Re: Elhagyatott város

**Sasagami Neil** Vas. Márc. 18 2012, 08:28

Ahogyan nagy sebességgel szeltem át a füstöt és vágást irányítottam felé, megpróbált félreugrani, de ennek nem volt sok eredménye, maximum annyi, hogy nem olyan mély lett a vágás. Újra támadni akartam, de ekkor egy új gömböt vett elő, amit kettőnk közé dobott, miközben valami jutsut használt. Hatalmas robbanás hallatszott a városban, ami kettőnk között jött létre. Ő éppen leguggolt, ezért keveset sérült, de a gömbjei bizonyára elrepültek. Én ennél rosszabbul végeztem. A lökéshullám miatt minden levegő kipréselődött a tüdőmből, ezért reflexből oxigénért kapkodtam, de sajnos nem sikerült olyan jól. Amikor a füst vége felé voltam, ott még volt egy kis méreg, ezért a méregből egy kicsit beszippantottam. Nekivágódtam a szemközti ház falának, kezemből elejtve a kardomat körülbelül fél méterre tőlem. Első dolgom az volt, hogy megvizsgáljam, hogy épségben van-e még a medálom és szerencsémre megúszta, nem volt szinte semmi baja. A fal tövében ültem, miközben homályosan láttam a méreg miatt, a robbanás pedig fülzúgást idézett elő és néhány kisebb égési sérülést is szereztem, de azt elenyésző mennyiségben. ~ Itt még nem adhatom fel, viszont harcolni valószínűleg nem fogok ellene. ~ gondoltam magamban, majd próbáltam lábra állni, először megbotlottam, de végül sikerült felállnom. Megszüntettem a Muon Satsujin Jutsut, hogy hallja a hangomat.
- Szerintem mindkettőnk elég jó, egyezünk ki egy döntetlenben. – mondtam minél több életerővel a hangomban, hogy azt higgye, még jól vagyok, bár ez egyáltalán nem volt igaz. Az, hogy egyenesen álljak az már egy nagy feladat volt nem, hogy még harcoljak is, ezt viszont nem szabadott kimutatnom, mert akkor valószínűleg támadna és meg is ölne. Amíg füst volt, oda mentem a kardomhoz, majd felvettem, és azon támaszkodtam, mint ha semmi bajom se lenne. A ködöt folyamatosan szüntettem, és néztem, ahogyan elenyészik a messzeségbe, majd a légáramlatok folyamatosan oszlatták a füstöt is, én pedig vártam, hogy mit válaszol.

**Kamio Hiraku** Vas. Márc. 18 2012, 10:04

Mikor a füst és a köd is eloszlott, megpillanthattam ellenfelem, ki kardjára támaszkodva állt velem szemben. Súlyos sérülést első ránézésre nem szerzett, valószínű viszont, hogy teljesen kimerült, a ködöt is bizonyára ezért oszlatta fel. Egy döntetlent ajánlott és noha valószínűleg elintézhettem volna a kölyköt, nem akartam megölni. Régen beszélgettem már emberekkel és ha valaki, ő megérdemelte különleges társaságom. Mélyen meghajoltam, ami elég nagy fájdalommal járt, köszönhetően a hátamon szerzett sérülésnek, majd miután felegyenesedtem, elkiáltottam magam:
- Senbongyűjtés! Aki kapja marja! - majd eszeveszett tempóban kezdtem el összeszedegetni a még használható senbonjaim. Természetesen mindenekelőtt a harcigömböket gyűjtöttem be és csatoltam vissza övemre. A küzdelem egy robbanós és egy füstös gömbömbe került, valamint a senbonosat is újra kell majd töltenem. Szerencsére nálam volt még a két tekercs, így semmitől sem kellett tartanom. Akárhogy is, lesz egy kis munka otthon.
- Haraphatnánk valamit - vetettem fel, majd még csípősen hozzátettem - esetleg meghívhatnál, ha már így feladtad.
Egy elhagyott épület mosdójába is betértünk út közben, ahol megmostam és bekötöztem a hátamon lévő sebet. A procedúra végeztével együtt indultunk el gjóza vagy bármiféle élelem nyomába.

**Sasagami Neil** Vas. Márc. 18 2012, 12:55

Mélyen meghajolt, ezzel gondolom azt fejezte ki, hogy elfogadja a döntetlent, ezért válaszképpen biccentettem egyet. Ekkor elordította, hogy senbongyűjtés és hihetetlen sebességgel kapkodta össze az ép senbonokat, amitől felnevettem, de megjártam, mert még az is fájdalommal járt. Ekkor javasolta, hogy kéne valamit enni és, hogy én fizessek mert, hogy feladtam.
- Feladni... én? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, majd mivel nem akartam fizetni hozzátettem – amúgy sem vagyok éhes. – de ekkor a gyomrom megcáfolta ezt a döntést és egy hatalmasat korgott.
- Na jó, egye fene... majd fizetek én. – mondtam durcásan, majd megkérdeztem tőle, hogy ha már én fizetek vihetné egy ideig a súlyokat, majd amikor ettünk utána majd felszerelem magamra. Ezt természetesen nem azért kértem tőle, mert én fizetek, hanem mert hihetetlenül fáradt voltam, nem bírtam volna el a súlyokat, még így rövidtávon sem. Útközben egy ütött-kopott mosdóban is megálltunk, ahol elláttuk sebeinket.
- Te mit szeretnél enni, én rament ajánlanék. – kérdeztem tőle, miközben egy fáslival tekertem be szinte az egész felsőtestemet. Bementünk egy kisebb vendéglőbe, ahol leszereltem kardomat, és magam mellé támasztottam tokostul és leültem, majd hátradőltem és élveztem, hogy végre letudtam ülni, majd vártam, hogy ha akar, majd beszélgetést kezdeményez, miközben az ételre vártunk.

