A Kannabi híd romjai

A pusztítás, amit a titkos Kusagakurei technika és a sav, amit egy ismeretlen tag hozott létre, hatalmas volt az égett hús szaga belengte az egész területet, nem mintha nem éreztem volna korábban, de ami undorítóvá tette az a tudat, hogy ez emberek bűze. Még a gyógyítókon is láttam a fintort, amit a szag váltott ki. Két bogyót nyomtak a kezünkbe, hogy vegyük be. Nem volt választási lehetőségünk, hiszen az ápolók is sürgettek, meg amúgy is háború van talán segít a dolgon a turbózás. A parancsnokot három szanitéc is segítette és hozta a táborba, miközben ők besegítették a vezetőt a fák elszáradtak, majd elporladtak. Lassan a mellékes hatás, a füst és por is elült, láthattuk, hogy egyetlen hullát sem látunk, ugyanis a technikák megtették, amit megkövetelt a haza. Egyetlen egy védőfal maradt a tájon, így végre a lehetőség megcsillant a győzelemre. Nem tudhattuk, hogy ki lesz én pedig úgy döntöttem, hogy visszatérek ahhoz a harcstílushoz, amit eleve tanultam, ugyanis eddig is megmentette az életem, talán most is segít rajtam. A csapatunk elindult a túloldal felé, de én megálltam az árok ezen oldalán és megindítottam a chakrafonalakat a mérgező füstös gömbömhöz, ami talán a legjobb megoldás volt, hiszen az ellenfelem hamarosan színre lépett és ahogy láttam fegyverhasználó. A célom az volt, hogy felidegesítsem és félbevágja a gömböt, ha ez nem megy, akkor én nyitom ki a szelepet, így a füst hamarosan hatni kezd és ha nem is hal meg egy jó kis szédülés és eszméletvesztés bejátszik. Mivel a méreg rövid hatóidejű, így egyből nem fogja érezni tehát az biztos, hogy szükségem lesz a két ninjatomra is szükség lesz, de talán a pengevetők is jó szolgálatot fognak tenni. Mivel nem ölöm meg talán a táborba visszavehetem és ott kihallgathatják vagy azt csinálnak vele, amit akarnak. De majd meglátjuk, hogy mi fog történni.

// Harc a Fűért //


Iwagakure mindig is büszke volt hatalmas és vasszigorral edzett haderejére. Most viszont, amikor azt három felé kell választania, már csak az edzettségükre és az erejükre támaszkodhatnak. A létszámfölény itt nem játszik. Iwagakure legnagyobb serege éppen a Szél Országában vívja a harcot, míg a másik része a Fű Országába próbál betörni, kevés sikerrel. A másik része pedig Iwagakure no Satot védi. A hegy azonban mozgolódik, ezt viszont a lent lévő Kusagakurei haderő nem láthatja...

Viszont, hogy ha a szikla megmozdul, akkor a körülötte lévő fű is ugyanezt teszi... Így az erdő, amely fedezi a Kusagakurei haderőt, mozgolódni kezd. Messziről érkezik ugyan a segítség, de minden erejüket bevetik, hogy időben érjenek a harcszíntérre, ami most már nem mást, mint egy fekete, égett, büdös halálverem... A felmentősereg legalább száz ninjából áll. Ámbár nem volt tervben, hogy a Kusagakure által szervezet erőkön kívül, bármely más nemzet is a Fű Országának segítségére siet, de mégis Keletről érkezik az erősítés. Bár erre lehetett számítani, ugyanis a Tűz Szövetsége nem hagyná cserben, egyetlen tagországát sem. Persze az sem lehet véletlen, hogy éppen egy középkorú, hosszú, barna szakállú, összefogott hajú férfi vezeti a sereget, Katanával a kezében. Ez a férfi, a Tűz Szövetségének Katonai Vezetője, Kusagakure no Enraku...


