Elhagyatott város

// Hidan //
 
Az eb boldogan viszi Nanami levetett ruháit a többieknek, én közben a ládába dugom fejem, hogy átnézzem a tartalmát, de csak molyok által megtépázott tizenéves lányokra való ruhákat rejt. Közben kedvesem aggodalmasan iparkodásra int. Hamar be is csukom a láda fedelét és elindulunk szétnézni a ház többi részében. Úgy tűnik az egész ház porlepte csak az-az egy láda volt használatba véve. Kimegyünk a vértócsához, ahol megbeszéltük a találkozót, Kai sensei és a többiek már ott vártak minket, sajnos ők sem voltak sikeresebbek nálunk. A sensei komolynak tűnik, miközben újra átnézi a terepet, mi csak némán figyelünk, mert tudjuk, hogy a következő nyomot keresi, ami alapján továbbindulhatunk. Mivel a sensei nem csak vezetőnk, hanem tanárunk szerepét is betölti még küldetés közben is tanít minket. Elsőként a legegyértelműbb nyomra mutat, vagyis néhány lábnyomra melyből csak egy mezítlábas a többi tucat pedig bordázott bakancsok nyoma, ebből megtudhatjuk hány emberrel állunk szemben. A következő nyom amiről beszél a vérfolt, mivel sok vér van a harc is hosszú lehetett. Mivel a tanya sértetlen szinte biztos, hogy útonállókkal állunk szemben, mert ha shinobikkal harcolt volna a környezeti károk nagyobbak lennének. Holttest híján pedig feltételezhető, hogy elkapták Nanamit. A rejtekhelyükhöz vezető út nyomait viszont eltüntették. Magyarázatát egy tompa tárgy földhöz csapódásának hangja szakítja félbe. A hang az egyik csűr felől jön, mindannyian arra is kapjuk a fejünk, a puffanó hangot egy gereblye adta, amint egy itt maradó őrszem véletlenül meglökött.
* Mégis miért maradt itt? Talán valahogy rájöttek arra, hogy erre tartunk és kifejezetten a mi megfigyelésünkre maradt itt. De amilyen béna a rejtőzködésben ezt kétlem mert, ha már négy ninját figyeltetne meg valaki akkor, azt profira bízza.
Takeshi nem gondolja át rendesen, vagy nem is gondot bele következő lépésébe és csak reflexből cselekszik.  Elővesz egy kunait és már utána is eredne, de a Kai sensei hirtelen megfogja a vállánál. Takeshi csak értetlenül tekint, hol a senseire, hol a menekülő alakra, majd dühödten kéri számon feljebbvalóját. A válaszra valószínűleg egyből rájött maga is, amint kiejtette a száján a kérdést. Kai sensei nyugodt hangnemben válaszolja meg az ifjú kérdését. Amint a magyarázata végéhez ér, int egyet kezével és a menekülő férfi után indulunk. Ahogy eljutunk az erdős területekhez ismét a lombkoronaszinten folytatjuk a becserkészést. Még üldözés közben Kai sensei a véleményünket kéri a küldetés folytatása felől. Társaim két külön véleményt osztanak így az én véleményem lesz a döntő. Na, jó nem, még így is a senseié, hisz az ő szava a döntő.
- Elég nehéz döntenem, mert, ahogy a sensei is mondta idő szűkében vagyunk. Ha most elkapnánk, talán már elég közel lennék, hogy Toya szagot foghasson, de ha nem a kutatás sok időt vehet igénybe, esetegesen a vallatás is ha azzal próbálkoznánk, hogy kiszedjük belőle hol is rejtőzködnek. Ha viszont kellően felzárkózunk hozzá, ha előttünk is ér be és mi egyből utána a többinek nem lenne ideje rendesen felkészülni, a támadásunkra. Az Ayame által választott opció biztonságosabb és én is ezt választanám normál esetben, de túl időigényes és, ahogy már említettük abból most nincs túl sok. Így most Takeshivel értek egyet! Rizikós ugyan, de kockázat nélkül nincs győzelem! Nos, ez volt az én véleményem, de mint tudjuk a döntés egyedül a te, akarom mondani az ön kezében van.

