Az elhagyatott Dokk

A Füst Országának egy elfeledett része. Nagyon kevés régi térképen található csak meg. Mint ahogy a neve is sugallja, ez egy hajómegálló. Szinte az egész egy nagy kocka, betonból. Persze csak kívülről látszik így. Belül egy nagy és tágas tér van kialakítva, szobákkal és tetőtérrel. A Dokk körül, leginkább fák és sziklák találhatóak. A sűrű aljnövényzet miatt, nehéz az odajutás. Mostanra, leginkább az alvilági alakok használják menedék, vagy csak sima mulatozás gyanánt. De egy öreg kapitány Muro, még szállít embereket. Egy régi, rozoga hajóval. Persze nem teljesen ingyen. Ő üzemelteti az egész épületet. Hozzáfolyik be az összes bevétel. Rajta kívül, még néhány hajós vállal hosszabb utakat.

Ahogy sétálgat az úticélja felé, egyszer csak azon kapja magát, hogy megérkezett. Ez fura... Még kicsit fáradt lehet, de ez talán annyira nem meglepő, elvégre most kelt fel nemrég. A két őr ott állt a házigazda ajtaja előtt és Seit nézték. Az egyik a kardját markolászta és dörzsölgette. Sei nem törődött velük, csupán egy gúnyos mosolyt indított feléjük, majd ment tovább, egészen a házigazdájáig. Ő egy széken ült és aranyozott asztalról majszolt valamit.
- Teljesen stílustalan... Az ezüst asztal sokkal jobban néz ki, de hát Ő csak egy alsóbbrendű lény, szóval ezt nem is értheti... - gondolta Sei miközben végignézett a testvére mellett már-már vigyázban álló Hanawán.
Omo nem sokkal később megszólalt:
- Áhh Sei! Hallom nagyon jó eredményeket értél el. - nézett ekkor mosolyogva Hanawára. - Ennek fényében, most egy új megbízást kapsz tőlem. Ez a fickó a megbízó. - Dobta át Seinek a fényképét, ami igencsak zsíros volt. - Ő a Wagarashi család jelenlegi vezetője, akik a Tea Országában élnek. Ő a megbízó. Mivel a shinobi falvakban nem bízik, így az alvilághoz fordult segítségül. Régi jó barátom, így ne okozz csalódást. A feladatod majd Ő elmondja. Eddig annyit tudunk, hogy feltehetően egy személyt kell kiiktatni. Remélem ez nem jelent gondot. Habár legutóbb nem ezt bizonyítottad. A hajód, nemsokára indul. Innen nem messze van egy kis kikötő. Nincs rajta minden térképen, ezért tessék itt egy részletesen kidolgozott, kézzel megrajzolt térkép. - Dobta oda Seinek a papírt - Légy a piros ponttal jelölt területen három óra múlva. Keresd Muro-t. Ő fog téged elvinni a Wagarashi Kikötővárosba. Az út körülbelül egy napos lesz. Pakolj be rendesen! Most menj!
Hősünk elkapta a felé dobott képet és a térképet, majd jelezve, hogy szeretne mondani valamit, megszólalt:
- Értem! Természetesen nem lesz semmi fenn akadás... Omo-san... - szándékosan nem a Sama névutót használta - Lenne egy kérésem! Szükségem lenne egy emberre, aki kiismeri magát a feketepiacon. Csupán, azért mert szükségem lenne néhány dologra és mivel most, ha minden igaz akkor meg kell ölnöm valakit, ezért pont aktuális lenne. Lehetőleg még az elindulás előtt be kellene szereznie bizonyos dolgokat.
Ezek után Sei elköszönt és elindult vissza a szobájába.
Ha sikerült beszerválnia azt a bizonyos embert, akkor elmondja neki, hogy mi kell: 25 "töltény" fukiyába, 10 adag altató (fegyverre kenhető és erős), 10 adag idegméreg ( előzőhöz hasonló), valamint egyéb mérgek amiket be tud szerezni. Az egyebeket nem köti ki pontosan a lényeg, hogy két óra múlva jelenjen meg a beszerzett dolgokkal Sei szobájában.
Sei visszament a szobájába és összepakolta minden cuccát, valamint élelmet. Két óra leteltével elindult ( ha sikerült elküldenie valakit, akkor azt megvárja és a mérgeket elpakolja). Az utat futva tette meg, lehetőleg minél gyorsabban. A térképre tényleg szüksége volt, mert ez a kikötő szinte megtalálhatatlan már nélküle a természet erői miatt. De neki sikerült, elvégre hatalmasabb még a természetnél is. Már csak azon oknál fogva, hogy ezt a hatalmas erőt is Ő maga teremtette, még mielőtt elárulták volna. Jóval előtte. Sajnos a természet ezt már elfelejtette, de Sei kegyelmes, ezért megbocsájt ezért a bűnért...
Amikor megérkezett elkezdett sétálni a fák között, majd a betontömböt átkutatva Murot kereste.... Amint megtalálta elmagyarázta neki, hogy sietni akar, ezért induljanak!

