Elhagyatott város

Shikaku Szer. Ápr. 07 2010, 12:09

Egy hatalmas ipari város volt, amíg a háborúk miatt ki nem ürült. Határközeli helyezkedése miatt soha nem éledt újjá, azóta határőrök, űzöttek és árvák, nomeg az alvilág bújnak meg itt. Ezen kívül a Ninnekok főhadiszállása is itt található meg, akiket Nekobaa vezet és fegyverkereskedelemből élnek.

Elhagyatott város 1000?cb=20100628164549

**Usake Hiachi** Szomb. Júl. 31 2010, 21:22

Ez is egy átlagos napnak indult, mint a többi. Nagy nehezen felkeltem, sikerült kimennem a fürdőbe anélkül, hogy bármibe belerúgtam volna, ráadásul nem fejeltem le az ajtót. Ez nagy előrehaladás a felkelések történelmében. Egyáltalán nem lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem. Mikor betaláltam a fürdőbe, lezuhanyoztam és kicsit rendbe tettem magam. Csak a reggeli rutin dolgok. Miután sikerült embert varázsolni magamból felkaptam egy inget, egy nadrágot, össze szedtem a dolgaim és már léptem is ki az ajtón.
~ Korán van.... ~ sopánkodok magamban, miközben rágyújtok egy cigire és tovább ballagok az utcán.
Amikor körbe tekintek rá kell jönnöm, hogy nem csak, hogy korán van, hanem egyenes hajnal. Ráadásul nem is akármilyen hajnal, hanem hajnali 8 óra. Na most normális ember nincs kint ilyenkor az utcán, inkább az ágyában mély álomba zuhanva pihen. Ellentétben velem, aki, mint egy retardált hajnali nyolc órakor kint kajtat az üres utcán, amikor a boltokban csak éppen, hogy megjelentek az eladók.
~ Átok a szervezetembe, hogy felkelt hajnalok hajnalán és átok Ai-ra aki megfenyegetett, hogy ha nem fekszem le minden nap akkor megharagszik és legfőképp átok rám, mert ilyen befolyásolható papucs lettem ~ átkozom meg a fél világot magamban.
Miközben magamban fortyogok észre se veszem, hogy elértem a város határát. Lassan körülnézek, majd megállok és átgondolom mit is akarok ma csinálni. Azon egyszerű választ kapom saját magamtol, hogy semmit és emiatt egy kicsit elkeseredek tekintve, hogy még csak 20 éves vagyok és nem csinálok semmit egész nap. Mikor már épp fordulnék vissza, hirtelen eszembe jut, hogy kisebb koromban mindig is megakartam nézni mi van abban az elhagyatott városban, ami már évek óta üresen áll. Mivel most épp nem jut eszembe semmi értelmes elfoglaltság arra jutok, hogy nincs veszteni valóm, így még egy cigi rágyújtása közben elindulok a célom felé.
Nem tudom mennyi időbe telt mire megérkeztem, de most itt állok az ipari város kapui előtt. Eldobom a ciki csikket, majd lassú léptekkel besétálok a "város" kapuján.

Zetsu Vas. Aug. 01 2010, 12:12

Ha az ember húsz évesen azzal oldja az unalmat, hogy utazgat, akkor ott már tényleg kéne egy kis izgalom. Jó pár órát elnyelt ez az út, az biztos. A lerobbant város előtt állsz, nem éppen olyan hely ahol szívesen éltél volna. Amint belépsz, pár patkány arrébb szalad, valami kis összeguberált étellel. Körülnézel. Mindenhol kitört ablakok néznek rád, néhol beomlott házak álldogálnak, és a szél szemetet szállít át az eléd tárult utca egyik oldalából a másikba. Elindulsz az utcán. Elég ijesztő lenne egy geninnek egy ilyen hely, de mivel már régen nem vagy az, nem igazán érzel hasonlót. Azonban te is jobban figyelsz már a környezetedre, nehogy valami rossz történjen. Néha-néha leomlik egy kis vakolat a házakról, vagy egy-két cserép leesik a tetőkről, ilyenkor néha lelassítod a tempódat, de végül is soha nem történik semmi. Ahogy beljebb haladsz a volt ipari városban, gyakoribb kezd lenni az életek látványa. Egy-két gyereket látsz, akik félő tekintettel néznek rád az ablakok árnyaiból, akiket a szüleik elhúznak az ablakból. Nem túl jó életminőség, de nem tudhatod, hogy mi vette rá őket arra, hogy itt éljenek. Egy idő után inkább úgy döntesz, hogy egy stabilabbnak kinéző épület tetején megpihensz. Ahogy így végignézel a városon, szánalmat érezhetsz azok iránt, akik itt élnek.
Azonban meglátsz egy érdekes figurát fekete ruhákban öltözve, ahogy a tetőkön sétálgat, nagyon ráérősen. Ahogy tovább nézed, több helyet látsz a ruháján, ami ki van szakadva, eléggé megviselt öltözék. Azonban amikor egy tető széléhez ért, ami elég távol volt bármilyen más tetőtől, ő elrugaszkodott, és szépen leérkezett egy másikon. Csak nem ninja?...

**Usake Hiachi** Hétf. Aug. 02 2010, 16:00

Ahogy végig sétálok ezen a nyomor negyeden a hasamban enyhe görcs támad amikor végig nézek a roskadozó házakon, a betörött ablakokon és a szeméttel borított utcákon. Elgondolkozok vajon ki kényszerülhet arra, hogy egy ilyen helyen, sőt egy ilyen helyen nevelje fel a gyerekét. Ám a rossz körülményeken kívül az egész hely rossz légkört áraszt. Abban a pillanatban, hogy beléptem a kapun éreztem némi szorongást és késztetést, hogy azonnal lelépjek. Mikor kicsit beljebb érek a "városban" és sikerül felkerülnöm egy tetőre, rágyjtok. Nem azért mert annyira kívánnám a cigit, ez csupán egy megszokott, rutin mozdulat. Amint van egy kis időm a zsebembe nyúlok, előveszem a cigit és az öngyújtót és már füstölök is. Már elgondolkoztam párszor, hogy jobb lenne abba hagyni a dohányzást. Mióta cigizek az ételeknek kevésbé érzem az ízét, mert elnyomja a dohány íze, ráadásul Ai sem nagyon szimpatizál ezzel a függőséggel. Ám minden alkalommal elvetem az ötletet, mivel annyi midenhez kell akarat és kitartás, így azt gondoltam inkább spórolok azokra a dolgokra az akaratomból amik igazán fontosak. Nm pazarlom olyan dolgokra az energiám, mint a leszokás. Felesleges. Legalábbis ezt hitetem el magammal.
Már egy ideje ott ülök a tetőn ás a cigim végén járok, amikor megpillantok egy alakot a tetőn sétálni. Elég különc figurának néz ki és felmerül bennem a gyanú, hogy ninja. A feltételezésem abban a pillanatban alá lett támasztva, amikor a fickó egy egyszerű mozdulattal átugrott az egyik tetőről a másikra. Gyanús.
~ Hallottam pletykákat, hogy elveszett ninják bújkálnak ebben a leppukant kóerájban, de nem hittem volna, hogy fényes nappal így kóborolnak. Mondjuk nincs sok okuk félni, mert csak én vagyok ennyire hülye, hogy ide keveredek ezekben az órákban. Ezért is valószínű, hogy ez a srác vagy nő nem barátságos a konohai ninjákkal, de nem árt kideríteni ~ gondolkodok el magamban.
Mivel döntésre jutok, feltámaszkodok, kicsit leporolom magam, majd elnyomom a csikket egy cserepen és eldobom. Remélhetőleg nem égetek fel semmit és senkit. Előveszem a tekercset amiben a cuccaim vannak, majd elkáronkodom magam amiért nem ninja öltözékben jöttem. Na most ha egy városban vagy egy kicsit népesebb helyen lennék nem tenném ezt meg, de nem túl vicces egy Ai ügynöksége által adott ruhát széjjel szabdalni egy esetleges harc esetén. Ha ezt mégis megtenném Ai haragja súlytana le rám, amit valjunk be nem sokan éltek túl. Így a félelem felül kerekedik a szégyenen és elhatározom amgam. Leugrom a ház mögé, majd kinyitom a tekercset. Kikeresem a tekercsből a fekete pólómat, kiveszem majd a helyére teszem az inget. Ezt eljátszom a nadrággal és a cipővel is és pár perc múlva teljes jounin öltözékben feszítek, kunai és shuriken tartómmal a combon, valamint katanával a hátamon és egyéb felszeléssel az oldalamon. Vissza szökkenek a tetőre és remélem az ismeretlen alaknak még nem veszett nyoma. Amennyiben fortuna velem van pillanatokon belül megpillantom a fickót. Ismét leugrok az utca szintjére és az előzőleg betájolt fickó nyomába eredek, szándékaim szerint halkan, osonva és észrevétlenül. Amennyiben sikerül feltűnés mentesen megközelítenem az alakot követem, ám ha vagyok olyan szerencsétlen, hogy felfedem magam, akkor két lehetőség van. Ha a köpenyes fickó menekülni kezd akkor követem, ám ha nem szándékozik gyorsan távozni felugrok egy ház tetejére és intek egyet köszönésként, majd vároma reakciót. Amennyiben csak nézünk egymásra megötöröm a csendet és bemutatkozom.
- Hello. A nevem Hiachi. Önben kit tisztelhetek - kérdezem illedelmes tsílusban.
Mégha ez a stílus és a magázás nem is nőt hozzám az évek során most kivételesen elővizágyatosságból ilyen hangnemben szólítom le az idegent.
Ám ha meglát és azonnal nekem ront a támadástól függően fegyverrel védekezek vagy megpróbálom elkerülni a támadást.