Akasuna no Sasori Vas. Márc. 18 2012, 21:02

A városban nem igazán bámulnak meg titeket, úgy tűnik nem ritka látvány a hozzátok hasonló népség errefelé. Miután betértek egy vendéglőbe és leadjátok a rendelést, nincs más dolgotok, mint hogy kivárjátok míg megérkezik az ételetek.
Szerencsétekre nem kell sokáig várnotok és megkapjátok a kért ételeket. Ezzel egy időben egy 5 fős társaság lép be a vendéglőbe. A pincér láthatóan megremeg, félelemmel tölti el az érkező társaság. Azonban az üzletnek mennie kell, tehát elindul hozzájuk, hogy megkérdezze, mit szeretnének enni. Ekkor még semmi probléma nem volt. Leadták a rendelést, majd a pincér távozott tőlük. Ezután viszont elkezdték a vendégeket zaklatni, akik természetesen hamar távoztak. Már csak ti maradtok bent.
Folyamatosan hangoskodnak, trágár vicceket mesélnek, majd elkezdenek piálni. Pár perc múlva azonban egy hatalmas termetű, izmos alak áll mögétek. Bűzlik a piától, ráadásul erősen izzadtság szagú.
- Takarodó van innen! - szól rátok. - Ez ittena mi helyünk! Ha nem takarottok el, nagy bajba lesztek!

**Sasagami Neil** Hétf. Márc. 19 2012, 10:17

Nem kellett sokat várnunk, elég hamar kihozták az ételünket. ~ Végre ehetek ~ gondoltam magamban.
- Jó étvágyat! – mondtam, majd ujjaim közé fogtam a pálcikákat, és elkezdtem elfogyasztani ramenemet. Azonban amikor el kezdtem enni, egy 5 fős csoport lépett be az ajtón. Mindenki abbahagyta az evést, a pincér is megremegett. Felvette tőlük a rendelést, majd elment vissza a pult mögé. Tovább ettem, nem zavartattam magam miattuk, de szemem sarkából mindig figyeltem őket. Elkezdték zaklatni a vendégeket, ordibáltak, hangoskodtak, majd végül kettőnkön és a csapaton kívül mindenki elhagyta az éttermet. Pár percel rá a mi asztalunkhoz is ideért az egyikük. Egy nagy darab férfi volt, aki már bűzlött a sok alkoholtól, és hangosan ránkmordult, hogy menjünk el innen. Ekkor ökölbe szorítottam a kezem, hogy harcolhatok, de megfeletkeztem, hogy még az állás is fáj nem, hogy itt harcolni tudnék. Nagyon szívesen elláttam volna a bajukat, de mivel testi állapotom ezt nem hagyta, kérdően tekintettem Hirakura, mivel ő jobb testi helyzetben volt mint én és valószínűleg a gömbjeivel könnyen elintéz néhány részeg fickót.

**Kamio Hiraku** Hétf. Márc. 19 2012, 13:30

A srác próbált kibújni a felelősség alól és elsumákolni a nekem járó ebédet, teste azonban cserben hagyta és végül mégiscsak együtt mentünk ebédelni. A kölyök rament ajánlott és az én kívánságom felől érdeklődött.
- Szerintem én most bármit meg tudnék enni - hagytam rá a döntést és rövidesen be is tértünk egy közeli vendéglőbe, hogy rament szerezhessünk.
Az ebédet hamar kihozták és jóízűen láttunk neki az ízletes falatoknak, azonban egy öt fős társaság érkezett, kik tönkretették meghitt étkezésünk hangoskodásukkal. Valamiféle helyi bűnözők lehettek, a fogadós jól láthatóan már ismerte őket és valószínűleg azt kívánta, bár ne így lenne. Néhány perc telt csak el, mire eléggé leitták magukat és sorra szórták ki a vendégeket. Minket hagytak utoljára és egy nagydarab fickót küldtek kipaterolásunkra, ki bűzlött az alkoholtól, de még inkább az emberi butaságtól.
- Már megyünk is - álltam fel asztalunktól, eszem ágában sem volt azonban elhagyni a vendéglőt - csak kifizetjük az ételt - ezzel gyorsan el is indultam a pult felé, de még asztaltársamnak kacsintottam egyet. Nyilván rájön, hogy nem akarom elhúzni a csíkot, hiszen ki az a hülye, aki fizetni akarna, amikor nem is kell. Én biztos nem.
A pulthoz érve benyúltam köpenyem alá, mintha pénztárcát akarnék elővenni, valójában azonban a senbonos harcigömböt csatoltam le, majd hirtelen megfordultam és a négy egymással foglalkozó, ülő ember felé hajítottam. Először a nagydarab elintézésén gondolkodtam és volt is néhány ötletem, de végül jobbnak láttam, ha minél többüket ölöm meg vagy legalábbis sebesítem meg a meglepetés erejét használva. Az óriást majd Neil ledöfi, legalábbis bízom benne.
Miközben a gömb az asztal felé repült, másik kezemmel chakrafonalakat vezettem belé és jó erősen megforgattam. Csak remélni tudtam, hogy elegendő mennyiség maradt benne egy asztaltársaság elintézéséhez.

