A Kannabi híd romjai

Egy hatalmas szakadékon átívelő híd romjai. A híd egykoron megkeserítette a Fű Országának életét, de a Harmadik Ninja Háború végén, amikor a hidat végül lerombolták a Föld ninjái ki kellett, hogy vonuljanak, és a háború befejeződött. Innentől kezdve az ország nagy részének szemében Hatake Kakashi és a már hírhedt Namikaze Minato, a híd lerombolói, hősök lettek, ez pedig nyomot hagyott az országok kapcsolatán.

//Jiraiya, Tobi- Harc a Fűért! kaland//

Gőz országából elegem lévén újra útnak indultam, hiszen rengeteg lehetőség van a tanulásra és a tapasztalat szerzésre, erre pedig nem egy turista paradicsom, sokkal inkább egy ninja falu lenne alkalmas erre. Ayanéval a Gőz országát elhagyva az egyetlen lehetőségünk a Tűz országa volt, a határvidékeken a háború miatt komoly ellenőrzés volt, de Sunából a papírjaim meggyőzték az ellenőröket, hogy szövetséges vagyok, így átengedtek. Ahogy viszont a határvidékeken nem messze a hang országának határától egyre többen sugdolóztak arról, hogy Iwagakure és szövetségesei megindultak Kusa ellen, aki viszont Suna szövetségese, így tudtam, hogy mi a feladatom és kötelességem, nem is nézve, hogy mennyi fejlődési és előrelépési lehetőséget nyújt a háború, ugyanakkor egy koporsó szerzésére is igen csak jó az esély. Egyből el is döntöttem, hogy segítségükre sietek, így arra vettem az irányt.
Ayane hiába volt nálam képzettebb shinobi nem bírtam volna el, ha őt is elvesztem, így egy újabb ellenőrzés után a faluban helyeztem el.  Hogy visszatérek, abban szinte 100%ig biztos voltam, amit viszont nem igazán tudtam, hogy kit kell keresnem, így a faluban kérdezősködve elvezettek a falu vezetőjének helyetteséhez, aki miután közöltem jövetelem okát egy hídhoz vezényelt és egy Kenshiro Karu nevű fiatalt kellett keresnem, röviden elmagyarázták a tábor helyét, majd útnak engedtek. Még egy gyors búcsú Ayanétól, majd Takeshival az oldalamon vettem egy sátrat és hálózsákot az egyik boltba, majd a kijelölt helyemre indultam.
Megérkezvén egyből a katonák vezetőjét kerestem meg és jelentettem, hogy ugyan nem vagyok a falu ninjája, de szövetséges faluból jöttem el engedéllyel. Meghallgatás után egy közlegényt hívott oda, hogy mutassa meg a helyet, ahol tábort verhetek. Megköszöntem az elfogadást, majd követtem a kirendelt idegenvezetőm. Szerencsére még volt egy üres sátor hely nem messze a tábor egy védettebb helyén. Elfoglalva a helyet még a fiú egy gyors útba igazítást is adott. Megköszöntem, majd a sátorba vonultam, ahol kihelyeztem a fegyvereim, majd a széles övtáskát megtöltöttem azzal, ami kellett: 3 kunai, 5 shuriken, dróthuzal, 3 színes tekercs, 2 füstbomba, rugós kés, maszk, emellett az övemre csatoltam az egyik kulacsom, amibe víz van, 1- 1 pengevető a csuklómon, feltöltve pengékkel, 2 ninjato, így indultam, hogy esetleg a vezetők beszédén is halljam.

//Ami akkor jelenleg a kezem ügyében van:
1 széles övtáska: 3 kunai, 5 shuriken, összetekert dróthuzal, 3 színes tekercs+ Ocú tekercse, 2 füstbomba, rúgós kés és a légszűrős maszk
1 kulacs, 2 pengevető a csuklókon, 2 ninjato//