Zetsu Szer. Aug. 04 2010, 14:43

Az illető nem haladt gyorsan, igazán nem is volt nagyon ezen a helyen oka rá, hogy siessen. Valószínűleg nem lehet túl izgalmakkal teli élete az embereknek ezen a helyen. Talán még néha-néha üldözniük kell pár patkányt, hogy később megsüssék őket, de ez a fajta izgalom is egy idő után unalmassá válik. Gyorsan magadra kapdosod a ninja öltözéked, és helyettesíted vele a kis divatos cuccokat. Néhány nőszemély példát vehetne a gyorsaságodról, mondjuk férfi vagy. Egy távoli kuncogást hallasz, talán meglátott egy kisgyerek miközben öltözködtél. Nem tulajdonítottál neki túl nagy jelentőséget, amint minden ruhád a helyén volt, indultál a fekete ruhás után. Felhuppansz egy tetőre, és körülnézel. Igen, alig haladt 4-5 házat. Úgy tűnik tényleg nagyon ráér, és valószínűleg csak egy naponta betervezett sétát tesz. Vissza ugrasz az utcára és osonva próbálod őt követni. Egy idő után úgy tűnik észrevett, de nem mutat nagyobb érdeklődést irántad. Talán csak azért, mert ő tudja, hogy sehova se vezet az, ha követed, így előbb-utóbb úgyis kibököd mit akarsz, esetleges támadásokra pedig készen áll, lehet, hogy képességei nem tompultak igazán mióta itt van. Végül hát úgy döntesz, hogy felugrassz a tetőre amin van, és intesz neki egyet. Ő megáll, de csak néz téged. A köpenye és a bamboo kalapja takarta az arcának nagy részét, csak a barna szemét láttad, tekintete hatalmas nyugodtságot tükrözött. Amikor bemutatkoztál, oldalra nézett, majd vissza rád. Nyugodt, mély, férfi hang szólalt meg bamboo kalap alól, elég lassan beszélt.
- Egy ilyen nem sokat számítanak a nevek, konohai. De örülök, hogy ahelyett, hogy megtámadtál volna, inkább köszöntöttél. Sok ember a te faludból elég temperamentumos, a legtöbben megtámadtak volna egy ismeretlen ninját - leguggolt, felvett egy cserépdarabot, és azt nézegette - Talán már tudod, de nem minden ninja a megtestesült gonosz, aki éppen nem tartozik egy faluhoz sem.
Eldobja a cserépdarabot majd leül a tető szélére.
- A nevem Rokino. És szabad tudnom, mit keresel errefelé, Hiachi?
Végre kibökte a nevét is. Persze az ő kérdését fordítva is fellehetne tenni, de talán jobb ha előbb te válaszolsz.

**Usake Hiachi** Csüt. Aug. 05 2010, 17:59

Az átöltözés gyorsan megy, ami annak köszönhető, hogy régen sokszor előfordult, hogy arra kényszerültem, hogy gyorsan távozzék Ai szobájából. Az ok az öccse vagy a család bármelyik tagja volt én pedig már akkor sem szerettem a kellemetlen helyzeteket és az, hogy az öccse ott talál a nővére ágyában egy szál alsónadrágban a kellemetlen kategória csúcsán van. Így kifejlesztettem a technikát, hogy gyorsan átöltözzek, majd kiugorjak Ai ablakán és élve landoljak.
Miután az ismeretlen alak megszólal biztos vagyok benne, hogy férfi és az is felmerül bennem, hogy idősebb nálam. Miután végig hallgattam amit mondani akar elmosolyodom.
- Az azonnali lerohanás nem az én stílusom. Számomra fontos az illem ezért is érdeklődtem a neve iránt - mondom nyugodt hangon, majd tekintetemmel a barna szempárt keresem.
Magam sem tudom miért talán megszokás, de eddig úgy vettem észre, hogy a szem sokat elárul egy emberről.
- Valóban nem minden ninja gonosz aki nem telepedett le, de az emberi lények, köztük én is gyanakvóak - mondom mosolyogva.
Miután bemutatkozik elgondolkozok egy pillanatra hátha ismerő a neve a Bingo könyvből és csak azután válaszolok a kérdésére.
- Hogy én mit keresek itt? Jó kérdés. Igazából korán reggel felébredtem és nem tudtam vissza aludni. Azután elindultama faluban és annyira unatkoztam, hogy úgy döntöttem megnézem ezt az elhagyatott ipari városban - mondom el az igaszságot Rokinonak, majd egy kis szünetet tartok.
- Na és csak a kölcsönösség kedvéért ön is elmondja mit keres itt Rokino-san? - kérdezem kiváncsian a férfitől, majd zsebre teszem az egyik kezem és várok.