// Hidan //
 
Takeshi, és én leszavaztuk Ayamét, aki a biztonságosabb megoldást választotta. Kai sensei még töpreng mit is kéne csinálni, legyen meg a többség akarata vagy hagyja figyelmen kívül és saját elképzelése szerint döntsön. Végül is aztán a többség által megszavazott lehetőséget választotta.  De hogy szerinte mi a legjobb megoldás? Nos, azt nem osztotta meg velünk. Miközben tisztes távból követjük a banditát, a sensei elmondja a tervet, majd haladunk még egy darabig.
* Vajon milyen lehet a rejtekhelyük? Esetleg egy alagútrendszerekből álló barlang, vagy csak egy sima romos házikó? Többen vannak ott, mint amilyen sokan Nanamit fogták el? Talán későn tettem fel ezeket a kérdéseket, de kitartok a döntésem mellett és szembenézek az emiatt jelentkező problémákkal, ha kell!
Közben a gyors haladásnak köszönhetően hamar eljutunk a banditák rejtekéül szolgáló épülethez, ami számomra kisé meglepő módon egy elhagyatott kúria. Bár a többi már nagyjából olyan, mint amilyennek kelképzeltem, néhány ablak és egy ajtó, kivételével minden be van deszkázva, illetve van még egy vízelvezető. A tetőn íjászok lesben várják az arra tévedőket. Miközben az utolsó fák lombkoronáján megbújva figyeljük az oda siető őrszemet aki, mintha máris magyarázná, hogy látott minket a tanyánál. Kai sensei közben nálunk is jobban szemügyre vette az egykoron biztos pompázó épületet, és már mondta is mik az erősen védett épület réseit. Újfent több lehetőség közül tudunk választani, de most a sensei nem akar, belefolyni a döntésbe ezt elég jól mutatja is azzal, hogy ő már mozgásba is lendül és minket is sürget a döntéssel.
* Lássuk csak, ha én egy lennék közülük és egy veszélyes lényt tartanék fogva hol is tartanám fogva? Az erejét figyelembe véve elég tömör falakk mögött tarthatják, így valószínűbb, hogy a pincében van.
- Szerintetek hogyan kéne folytatnunk?
- Ez nem kérdés, Atsushival ismét leszavazunk a gyorsabb megoldás kedvéért! Mennyünk is!
- Várj, én most inkább az vízelvezetőt választom! Gondolj csak bele, Nanami egyik formája egy igen erős rinocérosz, ha egy olyan lényt kéne fogságban tartani, akkor a tömör falak, amik lent vannak, nagyobb eséllyel tartják egy helyben. Te mit gondolsz Ayame?
- Én is a biztosabb utat választanám, és ott Toyát is könnyebb becsempészni!
- Na jó akkor legyen a hosszabb út, ha ennyire akarjátok!
Közben Kai sensei lassú magabiztos lépteivel és egy kunaival a kezében elég közel és hozzájuk és magára vonja figyelmüket, elsőre meg is inognak, míg egy bátor ám botor nagydarab fickó ki nem neveti, amihez a többi is csatlakozik. Most minden szem mesterünk felé szegeződik ennél jobb alkalmunk már nem is lesz.
- Szerintem most már indulhatunk! 

// Hidan //
 
Rögvest azután, hogy megbeszéltük melyik ”bejáratot” használjuk el is indulunk a kastély bal oldalán lévő vízelvezetőhöz lopakodunk félkör ívben, az erdő nem túl burjánzó nővényeinek takarásában. Ahogy haladunk a célunk felé a csatazaj megtöri az erdő csendjét és az a kevés madár is, ami még a közelben mert tartózkodni hangos szárnycsapásokkal repülnek tova. Ahogy haladunk a csatazajt egyre erősödő vízcsobogás kezdi elnyomni, de nem bírja teljesen elvégre nem egy vízesésről van szó. A lopakodásunk sikeres volt, nem buktunk le, ám igencsak lassú. Úgy egy negyed óra kellett mire a csatornával szembetaláljuk magunkat. Jól szemügyre is vesszük, a hatalmas méretekkel ellátott, csatornát, és környezetét. Bár a tetőn lévő íjászok előre vonultak, hogy megpróbálják lelőni Kai senseit, két őr ott maradt védeni bázisuk gyenge pontját. Mert talán le van rácsozva, de az idő azt sem kímélte és elkorrodálódtak a kb 1-2cm átmérőjű tömör vascsövek.
- És most hogyan tovább? Én mondtam, hogy az ablakot kéne választani!
- Most már mindegy nem, hisz itt vagyunk! És különben is, ha minden ajtó és ablak, teljesen le van zárva, miért lenne pont az-az egy úgy hagyva? Bár lehet, hogy a szellőzés miatt, de akár ott egy csapda is lehet!
- Most ne ezzel foglalkozzunk, hanem a bejutással! Kitudja, hogy van szegény lány és a sensei sem bírja feltartani őket örökké, főleg úgy hogy valószínűleg még vissza is fogja magát.
- Ahh, Igazad van! Sóhajtozok miközben fejem búbját vakargatom.
* Hogyan is kéne kijátszanunk vagy épp, levernünk ezeket az őröket hogy bejuthassunk?
1. A leggyorsabb az lenne, ha rájuk rontanánk, de még hirtelen is lenne a támadásunk, nem maradna, zaj nélkül. Lehet, hogy valaki az ellenség soraiból meghallaná.
2. Ha újabb kerülőt tennénk, talán hátul sem lennének őrök és úgy simán a falon eme kettő fölé bírnánk osonni és könnyen hangtalanul leteríthetnénk őket. De ez újabb lopakodás sok időt venne igénybe, ami nekünk nem lenne gond, de a sensei biztos nem örülne neki. Valamint az is lehet, hogy hátul is vannak őrök és akkor fújhatjuk.
3. Valaki eltereli a figyelmüket egy pillanatra, míg a többiek kicsit távolabb mögéjük nem lopódznak és le nem ütik őket.
Amint fejemben előállt a három terv, megérintem társaim vállát, jelezve nekik, de ezzel talán kis is zökkentem őket saját stratégiájuk megtervezésén. Miközben pedig a terveimet vagyis inkább az általam vélt három lehetőséget vázolom a többieknek a mellettem földön fekvő Toya buksiját vakargatom.
- Nem tudom ti mire jutottatok, de nekem 3 ötletem is van!
Az 1. biztos megfordult a fejetekben neked főképp Takeshi. Csak simán lerohanjuk őket, hátrány ha rövid is lesz a csetepaté lesz zaja amit mások meghallhatnak.
2. Teszünk egy újabb kerülőt, majd egy vakfoltnál átkelünk a házhoz, ott a chakránk segítségével felmászunk a falra, és aztán a két őr fölé megyünk, majd simán rájuk vetjük magunk. Ezzel az a baj, hogy még több időt vesz igénybe, és talán arra is lesznek őrök.
3. Én magamra vonom a figyelmüket mondjuk azzal, hogy a Henge no jutsu segítségével egy megfáradt, eltévedt vándor külsejét felveszem vagy esetleg egy még inkább eltévedt vakot. Így, ha csak annyira is méltatnak, hogy rám pillantanak és elküldenek a fenébe. Ti kaptok némi időt, hogy gyorsan leüssétek őket, de azt sem bánom, ha csak simám fogtok egy méretesebb követ, amit még erősen nekik bírtok hajítani és azzal dobjátok fejbe őket.
Én inkább a hármas opciót választanám persze, ha van valami ötletetek azt is fontolóra vehetjük!
Én elmondtam ötleteim a többi már csak társaimon áll.