// Az egyéb mérgek nem lényegesek, csak ha a fazonnak van még ideje beszerezni. Én ez alatt étel és ital, esetleg légméregre ( ha az még belefér a szintembe)gondoltam. Természetesen alacsony szintűre, amolyan nevető méreg, vagy valami ilyesmi //

A házigazda biztosította Seit, hogy szerez neki egy ilyen embert. Két órán keresztül kellett várni az emberkére és már éppen inulni akart a mindenki által tisztelt Kami, amikor is megérkezett a beszerző...
Egy vén, pupos hátú, undorító férfi. Egy fekete kerekes kocsival jött. Sei elmagyarázta neki a dolgokat, erre a tag elkezdett kotyvasztani meg Kagutsuchi sem tudja még mit csinálni, majd elmondott egy hosszabb monológot. Sajnos csak tíz darab nyílhegyet sikerült szervírozni és azok is mérgezettek már, bár Sei nem így kérte, de elvégre ez csak egy alsóbbrendű alkimista. Plusz munkát végzett magának. Na, mindegy. A lényeg, hogy csak tíz darab van. A második adag kotyvalék az öt üveggolyóban valami lötty, ami az emberi belső fület zavarja meg. Tanult erről kiriben, ezért tudja, hogy az egyensúly izé-bizék vannak ott valahol és ez létfontosságú, ahhoz, hogy az ember egyáltalán bírjon állni. Majd Sei megtudta, hogy mindez 2000 ryou.
- Figyelj öreg.... Most kegyes leszek hozzád, mert kevés volt az időd... De elvárom, hogy mire visszaérek legyél szolgálatra készen, mert szükségem lesz a szolgáltatásaidra! Most pedig nesze...! - mondta Sei és kifizette a dolgokat, majd pedig lepecsételte a mininyílvesszőket a Fukiya mellé, az öt üvegcsét viszont a kis piros tekercsbe pecsételte bele. Ott nem lesz bajuk. Ám pénzügyileg eléggé lefogyott, ezért vagy jó fizetést kell kapnia, vagy pedig majd a Tea országában kicsit fosztogatni fog...

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az a nagy betontömb nem is volt annyira lepukkant, mint ahogy hősünk arra számított. Éppen hatalmas buli ment odabent. Már csak ez hiányzott neki. Most keresheti azt az aljadék tengerészt...
Elindult a pult felé. Eszébe jutott, hogy ki kellene fosztani a részegeket, de inkább nem kockáztatott, mert itt most csúnyán megüthetné a bokáját. Ezt érzi... nem tudja miért egyszerűen csak egy megérzés...
Már majdnem a pultnál járt, amikor meglátott egy tolóajtót. Gyorsan írányt változtatott és benyított.
- Yay! Egy Muro nevű embert keresek. A Yuudoku birtokról jövök... - mondta halkan.
Azért csak halkan, mert ha esetleg nem az van bent, amire számít, akkor nem halják túl sokan a hangját...

Ha nem Muro van bent akkor visszamegy a pultoshoz és tőle kérdezget majd, ha Ő sem tudja akkor spontán járkál az eberekhez és érdeklősik a főmufti íránt...



