Juurin Kensei

Suika no Jutsu:

Ez az egész egy szintén unalmas nappal kezdődött, ami már kezdte egyre jobban idegesíteni. Nem kapott egy ideje megbízásokat se, így legalább volt elég ideje az edzéssel foglalkoznia. Főleg mostanában egy technika járt mindig a fejében, még pedig a Mizu Kawarimi, ami már igen csak sokszor megmentette az életét harcokban. Most jelen pillanatban azon gondolkozik, hogy miként tökéletesíthetné a dolgot. Eddig nem tudta olyan sokáig fenntartani a folyékony halmazállapotot, de ha talán több chakrát fektetne bele, és minél többet gyakorolná, talán... Gondolkozik, ahogy leül az egyik fa tövébe, és kényelembe helyezi magát.
~ Hmm... mégis csak jobb lett volna egy kis sake-t hozni a faluból, úgy érzem már kezd elvonásim lenni. ~ sóhajt egyet. Pedig jól tudja magáról, hogy nem alkoholista, de már olyan rég ihatott egy pohár jóízű rízspálinkát, hogy már kezdi azaz érzés átjárni, mintha függővé vált volna. Kitép egy fűszálat a magasranőtt gyepből, majd a szájába helyezi. Jelenleg ez is elég, nem kell ide fogpiszkáló.
~ Áhh... Sok víz kéne ide a gyakorláshoz, mennyire idegesítő. Legalább nincs messze a legközelebbi kis tó. ~ áll föl végre, ahogy föl rakja hátára a kardját és elindul a tó irányába. Az idő jelen pillanatban kíváló a fejlesztéshez, nem erős a szél, minden nagyon csendes, és napsütötte. Mintha az ember teljesen egybeolvadna a természettel, igazán vérpezsdítő. A tó egy kráterben helyezkedik el, valószínűleg itt régen egy vulkán volt. Amiatt mondható ez el, hogy ez a kiemelkedés márha nem is hegy, de egy igen tekintélyes domb. Van itt bőven víz, és szerencsére nem is forró, mint a gejzír. Lerakja a csomagjait, majd közelebb megy a vízhez. Egyelőre nem sétál rá a víz felszínére, semmi kedve már az elején túlságosan előre haladni, és netalántán meghalni. Ki tudja, ha nem melegít, és edz rá eleget, lehet soha nem lesz képes újra összeállítani a testét. Már pedig neki most az a legfőbb célja, hogy a folyadék alakját egyesíthesse a tóval. Először biztosra kell mennie, hogy sokáig fenn tudja tartani az alakját, és legfőképpen elég szilárdan ahhoz, hogy elkülönítse valamennyire a tóban lévő víztől. Ez az ő gondolatmenetének első fázisa. Utána talán majd jöhet valami bonyolultabb... A Mizu Kawarimi nem igényel kézjeleket, csak koncentrációt, így Kensei összeteszi a tenyereit, és mint aki meditál egy kicsit magába zuhan. Eltelik néhány perc, mire vesz egy nagy levegőt, és elkezdi a technikát. Ami nála maradt jelen pillanatban egy kunai, amit most elő is vesz a jobb kezébe, majd egy határozott mozdulattal lecsapja a balt. Az azonnal visszanyeri formáját, nem is várt kevesebbet a férfi. Ám most a lényeg, hogy meddig is bírja ezt most fenntartani? nem kis kockázat, de ő úgyis érzi, mikor kezd kifogyni a chakrából. Folytatja tehát a műveletet, de nem csak a karján, a lábait, majd a torzóját is célozza, és mindegyik azonnal visszanyeri eredeti állapotát. Napnyugtakor fejezi csak be Kensei, mikor már érzi, hogy ez sok volt neki. Mindig is szerette a végletekig hajtani magát, de ez a dolog most nem vicc. Valamit elront az életébe is kerülhet, de ugye a cél igen csak vonzó a számára.

