Re: Erdők, fenyvesek

**Aono Takefumi** Csüt. Ápr. 12 2012, 15:27

Így utólag felmászni a fára nem tűnt olyan jó bulinak, de ha edzésként fogjuk fel a dolgot, akkor még kevésbé. Ám ha már egyszer belefogott, akkor nem hagyta félúton abba a dolgot arról nem is beszélve, hogy veszélyes lett volna már ebben a magasságban is elengedni a fát, ami enyhén szólva, nos, igen magas volt. Kelletlenül ugyan de felmászott a fára és megcsodálta az ismeretlen ország lélegzetelállító táját. Meg kell hagyni ez mindenért kárpótolta, főleg ha ki is tudott volna dőlni egy kis szunyára csak hát a fa nem éppen erre a tevékenységre lett ki találva vagy éppen megnövesztve. Furcsa dolgokat művel a természet és még mennyi akadályt képes az ember elé állítani. Take-chan bármerre nézett nem talált egyetlen egy utat sem, ahol feltehetőleg könnyedén átkelhetne nehézségek vagy bármiféle veszély nélkül. Na de azért mindenben van valami jó. Például az erdő hamarosan véget ér és némi túrát ígérő szakasz várakozik mögötte. Jó lett volna így nézelődni meg elmélkedni, de sajnos ideje volt lemászni. Na meg ez a fránya természet ismét közbeszólt. Jó öreg Kami-sama leszállította az ebédet egy hatalmas, még nyers madárka formájában. Persze az evés helyett a srác egy kis lovaglásra gondolt, amivel elrepülhetne egészen a célig, csak kár, hogy a tollas párna másképp gondolta. Miután befogta a célszemélyt, teljes sebességgel a genin felé kezdett száguldani csak azért, hogy a végén megszívatva egy széllökéssel küldje padlóra, ami tekintve jelenlegi pozícióját, igen csak messze volt. A sors vagy netán a karma nem igazán kedvelt a fiút. Tekintve, hogy ez volt a második alkalom, amikor a levegőben evickélve küzd az életéért és teljes testi valójáért, kezdte érezni, valaki nagyon nem szereti. Lévén, hogy nem volt egy levegő harcos csak zuhanó, más cselekedet híján most is evickélni kezdett a legközelebbi fa felé, ami jelen pillanatban a nózi növény volt. Némi chakrát vezetve a lábába, pedig igyekezett úgy időzíteni, hogy le tudjon futni a fáról némi tapadással együtt, ami egyszer anno bejött neki. Remélte, ha ez a mutatvány sikerül és épségben lefut a fa törzsén nem több száz, csak pár darabra törnek a tagjai. És ha minden jól alakul, akkor amennyire tőle telik, némi gyorsított tempó keretein belül, északnyugatnak veszi az irányt.

// Van egy olyan érzésem, hogy Take-chan szadizása egy sport lett. Razz

//

**Kusuki Eiko** Csüt. Ápr. 12 2012, 16:42

//Rendicsek.//

Nem ijedtem meg a medvétől még akkor sem amikor ott volt szemben velem.
- Nem volt kedvem harcolni veled. Szeretem az állatokat még ha nem is látszik.
Felelte neki. "Kissé furcsa pont egy brummogós macival fecsegni, de hát mikor mit kíván tőlünk a sors." Gondolkodott magában miközben várta, hogy a medve vagy elengedje vagy éppen, ha kell Eikonak akkor alágyújtson. Miközben ott volt a medve kissé érdekes lett főleg az neki, hogy tud dumálni, de inkább nem vonta ebben kérdőre, hanem csak várta mikor tudna elslisszolni onnan.
"Szabadulás esélye 30%."
- Ó vazze pedig a medvék a 2. kedvenc állatfajom. A fenébe, hogy pont egy ilyennel kell most megküzdenem, bár én választottam ezt az utat vagyis ez az én hibám is.
Pofázta oda a medvének. "Talán... talán megússza."
Gondolkodott miközben az előtte lévőre figyelt.

Hatake Kakashi(Inaktív) Hétf. Ápr. 16 2012, 20:44

// Musato, Kai //

Szövetségetek végképp megköttetett és elindultatok egy kerülő úton, hogy ne akadjatok bele a robbanás forrásába, ami valószínűleg két vizsgázó összecsapása lehetett. Ezután könnyebben és gyorsabban haladtatok, nem akadtatok sem újabb ellenfélbe, sem vadállatokba, ami óriási szerencsének mondható végül is. Mire már a hegyvidékes szakasz bejáratánál jártatok, a nap elkezdett lemenni. Éjszaka igen veszélyes a hegymászás, ráadásul a vadállatok előszeretettel szeretnek ekkor előjönni rejtekükből. Másnap pedig sok időtök lenne még a hegyvidék teljesítésére. A ti döntésetek, hogy még tovább mentek vagy letáboroztok valahol a hegyek alsó szakaszában.

// Shiro //

Halkan követted két honfitársadat, akik bár eléggé körültekintőek voltak mégis nem szűrtek ki téged, mivel okosan tartottad a távolságot. Közben kb. egy tucatnyi kisebb kavicsot sikerült beszerezned, valamint valamennyi homokszerű port. Botot, nem törtél le magadnak, mert az túl nagy zajjal járt volna, viszont a földön láttál egy rövidebb de vaskosabb husángot, ami jobb híján megtette. A nagy követő akció közben a nap lemenőben volt, ti pedig elértétek a hegyvidékeket. A nyomok egy barlang bejáratához vezettek, ahová a két Genin befészkelte magát. Ennek nemsokára tárgyi bizonyítéka is akadt, amikor a fiú elindult rőzsét gyűjteni egyedül hagyva Hikarit a barlangban...