Tömeg, ami a háború miatt jött ide a fű országának oldalán, iszonyatos volt, ennyi embert nem igazán láttam még a Gőz országában sem, pedig a gyárfaluban sem voltak kevesen. A Homokban nem igazán volt ennyi ember kint, mivel a házakban sokkal kellemesebb volt az időjárás. Szinte olyan, mikor a magányos szarvasbogár véletlenül egy nyüzsgő hangyabolyba keveredett volna. Lassan a nyüzsgést megindította a kürtök hangja, ami a hívó jel volt a katonáknak. A hatás még inkább felfoghatatlan volt nekem, ahogy az a több száz ember elindult és a földet taposták, a por a nyakunkig felverődött, igaz engem nem zavart, hiszen a Szélben sem volt sokkal másabb a helyzet, de ott elég volt ehhez két labdázó kölyök is. A tömegben látszott, hogy ki az aki valóban a faluért harcol és ki az, aki csak pénzért, hírnévért vagy csak a szórakozásért van itt. Megérkeztünk a korábban látott emelvényhez, ahol négy shiniobi karemelése elég volt, hogy az egész nép elcsendesedjen. Egy fiatal fiú jelent meg az emelvényen, mire egy rövid csend után éljenzés, tapsvihar és egyéb reakciók jöttek. Nem nagyon tudtam, hogy mit tudhat az egyén és igazából nem is érdekelt, így csak csendben álltam. A négy testőre ismét elcsendesített minket, így végre jöhetett a buzdító beszéd. A beszéd tökéletes volt, akárki akármi miatt jött, úgy érezte, hogy neki itt a helye és akár itteni, akár falusi egy családnak éreztük magunkat, emellett érezhetően a harci kedv is növekedett. Vége a beszédnek és még a beszélő nevét is elárulták, aztán jött a várt parancs: "Oszolj!"
Tíz perc alatt, amit a készülődésre kaptunk nem igazán beszéltem senkivel, inkább átnéztem a felszerelésemet és bővítettem, mert szükségem lesz rá. Sajnáltam, hogy nincs elemem, a bábozás miatt, de hát ezt választottam, ezt kell szeretni. Magamra vettem a bábpáncélom, ami egyedül a kezemet és a fejemet nem védte ugyanis akkor csak hátráltatna, de így meg jól jöhet a harcokban, 3 dobókést, 2 fuuma shurikent, plusz minden fegyvert bekentem a nálam lévő méreggel, ha esetleg valakit eltalálok, az ne tudja folytatni a harcot. Nem tudom mennyire ismerik a háború szabályait a felek, de rövid gondolkodás után rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb sérültet, mint hallottat gyártani, ugyanis a sérülttel foglalkozni kell, míg a hallottakkal nem igazán. A tervet sem ismertem igazán, bár azt is el fogják mondani.
A csapatokat 5 részre osztották, ebből az orvosi osztag a táborba maradt, viszont a másik 4 csapatot véletlenül választották, szinte sorsolták. Mi lettünk a felmentősereg, az úgy mond meglepetés hadosztály, akiknek a feladatuk, hogy meglepetést okozva az erdőből minél előbb a csatatérre érjünk.
Az idő körülbelül délre járt, szinte fájdalmasan gondoltam rá, hogy Ayane éppen a faluban ebédel, Takeshi meg a sátorban fekszik és valami maradék csontot rágcsál, de nem gondolhattam rájuk, mert nekem éppenséggel itt harcolnom kell. 3 gömböt vettem elő a mérgező füstös, a robbanó cetlist és a késest, amiből az utolsó volt többször használható, bár ha okosan csinálom, akkor a füstöt sem kell egyből elhasználnom. Iszonyatos meleg volt és közel távol nem volt víz, aminek a párolgása segíthetne egy kicsit. Körülöttem elég sokan egy fát néztek ki maguknak, így követtem a példájukat, a késes gömbre már be volt készítve a chakrafonál, így csak a jelre vártunk. Lassan meglátva az ellenséges sereget nem nagyon értettük, hogy mért vannak ennyire kevesen, de hamar megtudtuk, hogy legalább két- háromszor ennyi shinobi a föld alatt van. Lassan odaértek a szakadék szélére, majd föld elemmel sáncokat emeltek, így a fegyverektől nem kellett félniük, bár már volt hallottjuk, és még ugrálni sem kellett, hogy ki legyenek téve az esetleges támadásnak a levegőben. Az első támadást az a fiú intézte, akit meg kellett keresnem, ő pedig egy hatalmas tűzlövedéket indított, ami a környezetében lévőket úgy sülnek meg, mintha egyszerű élettelen húsok lennének egy serpenyőben. Elemezem a látottakat és rá kell jönnöm, hogy Ayane jól jött volna, hiszen a szél elemű technikáival besegíthetne a tűz elemmel rendelkező társamnak. Meg várva, míg a társam a földre ér, előveszem az egyik fuuma shurikent, majd megindítom rá a chakrafonalakat, amiket közben leszedtem a gömbről, majd a levegőbe ugorva eldobom az ellenfeleim felé, miközben, mint egy bábot irányítom, hogy minél több ellenfelet találhassak el vele, valahogy túl drága a fegyver, hogy én elveszítsem, ezért választottam ezt a módszert.