Zetsu Szomb. Aug. 07 2010, 02:19

Rokino nézi a környezetet. Nem tudod, hogy mit talál olyan érdekesnek ebben a kietlen "tájon", talán még téged bámulni is üdítőbb lett volna, hiszen új arc vagy errefelé. Még egyszer átfutsz az agyadon a névvel, Rokino...Amint jut egy kis csend, gyorsabban megy a keresés az emlékekben. Eszedbe jutott, hogy bizony olvastál róla. Rokino nagy genjutsu használó, nem ajánlatos belekerülni egy csapdájába. Kirigakuréból származik, sok éven át bérgyilkos ként dolgozott, majd eltűnt a világ elől, de néha sikerült behatárolni, a Bingo könyv szerint a legutolsó ismert tartózkodási helye a Fű országban volt. Az adat maximum fél éves, szóval nem lehet olyan sok ideje itt. Valószínűleg járja a vidéket, bár nem tudni milyen szándékkal, ha egyáltalán van szándéka. Csak hümmögött egyet a válaszodra, azzal kapcsolatban hogy miért jöttél ide. A kérdésedet azzal fogadja, hogy felnéz az égre ismét, a tető szélén ülve.
- Mi oka van egy embernek az utazásra ha nem tűrik meg semmilyen faluban? Gondolom hogy nem erre a részére vagy kíváncsi az indokaimnak- kis szünetet tart -Hallani lehet a hangomon hogy öreg vagyok. Sok évet töltöttem gyilkolással, ahogy a legtöbb ninja, de még az átlagnál is többet öltem. Igazából bármilyen kapcsolat a körülöttem lévőkkel elmaradt, csak azért hanyagoltam mások társaságát, hogy ne akadályozzon senki se munka közben. Azonban most...most szeretném átadni a tudásomat valakinek, hogy ne úgy halljak meg majd, mint a gyilkos aki csak rosszat tett az emberiségnek. Igaz, a legtöbben így fognak emlékezni rám, de ha csak egy ember is van aki elfogad, és hálás nekem, akkor én beteljesítettem a magamnak kitűzött célokat. Ezeket a célokat szeretném elérni életem vége előtt.
Nos igen, a rövid válaszából egy hosszú sikeredett, de mint tapasztalt renegát, van neki is egy története, magáról. Elvégre mindenki tudna valamit magáról mondani ebben a korban, hogy mit ért el, mit szeretett volna, mit rontott el. Rokino nem tűnik (már) vérre éhesnek, és talán nem is kell úgy kezelnie már a világnak. Persze, a világ nem változik, és az emberek sem.

**Usake Hiachi** Szomb. Szept. 04 2010, 21:42

Érdeklődve hallgatom Rokino válaszát. Valóban hallatszik a hangján, hogy idős, de érezhető az is, hogy a szavak mögött élmények és sok évi tapasztalat bújik meg. Mikor a férfi befejezi egy kicsit elgondolkozom, majd talán kicsit bizonytalanul megszólalok.
- Én úgy gondolom, hogy maga nem rossz ember. Ha úgy vesszük igaz, hogy megölt embereket és igaz, hogy ez rossz dolog, de ez mind parancs volt. Nem tehet róla, hogy hova született és arról sem, hogy kiskorában ninja akart lenni. Sok gyerek izgalmasnak tartja, de végül majdnem mind rájön, hogy veszélyes és gonosz dolgokat kell tennünk mások parancsára. Aki nem fogja fel ezt az az igazán rossz ember, hiszen neki a gyilkolás természetesnek számít. Én úgy gondolom, hogy aki felismeri az igaszságot a ninja élet mögött és próbál ellene tenni az nem lehet rossz ember. Így maga sem az - mondom végül meggyőződésel a hangomban.
Miután befejeztem a szónoklatom előveszem a cigarettás dobozom, kiveszek egy szálat, majd rágyújtok. A dobozt és a gyújtót elsüllyesztem a zsebemben és egy mély szipantás után kifújom a füstöt. Ha a férfi nem kezd beszélgetést én szólalok meg elsőnek.
- Mondja Rokino-san miért kezdett el pont genjutsura specializálódni. Maga szerint valójában mit jelent a genjutsu? Mármint nem a szokásos sablon szövegre gondolok, amit az akadémián és egyéb helyeken sulykolnak belénk, hanem a valódi jelentésére vagyok kiváncsi. Maga tudja? - kérdezem kiváncsisággal a hangomban.
Ismét szippantok egy mélyet a cigimből, tekintetem pedig a férfira szegezem a kérdésem válaszára várva.

Zetsu Kedd Szept. 07 2010, 19:22

Rokino csak hümmög egyet az első mondatod után. Úgy néz ki nincs sok mondandója. Néha a szemét és a por eléri azt a tetőt is, ahol ti vagytok jelenleg, ugyanis a szél kezd feltámadni. A kezed takarásában viszont sikerül így is meggyújtanod a cigidet. A folyamatot Rokino árgus szemekkel figyelte. Amikor meggyújtottad újra másfelé nézett.
- A nikotin...persze segít az indulatokat lekötözni, de ha túlságosan lenyugtat, akkor nem biztos, hogy alaposan feltudod mérni az ellenfeled veszélyességi szintjét, vagy bármi másét. Ezért is tartóztatom meg tőle magam.
Mondjuk hallani lehet rajta, hogy nem is lenne szüksége a cigire, már olyan halál nyugodt, hogy ha hirtelen elsuhanna az orra előtt egy nyílvessző, még akkor sem ijedne meg. A kérdésedet figyelmesen végighallgatta. Gondolkodott egy sort, aztán elkezdte mondani a magáét.
- A genjutsu...a legkegyetlenebb jutsu fajta, legalábbis az én szememben. Persze, nem mindegyik olyan nagyon kegyetlen, de végül is az egész a másik fél megtévesztésén alapszik, és az emberek nem kedvelik, ha átverik őket. A legalávalóbbak azok a genjutsuk, amik fájdalmat okoznak, de általában valaki azért választja a genjutsukat, hogy pont ezekkel tudja megzavarni az ellenfelét. Épp ezért, az emberek nem igazán kedvelik ennek a "mesterségnek" a művelőit...
Itt úgy látszik újra nosztalgiázott.
- Persze ezek után nem lehet túl csábító a dolog. Azonban hatalmas fegyver lehet, jó kezekben.

**Usake Hiachi** Kedd Szept. 21 2010, 21:37

Amikor elmondja mit gondol a nikotinról elgondolkodva tekintek rá, majd miután átgondoltam a dolgot megpróbálom értelmesen kifejteni az okfejtésem szüleményét.
- Igaza van abban, hogy a nikotin lenyugtat és sokan ezért is cigiznek, és abban is egyet értek, hogy veszélyes lehet ha az ember túl nyugodt, ahogy ön fogalmazott, de vannak akik nem a nyugalom miatt szívják a cigarettát. Közéjük tartozom én is. Volt egy időszak amikor tényleg azért szoktam rá, hogy lenyugodjak, de mára már csak rutinná vált. Megszokás, hogy bemegyek a boltba, veszek néhány doboz cigit és amikor kimegyek rágyújtok. Nem mondom, hogy egy pillanat alatt abba tudom hagyni, mert már szokássá vált, de ha nagyon fontos és valaki olyan kéri, aki számomra nélkülözhetetlen az életemben - mondom határozottan, közben pedig egy kép tűnik fel előttem valakiről, ezért elmosolyodok.
Épp, hogy befejezem a saját mondatom amikor ő neki kezd a sajátjának, így csak állok és figyelmesen hallgatok, míg lassan elhal a mosoly az arcomról a koncentráció miatt. Mikor kimondja az utolsó pár szót én egy utolsó szívok a cigimből, felemelem az egyik lábam, majd végig húzom rajta a cigit és megpróbálok betalálni a ház falánál lévő kukába a csikkel. Ezután gondolatokkal teli tekintetem a férfira emelem és halk hangon megszólalok, ami egyre csak hangosodik, míg normálisan hallhatóvá válik a beszédem.
- Egyetértek abban, hogy a genjutsu egyike a legalattomosabb ninja művészeteknek és abban is igaza van, hogy az emberek utálják ha átverik őket. Én különösen ideges leszek, ha megtudom, hogy valaki hazudott nekem. Ráadásul valóban vannak olyan genjutsuk, amik kegyetlen dolgokat művelnek az emberekkel, de, és most jön a lényege az egésznek, ha az ember úgy használja a genjutsut és minden más képességét, hogy megvédje magát vagy valaki mást, akkor úgy gondolom a genjutsu tud lenni az egyik legkíméletesebb módja annak, hogy ártalmatlanítsunk valakit. Gyors és esetenként fájdalommentes. Ezért is döntöttem úgy, hogy erre szeretnék specializálódni - mondom, majd itt tartok egy kis szünetet és folytatom - ezért amikor említette, hogy maga is genjutsu használó és olyan embert keres aki érdemes a tanításaira, bevallom megörültem. Így ha úgy véli, hogy szán rá időt, hogy leteszteljen érdemes vagyok-e arra, hogy átadja a tudását akkor örömmel fogadnám ezt a megtiszteltetést - mondom, majd komoly arckifejezéssel fürkészem Rokino arcát hátha az megmutat valami abból, mit is gondol most.

