A falu temetője

Tenten Szer. Márc. 31 2010, 21:24

A falu szélén található temető, ahová a harcban elesett, a csillag chakra mellékhatásaitól elhunyt személyeket helyezik végső nyugalomra.

**Kataka Ner//Unazaki Ren** Kedd Jan. 25 2011, 19:52

//Konan & Ashura//

Egy szép, felhőtlen, mégis kicsit hideg reggel volt aznap a temetőben. Az égi tüneményt még nem lehetett megpillantani, még az első sugarait, csak a távolban volt észrevehető, hogy világosodik. A temető talaja környékén köd gomolygott, és így akár egy horror film helyszíneként is el lehetett volna adni. A temető és a holtak békés nyugalmát léptek törték meg.
Egy fiatal srác lépett be a temetőbe, aki eléggé fáradtnak tűnt. Hogy honnan lehetett ezt észrevenni? Onnan, hogy akkorát ásított, hogy szemei kikönnyeztek és egy egész kacsa is belefért volna a szájába. Unottan megvakarta a derekát, majd megpillantott a temető közepén egy régi, de annál magasabb fát. A Genin elmosolyodott, majd felgyorsított, kardja néha megkoccant az övén. Amint megérkezett a fa elé, alaposan megvizsgálgatta, mint orvos a betegét, majd kezeit összecsapta és Chakra-t vezényelt a lábába. Egy aprócska széllöket jött létre a lábai körül, ami a ködöt játékosan elmozdította onnan. Ekkor hősünk szeme kinyílt és egy vigyor kíséretében felszaladt a fán. Valahol a nyolcadik lépés után elrugaszkodott és az öreg fa egyik levelek nélküli, vastag ágára letelepedett és fejét a törzsnek hajtotta.
-Milyen békés...- mondta egy mosollyal, majd lehunyta a szemét.
A fiú elég kényelmesen elhelyezkedett a fa ágán, hogy már majdnem elaludt, mikor a hátába egy kisebb fájdalom nyílalt. Keze rögvest mozdult, hogy megvakarja a hátát, de mikor a bőréhez ért megállt. Eszébe jutott, hogy egy meteort ültettek a gerincébe. Szemei kinyíltak és sokat látott szemekkel elkezdte tapogatni. Érezte a felduzzadó ereket, mely körbeölelik az idegen anyagot és magát a meteort is. Egy pillanatra visszaemlékezett a szörnyű és fájdalmas műtétre, amit nem is mindenki volt képes túlélni. A gondolatba szinte beleborzongott és csak most érezte igazán a körülötte lévő hideget.
Szomorú tekintetével felnézett az égre és örömmel vette észre, hogy néhány csillag, no meg a Hold még mindig fénylik, pedig a napfelkelte eléggé közel volt már. Egyik kezével megragadta a kardját és előre nyújtotta a levegőbe, mintha valakinek át akarná adni.
-Hinotama...(Jelentése: Hullócsillag)- suttogta kardja nevét, majd egy kuncogás kíséretében visszarakta a helyére a kardját.
Várta, hátha megtalálja őt a Sors végzete és történik valami érdekes... Valami különleges... Valami rendkívüli...

**Unazaki Ashura** Kedd Jan. 25 2011, 21:28

//Konan & Ren//

A környéken lehűlt a levegő, kora reggel volt, e két tényező közül csak az utóbbi zavarta a vörös köpenyes alakot. Fekete bakancsával hangtalanul taposta a füvet amin keresztül közeledett egy bizonyos hely felé. Annyit tudott, hogy valahova a Medvék Országába megy, de csak a belső megérzés mutatta meg neki, hogy pontosan merre is kellene mennie. Aztán vagy becsapja a hatodik érzéke, vagy nem, de nem sokszor hagyta cserben. Egy fajta babona miatt nem is akar tudomást venni erről a jelenségről, nehogy egyszer csak cserben hagyja őt mert túlságosan bízik benne egy nagy és kritikus döntés előtt. Most éppen egy klán társa nyomait kutatja fel, elvégre jó párat engedtek szabadon, néha be kell takarítani a termést, bár Ő is úgy gondolta, hogy kicsit később megy érte, hogy legalább erős ninja ként jusson be a klánba. De...át gondolta, és rájött, hogy legalább meg kéne látogatnia, ha abban a tudatban nő fel, hogy ő másokhoz tartozik, akkor még a végén túlságosan kötődni fog a mostani falujához, és akkor aztán nem lehet rávenni, hogy ő vele tartson. Ja hogy még nem mondtuk el ki is ez a vörös köpenyes csávó, aki ennyit gondolkozik? Nem más, mint a fehér hajú "szörnyeteg", Unazaki Ashura. Szokásához híven lassan gyalogolt ha éppen nem üldözte őt senki, vagy fordítva. Kardja a hátán pihent, nem volt neki neve, se különleges képessége, de már sok ember vértartalma megjárt rajta, Ashu nem akart megválni ettől a "veterán katanától", egyfajta kötődés. Mint másnak a kitömött plüss állatok, vagy a kabalanyakláncok. Talán a saját maga által kitalált jutsui közül legalább egyet ki kellett volna fejlesztenie amíg otthon volt, most már mindegy. Úgy tűnt valami kerítés féle felé közeledett, amin ahogy átnézett, sírhelyeket látott.
*Egy temető...nos remélem nem hiába jövök erre, nem akarom a semmiért zargatni a holtak nyugalmát*
Azzal fogta, és átugrott az "akadályon". Már régen érezte a másik chakratömeget a közelben, szóval végül is a kíváncsiság vette át a hatodik érzék helyét. Mégis mit kereshet itt ilyen korán egy ninja? Persze, hülye kérdés, pl. halott nagyi/szülők meglátogatása, csak egy kis nyomozás, stb. De ez az illető pihent. Még hozzá nem akárhol, egy ágon. Persze...a ninjákra vall, elvégre Ashu is gyakran ott pihen. Ahogy látta fehér hajú, és ez már még jobban felcsigázta a kíváncsiságát. Éppen a katanáját ajánlotta fel a levegőnek. Az idősebb fehér hajú elmosolyodott, zsebre tett kézzel nézte.
- Szép darab, honnan van?- kérdi a fától pár méterre állva.
A fiúnak esetleg feltűnhet valami furcsa Ashurán. Nem is a chakratömege a nagyon kirívó dolog, inkább valami különleges aura, mintha a levegő lefagyna körülötte, de egyben hatalmas nyugodtságot is áraszt magából. Baljós.