//Ami akkor jelenleg a kezem ügyében van:
1 széles övtáska: 3 kunai, 5 shuriken, összetekert dróthuzal, 3 színes tekercs+ Ocú tekercse, 2 füstbomba, rúgós kés és a légszűrős maszk, 3 robbanó cetli
1 kulacs, 2 pengevető a csuklókon 6- 6 penge kezenként, 2 ninjato, 3 dobókés a páncélba illesztve, 2 fuuma shuriken
bábpáncél//

Szerencsére a fegyverem nem vesztettem el és még végezni is sikerült az ellenséggel, viszont eléggé megcsappant a létszámunk, viszont az ellenfélnél mintha a több tíz halott nem is lenne halott, mintha nem is lett volna a sereg része, mert az Iwagakurei haderő akkora volt, hogy észre se lehetett venni a veszteségeiket, míg a mi oldalunkon alig páran maradtunk életben. Ayane velünk lenne segíthetne Karunak a tűz jutsuiban, de sajnos nincs itt. Nekem ekkor egy újabb ötletem támadt. Egy kunaira kötöttem a nálam lévő drótot, amire az egyik robbanó cetlit tekertem. Tudtam, hogy kettő, maximum három embert tudok így elkapni, de az is több, mint a semmi, így a kunait eldobtam, majd egy kisebb csapatot kinézve a közelembe a kötéllel a ayatsuito no jutsu// drótcsévélő technika segítségével elkaptam kettőt, majd amikor meg vannak a cetlit felrobbantom, így nem csak a két elkapottat, hanem a környezetében lévőket is megsemmisítette. Ekkor a korábbi taktikámat  alkalmazva ismét megindítom a fonalakat a fuuma shurikenemhez, majd az ellenfél felé dobom, irányítva, hogy ne csak egy vonalba, hanem ívesen, mint a bumeráng. A következő ötletem a hullagyalázás volt, vagyis nem gyaláznám meg, csak mint egy báb használnám az iwagakurei ninják testét, talán még a föld elemi technikájuk valamennyire védné is őket. Keresek egy épebb testet, amin nem látszik a halál oka, majd elvéve a fejpántját és a zsebembe téve megindítom felé a fonalakat, ha már támadásra annyira nem is, de legalább egy kis megzavarásra alkalmas legyen és mivel a társai ismerik így eldugom benne a maradék két jegyzetet és elkerülve Karut és a társát, hogy esetleg ne támadják meg, ezzel elrontva a tervem, a másik oldalra irányítom, majd ha elég sok társa van, akkor felrobbantom. Sajnos a robbanó cetliből kifogyok, viszont egy újabb ötletet ad a dolog. Ismét hullákat keresek és annyitól veszem el a fejpántját, amennyitől tudom, talán a kusagakureitől eltekintek, de a többi nem számít, hogy iwagakurei vagy egyéb pánt legyen és a testeket valahogy arrébb kéne juttatni, de ezt nem is most akarom kivitelezni, egyenlőre a fejpántok kellenek, de nem akarom megtartani, hiszen annyit nem is lehet, viszont talán el tudom adni néhány ryuért, bár az biztos, hogy nem mindet, persze nem gondoltam, hogy legálisan, hiszen a fekete piacon talán egy kicsit többet kapok, viszont néhány pántot visszaadok kusagakurénak. Talán van egy kis esélyem, hogy a mai napot túlélve közöljem a társaimmal a tervemet a hullákkal kapcsolatban és akkor esetleg éjszaka lecsaphatunk az ellenség táborára, bár nem tudom, hogy mennyire fog nekik tetszeni a dolog, hiszen hullákat használunk és mivel nem is tudom, hogy a technika így használható azt sem tudom, hogy mi lesz az eredménye vagy a fogadtatása.

