Juurin Kensei

Már egy ideje, hogy Kensei megint a pusztákat járja magányosan, s bizony semmi sem változik. Örökösen a nyomában vannak, valaki a bűneiért vadássza, és likvidálni szeretné, valaki a pénzjutalmat akarja, és simán csak a fejére pályázik. Ám vannak olyanok is, akik pusztán kíváncsiak, hogy mire is képes ez a shinobi, és mindenáron kiakarnak állni vele. Nem mint ha nem tudná megérteni ezeket a dolgokat, hiszen jó maga is a fejvadászatból élt. Persze akadtak más munkái is, de pénzének jelentős részét onnan szerezte. Ha apró-cseprő munkákat vállalt volna, mint az átlag emberek, nyilvánvaló, hogy nem húzta volna ki ennyi ideig. Még most is elégedett azzal, hogy ennyi pénzzel idáig eljutott. Volt pénze lefizetni shinobikat, hogy tanulhasson a Víz országában, majd a Villámok földjén is. Konkrétan a pénznek köszönhetően vállhatott erőssé, de persze az ember akarata is nagyon fontos. Bíznia kell önmagában, és addig feszegetni a határokat, míg át nem töri azokat. A Midoriryugan-t is így tökéletesítette ki. Senki más nem volt a segítségére benne, csak saját maga, a saját akarata, és a saját tréningje.
Ám térjünk is vissza a jelenbe, hiszen a férfi egy újabb falut megy meglátogatni a Tea Országába. Igen, az egyetlen hely, ahol talán csak egyszer fordult meg életében, de akkor is csak átutazóként, nem töltött el sok időt a falvak tanulmányozásával. Így ez a falu is számára idegen, amit kitűzött célpontjául. Állítólag ez a bizonyos kis település kezd felvirágozni mostanában, ami igen csak különös, főleg hogy a shinobi világháború küszöbén állunk. Ilyen helyzetekben álltalában a kisebb falvak bepánikolnak, és inkább költöznek olyan helyekre, ahol védelemre számíthatnak.
Viszont ez a falu más, valamitől egyáltalán nem fél a közeljövőbeli veszélytől. Vajon mitől is lehet ez? Remélhetőleg talál azért válaszokat Kensei, amint eléri azt a falut. Remek kis utat talált magának, ami elvileg egyenesen az uticéljához vezeti. Az útat viszont baljós csend fedi, pedig az erdő mélyében van a férfi. Legalább a madarak visítozását, vagy a varjak károgását lehessen hallani. Nem... Semmi... Hulla csend van. A szél viszont hirtelen felerősödik, és olyan szinten megrezegteti a fák ágait, hogy azok elkezdik hullajtani leveleiket, terméseiket. Remek alkalom kihasználni az ágak hangos recsegését egy észrevétlen támadáshoz, és ezt valaki így is teszi a bozót takarásában. Egy nyíl repül ki a bokrok közül, ami most meg is lepi Kensei-t, nem számított nagyon támadásra ezen a kis békés úton. Ki az a bolond, aki rátámad? Már megint vadász ninják lennének? Meglepte a férfit a nyíl, de még tud rá reagálni, így csak egyszerűen elhajol előle. Bárki is volt a támadója, a fejére célzott, tehát rögötn végezni akart vele.
- Na hát ezt a pofátlanságot, és hol marad a traccsparti? - kacag fel egy kicsit, de nem kap választ. Helyette csak még két nyílvessző repül felé, amiket már a kardjával hárít. Az idegen még mindig nem hajlandó megmutatni magát. Talán csak tesztelni próbálja a célpontját, de az is lehet, hogy csak egy ostoba kis senki, akinek fogalma sincs, hogy kivel kezdett ki. Kensei felvesz egy védelmi pozíciót, várva hát ha jönnének még nyilak. - Ha nem jössz ki saját magad, akkor rákényszerítelek arra, hogy kigyere! - ordította, majd földbeszúrta kardját, és kézjelekbe kezdett. - Rairyuu no Tatsumaki! - hoz létre egy hatalmas sárkányt villámokból, és egyenesen abba az irányba lövi ki, amerről jöttek a nyílvesszők. Nem tétlenkedik ezután, újra magához veszi a kardját, és hátrál néhány métert, be a bokrokba, hogy láthassa a jutsuja végeredményét. Sikerült letarolnia vagy 40 fát, valamint a célpontját is eltalálta, aki a bozótosban bújkált. Közelebb megy hozzá a férfi, biztosnak kell lennie, hogy halott. Ebben a pillanatban ugranak ki a háta mögötti fák közül a legyőzött társai.
