Kanasabi - Kereskedő Város

Egy kereskedő város Kumogakure-től pár napi útra. Az életszínvonal és a közbiztonság meglehetősen jó.

Nagyon jó választás volt az istálló melletti kis területet választanod, ugyanis így teljesen körül ölel a sötétség. Majd megkezded a feladatodat. Az éjszakai csendélet tökéletes volt. A távolban bagoly huhogás hallatszik, egy tücsök zenél, a tó felől pedig békakuruttyolás zeng. Ez így megy jó néhány percig, nem tudod megállapítani pontosan meddig, majd egyszer csak minden elhalkul. A következő pillanatban a rádiód felrecseg, majd elhallgat. Ha a Sensei-t próbálnád elérni, akkor ő nem válaszol. Viszont léptek zajai csapják meg a füledet. A tó felől érkezik, ha kilesel a rejtekhelyedről, akkor egy eltorzult alakot pillanthatsz meg, de mintha a hold fénye elkerülné őt.

/Yakushi Kabuto/

Amikor elhelykedtem a búvóhelyemen, úgy gondoltam, nagyon unalmas lesz a következő néhány óra, mert jó ideig nem fog történni semmi. Pár percig valóban csend volt, csak a természetben élő állatok hangjait lehetett hallani. Már épp kezdtem a békák kuruttyolására figyelni, amikor egyszer csak a békák hangjaival együtt minden elhalkult. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Épp kezdtem volna azon gondolkozni, hogy vajon ki, és mily módon hallgattathatta el ezeket az állatokat, amikor hirtelen a rádióm elrecsegett, és én nem halottam már tovább a működésének hangját. Ez a teljes elcsendesülés így már sok volt nekem, azonnal elhatároztam, hogy beszélek a senseijel.
- Mizore-sensei ! Hall engem ? Válaszoljon !- suttogtam a rádiómba, de nem érkezett semmi válasz. Én pedig sejtettem is, hogy a kis eszköz a fülemen már nem működik. Ezután viszont hallottam még valami mást is: lépések zaja ütötte meg a fülemet, melyek a tó felöl érkeztek. Normális esetben azonnal kilestem volna az istálló biztonságos fala mögül, hogy megnézzem, ki járkál itt, és persze kiváncsi is voltam. Most azonban nem, inkább elkezdtem gondolkodni. ~Nem tudom elérni a senseit, tehát egyedül vagyok. Csak a saját tudásomra számíthatok. Magamra vagyok utalva. Óvatosnak kell lennem. Ez valószínűleg egy ellenséges ninja. Akkor pedig nekem egyedül kell legyőznöm, mert nincs itt senki rajtam kívül. Mit kéne tennem ? Nézzem meg, hogy ki az, vagy csak várjak itt ? Vajon ő ezedményezte azt a teljes elcsendesülést az előbb ? De hogy hallkulhatott el egyszerre minden állat ? Ez képtelenség ! Akkor nézzük ellentétes szemszögből a problémát. Lehet, hogy nem az állatok hallgattak el, hanem csak én nem hallok semmit ! Viszont ha ez így van, akkor lehet, hogy máris egy genjutsuba kerültem ! Azonban az is lehetséges, hogy valami más, speciális technikát használ az ellenség. Akkor most mi legyen ? Ha itt továbbra is itt rejtőzöm a sötétben, akkor biztonságban maradok. Persze csak akkor, hogy nem fedezte fel máris a búvóhelyemet az ellenség. Viszont, innen azt sem látom, ha esetleg rám támadnak. Tehát muszáj lesz kockáztatnom, megnézem, ki van itt.~ Az istálló falához húzódtam, és lassan közelíteni kezdtem a fejemet a fal végéhez. Mindeközben csendesen a katanám markolatára helyeztem a kezem, hogyha esetleg megtámadnának, rögtön védekezhessek. Végül, az arcom kiért a fényre, és megpillantottam a környezetemet. Egy eltorzult, sötét alakot vettem észre, aki a szó szoros értelmében sötét volt, csak a sziluettjét láttam. Az eltorzult embert nem világította meg a Hold, pedig ebből a szögből mindenképpen meg kellett volna. Hunyoríttam, megpróbáltam jobban szemügyre venni az alakot a sötétben, hátha még meglátok belőle valamit. Azonban, mintha szándékosan elkerülné őt a Hold fénye, nem igazán segített most az egyetlen fényforrás az éjszakában.

Semmi jelét sem adja, hogy észre vett volna. Viszont ahogy halad előre, egyre kivehetőbbé válik alakja. Mintha szarvai lennének. Majd hamarosan fény éri és megláthatod, hogy egy valódi szörnnyel van dolgod.
- Ide az örökséget! Kérem a részem belőle! Engem is megillet, én is a fia vagyok! - kiáltja mély, recsegő hangján.
Erre elég sokan kiszaladnak a hátsó udvarra. Több nő fel is sikolt a látványtól. Majd a Sensei is megérkezik. A kunoichi a néző sereg élére áll. Szerencsére te még mindig biztonságban vagy és nem figyel rád a szörny. A ház felől hallod, ahogy a nép valamilyen átokról beszél.
- Ki vagy és mit akarsz? - kérdezi a Sensei.
- A nevem Obake, az elhunyt törvényen kívüli fia vagyok! Én végeztem apámmal és a mostoha testvéremmel is. Most pedig a részemet kérem az örökségből! - üvölti.
- Sajnálom, de te nem szerepelsz a végrendeletben. Hagyd el ezt a helyet, most azonnal!
A bestia erre felhördül, majd egy tűzgolyót lehel ki, amit egyenesen Mizore felé lő ki. A kunoichi szerencsére hamar reagál és egy erőteljes vízsugarat fúj ki, amivel hatástalanítja a támadást. Viszont ennek hatására hatalmas gőz száll fel. Te még látod a szörnyet, ahogy kézpecséteket alkot, de a Sensei nem. Majd hallod ahogy a vendégek visítozva menekülni kezdenek. Nincs sok választásod, megakadályozhatod, hogy a szörny létrehozza a technikát, vagy a gőzfüggöny mögé ugrasz és segítesz a vendégek menekülésében.