// MINDHÁRMAN a hegyvidék bejárataihoz írjatok! //

Darui Vas. Ápr. 22 2012, 09:26

Eiko

A medve a szemeivel folyamatosan méregette a lányt elvégre egy olyan ponthoz jutott el Eiko ami talán eldöntheti, hogy lehet e Chuunin vagy sem, vagy egyáltalán tovább mehet e a következő vizsgafeladatra.
- A harc sosem a kedv kérdése. Ha rád támad negyven őrült és te ezt mondod neki, hogy "bocs de nincs kedvem harcolni", nem hiszem, hogy lehajtott fejjel odébb kullognak majd. Magyarázta a medve a saját kis álláspontját, majd felfigyelt arra amit a lány mondott ezután.
- Hoóó?! Milyen kár, hogy csak a második, de akármit is csinálsz vagy mondasz megszökni előlem nem fogsz tudni, tehát vagy megszoksz vagy megszöksz...- itt hagyott egy kis hatásszünetet, ugyanis cseppet sem arra a szökésre gondolt -...a vizsgát magad mögött hagyva. Jelentette ki mély erélyes hangjával, ahogyan leereszkedett négykézlábra, felkészülve a váratlanra is.

Takefumi

A módszer melyet választott, hogy ismét kapcsolatot teremtsen a fa és a lábai között, meglehetősen érdekes volt ugyanis a levegőben úgy nézett ki a fiú mint aki éppen az életéért csápolt... és tényleg, de végül sikerült elérnie lábaival a fa törzsét ám épp hogy csak az utolsó pillanatokban. Az utolsó két méteren csatlakozott a fiú lába a fához és az abba vezetett chakra segítségével egyszerűen lecsúszott az oldalon mintha csak snowbordozna, jelen esetben woodbordozna. A hatalmas madár mely kérdezés nélkül támadott a levegőben, nem tágított, sőt végig szemmel tartotta Takefumit, csak szerencsétlenjének testmérete nem engedte meg azt, hogy a fák közé repüljön, mert akkor kitörhetett volna néhány fát, na meg talán a szárnyait is. A lényeg az, hogy a madár mindvégig követte a fiút, körözött fölötte és várta, hogy szabad utat kapjon. Talán ebből az okból is rossz lehetett az az út amit a fiú választott, ugyanis a hosszas séta után egy hatalmas tisztásra jutott ahol nem voltak fák, sem nagy fű amiben meg tudott volna lapulni. A tisztás szélén állva a fák között Takefumi meglátta a továbbvezető utat, ám csak a gond az volt, hogy a szabad terület másik oldalán kezdődött az ösvény, megkerülni az előtte lévő akadálytalan akadályt eléggé sok időt vett volna igénybe, amivel amúgy is szűkén volt a fiú hála a fára mászásos nézelődésének.

**Kusuki Eiko** Vas. Ápr. 22 2012, 13:55

- Hogy feladjam a vizsgát?
Kérdezte meg Eiko.
- Arra várhatnál ítélet napig is, mert én soha nem futamodok meg.
Köpte oda a medvének majd amikor négykézlábra ereszkedett. A lány nem tett semmit csak leült.
- Tudom, hogy kevés az időm így nincs annyi, hogy végig veled csevegjek szóval fogd rövidre a dolgokat, mert szeretnék tovább menni és ha valami ki fogásod lenne ezzel szemben elintézem, hogy ne éld meg a vizsga végét.
Mondtam határozottan. "Vajon a többiek hol járnak?" Kérdeztem ezt magamtól miközben arra vártam, hogy a medve csináljon valamit.
- Választhatsz. Tovább engedsz vagy meghalsz.
Adtam az ajánlatot neki és várakoztam.