Zetsu Pént. Szept. 24 2010, 23:04

A cigi repül a kuka felé, határozottan irányul a kuka szája felé. Azonban egy arra járó nagyobb szél miatt rendesen mellé ment. Nem mintha egy ilyen teleszemetelt helyen sokan számítana a te csikked. Biztonságos helyen van egy kő lépcső egyik fokán ott talán már nem gyújt fel semmit. A ninja közben téged hallgat, ahogy a gondolataidtól a beszédig jutsz. Amikor befejezted a mondandód, akárhogy fürkészted Rokino arcát (amit alig láthattál), semmi változást nem láthattál, mintha teljesen leblokkolt volna. Ez persze nem így volt, nagy gondolatok szállingóztak a fejében, csak ezeket te persze nem tudtad érzékelni, mert az egész nézett ki, mintha lehibernálták volna az agyát. Talán ez is az állandó megtévesztés hatása. Rád néz, és a szemein látod az állandó komolyságot.
- Igazad lehet a genjutsuval kapcsolatban, de hogy hatásosan hitesd el az emberekkel, azt amit akarsz, először mesteri szinten kell tudnod hazudni. Ezen azt értem, hogy a legközelebbi szeretteidnek is tudnod kell hazudni. Kérdem én: képes lennél akár az anyádnak is a képébe hazudni olyan dologról, ami számára életbevágó, vagy ninjákat ismerve, esetleg a szerelmedet? - A "ninjákat ismerve", ezt valószínűleg arra értette, hogy sok ninjának már nincsenek szülei kiskora óta. A kérdést halál komolyan értette, és azt várja, hogy alaposan gondold át a helyzetet, mivel egy átlagos ember válasza rögtön az lenne, hogy "dehogy" vagy éppen ha nagyon akar genjutsut tanulni, valószínűleg azt hogy "naná!" De ezek a rávágott válaszok sosem jelentenek semmit sem. Ez a hazugság alapja.

**Usake Hiachi** Pént. Szept. 24 2010, 23:19

A csikk persze félre ment, de szerencsére nem olyan helyre esett, ahol gondot okozhatna. Ahogy a férfi arcát fürkészem semmit nem tudok felfedezni. Egyetlen árulkodó jelet sem, ami bármit közölne velem arról mit is gondol Rokino. Csak állok a tetőn némán és várom mit válaszol a veterán ninja. Amikor tekintetünk találkozik végig fut a hátamon a hideg a véres komolyság miatt, amit a férfi szemei sugároznak. Kicsit emlékeztet saját magamra amikor még fiatal és tudatlan voltam, azzal a különbséggel, hogy a bölcs ninja szemeiben nem lapul egoizmus, lenézés és felsőbbrendűség érzet, mint akkoriban az enyéimben. Ahogy közölte velem a válaszát, ami végül egy kérdésben végződött kicsit meglepődtem. Az emberek szoktak hazudni egymásnak, kisebb-nagyobb dolgokban. A jobb esetekben ez nem derül ki, ám ha mégis abból általában vita alakul. Mindenki utálja ha átverik, köztük én is. Egy ideig teljesen tanácstalan vagyok, majd megpróbálom nyugodtan átgondolni a dolgot és feltételezéseket kitűzni magam elé, amik alapján képes leszek eldönteni, hogy egy bizonyos helyzetben mit is tennék, vagyis hazudnék-e azoknak akik fontosak számomra. Miután alaposan megfontolom a válaszomat ránézek Rokinora, egy ideig csak meredek rá, majd megszólalok.
- Úgy gondolom, hogy a hazugság az egyike a legrosszabb dolgoknak, amit az ember elkövethet egy embertársa ellen, de, mint általában minden cselekedetnek ennek is van oka. Ez az ok lehet rossz vagy jó, helyzettől és embertől függ. Úgy gondolom én a helyzettől függően dönteném el, hazudjak-e a szeretteimnek, akik bíznak bennem. Persze nem szívesen teszem és ha nem életbevágóan fontos akkor nem is hazudok nekik. Ám ha valaki élete múlik rajta, akkor úgy gondolom képes vagyok megtenni és bár a hazugság rossz, én úgy gondolom bizonyos helyzetekben, ha elengedhetetlen, akkor hazudnék a szeretteimnek - fejtem ki, megfontolt válaszom az furfangos kérdésre.
Amikor befejezem zsebre teszem az egyik kezem és várom a genjutsu mester "értékelését".

Zetsu Kedd Szept. 28 2010, 22:13

Most is ugyanolyan figyelmesen végighallgat téged, mint ezelőtt, az arca (amiből még mindig nem sokat látni), még mindig semmi változást nem mutat. Ha nagyon poénos kedvünkben vagyunk akkor talán még azt is mondhatnád, hogy botoxolt arca van, de ahhoz túl sok ránc van az arcán. Talán a botoxolt arc egy női genjutsu mesternél értelmet nyerne, de egy férfinál elég bizarr lenne. Amikor a mondandód vége felé közeledtél, a szemedbe nézett, és a kevés napfény mellett, még tisztábban láthattad az arcát. A ráncok mellé még jó pár heg társult, és az erősen borostás arcról az jut eszedbe, hogy ő bizony régen borotválkozott. Azonban a tekintete volt furcsa. A nap szinte alig akart megcsillanni a szemén, épp csak egy foltocska látszott, az érzelmek teljes hiánya megárthatott neki. Rokino a monológod végén ismét elgondolkozik, majd megszólal egy pár pillanat múlva.
- Látom átérzed a hazugság lényegét, jobban mint ahogy én tettem ilyen idős koromban. Mondd csak, mennyire vagy jártas a genjutsuban? Van valami ami segít esetleg a tanulásában, vagy esetleg valami Kekkai Genkai?
Ezt teljesen közömbösen mondja. Talán már sok Kekkai Genkai tulajjal találkozott élete során, és ha elmondod neki a Sharingant, csak felhúzná a bal szemöldökét, de egy pillanat alatt vissza is engedné. Ezen kívül semmi más véleményt nem nyilvánít ezzel kapcsolatban.
- Ez esetben nézzük mennyire gyorsan tanulsz- feltápászkodik a tető széléről - Elfogadlak tanítványom ként. Gyere!
Azzal elindul az elhagyatott város legmagasabb pontja (egy magas gyár) felé. A futás közben magyarázza el a jutsu lényegét.
- A Kokuangyo no Jutsu-val képes leszel teljes sötétségbe borítani az ellenfeled látását, bármit tehet a genjutsu tartalma alatt, nem fogja látni mi zajlik körülötte.
Amikor megérkeztek a gyár tetejére, leül egy biztos pontra. Megvárja míg te is felveszed ezt az állást, majd meditálni. Meditálás közben elkezdi neked magyarázni a jutsut.
- Gondolom ismered a látást befolyásoló genjutsukat. Ha egy bizonyos tárgyat akarsz megjeleníteni az áldozatod előtt, az bonyolultabb mint ez a jutsu, legalábbis az én véleményem szerint, ugyanis bele kell illesztened a térbe. Ebben az esetben viszont csak mindent eltüntetsz a szeme elől. Próbáld meg, ha nagyon nem megy, akkor megpróbálom megmutatni mit kéne elérned.

