkor a falusiak kerülnének veszélybe. Ezen kívül hárman még mindig kevesek lennének a Nekomaták teljes erejével szemben.
Eggyel is nehezen bánnak el... Az egyetlen dolog amit tehetnek, hogy végignézik, ahogyan Mirubi végigszántva a vizet, beveti magát az erdő sötétjébe...
- Az átkozott... Elmenekült!
Mondja a fogát szívva Rezu, miközben próbálja kinyitni a jobb szemét, de hiába. Felszisszen és nem erőlteti tovább.
- Most legalább oda került, ahová való.
Tette hozzá Shi, Hito pedig némán meredt előre. Szívében kétely, de hitte, hogy helyesen cselekedtek..."
[...]
A lilába öltözött égbolt csupán néhány perc alatt vált sötétté és fénytelenné. Viharfelhők végeláthatatlan tömege fedte el a Holdat és a csillagokat, s normális esetben ez egyet jelentett volna a fény teljes hiányával. Ám itt, ezen a szigeten, ahol az emberiség teljes hiánya élhetővé tette a sziget erdejét, ezen a helyen az égbolt fényeire sem volt szükség. Innen, ahol a fiú fekszik, az erdő soha nem látott fái és növényei ezer színbe öltöztek, foszforeszkáló, fényes pompába és bár csak apró el-el haló fények ezek, tömegével mégis tökéletes látásviszonyokat teremtettek. Az Ember mégsem törődik ezzel a szépséggel. Nem azért, mert nem érdekelné, hanem sokkal inkább azért, mert nincs ideje arra, hogy megcsodálja Nekomata no Hayashi // Nekomaták erdejének pompáját.
Az imént egészen idáig üldözték, miután látták a Sötét Chakra palástját. A fiú azt gondolta, hogy miután megmentette azt a két gyermeket a farkasfalkától és az óriási Ezüstfarkastól, Seigyoku no Sato majd hálás lesz érte és végre elnyeri bizalmukat. Persze ez meglehetősen naiv gondolat volt, elvégre végig hazudott nekik. Fajuk egyik legnagyobb tiszteletben álló idézőjét, Mirubi nagyapját saját kezűleg ölte meg tulajdon unokája, kinek mindezek után ellopva a családi tekercset, még volt képe ahhoz, hogy szerződéskötési kéréssel forduljon a Bannekokhoz, Seigyoku védelmezőihez. Hazugságot hazugságra halmozva, gyilkosságot gyilkosságra terhelve azt gondolta, hogy majd két gyermek megmentése feloldozást hoz számára bűnei alól? Nem beszélve arról, hogy a két gyermek olyan sokkhatás alá került Mirubi őrülete láttán, hogy egy életre nyomot hagyott bennük. Mennyivel lett volna jobb az, hogyha felfalják őket? Persze ez megint csak lényegtelen felvetés.
Miután látták azt a sötét erőt, ami a Nekomatákat is jellemzi, már nem volt maradása a fiúnak. A falut kiürítették, majd maga Seigyoku Me a Bannekok feje állt szembe Mirubival, ki összemérve vele erejét, képes volt visszaverni a Kasseikent egy magas szintű Fuuton technikával. Mirubi azelőtt még sem nem is látott ehhez hasonlót, hogy valaki egy elemi technikával felvegye a versenyt az Ő Kasseikenjével. Minden kétséget kizárólag ez a Fuuton technika egy olyan elemi erejű, óriási chakrasűrűségű jutsu volt, amire csak a legnagyobb Fuutonmesterek képesek. Elvégre a két technika összecsapásakor az utcák macskakövei felszakadtak, házak dőltek romba és a két jutsuhasználón kívül senki nem bírta kiállni a technikák erejét és Me is kisebb sérüléseket szenvedett. Mirubi is csak azért úszta meg a hatást, mert a Kasseikenje felfogta a szelet. Máskülönben ő is a törmelékek alatt végezte volna.
Ezt követően pedig futásnak eredt, tudta jól, hogyha minden Banneko egyszerre támad rá, akkor nem sok esélye marad, így hát az egyetlen út felé vette az irányt, amit nem zárta el előle és az Nekomata no Hayashi szigete volt. Sötét Chakra lepelbe burkolva magát, állat módjára vágott át az erdőn, s amerre csak ment, égett fákat és lábnyomokat hagyott maga után. Fűtötte őt a düh, a meg nem értés és az árulás érzete. Úgy gondolta, hogy a Bannekok lehetnének megértőbbek, nem ítélhetik el őt ilyen egyszerűen... Elvakult volt és öntelt, nem látta át saját hibáit, nem látta át azt a mocskot, amit maga köré húzott. Nem látta be, hogy neki nincs helye a jók között ebben a világban, hogy amit ő tesz, az minden, csak nem félreérthető, s csak egyetlen személy volt ezen a világon, aki valóban félreértette öt, és az önmaga volt. Ő, ki magát a legemberibb embernek tartja, mégis igazságtalannak érzi, hogy mindenki ellene van. Olyan paradoxon ez, melyet csak egy emberi elme őrülete szülhetett: egy beteg tudat egyszerű megnyilvánulása.
Becsapódva a sziget homokjába egy kisebb kráternyi füstölgő lyukat hagyott maga mögött, majd tovább ugrott egyenesen az erdő bozótjába, ahol az érkezés lendületével fel is oldotta az Akuma no Aurát. Hátát egy vaskos törzsű fának vetve fújta ki magát. Ahogyan egy gyakorlott shinobi, úgy ő is még figyelte néhány percig a partszakaszt mielőtt megnyugodva, hogy ide már nem követték, teljesen leeresztette volna a védelmét. Amint ez megtörtén, - a Bannekok már nem üldözték tovább - volt ideje alaposabban átgondolni a történteket. Most így, kissé kimerülten és higgadtan, értékelve a pihenőt, a harc és menekülés nélkül töltött időt, rájött, hogy a Bannekok azt tették, amit ők helyesnek véltek. Pontosabban: Azt tették, ami helyes. Ők, kik az emberek védelmére esküdtek fel, s kikben még él a hit, hogy az emberiség jó, csupán még nem jött rá létezésének értelmére, nem fejlődött ki a faj kollektív tudata, ami egy adott, felsőbbrendű cél érdekében vezeti egyként majd az emberiséget, ők, kik ebben teljesen biztosak jól látták a helyzetet. Az ő szemükben Mirubi igenis rossz és Mirubi is belátta, hogy Ő maga igenis rosszul cselekedett. Legalábbis az emberi értékekkel mérve, így nincs joga a Bannekokat harcba hívni. Hite ugyan egy pillanatra megremegett a Ninjuuk felsőbbrendűségét illetően, de aztán a szükség pillanatában, amikor örülhet, hogy él, belátta a faj emberek feletti felsőbbrendűségét. Ő neki pedig nincs joga kételkedni bennük, ezért joggal szégyelli most magát, hogy gyűlölete hatalmába kerítette és megtámadta a legnagyobb és legtisztább lényt, akit valaha is látott. Méltatlan a kegyükre...
Még percekig csak ült a fa tövében, majd amikor látta, hogy a dagály már közelít az erdő széle felé, lassan feltápászkodott. Nem arról volt szó, hogy minden ereje elveszett, sokkal inkább szellemileg merült ki. Egészen idáig hazugságokba kergette saját magát és csak az idejét pazarolta. Nekomatának bélyegezték, azoknak, akik az emberiség ellen valók.
- De hisz... Igazuk van. - Motyogta maga elé, miközben felegyenesedve, kissé görnyedt háttal indult meg a világító erdő belsejébe. Nem voltak sem ösvények, sem utak, csak az érintetlen dzsungel. Óriási volt ez a sziget, legalább akkora, mint a Bannekok falva, vagyis Seigyoku no Sato.
Lenézve lábára, látta, ahogyan ninjaszandálja szinte cafatokban lógott rajta. A menekülés közben, dühe elragadtatásával ösztönszerűen használta a Shikiyaku no Jutsut. Nem... Talán ha nem lenne meg a technika ismerete, hogyha nem használta volna már milliószor, akkor is ez történt volna. Talán. Állatias mivoltának eddig még senki nem szabott gátat, senki nem volt, aki kontroll alatt tudta volna ebben az állapotában tartani. Most sem tudták útját állni, csupán ahogyan egy menekülő, megvadult vadat, terelgették. Pontosan tudja, hogy hol van, teljesen tisztában van a hellyel és azzal, hogy okkal vezették őt ide. Azt is mondhatnánk, hogy hazatért...
Beljebb és beljebb hatolva az erdőben, már valóban éjszakába váltott a napszak, Mirubi pedig fáradt. Megtépázott ruházata emlékeztette őt tombolására, így egy domb tetején álló, az előzőnél is nagyobb és vaskosabb, kékes fényárban úszó fa tövében telepedett le. Egy darabig csak nézte a több színben pompázó szentjánosbogarak rajait, a fák világító bogyóinak és indáinak szélmozgását, majd ez a soha, vagy talán csak ritkán látott csoda álomba ringatta őt. Igen, ezúttal valóban elvarázsolta őt az érintetlen, furcsa és egyedi természet.
- Messzire vetődtél a faludtól... - Hangzott az alacsony, vékony hang, pontosan abban a pillanatban, amikor Mirubi magához tért, amikor alvásából felocsúdott, ám nem tudta volna megmondani, hogy a hang keltette fel, vagy valóban csak pontosan akkor szólat meg, amikor tudata visszatért álmainak mezejéről. Akárhogy is, a fiú azonnal kinyitotta szemeit, ám teste nem mozdult. Szinte ledermedve nézett körbe, szemeit és fejét forgatva, majd szépen lassan, ügyetlen mozdulatokkal, izmait megfeszítve tápászkodott fel.
- Képzelődtem volna? - Suttogta maga elé, majd a domb körüli sötét, mégis foszforeszkáló erdőt kezdte szemeivel átkutatni. Még mindig éjszaka volt, bár nagy eséllyel lassan hajnalodik, ennek ellenére a megannyi fényforrás annyi árnyékot emel a növényzet közé, hogy nem lehet megmondani, hogy mely területek a bokrok közötti lyukak és mely területek egyszerű árnyékbábok. Ezen kívül a vibráló fények folyamatosan rezegtették ezeket az árnyékokat, így ha apró mozgást is észlelne, lehetséges, hogy azt is csak egy egyszerű árnymozgásnak venné, ahogyan minden vibráló rezdülést is néhány másodpercig támadásnak vélt. Másodpercről-másodpercre fagyott meg benne a vér, hiszen nem tudja, hogy miféle lények élnek itt a Nekomatákon kívül. - Csak álmodtam... - Nyugodott le végül, majd izmait elernyesztve engedte le védelmét.
- Azt gondolod? - Hangzott újra a hang, ám ezúttal teljesen beazonosítható helyről, Mirubi fejéből! - Pedig igazán pontosan időzítettem. - Folytatta, majd azzal a mozdulattal elrugaszkodott a fiú fejének tetejéről és felugrott az óriási fa egyik lekonyuló ágára. A lény teste könnyed volt, szinte súlytalan, ahogyan az ugrás által kifejtett erős sem hatott vissza Mirubi fejére. Ezek szerint mégsem a fejéből, hanem a fejéről szólt a hang, majd az önjelölt paróka lekuporodva arra a korhadó faágra, farkát maga köré emelve nézett óriási szemekkel a fiúra, aki a meglepettségtől nem tudta mire vélni a helyzetet, és még csak védekezni sem lett volna ideje. Ami azt illeti nem is merült fel benne, hogy bármennyire is veszélyforrás lenne ez az apró, még a feje tetején is észrevétlenül elférő macska. Az egyetlen zavarba ejtő dolog, az a furcsa, óriásira nyúló mosolya volt.
- Te...
- Én? - Kérdezett vissza azonnal, miközben Mirubi szava elakadt.
- T-te...
- Én?
- Kussolj már! Te mégis mi a francot csinálsz?! - Kiabált rá a fiú, elveszítve türelmét, miközben akaratlanul is megtapogatta fejtetőjét, majd végigsimított haján. A macska csak továbbra is mosolygott az ágon kuporodva.
- Tuppadok. - Ahogyan ezt a macska egyszerűen csak közölte, Mirubi arckifejezése a zavar végtelen jeleit vette fel: szemének sarka rángatózni kezdett, szája tátva maradt, hunyorogva vakarta tarkóját.
- Mit csinálsz?
- Tuppadok. Nem látod? - Nézett végig magán, majd felállt és kinyújtóztatta lábait. - Most állok, - ásított bele beszédébe egy magas nyekergéssel - most pedig... - Kuporodott vissza egy apró gombóccá. - Tuppadok. Errefelé így mondjuk... - Hangja elmélyült. - Ningen... - Ahogyan az utolsó szót kimondta, mosolya még nagyobbá és sokkal démonibbá vált.
Mirubi veszélyérzékelése fejlett volt, ahogyan egy hozzá hasonló képzett ninjáé, így chakrája szinte jelezte számára, hogy itt valami nincs rendben. A Sötét Energia vadul kezdett kavarogni a testében, chakraáramlása felgyorsult. Azonnal felerősített érzékeit, így jól érezte, hallotta és látta az árnyak között megbúvó másik két lényt. Aprók voltak és törékenyek, mégis harcra készen "tuppadtak." A szaguk elütött az erdőétől, olyan volt, akár a kóbor macskáké. Hallani lehetett szuszogásukat és látni villogó szemeiket. Ahogyan pedig a fiú körbenézett és chakrája mozgásba lendült testén belül, az ágon ülő apróság szemei még jobban kikerekedtek.
- Messzire vetődtél a faludtól... - Állt fel, majd mosolya mentén megvillantak éles fogai, végül pedig a tekintete megváltozott. Szemei kétszínűvé váltak, pupillái összeszűkültek, teste nőni kezdett, ő pedig elrugaszkodva az ágról, akárcsak egy támadó tigris, úgy vetette magát a fiúra. A levegőben teste megnőtt már teljesen, Oroszlán mérete félelmetesnek hatott. Most már vadmacskára hasonlító húzott szemei villogtak a betolakodóra, fülei pedig hátra lapultak és éles, óriási fogait villogtatta. Karmai szinte megcsillantak az erdő fényében és az érzés, amit árasztott magából... Sötét Chakra?!
- Akuma no Aura! - Morogta Mirubi vad gyűlölettel a szemében, mi meglepte a felé tartó lényt. A felcsapó Sötét Chakrahullámok egy pillanat alatt sodorták el a macskát, majd vágták a fának. A társai ekkor ugrottak ki a bozótból, majd váltottak alakot. A két apró termetű lényből egy tigrisre emlékeztető, eszelős tekintetű nagymacska lett, valamint egy vastag, színes, az erdőhöz hasonlatosan foszforeszkáló bundájú oroszlánszerű lény, kinek szemfogai túlnyúltak száján.
