Falu temetője

Hát a kutya, és én is megijedtem az új alak láttán. Nagyon furcsa volt a mozgása, szinte kiismerhetetlen. Egyre csak nyalta, és nyalta a társamat. Hát nem fagyi ő, de a kazekage közbe szólt, így moderálta magát. Kiderült, hogy egy temetőbe kell mennünk, és kutatni kell valamit. Olvasgattam a feliratokat a sírboltokon. Egyszer én is halott leszek, de hiányozni fogok valakinek is az életben? Majd kiderül, de mi mit is keresünk, azt nem tudom. Hogy is hívják a vezetőnket? Még a nevét sem tudom. Vajon megszólítsam? Miért is ne.
- Szenszej, mit is keresünk pontosan?- kérdeztem a vezetőtől.

Iroda

Naoki még mindig utálkozva próbálta tartani a távolságot a senseitől, amikor is csalódottan kellett tudomásul venni, hogy igenis Undertaker lesz ezúttal (is) csapatuk főnöke. A genin olyan típus volt, aki az utolsó pillanatig reménykedik, de amint biztos a dolgok alakulása, úgy képes elfogadni a helyzetet és megpróbálja felvenni a ritmust. Saját magában kellett ezt lerendeznie, ami a múltkori találkozásánál a sensei-el már nagyjából sikerült: el kell fogadni olyannak, amilyen. Elvégre hasznos dolgokat tanított nekik, csak... kissé sajátos a stílusa. Ki kell hoznia ebből a helyzetből a legtöbb, és nem szabad pánikba esnie!
Ahogy ezt végigzongorázta fejben, Undertaker már mondta is, hogy mit fognak csinálni: kutatni. Naoki furcsállóan felvonta a szemöldökét mikor ezt hallotta, de nem kellett csalódnia, a férfi folytatta, miszerint a temetőben fogják mindezt tenni. Hol máshol...? Rögvest elindultak, természetesen Undertaker haladt elől, diktálva a tempót. Ahogy mindenki kisorjázott, Naoki igyekezett úgy helyezkedni, hogy ő lépjen ki utoljára az irodából. Most először vette komolyabban szemügyre a társait. Az első, aki követte a férfit eléggé feltűnő fizimiskával rendelkezett, ugyanis kopasz volt. Ezt Naoki igencsak érdekesnek találta, hiszen nem volt ez éppen szokványos hajviselet Sunagakura-ben. Egyelőre nem sok mindent tudott megállapítania rajta ezen a fura hóborton kívül, sajnos a nevét sem hallotta, így tekintete átsiklott másik leendő csapattársára. Ha előző társa kitűnt a többiek közül kinézetével, akkor ő szinte világított. Illetve nem is ő, hanem a mellette südörgő hiéna. A genin pedig élvezte ezt a felhajtást maga körül, legalábbis ahogy Naoki meg tudta ezt ítélni. Ezt támasztotta alá az is, hogy a legelső sorba furakodott, aminek köszönhetően mindig szem előtt volt. Ebből azért lehetett következtetni valamit a személyiségére, és Naoki-ban enyhe kétségek merültek fel a jövőt illetően. Nem volt egy szerencsés csapatösszeválogatás, de remélte, hogy Undertaker azért figyelembe fogja venni, hogy neki már van csapata, aminek - minő véletlen - ő a sensei-e, tehát nem akarja majd túlzottan összeszoktatni ideiglenes társaival...
Viszont ezen most nem volt idő problémázni, sóhajtott egy nagyot, elköszönt a kazekage-től, majd a többiek után indult.

Temető

Naoki szótlanul sétált a többiek mögött, töprengve nézett a jövő elébe. Ismerte Undertakert, tudta róla, hogy simán képes bedobni a genineket a mélyvízbe és komoly feladatokat rájuk bízni. Ettől egy kicsit tartott is, mert nem tudta, hogy mennyire számíthatna társaira. Egy dolog volt előtte tökéletesen világos: Undertakerre nem számíthat. Amíg el nem érkezik az a pont, hogy 2 cm választja el a fejét egy felé suhanó kunai-tól, addig a férfi nem fog tenni semmit. Egyszerűen ilyen a stílusa, szereti szélsőséges hatásoknak kitenni a hozzá beosztottakat, hogy így tanuljanak. Elméletben ez egy jó módszer lenne, csak azoknak nem az, akiknek el kellett ezt szenvedniük... A genin kissé szánakozva nézett végig csapattársain, főleg az elől haladó kopaszon. Rajta látszott, hogy azért megvan benne a lelkesedés. Társáról már nem tudta ezt egyértelműen megállapítani, egyrészt azért mert hátulról eleve nem látta az arcát, másrészt eddigi feltűnősködő jellemével ellentétben, most igencsak keveset mutatott meg magából: csendben haladt Undertaker után. Naoki egy dologban azonban biztos volt mindkettejükkel kapcsolatban: egyikőjük sem sejti még, hogy mi vár rájuk...