// Hidan //
 
Felesleges a tervezéssel töltött idő, igaz nem volt valami sok. De elég rosszul esik bárkinek, ha a hallgatóság fele még csak arra sem méltatja, hogy végighallgatja. Takeshi barátom, nemcsak hogy félbe szakított, de még önfejűen a bele egyezésünk nélkül hirtelen az ellenfeleknek iramodik, a sűrű bozótoson át. Célja nemes, de önfejűségével, veszélyezteti küldetésünk sikerességét és a csapat életét.
- Istenem ez a Takeshi! Már azt sem tudom, hogy lustaságból nem akar, bármi időigényesbe belefogni. Vagy tényleg ennyire aggódik, hogy nem képes veszteg maradni.
Vakargatom a fejem búbját, majd lassan elindulok a társam által a cserjeszintbe vájt csapáson majd, kezemet fejem mellé emelem és jelzek a többieknek, hogy maradjanak készenlétben. Miközben én csak egy két lépést tettem még, Takeshi már át is verekedte magát. S az őt észrevevő helyőrség nem túl nagy hangerőn, de elég érdekes dolgokról beszél a feléjük közeledő ifjú shinobi láttán.
* Ezt nem hiszem el, az-az istenverte, hely mindenhol kísért minket. Remélem Hiroto volt az egyedüli orvos ebben a csőcselékben, és persze hogy mások nem hallották meg őket!
A két nem túl régi ismerős fegyvert ránt, egyikük egy kardot, míg a másik egy már jobb időket is látott buzogányt. Társam mutatván, hogy készen áll a megmérettetésre előkotor egy kunait combján lévő shuriken tartóból, amit mutatóujján még könnyedén meg is forgat, mielőtt rendesen megmarkolja a fegyvert. Takeshi jól küzd, könnyedén kitér az egyes csapásoktól, az egy az egy ellenben könnyen győzelmet is aratna, még így ketten sem okoznának neki valószínűleg sok bonyodalmat, de a tegnapi rinocérosz erejű öklelés természetesen kihat teljesítményére. Bár még így is sikeres kitérési sorozatát képes egy gyönyörű tiszta vágással zárni. S a buzogányos férfi térdinát elvágja, aki ettől hangos kiáltások közepette térdre rogy. De bajtársam is meginog egy percre a mellkasában érzett fájdalom miatt, amit a kardforgató ki is használ és le súlyt barátomra, aki tőre segítségével kivédi, de a támadás ereje kizökkenti egyensúlyából és hátra esik. Közben már én is kikecmeregtem a bozótosból, és az övemen lévő méretes, kis ívvel rendelkező tőrömet már kezemben szorongatom, mikor meglátom, hogy a földön lévő társamra ismét lecsapni készülnek.
* Kellett neki rájuk rontani ilyen állapotban!
Bosszankodok, egy röpke pillanatra, majd a shushin no jutsut használva közéjük rontok. Szemben a kardforgatóval, majd a lesújtó kardját jobb kezemben elhelyezkedő pengémmel fékezem, pengém úgy tartom, hogy az azt szorongató kezem alkarjával alátámasszak. Ahogy megfékezem a támadását csinálok egy bal hátra fordulást, ezzel kardját jobboldalra kifelé taszítom, majd amint baloldalam teljesen merőleges a férfira erősen megkönyökölöm a férfit bal karommal. Egy ilyen csapás feltételezhetően elég erős ahhoz, hogy hátrálásra késztesse a férfit, és kizökkentse egyensúlyából. Rögvest rá is vetem magam és földre terítem, bal karommal befogom száját, a jobb kezemben lévő tőrt pedig torkának szorítom.
- Szerencséd, hogy figyel minket, egyébként már megöltelek volna! De persze, ha ellenállsz, akkor habozás nélkül megöllek!
A végére mégis sikerült hangzavart kelteni, csak remélni tudom, hogy innentől simán bejuthatunk.