- VÁRJATOK! - Üvöltött rájuk eszelős, mélyről jövő hangjával a feltápászkodó Nekomata, mire a Mirubit közrefogó másik kettő kővé dermedt. Mindketten tudták, hogy miért parancsoltak megálljt nekik, látták a fiú körül kavargó Chakratömeget ami ellen nekik nem volt esélyük. - Majd én elintézem! - A fekete bundájú, felemás szemű macska meglapulva, lentről nézett fel a betolakodóra. Mind a négy lábának karmait kiengedte és mélyen a földbe vájta. Vicsora és villódzó tekintete eszelőssé tette őt, őrülté, olyan félelmetes ösztönlénnyé, mint amilyen nemrégiben Mirubi is volt. Ám a fiú állta a tekintetét! Szemfogai megnyúltak, körmei megnőttek és kihegyesedtek, majd megkeményedtek, széttépázott ninjaszandálja pedig erősen feszült a talajnak. Meggörbülő gerincoszlopa négykézlábra kényszerítette, ugyanolyan testtartást vett fel, mint ellenfele. Kéken vibráló szemeinek pupillái megnyúltak és összeszűkültek, úgy látott, akárcsak egy macska... Úgy festett, ahogyan egy Ninjuu... Egy ízig-vérig Nekomata.
Mirubi testének egészét olyan sűrű, átható Sötét Chakra Aura vette körbe, minek egy részét már nem is tudta kordában tartani s így semmivé lett. Mindazonáltal, ő már nem Mirubi volt... Annál egy sokkal szörnyűségesebb lény, kinek elfojtott dühe, fájdalmas és vérszomja most végre feltörhetett, ki már oly' régóta szeretne színpadra kerülni, hogy felőrölhesse ezt a világot. Hishimon végre újra tudatára ébredhetett!
A Nekomata körül is felcsapott vérszomja, a Sötét Chakra testén kívülre szivárgott, bár nem annyira sűrűn, nem annyira direkt és nem annyira koncentráltan, mint Hishimon esetében. Az ő arca mégis sokkal félelmetesebb volt. Hosszúra nyúlt nyelvét nyújtva, fröcsögő nyállal, éhes vadként állt a betolakodó előtt, majd izmait megfeszítve, kétfelé vált farkát vadul csóválva rugaszkodott el. Hishimon is így tett és bár ellenfelének mérete nagyobb volt, a Sötét Chakra tömeg eredményesnek bizonyult. A levegőben összetalálkozva vájták egymásba körmüket, mélyesztették egymásba fogukat. Mindketten a másik vállait és nyakát támadta. A Nekomata izomzata nagy és vastag volt, ezért nem érintett sem létfontosságú szervet Hishimon karmai, és a harapásával sem tudta még csak a húsát sem kitépni az állatnak. Az emberként csúfolt lényt pedig a Sötét Chakra védelem óvta meg, ellenfele alig tudott fizikai behatást eredményezni rajta, mégis a földre érkezve is, egymásba gubancolódva pörögtek, bukfenceztek a talajon, feltépve a füvet és a földet...
Mélyről jövő torokhangok, morgások, fájdalmas felkiáltások, oroszlánéra emlékeztető bömbölések visszhangzottak az éjszakában. Az egész erdőt áthatotta a csatazaj, mérföldekkel odébb is hallani lehetett a fák reccsenését és a két küzdőfél véget nem érő viaskodását.
- KASSEIKEN!
- KASSEIKEN! - Hangzott a két technika egyszerre történő használata, bár szavaikat alig lehetett kivenni, mindketten őrült vadállat módjára rontottak egymásnak, majd az utolsó métereken visították el magukat démoni hangjukon. A lökéshullám, mit a két egyazon erejű technika ereje keltett, mindkét lényt hátrataszította. Olyan nagy erővel csapódtak a földbe, majd sodorták azt végig, hogy egy kisebb buckát vakartak fel addig, amíg meg nem álltak. Hishimon teste körül a föld füstölögni kezdett, az óriási mennyiségű Sötét Chakratömeg marta az anyagot. Az átláthatatlan energia miatt nem látszott, de Hishimon fújtat, ám a veríték még azelőtt elpárolgott arcáról, hogy kiüthetett volna rajta. A Nekomata is fárad, nyála hosszú indaként nyúlik alá, miközben újra felveszi a támadóállását.
Eközben a másik kettő Nekomata már régen egymásmellé került a hosszú küzdelem alatt és elvonulva az erdővel szegélyezett terület szélére figyelték a Sötét Chakrahasználók harcát. Ritkán látni ilyet.
- A-az ott egy Nekomata? - Egy újonnan érkező nőstény szólítja meg őket, miközben elképedt a látványtól.
- Guremata. Te mit keresel itt? - Kérdezte a kardfogú.
- Kilométerekkel odébb hallani lehet a felfordulást cicukáim... - Egy újabb feltűnő lény mászik elő az erdő egy sötét pontjából, miközben a gunyoros mosolyt nem tudja, de valószínűleg nem is igazán akarja levakarni a pofájáról.
- Válaszoljatok! Az ott egy Nekomata? - Tette fel újra a kérdést az előbb érkező.
- Nem... Úgy tudjuk, hogy egy ember. Seigyoku no Satoból. Ayaneko látta, hogy idekergették őt, majd miután találkozott velünk, megijedt és felvette ezt a formáját.
- Ne köntörfalazzatok ti szaréletű férgek, egyszerűen csak megtámadtátok. Mégse értetek semmit. Már akkor meg kellett volna ölnötök, amikor nem számított rátok. Lesből. Bár nem mintha elegek lettetek volna hozzá.
- Onimata! - Dörrent fel a tigrismintás Nekomata. - Takarodj inkább vissza valamelyik barlangodba és zabáld tovább a patkányokat, az való a bűzlő pofádba, nem a szavak.
- Heee?! - Csillant fel a vékony, megtépázottnak tűnő, de annál ellenszenvesebb Nekomata szeme, ki súlyhiánya miatt jóval kisebbnek, sőt, mi több: girhesebbnek tűnt a Tigrismintáshoz képest, mégis, akárcsak egy ragadozó, úgy kezdett el körözni körülötte. Egy hiénára emlékeztetett... - Meg akarsz küzdeni Jigoneko? Egy darabig elég lennél nekem... Már régóta nem faltam Bannekot, így te is megteszed, ha más nincs... - Szemlátomást ez a Ninjuu készen állt volna bármikor nekiugrani fajtársainak, ahogyan a Tigrismintás Jigoneko sem riadt vissza a harctól. Bár Onimata fölé magasodott, lenézett rá mégis, mintha tartott volna attól a félelmetes kisugárzástól, amit ez a nyegle, girhes korcs árasztott magából. A harctól azonban egyik Nekomata sem riadt vissza soha!
- Inkább az emberrel törődjetek. Nem érzitek, hogy most azonnal neki akartok rontani? - Kezdett bele a nőstény Guremata, ki legelőször érkezett a kettő másikhoz. - Egy ember merészelt betolakodni a szigetünkre ti pedig egymást marnátok szét? Az a féreg miért néz ki úgy, mint mi?! Szét akarom tépni... - Guremata vicsora egyre erősebb, fogait szinte roppanásig szorítja össze, miközben karmait a földbe mélyeszti és teste körül, Hishimonéhoz hasonló Sötét Chakratömeg kezd megjelenni. Szemlátomást ettől a jelenettől mindenki elhalkult és a Kardfogú, a Tigrismintás, de még a Girhes Nekomata is elhátrált a nőstény közeléből. Bár utóbbi még mindig nem vakarta le azt a félelmetes mosolyt, sőt, talán ezúttal még nagyobbra növesztette. - Megölöm... - Sziszegte maga elé. - Megölöm! Minden emberrel végzek!! Fel fogom falni!! - Ordította, majd ahogyan ezt megtette, már ki is lőtte magát a földről tápászkodó Hishimon felé. - GUREIKUMO!!!! - Démonhangja fröcsögött az indulattól, ahogyan a körülötte megjelenő Sötétchakra Tűfelhők Hishimon felé száguldottak, ám amint betaláltak, úgy foszlottak semmivé a Chakravédelem hatására.
Ám a támadás nem állt meg, a Démoni Aurával felvértezett lény óriási Sötétchakra karmokat növesztve emelte a levegőben mancsát, majd készült lesújtani a hirtelen támadástól kővé dermedt Hishimonra, ám ekkor...
- Kagaishaken! - Egy hátulról jövő támadás szabályosan keresztülszúrta a lecsapni készülő Nekomatát, akinek a Sötét Chakrakarmai minden kétséget kizárólag keresztülütötték volna a Démoni Aurát. Így viszont, a Nőstény Nekomata szájából vér csapott fel, a karmok eltűntek és a Sötét Chakratömeg is megszűnt körülötte. A földre zuhanva esett össze, erősen odaverődve a talajnak. Teste remegett, jobb szeme valamiért becsukódott, nem volt képes kinyitni... Egy másik, fekete Nekomata magasodott fölé, akinek elvette az őrület az eszét, csakúgy, ahogyan az imént Gurematának. - Soha ne állj a Bakeneko és a prédája közé... - Morogta csendben, majd amint látta, hogy a bokorban megbújó társai is figyelik, eszelős tekintete megtört, harci kedve elillant, csakúgy, ahogyan a kifáradt Hishimoné. A Sötét Chakra védelem megszűnt létezni és Hishimon háttérbe húzódott. Mirubi értetlenül, kissé remegve tartotta magát, ám a fél óráig tartó, intenzív Chakraharc kimerítette.
- Aya... Neko... Te féreg... - Köhögte fel vérét a földön fekvő Nekomata, miközben teste görcsbe rándult. A vértócsa, mit az erdő talaja előszeretettel szívott fel, egyre csak nőtt körülötte. A többi Nekomata kimerészkedett a bokrok takarásából. Onimata még mindig mosolygott. Élvezte a helyzetet, ám a másik kettő sokkal inkább elámult, elszörnyedt.
- Szép volt! Jól kinyírtad az egyetlen nőstényt a szigeten... - Mosolygott fel Ayanekora Onimata, ám sokkal jobban meghúzta magát, ez előtt a fajtársa előtt, mint a többiek előtt, de nála sem fogta vissza villás nyelvét. - Bár ott van még Kagemata, de én ahhoz nem nyúlok. Előbb erőszakolok meg egy Bannekot, mint azt a fura kis ribancot. Kelleti magát mindenkinek, azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány... Ha engem kér...
- Fogd be! - Förmedt rá Ayaneko, miközben Guremata remegő testéhez hajolt. Megnyalta a sebet, ami voltaképpen egy tátongó lyuk volt a nőstény hátától egészen a hasáig.
- Erre most meg nyalogatja... Beszarok. Rácsulázzak én is? - Kérdezte, de már hallani lehetett a horkantó, gurgulázó hangot és már köpte volna, is, amikor...
- Mi folyik itt? - Egy mély, mindent átható hang dörrent fel a csapat háta mögött. Mirubi eddig nem tudta, hogy mitévőnek kellene lennie, hiszen túlerőben volt az ellenség. Ha megpróbált volna elmenekülni, akkor biztosan egy pillanat alatt ölték volna meg. Ezzel a kis "balesettel" viszont időt nyerhetett magának és már forogtak is a fogaskereket a fejében, hogy hogyan mentse meg saját életét. Ami pedig még fontosabb: Hogyan szerződjön le ezekkel a lélegzetelállító lényekkel.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Shiren Szomb. Jan. 20 2018, 22:40
A hang hallatán szemmel láthatólag mindenki összerezzent. Még a folyamatosan mosolygó Onimata is, kinek vigyora kisebbé vált, de még mindig nem halt el teljesen. A földön fekvő Guremata is kinyitotta bezáródó bal szemét, de a jobb még mindig nem mozdult. Megpróbált felállni, de nem ment neki, összeesett. Ayaneko emelte volna alá nyakszirtjét, hogy megtámassza, ám a nőstény rávicsorgott. Néhány másodpercen belül már mindenki a nagy fát nézte, ahonnan a hang érkezett. A domb tetején a fa tövében egy macska ült, egy olyan macska, ki egy normális faj hű mérettel rendelkezett, ám bundája szürke volt és megtépázott, bal füléből darabok hiányoztak és mindkét szeme hófehér volt. Minden bizonnyal vak... Hangja mégis áthatott az egész erdőt és az összes Nekomata egyként rezzent meg. Tekintélye mellett eltörpült az a másik feltűnő, fekete jószág aki nyugodtan ült, várva, hogy a szürke macska meginduljon.
Ez meg is történt, mire a sérült Guremata köré csoportosult három Bakeneko (A Kardfogú, a Tigris és Ayaneko) valamint Onimata is odébb állt, hogy utat engedjenek az érkezőnek, ki az helyett, hogy a sérült Nekomatát figyelte volna, végig Mirubit fürkészte. Bár szemei vakok voltak, mégis úgy tűnt, hogy célzottan ráfigyel. Bár lehet, hogy csak véletlenül volt, nem lehet tudni, elvégre valószínűleg nem a látására hagyatkozik. A mögötte lévő kisebb példány folyamatosan tartotta az iramot és árnyékként követte a szürke macskát.
- Kiramata-sama... - Motyogta Ayaneko várva arra, hogy a nagy tekintélyű Nekomata, kinek a farka nem volt kettéválasztva és a legkevésbé sem tűnt Nekomatának, engedélyt adjon a szólásra. Így is lett, Kiramata megállt előtte és bólintott. - Az ember egy betolakodó Seigyoku no Satoból. Megütköztem vele, de ellenfelemre találtam benne. - Erre kijelentésre a macska felfigyelt.
- Hogyan állhatott ellent a Sötét Chakrádnak? Az erdő közepén is éreztem a belőled áradó dühöt.
- Az... Az nem teljesen én voltam. Ez az ember, olyan erő birtokában van, mint mi. A megtévesztésig hasonlított egy Nekomatára, amikor felvette az alakját. Ugyanúgy viselkedett, ahogyan mi, amikor harcolunk. - A földön fekvő Guremata összehúzódott fájdalmában és felnyöszögött.
- Rejtsd el a fájdalmadat lányom... Szégyent hozol a fajtádra. - Kiramata hangja rekedtes és lassú volt, teljesen komolyan gondolta, amit mondott. - Az egyszerű házimacskák is ösztönszerűen teszik ezt. - Guremata ahogyan csak tudott bólintott, majd lehunyta bal szemét is. - Tehát ez az ember képes Nekomatává változni?