A mesternek van humor érzéke. Gempachi arca meg sem rezdült. Csak mosolygot rá, és várta a feladatott. Egy gyűrűt kellett megtalálniuk, de nem akár hogyan. Ásniuk kellett, ami kő kemény fizikai munka. A temető tele van sírokkal. Vajon melyikben lehet? Tette fel magában a kérdést. Majd rá nézett a társaira. Oda ment ahhoz a geninhez, aki a senseijel votl az ásókért.
- Üdv, én Tsihidoro Gempachi vagyok.- nézett rá mosolyogva és kezet nyújtott, majd szintén megismételte a kéz fogást a másik társával, akinek egy kis állatkája volt. - Nagyon örülök a találkozásnak. A te állatkádnak jó a szaglása? Vajon kitudja szimatolni a gyűrűt? - kérdezte érdeklődve társát, közben végig mosolygott, mert szerinte is fura kérdés ez az első találkozáson.
Majd visszatért a másik társához, aki a senseijel volt.
- Láttál még ásókat? Van egy ötletem. Érdekel titeket?

( Ha érdekel az ötlet, akkor majd ezt mondja Gempachi)
- Csinálhatnánk Klónokat, hogy gyorsabban mennyen a munka. Mit szóltok hozzá? Csak ásók kellenek. - nézett rájuk vigyorogva, miközben vakargatta a kopasz fejét a jobb kezével. Tudta, hogy furcsa ötlet, de meg akarta tudni a többiek véleményét. - Van más ötletetek?

És végre megérkeztek a temetőbe. Naokinak nem volt teljesen ismeretlen a hely, hiszen itt volt a húga sírja is, aminek rendszeres látogatója volt. Érdeklődve nézett Undertakerre, kíváncsi volt a feladatra, hiszen ha már itt volt, meg akarta látogatni a sírt, úgyis mostanában esedékes lett volna. Remélte, hogy olyan munkát kapnak, ami lehetővé teszi ezt.
Nem kérdezett semmit a férfitől, remélte, hogy majd csapattársai megfogják ezt tenni helyette, és nem is kellett csalódnia: a kopasz srác rákérdezett a feladatra. Undertaker nem válaszolt egyből, amikor viszont megtette, Naoki elborzadt attól amit hallott. Tulajdonképpen hullagyalázást adott ki nekik feladatul. A férfi hozatott vele 3 ásót - természetesen még csak véletlenül sem négyet -, és kiadta a utasítást, hogy keressék a gyűrűt. Naokiban kezdett leülepedni a kezdeti sokk, amit a feladat tiszta brutalitása okozott, így elkezdett gondolkodni. Ismerte már a férfit, és többé kevésbé sejtette, legalábbis remélte, hogy jól sejti mire megy ki a játék, de egyelőre még nem reagált, társai reakcióira volt először kíváncsi. Hiszen most elsődleges prioritású volt, hogy minél többet megtudjon róluk, hogy mennyire számíthat rájuk. Így hát a kezébe fogta az ásót, majd várakozó testtartást vett fel. Nem kellett sokáig várnia, a kopasz mozdult először. Láthatólag nem keserítette el a munka mibenléte, talán bele sem gondolt igazán, hogy mit is jelent ez, mosolyogva lépett oda hozzá, majd a másik társához és bemutatkozott.
Naoki elfogadta a felé nyújtott kezet - miért ne tette volna? -, majd rövid habozás után úgy döntött ő is bemutatkozik, bár a genin nem kérdezte, hogy hívják.
- Naoki vagyok - rázta meg a fiú kezét - Örvendek!
Megtudta a fiúról, hogy Gempachinak hívják, Tsihidoro Gempachinak. 3. társukról viszont ismételten nem tudott meg sok mindent, pusztán annyit, hogy Kame-nek lehet szólítani. Naoki abban sem volt biztos, hogy ez az igazi neve. No de sebaj, lesz még elég alkalom az informálódásra. Valójában szinte azonnal lehetőség nyílt erre igaz, nem Kame-vel kapcsolatban, hanem Genpachi mutatott meg magából még egy darabot. Először is a hiénáról kérdezett, hogy szag alapján tudna-e keresni? Naoki ezt furának találta, mert bár nem értett az állatokhoz, az azért logikus volt, hogy ha valamilyen szagot keres egy állat, akkor kell lennie egy mintának, ahogyan ezt Kame is szépen elmagyarázta. Talán nem gondolta végig ezt Gempachi, legalábbis a genin erre tippelt ekkor. Azonban kezdett kételkedni abban, hogy a fiú egyáltalán bármit is átgondol, mindezt akkor, amikor meghallotta az ötletét.
*Bunshinokkal ásni? Mégis ez mit csinált az akadémián?* Naoki kezdte sejteni, hogy nem éppen a leghasznosabb csapattárssal hozta össze a sors, de alapjába véve optimista ember volt, így abban reménykedett, hogy talán a lelkesedését majd hasznosítani tudják valahogy, ha mást nem is... Bár ki tudja? Mindenki okozhat meglepetéseket...
A magát Kame-nek nevező fiún viszont nem tudott eligazodni. Ő is próbálkozott egy ötlettel, ami nem is volt akkora hülyeség, bár a fő problémát, miszerint sírokat kell felbontani, továbbra sem oldotta volna meg. De akkor is, egy egészen jó ötlete volt. Emellett, amikor Gempachinak válaszolt, sugárzott róla, hogy lenézi társát. Tehát a hajlam megvan erre benne, ez akár az oka is lehet, hogy kicsit távolabb húzódik a többiektől, nem tartja őket egyenrangúnak...
Naoki annyira elmerült társa jellemének boncolgatásában, hogy észre sem vette, hogy már egy ideje csönd van, és mindenki őt nézi. Még Undertaker is, azzal a beteges csillogással a szemében. Valóban, eddig már mindenki mondott valamit, ötletelt, ő pedig még meg sem szólalt. Vetett még egy gyors pillantást Undertaker-re, majd társai felé fordult.
Naoki előnyben volt... Társai nem ismerték még a sensei-t, neki pedig azért már voltak "ügyei" vele. Így valamennyire már ismerte a gondolkodásmódját. Most is a múltkori küldetésükből indult ki, ahol szintén keresgélniük kellett és ott is minden rájuk volt bízva.
Első dolog, amit megtanult: ne menjünk fejjel a falnak, gyűjtsünk információt. Kame nagyon jól elkezdte, jó lenne tudni, hogy milyen gyűrűt keresnek, hogyan néz ki, miből készült, stb... Ez, ami a gyűrűre vonatkozik. Viszont volt még valami, amit kerestek, a holttestet. Erről is lehet információkat gyűjteni, nem kell feltétlenül nekiesni az ásásnak egyből, azt se tudva hol mit ásnak... Ha ismerik a halál időpontját, akkor az a körül eltemetett emberek listáját el lehetne kérni a temetőőrtől, vagy bármilyen illetékestől, aki birtokában van az információnak. Ha nincs halálozási időpont, még csak körülbelüli sem, akkor pedig a legfrissebb temetési helyeket lenne érdemes felkeresni, és maximum azokat megbolygatni.
Naoki mindezt gyorsan és tárgyilagosan adta elő, ügyelve arra, hogy azért a lényeg érthető legyen. Amint befejezte, várakozóan tekintett Undertakerre, várva az engedélyt, hogy felkereshesse a temető-t felügyelő szerveket és begyűjtse az információkat. Múltkor is ő volt az, aki ezt megtette, joggal számíthatott rá, hogy a férfi tudni fogja, hogy mire vár most ő.
Mindeközben fél szemmel társait figyelte, hogy vajon mit szólnak a fejtegetéséhez. Hiszen itt is újabb információmorzsákhoz juthatott csapattársai személyiségét illetően.