//A szörny: http://www.zerochan.net/930054 //

/Yakushi Kabuto/

Ahogy a sötét alak lépkedett előre, rávilágított a Hold fénye, és én végre megláthattam a teljes alakját: egy valódi szörny volt az ! Miközben igyekeztem feldolgozni, hogy szörnyek úgy látszik, nem csak a mesékben, hanem a valóságban is vannak, mert eddig nem hittem bennük, halottam, hogy a szörnyek nevezett, ember alakú lény kiabálni kezdett:
- Ide az örökséget! Kérem a részem belőle! Engem is megillet, én is a fia vagyok!
~Ez a szörnyeteg a fia ? Ez most komoly ?~ Közben észrevettem, hogy sok ember kijött az udvarra, és miután meglátták a szörnyet, elkezdtek valami átokról beszélni. Ezalatt szerencsére Mizore-sensei is megérkezett. Azonabn úgy láttam, hogy engem még mindig nem észlelt a szörnyeteg.
- Ki vagy és mit akarsz?- kérdezte a Mizore-sensei.
- A nevem Obake, az elhunyt törvényen kívüli fia vagyok! Én végeztem apámmal és a mostoha testvéremmel is. Most pedig a részemet kérem az örökségből!- ordította.
~Szóval ő ölte meg Shinát ?~ Egyszeriben végtelen útálatot kezdtem érezni a szörny iránt.
- Sajnálom, de te nem szerepelsz a végrendeletben. Hagyd el ezt a helyet, most azonnal!- parancsolta neki a sensei, de nem sok eredménnyel, a szörnyeteg és Mizore-sensei harcolni kezdtek, ennek eredményeképp létrejött egy átláthatatlan gőzfelhő. Ezután a vendégek pánikszerűen menekülni kezdtek, de közben azt is láttam, hogy a bestia kézpecséteket alkot: támadni készül ! ~Egek, most meg mit tegyek ? A senseinek segítsek, vagy a vendégeknek ? A vendégeknek ! Ők most egy védtelen, pánikban esett embertömeg, akik fejetlenül rohangálnak, de a sensei megtudja védeni magát. Remélem...~ Nem volt sok gondolkodási időm: előugrottam a rejtekhelyemrő, a gőzfelhő mögé, ott igyekeztem segíteni a menekülőket.
- Menjenek a kúria mögé ! Ott biztonságban lesznek !- kiáltottam a vendégek felé. Ezalatt széles karmozdulatokkal igyekeztem az embersereget a helyes irányba terelni, közben pedig csak remélni tudtam, hogy Mizore-sensei megakadályozza a támadást...

/És, bocsánat a késésért./

Miután beugrasz a gőzfüggöny mögé, azonnal megkezded az evakuálást.
- Vidd őket biztonságba, majd én el látom a baját a bestiának! - mondja a Sensei.
Így hát megkezdheted a kimenekítést. Szerencsére az emberek hamar engedelmeskednek neked, így eléggé könnyen elhagyjátok az épületet. Mire az utolsó ember is elhagyja a házat, megérkezik a város őrség, akik bemasíroznak, egészen a hátsó udvarig. Hatalmas csata zaját lehet hallani, több robbanás is történik, majd egy olyan 10 perc múlva csend ül a környékre. Végül megjelenik a Sensei, teljesen egyedül.
- A bestia meghalt, viszont az érkező őröknek is annyi! Az épületnek szerencsére nem esett baja, így folytatódhat minden. - mondja a nő.
Azonban a virrasztást már nem folytatják, helyette gyorsan letudják a végrendelet kinyilvánítását. Mivel nektek csak eddig kell maradni, hamarosan távozhattok. Előtte azonban lerendezitek az anyagiakat. 4000 Ryou-t kaptok fejenként jutalmul. Mivel már nincs több dolgotok, végül haza indultok...

//Köszönöm a játékot! Elnézést, hogy nagyon gyengére sikerült! Jutalmad összesen: 4000 Ryou és 24 chakra! //

/Yakushi Kabuto/

Bár határozottan eldöntöttem magamban, hogy a vendégeket fogom menteni, és nem Mizore-senseinek segíteni, azért még mindig aggódtam a szörny és sensei harca miatt.
- Vidd őket biztonságba, majd én el látom a baját a bestiának!- mondta a sensei, így végül megnyugodtam, és nyugodt szívvel folytattam az emberek menekítését. A vendégek szerencsére azt tették, amit mondtam: elhagyták az épületet, így végül semelyikük sem sérült meg. Én magam a munka végeztével az épület sarkához álltam, így láthattam némileg az eseményeket. Pár perccel később megérkezett a város őrsége is, gondolom azért, hogy harcoljanak a bestiával. ~Szerencsére így már Mizore-senseinek nem kell egyedül harcolnia.~ Körülbelül tíz perc múlva véget ért a csata, és a sensei visszatért hozzánk.
- A bestia meghalt, viszont az érkező őröknek is annyi! Az épületnek szerencsére nem esett baja, így folytatódhat minden.- mondta Mizore-sensei.
Bár sajnáltam az őröket, annak is tudtam örülni, hogy legalább a sensei és a vendégek nem sérültek meg. Ezután a felfordulás után már csak a végrendelet felolvasását tartották meg, a virrasztást nem. Szerintem érthető is, hogy ilyen események után minden vendég inkább haza szeretne már menni. Ezen mi is részt vettünk, szerencsére itt már minden rendben zajtott. Az esemény végeztével megkaptunk a küldetésért járó pént, mi négyezer ryou volt a számomra. Ezek után, dolgunk végeztével végül hazamentünk a falunkba, Kumogakure no Satoba.