- Jaj ne már, el sem hiszem, hogy egy ilyen technikát pazaroltam egy egyszerű banditára. Áhh... - mérgelődik magában Kensei, fittyet hányva a körülötte lévő banditákra. - Hé haver, ne nézz le minket, mi nem akrámilyen banditák vagyunk, hanem Jinguuji Chizuko-sama személyes banditái. - tartja maga elé katanáját az illető, és máris felvesz egy támadó pozíciót. - Jinguuji Chizuko-sama... Áhh... sosem hallottam róla, bocs... - emeli meg a vállát, jelezve, hogy nem nagyon érdekli a dolog. - Kisama! - mérgesedik fel az alak, és azonnal Kensei-nek veti magát, aki könnyedén hajol el a vágása elől, majd következő elől is. Nyilvánvaló, hogy nincs semmi esélye, így védekezésen kívül mást nem is csinál a férfi. A többi bandita látva, hogy társuk nem boldogul, szintén bekapcsolódik a harcba, de a helyzet nem sokban változik. Ezek az alakok túl lassúak ahhoz, hogy kihívást jelentsenek, még arra se érdemesek, hogy végezzen velük a shinobi. Viszont azért neki is van becsülete, amibe ezek a tagok most rendesen belegázoltak. Nem öli meg őket ezért, de ejt mindegyiken egy kis vágást, megmutatva, hogy hol is a helyük. Mindegyik azonnal a földön köt ki, és felüvölt fájdalmában. - Még hogy személyes banditák, na ne nevetessetek. - ezzel visszahelyezi a hátán lévő tokba a kardot, és elhagyja a területet, folytatva útját a faluba. Azok az idióták majd legközelebb kétszer is meggondolják, hogy kire támadnak rá az úton. Szerencsére nem kell sokat gyalogolnia ahhoz, hogy elérje célját, csupán csak 2 km volt hátra a faluig. A hely kifejezetten nyugisnak tűnik, és az emberek is mind derültek. Itt lenne az ideje ennek utána járni. Kensei meg is célozza a kocsmát, mint első állomást. A csaposokból tudja az ember ilyenkor kiszedni a legtöbb információt. A kocsma réginek tűnik, kicsikét romos állapotban van, de ez azt jelenti, hogy valószínűleg az üzemeltetője mindent tud arról, ami a faluban történik.
Belép tehát a helyre, teli van alkoholtól bűzlő emberekkel. Leginkább öregekkel, akik az alkoholba próbálják folytani bánatukat. Ám látni itt másféle embereket is, mint például lecsúszott bűnözőket, vagy gazdákat. A férfi azonnal a púlthoz sétál, és finomabban ráüt egyet az asztalra. - Egy köcsögnyi sake-t kérnék. - adja le egyszerűen a rendelést, majd rákönyököl a pultra. Mindenki őt figyeli, látszik, hogy nem szoktak hozzá a vendégekhez, és nem örülnek annak, hogy itt van. Kensei azonban mit sem törődik ezzel, csak csendben várja, hogy megkapja frissítőjét. Egy fél perc csupán, és az orra elé tolják a kellő mennyiségű sake-t. - Elnézést, hogy megkérdezem, de miért ilyen csendes ez a hely, mikor a környéken banditák rejtőzködnek? - teszi fel hirtelen a kérdést a csaposnak, aki tétovázik kicsit a válaszadással, mint ha csak a kocsmában lévő emberek beleegyezését várná a válaszadásba, de végül megszólal. - Ami azt illeti azok a banditák ennek a falunak a fő védelmezői. Ők tartják távol a nem kívánatos idegeneket. A vezetőjük nagy tiszteletnek örvend a faluban. Úgy hogy adok egy jó tanácsot: Tűnjön el innen! - vágja a shinobi fejéhez a dolgot, kifejezetten mérgesen. Kensei összeráncolja a szemöldökét, nem tetszik neki ez a hangnem, de nem akar balhét. Leteszi a pénzt az asztalra, kifizeti a rendelését, majd megfogja a köcsögnyi sake-t, és mint ha mi sem lenne természetesebb, kisétál vele. Ennyi már csak azért is jár neki, amiért így beszéltek vele. Nem is mert senki se utána jönni, helyes... Hörpint egy keveset a kancsóból, s elindul végig az utcán. Egy ideig nagy a tömeg, majd az emberek elkezdenek eltűnni az utcáról, valami talán történni fog? A shinobi mindenesetre nem foglalkozik a dologgal, őt inkább most a kancsó tartalma foglalja le. Az utca kihaltá válik, és ő megtorpan az út közepén. ~ Na jóvan, látom tényleg nem szeretitek Kensei-sama-t, hogy a fene vinné el a... ~ de nem tudta befejezni a gondolat menetét, ugyanis egy nőt pillantott meg maga előtt.