Akasuna no Sasori Hétf. Márc. 19 2012, 21:17

A részeges izomköteg elégedetten hallgatja a távozás hírét, azonban az alaposan meglepi, amikor Hiraku egy gömböt dob a társai közé. Pár pillanatig csak értetlenül áll és bámul, miközben a társai talpra ugranak. Azonban ennél több idejük nincs, ugyanis te aktiválod a gömbödet, ami hamarosan a társaság vesztét okozza.
A nagydarab férfi a látottakra elmenekül, nektek pedig esélyetek sincs, hogy elkapjátok még mielőtt kiérne. Az étterem tulajdonosa és a pincér valósággal szoborrá merevednek és úgy néznek titeket.

**Kamio Hiraku** Hétf. Márc. 19 2012, 22:45

A harcigömb működésbe lépett és noha az asztalnál ülők elég gyorsan reagáltak, nem volt esélyük meglepetésszerű támadásom ellen. Senbonok döfték át testüket számos ponton és sündisznókként estek a földre. Oldalra tekintettem, készen bármire, mert azt hittem, a nagydarab őrjöngve fog nekem rontani. Tévedtem, a férfi sebtiben eliszkolt, mielőtt bármit is tehettem volna.
- Hé, nem úgy volt, hogy a súlyok nélkül gyorsabb vagy? - vontam kérdőn Neilt, de nem volt mit tenni, a részeg fazon már eltűnt és egyébként sem akartam itt hagyni ebédem, ha már így megküzdöttem érte.
A fogadós és a pincér megdöbbenve álltak, arcukról nem sokat tudtam leolvasni, de különösebben nem is érdekelt véleményük. A négy hullához léptem és elkezdtem átkutatni őket. A senbonos gömböm is kiürült, jól fog jönni némi ryou az újratöltéséhez, nem is beszélve a mérgező füstről, melyet ki tudja honnan és mennyiért tudok majd ismét beszerezni.
Mikor ezen procedúrával végeztem, visszaültem asztalunkhoz és végre kellően csendben folytathattam ebédemet. Az elmenekült figura lehetséges, hogy szólni fog néhány cimborájának, ezért egyetlen füstbombám az asztalra készítettem, az asztallap aljára pedig egy robbanójegyzetet ragasztottam, mindezt úgy, hogy a fogadós és a pincér lehetőleg ne vegyék észre.
- Szóval - kezdtem beszélgetésbe Neillel két falat között - miért is jöttél el otthonról? - körbenéztem a koszos helyiségben, majd a szürke utcára tekintettem az ablakon át - Felteszem, nem festői tájak nyomában.

**Sasagami Neil** Kedd Márc. 20 2012, 08:20

A senbonos gömbje aktiválódott simán meg is ölte másodpercek alatt a társaságot, én pedig mire észbe kaptam, már hegyen-völgyön túl volt a nagydarab illető. Nem gondoltam volna, hogy a barátai nélkül már ennyire fél, ezért ez kicsit meglepett de ráhagytam a dolgot, nem zavartattam magam. Hiraku kérdőre vont, hogy én nem vagyok-e gyorsabb súlyok nélkül amire a válaszom ez volt. Kérdően felhúztam vállaimat, nem akartam magamat megerőltetni, még csak most nyerem vissza erőm nagy részét, nem akarom már ekkor elveszíteni. Átkutatta a holtteateket, majd amikor visszaért egy füstbombát helyezett az asztal tetejére, és egy robbanócetlit ragasztott az aljára elővigyázatosság képp. Ő leült az asztalhoz, majd mindketten folytattuk a finom falatok elfogyasztását. Ekkor azonban feltett egy kérdést, hogy miért jöttem ezekre a vidékekre, miért mentem el otthonról.
- Egy hosszú történet, de megpróbálom elmesélni röviden. – jelentettem ki, majd belekezdtem a történetbe:
- Már az akadémián megszerettem egy lányt, aki később a csapattársam lett, és tett valamit a falu ellen, ezért amikor szerelmet akart vallani nekem, egy ANBU megölte a kage parancsára, amiért kezdtem megutálni a falut, utána a másik csapattársam szidta előttem ezt a lányt, hogy ő megakarta verni, amiért megöltem ezt a csapattársamat, majd amikor hazaértem, ott mondták, hogy egy küldetésen, ami szintén a falu műve, abban meghalt anyám és apám, itt telt be a pohár, ekkor mentem el a falutól – mondtam, majd leakasztottam a medálomat és a tenyeremre tettem, majd megmutattam neki – ezt is Hisakitól kaptam – mondtam majd egy könnycsepp jelent meg a szemeim világában mert így eszembejutott a múlt, ahogy ezt így elmeséltem de gyorsan letöröltem, mert a végén még elítél, hogy könnyeket ejtek. Visszacsatoltam medált, majd bebújtattam a pólóm alá, és gyorsan hogy másfelé tereljem a beszélgetéset, megkérdeztem, hogy ő miért jött el a hazájából.