//- 3 robbanó cetli, + a mesélő által meghatározott mennyiségű és minőségű fejpántok//

/kicsit kimaradtam szószorry ezért nem is ragozom az előzményeket, én is inkább a heves csatába csapódok/


A harc heves volt, mint egy ninja háborúban az várható, bár Raion eleinte csak a távolból leskelődött, úgy tűnik még kimarad, ő és a klónja még ellenfelet se láttak, szimplán felmérte ki lehet a legerősebb az ellenfél táborából azt fogja meg támadni elsőnek. Várása közben jövendő csapattársai felülmúlhatatlan energiákat hasznosítottak, ezért hősünk se maradhatott ki, bár jobban megfogalmazva egy ninja háborúban ki a hős, és ki a bosszú álló. Saját véreit kellett ismét ontania, de a Tensei kölyök ezzel is megbírkózott.
- Hmm, egyenlőre csak téged küldlek, még várok, hátha valaki kiszúr engem. - azzal felbontotta álcáját, majd földklónját a csata hevébe irányította ahol a legtöbb az ellenfél, mivel révén földklón volt, az elemi chakrája egyértelmű, ahogy szaladt négy kézlábra erezkedett a klón, majd egy kiszorított pillanatban önmagát feláldozva föld eleme átalakult sárkánnyá, mely a csatahevében kezdi el köpködni sárgombolyait mely maximálisan csak földre teríti az ellenfelet, addig amíg valaki tüzzel nem kombinálja nem halálos. Viszont Raion még ott van a távolban és megfigyelte, hogy mi vesztettünk eddig embereket, az ellenfél szinte alig rezdült.  Ekkor már elkezdett sétálni, bele a harcba, de még a távolban mielőtt felvenné az ökölharc stílust, elsüt egy technikát.- Raiton: Gian! - szólott fel a hamis sötétség, mely pusztító ereje végig söpör a harctéren nem kegyelmezve mind társnak mind barátnak, és szemében is felébredt ez az erő, mellyel képes lekövetni ellenfeleit, immáron kezdődjék a harc, szemével felvértezte ellenfelei képességeit, és a távolban látta szinte segítségért kiáltanak, Karu, és Itanasit vette célba, miközben a kardokat, és kunaiokat kerülgette, csak ugyan nehéz lehet végig rombolódni egy seregen, de aki letámadta, valószínűleg a földel vált egyenlővé. Próbálván átküzdeni magát a félig holt, félig élő hordákon, mihamarabb oda érvén egy dolgot szeretne elismételni. Szintén egy nem gyenge technika nevét mellyel az őket körülvevő egységeket támadja, ezpedik a Raiton Ookami technika, majd amint párbeszéd közelbe ért reméli, Itanashi és Karu még él, és tudják folytatni a harcot, csak ugyan egy elemi kombó támadásra felkészülve. 




/Riku, szólj ha tévesztettem, szimplán próbáltam a harc közepére érni és segíteni :p/