Konan1 Kedd Jan. 25 2011, 22:08

Ashura

A "szörnyeteg" egy könnyed mozdulattal átsegítette magát a temető kerítésén ami azt a célt szolgálta, hogy távol tartsa azon személyeket akik rossz szándékkal érkeznek oda. Hogy Ashura milyen szándékkal érkezett azt csakis ő tudta, bár sokak szerint nem nagyon ajánlatos éjnek közepén a temetőbe ilyesfajta szándékkal jönni. A horrorfilmbe illő jelleg még mindég megvolt ennek a helynek, de az elveszett családtagjait szorgosan kutató "érett férfit" ez hidegen hagyta. Csakhamar nyomra, vagyis inkább chakrára kapott, ami el is vezette őt egy fán üldögélő fehér hajú sráchoz aki egy karddal "hadonászott" maga előtt. Ashura nem habozott megszólítani a fán ücsörgőt, hisz mi félnivalója lenne egy S+ beosztású shinobinak?! Bár úgy tűnik a temető egy kicsit megviccelte őt, mert amikor megszólította a srácot, az komoran ránézett, majd hirtelen több varjú formájában elhagyta a kopár fát, semmit sem hagyva maga után. Rá lehet fogni, hogy a kis környezet megviccelte a szörnyeteget, vagy valami más volt? Ashura, a varjak eltűnése után, rögtön halk emberi hangot hallott maga mellől, bár nem igazán látta, hogy ki suttog, pusztán egy körvonalat látott.

Ren

A fiú a fán ücsörgött és a kardjával játszott, jobban mondva maga előtt tartotta azt és elmélkedett. Szerintem rá lehet fogni Renre, hogy nem teljesen épeszű, hisz az átlag embere, sőt a shinobik sem mennek szívesen éjjel a temetőbe, pláne nem azért, hogy ott pihenhessenek. A meghitt hangulatból azonban hirtelen kirángatta valami őt, és az a valami egészen pontosan egy földön álló piros kabátos férfi volt. Ez a hirtelen csendben megjelent személy nem szólt egyetlen árva szót sem, csak meredt Renre mintha várna arra, hogy történjen valami. Egy percnyi néma csönd szállt a két személy köré és a levegő is érezhetően lehűlt, azonban ezt az állapotot a fán ülő hamar megunta, ezért felállt azzal a szándékkal, hogy valami történjen is a semmin kívül és meg is lett a hatása. A piros kabátos reagált arra, hogy Ren felállt, pontosabban kinyitotta a száját mintha rá akart volna sikítani torka szakadtából szerencsétlen fiúra, ám hang helyett inkább egy varjú hagyta el a torkát, majd az egész teste hirtelen szétesett és varjak röpkedtek el onnan. Mintha nem is lett volna ott egy piros kabátos egyén.
Jó pár perccel később Ren hangokat hallott a közelből, de a hangot megtestesítőt nem látta pontosan, pusztán a körvonalait a nagy sötétségben.

**Kataka Ner//Unazaki Ren** Vas. Jan. 30 2011, 12:24

Ifjú hősünk maga előtt tartotta a kardját és csak teltek a perceknek tűnő másodpercek. Egy idő utána kezdte hülyén érezni magát, de a Sors közbeszólt és már is egy személy közeledett felé. A fiú összehúzta a szemeit és alaposan megvizsgálta az idegent: vörös kabátja volt, mely lágyan lobogott utána, ezüstös rövid haj és egy kard a hátán.
~Hűűű...Szép kard...Meg kéne szereznem...~ vigyorodott el ördögien magában.
Ez talán egy kezdőtől igen rossz ötlet és el is szállt, mikor észrevette a személy körül lebegő jéghideg aurát. Olyan volt, mintha a köd még sűrűbb lett volna körülötte, szóval inkább unott arccal leengedte a kardját, ami halkan koccant a fa törzsével. Csak várta, hogy a most érkezett személy végre mondjon valamit, mert eléggé kétséges, hogy valaki ugyan úgy szereti a nyugalmat, mint főhősünk. A csend kezdte nagyon idegesíteni Ner-t, ezért felállt, hátha végre reagál az a férfi, de ekkor valami igen furcsa történt. Az a hűvös aura a titokzatos személy körül hirtelen eltűnt és szája kinyílt, mintha sikítani akarna. Ekkor a szájából egy ronda varjú mászott ki, majd a teste is szét vált azokká.
~Ez elég groteszk látvány volt...*blöah*...Már nincs is kedvem reggelizni.~ kezdett egy kicsit zöldülni a feje, majd erősen megragadta a bal kezével a kardját és leugrott a fáról.
Nem is olyan távol tőle látta egy ember körvonalait, aki folyamatosan suttog valamit. A hüvelykujját rárakta alulról a védőkorongra, majd kilökte a kardhüvelyből és jobb kezével megragadta a fegyvere markolatát.
~Az előbb egy Genjutsu-t használt, szóval vigyáznom kell...~ mondta magában hősünk.
-Nem tudom, ki a franc vagy, de elcseszted a reggelemet, szóóóóóóval mutasd magad, hadd verjelek laposra!- emelte meg a hangját és beállt támadó állásba, majd szép lassan elkezdett előre csoszogni.
A Chakra-t megpróbálja minél gyorsabban az érszékszerveibe, tehát a szembe, fülbe és az orrba áramoltatni, hogy képes legyen időben észre venni a lehetséges támadásokat.