Akasuna no Sasori Szer. Márc. 21 2012, 21:58

A pincér nem érdeklődik túlzottan a beszélgetésetek iránt, azonban amikor Neil befejezi a mondandóját, megköszörüli a torkát és megszólal:
- Elnézést uraim, de azt hiszem jobb lenne, ha minél hamarabb távoznának. Az egyik személy a helyi alvilági vezér fia, ha nem sietnek, akkor nagy bajba kerülnek. Ez a vezér a helyi őrséget is a kezében tartja, tehát eléggé nagy erőkkel kell hamarosan szembenézniük! Kérem, siessenek!
Látszik a férfi arcán, hogy nagyon aggódik, bár nem tudni miért. Nem sok választásotok van, vagy megvárjátok itt, míg elfognak titeket, vagy menekültök. Abban viszont biztosak lehettek, ha itt maradtok, akkor nem igen élitek túl a helyzetet.

**Sasagami Neil** Csüt. Márc. 22 2012, 15:39

Ahogyan befejeztem a beszédemet, odajött hozzánk a pincér és mondta, hogy valószínűleg hamarosan ide fog jönni a várós alvilágának ura, aki minden bizonnyal el látná a bajunkat.
- Istenem! – mondtam és nyújtózkodtam egyet, majd folytattam – Amíg cihelőszködünk kérnék három rúd takoyakit elvitelre az útra és gondolom amiért kitakarítottuk a szemetet – majd kardommal a halott társaság felé mutattam – nem kell fizetnünk – majd a kardomat a pincérre szegeztem, végül felcsatoltam a derekam hátuljára. Magamra terítettem az utazóköpenyemet, majd kalapomat is felvettem és miútán elvettem tőle a három rúd takoyakit azt ajánlottam Hiraku-nak, hogy ugorjunk ki az ablakon, hogy ne vegyenek észre, ha esetleg elől jönnének. Ásítottam egyet, miközben társamra vártam és közben az egyik golyót a rúdról lehúztam fogaimmal és elkezdtem rágni amikor megkérdeztem:
- Hiraku-senpai most mihez kezdünk, merre fogunk menni? – Utálok bújkálni, de ha egyszer az egész őrséget ő irányítja, nincs mit tenni. Nem vagyok otthon az ilyen kergetőzésben, bújkálásban ezért az idősebbet kérdeztem.

**Kamio Hiraku** Pént. Márc. 23 2012, 10:48

A srác elmesélte nekem minden gondját és baját szülő faluját illetően. Nagy vonalakban ismerős történet volt és leszűrhettem, hogy máshol is hasonlóan működnek a dolgok, mint mifelénk.
- Ninják - feleltem megvető hangnemben - gondolatoktól és érzésektől mentes gyilkológépek. Nem különb eszközök, mint ez itt - mutattam az asztalra helyezett füstbombámra - Teszik, amit parancsba kapnak és ennyi a létük. Szánalmas - nagy falatokban pusztítottam el ételem maradékát, majd mindjárt jobb hangulatban folytattam - Ha a falunkban maradtunk volna, most ki tudja milyen csatatéren halnánk értelmetlen halált. Így azonban... - tártam szét karjaim - Szabadság!
Eddigre a pincér is vette már a bátorságot és megközelített minket. Mint kiderült, a helyi maffiafőnök fiát is sikeresen eltettük láb alól. Valahogy mindig kifogom az ilyen alakokat. Neil még kért némi kaját, majd a gyilkolászásra hivatkozva próbálta lealkudni az árat. Nullára.
- ...TUK? - néztem rá kérdően - Emlékeim szerint én végeztem négyőjükkel, te pedig ültél a székeden és képtelen voltál megállítani az ötödiket - Nem foglalkoztam azonban a dologgal, felőlem adhatja a nagylegényt, amennyit csak akarja.
Amikor azonban indulnunk kellett, egyből hozzám fordult. Végre azonban valami tisztelet is volt a hangjában, így kérdésére csak elmosolyodtam, majd a pincérhez léptem.
- Hátsó bejárat? - kérdeztem, hisz minden tavernának legalább két ajtaja kellett, hogy legyen. Furcsán nézne ki, ha a bejárati ajtón át pakolnának a raktárba.
Miután kiértünk, egy közeli sötét helyet kerestem, majd így szóltam Neilhez:
- Két csávót fognak keresni, kik nemrégiben érkeztek és el akarják hagyni a várost, szóval... Henge no jutsu! - gyors és praktikus külsőváltoztatás. Hosszú távon nehezen tartható azonban fenn e jutsu, ezért csak megőszítettem a hajam és ráncosítottam a bőröm, nem végeztem teljes átalakulást. Ebben az állapotban is maximum néhány percig maradhatok csak.
- Most pedig keressünk egy fogadót és vegyünk ki szobát - javasoltam, hisz a kapukat bizonyára figyelni fogják - én megyek előre, te pedig bújj el a fogadó közelében, majd várj némi időt, míg én kiveszem a szobát. Változz nővé, ha tudsz olyat, vagy öregemberré, bár előbbit jobban preferálnám és gyere fel utánam. A szoba Asai Giichi néven lesz, a tied pedig Akihito, már ha nővé változol. Ezt a kalapot pedig tüntesd el, mert a vak is látja róla, hogy átutazóban vagy.