// Hidan //
 
Próbálkozásom a forrófejű társam megmentésére sikeres volt, hamar le is fegyvereztem támadóját. Földön az őr még reményvesztetten próbál szabadulni, de a torkához tartott tőrtől abbahagyja a ficánkolást. A földön fekvő őr, aki már inkább mondható őrizetesnek értetlenül érdeklődik, kezem alól ki miatt is marad életben. S ekkor már választ is kap a kérdésére, mert Ayame és Toya is előjönnek a Takeshi által kreált, ösvényen át. Közben a fiú összeszedi magát, és az általa megsebzett fájdalomtól üvöltő férfit egy precíz fejre mért ütéssel, s kifejezi szavakban háláját irántam.
- Ugyan hagyd csak, viszont legközelebb legalább mond el, hogy mit akarsz tenni mielőtt, elrohansz! Na, gyere, kötözzük meg őket, mert ez a pozitúra elég kellemetlen!
Miközben mi Takeshivel a két férfit kötözzük, addig Ayame a rácsokat figyeli miközben mutató és hüvelykujja közt tartja állát, s a meglazításukon töpreng. Hamar bele is vág a feladatba kezeivel megfogy egy-egy rudat, a nagyobb erő kifejtése érdekében pedig egyik lábával megtámasztja magát a rácsoknál is. Erőteljes nyögések kísérik próbálkozásait, amik egy csalódott sóhajjal véget is érnek hamarosan, majd elmondja meglátásait.
- Én bízok az erőben és el is hiszem, hogy nem vagyunk képesek eltörni a rácsot, de talán ha két oldalra feszítünk kettőt, akkor eléggé meghajlítjuk ahhoz, hogy valahogy átférjünk. Gyere Takeshi próbáljuk meg!
Odalépünk a rácsokhoz, majd bele kapaszkodunk egybe-egybe.
- Egy, két, há..
Kettőnk erőfeszítései is hiábavalók, bár én magam sem hittem teljesen a sikerben. Újfent szükséges felvennem a gondolkodó állásom csak most az állás rész kimarad belőle. Törökülésben, jobb kezemmel a lábamra helyezem, arra pedig az államat úgy méregetem a mozdíthatatlan rácsokat.
* Talán, van egy vagy két olyan szerszám a táskámban, amik a segítségünkre lehetnek, ha pedig nincs vagy túl időigényesnek bizonyul, akkor a buzogánnyal odasózunk párat, bár az biztos hangos lesz így, ha nem lesz sikeres utána nincs más választás egy robbanójegyzetet kell használnunk.
Elő is kotrom a táskámból azt a néhány szerszámot, amim van, közben pedig elmondom a többieknek mire jutottam. A keresett segédeszközök között nincs is a reszelőn kívül más használható, de talán az is megteszi. Odaállok ismét a rácsok elé, majd kezemet amilyen gyorsan csak tudom, húzom-tolom magamtól, hamar izzadni is kezdek, kemény munka ez a vasreszelés egy nem túl nagy reszelővel. Ha a reszelő jó akkor először csak a feléig reszelem, majd megpróbálom úgy eltörni, ha nem sikerül akkor tovább reszelem. De ha semmit sem használ akkor a reszelő ötletet hamar elvetem és áttérek a buzogányra.

// Hidan //

Miközben azzal a néhány centis reszelővel, dolgozom az utunkat álló vasrudakon, melyek az idő múlásával és a természeti elemek segítségével korrodálódtak. Így nem is csoda, ha reszelés közben kisebb nagyobb rozsda darabok pattogzanak le a vasról, s az egyes finom porrá morzsolódott darabok, a levegőben vöröses felhővé válnak. Jár a kezem, amilyen gyorsan csak bírom, míg végül nagyjából félig elreszelem a tömör vasat, majd neki gyürkőzök. Kezeimmel a rácsot fogom, az egyik lábammal pedig megtámasztom magam. Kínkeserves próbálkozás, az erőlködéstől nem túl hangosan felnyögök és lassan két ilyen nyögés közt végre fémes reccsenés keretében a rács megadja magát. A törésnek van hangja és kicsit visszhangzik is a terület, de senki sem hallja meg hála a főbejáratnál harcoló senseiünknek.
Mindig sietős Takeshi barátunkat engedjük előre, de csakis Toya után, őt Ayame követi majd végül én. A csatornában végig csend van csak a víz hangja hallható, amiben taposunk, majd a csend mellé idővel vaksötétség társul. Csak a csatorna nyirkos falát tudjuk tapogatni. Néhány percig tart ugyan a sötétség, de sokkal hosszabbnak éreztem. A sötétséget megtörő fény egy hármas elágazáshoz vezet. Az egyik járható út egy fölfelé vezető csatornafedő, s a fény is ezen át szivárog le. A másik két út továbbra is a csatornában futnak.
- Merre menyünk?
- Természetesen fölfelé, így végre tényleg elkezdhetnénk Nanami felkutatását.
- Ja, végre felgyorsulnak a dolgok!
- Hát a fő ok nem is a gyorsaság, hanem inkább a keresési technika! Ha kijutunk innen, nem csak elkezdhetjük a keresést és gyorsabban tudunk mozogni, mivel nem kell összegörnyednünk. Fent Toya is nagyobb segítség lehet a kutatásban szimatával!
Felmászok a csatornafedőhöz, s megemelem néhány centire, hogy megnézzem tiszta-e a levegő. Ha minden rendben, akkor kimászok, Takeshi pedig kiadja az ebet, s majd amíg a többiek is kijönnek Nanami szagmintáját újra megmutatom Toyának. Ha pedig vannak fent, akkor kénytelenek leszünk lent a jobb oldali járatban folytatni. Most nem válhatunk ketté, mert az újraegyesülés időigényes is lehet, és kettéválva veszélyesebb.