Itanashi 1:
A legjobb módja a harcok lerendezésének az az, ha gyorsan és tisztán öl valaki. Ez a Samuraiok idejében még így volt, de a Ninják korában már feledésbe merült ez az elképzelés. Itt most már csak azt tartják szem előtt az emberek, hogy életben maradjanak egy harc során és a lehető legkönnyebb módon végezzenek az ellenséggel akár úgy, hogy az szenvedések közepette hal meg. Nem tisztelek az ellenfelüket, nem tisztelik a szemtől-szembeni harc elveit és minden aljas, agyafúrt, kíméletlen módszert bevetnek, csak azért, hogy győzzenek. Azonban vannak, akik nem szeretnek harcolni és nem élvezik azt, ha összemérhetik az erejüket valakivel. Úgymond "Felmérhetik Saját Képességeiket" azáltal, hogy szemtől-szemben akarnak végezni az ellenféllel. Azok az idők már elmúltak, hogy valaki élvezze a harcot a másikkal...  Itanashinak sem volt kedve sokáig húzni a dolgokat és egyből biztosra akart menni és az első pillanattól fogva komolyan vette az összecsapást azzal a furcsa Iwagakurei férfival, aki látszólag nem foglalkozik semmivel, csak rohan Itanashi felé. Mivel látszik, hogy gyorsabb mint a Jashinista fiú, így gyorsan kellett cselekednie. Megidézte a kígyót, majd Taijutsu tapasztalatait használva, alkalmazott egy igencsak érdekes technikát, mivel könnyedén tért ki a férfi által elhajított, három shuriken elől. Ezzel Itanashi igencsak nagy lendületet szerzett magának, majd amikor a férfi közelebb került hozzá, könnyedén elhajolt előle és felette átugorva megérintette annak vállát. A három tabletta megtette a hatását, így ilyen érintés is elég volt, hogy chakrakapcsolat alakuljon ki kettejük között. Itanashi sikeresen aktiválta a technikát, amivel ezt a bizonyos férfit, a megidézett kígyó helyére tudta áthelyezni...

// Nagyon jól sikerült a postod. És nem a jutsukra meg a harcokra gondolok, hanem az írásra, a szóhasználatra, tehát az írás minőségére! //


Karu:
Karu szintén az a fajta, aki nem szereti sokáig húzni a harcokat. Meg van a maga gondja és valljuk be, egy háborút jobb minél előbb lezárni. A Kenshiro klán fejeként, valamint Kusagakurei Chuuninként, kötelessége jelen lenni és követni a Parancsnok utasításait, így szembeszállni a feléje tartó shinobival. Látszatra úgy tűnik, hogy nem igazán Iwagakurei. Valószínűleg, a Szikla is felbérelt néhány Elveszett, vagy Szökött Ninját. Különösképpen az olyanokat kedvelik, akik valamelyik ellenséges faluból szöktek el, vagy vétettek súlyosabb bűnöket. Elképzelhető, hogy ez a nő, a Szél Országának Rejtett Falvából szökött meg. Legalábbis a kinézete erre utal. Amint Karu elkezdte megalkotni a kézpecséteket, a nő megállt, majd kezeit maga elé helyezte, egészen le a földre. Nem mutogatott el egyetlen egy kézjelet sem, így nem lehetett tudni, hogy mire készül. Karu a szeme sarkából látta a lányt, de az nem csinált semmit, csak két tenyerét a földre helyezte. A kormos, mocskos, égett, undorító talajra. A kígyó viszont eltűnt és a helyére az a shinobi került, aki ellen Itanashi harcolt. Egy átlag ember, vagyis jobban mondva egy átlag shinobi, nem tudott volna olyan gyorsan reagálni, erre a technikára, viszont ebben az esetben az átok, egy áldássá változott. A férfi ugyanis érzékelte, hogy valami nem stimmel, így azonnal a magasba emelte a kezét, tenyerét az égnek szegezve.
- Shiruhi: Giratsuku // Ezüsttűz: Vakítás!
Mondta ki a technika nevét, aminek következtében egy vakító gömb jelent meg a férfi tenyerében, elvakítva Karut, a társait és az egész Harcteret. A technika azonban nem állhatott meg, így Karu használta a már jól felkészített Jutsuját, célt viszont még nem látott. Nagy szerencséje viszont az volt, hogy technikájával meghátrálásra kényszerítette a zöld ruhás ellenfelet, aki nekiindult, hogy végezzen Itanashival. Karu ismételten a nővel nézett szembe, aki letekerte a kötést az bal szeméről, ugyanis azt nem érte a fény, majd kézjeleket formált. Karu szemei előtt, ekkor kezdett el tisztulni a kép, bár a könnyeitől még így is bajosan látott. A következő pillanatban pedig, három hegyes földdárda repült felé, amit éppen csak észre tudott venni és képes volt kitérni előlük. Most azonban össze kell magát szednie és a lehető legjobban kell teljesítenie ahhoz, hogy megölje ezt a nőt.