Akasuna no Sasori Szomb. Márc. 24 2012, 09:44

Az étterem tulajdonosa azonnal megmutatja nektek a hátsó kijáratot. Úgy néz ki, nem szívleli túlságosan az alvilági vezért. Még ki sem értek a hátsó sikátorba, már halljátok odabentről a zaklatott hangokat. Azonban a hátsókijárat nekik nem jut az eszükbe, így könnyedén el tudtok iszkolni.
Fogadót nem nehéz találni, ugyanis csak egy van a környéken, a Vándorváró. Egy kis koszos zug az egész, az emeleten vannak a szobák, a földszinten pedig egy bár van, ahol ételt is lehet kérni, nem csak italt. Ráadásul Hiraku tettének híre már megelőzte és a fogadós van olyan kedves, hogy az új vendéget nem jelenti be és még pénzt sem kér.
- Hallottam mi történt, ez az álca meg nem teljes. Lehet, hogy öregebbnek tűnsz, de a mozgásod és a kisugárzásod nem olyan. Van még ezen mit csiszolnod. Ne aggódj, nem árullak el annak a szemétládának, nem írlak be a vendégkönyvbe, így nyugodtan pihenhetsz majd, amíg kedved tartja! - mondja, majd ad egy szoba kulcsot.
A fogadós annyira óvatos, hogy nem az eredeti kulcsot, hanem egy másolatot ad át neked.
- Érezze jól magát!

**Kamio Hiraku** Kedd Márc. 27 2012, 11:08

Az álcám nem sikerült tökéletesre, a fogadós egyből kiszúrt. Való igaz, a mozgásra is ügyelnem kellett volna, de hiába, nem szoktam hozzá az efféle megtévesztésekhez. Szerencsére a fickó igencsak utálta üldözőnket, mint valószínűleg mindenki ebben a városban, így egy pótkulcsot nyomott a kezembe és azt kívánta, érezzem jól magam.
- Én mindig azt teszem - feleltem neki némi hazugsággal, majd elindultam a kapott heliségbe és vártam, hogy Neil is megérkezzen. Kíváncsi voltam, ő vajon lebukik-e és miután nem kellett nevet adnom a titkolt szobafoglaláshoz, bizonyosra vehettem, hogy nem fog sikerrel járni. Annyi baj legyen, a fogadós csak nem árul el minket.
- Megeshet, hogy átvizsgálják a fogadót - mondtam neki köszönésképpen, mikor megérkezett - az egyikőnk mindig legyen ébren. Lámpát nem oltunk, mert elvileg nem vagyunk itt. Éjjel majd megnézzük, hogy mennyire őrzik a kapukat, de nem hiszem, hogy meg tudnának állítani minket, főleg, ha Shushin no jutsut használunk. Akkor valószínűleg észre sem vesznek és követni sem fognak így. Eljutni a kapuig már lehet, hogy veszélyesebb lesz, nem tudom, mekkora befolyással bírhat ez a maffiafőnök.
A terv vázolása után egy kis ideig csendben ültem az egyik széken, majd az ágyam az ajtónak támasztottam, nehogy bárki is ránk törhessen.
- Én őrködöm elsőnek, te pihenj le. Rád fér - tettem hozzá, hisz jól elgyepáltam nemrégiben és jelenleg még nem bíztam meg se benne, se a fogadósban, legalábbis annyira nem, hogy az életemet tegyem kockára.