Hát ez a Kame lekezelő volt. De megértem, hisz nem ismeri a hiénáját ezek szerint. Köztudott, hogy a hiéna szaglása, és hallása nagyon kifinomult. 10 km- ről megérzi áldozatának a szagát. Ami szerintem egy igen szép teljesítmény.

Az kár, hogy nem tudnak olyan klónokat használni. Szerintem túl becsültem őket.
- Akkor nem tudtuk kage bunshin no jutsu-t alkalmazni?- nézek rájuk kétségbe esett fejjel. Mivel én sem tudok. - Pedig jól jött volna, ha megtaláljuk azt a sírt. Időt lehetett volna spórolni.

Naokinak nagyon jó ötlete támadt. A mester megmondta, hogy 1 hónapja temették el a halottat. Ezek szerint csak fel kell mérni, hogy mennyi sír van, ami 1 hónapja állhat itt.
- Most srácok mi legyen? Mit csináljunk? Mi lenne, most a legésszerűbb feladat? Én benne vagyok abban, hogy megosztjuk a munkát. - Mivel Naokira nagyon felnéztem, így tőle vártam a parancsot.

Naoki elvigyorodott Undertaker válasza hallatán. Tudta, hogy a férfi fukaron bánik az információkkal, szereti, ha a beosztottai maguktól jönnek rá mindenre, így arra fókuszált elsősorban, hogy minél több mindent még a férfiból ki tudjon szedni. Ahogy látható volt, ismerik a temetése időpontját, ráadásul egészen pontosan. Temetni pedig nem szoktak névtelenül embereket, hiszen nyilvántartásba kell venni valamilyen módon az elhunytat, így Naoki rákérdezett a sensei-nél arra is, hogy milyen néven temették el, mert ez esetben nem is kell keresniük, hanam megtudhatják, hogy konkrétan melyik sírról lenne szó.
A fiú mialatt a válaszra várt Gempachi felé pillantott, aki láthatóan kissé elkeseredett azon, hogy nem használható az ötlete. Valamir mormogott ismaga elé, amiből Naoki csak egy szót hallot ki, mégpedig a kage bunshin no jutsu-t. Meglepődötten húzta fel kicsit a szemöldökét, most már végképp tanácstalan volt társát illetően. Láthatóan szinte semmi elméleti ismerete nem volt. Ő sem volt az a tipikus elméleti shinobi, de azért ilyen alap dolgokkal tisztában volt.
*Gondolom a harci erejével ellensúlyozza az elméletbeli hiányosságokat* Győzködte magát, ahogy tette ezt mindig ilyen helyzetben. Megpróbálta a jót, a magyarázatot megkeresni mindig, nem szerette elítélni az embereket. Ezért is tudott semleges, nem lesajnáló hangon megszólalni. Azért tette ezt meg, mert sejtette, hogy Kame megint rápirítana társukra és ez nagyon nem hiányzott volna, mivel ahogy eddig megismerte, Kame-t nem éppen a kifiomult és diplomatikus stílus jellemezte.
- A kage bunshin az egy nagyon magas szintű, titkos technika. Számunkra elképzelhetetlen, hogy megtanuljuk, hiszen egy jouninnak is nehézséget okoz a fentartása, mivel rengeteg chakrát emészt fel. A bunshin no jutsu viszont, amit te is ismersz, az csak egy illúzió. Tulajdonképpen nem is igazi klón, csak egy kivetülés. Remélem segítettem. - mosolygott rá a fiúra egy jellegzetes félmosollyal, majd az időközben megkapott engedély, illetve információ birtokában elindult a temető felügyeletét végző szervhez, és elkért tőlük minden információt a halott férfival kapcsolatban. Hol találtak rá, miben halt meg és, hogy volt-e valami szokatlan dolog vele kapcsolatban. Aztán természetesen megkérdezte, hogy hova van eltemetve, majd visszatért a többiekhez, hogy beszámoljon.
Mindezt abban az esetben teszi, ha Undertaker-től megkapja a nevét a férfinak. Ha nem kapja meg, akkor a pontosan egy hónappal ezelőtt elhunytak listáját kéri el tőlük, és azzal a papírral tér vissza társaihoz.

Naoki megköszönte az őrnek az iratokat, majd gyorsan neki is állt átböngészni őket. 3 embert talált, akit a megadott időpont körül temettek el. //Kérdés, hogy ebből mennyi volt nő? ^^// Így hát nem volt más hátra, az információk birtokában visszatért társaihoz és beszámolt nekik arról, hogy mit végzett. Egyértelmű volt, hogy a nővel(nőkkel) kell kezdeniük, hiszen a tolvaj valószínűleg szintén nő volt, ha lehet hinni Undertakernek, de ha ott nem találnak semmit, akkor kénytelenek lesznek megnézni a másik kettő sírt is. Így egyelőre felesleges volt szétválni, mehettek együtt a sírhoz, amiben remélhetőleg egy nő feküdt. Naoki még így is, hogy nem kellett több tucatnyi sírt felbontani bizarrnak találta egy kicsit a feladatot, hiszen lényegtelen, hogy egy vagy több sírt, de mindenképpen meggyaláznak egyet, viszont elfogadta, hogy ez még talán beleférhet a ninja feladatai közé... Sőt, ennél durvább dolgokat is kell tennie egy ninja-nak és ezt tudta is jól, így hát legyűrte ellenérzéseit, és folytatta útját a sírhoz.

Naoki elment, hogy megnézze az adatokat, amik segíteni fognak abban, hogy közelebb kerüljünk a gyűrűhöz. Addig várakoztam, és a hiénára néztem.
- Szia! Milyen aranyos vagy. - mondom a kedves állatnak, amiben gyönyörködtem. Szép, és kecses tartása van.
- Mi is a neved? Bocs, de rossz a névmemóriám! - mondom a társamnak, aki viselkedése egyre jobban aggasztott. Olyan magának valónak tűnik. Biztos az apja, és az anyja nem foglalkozik vele. Szerencsésnek érezhetem magam, hogy tudom, mi a családi szeretett. Ott volt anyám, és apám, meg Rikimaru nagyapa, aki folyton jó tanácsaival látott el. " Ismerd meg a társaidat, és légy tudtában az erejükkel. Egy nap talán vállvetve fogtok harcolni egymásért, és a hazáért, ami a legdicsőítőbb feladat! "
Gondolat menetemben Naoki zavart meg. Végre vissza jött, és elmondta, hogy elsőnek a női sírt kell kiásni, mert az a valószínűbb. amint megláttam a sírt, gyorsan felgyűrtem a ruhám úját. A lapátot megragadva rá néztem a többiekre.
- Mehet? - furcsa arcot vágtam, hisz egy rothadó testet fogunk látni, ami nem lesz szép látvány.
- Szerintem büdös lesz, és szerintetek?