- Azt nem mondanám... Inkább csak olyasmivé. A megtévesztésig hasonlít ránk. - Kiramata pár pillanatig eltűnődött valamint, majd újabb kérdést tett fel.
- Felteszem, ő sebezte meg Gurematát igaz? - A kérdés némileg fenyegetően hatott, mintha arra várna, hogy megerősítsék őt ebben, még akkor is, amikor tudja, hogy ez egyáltalán nem így volt. Ayaneko le is sütötte szemeit és szinte remegni kezdett. Rövid, fekete bundájának szőre szinte felfelé ágaskodott félelmében.
- Én tettem. Nem tudtam uralkodni az indulataimon, amikor Guremata közém és az ember közé állt a harcunk során. El akarta venni a prédám... - Ahogyan ezt kimondta, szemében újfent félreérthetetlen gyűlölet jelent meg, mi elnyomta a vezetőtől való félelmet. Ezen kívül Onimata mosolya újra óriásivá dagadt, ő sem törődött most már a vezető jelenlétével, míg a Kiramatát kísérő kisebb jószág harcra készen ugráltatta szemét Onimata és Ayaneko között.
- Ez a baj veletek Nekomatákkal... - Sóhajtott fel az öreg Kiramata, majd hátat fordított Mirubinak és az előtte fekvő, haldokló Gurematának. - Csak a gyűlöletetek vezérel titeket. Azért maradtatok csak ennyien, mert képesek vagytok egymásnak esni, akárcsak az emberek. Melyik állatfaj írtja a sajátjait? Egyik sem... Egyedül az ember tesz ilyet. Utáljátok őket, miközben úgy viselkedtek, mint ők... Közelebb álltok az emberekhez, mint a Bannekok! - Utolsó szavai halkak voltak, mintha csak az utolsó reménysugarát, az utolsó Nekomatákba vetett hitét is elveszítette volna. Belefáradt az egészbe.
Mind a négy Nekomata vicsorogva, dühtől fűtve nézett a nekik hátat fordító Kiramatárak, ki méretben teljesen alulmúlja őket.
- Ez úgy hangzik, minthogyha te nem lennél közülünk való... - Sziszegte Onimata.
- Vagy talán az emberek pártját fogod? - Kérdezte Ayaneko erős, ellenséges célzással. A négy Nekomata egymást tüzelte fel és már mindegyik szemében megjelent a gyilkos szándék, mely olyannyira jellemzi ezt a csoportosulást.
A vezető nem válaszolt, egyszerűen csak egy pillanatra megállt, majd figyelmen kívül hagyta a vádakat.
- Hozzád beszélünk te rohadt Vénség! - Fújta Onimata, miközben teste szinte már remegni kezdett, nem bírta magát többé visszafogni és óriási, eszelős vigyorral az arcán ugrott neki a vezetőnek, ám ekkor a kicsi, fekete macska, ki eddig árnyékként követte Kiramatát, egy pillanat alatt változott át! Fogai megnyúltak, szájából pedig hihetetlen hőmérsékletű fény tört elő, mely a meleg legmélyebb színében izzott. Egy párduc állta Onimata útját, kiből a hő úgy sugárzott, mintha csak egy elevenen égő tűz közelében lennének. Még Mirubi is érezte, pedig ő jóval messzebb állt tőlük. Ami viszont még meglepőbb volt, az a nagymacska testfelépítése. Minden izma látszott, vaskos farka pedig úgy csapdosott körülötte, mintha csak egy méteres piton járná haláltusáját.
Onimata a földig lapulva húzta meg magát. Teljesen meghunyászkodott.
Onimata a földig lapulva húzta meg magát. Teljesen meghunyászkodott.
- Hiramata! - Dörögte a vezető. - Elég lesz... - A fülét lelapító, fenyegető tekintetű Nekomata még néhány másodpercig gyilkos pillantásaival méregette a többieket, majd miután megbizonyosodott róla, hogy mindenkiből elszállt a harci vágy, a hő, melyet magából sugárzott eltűnt, ő pedig visszaalakult kismacska formába. Apró mancsaival tipegett Kiramata mellé. - Nem az emberek pártját fogom... De hogyha föléjük akarunk kerekedni, hogyha meg akarjuk állítani az Emberiség pusztítását, akkor nem süllyedhetünk az ő szintjükre. Ezzel ti is egyetértetek. - Az öreg, füstös szőrű macska továbbra sem fordult meg, de jól tudta, hogy mind a négyen lesütött szemmel szégyellik el magukat. - Meg kell tanulnotok uralkodni magatokon, különben elemészt titeket a saját erőtök.
Mirubi ledermedve figyelte a lezajló jeleneteket, miközben szívta magába a Nekomaták vezetőjének szavait. Úgy érezte, hogy mindez hozzá is szól, valamiért olyan érzés fogta el, minthogyha közéjük tartozna. És az emberek? Az emberek megvetése és a pusztításuk megállítása? Mindez most elhangzott? Minden, mi Mirubi életcélja? Egyszerűen nem hitt a saját fülének, s nem volt képes felmérni helyzete súlyosságát.
- Mi legyen a fiúval és Gurematával? - Zökkentette ki őt a kérdés, melyet Ayaneko tett fel, az a Nekomata, aki ellen az előbb harcolt. A vezető válasza egyszerű volt.
- Az embert öljétek meg, a nőstényt pedig hagyjátok sorsára. Ez a bevett szokás. Magától kell helyrejönnie, hogyha erre nem képes, akkor nem méltó a fajához.
- Hallottad Csillagom? Kússzál el szépen valahova megdögleni... Hihihihiiii. - Hajolt a haldokló füléhez Onimata, ki valóban úgy vinnyogott, akár egy hiéna. Mostanra már nyoma sem volt annak a pillanatnyi félelemnek, amit az izzó torkú macska gerjesztett benne. Úgy tűnik, hogy mindig az éppen erősebb, aktuális ösztönszerű érzése dominál viselkedésében, ami viszont lényegesebb volt, azaz, hogy a verbális rugdalódzás után, Mirubira emelte fenyegető tekintetét. A fiú pánikba esett.
- Várjatok! Meg tudom gyógyítani őt! Kérlek titeket, fogadjatok a szolgálatotokba! Segítek nektek, a szándékaink egyeznek! Azért kerültem ide, hogy szövetségeseket gyűjtsek az emberek elleni harcomhoz... - Mirubi hangjából egyértelműen kiérződött a félelem és a reménykedés, a Nekomaták pedig majd elhányták magukat ettől a megalázkodástól. - Bármiben a szolgálatotokra leszek, kérhettek bármit! - Ahogyan ezeket kimondta, Onimata kissé elhátrált tőle, Démoni mosolya fintorrá torzult pontosan úgy, ahogyan Ayaneko arca is fanyalogni kezdett. A másik kettő Nekomata sokkal inkább tűnt lenézőnek. Végignézve rajtuk, Mirubi tekintete sötétségbe fordult... Érezte visszaverődni szánalmas szavait ezekről az arcokról, minden reményét elveszítette.
- Hová tűnt belőled az önérzet Ember? Ennyire rettegnél a haláltól? - Kiramata szavai még mindig csendesek voltak, ám most már megfordult és a fiúra meredt. - Most bizonyítottad be, hogy a legszánalmasabb emberek közé tartozol... Mégis, hogyan tudnád segíteni ügyünket? - Mirubi szemei szinte remegtek a felismeréstől, a felismeréstől, hogy igaza van a macskának. A testében keringő Sötét energia megint bődületes iramot kezdett diktálni, saját önutálata kerítette hatalmába. Elvégre amíg nem látták ezt az oldalát, amíg nem hunyászkodott meg és minden gyűlöletét, minden haragját latba véve harcolt, addig érdekes és szórakoztató prédának, - talán még, ha igazán tisztelték is mindezért - ellenségnek, ellenfélnek bizonyult. De most? Csak egy újabb undorító ember...
- Tudom, hogy szánalmas vagyok... - Préselte ki szavait összeszorított fogai közül, melyek újfent kiélesedni látszottak. - A legemberibb ember ezen a földön... - A Sötét Chakra megint kiszivárgott testéből. - De pontosan ezért vagyok én a legnagyobb Démon a Démonok között! - Hangja mélyült. - Nálatok nem érek el semmit a szép szavakkal igaz? Meg kell mutatnom nektek a sötétségemet... - A Sötét Chakra most már nem csak a testén kívül kavargott, hanem erős légáramlatokat is keltett. Guremata is felfigyelt rá és bár nehezen, de a földön próbálta elfordítani fejét Mirubi irányába. - Ha meghunyászkodva vallom be csodálatomat, akkor csak lenézitek, de hogyha megmutatom az erőmet, akkor nektek kell tisztelnetek engem azért, amiért nem olyan vagyok, mint a többi EMBER!!! - Ordította el magát Mirubi, mire még több Sötét Chakra robbant ki testéből, mely már a körülötte lévő Nekomatákat is meglökte egy pillanatra. A "Démonmacskák" szeme újra csillogni kezdett, most már nem csak Ayanekot és Onimatát környékezte meg a harci-vágy, hanem a másik kettőt is, kik eddig viszonylag higgadtak maradtak.
Hátrálni kezdtek, ahogyan a felszabaduló óriási Sötét Chakratömeg kisebb-nagyobb hullámokban érkezett feléjük. A sebesült Guremata teste is csúszni, sodródni kezdett a földön, Mirubi arca pedig újra el állatiasodott... Ám amilyen hirtelen robbant ki belőle ez a fájdalom és ez az öngyűlölet, olyan hirtelen is tűnt el: A fiú elájult.
Ame no Ekibiogami
Egy Új Világ Születése
Egy Új Világ Születése
VIII.FEJEZET
Az Új Isten Születése - Kitérő a Múltba...
Félbe kellett hagynom az "Új Világ Születése" alfejezetet, ugyanis életem, s sorsom folyószerű sodrásában nem várt események történtek. Legalábbis ami az akkori élethelyzetemet illeti. Alapjaiban változtam meg és rengtek meg elveim, sőt, a saját magamba vetett hitem. El kellett tűnődnöm azon, hogy vajon azt az utat jártam-e eddig, amit nekem kijelöltek az istenek, vagy talán teljesen másképpen értelmeztem a feladatomat? Az óceán hideg, viharos vízén hánykolódva rengeteg időm volt ezen gondolkozni... Ám mindenek előtt, térjünk rá az előzményekre, mik nélkül a később következő történések nem lennének teljesen világosak.
Madarak fülsüketítő zajára ébredtem.
Fejemben visszhangzott hangjuk, s minden egyes csivitelés után nyakamba és koponyámba irtózatos fájdalom nyílalt. Ez a fájdalom végigfutott egész testemen, bár már olyan rég volt, hogy nem emlékszem rá kristály tisztán. Nem mintha az a fájdalom nem lett volna feledhető...
Fejemben visszhangzott hangjuk, s minden egyes csivitelés után nyakamba és koponyámba irtózatos fájdalom nyílalt. Ez a fájdalom végigfutott egész testemen, bár már olyan rég volt, hogy nem emlékszem rá kristály tisztán. Nem mintha az a fájdalom nem lett volna feledhető...
Fokozatosan nyertem vissza érzékeimet. A folyamat csupán csak néhány másodpercig tartott, bár az is lehet, hogy csak egy tized másodperc volt, nem tudom, de az érzés belém égett. A madarak fület kaparó, magas, nyilalló csivitelése és az egész testemben szétterjedő fájdalom egyszerre ingerelte és pusztította tűrőképességemet. Percekbe tellett, de miután ezeket megszoktam, csak utána éreztem a talaj jéghideg nyirkosságát. Súly nehezedett rám, mi homályból visszatérő tudatom élesedésével egyértelművé vált, hogy a saját testsúlyom. Csak én magam nyomtam a barázdált, repedésmentes, hideg sziklapadlót. Ujjaimat megmozgattam, körmeimmel bele-bele kapartam a kőbe, be nem találtam rajta fogást. Szemeimet is kinyitottam, de csak egy fájdalmas fénysugár vakított el, mire reflexszerűen elrántottam tekintetemet és erősen összezártam kéklő lélektükreimet. ~ A fény az alagút végén? ~ Futott át rajtam a gondolat, de csak egy egyszerű, aprócska érzetként, mely talán szavakká sem formálódott elmémben. Sőt, mintha csak gúnyolódtam volna... Mintha viccelni próbáltam volna? Vagy talán komolyan vettem saját magamat? Akárhogy is, tőlem nem volt megszokott a humor, de még mindig jobb, hogyha magamban "vicceskedek," mint nyíltan.
Akárhogy is akartam meghalni, vagy nem meghalni: létem még nem merült le, életem még nem ért véget, hanem csak éppen... sanyarúbbá vált? Talán ez a jó szó rá. Elvégre most már éreztem a hely sajátos illatát is. Mintha csak egy barlangban lennék. Szépen lassan mozogni kezdtem, átfordultam a hátamra, mert eddig a jobb oldalamon feküdtem. Izomláz lüktette testem, mindenem sajgott, de a legjobban az a rohadt fejfájás zavart... Karomat emelve nyújtottam jobb kezemet az arcom felé, majd orrnyergemet átfogva masszíroztam meg azt. Ha már ott jártam, megdörzsöltem szemeimet is, mire mintha új élet költözött volna belém.
Óvatosan akartam őket kinyitni és többé-kevésbé sikerült is. Jobb szememet - és ezzel együtt jobb oldalamat is - vakító fény sütötte, minek melegét már kezdtem fokozatosan érezni, ahogyan a bal oldalamon annak hiányát is. Hunyorgó jobb szememet lecsuktam inkább és csak a ballal csodáltam meg a felettem elterülő barlangmélyedés plafonját. Madarak fészkeltek rá, sárból és gazból szőtték otthonukat, miközben fiókáikat etetve ingáztak az élelem és fészkeik közötti területeken. Villás farkuk rezgett mikor megérkeztek a fészkükhöz, s egyértelműen kifejezték irántam való ellenszenvüket: Egy újabb hanyag mozdulattal letöröltem a fecskeszart homlokomról, majd bal oldalamra fordulva - a barlang sötét, nyirkos területéhez - győződtem meg róla, hogy igen, egészen idáig végig a madarak ürülékében feküdtem. Tulajdonképpen a megkeményedett salakanyag barázdálta a majdhogynem sima felületű kőalapot. Bár ez a dolog már nem lepett meg, kezdtem megszokni. Beletörődve sorsomba tápászkodtam fel és észre se vettem, hogy elmúlt a fejfájásom, csak akkor, amikor a felállás miatt újra elkezdett fájni a halántékom.
