Kazedando Soroshima vs Juurin Kensei
2 posters
Naruto Gundan :: Kaszinó :: PvP Harcok :: Archívumok
1 / 1 oldal
Kazedando Soroshima vs Juurin Kensei
A Szél Fehér Ura versus a sárkány szelidítő.
Juurin Kensei- Játékos
- Tartózkodási hely : N/A
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 900
Re: Kazedando Soroshima vs Juurin Kensei
*Egy természetellenesen szép és kellemes napon, amelyeken hősünk szokása csak annyi volt, hogy elfekszik egy fa alatt és számolja a leveleket a fán, vagy addig alszik, amíg kényelmetlennek nem érzi a helyét, most épp egy füves pusztán sétált.
Különösebb oka nem volt, csak el akart kicsit szakadni a kis csapattól, akik útközben csatlakoztak hozzá, tanítványa és barátnője mind a ketten kedvelték a társaságát, ahogy ő is az övükét, bár ezt nem gyakran kötötte az orrukra, de mind ezek mellett akkor is a magányos farkas szerepéből nagyon nehéz kitörni, és az egyedüli sétálgatás és lazsálás időnként még midig jót tett neki.
Le akarta vetkőzni ezt a szokást, de valahogy mindig vágyott arra, hogy elmenjen és szórakozzon kicsit önmaga, mondjuk egyedül edzzen és közben lepusztítson egy erdőt, vagy egy barlangot, vagy valamit. Már nem volt a régi, nem gyilkolászott csak úgy brahiból, meg rohant neki minden erősnek látszó figurának, bár tény ami tény, így szerezte az erejét, és így lett az aki ma már csak egy lusta semmirekellő.
Azonban ennek a lusta semmirekellőnek még mindig nagy erő lapult a markai között, olyan erő ami segíthetett volna a háború eldöntésében, de nem szomjazta a háborút, sőt inkább kimaradva belőle szépen nyugodtan elsétált minden csetepaté, vagy nagyobb csatatér mellett..
De az agresszió az más, még mindig volt pusztítási vágya, amit ki kellett élnie valamin, ezért néha sajnos a természet sínylette meg ezt a vágyat. Ilyen volt a mai nap is, eljött, és átsétálva az erdőn felszántott pár erdő részt, kellemes síkságot csinált belőlük, ahol mint valami járható úton hosszan el lehet látni. Tovább haladva jutott el arra a mezőre, ahol épp sétált.
Gondolataiban egy nagy pizza, meg egy nagy leves Ramen lebegett.
Egy ideje nem jártak településen ezért nélkülöznie kellett az ilyen finom és egészségtelen dolgokat, helyette konzerveken, meg háborús egység adagokon éltek, aminek az íze olyan volt mint egy nagyon romlott sajtnak.
A furcsa az egészben, hogy állatokat sem talált amiket meg lehetett volna sütni, csak erdő meg kövek, meg fű... semmi ehető...
Remélte, hogy a közeljövőben találnak valami helyet, ahol jól fel lehet tankolni a készleteket, aztán néhány hétig megint lesz olyan kaja, amit csak szeretnének.
Megunta a sétálást és úgy döntött leül egy csöppet. Le is telepedett egy fa alá, majd az ülésből átvetette magát fetrengésbe... Kellemesen tapasztalta, hogy a fák lombjain pont átsüt a nap, és kellemesen érezni a fuvallatokat is … Nem volt nagy gondolkodó, de ez a kellemes környezet még egy idiótát is mély gondolatokra késztetne, nem hogy Soroshimát, aki nem volt ostoba.
Elmerengett a háborúról, a nagy csatákról, meg a sok baromságról amit látott, hiszen már látta az előző nagy Ninja háborút is, legalábbis amit egy külsős gyermek láthatott belőle, a sebesülteket és azt a kellemetlen szorongó légkört a faluban...
De ma már mind ez nem megijesztette inkább unalmasnak találta... A jó harchoz nem tömegek, csak két nagyon erős harcos kell, ez volt az elve... Akik maguk helyett küldenek embereket harcolni azok gyávák, akik pedig sereggel harcolnak szintén azok. Egy konfliktus lekezelésére elég lenne két erős harcos... Két falu legjobbja, akik összemérik erejüket és ez alapján dől el a konfliktus. Semmi felesleges halál, és semmi kellemetlen légkör... Így merengett magában a magányosan álló fa tövében feküdve....*
Inaktivitás miatt lezárom - Madara 2013.12.25.