**Unazaki Ashura** Csüt. Feb. 03 2011, 16:16

//Bocsi a késésért//

Ashura türelmesen várta az illető válaszát, az azonban nem igazán akart megszólalni. Majd Ashurára nézett egy olyan komor nézéssel, ami csak az olyan tapasztalt ninjáknak lehet mint Ashura vagy Kibusha, szóval kicsit pózer az illető. Vagy mégsem? Egy pillanat múlva már varjak képében szerteszállt a fiú. Ashu csak nézett.
*Mmmmmi az édes...*
Persze egyből genjutsura gyanakodott. Viszont a fiú chakrajelenlétében biztos volt, szóval annyi elmondható, hogy nem a fiú által lett előidézve a jutsu, bármi is ez. Körbe fordult és minden sírt megfigyelt amit megtudott ebben a ködben, a fát is pásztázta szemével, de még sehol semmi. Majd a ködből egy ember körvonalai kezdtek kirajzolódni, aki éppen suttogott valamit. Ashura először megpróbálkozott egy Genjutsu Kai-al, hátha sikerül azzal legalább felfednie a támadója vagy a fehér hajú srác helyzetét.
- Feltételezem nem egy barátságos személy tart felém a ködben szavakat suttogva- mondja szinte unottan - Valahogy sosem sikerül normálisan elvégezni egy rokonlátogatást.
Ha az a bizonyos személy tesz még két lépést, akkor Ashura leveszi a hátáról a katana-ját, de a hegyét még csak a földön tartja, míg megtámaszkodik a markolaton. Minden érzékét kiélesíti, nincs többé álmosság, felkészülten vár minden fajta támadást, de ő maga vár a rohammal addig amíg fel nem tűnik az igazi ellenfele.

Konan1 Kedd Feb. 15 2011, 16:08

Ren-Ner/ Ashura

Amint a fiú látta a furcsa jelenséget, melyet nem tudott mire vélni, sőt még rosszul is lett tőle, leugrott a fáról, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a dolgokat. A földön nem talált semmit sem, hűlt helyét sem találta a poros kabátos furcsa férfinak. Ner értetlenül állt a dolgok előtt amikor is furcsa hangokat hallott magától nem is olyan messze a ködben. Nem látott semmi, pusztán körvonalakat. A kard már a fiú kezében is volt és elkiáltotta magát. Szavának semmi hatása sem volt a közelében lévőkre, mintha azok meg sem hallották volna azt amit kiáltott. A körvonal nem közeledett és a suttogások sem halkultak vagy éppen hangosodtak, még mindég nem lehetett kivenni a szavakat.
A piros kabátos Ashurával is ugyanezek a dolgok történtek mint Nerrel, a hangok s ahoz tartozó körvonalak se nem közeledtek, se nem távolodtak és úgyszintén nem reagáltak arra, amit a férfi mondott. Mondhatni Ner és Ashura éppen egymás mellett állva nézték körvonalakat, csak éppen nem látták és nem érzékelték egymást. Ám Ashura, Nerrel ellentétben, hirtelen megérezhetett egy hatalmas és mindent elsöprő erőt mely egy pillanatra felbukkant és el is tűnt nyomtalanul. A levegő mindeközben egyre hidegebb és hidegebb lett, ami már nem a férfi matt kezdett el hűlni.

**Unazaki Ashura** Pént. Feb. 25 2011, 23:16

Ashura egyre komorabb arcot vágott, nem tetszett neki az egész helyzet. Nem mintha eddig le lett volna nyűgözve a Medvék Országának vendégszeretetével, magát Asigamut kellett megidéznie, hogy egyáltalán legyen aki átdobja a mérges gázokat kibocsátó növényekkel teli árok fölött, és Asigamu nem szívlelte, hogy ilyen miatt idézte meg a fiú a nagyságos aligátort, így a landolás sem volt kényelmesnek mondható. Aztán még ilyen "ijesztőnek" szánt dolgokat is rá(juk) küld ez az ország. Nem lesz Ashura kedvenc üdülőhelye, az biztos.
A fehér hajú férfi hamarosan abbahagyja a támaszkodást a kardján, és helyette inkább lassan körbefordul, szemével pásztázva a tájat. Valami nagyon furcsa, de hatalmas erőt észlelt. A komor arcból hamarosan egy átmenet született a kíváncsiság és a minimális aggodalom között. Nem aggódott volna maga miatt, hanem inkább az zavarta, hogy a fiút nem látja, és nem tudja megvédeni ha baj lenne. Még egyszer megpróbálkozik.
- Genjutsu Kai- mondja ki halkan a szavakat, és próbálkozik a megtöréssel, már ha ez egy genjutsu.
Ha nem az, akkor csinál három Oboro Bunshint (köd klónt) magából, hátha még jól jönnek, és nem is igényelnek nagy chakrát. Ashura még kipróbál egy valamit. Ami bár nem lehet olyan etikus dolog egy temetőben, de a szükség nos...etikettet bont. Négy kunait vesz elő, amikre robbanócimkéket helyez, majd eldobja őket a négy égtáj felé, olyan távolságba, hogy a kunaiok eltűnjenek a ködben. Majd amikor hallja, vagy úgy gondolja, hogy földbe vagy bármi más tárgyba érkeztek, felrobbantja őket. Igazából ő sem vár semmit ettől a támadástól, valamiféle provokáció ként szánta a támadójának. Amikor eldobta a kunaiokat, a négy Ashura egymásba futott(ugyanis a ködklónokon minden átmegy), majd megperdültek, és utána eltávolodtak egymástól. Az egyik Ashura a fán állt, ahol az előbbi fiú ült, a második egy sírkő mellett terpesztett, a harmadik egy bokor közelében csücsült, és a negyedik, de nem utolsó sorban az igazi Ashura fal mellett támaszkodott. Reménykedik benne, hogyha megtámadják a klónokat, akkor nem őt fogják eltalálni először. Nem tudja, hogy mit várjon, de a katanája a kezében van végszükség esetére.