**Aono Takefumi** Vas. Ápr. 22 2012, 18:18

Szállj el kismadár, lehetne énekelni jelen helyzetben, elvégre a zuhanás koránt sem kecsegtet sérülésmentességgel, főleg ha be is csapódsz a földbe. Take-chan akire ez most különösen igaz volt éppen az életéért úszott vagy csapkodott a levegőben, hogy elérje a nemrég még megmászott fa törzsét. Terve egyszerű és nagyszerű volt. Szépen megtapad valahogy chakrában tapicskoló lábával a fa törzsén és lefut a földig. Na igen ez szép és jó, de mire eljutott oda, hogy megtapossa a szerencsétlen növényt, alig két méter választotta el a talajtól, ám ez így még mindig jobb, mint bármi nemű közbenjárás nélkül becsapódni a földbe. Így hát jobb híján lefutott vagy inkább lecsúszott a rövid távon nagy meglepetésére, elvégre nem gondolta hogy ilyet is lehet. Kár, hogy a csodálkozásra nem jutott idő, hisz a talaj már várt rá. Szépen ügyesen földet fogott, kicsit gurult, majd kiterült. Baja nem volt, de hát ha egyszer imád feküdni miért ne tenné. Sok shinobinak fogalma sincs arról, hogy ez a tevékenység mennyire hasznos tud lenni. Egyrészt ebben a pozitúrában remekül lehet álmodozni, másrészt megláthatjuk, mi történik éppen az égen. Az utóbbi főleg azért volt hasznos mert a srác tisztán látta, hogy az hatalmas grillcsirke csípős szósszal leöntve elevenen repked az égen és nem hajlandó elmenni. Na de mit lehet tenni, haladni kell tovább és kész. Reményei szerint majd csak lehagyja, miközben átszáguld az erdőn. Tekerve az eseményeken, végső soron ismét az eget kémlelve az erdő végén és a tisztás szélén, az óriás madárka nem akarta egykönnyen magára hagyni hősünket. Talán az anyai ösztönök dolgoztak a tollas rémségben, főleg hogy remek eledel lehet ebből a konohai geninből a fiókái számára. Vagy pedig hím volt és akkor simán vacsora, áh tök mindegy.
~ Na, akkor most mi legyen? Nem mintha meggyűlne a bajom egy ilyen madárkával elvégre gyors vagyok mint a villám, már egy kis technikai rásegítéssel, de fölösleges lenne pazarolni az energiámat. Szóval mit tegyünk? Jó volna megint csúszkálni egy fán vagy sziklán, anélkül hogy a gravitáció kegyetlenségétől kellene tartanom. Állj, állj, állj. Most nem ez a gond. Szóval mi lenne ha… igen, ez egész jó ötlet. ~
Kis ördögi vigyor jelent meg az arcán, na de nem az ebéd láttán bár arra is sor kerülhet, ha a madár nem engedelmeskedik, viszont most inkább haladjunk.
Tervén megint nem agyalt sokat. Könnyed ám azért mégse túlságosan lassú sebességgel kezd el szaladni keresztül a tisztáson remek célpontot nyújtva, majd szépen kivárja, hogy a nagyra nőtt csirke lecsapjon. Ha erre sor kerül, akkor mindenképpen megpróbál a hátára ugrani és meglovagolni az állatot. És ha ez sikerül akár a célig is elrepülhet. Persze, egy próbálkozás után nem fogja feladni, elvégre siker esetén könnyed fuvart jelent a dolog, viszont ha túlságosan kifáradna a végére és addigra se sikerül, egy jól irányzott ütéssel álomföldre küldi a dögöt. Nem öli meg, csak elaltatja, na akkor már utána is ráér elrepülni a célba.

Darui Kedd Május 01 2012, 15:12

Eiko

A medve furcsálotta a lány "mindenféleképp harcolok" hozzáállását, hisz ő maga nem igazán adott okot még rá. Testartása, mozdulatai és beszéde sem tükrözte azt, hogy ő mindenféleképp egy vérre menő csatát akarna.
- Tovább engedlek vagy meghalok? Sigh~ sóhajtott egy hatalmasat a medve, majd ismételten megszólalt. - Nem tudom hogy tudod e kivel állsz szemben... a medvék faja már évszázadok óta ezen a hegységen élnek szoros kapcsolatban a Kumogakureiekkel. Cseppet sem ajánlatos felbőszíteni minket. Dobbantott egyet ugyanis a lány utolsó mondata kicsit felpaprikázta az eddig nyugodtan viselkedő medve kedélyállapotát. - Csak megsúgok valamit, ha esetleg vagy olyan képzett, hogy letudnál győzni, amit erősen kétlek, akkor is itt lenne az utad vége. Öt darab különféle út áll a hátam mögött amiből csak egy biztonságos út vezet téged tovább, kettőben biztos halál vár rád, a másik kettőt választva meg a chuunin vizsgát fogod elbukni. Én vagyok az egyedüli aki tudja, hogy mi a helyes irányt. Velem vagy nélkülem kislány... velem vagy nélkülem. Mondta a medve miközben a háta felé mutogatott ahol tényleg öt darab ösvény ágazott szerte.

Takefumi

Amint a tisztásra ért a fiú, egy pillanatra elgondolkozott, hogy mit is tehetne ebben a szorultnak is mondható helyzetben. A sasmadárka az égen nem szándékozott tágítani, ugyanis csak egy dolog lebegett a szeme előtt, Geninek... finom geninek. Ritka és ízletes nassolnivaló lehet bármelyik élőlény számára egy ilyen kis "chakrabomba" Tekefumi némi gondolkozást követően, már ha azt amit csinált lehet gondolkozásnak nevezni, kibaktatott szépen a nyílt térre és várta, hogy a madár lecsapjon ami nem is tétovázott túlzottan sokáig. A magasba emelkedett a csőrös, majd szárnyait összezárva zuhanórepülésbe kezdett, majd végül a földhöz egészen közel érve kitárta szárnyait, hogy elkerülje a becsapódást és hasznosítsa azt a lendületet amit nyert. Villámgyorsan száguldott Takefumi felé aki megpróbált a madár hátára ugrani, de mindhiába. A tollas hatalmas sebességével nem tudott mit kezdeni, így egyszerűen átbukfencezett rajta majd végül a földön landolt. A madár ismét a levegőbe emelkedett ám ezúttal nem olyan magasra mint az előbb, majd ismét megindította rohamát. Alapvetően a fiú ötlete nagyon vakmerő volt, de ha sikerül neki megvalósítani akkor könnyűszerrel veheti a vizsga ezen szakaszát.