/ Nos, mivel azt írtad, hogy te vonod le a pénzemből, ezért csak annyit tudok mondani, hogy: hajrá! /

Amint Sei belépett, már késő volt. Csapdát állítottak neki! Neki!!! Ez teljes mértékben felháborító…!!!
De kezdjük inkább az elején. Szóval hősünk belépett a tolóajtón és az első amit megpillantott az egy asztal. Végül pedig fájdalom a tarkón és minden elsötétül, majd egy hasra esés. Nem tudott megmozdulni. Az első ami eszébe jutott, az az, hogy kirigakure shinobijai megtalálták. De már nem tud mit csinálni. Nem! Ő nem végezheti ilyen szánalmasan, hiszen Ő felsőbbrendű. Ekkor megragadták és még sötétebbé vált minden…
Néhány perccel később érezte, hogy meg van kötözve. Jó erősen és szorosan. Kinyitotta a szemét és körbenézett. A nagy asztal mellett feküdt. Nem messze tőle egy öregebb férfi akinek be van kötve az egyik szeme. A tolóajtó mellett alig, de látszódott egy husángos fickó. Az asztalnál pedig egy érdekes napszemüveges alak üllt. Az utóbbi nemsokárra megszólalt:
- Idefigyelj! Ha nem fizetsz, akkor búcsút mondhatsz ennek az egész kócerájnak! Itt vannak ezek a papírok - dobott oda neki egy nagy köteggel - Írd alá őket, és ha megvagy szólj az emberemnek. Én addig iszom valamit. Gondolom a piát majd Te állod. Hahaha!
A monológ után kiviharzott. Az öreg pedig odaült az asztalhoz és elkezdte kitölteni a dolgokat. Hárman vannak a szobában. A fegyverei nála vannak még ezt érzi, de túl szorosan van megkötözve, ezért még ha sikerülne is elérni, akkor az túlságosan is érzékelhető mozdulatot ígényelne…
Ekkor eszébe jutott egy bizonyos dolog. Egy dolog, amit még kirigakure no satoban az apja mondott neki. Valahogy így hangzik: „ Ha meg vagy kötözve te korcs, akkor a chakráddal próbáld meglazítani a köteléket és így kibújni belőle. Ha ezt nem vagy képes felfogni, akkor meg fogsz dögleni! De az már a te problémád…”
Valami ilyesmit pampogott az a nyomorék. Sei nem gondolta volna, hogy valaha is vissza kell még emlékeznie a fater soraira. Vagyis inkább remélte, hogy nem kell!
Becsukta a szemét és várt néhány másodpercet. Várt, hogy kitisztuljon a feje. Tudta, érezte: sietnie kell mielőtt még visszajönne a másik fickó is!
- Szóval, akkor szét kell árasztanom a chakrát az egész testemben és így azzal meglazítani a köteleket. – gondolta végig Sei.
Nem mozdult, mert nem nagyon tudott, de nem is akart. Jó ha azt hiszik, hogy el van ájulva! Becsukta a szemét, majd a chakráját megpróbálta érezni. Érezni az egész testében. Mozgatni akaratlagosan. Szerencsére még kiriben elsajátította azt, hogy hogyan kell chakrával vízen járni, ami egy bonyolult chakraírányítási módszer és így a kontrollja is javult. Könnyebb a dolga így, hogy ismeri ezt.
A chakra lassan a megfelelő helyeken elkezdett Sei „parancsára” mozogni és ezt követően hősünk a kötelékekhez vezette azt. Vagyis akarta vezetni. Természetesen sikerült neki, de egy keveset gyakorolnia kellett.
- Kezdem érteni a dolgot. De persze pont én ne érteném… Ha kiszabadulok végre ebből a béklyóból, akkor bizony megismerik a fájdalmat! – Sei agya csak úgy pörgött – Most majd a chakrával kell szét feszítenem a kötelet, vagy legalábbis meglazítanom minél jobban. Nem probléma! Nekem semmiképpen sem!
Sei elkezdett próbálkozni a chakrával való szétfeszítéssel. A kötél szétebb feszítésével. Aztán rájött, hogy ez így nem megoldás, mert az egyik oldalt így ugyan lazább lesz, de a másikon szorosabb. Újabb tervre van szüksége. És ekkor beugrott neki megint egy idézet a gonosz fatertól: „ De ha ebbe a helyzetbe kerülsz, akkor tudd, hogy a köteléket irányítsd, a csomót piszkáld. Fogtad kölyök? Vagy nem vagy képes megérteni??”
- Még jó, hogy megöltem azt a nyomorékot! De most be kell látnom haszna is volt a létezésének. Mármint azon túl, hogy volt kit életemben előszőr megölnöm. – Sei újabb gondolatai.
Chakra írányítása a kötélbe, csomóba. Mozgatás és mozgatás. Majd megint és újabb próba. Sei érezte a szorítás kezd lazulni! Itt az esély! Abbahagyott mindenfajta koncentrációt. Egy nagy lélegzet… Majd egyszerre nagy mennyiségű chakrát szabadított fel és érezte a kötelek meglazulnak.
Gyorsan kipattant és felállt. Egy pillanatra megszédült a hirtelen mozdulattól és néhány másodpercig nem is látott, de ez nem akadályozta meg semmiben. Kézpecséteket formált.
Kirigakure no jutsu!
Habár a szobában talán nincs is nagy mennyiségű víz, arra emlékszik, hogy kint minden tele van nővényekkel, ezért most nagy arra az esély, hogy van elég folyadék a technikához.
Abban a pillanatban, amikor visszatért a látása, előkapta a katanáját és tervei szerint most Ő fogja leütni a husángos fickót.
Ha létrejön a kiri no jutsu, akkor használja a Muon satsujint is….