**Usake Hiachi** Pént. Feb. 04 2011, 17:15

Amikor a tekintetünk találkozik sokáig bámulom az érzelem mentes szemeit, ahogy az arcomat fürkészi. Elgondolkozom, hogy vajon amikor én is annyi mindenen megyek keresztül, annyi vér tapad majd a kezemhez, mint az övéhez, annyi test csuklik össze és zuhan a földre előttem élettelenül, mint egy baba akkor vajon én is ilyen leszek? Ilyen élettelen, bánatos és megbánással teli szemekkel fogok nézni a világra körülöttem? A shinobiknak a hazájuk és a szeretteik védelme a legfontosabb, de vajon milyen jogon vesszük el másoktól az életet? Hiszen azokat is akiket mi megölünk vannak szerettei akiket ő akar megvédeni, vagy olyanok akik őt akarják megvédeni. Ha mégsem talán szívességet teszünk nekik hiszen ha nincs családod azt a mérhetetlen ürességet semmi nem tölti ki. Bár még ezzel a tudattal sincs jogunk eldönteni ki élhet és kinek kell meghalnia. Gondolataim hosszú fonalát Rokino vágta el hirtelen így visszatérek az életbe és minden erőmmel a férfira koncentrálok. Bár már nem vagyok gyerek szavai amik talán kicsi elismerést is rejtettek eltöltötenek némi büszkeséggel. Tudom butaság, de mégis így van.
- 13 éves korom óta Sharingan használó vagyok - mondom komoly hangon, majd mikor felszólított, hogy kezdjük mindent kiverek a fejemből.
Miközben a változatos tetőkön ugrálva haladtunk célunk felé Rokino összeszedett ám tömör magyarázatát hallgatom és értelmezem. Biztos nem én vagyok az első tanítványa, így megvan a tapasztalat, ahogy a tehetsége is a tanításhoz. Ahhoz képest, hogy Rokino mennyivel idősebb igen jól tartja magát. Kora semmit sem csorbított képességein és gyorsaságán. Miután én is megérkezem a magas gyár tetejére a férfi már a meditációhoz szükséges állást tartva várakozik, hogy én is kövessem példáját. Így is teszek majd figyelemmel kísérem magyarázatát a genjutsukról. Amikor felszólít, hogy próbáljam meg a jutsut el kell gondolkoznom, hogyan is kezdjek neki.
~ A jutsu lényege, hogy befolyásolom az ellenfelem látó idegeit a chakrámmal és elhitetem vele, hogy sötétségen van. A többi genjutsuhoz képest ez egyszerűen alkalmazható, de biztos vagyok benne, hogy erős koncentráció szükséges hozzá. Tehát összefoglalva a feladatom, hogy az ellenfelem agyának azt a részét becsapjam, ami a látásért felelős ~ gondolom végig magamban a dolgot.
Mélyen beszívom a levegőt, egy tigris kézjelet formálok, erősen koncentrálok, majd pedig a chakrámat felhasználva Rokinora összpontosítok és megpróbálom befolyásolni a chakrámmal az agy által küldött jeleket a szemnek és elhitetni, hogy minden sötétségebe borul.

Zetsu Hétf. Márc. 28 2011, 19:14

A régi gyár csöndesen áll a helyén, már ősidők óta nem engedett ki magából egy füstfelhőt sem, bár lehet hogy ez inkább jobb hír mint rossz. Kellemetlen csönd van a városban, ahol régen az ember megőrülhetett volna a hangzavartól, most teljesen hangtalan, egy hang nélküli város. Rokino becsukott szemekkel várja az eredményt, bár csak alig lehet észrevenni a változást, elvégre erős sötétségben van takarózva az arca. Koncentráció, a legfontosabb. Ennél jobb és egyben ennél rosszabb helyet nehezen lehetett volna találni. A folyamatos nyomasztó érzés, és a megnyugtató csönd kiütik egymást. Most már a szél is alig fúj. Gyorsan felfogtad a jutsu lényegét, és a próbálkozásod rögtön elkezdted.
A rögtönzött "sensei"-ed felé nézel, majd elkezdesz rá, pontosabban a szemeire koncentrálni. Érzed ahogy a chakrád elkezd felé áramlani. Próbálod bejuttatni a megtévesztő jelenséget Rokino szemeibe. Úgy tűnik ő is megérezte, hogy közeledik az áramlat amit te küldesz felé.
- Tökéletes...- a csönd megtörése miatt kicsit meginog az áramoltatás, de mivel gyakorlott Genjutsu használó vagy, gyorsan korrigálod.
Úgy érzed, hogy a chakra elérte a célját, és hogy most már elég lesz ha csak fenn tartod a hatást. Rokino kinyitja a szemeit, körülnéz.
- Nem látok semmit...megleptél. Elsőre elsajátítottad, nagyon jó! - majd érzed, hogy egyszer csak a jutsu elveszíti hatását, és Rokino feláll a meditációs helyzetből. Valószínűleg ő szakította meg.
- Nos, további szép napot, ifjú ninja. Remélem jó hasznát veszed a jutsunak amit most tanítottam. Talán még találkozunk...de talán nem. Szervusz!- azzal le is ugrott a tetőről, és gyorsan elkezdett a többi épületen futni, majd amikor leugrott az utcák szintjére, eltűnt a betondzsungelben.

**Usake Hiachi** Kedd Márc. 29 2011, 14:16

Miután megszűnik a jutsu nem lepődök meg, hiszen látszik Rokinon, hogy igen tapasztalt minden térő és az is, hogy igen kiváló érzéke van a genjutsu művészetéhez. Némi gyerekes öröm bujkál bennem a sikeres jutsu miatt, de ezt nem mutatom ki. Mégis milyen dolog lenne ha egy 20 éves férfi ilyen komolytalanul viselkedne. Miután leküzdöm a hívogató vágyat, hogy beleüssek a levegőbe örömömben Rokino elköszön. Mire feleszmélek már elrugaszkodott a tetőről. Még gyorsan utána kiáltok egy köszönöm-öt, majd leülök a tetőre és bámulok egy ideig az eget. Mélységes csönd vesz körül és ez nyugalommal áraszt el. Rágyújtok majd tovább fürkészem az eget, mintha azt várnám, hogy valami fölém repül, bár tudom, hogy a madarakon és a felhőkön kívül nem fog előkerülni. Miután végzek egy szállal feltápászkodom, kicsit leporolom magam, majd nyújtózkodom egyet. Mielőtt elindulok még egyszer, utoljára körbe tekintek a kihalt városon, majd gyors iramban elindulok a város felé új elfoglaltság után nézve.

**Kamio Hiraku** Kedd Márc. 13 2012, 16:52

Két napja hagytam el a rejtekhelyem, hogy kicsit körbenézzek a nagyvilágban. Rám fért némi tapasztalatszerzés és be kellett volna szereznem pár cuccot is, készleteim ugyanis meglehetősen szűkösek voltak. Mindehhez persze először némi pénzre lett volna szükségem, amihez csak egy kis gyilkolászással vezethetett út. Hiába jártam azonban a főutat, amikor csak lehetett, senkivel sem találkoztam az elmúlt két napban. Lehet, hogy a háborúban kiírtották az egész országot, én meg lemaradtam ilyen mókáról? Nagyon dühös leszek, ha ez beigazolódik.
Olykor egyik gömbömet dobálgattam, verseket költöttem vagy utolsó csepp sakémat fogyasztottam el. Az egész örökkévalónak tartott, de végül mégiscsak egy iparvároshoz érkeztem, melynek romos, elhanyagolt tornyai magasan meredtek a szürke égbolt felé. Olyan helynek tűnt, ahol nagy szükség van egy kis hangulatfeldobásra. A főkapu szinte hívogatóan várt, kicsavarodott kapuszárnyai ölelő kezekként nyúltak felém. Az egész hely rám várhatott, hogy valaki végre mókát vigyen romos falai közé. Mielőtt azonban a kapuhoz értem volna, valami érdekeset vettem észre szemem sarkából. Egy másik alak volt az, nálam talán alacsonyabb és az ellentétes irányból érkezett, egy kitaposott ösvényről kanyarodva rá a főútra. Még túl messze volt ahhoz, hogy lássam, miféle alak, de jelenleg bárkivel beértem volna, akinél van elég ryu és kaja. Kezeimet zsebre vágva ballagtam felé, hangosan fütyörészve, hogy egy kis színt vigyek e szürke tájba.