// Hidan //
 
Felmászok a létrán a fénybe. Bele kapaszkodok a méretéhez képest súlyos csatornafedőbe, majd megemelem annyira, hogy körbekémlelhessem a felettünk lévő helységet. Békaperspektívából rögtön szembetűnnek a magasba nyúló szebb időket is megélt, elhasznált pultok, asztalok. Rajtuk szutykos fazekak, serpenyők és más főzéshez használatos holmik. A közeli gázon bugyogó vizes kondér, az egyetlen hang egy rövid ideig a szobában, majd léptek zaja szűrődik bele, ami egyre csak közeledik. Elsőre csak egy koszos fehér nadrág látható melyek kissé furcsán lépkednek. Feljebb tekintek, egy csenevész fiú téblábol a konyhában, a kezében lévő fazékkal lehet kb. 40 kiló, kuktasapkája akkora füleken helyezkedik, melyeket még a denevérek is megirigyelnének. A megfigyelést Ayame suttogó hangja rekeszti be. Halkan visszahúzódok a csatornalejárón.
– Éppen a konyha alatt vagyunk. Fönt most csak egy tőlünk kicsit fiatalabb fiú próbálgat főzni, az edények halmazából pedig sajnos, arra kell következtetni, hogy elég sok ellenségünk van.
Csak a lényeget mondtam majd el is hallgattam azért, hogy a többiek is átgondolhassák mit is kéne tenni, na meg persze én is. Nem sok kellet és Ayame meg is osztja velünk az ő ötletét, álláspontját. Takeshi rögtön rá is kontráz az előzőleg felvetett terv szöges ellentétével. Mindkettejük jól átgondolt érveket hoznak fel saját tervük mellett, és ismét tőlem várják a választást.
 * Ismét az óvatosság vs. gyorsaság én pedig dönthetek, kit bántok meg döntésemmel! Ayame cselédszobás ötlete jó, elvégre hasonló hipotézis miatt kezdtünk el alulról a behatolást. Takeshinak pedig abban van igaza, hogy a fiú tudhat valamit Nanami hollétéről. De a csatornában lévő csapdákkal kapcsolatban tévedhet, elvégre akkor eddig is lett volna, akkora szerencsénk pedig nincs, hogy mind a négyen sikeresen elkerültük a kapcsolót a vaksötétben.
- Szerintem is föl kéne mennünk, a fiúnak lehetnek információi a lányról és talán a segítségével még meg is menthetjük.
- Te kom…
- Még mielőtt lenne egy olyan kérdés, hogy miért segítene? Hát nem a szépen csillogó szemeinkért. Nem tettlegesen segítene, de az ő alakját felvéve minden gond nélkül átjárhatnánk az egész épületet!
Ahogy befejezem, már megyek is újra fel a létrán, újra körbekémlelek hátha, azóta jött még valaki a konyhába. A megfigyelés alapján döntök három opció közül:
1. Még mindig egyedül van a fiú, akkor kimászok, majd mögé osonok, és elkapom. Megközözöm valamivel közben a többiek is feljönnek utánam. Majd kikérdezzük, legfőképpen az a hely érdekel, hogy hol található Nanami, és hogy mi az ő neve. De persze minden más infó jól jön. A vallatás után felveszem az alakját és elindulok.
2. Már ketten vannak, kimászok Takeshivel és hasonlóképp együtt elkapjuk őket. A többi nagyjából már ugyan úgy zajlik. Csak annyi változás lesz még hogy velem jön valaki a másik egyén személyét fölvéve.
3. Már hárman vagy többen vannak a szobában, na akkor átállunk Ayame tervére, mert nem biztos, hogy képesek leszünk nagyjából egyszerre elkapni őket ráadásul hangtalanul. Így akkor lent a csatornában haladunk tovább a jobb oldali járatot választva.

// Hidan //
 
Társaim az általam választott tervet nem próbálják felülbírálni, pedig nem harapok, nagyot. Valamilyen szinten hízelgő rám nézve hogy én vagyok a csapat ”második” embere. S ha már az én tervem nekem is kell kiviteleznem azt. Mászok fölfelé mikor Ayame véleményt nyilvánít a jelenlegi tervről.
- Nyugi nem lesz semmi gond, és ha lesz is csapatként meg fogjuk oldani!
Majd megemelem a csatornafedőt, ismét kikukucskálok, szerencsére nincs semmi változás. a felemelt csatorna fedőt próbálom a lehető leghalkabban letenni magam mellé a földre, de még így is van némi hangja. A fiú viszont ügyet sem vet rá, nehéz elhinni, hogy hatalmas lokátoraival nem hall semmit. Intek a többieknek, akik elkezdenek utánam mászni. Először Ayame, aki majd átveszi Takeshitől Toyát. Én már haladok a pultok mellet csöndes, gyors léptekkel, ahogyan az egy ninjától elvárható. Mikor már mögé lopóztam bal karommal hirtelen szájára fogtam, aki ijedtében próbált ugyan sikítani. De a hangok útjában álltak az ujjaim, viszont a kezében lévő kondért már nem bírtam elkapni. A csörömpölés hangja bezengte az egész szobát. Az éppen kimászó Takeshi már játssza is a vészmadarat.
– Ha sikítani mersz eltöröm a nyakad, megértetted?!
A fiú csak bólint, én pedig óvatosan elemelem szájától a kezem.
– Hogy hívnak? Mond meg gyorsan, mert ha valaki idejön te is pórul járhatsz!
A fiú csak erőlködve tátog, nem jön ki hang a szájából ennek oka pedig a nyelve megfelezése volt.
– Ilyen a mi szerencsénk, még a nyelvét is kivágták, nehogy fecsegjen! Takeshi tedd a csatorna fedőt a helyére aztán fogd őt és bújj el vele a pultok mögött és persze ti is!
Nézek Ayaméra és az ebre. Majd gyorsan szemügyre veszem rendesen a fiú kinézetét amíg Takeshi érte jön. Megformálom a Kos kézpecsétet majd egy pukkanás és némi füst mellékletével a fiú alakjában állok. Majd legörnyedek egy roonghyal, hogy a feltakarítsam a földről a kondérból kiborult pörköltet. Talán furcsának tűnhetek, hogy takarítok az ellenségnél, de így ha most valaki gyorsan rám nyitja az ajtót azt hiheti, hogy csak simán nehéz volt a fazék és elejtettem, takarítás közben pedig akad némi időm gondolkozni is.
* Annak a fiúnak kivágták a nyelvét, ha azt nem egy szakképzett egyén csinálja, akkor könnyen el is vérezhet a páciens! De mivel a fiú él remélem, hogy Hiroto volt az, aki a beavatkozást elvégezte és nem egy másik hasonló elmebajos orvos.
Ha a takarítás végéig nem jön be senki sem, akkor kikukucskálok az ajtón is. Majd végre talán elkezdhetjük keresni Nanamit a helyzettől függően.