// Hoppá! Előszőr véletlenül Kuzoval tettem be a postot -_- xD //

A próbálkozásod meghozta a gyümölcsét. Sikerrel kiszabadultál a kötelek fogságából. Sőt, még harcképes állapotba is sikerült kerülnöd. Chh! A barmok még csak el sem vették a cuccaidat. Minden ott volt nálad. Nem igazán voltak tapasztaltak. Ugyan kint a nagy Óceán terült el, egészen közel az irodához. A Kirigakure no Jutsu sikerrel járt, de csak azért, mert nagy szerencsédre az ablak nyitva volt. A köd gyorsan kezdett beáramolni az irodába, eltompítva a látást. Az ember, aki az imént leütött téged, most egy szót sem bírt kinyögni. Hevesen próbálta megragadni a tolóajtót, hogy elmeneküljön. De ez nem jött össze. Szinte már szánalmas volt látni, ahogy a félelem kiül az arcára és küzd az életéért. Már a fegyverét is eldobta. De mihelyst az leért volna a földre, a fickó már halott volt. Azt mondják, hogy ha egy embernek levágják a fejét, akkor az még öt másodpercig látja a világot. Hát ha igaz ha nem, most biztos nem látott a köd miatt. Gyorsan eltetted a kardodat, majd a köd szertefoszlott. A vér lassan folyt szerte a szobában. Szinte már beleolvadt az irodát borító vörös szőnyegbe. A félszemű fickó nem tétovázott, kirúgta az ablakot, majd ordította.
- Gyere! Muro vagyok! Itt a hajó!
És ekkor megláttad azt a híres és nagy hajót. Nem volt valami szép látvány.

Spoiler:

A hajó vitorlája régi és szakadt volt. Alig volt valamivel nagyobb mint egy ladik. Jó azért nagyobb volt, de nem úgy nézett ki, mint ha kilométereket tudnátok vele megtenni. Muro felpattant, majd kibontotta a vitorlát. Kiengedett néhány kötelet, és volt valami amit felhúzott. Ekkor a hajó mozgásba lendült. Ő gyorsan hátra szaladt, majd egy kormánylapáttal elkezdte irányítani a hajót. Nem várta meg míg Te is felérsz. Nem igazán érdekelte. De ha időben mozgásba lendülsz, akkor simán feljutsz rá.


// Nah így egyszerűbb volt a kép XD A jutsut felírhatod az adatlapodra. Készülj fel, most nagy utazás veszi kezdetét. //