- Ezek az undorító férgek nem tűnnek el - szólt Karu felé a fiú, majd új taktikát vetett be. Berogyasztotta lábát, majd nekiindult a szakadéknak. A távolsági támadások, habár hatásosak, mégis lassúnak bizonyultak a fiú szemében. Bal lábával dobbantva ugrott neki az ároknak, egyenesen az ellenfél első, szinte már felismerhetetlen sorai közé. Még a levegőben aktiválta egy technikáját, amelyet azonban az ellenfél nem vehetett észre. Bőre sötétté vált, ezt azonban a rengeteg ruha és álarc eltakarta, csak a hatását láthatta mindenki a saját szemével. A fiú, mielőtt a földre érkezett volna, csuklóira fogott, majd egy pillanat alatt előhúzott két hosszú, fekete rudat, melyeknek a végük igen csak hegyesre szabták a készítői. A két dárdaszerű fegyver pedig, a fiú zuhanása közben meg is találták első áldozatukat két iwagakurei shinobi mellkasában, feltépve ruházatukat, kiontva vérüket. A két test élettelenül zuhant a földre, a dárdák pedig kicsúszva testükből ismét vérre éheztek. Jöttek is a jelentkezők, igen hamar. Egy újabb shinobi támadt rá Itanashira, aki elhajolt a támadás elől, majd támadójának oldalába döfte fegyverét. Újabb test zuhant a földre. Az ellenfél érezhette, nem egy sima ellenféllel néznek szemben. A felé dobott kunai-ok és shurikenek egyszerűen lepattantak testéről. Egy új kihívó érkezett, ki a fiú háta mögül támadott. Itanashi, hála a testébe épített érzékelőknek köszönhetően megérezte támadójának közelségét, így a megfelelő pillanatban fordult meg, bal könyökével arcon verve azt, majd a jobb kezében lévő fegyverrel a földbe szúrta. A fiú felegyenesedett, két fegyverét megpörgetve visszahelyezte a kezén található pecsétekbe. 
Ekkor ugrott Karu is, aki szintén jól képzett shinobi módjára kezdte a népet aprítani. Egymásnak háttal, védve a másikat csonkították meg az ellenfél hadát. Ekkor Itanashi kezében már csak egy darab, kis méretű rúd került, az előző pecsétből szintén, míg másik kezét szabadon hagyta, és ököllel verte ellenfeleinek arcát, hogy aztán elvághassa azoknak torkát. Karu megsérült. Egy kunai állt fél karjába, ez azonban nem lassította le őt sem. Eltávolodott a fiútól, majd valami újat mutatott. Köd kezdett el terjengeni a csatatéren, mely válogatás nélkül szedte áldozatát. Az alig látható köd lassan haladt, majd megállt, talán a fiú elérte korlátait, ám ezzel is több tucat shinobitól vette el az életét. 
Itanashi sem tétovázott, puszta kézzel és egy szinte tökéletes védelemmel felfegyverkezve rontott neki a hadnak. Testéről csak potyogtak le a dobófegyverek, a katanák pengéi is megakadtak, míg az ő kezei tovább ontották a vért. Mikor a köd, valamint az előző támadások eredményeképp a körülötte lévő területen ritkult az ellenfél száma, úgy érezte, eljött az idő, hogy ne csak öljön, hanem a Nagyúrnak is áldozzon, amiért Ő megsegíti a fiút harcában. Egy férfi rontott karddal Itanashira, fegyverének pengéje megakadt a vállában. Itanashi elkapta a férfi nyakát, majd megemelte. A magas fiú erős karja elemelte a talajtól ellenfelének lábait, aki ekkor már a fiú csuklójába kapaszkodott.
- Téged választott a Nagyúr, hogy szolgálhasd őt lelkeddel. Fogadd el ajándékom, Jashin-sama - fogta a férfit bal kezével, majd a jobbjával a gyomra felé indított egy ütést. A kezében lévő rövid rúd belefúródott gyomrába, a sebből vér szökött. - A halálod által közelebb kerülhetek hozzá - dobta el az elhalt testet. Ezt a kis akciót egy mellettük álló shinobi végignézte, aki látva társa halálát, támadásba lendült. Itanashi ekkor azonban hátrébb ugorva eltette kezében maradt fegyverét. 
- Kuchiyose no jutsu - csapta össze két kezét, ekkor hatalmas füst lepte el a területet. A füstből egy óriási szörnyeteg mászott elő, kinek talán annyi lába lehetett, ahány ellenfél még talpon maradt. Az óriás szörny pedig gondolkodás nélkül rohamozta meg a megmaradt, széttépázott sorokat. A fiú puszta ököllel, természetesen a Kootetsu Karada-t fenntartva ütötte ellenfelei fejét, betörve a koponyájukat.
Ekkor azonban, valahonnan a túlpartról kiáltásokat hallott. Magas szintű, erős chakra-t érzett a háta mögül. Miután nyert egy kis teret magának látta, hogy a tábor parancsnokuk állt kinn, visszavonulást parancsolva a megmaradt katonáknak. A fiú belátta, a partszakaszt nem tarthatta meg Karuval, aki szintén indult vissza a túlpartra, intve neki, elég volt, pihenniük kell, valamint Karu meg is sérült. Így szinte egyedül maradt volna a partszakaszon, ami lássuk be, ennyi ember ellen nem igazán nyerő. Így hátrálni kezdett, Karuval együtt ugrottak vissza a szakadék másik végére, vissza a tábor felé. Ám nem menekült. Amint a túlsó partra ért, feloldotta védelmét, amely eddig óvta minden támadástól, majd társával az első orvosi ninjához igyekezett. Habár egy karcolás sem esett rajta, mégis tudta, pihennie kell. A parancsnok ekkor már készült valamire, valamiféle titkos kusagakurei technika lehet a tarsolyában, nem véletlenül hívták vissza a megmaradt egységeket. Az orvosoknak nem kellett sok emberen segíteniük, hisz alig maradtak páran, akik harcképesnek számíthatott. Itanashi a átán lévő tekercset előhúzta, a lila tekercsből pedig egy kis dobozt vett elő. Fekete tabletták voltak benne. Egy tablettát be is vett azonnal. Ez majd segíti őt, hogy felgyorsítsa a chakrajának regenerálódását, valamint még ellenállóbbá tegye testét, pontosabban kitolja fájdalomküszöbét, ami így is vetekedett már a szikláéval. A papok tablettájának ereje elég volt ahhoz, hogy hamar felfrissüljön és újra harcra képes állapotba kerülhessen. Ám még nem indult. tekercsét visszatette, majd keresztbe tett kézzel, Karu mellett állva nézte, mire készül a kusagakurei parancsnok.