Nem törődtem vele.
Óvatosan akartam őket kinyitni és többé-kevésbé sikerült is. Jobb szememet - és ezzel együtt jobb oldalamat is - vakító fény sütötte, minek melegét már kezdtem fokozatosan érezni, ahogyan a bal oldalamon annak hiányát is. Hunyorgó jobb szememet lecsuktam inkább és csak a ballal csodáltam meg a felettem elterülő barlangmélyedés plafonját. Madarak fészkeltek rá, sárból és gazból szőtték otthonukat, miközben fiókáikat etetve ingáztak az élelem és fészkeik közötti területeken. Villás farkuk rezgett mikor megérkeztek a fészkükhöz, s egyértelműen kifejezték irántam való ellenszenvüket: Egy újabb hanyag mozdulattal letöröltem a fecskeszart homlokomról, majd bal oldalamra fordulva - a barlang sötét, nyirkos területéhez - győződtem meg róla, hogy igen, egészen idáig végig a madarak ürülékében feküdtem. Tulajdonképpen a megkeményedett salakanyag barázdálta a majdhogynem sima felületű kőalapot. Bár ez a dolog már nem lepett meg, kezdtem megszokni. Beletörődve sorsomba tápászkodtam fel és észre se vettem, hogy elmúlt a fejfájásom, csak akkor, amikor a felállás miatt újra elkezdett fájni a halántékom.
Nem törődtem vele.
Szemlátomást egy nagyon nyitott barlangban voltam, lényegében egy szakadék, vagy talán hasadék, egy furcsán kialakult kráter alján. Ha magam mögé tekintettem, láttam is a barlang falának végét, ahol lyukak és kisebb vájatok voltak. Valószínűleg élőlények útjai vagy lakhelyei lehettek. Kinézve a nyitott barlangból jól láttam, hogy elég fény szivárgott be ebbe a hasadékba ahhoz, hogy elvakítson egy eszméletét éppen visszanyerni készülő embert. Költői kép ez, elvégre a mélyedés, ahogyan egyre feljebb és feljebb tekintettem, úgy lett egyre szűkebb. Odafent már csak egy 10 méter széles lyuk tátongott, ám a mélyedés közepén egy domb nőtt ki, azon pedig fű, virágok és bokrok. A domb közepén egy olyan gyümölcsfa állt, amit a mai napig nem tudnék bekategorizálni. A kráter falait hegyes sziklák szegélyezték és egy forrás folyt ki az egyik repedésből, mi összegyűlve a domb körül zuhogott tova, s tűnt el más járatokon keresztül.
Kiléptem a barlang árnyékából.
Éreztem, ahogyan chakrám újra a régi, egyedül testi energiáim nem tértek még vissza teljesen. Tisztában voltam vele, hogy mi történt, jól tudtam, hogy túl sok chakrát használtam fel és eszméletemet veszítve feltálaltam magam a sziget legnagyobb ragadozói számára, ám ők mégis ide hoztak. Elvégre csak ők lehettek, senki más. Megölni készültek. Egyértelmű, hogy senki és semmi nem bánhatott volna el mindőjükkel, ezért csak egyetlen egy magyarázat maradt: Életben hagytak, mert láttak bennem valamit. Ez pedig itt és most egy próba...
Felsétáltam a domb tetejére a kitüremkedő kisebb-nagyobb földdarabokon lépkedve és bár használhattam volna chakrát, feleslegesnek véltem. Sem a fejfájás nem zavaró annyira, hogy elmulasszam, sem pedig a terep nem olyan nehéz, hogy chakrát kelljen használnom a dombra való feljutáshoz. Mindazonáltal, végig azon tűnődtem, hogy mi lehet a próbám. A kijutás túl egyszerű lett volna, néhány ügyes ugrás és egy Shinobi már kint is van. Ám ekkor megláttam az odafent mozgolódó árnyakat. A háttérfény miatt teljes testük sötétségbe borult, de a körvonalaik egyértelműen Nekomatákra utaltak. A leszűrődő ismerős hangok is erre engedtek következtetni.
- Látom már!
- Igen ott van... Felkelt. - Én csak álltam a domb közepén, kezeimet szemem elé téve próbáltam árnyékolni, hogy kivehessem a macskákat, de nem jártam sikerrel, a nap magasan delelt.
Úgy tűnt, hogy már vártak rám, várták, hogy visszanyerjem eszméletemet és ide érjek. Legalábbis nagyon úgy festett a helyzet. Az egyetlen nyugtalanító dolog a folyamatos mocorgásuk volt és a fura, hiénaszerű Nekomata idáig is hallható önfeledt nevetése. Rossz előérzetem támadt és kiélesedett Shinobi érzékeim is azt súgták, hogy baj közeledik. Nem sokkal később, egy őrületes energiára lettem figyelmes, ami szinte hátba kapott. Mintha fizikailag is éreztem volna, ahogyan hatalmába kerít és a hátamtól kezdve egész testemet átfogja a nyomasztó aura. Túlságosan is ismerős volt az érzés ahhoz, hogy ne kezdjek el remegni. Végignéztem testemen... ~ Félek? ~ Kezeim ökölbe szorultak, hirtelen gyűlöletet éreztem megint. Ugyanazt a félelmet éreztem, mint ott azok előtt a bestiák előtt nem sokkal ezelőtt... Földbe gyökeredzett a lábam!
- Ni... - a hang elcsuklott. - Ningen... - Mintha csak küszködött volna a szóval, ám a felsejlő, akadozó, rekedtes, de annál magasabb hangú nyekergés lándzsaként hatolt a hátamba. Éreztem a feszült, fojtogató energiát, ahogyan árad a hang forrásából, de nem mertem megfordulni, csak felnéztem.
- Igen, már én is látom!!! LÁTOM MÁR! - Visította a hiénahangú Onimata, mikor is az első izzadtságcsepp is meg jelent halántékomon. Éreztem, ahogyan a támadás megindul! Éreztem a figyelő szempárt, éreztem a belőle áradó gyilkos ösztönt és már hallottam is lábai elrugaszkodását! Azonnal megfordultam és mozgósítottam nyugtalankodó chakrám egy kis részét. Nem volt időm kézjelekre! Az egyetlen dolog, amit láttam, az az óriási lény borotvahegyes, hosszú, kígyószerű fogsora, melyből az agyarak rendezetlenül álltak ki össze-vissza! Hosszú, villás nyelve rezgett, nyál fröccsent minden felé és oroszlánhoz hasonló bömböléssel vette rám magát. Amikor megfordultam, már csak a száját láttam, de az örökre emlékeimbe égett, akárcsak egy jól megmunkált festmény!
A Harapás az arcomat érte, de volt akkora gyakorlatom a Katon technikákban, és volt már annyira jó a chakrakontrollom, hogy egy egyszerű, minimális erejű Endant szabadítsak útjára. A gömb sokkal inkább volt egy kicsapódó láng, ami belekapott a bestia szájába, ezzel pedig bezárásra kényszerítette a nyáltól csöpögő pofáját. A felperzselt száj bűze undorítóan itta be magát az orromba, mintha csak több hete rohadó hullákat égettem volna fel.
A Harapás az arcomat érte, de volt akkora gyakorlatom a Katon technikákban, és volt már annyira jó a chakrakontrollom, hogy egy egyszerű, minimális erejű Endant szabadítsak útjára. A gömb sokkal inkább volt egy kicsapódó láng, ami belekapott a bestia szájába, ezzel pedig bezárásra kényszerítette a nyáltól csöpögő pofáját. A felperzselt száj bűze undorítóan itta be magát az orromba, mintha csak több hete rohadó hullákat égettem volna fel.
A lény, mivel összezárta pofáját, így csak fejével ütődött nekem, majd óriási mancsával és karjával egy csapást intézett felém. Ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet és hátrébb ugrottam, mégpedig le a dombról, neki a sziklafal peremének, ahonnan már csak felfelé vezetett az út. A Nekomata ki-be nyitotta és zárta pofáját, miközben próbálta enyhíteni fájdalmát. A domb tetején állt és dühében minden cserjét és föld darabot szétvert, vagy beléjük karmolt és ezáltal óriási darabokat szakított ki a terepből. Egy elefánt méretű bestiával álltam szemben, ki nem tekint máshogy rám, mint táplálékként! Irtózatos rettegést éreztem, hiszen jól tudtam, hogy mi volt az az érzés, ami hatalmába kerített: Sötét Chakra. Ennek a lénynek olyan pusztító volt az ereje és annyira erős a chakrája, hogy sokkal nagyobb kihívás lett volna vele szembeszállni, mint a nemrégiben megismert Ninjuukkal. Felnéztem és most már sokkal több Nekomata állt odafent, talán mindnyájan a harcunkat nézték. Tudatosult bennem, hogy nem az én ébredésemet, hanem az övét várták...
- ÁTKOZOTT EMBER!!! - Visította, s én egyből rákaptam tekintetemet. Most már sokkal mélyebb volt a hangja... Mintha csak sziszegett volna. Szívem nagyot dobbanva pumpálta az adrenalint, amikor is észrevettem, hogy a tombolást abbahagyva, ez a szörny egyenesen rám néz. - A földdel teszlek egyenlővé, miután kiszartalak!! Annyit sem érsz, hogy elkaparjalak majd!!! - Nem haboztam, még mielőtt megindulhatott volna, hátat fordítottam neki és minden chakrámat a talpaimba koncentráltam. Felnéztem és felugrottam... Őrületes sebességgel siklottam a fal mentén, majd amint lassulni kezdtem talpamat rátéve, chakrát koncentrálva álltam meg a függőleges terepen. Felfelé kezdtem futni, miközben éreztem, ahogyan az egész fal megremeg talpam alatt... Lenéztem és láttam, ahogyan az óriási bestia az Akuma no Aura palástját használva, teljes erejével rontott neki a sziklafalnak, mi egy hatalmas repedéssel szakadt fel egészen talpaimig. Nem ért vele sokat, hiszen nem veszítettem el egyensúlyomat, de már nyúltam is a Shurikentartómba, hogy elővegyem a galacsinná gyűrt robbanójegyzeteimet. Ám amint belenyúltam az üres tárolóba, rá kellett döbbennem, hogy minden eszközömet elvesztettem... Vagy talán... (?)
- Az emberek felszerelése nélkül kell harcolnod... Pontosan úgy, ahogyan azt a természet elrendelte. Csak a saját erődet használhatod. - Hangzott odafentről a nyugodt, ámbár közönyös hang, miközben én megrökönyödve álltam és néztem hol a Nekomatákra, hogy a lent tomboló bestiára, aki szemlátomást azzal szenvedett, hogy ugyanazzal a módszerrel mint én, felmásszon a falra több-kevesebb sikerrel. Mindeközben a fenti Ninjuuk mind a vezetőjükre néztek, ki az imént hozzám intézte szavait. Megvető pillantások voltak ezek...
~ Tehát ez lenne a próbám... ~ Méláztam el a gondolaton, miközben a szerencsétlenkedő, falra mászó, Lila szörnyet néztem, ki csak szemeit villogtatva sziszegte szitkait felém... Ekkor tudatosult bennem a dolog: azért hoztak ide, hogy győzzem le ezt a bestiát, de nem akárhogyan. Úgy, ahogyan az ellen az erdőben lévő Nekomata ellen, Nekomataként kell megküzdenem vele. Emlékeztem a kicsi, füstszínű macska nevére, aki a vezetőjükként jelent meg akkor. Kiramata... Mit is mondott akkor? "Ez a baj veletek Nekomatákkal... Csak a gyűlöletetek vezérel titeket. Azért maradtatok csak ennyien, mert képesek vagytok egymásnak esni, akárcsak az emberek... hogyha föléjük akarunk kerekedni, hogyha meg akarjuk állítani az Emberiség pusztítását, akkor nem süllyedhetünk az ő szintjükre... Meg kell tanulnotok uralkodni magatokon, különben elemészt titeket a saját erőtök." A dübörgés és a remegés egyre csak erősödött, a Nekomata nagyokat puffanva esett újra és újra vissza a talajra, miközben egyre ingerültebbé válva ostromolta testével a kőfalat. A gondolataim mégis máshol jártak, összeraktam magamban a képet. Meg akartam felelni nekik, meg akartam mutatni NEKI, hogy én nem vagyok sem olyan, mint az emberek, sem pedig olyanok, mint a Nekomaták. Meg akartam mutatni, hogy pontosan olyan vagyok, mint amilyennek ő látni szeretné az övéit, még akkor is, hogyha legbelül tudtam már akkor is, hogy nem különbözök sem az emberektől, sem pedig a Nekomatáktól...
Úgy gondoltam, hogy a próbám egyértelműen a lenti bestia legyőzése, de a végeredmény mindegy, hogyha olyan színben tűnök fel, amit elvárnak tőlem. Úgy véltem, hogy nem véletlenül hagytak életben, vagy legalábbis a vezetőjük nem véletlenül állított ez elé a próba elé. Máskülönben már halott lettem volna, ha a céljukká életem elvételét jelölték volna ki. Ám nem így tettek. Ha egyszerűen csak megpróbálnék elmenekülni, akkor az a lehető legemberibb és egyben legösztönszerűbb tett lett volna. Megint csak állatias és emberies mivoltomat bizonyítottam volna, a Nekomaták vezetője pedig pontosan azt várta tőlem és a Nekomatáitól, hogy kerekedjenek felül a dúló érzelmeiken. Hogy legyenek urai gyűlöletüknek, hogy tudják felhasználni! Tudják, hogy hogyan kell elnyomni és azt, hogy mikor kell kiengedni... Ne szűnjön meg az erőt adó érzés, csupán tartsuk kordában! Így kerekedhetünk az emberek fölé!