/Köszönöm a játékot és a jutalmakat !/

/Gai/

A varos amelynek a korvonalai feltuntek a latomezon valoban Kanasabi volt. A nap mar megkozelitette a horizontott is. Szegeny fiu teljesen elfaradt a sok futastol. Igazabbol azt hitte hogy sokal, de sokkal kevesebb energiat fog kovetelni ez az utazas. Masra sem vagyot csak egy kis etelre, meg egy fekvo helyre alvashoz. Nem is kell fekvo hely, eleg egy egyszeru szek is. Teppei-sensei mondta a fiunak hogy mennyen egyen valamit, es egy ora mulva erte megy. Addig O keres egy szalast, vagy valamit. Ezutan megint ott hagyta Akihitot egyedul. De nem sokaig alt egy helyben, egybol elindult a foter fele, keresni egy ettermet. Szinte futtott oda is. Csak egy gondolat jart a fejeben. "Enni! Enni! Etelt! Etelt!" Nem is kellet sokat keresgelnie amikor talalt egy kis ettermet. Szinte berugta az ajtot, keresett egy helyet, kezebe fogta az etlapot ami az asztalon volt es jelzett a pincernek.
-Kerek sulthust, koretnek rizsel, egy nagy tanyar levest extra tesztaval, es inni hozzon valami hideget. - mondta a pincernek, aki egy negyed oras tavollet utan hozta is a rendelteket. A fiu "szepen" eltuntette a tanyerok tartalmat, aztan fizetett, es elhagyta az epuletet. Kiment a foterre, kicsit nezelodott jobra, balra es varta Teppeit. Nezelodes kozben eyszer csak megjelent a mestere, es mondta hogy most elmennek a szalas helyre. Amikor beleptek a szobaba, Akihito latott ket agyat. Most nem is vagyott masra. A cuccait ledobta az egyik sarokba es bevagodot az agyba.
-Jo ejszakat. - mondta, es eppen hogy befejezte a mondtatott, mar ell is utazott alom foldre. Szinte csak egy pislogasnak tunt az ejszaka. Az utolso emleke hogy lecsukta a szemeit, a kovetkezo pillanatban meg mar Teppei ebresztgeti, hiszen reggel van.
-Mi a fene? Mar is felkelt a nap? - kerdezte eleg almos kinezettel. A fiu felkelt, gyors megmosakodott, megigazitotta az ossze-vissza alo tincseit, majd felkapta a taskajat es a kardjat, aztan a senseiel elindultak a kuldetesuk helye fele. Egy jo tiz perces seta utan elertek egy kis utott, kopott uzletet. Akihitonak mar az a selytese volt hogy nem ninjal lesz belole hanem elado.
-Jolvan most mar elarulja miert is vagyunk itt? Ugye nem azt kepzeli hogy bealitt engem az egyik pult moge, en meg majd mosolyogva fogom azt mondani hogy: "koszonjuk a vasarlast, jojjon vissza maskor is!"? - mondta meglehetosen vekony hangon, csillogo szemekkel, es nagy mosolyal, de amint befejzte a mondtatott a mosoly es a csillogo szemek is a multe lettek.

/Kakuzu.... elnézést a kibeb*szotul hosszú késérét... -.-"/

Amikor Akihito felvázolta a kétségeit a küldetés fontóságáról Teppeinek, az elkezdett össze-vissza beszélni valami bandáról meg a démon vezérükről.
-Most komolyan azt gondolod hogy én ezt beveszem? - kérdezte, de a sensei nem törődött vele, folytatta is a mondani valóját, amikor egy hatalmas koppanás hallatszott, aztán Teppei a földön hevert. Egy öreganyó egy hatalmasatt üttött a fejére a botjával. Az öreganyó hátán egy nála kétszer nagyobb csomag volt. Mint kiderült Ő Teppei nagyija. Nagyából elmagyarázta hogy pontosan mi is lenne a feladata. Választhatott hogy vagy beál a fegyverbolt pultja mögé, vagy egy nagy panda jelmezben a várost járkálja. Ekkor elővette az említett jelmezt ami tiszta dohos volt. A fiú valamilyen oknál fogva inkább ezt választotta mint az eladást. Nagy nehezen magára erőszakolta a jelmezt és a panda fejet, megfogta a táblát és elindult a város felé.
-Nem rémlik hogy én ilyesmikre szerződtem volna... - motyogta lehajtott fejel, megállt a főtéren a tábláját beleálitotta a földbe, aztán jött a megaláztatás. Fogalma sem volt arról hogy mégis milyen módon hívja fel magára a figyelmet, nem mintha a jelmez nem lenne magától elég, de lehet hogy ez kevés lesz. Vett egy nagy levegőt aztán elkezdet "táncolni" a tábla körül. A táncolás erős szó erre, valami vicces kis számot adott elő. /amolyan Mr. Bean-eset csak hogy el lehessen képzelni/ Az egy dolog hogy a téren mindenki egy idiótának nézte, és ettől nem biztos hogy fel fog lendülni a bolt.
~Szerintem most arra gondolnak hogy ha ilyen emberek dolgoznak ott, akkor még a város közelébe sem jövök, nem hogy bemenjek abba a boltba. ~ gondolta az előadása közben. Kb ilyen hangulatban telt el a teljes délelőtt és a fél délután amikor már annyira fáradt volt, hogy fogta a tábláját, és azt a földön húzva elindult vissza a bolthoz. Amikor megérkezett csak annyit mondott:
-Ilyet soha többet.

// Akira //


Akira komoly kétségek között örlődik, de nincs kibúvó. A Döntéseket mostmár neki kell meghozni, bár ez nem jelenti azt, hogy semmi esetre sem kérhet segítséget. Yukino válaszol a kérdésre:
- Tisztában vagyok vele, hogy milyen feladatot kaptál. Nehéz ügy. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy Morata híresen gazdag és kapzsi. Nyílvánvalóan már most is terjeszti diadalát felettünk. A Kami no Yuugen célja a háború befejezése észérvekkel... De ha így nem megy, akkor nincs más választásunk. Ráadásul szervezetünk két tagját, téged és engem komolyan megfenyegettek. Meg kell próbálnunk hatni Moratára. De ha nem megy, akkor is meg kell állítanunk az uszítását. Igaz, ahhoz előbb engedélyt kell kérnünk a Kami no Yuugen vezetőitől. Viszont nem fog eredményt hozni, ha bemegyünk és lemészároljuk. Morata ravasz...ravasz és hazug. Az Ő módszerét kell felhasználnunk ellene, így a kezünk is tiszta marad. Elvégre csak visszacsap rá mindaz, amit Ő indított el a világban. Jobbat nem tudok.
Miközben a szavain gondolkozol, Yukino kézpecsétet formál és eltűnik. Hamarosan megjelenik azzal a menyéttel együtt, aki ideidézett téged. Hozták Moon-t és az összes egyéb felszerelésedet. Majd a téged megidéző menyét gyorsan el is tűnik, mégcsak nem is mond semmit.
- Láttam, hogy hiányolod őket - mondja Yukino, nyílván a fegyvereidre célozva.
Viszont azt is közli, hogy végzett egy kis felderítést és nem fogtok tudni beosonni Moratához. Túl jól őrzik. Persze, meg lehet próbálni, ha továbbra is ragaszkodsz hozzá.