**Sasagami Neil** Szer. Márc. 14 2012, 15:47

Néhány napja hagytam el egy fogadót, ahol három napig voltam elszállásolva. Egy utazóköpeny, és egy utazókalap volt rajtam, kezemet a csípőm hátoldalán lévő kard markolatán pihentettem, miközben sétáltam. Már napok óta semmi érdekes nem történt, embereket sem láttam, se egy várost, vagy akár egy kisebb települést. Amikor az egyik kanyarban az úton befordultam, egy lerombolt város tárult elém. Lakossága is megcsökött volt, néhol itt-ott volt néhány ember, nagy részben öregek, árvák, akik szakadt ruhában ültek, vagy járkáltak.
Ahogyan az utcán lépkedtem, és nézegettem a romokat, miközben gondolataimba elmerültem, egyszer kibontakozott a távolban egy ember. Ahogyan egyre közelebb értünk egymáshoz láttam, hogy egy kicsivel magasabb mint én, de egy utazóköpenybe volt így nem tudtam jobban megnézni, ki is az illető. Mivel nem a ruhája különbözött a lakosokétól, ezért gondoltam, hogy nem ide valósi. Régen harcoltam, tesztelni se ártana a tudásomat és úgy gondoltam, az itteni emberek a harc közben nem tudnak mit tenni. Ahogyan egyre jobban közeledett felém, zsebre vágta kezét, majd fütyörészni kezdett. Egy elfojtott nevetést tettem majd azt gondoltam magamban:
~ Rosszkor vagy rossz helyen... ~ majd ahogyan sétáltam felé kicsivel összébb húztam a köpenyt magamon, de nem akartam olyan látványosan, a kezemmel pedig megmarkoltam a katanámat. Nem szeretem ha valaki fitogtatja az erejét, és keménykedik, de nem menőzésnek szánom ezt a harcot, csak felakarom mérni vele tudásom, így ezzel a céllal kicsit lejjebb húztam a kalapom majd kissé gyorsabb tempót vettem fel, és úgy folytattam az utat felé.
Amikor pár lépés távolságba értünk, kivontam katanámat a tokjából, és egy vízszintes vágást tettem az oldala felé, de az életlen oldalával, ezzel tesztelve reflexeit és gyorsaságát. Amikor a vágást véghez vittem, odébb szökkentem és utazókalapomat levettem, köpenyemet pedig ledobtam a porba. Megigazítottam a homlokomon a fejpántomat, majd egy félmosollyal kétszer megkocogtattam azt a részét ahol a jel van, hogy lássi kivel van dolga. Egy negyedkört írtam le a lábammal a földön, és katanámat az alkarommal párhuzamosan helyeztem el, hogy ha távolsági harca kezd, akkor egyszerűen odébb üssem a kunait vagy shuriken és bal lábamat egy kicsivel hátrébb helyeztem mint a másikat, és a bal lábamra raktam a súlypontomat, hogy ha közelharcba bocsátkozik azonnal előre tudjak ugrani és egy vágást tenni a kardommal, ha egyáltalán harcba akar bocsátkozni.

**Kamio Hiraku** Szer. Márc. 14 2012, 22:21

Élvezve a saját magam által fütyörészett dallamot sétáltam az idegen felé, akiből azonban nem látszott sok akkor sem, mikor már csak méterek választottak el minket egymástól. Kalapja eltakarta arca nagy részét, derekára azonban egy katana volt erősítve, azon tartotta egyik kezét. Valószínűleg egy ninja, bár ezen a környéken nem lepődnék meg, ha minden jöttmentél lenne néhány fegyver. Ha konohai, akkor megölöm, döntöttem el hirtelen, ám ha hordott is fejpántot, az kalapja vagy ruhája alatt volt, így azt sem tudtam biztosan megállapítani, hogy ninja-e vagy sem. Kénytelen voltam elsétálni mellette, ő azonban másképp gondolta a dolgokat. Mikor mellém ért, kardjával felém vágott, a penge egy hirtelen csillanással szelte a levegőt. Észrevettem a támadást, a kard azonban nem a nyakam és nem is a mellkasom felé irányult, az idegen láthatóan nem akart megölni, se kirabolni. Nem tértem ki, hagytam hogy a katana lapja vállamnak csapódjon. Vajon mit akar tőlem ez az ember? Abbahagytam a fütyörészést és egy mosolyt villantottam felé.
- Érdekes módszereid vannak barátok szerzésére - közöltem vele, mire ő hátrébb ugrott és ledobta köpenyét, valamint kalapját, így végre szemügyre vehettem, kivel is van dolgom. A srác fiatal volt, sokkal fiatalabb nálam, valószínűleg genin, esetleg chunin, de utóbbit kevésbé tartottam valószínűnek. Homlokán fejpántot hordott és büszkén kocogtatta a rajta látható, áthúzott szimbólumot. Egy szökött ninja Kirigakureból? Érdekes. Még nem volt szerencsém Víz országából származó shinobikkal küzdeni, így sok információt leszűrhetek egy vele folytatott küzdelemből.
Végigmértem a fiút, ki egyértelműen harci állást vett fel, készen arra, hogy bármelyik pillanatban nekem ugorhasson vagy védhesse támadásaim. Ez nem tetszett, így elhatároztam, hogy kicsit kizökkentem.
- Látom bajt keresel fiú. A legjobb személyt találtad e célra - mondtam neki, majd egy hirtelen mozdulattal kissé félretoltam köpenyem alsó részét és a bal oldali övtáskába nyúltam. Figyeltem, ahogy tekintetével sasként követi a mozdulatot, várva, hogy milyen fegyvert veszek kézbe. Én azonban a pénztárcám húztam elő - Vigyünk egy kis mókát ebbe az egészbe! Tegyünk fel némi pénzt, mondjuk háromszáz vagy ötszáz ryout, mit szólsz? - kérdeztem tőle, miközben a nálam lévő pénzmennyiséget számoltam. Nem volt túl sok, de bőven elég ahhoz, hogy a helyi lakosok megpróbálják elvenni tőlem - Valamint javaslom, hogy mennyünk kicsit kijjebb, jobb lenne nem zavarni a helyieket, ha érted, mire gondolok - kíváncsian néztem arcát, vajon mit szól a dologhoz. Jól jött volna egy kis plusz pénz.