//Take: Ha továbbra is a madár hátára pályázol, akkor pontosabb leírásokat kérek, hogy mit hogyan próbálsz csinálni Smile

- Jobb karodon zúzódások keletkeztek amikor kezeddel tompítottad a földet érést, de egyenlőre nem akadályoz bármiben is, ám még egy ilyen találat után már komoly kihívást fog jelenteni használni a jobb karodat. Csak vigyázz Wink

//

**Kusuki Eiko** Kedd Május 01 2012, 16:33

- Láthatólag nincsen más választásom. Legyen. Megadom magamat.
Jelentettem ki.
- Bár nem hittem volna, hogy már az első próbán elbukok, de hát úgy tűnik a sors nem akarja, hogy tovább tudjak menni.
Mondta Eiko nyugodt hangon.
"Ha tovább jutok ha nem ezt el fogom mesélni mindenkinek." Gondolta magában miközben a medvére nevetett.

//Bocsánat a rövidségért, de mivel nincs netem és laptopon nehéz nekem írni ennyi volt amit ki tudtam magamból hozni."

**Aono Takefumi** Kedd Május 01 2012, 20:13

Könnyű, mint a horgászás lehetne mondani, elvégre a halacska vagy jelen esetben a madárka gyorsan ráharapott a csalira. Teljes erejével száguldott a srác elé, aki nem győzött ugrabugrálni, hogy meglovagolja a tollas jószágot. Sajnálatos módon a jelentős sebességkülönbséggel már nem számolt, sőt nem is számított rá így nemes egyszerűséggel esett át mondhatni a ló túloldalára. Ha ez még nem lett volna elég, jobb karja is szenvedett némi sérülést, amiből jó volna nem összeszedni többet, bár ezt ő nem tudta és valljuk be, nem is nagyon izgatta, hisz marad utána még pár remek végtagja. Látván az eddigi eredményeket teljes sebességre kapcsolt, hogy kicsalogasson még egy zuhanó repülést az utasszállító járattól. Számításai szerint, ha jól időzít, még időben képes eltűnni a lefejező technika segítségével a föld alá, majd ahogy a madárka éppen földet érne, ő kiugrik a háta mögött és ráveti magát jól megragadva a nyakát, vagy legalábbis az ott lévő tollakat. Ez se volt sokkalta veszélytelenebb ötlet, de így gyorsan a vakfoltjába kerülhet és meglepheti a dögöt, ha meg nem, még mindig lehet "Szórakozz a madárral" játékot játszani.

// Szórakozz a madárral: kb mint a Csapd le a vakondot. ^^ //

Darui Csüt. Május 10 2012, 09:15

Eiko

A medve megadta a lehetőséget, hogy a lány szépítsen az eddigi cselekedetein és remélte is, hogy ez be is fog következni. A nagy barnaság egyik kezével nekitámaszkodott a mellette lévő fára és kíváncsian várta, hogy mit is fog mondani a vele szemben álló. Eiko gondolkozott kicsit, hogy mit is tehetne végül döntésre jutott és elmondta mindazt amit sikerült kiötlenie. A medve fapofával nézte végig a lány mondandóját, egy szót sem szólt közbe pusztán szemeivel pislogott nagyokat. Amint végeztél mindazzal amit el szerettél volna mondani a medvében hatalmas harag kerekedett és mancsa ami eddig a mellette lévő fának volt támaszkodva, ökölbe rándult és a fát szó szerint ketté roppantotta azon a ponton.
- Wraáááááááááááh! Kiáltott fel mérgesen és ahogyan először a kidöntött fára pillantott hevesen majd szemét visszakapta Eikora. - Tűnj a szemem elől! Meg ne lássalak itt még egyszer mert akkor biztos rosszabbul jársz mint ez a fa. A vizsgádnak ezen a ponton van vége kislány. Mondta a medve, ahogyan hátat fordított Eikonak majd belesétált az ösvény melletti sűrű erdőben, mellyel teljesen eltűnt a szeme elől és egyedül maradt az előtte tátongó öt darab úttal, az öt darab úttal melyek hatalmas veszélyt jelentenek.

Takefumi

A Konohai shinobi nemes harcot vívott csőrös ellenfelével aki nem adta magát könnyen és nem engedte meg hogy még csak véletlenül is a hátára kerüljön más nemzet ninjája. Az első próbálkozás eléggé vészes eset volt de minden bukásból lehet tanulni valamit, valamit amit fel lehet használni a következő próbálkozásnál. Takefumi tudta, hogy nem szerencsés dolog oly módon ugrálgatni a madárra mint ahogyan azt először tette, ezért azt tervezte, hogy kihasználja shinobi képességeit és a háta mögé kerül egy Doton technikával. Ügyesen be is csúszott a föld alá az utolsó pillanatban amitől a madár kissé megzavarodott majd Takefumi kiugrott a föld alól ám a madár már ismét a magasba emelkedett. Már a konohai is rájöhetett arra, hogy amit csinál igencsak rossz megközelítése a dolgoknak mert a technika megtanulásakor azt is megtanulta, hogy csak a földön lévőkre hat a technika és a léptekből tudja, hogy hol járhat a kiszemelt egyén. A madár meg hát madár, minek menne a földre ha egyszer repülni is tud így Takefumi nem érezte azt amikor a madár elrepült fölötte így csúszott az időzítéssel és ismét szembetalálta magát a madárral mely újfent lecsapni készült rá.