- Ó szóval három sír. Pont hárman vagytok... mindenki belekapaszkodik a lapátjába, akárcsak a saját életébe, majd ásni kezd.
Mondta a mesterünk, és ásni kezdtünk mindannyian. A nap erősen sütött. A homok égette az orrlyukamat és minden test részemhez hozzáért. Nem volt kellemes, mert viszkető érzést váltott ki belőlem. A kezem egyre jobban gyengült a lapátolástól. Nagyon szomjasnak éreztem. A torkom ki száradt és égni kezdet. A szemeim viszketni kezdtek. Nagyon sokáig ástunk, ezzel felbosszantottuk a mesterünket.
- Na ne szórakozzatok már velem, hogy több mint két óráig tart egy nyamvadt sír kiásása... Ha nem siettek és nem ástok ki legalább egyet tíz percen belül, akkor már tudni fogom, hogy kik lesznek a következő bérlői ennek a temetőnek.
Csak néztem magam elé tátott szájjal mégis úgy, mint aki félholtnak tűnik. A szemeimet leeresztettem. Nem hiszem, megölne minket, de elég fura alak. A homlokomról letöröltem az izzadságot, majd elővettem a kulacsomat, hogy igyak egy kis vizet. Nagyon felüdített.
- Áh! Ez jól esett. Ti is kértek?- nézek a társaimra, közben kedvesen mosolygok- Jól fog esni, higgyétek el!.
Majd újra elkezdtem ásni. Amikor valamibe megakadtam. Egy kicsit megkopogtattam az ásó végével.
- Azt hi...- mondtam volna tovább is, de azon vettem magamat észre, hogy repülök. Érdekes, hisz ez idáig még nem repültem. Szokatlan képességemet a mester kemény edzésének köszönhettem. Biztos az ásó megerősítette a chakrámat, amitől lebegni kezdtem. A furcsa az volt, hogy nem lebegtem, hanem egy röppályán suhantam. Mosolyomat félre tettem, amikor megláttam mesteremet. Az örömöm elszállt, amikor észbe kaptam, hogy nem is az ásástól repülök. Sőt nem is erősödött meg a chakrám. Láttam a mestert még a földre érkezésem előtt, hogy kopogtatja a sírt. Végül nagyot estem, de nem történt bajom. Ezt nem kellett volna a mesternek csinálnia, de nem tehetek ellene semmit. Leporoltam magamat. Oda sétáltam és megnéztem, hogy mit találtunk. Nem akartam duzzogni, mert az nem az én szokásom, inkább bele törődtem, hogy eldobtak. Arcomról próbálta minden érzelmet eltörölni.
A sír nem jó volt. Sőt Naoki sem találta meg a helyeset. Végül Kame volt a nyertes, de nem tudom, hogy mit nyert. Talán, tapasztalatot? A mester felbontotta a sírt és igazán kellemetlen szagok vettek körbe minket, én odébb álltam, mert fel kavarta a gyomromat. Ha tudtam, hogy ilyen büdös, akkor ki sem emelem ezt a koporsót. Amúgy is nagyon nehéz volt hármunknak kiemelni. Én az egyik végét fogtam. Van egy mondás. " A munka büdös!" Ebben az esetben szó szerint igaz volt.
A mester megkérdezte, hogy mi a véleményünk. Én csak néztem ki a fejemből. Semmi ötletem nem volt.

//Ér újranézni a Gosick-ot? ^^ A késésért elnézést, ma délben nyelvvizsgáztam. :///