A nyitott ablaknak köszönhetően a levegő elkezdett párásodni, majd hirtelen sötét köd borította az egész szobát. A látás lehetetlenné vált a szobában, de Kirigakure növendékének nem is kellett semmit sem látnia. Sei hangtalanul és villámgyorsan közeledett a bántalmazója felé. Az elején azt tervezte, hogy leüti, megkötözi, majd életre pofozza és jól megkínozza, de rájött a fickó társát is meg kell majd lepni. Ezért most gyors volt és a gorrilát megszabadította az általa valószínűleg nem igazán használt testrészétől - a fejétől. Sei száját egy halk, de mámoros kacaj hagyta el. A köd amilyen hirtelen létrejött, olyan hirtelen oszlott is el. Azért, mert hősünk így akarta!
Hősünk a kardját elkezdte a fejnélküli ruhájában törölgetni. Nyugodtan tisztogatta.
- Gyere! Muro vagyok! Itt a hajó! - kiáltotta a háta mögött a félszemű öreg, miután kirúgta az egyik ablakot.
Az egyik ablakon keresztül Sei megpillantott egy nem túl bizalomgerjesztő hajót.
Muro kiugrott az ablakon és elkezdte a hajóját induláshoz felkészíteni. Sei csak törölgette a kardját a halottba.
A hullából áradó vértócsa gyorsan terjedt. Hősünk eltette a katanáját és búcsúzásképpen néhányszor megrugdosta a halottat. Amolyan kárpotlásként a kínzás elmaradása miatt.
Sei kiugrott a nyitott ablakon. A hajó már elindult. Néhány métert tett meg eddig, de kezdett gyorsulni.
- Nyomorult...! - mondta Sei többnyire magának.
Elkezdett futni. A víz előtt megállt néhány pillanatra és megformálta a tigrispecsétet. Nekiiramodott a vízen is és, amint elérte felugrott a hajóra.
- Megmentem a szánalmas életed erre te mit csinálsz nyamvadék? Hmmm? Ott hagynál? - Sei egy sunyi mosollyal a száján mondta mindezt - Ezt még elnézem neked! De ne csinálj még egy ilyet! - Sei elnevette magát - Bár azért vicces volt, ahogy eliszkoltál!
Most, hogy lekorholta aljas - ám tegyük hozzá: hasznos - bűnéért Murot elkezdte vizslatni a tengert.
- Amúgy kik voltak azok az alakok? - kérdezte Sei és kényelembe helyezte magát a hajó orrában.
Ezek után a tengert nézte és várt a válaszra, habár az nem igazán érdekelte, csak azért tette fel, mert... mert fel akarta tenni. Ennyi! Mert Ő ezt akarta...!

( Jutsu felírva! )

Szép kis trükköt alkalmazva, sikerült felérned a hajóra. A szidalmad után, Muro elkezdett önfeledten kacagni. Elengedte a kormánylapátot, és szó szerint a hasát fogta a nevetéstől. Nem tudni, hogy mi lelte, de az biztos, hogy nem százas a csávó.
- Áhhh! - Törölgette a könnybe lábadt szemét - Rég nem nevettem ilyen jót. Áhh kösz kölyök, hogy megmentettél. De nem haltam volna meg. Elvégre is így még több kárt okoztál. Lehet, hogy mire visszamegyek, az egész kóceráj porig lesz rombolva. Mondjuk a többiek ezt nem igazán hagynák. Mindenki ide jön, aki csak teheti. Nem semmi egy ilyen helyet fenntartani azt elhiheted nekem... Azok a fickók egyszerű uzsorások voltak. Tartoztam egy kis pénzel, erre egyből rám küldenek pár gorillát. De még nem tudják, hogy Yuudoku-sama fennhatósága alatt áll a bolt. Ha megtudják akkor egyből nem lesz ekkora az arcuk. Már megkértem, hogy szervezzen be néhány embert. Azt mondta, hogy ha átviszlek a túlsó partra a Wagarashi kikötővárosba. Én igent mondtam, hát má' mé' ne alapon. Remélem felkötötted a gatyádat, mivel kalandos utunk lesz.
Mondta, majd szorosan rámarkolt a kormánylapátra.

// A tengeri út alatti részeket rád hagyom. Nyugodtan írd le kalandban ha van kedved. De csak realisttikúúúúsaaan. //

A Wagarashi kikötőváros. Egy nappal az elindulás után.