**Kataka Ner//Unazaki Ren** Hétf. Feb. 28 2011, 19:39

A temető környékén lágyan sikamlott a szürke köd s úgy tűnt, mintha mindent át akarna ölelni. Ezalatt a Nap semmit sem mozdult, mintha csak az egész idő megfagyott volna, csak ez megnyugtató természeti jelenség kavarog körülöttük -no meg az a valami, ami az egészet elindította- .
Hősünk felemelt hangja betöltötte az egész területet, de semmilyen válasz nem érkezett, mintha ez az egész csak egy rémálom kezdete lenne. A fiú még egy ideig figyelte szúrós szemmel a fekete árnyékot a ködben, majd elkezdte a fogait csikorgatni. Utálja, ha megvárakoztatják, hisz ha már harc lesz, akkor azon essenek át minél hamarább. Talán azért is szokta meg ezt az ötletet, mert ha az ember vár az ellenfélre, több ideje lesz egy jobb stratégiát kidolgozni, ami könnyen a vesztünket okozhatja.
-Most szórakozol velem?!- morogta az orra alatt.
Újabb percek szálltak el, de semmi változás: a sötét árnyék ugyan ott maradt, a hangok iránya vagy magassága nem változott és Ner/Ren-t sem támadta meg semmi. Végül ellazította a kezeit, majd egy kicsit oldalra döntötte a kardját és a titokzatos személyt bámulta. Csak várt és várt...és várt....és várt...no meg várt.
-Na jó, unatkozom...- mondta unottan, mire a bal kezével belenyúlt a zsebébe és előkapott egy Kunai-t.
Egyik ujjára ráhúzta és játékosan megpörgette néhányszor, majd kivette az ujját és egy hirtelen mozdulattal a dolog felé dobta. Egyszerűen megunta a várakozást, szóval nem volt mit tenni. Arra kíváncsi, hogy ami éppen előtte áll igazi vagy csak illúzió, ami arra utalhat, hogy egy Genjutsu vagy...vagy egyszerűen beteg.
~Ha ez egy Genjutsu...akkor nagy bajban vagyok...Még nem ismerem azt a technikát, amivel meg tudnám törni...De ahhoz, hogy én kikerüljük, külső behatásra van szükségem. Reménykedem a köpenyes arc valahogy kivágja magát. Vagy az is csak illúzió volt?~ gondolkozott el és védekezőállásba állt.

Konan1 Hétf. Márc. 28 2011, 20:25

Hűvös, félelmetes, és minden ami rossz. Ez a pár szó az ami leginkább jellemezni tudta volna a temetőt és az abban történteket. A levegő hideg volt és a varjak károgásával valamint szárnycsapdosásainak hangjával volt tele, mindaddig míg minden tekintet Ashurára szegeződött volna, legalábbis a madaraké. A férfi megpróbálta bevetni a Genjutsu Kait és ezzel eloszlatni maga körül a homályos részleteket melyeket talán egy illúzió okozott, azonban egy cseppet sem járt eredménnyel ez a manővere. A körvonalak melyek nem messze voltak tőle, ugyan úgy suttogtak mint eddig, tudomást sem véve Ashura jelenlétéről, sőt Ren sem bukkant fel. Mivel ez a kis akciója kudarcba fulladt, de nem adta fel és chakráját használva létre hozott négy ködklónt, vagy is inkább csak létre akart hozni, ugyanis hiába a kézjelek és a chakra, nem történt semmi sem. A klónok nem jelentek meg a várakozás szerint ami már magában is furcsa volt, de nem annyira mint az ez után történő dolgok. Ashura folytatta tervét, majd négy kunait a robbanójegyzeteivel eldobta a négy égtáj felé melynek megvoltak a maguk hatásai is. Amit Észak-Nyugat felé dobott az a földbe állt bele úgyszintén ahogyan a Dél-Nyugat felé eldobott kunai egy fába állt bele, az Észak-Keleti Kunai is a földbe állt be azonban a hangja sokkal eltérőbb volt mint a másik földbeállónak, ennek a kunainak a hangja sokkal tompább és életlenebb volt a hangja, csak úgy mint a Dél-Kelet felé eldobott kunainak ami egy fába állt, viszont ennek a dolognak nem tulajdonított nagy jelentőséget Asura és robbantani készült. Kézpecsétet megformázta, chakrát irányított, majd a Katsu után semmi sem történt, csak úgy mint a ködklónoknál sem. A jegyzetek nem robbantak fel, nem reagáltak semmire.
Mindeközben Ren már igencsak türelmetlenül vesztegelt egy helyben és emelte meg hangját hol itt, hol ott. Keze még mindég kardján volt és panaszkodott éppen az orra alatt amikor egy kunai süvített el a feje mellett és csapódott neki a közelében lévő fának. Amikor alaposabban megnézte azt a fegyvert, láthatta rajta a robbanó jegyzetet, azonban az nem csinált semmit, nem robbant fel. Ren is hallotta maga körül a négy égtáj felé a koppanást, azonban Asurával ellentétben ő a Észak-Nyugat és a Dél-Nyugat felőli kunaiok hangját hallotta tompábbnak, életlenebbnek.