Naoki sóhajtva vágta bele ásóját a neki kirendelt sír fölötti kiszáradt földbe - nekikezdett az ásásnak. Nem ment könnyen, hiszen a föld kemény volt, ráadásul a nap is maximum fokozaton ontotta a meleget, igencsak megkeserítve a geninek dolgát. Naoki teljesen kitikkadt a már órák óta tartó munkában, így elfogadta Genpachitól a vizet, amit körbekínált nekik. Húzott belőle egy nagyot, majd köszönetképpen biccentve egyet, vissza is adta neki a kulacsot. Folytatták tovább az ásást, mikor hirtelen egy tompa kongás hallatszódott Genpachi "sírja" felől - valószínűleg elérte a koporsót. Szemmel láthatóan Undertaker is hasonlóképpen vélekedett, mivel azonnal beugrott a fiú által ásott gödörbe, ahonnan kisvártatva kirepült a genin. Naoki úgy gondolta, hogy Genpachi így még mindig jobban járt, hiszen nem kellett végignéznie, hogy mit csinált Undertaker a halottal. Amit eddig Naoki látott tőle... az alapján bármit el tudott képzelni. A férfi hamar végzett a sírban (bármit is csinált), és miután kimászott a gödörből vigyorogva közölte, hogy nem ezt a testet keresik. Naoki nem tudta eldönteni, hogy azért örül, mert testközelben lehetett egy hullával, vagy csak szimplán szadista és élvezi, hogy továbbra is dolgozniuk kell a genineknek és nem pihenhetnek meg. Akárhogy is volt, a fiú igyekezett nem foglalkozni egyik vonallal sem. Inkább visszament a saját sírjához ásni, aminek hamar meg is lett az eredménye, ugyanis hamarosan ő is elérte a koporsót. Megismétlődött az előbbi procedúra, annyi különbséggel, hogy okulva az előzményekből, Naoki egyből kiugrott a sírból, szabad utat adva Undertakernek, hogy megvizsgálhassa a koporsót. Így, a gödör szélén állva még azt is látta, hogy a férfi pusztán a koporsó külső vizsgálatából vonja le a következtetését, miszerint milyen nemű az elhunyt. Ezt bizonyára a számos hasonló tapasztalatai segítségével tudta kivitelezni, azonban ezt a "tudást" Naokinak "valamiért" nem sikerült értékelni.
Maradt 1 sír, sanszos volt, hogy abban lesz a keresett személy. Így is volt, amint Kame is végzett, rövid vizsgálódás után Undertaker utasítást adott a koporsó kiemelésére, ami azonnal ki is nyitott egy ismeretlen eredetű feszítővas segítségével. Genpachi megjósolta, hogy "szaga lesz a dolognak", így is lett. Az elterjedő hatalmas bűzfelhőben csak Undertaker érezte jól magát. A szerencséjük az volt, hogy kint voltak a szabadban, így hamar mérséklődött az intenzitás, de a hulla közelében még mindig bőven érezhető volt. Undertaker nem zavartatta magát, gyorsan és szakszerűen megvizsgálta a testet és aztán észrevételeit elmondta a genineknek is. A legfontosabb dolog az egészben az volt, hogy nem volt nála a gyűrű illetve, hogy a nő természetes halál halt. Ekkor azonban Kame egy még érdekesebb dolgot fedezett fel: a test alatt volt még egy hulla. Egy férfié. Ami feltűnő rajta az a szolgálólányruha és a kankalin a mellére tűzve. Naoki megnézte, hogy a férfin található-e külsérelmi nyom, azaz, hogy természetes halállal halt-e? Ez fontos lehetett a továbbiakra nézve...
Undertaker is szemrevételezte a testet, hümmögött nagyokat, majd geninjei felé fordult és megkérdezte, hogy mi a véleményük a dologról.