Itanashi 2:
Nézted, ahogy a férfi megjelenik Karu előtt és szinte azonnal létrehozza tenyerében azt a fényt. Ez téged is elvakított, ahogy mindenki mást. Viszont a szerencse úgy látszik, Kusagakuréval van, mivel Itanashi kis kütyüjei, jelezték ellenfele érkezését. A Chakrarudakon keresztül, érezted, ahogy a férfi közeledik feléd és hatalmas chakrát szabadít fel. Homályos volt előtted a kép, amikor kinyitottad könnybe lábadt szemeidet, de időd sem lett volna akkor sem reagálni, ha teljesen jól látsz. A férfi kicsi, de csontos ujjai a torkod köré fonódtak és felemeltek a levegőbe. Érezted a szorítást. Nem kaptál levegőt. Szemeid ismételten könnyezni kezdtek, úgy érzed, hogy a fejed menten felrobban. Ha nem cselekedsz, akkor a férfi könnyűszerrel megfolyt.


Yamato:
Egy bábos a fegyveres ellen. Mindketten eszközöket használtok a harcban, amik megkönnyítik a gyilkolást, vagy is a győzelmet. Viszont, végigfut az agyadon, hogy vajon mennyire lehet erős az ellenfeled? Vagy azért maradt életben, mert olyannyira erős, vagy azért mert gyáva. Vagy csak szerencsés, de az ide kevés. Habár, a Kusagakurei haderő tagjai már bebizonyították, hogy a szerencse igenis velük van. Minden esetre, nem szabad alábecsülni senkit, így Yamato először egy távolabbi taktikát alkalmaz a Kugutsu Ninjutsunak megfelelően. A mérgezett gömbök megindultak a férfi felé, aki elmosolyodott a kölyök próbálkozásain, de ekkor mindketten megtapasztalták azt az éles fényt, amit az Iwagakurei keltett. A szemük sarkából is vakítóan hatott, így Yamato kiengedte a mérget, amit az ellenfél tökéletesen be is lélegzett, tudomásán kívül persze, ugyanis nem látott semmit. Miután mindkettőtök látása kitisztult, a férfi elővett egy kis tekercset. Nem jött hozzád közel, a távolban maradt. A fegyvereit ledobta a földre, majd forogni kezdett és kinyitotta a legkisebb tekercsét, amiből csakúgy szálltak feléd a kunaik. Körülbelül olyan 20-30 darab hagyhatta el a tekercset. Most jól jönne valamilyen védelem...





Karu
Chakraszint: 125% - Katon: Haisekso
Állapot: 125% - A vállad be van kötve, de a fájdalmat nem érzed.