Egy nyomi kis hajó futott be a Wagarashi kikötővárosba. Az összes ott lévő ember csak bámulta. Nem tudták eldönteni, hogy honnét jöhetett. Muro, kikötötte a hajót és lehorgonyzott. Nem is kellett nagy horgony egy ekkora hajó féken tartásához. Éppen olyan nehéz volt, hogy egy magafajta öregember is feltudja emelni. Miután ezeket megtette, kifizette a "parkolást", majd egy ládát csapott a hóna alá.
- No fiam! Ekkor itt elválnak útjaink. Persze nem véglegesen. Öt nap múlva itt találkozunk a hajónál. Pontosan öt nap múlva. Ami azt jelenti, hogy - Pillantott az egyik napórára, ami mindvégig ott feküdt koszosan a hajó orránál - öt nap múlva nyolc órakor.
Azzal szedte a cókmókját és elviharzott. Későre járt már, és a tenger közelében hűvös volt. A tömeg zsivaja, átjárta az egész várost. De ez nem tartott sokáig. Alig, hogy levették a szemüket az újonnan érkezett hajósokról, most valami újabb szokatlan dologra lettek figyelmesek. Egy sunyin mosolygó, díszes kimonós férfi közeledett. Körülötte két testőr volt, szintén kimonóban. Nem törődtek az emberekkel, mindenkit félrelöktek. A díszes kimonsó sunyim mosolygó férfi megállt előtted. Koppantott egyet a szandáljával, majd a testőrei szépen elkezdték elterelni a tömeget.
- Üdvözöllek itt idegen! Feltételezem, hogy Te vagy az akit Omo-san küldött. Az én nevem, Wagarashi Kyuuroku. Kérlek, kövess az otthonomba. Ott majd elszállásolunk, és megvitatjuk a továbbiakat. A kérdéseidet, majd útközben felteheted.
Mondta, majd intett a testőreinek, hogy kövessék. Ő maga pedig, elindult. Jobb lesz ha követed. Vagy akár meg is ölheted. Ahogy tetszik. Csak okosan.


// A kövi postot a Tea Országába, a Wagarashi kikötővárosba kérném. ^^ //

// Ji-chan, a tengeren hánykolódva //

Sei, a kiktötő felé sétálva őrökre fogyel fel, amint össze-vissza rohangálnak és mindenhonnan zűrzavar hangjai tőrnek elő. Ő, csak elvigyorodott és megelégedve tudatosult benne, hogy itt kezd kitőrni a káosz. Kár, hogy most már mennie kell, pedig szívesen végignézné a dolgot, na meg egy ilyen valószínőleg tudna kínozgatni is. Annak ugyan nincs teljesen tudatában hogy mi okozhatta ezt a helyzetet, de a füle mellett elröppenő mondatok - "Azok a Wasabi kutyák! Teljesen átvették az irányítást Degarashi felett!" - nagyjából megmegyaráztak mindent. Rohangáló emberek, teljes fegyverzetben lévő őrök és a többi "furcsaság" között Ő boldogan vigyorogva sétált. Fekete kimonója alatt, nem alig észrevehetően a katanája markolatával játszott és megfordult benne a gondolat, hogy kicsit felpörgethetné az itteni "bulit", esetleg egy két levágott fej lendületesebbé tenné a "parti" ezen részét, de végül is megelégedett a látvánnyal, mert nem nagyon akarta magát fárasztani az aljanép szokványos gyilkolászásával...
Muro a hajójában szundikált, egészen addig, amíg Sei egy erős rúgással meg nem szakította boldog pillanatait.
- Áhh! Te vagy az! Már vártalak! Csak pihentem egy kicsit. - Odasétált a hajó szélére és megmosakodott a sós tengervízben - Egy perc és indulhatunk!
- Miért, kire számítottál? Na iparkodj, nem szeretnék várni, mert a végén még azok az őrök elkezdenek kellemetlenkedni és akkor le kellene mészárolnom őket és a végén még véletlenül egy Muro nevű tengerimalacot is lecsapok! - harsányan elnevette magát, majd fellépett a hajóra.
Lepakolta a cuccait és már-már kényelembe helyezte magát, amikor is egy katana pengéje ért a nyakához, meglepő módon az életlen felével. Sei balra fordította a tekintetét és Atsumi semmitmondó szemeire és véráztatta ruhájára lett figyelmes.
- Milyen vicces, nemrég fordítva áltunk - mondta, s halk kacaj tört fel belőle, a helyzettel mit sem törődve, vagy legalábbis látszólag, mert mindeközben mindenporcikája megfeszült és keze a kardja markolatára tévedt, talán nem is véletlenül...
- Csak nem gondoltad, hogy itt hagysz azok után, hogy úgy átvertél? - Tette fel a költői kérdést halkan, bátortalanul majd elvette a kardot Sei nyakától - Veled megyek!
Kami no Sei szembefordult a lánnyal. Mindeközben a vitorla felrepült a magasba és a hajó lassan elindult. A kikötőböl mindenhol hajók indultak kifelé, csupán egy jött, s az is éppen most kötött ki a partra. A szőke hajú fiú arcáról eltünt a mosoly.
- Velem akarsz jönni, Atsumi! - mondta, s megint végigmérte a lány - Hát rendben, amúgy is meg akartalak jutalmazni a segítségedért, csak hát felszívódtál. De tessék itt a jutalmad: megengedem, hogy a szolgám legyél!
Kimonója alatt, még mindig a katanája markolatát szorongatta, egyáltalán nem bízik meg ebben a rejtélyes lányban, de még a hasznára lehet. Hátrébb lépett és hellyel kínálta, vagyis inkább utasította a lányt, hogy üljön le. Ő maga még mindig csak figyelt és, habár megtévesztésből az arcára visszatért a mosoly, nagyon figyelt.