Nem igazán vagyok jó hangulatban, ami valószínűleg a méreg hatása még. Nem tudom mit tehetnék, hiszen ilyen kihívással nem néztem még szembe, ahogy a képesítésem sem megfelelő erre a feladatra. A kérdésemre, bár nem vártam, Yukino mégis válaszol. Ehhez nálam bölcsebb emberre vagy menyétre van szükségem és engedélyre a Kami no Yugentől, ezt már beláttam, de Yukino csak megerősít a dologban. Miközben lehetetlenebbnél lehetetlenebb ötletek támadnak a fejembe, a menyétem kézpecséteket formál, majd megjelenik az engem megidéző menyéttel, akik a fegyvereimet és más eszközöket hoztak. Első dolog, amit teszek, hogy a ruhámat átveszem a bőrmellénnyel együtt, ami a dobófegyverektől véd, mert hát hogy néz ki, hogy a béke harcosa pizsamában akarja kiharcolni a békét. Mivel az alvóruhámmal nem tudok mit kezdeni, így első gondolatom, hogy felgyújtom és ajd veszek helyette másikat, viszont akkor eszembe jut egy technika, amihez talán jó szolgálatot tehet, így elvetem az ötletet. Közben elárulja hogy szinte lehetetlen bejutni Morata birtokára, így marad az eredeti terv, engedélyt kérni a kami no yugentől, amihez viszont olyan idézésre van szükség, ami lehet, hogy közel lenullázza a chakrámat.
- Yukino, mi a véleményed arról, hogy megpróbáljam megidézni Kamatarit? Ő adhat engedélyt a Kami no Yugen nevében? Vagy te próbálsz meg visszatérni és engedélyt szerezni egy esetleges támadásra Morata birtoka ellen?
Tudom, hogy nagy chakrabefektetés lenne, ha Kamatarit akarnám megidézni, viszont azt is tudom, hogy nélküle semmi esélyem arra, amire készülök, bár ha sikerül is, akkor is minimum egy napot ki kell hagynom, mert chakra nélkül nem támadhatom meg a valószínűleg ninjákkal is védett birtokot. Nehéz kérdés, térjek vissza a hazámba és gyűjtsek társakat, vagy egyedül támadjam meg a birtokot, ami kész öngyilkosság, még ha a menyétek segítenek is. Nehéz kérdés, de minden Yukino válaszaitól függ. Egyelőre nem teszek semmit, csak várok a válaszokra.

A küldetés rengeteg dologra rávilágított a saját életembe is. Sok mindent rosszul tettem, de azon már nem változtathatok, viszont a jövőben tehetem jobban. De nem csak a hibáimra világított rá, hanem a jellememre. 18 éves vagyok, 6 éve shinobi, mégis néha úgy viselkedek, mint egy kezdő gennin, akit nem rendesen képeztek ki és így a harcokban csak az ösztöneiben bízhat, nem a tudásában. De ez most kevés lesz, itt gondolkodni kell és a tudást kell használnom, nem az ösztöneimnek. Az ösztönök nem rossz dolgok, hiszen rengeteg olyan helyzet van, amit az ember önkénytelenül, a teste tudatos parancs nélkül hajt végre, de ez nem mindig jó. Most sem. Elvileg nem támadhatok, mégis a szervezetnek meg kell bosszulnia a sértést. Két dolog van a birtokomba, a tudásom és a fegyvereim. Moon a társam és ha ő itt van, akkor nagy baj nem lehet. Ekkor Yukino olyat mond, amitől ledöbbenek. Itt hagy. Akkor, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Értem én, hogy nem tudunk bejutni, de valaki betud. De mégis ki? Közli, hogy amíg nem fenyeget veszély, addig nem támadhatok, de amint igen akkor engedélyt kapok a támadásra. Nem vagyok hülye, ha meg akarnak ölni, akkor menekülök. Nincs kedvem egy egész birtoknyi katonával harcba keveredni. Yukino befejezte a mondandóját, és ahogy kimondja az utolsó szót a tér magába szív, mint a vákuum. Nem szeretem ezt az érzést, a fejem úgy lüktet, mintha az agyam ki akarna ugrani a helyéről, de az ereim is ilyenkor olyanok, mint amikor koffeintúladagolásban szenved az ember. Lassan magamhoz térek az idézés után és már megint más helyen vagyok. Egy kertben, tőlem nem messze egy fakastély van, fények mindenfelől, a fényben pedig emberek. Sötét van, ami az előnyömre válik, hiszen van technika, amivel képes leszek látni a sötétben, ami pedig nem más mint a shikyaku no jutsu, amit alkalmazok is, ezúttal azonban a szaglásomon kívül a hallásomat és látásomat is felerősítem, hiszen a technikával a farkasok képességeit veszem magamra és lévén, hogy ragadozóról van szó, így a hallása és a látása is kiválló, annyira, hogy képes látni a sötétben, ami az emberről ritkán mondható el, így akár a vadász, aki a zsákmányára les, közelíthetem meg a tábort vagy akár meg is kerülhetem. Moonnal is meg van a tervem, így előveszem a tekercset, amiben Keikp nevű kardom található és az övemre kötöm, hátha szükségem lesz a katanára, bár Moont is képes vagyok átalakítani, mégis rá más miért van szükségem, amit be is mutatok, amikor létrehozom belőle a módosított másolatomat, a jujin bunshin no jutsuval. Egyetlen kunait, ami a birtokomba van a farkas kezébe adom és a tábor körül nagy ívben előre küldöm, azzal a paranccsal, ha valaki megtalálja, akkor nyugodtan használja a fegyvert, vagy a megtanult gatsuuga technika egyszemélyes változatát, amit én ismerek, a tsuugát. Én pedig jóval kisebb ívben, de láthatalanul a kakuremino no jutsu segítségével, kerülöm meg azt. Nem akarombajba sodorni Moont, ezért választom én a rövidebb, de jóval veszélyesebb útvonalat. Legszívesebben felgyújtanám a házat, hogy annak az oltásával legyenek elfoglalva, amíg én megtalálom Moratát, de mivel nem veszélyeztetik az életemet, így nem tehetem meg. Bárcsak Yukino ne lépett volna le, mert még szükségem lenne rá. Mivel erre még ráérek, így elküldöm Moont a vonalon, amit kitűztem neki és én is megindulok. A tábor másik oldalán elég lesz a terv következő fázisával foglalkozni, hogyan tovább onnan.