Meg kell hagyni szemrevaló teremtés volt, így a férfi mint aki embambult mustrálta a nőt. A vöröshajú szépség nem mozdult, így a shinobi elindult felé, hogy megtegye az első lépéseket. Miért ne lehetne egy kicsitkét flörtölni? Szereti Yun-t, de azért mégis csak egy férfi. Amint 2 lépés távolságra kerül a nőtől, megáll, és közelebb hajol hozzá.
- Hmm... Örvendek... - mosolyodik el Kensei, de nem kap választ, sőt semmilyen reakciót. - Elég veszélyes egy ilyen gyönyörű nőnek, csak így egyedül itt a kihalt utcán bóklászni. - még most se semmi válasz, s a férfi arcán már inkább egy "unalmas" arkifejezés formálódik ki. Sóhajt egyet, ahogyan többet már nem is szándékozik mondani. Még egy nő se nézte ennyire levegőnek őt, általában oda vannak érte, most mégis más a helyzet. Tovább indul, és el akar menni a szépség mellett. Ám ebben a pillanatban az kardot ránt, de olyan gyorsasággal, hogy Kensei-nek még csak ideje sincs védekezni. Annyi a szerencséje, hogy a sake-s kancsót magaelé tartotta, mikor elindult a vágás a mellére. A katana áttőri a kancsót, majd belevág a férfi húsába. Rögtön hátrébb ugrik... A vágás ugyan nem lett mély, de a nyoma meg fog maradni, annyi szent.
- Tehát te vagy az, aki elbánt a banditáimmal, és egyet meg is ölt közülük. - mosolyodik el a nő. A shinobi arcára kiül a fájdalom, ahogy megtapintja a vágást a melkasán. Annyira nem vészes, tud tovább harcolni. Összeszorítja fogait, majd előhúzza a kardját. - Szóval te vagy az a Jinguuji Chizuko-sama, ha nem tévedek. - mosolyog elégedetten vissza a nőnek, majd aktiválja a Midoriryugan-t is a szemében. Tudja, hogy ez most nem vicc, ez az idegen nagyon jó, még senki se lepte meg ennyire. Vagy talán csak azért kapott ekkorát az "orcájára", mert alábecsülte? Egy nőtöl sose várt volna ilyesmit, nagyon is érdekes. A vöröshajú szépség kicsit meghajol.
- Úgy van, Jinguuji Chizuko a nevem, egy büszke szamuráj, aki most elveszi az életed. - néz a férfi szemeibe. - De látom nem egy egyszerű shinobi-val van dolgom, mi a neved? - kérdezi teljesen nyugott hangnemmel. - A nevem Juurin Kensei, és azt ajánlom ne becsüld alá a kardforgató ismeretemet. - vesz fel Kensei egy védekező állást, egyelőre vár, leakarja tesztelni ellenfelét, hogy mennyire is erős közelharcban. Most hogy aktiválva lett a Midoriryugan is, biztosan talál valamiféle gyengepontot. - Rendben van, kezdjük hát! - vonja ki újra kardját hüvelyéből a nő, de nem ront a shinobira, csak suhint kardjával a levegőben, aminek következtében egy vágást indít a levegőbe chakrájával. ~ Tehát ez a szamurájok chakrahasználási módja. Shimatta... ~ tartja maga elé kardját, így sikerül némiképp kivédeni a vágást, de mégis, köpenyét felsérti kicsikét. Újra csak hátrálni kényszerült, ami igen csak feszéjezi. Kezd igazán bedühödni... Rá is ront a szamurájra, nem épp a legjobb taktika, de már rég bosszantotta ennyire valami. A gyorsasága remek... Ugyan a harcban mozgásilag nem kiemelkedő a gyorsasága Kensei-nek, de a karja, és kardnak a sebessége már annál inkább. Ez annak is köszönhető, hogy a penge rendkívül könnyű, így ha nagyon gyors az ember 1 másodperc alatt több vágást is letud adni. Ezzel sikerül is meglepnie ellenfelét, aki sikeresen hárítja minden egyes kisérletét.
- Ezt nevezem, szóval mégsem csak a szád nagy. - ~ Már értem, hogy miért intézte el őket olyan könnyen... cöhh.. ~ gondolja magában a nő, ahogy most ő próbál egy kis távolságot tartani, de biztos hogy ez jó ötlet? Amint a szamuráj meghátrál kicsit, Kensei is azt teszi, hogy létrehozzon egy jutsu-t. A kard újra a földbe szúródik, de a kézjelek olyan gyorsak, hogy itt már a nő se tudott nagyon mit reagálni.