//Take-chan, ez a technika csak az emberek lerántására van, földben való megbújás, mozgás cselezésre nem alkalmas, csakis azt a célt szolgálja ami a nevében is áll, fejig behúzni az ellent. Erre figyelj! Smile

//

**Kusuki Eiko** Csüt. Május 10 2012, 13:56

Miután a medve lelépett Eiko azt mondta.
- Egy fenéket van vége! Én sosem adom fel. Nem érdekel mit mondott ez a medve, de engemet nem fog kiütni a nyeregből, ha mégegyszer rátalálok majd nem fogok neki kegyelmezni.
Majd indult a 3. úton tovább ami egyenesen ment.
- Jöhet most már bárki és bármi. Rájöttem, hogy ölni mégpedig tudni kell.
Jelentette ki és teljes erejéből futott az úton.
Nem figyelte a környezetét csak arra összpontosított, hogy minél hamarabb el érjen a célig.
- Akadályok? Most már tudom mi a célom. Mindenen átverekszem magamat, hogy én legyek a legjobb és nem állhat senki az utamba!
Kiáltotta ki a lány. Nem érdekelte most már más csak az, hogy a végére érjen meg esetleg legyilkoljon valakit.

//Bocsánat a brutalitásért, de felidegesített.//

**Aono Takefumi** Csüt. Május 10 2012, 14:09

Ezek a vérre menő harcok, huh, manapság egyre több kijutott neki belőle, ám főként azokból, melyek az ő vérére utaztak. Már egy ideje viaskodott ezzel a kismadárral viszont hiába énekelhette volna hogy "Szállj el kismadár" a repülő csirke nem hagyta volna ott. Talán főként ez volt az oka a konfliktusnak kettejük között... vagy nem. Lustaságunknak ugyan is elege volt már a gyaloglásból, futásból, mászásból és kúszásból. Egyszerűen csak szeretett volna minél előbb és kényelmesebben letudni ezt a túrát. És most, hogy egy újabb terve megbukott úgy döntött, ideje pontot tenni az ügy végére. Nem taktikázik, nem ugrabugrál, szimplán szembenéz a nehézségekkel és kiüti az állatot. Jobbját a levegőbe emelve egyenesen a madárra bökött majd elkiáltotta magát.
- Itt és most lerendezzük egyszer és mindenkorra te csirke. Ha győzök elviszel a célba, ha nem, akkor megeszlek. Gyerünk bébi!
Azzal ki is lőtte magát mint egy rakéta és a betámadó csőrike felé vette az irányt. Kihasználva minden közelharci képességét, na meg érzékét, a számára legmegfelelőbb időben lendületet vett és felugrott a levegőbe.
- Érezd a lusta harcosok legpusztítóbb technikáját! Ikeee! Oyasumiii Senpuuuu (Jó éjszakát forgószél)!
Minden megvolt a kivitelezéshez. A kérdés már csak az volt, hogy vajon jól fejbe rúgja e a madarat és a földre küldi e vele. Ha nem, akkor fordul egy gyorsat a levegőben, és zuhanva, szimplán a földbe döngöli a tollseprűt egy rúgással. Ő itt már nem tervezett tovább. Bármi is lesz ezután, szemtől szembe küzd meg szárnyas ellenfelével és agyonveri vagy legalább félholtra.
Ha nincs fuvar akkor lesz ebéd. Egy remek filozófia attól, aki azt se tudja minek jött ide egyáltalán.

// Értettem mester! Amúgy is bukott taktika lett volna az a kukucskálás a sok mászkálással. Ultimét technikám, pedig nem más ,mint egy sima dai senpuu. //

Darui Hétf. Május 14 2012, 10:18

Eiko

Miután a medve elcaplatott nagy haragjában, Eiko egy pillanatra elgondolkozott, hogy mit is kellene tennie ám csakhamar el is döntötte, hogy ő már csak azért is folytatni fogja az útját ha törik ha szakad. Nagyon szép shinobi erény a kitartás és a küzdeni akarás de ha túlzásba viszik, könnyen rosszul lehet járni vele. Egy gyors ec-pec után a lány végül a 3. ösvény mellett döntött majd nem figyelve semmire sem elkezdett azon rohanni előre mely kacskaringózva vezette előre. Minden csendes volt, túlságosan is csendes, pusztán egy-két madár hangja hallatszott csak az erdőben. Körülbelül tíz percnyi haladás után Eiko elért egy ponthoz ahol már vártak rá. Három darab Kumogakurei, két férfi és egy nő állt a lánnyal szemben akik mellesleg Jounin taktikai mellényt viseltek. Pár perces néma csönd után megszólaltak.
- Kusuki Eiko, 13 éves Konohagakurei genin... kezdte el a beszédet a nő aki a kezében tartott kis aktáról olvasta fel a lány adatait -... ön ezennel megbukott a Kumogakureban tartott chuunin vizsgán! Érkezett a letaglózó hír. - A feladatod az lett volna, hogy elérd a célt egy nap alatt miközben átküzdöd magad a hegyen. Folytatta a beszédet az egyik férfi, majd őt kiegészítve a másik folytatta. - Ezen kívül különböző feladatokat építettünk bele a vizsgába, ami a te esetedben Kuuma-san, a medve volt. Az lett volna a feladatod, hogy ésszerű tárgyalást folytass vele és a magad oldalára állítsd, hogy megmutassa neked a tovább vezető utat... Ezután a mondat után pár perces néma csönd következett, hogy a lány feldolgozhassa a kapott információt, majd ismét a nő szólalt meg. - Kivezetünk a vizsgaterepről, onnantól fogva két választásod van, vagy maradsz és végignézed a vizsgát, szurkolva társaidnak, vagy a következő hajóval hazautazhatsz Konohába. Sorolta fel a lány lehetőségeit, majd mindhárman megindultak a kijárat felé.