**Unazaki Ashura** Szomb. Ápr. 09 2011, 16:24

Ashura nagyon furcsállta az eseményeket, bár nyugodtságán nem változtatott a helyzet. Valaki szórakozik vele. A chakrájával semmit nem tudott végre hajtani, nem tetszett neki a gondolat, de nem idegelte magát emiatt. Legalább a kunaiok megérkeztek a helyükre, elvégre eldobáshoz nem chakra kell. Körülnézett. Még mindig semmi változás a környezetben, nem látja az előbbi fehér hajú fiút, csak az idétlen hollók repkednek össze vissza. Hollók...erre még később vissza tér, ha nem talál semmi érdekeset még. Egy hosszú sóhajt enged ki magából.
- Szóval így állunk...Rendben, hát akkor játszunk bújócskát! Én vagyok aki keres, hát akkor keressünk- mondja, miután kardja pengéjét a földről felemeli, majd maga mellett tartja készenlétben. Elindul az Észak-Keleten leérkezett kunai felé, közben pedig figyeli a tájat. Hát nem túl változatos, annyi biztos. Halott emberek sírjai, akikre már csak a temetésük helye miatt emlékeznek. Ashurának megvolt a maga gondolata a sírokról, de inkább most nem fárasztotta magát az új gondolatok gyártásán. Maximum ezután kétszer meggondolja hogy egy temetőbe lép be. A kardját maga előtt meglóbálja néha, csak lazán, hátha esetleg valami érdekes dolgot megüt vele.
Mennyit is képes szenvedni azért hogy összekaparja a klánját, pföh. Valószínűleg más ember nem lenne erre képes, ezért is múlik rajta, hogy az Unazakik ismét együtt éljenek. Elsősorban nem magáért erősödött meg, a klánja adta a célt, hogy erős legyen, és képes legyen egy helyre terelni a famíliát, majd egy nagy helyet szerezzen, ahol élhetnek. A Gőz Országa már nem tűnik túl jó ötletnek, elvégre szinte mellette van a mocskos Víz Országa. Ezer százalék, hogy nem hagynák békén a fehér hajú népeket. A Völgy Országa és a Hegy Országa a következő két jelölt, de ilyenkor jut eszébe Ashunak, hogy most egy kunait kéne keresni ami valahol erre landolt. Néha-néha keresés közben megfogott egy-egy követ, és megpróbált velük megdobni egy hollót.

**Kataka Ner//Unazaki Ren** Hétf. Ápr. 18 2011, 20:42

Csönd és csönd. No meg még több csönd és egy kis piszmogás az orra alatt. Szinte már lehetett hallani, hogyan "mozog" a köd és saját lélegzése akár egy robbanás hangjáéval vetekedett. Ren hihetetlenül nem bírta az unalmat, folyton benne van a mozgás kényszere, de hisz ez így van rendjén, hisz egy remek Futár Ninja lett belőle az évek alatt.
Hősünk idegesen emelgette jobb szemöldökét és kezei mintha görcsbe rándultak volna, majd idegesen belemarkolt a zsebébe.
-Értem én, ki akarsz készíteni...De ez nem jön össze, öcskös!- üvöltötte megint a semmibe, de semmi válasz.
Idegesen fújtatott egyet, majd egyszerűen fogta magát és lehuppant török ülésbe ölbe tett kezekkel. Ez a helyzet egyáltalán nem kedvező egy kardforgató számára, így inkább próbálja a puzzle darabjait összerakni.
~Szóval jött egy férfi...Kimászott a száján egy varjú...És azóta itt van ez az idegesítő köd. Már azóta benne lennék ebbe a Genjutsu-ba, hogy idejöttem? Neeem...A férfiból határozottan éreztem egy furcsa, hideg aurát. Ő biztos valódi volt. Lehet hogy ő hozta létre ezt a csapdát? De akkor meg minek mutatta meg magát?~ dörzsölte meg az állát.
~Lehetséges, hogy egy másik Ninja követte őt és azt hiszi én is kapcsolatban vagyok vele? Vagy lehet meg akar védeni? Ez így túl zavaroooooooos~ dörzsölte meg idegesen a fejét.
A következő pillanatban pedig csak villámgyors reflexeinek és ügyességének hála volt képes elkerülni a felé száguldó Kunai-t. A kés halkan csapódott a fába, s mikor Ren hátranézett, megpillantotta a Kunai végén himbálózó Robbanó Cetlit. Szemei majdnem egy sárgadinnye nagyságúra nőttek meg, majd pánikszerűen vetette magát a földre, hogy valamennyire el tudja kerülni a robbanás hatását. Már várta, ahogy a fa szilánkja belevágódnak a hátába és ahogy a robbanás földdarabokat dobál felé, de... nem történt semmi. Csak a lágy szél hullámozta azt az idegesítő papírdarabot.
-Ha-ha-ha...Nagy poén...- morogta dühösen, majd feltápászkodott és leporolta magát.
Egy gyors mozdulattal mindkét kezébe megjelent egy-egy Shuriken, majd egymás után eldobta őket. Az egyikkel az volt a célja, hogy a Címkét elválassza a Kunai-tól, míg a másikkal az, hogy elkapja vele a címkét és minél távolabb vigye magától. Hisz fő a biztonság, bármikor aktiválhatják. Szóval ha sikerülne, megvizsgálná a Kunai-t és ha nem találna rajta semmi érdekeset, fogna egy darab papírt, előkapna még egy ceruzát és a következőt írná rá.

Nem tudom, ki a franc vagy, de rohadtul unom ezt a rohadt ködöt és szeretnélek már fenéken billenten...
Köszöntem!

Egy jóképű sráctól

Ha készen van a levéllel, rácsavarja pont arra a Kunai-ra, amit a titokzatos személy dobott felé, majd egyszerűen vissza a feladónak és megint csak azt tudja csinálni, hogy vár.
(Unalmában elkezdett Sudoku-zni a sárban...=.=)

Konan1 Hétf. Május 02 2011, 21:35

Ashura megunta a várakozást és a tétlenséget mely már azóta folyik, hogy elvesztette szem elől a fiút akit látott. Arra nem is gondolva, hogy talán az egészet a fehér hajú, fán ülő fiú kis trükkje, hogy másokat bolonddá tegyen s kisemmizzen, esetleg megöljön. A kard lassan de biztosan mozgott a kezében és hasította az útjába kerülő levegőt és kavarta az őt körülölelő ködöt. Ahogyan haladt előre úgy hallotta egyre hangosabban azokat a hangokat, melyeket ezelőtt szinte alig hallott és a titokzatos körvonalak felől érkezett. Még pár lépést tett és egészen pontosan hallani lehetett a susmogást. - Hé ne úgy áss már te pancser... - Jól van már, a nagyja már kész van. - Nem érdekel, dolgozz gyorsabban. - Miért én dolgozok egyedül?... hallotta Ashura a halk szavakat melyek két teljesen hétköznapi emberek szájából távoztak. Az alakjukat még nem lehetett pontosan kivenni a sűrű köd miatt, ezért a férfi még pár lépést akart tenni feléjük, hogy meglássa kik is azok pontosan, ám egy Kunai szállt el egészen pontosan az orra előtt, melyet Ner dobott el. A kunai belecsapódott az egyik kripta oldalába melynek így nagy hangot keltett és erre a két ismeretlen is felfigyelt. - Mi volt ez? - Nem tudom, de nem is érdekel. Na áss tovább! Kiáltott rá, hallhatóan a főnök és ez így is történt, ám ekkor minden dolog rosszra fordult. Egy másik koppanás hallatszott mely a két ismeretlen felől érkezett mire az egyik felkiáltott. - Megvan főnök! Végre megtaláltuk őt. - Igen, végre megv... hirtelen a hang elnémult, mire hatalmas sötétség kerekedett, mely még a sűrű ködön is áttört és mindent belepett. Ugyan ezt tapasztalhatta Ner is, aki eközben dühösen zsörtölődött és látta, hogy egy sötét fal közelít felé lassan de biztosan, pontosan úgy mint Ashura felé is. Hogy mit tesznek ketten, az csakis rajtuk áll.