**Sasagami Neil** Kedd Márc. 27 2012, 20:30

- Nővé? – kérdeztem, majd perverz mosollyal néztem Hirakura.
- Henge no Jutsu! – mondtam miközben összeillesztettem kezeimet, majd megnövesztettem hajamat, melyet szőkévé változtattam, melleket növesztettem magamnak és az arcvonásaimait finomítottam.
- Na, hogy tetszek? – kérdeztem, majd kacsintottam egyet és egy puszit küldtem felé. Kalapomat és köpenyemet elraktam a kardommal együtt, majd kimentem a hátsó ajtón és a fal tövében lapultam. Vártam egy kicsit, majd elindultam a megadott fogadó irányában, miközben próbáltam nem nagy feltűnést kelteni. Amikor beléptem a fogadóba, odamentem a pulthoz, majd azt mondtam:
- Asai Giichi névre van szoba foglalva, az én nevem pedig Akihito, nemrég lett lefoglalva a szoba, merre találom? – kérdeztem, miközben fogammal egy golyót húztam le és jó ízűen ettem, majd amit megmondott szobaszám arra felé vettem az irányt. Amikor megtaláltam a szobát benyitottam és egy sajátos módú köszönést hallottam Hirakutól.
- Neked is szia... – válaszoltam rá. Visszaalakultam eredeti testformámba, majd levetettem magam az ágyamra és a majszolni kezdtem a maradék takoyakit. Ő akart elsőnek őrködni, bár annyira nem bíztam benne, fáradt voltam, úgyhogy bele eggyeztem. Beraktam az ágyam alá a köpenyemet és a kalapomat, a kardomat pedig a falnak támasztottam. ~ Mintha rád nem férne a pihenés ~ gondoltam magamban, de ha neki így tetszik hát legyen. Sóhajtottam egy nagyot, a másik oldalamra fordultam, majd végül lehunytam szememet és álomba merültem.

Akasuna no Sasori Szer. Márc. 28 2012, 14:02

A fogadós sejtette, hogy a nő(Neil) kihez érkezett, éppen ezért útba igazította. A nap további része eseménytelenül lezajlik. Egyszer hallhatjátok, hogy a fogadóst faggatják, de a szobákat nem nézik át. Az este is eseménytelen, nyugodtan aludhattok egész éjszaka. Másnap kora reggel kopogtatnak az ajtótokon. A fogadós az.
- Jó reggelt! - köszönt titeket, amint ajtót nyitottatok neki. - Itt az idő, hogy távozzatok! Most minden békés, ráadásul fél óra múlva őrség váltás, tehát a mostani emberek már eléggé fáradtak, hogy ne foglalkozzanak két idegennel, akik távozóban vannak. Majd a lányom elkísér titeket a kapuig. Ezúttal jobban álcázd magad! - vigyorodik el, a Hirakunak szánt megjegyzésen.

**Kamio Hiraku** Hétf. Ápr. 02 2012, 11:24

Az őrködés elég unalmas elfoglaltság volt, csak én voltam, a szuszogó Neil és fura gondolataim. Egy ideig némi hangzavar lentről, de senki sem jött fel az emeletre. Pedig egész örültem volna egy kis könnyed csetepaténak. Igaz, gömbjeim száma radikálisan csökkent az elmúlt napon, így lehet jobb lett volna nyugton maradni. Néhány óra elteltével már úgy véltem, hogy álomra hajthatom szép kobakom és azon gondolkodtam, hogy oldalba rúgva, esetleg fülébe kiabálva ébresszem-e fel társam, de végül hagytam had aludjon. Nem árt, ha kipiheni magát, ki tudja, hogy fogunk kijutni a városból.
Reggel a fogadós köszöntött minket és számos jótanáccsal látott el. Fura, hogy milyen segítőkészek tudnak lenni az emberek, ha egy közös ellenségről van szó. Én biztosan feladtam volna vendégeim a maffiának, némi pénz bizonyosan járt volna érte. Ez a fogadós túl együgyű, úgy látszik.
- Menjünk - szóltam morcosan Neilhez, nem aludtam ugyanis kellően ki magamat.
Ezúttal ügyesebben használtam a henge no jutsut és korban megegyező, de külsőleg egészen különböző személyt öltöttem magamra, majd mindhárman lementünk a lépcsőn és visszaadtuk a kulcsot házigazdánknak. Mikor rájöttem, hogy két nővel fogok a kapuhoz sétálni, legalábbis ha Neil ismét merészebb alakját veszi fel, valamelyest felvidultam.
- Hát viszlát! - köszöntem el a fogadóstól, majd fütyörészve indultunk útnak a város széle felé. Félúton aztán Neilhez fordultam.
- Van még abból a takoyakiból?

**Sasagami Neil** Kedd Ápr. 03 2012, 19:06

Reggel kipihenten, jó kedvvel ébredtem, amit hangoztatni is akartam, de amikor megláttam Hiraku morcos arcát nagyban megváltozott e felőli álláspontom. Elgondolkodtam azon, hogy ha a lánya kísér le minket, nem változtatom át magam nővé, inkább bevágódok nála, de mégis a női test felől döntöttem, mert az egy jó álca. Mivel kiadta a parancsot az indulásra, Henge no jutsuval újra átváltoztattam magam nőve. Szőke hosszú hajt és melleket növesztettem magamnak, arc csontjaimat és a vonásaimat is finomítgattam. Elköszönés képpen csak intettem egyet, míg Hiraku leadta a kulcsok, majd fügyörészni kezdett, valószínűleg visszatért a jó kedve, rá is kérdezett, hogy van-e még takoyakim. Még két szál takoyakit találtam elcsomagolva.
- Tessék. – mondtam, míg az egyik takoyakit odaadtam, másikat pedig saját magam majszoltam.
- Ugye nem maradtam le tegnap semmi mókáról, ugye? – kérdeztem miközben fogaimmal le húztam az egyik golyót és enni kezdtem.