**Sasagami Neil** Csüt. Márc. 15 2012, 08:18

Mikor a támadást véghez vittem, nem csinált semmit, egyszerűen hagyta, hogy vállának csapódjon a kardom. A későbbi védekező pozíciómra a válasza elég meglepő volt. Ahogy tekintetemmel végigkövettem mozdulatait, hogy milyen fegyvert fog alkalmazni, a pénztárcáját vette elő. Próbált alkudozni, de nem nagyon hatottak meg szavai.
- Rossz embernél próbálkozol – mondtam neki, de magam is jól tudtam, hogy egy ilyen környezetben nem vagyok hátrányban, de előnybe sem és kit tudja, milyen képességei vannak, de ha ezen a környezeten előnyre tett volna szert, nem akarna máshova menni, és nem hinném a falusiakat védené, nem az a fajta embernek tűnik.
- Ha a falusiakat akarod annyira nagyon megvédeni, hogy szegények ne érezzék rosszul magukat – mondtam minél nagyobb gúnnyal a hangomban – akkor valószínűleg megfogsz halni – majd a bal kezemmel a markolata alját megfogtam a katanámnak, a jobb kezemmel pedig megszorítottam a fegyveremet, majd kardomat lefelé tartva támadásba lendültem. Ha egy egyszerű kunait, senbont, shurikent dobott, akkor azt egyszerűen hárítottam a kardommal. Ha esetleg bombát, robbanócetlit vagy valami speciális fegyvert használt, akkor ha esélyesnek találtam azt is elütöttem, ha pedig nem, akkor elugrottam. Amikor pár lépés távolságot elértük akkor azt a technikát használtam, ahol a jobb vállam feljebb volt mint a bal, és könnyen kiszámolható, mikor ér oda a támadás, amikor a jobb kezem felőli támadást hárítaná, átrakom a bal kezembe a pengét, így a gyomor és a hasi részt, esetleg a derekánál a medence csont fölé vágtam. Miután sikeresen bevittem a támadást, elrúgtam magamtól, rúgásommal a tüdejét és mellkasát célozva, mivel még nem akartam lefejezni, nem az a célom, hogy már az elején megöljem, először játszani akartam vele, tesztelni, hogy mit tudok. Ha nem sikerült bevinni valami oknál fogva a vágást, akkor nem rúgtam el, mivel nem kockáztattam magam egy olyan helyzettel, hogy megfogja a lábam, és magánál tartva egy fegyverrel megöljön amikor nem tudok mozdulni, ezért ha hárította a támadást a kardommal védtem magam, miközben hátrébb szökkenek, hogy legyen köztünk némi távolság. Ha a támadást sikeresen bevittem, vártam, hogy felkeljen és mit lép, ha nem sikerül akkor pedig hátraszökkenésem után vártam, hogy akar-e támadást kezdeni.

**Kamio Hiraku** Csüt. Márc. 15 2012, 20:17

A falusiakat védeni? Ez sem állt elől a sorban, mikor észt osztogattak. Vagy csak túl fiatal. Mindenesetre abba biztosan nem gondolt bele, hogy egy ilyen helyen egy üres pénztárca látványától is ellenünk fordulhat a teljes lakosság, hát még ha van is nálunk néhány ryou. Bár az is lehet, hogy csak nem foglalkozott vele, sebezhetetlennek tartotta magát, mint a legtöbb kezdő shinobi. Én mindenesetre ezúttal tető alatt szerettem volna aludni, bármennyire is tűnt reménytelennek eme álom.
A srác nem akart pénzt feltenni vagy csak elégedett volt az ötszázzal, nem tudom, annyi biztos csupán, hogy felém indult, katanáját valami furcsa pózban tartva. Bizonyára egy jól begyakorolt mozdulatsorral akart próbálkozni, szinte láttam, ahogy fejében eltervezte, hogyan fog legyőzni, anélkül hogy bármiféle információval rendelkezett volna rólam. A valóság azonban nem így működik, az igazi harcokban az ellenfél nem egy mozgásképtelen gyakorlóbábu, mint az akadémiai kiképzőtereken.
Mikor kijelentette, hogy megöl, hangosan felnevettem. Egy szökött ninját nem egyszerű szemből történő rohammal vágnak le, fiacskám. Ennél jóval több kell ahhoz. Úgy látszik, Kirigakuréban ezt nem tanítják. Hátracsaptam köpenyem alsó részét, így valószínűleg észrevette az övcsatként hordott sunagakurei fejpántom, rajta az áthúzott jellel, valamint azon eszközöket, melyeket övemre csatolva hordtam, noha ezek valódi működését maximum sejteni tudta. Gyorsan közeledett, így nem késlekedhettem, egyetlen gömböt csatoltam csak le. Mintha lassított volna, arra készülve, hogy védje a támadást. Talán bombának vélte az eszközt, ami érthető lett volna, hisz ha valaki harc közben egy gömböt vesz kézbe, nehéz mást feltételezni, minthogy egy jól irányzott dobással a képünkbe repítse. Az eszközt azonban a magasba dobtam, saját fejem fölé. Mikor a gravitáció kellően lelassította, chakrafonalakat vezettem belé és vízszintes tengelye körül forgatni kezdtem, így a benne tárolt senbonok elkezdtek kiszóródni, méghozzá kör alakban, melynek középpontjában én álltam. Ezáltal senbonfüggöny vett körül, egyfajta kúp alakban, minden irányból védve.
Annyi esze szerencsére volt, hogy ne kockáztassa meg a senbonesőt, én azonban még nem végeztem. Egyre gyorsabban kezdtem el pörgetni a harcigömböt, folyamatosan növelve a célterület sugarát és egyre távolabbra kényszerítve őt tőlem. Elrúgta magát és hátrébb ugrott, mérlegelve a helyzetet. A senbonkészletem nem volt végtelen, így amint kellő távolságra került, megállítottam a harcigömböt, majd felé kiáltottam, miközben hosszú varkocsom elégedetten csaptam hátra vállaim mögé.
- Futkosás és vagdalózás, ennyivel egy ügyesebb genint sem fogsz tudni legyőzni - magyaráztam neki, ha már Kirigakuréban nem sikerült megtanulnia a leckét. Lehet, hogy túl korán jött el onnan - Most megadom a lehetőséget, hogy kifizesd azt az ötszáz ryout, amiben megállapodtunk - egy széles mosolyt villantottam felé, majd még hozzátettem - persze, ha olyannyira lenyűgözőnek találtál, többet is adhatsz.
Szinte biztos voltam benne, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot és valahol reméltem is, ezidáig ez nem volt komoly küzdelem.
- Azonban - mutattam fel neki szabad kezem mutatóujját - ha másképp döntesz, ezek itt játékba kerülnek - ezzel lecsatoltam a másik három gömböt és chakrafonalakkal a levegőbe emeltem őket, a negyedik mellé.

**Sasagami Neil** Szomb. Márc. 17 2012, 11:48

Mikor támadásba lendültem, köpenyét hátracsapta, majd megláttam az övcsatján lévő áthúzott sunagakurei jelet. Egy fából készült gömböt vett elő ~ Bomba?! Nem, fából készült bomba nem lehet ~ mire ezt végiggondoltam, feldobta a magasba, majd elkezdte forgatni senbon esőt küldve rám. Előretettem jobb lábamat, hogy fékezzem magamat, majd hátraszökkentem, mert egyre jobban bővítette a senbon-zápor hatótávját. Elkezdte gúnyolni a kardozási stílusomat, a válaszom viszont egy egyértelmű volt rá:
- Mint ha fából készült gömböket dobálni bonyolultabb lenne. – mondtam, majd kérdően felhúztam a szemöldökömet. A pénzt akarta még mindig behajtani rajtam és elővett még három gömböt, de nem hagytam ennyiben a dolgot. Leszúrtam a kardomat a földbe, majd azt mondtam:
- Megmutatom, mi a különbség kettőnk között. – Letekertem magamról a súlyokat, majd a porba dobtam őket. ~ Úgy látszik, hogy egy másik szökött ninja ellen ezeket is kell használnom ~ majd amikor mindegyik a földön volt, majd összetettem kezemet, és kos kézjelet formáltam majd a Kirigakure no Jutsut aktiváltam, és próbáltam minél nagyobb ködöt létrehozni, hogy szinte semmit se lásson.
- Muon Satsujin Jutsu. – suttogtam magam elé, hogy a lépéseimet se hallja, de én halljam, hogy mit csinál és hol van. Ide-oda cikáztam, hogy összezavarjam, hogyha meglátott. Azt terveztem, hogy amikor már sikerült összezavarnom, és nem talált meg odarohantam hozzá, és három helyre céloztam a kardommal: Először lehajoltam, és a lábát vágtam meg, hogy ne tudjon mozogni, majd amikor megpördültem akkor felálltam és oldalba döftem és amikor véghezvittem ezt a támadást a kezeit céloztam, majd elrúgtam magamtól, majd egy ház tövébe szökkentem és szépen lassan elkezdtem feloldani a jutsut, mert nagy mennyiségű chakrát használtam fel, ezért pihennem kellett, de biztos voltam benne, hogy ennyitől nem halt meg, ezért figyeltem, hogy lép-e valamit.