// Nem írtam tábort, csak fából épült várkastélyt. ^^ //


Az idézés elkábít, de ebből hamar ki lehet "gyógyulni". Gyakorlatilag másodpercek kérdése az egész nem több. Így vagy ezzel Te magad is, oldaladon Moonnal. A Két fa mögött rejtőzve figyeled a helyet, ahogy szemed viszonylag megszokja a sötétet, egyre inkább ki tudod venni a fényeket. A Kastély legalább hat emeletes és ötven ablakból árad a fény ( +- 3 ). Legalábbis erről az oldalról így tűnik. A Főkapú fáklyái négy Yarival felszerelt, közepesen páncélozott gyalogost világítanak meg. A Kastély körül sűrű váltásokban hármassával járkálnak ugyanígy felszerelt katonák. Azonban háromból egy hord magával nyílpuskát a kezében, teli tegezt az oldalán. Az őrök izmosnak, ruganyos léptűnek tűnnek. Parancsnokuk egy hagyományos páncélba öltözött szamuráj, két karddal és egy Naginatával a hátán. Ő rendszeresen ellenőrzi az őrséget. A Kastélyon van egy-két kisebb kilátó, ahol szintén nyílpuskások állnak. Persze mindezt csak azután tudod megfigyelni - vagy kiszagolni - hogy használtad a shikiyaku no jutsut. A Kastély körül elterül a kert, itt több épület is van, majd nagy kőfal, amely körbeöleli az egészet. A Kőfalon is őrök járnak, Yarival és Nyílpuskával felszerelve. Több istálló is van a kert egy bizonyos végében, illetve egy-két raktár, melyet körutad során fedezel fel. Ami miatt nem tudsz rendesen körbekémlelni az az őrkutyák jelenléte, rendszeresen megérzik a szagodat és az őrség tagjai némileg elkezdenek gyanakodni. A Kastélyból nevetés hangja szűrődik ki, méghozzá elég gyakran, ami azt illeti. Egy naggyon gazdag ember, vagy egy nemes birtoka lehet ez. Már csak a katonák számából ítélve is. Huszonötöt számolsz a kastély körül, plusz öt a kisebb tornyaiban. A Falon pedig huszan vannak. Plusz a két Kapitány, illetve egy alak, akinek a szerepére nem jöttél rá, bár látszólag fegyvertelen. Ő a falon van, ott üldögél. Ezenkivül tizenöt megtermett kutya is van. Ennyi őr pénzeléséhez - pláne, hogy a kaszárnyákban még másfélszer ennyien vannak - elég nagy vagyon kell. Hogyan tovább? Jelenleg ennyit tudtál kikémlelni, további információkhoz többet kell kockáztatnod.

Akira:
Állapot: 95% 
Chakra: 90%
Az események nem maradtak hatástalanok rád nézve.

Utálom, hogy a menyétek nem segítenek és még olyan helyzetekbe is hoznak, hogy abból jó nem jön ki. Yukino lelépett, még ha itt is van Moon, de szükségem lenne rá és újra megidézni pedig nem fogom. Erősen gondolkodom, hogy esetleg Wazarashit megidézzem, hogy elvonja a figyelmet rólam, de egyelőre nem. A technikám használata sokat segít, mint a látásom, mind a szaglásom erősebb lesz, mint egy emberé. Csontjaim is megerősödtek, legtöbb tulajdonságom egy farkaséhoz hasonlít, egyedül a tudatom maradt meg a sajátom. nem szabad, hogy az állati énem átvegye az irányítást, nem lehetek meggondolatlan, mert az életembe kerülhet. Rengeteg fegyveres ember van, viszont a legnagyobb veszélyt nem ők jelentik, hiszen ők átverhetők néhány ninja trükkel, inkább a kutyák. Ők bizonyos szempontból okosabbak, mint az emberek, hiszen nincs olyan technika, amivel a szagomat is el tudnám rejteni. A harcosok számát és fegyverzetét könnyen felmérem, egyetlen embernek nem tudom a feladatát, kívülről fegyvertelennek tűnik és nagyon nem csinál semmit. Talán ő lehet a ninja, bár így nem tudom megállapítani, de fel vagyok készülve egy ninjára is. Ekkor eszembe jut egy korábbi tervem, amihez most mégsem a pizsamámat, hanem az erdő aljzatát, leveleket, ágakat és mindent, amit találok használok fel, hogy előkészítsem a terepet, majd ha kész vagyok, akkor előveszem az egyik öngyújtómat, kibiztosítom, majd az előkészített helyre dobom, hogy aztán a tigris pecséttel élesítsem a technikát. Nem akarok nagy tűzet, bár így is elég komoly károkat okozhat, ha nem sikerül időben megfékezni, csak annyit, hogy elvonja a figyelmüket, amíg bejutok Morata elé. Pár pillanatig el fog tartani, míg észreveszik a tűzet és ez éppen elég hozzá, hogy a shunsinnal eltűnjek a tűz hatósugarából egyenesen a fal tövébe, ahol már nem láthatnak, természetesen a kakuremino no jutsut továbbra is fenn tartva, nem bízva a véletlenre, hogy meglássanak. A fal tövében haladok elfele a háztól, ahova majd be akarok jutni.