Akasuna no Sasori Szer. Ápr. 04 2012, 10:02

A fogadós lánya elkísér titeket a falu kapujáig, ahol az őrök gyanakodva méregetnek titeket. Azonban nem kérdezősködnek, hanem szabadon elmehettek.
Nagyon szép napos idő van, egyetlen felhőt sem láttok az égen. A madarak vidáman zengik éneküket, minden békés körülöttetek. Mivel már elhagytátok a falu határát, eldönthetitek hogyan tovább. Mehettek együtt, vagy külön utak után nézhettek.

**Kamio Hiraku** Szer. Ápr. 04 2012, 13:01

A kapunál lévő őrök gyanakodva tekintettek ránk, de átengedtek. Ha sejtették is, hogy mi vagyunk a keresett célszemélyek, valószínűleg nem akartak összetűzni velünk, hisz a maffiafőnök fiát is gond nélkül elintéztük. Való igaz, fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda az illető, de hát így izgalmasabb volt. Végül békében hagyhattuk el a várost. Úgy véltem, ez megint egy olyan hely lesz, ahová soha nem jövök vissza.
Az idő kellemes volt, a nap ragyogóan sütött, csicseregtek a madarak, mi pedig kényelmesen sétáltunk, elvégre szabadok voltunk, mentesek a ninják minden kötelessége alól. Neiltől kaptam egy takoyakit, amitől csak még jobb kedvem lett és a fütyülésből hangos csámcsogásra váltottam.
- Kösz... mondtam Neilnek, majd egy kicsit elgondolkodtam, milyen vicces lenne felrobbantani az őröket vagy elrabolni a fogadós lányát, végül azonban elvetettem ezen ötleteim és egy kis párviadalon törtem a fejem. Igaz, a legutóbbi során több gömbömet is elhasználtam, így jobbnak láttam visszafogni magam. Majd talán máskor.
- Nos, ha nem bánod, itt elválnak útjaink. Ideje haza mennem, sok dolgom van - magyaráztam neki néhány perc csend után - Emlékezz, aki ilyen csúnyán legyőzött, Hiraku volt, a Bábherceg - mondtam tréfásan, majd kezet nyújtottam felé - Sok becses áldozatot, barátom!

**Sasagami Neil** Szer. Ápr. 04 2012, 19:32

Alaposan felmértek minket a kapunál az őrök, de végül is tovább engedtek minket. Gyönyörű idő volt, egy felhőt sem lehetett látni, így miközben sétáltunk tekintetemet a tájon pihentettem. Már messze értünk a falutól, semmi nem zavart minket, úgy élhetjük az életünk ahogy akarjuk. Alaposan felmértem a lányt, de sosem bámultam őt feltűnően. Ideje volt elválnunk, így Hiraku végül el köszönt tőlem és nagyon nagynak érezte magát, hogy legyőzött.
- C... Pózer. – mondtam, miközben a magunk mögött hagyott utakat néztem. Végül akaratlanul is elmosolyodtam, ezért rá néztem majd kezet ráztam vele és elköszöntem tőle és én is útnak indultam.

Akasuna no Sasori Hétf. Ápr. 09 2012, 21:42

Békésen távoztok a városból, majd éppen elválnának az útjaitok, amikor egy sötét alak jelenik meg a láthatáron. A település felől jön. Ha a kísérőtökre néztek, akkor láthatjátok, hogy elsápadt.
- Ez az alvilági bandavezér bérgyilkosa. Nagyon nagy veszélyben vagyunk! - szólal meg a lány.
Ha menekülni próbálnátok, akkor utánatok szalad és könnyedén beér titeket. Azonban nem támad rátok, hanem le áll beszélgetni.
- Ejnye, képesek lennétek elmenni, miután az egyikőtök megölte a vezérem fiát? - kérdezi. - Inkább gyertek velem vissza és élvezzétek az uram vendégszeretetét. Más különben kénytelen leszek erőszakhoz folyamodni! - fenyeget meg titeket.
- Te pedig kislány, most azonnal távozz, ha nem akarsz bajba kerülni! - mondja.
A fogadós lánya ekkor megszeppen és elszalad. A férfi nem bántja, nem is állja az útját, hagyja, hogy a lány elmenjen. Most viszont rajtatok áll, mit tesztek.