//A tablettákat Itanashi a jashin templomban élő papoktól kapta, lényegében egy energiatablettához hasonló szer, ami kitolja a fájdalomküszöbének határát és részben visszatölti chakraját - adatlap//

Nem terveztem, hogy átkeveredek a túl oldalra, hiszen nem voltam elég felkészült ehhez a harchoz és bábhasználóként inkább a távolsági harcra specializálódtam, mégis a korábbi énem mégis azt súgta, hogy próbáljak meg inkább belharcba keveredni, ami nem igazán volt kivitelezhető, hiszen nem ismerek tai jutsut vagy egyáltalán bármiféle közelharci technikát. Amikor megpróbáltam egyik hullát bábként használni a társa kardot szúrt bele a testbe, majd villám chakrát vezetett a testbe, mire elég megrázó élményben volt részem, aminek hatására meg is szűnt a chakrafonál. Előtte sikerült ugyan két ellenfelet is likvidálnom, akik nem számítottak a robbantásra, de nem tudom meddig lesz szerencsém. Nem sok időm maradt bármin is gondolkodni, ugyanis a Kusa oldali parancsnok jelent meg szinte köpenye nélkül és hogy mindenkihez eljusson a parancs klónokat hoz létre, így lassan mindenki elindul vissza a táborba, nekem sincs jobb dolgom, de tudom, hogy nem fordíthatok hátat az ellenfeleimnek, így csak az utolsó pár méternél fordulok meg, hogy lendületet vegyek az ugráshoz. Látom, hogy valami teljesen új pecséteket használ, amire egyáltalán nem nagyon emlékszem az akadémiai évekből, már ha lettek volna, így viszont csak figyeltem őket miközben próbáltam őket megjegyezni, bár a technikát nem valószínű, hogy valaha el tudom sajátítani. Remélem kikerülök a technika hatósugarából, mert nem szeretném átélni azt, amit az iwagakurei hadereje fog átélni a technikán keresztül.

Iwagakure akkora sereget állított fel, hogy hiába harcoltunk vállt vetve az ismeretlen Fű és egyéb falu shinobijaival, hogy hiába csökkent folyamatosan a létszáma az ereje nem akarta követni ezt a tendenciát, komolyan olyan érzésem volt, mintha velünk szembe egy óriási hangyakirálynő folyamatosan ontaná magából a katonákat a másik oldalon, viszont Kusa had már alig néhány főből állt. Ekkor az egyik shinobi az oldalamon egy hatalmas zöld valamit köp a túloldalra, ami számomra is kiderül, hogy sav, amint érintkezésbe kerül az első emberrel. Közben a vezetőnk is megkezdi a jutsuját, ami igen csak látványos és remélhetőleg több halált okoz, Nem tudom, hogy Kusagakure honnan szerezte ezeket a technikákat, de annyira nem is érdekel. Kezdem érezni, hogy akár nyerhetünk is persze még messze van a háború vége, de talán közelebb kerülhetünk. Még a folytatás előtt lelépek a színtérről, hogy visszatérjek a táborba, persze ez csak taktikai visszavonulás a részemről és egy orvosi ninját keresek, aki ellátja a sérüléseimet, már ha van, de legnagyobb baj, talán a villámcsapás volt, amit ki akarok vizsgáltatni, hogy okozott-e nagyobb bajt vagy megúsztam. Ha mindennel végeztem megkeresem Karut, akihez eleve küldtek, az esetleges parancsok és további teendők ügyében.