- Suiton: Mizurappa! - lő ki szájából egy erős vízsugarat, ami pont a kiszolgáltatott ellenfelét vette célba. Mivel a szamuráj megakarta rohamozni, elkezdett egyenesen felé futni. A vízsugár pont telibe kapta, ám ugye mint tudjuk ez a technika nem okoz semmilyen sérülést, csupán a célpontot egy kicsit arréb tessékeli. 4-5 méterrel hátrébb is löki a nőt, így van ideje újra felvenni a kardját. - Ez még csak a kezdet... - mosolyog a shinobi, mire Chizuko felnevet. - Háháháhá... Ez szép trükk volt. Áhh... csurom vizes lettem. - simítja végig kezét felsőjén, ami a víznek köszönhetően teljesen áttetsző lett. ~ Hmm... nem rossz. ~ néz a nőre elégedetten a férfi. ~ Kicsit sajnálom, hogy harcolnunk kell, micsoda pazarlás... ~ sóhajt magában Kensei, amit a szépség is észre vesz. - Na mi a baj, máris hitedet vesztetted? - jön a kérdés, mint ha csak tényleg ez lenne az oka a sóhajnak. - Jól van, folytassuk! - indul rohamra a férfi. Ám Chizuko nem mozdul a helyéről, ezúttal megint vágásokat küld a levegőbe chakrájával, de ezúttal a Midoriryugan "Kőbör"-jének köszönhetően nem sok hatása van. Eléri a nőt, és a kardok összecsörrenek. Itt az ideje, hogy kihasználja a nő vizes állapotát. Elég közel került hozzá, és nem sejti, hogy neki a másik elem a villám. A banditáji ugyan már láthatták, de nem túl valószínű, hogy azok bármi hasznosat is tudtak volna mondani neki. Főleg hogy valószínűleg egy jó időre eszméletüket vesztették. A trükk jól sikerül, s Kensei azonnal el is kiáltja magát.
- Raigeki no Yoroi! - a villámchakra felgyülemlik a shinobi körül, majd kicsapódik, egy külső páncélt alkotva. Ez ugyan egy B szintű technika, de ha egy vizes ellenfél kapja ezt telibe, igen csak rázós élményben lehet része. Ellenfele be is nyeli a kis villámokat, és a földre zuhan rángatózva. - Áhh... Mi a... Chh... - Kensei nem tudja befejezni a támadást, mert meglepetésére Chizuko felpattan, és egy vágást intéz felé, mi hátrálásra kényszeríti. - Erre nem számítottam, de ne hidd, hogy ennyivel vége van. - nehezen tud egyáltalán mozogni is, de az elszántsága nem változik. A férfi leengedi a kardot, majd sóhajt egyet jelezvén hogy ebből elege van.
- Mit szólnál ha ezt itt most inkább abbahagynánk? Semmi kedvem sincs folytatni. Inkább adnék egy ajánlatot, ami szerintem neked is tetszene. - mosolyodik el csábosan. - Ajánlat? Ugyan már, nekem nincs szükségem semmire se... - lihegi Chizuko, majd elkezd közelebb lépkedni. - Figyelj! Erős vagy, és inkább nem szeretném folytatni ezt a harcot. hiszen bármelyikünk is nyer, a másikért kár lenne. Egy tehetségnek így nem kéne kárbavesznie. Szóval az ajánlatom, hogy segíts a célom elérésében, és én cserébe nyújtok neked olyan helyet, ami sokkal méltóbb a te nevedhez. - Kensei a kardját visszateszi a tokjába, jelezve, hogy ő ugyan befejezte a harcot. A nő azonban még mindig csak gondolkodik, szaporán veszi a levegőt, majd ő is visszacsúsztatja a hüvelybe a kardot. - Az ajánlat jól hangzik, de engem inkább más valami érdekel. Ugyan mondtam, hogy semmire sincs szükségem, mégis... Talán, igen. - közelebb lép a shinobihoz, és hirtelen megcsókolja. Nem is tudott mit reagálni a férfi, nem tudott kitérni, de ugyan akkor nem is taszította el a nőt. - Te kellesz nekem. - Kensei erre nem tud mit válaszolni csak bólint egyelőre, majd a jövő úgyis eldönti. Annyi most biztos, hogy a Juurin férfi talált magának egy támogatót, egy igen csak szép nő személyében.

//Ő lenne Kensei első NJK támogatója, remélem elfogadható. ^^//