Ekkora már tudtam, hogy mit várnak tőlem és azt is, hogy mit kell tennem, így hát uralkodva magamon, elnyomtam minden gyűlöletemet. Nem volt nehéz, hiszen sokkal jobban féltem, mintsem utáltam, sokkal jobban akartam innen eltűnni, mintsem szembeszállni ezzel a bestiával. Nem volt nehéz így józanul, vörös ködöm hiánya nélkül gondolkozni. Meg kellett mutatnom azt, hogy felfokozott, vérszomj nélküli érzelmek nélkül is képes vagyok használni azt a Sötét Erőt, melyre rendszerint ezek a lények szemlátomást csak ölésvágyukkor képesek. Megformálta a Kos kézpecsétet, majd egy pillanatra megállítottam a testemben vadul keringő chakrát, mely legalább annyira volt nyugtalan, mint én magam. Amint ez megtörtént, a másik pillanatban megfordítottam a chakrakeringésem irányát, akarattal tettem ezt, így pedig testemből kikoncentráltam egy bizonyos mennyiségű Sötét Chakrát, ezzel megalkotva az Akuma no Aurát. Ezúttal nem nőttek meg karmaim, nem ereszkedtem vadállatias formába, nem alacsonyodtam le a Nekomaták szintjére. Ám abban a pillanatban, ahogyan felvettem a Sötét Chakra védelmemet, odalentről egy ismerős támadás csapta meg testemet. Az Akuma no Aura kisebb, rövidebb hatótávú, de annál erősebb lökéshulláma. Óriásit ütött, még így is, hogy több tíz méterrel alólam küldte felém a bestia! Kibillentve egyensúlyomból, felrepített a magasba és majdnem elértem a Nekomaták gyűrűjét, amikor az egyik egyszerűen csak egy kisebb Sötét Chakra löketet küldve felém lökött vissza. ~ Ezek szerint a menekülés nem opció... Vagy itt halok meg, vagy pedig bizonyítok. Erre korábban is gondolhattam volna... ~ A felismerés, hogy vagy nyerek, vagy meghalok, még inkább feltüzelt. Ugyan egyik chakratámadás sem érintett fájó pontot, hiszen a védelmem, mi akár az elemi támadások ellen is felveheti a harcot aktív volt, így amint szélsebesen zuhantam lefelé a szörny felé, elemeztem a helyzetet.
Láttam jól, hogy az elefántméretű Nekomata chakrakontrollja nem éppen a legjobb, ugyanakkor a pusztítási és gyilkolási vágyát jól használva, képes felvenni a Démon Aurát, mellyel ha akar, chakratámadásokat is képes küldeni. A harcmodora nem praktikus és nem is okos, inkább pazarló, de hatékony. A mai napig nem tudom biztosra, de úgy sejtettem, hogy az Akuma no Aurát is pazarlóan használja, nem áramoltatja vissza testébe a Sötét Chakráját, hanem csak egyfolytában kiirányítja testéből. Így ugyan a védelmi ereje megnő a technikának, de rendkívül chakrapazarló ez a megoldás... Tudtam, hogy mit kell tennem!
Zuhanás közben megformáltam a Kos, Patkány, Sárkány és Tigris kézpecséteket, majd szám elé tartva két mutatóujjamat, egy óriási, forró hamutömeget fújtam ki, mely szinte kirobbant az alattam elterülő lényre.
- Katon: Haijingakure no Jutsu! - A technika egy A szintű rejtőzködő technika, mely remek elterelésre és forrósága miatt támadásra is, nem beszélve az óriási kirobbanó erejéről, melyet direkt kihasználva, a technika tolóerejét igénybe véve, úgy fújtam ki a füstöt, hogy engem a fal felé sodorjon és újra meg tudjak állni rajta. Ezt meg is tettem, majd újabb kézpecséteket formáltam és közben szemügyre vettem az odalent lévő ellenfelemet. A Nekomata testét körülölelő Sötét Chakratömeg játszi könnyedséggel küzdötte le a forró hamut, ami a lény körül lényegében molekuláira porladt a Sötét Chakra lebontó hatása okán. Azonban a hamum akkora területet fedett le, hogy újra és újra körülölelte őt, ezzel zavarba a látási viszonyait és még inkább felingerelve az oroszlánbőgésbe kezdő, csapdosó állatot. A falat ütötte, újabb chakralöketeket küldött felé, mire az még jobban felrepedezett és instabillá vált, pontosan ahogyan terveztem. Létrehozva egy Kage Bunshint, az leguggolva a falon, két tenyerét a repedező objektumra emelte és óriási mennyiségű chakrát kezdett el gyűjteni, míg én újfent Katon természetű, nagy aktivizáló erejű kézpecséteket kezdtem megformálni. Hatalmas levegőt vettem, mellkasom szinte majd szétrepedt, majd amilyen erővel csak tudtam, kifújtam s ezzel perzselő poklot szabadítottam rá áldozatomra. - KATON: KARYUU ENDAN!!
Kiáltottam a technika nevét, majd az őrületesen sűrített, szinte már fehér fénnyel izzó lángtömeget egyenesen a fal vastag repedésébe fújtam, mely a Lila Bestiától egészen a fal teljes hosszában, már a Nekomaták gyűrűjéig ért. A hihetetlen hő megolvasztotta a követ, mi lávaszerűen folyt alá, nem beszélve arról, hogy odalent kirobbanva a lángok elsöpörték az egész Hamufelhőt, majd körbeölelték a Nekomatát. Ezt a hőt már biztosan megérezte, még az Akuma no Aura ellenére is, bár követve hiszem, hogy különösebben hátráltatta volna. Ezt jól tudtam, ám ez az elemi erejű Katon technika csak a felkészülés volt a végleges tervemre. A klónom egy elégedett mosolyt villantva bólintott, majd én elrugaszkodtam a sziklafalról és a kráter közepén álló dombot céloztam meg érkezésem helyéül. A Nekomata nem látta, hogy merre mentem, talán azt sem, hogy elmozdultam, a lángok mindent eltakartak előle. A klónom pedig cselekedett! Még mindig a falon guggolva nézve a lent vergődő lényt, ahogyan az Chakrájával küzd a lángok ellen és jól tudja, hogy bár a lángok forróak, még mindig előnyben van a védelmével, a klón csak lassan suttogta a technika nevét...
- Kasseiken... - A guggoló Kage Bunshin körül besüppedt a sziklafal, megrepedezett körülötte körkörösen, majd a következő pillanatban a lény által felhasított repedések kirobbantak, s egy óriási sziklazuhatag zúdult a Nekomata nyakába. Azt a megolvadt láva követte, mi miután a kövek leértek, befolyva réseik közé, kihűlve szilárdították meg azokat... A Nekomata Sötét Chakrája már a végét járta, túl erőszakosan, túl koncentrálatlanul használta fel az erejét, így az Akuma no Aura nem volt képes megbirkózni ezzel az óriási sziklazuhataggal. Maga a Kage Bunshinom is eltűnt a zuhanásban, chakrája és emlékei pedig belém szálltak.
Fel sem tűnt, csak miután a sziklák pora elült, hogy a kráter barlangszerű vájataiból minden madár eltűnt. Az idő alatt szökhettek el, amíg mi harcoltunk. Nem bírták a zajokat és érezték, hogy veszélyben forog az életük. Röpképtelen fiókáikat itt hagyták... Kegyetlen a természet.
Felnéztem a Nekomaták gyűrűjébe, ahol síri csend uralkodott. Egyedül a Hiéna szerű lény teste remegett, mosolya pedig idáig látszott. Szemlátomást tetszett neki, amit látott. Percekig csak vártam, majd mikor már nem bírtam ki, felkiáltottam.
- Ennyi volt?! Végeztünk!? - Kérdeztem, mire az imént megszilárdult és a természettel szorosan egybeolvadó kőkupac recsegni és remegni kezdett! Nem hittem a szememnek, chakrám pedig már mozgásba is lépett, amikor is megláttam lefelé szaladni a falon az egyik fekete Nekomatát, valamint Kiramatát. A feketét ha jól emlékszem, Hiramatának hívták és kismacska formájában futott, míg Kiramata a saját alakjában. Araszolva a sziklapárkányokon végül előttem kötöttek ki. Nem sokkal később az össze Nekomata követte őket, s meglepő nyugodtsággal tűrték el jelenlétemet. Ezúttal nem vezetőjükre, sem pedig rám nem néztek megvetően, s a legkevésbé sem törődtek a mozgolódó kőkupaccal, miről én alig bírtam levenni tekintetem. Szívem vadul kalapált, még mindig a harc hevében égtem, miközben tekintetem hol a Nekomatákra, hol a kőkupacra ugrott. Végül a lila, elefántméretű lény mancsa kirobbantott egy nagyobb szikladarabot, ami háromfelé törve gurult alá. Pár másodperc múlva, a teljes teste kipasszírozódott egy kisebb lyukon, majd összement kismacska méretűre. Szörnyű volt látni, ahogyan a most már kölyökvadmacska kinézetű apró lény lábai kitörtek, s csontjai össze-vissza álltak. Szájából vér folyt, miközben bordái átszúrták bőrét és testéből kifelé álltak. Fogai sem voltak, ahogyan a feje is betört... Vergődve, szinte már csak az idegek rázták testét... Legalább is ezt hittem.
- Nikutai Kassei... Az egyik legerősebb Sötét Chakra technika. Az ő testében termelődő chakra különleges. Az emberiség iránt érzett gyűlölete és fájdalma olyan méreteket öltött, hogy már nem a gyűlöletet táplálja a chakrát, hanem a chakra a személy gyűlöletét. Az ő chakrája annyira fertőzött a pusztítási vágytól, hogy minden élő dolgot semmissé akar tenni. - Kiramata miközben beszélt, vak szemeivel csak engem nézett, én pedig a vergődő lényt, a Nekomaták pedig Kiramatát... - A Chakrája ezért amikor a test megsérül, mindenfajta súlyos, akár halálos sérülést is felfog gyógyítani azért, hogy a hordozója tovább gyilkolhasson.
- Ugyanúgy, ahogyan minden technika is működik... - Suttogtam. - Ez a technika a test-chakra legerősebb kapcsolatát használja ki. Csak egy ilyen képességű személyről hallottam eddig... - Számomra leírhatatlan látvány volt az, ahogyan láttam helyreállni a lény testét, bár a folyamat ilyen fokú sérülésnél horrorisztikus volt.
- Senju Hashirama. Ő volt képes ugyanerre az öngyógyításra, de az ő technikájának lényege nem a Sötét Chakrában rejlett... - A lény túl sok chakrát fogyasztott el, így a gyógyulás is fájdalmasabbra és lassabbra nyúlt. A macska kínkeserves nyávogásokkal vergődött. - Bizonyítottál. Elismerünk idézőnknek, ám az utasításaimat is követned kell. Beleegyezel ebbe? - Tette fel kérdését, mire én természetesen igennel válaszoltam.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Terumi Mei Szer. Feb. 14 2018, 01:27
Mindig is tudtam, hogy a macskák világuralomra akarnak törni! Ahogy tartja a mondás: tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet. - Lehet, hogy nekik is éppen ez jár a fejükben.
"A felperzselt száj bűze undorítóan itta be magát az orromba, mintha csak több hete rohadó hullákat égettem volna fel. " - Valahogy így néz ki az is, amikor a macskatáp után az arcodba nyalnak.
Gratulálok Mirubi, a macskák elismertek. Ezen felül +4 chakrát írok jóvá.
"A felperzselt száj bűze undorítóan itta be magát az orromba, mintha csak több hete rohadó hullákat égettem volna fel. " - Valahogy így néz ki az is, amikor a macskatáp után az arcodba nyalnak.
Gratulálok Mirubi, a macskák elismertek. Ezen felül +4 chakrát írok jóvá.
Terumi Mei- Moderátor
- Specializálódás : Kdeves Mizukga
Tartózkodási hely : Idegosztály
Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka
Re: Shiren
Shiren Szer. Szept. 30 2020, 00:16
Ez a történet másként íródott, mint a többi...
Mindaz, mit az elmúlt időkben elmeséltem izgalmas tanulságokkal tűzdelt történetek voltak, miket fogyasztható csomagolásba öntöttem: Mindazt, melyet létem jelentett ezen a világon. Mindenki maga vegye ki belőle azt, mi számára fontos, jelentőséggel bír, még ha nem is szimpatizáltak tetteimmel.
Ám most, a történet nem másról szól, mint önnön magamról.
Ezúttal nem más lélektükrében látva mutatom meg magam, hanem én fogok mesélni mindarról, amire jutottam. Mindehhez szükségem volt arra, amit a halászfaluban megszereztem: A hegedű, a leves, a fiatal Ashigaru és még más... Általuk, az ő történetükben játszott szerepem által jutottam el odáig, hogy ráleljek arra a törvényszerűségre, arra az új életem adta egyszerű és mindent felülmúló dogmatikumra, mely által elnyerhetem azt az erőt, amivel a természet útját igazán, magából a természetből fakadóan járhatom.
Rájöttem, hogy Shiren a természet.
Shiren az, ki az egyensúlyt hozza el: az az ítélet, ki szükségszerű azért, hogy a Világ megváltozzon! Annak idején Mirubi - vagy nevezzük Hishimonnak, Mezamerunak, aminek csak akarod - is ezen munkálkodott. Alapjaiban igyekezett globális változásokat generálni és ezáltal megváltoztatni a világot. Ki akart nőni, túl akart nőni saját magán és a jelen helyzetén, mit elfoglalt a világban. A cél és a hit, melyet magáénak tudott, teljesen legitim volt, ám Ő maga rosszul használta fel a rendelkezésére álló erőt. A globális változás lehetetlensége hosszútávon nem kifizetődő. Hogy miért? Olyan egyszerű lenne igaz? Egy globális változás kiterjedhet a világra, de nem számolunk azzal a tényezővel, melyre kiterjed az egész.
Az Ember.
Az Ember.
Az ember maga a probléma, hiszen a globalitás, a globális káosz összekovácsolja az embereket és ezáltal minden erejüket latba véve a változás útjába önmaguk állnak. Csakúgy, mint ez idáig mindig. Tudom, mindez fájdalmasan bonyolultul hangzik, de egyetlen egy ember önmaga változásában is csak az Ember áll!
Ő maga...
Az egyén változása elengedhetetlen annak érdekében, hogy a globális változás természetből fakadó legyen. Mert csak a természetesen végbemenő folyamatok, a törvényszerűségek tiszteletben tartásával létrejövő változások azok, mik tartósak! Hogy értsd: Mirubi - a jelenlegi hatalmammal - teremthetett volna egy helyzetet, mely hatással lett volna az emberiségre, s ezért elkezdtek volna változtatni a viselkedésükön, ám ez a megváltozott viselkedésiforma nem az egyénből fakadt, törvényszerűségek és változási folyamatok során elért világlátás, hanem kényszerből fakadó alkalmazkodás lett volna!
Ő ebben bukott el, ezért nem volt képes elérni sohasem a céljait, de még csak a közelébe sem kerülni!
Mert rosszul közelítette meg a problémát.
A változás, egyedül az egyénben érhető el, egyenként, lassan, mindenkinek a maga Shiren-je által. Ugye? Hiszen ha egy ember megváltozik ott, legbelül, akkor jöhet az apokalipszis, akkor is azt fogja érezni amit!