**Kamio Hiraku** Szomb. Márc. 17 2012, 13:28

A srác láthatóan nem hagyta, hogy tanítsák, helyette dühösen beszélt vissza, szidva csodálatos bábtechnikámat.
- Kezdesz bepöccenteni kölyök! - figyelmeztettem, de hamar elhallgattam, ugyanis egyértelmű volt, hogy készül valamire és bármi is legyen az, bizonyosan nem az extra pénz kifizetésén járt az agya.
Kardját a földbe szúrta, majd lecsatolt magáról néhány dolgot. Összeszűkített szemmel figyeltem, hogy vajon mit tervez, a levetett eszközök azonban nem tűntek fegyvernek. Kezeivel kos jelet formázott és valamiféle jutsura készült. Végre mutat valami érdekeset, ez így egyre izgalmasabbá válik. Felkészültem és megvastagítottam a harcigömbjeimbe vezetett chakrafonalakat.
- Lássuk... - akartam megszólalni, de úgy tűnt, látni pont nem fogunk. A jutsu, amit alkalmazott, ködbe burkolta környezetem és alig láttam valamit. Ügyes trükk, egyaránt növeli az ő támadásai sikerességének esélyét, ugyanakkor csökkenti az ellenfél látótávolságát, nehézkessé téve a távolról folytatott küzdelmet.
Szemeimmel fürkésztem a sűrű ködöt, látni azonban a fehérségen kívül semmit sem láttam. Igyekeztem hallásommal belőni, hogy közeledik-e, de nem hallottam mozgást. Lehet, hogy ez a jutsu több érzékszervre is hatna? Vagy csak egy helyben áll? Az első támadása alapján nem néztem ki sokat az idegenből, most azonban meglepett. Ilyen mennyiségű köd azonban bizonyosan rengeteg chakrát igényel, így csak rövid ideig kell kitartanom. Eljátszhattam volna az előző senbonkúpos trükköt, de az túl unalmas lett volna, valamint a porba dobott eszközei is aggasztottak, melyeket messziről nem tudtam pontosan kivenni.
- Hej-hó, végre egy kis izgalom! - kiáltottam a ködbe, majd mozgásba lendítettem a mérgező füsttel megtöltött gömböt és sűrű gomolyagokat eresztettem belőle magam köré. Ha a közelembe akar jutni, át kell hatolnia a füstön, amit ha beszív, már pedig valószínűleg beszív, reflexei lelassulnak, látása elhomályosul és legyen bármilyen jó kardforgató, támadásai védhetőek lesznek.
Mikor már füst töltötte meg a köd nagy részét, arra számítottam, hogy támadni fog, azonban a várt csapás nem érkezett még meg. Ellenfelem valószínűleg össze-vissza mozgott, hogy összezavarjon. Ez kivételesen hiba volt, ha egyből nekem rontott volna, kevésbé lettem volna képes felkészülni. Így azonban magam elé kaptam a védekezésre használt gömbömet és őrült tempóval kezdtem el magam körül forgatni. Másik kezemmel a fejem fölött lebegő senbonos gömböt vezéreltem lejjebb, készen rá, hogy bármelyik pillanatban újabb esőt zúdítsak belőle. Nem láthatta, mire készülök, hisz ha a ködön még képes is átnézni, a sűrű méregfüstön valószínűleg nem.
Izgalom töltött el, a kellemes küzdelem heve és magamból kikelve kiáltottam rá.
- Gyereeee!

**Sasagami Neil** Szomb. Márc. 17 2012, 20:09

Amikor ködbe burkoltam mindent, egyszerre csak valami szivárgó hangot hallottam meg. ~ Méreg, esetleg valami füst? ~ Ezt hallva megtorpantam, majd levettem magamról a pólómat, és az orrom és a szám köré tekertem. Nem fog sokat a méreg ellen segíteni, de valamennyit biztosan. Valami gömböt emelt fel az égbe, némi zörgéssel, tehát csak következtetni tudtam, hogy a senbonos gömbje lesz az. Megszorítottam katanámat, és egy új dologgal próbálkoztam. Azt terveztem, hogy csinálok kettő darab klónt, az egyiket szemből küldöm felé, és két másodperccel rá nekiküldöm a másikat is, hogy azt higgye, hogy én a 2 másodperccel jövő vagyok. Amíg ezek nekiugrottak, addig én háta felőli oldalról azt terveztem, hogy mivel magát nem fogja füstbe borítani, csak át kell rajta szaladnom. Egy nagy levegőt vettem majd átszaladtam rajta, visszatartva lélegzetemet. Amikor kiértem a füstből a hátát céloztam meg egy erős vágással. Még nem akartam megölni, mert még sok mindenben segítségemre, hasznomra válhat ez az ember, és ő is ugyanúgy szökött ninja, és egy veszélyes ellenfél, nem lenne rossz ha együtt tudnánk harcolni.

**Kamio Hiraku** Szomb. Márc. 17 2012, 20:49

Egy darabig semmi sem történt, aztán egyszer csak ellenfelem előbukkant a füstből, kardjával felém vágva. Épp ideális pályán érkezett és vastagfalú gömböm gyönyörűen kapta oldalba, mire ő egyszerűen eltűnt. Egy klón? Úgy tűnik, meg akar téveszteni, részben sikerült is neki. A következő pillanatban egy másik tűnt elő, valamivel később azonban harcigömböm ezt is semlegesítette, ekkor azonban az igazi is megjelent, ráadásul mögöttem. Támadása rendkívül gyors volt, jóval fürgébben mozgott, mint korábban. A lecsatolt eszközök ezek szerint súlyok voltak. Egyre jobban tetszik ez a srác.
Megpróbáltam elugrani, de ez bukásra ítélt próbálkozás volt, annyit mindenesetre elértem, hogy a hátamat célzó vágás ne hagyjon olyan mély sebet, de a penge így is elég szépen megsebzett. A csapásnak hála kimozdultam és a gömböm letért pályájáról. Ha nem mozdulok, valószínűleg kiütötte volna a fegyvert a kezéből, esetleg el is törte volna karját, így azonban a kézfeje alatt repült el, immár nem körpályán, hanem egyenes vonal mentén.
Oldalra bukfenceztem, miközben chakrafonalaimmal az ezidáig még nem használt harcigömböt húztam közelebb. A srác valahol mellettem volt, valószínűleg készen arra, hogy rám támadjon, én azonban kettőnk közé repítettem a halálos fegyvert. A kölyök szerencsére bizonytalan volt, hiszen fogalma sem lehetett eme gömb képességeiről, ha egyáltalán követni tudta, melyik gömb melyik.
- Meglepetés! - kiáltottam rá - Jibaku Fuda: Kassei!
Robbanás rázta meg a világot és forró léghullám nyomott a talajba, ez se tudta azonban lehervasztani arcomról a mosolyt. Mivel ellenfelem állt, a lökéshullám bizonyára telibe kapta és messzebb repítette, esetleg meg is perzselte. Továbbá ha égési sérüléseket nem is szerzett, a tüdejét hirtelen összenyomó hullám után azonnal levegőt kellett vennie, mégpedig a mérgező füsttel teli levegőből. Én semmit sem láttam, a köd, a füst és a robbanás által levegőben szálló föld- és fadarabok mindent eltakartak. Kezeimmel védtem kobakom, majd mikor a robbanás elmúlt, oldalra gurultam és talpra kényszerítettem magam. Remélem ez már elég lesz a srácnak, hogy kidőljön.
Fogalmam sem volt, gömbjeim merre gurultak, így egy kunait húztam elő és magam elé tartva vártam, hogy eloszoljon a mérgező füst és megszemlélhessem a végeredményt.

Ajánlott tartalom

Elhagyatott város

Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város

Re: Elhagyatott város