A terv
Amennyiben kevesebb őrt sikerül elvonnom a tűzhöz, akkor megfigyelést végzek, hogy vajon ki mit csinál ilyen helyzetben, de leginkább a fegyvertelen, ismeretlen feladatú férfi érdekel. Megnézem, hogyan szervezik meg az oltást, ki az irányító és ki az, aki csak parancsot teljesít. Likvidálás esetén érdemesebb a feladat kiadókat, hiszen a végrehajtók akkor nem tudják, hogy mit is kellene tenniük.

B terv
Amennyiben az őrök nagy része a tűzhöz megy, hogy eloltsa, akkor kinézem az egyiket és felvéve az alakját megkerülöm az őröket és a shunsinnal az ajtó előtt termek, hogy beérve, akár van benn őr, akár nincs, elkiáltsam magam, hogy tűz van, hogy pánikot keltsek az épületben, hogy annyival kevesebben figyeljenek rám. 

Akármelyik terv kerül kivitelezésre, végül az épület mellett kötök ki és valahogy bejutok, bár nem erőszakkal, hanem kézzel kinyítva az ajtót.

// Mint ahogy arra már utaltam, a Kakuremino nem láthatatlanná tesz, hanem a ruházatodat színezi a környezethez hasonlóvá, de mozgás közben ez gyakorlatilag lehetetlen, főleg, hogy több oldalról érkezik hatás feléd. Fény, sötét, egyebek. //

Úgy tűnik, Akirának nem igazán van ínyére, hogy egyedül maradt. Ez bizonyos szinten érthető, még ha nem is igaz, elvégre farkasa itt van mellette. Persze nem konkrétan mellette, hanem valahol a közelben, emberi formában éppen felderít. Kumogakure Shinobija, aki jelenleg inkább a Kami no Yuugen Ninjájaként funkcionál előkészíti a lángok helyét, majd hamarosan be is gyújtja a tűzet. Ezután, használva a Shunshin no jutsu-t gyorsan távozik a környékről, hogy még véletlenül se lepleződjön le. Igaz, erre eddig is megvolt a lehetősége és valószínűleg a hirtelen felcsapó hatalmas lángok nem maradnak éppenséggel... gyanútlanok. Valószínűleg valaki felteszi majd a kérdést, hogy mégis mit keres itt mindez. Egyelőre azonban, a kapitányok parancsára az őrök nagy része kutakhoz fut, hogy vízet hozzon. Mindössze a kastély kisebb kiszögelésein lévő nyílpuskások és az ajtóban álló négy Yari-s marad a helyén, valamint a Taichou. Akira már fel is veszi az egyik - éppen tűzet oltó - Őr alakját, viszont itt jobban át kell gondolnia a további terveit. Ha a Shunsinnal jelenik meg az ajtó mellett, akkor egyértelművé válik a kiléte, elvégre az őröknek és a kapitánynak feltűnik a szokatlan katona, fura megérkezése. Továbbá csak úgy bekiabálni sem tud a kastélyba, mert az ajtónál ott maradtak az őrök. Ég a tűz, ellenben nincs akkora pánik, mint azt shinobink remélte. Bár az is igaz, hogy az őrök nagy része az oltással foglalkozik. 
Tehát Akira felvette egy Őr alakját, ott áll a sötétben. Lehetősége van újra gondolnia tervét, mert az ahogy előszőr eltervezte, gyakorlatilag kivitelezhetetlen a lebukás nélkül. Márpedig ebben az esetben az elterelésnek sem volt sok értelme, ha nem tudja elkerülni a gyors lelepleződést. Mindenesetre a kastély védelme alaposan megcsappant, legalábbis egyelőre.

Akira:
Állapot: 95%
Chakra: 84%

Nem tudom, hogy mennyi időm maradt arra, hogy valaki rájöjjön, hogy a tűz nem spontán gyulladt, hiszen ahhoz valamiféle hő forrásnak lennie kell és a nap nem éppen látható az égen, még ha a fénye éppenséggel vissza is verődik a holdról. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy a kapitányok nem gondolkodnak a dolgon, így a lehető legtöbb katonát a tűz oltására küldenek. Amíg az őrök a tüzet oltják én felveszem az egyik strázsa alakját, viszont ekkor eszembe jut, hogy valószínűleg ezek nem ninják, hanem egyszerű emberek, akiket a tulajdonos védelmére képeztek ki, így a shunsin túlságosan feltűnő lenne és más tervem semjött be, ugyanis a ház ajtajában állók és a nyílpuskások az épületben továbbra is a helyükön maradtak és hát biztos, hogy tudnak a tűzről, hiszen hallják a kinti parancsokat, így az eredeti tervem nem biztos, hogy szerencsés. Ahelyett, hogy az épületet venném célba más terveim akadnak. Inkább egy rövidebb taktikai visszavonulót fújok, elengedve a henge no jutsut és a fák sötétjébe bújok, hogy kitaláljam mégis mivel vonhatnám el a Yaris és a távolsági fegyveres őröket. Ahol már nem áthatnak, újra idézést hajtok végre megharapva az ujjam. Remélhetőleg Yukinot ismét sikerül megidéznem, mert szükségem van rá, ahogy lett volna akkor is, amikor eltűnt. Első feladatom a számára, hogy keresse meg az alakomban lévő Moont és hozza ide, hogy ne vegye észre senki. ha a farkas velem lesz, akkor már tudok tervezni, de egyelőre még nem tudom, hogy mi lesz. Legszívesebben feladnám az egészet és haza mennék, de legalább egyszer meg kell próbálnom a dolgot, nem adom fel, de egyelőre csak a tervezési fázisban vagyok, rejtőzve a sötétségben.