Itanashi
Chakraszint: 145%
Állapot: 145% - Fojtogatás

Yamato
Chakraszint: 150%
Állapot: 125%

- Véged - Kiáltotta a fiú, mikor lába elrugaszkodott a földtől, majd a lendületből kezét kinyújtva megérintette ellenfele vállát. A férfi abban a pillanatban eltűnt, Yakura pedig hirtelen a földön termett. Itanashi, hála a lendületnek, kezével tompította a földet, majd kiegyenesedve fordult meg. Látta a feltörekvő füstöt, amelyet Karu fújt ki a száján, ám hirtelen minden eltűnt. Egy ismeretlen fényforrás jelent meg a férfi kezei között, amely beragyogta az egész hadszínteret, elvakítva ezzel barátot és ellenséget, jót és rosszat. 
~Ez az érzés...Itt van~ villant be egy fura megérzés a fiú agyába. A beleépített rudaknak hála, habár látását elvakította a fény, az érzékeit nem tudta elvenni, így, ha nem is teljesen, de fel tudott készülni az érkező támadásra. A férfi megrohamozva Itanashit, nyakon ragadta, majd felemelte. Igen erős ellenfél, nem elég, hogy egy ilyen erős bénítótechnika birtokosa, még egy ekkora embert, mint Itanashi, is képes volt nem csak nyakon markolni, hanem a földtől is elemelni. A fiú felköhögött, könnyezni kezdett, kezdett elsötétülni minden.

~Ő az enyém~ parancsolta egy hideg hang, valahol benn. A fiú egy sötét teremben állt, nem látott semmit, csupán érezte a nagyúr erejét, azt az energiát, ami körbevette őt, az egész termet, mindent. 
- Add nekem ezt a halandót. Méltó ajándék a számomra.
- Igenis, Nagyuram. - hajtott fejet a fiú.
- Ne feledd, Itanashi, kinek a nevében cselekszel.
- A te nevedben, nagyuram. 
- Az Én nevemben fogsz lecsapni rá, az Én nevemben fogod földre kényszeríteni, és mikor az életéért könyörög majd, az Én nevemben ontod ki a vérét.
- Igenis, Nagyuram - hajtott fejet ismét a fiú. 

Hirtelen az eddig könnyező szemek ismét kinyíltak, Itanashi pupillái kitágultak. Még mindig érezte az erős tenyér fogását, az ujjak szorítását, ahogy az életére törnek. Itanashi először is egy kisebb mennyiségű füstöt fúj ki álarcának száján keresztül. A szájból halványlila színű füst szabadul fel, amely egyenesen a férfi arcába sodródik. Altatóméreg, azonban ez a mennyiség csak pillanatokig zavarhatja meg a férfit, teljes kómába nem dönti. Éppen elég, ha a kábultság állapotába vezeti őt. Mindeközben a fiú bal kezét a nyaka felé emeli, rá akar fogni a férfi karjára. Amennyiben ez sikerül, aktiválja a Senei Jashu // Rejtett Árnyékkígyó kezek technikáját. A köpeny alól néhány sötétbarna kígyó kúszik elő, rátekeredve a férfi karjára. A kígyók sziszegve marnak bele az emberi húsba, majd miután kellően megsebezték az áldozatot, megpróbálják azt összetörni. Ha a kígyók sikeresen rátekerednek a férfi kezére, és összetörik a csontját, az valószínűleg engedni fog a szorításból, így Itanashi lába ismét a talajra érhet, megadva a kellő stabilitást. 
- Most én jövök - mosolyodik el az ifjú pap, miközben bal karjával még mindig csapdában tartja a férfit. A szabadon maradt jobbjával először is egy erőteljes ütést mér a férfi arcába, miközben kezére ismételten kiterjeszti a Kootetsu Karada-t, minvégig összhangban maradva a bal kar szorításával. Amennyiben a férfit telibe találja az ütés, valószínűleg kellően megszédül ahhoz, hogy egyensúlyát veszítse. Ez épp elég az ifjúnak, hogy teljesen lefegyverezze őt. 
A porban ismét megvillan valami. Egy hosszú, fekete rúd fénylik meg egy pillanatra, majd az egyensúlyát vesztett férfi bal vállát célba véve indul meg, hogy a földbe szögezze. Ha ez sikerül, abban az esetben a harcuk szinte végleg eldől. Azonban amíg a férfi nem adja fel, és védekezésre áll be, Itanashi a kígyókkal addig addig szorítja annak kezét, míg az apró fogak le nem tépik a karját. Egy félkezű shinobi pedig már nem jelenthet nagy akadályt az ifjú Jashinista papnak. 
Amennyiben elég a férfiba néhány ütés, Itanashi nem marad rest, addig püföli a fejét, míg el nem dől a földre. Titáni harc veheti kezdetét a földön, melynek a földbe szúrt rúd vethet véget.