A lány letette a kardját és újra leült, Kami no Seiiel szemben. Tüsszentett egyet, amit Ő mintha észre sem vett volna tűrelmetlenül várta, hogy alattvalója - mert Ő már így tartja számon - engedelmeskedjen a kimondott parancsnak. A szövegelés végére, a felsőbbrendűnk már azt kivánta bárcsak bele sem kezdett volna. Ennyit siránkozni és panaszkodni. Az egészet unott és rezzenetlen arccal nézte végig, de belól föltámadott a tenger. A szánalom tengere.
És Atsumi még követelőzőtt is. Ez már végkép tűrhetetlen, de még hasznos lehet a számára, mert tehetséges, csupán egy-két igaz elvet kell megtanulnia és akkor jó szolga válik majd belőle, addig pedig Seinek türelmesnek kell lennie, mert ez egy lehetőség számára. A leendő új birodalmának első darabkája. Ez már igazán nagy mosolyt csalt az arcára.
- És mégis miféle betegség ez - kérdése közben a kiváncsisága kivetült szemére, mintha valami fény gyúlt volna odabent - Amúgy meg, most elnézem arcátlanságodat, mert tényleg nem mutatkoztam be, de legközelebb ilyen ne legyen. Egyébként meg, azt csinálod amit mondok és akkor igazi shinobi válik majd belőled. A te valódi bajod a kötelékgónia! - vidám kacajba kezdett, amikor elhagyta száját a saját maga kitalált, ám nagyon is valós probléma - De mivel hasznosnak tűnsz, majd megtanítalak hogyan kell legyőzni ezt az aljas kötelékgóniát! Ezentúl Kami-samának hívsz és többet nem is kell tudnod. Most pedig mond el mire vagy képes, meddig jutottatok a képzésben, aztán nézz arra a balfék Murora és képzeld el, hogy Ő az apád, de csak egy rúgásra fussa a haragodból. Meglátod, élvezni fogod és így a végén még ember válik belőled. Nem olyan tökéletes mint amilyen én vagyok, de azért mégiscsak több leszel, mint az a sok vértasak....

// Most csak ilyen lágyabbra sikerült. Majd legközelebb Seiesebb lesz. //

Atsumi válasza nem igazán tetszett neki, habár részben azért kielégítő volt. Hosszan, meredten tekintett a lányra.
- Muro a legnyagobb gazember, akit valaha láttam - hazudta - Gyűlőlettel telve kell szétrugnod a vallagát, ha én azt parancsolom. Tulajdonképpen hasonlít az apádra, csak nála is erkölcstelenebb. - Tekintete komolyra fordult és megjátszotta, hogy igazat mond.
Ezek után Kami no Sei már mással foglalkozott. A lány járt a fejében, véres ruhája, szorongatott kardja, talányos múltja és furcsa jelleme. A lány tudásán és tapasztalatain gondolkodott, hogy mit tudhat valójában...
A szél egész út alatt tombolt. Rövid időn belül, nagyjából másfél nap alatt, megérkeztek a kikötőbe. Sei ritkán pihent az út alatt és akkor is nagyon éberen. Figyelte Atsumit álmában és minden pillanatában. Tudni akarta vajon mennyire lehet hasznos számára a lány, tényleg megéri a kockázatot, vagy jobb lenne gyorsan végezni vele. Régen kellett már ennyire átgondolnia valamit, tehát nagyon alaposan fontolt meg minden egyes elemet. Egyenlőre nem bízhat a lányban, de ezt nem szabad vele éreztetnie és ha az megfelelően hűséges marad, akkor hasznos. Ez a koncepció.
Amint partra értek közölte Muroval, hogy felejtsen el mindent, mert valójában ebben a hónapban Ő nem is szált hajóra és a többi. Természetesen a kapitánnyal végezni kell, mert túl sokat tud. Sei nem kockáztathat, de várni kell még egy kicsit. Már megvan a maga terve, csupán a megfelelő alkalom hiányzik...