Nem volt túl sok információjuk, rengeteg fehér folt volt, illetve olyan dolgok, amiket nem tudtak hova rakni. Csakis következtetni, találgatni tudtak. Naoki megpróbálta kicsit összeszedni a gondolatait, ezért csöndben is maradt egy ideig. Ezalatt várta, hogy társai szóljanak hozzá valamit, azonban ez elmaradt, ezért kénytelen volt megint ő ötletelni. Bármennyire is így tűnt, nem igen kedvelte ezeket a helyzeteket. Az tény, hogy szerette elemezni, összefüggésében látni a dolgokat, és szeretett gondolkodni egy-egy problémán. Azonban azt is vallotta, hogy a tudás hatalom, és ki az, aki megosztja a hatalmát másokkal csak, mert ezt kérik tőle? Úgy döntött, hogy nem fog ő előjönni semmi komollyal. Pár óvatos következtetést elereszt, hátha beindul tőle társai fantáziája és majd ők folytatják. Ezt amolyan intelligenciatesztnek is szánta, kíváncsi volt, hogy társai mennyire tudják végiggondolni a dolgokat.
- Nekem sincs túl sok ötletem - szólalt meg, visszautalva Gempachi hozzászólására. - Három dolog van, ami mentén talán el lehetne indulni. Az egyik a második holttest elhelyezkedése. Valaki el akarta rejteni, így biztos vagyok benne, hogy van nála, vagy rajta, esetleg a személyével valami, amit el akartak rejteni. Talán a gyűrű is nála lesz. A második dolog, az a ruházata. Szolgálólány ruházat. A gyűrűt egy nemes házából lopták el, az is lehet, hogy egy szolgálólány... Gondolom értitek mire akarok célozni. - Naoki szeme Gempachira villant és enyhe kétkedés csillant meg bennük. Nem akarta lebecsülni a fiút, de eddig nem sokat mutatott e téren, így nem volt benne biztos, hogy megértette.
- A harmadik dolog, ami feltűnik, az a kankalin. Nem véletlenül került a férfire, valamit jelképez. Valószínűleg az rakta oda, aki betette a sírba a férfit, és volt ezzel valami célja. Ezen is érdemes lehet elgondolkozni. - A genin az utolsó szavakat már szinte csak magának mormogta és kicsit hátrább lépett. Most a többieken volt a sor, hogy reagáljanak, ötleteljenek. Naoki kissé lehajtotta a fejét és a gondolataiba merült. Volt min gondolkodnia...

//Minato//

Otthon üldögéltem és az estét vártam, ugyanis komoly dolgom volt. Ma volt az évfordulója, hogy Ocú meghalt. Erre az alakalomra, mintha randira készülne, vagy legalább a Gaara senpai egyik fogadására, úgy öltöztem ki, persze a páncél továbbra is rajtam vot. A szobatársam, Ayane, aki a közös kalandunk után költözött hozzám, nem nagyon értette, hogy mégis mire készülök, de nem is foglalkoztam azzal, hogy elmagyarázzam neki. Összeszedtem a cuccaimat, a 2 kunaitartót és az Ocú báb tartóját. Igaz volt egy hátizsákom is, de mióta megkaptam a bábtartót, amilyet Kankuro sama is használt, egy kisátrendezéssel nem volt már rá szükség. Igaz a vizet így nem tudom hol tartani, így egyre jobban áttértem arra, hogy ezeket is kulacsban tartom, amit az övemre tudtam kötni. Miután mindennel kész voltam még megettem Ayane főztjét, majd megköszönve közöltem vele, hogy ne várjon reggelig. Kilépve az ajtón egyből a temetőbe mentem. Megérkezve oda, egyből lekaptam a hátamról a bábot, majd letéve Ocú sírja elé a saját testét, amit soha nem temettek el, ezután letérdeltem, majd meghajolva megköszöntem, hogy ennyi éve is jó szolgálatot tesz halál után is. Ezután kezdtem meg elmesélni az évem és hogy miken mentem keresztül, az adott évben. Mikor mindent tudomásul vett, folytattam az elbeszélést és a terveim szövögetését. Persze nem csak erről beszélgettünk, hanem hallgattam, ahogy arról mesél, hogy telik neki a halál utáni élet és mi az, ami a jövőben várható. Bár erről nem mondhatott sokat, mivel őt is kötötte a titoktartás erről a témáról. Így álldogáltam és nem nagyon vártam semmire, nekem tökéletes volt, hogy itt állok és beszélgetek a testvérem szellemével.