Nem csak, hogy a globális változás Mirubi útján nem érhető el, de még csak nem is váltaná ki a megfelelő hatást. Míg én, Shiren, ki felismertem mindazt, amit Mirubi korlátolt érzésvilága és elméje elhibázott - én, kinek érzései egybeforrtak az akkori trióéval - képes lehetek arra, hogy azt az utat járjam, ami a helyes.
Amit a természet járna.
Amit a természet járna.
Amit az Istenek kijelöltek nekem.
Amiért én megszülettem!
[...]
Mióta Batusainak hála megvilágosodtam, miután értelmet vert belém és az Óceán végeláthatatlan magányába száműzött, már minden más volt. A Senjutsum elsajátítása után mégis maradt bennem némi kérdés. Olyasmi, amire a Nekomaták - a pusztító erejükről híres macskaszellemek - tudták a választ.
Elnyerve a természet bizalmát, s ezáltal elnyelve az erejét új kérdések derengtek fel bennem.
Céltalanul érkeztem oda arra a szigetre. Kísértettem a halált, hívtam a sziget démonjait, hogy falják fel a lelkem. Mígnem Kiramata és a többiek utat mutattak újra eggyé vált elmém sötétségében. Úgy éreztem magam, mintha többszörösen újjászülettem volna. Egyszerre éreztem mindazt, melyet Mirubi, Hisminon és Mezameru. Megértettem magam és a tetteim okát. Értettem a múltam és bár idegenítettem magamtól az embereket, - elfeledve mindent, mi elemien emberi volt bennem - szépen lassan megértettem őket.
A kérdések lassan megválaszolásra kerültek, ahogyan utam is kristályosodott előttem, mígnem elérkeztem az utolsó megpróbáltatásomhoz, mi a Sötét Chakrám ténye a Természeti Energiák kereszttüzében.
[...]
Tudtam, hogy a Nekomaták egyedei képesek voltak a Yamisenpō // Sötét Remeteművészet használatára.
Szégyen volt, hogy én nem értettem meg elsőre a Sötét, pusztító természetű chakra és a Természet kapcsolatát. Ez szégyen volt a köreikben is... Bár én magam nem éreztem annak, nem foglalkoztatott a nekomaták véleménye, így a szégyenük sem. Ami igazán motoszkált bennem, az mélyen legbelül volt. Mondhatnám, hogy a koponyám alatt, de nem. Ez valami több. Valami, ami nem kaparászott a fejemben az őrület karmait élesítve. Nem... Ez valami más volt... Magasztosabb, valami egyáltalán nem emberi érzés. Olyasmi, amit tudni lehetett, tudni vélni, érezni.
Olyasmi, ami belülről fakadt, de olyan helyről, melyet ember csak ritkán lelhet meg élete során.
Mintha egy belső, a lelkemből gerjedt késztetés lett volna arra, hogy ne hagyjam annyiban ezt a dolgot. Kedves volt, türelmes és jóindulatú, ám mégis tántoríthatatlan. Néma hangnak is nevezhettem volna, hiszen érzés volt, nem más. De ez a Néma Hang vezetett el addig, hogy felismerjem mindazt, amit fel kellett!
Általa róttam a világot, hogy emberekkel találkozzak és ismerjek meg. Meghallgattam őket, megláttam a lelküket, megízleltem emberségük tényét. Persze ez nem találomra történt! A Néma Hang sosem találomra mutatott rá ezekre. Miután belaktam a tucatnyi halász húsából a kikötőben, csak utána érkezett meg hozzám az Ashigaru-kölyök. A halászok között is lelhettem volna mérvadó játékszerre, hogyha őrült lennék, de ez nem így lett. Az érzés arra késztetett, hogy tegyem amit kell: Felfaltam a halászhajó személyzetét, miközben az általuk elejtett zsákmány tengerízű húsával öblítettem le fémes vérük utóját. Kegyetlenség? Kannibalizmus? Démoni tett? Egy ember felfogóképességével és etikájával persze. Ezért hajszolták hetekig egy, a falut megszálló Démon nyomait mire megleltek engem.
De ez így volt jó, ennek így kellett történnie.
Az Ashigaru története teli volt tanulsággal számomra, különképp akkor, miután visszatértem hozzá később.
Na és az öreg hölgy levese? Éhes voltam, nem mészároltam őt le, nem faltam fel. Nem vagyok őrült. A természet útját jártam és arra tévedtem. Meghalt? Igen. Megöltem? Igen. Meg akartam ölni? Nem. Jó szívvel öltem meg? Igen. Hálás volt mindezért?
Ha érdekel, olvasd el amit nektek írtam. A leves történetét... Akárhogy is, Ő volt az, aki a legnagyobb hatással volt rám! Ő általa értettem meg a Természet Sötét Oldalát! Igen! A Természet és a Sötétség együtt is járhat! A természet nem jó és nem is rossz. A természet életet ád, és életet vesz el.
Érted már, hogy hova akarok kilyukadni?
Érted már, hogy hova akarok kilyukadni?
Bizony, kezded érezni!
[...]
A természet szükségszerű törvényekkel van teli, melyeket ki lehet tolni, át lehet rajzolni, de végül ugyanoda vezet minden: Körforgásba.
Az élet, csodás egy dolog, mi mindenki számára egy adomány, úgy is kellene rá tekinteniük! Egy percét sem szabadna elvesztegetniük...
Igen, jól érzed, hogy nem tekintem már magam - többé már nem - embernek. Mert nem vagyok az. Az emberi körforgásból kiragadtattam és átlényegültem a természet olyan entitásává, mely Shiren. Maga A Shiren!
De térjünk vissza a tárgyra.
Az élet csodás dolog, valami újnak a kezdete, valami ismerősé, mely töltve van pozitív energiával, hiszen az élethez erre van szükség főként. Az életenergia csupa pozitivitás. Ezért is kellemesen melengető érzés a Butteki no Chakra, melyet az Irio Ninjutsukhoz használnak. A Butteki no Chakra, mely maga a jó érzésből táplálkozik, az életből, az éltető szándékból, mi ezáltal életenergiává konvertálódik. A természet tehát pozitív energiát ad akkor, amikor az életről és a születésről beszélünk.
A Halál...
A Sötét Halál. A Sötét, pusztító halál, fájdalom, elmúlás, harag, tagadás, maradni vágyás, sajnálat, kétségbeesés! Ami most így hirtelen eszembe jut a halálról, mely mind olyan szó, amit az emberek egy-egy érzelemhez társítanak. Az érzelmek pedig energiák, miket fel is szabadítanak. Negatív energia. Az elmúlás, a halál pillanata mind sötét és negatív energia, mely ugyanúgy a Természethez tartozik.
A halál a születés szükségszerű velejárója, a körforgás egy fontos eleme.
A halál a születés szükségszerű velejárója, a körforgás egy fontos eleme.
A halál, mi fájdalmasan Sötét, akár a Sötét Chakra. A Sötét Chakra, mely a fájdalomból és a haragból, mindazon energiákból táplálkozik, melyek kifejezőit odafent felsoroltam. A Sötét Chakra, amit a Nekomaták a Természeti Energiákkal összhangban használnak. Az Elmúlás Ereje, a Halál megtestesülése. A természet azon aspektusa, melytől mindenki óvakodik és csak maréknyian képesek azt megérteni és elfogadni, de azok, kik megértik, már óhatatlanul a részévé és egyben cinkosává válnak.
Érted már, hogy mit jelent a Sötét Chakra a Természeti Energiákban?
[...]
Yin és Yang.
Elég lenne ennyit mondanom igaz? Az egyensúly, mi a természet törvényszerűségét hivatott kifejezni. Yin-Yang, mi együtt jár, kézen fogva. A születés és a halál, minek én megtestesülése vagyok. Képes voltam a Sötét Chakra nélkül használni a Természet erejét, mert megértettem, hogy mit jelent a természet pozitív energiája!
Megértettem, hogy a természet virága mily' csodás, amikor nyílik!
Megértettem, hogy a csoda: Az élet! Megértettem, hogy mit is jelent őrizni ezt, ám ez nem járt együtt egy másik aspektus megértésével! Érzékeim és emberi mivoltom tudata elvakította előlem a lényeget! Az érem másik oldalát, ami nélkül nem lenne érem!
Mert a kettő együtt jár!
Ha a szépet felismerik, felbukkan a rút is,
amikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is:
Lét és nem lét szüli egymást,
Lét és nem lét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
korábbi és későbbi követi egymást...
Már biztosan érted...
Emberi létem utolsó foszlányát levetkőzve jöttem rá a Természet igaz valójára, méghozzá azok által, akik hegedültek nekem, akik levessel kínáltak, akik keresztezték létemet. A Sötét Chakra a halál szimbóluma a természeti energiák patronálásában.
S amikor erre rájöttem, megláttam azt, hogy az új virág miből nyílik, hogy mi következik az élet után.
Amikor az öreg hölgy életét elvettem, olyan természetes, jótét és simogató halálba veszett a Sötét Erőm, mely egyet jelentett magával a Természeti Energiákkal. Így visszagondolva... Akkor és ott először használtam a Yamisenpō-t. Azt, ami azt jelenti, hogy összhangba kerültem a Természettel, mert megértettem annak működését.
Hogy a halál és a belőle fakadó negatív energia nem feltétlenül rossz! Hogy a halál által felszabaduló negatív erő szükséges mindazért, hogy a világ rendje fennmaradjon.
Ezért, ha a Sötét Chakrámat eszerint a szándék szerint vegyítem a Természeti Energiákkal, akkor létre tudom hozni a Sötét Remeteművészetet. A szándék... A szándék a fontos!
[...]
Hogy aztán hogyan sajátítottam el?
Sehogy. A felismerés, - ami egyfajta megvilágosodás volt számomra - ennyi az egész. Onnantól, hogy felismertem a Sötét Chakrám jelentőségét és helyét a Természet Törvényszerűségében, képes voltam használni a Sötét Remeteművészetet. Mert a szándék, amivel felhasználtam mindig adott volt. Amikor pusztítani akartam, amikor pusztítanom KELLETT az utamon, akkor ezt az erőt hívhattam elő.
Máskor? Máskor nem. Máskor miért is hívhattam volna? Ha a természet nem rendel el pusztítást, én magam sem tehetek semmit. Mert mit mondtam, már nem voltam ember. Ők Démonnak hívtak. Szellemnek... Nekomatának. Akárminek, amivel ellényegítettek maguktól, én pedig magam is idegenkedtem az "ember" jelzőtől.
Képessé váltam arra, hogy életet teremtsek, hogy életet adjak vissza és arra is, hogy egy pillanat alatt vegyek el!
Félelmetesen hangzik igaz?
Mégsem volt ez az... Miután elnyertem ezt az rőt, sohasem használtam önmagam miatt. Hogyan is tehettem volna? Ha ezt akartam volna megtenni, nem lettem volna rá képes. Csak azért lehettem mindezen hatalom birtokában, mert a Természet Útját jártam. Azt az utat, melyet még maga Rikudou Sennin is csak környékezett.
Életet adni... és Elvenni.
Sorsokat beteljesíteni. Végrehajtani a természet akaratát...
Shirennek lenni. Ez az én feladatom.
Mert én vagyok A Shiren!
__________________________
Tobirama engedélye szerint a Sötét Chakra Természeti Energiával való összeegyeztetését és ezáltal Yamisenpō-t elsajátíthatja a karakter Élmény, azaz Pályázat útján is. A történetbe linkkelt irományok mind ezt a pályázatot készítik elő. Az itt leírt felismeréshez levezető utat írták meg, míg a Pályázat maga a konklúzió, a módszer, amely által a Természeti Energiákat a karakter össze tudja egyeztetni a saját Sötét Chakrájával. Ugye ez nem egy metódus, nem egy módszer, sokkal inkább egy belső állapotváltozás, amivel mindez elérhető. Ezért nem volt benne konkrét gyakorlás.
Tobirama engedélye szerint a Sötét Chakra Természeti Energiával való összeegyeztetését és ezáltal Yamisenpō-t elsajátíthatja a karakter Élmény, azaz Pályázat útján is. A történetbe linkkelt irományok mind ezt a pályázatot készítik elő. Az itt leírt felismeréshez levezető utat írták meg, míg a Pályázat maga a konklúzió, a módszer, amely által a Természeti Energiákat a karakter össze tudja egyeztetni a saját Sötét Chakrájával. Ugye ez nem egy metódus, nem egy módszer, sokkal inkább egy belső állapotváltozás, amivel mindez elérhető. Ezért nem volt benne konkrét gyakorlás.
Remélem érthető és nem túl elvont a levezetés ^^ Ha igen, elnézést Shiren nevében is.
Az iromány első fele igazából arra próbál rávilágítani, hogy Shiren nem akar globális változást elérni, hanem amerre jár, ott igyekszik az ösztöneire hallgatni és azt tenni, amit a "természet diktál." Erre a belülről fakadó késztetésre, megérzésre, intuícióra később Néma Hangként hivatkozik. Tehát, a karakternek nincsenek vágyai és tervei, kivétel nélkül a jelenben él.
Az iromány második fele voltaképpen azt igyekszik érzékeltetni, hogy mi az, amit a Senjutsu előtt és a Senjutsu elsajátítása után máshogyan látott és mi az, amit most, a felismerés által máshogyan lát ---> Tehát magát a megváltozott tudatállapot folyamatát igyekszik bemutatni, amitől Shiren végül is valóban Shiren lesz, hiszen a technikái által képes életet adni és elvenni.
Ha valaki beleolvas az előző irományokba - onnantól hogy a három tudathasadt személyiség újra eggyé vált, - akkor látható és érezhető az, hogy a kezdetekkor Shiren elméje üres volt és zavart. Aztán egyre inkább az érzéseire és az aktuális állapotára figyelt, mígnem a Senjutsu által rájött számtalan dologra. Újra megismerte önmagát, az érzéseit, az anyagi világot és elengedett mindent, mi az előtt fontos volt. Minden emberi akarat és emberi ragaszkodás kiveszett belőle, tehát az anyagiasság mellőzése olyan méreteket öltött, hogy meztelenül jár mindenhova.
A mininovellák által érzelmi intelligenciájának "motorját" is beindította, ezért most már sokkal választékosabban fejezi ki magát, továbbá az ok-okozati összefüggéseket is könnyebben képes kifejezni, nem csak érezni.
A jellemfejlődése nem ért még véget, de már a forma ki lett öntve teljesen.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Senju Tobirama Hétf. Okt. 19 2020, 12:35
Üdv!