**Kataka Ner//Unazaki Ren** Csüt. Jún. 02 2011, 17:40

Ez a mai nap kész őrültek háza volt és még csak reggel van! Ner már nem is tudta, hogy mit tegyen kínjában. Rohanjon el és végre békében heverészhet, vagy feldühödve nekivág a ködnek, hogy darabokra tépesse azt a személyt, aki jelenleg is szórakozik. Viszont a mai napon biztosan megtanult valamit: "Soha többé nem jön reggelente a temetőben, mert még egy pszihopata állat megtámad". Már el is könyvelte a kis fejecskéjében.
A következő pillanatban viszont meghallott két idegent és figyelmesen fülelni kezdett, hátha végre kijuthat ebből az istenverte ködviharból.
-Mi volt ez?-
-Nem tudom, de nem is érdekel. Na áss tovább!-
~Ezt a két vadbarmot...~ mondta magában hősünk.
Ner óvatosan csúszott a talajon és próbált közelebb kerülni a két hang forrásához, mikor egy koppanást hallott és az ásás hangja abbamaradt.
-Megvan főnök! Végre megtaláltuk őt.-
-Igen, végre megv...-
A hang hirtelen megszakadt és a ködön át egy furcsa és rémisztő fekete fal, ami mindent el akar nyelni. Na most ifjú hősünk leblokkolt: el akart futni, hisz félti az életét és még nagy jövő vár rá ezt mindenki tudja, de ha még is elmenekül, azzal a saját becsületét vágja meg. Így hát fogta magát és megpördült, majd egy elegáns mozdulattal a kardjára tette kezét.
-De utálok élni...- mosolyodott el, majd egyszerűen belesétált.
Jobbat úgy sem tehetett és hátha valami izgalmasabb lesz odabent, mint odakint.

**Unazaki Ashura** Szer. Jún. 08 2011, 22:34

A fehér hajú férfi teljes csöndben haladt előre, kardját lengetve maga előtt, hátha valami csapdára bukkan, de úgy tűnt sehol sincs olyan szerkezet ami árthatna neki, ebben a temetőben. Legalábbis még úgy tűnt, aztán majd elválik. Talán rossz ötlet volt idejönni, a temetőbe, de mégis ki számított volna arra, hogy ilyesmi történjen?...Na mindegy, majd legközelebb óvatosabb lesz. Csak abban reménykedik, hogy nem a fiú tette ezt. Nem túl jó dolog, ha rátámadsz a klánvezéredre! Persze a ninjavilágot ismerve csak valami magát nagynak képzelő harcos avatkozott bele a családi találkába, na de úgyis mindjárt kiderül mi történik ebben a temetőben.
Ashu azt vette észre, hogy a susmogásokat egyre tisztábban lehet hallani, ami azt jelenti, hogy közelít valakik felé. Mondjuk milyen idióta ember merészkedne ilyen időpontban egy temet...hagyjuk. A két személy hangja és párbeszéde felkeltette a fehér hajú figyelmét, ezért próbált közelebb kerülni. Óvatosan lépkedett, hogy nehogy észrevegyék. Azonban ebben egy szerencsés/szerencsétlen kunai szakította meg, ami csak úgy elsüvített a feje mellett, mire rögtön hátra fordult. Körülnézett, de sehol senki.
*Szép jó reggelt mindenkinek, az Unazaki-időjárás jelentés szerint ma nagy esély van a kunai esőre a déli fronton, javasoljuk mindenkinek a vaskalapok hordását, vagy ha nincs kéznél egy, elég a nagyi-féle fazék is.*
Óvatosabbnak kell lennie. Szerencsére a két személy aki hallhatólag ásott (vagyis azok közül is csak az egyik), nem nyilvánítottak a nagy hangzavarnak sok jelentőséget. Cöhh...a kezdők hibája. Aztán a következő pár mondat felcsigázta Ashu érdeklődését. Találtak valamit...viszont az utolsó mondatot elharapta az illető, ez nem jelent jót!
Hirtelen a semmiből - de valószínűleg mégis csak a "sírrablók" felől - felemelkedett egy nagy, sötét fal. Ashurának csak egy dolog jutott eszébe.
*Mmmmmmi a f...*
A gondolatmenet végére már nem jutott idő, elvégre valamit lépni kell. Vajon mi lehet ez a cucc? Szeretett volna még rajta filózni, azonban nincs mit nagyon tenni. Csak hogy kipróbálja milyen állagú a "fal", beledob egy shurikent, bár azt várja, hogy áthatol rajta, lehet hogy megakad, vagy visszapattan. Kivárja, hogy mi lesz, elfutni most már nincs kedve.