Ha a rúd sikeresen áthatol a húson és a földbe szúródik, fogságba ejtve a férfit, a harcuk eldőlt. Egy újabb rúd jelenik meg Itanashi kezében ez a jobb vállat teszi mozgásképtelenné, egy keresztformába feszíti ki a vak iwagakurei harcost. Itanashi újabb rudat idéz kezébe, ám ez a rúd jóval rövidebb, mint az előzők. Közelebb hajol a férfihoz, majd megszorítja bal kezével  nyakát.
- Ismerős érzés, hm? - mosolyodik el. A rövid rúd éles vége rányomódik a férfi homlokára, majd egy kört kezd kirajzolni, lassan, bele pedig egy háromszöget. Amennyiben a művészi rajz befejeződött, Itanashi felkel, majd végignyalja a rudat és elteszi. 
- Jashin, ki bennem élsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött és fogadd el ajándékom, fogadd el a húst és a vért, amelyet nyújtok neked. Tégy engem e világ prófétájává. - mormolja el imáját, majd az álarcos ismét a földön fekvő férfi felé néz. 
- Nincs már dolgod ebben az életben, most megszabadítalak mindentől, hogy lelkeddel Őt szolgálhassam - fejezi be az imát. - Yakura, a tiéd - adja ki utasításként a mindvégig mellette fekvő, három méteres kígyónak, amely tágra nyílt szájjal azonnal a férfira ugrik, elharapva torkát, feltépve a nyelőcsövét. 

Vér áztatja be a hadszíntér földjét, mocskos vér. A sikolyok elhalkultak már, nem zuhan több test a földre. Lassan véget ér a harc, amely átformálja a világot. Sokan meghalnak, ám lesznek, akik túlélik. Lesznek, akik uralkodásra születtek.

Érdekes harcnak nézünk elébe, hiszen mind a ketten eszközöket használunk az ellenségeink likvidálására, bár míg ő közelharcos, én inkább távolságra vagyok specializálódva a bábjaimnak köszönhetően, de nem is az dönti el a harcot, hogy ki mit használ, hanem az, hogy ki az, aki rá tudja erőltetni a másikra a harcstílusát. Hogy mért maradt életben nem számít most, az biztos, hogy ami tőlem telhető megteszem, hogy a szerencséje vagy akármi, ami eddig életben tartotta, véget érjen az életével egyetembe. A harcok alatt egyre többet tanultam az életről és rá kellett jönnöm, hogy eddig burokban éltem. Nem lettem ugyan gyilkosságmániás, de tetszett ahogy az emberek meghalnak a kezem által, ugyan továbbra is tartom magam, ha valamit meg lehet tenni bárki halála nélkül, akkor úgy teszem meg, de ha muszáj, akkor megteszem azt is. A gömb megindult az ellenfelem irányába, amikor egy fényvillanás törte meg a háború nyugalmát, amire ki is nyitottam a gömb szelepét és kiengedtem a benne lévő mérget. Lassan a villanás eltűnt és már a méreg hatása alatt lévő ellenfelem kis tekercset vett elő, amit a fegyverei földre dobása után kinyitott  miközben forgott és megindult felém a rengeteg kunai, amit a tekercsből idézett meg. Még szerencse, hogy felvettem a bábpáncélom, így a jobb kezemmel elővettem egy kunait, hogy a fejemet védjem, hiszen a testem védve van és a fejemre is pont olyan állapotában van szükségem, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni, majd a bal kézzel becélzom pörgő ellenfelem és kilövöm az egyik pengét.