***

Több nap is így telik el, már idejét nem tudja, hogy mikor fárasztotta le magát ennyire, de a folyamatos gyakorlás kifizetődőnek látszik. Sokkal tovább fenntudja tartani az állapotot, és sokkal jobban tudja irányítani is már testét a férfi, folyékony halmazállapotban. Ezzel közelebb került a célhoz, mégis még rengeteg fejleszteni valója van. A következő célja, hogy végre elérhesse, ha legalább egy kicsit is, de eggyé váljon a tóval. Kezdetben neki egy kar is megteszi. Belép hát már ezúttal a vízfelszínre, és bemegy egyenesen a tó közepébe. Szintén nagy levegőt vesz, majd elkezd koncentrálni. Ez most egy kulcsfontosságú pont, de már sokkal biztosabb magában. Érzi, hogy megtudná tartani magát, és épségben a karját. Beledugja hát jobb kezét a tóba, és elkezd mégjobban koncentrálni. Először a keze kezd el folyékonnyá válni, majd felmegy egészen a könyökéig. Egyelőre úgy tűnik minden rendben van. Mozgatja kicsit karját a férfi, hogy lássa mozog egy kicsit is vele a víz. Annyi chakrát áramoltatott bele, hogy remekül megtartotta a formát, és habár víz lett a karja, a formája még így is látszik a tóban. Ennél tovább persze még mindig nem mer menni Kensei, hozzá kell szoknia, különben még mindig nagy bajba kerülhet, ha kiesik a koncentrációból. Ha már ezt az ember megszokta, úgyis ösztönösen is tudja majd alkalmazni. Ismét legalább egy hét telik el ezzel a tréninggel. De úgy szintén nem csak a jobb kart, hanem a lábakat, és a bal kart is folyékonnyá alakítja, hogy mindenhol érezhesse.

***

A következő hét már tényleg a technika teljes valójának fejlesztése, hiszen mindezidági erre készült a férfi. Már sokáig eljutott, és ha ő egymaga képes volt a Kekkei Genkai-át segítség nélkül a csúcsrafejleszteni, hát ez se fog majd ki rajta. Kíváló már a chakra elemi manipuláció terén, így ettől már biztosan nem kell tartania. Újra besétál hát a tó közepébe, és elkezd koncentrálni.
~ Ha ez sikerül, akkor olyan ünnepséget csapok, hogy olyat még újév napján se látni. A fenébe is veszek egy hordónyi sake-t.. Yosh... ~ - Hááá.. - ordít egyet elszántan, majd fejest ugrik a tóba. Szép lassan elkezdi egyesíteni testét a tóval. Idáig is tudta már egy kicsit irányítani a vízet, ahol a karja, vagy a lába csatlakozott a tóval. Ezúttal ez most sokkal nagyobb lehet. Nem kell egy perc se, és a teste teljesen átváltozik. Látja a vonalait a vízben, és jól is érzi magát. Ilyenkor teljesen természetes a víz alatt, már amúgy is megszokta, hiszen szerette a vizet. A chakrájának most ezúttal jól ki kell tartania, hiszen emiatt edzette le ezt a 3 hetet. Próbálja mégjobban megszokni az egészet, így fejébe vette, hogy megpróbálja minél tovább fentartani az állapotot. Felúszik a vízfelszínre, majd egy kis tesztnek veti alá az egészet. Chakrát gyüjt a vízbe, majd jobb karjával egy ütést mér a víz alatt a part felé, így meglepő módon sikerül egy hatalmas hullámot indítania a parthoz.
~ Oké... Nem sokszor mondom ezt, de ez nagyon király... ~ mosolyog magába, de azonnal visszatér a koncentrációba, mert nem akarja, hogy nagyon kiessen belőle. Még megismétli karjával ötször ugyan azt a mozdulatot, és minden egyes ütésnél sikerül hullámokat gerjesztenie. Chakrától függően persze ezeket tudta növelni, vagy kicsinyíteni is. Ezt a gyakorlást viszont nem húzza sokáig, nem valami jó ötlet sokáig ezt az új technikát használnia, főleg ilyenkor amikor még teljesen friss. Idővel úgyis jobban belejön... Tehát csak kimászik a vízből és egyelőre nyugtázza, hogy a durvább részeken túl van.
~ Huh... Rendben, ezt már csak gyakorolni kell, csak gyakorolni. ~ sóhajt egyet, majd leül a fűbe. ~ Vajon még mindig olyan jó ramen-t árulnak a közeli faluban? Cöhh... nem mintha versenyezni tudna Ichiraku úréval, de hát annyira éhes vagyok... ~ mosolyog el magában, ahogy felkapja a holmijait, majd kardját is a hátára erősíti, és elindul a faluba.


// Engedély megvan rá, csak én voltam lusta hamarabb leírni a tanulást, gomene. ^^ //