Konan1 Csüt. Jún. 16 2011, 21:50

A nagy sötét fal. Szinte mindent elárul magáról, de mégis semmit. Maga a sötétség nem minden esetben jelent rosszat, igaz minden bajban, minden rosszban van egy kis sötétség. Viszont az éjszakák is sötétek és nem mindég történik baj. Azonban ez a helyzet teljesen más volt, elvégre a helyszín nem más volt mint egy temető. Ha a nagy fekete falat egyesítjük a temető gondolatával, abból jó dolog nem igazán sülhet ki, legalábbis a történet alkotója szerint nem.
Ner nem vacakolt sokáig, nem menekült a feléje közeledő baljós árny elől és szinte pillanatok alatt tűnt el a sötét semmiségben. Ashura viszont Nerrel ellentétben kicsit habozott, talán a tapasztalatai miatt, de tartott attól a bizonyos faltól. Egy kunait vett elő, melyet elsőként akart belevetni a sötétségbe maga helyett, hogy megbizonyosodjon, mi is az pontosan ami közelít. A kunai elrepült és jácint könnyedséggel szelte át és tűnt el a falban. A szóban forgó fegyver azonban nem érte be ennyivel, a lendülete még megmaradt így szakadatlanul szállt tovább ám csakhamar érintkezett valami puha felülettel, egy puha felülettel melyen kisebb karcolás ejtett és tovaszállt. Vajon mit gondoltok mi lehetett ez a puha felület, természetesen Ner puha és érintetlen arca volt az amin egyből kis is gyöngyözött a vér.
Nemsokkal a kunai feltűnését követően Ashura is megjelent a nagy feketeségben, pontosan Ner mellett és immáron végre látták egymást. A hely ahol voltak kissé bizarr volt, mert nem éreztek a lábuk alatt talajt, olyan volt mintha súlytalanul lebegnének és néznék az előadást mely eléjük tárult, a két sírásó személyében, azonban az a két személy közel sem érezték magukat kényelemben. - Oyoyoyoyoyoy! Mi az ördög folyik itt? Agresszívoskodott az a férfi aki feltehetően a főnök volt, ám csakhamar abbahagyta a beszédet. Látszólag nem tudtak mozogni és nem is láttak titeket, viszont ti mindent nagyon jól és élesen láttatok, mintha valami külső szemlélői lennétek a most történteknek.
A zajongó férfi mögött megjelent egy árnyék, mely pontosan úgy nézett ki mint az igazi. Az árny hirtelen két kezét beletette a szájába, az egyik kezével az alsó fogsorát fogta meg, míg a másikkal a felsőt, majd szépen lassan elkezdte széthúzni. Ekkor a férfi szája is minden ok nélkül kinyílt amin ő maga is meglepődött, majd hirtelen, ahogyan az árnyéknak is, szétszakadt az állkapcsa. A főnök szinte azonnal szörnyethalt emiatt, majd az árnyék szépen lassan átpártolt a másik "gaztevőhöz". Szerencsétlen flótás sem járt jobban mint a munkaadója és szintúgy holtan végezte, majd az árnyék a két nézelődőre tekintett, majd valami érthetetlen nyikorgó hangon mondott valamit, ám ebből semmit sem értettetek, viszont csakhamar kiderült, hogy mit is mondott pontosan. A sötétségben vérfoltok jelentek meg, melyek kanjikká álltak össze és egy értelmes mondatot hoztak ki.
- Ti még nem veszítettétek el a jövőtöket! Állt a kanjikban, majd a sötétség hirtelen eltűnt és a két "főszereplő" ismét a temetőben találták magukat, de hogy mi miért történt azt csak akkor tudhatják meg, ha megnézik közelebbről azt amit a két férfi keresett, ám ezzel vigyázni kell, mert lehet ezzel elvesztik a saját jövőjüket. Hogy mit tesznek pontosan, az csakis rajtuk áll.

**Unazaki Ashura** Hétf. Jún. 20 2011, 16:18

A kunai áthasított a sötét falon, mi nagy kételyeket keltett fel magában, vajon mi lehet az? Hát azt nem tudta meg, csak annyit, hogy gyakorlatilag majdnem fejen találta egy kunai késsel a fiút akit megakart menteni. Az a bizonyos fejméretű izzadságcsepp meg is jelent amikor felismerte, hogy hova repült a fegyver. Azonban nem volt még ideje bocsánatot kérnie. Úgy látszik valami kis cselekményt mutat meg ez a fal. Ashura erősen a kezében tartja a katanáját. Valahogy nem megy ez a családtag gyűjtögetés Ashurának...legalábbis a sors mindig megszívatja amikor ezt tervezi. Nem baj, ő nem adja fel, elvégre sokszor csak ő fogja tudni megmenteni ezeket az egyéneket. Múltkor is majdnem elkapták az egyiket az elit ninják...Ez emlékezteti, hogy muszáj követnie ezt az útvonalat.
Fejét megvakarja a jelenet elején, annyi biztos hogy két ember itt ásott valami után. Nagyon nem érdekli, hogy mi után, de annyi biztos, hogy szánalmas dolog a halottakat kiásni és úgy kifosztani őket. Úgy látszik meg is lett az eredménye, amint megtalálták a dolgot amit kerestek, egy sötét alak jelent meg a közelükben. Ashura tudatlanságán ez nem segített. Annyi bizonyos volt hogy a két ember most meg fog halni. És így is lett, hamarosan mindketten a földön feküdtek vérző pofával.
*Annyira meglepte őket ez az alak hogy leesett az álluk...Hehe.*- igen, ezt nem hagyhatta ki.
Úgy tűnt a sötét valami beszélt hozzájuk, Ashura pókerarccal nézte, de semmit nem értett belőle. Aztán megjelentek a vörös kanjik. Most még jobban értékelte magában, hogy nem gyalázza meg a temetőket. A sötétség eltűnt, ezzel a kanjik is, és már csak a fehér hajú fiú és a fehér hajú férfi maradtok egy helyben. Megköszörülte a torkát.
- Bocs azért a kunai-ért, azt hittem valami közelít felém, hehe - fejvakarás és mosolygás - Várj egy pillanatot...- Oda megy az egyik ásóhoz, feltételezve hogy van ott olyan, és elkezdi a földet vissza illeszteni a helyére. Nem úgy ismerik, mint hogy nagyon törődne másokkal, pedig nem szeretné ha egy erre mászkáló mit sem sejtő ember véletlenül megérintené azt a dolgot amit kiástak ezek a bal...bénák. A föld dobálása előtt azért még megkérdi a fiút.
- Te vagy "Kataka Ner"?- majd hozzákezd a dolgához.