//Egy kép a bérgyilkosról. //

**Kamio Hiraku** Hétf. Ápr. 09 2012, 22:24

Éppen kezet fogtunk Neillel és relatíve érzékeny búcsút vettünk egymástól, amikor kísérőnk ijedten tekintett egy felénk közeledő alakra. Úgy tűnt, mégsem ússzuk meg tegnapi kalandunkat oly könnyedén. Az érkező veszedelmes külsővel rendelkezett, nőstény partnerünket rögtön ki is rázta a hideg, belőlem azonban ellentétes reakciót váltott ki megjelenése.
- Végre valaki, akiből kinézi az ember, hogy tud harcolni - kiáltottam felé, majd epésen Neilhez fordultam - az utóbbi időben hiányom volt az ilyen egyénekből.
A bérgyilkos könnyedén utolért minket, majd megállt és meggyanúsított a bandavezér fiának megölésével. Nem mintha nem én gyilkoltam volna meg, azt viszont furcsálltam, hogy azután találtak reánk, hogy már elhagytuk a települést, azt meg még inkább, hogy ezt az egy alakot küldték ránk, mikor már néggyel végeztünk. Legalább a kapuőröknek illett volna vele jönnie.
- Ugyan már, nem lehet olyan mérges a főnököd. Elvégre kölyköket igazán könnyű utángyártani, kérdezz csak engem! Nem kell más, csak egy érett nőstény, például ez itt - mutattam a fogadós lányára, ki szörnyülködve tekintett vissza, láthatóan nehezen emésztette humorom. Szívesen szórakoztam volna még vele, a küldönc azonban fenyegetőzni kezdett, amivel rögvest felingerelt.
- Erőszakot fogsz alkalmazni? Ne nevettess már! Egy bérgyilkos két shinobi ellen? - ezzel arrébb húztam ruházatom és megkocogtattam az övcsatként hordott fejpántot. A harc elkerülhetetlen volt, már csak amiatt az egyetlen tény miatt is, hogy eszem ágában se volt elkerülni - No jól van! Ha ennyire akaratos vagy, én megadom a lehetőséget.
Egy gyors mozdulattal az övtáskámba nyúltam. Egy robbanójegyzetet vettem a kezembe és elrejtettem ruhám ujjában, kezemet mindvégig a táskában tartva, majd három kunait kaptam elő és a levegőbe dobtam őket. Másik kezemmel chakrafonalakat létesítettem a pengékhez és lebegtetni kezdtem kicsit őket, hogy érezzem a súlyukat. Szép egymásutánban a bérenc irányába fordítottam a kunaiokat, majd Neilre tekintettem, kacsintottam egyet és az egyik kunait kilőttem az idegen felé.

Akasuna no Sasori Hétf. Ápr. 23 2012, 22:34

A bérgyilkos elégedetlenül megrázza a fejét, amikor meglátja, hogy a pengéket a magasba emeled. Farkas szemet néz veled, egyáltalán nem pislog. Amikor kilövöd a kunait, nem pislog. Hideg vérrel áll, majd egy könnyed mozdulattal elkapja a pengét.
- Én szóltam... - mondja, majd normálisan kézbe veszi a fegyvert, amit így már nem tudsz használni.
Ezután megrohamoz téged. Nagyon gyors, valószínűleg ő is Shinobi, vagy csak kapott egy hasonló képzést. Míg oda ér hozzád, bőven van időd, hogy kilődd rá a többi pengét.

**Kamio Hiraku** Kedd Ápr. 24 2012, 11:18

A kunai szélsebesen szelte át a köztem és a bérenc közötti távolságot. A gyilkológép meg se moccant, mintha csak szellemet látna. Bizonyára nem szokott hozzá lebegő pengék látványához. Hangosan felkacagtam, ám ekkor kezével egy hirtelen mozdulatot tett és elkapta a felé lövellt kunait. Hangom megrekedt és egy pillanatra szám is tátva maradt. Nem volt egy túl veszélyes támadás, az igaz, de arra nem számítottam, hogy ez az alak képes lenne elkapni egy felé repülő, nem is dobott, sokkal inkább lőtt pengét.
- Én szóltam - mondta az idegen, majd rohanva indult meg felém. Úgy tűnt, nem egy közönséges zsoldossal van dolgunk, sokkal inkább egy képzett shinobival.
- Ne merészelj lebecsülni! - kiáltottam rá mérgesen, majd mozgásba lendítettem két kezem. A levegőben tartott két kunait magam mögé irányítottam, majd ismét magam elé, kígyószerűen tekergetve testem körül. Bal kezemmel a chakrafonalat hosszabbítottam folyamatosan és mozgattam, hogy több sáv is szülessen körülöttem. Minden irányban olyan fél-egy métert hagytam, hogy legyen helyem mozogni, jobb kezemmel pedig további kunaiokat csatoltam a fonalhoz és állítottam irányba. Néhányra robbanójegyzetet is csatlakoztattam. Ellenfelem gyorsan közeledett, nem maradt túl sok időm. Neilre kiáltottam, aki ezidáig szinte meg sem mozdult.
- Ne csak bambulj, süsd meg! Csinálj is valamit! - majd az egyik robbanójegyzetes kunait a célpont felé lövelltem, hogy némi időt nyerjek. Ezt nyugodtan elkaphatja a kis mocsadék.

Ajánlott tartalom