//
Ami akkor jelenleg a kezem ügyében van:
1 széles övtáska: 3 kunai, 5 shuriken, összetekert dróthuzal, 3 színes tekercs+ Ocú tekercse, 2 füstbomba, rúgós kés és a légszűrős maszk
1 kulacs, 2 pengevető a csuklókon 6- 6 penge kezenként, 2 ninjato, 3 dobókés a páncélba illesztve, 2 fuuma shuriken
bábpáncél//

Az ellenfelem egy idióta, komolyan mondom, úgy adta elő a támadást, mintha csak egy előadás lenne és nem valódi harc. A túlélésem ugyan nem ennek köszönhető, de elég idióta látványt nyújtott volna, ha van időm figyelni a mozdulatait, bár amennyit láttam belőle pont elég volt ennek eldöntésére. A fegyvereket folyamatosan lőtte, de reflexeimnek és a páncélnak köszönhetően nem okozott túl nagy kárt bennem. Sajnos a robbanó cetlis gömböt már korábban felhasználtam, ahogy most a füstöt is, amit majd pótolnom kell, de remélhetőleg hamarosan hatni fog, bár nem tudhatom, hogy van-e a szervezétében belőle, hiszen a fénytől nem láttam, hogy hatott-e a dolog, egyetlen bábom jelenleg a buzogány, ami talán elég lesz. Közben az ellenfelem elővett egy közepes tekercset, én meg elővettem egy füstbombát, majd megindítva a chakrafonalakat a gömb felé a levegőbe emeltem. Amint ezzel megvagyok a füstbombát a társam felé dobom és amint valamilyen okból felrobban a gömböt is megindítom, hogy végezzek a késdobálóval.

"Izzott a levegő a csatatéren..."
Ez volt az első gondolatom a detonáció után ami felkavarta a port ellenfelem körül. Tisztán emlékszem hosszú évekkel ezelőtt egy hasonló szituációban életem első egy az egy ellen párharcát vívtam meg. Akkor még nem tudtam, hogy ki is vagyok valójában és nem tudtam mit jelent valahova tartozni. Sokkal egyszerűbb volt az életem és talán kegyetlenebbül is harcoltam mint most mert az életemen kívül nem is volt nagyon veszteni valóm. Azon a napon zuhogott az eső a maival ellentétben... Két fiatal egymással szemben mindenre elszántan. Sosem felejtem a félelmet ellenfelem szemében.
Ebben a pillanatban visszacsöppentem a valóságba. A másodpercnek talán csak tört része telt el amíg az emlékek megrohantak. 
Megláttam a nő testét, szinte teljesen beborította valami kristályos anyag. Viszont balszerencsémre látta, hogy mire vagyok képes. A kristály páncél miatt korábbi ötletem a taijutsu használata, szintén füstbe ment... A fizikai támadások ellen mint a shuriken, tökéletes védelmet nyújt ez a réteg a teste körül. A sav viszont ami a teste maradékát érte telibe találta ami azt jelenti, hogy iszonyat fájdalmai lehetnek. Nem is értem, hogy állhat még a lábán. Bizonyára sokat megélt ellenféllel állok szemben. Ekkor vettem észre a gyenge pontját. Bár ez a kristály páncél szinte minden támadással szemben védelmet nyújt neki viszont most, hogy a jobb szemére feltehetően megvakult a sav miatt. Ott kell támadnom és bennégetni ebben a 'csigaházban'. Minden technikának megvan a maga gyenge pontja! 
Nem is gondolkoztam sokat tovább. A testi sebességemet használtam de előtte még létrehoztam egy savklónt elterelésként majd pedig következett a ninják általam ismert legpusztítóbb fegyvere, a kombo támadás. Amikor már közel értem hozzá a klón elugrott a páncélozott oldala felé én pedig maximális sebességre kapcsoltam és arra tértem ki ahol a testét nem védte a kristályos anyag. Mielőtt elérhettem a megfelelő szöget elmutogattam megfelelő kézjeleket ám ekkor már a klónom elég közel ért ahhoz, hogy ő maga átalakuljon és elpárologva létrehozza arra területre ahol vagyunk a Sav elem: Szilárd köd technikát. Ez adtam neki minden esetre parancsba, hogyha az én támadásom nem járna sikerrel akkor önmagából létrehozva a technikát végezze ki ellenfelemet. Ám felfokozott állapot meghozta hatását. Én ugyanis a másik oldalról a Katon: Karyuu Endan nevű technikával szabadítottam rá a poklot. A technika egy kicsit erősebbre sikerült mint amit terveztem és közvetlen közelről ha telibe találja ellenfelemet akkor nincs az a védelem ami megvédené ezellen a támadás ellen. Ha a pokoli tűzvész nem is végez vele akkot belesül a saját páncéljába. Ha mégis sikerülne kimozdulnia akkor a sav technika marja egészen csontig a húsát, de egy idő után talán a páncélját is leolvasztja... A tűz sárkány rakéta viszont olyan hevesre sikerült, hogy lehet mások harcába is belezavart kíváncsian várom az eredményt!  