**Kataka Ner//Unazaki Ren** Kedd Jún. 28 2011, 22:48

Az ifjú hősünk ott állt a semmi közepén és ezt lehet szó szerin is venni: mindenütt ott volt a végtelen feketeség. Sőt, olyan volt mintha egy üres térben lebegne. Már kezdte unni, hogy körbe-körbe sétál, mire a nagy unatkozás közepette egy Kunai hasította el az arca mellett, ami ráadásul meg is vágta páratlan és fenséges arcát. És ekkor szakadt el az a bizonyos cérna...
-KI AZ A VADBAROM, AKI KUNAI-T MER FELÉM DOBNI?! GYERE ELŐ, KÜLÖNBEN ÚGY ELVERLEK, HOGY A NAGYANYÁD IS MEGÉRZI!- üvöltötte kikelve magából.
Már azon volt, hogy előkapja a kardját és össze-vissza hadonászni kezd, hátha elkap valakit vele. Ám ekkor jelenik meg két ismeretlen pali, mozdulatlanul és kifeszítve. Ner érdeklődve közelebb csoszog, majd leül a semmibe (lehet ilyet? o.o) és mint a moziba, bámulj az előadást. Hamarosan egy árny jelenik meg, amely mindkét emberrel végez brutális módon. A vér csak úgy folyik, amitől gonosz kis hősünknek újra jobb kedve lett.
-Ej-ej, de szép előadás! Ez jobb, mint egy horror film!- vigyorodott el, majd az árny nyikorogni kezdet és a következő írás vált láthatóvá.

Ti még nem veszítettétek el a jövőtöket!

-Persze, hogy nem vesztettem el a jövőmet! Hisz a jövőben hatalmas tetteket fogok végre hajtani és még ezer év múlva is az én nevemet fogják említeni!- mondta hencegően, majd vigyorogva megdörzsölte az orrát.
A sötétség és a köd egy szempillantás alatt eltűnt, újra a temetőben volt és a nap első sugarai végre megjelentek, hogy elűzzék ezt a szörnyű rémálmot. Rögvest meg is pillantja az ismeretlen férfit a hatalmas karddal, mire néhány ér kipattan.
-Ne csak úgy dobálózz azokkal a csillagokkal! Nézd, mit műveltél az én gyönyörűséges arcommal!- vágott egy undorító pofát, majd megmutatta neki az aprócska vágást az arcán.
Az idegen most valahogy mégsem tűnt annyira idegennek: ismerős aura áramlott belőle a hideg mellett. Mintha... saját magát érezné? Nem, más ez egy kicsit, de mégis hasonló. Ekkor a hősünk után kezdett érdeklődni, mire érdeklődve felvonta a szemöldökét.
-He? Honnan tudod a nevem?- nézet rá kérdően, majd elvigyorodott. -Vagy lehet, hogy hírnevem már megelőzött! Áháháhááá.- nevetett egyet.

//Srácok, bocsánat de már nem tudok írni nektek ''^^ Szép kis játékot mutattatok be és ezzel az utolsó posttal mindketten megnevettettetek engem Smile

Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a nagy egymásra találáson. Innentől, hogy mit tesztek, az a ti dolgotok és mindketten kaptok fejenként 18 chakrát mint fájdalomdíjat, mert az igazi jutalom az elásott cuccosban volt Razz

Még egyszer köszönök mindent. - Konan //

**Unazaki Ashura** Hétf. Júl. 25 2011, 21:39

//Hát sajnos így jártunk Very Happy

//

Ashura csak pakolta a furcsa színű földet vissza, vissza a helyére, a sírhelyébe, nem is tudva, hogy az a tárgy amit éppen hat lábnyi föld alá temet ismét, talán sokban segíthette volna őt rögös, és kifürkészhetetlen útjai során. Na de ezt már sosem tudjuk meg, és nincs is rá szüksége, elvégre nem a kard teszi az embert, hanem az ember a kardot! És gondolom ez minden más tárgyra igaz...Ha kell megcsinálja ő magának a legendás dolgait, amik valószínűleg még jobbak is lesznek ennél a kis bizsunál! Igen, fő a magabiztosság.
És ahogy Ashura elnézi, ifjú unokaöccse is hasonló magabiztossággal rendelkezik, csak talán ő jobban szereti kinyilvánítani mint ő. Azonban épp ez az a magabiztosság, ami miatt most azonnal Ashura biztos hogy nem tudja meggyőzni a fiút az igazáról, vagyis arról, hogy ő igazából Unazaki sarj. Az idő viszont majd megoldja, csak jól el kell rejteni a kétely magját Renben a jelenlegi hovatartozásával kapcsolatban. Persze ez még nem most lesz hatásos, de amint benő kicsit a feje lágya, elkezd rajta gondolkodni, és majd idővel ez vezeti rá arra, hogy ő keresse fel Ashurát. Persze ez elméletben mind tökéletes hangzik, aztán majd meglátjuk, hogy s mint lesz.
A fehér hajú férfi csak elmosolyodott a gyerek kérdésén, ezzel a magabiztossággal tényleg kéne valamit kezdeni.
- El kell keserítselek, sajnos nem a nagy hírneved vezérelt engem a nagy "zarándoklatomban". A nevem Unazaki Ashura, és azért jöttem ide, hogy tudassak veled valamit - kardját vissza helyezi a kardhüvelybe, és bal kezét megpihenteti annak markolatán - , Ren, te a családomba tartozol, és szeretném ha majd késznek érzed magad, akkor keress fel...
Igen, ez elég spontán, és azt sem közölte, hogy hol keresse fel, de ez úgyis egy hosszabb folyamat lesz. Hátrafordul, és elindul a kerítéshez, amelyen keresztül bejutott a temetőbe. jobb kezével még int egyet klántársának. Átszökken a kerítés felett, majd eltűnik a felkelő nap sugarai által árnyékba borított fák között.

//Már nem akartam nagyon húzni, vannak más dolgai is szegénykémnek //

Ajánlott tartalom

A falu temetője

A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője

Re: A falu temetője