//Mint már említettem PM-ben, felszerelésed felét hoztad magaddal, mert az a shuriken tartó igen csak megvan tömve, valószínűleg nem láttál még hasonlót, pedig a sorozatban előfordul...következő reagodban írd le, mit tartasz meg a tartóban, és mindent felezz meg.//

Szép volt az este, tökéletes rég elhunyt testvéred meglátogatására, s bár a sivatag estére már hidegebb valamivel, kellemes szellő kísért utadon a temetőig. A környék kihalt volt, sehol egy lélek, egyedül a messziségből láthattad a temetőőr kis kuckóját, ahol még égett lámpafény, és volt is némi mozgolódás.
Miután úgy érezted, nincs több mondanivalód testvérednek, felegyenesedtél, s a bábu hálásan tekintett rád a sírkőn pihenve.
Már épp azon tanakodtál, hogy felveszed válladra, és elindulsz, mikor zajokra lettél figyelmes a temetőőr háza felől, lámpafények törték meg a temető sötétjét, és egy üvöltés rázta meg végül a csendes környéket. Ismét sötét lett, a fények elhaltak, még a kuckó gyertyájának lángját is elfújták. Valami történhetett ott, viszont a sötét jelen esetben, nem jó barát, lépések, és sustorgások zaja még mindig bántja füled, valószínűleg sírrablókkal van dolgod, vagy csak egyszerűen rosszakarói voltak a csősznek.

Mindennel kész voltam, viszont tudatosult bennem, hogy hiába van egy kicsit nagyobb kunai tartóm az átlagnál, mégis egy kicsit túl van tömve, így fogtam magam és elkezdtem rendezgetni a dolgaimat, aztán rájöttem, hogy a bábtartóba van elég hely, viszont akkor nem tudom azokat használni, majd akkor otthon átrendezzük a dolgokat és kitaláljuk, hogy mi az, amire szükségem van és mi az, amire nem. Jobb tárolóba 3 kunai, 4 shuriken, a dróthuzal, 2 füstbomba és a mérgek, míg a baloldaliba a festékek, ceruzák, ecsetek és a rajzfüzetem maradt, míg a dobókések közül 5- 5 az övemre egy- egy oldalra került. Ami pedig kimaradt az a báb mellé került. Éppen pakolgatom a cuccaimat, amikor hangos zajra lettem figyelmes, majd a temetőőr házában kialudt minden fény, még a gyertyát, ami benn égett, azt is elfújták, így viszont én se láttam semmit. Egyből készenlétbe helyeztem Ocút, ha valaki támadna akkor egyből védekezni tudjak. Igaz én se látok, de az ellenfelemet megzavarhatja, ha ketten állunk vele szembe, hiszen nem tudhatja, hogy kik is vagyunk és hogy a 2 igazából egy. Ha viszont nem támadnak, akkor is készenlétben maradok, viszont akkor elindulok hazafelé, hogy én ugyan nem láttam semmit és még mielőtt észrevennének eltűnjek a helyszínről. Nem tudom mi lesz, de csak csöndbe várom az eseményeket. Nem venné jó néven a kazekage, ha elhaláloznék és valószínűleg komoly kutatás indulna a gyilkosok ellen.

//Remélem most már jó így. Ja amúgy a csuklón is van 12 penge 2 pengevetőben//

Nem közelednek, úgy tűnik megállapodtak megbeszélni a továbbiakat, vagy csak lesből kívánnak támadni. Az ösvényt lámpák világítják meg, így nincs teljesen sötét, de nem mondhatni szembarátnak a külvilágot.
Éppen meg próbálsz hátrálni, otthagyva szerelmed sírját, nem érdekelve, hogy talán azt is megbecstelenítik, felássák, vagy megrongálják annak sírkövét, mikor hangokra leszel figyelmes.
- Fut a gyáva! Utána, még beköp minket! - Hallhattad, mikor suhogások hangjai ütötte meg füled, és a melletted lévő sírkövön koppant is egy kunai. Valószínű több is követni fogja, ekkor már Ocút magad elé húzva próbálod meg kivédeni a támadást, egy kés azonban még így is megsebezte lábad. Egy női test bábuja nem igen nyújt száz százalékos védelmet, és ennek te most kárát is láttad, talán ésszerűbb lett volna bebújni egy sírkő mögé.
Szerencsére csak súrolás, nem vészes a sérülés, de elég ahhoz, hogy sántítva folytasd a menekülést, már, ha nem gondoltad meg magad, és életed árán is megvéded régi kori szerelmed becsületét.