//Eiko, a vizsgádnak ezennel vége. Dolgozz keményen, hogy a következő vizsgára már több tapasztalattal mehess. Valamint kapsz +4 chakra vigaszdíjat.//

Takefumi felhagyott a taktikázással és alkalmazta a saját egyéni stílusát és életfilozófiáját, hogy legyűrje a madarat és könnyen szépen, egyszerűen vethessen véget a saját vizsgájának, persze ez nem azt takarta, hogy feladja a vizsgát sőt ellenkezőleg. Szembenézett a csőrössel, majd kivárva a megfelelő pillanatot a magasba ugrott villámgyorsan, majd a madár fejét célba véve, megpróbálta azt egy hatalmas rúgással leteríteni. A repülési pálya, az ív, az erő az időzítés mind tökéletes volt a terv megvalósításához, ám az utolsó pillanatban a madár egy ügyes testfordulattal kitért a rúgás elől és ezzel Takefumi alá került, méghozzá úgy hogy a hát a föld felé mutatott, a hasa pedig az ég, valamint Konohai felé. - Én egy Királysas vagyok! Ne becsülj alá! Károgta el magát a maga vékony fülhasogató hangján, majd kacsintott egyet a fiúnak és felkiáltott. - Fuuton: Daitoppa!//Áttörés! Majd csapott egyet a tollas szárnyaival amitől egy hatalmas széllökés indult meg a fiú felé mely igaz nem okoz sérüléseket, de magasan az égbe repítette őt, körülbelül olyan magasságba mint az a bizonyos Orrfa, melyet nemrég mászott meg. A szél elemű technika nem okozott sérüléseket, ám ami utána következni fog az minden bizonnyal igen, ugyanis jelen helyzetben nincsen fa ami felfogná Takefumi zuhanását, de egy aprócska reménysugár talán mégis van. A tollas madár barátunk a fuuton technikával, melyet fejjel lefele alkalmazott, akarva akaratlanul is földhöz vágta őt, mely egy pillanatra bekábította. Amit ebből Takefumi láthatott az az, hogy pontosan maga alatt a madár csapkodva a szárnyaival a magasba próbál emelkedni.

//Vigyázz Takefumi, elég meredek helyzetben vagy, egy rossz döntés és lehet nem csak a chuunin vizsgát bukod el. Smile

//

**Aono Takefumi** Hétf. Május 14 2012, 14:59

A tűz akarata vadul égett hősünkben, amikor félelmet nem ismerve ugrott neki a madárnak. Ám mivel eme bátorságnak messze semmi köze nincs ehhez a nemes akarathoz, talán pont emiatt bukta el a támadást. Minden szépen alakult egészen az utolsó pillanatig. A madár valahogy kitért az utolsó pillanatban, azonban a legmeglepőbb nem is ez volt, hanem amikor megszólalt. Takefumi a meglepetéstől, köpni, nyelni nem tudott, hát még az állat kacsintásánál. A gondolatok örvénylettek a fejében miközben tollas barátunk egy ismeretlen technikát alkalmazva egy nagyobb léglökettel mellbe vágta Take-chant. A srác csak repült s repült, egyre magasabbra, miközben fejében helyére kerültek a dolgok, és egyetlen egy megállapításra jutott. Ez király!
- Váááóóó! Ez király! Sőt királysas! Fuhúúúúú!
Na, itt jött az a rész, amikor rádöbbent, hogy túl magasra került, méghozzá szinte olyan magasságba, ahonnan a legutóbb majdnem lezuhant. Igen ám, de itt nem volt hova menekülni. Ahogy csökkentek a méterek közte és a föld között feltűnt neki két dolog. Az egyik, hogy ha nem ügyeskedik, akkor kilapul és az álma beteljesítése előtt véget ér az élete. A másik, hogy a magát királysasnak nevező szárnyas éppen alatta van, és jelenleg felszállni készül. Nem volt sok lehetősége ebben az esetben és bár megkockáztathatta volna, hogy előredőlve zuhanórepülésbe kezd, így talán elkapva a madarat, azonban mi arra a garancia, hogy nem a halálát segíti e ezzel elő. Így maradt az egyetlen kézzelfogható megoldás. Értsünk szót a madárral. Lévén, hogy beszédképes és az átlagnál sokkalta értelmesebb lényről volt szó, ez jelentette az egyetlen kiutat. Take karjait és lábait szétterpesztve igyekezett lassítani a zuhanást, míg agyában egy szikra bozóttüzet okozott. Akár hím, akár nőstény is legyen az állat, olyan ajánlattal áll elő, amit ő sem tud visszautasítani.
- Őfelsége! Ha most nem hagyja, hogy darabokra törjem magam és elrepít a célba, akkor a vizsga végén jöjjön el velem Konohába, és olyan különleges ebédre hívom meg, amiben még sosem volt része!
Egyetlen reménye ebben a hass a hasára tervben volt, így most, hogy mindent elmondott már csak a fohász maradt hátra.
~ Édes jó Kami-sama add, hogy ez a király állat ne hagyjon a te földeden szétkenődni, és hogy Mirubi ne kapjon szívrohamot, amikor elmondom neki, hogy egy óriási sasnak kéne lakomát főznie! A puha landolás legyen velem! ~
Azzal becsukta a szemeit és reménykedett. Hiába volt bátor, mint az aligátor, egy olyan helyzetben, ahol nem tud mit tenni, na meg a megfelelő képességek hiányában mondjuk egy ilyen repülő társ híján, élve nehezen kerülhet ki ebből a helyzetből. Ezért hát nem is akarta látni a végeredményt.