A harcokat nem tudom, hogy sikerült túlélnem, mert nem éppen vagyok egy nagy harcos és a technikáim sem éppen a legerősebbek, valahogy szükségem lesz olyan technikákra, amivel könnyebben boldogulok a harcokban, hiszen a háborúban nem lesz mindig akkora szerencsém, hogy a körülmények úgy alakuljanak, hogy azok nekem kedvezzenek, mert most erről volt szó és ha ezek nincsenek én valószínű, hogy halott lennék, de nem így történt. lassan az ellenfelem köhögni kezdett és látszott rajta, hogy a méreg, amit korábban használtam rajta, de nem volt elég ideje, hogy valóban kábulatba ejtse, mert eldobva a füst bombát nem számítva a következő dolgokra egy fénysugár találta el hátulról, majd égette szénné, egalábbis amit láttam belőle a füst eloszlása után ezt mutatta. Nem tudom, hogy ki volt a tettes, de az életemet köszönhetem neki még ismeretlenül is. Ekkor a hátunk mögül megérkezik az erősítés és nem csak kusagakurei, de szövetséges országok ninjái is, majd megkapjuk a parancsot, hogy vonuljunk vissza, amit készségesen meg is teszek, mert alig várom, hogy újra lássam Takeshit és Ayanét, akik szerencsére biztonságban voltak köszönhetően a feláldozott életekért, amiket a győzelemért vesztettünk el. Örültem, hogy én nem vagyok köztük, de ismeretlenül is gyászoltam a halotakat, akik a falujuk védelmében estek el. Ők mindannyian a falu hőseivé váltak és a nevük felkerül egy kőre a többi hős mellé. Visszatérve a táborba egyből sátrat bontottam, majd összeszedve a felszerelésem Ayane keresésére indultam, Sajnos a felszerelésem egy részét pótolnom kell, amihez talán lesz elég pénzem, de  a harcok rengeteg új ötletet is adtak, amihez nem biztos.
- Most merre?
- Nem tudom.
Igazából a kérdés felesleges volt, mert tudtam, hogy a Tűz országának határvidékeit veszem célba, majd ha elég felkészült leszek, akkor megközelítem Konohát, hogy engedélyt kérjek a ideiglenes letelepedéshez és esetleg megtanulhassam a tai jutsu technikáit.