Az iromány szép volt, hangulatos. Megvolt benne amit kértem és reméltem, így nincs más hátra, mint elfogadni! Látszik a sok energia amit szántál rá, és valahol üdítő, hogy annak ellenére, hogy ilyen rég vagy az oldalon, még mindig milyen részletességgel egyengeted a karaktered útját. Nem feltétlen látható más -mondjuk így- korodbéli játékostól hasonló. Megvallom őszintén eredetileg egy tanulósabb "szárazabb" munkát vártam volna, de így jobb is lett, tehát tényleg elfogadva.
Jutalmad:
+10 Chakra - TJP
+ A pályázás tárgya a tiéd, sikeresen alkalmazhatod a két módozatot együtt.
Egy élmény volt!
További jó játékot!
Az iromány szép volt, hangulatos. Megvolt benne amit kértem és reméltem, így nincs más hátra, mint elfogadni! Látszik a sok energia amit szántál rá, és valahol üdítő, hogy annak ellenére, hogy ilyen rég vagy az oldalon, még mindig milyen részletességgel egyengeted a karaktered útját. Nem feltétlen látható más -mondjuk így- korodbéli játékostól hasonló. Megvallom őszintén eredetileg egy tanulósabb "szárazabb" munkát vártam volna, de így jobb is lett, tehát tényleg elfogadva.
Jutalmad:
+10 Chakra - TJP
+ A pályázás tárgya a tiéd, sikeresen alkalmazhatod a két módozatot együtt.
Egy élmény volt!
További jó játékot!
_________________
Senju Tobirama- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: E
Rang: Hokake
Chakraszint: Halálütés
Re: Shiren
Shiren Csüt. Feb. 18 2021, 21:09
Ismerős érzés ragadta magával...
s egyik pillanatról a másikra a talpa alatt vibráló Sötét Chakra tömeget színes, hűs, puha avarral lepte talaj váltotta fel. Perifériájában vaskor törzsű fák sötétlettek, s ezek ezerszínű, bimbódzó virágai igyekeztek mímelni a legtisztább éjszakai égbolt ragyogását, csakúgy, mint a cserjék köröttük. Shiren akárhányszor jár itt, minduntalan hatalmába keríti a Sötétlő Erdő varázslatos foszforeszkálása. Legyen nappal vagy éjszaka, itt mindig ugyanolyan fénytelenség uralkodik, amit aztán az itt sarjadó és élő növények fénye világít meg. Állandó sötétség egyedül a törzsek szintjén lehetséges, s az sem mindenütt. A liánok és futónövények bimbói ezt a régiót is betöltik, így az Örök Éjszaka Erdejében mégsem lehet sohasem vaksötét.
Pontosan tudta, hogy hol van. Hogy csak a Nekomaták lehettek képesek megidézni őt, s hogy itt találta magát, ezen a helyen, azok tények, egymásra visszahatóak. Egy kérdés maradt: miért idézték meg?
- Ez ő?
- Igen, ő. Csak... - alacsony rangú idézői farkukat behúzva méregették - ...más - Shiren mindkét farka maga körül csapdosott, három idézője ezért meghúzta magát.
Bizony sokat fejlődött az első időkhöz képest... amikor először járt itt. És sokat fejlődött az utolsó ittléte óta is. Legalábbis számára ezt jelentette az, hogy immáron három alacsonyabb szintű Nekomatára volt szükség a fordított idézéshez. Mindez persze nem számított, ahogyan deformált külleme sem. Az idős szerzetes küllemét felborzolta némi szőr, macskafülek, bajszok, szemek, kisimult bőr, két fekete, lompos macskafarok és karmok. Shiren nem bánta, hogy a Természeti Energia ilyen mértékben befolyásolja az álcáját. Valahogyan megnyugtató volt számára a tudat, hogy akármennyire is megváltozik, valamilyen formába újra és újra visszatér majd. Nem régi önmaga... Azt az alakot soha többé nem fogja magára ölteni. Nem... Ez a vissza-vissza térő alak egybeforr a Természettel és a Senjutsuval. Feláldozta emberségét - még ha számára mindez nem is igazi áldozat - azért, hogy egyrészt Nekomata lehessen. Ő a híd a Ninjuuk és az Emberek világa, léte között. Éppen ezért büszke az emberek által csak amorfnak, furcsának, idegennek, bestiának, szörnynek, Démonnak... Shirennek nevezett külsőjére. Általa az emberek világában egyszerre senki és mindenki, s ott, ahol helye van, ott, ahová tartozik, ott mindig is Nekomata marad.
- Miért idéztetek meg? - tette fel kérdését, s bár pontosan észlelte a mintegy húsz méterrel előtte figyelő tekintélyt, le kellett szűrnie a Nekomaták félelemmel telt alázatát abból, ahogyan megrezzentek hangja hallatán.
Nem mintha Shiren uralkodna fölöttük vagy valaha is bántaná őket. Akár még sértő is lehetne számára a bizonytalanságuk, mit teljes mértékben meg tudott érteni. Túlságosan új, túlságosan emberi, túlságosan idegen, s ha csak a középosztálybeli Nekomaták véleményére adna, sohasem érezné magát idevalónak. Ám nem kis megkönnyebbülésére jól tudja, hogy ez a fajta távolságtartás a középosztály részéről ugyanúgy él az ízig-vérig Nekomaták felsőbb osztálya felé.
Így hát Shiren felmérve helyzetét megnyert fajtáján belül, ráemelte vizslató tekintetét a tőle nem messze lévő, őt méregető Kiramatára. A szürke házimacska méretű, öregesen szuszogó vezető mintha átnézett volna Shirenen. Vak szemeiben fehér fátyol gomolygott.
- Látomásom volt. - Shiren karmos lábaival néhány lépést tett előre, majd féltérdre ereszkedett, de nem sütötte le tekintetét. Mereven figyelt, fülei hegyesedtek és teljes egészében Kiramata felé néztek. - Ködös, ahogyan minden jelenés amit a Nekomaták Szelleme küld számomra, de téged tisztán láttalak benne.
- Mi a feladatom? - Shiren a lényegre tört, tudta, hogy hol és mikor van ideje a mélázásnak, a körítésnek, de ez nem az az idő volt.
- Még várnod kell... - dörmögte a füstös hangú Kiramata, s még mielőtt Shiren megkérdezte volna - míg el nem jön az időd. Akkor majd útnak indulsz.
Hogyha ember volna, most értetlenül állt volna fel, hogy mégis miért kell várnia, miféle időre. Ám Shiren a legkevésbé sem volt már ember, így csak belátóan bólintott. Füle már nem Kiramatára szegeződött, elfordult, hátrafelé hajlott. Valaki megérkezett. Shiren előbb hallotta és érezte, minthogy megjelent volna, ezért felkészült volt, de ennek nem adta jelét. Ugyanúgy féltérden maradt, várt, s amikor a jövevény megejelent, akkor sem mozdult meg.
- Kiramata-sama! - lihegte Ayaneko, a szigetet őrző Bakenekomaták tagja. - Egy újabb Banneko változott Nekomatává! - Shiren kétágú farka csapdosni kezdett teste körül.
- Míg nem érkezik el az idő, addig keresd meg ezt a Nekomatát, még mielőtt a Bannekok találják meg! - Kiramata szavai félreérthetetlenül Shirent célozták, ki csak bólintott, s farka egyre hevesebben vert körülötte. Sohasem látott még olyan Bannekot, aki frissen változott volna át Nekomatává. Kissé bizonytalan volt a feladatot illetően.
- Mit kell tennem vele?
- Keresd meg és hozd közénk. Fedd fel, hogy miért ébredt fel benne az emberek iránti gyűlölet. Mér fel a Nekomatává változásának mértékét és keresd meg a Sötét Chakra felébredésének okát. Hiramata! - A hamuszín vezér mögötti rejtekből egy koromfekete párduc ugrott elő. Tigris mérete és kardfogú agyara igazi fenyegetést jelenthettek bárki számára. Hatalmas mancsai jóformán a talajba mélyedtek. Leült, kihúzta magát, mellkasa kidülledt.
- Parancsolj velem Kiramata-sama! - égzengő hangjából sugárzott az erő.
- Elkíséred Shirent.
- Ahogy kívánja - Hiramata odasétált Shiren mellé, majd Kiramata felé fordult és leült.
- Megértetted a feladatod? - Shiren bólintott. - Mire visszaérsz, eljön az idő, de addig itt lehet az ideje annak, hogy elmélyítsd a kapcsolatod a Természettel - Shiren felvonta a szemöldökét. Emberi mimikája tökéletesen alkalmas volt arra, hogy szavak nélkül megértesse magát a Nekomatákkal. Ha pedig az nem működik, még mindig ott van a Kódtörő. - Bár emberként sohasem lettél volna képes ilyen mértékben azonosulni a Természettel, s így a mi erőnkkel használni a Senjutsu... De még mindig csak a felszínt kapargatod. Hiramata majd elmagyaráz neked mindent, amire szükséged lehet. Most induljatok!
Mindketten meghajoltak (Shiren bólintott), s Ayaneko vezetésével megindultak a sziget peremére, ahol csak egy bokáig érő zátony választja el Nakomata no Hayashit és Seigyoku no Satot, a Zafírfalut, az emberekkel élő Bannekok otthonát.
[...]
Az út alatt, míg Hiramata és Shiren bevetették magukat a Zafírfalu erdejébe, Hiramata elmagyarázta Shirennek azt, hogy bár a fajtájuk megszégyenülésnek tartja, ha valakinek használnia kell a Tisztítás Pecsétjét, hogy kordában tartsák saját sötét erejüket, de az ilyen feladatok elvégzésekor nagyon is jól jön az ilyesmi, bár ritka, hogy a Nekomaták errefelé ólálkodjanak. Csak és kizárólag csak az olyan speciális esetekben merészkednek az ellenséges területekre, hogyha vadászni jönnek: Vadászni, emberre, vagy egy átfordult Bannekora.
- Sűrűn fordul elő az ilyesmi? - kérdezte Shiren, miközben kismacska alakban ugráltak ágról-ágra. Ő egy S szintű Henge alakjában, míg Hiramata a saját apró Nekomata alakjában.
- Nem. Tíz évente egyszer... talán. - Hiramata szűkszavú volt, nem az a fecsegő fajta, mint például Onimata. Ő azok közé a méltóságteljes Nekomaták közé tartozik, akiknek bölcsessége értékeli a csend fontosságát, így hát Shiren sem sokat beszélt. Nem is kellett, a Kódtörőnek hála tökéletesen megértették egymás érzéseit és gondolatait. Hiramata így adott utasításokat Shirennek, s így ismertették meg egymással saját erejüket. Hiramata Katon használó volt, s Kiramata egyik leglojálisabb szolgálója. Talán neki van a legnagyobb tekintélye Kiramata után. Shiren azt is megtudta, hogy Ő maga is nagy tiszteletnek, csodálatnak és egyúttal gyűlöletnek örvendhet a Nekomaták köreiben. Persze, minden emberrel ez a helyzet. Kevesen vannak akik szerződést kötnek velük és talán egy maréknyian, akik valaha a történelem végtelen folyamán valaha is Senjutsut tanultak tőlük. Éppen ezért a fiatalabb példányok egyszerre félik és gyűlölik, míg az idősebbeket megosztja a jelenléte, hiába bizonyított már nekik.
- Állj meg - jelentette ki Hiramata, s mindketten megtorpantak. Most egymás felé fordultak és a Kódtörő helyett világosabban kezdtek kommunikálni, bár Hiramata jelezte, hogy miről fognak beszélni. - Tudod, amit tudsz a Senjutsuról. Mindez bőségesen elég egy ember számára. Igen, tudom... te már messze nem vagy emberi lény, ám mégis... Az ismereteid a Természetben való ellényegülésben még mindig szegényesek. Azért kaptad meg ezt a feladatot, hogy megtanuld érzékelni mindazt, amit a Természet is érzékel: Senpōkanchi // Természetérzékelés - Shiren figyelt, nem szólalt meg. Nem kellett, minden felderengő kérdésére automatikus választ kapott hála a Kódtörőnek. - Kapcsolódva a Természeti Energiákhoz mintegy két kilométeres körzetben (vagy még nagyobban) képes leszel mindent érzékelni, amit a természet is. A természet pedig jelen van mindenhol! Képes leszel kiszűrni személyek és lények energiáját, chakráját, annak minőségét és erejét. Az egyik legtökéletesebb Érzékelőképesség, amire lény csak képes lehet. Ahhoz, hogy ezt elérd, még mélyebbre kell merülnöd a Természetben. Nem lesz elég magadba szívni és magad körül érzékelni a Természeti Energiák létezését, át is kell tudnod járni őket - Hiramata hangjába ezután némi baljósság simult. - Nem a testedbe engeded és felhasználod, hanem te válsz a részévé - Shiren körbenézett, mintha csak az említett energiákat figyelné. - Érdekes igaz? Nem lesz könnyű, de neked sikerülhet. Így kell megtalálnod a Nekomatát. Kezdj neki!
[...]
Hiramata útmutatása fontos volt számomra.
Nem lelkesítés vagy motiváció okán. Ezen emberi érzések - sőt, tán Nekomata érzésnek is nevezhetem - távol álltak már létemtől. Egyszerűen utat mutattak. Nem túlzás állítanom, hogy képességeim túlszárnyalják egy emberét, egy ninjáét. Már ami a chakrakontrollt illeti. Létezésem éveinek mércéjével mindazon tudás, erő és tapasztalat melyre szert tettem annak az útnak betudható, amit bejártam. Ennek hozadéka az is, hogy célom ezen a világon nem is lehetne különbözőbb egy emberétől. Cél, mi inkább sors. Nem vagyok a magam ura, hisz a Természet Körforgását szolgálom. Ezért sohasem lehetek materiális értelemben gazdag... sohasem lehetek, mert nincs szükségem rá. Sohasem lehetek igazán boldog, nem kacaghatok önfeledten, mert nincs szükségem rá. Elveszítettem az élet sava-borsát, azt, ami emberi létezésé teszi egy ember életét. Bár megéltem már azt is. Voltam már ember és a legemberibb ember is. Sok minden voltam, sok mindenbe belekóstoltam.
Ezáltal lettem Shiren.
S mindezt nem bánom. A mennybe szállni, aztán elmerülni a pokolban. Ez volt az utam, minek folyamán újjászülettem. Ezért talán már nem nehéz felfogni, hogy valóban nem túlzás mindazon erő, amivel én a Természet Útján, a Természetet szolgálva rendelkezem. Mert aki uralja az Életet és a Halált, aki rendelkezik ezen végletes kettősség fölött, az Istenek ajándékával, az képes lehet egyensúlyt teremteni a világban. De nem a saját maga javára! Az, kit megrészegít a hatalom, ki megcsalja az utat, amit kijelöltek neki, aki megcsalja a halandók szenvedélyével, az óvakodjon az Istenek haragjától.