// Nos, ha minden igaz, akkor heti egyszer tudok írni... //

Muro miután elvette a jutalmát, bemászott az Ő kis birodalmába, majd leült az irodájába és el kezdte számolgatni a pénzt. Te pedig átadtad a pénzel teli borítékot, amit a főnök testvére vett át, majd átfutotta az összeget és kivett belőle valamennyit, amit átnyújtott neked. A cselekedeteit Omo kommentálta.
- 30.000 ryo a részesedésed. A maradék 80.000 ryo pedig megy az embereimnek, akik végigkísértek az úton. - Elmosolyodott ismét - Ugye nem gondoltad, hogy felügyelet nélkül foglak elküldeni. Amúgy, egészen szép kis háborút robbantottál ki ugye tudsz róla? Jobban teszed, ha meghúzod magad ezek után egy darabig. A lányt pedig addig tarthatod meg, amíg nem jelent hátrányt. Ha igen, akkor Én magam ölöm meg.
Szigorodott el a tekintete, majd sarkon fordult és elindult visszafelé. Hanawa vetett rád egy elismerő pillantást, majd Ő is elfordult és lelépett. Muro meghajolt az irodában még egyszer, aztán becsukta az ajtót. Most már csak ketten vagytok és csinálhattok amit akartok.


// Gratulálok, a Küldetést sikerrel teljesítetted. A pénz írd fel az adatlapodra és jutalmad még +25 ch. Tekintettel arra, hogy kaptál tőlem egy NJK-t akinek még nem ismered a képességeit, ezért szeretném Én folytatni a mesélésed. Ha viszont nem, akkor egyenlőre a lány csak egy ártatlan kislány kardal. Kérek ide egy záró postot és Pm-ben értesíts arról, hogy mit is akarsz kezdeni amgaddal a továbbiakban. //

Sei figyelmesen hallgatott és elvette a neki szánt pénzt. Amikor kiderült, hogy figyelték, úgy tett mintha nem lepte volna meg a dolog, de valójában nagyon is megijedt. Ennyi év bújkálás után még mindig nem képes észrevenni az Őt pásztázó szemeket? Az ijedtséget harag váltotta fel, a tenger háborgott, de kivülről ezt csak a nagyon értő szemek vehették észre, mert mozdulatlanul némán meredt Omora, miközben az beszélt. Amikor kimentek, Sei megfordult. Ott volt Omo. Csak várt és nézte az öreg férfit, majd, amikor ösztönei azt súgták, hogy senki sem látja, szinte beleolvadt a levegőbe, ahogy a Dainamikku Akushont alkalmazva száguldott és minden haragját, gyűlöletét megpróbálta a férfi ágyékára mért rúgásba beleadni. Nem tudja, hogy bele lehet-e halni egy ilyenbe, de van rá esély, ha az akarat megadja magát a fájdalom előtt, mindenesetre nem gyilkolási céllal tette ezt, hanem csak azért, mert már régóta vágyott rá. Muro viszont hamarosan meg fog halni ez tény, ATsuminak kell majd végezni vele, ez lesz az egyik próba...
Goromba mosoly után kiugrott az ablakon és Atsumit maga mellér rendelve elindult a szállása felé. Azzal nem mondott újat Omo, hogy Seinek el kell rejtőznie.
- Ma kipihenjük magunkat, azután holnap bevásárlunk ezt-azt. Két nap múlva pedig megkezdem a kiképzésed! - Lehet, hogy a lánynak fogalma sincs miről beszél Kami no Sei, de persze ez is csak azt mutatja, hogy az általunk ismert és talán elismert Kami felsőbbrendűbb nála... nála és mindenki másnál, csak ezt az igazságot nem ismeri fel mindenki, de majd meglakolnak ezen bűnükért....


// Írtam pm-et, abban minden benne van //