// Akira //

Kumogakure no Satou és a Kami no Yuugen Shinobija újragonddolta a dolgot, mivel feltűnt neki, hogy eredeti terve nem éppen kivitelezhető. A Távolban a Tűz körül elég sok katona szorgoskodik, nagy is ám a sűrgés forgás. Akira nem vacakol sokat, létrehozza az Idéző Jutsu kézpecséteit és hamarosan meg is jelenik a színen Yukino. Aki még a sötét ellenére is fáradtnak, nyúzottnak tűnik kissé, de azért engedelmeskedik Akira parancsának és Moon nyomába ered.
Talán ez a fajta várakozás a legrosszab. Amikor az ember csak kushad a sötétben, melybe számtalan dolgot könnyű belelátni. Hideg, éjjeli szellő csapja meg Akira arcát és kezét. Egy örökkévalóságnak tűnik a dolog - Akira el is veszíti az időérzékét - mire megjelenik mellette Yukino és Moon, emberi alakban.
Most, hogy társai vele vannak, újra az emberen a sor. A Tűz még kitart néhány percig, de már nem lesz hosszú életű és akkor a Taichou-k elkezdenek gondolkodni azon, vajon hogyan is jöhetett létre. Vagy, ami valószínű, már most is böki a csőrüket ez a kérdés. Ki tudja?
De lévén, hogy az élet nem valószínűségszámításokból, hanem cselekvésből áll, Akira számára most jött el az idő, ha még akkor akar cselekedni, amíg ég a tűz.


Akira:
Állapot: 95%
Chakra: 75%

Hát igen, ilyenkor van az, ha az ember nem nagyon volt még komoly küldetésen, majd egyszer csak fogják és elküldik egy olyan feladatra, ami akár az életében kerülhet. Szerencsére az idézés sikerrel járt és Yukino meg is jelenik. Látszik rajta a nyúzottság, de valahogy most nem tudom sajnálni. Én is legalább olyan rossz állapotban vagyok, mint ő, de amint visszaér, majd megkérdezem tőle. Kiadom a feladatot, amit teljesít is.
- Rosszul nézel ki Yukino, mi a baj?
Várom a válaszát miközben gondolkodom, hogy mégis mit lehetne tenni. Egyszerű klón technika nem lenne megoldás, hiszen ha a sötét el is fedi, hogy csak egy illúzió, az első sikeres támadás átrepülne rajtuk vagy ha nem találják el, akkor csak egy percem lenne cselekedni, viszont Moont sem akarom beküldeni, így marad egy másik lehetőség. Mivel erdőben vagyok, így könnyen találok néhány fatönköt, amivel létrehozhatom a kawarimi no jutsut, hogy azokat küldjem különböző irányba, kettőt különböző pályán egyenesen a szembe lévő fal felé, míg másik kettőt a ház felé, míg egyet az én helyemen hagyok. Persze a klónok kiküldése előtt Yukinot megkérem, hogy vigye ki Moont minél közelebb a kapuhoz, majd jöjjön a ház aljába. Miután eltűnnek akkor küldöm ki a klónokat, én pedig a fák takarásában megindulok a házhoz, hogy aztán a hari jizo technikával beborítsam a falat a hajammal, hogy az alatt, amit a kakuremino technikával álcázzam, másszak fel az ablakba. Tehát a Hari jizo technikával leplezem magam és a hajamra alkalmazom a láthatatlanság köpenyét. Az ablak alá mászok, amíg Yukino meg nem jelenik és miután jelzek neki, remélem felmászik hozzám és megnézi, hogy kik vannak a szobába és csak a jelentés után mászok ki vagy gondolom újra a dolgot.

// Erdő? o.O Kert, amiben vannak fák. Sehol nem írtam erdőt. //

Yukino az idézésekre hivatkozik, amiket létre kellett hoznia. Azt mondja, túlzottan is kimerítették a chakrakészletét, ezért nincs tökéletes állapotban, de szívesen veled marad, hátha tud segíteni.

Akira egészen jó tervvel állt elő. Ami furcsa, az a Kawarimik használata, de ez biztosan még kiforratlan esemény, vagy terv miatt lett létrehozva, talán azért, mert számít valamire. Mindenesetre érdekes dolog felhívni külön is arra a figyelmet, hogy illetéktelen alak járkál a területen. A fa enyhén nedves, talán olajjal van lekezelve. A kastély megmászása gyakorlatilag lehetetlen a függőleges formák miatt - no persze nem Kumogakure Shinobija számára. Akira némileg vakon, tüskés páncélba burkolva mászik felfelé. Keze és talpa alatt a fa megmunálása lenyűgöző, igaz mestermunka. Nyílvánvalóan jó drága lehetett, de már közel sem új építmény, legalábbis az ápoltság ellenére réginek tűnik.

A Ninja hamarosan talál egy ablakot, meghúzódik alatta. Azonban nem ennyire egyszerű a helyzet. Odalentről üvöltések hangzanak fel, amely valami hasonló szavakat tartalmaz: "behatoló" és szinonímái. Ezt követően Akirát nem éri közvetlen támadás, de hogy felfedezték jelenlétét az bitony egyértelmű. Bár Őt magát eddig talán nem. Eltelt már vagy hét perc, mióta elváltak, Yukino mégsem jelenik meg. Netán baj érte volna? Esetleg más valamiért késlekedik? Kérdéses, mint ahogy az is, hogy Akirát mindez hogy és miképpen érinti. A burok alatt viszonylagos biztonságban van az ifjú, de vajon meddig tart Őt felfedezni? Chakrája segítségével tovbbra is az ablak alatt tartzkodik, de már arra sem volt egyszerű rájönni, hogy pontosan hol van az ablak, elvégre a burok alól nehéz kilátni, bele pedig nem volna okos rohanni az üvegbe, mert kockázatos, hogy eltörik. Így csak az üvegen átszűrődő fényt látta meg shinobink, mielőtt lekushadt alá. Hol van már Yukino? Mit tesz most Akira? Miért nem mennek simán, egyszerűen a dolgok?