// Hidan //
 
Egy terv a gyakorlatban bármikor felborulhat éppen, mint ahogy, most is történt. Nem számoltam a fiú kezében lévő fazékkal amit, aztán az ijedségtől elejtett. Bár reménykedtünk a nyugis beszivárgásban, egy kis galiba miatt még nem omlunk össze. Rögtönzött tervemmel nem vitáznak a többiek, bár egy ilyen helyzetben egymás terveibe sem kötnének bele pedig eléggé más a gondolkozásmódjuk ilyen téren. Hamar mindenki úgy tesz, ahogy azt előírtam nekik és még én is pont időben veszem fel a fiú alakját, mert már egy félszemű ideges fickó a banditák közül szinte rám is töri az ajtót és szólni sem hagy bár jelenleg nem is szólhatok, mert néma vagyok. A szótlanság viszont őt nem sújtja sőt, ő inkább az a fajta akinek, be nem ál a szája. De legalább kapok tőle infókat a fiúról a sok szenny között, ami elhagyja az öreg száját, igaz volt ott olyan is amit, bárki aki már látta a fiút sejtene. Majd a végén kedvező parancsot kapok, illetve kap.
* Na, ha ennek a Mazurinak az alakjába megyek Nanamiért, nem lesz semmi gond az oda úton, azon kívül, hogy nem tudom az utat. A visszaút már necces, mert azt tuti nem néznék el, ha kihoznám a cellájából Nanamit. Hogyan kéne visszajönnöm vele? Na, mindegy először talán az utat kéne megtudnom.
Közben társaim is felteszik a kérdéseket, amiket már én is feltettem magamnak. Egy újabb pukkanás és a füst teljesen eltakar majd ahogy, szépen eloszlik újra a saját alakomban állok előttük.
- Öhm, talán kezdhetnénk azzal hogy, idehozzátok a fiút! Mivel tudjuk, hogy tudod hol is tartjátok a lány ezért nem szeretnék olyan választ hallani hogy, nem tudod merre van! És a kivágott nyelved sem lehet, akadály rajzold le az útvonalat. Ha segítesz nekünk, mi is segítünk neked megszökni innen, már ha akarsz egyáltalán!
Reményeim szerint van a fiúnál ceruza és papír, elvégre, ha az itteniek kérdeznek tőle valamit valahogy választ kell kapniuk. De ha nincs, más egy késsel belekarcoltatjuk vele az egyik pultba.
- Ketté kell válnunk! Először csak én megyek egyedül, majd kis idő elteltével, vagy ha csatazajt hallotok ti is jöhettek. Toya segítségével könnyen megtalálhattok bárhol épületben! Készüljetek fel arra is, hogy valószínűleg harcolnunk is kell majd. De nem lesz időnk megállni, csatázni nehogy többen is oda csődüljenek ezért inkább papírbombákkal és füstbombákkal használjatok.
Gyorsan előkotorok egy tálcát, amire teszek egy bögre vizet és teszek rá pár szelet kenyeret. Ismét használom a Hege no jutsut.
Ha a fiú segít akkor egyenest Nanamihoz megyek, ha pedig nem akkor keresgélek és természetesen a többiek is tovább várnak, mielőtt utánam erednek.