Ez a veszély engem nem fenyeget.
Sokkal előbb voltam gyarló ember hatalomnak hitt önámítással, mintsem Shiren. Ezt megértve, mindannak tudatában, ami itt és most elhangzott, talán már érhető is lehet, hogy végső soron miért volt Hiramata útmutatása fontos számomra. Lényegre törő szavai és félreérthetetlen, a nehézségben lelt öröme megmutatta nekem az utat, amin keresztül elérhetem azt, amit elvárt tőlem. Amit meg kellett tanulnom.
Már régóta tudtam, hogy a természettel hogyan alakítsak ki kapcsolatot, bár ezt ő nem sejthettek, csak azok alapján, amiket a Kódtörő segítségével megmutattam neki, ám úgy látszik, alábecsült, vagy átsiklott fölötte. Nem, nem a Senjutsuról beszélek, hanem a Senjutsu állapotában kifejlesztett és véghez vitt technikámról.
Fukkō Tensei.
Mi lehetne alkalmasabb alap a Senpōkanchi elsajátításához, mint egy olyan technika, amivel a Természet nyers energiáit irányítom és azokkal táplálok egy adott területet? Végső soron annyi a teendőm, hogy ezt a kapcsolatot kiterjesztem és az irányítás helyett arra fókuszálok, hogy megtartva saját magam céltudatosságát, azon irányba indulok el a Természet Érzékein, amerre én akarok, amerre kutakodni akarok!
Ha valaki képes a sorok között olvasni, az most fel is ismerhette ezen módszer nehézségét, amire én persze (kimagasló ismereteim okán) már számítottam, sőt megállapítottam a módszer rám leselkedő, egyetlen s egyben legnagyobb veszélyét (lévén minden mást már eleve kiküszöböltem).
Hiramata a környéket figyelte. A Kódtörőn keresztül eljutott hozzám az információ, hogy nem járunk messze a Zafírfalutól, így ha nem vigyázunk, belefuthatunk egy Bannekoba, aki a falut őrzi. Nem akartuk felesleges harcokat, egyikünk sem volt az a fajta Nekomata, aki minden áron Bannekot akar ölni. Vagy embert. Ettől függetlenül jó volt vigyázni, így én a fák tövébe telepedtem, míg ő a lombok közül figyelt.
Érzékeimet kiterjesztettem, s mindezzel egyetemben elmerültem abban, amit a ninják találóan Senjutsunak hívnak: Meditáció során megtalálni és magunkba engedni a Természeti Energiákat. Könnyedén ment, hisz ezt már csináltam. Rendszeresen. Jóformán mindig... ez volt a lételemem, s miután az energiák utat találtak belém s én uralmam alá hajtottam őket, megzabolázott energiáimat összekapcsoltam a köröttem lévő Természettel.
Hiramata a környéket figyelte. A Kódtörőn keresztül eljutott hozzám az információ, hogy nem járunk messze a Zafírfalutól, így ha nem vigyázunk, belefuthatunk egy Bannekoba, aki a falut őrzi. Nem akartuk felesleges harcokat, egyikünk sem volt az a fajta Nekomata, aki minden áron Bannekot akar ölni. Vagy embert. Ettől függetlenül jó volt vigyázni, így én a fák tövébe telepedtem, míg ő a lombok közül figyelt.
Érzékeimet kiterjesztettem, s mindezzel egyetemben elmerültem abban, amit a ninják találóan Senjutsunak hívnak: Meditáció során megtalálni és magunkba engedni a Természeti Energiákat. Könnyedén ment, hisz ezt már csináltam. Rendszeresen. Jóformán mindig... ez volt a lételemem, s miután az energiák utat találtak belém s én uralmam alá hajtottam őket, megzabolázott energiáimat összekapcsoltam a köröttem lévő Természettel.
Yamisenpō.
Azt hinnéd, hogy ez az erő elpusztítja a környezetet igaz? A Sötét Remeteművészet, mely a Sötét Chakra legerősebb formáját képviseli, aminél aligha létezik pusztítóbb természetű Chakra, hisz még a Bijuuk pusztító erejű chakráját is felülmúlja. Ez az energia nem pusztítja azt, amiből táplálkozik. A Yamisenpō EGY a természettel. A Természet azon aspektusa, amely az elmúlást szimbolizálja, a lebomlást, a pusztulást: A Halált. Mert valaminek el kell múlnia azért, hogy a hamvakból új, egy jobb élet sarjadjon! Ez a Természet Körforgása... mi egy az én energiámmal, egy a távolodó figyelmemmel, minek nyomán haldokló virágok porladnak szét és sarjadó bimbók ébresztik szirmaikat napfényben fürdőzve. Élet és Halál, s ezt leírhatnám ezer sorban, hogy miként hatnak egymásra. Ezt jelenti a Sötét Remeteművészet, melynek mestere vagyok, s azok mind testvéreim benne, akik képesek felismerni és felfogni a Létet. Hisz a Lét nem egyenlő az Élettel...
...mert a Lét örök, az Élet viszont múlandó.
[...]
Zihálva eszméltem fel révületemből.
Amitől tartottam, megtörtént. Elkalandoztam és nem csak az érzéseim, gondolataim, hanem velük együtt világos célom is a természetben, s ezzel együtt a figyelmem is. Úgy éreztem, hogy az elmém, a tudatom szétszakad. Azt éreztem, hogy milliárdnyi érzékem ébredt minden egyes falevélen és a másikon és a másikon és mindegyiken, a fáknak törzsén. Jelen voltam egyszerre minden egyes fűszálban s porszemcsében. A Természet Energiáinak fékezhetetlen áramába vesztem egy pillanat erejéig: mintha száz éves zarándoklatból tértem volna vissza.
Újrapróbálkoztam.
Órákat töltöttem azzal, hogy az úton maradjak. Emberek számára, kik nem birtokolják a chakrát, úgy írnám le az érzést, mintha egy meredek, tükörsima jég lepte lejtőn csúsznék lefelé, szélsebesen, s másodpercenként ezernyi új elágazás jelenne meg, amik közül választanom kell, hogy merre zuhanjak tovább. Ezt jelentette a Természeti Érzék, a Természet való utazás. Ez volt az egyetlen nehézség, amitől tartottam, s ezt kellett leküzdenem.
Lassítottam, csakúgy, ahogyan annak idején a Senjutsu tanulásnál.
Visszafogtam saját ádáz őrületemet ami mohón falta a Természet minden rezdülését. Persze csak miután az első órákban megéltem a madár halálát, a fiókák születését, a férgek tekergőzését, a farkasok párzását, a fűszálak suhogását, a pillangók reptét. Ott voltam mindenhol és mindenkoron a jelenen belül. Egyszer, amikor túlfeszítettem a húrt, ájulásból ébredtem. Hiramata elreccsentett gerincű nyulat hozott nekem. Elfogyasztottam és erőt merítettem egy forrásból, ami veszedelmesen közel volt a Zafírfaluhoz. Ha Hiramata nem szólt volna, hogy zárjam el a Sötét Chakrám mielőtt inni megyek, egészen biztosan kiszúrtak volna az őrjáratozó Bannekok, ám az Álcázó Rejtek technikám így elég volt ahhoz, hogy elrejtsem jelenlétem.
- Ezek biztosan a Nekomata nyomait keresik - Hiramata bólintott.
- Nyomkeresők. Szagot fogtak, előttünk érnek majd oda, de ez csak az ügyünket szolgálja. A Kódtörő miatt tudom, hogy hol tartasz a gyakorlásban. A képességeddel kövesd őket, még nincsenek messze. Elvezetnek majd a Nekomatához. Tartsd az érzékeidet rajtuk! Egy célpontot kövess, fókuszálj, mint amikor az újszülött csikó az anyja lépteit követi. Tartsd a tempót velük, ne hagyd le őket! Emlékezz, hogy az emberek főként úgy sajátítják el a különböző... azokat a...
- Jutsukat - segítettem ki.
- Jutsukat, amiket meg akarnak tanulni, hogy elképzelik maguk előtt annak létrejöttét. Ez a módszer, amit most kipróbálunk hasonló: Követsz egy célpontot az érzékeiddel és azt követve nyersz kontrollt a száguldó érzékeid fölött. Ezt tartva és ismételve uralod majd az erőt. Próbáld ki!
Tettem amit Hiramata mondott. Nem vesztegethettük az időt, így a forrás bokrai közt megbújva, immáron saját alakomban kezdtem bele a már ismert folyamat tökéletesítésébe. Figyelmemmel lelki szemeim előtt azt az utat céloztam, amerre távoztak a Bannekok. Követték a folyót, így én is ezt tettem. Pillanatok alatt elértem az állapotot, s érzékeltem, ahogyan egy háromfős chakratömegen siklik át az érzékelésem. Megszakítottam a technikát. Újrapróbálkoztam, ezúttal sokkal lassabban és sokkal jobban figyelve. A próbálkozásra sikerült elérnem őket, de az érzékekben való eltévelyedésem megint megakadályozott abban, hogy nyomon követhessem őket. Ahhoz az érzéshez hasonlítanám, mint amikor egy ember oda akar nézni, ahová nem szabad. Próbál nem arra figyelni, de nem megy. Én is próbáltam nem elmenni más irányba, amerre a természet húzott (mindenfelé) de nem ment.
Újra és újra magával ragadt a Természeti Energiák sodrása.
- Hallottam már erről. A Földet behálózó energiák olyanok, mint az erek: egyik nagyobb és erősebb a másiknál. Ne hagyd, hogy ők irányítsanak. Ússz! És most ne vesztegessük az időnket!
Elmondtam Hiramatának, hogy a folyót követik. Ennyit sikerült megállapítanom, így még mielőtt végleg elveszítjük őket, megindultunk felfelé a folyón, hátha itt a nyomukra bukkanunk.
[...]
Néhány órán át meneteltünk egészen sötétedésig.
Elveszítettük őket. Teljesen, bár csak a szemünkre és az érzékszerveinkre hagyatkoztunk. Nem adtuk fel. Hiramata azt mondta, hogy próbáljam meg újra az érzékelést. Keressem meg őket, széledjen szét a figyelmem a természetben és keressek, mert most már nem lehetnek messze. S én így tettem. Már nem próbáltam meg irányítani a figyelmemet... Rájöttem arra, hogy az én képességeim nem arra hivatottak, hogy a Természetet megzabolázzák, akármit is állítson Hiramata, ki ezek után egyértelmű lett a számomra: nem ért a Senjutsuhoz, bár érti a Természetet. Az a hozzáállás, hogy azt az utat járjam, ami nekem tetszik, meglehetősen emberi mivoltot tükröz, ami szemben áll saját felfogásommal.
Hagytam, hogy sodorjon az, aminek el kellett sodornia. Egyszerre voltam mindenhol, mert őrületes sebességgel száguldottam a Föld energiahálózatának erein keresztül! S amikor megleltem egy chakraforrást, egy pislákoló jelenlétet, azon nyomban képes voltam megragadni ott, a pillanatban. Egy apró madár szemezgetett a földről. Tovább mentem, arra, amerre a természet vitt, s egyszerre tucatnyi, különböző méretű és mennyiségű, formájú jelenlétet éreztem. A legnagyobb felé mentem, ahol a legtöbben voltak. Érzékelésem a Zafírfaluba vitt, ahol nem csak chakrát, hanem emberi jelenlétet is éreztem. Me-samát láttam, a Zafírfalu Bannekoinak vezetőjét, akivel annak idején harcoltam. Immáron gyengének láttam saját erőmhöz képest. Tovább mentem...
Három elhaló chakratömegnél horgonyoztam le. Három ismerős, haldokló chakrtömegnél. Itt mindenhol kidőlt fák, a Bannekok a földön feküdtek, s előttük egy Sötét, az enyémhez hasonlóan vészjósló energia tornyosult. Azonnal abbahagytam a koncentrálást és visszatértem.
Hiramata látta a meglepettségem, de nem kellet kérdeznie, a Kódtörővel minden információt megkapott.
Ez a Nekomata Óriás méretű.
_________________________________
Pályázat céljaSenjutsu Kanchi no JutsuA Senjutsu Használó személy képes 2 kilométeres körzeten belül érzékelni bárkit és képes megállapítani chakrájuk "szándékát".Magyar név: Senjutsu szenzor képesség
Az engedélyt megkaptam az elsajátításra, ez a történet azt volt hivatott leírni, hogy Shiren miféle motivációból, milyen nehézségekkel szembesülve és hogyan képes végül elérni azt, hogy a Senjutsu Szenzor képességeit tudja használni. Ezt elérte, már csak tökéletesíteni fogja idővel azzal, hogy egyre többet használja.
A történet egy másik Élményben folytatódik majd.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Shiren
Uchiha Kagami Hétf. Márc. 01 2021, 16:56
Szervusz!
Nos... bevallom, az élményeidet egy részét párszor elolvasgattam már, hogy megszokjam a stílust, amiben írsz. Egyedi és kicsit vaskosabb és nehézkesebb, de szeretem az írásaidat. Ez is kiváló volt szerintem. Nem száraz, de mégis tényszerű, történet, de közben érthető levezetés. Plusz Kiramata kimondottan bejön nekem, szeretem az ilyen NJK-kat. A pályázatodat elfogadom, jutalmad +10 chakra és +10 TJP.
Nos... bevallom, az élményeidet egy részét párszor elolvasgattam már, hogy megszokjam a stílust, amiben írsz. Egyedi és kicsit vaskosabb és nehézkesebb, de szeretem az írásaidat. Ez is kiváló volt szerintem. Nem száraz, de mégis tényszerű, történet, de közben érthető levezetés. Plusz Kiramata kimondottan bejön nekem, szeretem az ilyen NJK-kat. A pályázatodat elfogadom, jutalmad +10 chakra és +10 TJP.
_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Állandó mesélések (4/4)
- Kowarii Zion
- Jelenlegi kaland: A bánya titka
- Shiawase Zouo
- Jelenlegi kaland: Messzi földeken
- Hiroto Osumi, Gensai Hayato és Kenta Koizumo
- Titkok, melyeket őrzünk
- Nosaru Kyoya
- Teremtés
Szilánkok Fórumkaland
- Kiolvasztás alatt
Uchiha Kagami- Kalandmester
- Specializálódás : Több éves posztok előkutatása
Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között
Adatlap
Szint: S+
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.