Akira:
Állapot: 95%
Chakra: 64%

Gondoltam, hogy valami ilyesmi van a dologban, hiszen nem egy erős menyétről van szó, de Wazarashit sem idézhetem meg, hiszen ő meg túl feltűnő és őt inkább a meneküléshez megtartom. A kawarimi technika, ha legalább egy klón túléli az utat, akkor arra jó lesz, hogy a katonák arra keressenek engem, amerre a klón eltűnt. A maradék klón pedig arra jó, ami maradt, hogy ha megtalálják, akkor ő is a háztól elfele húzza a katonákat, akik megtlálták. Eleve ezzel a tervvel a fejében csináltam meg. Az ablakot megtaláltam, de most hogyan tovább? Eddig az ötlet jó volt, hiszen még nem fedeztek fel, de következő lépés már kérdéses. Bátor dolog, de muszáj vagyok megtenni, így az egyik kezemmel, amit kívülről bevonok a láthatatlanná tett hajammal, így legalább a kert felől nem látják, felnyúlok, nem kopogok, csak kitapogatom, hogy vajon van-e üveg, bár nem csodálkozom, ha lenne, majd visszahúzom a kezem és ekkor kezdek el gondolkodni, hogy vajon Yukino hova tünt, már jó 5 perce vagyok itt az épületen, ennyi idő alatt simán megfordult volna. A küldetés kezd kellemetlenné válni és valamiért semmi nem akart összejönni. Lassan tényleg eljutok oda, hogy itt hagyom az egészet a francba.

Az egész kezd idegesíteni, mert hiába próbálok higgadtan működni eredménye eddig annyi, hogy hasba rúgtak és megmérgeztek, de még a chakrám is fogyóban van. Yukino végre megérkezik és érkezik is a válasz, hogy három ember tartózkodik a teremben. Három ember.Nem sok , de okozhatnak kellemetlen meglepetést, ha van közöttük chakrahasználó. Nincs idő gondolkodni, így is túl sokat várt, lenn már lassan eloltják a tüzet és rá fognak jönni, hogy valaki van itt, sőt már rá is jöttek csak a tűz egyelőre megállította őket abban, hogy velem is foglalkozzanak. Ez idővel változni fog és akkor már csak a menekülés marad. Nem várok tovább, a kezembe kezdem gyűjteni a chakrám, majd a láthatatlan hajammal betakara elindulok fölfelé, hogy aztán betörjem az ablakot és beugorjak rajta. Nem várva reakcióra kézjeleket formázok aminek hatására az egész szoba, elzárva az ajtót is, és a benn lévők keze, szája és keze, hogy kiáltani, menekül vagy technikát használni ne tudjanak, tele lesz a chakrámmal dúsított hajammal. Nem érdekel a békés megoldás, ugyan megölni nem fogok senkit, de amíg nem tudok nyugodt körülmények között beszélni a kereskedővel, addig a szobából senki nem megy ki és nem jön be. Mivel senki ne tud mozdulni, így én teszem meg a lépéseket és megyek közelebb áldozataimhoz.
- Most, hogy végre figyelnek rám, elmondanám, hogy mért jöttem.- Mondom egy kicsit gonoszan, hiszen ki vannak szolgáltatva, de hát ők kényszerítettek rá.- Melyikőtök Morata?
Várom a választ, ha az nem érkezik vagy legalább valaki nem kezd el hanggal jelezni, hogy segítene a hajjal, ami alapvetően az én védelmemet szolgálná, elkezdem mindhármukat összeszorítani, de csak annyira, hogy egy kicsit fájjon.Remélem előbb -utóbb valaki jelez. Ha így tesz, akkor a chakrámmal elveszem a szájától a hajam, hogy beszélni tudjon s hallgatom a mondandóját.

Folytatás:
Morata a szobában van, akkor a segítőt, ha nem ő maga, akit keresek, visszacsomagolom a hajamba és a mutatott illetőhöz megyek és a száját szabaddá teszem.
- Örülök, hogy megismerhetem.- Mondom az illetőnek.- Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell találkoznunk, de nem hagyott más választást. Egyelőre kedvesen, hogy hagyjon fel a háborús uszítással még ha önnek jól is jövedelmez. Lehet, hogy magának megéri a háború, de sok százan halnak meg fölöslegesen csak azért, mert magának kell a pénz. Abba nem gondolt bele, hogy azt a fém mennyiséget, amit fegyverekre áldoz, esetleg hasznosíthatná jobban is? Mondjuk szerszámokat gyárt és ezzel jót is tesz az emberiségnek, mert hatékonyabb eszközökkel könnyebb a földet művelni és jobb lenne a termés. Jobb terméssel több embert lehet etetni, nőne az emberiség létszáma és maga még többet adhatna el belőle.- Váltok egy kicsit gúnyosabb hangvételre.- De nem, ön feláldozza a legjobb embereket, hogy meggazdagodjon. Rövid távú gazdagságot az esetleges hosszabb távúért. Azzal, hogy a háborút segíti maga alatt vágja a fát, mivel ha kevesebb lesz a ninja, kevesebb eszközt tud eladni és ezáltal kevesebb lesz a bevétele.- Váltok vissza kedvesebb hangnemre.- Ezért kérem hagyjon fel a háborús uszítással és álljon a béke oldalára.
Fejezem be a mondandómat és ezzel egy időben körbejárok és mindenkit leütök, de fejfájáson kívül nem lesz komolyabb bajuk, majd feloldom a technikát és szólok Yukinonak, hogy végzett, de előtte még megkérdezem, merre van a kapu, én pedig leugrom az ablakból és a kapu irányába futok, amit ha kell egy kis segítséggel ki is rúgok, hogy aztán Moont összeszedve menekülőre fogjam a dolgot, innen minél messzebb, ha kell még wazarashit is megidézem, hogy gyorsabban távozzak, mert Moon fel tudja venni a versenyt a menyéttel.

Amennyiben nincs itt a kereskedő, akkor nincs értelme az egészet folytatni, így gyorsan leütöm a három embert és menekülőre fogom, ahogy azt tettem volna az első verzió végén miután elmondtam a monológom. Yukinotól útbaigazítást kérni és elengedni, ablakból ki, kapu felé, kirúgni, ha kell,, majd wazarashit megidézve, mellettünk Moonnal, menekülök minél messzebb a helytől. Mivel Wazarashinak és Moonnak is kell a pihenés, így körülbelül fél óra menekülés után egy kis pihenőre fogom a csapatot.