// Hidan //
 
Morcos harcos távozásával újfent a vallatással lehet foglalkozni, benézek hát a pultok mögé, hogy az ott lapulóknak jelezzem tiszta a levegő. A helyzet ott nem is tudom, hogy komoly vagy röhejes-e? Társaim az ellenállásra gondolni sem merő fiúnak szegeznek egy-egy kunait, szegény gyerek még a levegőt is ritkábban vesz annyira fél attól, hogy ellentámadás kezdetének vélnék. Természetesen a látványon el is mosolyodom, ami már kicsit hiányzott is mert farm megtalálása óta nem ült vidámság az arcomra. Miközben a többiek felkelnek, én egy kunait állítok a pultba. Majd a fiú a parancsra elkezd ügyetlenül óvatosan karcolgatni. Elégé segítőkész talán neki is megfelelt az ajánlatunk, s látszik rajta, hogy ami hiányzik belőle testileg az szellemileg lett visszaadva, na nem mintha az nekünk nem jutna eszünkbe, hogy a tálcára karcolt térkép nagyobb segítség. De a helyzet miatt nem vagyunk épp időmilliomosok, hogy mindenre gondoljunk. Persze ara mindig marad elég idő, hogy társaim hangoztassanak olyan ötleteket, amivel a másik nem ért egyet. Viszont most nekem nem kellet belefolynom, mert Ayame érvei most meggyőzték Takeshit.  A tálcára rajzolt kép nem egy profi munka, de nekünk megfelel, elhelyezek rajta némi száraz kenyeret és egy bögre vizet úgy, hogy a térkép látható legyen, majd elindulok, majd az ajtóból még visszaszólok:
– Akkor tíz perc után vagy csatazajra gyertek utánam!
Nem túl lassan haladok a folyosón, de nem is feltűnő gyorsasággal. Közben megfigyelem az egyes őrpontoknál lévők számát is hogy a kitörésnél tudjam, hogy minimum hány főre kell számítanom. Pár perc csupán az út, mikor meglátom a falhoz láncolt lányt, igaz csak másfél napja, hogy megszökött előlem, de olyan mintha hetek óta nem láttam volna.
* Mégis mit csinálhattak ezek vele?! És ezek a robbanó cetlik? Van köztük még legalább egy ninja?
Haladok felé a cellájában, közben ő csak figyel bár igazából olyan mintha a mögöttem lévő falat bámulta volna én pedig csak közéjük léptem. Semmi érdeklődést nem mutat már más emberek felé, erről árulkodnak, tompává vált élénk szemei, majd végül odaérek mellé, majd leteszem a tálcát a földre.
– Ne félj, én vagyok az Atsushi, mindjárt kiviszlek!
Suttogom fülébe. bár szép és jó de még mindig nem tudom hogyan is fogom leszedni a láncait úgy hogy a körülötte lévő rengeteg robbanó cetlit fel ne sértsem.
* Ha több időm lenne, könnyen levehetném őket egyesével, de addig sem társaim sem az őrök nem várnának. Csak két dolgot tehetek, visszaváltozok az eredeti alakomra és a reszelők segítségével elreszelem. Vagy valahogy leterítem az őröket és elveszem a kulcsot már, ha azoknál van, akik a legközelebb vannak a cellákhoz.
Megpróbálkozok a visszaváltozással, és a visszaváltozásnál bekövetkező puffanó hangot megpróbálom elnyomni Nanami láncainak megcsörgetésével hátha csak azt hiszik, nem akar enni. Majd előkotorom ismét a reszelőm és nekiesek gyorsan a láncoknak. Ha mégis lépteket hallanék az átváltozást követően csak előkapnék egy kunai majd újra vissza változnák majd felrúgnám a tálcát hogy ismét csak az ellenállásra gyanakodjanak. A kunai csak a biztonság kedvért kell, na meg hogy akkor le is nyomjam majd őket, ha lankad a figyelmük. 

// Hidan //
 
Az esetlen kukta képében könnyen átslisszanok az ellenőrzőpontokon melyek mindegyikénél van két-két őr. Elsőre csak azt hittem, a kastélyudvarban harcoló sensei miatt történt, és mert Nanaminak látszólag életkedve sincs nemhogy szökéshajlama. Hát nagyot tévedtem! Mikor visszaváltozom azon okból, hogy én balga nem hagytam magamnál a reszelőt, a kis Nanami végre újra mutat érzelmeket, csak kár hogy éppen az aggodalom az. Bekötözött szájával rémülten próbál mondani valamit, de nem teljesen érthető. Egyből leesik a tantusz, hogy baj van, de ekkor már az események beindultak s reagálni sincs időm. Fémek összevergődése hallatszik mögöttem olyan, mintha a kapurostély láncait gyorsan mozgatnák .A lánc három vékonyabba ágazik, amik végén vasgolyó nehezékek vannak. Ez a három kis lánc feltekeredik a lábamra, csak lepillantani van időm, mi is lehet ez.
* Ezt el sem hiszem! Hibát hibára halmozok, mi van ma velem?!
A lábamat gúzsba kötő a láncok nagy sebességgel húzódnak vissza. Kirántva alólam alsó végtagjaimat még szerencse hogy a fölsők szabadok így azokat használom az esés tompítására, illetve arra hogy ne verjem állam a földbe. Valószínűleg néhány zúzódás is keletkezett bennük, mert kicsit sajognak, de legalább a nyakam nem törtem.
Miközben a láncok feltakarítják velem a padlót, hátamra fordulok, hogy legalább lássam merre is tartok. Végül megpillantom ellenfelem, aki nem kicsit rikító páncélba van bugyolálva, melyek fényes lámpákkal vannak díszítve. És ha ez nem lenne elég még a láncok is az egyik kezébe húzódnak mintha egy fekete lyuk lenne. A páncélt viselő egyén, hasonló csiricsáré maszkot visel, így azt sem tudom megállapítani férfi vagy nő az ellenfelem, míg meg nem szólal. A maszk elfolytja ugyan valamennyire a hangot, de attól még érthető mit is mond a férfi, de olyan a hangzása mintha víz alól szólna. Miközben ő motyog, én már az ellentámadáson töröm fejem.
* Azt hinné az ember hogy ez az egész egy genjutsu, de mivel a kukta képében jelentem meg és a z átváltozás után egyből támadott így már ki is zárhatom ezt a tényt. Viszont az ott egy igen szép fém páncél lássuk mennyire tűzálló! Más nem a meleg majd kiszedi belőle. Mert az eléggé elképzelhetetlen hogy akváriumként funkcionáljon, bár akkor meg majd megfő.
Bele is fogok a Katon: Endan előkészületeibe. Veszek egy mély levegőt, közben formálom a kézpecséteket: Patkány, Tigris, Kígyó, Kos, Majom. És emelet a tüdőmbe koncentrálom a chakrám, ahol aztán elkeverem a levegővel. Végül a chakra-levegő keveréket kifújom s még a számban elhelyezkedő tenketsuimmal elvégzem, a végső simításokat mielőtt kifújnám és begyújtanám. Közben svájci bicskaszerű páncélja másik kezéből előjön egy penge amivel, ha elég közel érek, hozzá lecsap rám. 