//Ennél többet kell nálam nyújtanod, mert nem, hogy a Kazekage nem nézné jó szemmel ezt, szerintem senki. Tele vagy fegyverekkel, minden biszbasszal, és ez a logikátlan lépés jutott eszedbe? Szedd össze magad, mert itt hagyod a fogad. //

Nem tudom hányan vannak, de sajnos észrevettek. Még időben beugrottam Ocú mögé, de így is eltalált egy kunai, igaz csak a lábamon talált el és megsebzett (mivel ezt írtad, én meg elfelejtettem leírni, h van egy páncélom), d igazából nem volt komolyabb sérülésem. A fényekből és az alakokból próbáltam kivenni, hogy merre lehetnek a támadóim. Ha sikerül kiszúrnom valamelyiket, akkor a pengevetőből, ami a csuklómon van, a ellövök egyet és reménykedek, hogy eltalál valakit, bár már az is elég, ha egy kicsit súrolja, mivel mind a 12 tanto méreggel van bekenve. Amennyiben nem sikerülne a dolog, megindítom a támadásomat Ocúval. Egyenlőre nem tudom mi a tervem. Ha nem támadják meg a közeledő lányt, akkor a karját kilövöm és a rejtett pengékkel próbálok végezni a támadóimmal, mielőtt feldúlják az el nem temetett szerelmem és testvérem, viszont ha megtámadnák, akkor meg a mérgező füstöt használnám ellenük, így téve őket ártalmatlanná. Egyenlőre nem gondolok tovább, hiszen a további teendőm tőlük függ.

//Azon egyszerű oknál fogva nem gondoltam erre, mert van rajta egy szinte egész testet fedő páncél, ami csak a kézfejet, lábat és a fejemet nem védi//

//Van az az egyszerű szabály, ha nem írtad le, nincs nálad. Amúgy is hidd el, könnyedebben fogsz mozogni...Ha nem értesz egyet, PM-ben várom a panaszodat, de cserébe hirtelen megjelenik az ellenség soraiban egy elveszett Sanin, bár eddig nem írtam, de na...ott volt. //

Mint, ahogy az ellenség sem talált el téged komolyabban, te sem látod lövéseid sikerét, jajdulást, vagy fájdalomtól tarkított hangokat mondjuk nem hallasz, csak a folyamatos mozgásra irányítod érzékeidet. Talán épp körbevesznek téged, viszont nem hagyják el rejtekeiket, hiszen már tudják nem vagy védtelen.
Ismét egy Kunai csapódik ki a bokrosból, de ezt sikeresen felfogja a bábút, mire válaszként kilövöd annak karját, és úgy hallatszik, sikerrel járt támadásod, nagy puffanás hallatszik az egyik bokorból, majd a találat sikerét bemutató kiáltás sem marad el.
Ezután többé kevésbé csend honol a temetőre, az egyetlen zaj forrása a zajongó sebesült, kit szép lassan csendessé varázsol a méreg, mit a bábu keze rejtett. Talán újraszerveződnek, vagy taktikát eszelnek ki ellened, nem tudni, viszont rosszat sejtesz. Választhatsz, megveted lábaidat, és várod a támadást, vagy elindulsz valamely irányba. A helyzeted ismert számukra, közelebb vagy a lámpákhoz, mivel elmozdultál a sírtól, a fák, és a bokrok viszont sötétben állnak, hol a valószínűsíthető támadók is megbújtak. A csősz kuckójából is zajokra figyelsz fel, nem tudod hova tenni annak forrását, tehát van választási lehetőséged, kérdés melyik az ésszerű.

//Mindig meg tudsz lepni...az adatlapodon sem elővarázsolható pengét, sem pedig robbanó pici állatkákat nem találtam, így természetesen nincsenek ilyen cuccaid. Ha vannak de valamilyen oknál fogva én nem vettem észre, magyarázd el PM formájában. Ja és elnézést a késlekedésért.//

A terved a lámpák kilövésével kezded, ami be is jön, majd készítesz egy klón, és elbújsz egy fa mellett a láthatatlanság köpenyét használva. Ez mind szép és jó, láthatólag nem jöttek rá a cseledre, de mivel az Ocú báb segítségével tudsz füstöt hányni, ezért fel kellene oldanod a láthatatlanság köpenyét, hogy ismét létrehozd a chakrafonalakat, és (mivel nem írtad) a maszk sincs rajtad. (Nálad van, de nem hiszem hogy mindenhova abban járkálsz, és illik feltüntetni, ha magadra kapod.)
Olyannyira bejött a trükköd, hogy a klónodat seperc alatt megsemmisítik, s mivel a jutsuból felszálló füst jelzi nekik, hogy kamu volt, előjönnek rejtekükből. Körülbelül három, négy alak sétálgathat a sírok között, de mint ahogy ők, te is csak az érzékeiddel "látod" őket.

//Kérlek érthetőbben írd le mit, hogy akarsz csinálni, mert én is ember vagyok, és ami nincs az adatlapodon, és a karakterednél azt ne is használd.//