Különösebb oka nem volt, csak el akart kicsit szakadni a kis csapattól, akik útközben csatlakoztak hozzá, tanítványa és barátnője mind a ketten kedvelték a társaságát, ahogy ő is az övükét, bár ezt nem gyakran kötötte az orrukra, de mind ezek mellett akkor is a magányos farkas szerepéből nagyon nehéz kitörni, és az egyedüli sétálgatás és lazsálás időnként még midig jót tett neki.
Le akarta vetkőzni ezt a szokást, de valahogy mindig vágyott arra, hogy elmenjen és szórakozzon kicsit önmaga, mondjuk egyedül edzzen és közben lepusztítson egy erdőt, vagy egy barlangot, vagy valamit. Már nem volt a régi, nem gyilkolászott csak úgy brahiból, meg rohant neki minden erősnek látszó figurának, bár tény ami tény, így szerezte az erejét, és így lett az aki ma már csak egy lusta semmirekellő.
Azonban ennek a lusta semmirekellőnek még mindig nagy erő lapult a markai között, olyan erő ami segíthetett volna a háború eldöntésében, de nem szomjazta a háborút, sőt inkább kimaradva belőle szépen nyugodtan elsétált minden csetepaté, vagy nagyobb csatatér mellett..
De az agresszió az más, még mindig volt pusztítási vágya, amit ki kellett élnie valamin, ezért néha sajnos a természet sínylette meg ezt a vágyat. Ilyen volt a mai nap is, eljött, és átsétálva az erdőn felszántott pár erdő részt, kellemes síkságot csinált belőlük, ahol mint valami járható úton hosszan el lehet látni. Tovább haladva jutott el arra a mezőre, ahol épp sétált.
Gondolataiban egy nagy pizza, meg egy nagy leves Ramen lebegett.
Egy ideje nem jártak településen ezért nélkülöznie kellett az ilyen finom és egészségtelen dolgokat, helyette konzerveken, meg háborús egység adagokon éltek, aminek az íze olyan volt mint egy nagyon romlott sajtnak.
A furcsa az egészben, hogy állatokat sem talált amiket meg lehetett volna sütni, csak erdő meg kövek, meg fű... semmi ehető...
Remélte, hogy a közeljövőben találnak valami helyet, ahol jól fel lehet tankolni a készleteket, aztán néhány hétig megint lesz olyan kaja, amit csak szeretnének.
Megunta a sétálást és úgy döntött leül egy csöppet. Le is telepedett egy fa alá, majd az ülésből átvetette magát fetrengésbe... Kellemesen tapasztalta, hogy a fák lombjain pont átsüt a nap, és kellemesen érezni a fuvallatokat is … Nem volt nagy gondolkodó, de ez a kellemes környezet még egy idiótát is mély gondolatokra késztetne, nem hogy Soroshimát, aki nem volt ostoba.
Elmerengett a háborúról, a nagy csatákról, meg a sok baromságról amit látott, hiszen már látta az előző nagy Ninja háborút is, legalábbis amit egy külsős gyermek láthatott belőle, a sebesülteket és azt a kellemetlen szorongó légkört a faluban...
De ma már mind ez nem megijesztette inkább unalmasnak találta... A jó harchoz nem tömegek, csak két nagyon erős harcos kell, ez volt az elve... Akik maguk helyett küldenek embereket harcolni azok gyávák, akik pedig sereggel harcolnak szintén azok. Egy konfliktus lekezelésére elég lenne két erős harcos... Két falu legjobbja, akik összemérik erejüket és ez alapján dől el a konfliktus. Semmi felesleges halál, és semmi kellemetlen légkör... Így merengett magában a magányosan álló fa tövében feküdve....*
Inaktivitás miatt lezárom - Madara 2013.12.25.
Kazedando Soroshima- Játékos
Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1050
Similar topics
» Shiruba Tsuki vs Juurin Kensei
» Kazedando Soroshima Vs. Kenshiro Hanae & Kenshiro Mirubi
» Juurin Kensei
» Juurin Kensei
» Juurin Kensei
» Kazedando Soroshima Vs. Kenshiro Hanae & Kenshiro Mirubi
» Juurin Kensei
» Juurin Kensei
» Juurin Kensei
Naruto Gundan :: Kaszinó :: PvP Harcok :: Archívumok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.