Darui Kedd Jún. 05 2012, 08:41

Takefumi elég húzós helyzetbe került azzal, hogy magasröptű gondolatai támadtak. A madár mely megtámadta, követte majd ismételten lecsapott rá a tisztásra, a magasba sodorta a fiút akinek szemernyi esélye volt csak arra, hogy túlélje, nemhogy chuunin legyen. A madár is vergődött egy sort amikor hirtelen nekicsapódott a földnek a saját technikája miatt, de ez már az ő baja. A konohai kérlelhetetlenül közeledett a föld felé és vicces volt látni, hogy először királyságnak érezte a dolgot, aztán később még imádkozni is elkezdett miután szólt némi kegyes szót a madárhoz. A föld egyre közelebb és közelebb került és hogy megtetézzük a dolgokat, az utolsó mentsvár melyet a madár maga jelentett, miután sikeresen felszállt a földről, egy széles önelégült mosollyal az arcán elhagyta a tisztást és a fák közé repült ezzel magára hagyva a zuhanó fiút. Itt már az ima sem segíthetett, Kami-sama úgy tűnik pont nem nézte a chuunin vizsgán történteket és így nem tudott segíteni a fiúnak egy újabb isteni fuvallattal, vagy valami hasonlóval. Alig pár méter volt már csak hátra a földtől, ám amikor a becsapódás más biztosnak tűn, a sasmadár aki eltűnt a fák sűrűjében, hirtelen kirobbant onnan nagy sebességgel és az utolsó méteren elkapta a fiút és megmentette az életét. Pár erőteljesebb szárnycsapással felemelte saját magát és a hátán lévő, éppen az alsóbb tájékon elhelyezkedő golyszlikat gyászoló fiút, mert igen, szerencsétlen pont úgy esett, hogy a madár gerince és a fiú medencecsontja egy tökéletes mogyiroppantó szerkezetet alkottak meg.
- Mond csak emberfiú... miért akarsz ennyire chuunin lenni, hogy még az életedet is kockára teszed? Miért nem elégedsz meg egy hétköznapi, veszélytelen élettel ahol családod lehetne? Kérdezte a madár miközben magasan a felhők között cikázott.

**Aono Takefumi** Kedd Jún. 05 2012, 19:58

Kijelenthetjük, Take-chan a végzete felé száguld. A kezdeti örömködése hamar imádságba és remények gyártásába fordult át, ami nem meglepő a hatalmas magmásságot és a vészesen közeledő talajt tekintve. Sajnos a srác nem képes repülni illetve nem tud előállni olyan technikával vagy megoldással, amivel megmenekülhetne. Utolsó mentsváraként fűt, fát ígért az óriás sasnak, akiről kiderült, hogy van ám rendes beszélőkéje is. Így hát próbált a józan eszére és hatalmas hasára adni a tollasnak hátha az megmenti, ami viszont egyre kétségesebbnek tűnt. Ugyan is a repülő tollcsomó miután magához tért a saját maga alkotta megrázkódtatásából egeret, macskát, Takét otthagyva tovarepült. Kész itt már lepörgött séró bárónk előtt életének filmje, pedig még moziba se jutott el idáig. Nem volt ez így jó de nem lehetett mit tenni. Nézte, ahogy közeledik a talaj vészes sebességgel, és amíg a beletörődés meg a lábra érkezés között vacillált, ismét megjelent ő a nagy madár. Szerencse, hisz ha talpra is érkezett volna, hősünk alulról szagolná az ibolyát vagy csak pár ezer darabra törtek volna, a lábaiban lévő csontok. Kár, hogy a légi járatra való felszállás nem volt zökkenőmentes. Az érkezés és a madár csontozata enyhén szólva diótörő effektusként funkcionált, ráadásul a fájdalomtól kis híján le is fordult fuvarozójáról. Bárhogy is, azért nagy megkönnyebbülés érzett - legalábbis részben - attól, hogy nem gyarapította a föld rétegét saját testével.
~ Azt hiszem bevizeltem. ~ gyors pillantást vetett nadrágjára és elégedetten konstatálta gondolatának ellenkezőjét.
~ Idáig mázlim van. Még ha a szadista élet folyton megszívat. Fal, föld, fa, tűz, dió törés, passzírozás, taposás. Igen, kijelenthetem, hogy bővült a lista. Most már csak azon kell legyek, hogy le ne szédüljek, vagy épp le ne dobjon magáról ööö... akár hogy is hívják sas úr. ~
Örült, hogy nyugodtabb helyzetben cseverészhet a saját fejében, ám ezt se tehette soká hisz a légi expressznek mondanivalója volt. Jobban mondva inkább kérdése és sajnos Take-chan sanda gyanúja az volt, ha rosszul felel, akkor ezúttal tényleg lepény lesz belőle. Végső soron remélte, hogy nem így lesz, na meg a kamuzás saját ügyeiről nem volt az erőssége.
- Őfelsége én másra se vágyok, mint egy nyugodt életre. Tudod, jobban mondva nem tudod, de most megtudod alapon, én imádok lustulni. Persze ez elég negatív dolog más szemében viszont nem vagyok az a nagy léhűtő. Igen, szeretek pihenni, de nem lógok más nyakán és megdolgozok a saját betevőmért. Ami a chuuninságot illeti... nos nekem mindegy, hogy sikerül e vagy sem. Ez már a harmadik alkalom és ezúttal is kényszerből vagyok itt. Igazából akaratom ellenére lettem felírva de mégis eljöttem. És ha már itt vagyok, gondoltam megpróbálom a legtöbbet kihozni a dologból aztán lesz, ami lesz. Régebben úgy gondoltam ott hagyom a shinobi életet, nyitok egy kaszinót, de hát ahhoz ugye tőke kell. Úgy hogy egyelőre folytatom azt, amihez értek és shinobiskodok tovább. Aztán kitudja, lehet, hogy nem kaszinót nyitok, ha lesz elég pénzem, hanem valamilyen vállalkozást. De ez a jövő zenéje és az még messze van. Úgy hogy koncentráljunk a jelenre, hogy az álmom még előbb valóra váljon. Na ennyit rólam és már így is túl sokat beszéltem. Sokkal érdekesebb az, hogy ilyen hatalmas méretekkel ekkora sebességre vagy képes. Ez pedig, igazán lenyűgöző.
Több szó nem hagyta el a srác száját, helyette élvezte a szelet, a kilátást és már az se foglalkoztatta, hogy egyáltalán a célba viszik őt vagy éppen egy fészekbe ebédnek.