//Akira - JM//

Rossz ötlet volt visszaváltozni az eredeti alakodba, hiszen így már pontosan tudják, hogy kit keressenek, ha esetleg valami véletlen folytán meg fogsz tudni szökni és marad élő szemtanú. Viszont az is valószínű, hogy ha a kukta formájában kezded el reszelni a láncokat, akkor a helyzeted akkor sem lenne jobb, hiszen mi oka lenne a kuktának elszöktetni a lányt, hacsak maga is nem akar szökni, de ez meg túl abszurd, hogy valaki el akar szökni, de előtte pont ezt az egy rabot próbálja meg magával vinni. Lehet, hogy nem volt jó ötlet klön válni? De az is lehet, hogy pont emiatt talán a társaid meglepetést tudnak okozni. Szerencséd van, hiszen a karodon lévő sérülések nem komolyak, meg amúgy is egy ilyet egy shinobinak tűrnie kell, inkább a bordáid miatt kellene aggódnod, hiszen azok még mindig nem épültek fel teljesen és hát a hirtelen rángatás és izom munka nem tesz jót egy törött csontnak, főleg, ha az olyan helyen van, mint a has. Megpillantani az ellenfeled nem tart túl sokáig, hiszen a sötét terembe a csili- vili páncél eléggé feltűnő. Nem tudod, hogy ennyire magamutogató vagy... találd ki a saját részedet. Nem nagyon van időd ilyenen gondolkodni, hiszen tenni kéne valamit, mert eléggé vert helyzetbe vagy. Vagy mégsem? A kezeid még szabadok, de ki tudja meddig. A genjutsu ötlete jó lehetne, ha nem vetnéd el, hiszen nem tudsz annyit a genjutsuról, hogy igazából másodpercek kérdése az egész és te magad észre sem veszed. De ha mégis genjutsu, akkor vajon az emberünk maga vagy csak a láncok? Talán egyik sem, talán minden, amit itt látsz, kehet, hogy eleve az egész az volt, attól a pillanattól kezdve, hogy beléptél a cellába. Ki tudja? De te ezzel most nem foglalkozol, te mindenképp szabadulni akarsz és támadásba lendülsz egy nem túl halálos tűz technikával. A támadás mintha betalálna, még hallod is ellenfeled ordítását, de aztán minden elnémul és csak egy nevetést hallasz, majd a tűz golyó lassan eloszlik és a péncél, amit a férfi hord egy pillanatra, mintha fellángolt volna, majd az is eltűnik.
- Komolyan egy ilyen technikával akartál elpusztítani? Ez még ahhoz is kevés lenne, hogy szalonnát süssek rajta.
Jó néhány másodpercig nevet még, talán itt az esélyed a következő támadásra, ha nem azon csodálkoznál, hogy mi történt, hanem felfigyelnél rá, hogy a láncok elengedték a bokádat, ami természetesen nem a technikád miatt történt, hanem a férfi oldotta fel, mert elnyerte a tetszését az, hogy nem egyből rimánkodni kezdtél, hanem gondolkodás nélkül támadtál. A penge viszont továbbra is ott van a kezében és vár a következő támadást, ha viszont nem történik valami másodperceken belül, akkor a férfi lendül támadásba. Olyan szerencséd még nincs, hogy a társaid is megérkezzenek de ha kihúzod még egy darabig, körülbelül 3- 4 percig, akkor már nem egyedül kell megküzdened a férfival


Akira, majd kérlek jelezd a posztjaid elején, hogy Játékos Mesélői köpenyben írsz ide, köszönöm! - Danzou

//Akira- JM//

A hang, amit először kiabálásnak gondolsz, az valójában csak egy átverés volt, amit a férfi produkált, hogy azt hidd, hogy talált. De nem, vagyis igen, csak arra nem számítottál, hogy a páncél képes elnyelni a tűzet, legyen az elemi vagy egyszerű tűz. Talán rájösz, talán nem, de mindenképp tenned kell valamit, mert különben itt hagyhatod a fogad. Ha genjutsu is, jóval a te szinted fölött lehet, mert a chakraáramlás megállítása nem segített, hogy kiderítsd, hogy genjutsuról van szó. Ha valóban az, akkor nem szűnt meg. Amíg te a késedet keresed a férfi támad, de szerencséd van, mert épp az utolsó pillanatban sikerült előkapnod a tőrt és védened a támadást. Ugrálni nincs időd, de megvéded magad a lecsapó kard ellen. Miközben próbálod magad védeni a kard ellen a másik kezével egy tenyérrel indított csapással támad, ha észreveszed, akkor meg tudod fogni, de amire felfigyelsz, az egy pecsét a tenyerén, ami talán egy másik pengét tartogat, úgyhogy jobb, ha sietsz, mert lehet, hogy egy pofon nem okoz túl nagy bajt, de az ember egy késsel a fejében nem sokáig éli túl. Viszont amilyen szerencséd van, ha sikerül elkapnod a karját és néhány másodpercig még túléled, akkor egy kunai repül a férfi felé, aki kénytelen hátraugrani, ugyanis mind a két keze foglalt és ebben a helyzetben nagyon máshogy nem tudja elkerülni a pengét.