Darui Szer. Jún. 20 2012, 19:50

Szó mi szó, a Konohai genin landolása tényleg elég kényelmetlenre sikeredett, de inkább a kényelmetlenség mint a teljes és frontális kilapulás nem? Az ezt követő néhány perc a szorongásról szólt, de miután elmúlt az émelykő lágyéki fájdalom, a magasröptű utazás igencsak élvezetessé tudott válni bárki számára, de hogy ne csak egy szimpla légi járat legyen, a madár feltett egy kérdést az emberfiúnak. Egy kérdést mely meghatározó szerepet játszhatott be a jelenleg is zajló ám már lassan a vége felé közeledő vizsgán.
- Nyugodt élet mi? Ezt meg tudom érteni... Először azt hittem, hogy te is az energiabombák közé tartozol akik csak a veszélyt keresik mind a vizsga alatt mind az életben. Az ilyen buzgó mócsingok azok akik legelőször hunynak el a csatamezőkön... De most már látom, te a nyugodtabb, megfontoltabbakhoz tartozol. De tudod figyelmeztetnem kell téged, ha chuuniná válsz, az életed fogaskereke beindul és egyre veszettebb gyorsaságban fogja végezni a dolgát és akár csak egy porszem is képes tönkretenni, eltörni ezt a fogaskereket. Ha ez megtörténik, akkor odalesz az álmaid, a vágyaid és mindaz amit szeretsz. Ám nem állok az utadba... nálam mint vizsgabiztosnál, teljesítetted mindazt amit elvárok egy chuunintól. Felmérted a terepet amikor a nózifára felmásztál, támadásomat követően megpróbáltál elrejtőzni, elkerülni a csatát, majd végül amint a menekülés kudarcba fulladt, harcba száltál az életedért és azért, hogy elérd a céljaidat és még most is nyugodtan tudsz beszélni arról, hogy mit is szeretnél valójában. Tisztelem a magad fajtát emberfiú... most pedig kapaszkodj, mert vár ránk a cél. Jelentette ki, ahogyan meg sem várva a fiú reakcióját, hatalmasakat csapott a szárnyaival és oly mértékben felgyorsította, hogy szerencsétlen Takefumi majdhogynem le is esett.
- Tudod a vándorsólyom akár 500 km/órára is fel tud gyorsulni az apró testével, ám én egészen közel járok ahhoz, hogy megközelítsem a hangsebességet. Mondta, ahogyan a magasba emelkedve összecsukta szárnyait és ereszkedő repülésbe kezdett, aminek következében sebessége hatványozottan nőni kezdett. Ezzel a sebességgel alig öt percbe telet mire elérték a hegy túloldalát, ott is a vizsga befejezőpontját, ahol egy pihenőház állt. A madár lassan, óvatosan szállt le a földre, majd amint leérkezett, egy könnyed mozdulattal levetette magáról a még mindég az életéért kapaszkodó fiút.
- Megérkeztünk. Itt van a cél. Remélem a vizsga következő szakaszát lazán megnyered. Ami pedig a tollaimat illeti, majd kérem vissza! Jelentette ki a madár, utalva a Tekefumi kezében maradt tollcsomóra, mely a berögződött kapaszkodás után is ott maradt.

//Gratulálok, a vizsga ezen szakaszát sikeresen teljesítetted Smile

//

Ajánlott tartalom